Az én kedvenc bloggerem! – 2017. január

https://i2.wp.com/euromail.hu/download/fa31268e5a79c368424ca0bfbee715ae/My%20favorite%20blogger%20Award.jpg

Januárban is sok érdekes blogbejegyzést olvastam, de volt köztük egy, ami igazán figyelemre méltó. Tudom, hogy nem leszek vele népszerű a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége tagjai között, és talán a játék e havi házigazdája, Lina O’Brien, az Egyszerű pillanatok blog szerzője sem fog egyetérteni velem, de a sok januári bejegyzés közül aki díjat érdemel, egy olyan hölgy, aki már eltűnt a csoportból: Molnárné Szatmári Boglárka (Bopci). Nem tudom, hogy ő törölte-e saját magát és a bejegyzését a csoportból, vagy az adminok, de sajnos igazságtalanul negatív színben tüntették fel őt a hozzászólók. Pedig a Buszbaleset – máshogy című bejegyzése nagyon elgondolkodtató. Utólag rákerült a cikkre egy 18-as korhatár, ami talán jogos is, de ettől még jó cikk.

Ahogy Boglárka is írja rögtön az első bekezdésben, a cikk NEM az áldozatok ellen szól. Még az sem ellenük szól, amit vastagon kiemelt a 3. bekezdésben, hogy már unja a hír részleteit. Ez mindenkiben felmerül, de szinte senki nem meri ilyen bátran kimondani. Szerinte ezek a részletek csak a hozzátartozókra tartoznak vagy még rájuk sem. (Persze ő is leír bizonyos részleteket, főleg a sok kritikát kapott “matek-biosz” részben, de nem öncélúan, hanem nagyon is logikusan, szemléletesen.) Ezért elhiszem, hogy a cikk tényleg nem irányul senki ellen. Csak bizonyos jelenségeket próbál meg bemutatni, elemezni, megkérdőjelezni, teljesen jogosan.

Aki túljut azon az első (és egyébként helyes és jogos, de érzelmi indíttatása miatt kissé primitív) reakción, hogy “Jaj, szegény gyerekek, mi történt velük?”, és ennél tovább akar gondolkodni, abban felmerülnek bizonyos kérdések és gondolatok, amelyeket ez a cikk elég nyersen, de nagyon lényegre törően mutat be. Mik ezek a kérdések és gondolatok?

  1. A gyász magánügy. Csak az áldozatok családjára, barátaira tartozik, nem olyan idegen emberekre szerte az országban, akik a baleset előtt még csak nem is hallottak ezekről a gyerekekről. De akkor mégis miért juttatja el a média minden háztartásba? Miért sokkolják ilyen hírekkel az embereket?
  2. Részletek, fejlemények, képek: ezek is csak az érintetteket érdeklik, ahogy ezt a cikk is leírja, a 3. bekezdésben kiemelve.
  3. Egyáltalán hogyan dől el, hogy melyik baleset lesz médiahír és melyik nem? Erről sok konkrét példa van a cikkben is. Nem a baleseteket szeretném ezzel összehasonlítgatni, ahogy Boglárka sem ezt teszi,  mert nyilván mindenkinek az a legsúlyosabb, ami őt vagy hozzátartozóját érinti, csak érdekelne engem is, ahogy őt is, hogy van-e valamilyen rendszer, ami alapján médiába kerül egy hír, akár balesetről, akár másról. Mitől függ, hogy hír lesz-e valami vagy nem? (Számít-e pl. az áldozatok száma, kora, foglalkozása, ismertsége, stb?)
  4. És mitől függ, hogy melyik balesetnél rendelnek el nemzeti gyásznapot és melyiknél nem?

Ezekre a kérdésekre kitér a díjazott cikk, Boglárka is ezekre keresi a választ, sőt, néha meg is tippeli, hogy pl. talán az áldozatok sportoló mivolta is számíthatott ebben az esetben. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de jó lenne tudni, hogy mi alapján lesz hír valami, és mi alapján nyilvánítanak egy esetet nemzeti gyásznak. Ez a cikk erről szól, semmi másról. A kérdések teljesen jogosak, túlmutatnak ezen a baleseten, inkább általános jelenségekre kérdeznek rá. Olyan jelenségekre, amelyeket a legtöbb ember szeretne megérteni, de senki nem mer kérdezni. Ettől jó ez a cikk, és nagyon könnyű felfedezni benne ezeket az értékeket, ha nem érzelmi alapon állunk hozzá. Ezért lett ez a cikk a havi kedvencem.

