Világnapok és más csodák

Nagyon szépen indul ez a május. 🙂 Szinte mindig történik valami jó, és kb. kétnaponta van valamilyen esemény vagy nevezetes nap. 🙂

Május 1. a munka ünnepe, munkaszüneti nap. 🙂 Nem volt semmi nagy esemény, de mindig jó egy-egy ünnep, ha másért nem, már csak a várost díszítő piros-fehér-zöld zászlók miatt is. Szerintem nagyon szép ez a színösszeállítás, és nem csak azért, mert ezek a nemzeti színeink. 🙂

2-án kedden volt esemény, kivételesen áttettük a szerdai társasjátékot.

4-én csütörtökön nem volt semmi különös, de Facebookon több helyen is láttam, hogy világnap volt: Star Wars nap (aznap tudtam meg, hogy van ilyen nap). Nem vagyok nagy Star Wars rajongó (mert általában minél nagyobb felhajtás van valami vagy valaki körül, annál kevésbé érdekel, de azért lehet, hogy majd valamikor megnézek egy vagy több részt), de tetszett a magyarázat, hogy miért aznap van ez a nap. Kicsit fárasztó, de nagyon vicces angol szójáték az alapja. Aki tud angolul, annak elég ennyi: “May the 4th be with you” 😀 (Aki nem tud angolul, annak kifejtem. A Star Wars-ban mindig azt mondják: “Az erő legyen veled!” Angol eredetiben: “May the force be with you”. De a May szó nem csak segédige lehet, hanem a májust is jelenti, a “force” (erő) szót meg éppen úgy ejtjük, mint a 4th (4.) sorszámnevet. May the 4th pedig május 4. Ebből lesz “May the 4th be with you”, kb. “Május 4. legyen veled!” 😀 És ezért május 4. a Star Wars nap. 😀 )

6-án szombaton társasjáték délután volt. És megint nyertem a tombolán egy új társasjátékot. Le marché de Samarkand. Ez a neve.

Photo8363

Korábban is nyertem már társasjátékokat a társasjáték délutánon, pl. áprilisban egy Forestaurant nevű játékot (állatok étterme, kooperatív társasjáték, az egyesület egyik elnökségi tagjának saját fejlesztésű játéka, a forgalmazó pedig természetesen az egyesület elnökének társasjáték-gyártó és -kiadó cége), és egy Ponder nevű békás játékot is.

Előtte decemberben nyertem egy Speedway Champion nevű motorversenyes játékot, novemberben pedig 3000 Ft vásárlási utalványt, ami sajnos kihasználatlan maradt, mert olyan fa játékokra lehetett felhasználni, amilyeneket az egyesület elnökének cége gyárt (az egyik, a Pitrush, ha jól tudom, az elnök saját találmánya, a másik kettőt, a Crokinole nevű kanadai játékot, meg a Carrom nevű indiai játékot talán ő hozta be először az országba), de ezek a játékok elég drágák, a Pitrush a legolcsóbb, és az is kb. 30 ezer Ft, a másik kettő meg kb. 50 ezer, nem lett volna pénzem a 3000 Ft-os utalvány kiegészítésére. a képen a Speedway Champion látható, amit decemberben nyertem.

Photo6290

Kb. ennyit nyertem az egyesületi társasjáték délutánokon a tombolán. 🙂 De nem csak a tombola miatt érdemes oda járni. Hanem a játékok és a játékmesterek miatt is. Kedvenc díjazott játékmesteremmel is játszottam néhányat, de másokkal is. 🙂 Összesen 8-at, ebből 2 játék volt új nekem, és az egyikben 2-szer is nyertem. 🙂 (Azt a játékot egy olyan új játékmesterrel játszottam, akinek az elején kellett egy kis bátorítás, de a rendezvény végére már szerintem elmúlt az önbizalom-hiánya. Először még tegezni is alig mert, de mondtam neki, hogy nyugodtan tegezzen. Úgyis ez a szokás az egyesületben és nekem is jobban esik, fiatalabbnak érzem magam tőle. 😀 Ha nálam fiatalabbak nem mernek tegezni (nem csak ilyen rendezvényen, hanem általában az életben), az nagyon öregít, és zavarba hoz. És kicsit mentegetőzött is, hogy kevés játékot ismer, de megnyugtattam, hogy senki nem ismeri mindet, és elég, ha azt el tudja mondani, amit ismer. Így a játék közben már nem láttam rajta feszültséget, bizonytalanságot, ezért neki is nyugodt lelkiismerettel adtam meg a szokásos 6 pontot az 1-től 6-ig terjedő skálán.)

