Júniusi izgalmak

Hol is hagytam abba? 12-én, úgy látom. Egy keddi napon. Utána azon a héten történt ez meg az, de semmi nagy dolog. 12-én önkéntes voltam, de csak rendezvény utáni pakolásban tudtam már segíteni, 13-án szerdán a szokásos társasjáték létszámhiány miatt elmaradt, de 14-én csütörtökön eljutottam fodrászhoz. Férfiként egy kicsit furcsa, hogy be kell jelentkezni (fodrászhoz járni nemektől független dolog, de bejelentkezni hozzá inkább női szokás), de még ő a legolcsóbb a lakótelepen, ő a legközelebbi is, és jól dolgozik. Csak éppen nincs állandó nyitvatartása, hanem bejelentkezés alapján fogad. Pénteken jártam a kárpitosnál, aki 11-én hétfőn azt ígérte, hogy a héten kész lesz, de péntekre nem készült el. Újabb ígéret: jövő hét elején lesz kész a 2 székünk, majd felhív. Azóta nem hívott.

Ezen a héten csak a szerdai esemény volt említésre méltó, a hagyatéki tárgyalás. Apám november 6-án halt meg, és csak most volt a tárgyalása. Normális esetben 2 örökös lenne, az öcsém és én. Csakhogy a barátnője (aki már nem a válóok, hanem a következő barátnő) “élettársi vagyonközösség” címén igényt tart a vagyona felére, és csak a többit hagyná meg nekünk örökségként. De lássuk, mit szól ehhez a Polgári Törvénykönyv!

Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

Tehát a lényeg: közös háztartásban kell élni hozzá, ez viszont nem volt meg, mert az a nő soha nem lakott apám lakásában.

De még ha élettárs, akkor is ezt mondja a törvény a vagyonközösségről:

Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.

Tehát csak az együttélés alatt keletkezett vagyonból kérhetne részt, de a lakás régebbi szerzeménye apámnak, mint ez a nő. Ez a lakás 100%-ban apám nevén volt, és ez a nő csak később került apám mellé. Nincs is tulajdonrésze a lakásban.

Tehát 2 ponton is támadható az érvelése (hiába fogadott még ügyvédet is), egyrészt a közös háztartás hiánya miatt, másrészt a lakás korábbi szerzemény. Ezért remélem, hogy a bíróság is nekünk ad igazat (ott nekünk is lesz ügyvédünk), de nem örülök, hogy tovább húzódik az ügy. És ugye amíg a lakásnak nincs egyértelmű örököse, addig üresen áll, romlik az állapota, a számlákat meg fizetni kell valakinek. Télen az üres lakásban is volt pl. fűtés, és mivel a hűtőket nem mertük leolvasztani és kiüríteni (nehogy bárki belekössön, hogy nem minket illetne a tartalma), az áram is fogy. De a többi számlára is kell alapdíjat fizetni 0 fogyasztással is, pl. vízre, és lépcsőházi közös költség is van… És ezzel érdekes módon egyetlen hatóság sem foglalkozott, még a közjegyző sem. a hagyatéki tárgyaláson sem került szóba, pedig ez az egyik legfontosabb dolog ebben az ügyben!

Még jó, hogy este megvolt a társasjáték, kellett valami jó a nap végére! 🙂

De a társasjáték is helyszínproblémákkal küzd, mert nyáron zárva az egyetemi aula, ahol eddig voltunk (ha éppen nem az Új Nemzedékben, de minden szerdán ott sem lehetünk), ezért helyet kellett keresni legalább a nyárra. De szerencsére, ma egy új nemzedékes ismerős ajánlására találtam is egy jó helyet. Kicsi, de barátságos hely, és a tulajdonos is beleegyezett, hogy szerdánként ott játsszunk. 🙂 Erről a helyről természetesen fényképek is vannak. Még az asztal méretét is “lemértem”: akkora a sarkán a minta, mint a tenyerem, és ebből már kb. látható, mekkora az asztal… 🙂

Remélem, hogy holnap hív a kárpitos, ha nem, akkor megint megsürgetem azt a 2 széket, és hétvégén talán már nem lesz semmi izgalom. Inkább ünnepelni fogunk. A testvérem születésnapját. 🙂 Nem mindig vagyunk jóban, bár most a hagyatéki ügyben egység van köztünk, de egy születésnap mindig jó buli. Mindegy, kié! 🙂 Főleg, ha még torta is lesz! 😀

Reklámok
Júniusi izgalmak

Júniusi napok

Érdekesen indul eddig a június. Minden napra van egy-két kisebb dolog, csak hogy ne legyen olyan egyhangú, de igazán nagy dolgok nem történnek. Mint mostanában az időjárás. Mindennap van egy kis eső, de igazán nagy csak ritkán. Lássuk, mik is történtek velem mostanában…

Június 2. szombat:

  • Önkéntességet vállaltam egy rendezvényen az Új Nemzedékkel (civil napon) 14-19 tervezve, de nem tartott addig, mert vihar közeledett, és gyorsan összepakoltak. Aztán a viharból nem lett semmi, de akkor már véget ért az esemény. Kint volt a társasjáték egyesület is, és a magyarok sokadalmának szervezői is, de meglepő módon a zöldek nem, és általában is kevés civil szervezet volt, talán még 10 sem…
  • Önkéntesként ingyen kaphattam halászlét a magyarok sokadalmánál, és egészen jó volt. Mások is mondták, hogy ott a legjobb. Nem tudom, mert akkora gyomrom nincs, hogy mindenhol végigkóstoljam, de ott tényleg elég finom volt. 🙂
  • A magyarok sokadalmának az egyik szervezőjét ismerem még a zöld szervezetből. Vele elbeszélgettem kicsit erről-arról halászléevés közben. (Ő amúgy egy univerzális szakember, aki szinte mindent meg tud javítani, ebből is él, vállalkozásban.) És megint találkoztam valakivel, akit nem igazán tudok hova tenni. Már harmadszor találkozunk. Az első alkalom tavaly az utcazenén volt. Egy kb. szüleim korabeli mosolygós, barátságos hölgy, aki tudta, hogy ki az apám, ismert engem a zöld szervezetből (pedig akkor már kb. 1 éve nem dolgoztam ott), és fogalmam sem volt, hogy ki ő, honnan ismer, honnan tud rólam ilyeneket… Elég személyes dolgokat is tudott apámról, még a betegségéről is, amiben végül tavaly novemberben meghalt. Másodszor a mi lakótelepünkön találkoztunk véletlenül az utcán, valamikor tavaly nyár végén vagy ősz elején. (Annyi biztos, hogy a júliusi utcazene után, de még apám novemberi halála előtt.) Megint érdeklődött apámról, hogy mi van vele. Aztán most találkoztunk harmadszor, és úgy tűnt, hogy ismeri a magyarok sokadalmának szervezőjét (ugyanazt, akit én is ismerek a zöld szervezetből). Valamikor a második és harmadik találkozásunk között kezdtem sejteni, hogy ki ő, apám barátnőjének a testvére. Nem a válóoknak, hanem a második és egyben utolsó barátnőnek, akivel apám a haláláig együtt volt. Csak azért nem jöttem rá elsőre, mert kicsit másképp mondta a barátnő nevét, mint ahogy apám szokta mondani. És most is megerősítette ezt, bár nem kérdeztem rá, de úgy beszélt bizonyos dolgokról, hogy ez kiderült belőle. Amúgy nem is tudtam, hogy apám barátnőjének van testvére… De most már sejtem, hogy ez a kedves, barátságos hölgy az lehet, csak azt nem tudom még mindig, hogy ha tegezve szól hozzám, vajon visszategezhetem-e. (Apám barátnője nem ilyen kedves és barátságos, hanem éppen az ellenkezője. Kezdettől fogva kerül engem és az öcsémet, soha nem akart találkozni velünk, és ha néha valamiért kénytelen szólni hozzánk, akkor sem engedi, hogy visszategezzük…)
  • A halászlé és a beszélgetések után visszatértem az Új Nemzedék standjához, majd miután mi összepakoltunk, segítettünk a Mosolygó Kórháznak összepakolni, és bevinni a dolgaikat a húszemeletesbe.
  • Az önkéntestársakat érdekelte a kilátás a 18. emeletről, ami felett már csak a Méz Rádió van, és szerencsénk volt, az egyik 18. emeleti lakó megmutatta nekünk a kilátást a lakásából. Kiderült, hogy az idősebb fiát ismerem is (ő nem volt ott, csak beszéltünk róla), egyetemen együtt voltunk szakmai gyakorlaton a szennyvíztisztítóban. De egyetem óta nem találkoztunk. Amúgy vannak még ismerőseim a húszemeletesben: a 10. emeleten egy volt kolléganő a zöld szervezetből, a 11. emeleten pedig egyrészt egy társasjátékos ismerős a szerdai csapatból (aki azóta egyesületi játékmester is lett, újabban ott szoktam látni őt), másrészt a 11. emeleten lakik a válóok nő is, apám első barátnője. És a 18. emeleten a szakmai gyakorlatos társam, aki akkor mondta is, hogy ott lakik, ezért emlékeztem rá most, és ezért döbbentem meg, hogy éppen az ő apja engedett be minket a lakásába kilátást nézni. Fényképezhettem volna, de elég volt csak a szememmel látni, és itt úgysem osztanám meg a kilátást egy másik ember lakásából…
  • Ez után visszavittük az összepakolt dolgokat az Új Nemzedékbe, és este 6-ig 7 csoda társasjátékot játszottunk. (2 menetet, egyszer a csodák a oldalával, majd a B oldallal.)

Június 3. vasárnap:

  • Délelőtti programom a családdal: magyarok sokadalma (nagyon kicsi), de előtte és utána több helyen is vásároltunk (vagy inkább csak nézelődtünk).
  • Délre a nagymamámhoz mentünk, megünnepelni a 81. születésnapját.
  • Ez után egyedül sétálgattam, amíg a többiek tovább vásároltak, nézelődtek, végigmentem a Stromfeld utcán, a lakótelep legszebb utcáján, fényképezgettem a szép dolgokat, épületeket, virágokat. És hazafelé is lefényképeztem ezt-azt, pl. egy eperfát, “aki” kimaradt a tavalyi lakótelepi eperfa körképből, mert csak idén fedeztem fel a Haszkovó 23. óvodában. De már megkóstoltam a termését! 🙂 Amúgy idén kicsit korábban érnek ezek is, a június 4-ei héten már a Damjanich 3-nál is volt termés, pedig ott érik a legkésőbb, általában június közepén. Utána már nem volt más, csak könyvtári könyvet olvastam, igyekszem, mielőtt bezár… Persze az még soká lesz, július elején, de jobb, ha addigra nem marad tartozás. A Stromfeld utcáról és az eperfáról (meg út közben más dolgokról is) természetesen készültek fényképek. Itt láthatók. 🙂

Június 4-ei hét:

  • Fizetést kaptam 5-én kedden. 🙂
  • 6-án játék, kevés érdeklődővel, de jó volt, és terem az utolsó eperfa is.
  • 7-én levelet kaptunk a közjegyzőtől. 8-án pénteken sikerült csak átvenni, mert nem voltunk otthon.
  • 9-én szombaton megint az Új Nemzedékben vállaltam rendezvény utáni pakolást, 16:00 után.
  • 10-én vasárnap volt a szokásos havi nagy társasjáték, Crokinole házibajnoksággal, ahol ugyan kiestem a selejtezőben, nem jutottam tovább 24 versenyzőből a legjobb 8 közé, de így is nagyon jól éreztem magam. 🙂

Ezen a héten szinte mindennap lesz programom: hétfőn kárpitoshoz vittünk 2 régi széket, kedden (vagyis ma) önkénteskedtem az Új Nemzedékben (diákmunka börze utáni pakolás, ilyenekre érek rá mostanában munka után), szerdán (holnap este) remélhetőleg lesz társasjáték (nincs még jelentkező), csütörtökön be vagyok jelentve fodrászhoz, és valamikor csütörtök-péntek felé szól majd a kárpitos is, hogy mehetünk a székekért… De amilyen változatos ez a hét, úgy változott a mai időjárás is. Délután 4-ig semmi. Még a nap is sütött. Aztán valamikor délután 5 körül eleredt az eső, és a következő fél órában egyre jobban esett, még egy kis jég is került bele, de nem sok. az igazi nagy jégeső este 7 körül volt, aztán fél 8-kor szivárványt fényképeztem. 🙂 És este 9 után, inkább fél 10 felé nagy szél és villámlás érkezett. Nem tudom, kitart-e egész éjszaka, de még az is lehet. De nézzük inkább a szivárványt!

