Ez a hét…

Múlt pénteken (éppen 1 hete) Bakonybélben jártam a nagymamámnál. Fűnyírás, maradék ribizli leszedése… És ott a körtefán láttam csuszkát. Elég ritkán látható madár. Aztán vasárnap itt, Veszprémben is láttam, ezen a fán. Eredetileg a madarat akartam fényképezni, de vagy nagyon rejtőszíne van, vagy már elrepült, amikor sikerült lefényképezni, de én szabad szemmel láttam, ezeken a képeken viszont nem sikerült felfedezni. Így csak a fáról vannak képek. A fa egyébként ott áll, ahol a Haszkovó utca 23. (óvoda) és 27. (panelszürke négyemeletes panel) közti kis út (ha nem aszfaltos lenne, azt mondanám, ösvény, mert keskeny, és fák, bokrok szegélyezik) kiér a Damjanich utca 1. (színes négyemeletes panel) elé.

Ha valakinek sikerül meglátni a csuszkát a képeimen, az szóljon nekem! (Veréb és rigó közti méretű, a hátán és a szárnyain szürke, talán enyhe kékes árnyalattal, a hasán halvány narancsos-barnás színű, úgy kopogtatja a fákat, mint a harkály, és fejjel lefelé szokott közlekedni az ágakon.)

Életemben először kb. 2 vagy 3 éve láttam csuszkát ugyanezen az aszfaltozott ösvényen, az óvoda udvarának egyik fáján. Utána legközelebb csak pénteken, Bakonybélben, aztán vasárnap újra Veszprémben. Ugyanazon az aszfaltos ösvényen. Ez talán csak nekem különleges esemény, de én örülök neki! 🙂

De amúgy ez a hetem sem volt mindennapi. Álláskereséssel töltöttem. És talán találtam is valamit… Talán többet is… Sőt, talán még jót is! De arra van a legkisebb esély. Nagyjából így zajlottak az események:

  • Július 6. csütörtök. Visszaküldtem a diplomámat az egyetemre. Elsőbbségivel, de nem ajánlottan. Elsőbbségi, hogy 7-ére péntekre érjen az egyetemre (vagyis a Mérnöki Kar diplomaátadó ünnepségének napjára), és azért nem ajánlott, mert az még elsőbbségi levél esetén is lassítja a kézbesítést (és drágítja a küldést). Miért is akartam én visszaadni a diplomámat? Azért, mert nem tudtam vele elhelyezkedni, és így csak 3 lehetőségem maradt:
    • Várni a környezetvédelmi állásra. De erre már nem volt időm, mert a pénzem is elfogyott, és ha nem helyezkedtem volna el, akkor csak kb. szeptember közepéig maradt volna TB jogosultságom, utána nem.
    • Beiratkozni tanfolyamra és azzal elhelyezkedni. Ezt majd megteszem, ha lejár a szerződésem az új helyemen (még valamennyire kérdéses, hogy több lehetőség közül melyik lesz ez az új hely), de legközelebb ősszel indul tanfolyam, nincs időm megvárni. A tanfolyam alatt is kapok pénzt és TB jogosultságot, de a tanfolyamok az ősz folyamán bármikor indulhatnak, és ha pl. októberben indul (sőt, amire tavaly jelentkeztem, az november 7-én indult volna, ha felvettek volna), akkor szeptember 10-től az októberi tanfolyamkezdésig se pénzem, se TB jogosultságom nem lett volna… Tehát erre sincs idő.
    • Maradt a 3. lehetőség… Elhelyezkedni másban. Ennek a feltétele pedig az, hogy ne legyek szakterülethez kötve. És  mi köt szakterülethez? A diploma! Ezért küldtem vissza az egyetemre. Beleírták a szakterületet, így hozzá köt. És minek legyen nálam, ha úgysem használom, úgyis másban helyezkedem el?
  • A következő hétfőn, 10-én bementem a munkaügyi központba álláslistát nézni, pályáztam is kb. 6-8 állásra. 3 helyre hívtak interjúra, sőt, az egyikre majdnem fel is vettek (nem mondták még ki, hogy sikerült, de éreztették, hogy szinte akárkit felvennének, olyan nagy szükségük van munkaerőre), és úgy alakult, hogy dönteni kellett a 3 hely közül, mert azon a bizonyos helyen sürgettek, hogy jelezzek vissza nekik. De a családdal megbeszélve egy másikat választottunk a 3-ból, oda viszont végül mégsem engem vettek fel. Nem volt nagy pozíció egyik sem, de legalább pénzem lett volna belőle. Az egyik egy raktárosi állás (akiknek nagyon kellettem volna), a másik (amit a család ajánlott) postai küldeményfeldolgozó, a harmadik meg 2 műszakos termékválogató egy díszkő- és téglagyárban (a gyártás végén a szalagról kiszedni a selejtet és pótolni). Mivel dönteni kellett, és a család tanácsára a raktárat meg a téglagyárat lemondtam, a postára meg végül nem vettek fel, megint néztem álláslistát. Először ügyintézővel beszéltem (a kedvencemmel, akiben jobban bízom, és akinél találtam 2-3 jónak tűnő, nem közfoglalkoztatott állást), de amit nála találtam, azokról lebeszélt, hogy ilyen-olyan végzettség, stb. kell hozzá, mást meg nem tudott ajánlani, ezért megint úgy döntöttem, hogy önállóan pályázom, kb. 15 helyre (mint kiderült, majdnem mind a másik ügyintézőnél volt, azért nem tudta ez az ügyintéző), és kaptam is megint ajánlatokat.

A második körös álláslistáról kaptam egy állást, múzeumi kisegítő teremőr, de nem csak teremőr feladataim lesznek, hanem néha pl. a fagylaltos pultba is be kell állnom, stb. Hétfőn mentem interjúra (most már ezen a héten, július 31-én), és ezzel elkezdődtek ennek a mostani izgalmas hétnek az eseményei…

  • Hétfőn interjú a múzeumban.
  • Kedden csörgött a telefonom: felvettek! Menjek be szerdán a múzeumba! De 5 perccel a telefoncsörgés után csengetett a postás és küldeményt hozott az egyetemről. Ha már csuszkát emlegettem, akkor ez most egy másik madár volt. A postagalamb visszareptette hozzám a diplomát! Most mi legyen? Kitaláltam egy 6 lépéses “haditervet”:
    1. Most már kénytelen vagyok megtartani azt a diplomát, ha már egyszer hazaküldték, most már elfogytak a lehetőségeim.
    2. De ezt az állást is kénytelen vagyok elvállalni, hiszen 5 perccel előbb ígértem meg a telefonban. Tehát elvállalom ezt az állást február 28-ig. Sajnos csak közfoglalkoztatás, de ettől még egész jó helynek tűnik… 🙂
    3. Közben keresek környezetvédelmi állást. Ha felvesznek, váltok és megoldódik a problémám.
    4. Ha nem találok környezetvédelmi állást, akkor február 28. után várok 30 napot és beiratkozom tanfolyamra. (A munkaügyi központos tanfolyamok feltétele 30 nap regisztráció.)
    5. A tanfolyam közben is keresek környezetvédelmi állást, ha megtalálom, akkor váltok.
    6. Ha a tanfolyam alatt sem találok semmit, akkor már 2 szakterületen keresgélek, a környezetvédelemben és az új végzettségemmel. Ha valamelyik bejön, örülök neki. 🙂
  • Szerdán bementem a múzeumba. Elküldtek ide-oda ügyeket intézni. Közvetítő lapot kérni a munkaügyi központtól (mert önállóan néztem az álláslistát, így még nem volt közvetítő lapom), üzemorvoshoz (aminek a feltétele előbb egy egészségügyi kis könyv, majd egy tüdőszűrés), erkölcsi bizonyítványt kérni, és bankszámlát nyitni (régebben volt nekem, de amikor nem volt rá szükség, megszüntettem, nem volt értelme havi 22800 Ft-ból fizetni a bankszámla költségeit, pl. számlavezetési díjat, éves kártyadíjat, stb.). Tehát szerdán a következő körutat tettem meg.
    • A kis posta még zárva volt, bementem a belvárosba a nagy postára erkölcsit kérni.
    • Aztán a papír-írószerbe egészségügyi kis könyvért.
    • Munkaügyi központ, közvetítő lap.
    • Tüdőszűrés, azt mondták, pénteken lesz eredmény.
    • Ez után ott, a tüdőgondozó előtt felhívtam a múzeumot, hogy mit intéztem, és hogy tüdőszűrés eredmény meg üzemorvos majd pénteken és addigra bankszámlát is nyitok. Az üzemorvosi rendelőt is felhívtam, megtudtam, hogy nem kell időpontot kérni, mehetek anélkül is pénteken.
    • És ezek után kaptam egy érdekes telefonhívást… Egy olyan cég hívott, akik még az első álláslistán hirdettek, és akkor azt jelezték, hogy az állást betöltötték. De most kiderült, hogy az előző munkaerő nem vált be, visszahívták a korábbi jelentkezőket. Csütörtökön interjú! Faipari gépeket forgalmazó cég, faipari (főleg kereskedelmi) munkatársat keresnek.
  • És eljött a csütörtök, vagyis a tegnapi nap… Bankszámlanyitás és interjú a faipari cégnél. 11-kor volt az interjú, ezért 10-re mentem a bankba. Egy kisebb pénzintézet, ahol már korábban is volt számlám, véletlenül egy utcában a faipari céggel. Azt hittem, 1 óra alatt mindent elintézek és mehetek interjúra. De nem így lett.
    • A bankban közölték, hogy ez 3/4 óra szokott lenni, de most még a rendszerük is rossz. Menjek vissza majd. Mondtam nekik, hogy 11-kor dolgom van, ugyanabban az utcában (akkor még nem mondtam, hogy állásinterjú) , majd ha végzek visszamegyek. Erre azt mondták, majd inkább ők hívnak.
    • 11-kor interjú. Közben hívott a bank, de kinyomtam.
    • Interjú után bank, elintéztük a papírokat, kész a bankszámla.
  • Péntek reggel, vagyis ma tüdőszűrő, üzemorvos, múzeum. Azt mondták, megvan minden papír, írják a szerződést, de ez kb. 1 hét. Ma elkészül, aztán néhány nap, míg az igazgató asszony is aláírja, majd elküldik a városnak, mert oda tartozik a múzeum, ott is ellenjegyzik. De 14-én hétfőn már munkaviszonyban leszek náluk. Aztán már majdnem hazaértem a múzeumból, amikor csörgött a telefonom, a faipari cég hívott próbanapra, hétfőn 10-15 óráig. De ajánlást is kérnének a legutóbbi munkahelyemről. Majd meglátjuk, ajánl-e engem az a zöld szervezet… 🙂