Aztán tegnap kibontottam a nyeremény játékomat, és kiderült, hogy csak francia nyelvű játékszabály van benne! Franciául tanultam ugyan 2 évig, de akkor sem tudtam annyira, hogy lefordítsak egy játékszabályt, azóta meg csak felejtettem (szinte mindent, már csak a kiejtésre emlékszem, meg néhány szóra, de nem tudnék egy mondatot összerakni franciául), ezért megpróbáltam Google keresőben magyar szabályt keresni hozzá. De nem volt. Csak idegen nyelvű volt. De ha már muszáj idegen nyelven, akkor legalább angol nyelvű legyen, abból van középfokú nyelvvizsgám (most már inkább csak a papír van meg, mert 2001-ben szereztem, azóta meg csak felejtek, de azért egy játékszabályt még le tudok fordítani, bár azt szoktam mondani, hogy csak annyit tudok angolul: “Hömpörö apor ündürixi” 🙂 ), és találtam is angol nyelvű szabályt, de azt csak az tölthette le, aki regisztrál arra az oldalra. Regisztráció nélkül megszerezhető szabály angolul sem volt. Egyetlen játékszabály miatt nem érdemes regisztrálni egy oldalra (amúgy már mások is ajánlották, hogy regisztráljak oda, mert ez a Board Game Geek nevű nemzetközi társasjátékos oldal volt, de nem regisztráltam még, mert nincs magyar változata, de ha majd lesz, akkor regisztrálok), de szerencsére volt olyan ismerős, aki regisztrált, letöltötte, elküldte, én lefordítottam, mentettem a magyar szöveget pendrive-ra, és kinyomtattam, miközben mentem a belvárosba, a mai nap nagy lehetőségét kihasználni… 🙂 Így végre megvan magyarul is a játékszabály. (Volt már olyan játékom, amit fordítani kellett, a decemberben nyert Speedway Champion nevű motorversenyes játék. Csehek gyártották, és 6 nyelven volt benne szabály: csehül, szlovákul, lengyelül, oroszul, németül és angolul. Azt is angolról kellett magyarra fordítani…) A képen a francia szabály első oldala látszik.

Photo8364

Ma, 8-án két örömteli esemény is volt. Először is, öcsémék 2 napra elutaztak, kedd estig nyugalom lesz itthon. 🙂 Másodszor, ma van a magyar kézműves fagylalt napja. 🙂 Miért május 8-án? Erre is nagyon ötletes a magyarázat: V.8. a dátum, a V a tölcsér, a 8-as 2 gombóc fagylalt. 😀 Természetesen kihasználtam a mai nap előnyeit egy Mackó nevű belvárosi helyen (Veszprémben évtizedek óta mindenki ismeri, szereti), és le is fényképeztem a cégtáblát, meg az akció reklámját. 🙂 (A saját tölcséremet nem, mert elég nehéz egy kézben tartani a fényképezős telefont, a másikban fogni a tölcsért + még volt nálam egy irattartó mappa is, a kinyomtatott játékszabállyal.) Természetesen 2 gombócot kértem. 🙂 Az egyik egy “mackó a málnásban” nevű alkotás volt, ez málna fagylalt, de amikor kiteszik, beborítják csokoládé réteggel a tetejét, és abból is jut minden tölcsérbe. A másiknak nem volt ilyen fantázianeve, azt egyszerűen gyömbéres citromnak hívták. 🙂

10-én szerdán lesz Madarak és Fák Napja, ez egy magyar eredetű nemzetközi természetvédelmi ünnep, és ennek alkalmából itt az újabb fecskés videó. A fecskék itt is csak kis suhanó fekete foltnak látszanak, de legalább látszik valami. Ezzel az eszközzel nem lesz jobb… De végre rajta vannak a képen a fecskék, és ez már siker! 🙂 (És azon a szerdán, 10-én kipróbáljuk a kis társasjátékos csapatommal a szombaton nyert játékomat is. Itthon már játszottunk vele, nem rossz, de többen még jobb lehet. 🙂 )

