OKATÁPI

Nem okapi! 🙂 Nem állatkertben voltam szombaton, hanem az I. Országos Karácsonyi rsasjáték Piacon. A szervező egyesület (egyelőre tisztség nélküli) alapító tagjaként én is önkéntes segítő voltam a rendezvényen. Sőt, kiállító is, mert én is vittem 1 játékot. Bárki bármilyen társasjátékot vehetett, eladhatott. A rendezvényen ugyan nem fényképeztem, de azért ebben a bejegyzésben is lesz 3 kép. (Magán célra biztos fényképezhettem volna, de azt nem tudtam, mit szólna az elnökség, ha a fényképeimet egy ilyen blogban nyilvánosan közzétenném, ezért inkább nem…)

Amúgy sok érdekes játék volt, néhányat ki is próbáltam, és jól éreztem magam a rendezvényen és utána a szervezőknek rendezett zárt körű társasjátékos after partyn is. 🙂

A kiállítói karszalagom (már ithon fényképeztem a saját kezemen):

Photo2147

Elvileg karácsonyi piac volt, mégis húsvéti tojások mosolyognak rajta! 😀 A vásárlóknak ugyanilyen szalagjuk volt zöld tojásokkal.

1 játékot vittem, el is adtam már az elején:

Photo2138

1 játékot vettem az egyesület alelnökétől. Fiatalabb nálam, Olivér a neve, és úgy is néz ki. 😀 (Vettem volna az elnöktől is, évek óta vágyom a játékaira, de túl drágák nekem…)

Photo2149

Szerintem jól sikerült a piac, már kipróbáltam az új játékot is, és nagyon jó! 🙂

OKATÁPI

Válaszok mindenkinek

Tegnap, november 8-án vasárnap a nap bloggere lettem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportban. Mindenki kérdezhetett tőlem, jöttek is kérdések bőven! 😀 Megvártam az összes kérdést, és mivel ma van egy kis időm, válaszolok mindenkinek.

  • Mióta fotózol? Mi az amit a legjobban szeretsz lefényképezni?

Életem első fényképezős telefonját tavaly karácsonyra kaptam, és idén tavasszal kezdtem el fotózni vele. Szívesen fényképezek mindent, ami szép vagy érdekes, de leginkább a természetet.

  • Ki a kedvenc magyar fotósod? Ki a kedvenc külföldi fotósod?

Kedvenc magyar fotósom talán Sashegyi József, akit egy környezetvédelmi bloggerközösségben ismertem meg. Ő sem hivatásos fényképész, de nagyon tetszenek a képei. Amióta kiszállt a bloggercsapatból, azóta egyre kevésbé tartjuk a kapcsolatot, egyre kevésbé nézem a blogját, de még mindig ő a kedvenc és örülök, ha látom a képeit.

A külföldieket nem igazán ismerem, ezért kedvencet sem tudok mondani.

  • Miért pont ezt választottad URL címnek?

Miért élményképek, vagy miért WordPress? Az első fele egyszerűbb. Azért élményképek, mert a saját élményeimet örökítem meg képekben, hogy én is élményt nyújthassak másoknak. Az blogom első (rögzített) bejegyzésében többet is írtam erről. Gondoltam, illik a bemutatkozással és a motivációkkal kezdeni, és az oldalon rögzíteni, hogy mindenki lássa! 😀

És miért WordPress? Ez az első képes blogom, de előtte volt már 5 személyes blogom, az első talán 2008-ban indult. Szinte mind más szolgáltatónál volt. Az első kettőt törölnöm kellett, mert olyanok is olvasták, akikről írtam benne, és nem mindig tetszett nekik az őszinteségem. 😀 A 3. és 4. blogom kisebb magyar blogszolgáltatóknál volt, azok a szolgáltatóval együtt szűntek meg. 😦 Addig volt blogom, ameddig működött a szolgáltató… Az 5. személyes blogom azért szűnt meg, mert már tartalmatlannak éreztem a műfajt, a “leírom, mi történt velem, és ezen keresztül bemutatom a véleményem a világ dolgairól” típusú blogot, és valami többre, másra, színesebbre, élményszerűbbre vágytam. De mivel az a  blog WordPress volt, és megbízhatóan működött, maradtam a WordPressnél. 🙂

  • Milyen géppel fotózol?

