Felmásztam a sziklára

Ígérem, hogy nem lesz mindennap bejegyzés, már nekem is kicsit sok, de megint találtam egy pozitív élményt magamnak! 😀 Szerdai kirándulásomról írt csütörtöki bejegyzésemben (A Séd völgyében jártam) említettem egy kisebb sziklát a Szerelem-sziget és a Margit-romok között, amit a Séd választ el a Benedek-hegy végétől.

Emlékeztetőül a múltkori kép róla:

Photo7148

Akkor ezt írtam:

És egy kanyar a Séden a Szerelem-sziget és a Margit-romok között… A hídnál a kis sziklára (nem a Benedek-hegyre, amit befutott a növényzet, hanem a másikra) majdnem felmásztam… Talán egyszer fel is mászom rá, ha biztos nem lát senki! 😀 Megnézném a tetejéről a kilátást! 😀

Ma megtettem! Felmásztam rá! Felmentem a tetejére és körülnéztem. Íme a képek! A szikla (1-2. kép), a felfelé vezető út (3. kép) és a kilátás (többi kép).

Nem valami nagy kilátás, de azért láttam szép dolgokat… 🙂 És megkönnyebbülve, kb. egy percig tartó nagy sikerélménnyel jöttem le a tetejéről! 😀

Felmásztam a sziklára

Az első ibolyák

Ma láttam idén először virágzó ibolyákat. A környékünkön az óvoda és a mellette lévő négyemeletes ház között vezet egy kis út. Erről az útról láttam a ház falánál néhány virágzó ibolyát.

Ez az az óvoda:

Photo7296

És itt a ház:

Photo7295

Az ibolyák:

És egy kicsit közelebbről is:

Aztán végigjártam az általam ismert környékbeli ibolya-lelőhelyeket, de nem sok eredménnyel. Az Őrház utcában még nincs (az utca fűtőművel szembeni részén), és nincs a Barátság-parkban az erdő szélén sem. De nem volt még szerdán a Fenyves tanösvényen sem, pedig jártam a tanösvénynek azon a részén… És a Munkácsy úton is csak a kertekben nyílik néhány szál, a fák alatt a nagy ibolyamező még nem jelent meg. Korai is még, nincs itt az ideje, de örülök, hogy már ez a néhány szál ibolya virágzik. 🙂 Tavaly is korán megjelent, március vége felé, de nem ennyire korán, mint most. Felteszek egy tavalyi képet a Fenyves tanösvényről. (Március 28-ai kép.) Egy elég hosszú szakaszon végig tele van ibolyával az út széle. Majd idén is megpróbálom lefényképezni.

Photo2728

Amúgy feltűnt már valakinek, hogy Ibolya névnap nem is akkor van, amikor virágzik az ibolya? Ha jól tudom, augusztusban van. Jó lenne egyszer összeszedni ezeket a virágneveket, pl. Ibolya, Rózsa, Viola, Boglárka, Jácint (érdekes módon ez férfinév), stb. és megnézni, hogy virágzási időben van-e a névnapjuk. Ki vállalná?

Az első ibolyák

A Séd völgyében jártam

Tegnap érdekes napom volt de túl sok minden járt a fejemben. Tervben volt, hogy valamikor a héten teszek egy hosszabb túrát a Séd völgyében, Veszprémben. Hétfőn-kedden valamiért nem sikerült, nem volt idő, energia, de tegnap végre megtettem. Kb. azóta van tervben, amióta év elején (talán még január végén vagy február elején) láttam a Facebookon egy tavaly márciusi cikket a Séd völgyéről. Az a cikk nem teljesen sorrendben sorolja fel a látványosságokat, én viszont végigmentem rajtuk “turistasorrendben”, vagyis úgy, ahogy a Veszprémbe látogatóknak javasolják, folyásiránnyal ellentétesen.