Photo11321

Ami mostanában engem foglalkoztat: a 20-ai szerdai hagyatéki tárgyalás, amiről 7-én kaptam a levelet. Még az sem volt benne a levélben, hogy kik kapják még meg, ezért jó, hogy megkérdeztem már telefonon. Kiderült, hogy nem csak én és az öcsém, hanem apám barátnője is “élettárs” titulussal, pedig nem is lakott soha életvitelszerűen apám lakásában. De amúgy ha élettárs lenne, akkor sem járna neki a törvény szerint semmi. Csak házastársnak. (Ha nincs gyerek, a házastárs örököl, ha van gyerek, a házastárs haszonélvező. De élettárs esetében egyik sem érvényes, megnéztem a Polgári Törvénykönyvben.) Tehát ha örököl, csak végrendeletileg örökölhet. De azt sem tudom, volt-e apámnak végrendelete. Ha volt, miért nem tudtunk róla? És miért tart 7 és fél hónapig a hagyatéki eljárás? Szerintem ha lenne végrendelet, akkor az alapján egyszerűbben, gyorsabban is intézkedhettek volna. De ha nem volt végrendelet, akkor apám élettársa nem örökös, tehát mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Sajnos ez csak 20-án derül ki, addig várni kell…

De kellemesebb téma is foglalkoztat, mégpedig a buszos novellapályázat, amire én ugyan beküldtem időben a novellámat, május 20-ig, de mivel valószínűleg nem volt elég jelentkező, május 31-éig meghosszabbították. És így az eredményhirdetés is tolódik, június közepéről júliusra, de arról még nincs hír, hogy hányadikára. Mindegy, majd ha kapok díjat, úgyis értesítenek. 🙂 Remélem, hogy megjelenik majd a novellám a buszmegállókban! 🙂

 

Júniusi napok

Megint eltelt 2 hét

Megint eltelt 2 hét az előző bejegyzésem óta és most már vége a májusnak is, holnaptól június lesz. Ha hinni lehet ismerőseim hosszú távú előrejelzésének, akkor június elején záporok lesznek, aztán június 10. körül lehűl az idő. Ha így lesz, akkor eddig van az évnek egy 3 hónapos ritmusa: január és február enyhe volt, március hideg. Április és május meleg volt, júniusban visszahűl. Majd meglátjuk.

Ez a 2 hét elég vegyes élményeket hozott nekem… Május 19-én társasjáték délután volt, és most hosszú hónapok után végre megint nyertem a tombolán! 😀 Ígértem, hogy ebben a bejegyzésben már kép is lesz, hát van. Így néz ki a nyereményem:

Photo11264

Örültem a nyereménynek, de magyar szabály ebben sincs. Egyetlen nyelven volt benne a játékszabály: angolul. Kénytelen voltam lefordítani. Én, aki már szinte csak annyit tudok, hogy Hömpörö apor ündürixi, hősiesen megküzdöttem a szöveggel, és lefordítottam a szabályt magyarra. Így már értem. 🙂

21-én hétfőn szabályt fordítottam, 22-én kedden elmentem az egy héttel korábban elmaradt virágosztás pótlására, 23-án szerdán meg kipróbáltuk a játékot egy játékostársammal, mert senki mást nem érdekelt a szerdai esemény (vagy csak nem értek rá a többiek, nem tudom). Amúgy jó játék. 🙂 Vadvízi evezés.

23-ától 25-éig, szerdától péntekig egész jó napjaim voltak. Élveztem, hogy az öcsém nincs itthon (sőt, csak 26-án szombaton érkezett, mert pénteken későn szállt le a repülője, nem érte már el az utolsó vonatot hazafelé). Bútorboltban dolgozik, és tanulmányúton volt, egy német bútorgyárat megnézni.

25-én pénteken egy új társasjátékos csoportba is meghívtak, de mivel privát, titkos csoport, csak annyit árulok el, hogy hajnali 2-ig játszottunk. 🙂

Ezen a héten hétfőn elég jól sikerültek a dolgaim. Kiderítettem, hogy apám hagyatéki ügyében ki a közjegyző (most adta át közjegyzőnek az ügyet az önkormányzat, pedig november 6-án történt a haláleset), és sikeresen befizettem a közös költséget apám régi lakásában (mert ugye a számlákat addig is fizetni kell valakinek, amíg nem tudjuk, ki az örökös). Ez a befizetés az egész családból csak nekem jutott eszembe, és ezért nagyon büszke vagyok magamra. A többiek is tudták, hogy május 28., hétfő, de aznap senkiben sem tudatosult, hogy az az a nap… 🙂

Kedden viszont nem voltam túl sikeres. Hívtam a közjegyzőt, hogy hol tart a hagyatéki ügy, de a titkárnője vette fel, aki visszahívást ígért. De aznap nem hívtak vissza. 😦 Jártam a posta felé (mert céges leveleket is be kellett dobnom a postaládába), de nem jutott eszembe az itthoni csekkjeinket befizetni, amit reggel kaptam meg, hogy munka után fizessem be. 😦 (Ez viszont csak az én fejemből ment ki, erre nem vagyok büszke.) Ráadásul a posta előtt egy padon megszólítottak. 2 nő ült a padon, együtt voltak, de csak egyikük beszélt. 30 év körül lehetett, és úgy nézett ki, mintha félig cigány lenne.  Erdélybe akartak hazajutni, ezért megkérdezte tőlem, hol van a buszpályaudvar. Természetesen elmondtam neki. Erre elkezdett hálálkodni, és adott 3 köteg zoknit egy szatyorban. Ez kb. 15 pár. Megköszöntem, elfogadtam. Gondoltam, szép hála egy kis útbaigazításért, igazán jól jártam. 🙂 De még mielőtt továbbléphettem volna, már mondta is, hogy ez nem ingyenes, eddig mindenki adott érte valamit. (Ezek szerint mással is eljátszotta már ezt a buszmegállós trükköt? 😮 ) Akkor már a kezemben volt a szatyor, ezért kénytelen voltam adni valamit. Gondoltam, neki adom az aprópénzemet, nem volt sok, kb. 400 forint. De ahogy nyitottam a pénztárcámat, meglátta benne az ezrest is (papírpénz kell, mert a fémet nem váltják be lejre), azt elkérte, sőt, kevésnek is tartotta, ezért visszavett 2 köteg zoknit, és elkérte az aprót is (ezek szerint mégis beváltják?)… Bambusz zokni egyébként, amiről jókat hallottam, és kb. annyiért vettem így, mint a boltban, tehát nem jártam nagyon rosszul, de mégis átvertek… 😦