13-án szombaton lesz édesanyám születésnapja, családi ünnep. 🙂

Egyelőre ennyit a nevezetes napokról és pozitív eseményekről, mostanában egyre több kis örömteli apróság történik velem. 🙂 Tombolanyeremény, fagylalt napja, 2 nap öcsémék nélkül, videó a fecskékről… Kis csodák. 🙂 Most már csak egy új munkahely csodáját szeretném átélni. 🙂

Reklámok
Világnapok és más csodák

Világnapok és más csodák” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. MA szerint:

    Ezt írtam ebben a blogbejegyzésben: “Franciául tanultam ugyan 2 évig, de akkor sem tudtam annyira, hogy lefordítsak egy játékszabályt, azóta meg csak felejtettem (szinte mindent, már csak a kiejtésre emlékszem, meg néhány szóra, de nem tudnék egy mondatot összerakni franciául)”.

    És ilyen is volt benne valahol: “De ha már muszáj idegen nyelven, akkor legalább angol nyelvű legyen, abból van középfokú nyelvvizsgám (most már inkább csak a papír van meg, mert 2001-ben szereztem, azóta meg csak felejtek, de azért egy játékszabályt még le tudok fordítani, bár azt szoktam mondani, hogy csak annyit tudok angolul: “Hömpörö apor ündürixi” 🙂 )”.

    De feltettem ide az önéletrajzomat is egyszer, ahonnét kiderül, hogy középfokú angol és alapfokú német nyelvvizsgám van. (Évszámok nem tudom, vannak-e benne, de az angol középfokút 2001-ben, a német alapfokút 2007-ben szereztem, és azóta csak felejtem mindkét nyelvet.)

    Akkor hogy is állok én az idegen nyelvekkel?

    1980-ban születtem, de mivel szeptemberi vagyok, csak 1987-ben mehettem iskolába. Harmadikos koromtól, 1989-től kezdtem el idegen nyelveket tanulni. (Akkor még az sem volt egyértelmű, hogy reál vagy humán beállítottságú vagyok-e, iskolai és városi szinten mindig megnyertem a matematika és a helyesírás versenyeket is. Megyei szinten is nyertem díjakat, de országosra soha nem jutottam ki, annyira azért nem voltam jó…) Annak idején a 2. osztály végén volt egy szintfelmérő magyar nyelvtanból, ami alapján eldőlt, ki tanulhatott idegen nyelvet 3. osztálytól. (A többiek csak 5. osztályban kezdhették el a nyelvtanulást, valószínűleg ők jártak jobban.) Nekem, mivel helyesírási versenyeket nyertem, természetesen sikerült a szintfelmérőm, elkezdhettem nyelvet tanulni. Angol és német közül választhattam.

    Családi okok miatt az angol nyelvet választottam. Apámat úgy nevelték a szülei, az én nagyszüleim, hogy háztartást vezetni és gyereket nevelni női munka. Ezért nem is nagyon segített anyámnak. És mivel anyám ezt többször is szóvá tette, megmaradt bennem. És arra gondoltam, hogy ha neki nem segít, legalább nekem segítsen. Anyám németül tudott, apám angolul, ezért az angolt választottam, hogy tudjon nekem segíteni. A többi tárgyat úgyis anyám kérdezte ki… De apám nem segített az angolban, amikor meg egy évben egyszer vagy kétszer mégis, akkor nem volt hozzám türelme, mindig veszekedés lett a vége. Így az angol nyelvben is anyám segített…

    Tehát 3. osztálytól tanultam angol nyelvet. Egy érdekes angol könyvből, egy felsős angoltanárnőtől, aki elég szigorú és beképzelt nő volt (kb. annyira, mint a felsős énektanárnőm – aki szerencsétlenségemre is mi lépcsőházunkban lakott egészen addig, amíg kb. egyetemista koromban, vagy talán még később össze nem jött a gimnáziumi osztályfőnökömmel, egy matematika-fizika szakos férfi tanárral -, és kb. annyira, mint a gimnáziumi számítástechnika-tanárnőm, aki később egy félévet az egyetemen is tanított, de szerencsére a többi tanárom nem volt olyan beképzelt, mint ez a 3 nő, talán csak a gimnáziumi franciatanárom, aki férfi létére elég beképzelt volt, de ő sem annyira, mint ezek a nők). A könyv címe: Linda and the Greenies. (Linda és a szörnyecskék). Még ma is tanítanak belőle! Facebook oldala is van: https://www.facebook.com/lindaandthegreenies/?fref=ts