Nincs semmilyen profi gépem, egyelőre csak egyszerű Nokia mobiltelefon kameráján át nézem a világot. Nem is okostelefon, a kamerán kívül csak alapfunkciós, de legalább sokáig él, és megbízhatóan működik, mert Nokia. 🙂

  • Használsz bármilyen fotószerkesztő programot?

Nem használok. Biztos használhatnék, és szerintem könnyen és gyorsan meg tudnám tanulni, de én inkább azt mutatom be, amit látok. És a szememben sincs Photoshop! 😀

  • Van-e helyszìnàlmod, amit nagyon szeretnél egyszer lefotòzni? Van-e kedvenc képed az eddigiek közül?

Különösebb helyszínálmom nincs, én mindenhol meglátom a szépet. 🙂 De szívesen fényképeznék valamilyen eldugott magyar tájon, ahol ritkán jár ember, akár erdőben, akár vízparton, akár sík vidéken. Kedvenc képem az eddigiek közül talán a Kilátásaim című bejegyzésben a 2. kép, ahol jobban látszik a kép jobb szélén az a pirosra színeződött fa, ami miatt az egész kilátást érdemes volt lefényképezni! 🙂

  • Mennyi képet készítesz míg úgy érzed , hogy pont tökéletes lett egy kép? Melyik napszak a legjobb fényképezéshez? És mit szeretsz a legjobban fényképezni?

Nem készítek túl sok képet egy témáról. Ha elkattintom a képet, mindig megnézem, milyen lett. Ha nem jó, készítek egy másodikat is. Ha az sem az igazi, akkor máskor, más napszakban visszatérek és akkor már sikerül.  🙂 A fényképezéshez napkeltétől napnyugtáig minden napszak jó nekem, csak az a lényeg, hogy ne legyen túl nagy különbség a napfényes és árnyékos helyek között, mert ha túl nagy a különbség,. akkor nem sikerül a kép. Persze erre is van egy trükköm: olyan helyre állok, ahol hasonlók a fényviszonyok, mint a lefényképezendő látvány körül, és onnan már biztosan sikerül a kép! 🙂 Leginkább természeti látványosságokat szeretek fényképezni, de néha egy-egy szép épület is megragadja a fantáziámat. És készítettem már képeket társasjátékokról és színes esernyőkről is! 😀

  • Van kedvenc fényképed ? Mièrt pont az ?

A kedvencemet már elárultam: a Kilátásaim című bejegyzésben a 2. kép. Azért az, mert élőben mindig láttam azt a piros fát a munkahelyem előtt, úgy gondoltam, hogy érdemes másnak is megmutatni, és azon a képen látszik a legjobban. 🙂

  • Milyen kötődésed van Veszprémhez? (Sok kép itt keszült 🙂 )

3 éves koromtól élek itt (1983-tól), természetes, hogy ezt a várost fényképezem! 🙂

  • Egyetlen mondatban összefoglalva, mit jelent neked a fényképezés?

Megőrizni és másoknak is megmutatni mindent, ami szép.

  • Egy nap hány képet szoktál elkattintani úgy átlagosan?

Ez nagyon változó. Van úgy, hogy egyet sem. Néha akár 500-at is. (Pl. amikor a veszprémi Berkenye tanösvényt fényképeztem a szakmai blognak, akkor 500-nál is több képet készítettem róla…) Április végén kezdtem, azóta összesen kb. 2100 képet készítettem. (Napi átlagban ez talán 10 képnek felel meg…)

  • El tudsz -e képzelni kooperációt egy nailart bloggal? Látod-e az ebben rejlő szinergiákat?

Nem tudom. Le tudnám fényképezni a színes körmöket, sőt, egyik-másik még biztosan tetszene is, de nagyon nem értek a köröm témához… 🙂 Talán egyszer kipróbálom majd…

  • A képeid és a blogod hatására, amivel a saját nézőpontodat mutatod másoknak, változott-e ez a saját nézőpontod, felfedeztél-e valamit, tanultál-e újat saját magadról?

A nézőpontom nem változott, továbbra is azt mutatom be, ami szép a világban és aminek örültem aznap, és ez szerintem tartósan így is marad. 🙂 De felfedeztem új dolgokat, pl. tudatosabban odafigyelek Veszprém szépségeire, mint eddig, és sokat tanultam már most a fényképezésről. Magamról csak annyit tudtam meg, hogy mennyire tudok örülni a kis dolgoknak is, és hogy tudok olyat mutatni, ami másnak is tetszik. 🙂

  • Mi inspirál, milyen pillanatokban látod meg a fotózási lehetőséget?

