Újra a kilátónál

Régen írtam már ide, pedig zajlottak az események. Éppen ezért nem volt időm, energiám, és nem is igazán volt ide való élményem, pedig mindennap igyekszem begyűjteni a napi kincseimet, és hiszek a boldogságban. 🙂

Most, hogy november van, és nincsenek már hangyák, de nem volt sem hó, sem sár, nem esett eső és nem fújt nagy szél, újra el tudtam menni a Fenyves tanösvényre, a Jutas Vitéz kilátóba. Tavaly is jártam már ott, és előtte is többször. Igaz, hogy városi környezetből, a lakótelep széléről kell bemenni a tanösvény bejáratán, de utána végig erdőben vagy füves-bokros ösvényeken, tisztásokon vezet az út. Már a Szép Világunk magazin is megállapította (amelynek a szerzőjét személyesen ismerem), hogy az erdő egy igazán megnyugtató hely. A bükkfákat pl. katedrálisoknak nevezte, és Magyarország legszebb helyei közé sorolta a bükkösöket, de másfajta erdőben is jól érzi magát, ahogy én is. 🙂 Főleg most, ősszel, az egyik legszebb évszakban, amikor színesek a falevelek és avar zörög a talpunk alatt. Azt hiszem, ebben is hasonlítunk. Voltunk már együtt kirándulni, de nem az én városomban. (A megyében már igen, de most egyedül mentem a kilátóhoz.)

Tehát ősz és falevelek, és őszi táj. Kit ne nyugtatna meg ez a szép látvány?

Photo9729

Vagy akár ezek a képek, főleg élőben?

A hangyák már elbújtak, de a természet még él. Egy-két bátor és kitartó növény még virágzik is.

A többi növényen már termések vannak. (És a gomba is termés…)

A kilátó felé a mulcsozott úton, és máshol is színes, puha avarban lépkedek. De a fákon, bokrokon is van még néhány színes levél.

A levelek néha virágnak tűnnek, máskor meg színsort alkotnak a különböző színű fák.

A bokrok is jól mutatnak csoportosan.

Néha úgy tűnik, mintha a fák védenék a bokrokat.

Máskor meg mintha egymás kezét fogná a facsemete és a bokor.

Photo9791

De mint már mondtam, a kilátó a lényeg. Így néz ki:

Photo9755

Nem voltak ideálisak a fényviszonyok, de ez a kép talán így még jobban szemlélteti az időjárás hangulatát, mint ha tökéletesen sikerült volna. És így is látszik a kilátó alakja.

A kilátó alatti völgybe több oldalról is lenéztem. Visszafoglalta az erdő, de most hiába akartam őszi erdőt fényképezni felülnézetből, már kivágták ott a fákat. Úgy látszik, valami készül. Valamilyen emberi létesítmény. Talán az, amiről 3 éve írtam… Tehát egy üres gödörbe nézhettem csak le. Pedig több oldalról is körbejártam, és néha el is hagytam miatta a kijelölt tanösvényt, hogy közelebbről lássam. (Ahogy egy másik kedvencem blogjában olvastam, akit szintén ismerek személyesen: “Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ha unatkozni akarsz.”)

A kilátóból sem volt most valami nagy kilátás, kicsit sötétek is lettek a képek, pedig világosban, délelőtt jártam ott, de sok nézni való még jó időben sincs rajtuk. Talán észak felé távolban a Bakony, délre meg az a bizonyos gödör, ahonnét kiirtották a fákat.. De a teljesség kedvéért ide teszem a képeket. Legalább a felhők jól látszanak rajtuk…

És ha már a kilátóban jártam, milyenek mostanában a kilátásaim? A tavalyival összehasonlítva egész jók. Mik foglalkoztattak akkor, és mire jutottam velük most?