És még valami, amit a díjazott cikk nem említ, csak az én magánvéleményem. A baleset miatt azon a hétvégén több tévécsatornán, több szórakoztató műsor is elmaradt. Ezt miért kellett? Nyilván a hozzátartozóknak nincs kedvük ilyeneket nézni, ezt megértem. De a többieknek (és talán még nekik is) nem éppen most lenne szükségük ezekre a vidám műsorokra, azért, hogy ne süllyedjen bele mindenki a gyászba, hanem lássuk, hogy utána is van élet és utána is van miért élni? Mert elég nagy baj, ami történt, de az élet megy tovább. És nekünk, megmaradtaknak élni kell. És ha élnünk kell, lássuk a jó oldalát! Ezért lenne most szükség olyan műsorokra, amik megmutatják, hogy az ilyen szomorú események ellenére van az életnek jó oldala is. És éppen ezek maradtak el. De miért?

Kiegészítés: a témában még egy figyelemre méltó cikk jelent meg ennek a bejegyzésnek a megírása után, de még a megjelenés előtt. Kiss Adrianna cikke a Gyémánt marionett blogból. Az olaszországi eset… Ő is megpróbál magyarázatot találni, hogy miért éppen ez az eset lehet hír. Ő a külföldi helyszínre gondol. Nem tudom, mennyire helyes akár ez a magyarázat, akár a másik cikk tippje (sportolók voltak az áldozatok), de örülök, hogy valakik végre magyarázatot keresnek, hogy mitől lesz hír az egyik eset és mitől nem az a másik. Azt hiszem, ez az ilyen elgondolkodtató írások lényege, ezért érdemelnek díjat ezek a cikkek.



Az én kedvenc bloggerem! – 2017. január

Fényképezős kihívás

Ha jól emlékszem, talán hétfőn láttam meg a kihívást a Metaforaszennyezés blogban. Tegnap kedd volt, elindultam a városba, fényképezni. Amúgy is volt dolgom, elmentem a könyvtárba (ami nálam egészen hosszú program: ha van a földszinten kiállítás, akkor megnézem, aztán fel a 2. emeletre, válogatok könyveket, lehetőleg olyan szerzőktől, akiket még nem olvastam, vagy akiket én fedeztem fel magamnak,  majd körülnézek a lenti asztalon is, aztán elolvasom a Naplót, vagy ha várni kell rá -mert a nyugdíjasok hajlamosak begyűjteni egyszerre 5-6 újságot, köztük a Naplót, és addig egyet sem tesznek vissza, amíg nem olvasták el mind a 6-ot -, akkor addig belelapozok más újságokba is, és csak utána megyek haza), és a könyvtárba vezető úton (kb. 3 km gyalog) volt időm fényképezgetni. 🙂

Miket kellett fényképeznem?

1. óra
2. zászló
3. utcatábla
4. kerítés
5. felhő
6. tető
7. postaláda
8. rendszámtábla
9. utcai lámpa
10. valami, ami nem illik oda

Egy-két dolog nagyon egyértelmű volt, pl. hogy az óra az az Óra a Kossuth utcán, hogy félúton a belváros felé a Munkácsy úton van még egy postaláda a posta előtt, vagy hogy a tető a megyei könyvtár teteje lesz, mert az szép, tornyozott, díszes tető. Volt, amit sejtettem, hogy mi lesz, pl. az utcai lámpáról is gondoltam, hogy a könyvtár körül kell keresni, mert arrafelé vannak érdekesek, és a “valami, ami nem illik oda” egyből kihozta belőlem a környezetmérnököt: annyi bokor alatt van szemét, majd lefényképezek valami nagyobb zacskót vagy ilyesmit, ami jól látszik a képen, és látható, hogy nem illik oda. A bokorba madárfészek való, nem nejlonzacskó vagy üdítős flakon. A többiről meg úgy gondoltam, majd találok valamit. Zászló minden közintézményen van, utcatábla is sok van a városban, a kerítés és a rendszámtábla is elég gyakori jelenség, és ha szerencsém lesz, talán felhős lesz az ég…

Először az utcatáblát találtam meg. Gondoltam rá, hogy teszek egy kitérőt a Stromfeld utca felé, ahol van egy utcatábla Stromfeld Aurél képével, vagy hazafelé esetleg útba ejtem a Klapka György utcát, ahol Klapka György látható az utcatáblán (még az 1848/49-es szabadságharc hőse, nem az ő déd- vagy ükunokája, a nemrég 88 évesen elhunyt nagyvállalkozó), de mivel ez útba esett, és ez is látványos a városi címer miatt, gondoltam, ez is megfelel.

photo6805

Lesz majd kép ebben a blogban a Stromfeld és Klapka utcákból is, a portréval díszített utcatábláról is, sőt, egy különleges házszámot is bemutatok majd. Vagy ezen a héten vagy a jövő héten várható az “Utcanevek, házszámok” című bejegyzés…