Aznap persze más dolgok is történtek. Pl. megtudtam, hogy nem vettek fel Tihanyba a Limnológiai Intézetbe. Ezen kívül nőnap volt, és családom női tagjainak csak este sikerült megszerezni az ajándékokat. (Délelőtt túráztam, nem jártam bolt felé, este mentem a szokásos szerdai programomra, közben beszereztem ezt-azt, de még utána hazafelé is vásároltam egy ajándékot a plázában, mert már szinte csak az volt nyitva…) És az esti társasjáték is érdekesen alakult. 🙂 Először úgy volt, hogy lesz, 4 fővel, majd úgy volt, hogy nem lesz, csak én nem tudtam róla, hogy elmarad, aztán mégis csak lett egy kis rövid, kétfős társasjáték… 🙂 De már annyi minden járt a fejemben, hogy az egyik játékban a játékostársam nagyon egyszerű kérdésétől is nagyon zavarba jöttem, pedig mindennapos eset abban a játékban az a dolog, mégis azt mondtam, hogy ilyen nem nagyon van… És nem is voltam biztos abban, hogy mit mondok, de aztán megnéztem a játékszabályt és igazam lett! 😀 Ezúton is elnézést kérek a játékostársamtól ezért a zűrzavarért! 🙂 Csak hogy rögzüljön: Metro játékban az is letesz még lapkát, akinek nincs már kocsija, egészen a végéig, mert be kell teríteni a táblát, de az Aqua Romana játékból kiesik az, akinek elfogynak a munkásai, és már nem tesz le lapkát, nem léptet építőmestert! 🙂 Tehát kicsit zűrös nap volt (főleg a fejemben 😀 ), de volt benne 2 jó dolog, a kirándulás és a társasjáték. 🙂 A játékról most nincsenek képek (néha vannak, de nem mindig), de a délelőtti Séd-völgyi kirándulásról természetesen vannak fényképeim. 🙂 Megint a szokásos mennyiség készült, 263 db, de muszáj fényképezni, ha látok valami érdekeset! 😀

Az a városrész, ahol lakom, nincs túl közel a Séd partjához, el is kell jutni addig… Lementem kb. a levéltárig…

És még egy kicsit lejjebb. Balra van egy kerítés, annak a végénél kell balra fordulni…

Photo7030

Ott van egy murvás parkoló…

Photo7031

A parkolóból indul a Fenyves tanösvény. Én most nem jártam be az egészet, csak az északi ágát, úgy jutottam el a Sédhez. De a táblán az egész látható.

Photo7032

A tanösvény bejáratánál kicsit kuszának tűnik a növényzet. Szép ilyenkor is, amikor még nincs rajta levél, de majd egyre szebb lesz. Talán ősszel a legszebb, amikor piros a kúszónövények levele, de igyekszem minél többször, több évszakban is arra járni és lefényképezni! 🙂

Photo7033

És elkezdődik az erdei ösvény…

Photo7034

Most is fényképeztem rügyeket, akárminek is nézik a blogger Facebook csoport női tagjai! 😀 (Az előző bejegyzésemben lefényképezett rügyek egyeseket férfi nemi szervre emlékeztettek ott… 😀 )

Photo7035

Ennél a táblánál jobbra fordultam, arra rövidebb a Séd felé (de úgy is néhány száz méter…) 🙂

Photo7036

És haladtam tovább az erdei úton… (Most érdemes arra sétálni, mert szerencsére még nincsenek hangyák. Amúgy tavasztól őszig minden tele van velük…) Néha van kisebb-nagyobb szintkülönbség, akár 5-10 méter is, talán látszik a képeken. 🙂

Aztán kiértem az erdőből.

Photo7040

Itt már látszik a kilátó, de most csak fényképeztem, nem mentem fel rá. Jártam már a tetején… 🙂

Photo7041

Ezen az úton mentem le a tanösvény és a futópálya hivatalos kiindulópontjáig, az északnyugati parkolóig a Házgyári út és Fenyves utca sarkán.

Photo7042

Még egy kép a kilátóról…

Photo7043

Az északnyugati parkoló. Itt balra fordultam, a belváros felé. Háttérben látszik egy cég telephelye. Az nem érdekes, hogy mivel foglalkoznak (eredetileg kertészeti áruda, a táblájuk még most is kint van, de az újabb kiírás szerint tűzoltókészülékek javítása, cseréje zajlik itt), inkább az az érdekes, hogy nagyon hosszan elnyúlik, és mögötte folyik a Séd. És vajon mi van a kőkerítés tetején?

A kerítés teteje…

Photo7046

Igen, ez tényleg üvegcserép! És több száz méter hosszan elnyúlik ez az üvegcseréppel megkoronázott kőfal az út jobb oldalán.

