Nyári(?) élmények

Kicsit késik a nyár. Most már kezd jó idő lenni, kb. szerda-csütörtök óta, de addig alig volt nyár. De az események így is zajlanak.

  • Június 22-én pénteken majdnem 2 hét után végre elkészült a kárpitos a (11-én hétfőn megrendelt) székeinkkel.
  • 23-án szombaton a “kedves”testvérem születésnapja volt, új telefont kapott a családtól, a finanszírozásba én is beszálltam.
  • 26-án kedden rossz volt a lift, gyalog kellett menni, szerencsére csak lefelé a 8. emeletről , és a 7. emeleten láttam egy érdekes lábtörlőt…
  • 27-én szerdán új helyet akartunk kipróbálni a társasjátékos csapattal, de nem voltunk elegen. (Képek a helyről az előző bejegyzésemben.)
  • 30-án szombaton önkénteskedtem, egy EU-ról szóló vetélkedőben én voltam az egyik állomás. Egy 10 kérdéses tesztet kellett kitölteni, amiből én kb. 3-at tudtam volna biztosan, meg másik 3-ra jól tippeltem volna, de a többiről fogalmam sem volt. Szerencsére volt javítókulcs. 🙂 De volt, aki mind a 10-et eltalálta (és olyan is, akinek 2 jó válasza volt). Kaptam az önkénteskedésért egy páros mozijegyet, amit december 29-ig felhasználhatok a Pláza moziban (vagy bármely más Cinema City moziban az országban). Már csak párt kell hozzá szereznem… Nincs még barátnőm, és ameddig nem sikerül elköltözni a “kedves” családomtól, addig nem is lesz (nem akarok bonyodalmakat), de ilyen ritka alkalmakkor talán jó lenne, ha lenne…
  • Az önkénteskedés miatt lemaradtam egy másik programról, ami egy kicsit bosszant, de nem bánom nagyon, hogy az önkéntességet választottam. Társasjáték Olympia felkészítő volt a 30-ai hétvégén. (Jogi dolgok miatt nem olimpia a neve, hanem ez az y-os forma.) Azt tudtam, hogy lesz Társasjáték Olympia Veszprémben is, de azt hittem, csak a havi egyesületi (szombati) társasjáték délutánokon. De úgy látszik, tévedtem. De majd a társasjáték délutánon talán beszállok egy-két ilyen játékba, majd meglátjuk…
  • 3-án kedden kihirdették a buszos novellapályázat eredményét. Nem jutottam a legjobb 20-ba. 3800 versenyző volt, ez rekord.
    • A véleményem a legjobbnak ítélt 20-ról:
    • Jelige: A kutya háta

      Cím: Akkor jó, ha nincsen semmi

      Vélemény: A legjobban ez a mondat foglalja össze az egészet: „Nem értem, mit akarok ezzel Róza, merre akarok menni, történt, ami történt, akkor és most.” Tényleg nem értem, miért kellett ezt leírni, nem volt sok értelme a történetnek.

      Jelige: Aladár

      Cím: A magyar búbusz

      Vélemény: Ötletes, ironikus, tanulságos történet, megérdemelten van az első 20-ban.

      Jelige: Allen

      Cím: Mircea

      Vélemény: Nagyon tanulságos történet. Arra tanít, hogyan vegyük észre mások rejtett értékeit. Egészen a végéig átlagosnak tűnt, egy jól megírt, de hétköznapi történetnek gondoltam. De a végén a fürdőszobai jelenet váratlanul ért és nagyon megfogott. Emiatt van helye a novellának az első 20-ban. Azt hiszem, sok olyan ember kellene, mint Mircea.

      Jelige: Álljon meg egy novellára! 2018

      Cím: A Papírváros

      Vélemény: Nem rossz, de nem igazán egyedi. Jól megírt, átlagos történet. Nem fogott meg benne semmi. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Óriástörpe

      Cím: Az ország legkisebb óriása

      Vélemény: Nincs túl sok értelme, elég erőltetett kis mese… Már eleve a témaválasztás is erőltetett. Nem tettem volna a legjobb 20 közé. De legalább egyfajta happyend a vége, ez egy kis előny.

      Jelige: Banner

      Cím: Tájékoztató

      Vélemény: Először megdöbbentett a témaválasztás. Hogyan lesz novella egy ólomakkumulátor használati utasításából? Aztán észrevettem a szövegben a rejtett utalásokat: segítség elraboltak, stb. és szépen összeállt a tájékoztatóból egy rablási történet. Ez az alapötlet már megérdemelte, hogy az első 20-ba került, és a kivitelezés is egész jó, nagyrészt értelmesek maradtak a mondatok így kiegészítve is.

      Jelige: Chuck

      Cím: Ő lehetne az, hogy Chuck Norris

      Vélemény: Nem rossz, de nem is jó. Nem az első 20-ba való, átlagos történet egy hétköznapi félreértésről. Kicsit sajnálom a főszereplőt, hogy annak a Zoltánnak a hibájából került bajba, de ennyi. Nem igazán fogott meg.

