Karácsonyi fények 2017

3 hete nem írtam ide, de nem is fényképeztem. Pedig történtek közben dolgok, pl. megnyílt a karácsonyi vásár. Arról még nincs fénykép, de talán lesz, ha kitalálom, hogyan ne látsszanak emberek a képen (legalábbis felismerhetően ne) úgy, hogy a lényeg és minden látnivaló rajta legyen. 29-én már hó is volt (egyszer azóta is, de nem maradt meg), és az aznapi társasjátékot áttettük 30-ára, csütörtökre. Aztán 2-án szombaton egy nap két rendezvényen is voltam. Először a társasjáték délutánon, ahol egy 17 éve nem látott régi ismerőssel is találkoztam, majd részt vettem a helyi zöld szervezet 20. születésnapján. 🙂 3-án pedig családi névnapozás, mert előtte, 30-án csütörtökön névnapom volt. 🙂 December 4-én hétfőn izgalmas nap volt: apai nagymamám 87. születésnapja, sikeresen felköszöntöttem nap közben telefonon, aztán munka után mentem vízálló téli cipőt venni magamnak, sikerült is, majd fodrásznál is voltam. És aznap is volt hó. 🙂 5-én kedden társasjáték, szerdáról előre hozva. 🙂 Közben a városban már javában karácsonyi hangulat van, már karácsonyfát is árulnak, és egyre több helyen látok karácsonyi díszkivilágítást. Igyekeztem minél többet lefényképezni, de nem az átlagosakat, csak nagyokat és a különlegeseket. 🙂

Néhány képet a mi lakótelepünkön is készítettem, de rájöttem, hogy az az emeleti erkély, ami lentről szabad szemmel szép, nem biztos, hogy a fényképen is tud érvényesülni. De annyi legalább látszik a képeken, hogy már sok erkélyt kivilágítottak az ünnepre.

Arra is rájöttem, hogy főleg családi házas környéken érdemes fényképezni, ott tud érvényesülni a kivilágított ház, meg a kertben a karácsonyfa. A lakótelep szomszédjában 3 ilyen rész is van, az egyik a köztünk és a belváros között lévő terület (Petőfi utca és környéke), a másik a régi BMX-pálya és a buszforduló közti kis családi házas rész, a harmadik pedig a Bakonyalja. Az első 2 helyen jártam ma (ebben a sorrendben), a Bakonyalján még nem, pedig terveztem (majd a jövő héten megyek), de a telefon már a Petőfi utca környékén jelezte, hogy merül, ezért azt a BMX pálya melletti kis részt még megkockáztattam (Őrház utca – Március 15 utca – Görgey utca útvonalon mentem oda a másik kertvárosból), de a Görgey utcán már nem mentem le a Bakonyaljáig. (Aztán itthon még vidáman élt a telefonom, 1 óra múlva sem jelzett több merülést… De azért feltettem töltőre…) Így is másfél órás túra volt, mert nem mindenhol haladtam sorban az utcákon…

Jöjjön elsőként néhány kép a mi lakótelepünkről (ennél jobbat nem sikerült összehozni).

A Haszkovó 12-nél nem tudtam ellenállni a kék-zöld és piros-sárga kombináció között felváltva villogó fénynek, ezért egy kis videó is készült róla. 🙂

Továbbmentem a családi házas részre. Bemehettem volna akár már a Pipacs utcán is, de én kimentem a szélére a Munkácsy utca – Jutasi út körforgalomig, mert ott kezdődik a belvárosig (Cserhát lakótelepig, majdnem a Lordok házáig) tartó fenyőfa alakú díszkivilágítás. Aztán bolyongtam egy kicsit azon a részen, és készültek fényképek kivilágított fákról és házakról.

Itt 2 videó is készült. Az egyik kicsit nehezen indul, mert még nem irányítottam a fára, amikor már (kicsit korán) megnyomtam a gombot, de a szélben hajladozó kivilágított fa így is szép látvány. 🙂

A másik meg már erről a részről kifelé, a lebontott nyomda melletti kis ház falán látható fényeket örökíti meg.

Ez után mentem a már leírt útvonalon a BMX-pálya melletti kis családi házas részre. Ott nem készült már videó, de szinte minden ház ki van világítva.