Szerdán, vagyis tegnap beszéltem a közjegyzővel (én hívtam, mert kedden nem hívott vissza): a június 18-ai héten lesz hagyatéki tárgyalás, 7 és fél hónappal a haláleset után. És a közjegyző nem csak a körülbelüli dátumot árulta el telefonon, hanem azt is, hogy ki érintett az ügyben. Beidézi a hagyatéki tárgyalásra apám utolsó barátnőjét is, “élettárs” minőségben, pedig amennyire én tudom, soha nem laktak együtt. (Ez a nő már nem a válóok volt, hanem az utána következő barátnő. A válóokkal együtt is laktak. De szerencsére egyik nőt sem vette feleségül és egyik sem szült neki gyereket.) De utánanéztem a Polgári Törvénykönyvben, ami szerencsére fent van interneten, hogy örökléskor az élettársnak nincsenek jogai. Házastárs örökölhet, ha nincs gyerek, és haszonélvező, ha van. De az élettárs a törvényes öröklésnél nem örökös és nem is haszonélvező. De ha így van, akkor mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Talán van végrendelet? Máshogy nem örökölhet…

Szerda délután volt társasjáték is, Nagyfeszültség, amiben játék közben nem voltam túl esélyes, de a végén egy kis szerencsével, és jó taktikai érzékkel megnyertem a játékot. 🙂 A következő játék a Száguldó Robotok, ebben ugyan nem nyertem, de jó játék. 🙂

Ma csak a telefonomat felejtettem itthon, mert már tegnap is merült, és ma reggel gondoltam, felteszem arra az időre, amíg készülődöm, így ma kibírja, és majd este feltöltöm.  Itthon maradt, és 12:16-kor lett rajta egy nem fogadott hívásom. Kijelezte a számot, de nevet nem. Ilyenkor előbb mindig  a tudakozót hívom, hogy kié az a szám, hátha ismerős a név és sejtem, mit akar az illető. De most a tudakozó azt mondta, hogy titkos. Ezért nem foglalkoztam vele. Felhívhattam volna, hogy mit akart tőlem, de biztos valami ügynök… Biztos azért titkos a száma… Majd ha holnap hív, felveszem, ha nem hív, nem foglalkozom vele.

Hétvégén megint sok programom lesz, szombaton civil nap, vasárnap anyai nagymamám születésnapja (holnap, vagyis pénteken munka után kell ajándékot szereznem neki), aztán 6-án szerdán társasjáték a kis csapatommal, majd 10-én vasárnap társasjáték délután (meg lehet, hogy 9-én szombaton is megyek önkéntes programra). Nem unatkozom tehát júniusban sem! 🙂

Megint eltelt 2 hét

Csak mert rég írtam ide…

Rég írtam ide, mostanában nem volt fényképtémám, de gondoltam, már illene életjelet adni magamról. (Azon gondolkoztam, hogy Magyarország legjobb blogja miért nem üzemel már majdnem 1 éve, de szerencsére az életben még aktív a gazdája. 🙂 Velem ilyen belátható időn belül nem lesz, én az életben is aktív vagyok, és itt is igyekszem legalább havi 1-2 bejegyzést írni.)

Mi is történt mostanában?

Friss hír: tegnap este fél 11-ig tartott a társasjáték! A Mars terraformálása, Építőmesterek, Hanabi. Utóbbiból 3 kört is játszottunk. 🙂 És ha már társasjátékot emlegettem, lássuk, hogy is állok mostanában ezen a téren!

  • Április 14. Játékmester voltam a kis szerdai csapatom nevében a városi turisztikai szezonnyitó rendezvényen. Elég jól sikerült ez a kis esemény, mindig volt kivel játszani. 🙂 És mivel ez egy élmény volt, természetesen élménybeszámolót is írtam róla Facebookon. 🙂
  • Április 15. Kivételesen vasárnap volt az Áprilisi Társasjáték Délután. Facebookon leírtam róla a véleményemet. Az esemény tetszett, de a tombolán nem nyertem. Elég rokonszenves játékmesterek kaptak díjat (de a többi önkéntes díjazásával nem értettem egyet).
  • Április 18. Társasjáték az Új Nemzedékben. Ott mindig elegen vagyunk a kis szerdai csapattal, mert mindig beesik még 1-2 ember, akik nem feltétlenül aktív társasjátékosok, de járnak a közösségi térbe, és beszállnak a társasjátékba is (vagy ha így sem vagyunk elegen,  beszállnak az ott dolgozók is).
  • Április 25. A szokásos helyen lettünk volna a kis szerdai csapattal, nem az Új Nemzedékben, hanem az egyetemi Aulából nyíló közösségi térben, de nem voltunk elegen. Így sajnos létszámhiány miatt elmaradt a társasjáték. 😦
  • Május 1. megint játékmester voltam, ezúttal a kis szerdai csapattól többé-kevésbé függetlenül, az Új Nemzedék önkénteseként egy Lájkvadász nevű játékkal. Ez a játék a biztonságos internetezést tanítja. Alapvetően egyszerű, dobok-lépek típusú játék, de vannak benne megoldandó feladatok (általában az internettel kapcsolatos kérdések, de néha csak olyan utasítások, hogy “illegális tartalmat töltöttél le, vesztesz … lájkot” – a számra már nem emlékszem.), és vannak asszociációs kártyák is, ezekről úgy kell mesélni, hogy a történetnek köze legyen a képhez és az internethez is. Nem tudom, milyen szer hatása alatt tervezték az asszociációs kártyákat, de én is kérnék belőle! 😀 Természetesen erről is írtam élménybeszámolót képekkel tűzdelt Facebook jegyzet formájában.
  • Május 2-án megint nem voltunk elegen a kis szerdai csapatunkból az egyetemi helyszínen… 😦
  • Május 9-én végre összejött a létszám, és megvolt a társasjáték a szokásos helyen is. 🙂
  • Tegnap, május 16-án megint az Új Nemzedékben játszottunk, este fél 11-ig! 😀
  • Szombaton, május 19-én újra lesz nagy társasjáték, és megint jelentkeztem egy hosszabb játékra is, Petrichor a neve, olvastam róla egy cikket, amit az egyesület egyik játékmestere írt, és tetszik az a téma, hogy befolyásolni lehet az időjárást. 🙂 Kíváncsi vagyok, ki lesz a játékmester… De végül is mindegy, a hosszabb játékokat általában a jobbak magyarázzák. (A cikk szerzője azért jó játékmester, mert nála mindig bízhatok benne, hogy sorban mondja a játékszabályt, nem hagy ki semmit, nem ront el semmit és érthetően magyaráz. Ilyen szempontból talán a legjobb az egyesületben, de talán ő viszi bele a legkevésbé az egyéniségét a magyarázatba és a játékba is.)

