Fenntarthatósági napok

Ma és holnap, a holnapi Föld Napja alkalmából fenntarthatósági napokat szervez a város. Természetesen az egyik legszebb, természetközeli rendezvényhelyszínen, ahol vannak sziklák erdővel, és közpark tóval. A Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszínen (vagy ahogy a városunk őslakói ismerik: a volt vidámpark területén).

Volt ingyenes buszjárat a helyszínre, mégpedig egy körjárat. Felment a Völgyhídra, onnan a színházhoz, az egyetemi városrészre, Cholnoky lakótelepre, onnan át a Haszkovóra, a Jutasi útra (a laktanyától felfelé), majd a belvárosba, ahol láttam a nagy kettős körforgalom építését, aztán megint a színház, Völgyhíd és a Betekints-völgy bejárata következett. Természetesen kihasználtam az óránként induló buszt, és kora délután kilátogattam a 14 órás járattal a Séd völgyének legszebb részére. (Ezt azért tudtam megtenni, mert igaz, hogy a mai nap munkanap volt, de mindenkit szabadságra küldtek a munkahelyemen. 🙂 ) A busz is szép volt, valamivel újabb, modernebb, mint a veszprémiek, és nem is helyi busz, hanem BKK járat. Természetesen készült róla néhány kép. (Most csak az odaúton készült képeket mutatom, majd lesz a visszaútról is, ugyanazzal a busszal és sofőrrel.)

Aztán elindultam a rendezvény felé. Már az odaútról is készítettem fényképeket. Szép ott a patakpart. A sziklákat csak óvatosan fényképeztem, hogy ne legyenek rajta a szinte mindig ott gyakorló sziklamászók. És a játszótérnek is csak azok a részei vannak a képen, ahol éppen nem volt senki, de jól felismerhető, hogy az a népmesei játszótér, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése a városban.

Megérkeztem a helyszín bejáratához. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy ne látsszon a gyerek a képen, mert mindig körbe-körbe tekert, mindig másik bejáraton be és ki… De fényképeztem egy kicsit a környéket, még a tavat is, ahová minden évszakban szívesen megyek ki, főleg áprilistól októberig, amikor nagyobb az élet a tóban, mint máskor. 🙂

A rendezvényen kis faházakban voltak a résztvevők, nem volt túl sok faház, és nem is derült ki mindegyikről, hogy mi folyik benne. Konkrétan akkor derült volna ki, ha odaléptem volna, közelről megnézni, de annyira közel, hogy akkor már megkérdezték volna tőlem, mit szeretnék. Én meg egy kicsit szégyellem azt válaszolni, hogy csak megnézném, mi van itt. (Boltban sem szeretem, ha még nem tudom, mit akarok, de már kérdeznek. Akkor szoktam azt mondani, hogy csak körülnézek, és gyorsan menekülök a boltból. Ahonnét a leginkább kell menekülni: a belvárosi üzletházban, talán az 1. emeleten vagy egy ajándékbolt, amit egy nagyon ragadós kb. negyvenvalahány éves nő vezet. Nála nem lehet békésen körülnézni, egyből letámad és kérdez. De vannak még más hasonló helyek is, csak nem ennyire ilyenek. Amúgy egy bolti eladónak összesen 1 dolgot kell tudni, a termékek helyén és árán kívül: észrevenni, hogy őt nézem, vagy az árut. Ha az árut, akkor még nem tudom, mit szeretnék, vagy tudom, de önállóan szeretném megtalálni, esetleg már megtaláltam, csak az árát, minőségét és más tulajdonságait nézem. Ilyenkor nem szabad kérdezéssel zavarni. De ha őt nézem, akkor segítséget várok, Ilyenkor igenis kérdezze meg, hogy mit segíthet, az a dolga! De a boltok 95%-ában vagy letámadnak rögtön, hogy mit keresek, ez kb. 20-25% a 95-ből, vagy nem is veszik észre, hogy segítséget kérek, mert az eladó vagy pakol, vagy beszélget, ez kb. a maradék 70-75%, és csak 5 % vagy talán még kevesebb az, ahol tudják ezt a fontos szabályt, figyelni kell; hogy őt nézem vagy az árut.) Ha csak odaálltam a faházak elé, akkor legfeljebb azt láttam, hogy kik vannak ott, de a kínálatukat nem igazán. Ezért a legtöbb faház előtt csak elsétáltam anélkül, hogy bármit tettem volna ott. De volt néhány faház, ahol kitettek ezt-azt, és megnéztem, lefényképeztem. Pl. a városi hulladékos cégnél a gumiabroncsba ültetett virágokat, vagy a város egyik legnagyobb cégénél egy Trabantot. 🙂 Nem is tudtam, hogy van még Trabant… De a szervezők által dísznek kitett kerékpárok sem maradtak le a fényképekről…