  1. Miért szűnt meg tavaly augusztus 1-jével egy bizonyos egyesületben? Erre már rájöttem: túl sokan voltunk, nem kellett már annyi ember, és mivel én normál közfoglalkoztatott voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatottak, tőlem volt a legkönnyebb megszabadulni. Szerencsére azóta elhelyezkedtem, nem közfoglalkoztatásban, de itt erről ennyit. Arról a szervezetről (a helyi zöldekről) meg annyit, hogy meghívtak a december 2-ai rendezvényükre, az egyesület 20. születésnapjára (ami részben egybeesik a társasjáték egyesület rendezvényével – nem is értem, miért, hiszen mindkét egyesület elnöke tagja a másik egyesületnek is, igazán megbeszélhették volna, és valószínűleg a zöldeknek kellett volna alkalmazkodni, mert a társasjátéknak fix időpontja van minden hónap első szombatján – de az időpont-ütközés ellenére is megtalálom a módját, hogy mindkét rendezvényre elmenjek, és mindkét helyen jól érezzem magam), és el is megyek a születésnapra, de biztos vagyok benne, hogy ha jövő tavasszal a közgyűlés nem választ új elnököt, lehetőleg férfit (hogy legyen tekintélye az egyesületnek, mert úgy talán komolyabban veszik őket szakmailag is, többen lesznek a rendezvényeken is, és talán egy tekintélyesebb egyesület könnyebben szerez pénzt is, de ehhez leginkább egy férfi elnökre van szükség), vagy ha nem találnak az új elnök mellé egy embert (akár nőt, akár férfit), aki az új elnök által megadott irányban lendületet ad a csapatnak, akkor nem lesz újabb 20 év, hanem 2018-ban lesz az utolsó választás, és 2020-ban már nem lesz… (Talán a lendület a nagyobb gond. Aki utoljára képes volt rá, 2015. elején távozott az egyesületből, és azóta sincs helyette más. Az egyesület mostani elnöke ugyan külön-külön képes megadni az irányt is és a lendületet is, de a kettő együtt egy embernek sok, ezért egyik sem megy neki igazán, és eléggé csúszik lefelé az egyesület.)
  2. Problémák egy másik egyesületben is, egy társasjáték egyesületben, ahonnét szintén kiléptem. Ezekről a dolgokról, pl. a bizalmatlanság alapú rendszerről ugyanazt gondolom, mint akkor. Most is történnek furcsaságok. A bizalmatlanság alapú rendszer csak erősödött, most már nem csak kérni kell a játékmestereknek a játékokat, hanem még vonalkódot is leolvasnak a játékmesterről és a játékról is, így viszik be a rendszerbe, hogy ki mit vett ki. És vannak olyan dolgok, hogy pl. elmaradt a legjobb játékmester 3. negyedéves díjazása. Az első negyedév, január-február-március teljesítménye alapján díjaztak egy embert áprilisban (az egyesülettől független szerdai társasjátékos csapatunk egyik tagja kapta, aki az egyesületben is játékmester, és meg is érdemelte, csak az elnökségnek nem tetszett, túl sokat magyarázott az elnök, hogy miért őt díjazták, de kb. ez volt a lényeg: “nem akartuk a konkurencia emberét díjazni, de sajnos ő a legjobb”), aztán az április-május-júniusi eredmények alapján júliusban díjaztak valaki mást, aki szintén megérdemelte, de mégis meglepett, hogy őt jutalmazták (egy 16 éves kislányt, akinek a 24 éves párja éppen aznap árulta el nekem és még néhány másik embernek, hogy ő szokta összesíteni a játéklapokat, amin a játékosok értékelik a játékmestereket, és ami alapján kiosztják a díjakat… – és a lány is csodálkozott, hogy őt díjazták!), majd a július-augusztus-szeptember alapján októberben kellett volna díjazni valakit, de mivel októberi esemény nem volt, a novemberi rendezvényen kellett volna kiosztani a díjat. És nem tették meg.
    • Talán elfelejtették? (Erre kb. 40% esélyt adok. Ha így van, biztosan pótolják 18-án a társasjáték piacon, vagy a december 2-ai eseményen.)
    • Vagy megszüntették ezt a fajta jutalmazást? El tudom képzelni az eddigi győztesek személyének fényében, de mégis csak 20% esélyt adok erre a lehetőségre. (De ha megszüntették, akkor miért? Túl sokba került a jutalom társasjáték? Túl nagy munka volt a játékosok véleményének összesítése? Vagy tényleg a díjazottak személye miatt? Talán júliusban kiadta az elnök(ség) a játéklapok értékelőjének, hogy “bárkit kihozhatsz győztesnek, csak az előző győztest, a konkurencia emberét ne”, és ők is meglepődtek, amikor az illető éppen a barátnőjét hozta ki? Nem tudom, ez mind csak találgatás. Nincs bizonyítékom egyikre sem.)
    • Talán nem akarták 2-szer ugyanazt az embert díjazni, akárki is volt az az eddigi 2 győztes közül? (Erre kb. 15% esélyt adok, de elképzelhető, hogy van ilyen elv: ne kapja 2-szer ugyanaz a díjat.)
    • Talán valaki olyat kellett volna díjazni, akit nem akartak? (Erre is van 15% esély, de fogalmam sincs, ki lehetett ő és miért. Talán olyan ember kapta volna, akinek akár személyes, akár egyesületi ügyben nézeteltérése volt valakivel az elnökségből? Vagy kilépett, esetleg kizárták, de addigra már ő lett a legjobb?)
    • Vagy talán az október utolsó hétvégéjén megtartott nemzetközi esemény után nem volt elég idő a játéklapok értékelésére? (Ennek az esélye 5%, értékelhették volna előtte is a játéklapokat, akár közvetlenül a szeptemberi rendezvény után is.)
    • Vagy díjaztak valakit, csak nem nyilvánosan? (Talán ragaszkodtak az októberi díjazáshoz, de nyilvános esemény híján ezt csak zárt körben tehették meg? Lehet, de erre is csak 5% az esély.) Fogalmam sincs, és nem is igazán fontos, csak furcsa, hogy elmaradt a jutalmazás…
  3. A harmadik kérdés (Mi lesz velem?) egyelőre megoldódni látszik. Egyelőre határozott idejű szerződésem van, és nem is a végzettségemnek megfelelő állásban, de elhelyezkedtem. És mi lesz, ha lejár a szerződés? Addig még van néhány hónap, majd kiderül.