      Jelige: Dömböröcki

      Cím: Szép idők, 1996

      Vélemény: Két kis történet van benne, az egyik a nem fizető (és végül fizető) megfenyegetett vevő története, a másik a könyvhöz készült rajzok kis epizódja a végén. Külön-külön mindegyik történet jól sikerült, érdemes volt megírni, bár nem feltétlenül az első 20-ba valók, de az első 100-ba mindenképpen. De hiba volt a két történetet összekapcsolni, mert nagyon nem illenek össze, és ettől diszharmonikus lesz a novella. Így már eléggé félresikerült az írásmű.

      Jelige: Eső

      Cím: Szoboravatás (a zsűri szerinti 3. helyezett)

      Vélemény: Ez egy olyan mű, ami történetet akar elmesélni, de valójában a 80%-a inkább bevezetés, mint történet. Egészen a szobor leleplezéséig. A dörömbölésnél már kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi a baj a szoborral. De erre nem gondoltam volna, hogy sír. Azt hittem, valami van a vonásaival, vagy valahogyan megrongálódott. De ezek a könnyek valahogy nem illettek bele a történetbe. Átlagosnak indult, de nagyon elrontotta a szerző a végét. Nem érdemelte meg a díjat. Még az első 20-ba sem tettem volna be, nem hogy a dobogóra…

      Jelige: Feketeszeder

      Cím: Fékezett habzás (a zsűri szerinti 2. helyezett)

      Vélemény: Ez a tudományos stílus először megriasztott, de a veszekedés leírásánál már elég ironikus, sőt, kifejezetten vicces volt. Ez a történet sem jut el igazán sehonnan sehova, de jól leír egy jelenséget, egyedi a stílusa és hatni tudott rám. Tényleg az első 20-ban van a helye, talán még a dobogón is.

      Jelige: Koriander

      Cím: Te vagy egy szikla

      Vélemény: Elég szomorú történet, de elég érdektelen. Nagyon szánalmasan próbálkozott a történet szereplője felkelteni a kiszemeltje figyelmét, ahelyett, hogy szólt volna hozzá. De ez egy kis személyes történet, ami bárkivel megeshet, nem igazán közérdekű. Átlagos történet, viszonylag jól megírva, de nincs benne olyan, ami kiemelné a tömegből. Nincs benne olyan egyedi részlet, ami megragadta volna a figyelmemet. Csak egy sokáig tartó szánalmas próbálkozás részletes leírása, drasztikus (de nem váratlan) lezárással. Semmi több. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Macskajános

      Cím: Instantgram

      Vélemény: Elég hétköznapi történet. A vége reményt keltő, de ez sem igazán az első 20-ba való. A történet nem túl sok, nem egy nagy esemény, de abból a szempontból jól sikerült, hogy egyre gyorsabban történnek a dolgok, egyre jobban belemerül a szereplő is a saját tevékenységébe, és ettől lesz valamennyire izgalmas, hogy várom a végét. A vége ugyan logikus, és várható lenne, de mégis váratlanul hat. Nehéz eldönteni, hogy az első 20-ban van-e a helye, de az első 100-ba mindenképpen belefér.

      Jelige: Maminti

      Cím: Flitter

      Vélemény: Átlagos történet, ami csak a flittertől csillog. Nem tenném be az első 20-ba.

      Jelige: Medvetalp

      Cím: Lízing-gyerek

      Vélemény: Elég szörnyű a téma, hogy így adják-veszik, lízingelik a gyerekeket, de a végén a csattanó, a lízingelhető nagymama megérdemeltté teszi az első 20 közé kerülést.

      Jelige: Révfülöp

      Cím: Tethys Budapesten

      Vélemény: Érdekes, hogy egy természetfilm mekkora erőt tud adni valakinek, bár nem teljesen világos, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a természetfilmek a történethez. A „változó kor” tűnik a kulcsszónak, talán attól kap új erőt és lendületet az álláskereséshez a történet szereplője. De ez sem egyértelmű. Csak lazán kapcsolódik egymáshoz az álláskeresés és a vele egy időben zajló magánéleti válság, a nőgyógyásznál és otthon látott természetfilm, a nőgyógyászati vizsgálat a változó korral, a torna és a befejezett levél. Össze is áll meg nem is. De a vége happy end, ezért nem rossz történet, reményt ad az újrakezdéshez, de ez első 20-ban nincs helye.

      Jelige: Sógyurma

      Cím: Ifjúkor

      Vélemény: A történet önmagában nem sokat ér, csak egy megszállott ember életének részletes leírása. Az egyetlen értékes része az, hogy a házasság oka mindig változik. Ez elég ironikus, és figyelemfelkeltő. De a megszállottság és az egyre újabb ötletek leírása csak egy átlagos beszámoló egy olyan emberről, aki nagyon akar valamit, de nem igazán tudja, mit. Ezt a történetet csak az utolsó mondat menti meg, ami viszont tényleg váratlan és mindent a feje tetejére állít. Emiatt az utolsó mondat miatt volt érdemes elolvasni. Ez az egy mondat kevés ahhoz, hogy az első 20 hely bármelyikét érdemelje a mű, de nagyon jót tett a történetnek, enélkül csak átlagos lenne.

