Élménykép helyett álomkép

Ehhez most nem tudok képet mellékelni, mert az álmaimat nem tudom ide kivetíteni. Esetleg lerajzolhatnám, lefényképezhetném a rajzot és feltölthetném ide, de annyira nem rajzolok jól, hogy felismerhető legyen, mit ábrázol a kép. 🙂

A diplomámat elhelyezkedési nehézségek miatt már régóta szeretném visszaküldeni az egyetemre. De álmomban még 1-2 fokkal lejjebb csúsztam. Azt álmodtam, hogy újra kell érettségiznem. Ráadásul nem is a gimnáziumi tanáraimnál. Hanem az általános iskolaiaknál…

Az iskola tanári szobájában volt az érettségi, ahová annak idején mindig kíváncsian benéztem, ha éppen nyitva volt az ajtó, de soha nem mertem volna belépni oda. Magyarból kellett érettségizni, az általános iskolai magyartanárnőmnél, aki fogalmazást íratott, és ő adta meg a témát. Egyszerre egy ember írhatott fogalmazást, de vihettem egy kísérőt, aki ugyan nem segíthetett, de ott lehetett velem.

A fogalmazáshoz a papírokat a földről kellett felszedni, de nagyon nehéz volt, mert mások már majdnem minden lapra írtak. Alig volt tiszta lap. Aztán amit elrontottam, nem akartam folytatni, újrakezdeném, azt is a földre kellett dobni, azt nem nézte a tanárnő. És csak dobáltam a földre a lapokat, mert elég nehéz témát kaptam…

Mi volt a téma? A megcsalás. Mivel még nem volt párkapcsolatom, még nem csaltam meg senkit és engem sem csalt meg még senki. Az egyetlen tapasztalatom a szüleim válása: apám más nőt keresett magának anyám helyett. (Persze már azzal a nővel sincs együtt, de őt is megcsalta. Még együtt voltak, amikor összejött a mostani barátnőjével.) Más tapasztalatom nincs a témáról.

És ki volt a kísérő? Nem az, akit az életben elvinnék. Nem is tudom, kit vinnék el egy ilyen érettségire… Talán olyat, akit még abból az iskolából ismerek és még most is jóban vagyunk. De nincs már ilyen. Nincs már kapcsolatom azokkal, akiket ilyen régről ismerek… Facebookon egyik-másikat megtaláltam, bejelöltem, de egyikkel sem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, hogy felkérjem kísérőnek. De nem is közülük volt valaki a kísérőm, hanem egy olyan valaki, akit kb. másfél éve, 2015 ősz óta ismerek, és tavaly nyáron már el is költözött Veszprémből. Egy társasjáték-fejlesztő ismerősöm. Nem is értem… Semmi köze nincs ahhoz az iskolához, soha nem járt oda, nem is ismer olyan régóta, miért éppen őt láttam? Talán megcsalás témához lehet köze, mert amikor szombaton az a játék volt a hónap játéka, amit ő fejlesztett, akkor nem jött el. Erre lehetne azt mondani, hogy ezzel “megcsalta” a játékát vagy a szervező egyesületet, de ez egy nagyon erőltetett utólagos belemagyarázás. Én akkor és ott nem gondoltam erre, csak csodálkoztam, hogy miért éppen akkor nincs ott, amikor az ő játéka a fő mutatvány… És nem is foglalkoztam ezzel igazán, valaki mással játszottam 9 társasjátékot. 🙂

Egyébként nagyon pozitív hétvégém volt, nem is tudom, miért álmodom ilyeneket. Ráadásul el sem jutottam az álom végéig. Úgy ért véget, hogy dobáltam a földre a papírt és kerestem a következőt… De hétvégén nagyon jó élményeim voltak:

  • öcsém és barátnője elutaztak hétvégére a lány szüleihez egy másik városba (másik megyébe) 🙂
  • szombat délelőtt láttam bodobácsokat és katicabogarat, le is fényképeztem őket 🙂
  • szombat délután igazán jól sikerült a társasjáték délután 🙂
  • a társasjátékról hazaérve feltettem ide a délelőtti képeket és még aznap este jött egy hozzászólás, ami éppen a 100. ebben a blogban 🙂
  • és még az idő is jó volt hétvégén (és igaz, hogy a hétre esőt és lehűlést jósolnak, de a nappali maximum hőmérséklet már mindenképpen pozitív lesz, ezt jelezték a bodobácsok) 🙂

Ha ilyen jó hétvégém volt, akkor miért álmodtam ilyen zavarosat? És mit jelenthet ez az álom, ha jelent valamit egyáltalán?

Élménykép helyett álomkép

Utcanevek, házszámok

A tegnapi kihívás egyik része megihletett. Az utcanévtábla. Ezért most fényképeztem néhány utcanevet és házszámot. Közülük hármat (két arcképes utcanévtáblát és egy érdekes házszámot) már régóta be akartam mutatni itt, csak nem találtam rá alkalmat.