Végül a merülő telefonnal nem kockáztattam meg a Bakonyalját, lemerült volna a sok fényképezéstől, inkább visszamentem a mi lakótelepünkre, és haza. 🙂

A jövő héten lesznek képek majd a Bakonyaljáról is, talán kedden, de majd meglátjuk…

Reklámok
Karácsonyi fények 2017

Izgalmas hét, jól sikerült hétvége

Legutóbb arról írtam, hogy a kilátónál jártam, ahol már nincsenek hangyák. 🙂 Alatta hozzá is szóltam a “Mi lesz velem?” témában. Hozzászólásban, mert nem feltétlenül a bejegyzés része ez a gondolat, de mégis kapcsolódik, és kifejtést érdemelt. Azt kellene eldöntenem, hogy nekem való-e még a környezetmérnökség… Hogyan dől ez el? Ezt még nem tudom, de majd kitalálom… De azt hiszem, a miértekre már tudom a választ.

  • Ha nekem való, miért nem tudok benne elhelyezkedni? Mert nincs hozzá összeköttetésem, hátszelem. És miért vettek fel olyan gyorsan másra? Mert sürgősen kerestek embert hosszú távra.
  • És ha nem nekem való, miért ragaszkodtam hozzá? Mert a környezetvédő szemlélettel egyetértek, és amikor jelentkeztem az egyetemre, az akkor rendelkezésemre álló információk alapján ez tűnt a legjobb döntésnek.

De vajon nekem való-e? Ezt még nem tudom, de majd ha rájövök, mitől függ ez, és hogyan lehet objektíven eldönteni, gyorsan meglesz a válasz is. 🙂

De nem volt túl sok időm ilyesmin gondolkozni a héten, mert szinte mindennap volt valami esemény, és egy kivétellel mind pozitív.

  • Szombaton, 11-én jártam a kilátónál.
  • Vasárnap Bakony Expo, a megye legnagyobb termelői vására. Mindig érdemes kimenni, nézelődni, és jó dolgokat lehet ott kapni. Ráadásul ott kockázatmentesen találkozhattam a kedvenc kis piacom árusaival, akiknek évekig szereltem sátrat. 🙂
  • Hétfőn csendes, nyugodt, eseménymentes nap volt.
  • Kedden munka után elutaztam (nem messze, csak megyén belül) egy kis baráti beszélgetésre egy rég nem látott ismerőshöz, akivel néhány óra alatt bepótoltunk több hónapot. 🙂
  • 15-én szerdán a szokásos társasjáték, születésnapi köszöntéssel egybekötve. Nem nekem volt születésnapom, hanem egyik játékosunknak még 5-én vasárnap, de 8-án szerdán nem voltunk elegen, elmaradt a játék, ezért most pótoltuk a köszöntést egy házilag, saját kézzel készült társasjátékkal. 🙂
  • Csütörtökön apám temetése, ez volt az egyetlen negatív esemény a héten.
  • Pénteken mégis kimentem arra a bizonyos piacra, mert az expon elfelejtettem megvenni valamit. Csak egy terméket vettem, és gyorsan mentem is tovább, de így is jó volt egy pillanatra látni a sátrakat. 🙂
  • 18-án szombaton, vagyis tegnap társasjáték piac volt. Eladtam a motorversenyes játékomat, amit 2-szer is sikerült megnyernem a tombolán, ugyanennek az egyesületnek a rendezvényén, tavaly decemberben és idén júliusban. A júliusi példányt bontatlanul adtam el. 🙂 És vettem az árából egy másik játékot, amit már ott is kipróbáltam 2 játékostárssal (annak az egyesületnek a 2 legjobb játékmesterével, akik egyébként a kis szerdai csapatunk tagjai is), ott is tetszett, és ma itthon, családilag is bevált a játék. 🙂 És még maradt is néhány száz forintom a vásárlás után! 🙂 Az első képen a motorversenyes játékom látszik, hátulról (a doboz hátulján a versenypályával), a második képen a játék eleje látszik (és rajta a kis motorok, amikkel versenyeznek a játékosok). Ez a 2 kép még a piacon készült, kb. 1 perccel az eladás előtt. 🙂 A harmadik kép pedig már itthon készült az új szerzeményemről. 🙂
  • A szombati piacon az egyik kedvenc játékmesteremnél még kirakó is volt. 500 és 1000 db-os, ha jól emlékszem. Az egyik el is kelt. Néha én is szoktam ilyesmit játszani, főleg régebben, még gyerekkoromban, de ma csak 15 db-ossal játszottam. 🙂
  • Ma nem volt semmi különös programom, de kint jártam egy kicsit, és megláttam, hogy kerékpáros verseny van a Barátság parkban. Készült is róla néhány kép. 🙂
  • És ma végeztem az utolsó határidős könyvtári könyvemmel is, kedden visszaviszem, és talán kiveszek 1-2 másikat. De most nem sokat, mert itthon a családban egymás könyveit is olvassuk, és abból még van, amit a többiek hoztak ki. (Meg rejtvényújságot is veszek aznap, kedden, azt is kell valamikor fejteni! 🙂 )