      Jelige: Scarlett1X

      Cím: Hét perc

      Vélemény: A történet elég lassan és messziről indul. Az időpontok jelentik benne a lényeget, azok adják meg a feszültséget. Elég lassan derülnek ki a dolgok, de a végére összeáll a kép. És teljesen jogos, hogy „Zoli nem jön többé”. Elég tanulságos történet, és vannak nála sokkal rosszabbak is az első 20-ban, de nem feltétlenül az első 20 közé való. De az sem baj, hogy mégis bejutott.

      Jelige: Sombréró

      Cím: Mi az élet értelme?

      Vélemény: Az élet értelme biztos, hogy nem ez a novella. Egy ember napi érzéseit mutatja be egy véletlen eset kapcsán. Talán tanulságnak nevezhető az a gondolat, hogy egy véletlen szóval akaratlanul is megbánthatunk olyat, akinek nem is szólt az a szó, anélkül, hogy tudnánk a megbántásról. De ezen kívül semmi egyedi részlet nincs benne, nagyon hétköznapi történet, és nem igazán jut el sehonnan sehova. És még a címben feltett kérdésre sem kapunk választ. Nem kellene az első 20-ban lennie.

      Jelige: Számolj!

      Cím: A kávéillatú fiú

      Vélemény: Nem tudok azonosulni a szereplővel és ez hiba. A történet is elég hétköznapi. Az az ötlet jó, hogy valakinek a csapongó gondolatait halljuk a novellában, és a visszaszámlálás, mint motívum is ad egyfajta egyediséget az egésznek, tagolja az amúgy nem igazán összefüggő gondolatokat, de csak sejteni lehet a végén, hogy a kávéillatú fiúval történhetett a baleset. Nem rossz történet, vannak nála sokkal rosszabbak is a díjazottak között, de ahhoz kevés, hogy az első 20-ban legyen.

      Jelige: Windu

      Cím: Lakásétterem (a zsűri szerinti 1. helyezett)

      Vélemény: Egy kicsit messzire ment az éttermes család, amikor az étkezésen kívül feladatokat is adtak Istvánnak, mintha csak családtag lenne, nem is vendég, de éppen ettől érdekes a történet. Mintha a lakásétterem arról szólna, hogy családtagként kezelik a vendéget, nem csak az ellátás, hanem a házimunka tekintetében is. Elég egyedi a téma is, a történet is, ennek is helye van a díjazottak közül, még ha nem is feltétlenül az első helyen.

      Összességében aki megérdemelten került az első 20-ba (zárójelben azok, akiknek nem biztos a helyük, jól sikerült, de nem kiemelkedő művek, felkiáltójellel az én dobogósaim):

      • Aladár: A magyar búbusz
      • Allen: Mircea!
      • Banner: Tájékoztató!
      • Feketeszeder: Fékezett habzás!
      • (Macskajános: Instantgram)
      • Medvetalp: Lízing-gyerek
      • (Scarlett1X: Hét perc)
      • Windu: Lakásétterem
    • Az én novellám:
    • Busz

      A busz elindult. Korán reggel volt még. Most még bírta erővel a sok utast. Felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, aztán átvágott a másikon. Majd elindult a kertváros felé. Kanyargott a házak között, néha megállt. Aztán lement egy lejtős utcán, fel a másik dombon, és a belvárosba ért. Végigment az üzletsoron, megállt egy piros lámpánál, majd elkapta a zöld hullámot. És beért a gyárak közé. Itt végre leszálltak róla az emberek. De visszafelé sem volt könnyebb a dolga. Haza kellett vinni az éjszakásokat. Megtette visszafelé a hosszú utat, visszaért a pályaudvarra, pihent kicsit, megvárta a távolsági buszt, felvette a városnéző utasokat, majd elindult egy újabb körre.

      A munkások után jöttek a nyugdíjasok. Bementek a belvárosba a piacra. Majd jöttek az iskolások, akik mindig csak egy-két megállót utaztak. Velük együtt a belvárosi hivatalokban dolgozók. Aztán hirtelen visszafelé lett sok utas. Jöttek vissza a nyugdíjasok a piacról. Napközben alig volt utas, aztán kora délután megint beindult az élet. Mentek a délutánosok a munkába, aztán hazamentek a délelőttösök. Majd az iskolások és a hivatali dolgozók is befejezték a napot és buszra szálltak hazafelé. Késő délután, kora este elindult a tömeg a belváros felé, esti programot keresni. Az utolsó járat mindenkit hazavitt. Mentek vele dolgozni az éjszakások, haza a délutánosok és az esti programokról a fáradt, de vidám emberek.

      Estére már a busz is nagyon fáradt volt. Bejárta az egész várost. Nem is egyszer. Vitte a sok utast, figyelt a megállókra, és este már a piros lámpáknak örült. Ott volt egy kis pihenője. Már a benzin is kezdett fogyni belőle. De kitartott, míg az utolsó utas is hazaért. Aztán beért végre a pályaudvarra. Ott szépen kitakarították, megtankolták, végre elaludhatott.