És mik a gondjaim, pozitív élményeim és kilátásaim mostanában?

  • A családi problémáim részben rendeződtek, szüleim 1998-ban történt válása most már nem foglalkoztat, mert tárgytalanná vált a dolog. Igaz, azon az áron, hogy nincs már apám (november 6-tól), ami részben szomorú, részben megkönnyebbülés (az utóbbi években sok konfliktusunk volt egymással), részben sajnálom, hogy a betegség volt erősebb, nem ő, részben meg újabb bonyodalmakat okoz (temetés, ügyintézés, örökösödés, ahogy szokás…).
  • Munkahelyem is van már, és egész jó, ezért egy időre ez a kérdés is megoldódott.
  • Társasjátékra még eljárok szerdánként, de kevesen vagyunk, egyre többször elmarad. Kellene új embereket szereznünk. De hogyan? Toborozzak az egyesületből? Vagy ha nem onnan, akkor honnan? Ki szeret még játszani ebben a városban?
  • Társasági életem is van még, jövő szombaton társasjáték piac (eladom azt a játékomat, amit 2-szer is megnyertem tombolán, a második példányt még fel sem bontottam, azt adnám el, és már az árat is kitaláltam), aztán december 2-án előbb társasjáték délután, majd onnan hamarabb távozom, és megyek a zöldek 20. születésnapjára.

Összességében jól érzem magam, és egész jók a kilátásaim, béke van és nyugalom. És ma is békés, nyugodt tájakon járhattam ebben a szép évszakban. 🙂

 

Reklámok
Újra a kilátónál

Ilyen volt – ilyen lett

Mind ismerjük az ilyen reklámokat, ugye? Főleg fogyasztószereket szoktak így ajánlani. Valami ilyesmi szöveggel: “Ennek a szernek a használatával Jolán egy év alatt 47 kilót fogyott.” És betesznek egy “Ilyen volt” és egy “Ilyen lett” képet.

A valóság azonban a legtöbbször az, hogy az a bizonyos Jolán egy év alatt 47 kilót hízott, mindenféle szertől függetlenül (akár használta, akár nem), és amikor elkezdte használni a szert, beküldött egy hízás előtti és utáni képet, amit a reklámhoz megcseréltek.

Az “ilyen volt – ilyen lett” képek többsége tehát manipuláció, amivel becsapják az embert. De ami most következik, az nem az. Még múlt vasárnap (nem tegnap, hanem egy héttel előtte, 15-én) fényképeztem néhány fát, bokrot őszi állapotában. Tegnap nem is lehetett volna, mert ilyen volt az idő (ugyanolyan szeles, mint ma, csak akkor még eső nélkül):

Megkerestem hozzá néhány tavaszi vagy nyári képet (ilyen volt), és mellé teszem az őszieket (ilyen lett). Már régóta el akartam készíteni ezt a bejegyzést, csak egy hete nem volt annyi időm, hogy egyben az egészet megírjam, megrajzoljam a fogyasztószeres képeket, és nem volt annyi türelmem és energiám, hogy minden új képhez megkeressem a régit is. De most elkészült ez a bejegyzés. Balra: ilyen volt, jobbra: ilyen lett.