    A könyv története kb. annyi, hogy egy Linda nevű lány iskolába menet beleesik a csatornába, és lent, a föld alatt érdekes lényekkel találkozik, a zöldszörnyecskékkel. Angolul: greenies, az országuk neve Greenieland, a királyuk neve Okopüköl király. A szörnyecskék megkérik Lindát, hogy tanítsa meg őket angolul. Okopüköl király így üdvözölte Lindát: “Welcome to Greenieland, primuli. Hömpörö apor ündürixi.” Mit jelent ezt? Welcome to Greenieland: Üdvözülnk Greenieland-ben (angolul). Primuli: kislány (greenie nyelven). Hömpörö apor ündürixi: az üdvözlés még egyszer, greenie nyelven.

    A könyvben szinte minden fejezet végén volt egy dal. Az első fejezet végén is. a dalt a király énekelte, és így kezdődött: “My country is called Greenieland” (Az én országomat Greenieland-nek hívják.) Ez még angolul volt, de a refrént az egész kórus (minden zöldszörnyecske együtt) énekelte a saját nyelvükön: “Ha-ha-ha, hi-hi-hi, hömpörö apor ündürixi”.

    Az egész könyvben keveredett az angol a szörnyecskék nyelvével, és a tanárnő mindkettőt szigorúan számonkérte.

    Azt hiszem, akárhány éves is leszek, és akármennyire is felejtem az angolt, a Hömpörö apor ündürixi mindig megmarad! 😀

    3-4. osztályban tanultunk ebből a könyvből ezzel a tanárnővel. A könyv tetszett, mert vidám történetek és dalok voltak benne, akkor még nem foglalkoztunk a nyelvek keveredésével. De annak mind nagyon örültünk a csoportban, amikor a tanárnő 4. osztály végén elment szülni. Azóta sem találkoztam vele.

    Felső tagozatban is angolt tanultam, akkor már nem a Lindából. (Azt hiszem én vagyok az első vagy második olyan szerencsés évfolyam, akinek már nem kellett oroszt tanulni. A nálam 2 évvel idősebb unokatestvéremnek még kellett. De én jobban jártam az angollal, szerintem féltem volna a cirill betűktől.) 4. év végén szétválogatták a tanulókat képesség szerint, hogy ki melyik osztályba járjon ötödiktől.

    – Az A osztály volt a nyelvi tagozat, oda kerültek azok, akik már tanultak nyelvet, jók voltak belőle, és általában is jól tanultak.
    – A B osztály volt a számítástechnika tagozat, oda kerültek azok, akik jók voltak matematikából, és egyébként is jól tanultak.
    – A C osztály már általános osztály volt, oda kerültek a közepes tanulók.
    – a D osztályban a rossz tanulók voltak, egyetlen tanár sem szeretett ott tanítani.

    Én bekerültem volna akár az A-ba, akár a B-be is, mert jól tanultam jó voltam matematikából (B osztály), de jó voltam magyar nyelvtanból is (A osztály) és már tanultam nyelvet harmadiktól (A osztály). Én a B-be akartam menni, mert az angol nyelv már akkor sem érdekelt igazán, valószínűleg a tanárnő hatására, jobban érdekelt volna a számítástechnika, és több osztálytársam is ment a B-be. A régi osztálytársaim kb. fele a B-be, a másik fele a C-be ment. De anyám úgy döntött, amikor megkérdezték a szülői értekezleten (mert a tanárok nem tudták eldönteni, hogy mi legyen), hogy járjak csak az A-ba nyelvi tagozatra. Így csak én mentem a 4.A-ból az 5.A-ba, ahol így eléggé elszigetelődtem, mert a többieknek már voltak ott régi osztálytársai, akikkel összetartottak, csak nekem nem. (A hetedikes osztálykiránduláson valamilyen vita miatt kettészakadt az osztály, én már akkor sem tudtam, min vesztek össze, de mivel nem tartoztam sehová, velem mindkét oldal szóba állt. Akkor fogadtak be az osztályba.)