De nem csak társasjátékból áll az élet! Mik történtek még velem májusban?

  • Május 1. A már említett majális játékmesterként.
  • Május 2. Az elmaradt társasjáték… De ha már elmaradt, írtam helyette egy novellát erre a pályázatra. Vasárnap 18:00-ig még nevezhet, aki akar! Az enyém vagy a saját nevemen, vagy IKARUS jeligével jelenik majd meg a buszmegállókban. 🙂 (A zsűrihez jeligésen kerül, azt tudom, csak az nem egyértelmű, hogy a buszmegállókban is úgy lesz-e.)
  • Május 3. Új szandálom lett. Úgy volt, hogy a munkahelyemről egyből megyek megvenni, mert abban az utcában van a bolt, de szerencsére nem vittem pénzt magammal. 🙂 Azért szerencse, mert alapból kevesebbet vittem volna, mint amennyibe került ez a szandál. De így, hogy félúton a bolt felé rájöttem erre, csak megnéztem az árát, és tudtam, mennyi pénzt vigyek. Hazamentem pénzért, vissza a boltba és megvettem. 🙂
  • Május 4. Izzócsere a lámpámban. Március végén a megnyert versírópályázat után a nyeremény részeként kapott körte alakú kompakt fénycsövet (helytelen népi nevén energiatakarékos izzó, de valójában nem izzó, más elven működik) beszereltem a szobámban a lámpámba. Ha jól emlékszem, ez még a díjátadó napján történt. Világított is hetekig, nem túl erősen, de éppen annyira, amennyire kellett. De a “kedves” édesanyám szerint ennyi fény nem elég, ezért vett egy másmilyen égőt, és mondta, hogy szereljem be. Nem tettem meg, passzívan ellenálltam, ezért május 4-én. péntek este a szobámban a kezembe adta, hogy szereljem be. Így már kénytelen voltam ezt megtenni: nyeremény ki, új világítótest be. 😦 De lett ennek folytatása is… 🙂
  • Május 5-én könyvtárban voltam, természetesen a megyeiben, és megint kihoztam néhány könyvet. Minden tudatosság és szándékosság nélkül mindet magyar szerzőktől. Akkor vettem észre, amikor már a fülszöveg alapján kiválasztva mind a 3 könyv a kezemben volt. 🙂
  • Május 6-án megnéztük a körgyűrűnél nyílt új boltokat, az egyikben kaptam is egy zoknit és egy rövidnadrágot! 🙂 A rövidnadrág az egyik polcon csak M-L és L-XL méretben volt, az előbbi kicsi volt az utóbbi nagy. Sima L-es méretet csak néhány perccel később és néhány méterrel odébb találtam ugyanabból, de az már jó volt rám, megvettem. 🙂
  • A következő említésre méltó esemény május 13., édesanyám születésnapja. Ami most is jól sikerült. 🙂 Nagyon örült az ajándékomnak. 🙂 Addig nem történt semmi jelentős, csak éltem a privát életemet. (Legfeljebb a 9-ei elmaradt társasjátékot említhetném.)
  • Május 14. Visszacseréltem a világítást! Újra betettem a nyereményemet, hadd világítson! 🙂 Az 5-6-ai hétvégén nem lehetett, mert édesanyám hétvégén itthon van, a 7-ei héten délelőttös volt (tehát este, amikor villanyt kell kapcsolni, mindig itthon volt, ráadásul 13-án vasárnap születésnapja volt, nem akartam addig összeveszni vele), így csak most, a délutános hét első napján cseréltem vissza. 🙂
  • Május 15. Virágosztás. A lakótelepünkön az önkormányzati képviselők már évek óta minden májusban osztanak virágot. A mi képviselőnk is osztott volna kedden, de elmaradt. Technikai okok miatt nem érkeztek meg a virágok. Hogy milyen technikai ok, azt nem részletezte. Virágosztás jövő kedden, 17 órakor.
  • Tegnap csak a hosszú társasjáték volt említésre méltó, de az igazán jó volt! 🙂 Utána, amikor hazaértem, édesanyám észrevette, hogy kicseréltem a lámpában a világítást, de már nem szólt rá semmi rosszat. Nála mindig ez a kész tények elé állítás válik be. Azt hiszem, ez az egyetlen konfliktusmentes megoldás a nézeteltéréseinkre.

A hosszú hétvégére még a nagy társasjátékon kívül nincsenek terveim, de ha jó idő lesz, akkor igyekszem sokat kint lenni, (talán még fényképezek is, de nem ígérem),  ha meg rossz idő lesz, akkor itthon olvasom a könyvtári könyveket, fejtem a rejtvényújságomat, és társasjátékot játszom a családdal. 🙂 Így telik nekem ez a május, eddig egész jól alakul. 🙂 A következő bejegyzésben már ígérem, hogy képek is lesznek, de addig is igyekszem sok pozitív élményt szerezni, hogy legyen miről írnom itt. 🙂

Csak mert rég írtam ide…

Hosszú hét, hosszú hétvége

21-én írtam utoljára. Másfél hete, szombaton. Akkor a fenntarthatósági napokról írtam, amit a Föld Napja (április 22.) alkalmából szervezett az önkormányzati közterület-fenntartó cég, különböző zöld szervezetek részvételével. Szombaton készültek a rendezvényről az élményképek, vasárnap meg családdal voltam, ezért nem fényképeztem.

23-án hétfőn bementem az Új Nemzedékbe. Megbeszéltük a majálisra várható dolgokat és a feladataimat. Elkezdtük összekészíteni a kitelepülős dobozomat is.

25-én szerdán létszámhiány miatt elmaradt a szokásos esti programom.