Most tehát van 2 lehetőségem. A múzeum, ami közfoglalkoztatás, határozott időre, de már biztos. És a faipari cég, ami még nem biztos, mert a próbanapon ők is mondhatják, hogy nem feleltem meg, és én is, hogy ez mégsem való nekem, de hosszú távra keresnek embert és nem közfoglalkoztatás. Ha bejön a faipari cég, azt választom, ha meg nem, akkor marad a múzeum, és február 28. után a munkaügyi központos tanfolyam. Közben ma pályáztam környezetvédelmi állásra is. De egy olyan céghez, ahová nem szoktak felvenni, sőt, interjúra is csak 1-szer hívtak, de abból sem lett semmi. Aznap esett az eső. Én az eső ellenére is bementem, és közölték, hogy az igazgató mégsem ér rá. Másnap már nem mentem el hozzájuk interjúra. A 3 közül a sorrend nálam:

  1. Környezetvédelmi cég
  2. Faipari cég
  3. Múzeum, közfoglalkoztatás.

A valószínűségi sorrend éppen fordított.

  1. Múzeum 100%
  2. Faipari cég talán 50-60%
  3. Környezetvédelmi cég max. 20% (de reálisan inkább 10).

Meglátjuk majd, mit hoz az élet, de ha nekem kell döntenem több hely közül, akkor az első sorrend szerint döntök majd. 🙂

De hétvégén nem izgulok ezen, inkább megyek a szokásos havi társasjáték délutánra (ezúttal egy nagyon elit helyre, a Völgyikút Házba, ami remélhetőleg már végleges helyszín lesz), aztán meg vasárnap a kirakodóvásárba nézelődni. 🙂 Hétfőn próbanap, aztán meg majd meglátjuk, hol dolgozom… 🙂

Reklámok
Ez a hét…

Izgalmas július

Izgalmasan alakult ez a július. Rögtön 1-jén nyertem a Társasjáték Délutánon a tombolán, egy olyan játékot, ami már megvan. 🙂 Az első példányt is ugyanezen a rendezvényen nyertem decemberben! 😀 A rendezvényre nem volt egyszerű odatalálni, mert helyszínváltozás volt (a szervezők is aznap tudták meg, hogy a lefoglalt helyükön nem tudják fogadni a rendezvényt, más helyet kell keresni), de megérte megkeresni! 🙂

Photo6290

A folytatásban, 6-án csütörtökön megtettem azt, amit az egyik utcára posztolt versemben, a verses önéletrajzban megígértem. Visszaadtam a diplomámat az egyetemre. 🙂 Ez volt eddigi életem legnagyobb döntése, és úgy érzem, jó döntés volt. Akit érdekelnek a részletek, az megtalálja a Facebookon, nyilvános bejegyzésben.

Voltam több állásinterjún, egyelőre nem kaptam munkát sehol, de még nem adtam fel a reményt, mert kibővültek a lehetőségeim. Jobb így, diploma nélkül. Jogilag persze nem érvénytelenítettem a visszaadással, de így, hogy legalább fizikailag megszabadultam tőle, nyugodtabb lelkiismerettel keresek mást. Így sokkal könnyebben tudok majd elhelyezkedni. 🙂

A nagy izgalmakat az utcazene fesztiválon vezettem le, múlt héten szerdától szombatig. Részletes élménybeszámoló van róla a Facebookon. Természetesen ez is nyilvános, különben nem linkelném!

Az utcazene minden évben az egyik legnagyobb veszprémi rendezvény, ezért a 4 napért (is) érdemes Veszprémben élni. 🙂 Idén is jól éreztem magam, bár a kedvenc zenészem most nem versenyző vagy meghívott esti fellépő volt, hanem zsűritag! 😀 De így is mindig jó zenéket hallottam. 🙂 És még az óriáskerékre is felülhettem. 😀 Ez is nyeremény volt, mert szombaton a napi első 200 szavazó között voltam. 🙂 2013-ban is nyertem már az utcazenén, akkor egy hőlégballonos emelkedést. Nem utazást, nem indultunk el, csak emelkedést kb. 3 emelet magasságba, ameddig felért a kötél a földről, de így is jó volt. 🙂

Közben meg zajlik az élet a lakótelepen. A növények élete is. 🙂 Még mindig van olyan fa, ami még csak most virágzik. Valamikor akkor kezdett virágozni, július elején, amikor az utolsó, ribizlis bejegyzésemet írtam, de még mindig virágzik és virágozni is fog még egy ideig, ahogy látom. 🙂 Nem merek már a nevére tippelni (valószínűleg ez sem a virágos kőris), fogalmam sincs, mi lehet ez. A Berkenye tanösvényen van néhány ilyen fa, egyik-másikon még Berkenye turistajelzés is van, de fajneves tábla egyik virágzó fán sincs. 😦 És van 2 virágos kőris fajneves táblákkal, azok már rég elvirágoztak… (A bejegyzésben a legtöbb kép még tegnapi, lakótelep-szerte kalandoztam, nem csak a tanösvényen. A mai tanösvénytúráról kevés kép készült, csak gyorsan, célirányosan kerestem az ilyen fákat, és nézegettem, hogy van-e rajtuk fajneves tábla. Az utolsó néhány kép már mai, a többiek még tegnapiak.)

Kb. így néz ki a fa virága:

 

 

A fa törzse és levelei (meg a lehullott virágok):

 

 

A lakótelepen van még néhány ilyen fa:

 

 

Ez a kedvenc ilyen fám a lakótelepen.

Photo8852

Van még másik 2 kedvenc fám is, egy platán (a lakótelep legnagyobb platánfája) és egy különös fa vagy bokor, amiről a múltkori Berkenye tanösvény bejáráson megtudtam, hogy tamariska a neve (róla több kép is készült, és mivel a Berkenye tanösvényen “lakik”, szerintem ő is megérdemelne egy fajneves táblát). Talán majd egyszer írok egy bejegyzést a kedvenc fáimról, fasoraimról lakótelep- és városszerte. 🙂

 

A június 29-ei bejegyzésre visszautalva, már tudom, milyen a csörgőfa. 🙂 Itt a bal oldali már terem, a jobb oldali még virágzik.

Photo8854

Itt meg látszik, hogy enyhén invazív faj, már megtelepedett a bokorsorban is! 😀

Photo8871

Az igazi virágos kőris 2 helyen van kitáblázva a Berkenye tanösvényen, az egyik a Batthyány utcában (3. és 4. tábla között), a másik meg a közlekedési parknál (7. tábla közelében). De már elvirágoztak ezek a fák, nem úgy, mint az, amiből most van sok a lakótelepen… (Az első 2 kép a Batthyány utcában, a másik 2 a közlekedési parkban készült.)

 

És ha már a Berkenye tanösvényen (is) jártam, fényképeztem néhány berkenyét is. 🙂 A termésük még éretlen, zöld bogyók vannak a fákon.

 

De most nézzük azt a fát, amiből sok virágzik a lakótelepen! Minden részéről van fénykép: törzséről, lombjáról, ágairól, friss hajtásairól, virágáról… Milyen fa lehet ez?