Közben, amint látható, a tavat is fényképezgettem, mert mindig szép. 🙂 Most is vannak már benne halak, békák, teknősök, vízi rovarok. 🙂 És sokkal többet néztem a tavat, mint ahány kép készült róla! 🙂 A rendezvény körbejárásának végén találkoztam a zöld szervezettel, ahol annak idején tag voltam. Velük nem is lett volna baj, csak az elnök asszony is kint volt, és éppen felém nézett… 😦 Nem sikerült észrevétlenül elmenni mellette, mert amikor észrevettem, akkor ő is észrevett, még azt is látta (és hangosan kommentálta az ott lévő segítőjének), hogy visszaléptem… Csak sajnos egy egyenes út volt, sem elágazás, sem más menekülési útvonal, ezért el kellett mennem előtte. de úgy tettem, mintha nem is venném észre. Pedig ha ő nem lett volna kint, akkor talán az ő faházuk jobban érdekelt volna, mint a többieké. Persze sejtettem, hogy kint lesz, de reméltem, hogy legalább nem néz felém, vagy valahogy el tudom kerülni őt. Nem sikerült. 😦

Kifelé még tettem egy kis kört a tó körül. Befelé úgy mentem, hogy be a hídon, aztán onnan előre, át a túlpartra (annak a partnak a végén voltak a zöldek), és vissza a hídhoz, majd megint végi a hídon, aztán jobbra, kifelé a kis játszótéren keresztül, ki a kis kapun (ami régen a vidámpark kapuja volt, és ahol nem tudtam lehagyni a gyereket a fényképről) és végig az úton, a Séd partján egészen a Betekints-völgy elejéig és még tovább.

Ez után átmentem a Völgyhíd alatt, lefényképeztem a hidat, a helyi védettségű Sintér-dombot, messziről a Várat, és megközelítettem a város legjobb fagyizóját, ahol mindig a legolcsóbb a fagyi (de már ott is 220 Ft), a legnagyobb gombócot adják (nem 4, hanem 5 dekásat), és még finom is. Amilyen pici a hely, olyan finom a fagyi, és mindig vannak különleges ízek. Én most narancsos kókuszt kértem, és mindenmentes vaníliát vadeperrel, de gondolkoztam a bodzás joghurton, az ibolyán, a szilvás étcsokin, és a lila káposztás tormakrém fagyin is. Utóbbit szívesen megkóstoltam volna, csak nem igazán illik össze az édes fagyikkal, más sós fagyi meg most nem volt, amit kérhettem volna mellé. Pedig szokott lenni sós karamell, meg valamilyen kapros-túrós is (ha jól emlékszem, mindkettőt ettem tavaly). De biztos lesz még lehetőségem megkóstolni a lila káposztás tormakrémet. 🙂 Nagyon izgalmas íze lehet. 🙂

Ez után visszamentem a Betekints-völgy bejáratához, kényelmesen fagyizgatva, mert még bőven volt időm 16:00-ig, a busz indulásáig. Az egy órával korábbit nem értem volna el, de ezt igen. Aztán lefényképeztem a megállóban a buszt, majd a Betekints-völgy bejáratától elindultam egy kicsit az állatkert felé, de nem mentem el messzire, ott is lefényképeztem a sziklák növényvilágát (szép ilyenkor tavasszal, és öröm látni, hogy mekkora élet van még a sziklákon is), majd egyszer a buszt belülről gyorsan az indulás előtt (csak hogy megmutassam az üléshuzat mintáját), és ezzel véget is ért a fenntarthatósági napi kirándulás. (A virágokról egyik-másik kép nem a legjobb, de nem töröltem egyet sem, mert nem akartam egyetlen fajtát sem lehagyni a fényképekről.)

A buszról leszállva pedig, mivel még holnapra is lesz programom (ezúttal a családdal megyünk a fenntarthatósági napokra), ma tudtam csak megvalósítani a hétvégi titkos tervemet. Lefényképeztem a lakótelep rózsaszín virágú fáit. 🙂 Igyekeztem minél többet. Az esetleg kimaradt fáktól ezúton is elnézést kérek. 🙂 Ha esetleg egy-két lila is közé keveredett, az azért van, mert egyes fák szeretnek olyan színben virágozni, amiről nehéz eldönteni, hogy lila vagy rózsaszín. 🙂 A vége felé az egyik fa alatt olyasmit is fényképeztem, ami sem nem rózsaszín, se nem fa, de szép. 🙂 Kár lett volna kihagyni!