    5. osztályban új angoltanárnőnk lett (ahelyett, aki elment szülni), aztán 6. osztályban megint más, és 7-8. osztályban 2 évig megint más. Tehát 4 év alatt 3, és mind nő. Az utolsó volt a legjobb. Többféle könyvből is tanultunk, Streamline és Hotline nevű könyvekre emlékszem. Az angolhoz nem jött meg a kedvem, de a tanárnőkkel mindig jól kijöttem, ők már normálisak voltak.

    Aztán jött a gimnázium. Az már nem nyelvi osztályban, hanem matematika tagozaton. (Ez majd fontos lesz, hogy milyen tagozat.) Beiratkozáskor választani kellett egy második nyelvet is (az első nyelv az, amit általános iskolában is tanultunk, nekem az angol), és kérdezte az osztályfőnök, hogy tanultam-e általános iskolában németet. Nem. Kezdő német csoport nincs, választhatok francia, orosz és latin közül. Oroszt nem akartam, mert féltem a cirill betűktől, a latin már holt nyelv, nem sok helyen használják, maradt a francia. De csak kieséses alapon. Aztán utólag kiderült, hogy érdemes lett volna oroszt vagy latint mondani, mert ebből a 2 nyelvből nem jött össze a 8 fő, nem indult sem orosz, sem latin csoport, ezért akik oroszt vagy latint tanultak volna, azoknak mégis indult kezdő német… Franciából viszont összejött a létszám (a mi osztályunkból csak 3 fő, de összesen az A, B, C, D osztályból kb. 22 vagy 23), ezért franciát tanultam.

    Az angollal ugyanúgy voltam, mint 5-8. osztályban: a tanárnőkkel jól kijöttem, de a nyelvet nem tudtam megszeretni (2 tanárnőm is volt, az egyik csak 1 évig, aztán elment megszülni a 4. gyerekét, ezért lett másik a következő 3 évre).

    A francia meg nehezebb is volt valamivel, mint az angol (a nyelvtani nemek, a helyesírás – főleg a szavak végén nem ejtett hangok miatt, amiket mégis le kellett írni, stb.), a tanár is érdekesen tanított (franciául magyarázta el az új szavak jelentését, ami akkor működhet, ha már ismerünk 1-2 ezer alap szót, de ő az első 1000 szót is így magyarázta, még véletlenül sem mondta volna ki magyarul, hogy mit jelent), és elég beképzelt is volt (ő az a már említett férfi tanár, aki majdnem olyan beképzelt volt, mint a 3 nő: az első angoltanárnőm, a felsős énektanárnőm, és a gimnáziumi számítástechnika-tanárnőm). Akkor megszoktuk, hogy a tanárok tegeznek, mi pedig magázzuk őket, ami elég igazságtalan, mert egyenlőtlen, de senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni (esetleg néhány idősebb férfi tanárnak, akikkel kölcsönös magázás volt, de ilyen gimnáziumban volt először), de nem is hangsúlyozta ki senki, egyszerűen csak passzívan elfogadtuk. De ez a franciatanár mintha kifejezetten élvezte volna ezt az egyenlőtlen helyzetet, és mindig feltűnően kihangsúlyozta. Más tanároknál nem tapasztaltam ilyet.

    Franciául tehát soha nem tudtam rendesen megtanulni, ezért örültem, amikor megtudtam, hogy matematika tagozaton (ezért fontos a tagozat, mert máshol nem volt ilyen) a 10. osztály végén a második nyelvet (tehát a franciát) nyelvvizsga nélkül is le lehet adni. (Az elsőt csak középfokú nyelvvizsgával. Más tagozatokon a második nyelvet is csak középfokú nyelvvizsgával lehetett leadni.) Egyből le is adtam a franciát, ahogy lehetett! 😀

    Idén április végén a franciatanárom meghalt. Amikor engem tanított, akkor olyan 40 körülinek nézett ki, most kb. 60 körül lehetett, plusz-mínusz 1-2 év. Nem volt még olyan öreg, hogy meghaljon… De nem vagyok sem szomorú, sem vidám ettől a hírtől, inkább csak meglepett.