Ilyen volt – ilyen lett

Haszkovó utca ősszel

1980-ban születtem, 1983-tól lakom Veszprémben, 1986-tól a Haszkovó utcában. Gyerekkoromban az egész lakótelepnek nagyon rossz híre volt, főleg egy bizonyos népcsoport miatt, akikből akkor nagyon sok volt a környéken. Azóta már úgy veszem észre, nincs jobb vagy rosszabb híre, mint bármelyik más városrésznek, sőt, talán nincsenek is már igazán jó vagy rossz hírű környékek Veszprémben. Nagyjából egyforma lett az egész város ilyen szempontból.

De rossz hír ide, vagy oda, a lakótelep is lehet szép. Itt minden ház más színű, és érdemes felkeresni a Berkenye tanösvényt is, ahol megismerhetjük a lakótelep élővilágát, pl. fákat, madarakat, gyógynövényeket.

De most nem is a Haszkovó lakótelepet, hanem konkrétan csak a Haszkovó utcát mutatom be, egészen a Kis-Haszkovótól (ami még nem lakótelep, bár ez is társasházas környék, kisebb házakkal) az igazi lakótelepi részekig. “Haszkovó utca ősszel” Tovább olvasása

Haszkovó utca ősszel

Szeptemberi tanösvény-látogatás

Még június közepén voltam egy kisebb kiránduláson (egy országos megmozdulás helyi eseményén) a lakótelepi Berkenye tanösvényen. Megismertük a tanösvényt, a fákat, a környék történetét, növényeket telepítettünk, szemetet szedtünk, stb. És elhangzott egy ígéret, hogy szeptemberben folytatjuk: újrafestjük a lekopott turistajelzéseket, és gondozzuk a tanösvény növényeit. De aztán nem tudom, mi történt. Még ha volt is ilyen esemény, én nem értesültem róla.

Ezért, mivel ma van szeptember utolsó napja, végigjártam önállóan a tanösvényt. Egyelőre csak felmértem a dolgokat, én egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy minden szemetet felszedjek, minden ferde fajneves táblát megigazítsak, minden gazt kiszedjek a sziklakertből a 3. táblánál, és minden kopott turistajelzést lefessek (és valószínűleg jogom sincs hozzá), ezért csak fényképeztem, és készítettem 197 képet + 1 videót. Egy helyen igazítottam csak meg egy táblát, ahol létra nélkül is elértem.

A cikk erősen szubjektív, nem biztos, hogy mindent észrevettem, nem biztos, hogy mindent jól láttam és mindenre jól emlékeztem, és lesznek benne itt-ott képek  a tanösvényről látható, de nem oda tartozó területekről is, ha valamiért felkeltették a figyelmemet. Főleg az őszi táj szépségére figyeltem (mi sárgul már és mi nem, stb.), de kb. ugyanilyen fontos szempont volt a hiányzó fajneves táblák és lekopott turistajelzések felderítése is. A tanösvényt részleteiben szinte mindennap látom, egyes részeit gyakrabban, másokat ritkábban, de egészében csak ritkán. A nyári csoportos kalandozásunk után ma délelőtt mentem rajta végig először. És még mindig szép, pedig lakótelep, de mégis természet… 🙂 “Szeptemberi tanösvény-látogatás” Tovább olvasása

Szeptemberi tanösvény-látogatás

Az első színes levelek

Talán már feltűnt, hogy tavasszal és ősszel van itt a legtöbb bejegyzés. Mert olyankor nem is kell programot csinálnom ahhoz, hogy élményeim legyenek, gondoskodik róluk a természet. Tavasszal a színes virágok, ősszel a színes levelek nyújtanak élményt látványukkal. És ahogy tavasszal mindennap más virág nyílik, úgy ősszel is mindig más fa levele színesedik. Napról napra változik a táj. Ezért idén ősszel is sok bejegyzés lesz itt színes falevelekről. Itt az első.

A Deák iskola kerítésénél már színesednek a levelek.

A garázssor szélén sok fa áll, egyik-másik már érzi az őszt. A törökmogyoró szelíden, visszafogottan barnul…

Photo9050

Mellette már határozottabb a sárgulás…

Photo9051

Ennek a fának is van már sárga levele. Sőt, már barnulni is kezdett. És a levelek színe szépen összeillik a termésekkel. 🙂

Ennek a másik fának meg már piros levelei is vannak. És még mindig a garázssor szélén vagyunk…

És itt egy másik fajta fa, több is van belőle a környéken. Szép magas és már most nagyon színes. A sárga lomb az ágak csúcsán átmegy narancsosba, majdnem pirosba.