Ennyi volt a hétvégi élménybeszámolóm, engem feltöltött ez a nap. 🙂

Reklámok
Fenntarthatósági napok

Fenntarthatósági napok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. MA szerint:

    Csak hozzászólásban írom le a véleményem városunk (és valószínűleg megyénk) legnagyobb, legismertebb és legrégebbi zöld szervezetének elnök asszonyáról. (Amúgy tegező viszonyban vagyunk a hölggyel, már amikor éppen szóba állunk egymással, de a blogban nem írok neveket, ezért csak a tisztségén tudom emlegetni.)

    Valamikor jó elnök volt, és tényleg sokat tett a város és a megye zöldítéséért, ezt elismerem. De az utóbbi néhány évben az egyesület hanyatlik. Anyagi értelemben kb. 2012 óta, akkor volt az a nagy létszámleépítés, amikor a fél csapatot elküldték, mert nem volt pénz a fizetésükre. De az utóbbi kb. 4 évben a tevékenységi kör is egyre szűkül és egyre kevesebb nagy megmozdulása van az egyesületnek. És 2015. október óta, amikor az elnök asszony beiratkozott egy agymosás jellegű értékesítési tanfolyamra, nagyon megváltozott a gondolkodása, és ettől az ő személyisége egyre kevésbé alkalmas vezetőnek.

    Ráadásul 2015. februárjában távozott az egyesületből az a hölgy, aki addig összefogta a csapatot, és azóta sincs más helyette. Egy egyesületben mindig legalább 2 ember kell, az egyik az irányt adja, a másik a lendületet. Az irányt megadni elnöki feladat, a lendületet bármelyik aktív tag megadhatja. És mivel 2015. februárjában elment, aki megadta a lendületet, és azóta sincs más helyette, az egyesület kezd szétesni. Egyre kevesebb önkéntesre lehet számítani, egyre csökken a tagok aktivitása. Külön-külön az irányt és a lendületet is képes lenne megadni az elnök asszony, mindkettőre alkalmas lenne a személyisége, de a kettő együtt egy embernek sok, ezért nem működik igazán egyik sem. Ráadásul a 2015. októberi tanfolyam óta már az is egyre kevésbé igaz, hogy képes irányt adni az egyesületnek.

    Személyes konfliktusom is volt vele, de az már jóval később volt, 2016. nyarán, és semmi köze nincs az eddig leírtakhoz. Ezek objektív tények, nem személyes jellegűek.

    A személyes összetűzésünk abból állt, hogy a saját hibájából elbocsátott engem az egyesület alkalmazásából úgy, hogy még hónapokig élő szerződésem lett volna.

    2016. nyarán tábort hirdetett az egyesület általános iskolásoknak. A jelentkezési határidő május 31. volt. Ez akkor éppen keddre esett. A határidőt hetekig folyamatosan reklámoztuk a szórólapjainkon, Facebookon és az egyesület honlapján. Az elnök asszony is mindig mindenkinek azt mondta, hogy eddig lehet jelentkezni a táborba. De aztán elutazott a horvát tengerpartra az édesanyjával, aki még soha nem látta a tengert. Hétfőn-kedden-szerdán egyedül hagyott engem az irodában. Ez volt május 30-31. és június 1. Előtte semmit nem mondott a táborról vagy a határidőről, ezért természetesen az eredeti információt tekintettem érvényesnek, amit hetekig sulykoltunk magunkba és másokba is.

    Hétfőn-kedden nem történt semmi izgalmas, nem volt, új jelentkező, pedig el tudtam volna mondani neki, hogy mi a teendő, és rögzíteni tudtam volna a jelentkezését. Aztán 1-jén szerdán csörgött a telefon. Valaki jelentkezne a táborba. Éppen a határidő utáni napon. Egyedül voltam az irodában, így csak én tudtam dönteni és válaszolni. De tulajdonképpen nem is volt ez döntés kérdése, egyszerűen csak rá kellett néznem a naptárra, hogy 1 nappal elmúlt a határidő. És ezt a tényt közöltem is a telefonálóval.

    4-én szombaton is volt egyesületi program, gazdalátogatás telekocsis utazással. 4-en ültünk az elnök asszony autójában, köztük ő és én. És ott az autóban kezdte mesélni, hogy nagyon haragszik rám, mert azt mondtam, hogy lejárt a határidő. Pedig előtte egy szót sem szólt nekem határidő-hosszabbításról, és arról sem, hogy zavarja, amit mondtam (sőt, még azt is titkolta, hogy megtudta az esetet). De akkor, másoknak elmondta ezt, valószínűleg szándékosan úgy, hogy én is halljam. Nekem nem mondott semmit, de másoknak igen. És nem is én hibáztam. Ő felejtette el mondani, hogy meghosszabbította a határidőt! Utána bezzeg még 2 hétig minden egyes új jelentkezőnél gúnyosan felemlegette, hogy „ma is volt új jelentkező, nem járt még le a határidő”!