Címeres utcatáblát már az előző bejegyzésemben is mutattam. Most itt van még egy.

photo6818

Ha valakit érdekel, Haszkovó egy bolgár város, a rendszerváltás előtt Veszprém testvérvárosa volt. Erről a városról nevezték el az utcát.

De más utcák is vannak a környéken, pl. Stromfeld Aurél utca. (Stromfeld Aurél a Monarchia vezérkari tisztje és a Tanácsköztársaság hadseregének vezérkari főnöke volt. De azt nem tudom, mi köze volt Veszprémhez, az nem derül ki a Wikipédiából sem.) És hogy nézett ki Stromfeld Aurél? Hát így!

photo6819

A következő nem is tábla, hanem csak felirat a Halle utcában. Halle német város, a rendszerváltás előtt Veszprém testvérvárosa. Ma már 2 újabb német testvérvárosunk van, Bottrop és Passau, utóbbi Gizella királyné szülővárosa. (És nem, a SINOSZ – Siketek és Nagyothallók Országos szövetsége – veszprémi irodája nem a Hall-e utcában van, hanem a belváros közelében, a Pláza mellett!)

photo6820

Madách Imre-utcza(!) egy kerítés rácsain át fényképezve egy ház falán.

photo6821

És egy kevésbé jól látható tábla, ugyanezzel az írásmóddal, az utca túloldalán.

photo6822

Egy szép díszes utcatábla

Photo6823.jpg

A kedvencem a Hársfa utcából

photo6824

Rozmaring utca 35 (az 5-ös tetejét kissé befutotta a növényzet)

photo6825

Címeres utcatáblák nem csak házakon vannak, hanem az utcán is.

photo6826

A címert külön is érdemes bemutatni.

photo6827

Házszám a Batthyány utcában (négyemeletes panelházon)

photo6828

És jártam a Klapka György utcában is. Láttam is Klapka Györgyöt. Elbújt egy kis fa mögé! 😀

photo6829

Ugye, hogy néha egy utcatábla is milyen érdekes lehet?

Utcanevek, házszámok

Az én kedvenc bloggerem – 2016. december

2016 egy intenzív és vegyes év volt, sok jó és sok rossz élménnyel. De 2017 eddig elég jól indul. Pozitív élmény pl. hogy idén is részt vehetek “Az én kedvenc bloggerem” játékban. 🙂

Decemberben már leírtam néhány kedvencemet. Akkor kaptam kritikát, hogy 1-2 ember kimaradt… Most, januárban a decemberi élményeim közül sorolok fel összesen 1-et. Azért nem többet, mert az már lista lenne, és biztos nem teljes, lemaradna róla ez + az… De ha eleve csak egy kedvencet választok, akkor ezt megelőzhetem. 🙂 (Igyekszem minden hónapban más bloggert választani, legalábbis nem ugyanazt, akit az előző hónapban…)

December fénypontja mindig a karácsony. Mi más is lehetne a kedvencem ebből a hónapból, mint egy karácsonyi bejegyzés? Azért is lett éppen ez a bejegyzés a kedvencem, mert egy nagy meglepetésről szól, amire nagyon vágyott, aki kapta, de mégsem számított rá. Ettől lett igazán pozitív hangulatú és nagyon könnyen átélhető a bejegyzés.

Ezt a bejegyzést Kristóf Eszter írta a Napi Kincsek Tárháza blogban december végén. Címe: Karácsonyi csoda a javából. De érdemes mást is elolvasni ebben a blogban, mert nagyon pozitív bejegyzések vannak benne, és segít meglátni mindenkinek az élet apró örömeit. 🙂

Az e havi házigazda Bandita.



Az én kedvenc bloggerem – 2016. december

MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Hujber Zsuzsanna fényképe.

Akinek küldtem: Cece (ejtsd: sziszi), teljes nevén Kovács Cecília. (A blogja a nevére kattintva látható…) Mit küldtem? Egy kis világító karácsonyfát. A kedvenc ajándékboltomban vettem. A boltban ki is volt bontva, de ott nem mertem lefényképezni, hátha nem szabad, itthon meg nem mertem a dobozt kibontani, hogy lefényképezzem, meg nem is illik más ajándékát kibontani, mielőtt elküldöm, ezért kerestem egy hasonlót a neten, hogy megmutassam. (Próbáltam ugyanazt, de a boltnak, a kedvenc ajándékboltomnak nincs saját honlapja, csak az üzletháznak, ahol van a bolt, és ott nem részletezik a termékeket…) Tehát kb. így néz ki:

Kapcsolódó kép

Viszont lefényképeztem becsomagolva, mielőtt feladtam, december 1-jén csütörtökön:

photo6289

A bolti dobozt csomagoltam be a csomagolópapírba, arra ragasztottam egy kis papírt, ami a doboz 2 oldalát fedte. Az egyik oldalon (a papírlap tetején) a feladó és a címzett címe volt, alatta “Boldog karácsonyt” felirat. (A nevek, címek nyomtatott nagybetűvel, kék tollal, a felirat piros filctollal, saját írásommal.) A papírlap aljára pedig az MBBK felirat került, fenyőfákból és szaloncukrokból, hogy a címzettnek is egyértelmű legyen, miért kap csomagot. 🙂