Balra a kilátó, jobbra a cég egyik bejárata (a másik a parkolónál van, ahonnan indul a kőfal), és a fal még folytatódik, üvegcseréppel a tetején…

Balra az elhagyott dolomitbányában kezd visszanőni az erdő, de jobbra még mindig a kőfal látható…

Aztán jobbra érdemes nézni. Végre véget ért a kőfal! És végre előbukkant a SÉD!

Balra megint egy kisebb bányagödör maradványai

Jobbra megint a Séd, vadkacsákkal. (Tudom, tőkés réce a hivatalos nevük, de a vadkacsát mindenki érti… 😀 ) Még több kép lesz vadkacsákról a Séd különböző szakaszain. Mindenhol jól érzik magukat a patakban, ahol kellően természetközeli, és nem jár túl sok ember… (Visszafelé nézve is fényképeztem, mert arra úsztak, repültek.)

Balra az erdő, jobbra a Séd, előttem a kertészet… (A kertészet mögött folyik a Séd, és a kertészet hosszan elnyúlik az út jobb oldalán, ezért azon a szakaszon inkább a bal oldalról, az erdőről készült még egy kép. A képen látható ösvényt csak fényképeztem, nem mentem végig rajta.)

A kertészet után egy kereszteződés. Nem tudom, hogy igazi körforgalom-e, mert tábla nem jelzi, de elég kerek a közepe… Persze a 4 ágból 2 inkább csak gyalog járható… Balra a lépcső egy erdei útra vezet, ami a Spar és a Hittudományi Főiskola között, a főiskola mellett ér fel a Jutasi útra. Jobbra a hídon át a Dózsaváros felé vezet az út. (Ez a legrövidebb út a mi lakótelepünk és a Dózsaváros között, de csak száraz időben járható.) Egyenesen előre a Fenyves utcán lehet menni, ott a jobb oldalon a házak mögött folyik a Séd, ezért most egy darabig megint nem láttam. Persze átmehettem volna a hídon, a Séd túlsó partjára, de ott csak földút van, ami bérelhető kerteken át vezet, és mások kertjébe inkább nem tapostam bele, maradt a Fenyves utca. Jobbra házak, mögöttük a Séd, balra a domb és rajta az erdő. Természetesen lefényképeztem a körforgalmat, a bal oldali lépcsőt, a jobb oldali hidat és az egyenesen előre vezető utat is.

A Fenyves utca bal oldalán erdő van. Helyenként fallal megtámogatva, hogy ne dőljön  a házakra, ha megcsúszik a talaj…

Jobbra a házak mögött a Séd, annak a túlsó partján pedig bérelhető kertek terülnek el. A kép közepén lévő nagy fa és a bal oldali rózsaszín ház között látszik az a kert, amelyiket a nagymamám bérelt kb. 2000-től 2007-ig. Aztán amikor 70 éves lett, már nem akart ott bérelni. Nem bírta már a dombon felfelé cipelni hazafelé a megtermelt krumplit, borsót, uborkát. (Persze az egész család segített, de mindenkinek jutott bőven megrakott kosár vagy szatyor…) Jó volt ott dolgozgatni, segíteni, csak ez a felfelé cipekedés nem tetszett a végén, de megérte, hogy az ágyásból ehettem az epret, bokorról a málnát, szedés közben a borsót… 🙂

Photo7090

Ahol véget érnek a kertek, ott a Séd túlpartján is erdő van.

Photo7091

Az út jobb oldalán lévő házaknál még mindig érdekesebb a bal oldalon lévő erdő. A Séd úgysem látszik, mert a házak eltakarják. (De majd az első turistalátványosságtól, a Historia kerttől kezdve úgyis végig látszani fog…)

Az út jobb oldalán Várra nyíló kilátás…

Photo7097

Balra a Fenyves utcába csatlakozik be az Erdész utca és a Kopácsy utca. Az Erdész utca a Verga (veszprémi erdőgazdaság) székházánál éri el a Jutasi utat (a Vergában dolgoztam is néhány hónapot 2012-ben, a céges zászlójukat pedig itt is megörökítettem). A Kopácsy utca ferdén megy fel majdnem a buszpályaudvarig. Hazafelé majd az Erdész utcán lesz rövidebb (akkor már az volt a fontos, különben a Kopácsy utcán szebb lett volna, a Völgyikút ház parkján át…) Az első kép bal oldalán és a második képen az Erdész utca, az első képen jobbra, és a harmadik képen a Kopácsy utca látható.

