Mai képek, csak úgy, mert szépek. Sok kép készült a belvárosi rózsakertről; a külvárosban, a házunk előtt álló összeolvadt bokorcsoportról (csak ha virág vagy termés van rajta, akkor látszik, mennyi bokor olvadt össze); és egy bizonyos fa terméséről, ami a fehértől a sárgán át a rozsdabarnáig minden színben megtalálható a lakótelepünkön. Most ezek tűntek fel, de talán a többit is érdemes megnézni. 🙂
Családi nap volt a Betekints-völgyben, de a rendezvény programjánál sokkal érdekesebb volt a táj. Főleg a tó, és a benne zajló élet. 🙂
2 és fél hónapja (már olyan régen? 😮 ) jártam a Rab Mária forrásnál. Akkor valakivel kettesben, de most egyedül jártam végig a tanösvényt. (A Rab Mária forrás körüli erdő neve Rab Mária sétálóerdő, tulajdonosa a Rab Mária Erdőbirtokosság – tehát magántulajdon az erdő, de megnyitották a nyilvánosság előtt – és az erdőt bemutató, a forrást is érintő tanösvény neve a Rab Mária tanösvény. Ezen mentem végig, már másodszor, ezúttal egyedül.)
Veszprém határában a Haszkovó lakótelep mellett, a körgyűrűnél van egy Lidl áruház. Mellette vezet befelé az út az erdőbe. Ez az út a tanösvény kezdete. Az áruháztól az első útelágazásig tele van virágokkal a fű.
Az útelágazásban van egy vázlatos térkép az erdőről, figyelmeztető jelzésekkel (és nagy dicséret jár nekik azért, hogy a “kullancsveszély” jelben nagyon helyesen 8 lábbal ábrázolták a kullancsot, az ugyanis nem rovar, hanem pók), és egy másik tábla, ami a forrás felé mutatja az utat.
Az elágazásnál balra, a forrás felé indulok (és majd a jobb oldali ágon térek vissza az út végén). Innen még a tanösvény első állomása sem látszik, de itt még nem lehet eltévedni, nem ágazik el az ösvény a tájékoztató tábláig. Az első tájékoztató táblán részletes térképet és ismertetőt láthatunk a tanösvény állomásairól és az erdőben követendő viselkedési szabályokról.
Innen még mindig egyenesen megy az út a 2. állomásig. Látható, hogy az út menti bokrok mögött keveredik a lombos erdő (főleg tölgy) a fenyvessel.
Utunkat még a 2. tábla előtt nagyfeszültségű vezetékek keresztezik. A vezetékek alatt nincsenek fák, de ott is élnek növények…
A vezeték után tovább folytatódik az út a 2. állomás felé. Az oda vezető út csak száraz időben járható, eső után néhány napig nagy területeken áll a víz a gödrökben. (A legnagyobb vízfolt éppen ott szokott lenni, ahonnan a már messziről jól látható 2. tanösvénytáblát fényképeztem: a fénykép készítés helyétől a kb. a tanösvény tábláig. Szerencsére tegnap száraz volt az idő, nem kellett vizet kerülgetnem az úton.)
A második tábla az erdőbirtokosságot mutatja be (térkép, történet, tulajdonviszonyok, stb.)
A táblán is olvasható, hogy a terület egy része korábban termelőszövetkezeti tulajdon volt. Ez a széles erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. tanösvény táblákat (és tovább folytatódik egyenesen, csak a tanösvény tér le róla a forrás felé) gyerekkoromban még birkalegelő volt, gyakran találkoztam errefelé kisebb nyájakkal, de most már régóta nem járnak itt birkák, a látható nyomaikat sem fedeztem fel út közben, és a hangjukat sem hallottam.
A 3. tanösvény táblához még mindig a birkalegelőn vezet az út, ott kanyarodunk le róla a forrás felé.
A 3. tábla egyébként a területen található cserjéket, zuzmókat, mohákat mutatja be.
A táblával szemben, az eddigi ösvénytől balra egy nyíl mutat a forrás felé. Követjük ezt a nyilat, és hamarosan eljutunk a 4. tanösvény táblához. Onnan még mindig nem látszik a forrás, pedig már közeledünk…
A 4. tábla a terület történetéről szól. A táblán az áll, hogy a forrás kegyhely, de az egyház nem ismerte el. Érdemes ezt összehasonlítani a forrás melletti tájékoztató táblával is a forrás történetéről.
A tanösvény tábla után, a bokrok között egy keskeny, meredek ösvény bújik… Vajon hová vezet? Mi van az alján? Csak nyáron, száraz időben ajánlott erre járni. Télen, a havas-jeges időben, vagy tavasztól őszig az esőtől felázva veszélyes, mert csúszik. (Ez saját tapasztalat, jártam én már télen is a forrásnál. Csak akkor még nem volt tanösvény.)