Elég izgalmas, mozgalmas volt ez a hét. Talán a szombati piac volt a legjobb, de szorosan ott van mögötte (nem is tudom, milyen sorrendben) a keddi beszélgetés és a szerdai születésnapi köszöntés is. A jövő hét talán csendesebb, nyugodtabb lesz (persze keddre és szerdára már van programom: kedden könyvtár, szerdán meg társasjáték a szokásos csapattal, az új szerzeményemmel), de a lényeg, hogy az a hét is pozitív legyen! 🙂

 

Izgalmas hét, jól sikerült hétvége

Újra a kilátónál

Régen írtam már ide, pedig zajlottak az események. Éppen ezért nem volt időm, energiám, és nem is igazán volt ide való élményem, pedig mindennap igyekszem begyűjteni a napi kincseimet, és hiszek a boldogságban. 🙂

Most, hogy november van, és nincsenek már hangyák, de nem volt sem hó, sem sár, nem esett eső és nem fújt nagy szél, újra el tudtam menni a Fenyves tanösvényre, a Jutas Vitéz kilátóba. Tavaly is jártam már ott, és előtte is többször. Igaz, hogy városi környezetből, a lakótelep széléről kell bemenni a tanösvény bejáratán, de utána végig erdőben vagy füves-bokros ösvényeken, tisztásokon vezet az út. Már a Szép Világunk magazin is megállapította (amelynek a szerzőjét személyesen ismerem), hogy az erdő egy igazán megnyugtató hely. A bükkfákat pl. katedrálisoknak nevezte, és Magyarország legszebb helyei közé sorolta a bükkösöket, de másfajta erdőben is jól érzi magát, ahogy én is. 🙂 Főleg most, ősszel, az egyik legszebb évszakban, amikor színesek a falevelek és avar zörög a talpunk alatt. Azt hiszem, ebben is hasonlítunk. Voltunk már együtt kirándulni, de nem az én városomban. (A megyében már igen, de most egyedül mentem a kilátóhoz.)

Tehát ősz és falevelek, és őszi táj. Kit ne nyugtatna meg ez a szép látvány?

Photo9729

Vagy akár ezek a képek, főleg élőben?

A hangyák már elbújtak, de a természet még él. Egy-két bátor és kitartó növény még virágzik is.

A többi növényen már termések vannak. (És a gomba is termés…)

A kilátó felé a mulcsozott úton, és máshol is színes, puha avarban lépkedek. De a fákon, bokrokon is van még néhány színes levél.

A levelek néha virágnak tűnnek, máskor meg színsort alkotnak a különböző színű fák.

A bokrok is jól mutatnak csoportosan.

Néha úgy tűnik, mintha a fák védenék a bokrokat.

Máskor meg mintha egymás kezét fogná a facsemete és a bokor.

Photo9791

De mint már mondtam, a kilátó a lényeg. Így néz ki:

Photo9755

Nem voltak ideálisak a fényviszonyok, de ez a kép talán így még jobban szemlélteti az időjárás hangulatát, mint ha tökéletesen sikerült volna. És így is látszik a kilátó alakja.

A kilátó alatti völgybe több oldalról is lenéztem. Visszafoglalta az erdő, de most hiába akartam őszi erdőt fényképezni felülnézetből, már kivágták ott a fákat. Úgy látszik, valami készül. Valamilyen emberi létesítmény. Talán az, amiről 3 éve írtam… Tehát egy üres gödörbe nézhettem csak le. Pedig több oldalról is körbejártam, és néha el is hagytam miatta a kijelölt tanösvényt, hogy közelebbről lássam. (Ahogy egy másik kedvencem blogjában olvastam, akit szintén ismerek személyesen: “Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ha unatkozni akarsz.”)