De inkább továbbmentem néhány métert a Fenyves utcán… Jobbra látható egy nagy híd, az felvezet a meredek Remete utcára. Arra lenne a legrövidebb a turistáknak ajánlott út kezdetéhez, a Szerelem-szigethez, de nem másztam most dombot, hanem tettem egy kis kerülőt, ahogy a Séd is teszi, és bementem a Historia kertbe, és követtem a Séd kanyargását a Szerelem-szigetig. A Historia kertben lefényképeztem a nagy hidat is, ahogy átfolyik alatta a Séd, és több kis hidat is. (Budapesten a Dunán nincs annyi híd, mint Veszprémben a Séden! 😀 )

Gondolkoztam, hogy egyből bemenjek-e a sétaútra, a Szerelem-szigetre, de inkább mentem egy kicsit az Úrkút utcán, nem hagytam ki a kedvenc piros és kék házamat… 😀 Aztán ott átmentem a kis hídon és így értem a Szerelem-szigetre, ami ma már nem sziget, de régen itt a Sédnek 2 ága volt…

Ahol sok nyíl van az útjelző táblán, ott sok látnivaló is van. Én is arra mentem. Ez a tábla hivatalosan kb. a Séd-völgyi sétaút kezdete, ami kb. addig tart, ameddig végül én is eljutottam. Ennek a sétaútnak a Margit-romok és a Jezsuita templom közti szakasza a “Kolostorok és kertek” projekt.

Photo7120

És igen, itt is lefényképeztem a virágzó fát és a fűzfa rügyeit! 😀

Virágzó bokrok, rügyező fák, Vadkacsák a Séden, kilátás a Várra és a Benedek-hegyre a nagy kereszttel alulnézetből: ez a Szerelem-sziget. 🙂

A Várostrom játszótér… Ha 30 évvel fiatalabb lennék… 🙂 (1980-ban születtem, még fiatalnak érzem magam, de ilyenkor sajnálom, hogy ebből már kinőttem…)

És egy kanyar a Séden a Szerelem-sziget és a Margit-romok között… A hídnál a kis sziklára (nem a Benedek-hegyre, amit befutott a növényzet, hanem a másikra) majdnem felmásztam… Talán egyszer fel is mászom rá, ha biztos nem lát senki! 😀 Megnézném a tetejéről a kilátást! 😀

A Margit-romok még állnak, de a szökőkút még nem működik. Amúgy a romok a domonkos rendi Szent Katalin apácazárda romjai, azért nevezik csak Margit romoknak, mert Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla király lánya itt élt, mielőtt a Nyulak szigetére, a később róla elnevezett Margit-szigetre került.

Kilátás a Várra, a Benedek-hegyre, a Sédre és a labirintuskertre. A labirintuskertben már sokszor jártam, ezért most inkább a Benedek-hegy melletti kis utcákban folytattam az utat. Visszafelé lesz majd néhány kép a labirintuskertről is.

Újabb híd a Séden…

Photo7160

Kedvenc fagyizóm még nem nyitott ki, de még csak tavasz van…

Photo7161

És még egy Séd-híd, ezen mentem át a kavicsos útra a Völgyhíd felé…

Photo7162

A Séd partján, ami érdekes: balra a Sintér-domb természetvédelmi terület és a vízmű 1896-os épületei, jobbra az egyházi kollégium parkja, előre pedig a Viadukt, hivatalos nevén Szent István völgyhíd.

A Völgyhíd alatt és után is folytatódik a Séd. A híd alatt jobbra fordulunk a Betekints-völgy felé. Balra van az állatkert, oda most nem mentem, jobbra fordulva követtem a Séd folyását.

A Betekints-völgy kezdete és a hegymászók kedvenc sziklája

Az út folytatása és az “A part alatt” népmesei játszótér. A játszótér végén a Rovaniemi lépcső, Veszprém finnországi testvérvárosáról elnevezve, ami a Gulya-dombra, a kisebb kilátóhoz vezet fel.