      A lámpái nem világítottak, az ülésein nem ült senki, nem voltak benne rohangáló gyerekek, nem voltak benne megfáradt munkások, sem remegő térdű nyugdíjasok. Nem volt tömeg, nem volt zsúfoltság, hangzavar. Nem szállt senki se le, se fel, nem tolongtak a lépcsőkön, nem állította meg senki a sort, hogy buszjegyet vegyen, de még bliccelők sem voltak. Csend volt, béke és nyugalom. Nem kérdezte senki, hogy „Megáll a busz a piacnál?”, nem kiabált senki, hogy „Add át a helyed! Hagyod állni az öreget?”, nem csörgött a váltópénz a kasszában, és nem berregett a motor sem.

      A busz csak állt, de nem unatkozott. Aludni készült. Kellett neki egy kis idő, amikor nincsenek utasok, nem kell mindig gyorsítani, lassítani megállóról megállóra, amikor nem kell kanyarogni, vagy a sok utassal felmenni a dombra. Kellett az az idő, amikor helyreállhatnak az utasok alatt összenyomott ülések, amikor senki nem piszkolja össze a buszt a sáros lábával, amikor nem kell átvágni a szmogban, türelmesen várni a piros lámpánál a türelmetlen utasokkal, amikor nem kell bevenni a hajtűkanyart a két lakótelep között, és amikor nem kell mindig hallani a buszvezető rekedt hangját: „A kertváros következik!”.

      Nagyon várta már a busz az éjszakai pihenést. Mert a busz csak megy, reggeltől estig, megállóról megállóra, esőben, hóban, szélben, fagyban, napsütésben, zivatarban, hétköznap is, hétvégén is. És csak megy, mindig ugyanarra. Bejárja az egész várost. Felmegy a dombon, megkerüli az egyik lakótelepet, átvág a másikon, elindul a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, eléri a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezik, majd ugyanez vissza a pályaudvarig. De éjjel végre megpihen. Ettől megnyugodott a busz, és elaludt. Aztán álmodott.

      És álmában felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, átvágott a másikon, elindult a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, elérte a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezett, majd ugyanez vissza a pályaudvarig.

  • 4-én szerdán megint társasjáték volt, a közösségi térben. Most nem tartott sokáig, de így is jó volt. 🙂
  • És még mindig függőben van egy TEDx előadásom. 27-éig lehetett jelentkezni Újrakezdés témában előadónak, 30-áig ígérték az elbírálást és az értesítést mindenkinek. Már július volt, de még nem értesítettek, ezért megkérdeztem őket a Facebook eseménynél, hogy mi történt. Állítólag nem kapták meg az e-mailt, pedig jó címre küldtem és nem jelzett a Mailer Daemon sem, hogy nem ment át. Talán a spam mappájukba került, amit szerintem azóta sem néztek meg, pedig figyelmeztettem őket, hogy biztos ott van. De mindegy, Facebook üzenetben elküldtem nekik még egyszer a pályázatomat, megköszönték, azt állították, hogy más nem jelzett az enyémhez hasonló problémát, és kértek még néhány napot az összes pályázat átnézésére és az előadók kiválasztására (amit 30-ára ígértek). ezek szerint még nem néztek át mindent, hiába ígérték… De remélem, kiválasztanak előadónak, mert nagyon érdekes és tanulságos témát dolgoztam fel. Csak kérdés, hogy belefér-e 18 percbe… Természetesen az lett a témám, amit már többször részleteztem itt a blogban, hogy miért lettem környezetmérnök, hogyan próbálkoztam elhelyezkedni, és hogyan adtam vissza a diplomát az egyetemre. Számomra ez jelentette az újrakezdést. A karrierem újrakezdését.
  • És ami fontos: ezen a hétvégén indítottam egy új Facebook csoportot. V.I.P – Veszprémi Ingyenes Programok. Ideje volt már összegyűjteni a város ingyenes programjait. Egyelőre elég kezdetleges, kevés a tag és a bejegyzés, de lesz még jobb is… 🙂

És mi lesz a következő napokban, hetekben?

  • 13. péntek, mindig izgalmas nap. 🙂
  • 3 társasjátékos esemény már fix: 11-én az új hely kipróbálása a szerdai csapattal, 14-én szombaton az egyesületi nagy társasjáték, és 18-án a közösségi térben játszunk a szerdai csapattal.
  • 18-ától 21-éig pedig megint itt lesz az utcazene fesztivál. Soha nem hagynám ki… 🙂
Reklámok
Nyári(?) élmények

Nyári(?) élmények” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Meglepsz. Annak ellenére, hogy a zsűrinek neves, profi író volt az elnöke, te nem láttad a többi pályázatot, illetve semmiféle affinitásod nincs se a novellaíráshoz, se az -értelmezéshez (“nem illett bele”, “hétköznapi történet, nem közérdekű”), ilyen magabiztosan ítélsz a sikeresebbek munkájáról. Én tíz év magyartanárság után se mernék ilyeneket állítani, hogy kinek hány közé kellett volna jutnia.