A kilátóból sem volt most valami nagy kilátás, kicsit sötétek is lettek a képek, pedig világosban, délelőtt jártam ott, de sok nézni való még jó időben sincs rajtuk. Talán észak felé távolban a Bakony, délre meg az a bizonyos gödör, ahonnét kiirtották a fákat.. De a teljesség kedvéért ide teszem a képeket. Legalább a felhők jól látszanak rajtuk…

És ha már a kilátóban jártam, milyenek mostanában a kilátásaim? A tavalyival összehasonlítva egész jók. Mik foglalkoztattak akkor, és mire jutottam velük most?

  1. Miért szűnt meg tavaly augusztus 1-jével egy bizonyos egyesületben? Erre már rájöttem: túl sokan voltunk, nem kellett már annyi ember, és mivel én normál közfoglalkoztatott voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatottak, tőlem volt a legkönnyebb megszabadulni. Szerencsére azóta elhelyezkedtem, nem közfoglalkoztatásban, de itt erről ennyit. Arról a szervezetről (a helyi zöldekről) meg annyit, hogy meghívtak a december 2-ai rendezvényükre, az egyesület 20. születésnapjára (ami részben egybeesik a társasjáték egyesület rendezvényével – nem is értem, miért, hiszen mindkét egyesület elnöke tagja a másik egyesületnek is, igazán megbeszélhették volna, és valószínűleg a zöldeknek kellett volna alkalmazkodni, mert a társasjátéknak fix időpontja van minden hónap első szombatján – de az időpont-ütközés ellenére is megtalálom a módját, hogy mindkét rendezvényre elmenjek, és mindkét helyen jól érezzem magam), és el is megyek a születésnapra, de biztos vagyok benne, hogy ha jövő tavasszal a közgyűlés nem választ új elnököt, lehetőleg férfit (hogy legyen tekintélye az egyesületnek, mert úgy talán komolyabban veszik őket szakmailag is, többen lesznek a rendezvényeken is, és talán egy tekintélyesebb egyesület könnyebben szerez pénzt is, de ehhez leginkább egy férfi elnökre van szükség), vagy ha nem találnak az új elnök mellé egy embert (akár nőt, akár férfit), aki az új elnök által megadott irányban lendületet ad a csapatnak, akkor nem lesz újabb 20 év, hanem 2018-ban lesz az utolsó választás, és 2020-ban már nem lesz… (Talán a lendület a nagyobb gond. Aki utoljára képes volt rá, 2015. elején távozott az egyesületből, és azóta sincs helyette más. Az egyesület mostani elnöke ugyan külön-külön képes megadni az irányt is és a lendületet is, de a kettő együtt egy embernek sok, ezért egyik sem megy neki igazán, és eléggé csúszik lefelé az egyesület.)
  2. Problémák egy másik egyesületben is, egy társasjáték egyesületben, ahonnét szintén kiléptem. Ezekről a dolgokról, pl. a bizalmatlanság alapú rendszerről ugyanazt gondolom, mint akkor. Most is történnek furcsaságok. A bizalmatlanság alapú rendszer csak erősödött, most már nem csak kérni kell a játékmestereknek a játékokat, hanem még vonalkódot is leolvasnak a játékmesterről és a játékról is, így viszik be a rendszerbe, hogy ki mit vett ki. És vannak olyan dolgok, hogy pl. elmaradt a legjobb játékmester 3. negyedéves díjazása. Az első negyedév, január-február-március teljesítménye alapján díjaztak egy embert áprilisban (az egyesülettől független szerdai társasjátékos csapatunk egyik tagja kapta, aki az egyesületben is játékmester, és meg is érdemelte, csak az elnökségnek nem tetszett, túl sokat magyarázott az elnök, hogy miért őt díjazták, de kb. ez volt a lényeg: “nem akartuk a konkurencia emberét díjazni, de sajnos ő a legjobb”), aztán az április-május-júniusi eredmények alapján júliusban díjaztak valaki mást, aki szintén megérdemelte, de mégis meglepett, hogy őt jutalmazták (egy 16 éves kislányt, akinek a 24 éves párja éppen aznap árulta el nekem és még néhány másik embernek, hogy ő szokta összesíteni a játéklapokat, amin a játékosok értékelik a játékmestereket, és ami alapján kiosztják a díjakat… – és a lány is csodálkozott, hogy őt díjazták!), majd a július-augusztus-szeptember alapján októberben kellett volna díjazni valakit, de mivel októberi esemény nem volt, a novemberi rendezvényen kellett volna kiosztani a díjat. És nem tették meg.
    • Talán elfelejtették? (Erre kb. 40% esélyt adok. Ha így van, biztosan pótolják 18-án a társasjáték piacon, vagy a december 2-ai eseményen.)
    • Vagy megszüntették ezt a fajta jutalmazást? El tudom képzelni az eddigi győztesek személyének fényében, de mégis csak 20% esélyt adok erre a lehetőségre. (De ha megszüntették, akkor miért? Túl sokba került a jutalom társasjáték? Túl nagy munka volt a játékosok véleményének összesítése? Vagy tényleg a díjazottak személye miatt? Talán júliusban kiadta az elnök(ség) a játéklapok értékelőjének, hogy “bárkit kihozhatsz győztesnek, csak az előző győztest, a konkurencia emberét ne”, és ők is meglepődtek, amikor az illető éppen a barátnőjét hozta ki? Nem tudom, ez mind csak találgatás. Nincs bizonyítékom egyikre sem.)
    • Talán nem akarták 2-szer ugyanazt az embert díjazni, akárki is volt az az eddigi 2 győztes közül? (Erre kb. 15% esélyt adok, de elképzelhető, hogy van ilyen elv: ne kapja 2-szer ugyanaz a díjat.)
    • Talán valaki olyat kellett volna díjazni, akit nem akartak? (Erre is van 15% esély, de fogalmam sincs, ki lehetett ő és miért. Talán olyan ember kapta volna, akinek akár személyes, akár egyesületi ügyben nézeteltérése volt valakivel az elnökségből? Vagy kilépett, esetleg kizárták, de addigra már ő lett a legjobb?)
    • Vagy talán az október utolsó hétvégéjén megtartott nemzetközi esemény után nem volt elég idő a játéklapok értékelésére? (Ennek az esélye 5%, értékelhették volna előtte is a játéklapokat, akár közvetlenül a szeptemberi rendezvény után is.)
    • Vagy díjaztak valakit, csak nem nyilvánosan? (Talán ragaszkodtak az októberi díjazáshoz, de nyilvános esemény híján ezt csak zárt körben tehették meg? Lehet, de erre is csak 5% az esély.) Fogalmam sincs, és nem is igazán fontos, csak furcsa, hogy elmaradt a jutalmazás…
  3. A harmadik kérdés (Mi lesz velem?) egyelőre megoldódni látszik. Egyelőre határozott idejű szerződésem van, és nem is a végzettségemnek megfelelő állásban, de elhelyezkedtem. És mi lesz, ha lejár a szerződés? Addig még van néhány hónap, majd kiderül.