A lejtő alján található az 5. tanösvénytábla, a terület geológiájáról. Ahogy várható, főleg karsztos kőzetekről szól, de más érdekességeket is bemutat.
És mi van még a lejtő alján a tábla környékén? Van valami látnivaló? Egy kis híd a patakon. A patak neve Látóhegyi vízfolyás, időszakos patak, a Veszprém melletti Látó-hegyről ered (a város déli részén, a Cholnoky lakótelep mellett található ez a kis kiemelkedés), és valahol Veszprémtől északra, északkeletre folyik bele a Sédbe. A híd mindkét oldaláról érdemes lenézni a patakra. De nem kell átmenni a hídon, nem arra visz a tanösvény. (A hídon átkelve és balra fordulva kivezet az út az erdőből, a körgyűrűre, kissé távolabb a Lidl áruháztól, inkább a Pennyi közelében. Ameddig nem volt tanösvény, addig mindig azon az úton mentem haza a forrástól.)
És ha nem megyünk át a hídon? Akkor jobbra kell fordulni… De mi lehet ott? Hát arra visz a tanösvény! És találunk ott 2 tájékoztató táblát. De miről tájékoztatnak?
Mindjárt kiderül… Miért volt érdemes bebújni a 4. tábla után a bokrok közé? Miért volt érdemes leereszkedni a meredek lejtőn? És mi lehet itt, hogy éppen ide tették az 5. táblát?
És a forrás környéke. A pad mögött folyt bele régen a forrás a patakba, a kivezető cső még most is látható. (Csak azért nem fényképeztem le a medret, mert van benne némi hulladék…) A második tájékoztató táblán pedig a forrás története található. Igaz, hogy nem az egyház, hanem az egykori Jutasi Altisztképző Intézet nyilvánította hivatalos misézőhellyé az akkor még csörgedező forrást, de voltak itt szabadtéri misék, kijött ide a pap, tehát valamilyen szinten mégis elismerte a katolikus egyház (ellentétben a 4. tanösvény tábla szövegével, amely szerint “kegyhely volt, de a katolikus egyház nem ismerte el”)… Az altisztképző egyébként a még ma is meglévő laktanya mellett, a mostani megyei levéltár épületében működött.
A forrás mellett egy másik, keskeny, meredek ösvény vezet felfelé, hasonló ahhoz, mint ahol leereszkedtünk. A tanösvény egyenesen a tetejéig vezet és még tovább, de érdemes egy kis kitérőt tenni balra az erdőbe is.
A som még nem egészen érett, de a bokor mögött áll egy fa, aminek az aljában kövek között egy geoláda található. Most nem emeltem ki a ládát a kövek közül, nem nyúltam bele, csak megnéztem, hogy odatalálnék-e még. A tanösvény nem a geoláda felé vezet, az csak egy kis, másfél perces kitérő. Ha visszatérünk a forrástól felfelé vezető ösvényre, akkor előbb-utóbb kiszélesedik az út és elvezet a 6. táblához. Nagyjából egyszerre látjuk meg a 6. és 7. táblát a távolban, a 6. táblát balra, a 7. táblát majdnem szemben, kissé jobbra. (Mindkettőről készítettem távoli képet.)
A 6. tábla a fenyőről és a szajkóról szól. A területen sokféle fenyőt telepítettek.
Ezzel már az út felét megtettük, a 12 állomásos tanösvény 6. állomásáról indulhatunk a 7. felé. Csak néhány lépés, de út közben akár kakukkfüvet is láthatunk, szagolhatunk.
A 7. tábla az erdőben élő ízeltlábúakat mutatja be, a hangyától a gyapjaslepkéig.
Utána mehetünk akár a 8-9. állomás felé, vagy akár közvetlenül a 10. állomáshoz. (A tanösvény rövidebb változata a 8-9. állomásokat nem érinti, de úgy teljes a kör, és úgy teljes az élmény, ha ezt a két állomást is felkeressük az erdőben. Ezért én a 8. állomás felé indultam.) A terület tele van nagyfeszültségű villanyvezetékkel. A 7. tábla közelében is van egy, arrafelé kell indulni a 8. állomáshoz. Az oszloptól elnézve balra, az erdő szélén, a vezetékkel párhuzamosan, a távolban látszik a régi vasúti híd, és mögötte a jelenlegi vasútvonal. Addig nem kell elmenni, de a híd előtt látszanak ezüst levelű fák, és előttük egy alacsonyabb ezüst levelű bokorszerű képződmény (ami lehet egy nagy bokor, vagy sok kis fa egymás mellett, nem teljesen egyértelmű). A kisebb ezüst levelű növény mellett jobbra fordulunk, és bemegyünk az erdőbe a tölgyfák közé. Az erdőben gomba is nő, de a pihenni vágyók több fa asztalt is találnak, padokkal körülvéve.