 

De egész fasorok is vannak belőle a lakótelepen…

 

Természetesen nem csak ebből a fából áll a lakótelep. Virágzik a selyemakác (ennek egyszer utánanéztem, különben erről is csak annyit tudnék, hogy szép, különleges fa, rózsaszín virágbóbitával a lombok felett…), le is fényképeztem a Jutasi úton. 🙂 A harmadik képen talán nem látszik jól, de ott van egy kis rózsaszín bóbita, ahol a világos fa és a fenyő összeér, a lombjuk alján… Egy kb. térdig érő alacsony kerítés miatt nem mentem közelebb ehhez a fához. Beton alapon zöld vaskorlát, nincs a képen, de visszatartott… 🙂

 

Az akác is virágzik… És attól, hogy rendszertanilag fehér akác, még soknak van lila virága a lakótelepen. 🙂

 

De nem csak az akác, hanem a körforgalom is virágzik. 🙂

És van, ami a termésével díszít…

Az eperfákon meg már alig van termés, szerintem nem érik már be, vagy ha mégis, leszedik a madarak. Nagyjából véget ért az idei szezon, július közepe felé szokott véget érni, és már napok óta, talán már több, mint 1 hete ezt látom a fákon, hogy leérett a termés… Mindegy, majd jövőre megint szedek! 🙂

És most nézzük a mai képeket a tanösvényen virágzó fákról!

Az egyiken még turistajelzés is van, a Berkenye tanösvény jele, de fajneves tábla nincs rajta… Pedig bőven elférne egy ekkora fán! 🙂

Fasor is húzódik a tanösvény mellett, fajneves tábla nélkül. (Persze ez már nem egészen tartozik a tanösvényhez, mert az ösvény a 6. táblánál a túloldalon bemegy a Táborállás parkba, de azért jó lenne ide is legalább 1 fajneves tábla…)

De akármi is ez a fa, olyan szépen virágzik, hogy érdemes volt a virágait többször is lefényképezni! 🙂

Ennyi volt eddig a július, társasjáték délutánnal, nyeremény társasjátékkal, visszaadott diplomával, álláskereséssel, utcazene fesztivállal és virágzó fákkal. 🙂 Remélem, hogy ugyanilyen jól folytatódik ez a nyár és ez az év! 🙂

Izgalmas július

Verset posztoltam az utcára

Ma a költészet napja alkalmából verset posztoltam az utcára. Van egy oldal, ahol mindenki felteheti a saját kiposztolt verseit fényképpel, és meg is jelölhetjük a vers helyét a térképen. Nem csak saját verseket lehet posztolni, de én jobbnak láttam sajátot. Aki azt is tud, az inkább azt posztoljon! 🙂

Az első verset ma írtam, hogy legyen mit kiposztolni, a veszprémi szélről. Saját kezemmel, mert nincs itthon nyomtató. (Ami nagyon hivatalos, pl. önéletrajz, azzal elmegyek fénymásolóba, kinyomtatni, de az pénzbe kerül, ezért csak akkor teszek ilyet, ha muszáj. Egy ilyen saját vers talán még hitelesebb is kézírással…)

A vers a veszprémi szélről szól, és jól odaragasztottam celluxszal a Kossuth utcán az órához, le ne fújja a híres veszprémi szél a róla írt verset! 😀 Gondolkoztam hol kellene kiragasztani, de talán az óránál járnak a legtöbben a városban, és még egy kis szabad hely is volt rajta, ezért oda került a vers. 🙂

Így néz ki:

Photo8050

Ha valaki nem tudná elolvasni a kézírásomat, itt van nyomtatásban is:

A veszprémi szél

Északnyugat (néha dél),
Így fúj a veszprémi szél.

A levegőnk mindig tiszta,
A veszprémi szél a titka.

Szélcsendről nem álmodunk,
Erről híres városunk.

Boldog leszel, megláthatod,
Elfújja minden bánatod.

Ha a szelet szereted,
Veszprémet felkeresed.

A helye kicsit messzebbről:

Photo8051

És oldalról, hogy tényleg látsszon, hogy az óránál van, csak éppen az oldalán:

Photo8052

A következő vers már rég megszületett… Vagyis néhány hónapja, valamikor idén év elején. Ki akartam próbálni, hogy vajon meg tudom-e írni versben az önéletrajzomat. És sikerült! 😀 Megmutatom egymás mellett a hagyományos és a verses önéletrajzot.

Önéletrajz 2017

Önéletrajz versben

A hagyományos önéletrajzba a hobbik közé csak a felnőttesebb, komolyabb hobbikat írtam be, amiket szerintem a munkáltatók is jobban elfogadnak egy komoly, diplomás mérnöktől, pl. olvasás, rejtvényfejtés, kirándulás, de nincs benne a fényképezés és a versírás. Azokhoz nem tudom, mit szólnának a munkáltatók. Egyedül csak a társasjáték van benne, mert azt nem lehetett kihagyni, pedig az illik bele legkevésbé a képbe. De van az önéletrajzban egy “szervezeti tagságok” rész, ami azért került bele, hogy a munkáltatók lássák, tudok csapatban dolgozni, hiszen ezekben a szervezetekben is részt vettem sok mindenben. És ott mindent felsoroltam, ahol valaha tag voltam, nem maradhatott ki a társasjáték egyesület sem (de szerencsére vannak mellette más, komolyabb szervezetek is, pl. egy zöld szervezet, ami még szakmailag is jó pont lehet, egy olyan szervezet, ahová IQ teszttel lehet bejutni, és egy diplomás klub), így a hobbik közé is be kellett írnom a társasjátékot. Itt a blogban persze bevallhatom, hogy élvezem a fényképezést, a versírást és a társasjátékot is, és még mindig járok a társasjáték egyesület rendezvényeire, de egy munkáltató szemében talán furcsák lehetnek ezek a dolgok, nem biztos, hogy egy diplomás mérnökhöz illőnek találják, ezért maradt ki a versírás és a fényképezés a hagyományos önéletrajzból. Talán majd ha a leendő munkahelyemen másokról is kiderülnek ilyen hobbik, akkor én is bevallom nekik. 🙂

A verses önéletrajzból viszont más maradt ki: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, ahol évekig írtam környezetvédelmi cikkeket. Ez nem volt olyan tudatos, egyszerűen csak kifelejtettem 😀 A hagyományos önéletrajzban is el szoktam gondolkozni, hogy beleírjam-e, mert ez a munka nem járt jövedelemmel, nem hivatalos munkaviszony, de végül mégis mindig beleírom, mert a szakmámban tevékenykedtem (környezetmérnökként környezetvédelmi ismeretterjesztő munkát végeztem), vezető beosztásban voltam a környezetvédelmi bloggerek között, és 2 oklevelet is kaptam tőlük a munkámért. Ez mind jó pont lehet a munkáltatóknál. 🙂

A verses önéletrajzomat azért posztoltam az utcára, mert azt gondoltam, az is vers, ráadásul saját (ki is nyomtattam néhányat 2 hete az előző állásbörzére, hátha valahol kérnek valami kreatívabbat is a hagyományos önéletrajz mellé, de nem volt ekkora szerencsém), és holnap amúgy is állásbörze lesz. Ezért a helye is teljesen egyértelmű volt. Veszprémben, az egyetem B épületénél, az Aula bejáratának valamelyik oszlopára érdemes kiragasztani. Miért oda? Egyrészt, mert az Aulában lesz az állásbörze, másrészt a versben emlegetett diplomát is ezen az egyetemen szereztem, ráadásul az az épület a Mérnöki Kar épülete, és a B épület C-nek nevezett túlsó végében van a Környezetmérnöki Intézet (akkor még csak tanszék). Gondoltam, úgysem olvassa senki, de ha mégis, akkor talán eljut az állásbörze kiállítóihoz, hogy milyen állást keresek, és az egyetemhez, hogy mennyire tudok elhelyezkedni az ott szerzett diplomával.

Tehát kiposztoltam a verset:

Photo8053

A lényeg az utolsó 3 versszak:

Photo8054

Egy kicsit messzebbről:

Photo8055

És úgy, hogy az egész épület látsszon:

Photo8056

A vers nem sokáig volt ott. Egy percen belül megláttam, hogy egy éppen arra járó ember (még csak nem is a portás, mert ő nem lát rá arra az oszlopra) leszedte és magával vitte. Éppen akkor, amikor az utolsó kép készült. Most látom csak, hogy már a vers nélküli állapotot sikerült megörökíteni. Ilyen barbár tettre nem számítottam egy civilizált(nak mondott) országban…

Minden viszontagság (pl. nyomtató hiányában kézzel megírt új vers, letépett verses önéletrajz) ellenére tetszett ez a versposztolás, jövőre is benevezek majd. Legjobban az összefogás tetszik benne. Hazafelé készítettem is néhány képet az összefogásról. Mint azt már mindenki megszokta, természeti képeket városi környezetben. 🙂

Photo8057Photo8058Photo8059

A következő képen 2 egymás melletti fa látható. Az egyik békében együtt él a törzsére felkúszó más növényekkel. A másikban jól megfér egymás mellett kétféle lombkorona, más-más színű virágokkal és levelekkel.