    Kedvelés

      1. MA szerint:

        A győztes novella, a Lakásétterem éppen a listámon volt, azok között, akiknek szerintem is a legjobb 20-ban van a helyük, Elég egyszerű történet, különösebb csavar nélkül. Az ötlet talán az lehetett, hogy egyre terjednek a lakáséttermek, de még nem sok ember tud róluk, valahogy be kellene mutatni ezt az intézményt. De lehetőleg ironikusan, valamilyen görbe tükörben. Nem csodálnám, ha a szerzőnek vagy a szerző családjának is lenne lakásétterme. A novella leginkább azt mutatja be, hogy elmosódik a határ a lakás és az étterem között. Bemegy valaki egy ilyen étterembe, előbb megebédel, mint egy vendég, de ott van a család is, mint egy lakásban, és mivel lakás, neki is ugyanúgy kell mosogatnia, segítenie a gyereknek, stb. mintha ott lakna. De mivel mégiscsak étterem, távozáskor fizetnie kell, nem is keveset. Azt hitte, hogy kap valamit (leginkább ebédet), de csak olyan áron kapta meg, hogy jól kihasználták és még fizetnie is kellett érte. Ennél többet nem látok bele ebbe a novellába, de sok olyan van a 20 buszmegállóba került írásmű között, amiben még ennyi sincs. Ezért soroltam ezt a jobbak közé (szerintem nagyjából az enyémmel egy szintre).

        És ha már szóba hoztam az én novellámat, sőt be is másoltam a bejegyzésbe, akkor elárulom, hogy vannak a 20 között az enyémnél jobbak is, ezeket jelöltem a bejegyzés végén a listámon felkiáltójellel. A jelzés nélküliek (nincs felkiáltójel, nincs zárójel) kb. egy szinten vannak az enyémmel. A zárójelesek viszont rosszabbak az én novellámnál. Legalábbis a saját megítélésem szerint. Ha úgy sikerült volna a novellám, mint a zárójelesek, akkor újrakezdtem volna.

        Amúgy mi volt a jeligéd? Benne vagy az első 20-ban? Ha igen, akkor részletesebben is kifejtem, mit miért gondoltam a novelládról.

        Kedvelés

      2. “szerintem nagyjából az enyémmel egy szintre)” Ezt komolyan gondolod? Neked kellett volna nyerned, eszerint?

        Huh.

        Talán mégsem egy huzatra kellett volna megírnod. Talán az ambíció és az önbizalom mégse a legfontosabb. lehetne egy kicsit figyelni, tanulni, csiszolódni is.

        Nem, nem került be. A magam szövegeihez, például a könyvembe kerültekhez képest elég kiforrott, erős, sűrű lett. De a zsűrinek ez kevés volt. És ugyan irodalmi közegben élek, ismerem ezeket az embereket, olvastam a műveiket, az első férjem tanára vagy kötelező olvasmánya volt kb. minden magyar szakosnak 44 éven át, nem gyártok elméleteket, hogy miért nem kerültem 20 közé.

        A sértődöttség és önmagasztalás nevetséges. Nem, nem sikerült jól, legalábbis 3800 közül, amit írtál.

        Kedvelés

    1. MA szerint:

      Az igaz, hogy nem láttam a többi pályázatot. És elképzelhető, hogy még ezeknél is tényleg rosszabb volt a többi 3780 pályázat. De nagy valószínűség szerint voltak köztük jobbak is, rosszabbak is.

      A novella egyébként, mint minden irodalmi műfaj, attól jó, ha megragadja a figyelmet, felkelti az olvasó érdeklődését. És ebből két dolog is következik.
      – Egyrészt az, hogy kell lennie benne valaminek, ami mások számára is érdekes, tehát többé-kevésbé közérdekű. Ezért kevés az, ha csak egy bizonyos valakinek a személyes történetét, gondolatait írja le a mű. Ezt jelenti rövidebben és diplomatikusabban megfogalmazva az, hogy nem közérdekű.
      – A másik következtetés az, hogy ha egy novellának meg kell ragadnia az olvasó figyelmét, akkor ennek fokozottan érvényesnek kell lennie egy 3800 fős pályázat első 20 helyezettjére. Tehát ami megérdemli az első 20-ba kerülést, annak fel kell keltenie az olvasó figyelmét. Ami nem kelti fel, az nem érdemel díjat. És ezt mindig az olvasók hivatottak eldönteni. Bármely olvasó.

      A másik fontos tény az, hogy a novella, mint minden irodalmi műfaj (sőt, még általánosabban, mint minden művészi alkotás) mindig szubjektív. Tehát a megítélése is mindig szubjektív. (Ezért írtam oda én is minden novellához, hogy vélemény. Mert tudom, hogy az én értékelésem is szubjektív.) De ha egy novella megítélése szubjektív, akkor ebből következik, hogy a zsűri véleménye is az. Csak jobban elhiszik az emberek irodalmi témában egy díjazott író véleményét, mint egy átlagemberét, ezért őt kérik fel zsűrielnöknek, és nem engem vagy téged. De ettől még az ő véleménye is ugyanolyan szubjektív, mint az enyém vagy a tiéd. És ő is jogosan hangoztatja a saját szubjektív véleményét a zsűriben és a díjátadó ünnepségen (mert az ő véleményének ott a helye), ahogy én is, itt a blogomban (mert az én véleményemnek itt van a helye).