És mik a gondjaim, pozitív élményeim és kilátásaim mostanában?

  • A családi problémáim részben rendeződtek, szüleim 1998-ban történt válása most már nem foglalkoztat, mert tárgytalanná vált a dolog. Igaz, azon az áron, hogy nincs már apám (november 6-tól), ami részben szomorú, részben megkönnyebbülés (az utóbbi években sok konfliktusunk volt egymással), részben sajnálom, hogy a betegség volt erősebb, nem ő, részben meg újabb bonyodalmakat okoz (temetés, ügyintézés, örökösödés, ahogy szokás…).
  • Munkahelyem is van már, és egész jó, ezért egy időre ez a kérdés is megoldódott.
  • Társasjátékra még eljárok szerdánként, de kevesen vagyunk, egyre többször elmarad. Kellene új embereket szereznünk. De hogyan? Toborozzak az egyesületből? Vagy ha nem onnan, akkor honnan? Ki szeret még játszani ebben a városban?
  • Társasági életem is van még, jövő szombaton társasjáték piac (eladom azt a játékomat, amit 2-szer is megnyertem tombolán, a második példányt még fel sem bontottam, azt adnám el, és már az árat is kitaláltam), aztán december 2-án előbb társasjáték délután, majd onnan hamarabb távozom, és megyek a zöldek 20. születésnapjára.

Összességében jól érzem magam, és egész jók a kilátásaim, béke van és nyugalom. És ma is békés, nyugodt tájakon járhattam ebben a szép évszakban. 🙂

 

Újra a kilátónál

Izgalmas hétvége

Izgalmas hétvégém volt…

Szombaton végigjártam a Berkenye tanösvényt, cikket is írtam róla. 🙂

Tegnap, vasárnap a Mihály-napi búcsúban voltam. Jó végigmenni rajta, megnézni egy kicsit, az is egy program, de kb. ennyi. Végigmentem egyszer az egészen, aztán csak a kóstolókon (pl. medvehagymás chiliszószt is kóstoltam), beszélgettem egy ismerős árussal (most több Csalán-piacos nem volt, “csak” a kedvencem, akiről kb. 3 éve kiderült, hogy ő is szeptember 26-án született, mint én 🙂 és nála is kóstoltam vilmoskörteszörpöt), vettem magamnak kürtős kalácsot is (ez a családban hozzá tartozik az ilyen kirakodóvásárokhoz), és hazamentem.