Photo8060

Az utolsó összefogásos képen együtt nyílik az orgona és az aranyeső. Az orgona kissé korán kinyílt, május 1. körül lenne itt az ideje.

Photo8061

De miért is csodálkozom, hogy nyílik az orgona? Hiszen már májusi cserebogár is van áprilisban!

Photo8062

Ennyit a mai versekről, élményekről, összefogásról, most már csak néhány húsvéti locsolóverset kell alkotnom a héten… De remélem, az is meglesz 🙂

Verset posztoltam az utcára

Állásbörzén jártam

Ez még szerda délelőtti élmény, de csak most érek rá itt közzétenni. Szerdán állásbörze volt az Arénában.

Az Aréna kívülről (kint is voltak bemutatók…)

Sokan akartak bemenni…

Photo7466

Én is bementem, körülnéztem. Ilyen volt belülről (csak 1 kép, mert nem tudom, szabad-e ilyen helyeken fényképezni, ezért is homályos kicsit a kép, mert a lehető leghamarabb végezni akartam vele, talán bemozdult kicsit a nagy kapkodásban, de még ez a legjobb a 3 “lesifotó” közül).

Photo7469

Én is bementem, körbejártam a standokat. Mindenhol a végzettségemet kérdezték, és amikor megmondtam (környezetmérnök), akkor elkezdtek sajnálkozni, hogy “ilyen nincs most nálunk, nem is nagyon szokott lenni”, de volt egy-két állásközvetítő cég, ahol bármikor, bármilyen állás lehet, egy-két cég, ahol azt mondták, hogy talán majd lesz ilyesmi, sőt egy olyan cég is, ahol azt mondták, hogy van ilyen csoportjuk, de  nem tudták megmondani, hogy ott van-e állás, mert abból a csoportból nem volt kint senki. Az állásközvetítő cégeknek, a “majd talán lesz” helyeknek, és a “van ilyen csoportunk” cégnek leadtam az önéletrajzomat, majd talán lesz belőle valami, mindenhol 2 héten belül ígértek választ. És ennyi reklámanyagot szereztem…

Photo7470

Ennyi volt a szerdai állásbörze az Arénában. Remélem, több sikerrel járok majd 2 hét múlva, április 12-én szerdán az egyetemen. Ha nem, akkor jön a B terv!

Állásbörzén jártam

Tihany, Limnológia

Teljes nevén: MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet. (Tihany, Klebelsberg Kunó u. 3.) Ma voltam ott állásinterjún, laborba kerestek embert. Iszap mintavétel, mintaelőkészítés, és egy kis vegyszeres munka is.

Miről is szól egy állásinterjú? Hogy engem vegyenek fel a sok más jelentkező közül. Én beszélek magamról, ők a munkámról, aztán ők majd eldöntik, összeillik-e a kettő, és van-e akinél még jobban összeillik. Remélem engem választanak… De mit kérdeznek mindig az interjún? Annyi más jelentkező van. Miért pont én?

(Persze ezt a dalt talán inkább a sikeres interjú után illene lejátszani, mert arról szól, hogy a szerző, aki egyben elő is adja, nem érti, miért pont ő lett sikeres, miért pont az ő lemezeit, koncertjeit hallgatjuk. De mégis eszembe jutott interjú előtt is. Miért pont én? Miért pont engem vennének fel? De azért remélem, hogy én leszek az…)

 11-re hívtak, és néztem buszt. Közvetlen busz van reggel 6:49-kor (állítólag azzal járnak be a veszprémi munkatársaik), aztán csak 14:15-kor. Maradt a balatonfüredi átszállás… Megnéztem azt is a menetrendben, és olyan járatokat találtam, hogy 2 vagy 3 percem lett volna átszállni! Ha minden busz pontosan tartja a menetrendet, akkor ez még megoldható, de a magyar buszok nem erről híresek… Ha elég bátor lennék, felszálltam volna 9:40-kor Veszprémben, 10:18-ra értem volna Balatonfüredre, 10:20-kor indultam volna Tihany felé és gond nélkül odaértem volna. De 2 perc alatt kideríteni, hogy hányas kocsiállásról indul a következő? :O Nem bíztam benne, hogy sikerül… (Az internetes menetrendben pedig nincs benne a kocsiállás. 😦 Ilyen egyszerű és nyilvánvaló dologra nem gondoltak, hogy bele kellene írni? :O ) Ezért elindultam a korábbival. 8:42-kor indul a busz Veszprémből, 9:12-re ér Füredre, 9:15-kor megy a következő Tihanyba. Ez is csak 3 perc, de ebben az esetben még volt tartalék busz, ha lekésem (a 10:20-as). Ha eleve a későbbivel mentem volna, nem lett volna tartalék buszom, nem értem volna Tihanyba, ha lekésem a csatlakozást.

De a 3 perces átszállás bőven elég volt, mert nem olyan nagy a füredi buszpályaudvar, és egyértelműen kint van a fejem fölött a kijelzőn, hogy honnan indul Tihanyba a busz. Ezért megtaláltam, elég volt 3 perc az átszállásra a korábbi busszal. Tehát 9:15-kor indultam Füredről Tihany felé, és mivel nem a végállomáson szálltam le, hanem a hajóállomásnál, már 9:30-ra odaértem. De mit csináljak még másfél óráig? Hát sétálgattam és fényképezgettem a környéken. Ugyanazt a kis részt jártam be, többször is, kb. azt az utcát, ahol van a kutatóintézet, a hajóállomástól a következő buszmegállóig.

A hajóállomás buszmegállónál van egy emlékműféle Darányi Ignácról.

A hajóállomásról és környékéről is több képet készítettem (egészen a kutatóintézetig tart ez a rész…).

Készültek képek az intézetről is…

Ezt az épületet az intézet bejáratával szemben csak azért fényképeztem le, mert 3 emléktábla is van rajta.

Ki tudja, mi ez az intézménynek látszó sárga épület a kutatóintézet szomszédjában? A kettő között meg van egy alacsony, szögletes épület kéménnyel, kicsit olyan, mint egy szocialista gyárépület vagy Veszprémben a Haszkovó úti fűtőmű, csak kisebb. És mintha a sárgához tartozna, legalábbis egy telken van vele. De inkább a mellette lévő nagy sárga érdekelne. (Akármi is az, szép erdő van körülötte…)

És ha már Tihany, két dolog nem maradhat ki. Egy balatoni panorámakép a partról…

És az apátság, ami a hajóállomással szemben áll a domb tetején.

És hogy sikerült az interjú? Az majd kiderül. Elég barátságosak voltak, jobb volt a hangulat, mint más interjúkon, de még utánam is volt más jelentkező. Remélem, felvesznek, de ha mégsem, akkor is kirándultam egyet Tihanyban! 🙂

Tihany, Limnológia

Egy kilátó és a kilátásaim

Ma sütött a nap, de mégsem volt igazán jó idő. Fújt a szél, és kicsit hideg is volt. Mégis elmentem kirándulni a Fenyves tanösvényre a Jutas vitéz kilátóhoz. Még az is végigfutott rajtam, hogy a kilátó tetején talán javulnak a kilátásaim,ahogy kedvenc pozitív, optimista Facebook csoportomban gondolják a vonzás törvényének hívei, de amúgy is jó oda elmenni, és ilyenkor már hangyák sincsenek a mulcsozott tanösvényen. 🙂

Természetesen készítettem néhány képet is az erdőben a kilátóhoz vezető úton és visszafelé is.

És milyenek a kilátásaim? Mostanában 3 dolog foglalkoztat.