      A magyartanárságról meg legyen elég annyi, hogy személyes diákkori tapasztalataim szerint éppen a magyartanárok és a magyarórák veszik el a legtöbb ember kedvét az irodalomtól a kötelező olvasmányokkal, az elemzésnek nevezett sok felesleges belemagyarázással (ami legtöbbször nem más, mint az adott magyartanár személyes véleménye az elemzett műről, és az átlag diáknak gyakran gondot okoz kitalálni, hogy mit kellene gondolnia a versről, regényről, vagy éppen novelláról, hogy a tanárnak is megfeleljen), és azzal, hogy 50, 100 vagy akár 500 éve halott emberek műveiről kell tanulni. Azokból is csak az derül ki, hogy akkor sem voltak mások az emberek, csak a körülmények változtak, de akkor is ugyanúgy élvezték az élet szépségeit, mint most, ugyanúgy bosszankodtak kisebb és nagyobb dolgok miatt, mint most, ugyanolyan kicsinyesek voltak, mint most, ugyanúgy pletykáltak egymásról, mint most, ugyanúgy estek szerelembe és más betegségekbe, mint most, ugyanúgy féltek a haláltól, mint most, stb. És ha ezek nem változtak, akkor miért ne lehetne ezt mai nyelven olvasni?

      De ha már szóba hoztad a foglalkozásodat, akkor nagyon kíváncsi lennék arra, hogy iskolai feladatként adtad volna fel a tanítványaidnak, hogy írjanak ilyen terjedelmű novellát szabadon választott témáról, akkor a 20 győztes novella közül melyiknek hányast adnál és miért. (Azt nem fogadom el, hogy “mindegyiknek 5-öst, nem véletlen ők az első 20”, stb. hanem próbáld meg függetleníteni magad a zsűri véleményétől, és a saját szemszögedből, egyesével értékeld a műveket! Te milyen értékeket és milyen hibákat látsz bennük, és miért tartod ezeket a dolgokat értékesnek vagy hibának?)

      Kedvelés

      1. Miért zárod ki, hogy ezek voltak a (szakmailag és a zsűri személyes ízlése, céljai szerint) a legjobbak, ha egyszer nem is láttad a többit? Hogy állíthatsz ilyeneket?

        Azt álítod, hogy a tiednek kellett volna oda kerülnie? Rettentő gyenge volt, ne haragudj, tízévesen okés az ilyen.

        Ha nem érted, hogy valami “miért van benne, hogy illik bele” a szövegbe, meg ha “nem tetszik”, akkor miért nem gondolkodsz rajta egy kicsit?

        Nem tudok a kérdéseidre kommentterjedelemben válaszolni, és nem szeretnék sok időt tölteni vele. Javaslom, hogy olvass elsőrangú szövegeket. Csak olvass, még, még, hozzá elemzéseket, és lassan kezdj írni. Sokszor ajánlok novellistákat a blogon, most is elemzünk egy novellakirályt épp.

        A tanársággal kapcsolatos kérdésed nem visz közelebb a témánkhoz, mert én rengetegszer adtam gyengécske, de törekvő írásművekre is pedagógiai célokkal ötöst: nem akartam elvenni a kedvüket a munkától, és érzelmileg is támogattam őket. Ráadásul ők nem egy fél ország elé készültek az írásművükkel, íróként, csak túl akartak lenni az érettségin. Viszonylag kevés kreatív feladat volt, a verselemzésnek, esszéírásnak vagy az adat- és fogalomkikérdezésnek, olvasásellenőrző teszeknek pedig mások az értékelési szempontjai. Ha irodalmi érték szerint osztályoztam volna a kreatív feladatokat, ötévenként kapott volna bárki ötöst, amúgy csak egyest és kettest. Ennek nem sok értelme van, nem várható el a valósi írói tehetség akkor, amikor irodalmat értelmezni és ismereteket tudni, alkalmazni tanulunk. Amire te gondolsz, az a kreatív írókurzus.

        A zsűri nem a tanárod, nekik a biztatás, támogatás nem dolguk, te felnőtt ember vagy. Akik a pályázaton indultak, felnőttek (nagyrészt, a fiam is akként írt), köztük lehettek, mint ahogy voltak is, irodalomértők, profi írók is. Ők nyilván előnyben voltak, ahoyg a futóversenyen is a hosszú, vékony lábúak, húsz éve futók.
        Rövid válaszom: még csak kb. tízet olvastam, vannak köztük izgalmasabbak meg kevésbé, de amúgy igen, mindegyiknek toronymagasan csillagos ötöst, vagy sima ötöst adnék, sőt, valószínűleg sokaknak, több száznak még a mezőnyből, ha azokat is olvashatnám, mert a gimnáziumban elvárt irodalomértéshez és írási készséghez képest ezek remekművek. Nyelvileg, szerkezetileg rendben vannak, működnek. A 300 ezer forint nagyon motiváló, igazán kitettek magukért.