Jó kérdés. Jó lenne, ha ez olyan tudatos lenne, hogy szavakban is meg tudjam fogalmazni… 😀 (Pedig többé-kevésbé a szavak embere is vagyok, főleg szakmai cikkek és saját versek formájában…) Általában igyekszem az egyedi dolgokat és a vissza nem térő pillanatokat megörökíteni. De legtöbbször ösztönösen, ötletszerűen fényképezgetek, még akkor is, ha később ez a blogban témák köré rendeződik.

  • Szerinted mi a kezdő fotósok legnagyobb hibája?

Talán az, hogy nem mernek próbálkozni. Én próbálkozom, és aztán kiválogatom, ami jól sikerült. Általában már ott, helyben is egyből meglátom, melyik kép sikerült jól vagy rosszul, de egyszer már előfordult az is, hogy két kép készült egy témáról, és utólag jobbnak láttam az elsőt. Ez az a kép, a Ködbe veszett tornyok című bejegyzésből.

  • Tanultál valaha intézményes keretek között fotózni?

Nem. Nem is hiszem, hogy valaha fogok, mert nem ebből szeretnék megélni, ezt csak a saját magam (és a blogom olvasói) szórakoztatására csinálom, de az elképzelhető, hogy részt veszek olyan eseményeken (vagy megnézek olyan videókat interneten), ahol fényképezési technikákat, tippeket, trükköket lehet tanulni, hogy még inkább azt lássa a fényképezőgép vagy telefon lencséje, amit a szemem lát. 🙂

  • Ha mostantól csak három blogot olvashatnál, melyik három lenne az?

Nem tudom, benne vannak-e ezek a blogok a csoportunkban, de az első természetesen a szakmai, környezetvédelmi blog oldalunk lenne, amit néhány hasonló érdeklődésű bloggerrel együtt írunk.

A másik az a blog, amit itt is példaképnek tekintek: a Szép világunk. Én is szeretném megmutatni, milyen szép is lehet a saját kis világom, és ezzel ösztönöznék másokat arra, hogy lássuk meg a szépet, mert mindig mindenhol ott van. 🙂 Az a különbség, hogy az én blogomban csak saját képek vannak és lesznek, de abban a blogban is érdemes megnézni a képeket, még ha nem is mind a szerző sajátja. 🙂

A harmadik blog talán a Derűlátó blog, mert én is ezt a pozitív szemléletet szeretném sugározni. 🙂

  • Egy régi gondolat,hogy akit lefotózol annak egy kicsit rabul ejtesz a lelkéből. Mi a véleményed erről és a portré fotózásról?

Jó kérdés. Lehet, hogy rabul ejtek valamit a másik ember lelkéből, de ez a kis lélekdarabka nincs mindig benne a kész képben. Legalábbis a rólam készült (akár profi fotósok által is készített!) képekben nem mindig látom magamat. Kb 15 éves koromig lehetett rólam jó képet készíteni, amin  nem úgy nézek ki, mint egy majom 😀 és addig szinte minden képem tetszik, de utána már csak 2 jó kép készült rólam. Az egyik az érettségi tablóképem, 1999-ben. A másik az a 2013. nyarán készült zöld hátterű kép,amit itt és a Facebookon is használok profilképnek. Az én lelkem tehát nem minden képre megy át, vagyis szerintem másoké sem. Talán a fotós lelke is kell ehhez.

A portré fotózás amúgy elég nehéz szakma, ahhoz már profi kell. Én biztos nem vállalnám. Az emberek arca, viselkedése kevésbé változatos és látványos téma – legalábbis szerintem -, és nehéz olyan fényképet készíteni, ami a lefényképezett személynek is tetszik, ráadásul most már ha ember is megjelenik egy képen felismerhető formában, akkor engedélyt kell kérni tőle a képhez (ezért igyekeztem nem felismerhetően fényképezni az esernyők alatt megbújó embereket pl. a Színes esernyők című bejegyzésemben)… De minden elismerésem azé a fényképészé aki jól sikerült képeket tud készíteni emberekről, főleg rólam. Nekem inkább más téma való.

Válaszok mindenkinek