  1. Miért szűnt meg a munkahelyem augusztus 1-jével egy bizonyos környezetvédő egyesületben? Biztos, hogy nem azért, amit nekem mondott annak az egyesületnek az elnöke, mert az csak sok mondva csinált apróság volt, csak egyetlen komoly ügy volt közte, abban meg kettőnk közül nem én voltam a hibás. Egyszerűen csak nem kaptam meg egy információt, ami alapján másképp dönthettem volna abban a helyzetben, mint ahogy döntöttem. Tehát más volt az igazi ok? De akkor mi? Egyre inkább azt hiszem, hogy az, amit már akkor kezdtem terjeszteni ismerősöknek az elbocsátásom okaként. Az, hogy az egyesületbe már nem kellett annyi munkaerő, és engem volt a legkönnyebb elbocsátani, mert én normál közfoglalkoztatásban voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatásban. (Ez azért fontos, mert a közfoglalkoztatottak munkáltatója az egyesület, a kulturálisoknak viszont egy másik szervezet a hivatalos munkáltatójuk, csak az egyesületben végzik a munkájukat, ezért őket csak az a másik szervezet tudja elbocsátani.) Valószínűleg ezért szűnt meg a munkahelyem, és még nincs helyette más. Személyes probléma biztosan nincs köztünk (ez lehet még olyan ok az elbocsátásra, amit nem szoktak bevallani), nem haraggal váltunk el egymástól. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időkben néha elég kiszámíthatatlan (főleg amióta marketing könyveket olvas), de ettől még jól tudtunk együtt dolgozni. (Ebből is látszik, hogy milyen káros a marketing. Az agymosás egyik fajtája. Az agymosásnak 4 fajtája van: politika, vallás, pszichológia, marketing. Ha jól működne a világ, akkor egyik sem létezne.) De amikor a megyei napilapban november 16-án szerdán az “Olvasóink mondták” rovatban válaszoltam arra a kérdésre, hogy szoktam-e adakozni, akkor még mindig ezt az egyesületet emeltem ki azzal, hogy ha lenne pénzem, akkor nekik adnék. Mert tényleg hasznos egyesület, és még most is egyetértek a céljaikkal.
  2. Ha már egyesületet emlegettem, egy másik egyesületben is voltak problémáim. Egy szakmai jellegű konfliktus miatt egy társasjáték egyesületből is kiléptem idén szeptember elején. De játszani jó velük, ezért a nyilvános rendezvényeikre azóta is elmegyek, csak tagnak belépni nem érdemes. És arra is rájöttem, mi volt a baj. Minden, amit kifogásoltam, egy okra vezethető vissza. Az egyesületben bizalmatlanság alapú rendszer működik.
    • Azért van regisztráció az egyébként ingyenes rendezvényen, mert az elnök(ség) nem bízik a játszani érkező külsős vendégekben.
    • Azért van 4 szintű hierarchia a rendezvények szervezői között (amiből pl. a felső 2 szinten lévő tisztségek nyilvánvalóan összevonásért kiáltanak), mert a vezetőség nem bízik az önkéntesekben. Különben nem lenne annyi szint és annyi olyan tisztségviselő, akinek mások ellenőrzése (is) a dolga.
    • Az önkéntesek véleményét ugyan látszólag kikérik, kérdőíven, de sok javaslatot utasítanak vissza kipróbálás nélkül. (És nem is az elutasítás a baj, hanem az, hogy kipróbálás nélkül! Ez egyrészt nem is célszerű, mert így nem derül ki, hogy tényleg rossz-e az az ötlet, másrészt nem is tisztességes, főleg úgy, hogy éppen a vezetőség kérte az önkéntesek véleményét, és nem is demokratikus.)
    • És végül, de nem utolsósorban, amin igazán összevesztünk, mert az érintett a legjobban: azért nem önállók a játékmesterek, és azért vannak kiszolgáltatva egy koordinátor szeszélyének, hogy kiadja-e nekik a kért játékot, mert a játékmesterekben sem bízik a vezetőség. (Persze nekem minden játékot kiadott a koordinátor, amikor játékmester voltam, de mi van, ha nem?) Pedig a játékmesterek a legfontosabbak, mert ők a rendezvény lényege. Ők mutatják meg a játékokat a rendezvényre érkező vendégeknek. Tehát miattuk érkeznek az emberek, és nélkülük a többi önkéntesre sem lenne szükség, akárhol is állnak a 4 szintű hierarchiában… Tehát bennük kellene a legjobban megbízni, és nekik kellene a leginkább önállónak, függetlennek lenni!
    • Hogy miért alakult ki ez a bizalmatlanság alapú rendszer, az nekem is rejtély. Annak az egyesületnek az elnöke soha nem volt ilyen, pedig egyetem óta ismerem (17 éve együtt kezdtük a környezetmérnöki szakot). Még azt sem mondanám, hogy elszállt magától, amikor elnök lett, mert ez nem igaz. Akkor sem szállt el, amikor saját cége lett. Inkább az alelnök lehet rá rossz hatással, de ez csak sejtés, nem tudom bizonyítani… Talán ezért alakult ki ez a bizalmatlanság alapú rendszer… De egy egyesületnek a bizalomról kell(ene) szólnia. Összetartásról, összetartozásról, együttműködésről. És ehhez kell a bizalom.
  3. Mi lesz velem? Ez a kérdés azóta aktuális, amióta megszűnt a munkahelyem. Milyen lehetőségeim vannak?
  • Önállóan vállalkozni. Ez kétféleképpen lehetséges.
    • Saját szakterületemen indítani vállalkozást. Ezt már elvetettem, mert a saját szakmámban, a környezetvédelemben csak egyféle vállalkozás van, amihez nem kell sok pénzt befektetni: a környezetvédelmi tanácsadás. De azt meg nem érdemes pénzért csinálni, mert ahol ingyen adnak tanácsot (pl. abban a zöld szervezetben, ahonnét elbocsátottak), ott is elég kevés megkeresés érkezik, pénzért nyilván még kevesebb ember kérne tanácsot. Ezért ha vállalkozom, akkor nem a szakmámban teszem.
    • Más területen indítani vállalkozást. Ezt megtehetem lelkiismeret-furdalás nélkül, mert a vállalkozás nem olyan, mint egy munkahely. Ahhoz inkább bátorság kell, mint végzettség, és bennem megvolt a bátorság. Volt is vállalkozási ötletem olyan alapon, hogy ha az ember nem él meg a szakmájából, éljen meg a hobbijából (ezért nem fontos a vállalkozásnál a végzettség, mert a vállalkozás önálló tevékenység, azt akár a hobbimhoz is köthetem, de egy munkahely más, az már nem hobbi, hanem szakmai tevékenység, és ezért érdemes az embernek a szakmájában elhelyezkedni). De a munkaügyi központ valamiért (talán mert nem termelő tevékenység, és nem teremtek vele munkahelyet) nem támogatta a vállalkozásomat, anélkül meg nem mertem elindítani, a magyar adótörvények miatt. Ugyanis a vállalkozónak akkor is kell adót, TB-t fizetnie, ha nincs jövedelme. És amíg nem indul be egy vállalkozás, addig nem termeli ki ezeket a közterheket. Az a fél év támogatás éppen ezen az időszakon segített volna át. Utána meg már kitermelte volna a vállalkozás ezeket a kötelezőket, mert ha nem, akkor nem is érdemes elindítani. Ha egy vállalkozás fél év alatt nem lesz nyereséges, vagy 1 év alatt nem nyújt biztos megélhetést, akkor nem érdemes foglalkozni vele. De mivel nem kaptam meg a támogatást, nem indult el a vállalkozás.
  • Elhelyezkedni valahol. Erre is több lehetőség van.
    • A legegyszerűbb a saját végzettségemnek megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Tehát a környezetvédelemben. Nem ragaszkodom már a diplomás álláshoz, de a környezetvédelemhez igen, mert ahhoz köt a diplomám. Nincs más végzettségem. Ezért lenne érdemes a környezetvédelemben elhelyezkednem. Erről még többet írok az álláskeresői honlapomon. (Akit érdekel, hogy milyen állást keresek és mire vagyok képes, annak érdemes az egész honlapot átnézni. Elég hosszú, de megéri, mert minden információ ott van rólam.)
    • Ha nem sikerül a meglévő végzettségemmel elhelyezkedni, akkor 2 lehetőség van.
      • A végzettségemet bővíteni, újabbakat megszerezni. Ennek a legegyszerűbb módja a munkaügyi központos tanfolyam. Az én anyagi helyzetemben csak ez jöhet szóba, mert ez ingyenes. Meg is néztem az őszi tanfolyami listát, kieséses alapon találtam is egyet, egy logisztikai ügyintézői tanfolyamot (azért, mert arra van kereslet), de nem vettek fel. Azóta sem tudom, miért. Szerintem nem volt olyan sok rossz válaszom (persze tudom, hogy nem volt hibátlan a teszt, de volt hibátlan feladatom, és ennél többet nem tudok az eredményemről), talán a személyiségteszt nem volt olyan, amit ők elvártak, nem azon a kapun mentem volna be a 9 közül, amit ők helyesnek tartottak, de ez is csak sejtés, mert csak annyit mondtak, hogy nem sikerült. A munkaügyi központban csak egy lista volt nevekkel, hogy kinek sikerült és kinek nem, és nekem valamiért nem. A tanfolyam téma tehát lezárva.
      • Ha nem bővítés, akkor szűkítés. Megszabadulni a diplomától, ami szakterülethez (környezetvédelemhez) köt, hogy mást is vállalhassak.Ezzel már megpróbálkoztam a környezetmérnöki szaktalálkozón, november 12-én szombaton, de nem vették vissza. Annyit már tudok, hogy jogilag nem lehet érvényteleníttetni (sajnos), de utána kellene járnom, mi annak a törvényes, szabályos elintézési módja, hogy legalább fizikailag ne legyen nálam a diploma, és egyúttal az egyetem is megtudja, hogy már nem szeretném használni ezt a végzettségemet… (Az a baj, hogy azt sem tudom, hol lehetne utánanézni, vagy kitől lehetne megkérdezni.)
  • A “Mi lesz velem?” kérdésre tehát a válasz: vállalkozás elvetve (mert a saját szakmámban nem érdemes, más szakterületen meg nem támogatták), tanfolyam elvetve, mert nem vettek fel, így 2 lehetőség marad. Vagy elhelyezkedni a saját szakmámban, vagy visszaadni a diplomát az egyetemre, hogy mást is vállalhassak, ne legyek szakterülethez kötve. Egyelőre mindkét vonalon elindultam, majd amelyik hamarabb bejön, azt elfogadom.