A Séd folytatása, a régi Vidámpark bejárata, egy újabb játszótér és a tó vadkacsákkal…

A tavon túl egy park terül el. A tótól jobbra egy kis színpad, és mögötte 2 műemlék található, az egyik a Jezsuita templom, ennek még épület formája van, mellette a veszprémvölgyi apácák kolostora már rom, inkább csak labirintusnak néz ki… De ezekről csak visszafelé készült kép, főleg a Sédet és a parkot fényképeztem…

Az utolsó képen látható hídnál véget ért a Séd-völgyi sétaút. El lehetne menni még balra a Laczkó-forrásig (arról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a helyi múzeumot is), a tábla szerint 650 méter, de addig már nem mentem el, mert arra a kitérőre már nem volt idő, és addig is ugyanúgy a házak mögött folyik a patak, mint a Fenyves utcában, tehát nem sokat lehetne látni előle, szinte csak a forrást lenne érdemes lefényképezni arrafelé. Ezért inkább visszafordultam.

Visszafelé a patak másik oldalán mentem, és a tavat is a másik oldaláról néztem meg. Lefényképeztem messziről a jezsuita templomot is, a mellette lévő labirintussal, az apácakolostor romjaival együtt. És egy buszmegállóhoz hasonló építményt is, ahol soha nem járt busz, hanem a már évtizedekkel ezelőtt megszűnt kisvasút egyik állomása volt. A kisvasút akkor járt a Betekints-völgyben, amikor még vidámpark volt itt, kb. a 60-as, 70-es években.

Balra sziklafalak, távolban a Rovaniemi lépcső és a játszótér. Arra azért kíváncsi lennék, minek a romjai azok a növénnyel befuttatott épületmaradványok a játszótér mellett…

Az első képen a kisvasút régi alagútja, a második képen a hegymászók kedvenc sziklájának alján egy barlang látható.

A Völgyhíd a másik oldalról…

A vízművek épületei…

A Sintér-domb természetvédelmi terület

Photo7264

Élet a sziklán

Kilátás a Várra és a Benedek-hegyre…

Jobbra egy titkos létesítmény bejárata van, ezért csak az árnyékát fényképeztem…

Photo7272

Kilátás a Várra, a Jókai utcára (ahová most nem mentem) és a Benedek-hegyre… A Vár alatti sziklán, vagyis a Vár-hegyen is van egy barlang. Azt is lefényképeztem lentről. 🙂

A Labirintus-kert felé haladtam tovább… Látható az utcakönyvtár és még egy kép a Margit-romokról.

Innen a Szerelem-szigeten mentem visszafelé is, majd fel a Pajta utcán, le a Remete utcán (így kevésbé meredek, mint a másik irányból, és talán rövidebb is, mint a Historia kert felé), átmentem a Historia melletti Séd hídon (amelyikre odafelé nem kanyarodtam rá a Fenyves utcáról) és a hídon készítettem egy utolsó képet a Sédről (és az árnyékomról).

Photo7289

Ez után csak felmentem az Erdész utcán, ami majdnem a lakótelepünk szélére vezet, már csak el kellett mennem a lakótelep másik végére. Erről az útszakaszról már nincs fénykép.

A Séd völgyében jártam

Tihany, Limnológia

Teljes nevén: MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet. (Tihany, Klebelsberg Kunó u. 3.) Ma voltam ott állásinterjún, laborba kerestek embert. Iszap mintavétel, mintaelőkészítés, és egy kis vegyszeres munka is.

Miről is szól egy állásinterjú? Hogy engem vegyenek fel a sok más jelentkező közül. Én beszélek magamról, ők a munkámról, aztán ők majd eldöntik, összeillik-e a kettő, és van-e akinél még jobban összeillik. Remélem engem választanak… De mit kérdeznek mindig az interjún? Annyi más jelentkező van. Miért pont én?

(Persze ezt a dalt talán inkább a sikeres interjú után illene lejátszani, mert arról szól, hogy a szerző, aki egyben elő is adja, nem érti, miért pont ő lett sikeres, miért pont az ő lemezeit, koncertjeit hallgatjuk. De mégis eszembe jutott interjú előtt is. Miért pont én? Miért pont engem vennének fel? De azért remélem, hogy én leszek az…)