    És amikor 2016. július 8-án közölte, hogy augusztus 1-jével elbocsát, akkor (sok más mondva csinált lényegtelen apróság mellet, amelyekre már szerintem egyikünk sem emlékszik) erre az esetre hivatkozott! És én továbbra sem érzem magam ebben hibásnak. Csak én voltam ott az irodában, ezért nekem kellett válaszolni. És ha nekem kell válaszolni, akkor aszerint válaszolok, amennyit tudok. Ha a „kedves” elnök asszony utazás előtt közölte volna, hogy meghosszabbította a határidőt, aszerint válaszoltam volna, intéztem volna a tábor jelentkezést. De mivel nem közölte, ezért csak az eredeti információhoz, a hetekig sulykolt határidőhöz tudtam magam tartani. És csak azt tudtam mondani, hogy lejárt. Egyszerűen nem volt más lehetőségem mást mondani, mert nem kaptam információt. Ebben tehát az elnök asszony volt a hibás, ő felejtett el szólni a határidő-hosszabbításról, ezért az ő hibája volt, hogy nem tudtam mást mondani!

    Azóta is kerülöm, de ma sajnos nem tudtam őt elkerülni. Amikor megláttam, sajnos ő is észrevett, hiába léptem vissza. És egyenesen ment az út, nem volt elágazás vagy kerülő. Próbált ugyan kedvesnek látszani, még köszönt is nekem,d e nem érdekelt. Szó nélkül elmentem mellette. Amíg nem ismeri el, hogy ő hibázott, addig mindig így teszek. Nem akarok konfliktust, ezért ha lehet, elkerülöm, de ha nem lehet, akkor is úgy megyek el mellette, mintha nem is létezne.

    Az eset után amúgy az egyesületből is kiléptem. Azon a nyáron egy másik egyesületben sem értettem egyet a vezetőség bizonyos döntéseivel (konkrétan a társasjáték egyesületben a játékmester-koordinátor tisztség bevezetésével, ami a játékmesterek óvodásként való kezelését és bizalmatlanság alapú megalázását jelenti, ahogy erről itt is írtam az aktuális játékmester-koordinátor múlt vasárnapi jutalmazása kapcsán: https://www.facebook.com/andras.meszaros.395/posts/1674368482643512), ezért 2016. szeptemberében úgy gondoltam, hogy mindkét egyesületből kilépek, intézzük el egyszerre. De a zöld szervezetből elég nehéz volt kilépni, még tavaly októberben is kaptam tőlük közgyűlési meghívót, amiről szintén leírtam a véleményemet: https://www.facebook.com/notes/m%C3%A9sz%C3%A1ros-andr%C3%A1s/nem-csak-cs%C3%ADp-ragad-is/1495602160520146/ (érdemes hozzászólásokkal együtt olvasni). Így már egyik egyesületben sem vagyok sem tag, sem önkéntes, de társasjátékra továbbra is járok, sőt néha a zöldek eseményeire is, főleg a nagyobb, nyilvános megmozdulásaikra, csak az elnök asszonyt igyekszem elkerülni az ő saját hibájából történt indokolatlan elbocsátásom miatt. Így a legegyszerűbb és a legjobb mindkettőnknek. (Univerzális problémamegoldó módszer. Ha valami jó, élvezd! Ha valami rossz, próbáld megváltoztatni! Ha rossz, és nem tudod megváltoztatni, lépj ki a helyzetből és próbáld elfelejteni! Én pontosan ezt tettem. Az elbocsátás rossz és nem tudok rajta változtatni. Ezért kiléptem a helyzetből, vagyis az egyesületből, és az elnök asszonyt is próbálom elfelejteni, elkerülni. Ez ilyen egyszerű.)