26-án csütörtökön mentem megint az Új Nemzedékbe, a kész dobozomért. Megnéztem a kis kertjüket is. 🙂 Nagyon szépen fejlődnek benne a palánták, ügyes gyerekek gondozzák! 🙂 Akkor mondták, hogy szerezzek nekik raklapot, kerti bútornak.

Másnap, 27-én pénteken próbáltam szerezni, nem sikerült. Még a garázssorról sem, pedig ott az egyik kis önkéntes kertész azt mondta, hogy látott ingyen. Elég sokat járkáltam a garázssoron, összevissza, és talán nem vettem észre azt a bizonyos helyet, de nekem csak egy hely volt gyanús, a 23. tömbnél, egy műhely, ahol minden ilyesmi ki volt téve. Konkrétan raklapot nem láttam, de megkérdeztem. Tényleg nincs. És nem is tudták, hol lehetne szerezni a garázssoron…

A 23-as tömbhöz amúgy a Haszkovó 37 felől vezet az út…

Pénteken megkaptam a végleges csomagomat, szombaton meg elmentem egy kicsit a lakótelepre körülnézni, csak úgy. Most szép, mert minden virágzik. Márciusban hideg volt, ezért a március végén-április elején virágzó növények is áprilisban (főleg a második felében) nyíltak, de mivel április második felében meleg volt, a májusiak is kicsit előbbre hozták a virágzást, pl. orgona, vadgesztenye.

28-án szombaton szép dolgokat láttam. Most talán a virágos kőris (amiből a Batthyány utcában több fasor is van, az egyik a berkenyékkel szemben a tanösvényen, a másik a négyemeletes panelházak mögött), a vadgesztenye és az orgona a leglátványosabb, de sok más is van a lakótelepünkön és környékén. Érdemes megnézni a többi virágzó fát is (főleg a rózsaszín sziromszőnyeget a Klapka utcában), a pitypangot (nem csak nézni, hanem fújni is, mert sok helyen már van rajta fújni való 😀 ), a júdásfát (ami a törzsén is virágzik), a virágzó bokrokat és a fűben nyíló apróságokat. Jártam megint azon a kis dombon is, a BMX pályánál. Oda gyakran kimegyek mostanában. De a lakótelep más részeit is megnéztem, pl. a virágzó tulipánokat a református templom körüli parkban.

Vasárnap és hétfőn nem volt semmi említésre méltó esemény, de május 1-jén kedden igen. Kimentem a majálisra az Új Nemzedékkel. Természetesen társasjáték-bemutatóval. 🙂 Lájkvadász nevű játék, a biztonságos internetezésre tanít. Nagyobbaknak szól, mint amekkora gyerekek jöttek a rendezvényre, de megoldottam. 🙂 A legnehezebben megoldható feladat meglepő módon az ebédszerzés lett. Nem számítottam 1 órás sorra a kolbice-árusnál… :O Szerencsére volt ott egy lelkes önkéntestársam (a kis szerdai társasjátékos csapatunk talán legaktívabb tagja), nélküle nem tudtam volna ilyen sokáig elmenni az asztaltól. 🙂

Szabad téren voltam, jó társaságban, hiszen gyerekek vettek körül (a szomszéd asztalnál is gyerekprogram volt: anyák napi kézműves foglalkozás a református egyházzal), a játék is jó volt, és még a nap is sütött. Mi kell még? Egy tulipán hajtogatás erejéig én is beszálltam a kézműveskedésbe:

Egyik-másik kártyát nehéz volt értelmezni a játékban (asszociációs kártyák, internethez kapcsolódó történetet kell róluk mesélni, de ezt pl. nem is tudom, hogy kell nézni).

Photo11263

Így nézett ki belülről, berendezve a sátor:

Amikor nem voltak elegen, még a TÁRSASJÁTÉK feliratot is kitettük, az is az én művem, minden betű más színű. 🙂

De játék közben is voltak kreatív feladatok, pl. rajzolni is kellett. Hogy mit? Remélem, látszik a képről, de ha nem, megmondja a kártya. 🙂

De volt más is: pl. profilkép rajzolás csukott szemmel. Egy kislány pl. ezt rajzolta magáról:

Photo11250.jpg

És ugyanez a kislány verset is írt, ez is egy feladat volt az egyik kártyán. Egy 4 soros vers az internetes szerelemről. Nehezítette kicsit a feladatot, hogy ő sem volt még szerelmes, és én sem, de végül sikerült megoldani a feladatot. Hirtelen én sem tudtam volna jobbat, pedig már írtam díjnyertes verset. 🙂

Photo11252

Ma, szerdán visszavittem a dobozomat az Új Nemzedékbe. És megint lett volna társasjáték (most sem náluk, hanem a szokásos helyen), de megint nem voltunk hozzá elegen. Úgy látszik, most már csak az Új Nemzedékben jön össze a létszám. De azért a jövő héten, 9-én még próbálkozunk… 🙂 (Az Új Nemzedékben májusban 2 szerdán lesz társasjáték: 16-án és 30-án.)

Most a hosszú hétvége után rövid hét lesz, nem számítok nagy eseményekre, aztán egy szokásos rövid hétvége, majd visszatér minden a dolgok szokásos menetéhez. Májusban már csak pünkösdkor lesz hosszú hétvége (19-20-21, szombattól hétfőig), de szerencsére az nem jár munkanap-áthelyezéssel, csak hosszú lesz és kész. 🙂

Májusban leginkább hétvégenként fog történni valami…

Május 6. vasárnap anyák napja, majd kitalálok valami jó kis ajándékot. 🙂

Május 13. vasárnap édesanyám születésnapja. 🙂 Annak idején, amikor született, éppen péntek volt ez a nap! 😀 De idén vasárnap lesz, nagyon jól jön ki, hogy a napján tudjuk megünnepelni családilag. 🙂

Május 19-20-21. pünkösdi hosszú hétvége: szombat, vasárnap, hétfő. De nem csak a pünkösd miatt érdekes ez a hétvége. 19-én szombaton a szokásos havi egyesületi társasjáték délután. 🙂 És május 20. a határideje egy novellapályázatnak is, amire jó lenne benevezni. Nem tudom, hogy benne leszek-e az első 3-ban (300, 200 és 100 ezer Ft a jutalmuk), de jó lenne legalább abban a 20-ban benne lenni, akiknek a művei megjelennek minden magyar megyeszékhely buszmegállóiban. Díjnyertes verset már írtam (20 versszakot 40 perc alatt! 😀 ), sőt, mesém is jelent már meg pályázatra beküldött művekből összeállított kötetben, talán megpróbálom ezt a novellapályázatot is. Csak legyen rá ötletem! A téma és az első egy-két mondat a legnehezebb, a többi már jön magától! 🙂

 

Hosszú hét, hosszú hétvége

Fenntarthatósági napok

Ma és holnap, a holnapi Föld Napja alkalmából fenntarthatósági napokat szervez a város. Természetesen az egyik legszebb, természetközeli rendezvényhelyszínen, ahol vannak sziklák erdővel, és közpark tóval. A Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszínen (vagy ahogy a városunk őslakói ismerik: a volt vidámpark területén).