A 8. állomás az erdő felújítását és az erdőkezelési módokat szemlélteti. A tarvágástól az örök erdővé alakításig minden módszert bemutat.
A 9. tábla nincs messze innen, a 8. tábla mögött vezet hozzá az út. És hátulról is szép.
A 9. tábla a nagyvadakat mutatja be, az őzet, szarvast, vaddisznót. Életüket és trófeáikat.
A 9. állomás után az erdőből kifelé vezet az út. Széles ösvény, lombos fák között. Megnyugtatóan zöld a táj. Hosszú ez az út, de nem vártam a végét, mert nagyon szép.
Aztán kiérünk a 7. állomás közelébe, a birkalegelőre. A birkalegelő, az a hosszú, egyenes erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. állomást, a 3.-túl kezdve továbbmegy egyenesen, majd balra kiszélesedik, ezen a kiszélesedő részen van a 6-7. állomás, majd továbbmegy az út egyenesen a régi vasúti híd felé. De vannak vele párhuzamos utak is, azokon is birkákat legeltettek. Ezek az utak nagyjából ott futnak össze, a 7. és 10. állomás között, ahol a 9. állomás után kiérünk az erdőből. 3 ilyen út van. Az egyik, ami a 3. állomástól megy tovább a 7. felé. A másik az erdő szélén megy vissza a lakótelep felé, a vasúti híddal ellentétes irányban, egy árvalányhajas domb egyik oldalán. És van a középső, ahol továbbmegy a tanösvény. Ha kiérünk a 9. állomástól az erdőből, akkor ez is balra megy, de az árvalányhajas kis domb távolabbi oldalán. Ezen a középső úton indulhatunk a 10. állomás felé. (Ha kiérünk az erdőből a 9. állomás után, akkor a következő fényképen látható táj fogad minket. Látható balra, ahogy elkezdődik az a bizonyos domb. Ha rögtön balra fordulunk, az nem jó irány, nem arra megy a tanösvény. De ha a kép bal szélén lévő kis fánál, a domb túloldalán megyünk balra, akkor a tanösvényen haladunk.)
Itt még jobban látszik az árvalányhajas domb, ez NEM a 10. állomáshoz vezető út.
Ez viszont már a 10. állomáshoz vezet, ez a jó irány az erdőből kifelé a 9-10. állomás között.
A 10. állomáson az erdőtömb madárvilágát ismerhetjük meg. Sok kis és nagy madár él itt.
Nem sokkal a 10. tanösvénytábla után egy elágazáshoz érkezünk, ahol mehetünk balra is, jobbra is. Valószínűleg a jobb oldali ág a hivatalos útvonal, de a bal oldali a szebb, erdei út. A 11. tábla nagyjából egyformán messze van mindkettőtől. A múltkor a túrázótársam a bal oldali utat választotta, ezért most egyedül is arra mentem.
A 11. tábla a lágyszárú növényekről szól. Bemutatja a virágzó növényeket, leírja a virágzási idejüket és ismerteti a területen élő gyógynövényeket.
A 11. tábla mellett van egy kis tisztás. (Azon az ösvényen, ahol jöttünk, jobbra van a 11. tábla, balra a tisztás.) A tisztáson pihenőhely is van, de nem kell elmenni a pihenőhelyig, a tisztás szélén, jobbra, egy alig észrevehető ösvény nyílik a fák között, az vezet a közeli, de kissé nehezen megtalálható 12. táblához. (A 12. táblával szemben nagyobb pihenőhely is van, nem csak 1 pad, hanem egy asztal padokkal.)
A 12. és utolsó tanösvénytábla a terület fafajait és az őshonos erdőtípusokat ismerteti. Látszik, hogy az emberek nem kímélték, több helyen is le kellett ragasztani a repedéseket.
Innen már egyenes út vezet vissza a Lidl áruház és a Haszkovó lakótelep felé. Az út végén visszaérünk az első elágazáshoz, ahonnan a forrás felé mentünk tovább, csak éppen az elágazás másik szárán térünk vissza, mint amerre indultunk. Az elágazás környékén (sőt, már előbb is) jól látható a Lidl áruház és a lakótelep. Út közben még egy katonai repülőgép is elszállt felettem, azt is lefényképeztem. (Az utolsó néhány képen a kép közepén, az áruháztól jobbra egy világosbarna, drapp színű házat érdemes figyelni, ott lakom.)
Élményképek 