 11-re hívtak, és néztem buszt. Közvetlen busz van reggel 6:49-kor (állítólag azzal járnak be a veszprémi munkatársaik), aztán csak 14:15-kor. Maradt a balatonfüredi átszállás… Megnéztem azt is a menetrendben, és olyan járatokat találtam, hogy 2 vagy 3 percem lett volna átszállni! Ha minden busz pontosan tartja a menetrendet, akkor ez még megoldható, de a magyar buszok nem erről híresek… Ha elég bátor lennék, felszálltam volna 9:40-kor Veszprémben, 10:18-ra értem volna Balatonfüredre, 10:20-kor indultam volna Tihany felé és gond nélkül odaértem volna. De 2 perc alatt kideríteni, hogy hányas kocsiállásról indul a következő? :O Nem bíztam benne, hogy sikerül… (Az internetes menetrendben pedig nincs benne a kocsiállás. 😦 Ilyen egyszerű és nyilvánvaló dologra nem gondoltak, hogy bele kellene írni? :O ) Ezért elindultam a korábbival. 8:42-kor indul a busz Veszprémből, 9:12-re ér Füredre, 9:15-kor megy a következő Tihanyba. Ez is csak 3 perc, de ebben az esetben még volt tartalék busz, ha lekésem (a 10:20-as). Ha eleve a későbbivel mentem volna, nem lett volna tartalék buszom, nem értem volna Tihanyba, ha lekésem a csatlakozást.

De a 3 perces átszállás bőven elég volt, mert nem olyan nagy a füredi buszpályaudvar, és egyértelműen kint van a fejem fölött a kijelzőn, hogy honnan indul Tihanyba a busz. Ezért megtaláltam, elég volt 3 perc az átszállásra a korábbi busszal. Tehát 9:15-kor indultam Füredről Tihany felé, és mivel nem a végállomáson szálltam le, hanem a hajóállomásnál, már 9:30-ra odaértem. De mit csináljak még másfél óráig? Hát sétálgattam és fényképezgettem a környéken. Ugyanazt a kis részt jártam be, többször is, kb. azt az utcát, ahol van a kutatóintézet, a hajóállomástól a következő buszmegállóig.

A hajóállomás buszmegállónál van egy emlékműféle Darányi Ignácról.

A hajóállomásról és környékéről is több képet készítettem (egészen a kutatóintézetig tart ez a rész…).

Készültek képek az intézetről is…

Ezt az épületet az intézet bejáratával szemben csak azért fényképeztem le, mert 3 emléktábla is van rajta.

Ki tudja, mi ez az intézménynek látszó sárga épület a kutatóintézet szomszédjában? A kettő között meg van egy alacsony, szögletes épület kéménnyel, kicsit olyan, mint egy szocialista gyárépület vagy Veszprémben a Haszkovó úti fűtőmű, csak kisebb. És mintha a sárgához tartozna, legalábbis egy telken van vele. De inkább a mellette lévő nagy sárga érdekelne. (Akármi is az, szép erdő van körülötte…)

És ha már Tihany, két dolog nem maradhat ki. Egy balatoni panorámakép a partról…

És az apátság, ami a hajóállomással szemben áll a domb tetején.

És hogy sikerült az interjú? Az majd kiderül. Elég barátságosak voltak, jobb volt a hangulat, mint más interjúkon, de még utánam is volt más jelentkező. Remélem, felvesznek, de ha mégsem, akkor is kirándultam egyet Tihanyban! 🙂

Tihany, Limnológia

Madarakat fényképeztem

Valentin nap ide vagy oda, én ma egyedül kirándultam és jó volt így. 🙂 Legalább tudtam fényképezni! 😀 Láttam nemrég egy cikket a Séd völgyéről Veszprémben, ahol szinte az összes érték és látnivaló benne volt egy rövid cikkben, csak éppen nem sorban, hanem összevissza. A cikk már tavalyi, de csak a napokban osztotta meg valamelyik ismerősöm a Facebookon. Erre elhatároztam, hogy írok egy jobb cikket. Gondoltam, hogy végigmegyek a Séd völgyén Veszprémben a Fenyves utca és Házgyári út kereszteződésétől a Betekints-völgy végéig, és talán tovább a Veszprémvölgyi úton a Laczkó-forrásig. (Így, cz-vel, mert egy Laczkó Dezső nevű veszprémi geológusról, piarista tanárról nevezték el, akiről a múzeumot is.) De ezt egyelőre csak távlati tervnek szántam, hogy majd valamikor ilyen is lesz…