Na meg körbejártam és lefényképeztem a Mihály napi búcsú alkalmából felavatott új szobrot Szent Mihály arkangyalról, Veszprém védőszentjéről…

De volt nagyobb izgalom is a hétvégén. Úgy nézett ki, hogy eltűnt a környezetvédelmi bloggercsapatom egyik régi tagja. Mindenki aggódott, mi történt vele… De mivel már előkerült, mindenki megnyugodott, kár is több szót pazarolni rá. Minden jó, ha vége jó! 🙂

És lesz a héten ennél kellemesebb izgalom is. Részleteket majd itt, hozzászólásban írok, ha aktuális lesz, de addig is elárulom, hogy egy rólam írt cikkhez van köze. 🙂 (Új fejlemények és a veszprémi társasjátékos szervezetek rövid története hozzászólásban a cikk alatt.)

Izgalmas hétvége

Szeptemberi tanösvény-látogatás

Még június közepén voltam egy kisebb kiránduláson (egy országos megmozdulás helyi eseményén) a lakótelepi Berkenye tanösvényen. Megismertük a tanösvényt, a fákat, a környék történetét, növényeket telepítettünk, szemetet szedtünk, stb. És elhangzott egy ígéret, hogy szeptemberben folytatjuk: újrafestjük a lekopott turistajelzéseket, és gondozzuk a tanösvény növényeit. De aztán nem tudom, mi történt. Még ha volt is ilyen esemény, én nem értesültem róla.

Ezért, mivel ma van szeptember utolsó napja, végigjártam önállóan a tanösvényt. Egyelőre csak felmértem a dolgokat, én egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy minden szemetet felszedjek, minden ferde fajneves táblát megigazítsak, minden gazt kiszedjek a sziklakertből a 3. táblánál, és minden kopott turistajelzést lefessek (és valószínűleg jogom sincs hozzá), ezért csak fényképeztem, és készítettem 197 képet + 1 videót. Egy helyen igazítottam csak meg egy táblát, ahol létra nélkül is elértem.

A cikk erősen szubjektív, nem biztos, hogy mindent észrevettem, nem biztos, hogy mindent jól láttam és mindenre jól emlékeztem, és lesznek benne itt-ott képek  a tanösvényről látható, de nem oda tartozó területekről is, ha valamiért felkeltették a figyelmemet. Főleg az őszi táj szépségére figyeltem (mi sárgul már és mi nem, stb.), de kb. ugyanilyen fontos szempont volt a hiányzó fajneves táblák és lekopott turistajelzések felderítése is. A tanösvényt részleteiben szinte mindennap látom, egyes részeit gyakrabban, másokat ritkábban, de egészében csak ritkán. A nyári csoportos kalandozásunk után ma délelőtt mentem rajta végig először. És még mindig szép, pedig lakótelep, de mégis természet… 🙂 “Szeptemberi tanösvény-látogatás” Tovább olvasása

Szeptemberi tanösvény-látogatás

Hétvégi összevissza…

Ennek nem tudtam jobb címet adni, bár lehet, hogy valaki éppen emiatt a cím miatt kattint majd rá. Nagyjából leírom, mi történt velem a hétvégén, és megpróbálok egy-két képet mutatni arról, hogy merre jártam. “Hétvégi összevissza…” Tovább olvasása

Hétvégi összevissza…

Nyári blogkedvenceim

Erika Zs fényképe.

Néhány nyári kedvencem a teljesség igénye nélkül. Most sok van, ezért nem írok egyikhez sem magyarázó szöveget, csak dátum szerint linkelem a bejegyzéseket júliusból, augusztusból és szeptember első feléből. Most Erika, a játékvezetőnk nem jelölt ki házigazdát, és inlinkz kód sincs, de azért mégis érdemes linkelni a kedvenceket.