    Érettségiig nem volt meg a középfokú nyelvvizsgám sem angolból, sem franciából, sem másból, ezért angolból kellett volna érettségizni. De megúsztam. Ez még 1999-ben volt, amikor még nem volt 2 szintű érettségi, és középfokú nyelvvizsgával mentesülni lehetett a nyelvi érettségi alól. Akkor még felvételi vizsga volt az egyetemeken (és az egyetemi képzés sem volt 2 szintű, nekem még egyben volt az 5 év egyetem a környezetmérnöki szakon, ez ma MSc diplomának felelne meg), de bizonyos tárgyakból már akkor is kiváltotta a felvételi az érettségit. (Matematikából, fizikából, kémiából és biológiából volt olyan, hogy a felvételi egyben érettségi is volt, két helyre küldték javítani: az egyetemre felvételiként, és a gimnáziumba érettségiként, és volt olyan, hogy nem egyforma pontszám jött ki a két helyen. De ez nem okozott gondot, mert az egyik a felvételibe, a másik az érettségibe számított bele.)

    Nem igazán tudtam, mi akarok lenni, csak annyit tudtam, hogy Veszprémi Egyetem, Mérnöki Kar. Akkor még Veszprémi Egyetem volt, nem Pannon Egyetem, mert a Georgikon még nem tartozott hozzá, és nagyobb volt a Mérnöki Kar, mint most, mert oda tartoztak a gazdasági és az informatikai szakok is. Ezek most 2 önálló kart képeznek. De akkor még csak Tanárképző Kar és Mérnöki Kar volt az egyetemen. Mivel veszprémi vagyok, természetes volt, hogy helyben tanulok az egyetemen. És miért a Mérnöki Kar? Tanár nem akartam lenni, mert az osztályzáshoz nem lennék elég vérszomjas, így maradt a Mérnöki Kar. De mivel fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni, 4 szakot is kiválasztottam a karon. Elég különbözőeket.

    1. Környezetmérnöki. Hasznosnak, érdekesnek tűnt, és ez az, amihez nem csak egyféle reál tárgy kell, hanem mind. Tudtam, hogy hasznos (bár akkor még nem volt semmilyen környezetvédelmi ismeretem vagy szemléletem, az ismereteket főleg az egyetemen, a szemléletet részben egyetem alatt is, de főleg később a Csalán Egyesületben szívtam magamba), és tudtam, hogy szükség van rá, ezért azt gondoltam, hogy jól meg lehet élni belőle. Hasznossága, sokszínűsége és a remélt megélhetés miatt ezt a szakot jelöltem meg első helyen. Felvételi tantárgy: matematika kötelező + fizika, kémia, biológia közül 1 választható.
    2. Környezettudományi. Ez is hasonló a környezetmérnökihez, ráadásul akkor, 1999-ben volt új szak, és az újdonság varázsa vonzott. Felvételi tantárgy: biológia, kémia.
    3. Műszaki informatika (mai neve: mérnök-informatikus). Tudtam, hogy meg lehet élni belőle, elég érdekes is, ez került a 3. helyre. Felvételi tantárgy: matematika, fizika.
    4. Anyagmérnöki. Fogalmam sem volt, mit csinál egy anyagmérnök (ez még ma sem egyértelmű nekem), ezért gondoltam, kipróbálom. Felvételi tantárgy: matematika kötelező + fizika vagy kémia választható.

    Mindegyik szakon úgy döntöttem, megpróbálom a felvételit is és a hozott pontok duplázását is, majd amelyik jobban sikerül. Ezért 4 tárgyból kellett felvételiznem: a környezettudományi miatt biológiából és kémiából, a műszaki informatika miatt matematikából, fizikából (és a matematika mellé a fizikát választottam a másik 2 szakon is, ahol választani lehetett, de ez lényegtelen, így is, úgy is 4 tárgyból kellett felvételizni emiatt a 2 szak miatt). Tehát a felvételi tárgyaim: matematika, fizika, kémia, biológia. Éppen az a 4 tárgy, amelyikből a felvételi egyben érettségi is volt. Mind a 4 szakra felvettek volna a felvételi alapján is, de a hozott pontszámom duplázásával még több pontot szereztem ezért végül azzal vettek fel az első helyen megjelölt környezetmérnöki szakra. És mind a 4 felvételi egyben érettséginek is számított.