    Ez a személyes konfliktus rossz volt nekem, de már van új munkahelyem, tavaly szeptembertől dolgozom ott, és nem foglalkozom a zöldekkel, legfeljebb csak akkor ha valamilyen rendezvényen kint vannak. De akkor is csak mint járókelő, akit érdekel, hogy ki van kint az eseményen. De azt már az elbocsátásom előtt úgy gondoltam, hogy új vezető kellene az egyesület élére, mert az elnök asszony a marketing tanfolyam óta sajnos már nem alkalmas. Nem feltétlenül én, de akár én is vállaltam volna, ha valaki jelölt volna. De valamiért nem jelölt senki. Erről is van sejtésem, hogy miért. Egyszerűbb volt a helyén hagyni az elnök asszonyt, mint új vezetővel próbálkozni. És milyen elnök lenne jó az egyesület élére? Az ideális jelölt jellemzői minden egyesületben ugyanazok:

    1. Férfi. Hacsak nem kifejezetten nőegyletről van szó. És a zöldeknél ez most különösen fontos. Pénzt és tekintélyt kell szerezni a külvilágban, és mozgósítani kell újra a tagokat. És erre a három dologra (pénz- és tekintélyszerzésre és tömegek mozgósítására) általában alkalmasabbak a férfiak, mint a nők.
    2. Lehetőleg 25-40 év közötti. 25 év alatt még a legtöbb embernek nincs tapasztalata és tekintélye, 40 felett meg már nincs mindenkinek elég energiája és lendülete. Persze én is ismerek energikus 40-eseket, sőt, még idősebbeket, akár nyugdíjasokat is, de általában a 40 év alattiak tevékenyebbek.
    3. Szakmailag ért ahhoz, amivel foglalkozik az egyesület. A zöld szervezet esetében konkrétan a természet- és környezetvédelemhez, a fenntarthatósághoz és mindenhez, ami zöld.
    4. Aktív és népszerű az egyesületben. (Ez talán nyilvánvaló.)
    5. És még nem vezető máshol. Ez azért fontos, hogy legyen ideje az egyesületre, ne foglalkozzon túl sokat mással..

    Ilyen elnök kellene az egyesület élére. Nem tudom, megvolt-e már a tavaszi közgyűlés, de ha még nem, akkor ajánlom a tagoknak átgondolni ezeket a szempontokat. Ez alapján nem sok ember lehetne elnök, de nekem azért lennének ötleteim…

    És ma jöttem rá, miközben mentem a rendezvényről a fagyizó felé, hogy az elnök asszony miért nem alkalmas, és miért nem veszi észre mégsem a tagság, hogy egyre kevésbé alkalmas, miért választják mégis újra. Azért, mert ő olyan az egyesületben, mint a Fidesz az országban.

    Mik a hasonlóságok köztük?
    – Egyikükre sem szavaznék soha, mert nem alkalmasak, de egyikük helyett sincs igazán más. A Fidesz helyett azért nincs más, mert a többi sem alkalmas, az elnök asszony helyett meg azért, mert egyrészt nem is vállalja senki, másrészt meg nem is jut eszébe senkinek mást jelölni. És ez a 2 dolog az egyesületben összefügg, csak nem tudom, melyik az ok és melyik az okozat. Azért nem vállalja senki, mert nem jelölnek mást? Csak a jelölésre vár az alkalmas ember? (Az én esetemben ez így volt.) Vagy azért nem jelöl senki mást a tagság, mert még senki nem jelezte nekik, hogy vállalná? (Nálam ez is igaz volt, csakhogy én nem is jelezhettem ilyet, mert akkor még hamarabb megszűnt volna a munkaviszonyom a zöldeknél.) Talán át kellene gondolni az ideális elnök 5 jellemzőjét és jelölni kellene valaki mást…
    – Igazán nagy baj egyikükkel sincs, csak sok kicsi, ami együtt kényelmetlen érzést okoz. Nincs olyan közvetlenül érzékelhető konkrét ok, ami megbénítaná a dolgok működését, de van sok kis apróság, amit egyesével talán észre sem lehet venni, de együtt kialakítják az emberben azt az érzést, hogy valami nincs rendben, de nem tudom, mi a baj és hogyan lehet rendbe tenni.
    – Mindkettő csak saját magára gondol. A Fideszben ez a saját képükre szabott törvényekben és saját párttagjaiknak, rokonaiknak, barátiaknak juttatott előnyökben nyilvánul meg, a zöld szervezetben pedig az elnök asszony hibáinak másra hárításában és indokolatlan elbocsátásban.
    – Mindkettőre megszokásból szavaznak az emberek. (A megszokásból szavazás amúgy nem csak a Fidesznél, hanem a másik oldalon is létezik. Sem az MSZP, sem a DK nem lenne már sehol enélkül a jelenség nélkül. Az MSZP esetében a párt nevére, múltjára, a DK esetében pedig a pártelnök személyére szavaznak megszokásból az emberek.)

    És ami a legfontosabb: mindkettőtől szabadulni kellene, hogy működjenek a dolgok. De ki legyen helyettük?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s