Postára adni viszont nem is volt olyan egyszerű… Először is az alakja miatt csak ajánlottan vállalták. Ki is töltöttem az ajánlott szelvényt és oda is adtam nekik. Ilyenkor bedugják a gépbe, a gép lepecsételi és ír rá még ezt-azt, majd visszaadják nekem, de mindez most elmaradt, a kitöltött szelvényem talán még most is ott van abban az ablakban a postán. (És persze ez nekem is csak hazafelé tűnt fel…) De az ajánlott szelvényt rátették, barbár módon a “Boldog karácsonyt!” feliratra, és engem hibáztattak, hogy kicsi a doboz, legalább szabvány levél méretűnek kellene lennie, nem fér rá az összes bélyeg… De egyrészt a doboz mérete adott, ilyenben árulták a boltban, másrészt honnan tudhattam volna, hogy ajánlott lesz, és ennyi bélyeg kell rá??? Arra azért vigyáztam, hogy a feladó és a címzett címe közé éppen kifért egy postai bélyeg! 😀  De legalább elment a levél, remélem Cece is megkapta. 🙂

És akitől kaptam…

Kaufman Ilona, Sopronból. A szülővárosomból. 1980-ban születtem Sopronban, de kb. 1982-ben elköltöztünk (előbb Bakonybélbe, nagyszüleimhez, majd 1983-ban Veszprémbe, 1986-ban a mostani lakásunkba) és amióta elköltöztünk, azóta nem jártam ott. Amúgy az a bizonyos soproni népszavazás (amikor eldöntötték, hogy Magyarországhoz tartoznak) 1921. december 14-én volt, már 95 éve lettek a leghűségesebb város.

 És miket kaptam tőle?

Egy könyvet, amit majd ünnepek között üres óráimban elolvasok. Érdekesnek és hasznosnak tűnik.

photo6292

Több csomag kávét

photo6293

És egy levelet egy szép rajzzal

photo6294

És használati utasítással a kávéhoz! 😀

photo6295

Ennyi szép ajándékot kaptam karácsonyra. 🙂 És éreztem, hogy nem vagyok egyedül. 😉 Remélem, mindenkihez sikeresen odaértek az ajándékok, és mindenki örült annak, amit kapott. Nekem tetszett ez a játék, köszönöm a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége szervező csapatának. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Karácsonyi álmok

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.


Karácsonyi álmok

Mézeskalács, pulyka, puncs

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Gondolom, ez most a karácsonyi menüről szólna. Még fogalmam sincs, hogy idén mi lesz. Amúgy sem én szoktam főzni nálunk (minden műveletet ismerek, de egyedül nem mernék nekiállni semminek, főleg azért, mert egy receptet sem tudok fejből), és amúgy is kb. 23-án dől el a menü, de így természetes. 🙂

Főzni tehát nem szoktam, de mindent nagyon profin tudok megenni! 😀 (Amúgy mosogatni néha szoktam, meg eltörölgetni az elmosott edényeket, ha valaki elmosogat.)

Amúgy feltűnt már valakinek, hogy karácsonykor a zöld fenyő és a fehér hó ünnepén milyen kevés a hagyományos menüben a zöld és a fehér színű étel? (Nem vagyok fradista vagy ilyesmi, zöld-fehér, csak kevés az ünnepi menüben az ünnephez kapcsolódó szín.)

Az ízek viszont mindig illenek az ünnephez. Ez egy csendes, vidám, de igazán boldog és örömteli ünnep, és az ünnepi menüben is minden benne van, amit csak csendben, vidáman, boldogan, élvezettel eszik az ember. 🙂



Mézeskalács, pulyka, puncs

Legyen a fa alatt…

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Először is: Mi NE legyen a fa alatt? Tűlevél, mert nekem kell felporszívózni! 😀

Szerencsére nem lesz tűlevél. Évek óta műanyag fenyőfánk van, főleg lustaságból és spórolásból, de ez is szép. 🙂

És mi legyen a fa alatt?

Reális esély idén sincs rá, de… CROKINOLE tábla! Már régóta a kedvenc játékom, és akkor igazán élvezetes, ha nem túl profik a játékosok. (A nagyon profik mindig betalálnak középre, a kevésbé profiknál viszont vannak érdekes helyzetek… 😀 ) Még a gyártót is ismerem…

Amúgy ezt leszámítva nincsenek nagy igényeim, bármilyen ajándéknak örülök. Tudom, hogy a családban senkinek nincs túl sok pénze, de ha kapok valamit, akkor legalább valaki gondolt rám. És a többiek úgyis mindig ötletesebb ajándékokat találnak ki, mint amire én gondolnék, vagy amit kívánnék. 🙂



Legyen a fa alatt…