        A nagyon amatőröké meg nem működik.

        De nem én vagyok a zsűri, és nem osztályzok, ő se azt tették.

        Az irodalom speciális szöveghasználat, nem hétköznapi agy kell hozzá. Már az értését is el kell sajátítani, az érdemi, nívós alkotáshoz pedig különleges érzék, rengeteg olvasás és gyakorlás kell.

        “A novella egyébként, mint minden irodalmi műfaj, attól jó, ha megragadja a figyelmet, felkelti az olvasó érdeklődését.” Nem, ez a reklám és a bulvármédia definíciója. Nem ettől jó egy novella, de még csak nem is feltétel ez. Türelmetlen, izgalomra éhes, el nem mélyülő emberek ne olvassanak szépirodalmat.

        “Ezért kevés az, ha csak egy bizonyos valakinek a személyes történetét, gondolatait írja le a mű. Ezt jelenti rövidebben és diplomatikusabban megfogalmazva az, hogy nem közérdekű.” Ez teljesen hülyeség. A pályázaton indulók nem a saját történetüket írták le, illetve ez nem fontos, az a lényeg, hogy működjön, esztétikai, prózapoétikai értelemben. A novellabeli “én” nem az ő énjük, hanem egy megalkotott, fiktív elbeszélőé. A közérdekűség a sajtó követelménye.

        “ha egy novellának meg kell ragadnia az olvasó figyelmét, akkor ennek fokozottan érvényesnek kell lennie egy 3800 fős pályázat első 20 helyezettjére” Azon kívül, hogy hülyeség a szempont, te a saját érdeklődésedet teszed meg abszolút mércének, ami elképesztő gőg, közben pedig sértett is vagy. A zsűriét láthatólag megragadta az első húsz szöveg, ezeket találták a legjobbnak (és: hajlandóak voltak értelmezni, érteni azt, amit te nem). Ne feledd: én is indultam, a fiam is, elég jól sikerült, kiérlelt és ötletes szövegekkel, nem kerültünk a válogatásba, mégsem vagyunk így megsértődve.

        “És ezt mindig az olvasók hivatottak eldönteni. Bármely olvasó.” – vagyis? Hogy gondolod ezt? A zsűri (a felkért hozzáértők) döntenek, nem olvastad a kiírást? Nem te voltál a zsűri, hanem az ÉS szépirodalmi, prózai rovatvezetője, aki napi szinten szövegek százait olvassa, értékeli. Igen, szubjektív, viszont biztosabb az ítélete, van rálátása, ért hozzá. Amit írsz, azzal azt vonod kétségbe, hogy a szerkesztés, kritikai munka, az irodalomértés szakma volna. Csak mert te nem értesz hozzá. Ez kínos. Nem azért hiszik el, mert díjazott. Ne akarj olyan ember mellé lépni, akinek a munkájához hasonlót soha nem végeztél, nem értesz hozzá. Döbbenet ez a dölyfösséged.

        Nem csak szubjektív véleménye lehetett, hanem pl. látja a fogalmazási hibákat, nyelvi esetlenségeket, továbbá figyelembe vette a kiíró szempontjait is. Ez volt a dolga.

        “személyes diákkori tapasztalataim szerint éppen a magyartanárok és a magyarórák veszik el a legtöbb ember kedvét az irodalomtól a kötelező olvasmányokkal, az elemzésnek nevezett sok felesleges belemagyarázással” nekem ez a szakmám, ne sértegess. Sajnálom, és amúgy látszik is, hogy neked nem volt jü tanárod, látszik amúgy, de lehet, hogfy érzéked nincs. A belemagyarázást azok emlegetik, akik nem lküzdöttek meg a megértésért, és meg akarták úszni. Itt egy poszt pont erről:

        https://csakazolvassa.hu/2013/04/02/lila-belemagyarazas/

        Én a belemagyarázást tájékozatlan és lusta emberek vádjának tartom. Egyszerűen nem értesz hozzá. A zeneértést sem adják ingyen, a képzőművészet élvezetét sem, és a társasjátékozás örömét se. El kell sajátítani, tehetség is kell hozzá. Az irodalom történetbe, hagyományba vagn ágyazva, mai szövegeket nem értesz meg az előzmények vagy a műfaj korábbi példái nélkül. Az irodalom mint olyan volt más, de a világ is.

        Teljesen más jellegű, célú (és színvonalú) volt az a pályázat, amin te nyertél.

        Nem érdemes szögletesen kekeckedni, érvelni, hanem tanulj meg egy kicsit jobban írni, odafigyelni, megtalálni, mi az érdekes a szövegben. Ha a Lakásétteremben nem érted, miért cvonták be a főszereplőt a házimunkába és a családi életbe, akkor az egésznek az alapötletét nem érted.

        Kedvelés

  2. MA szerint:

    Eléggé kitértél a kérdéseim elől. amúgy nincs bennem semmilyen sértődöttség vagy dölyfösség, ezeket csak te látod bele a véleményembe. Csak kulturáltan leírtam, hogyan hatottak rám a művek. Amúgy ha te úgy gondolod, hogy a Lakásétteremben érted, miért vonták bele a főszereplőt a házimunkába, akkor úgy lenne tisztességes, ha kifejtenéd.