Volt ingyenes buszjárat a helyszínre, mégpedig egy körjárat. Felment a Völgyhídra, onnan a színházhoz, az egyetemi városrészre, Cholnoky lakótelepre, onnan át a Haszkovóra, a Jutasi útra (a laktanyától felfelé), majd a belvárosba, ahol láttam a nagy kettős körforgalom építését, aztán megint a színház, Völgyhíd és a Betekints-völgy bejárata következett. Természetesen kihasználtam az óránként induló buszt, és kora délután kilátogattam a 14 órás járattal a Séd völgyének legszebb részére. (Ezt azért tudtam megtenni, mert igaz, hogy a mai nap munkanap volt, de mindenkit szabadságra küldtek a munkahelyemen. 🙂 ) A busz is szép volt, valamivel újabb, modernebb, mint a veszprémiek, és nem is helyi busz, hanem BKK járat. Természetesen készült róla néhány kép. (Most csak az odaúton készült képeket mutatom, majd lesz a visszaútról is, ugyanazzal a busszal és sofőrrel.)

Aztán elindultam a rendezvény felé. Már az odaútról is készítettem fényképeket. Szép ott a patakpart. A sziklákat csak óvatosan fényképeztem, hogy ne legyenek rajta a szinte mindig ott gyakorló sziklamászók. És a játszótérnek is csak azok a részei vannak a képen, ahol éppen nem volt senki, de jól felismerhető, hogy az a népmesei játszótér, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése a városban.

Megérkeztem a helyszín bejáratához. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy ne látsszon a gyerek a képen, mert mindig körbe-körbe tekert, mindig másik bejáraton be és ki… De fényképeztem egy kicsit a környéket, még a tavat is, ahová minden évszakban szívesen megyek ki, főleg áprilistól októberig, amikor nagyobb az élet a tóban, mint máskor. 🙂

A rendezvényen kis faházakban voltak a résztvevők, nem volt túl sok faház, és nem is derült ki mindegyikről, hogy mi folyik benne. Konkrétan akkor derült volna ki, ha odaléptem volna, közelről megnézni, de annyira közel, hogy akkor már megkérdezték volna tőlem, mit szeretnék. Én meg egy kicsit szégyellem azt válaszolni, hogy csak megnézném, mi van itt. (Boltban sem szeretem, ha még nem tudom, mit akarok, de már kérdeznek. Akkor szoktam azt mondani, hogy csak körülnézek, és gyorsan menekülök a boltból. Ahonnét a leginkább kell menekülni: a belvárosi üzletházban, talán az 1. emeleten vagy egy ajándékbolt, amit egy nagyon ragadós kb. negyvenvalahány éves nő vezet. Nála nem lehet békésen körülnézni, egyből letámad és kérdez. De vannak még más hasonló helyek is, csak nem ennyire ilyenek. Amúgy egy bolti eladónak összesen 1 dolgot kell tudni, a termékek helyén és árán kívül: észrevenni, hogy őt nézem, vagy az árut. Ha az árut, akkor még nem tudom, mit szeretnék, vagy tudom, de önállóan szeretném megtalálni, esetleg már megtaláltam, csak az árát, minőségét és más tulajdonságait nézem. Ilyenkor nem szabad kérdezéssel zavarni. De ha őt nézem, akkor segítséget várok, Ilyenkor igenis kérdezze meg, hogy mit segíthet, az a dolga! De a boltok 95%-ában vagy letámadnak rögtön, hogy mit keresek, ez kb. 20-25% a 95-ből, vagy nem is veszik észre, hogy segítséget kérek, mert az eladó vagy pakol, vagy beszélget, ez kb. a maradék 70-75%, és csak 5 % vagy talán még kevesebb az, ahol tudják ezt a fontos szabályt, figyelni kell; hogy őt nézem vagy az árut.) Ha csak odaálltam a faházak elé, akkor legfeljebb azt láttam, hogy kik vannak ott, de a kínálatukat nem igazán. Ezért a legtöbb faház előtt csak elsétáltam anélkül, hogy bármit tettem volna ott. De volt néhány faház, ahol kitettek ezt-azt, és megnéztem, lefényképeztem. Pl. a városi hulladékos cégnél a gumiabroncsba ültetett virágokat, vagy a város egyik legnagyobb cégénél egy Trabantot. 🙂 Nem is tudtam, hogy van még Trabant… De a szervezők által dísznek kitett kerékpárok sem maradtak le a fényképekről…

Közben, amint látható, a tavat is fényképezgettem, mert mindig szép. 🙂 Most is vannak már benne halak, békák, teknősök, vízi rovarok. 🙂 És sokkal többet néztem a tavat, mint ahány kép készült róla! 🙂 A rendezvény körbejárásának végén találkoztam a zöld szervezettel, ahol annak idején tag voltam. Velük nem is lett volna baj, csak az elnök asszony is kint volt, és éppen felém nézett… 😦 Nem sikerült észrevétlenül elmenni mellette, mert amikor észrevettem, akkor ő is észrevett, még azt is látta (és hangosan kommentálta az ott lévő segítőjének), hogy visszaléptem… Csak sajnos egy egyenes út volt, sem elágazás, sem más menekülési útvonal, ezért el kellett mennem előtte. de úgy tettem, mintha nem is venném észre. Pedig ha ő nem lett volna kint, akkor talán az ő faházuk jobban érdekelt volna, mint a többieké. Persze sejtettem, hogy kint lesz, de reméltem, hogy legalább nem néz felém, vagy valahogy el tudom kerülni őt. Nem sikerült. 😦

Kifelé még tettem egy kis kört a tó körül. Befelé úgy mentem, hogy be a hídon, aztán onnan előre, át a túlpartra (annak a partnak a végén voltak a zöldek), és vissza a hídhoz, majd megint végi a hídon, aztán jobbra, kifelé a kis játszótéren keresztül, ki a kis kapun (ami régen a vidámpark kapuja volt, és ahol nem tudtam lehagyni a gyereket a fényképről) és végig az úton, a Séd partján egészen a Betekints-völgy elejéig és még tovább.