A zöld szervezetben tehát rájöttem, miért bocsátottak el: engem volt a legegyszerűbb leépíteni, mert nekem az egyesület volt a munkáltatóm, és már nem kellett annyi munkaerő a szervezetbe.

A társasjáték egyesületben is rájöttem, miért olyan a rendszer, amilyen: azért, mert bizalmatlanság alapú rendszer. Amúgy a játékmesterek önállósága csak elrendezés kérdése, erre jóval a kilépésem után jöttem rá. (Tehát ez nem az eredeti javaslatom, annál tényleg van jobb, de nem az, hogy a játékmester egy másik embertől függ.)

jatekter

És a karrieremben is megvan a 2 lehetőség: vagy a saját munkámban elhelyezkedni, vagy visszaadni a diplomát, hogy mást vállalhassak, és dolgozom is mindkét vonalon…

És hogyan javította a kilátásaimat az, hogy a kilátóban voltam? 2 állásról is kaptam visszajelzést ma. Az egyik helyről csak annyit, hogy írjam át nekik a már beküldött önéletrajzomat az általuk 15 oldalas útmutatóban megadott formátumra… (Érdemes foglalkozni azzal, aki ilyen formai dolgokba beleköt? Mindenhol máshol jó volt az önéletrajzom, mert jól áttekinthető, csak ennek a munkahelynek nem…) A másik helyen meg csak annyi volt a hirdetésben, hogy diplomásokat keresnek, meg egy e-mail cím, más nem. De holnap állásinterjúm lesz velük 10-kor. (Az ilyen homályos hirdetések általában értékesítés, hálózatépítés, MLM típusú munkák, de megírtam nekik az e-mailben, hogy ilyen jellegű munkát nem vállalok, csak környezetvédelmit, és mégis felhívtak ma telefonon, hogy menjek be interjúra. Az önéletrajzomban volt telefonszám is, e-mail cím is, fel tudtak hívni, és hívtak is. Remélem, hogy a másik gondolatom lesz az igaz, hogy ez egy munkaerő-közvetítő cég, akiknek sok diplomás állásuk van, vagy egy új cég, ahol még sok üres állás van, és talán ajánlanak valamilyen környezetvédelmi állást…) Munkahelyem tehát még nincs, de már 2 önéletrajzomra kaptam választ. Remélem, hogy legalább az egyikből lesz valami. Talán tényleg javította a kilátásaimat a kilátó! 😀

Egy kilátó és a kilátásaim

Színes szeptember

Érdekes napjaim voltak szeptemberben, voltak intenzív élmények, elintézendőkkel zsúfolt napok, jó és rossz pillanatok. Mint akárki másnak, csak mással nem pont ezek történnek. (Szerintem bárki életéről lehet regényt írni, csak nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy írjanak róla.)

Szeptember 1-jén egy kis ünnepségen vettem részt egy társasjáték egyesületben. Az elnöknek szeptember 2-án van születésnapja, azt ünnepeltük. Csak egy kis rövid köszöntés volt, és szervezési hiba miatt el is késtem, de mégis jól sikerült. 🙂

Néhány nappal később, szeptember 5-én hétfőn viszont ugyanez az elnök közölte, hogy mivel másképp szervezném az egyesület rendezvényeit, mint ő, és ő pont azon nem hajlandó változtatni, amit én javasoltam (pedig ő kérte az önkéntesek véleményét a rendezvényekről), ezentúl nem kér fel játékmesternek a rendezvényeken. (Nyilván nem tudta, hogy az én ötletem volt a születésnapja megünneplése. Ketten szerveztük az alelnökkel, aki az utolsó pillanatban megváltoztatta az időpontot (1 órával előbbre hozta) és állítólag nem tudott szólni nekem. De az alelnöknek sem tetszett a rendezvényekkel kapcsolatos ötletem, sőt, még jobban megsértődött, mint az elnök, mert valamiért személyes ügynek vette.) Ezért amikor 5-én hétfőn megtudtam, hogy nem leszek játékmester, akkor elgondolkodtam és 6-án kedden megfogalmaztam egy kilépési nyilatkozatot, amit elküldtem az elnöknek, mert a kilépést írásban is be kell jelenteni. 7-én pedig kiléptem, és az addigi önkéntes munkámért kaptam egy társasjátékot. És a tagdíjamat is visszafizették.

kilepesi-nyilatkozat

A nyilatkozatban említett szervezetek:

  • Családi Társasjáték Egyesület (vagy röviden: CSTE) – ebből az egyesületből léptem ki.
  • K10Klub – az egyesület gémer szekciója (a legnagyobb játékosok), korábban önálló, most már az egyesület része, akik szakmailag is foglalkoznak a társasjátékokkal, pl. cikkeket is írnak róluk. Nevük jelentése: 10 oldalú kockával való dobás.
  • Cogitate Games Kft – A CSTE elnökének társasjáték-gyártó cége, előbb volt a cég, aztán az egyesület. Fa játékaik Woodestic márkanéven kaphatók.
  • Csalán Egyesület – helyi zöld szervezet, ahol augusztus 1-jéig dolgoztam, semmi köze a társasjáték egyesülethez, de mindkét egyesület elnöke a másiknak is tagja, és én is tag voltam mindkettőben. (A Csalán Piacot az egyesület tarja fenn, minden pénteken 13-18 óráig lehet vásárolni.)
  • Társasház – az eddigiektől független kis társasjátékos csapat, nem egyesület, semmilyen hivatalos formája nincs.

A kilépés hatására az elnök és az alelnök privátban is letiltottak Facebookon, és nem kedvelhetem a CSTE Facebook oldalát sem. 😦 Nem is értem, miért tiltottak le onnan, az nyilvános oldal, nem csak tagoknak. A privát letiltást is csak félig értem: személyesnek vették az egyesületi nézetletérést, ezért letiltottak. De miért vették személyesnek? Ezt sem értem…

A nyilatkozatom végén az “alapító tag” titulus nem jár semmilyen tisztséggel, előjogokkal, csak annyit jelent, hogy tavaly novemberben én is részt vettem az alakuló ülésen. Összesen 13-an voltunk. (Aztán márciusban jegyezték be az egyesületet.) De talán ha alapító tag lép ki, az mégis jelez valamit, talán jobban elgondolkodnak, hogy rossz az irány, ezért írtam alá így a nyilatkozatot. 2015. november 12-től 2016. szeptember 7-ig összesen 300 napig voltam tag.

És ennek a kilépésnek a hatására a zöld szervezetben, a Csalán Egyesületben is bejelentettem a kilépésemet. Pontosabban azt, hogy abban az egyesületben sem fizetek 2017-es tagdíjat, hagyom lejárni év végén a tagságomat, és 2017-ben már nem leszek tag. Azóta gondolkoztam ezen, hogy augusztus 1-jén (általam nem teljesen ismert okokból) megszűnt a munkaviszonyom náluk. Aztán úgy gondoltam, hogy ha a társasjáték egyesületből kiléptem, intézzük el ezt is egyszerre!

De azon a héten a szép őszi idő megvigasztalt. 🙂 És itt van még néhány őszi apróság (több nap alatt készültek, hol itt, hol ott, de mind Veszprémben, néha egyszerre több is):

Aztán jött szeptember 12, hétfő, és ettől kezdve több szálon futnak az események. Aznap voltam a háziorvosnál, jogosítványt hosszabbítani, mert szeptember 28-án lejárt. (2006-ban iratkoztam be a tanfolyamra, 2007-ben sikerült megszerezni. Azóta sem volt mit vezetni, de meghosszabbítom, mert hátha éppen olyan állást kapok valahol, amihez kell. Környezetmérnöki álláshoz kérik néha. Ha pl. sokat kell terepre menni… Saját járművet még mernék vezetni, másét már nem. És úgy érzem, könnyebben menne először egyedül, utast még nem vállalnék be, ahhoz kell egy kis idő.)

És szintén 12-én hétfőn mentem a munkaügyi központba (tudom, hogy járási hivatal foglalkoztatási osztály, de én maradok a hagyományos névnél, azt mindenki érti), mert lejárt az álláskeresési támogatásom, ezért vissza kellett jelentkezni, és kértem az aktív korúak ellátását. És ha már ott voltam, néztem álláslistát és tanfolyam listát is.