    És hogyan úsztam meg emiatt a nyelvi érettségit? Elvileg így nézett ki akkor a tantárgylista:
    – magyar nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli),
    – történelem (akkor még csak szóbeli),
    – matematika (írásbeli),
    – 1 szabadon választott idegen nyelv (írásbeli és szóbeli)
    – 1 választható tárgy.
    De akinek legalább 2 olyan választható tárgya volt, amelyikből a felvételi egyben érettségi is, annak nem kellett nyelvből érettségiznie. Nekem 3 ilyenem is volt: fizika, kémia, biológia, (meg a matematika is ilyen tárgy volt, de az amúgy is kötelező) így megúsztam a nyelvi érettségit középfokú nyelvvizsga nélkül is.

    Aztán jött az egyetem, ahol kötelező volt a diplomához egy középfokú nyelvvizsga, és akinek nem volt, annak 2 évig kellett tanulnia egy idegen nyelvet. Gimnáziumban angolt és franciát tanultam, de a franciától menet közben megszabadultam, így maradt az angol. A képzés szigorlattal zárult (írásban és szóban, mint a nyelvvizsga, de nem adtak érte nyelvvizsga-bizonyítványt), de ha előbb megszereztem volna a középfokú nyelvvizsgát, akkor véget ért volna a nyelvi képzésem, nem kellett volna szigorlatoznom. Szigorlat előtt meg is próbáltam, nem sikerült, de szigorlat után a második próbálkozás már meglett, így szereztem 2001-ben középfokú angol nyelvvizsgát a diplomámhoz. (Az írásbeli elsőre meglett, csak a szóbelivel kellett másodszor próbálkoznom, mert olyat kérdeztek, amire magyarul sem tudtam volna válaszolni…)

    Aztán azt hittem, megúsztam, és nem kell már idegen nyelvekkel foglalkoznom.

    2004-ben diplomáztam, és felvételiztem PhD doktori képzésre a Környezetmérnöki Tanszékre. Sem akkor, sem 2005-ben nem sikerült. Közben kerestem munkát, de nem vettek fel egy helyre sem, ahová jelentkeztem, pedig akkor még országosan kerestem, lett volna pénzem utazni, költözni… Aztán 2006-ban bekerültem egy önkéntes munkatapasztalat-szerzési programba, 2006 május 15-től 2007 február 28-ig dolgoztam a zirci múzeumban geológus mellett. Amikor lejárt, a geológus azt mondta, próbáljam meg a doktori képzést még egyszer (mert tudta, hogy már 2-szer felvételiztem). Volt neki egy ismerőse, aki ismert valakit az egyetemen, és így találtunk nekem egy témát a Radiokémia Tanszéken.

    De hogy pluszpontom legyen a felvételin (meg a doktorinak amúgy is feltétele egy nyelvből középfokú és egy másikból alapfokú nyelvvizsga), gondoltam, megpróbálkozom egy alapfokúval olyan nyelvből, amiből még nem ért kudarc, pl. németből. Találtam is tanárt (akkor német szakos egyetemista volt, a barátnőjét ismertem), aki március közepén kezdett tanítani úgy, hogy egy szót sem tudtam németül, és mégis sikeresen felkészített a májusi alapfokú nyelvvizsgára! Aztán később is tanultunk, de nyáron mindig megszakadt, felejtettem, aztán jött az ő vizsgatanítása a szülővárosában, elég messze, és így véget ért a tanulás, valahol alap- és középfok között. Így lett alapfokú német nyelvvizsgám 2007-ben, és felvettek doktori képzésre a Radiokémia Tanszékre. (Aztán a doktori képzés nem sikerült, pedig ott voltam 2010-ig, de nem sok mindenre jutottam, aztán csak közfoglalkoztatásban tudtam elhelyezkedni, a legtovább, 2014-től 2016-ig a Csalán Egyesületben. Közben 2011-től 2013-ig szakmai blogmagazinban voltam a környezetvédelmi bloggercsapat vezetője, de az nem járt jövedelemmel.)

    Így lett nekem sok év angol- és 2 év francia-tanulás után 2001-ben középfokú angol, 2007-ben alapfokú német nyelvvizsgám, és ezért a kedvenc angol mondatom a “Hömpörö apor ündürixi”! 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s