Ez után átmentem a Völgyhíd alatt, lefényképeztem a hidat, a helyi védettségű Sintér-dombot, messziről a Várat, és megközelítettem a város legjobb fagyizóját, ahol mindig a legolcsóbb a fagyi (de már ott is 220 Ft), a legnagyobb gombócot adják (nem 4, hanem 5 dekásat), és még finom is. Amilyen pici a hely, olyan finom a fagyi, és mindig vannak különleges ízek. Én most narancsos kókuszt kértem, és mindenmentes vaníliát vadeperrel, de gondolkoztam a bodzás joghurton, az ibolyán, a szilvás étcsokin, és a lila káposztás tormakrém fagyin is. Utóbbit szívesen megkóstoltam volna, csak nem igazán illik össze az édes fagyikkal, más sós fagyi meg most nem volt, amit kérhettem volna mellé. Pedig szokott lenni sós karamell, meg valamilyen kapros-túrós is (ha jól emlékszem, mindkettőt ettem tavaly). De biztos lesz még lehetőségem megkóstolni a lila káposztás tormakrémet. 🙂 Nagyon izgalmas íze lehet. 🙂

Ez után visszamentem a Betekints-völgy bejáratához, kényelmesen fagyizgatva, mert még bőven volt időm 16:00-ig, a busz indulásáig. Az egy órával korábbit nem értem volna el, de ezt igen. Aztán lefényképeztem a megállóban a buszt, majd a Betekints-völgy bejáratától elindultam egy kicsit az állatkert felé, de nem mentem el messzire, ott is lefényképeztem a sziklák növényvilágát (szép ilyenkor tavasszal, és öröm látni, hogy mekkora élet van még a sziklákon is), majd egyszer a buszt belülről gyorsan az indulás előtt (csak hogy megmutassam az üléshuzat mintáját), és ezzel véget is ért a fenntarthatósági napi kirándulás. (A virágokról egyik-másik kép nem a legjobb, de nem töröltem egyet sem, mert nem akartam egyetlen fajtát sem lehagyni a fényképekről.)

A buszról leszállva pedig, mivel még holnapra is lesz programom (ezúttal a családdal megyünk a fenntarthatósági napokra), ma tudtam csak megvalósítani a hétvégi titkos tervemet. Lefényképeztem a lakótelep rózsaszín virágú fáit. 🙂 Igyekeztem minél többet. Az esetleg kimaradt fáktól ezúton is elnézést kérek. 🙂 Ha esetleg egy-két lila is közé keveredett, az azért van, mert egyes fák szeretnek olyan színben virágozni, amiről nehéz eldönteni, hogy lila vagy rózsaszín. 🙂 A vége felé az egyik fa alatt olyasmit is fényképeztem, ami sem nem rózsaszín, se nem fa, de szép. 🙂 Kár lett volna kihagyni!

Ennyi volt a hétvégi élménybeszámolóm, engem feltöltött ez a nap. 🙂

Fenntarthatósági napok

Munkából hazafelé

Munkából hazafelé is érhetik pozitív élmények az embert. Persze most 10-ből 9 ember azt mondaná, hogy eleve pozitív, ha hazamehetünk a munkából, és ebben is van igazság, de nekem azért nincs rossz munkahelyem, általában ott is jól érzem magam. 🙂

Most nem a szokásos úton mentem haza (legtöbbször lemegyek a kis-Haszkovón vagy a Május 1 utcán), hanem egy valamivel látványosabb irányt választottam a Kádártai út és a patakpart felé. A Május 1 utca már kevésbé látványos, amióta kiirtották ott a vérjuharokat, pedig szép fasor volt… 5 év is kevés volt, hogy megszokjam az új látványt, még mindig üresnek érzem azt az utcát… 😦

Még el sem értem a Kádártai utat, már fényképeztem füvet-fát… 😀

Aztán végigmentem a Kádártai úton, ahol virágzó gyümölcsfák és szép kertek vannak. Bimbós orgonát és virágzó aranyesőt is láttam. 🙂

És jött AZ a kert… Tavasszal mindig megcsodálom. 🙂 Ebben az évszakban talán az egyik legszebb a városban ez a kert a Batthyány utca és a Kádártai út sarkán.

Fényképeztem egy kicsit a patakot is, amit talán egy kicsit túlzás pataknak nevezni, mert leginkább időszakos vízfolyás, most is száraz (hivatalosan Látóhegyi vízfolyás a neve, és egyszer majd elmegyek és felderítem, hol torkollik a Sédbe, valahol Veszprémen kívül), de lefényképezni mégis érdemes. 🙂

Photo10728

Ez után is szép kertek következtek, tulipánokkal, fürtös gyöngyikékkel, virágzó fákkal, zöld fűvel.

Az utolsó két képem a Kádártai útról ugyanarról a házról készült, fehéren virágzó gyümölcsfákkal és egy tanulságos kiírással.

Nem mentem el egészen a buszfordulóig, hanem előtte a nagy kanyarban rátértem a Görgey Artúr utcára. Így hívják a patakpartot. És a Görgey utcával (meg a vele párhuzamos, balról közvetlenül szomszédos Batthyány utcával) kezdve a Görgeyt balról keresztező utcáknak (ahol már kezdődik a lakótelep) majdnem mind hasonló témából választottak nevet, egészen a vasútállomásig. Van itt a lakótelepen Március 15., Klapka György, Damjanich, Gábor Áron, Aradi vértanúk útja, és attól lejjebb az újabb részeken több aradi vértanú is utcanév lett: Török Ignác, Vécsey Károly, Aulich Lajos, Láhner György… Talán csak a Haszkovó utca nem illik bele a képbe.

De utcanév ide, forradalom oda, ez a rész is megér néhány fényképet… 🙂

Egy fénykép a Görgey felől a Batthyány utcai játszótérről, és egy másik a játszótér szélén álló szép formájú kis fáról. (Nehéz volt a fát úgy fényképezni, hogy ne látsszon a jobbról mellette lévő választási plakát, amit még mindig nem szedtek le, de megoldottam.)

A játszót