De egyik ügy sem olyan egyszerű. 😦 Sem a jogosítvány hosszabbítás, sem a munkakeresés. Kezdjük az egyszerűbbel, az orvosi vizsgálattal! 12-én hétfőn a háziorvos kijelentette, hogy ő megadná az alkalmasságot, de egy gyerekkori betegség miatt szakorvoshoz kell küldenie. Gyógyultnak nyilvánítottak már, de mégis kell a vizsgálat, ez a törvény. (A betegséget nem nevezem meg, csak annyit jelzek, hogy nem is az volt talán, aminek mondták. Akkor csak annyit mondtak: “nem tudjuk mi ez, de …-ra hasonlít”, és olyan betegségre való gyógyszert szedtem 1984-95-ig. Egy elég súlyos betegségről van szó. De annak a betegségnek van egy jellegzetes tünete, amiről felismerhető, és ami nekem soha nem volt. De már hivatalosan is egészségesnek nyilvánítottak, de mégis előírja a törvény a vizsgálatot…)

Szeptember 23-ra kaptam időpontot a szakorvoshoz. Ő megvizsgált, de kell még 1 vizsgálat, október 3-án hétfőn, és ha az meglesz, akkor egy harmadik helyen, egy harmadik időpontban mondják ki, október 21-én pénteken, hogy alkalmas vagyok-e. 10 évvel ezelőtt is elvégezték rajtam ezeket a vizsgálatokat: azt is, amin már túl vagyok, meg azt is, ami hétfőn lesz, de akkor még közvetlenül egymás után végezte ugyanaz az orvos, és egyből megmondta az eredményt. Az egész megvolt 1 óra alatt, most meg 3 helyre kell menni, 3 különböző időpontban, és elhúzódik egy hónapig… 😦

És még a háziorvosi vizsgálat volt az egyszerűbb eset, a munkaügyi központban ennél sokkal bonyolultabb az ügyintézés… A munkaügyi központ álláslistáján nem volt a végzettségemnek megfelelő állás (pedig már nem ragaszkodom a diplomás álláshoz, a lényeg a környezetvédelmi szakterület), ezért kénytelen voltam a közfoglalkoztatásokat keresni. Szorgalmasan keresek állást, meg is pályázom mindent a szakmámban, amiről tudok, de egyelőre nem túl sikeresen. 😦 Ezért marad a közfoglalkoztatás. De mivel az úgyis csak ideiglenes, és nem jár sok pénzzel sem, ezért többé-kevésbé mindegy is, mit csinálok. Nem is az állások nevét kezdtem nézni, hanem az ügyintézőkét. Ahhoz mentem, aki a legjobban ért a munkájához, és még kedves is az ügyfelekkel. (Ha valaki ismerné a veszprémi munkaügyi központot: a hölgy a 8. ablaknál ül és a legősibb keresztnevet viseli.) Találtam is nála egy elég nyugalmasnak tűnő (teremőr) állást. Érdeklődtem az állásról, majd néztem képzési listát is, és ott is kinéztem magamnak egy tanfolyamot (logisztikai ügyintéző – azt most keresik). Természetesen a tanfolyamokat mások intézik, egy emelettel feljebb.

Aztán mivel kedd ügyfélmentes nap volt, 14-én szerdán visszamentem a kitöltött tanfolyami jelentkezési lappal, és azzal a szándékkal, hogy megpályázom az állást, hogy legyen egy kis pénzem, aztán ha indul a tanfolyam, akkor átváltok rá, mert arra is jár támogatás, és hosszú távon többre megyek egy új végzettséggel, mint a közfoglalkoztatással… De ezt így nem lehet! Közfoglalkoztatásból csak normál munkahely miatt lehet kilépni, tanfolyam miatt nem. Mert a tanfolyamnak feltétele, hogy 30 napja regisztrált álláskereső legyek, de a közfoglalkoztatás alatt szünetel a regisztrációm. Tehát nem lehet megvárni, hogy melyik lesz előbb, és nem lehet a munkából tanfolyam miatt kilépni, dönteni kell! Az ügyintéző hölgy a közfoglalkoztatást ajánlotta, mert a tanfolyam csak hetek múlva indul és bizonytalan, hogy összejön-e a létszám. A közfoglalkoztatás meg addig is biztos pénzkereset. Ezért 15-én csütörtökön (miután a család is jóváhagyta az ügyintéző hölgy véleményét) jelentkeztem közfoglalkoztatásra, kaptam egy közvetítő lapot.

Mivel ez kulturális közfoglalkoztatás lenne, a Nemzeti Művelődési Intézeten keresztül megy. (A továbbiakban: NMI.) Ők a munkáltató, tőlük kapom a fizetést, de nem náluk dolgozom, hanem ott, ahol meghirdették az állást, és a munkahely adja a feladatokat, nem az NMI. Elég bonyolult, de az ügyintézés még inkább az. Először is üzemorvoshoz küldtek. Mondták, hogy kérjek időpontot. Fel is hívtam aznap, 15-én csütörtökön 5-ször, de 1-szer foglalt volt, 4-szer meg hagytam végig csengeni, de senki nem vette fel. Pénteken is hívtam 2-szer, majd odamentem személyesen, és kiderült, hogy csütörtökön az első 3 hívásom még rendelési időben volt, mégsem vették fel, pénteken meg nincs is rendelés.

photo5131

Aztán 19-én hétfőn bementem oda a rendelőbe személyesen, időpont nélkül. Végig kellett várnom az időpontosokat, de megvizsgált és alkalmasnak talált teremőrnek. Aztán mentem az NMI-be, onnan továbbküldtek a leendő munkahelyre. Elmentem oda még aznap, 19-én hétfőn, és ott kértek önéletrajzot. Szerencsére volt nálam, mert tudtam, hogy az NMI-nek is kell, és nekik vittem (és több is volt, mert akkor már a 22-ei állásbörzére is nyomtattam néhányat), ezért odaadtam nekik, és azt mondták, hogy hamarosan felhívnak, hogy mit szólt az igazgató az önéletrajzomhoz. De csak ezen a héten, 28-án szerdán hívtak fel, hogy jövő kedden, október 4-én lesz egy személyes megbeszélés délután 3-kor. És majd az alapján dönt az igazgató (ki tudja mikor), hogy alkalmas vagyok-e közfoglalkoztatásban teremőrnek… A munkaügyi központban is elszörnyülködött a hölgy, amikor ezt tegnap elmeséltem neki…

Ennyit a 12-ei eseményekről és következményeikről. De azon a héten volt néhány pozitív esemény is. 🙂 14-én szerdán az egyetem parkjában a kedvenc zenekarom koncertje (eredetileg egyszemélyes zenekar, egy énekes-gitáros-dalszerző, de mára egy hegedűssel 2 fősre bővült a formáció). 🙂 2010-ben még egyszemélyesként nyerte meg a veszprémi utcazene fesztivál szakmai díját (nagyon is megérdemelten!), aztán 2016-ban a Dal felfedezettje lett. Nem ő ment az Eurovízióra, de a legjobb 4-ben benne volt és ezt a különdíjat is megkapta. 🙂 2 nagylemeze is megjelent, 2014-ben és 2016-ban. Mindkettő megvan nekem dedikálva. 🙂 Természetesen a 14-ei koncertje is ugyanúgy feltöltött, mint eddig mindegyik. 🙂 December 2-án jön legközelebb a városba, egy teljes egészében fából épült, föld alatti szórakozóhelyre. Akkor is megyek! 😀 A koncertre menet pedig így nézett ki a naplemente:

17-én szombaton pedig a társasjáték egyesület rendezvényén voltam. 7-én kiléptem ugyan, de a nyilvános eseményeikre még megyek játszani. 🙂 A játékmesterek szívesen játszottak velem, és én is jót játszottam velük. 🙂 Játékosként nem is érzékeltem az általam játékmesterként kifogásolt dolgokat, mindig volt kivel és mivel játszani és ez a lényeg! 😀 Az elnök sem haragszik már rám, mert ugyanolyan barátságos volt, mint amikor még tag voltam. 🙂 Persze csak a legszükségesebbekre szorítkoztunk, másra nem volt idő, csak regisztrált a belépésnél, adott tombolát 3 lejátszott játék után (nem nyertem semmit) és a végén leadtam neki a rendezvény értékelő lapomat, nem beszéltünk a kilépésemről és a hozzá vezető eseményekről, de nem láttam haragot a szemében és nagyon barátságos volt velem. Az alelnökkel nem volt közvetlen kapcsolatom, csak láttam, ahogy körbe járkált a teremben (biztos valamilyen felügyelet, ellenőrzés volt a feladata a rendezvényen – ezt most javítottam, először sikerült “ellenőrzés” helyett “ellenérzés”-nek elgépelni, talán ezt hívják freudi elszólásnak -, nem tudom milyen tisztségben, nem látom át a rendezvény hierarchiát), de amikor néha összeakadt a tekintetünk, haragot és elutasítást láttam benne. De a Facebook letiltást még mindketten fenntartják… (De már nincs mit mondanom egyiknek sem, csak szeretném, ha nem lenne köztünk harag. Részemről semmi személyes nem volt az észrevételeimben, csak fejleszteni akartam a rendszert, ráadásul ők kérték a véleményemet.) De akárhogy is néznek rám, én legközelebb is megyek játszani, november 5-én. 🙂