Ez már nem a garázssor széle, hanem a túloldal, a négyemeletes. Sokféle növény kúszik itt egymásra. Egyesek még tartják magukat, de van, ami már enyhén sárgul…

Photo9063

Itt vagyunk, abban a kisebb parkos részben, ahol kanyarodik a Haszkovó út, a 31-33. házak környékén, a 18-assal szemben. Most néhány fa erejéig itt is maradunk, vagy csak kicsit tovább megyünk, a 29-es mellett… Utunkba áll egy nagy és egy kis fa. Hiába védi a nagy, a kicsi jobban sárgul.

A piramis tölgynek még megvan a lombja.

Photo9067.jpg

A Haszkovó 29 sárga színe példát mutat ennek a fának. 🙂

Photo9068

És most átnézünk a Haszkovó utca túloldalára, a 18-as ház elé. Áll ott néhány fa, amelyeknek az őszi levélszíne mindig érdekes. Már több éve figyelem, hogy nem csak sárgul és pirul a levelük (az ágak hegye felé itt-ott pirosabb, máshol inkább sárga), hanem fakul is, és ettől minden ősszel nagyon sejtelmes pasztell színük van. Szerintem tavaly is volt itt róluk néhány fénykép, és biztos, hogy még idén is lesz. 🙂

A Haszkovó 16. előtt egy virágágyás mellett áll ez a fa. Még nyílnak a virágok, de ő már sárgul.

Photo9073

Kezdődő sárgulás a Haszkovó 14. mögött.

Photo9074

De a Halle utcai selyemakác még virágzik! 🙂

A Halle és Munkácsy utcák által határolt kis parkban is sárgulnak a levelek. Még a játszótéren is…

A Halle utca 7. háznál jól illenek a sárguló levelekhez a narancssárga bogyók.

Egy fa a Báthory iskola udvarán, aki titkolja az őszt. Ha nem lenne mellette a sötétzöld fa, talán észre sem vennénk, hogy sárgul. 🙂 (Jobbra éppen nem látszik a Munkácsy 3. sarka, szemben a háttér a Haszkovó 12.)

Photo9087

A Haszkovó 12. mögül bújik elő ez a pasztell színben sárguló fa.

A legtöbb nyárfa majd később sárgul, de az egyiken, a lebontott nyomda udvarán már kevés a levél.

Photo9091

Az egyik kedvencem az Őrház utca – Batthyány utca sarkán. Már ősziesedik a tamariskafa.

Photo9092

Nem mentem be a Batthyány utcába, csak lefényképeztem a mellette lévő fát is. Úgy látszik, a Berkenye tanösvényt is elérte az ősz, bár a kép jobb szélén a névadó berkenyefák még vidáman zöldellnek.

Photo9093

A Március 15. utcai parkot az Őrház utca felől közelítettem. (Balra a Haszkovó úti fűtőmű és a református templom áll. Előre nézve, balról jobbra a Március 15. utca húzódik.) Ebben a parkban is készült néhány szép őszi kép. 🙂 Rögtön az elsőn látszik, hogy akármilyen sötétzöld egy fa, és bármilyen tömör a lombja, azért utolérheti az ősz…

Photo9094

Jobbra nézve most látszik igazán, hogy két fa nőtt egybe. Két különböző fajta fa. Az egyik már sárgul.

Photo9095

A csörgőfákról már volt itt egy bejegyzésem, de most is sorra kerültek. Érdemes megnézni, hogy nem csak a fák levele, de a csörgőfák termése is sok színben pompázhat. 🙂

A park szélén, a Március 15. utcánál, a templom mellett áll egy kicsi, de szép fa. Már kezd zöldről narancs színre váltani.

Az utca túloldalán a parkban, a Haszkovó 13. mögött is kezd eltűnni a zöld. Ezt a vadgesztenyefát együtt színezte az aknázómoly és az ősz.

Photo9100

Piruló levelek, még ugyanott, 1-2 fával arrébb…

Lombok alól kibújós képek a Haszkovó 27, Bóbita óvoda kerítése mellett.

És a végére egy fa, aki büszkén vállalja a sárgulást a Gábor Áron utca 4. mellett.

Photo9105

És remélem, egyre több fa vállalja büszkén a sárgulást, vagy pirul el szemérmesen. Mert a fák mindig szépek és értékesek, de a tavaszi virágdísszel vagy az őszi lombkoronával lesznek igazán színes egyéniségek. 🙂

Az első színes levelek