Aztán vasárnap kaptam a hírt, hogy a Betekints-völgybe új madarak költöztek be. Valami fehér meg egy sötétebb is. Öcsémtől hallottam először vasárnap, aztán utánanéztem hiteles forrásból is. Nagy kócsag (nagy fehér madár, a természetvédelem jelképe, minden védett terület szélén ott van róla a rajz a táblán) és szürke gém (hasonló méretű és formájú, nevéhez méltón szürke madár).

http://www.veszpremtv.hu/hir/nagykocsagok_veszpremben-n9356.html

Tegnap más programom volt, de ma elhatároztam, hogy megnézem a nagy kócsagokat és a szürke gémet, ha még megvannak. És egyben összekötöm a kirándulást a Séd völgyének végigfényképezésével, a Fenyves utcától a Betekints-völgyig. El is indultam, lefelé a Jutasi úton, majd a parkolónál be az erdőbe a Fenyves tanösvényre, és a tanösvényen az északnyugati parkolóig, a Fenyves utca és Házgyári út kereszteződéséig. A tanösvényről és a kilátóról már volt cikkem itt is, és máshol is, azokat most nem is akartam fényképezni. A tervezett útvonalam ez volt: Fenyves utca – Historia kert – Szerelem-sziget (ha már Valentin nap van ma 🙂 ) – Margit-romok – labirintuskert – át a Völgyhíd alatt a Séd partján – Betekints-völgy (a tóig mindenképpen és talán tovább is). Ezen az útvonalon fényképeztem volna, amit látok. Az útvonalat teljesítettem is. De a kiindulópontnál, a tanösvényhez tartozó északnyugati parkolóban (Fenyves utca és Házgyári út sarkán) észrevettem, hogy baj van. Igazi fényképezőgépem még nincs, egyelőre csak fényképezős telefon, és kezd lemerülni benne az akkumulátor. Olyan szinten volt feltöltve, amivel 1 napig még kibírom készenlétben, de 5-10 perc beszélgetéstől vagy 30-40 fényképtől már lemerülne. És ahogy magamat ismerem, ilyen hosszú úton nem 30-40 fénykép készült volna… Inkább 3 jegyű számra gondolnék, ahhoz meg teljes töltöttség kell! 😀

Ezért elhatároztam, hogy végigmegyek az úton, és csak a nagy kócsagokat és a szürke gémeket fényképezem. Vagy ha már visszaköltöztek az eredeti helyükre, akkor a tavat, mert az minden évszakban szép. 🙂 Készült is néhány fénykép a tóról… 🙂

Először szemből fényképeztem a tó jobb oldalát, majd a bal oldalt is.

photo6876photo6877

Aztán elindultam jobbra és több helyről is lefényképeztem a befagyott tavat. Közelebbről is, messzebbről is, a jégen megcsillanó napot és a lékeket is.

Aztán túlmentem a tavon… És láttam a Csúszda nevű vasszobor helyét.

photo6884

A Tüske és a Csúszda is eltűnt már tavaly, de a legrondább, a Gubanc még megmaradt. Egy francia “művész” alkotásai. Nem ez a hivatalos nevük, de azt nem tudom, én neveztem el őket az alakjukról. Facebookon már 2015. szeptemberében megosztottam róluk nyilvánosan egy albumot. Lesz majd közelebbi kép is a Csúszda helyéről, azon látszik, hogy nem nőtt ki még ott a fű. Látszik a nagy vastömb helye is, meg a róla lelógó hajlított vasrudak földre érő végei is. És ott a Csúszda helyénél észrevettem néhány vadkacsát… Ha már a nagy kócsagok a szürke gémmel együtt hazaköltöztek, legalább a kacsákról készítettem néhány képet. Így mégis tudtam madarat fényképezni. 🙂

Aztán átmentem a túlpartra. Onnan is fényképeztem a kacsákat, messziről is, közelről is.

Ezek után lefényképeztem a tavat, a másik oldalról is, befejeztem a kört.

Innen már nem fényképeztem tovább, kimentem a Betekints-völgyből, amerre bementem (nincs is más út a Völgyhídtól a tóig), aztán fel a Völgyhídra, át a hídon, majd a belvároson keresztül haza. Most csak ennyi kép készült, de valamikor egy-két héten belül megismétlem ezt a túrát teljesen töltött akkumulátorral, és akkor majd egészen a Fenyves utcától a Laczkó-forrásig fényképezek… 🙂

Madarakat fényképeztem