    Kedvelés

  3. MA szerint:

    Amúgy nem feltétlenül nekem kellett volna nyerni, leírtam itt egy hozzászólásban, hogy voltak az enyémnél jobbak is, amelyeket felkiáltójellel jelöltem (ennyit a szövegértésedről), de abban bíztam (és nem ambíció, önbizalom, gőg vagy dölyfösség volt mögötte, hanem egyszerű remény), hogy bejutok az első 20-ba. És tényleg vannak az enyémnél rosszabbak is a 20 között.

    Kedvelés

    1. Mindenki azt remélte, ezért indultunk. De ebből nem vezetheted le az értékelésedet. Nincs igazad, legalábbis azok alapján, amiket eddig olvastam. Igenis dölyfös vagy, túlbecsülöd magad, jobban akarod tudni a zsűrinél, miközben nem igazán érted, mitől jó egy novella.

      Nem szeretném tovább magyarázni.

      Kedvelés

  4. MA szerint:

    És nincs bennem sem sértődöttség, sem önmagasztalás, ezeket csak te látod belém. Egyszerűen csak elolvastam és véleményeztem a műveket, és próbáltam rájönni, hogy miért ezeket választotta a zsűri, mert fontos, hogy értsem, mi miért történik velem. Ennyi és nem több.

    Kedvelés

    1. …és azt állítottad, TERMÉSZETESEN a saját véleményed alapján, hogy voltak a tiednél rosszabbak a húsz között.

      Ne viccelj már. Honna tudod, mik voltak a zsűri szempontjai? Van fogalmad a kiíróról? Ez nem tisztán irodalmi pályázat volt, hanem egy reklámfelület-médiacég akciója. Ezer okuk lehetett azt tartani legjobbnak, amiket. szép tőlük, hogy értő zsűrit kértek fel.

      Kedvelés

      1. MA szerint:

        A lényegre még mindig nem válaszoltál, csak engem kritizálsz, miközben már rég leírtam, hogy miért az van a bejegyzésemben, amit írtam, és már rég leírtam, hogy mire alapoztam a véleményem.

        Én tehát már minden személyem elleni támadásodra érdemben válaszoltam neked. De te még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Te mit látsz bele a Lakásétterembe, amit én szerinted nem vettem észre? Szerinted miért hívják be a vendéget segíteni a házimunkában? Milyen ötletet látsz ebben azon kívül, hogy a lakásétterem elmossa a határokat a lakás és az étterem között?

        Kedvelés

      2. Ennyire tudtam válaszolni. Ne erőltesd. Nem jó a kérdés.

        Felháborít, ahogy ügyetlen, nem működő dolgaid kapcsán ki próbálod érvelni a világból formállogikával, hogy neked miért jár az, hogy adjanak a közösségeidben a szavadra, te örökölj, nyerj a pályázaton, legyen munkád stb. Miközben hárítasz, másokat hibáztatsz és nem és nem fejlődsz.

        Kedvelés

      3. Én meg azt nem értem, mit nem értesz az alapötleten, ha pedig érted, akkor ez neked miért nem ütős. Nagyon pontosan meg van írva. A vendég elvárása és aközött van a feszültség, hogy úgy bánnak vele, mint ha ott lakna, hogy az élmény igazi legyen. Hogy ilyen a magyra családi élet. Ebbe lassan visz be az elbeszélő, mindig tovább megy egy kicsit. Jól működik az ötlete, groteszk az egész, a férfi pedig, akinek otthon jobb is, kényelmesebb is lenne, gyanútlan.

        Kedvelés

      4. MA szerint:

        Ezek szerint te sem látsz bele többet, mint én, csak másképp fogalmazod. Csak azt nem értem, hogy neked és a zsűrinek ez mitől annyira ütős, de ez már egyéni ízlés kérdése, amiről én nem vitatkozom.

        Kedvelés

      5. MA szerint:

        Abban nincs feltétlenül igazam, hogy melyik mű miért jó vagy miért nem. De ezt le is írtam már. De abban igazam van, hogy milyen érzések vannak bennem és milyen motivációból írtam (NEM sértettségből, NEM dölyfösségből, stb.) amiket leírtam.

        Kedvelés

  5. MA szerint:

    Még valami arról, hogy bárki dönthet-e. Tény, hogy a zsűri döntött valahogyan. Jól vagy rosszul, ez most nem érdekes. De az is tény, hogy van közönségszavazás is, tehát a szervezők szerint is bárki véleményezheti a műveket. És én pontosan ezt tettem. Se többet, se kevesebbet.

    Kedvelés

  6. MA szerint:

    Ha már éppen ma hivatkoztam erre a bejegyzésemre egy Facebook csoportban, akkor ide írom, amit hónapok óta kellett volna: a közönségdíjas a 20-ból a Tájékoztató lett, amit én is a legjobbnak tartottam. Úgy látszik, mégis van érzékem hozzá! 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s