Előző házigazdánk (Nagy Dorka) válasza a kérdésekre:

https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/2017/07/az-en-kedvenc-bloggerem-junius-kerdezz.html

Július 11. kedd:

http://noivilag.hu/cikkek/huzd-ki-magad-es-mondd-azt-hogy-szia-igy-tanitsd-gyermekedet-es-magadat

Július 14. péntek:

Július 18. kedd:

http://www.habfurdo.com/keddi-kilenc-tipp-otthoni-nyaralasra/

Július 19. szerda:

https://csakazolvassa.hu/2017/07/19/edes-erdely/

Július 21. péntek:

http://suznvilaga.hu/2017/07/21/seta-a-multban-i-resz/

Július 29. szombat:

http://leilike.cafeblog.hu/2017/01/29/burokba-zart-vilag/

Augusztus 2. szerda:

http://pinkanyu.cafeblog.hu/2017/08/02/masokat-olyan-szepen-tamogatok-onmagam-miert-nem/

Augusztus 6. vasárnap:

http://napikincsek.blogspot.hu/2017/08/carrie-bradshow-utjara-leptem.html

Augusztus 8. kedd:

http://anyanyelvcsavar.blog.hu/2017/08/08/tegezes_a_magyarban

Augusztus 10. csütörtök:

http://astrid.cafeblog.hu/2017/08/10/10-halhatatlan-rocksztar-mondta/

(Astrid volt már egyszer a játék házigazdája is.)

Augusztus 14. hétfő:

https://szakifiu.wordpress.com/2017/08/14/visszateros-blogbejegyzes/

Augusztus 19. szombat:

http://szepvilagunk.weebly.com/vendeacuteglaacutetaacutes/zold-es-feher

Szeptember 4. hétfő:

https://barokeszter.hu/2017/09/04/leket-ver-kozenk-a-fust/

Szeptember 5. kedd:

http://habfurdo.com/minden-tanev-elejen/

Szeptember 6. szerda:

http://csakcsinald.cafeblog.hu/2017/09/06/nem-az-szamit-hogy-mit-mond-a-ferj-es-a-feleseg-8-ev-utan/

A júliusiak közül a kedvencem talán a 11-ei, amit egy általam is szerkesztett Facebook oldalra is linkeltem. Az oldal neve: Tegeződjünk – szüntessük meg a magázódást! Én személy szerint soha nem értettem, miért van ennyiféle megszólítási forma, ennyi társalgási mód, miért nem elég csak egyféle, pl. a tegeződés. Erőltetettnek is érzem a magázást, önözést, főleg azért, mert harmadik személyű igealakot használunk hozzá. Hogyan lehet egy jelenlévő beszélgetőtárshoz harmadik személyben szólni, mintha ott sem lenne az illető? Inkább mindenki tegeződjön! A svédeknél már bevált! (Az angoloknál is csak egyféle forma van, ami ugyan nyelvtörténetileg magázódás, de ma már nem számít, a lényeg, hogy egységes. És amennyire én tudom, pl. a héber és az izlandi nyelvben is csak tegeződés van.)

De lehetne a júliusi kedvencem a 14-ei napi kincs, vagy akár a 29-ei burokba zárt világ is.

Augusztusban is sok jó bejegyzés született, pl. 2-án egy tanulságos kérdésről, a 6-ai napi kincs, vagy a 2 utolsó bejegyzés 14-éről és 19-éről, de talán a zöld-fehér a legjobb. És nem azért, amire mindenki gondolna, ez a cikk nem erről szól, hanem a vendéglátásról. Hozzá is szóltam sokat a 2 és fél hét fagylaltárus tapasztalatommal! 🙂 (De ha már zöld-fehér, én nem fociban, hanem költészetben vagyok fradista, pontosabban fradysta, és ajánlom a Frady Endre blogot mindenkinek, de ez a zöld-fehér cikk nem ott született, hanem a Szép Világunk magazinban.)

A szeptemberiek közül pedig egyértelműen a 4-ei füstölgés a legjobb… Én nem dohányzom, soha nem is dohányoztam, de nálunk a családban elég sok bajt okozott a dohányzás. Szívinfarktust, válást, halálesetet, stb. És nem csak a dohányosra, hanem a környezetében élőkre is káros ez a szokás. Sőt, még a levegőt is szennyezi. Ezért tudok teljesen egyetérteni ezzel az írással. De a szeptembernek még nincs vége, talán lesznek még figyelemre méltó blogbejegyzések a hónapban. 🙂

Nyári blogkedvenceim