Jött a 19-ei hét. Hétfőn, 19-én üzemorvos, NMI, önéletrajz leadás. 22-én csütörtökön állásbörze, de nem volt sehol a végzettségemnek megfelelő állás. 41 cég volt, de nem biztattak semmivel. Ahol azt mondták, hogy talán lehet, oda leadtam önéletrajzot, de most aktuálisan sehol nincs környezetvédelmi állás. 😦 23-án pénteken meg szakorvosi vizsgálat, első felvonás. Jön még október 3-án és 21-én is egy-egy megpróbáltatás…

Aztán jön már végre a sok ügyintézés után egy kicsit pozitívabb időszak. 24-én szombaton szüret, ismerősöknél (apám barátainál). Kétféle szőlőt is szedtünk, fehéret és vöröset is, és igaz, hogy reggel 8-tól este 6-ig ott voltunk, de a friss levegőn (szerencsére száraz, napos időben), jó társaságban nem lehet elfáradni. 🙂

25-én vasárnap kirakodóvásár volt, vettünk is ezt-azt, de inkább látványnak, élmények jók az ilyenek. 🙂 Aztán mentünk a nagymamámhoz ebédre. Nagy születésnapi bulira, mivel másnap, szeptember 26-án, hétfőn lettem 36 éves. Környezetvédelmi ünnep is ez a nap: A Tiszta Hegyek Napja. Az volt a születésnapi ajándékom a család egyik felétől, hogy új cipőt és új nadrágot tudtam venni magamnak. (Nadrágból már egyre nehezebb normálisat találni, mert nem szeretem a koptatott divatot. A szaggatottat meg még kevésbé. A koptatottal az a baj, hogy én szeretem, ha egy nadrág akár 10 évig is hordható, de újonnan mégse úgy nézzen ki, mintha már 10 éve hordanám. A gyárilag szakadt meg hogy néz már ki? Ami elszakad, azt megvarrjuk vagy kidobjuk, ezek meg még drágábban árulják, mint az ép nadrágokat!) De szerencsére találtam magamnak normálisat. 🙂

A család másik felétől is sok apróságot kaptam, pl. ezt a könyvet a legszebb nemzeti parkokról. Belelapoztam már, hogy van-e benne magyar, és van! :O Rögtön az elején, a Fertő! 🙂

photo5190

A keddi napom is jól alakult, ismerek valakit, akinek aznap van a születésnapja (egy nappal az enyém után) és sikerült őt meglepnem egy kis ajándékkal. 🙂 Aztán meg még eggyel! 😀 A 14-ei koncertre vele akartam menni, de nem tudott jönni. 😦 És megkértem a kedvenc zenekaromat, hogy adjanak neki a születésnapján privát koncertet, mert szegény lemaradt a koncertről. 😀 Ezt ugyan nem vállalták, de egy videóüzenetet igen. 🙂 A frontember, az énekes-gitáros. 🙂 Meglepődött az ismerősöm, hogy felköszöntötték! 😀 (Az üzenet privát, ezért nem linkelem.)

28-án szerdán hívtak a leendő(?) munkahelyemről, hogy október 4-én interjú. És még mindig aznap megjött a postán egy kis nyereményem, egy Cinegemese nevű kis aranyos verses mese, szép rajzokkal, amit már másfél éve vártam. 🙂 De megérte várni rá. 😀

Aztán csütörtökön volt egy intézkedős napom. Megvártam, amíg mindenki elmegy itthonról (egyesek fél 8-ra mennek dolgozni, mások 9-re valaki 10-re, negyed 10-kor indult), aztán nekiálltam porszívózni, virágot locsolni, és egyéb apróságokat. (Most én vagyok itthon, ez nagyrészt az én dolgom. De csak az ilyen apróságok, a nagyobb dolgokhoz többen kellünk.) 11-re végeztem mindennel, aztán indultam gyalog a városba. Először a munkaügyi központba, bejelenteni, hogy szerdán hívtak a munkahelyről, és nem miattam késik a közvetítő lap, hanem a munkahely nem döntötte el már 2 hete, hogy kellek-e nekik. Az ügyintéző hölgy is elszörnyülködött ezen a bonyolult ügyintézésen és lassú munkatempón, de most már tudja, hogy nem rajtam múlik. Megint megkérdeztem, nem indul-e hamarabb a tanfolyam, mert gondoltam, hogy hagyom ezt a közmunkát és beiratkozom oda, de kiderült, hogy ezt a munkahelyet mindenképpen meg kell várni, ha megfelelek nekik, akkor el kell fogadnom, különben törölnek a nyilvántartásból és nem lesz TB jogosultságom. Aztán ha nem felelek meg, akkor mehetek tanfolyamra, ha még nem indult el. (Megkérdeztem az emeleten: még nem indult el, sőt azt sem tudják, mikor indul.) Tehát most várni kell.

Még mindig 29-én csütörtökön mentem másik nadrágot is nézni (ünnepi is kellett, nem csak hétköznapi, amit lefényképeztem), és sikerült is. De a munkaügyi központ tőlem fél óra séta, onnan az a bizonyos bolt sincs közel, ahol a fekete nadrágot vettem, és onnan meg kb. háromnegyed óra gyalog haza. Meg az ügyintézési idő, várakozás a munkaügyi központban, meg a nadrágot is próbálni kellett… Délután 1 óra után körül érkeztem haza, és fél 2-re be voltam jelentve fodrászhoz… De odaértem. 🙂

Aztán még mindig tegnap (29-én csütörtökön) este fél 7-től 10-ig hatalmas társasjáték parti 3 fővel egy belvárosi helyen. Ez nem az egyesület, hanem a másik, kisebb, de régebbi csapat, az a bizonyos Társasház… Júniustól nyári szünetet tartottunk, de most végre újraindult! 🙂 2 játékot vittem magammal. Az egyik, a kilépéskori új szerzeményem nem fért el az asztalon! 😀 Ezért mellőztük. Amúgy így néz ki a doboza:

photo5018

Ezzel már itthon játszottunk, mert 2-4 fős, és hiába vagyunk 4-en, mindig csak 2 játékos van itthon, az egyik én vagyok. A másik játék 3-8 fős, ki sem volt bontva még, mert nem találtunk 3. játékost. De most kibontottam a csapatnak, és jót játszottunk vele. 🙂 Több fordulót is, egész este! 🙂 A játék doboza:

Photo4313

És a kártyák kibontva:

Nagyon jól zárult a tegnapi nap! 😀 Ennyit a szeptemberi élményeimről. Elég intenzív hónap volt… 🙂

Októberi terveim, amit már tudok:

  • Kirándulás holnap a nagy kilátóhoz.
  • Szakorvosi vizsgálat 2. felvonás 3-án hétfőn.
  • Személyes interjú a leendő munkahelyemen, 4-én kedden.
  • 7-én pénteken fogorvos. (Még júliusban esett ki a fél tömés, de augusztus közepén mertem csak időpontot kérni. 2 fogorvos van a rendelőben, apa és fia. Az apa vezeti a rendelőt, benne megbízom, a fiával már volt rossz tapasztalatom. De a körzeti rendelést természetesen a fiú vezeti, az apja már csak a magánrendeléssel foglalkozik. Nem tudtam, hogy adjak-e még egy esélyt a fiúnak, vagy menjek az apjához magánrendelésre, de végül az anyagi helyzetem döntött: magánrendelésre nincs pénzem, marad a körzeti. Október 7-ére adtak…)
  • 9-én vasárnap ingyenes beiratkozás a megyei könyvtárban.
  • A 15-ei hétvégén valószínűleg megyünk apai nagymamámhoz, mert 15-én névnapja lesz neki is és a faluja másik végén lakó nagynénémnek (apám húgának) is. De ez még kérdéses, csak minden évben szoktunk menni.
  • 21-én pénteken a jogosítvány hosszabbítás remélhetőleg utolsó állomása.
  • És közben remélhetőleg legalább 2-3 Társasház…

Novemberre és decemberre is van már programom. November 5., társasjáték délután (aztán talán majd decemberben is lesz valamikor), december 2., a kedvenc zenekarom koncertje. Előtte november 30-án meg névnapom lesz, nekem is meg apámnak is. (Hogy is hívják a normális embereket?)

De biztos lesz még sok élményem októberben, novemberben és decemberben is. Ha megkapom a közfoglalkoztatást, akkor február 28-ig biztos helyem lesz, ha meg nem, akkor jelentkezem a képzésre. Ha indul még októberben, elvégzem, ha nem indul, beindítom a saját vállalkozásomat! 😀

Színes szeptember