A következő, amit megláttam egy nejlonzacskó, a kép közepén, ahol a bokor és a kerítés összeér. Valami, ami nem illik oda.

photo6806

Mondhattam volna, hogy ezzel a kerítés témát is letudtam, mert abból is látszik egy kis darab, de nem mondtam. Inkább lefényképeztem a kerítést rendesen, egy hosszabb szakaszon is. 🙂

photo6807

Ez egyébként a Báthory iskola kerítése, ha valakit érdekel. (Inkább intézményről teszek fel ilyen képet, mint magánházról, nehogy valaki kifogásolja, hogy a házát fényképezgetem…)

Aztán jött a postaláda a Munkácsy úti postánál…

photo6808

Elindultam a Jutasi úton, és tudtam, hogy az erdőgazdaság közintézmény, a honvédelmi minisztérium tulajdona HM Verga Zrt. néven, ezért gondoltam, csak van rajta magyar zászló. Vagy ha nincs, akkor a Táncsics iskolán biztos találok, kicsivel továbbmenve az út túloldalán. És meglepődtem, mert a Vergánál jobbat is találtam: céges zászlót! 2 képet is készítettem, mert az elsőn nem lobogott eléggé. De ha csak a magyar zászló lenne jó, bár ez nem volt kikötés, a biztonság kedvéért a Táncsics iskolára kitett magyar és EU zászlót is lefényképeztem. 🙂

photo6809photo6810photo6811

Aztán beértem a belvárosba és jött az óra…

photo6812

Majd egy rendszám. HCN. Vagyis hidrogén-cianid. De ki ellen használjam? 😀 Nem tudom, de amikor már a 3. ilyen rendszámot láttam (mert figyeltem az olyan rendszámokat, amik jelentenek is valamit, hogy legyen értelme megörökíteni), akkor már úgy éreztem, muszáj lefényképezni! 😀

photo6813

Ezek után jött a könyvtár teteje a 2. és 3. emelet közti lépcsőfordulóból fényképezve. Amikor végeztem a 2. emeleten, akkor felmentem egy lépcsőfordulónyit, fényképezni, majd úgy mentem le a földszinti könyvekhez.

photo6814

A könyvtárból kilépve pedig lefényképeztem az utcai lámpát.

photo6815

Ekkor megnéztem a kis cetlimet, amire felírtam a kihívás pontjait, és láttam, hogy már csak a felhő van hátra. Elég borult volt az idő, de olyan klasszikus felhő formájú felhő nem volt az égen, hanem egy összefüggő szürkeség, ködszerű felhőréteg borította az eget. Ezért aznap jobb híján ezt fényképeztem le, valahol a Haszkovó úton. Aztán amikor arra gondoltam, hogy még ma megírom ezt a bejegyzést, a 8. emeleti ablakomból klasszikus, körülhatárolható felhőket is láttam, ezért azokról is van kép. 🙂

photo6816photo6817

Ennyi volt a kalandom a kihívással, és hogy mindenki lássa, hogy teljesítettem, felteszek a kihívás szerinti sorrendben is kategóriánként 1 képet. Tehát a sorrend: óra, zászló, utcatábla, kerítés, felhő, tető, postaláda, rendszámtábla, utcai lámpa, és valami, ami nem illik oda.

És már csak egy újabb kihívás van hátra annak, aki olvassa ezt a bejegyzést.

  1. madáretető
  2. piros autó
  3. Nap
  4. odvas fa
  5. téli sport
  6. színes ruhába öltözött ember
  7. óriásplakát
  8. háziállat
  9. vaskapu
  10. ablak
Fényképezős kihívás

Az én kedvenc bloggerem – 2016. december

2016 egy intenzív és vegyes év volt, sok jó és sok rossz élménnyel. De 2017 eddig elég jól indul. Pozitív élmény pl. hogy idén is részt vehetek “Az én kedvenc bloggerem” játékban. 🙂

Decemberben már leírtam néhány kedvencemet. Akkor kaptam kritikát, hogy 1-2 ember kimaradt… Most, januárban a decemberi élményeim közül sorolok fel összesen 1-et. Azért nem többet, mert az már lista lenne, és biztos nem teljes, lemaradna róla ez + az… De ha eleve csak egy kedvencet választok, akkor ezt megelőzhetem. 🙂 (Igyekszem minden hónapban más bloggert választani, legalábbis nem ugyanazt, akit az előző hónapban…)

December fénypontja mindig a karácsony. Mi más is lehetne a kedvencem ebből a hónapból, mint egy karácsonyi bejegyzés? Azért is lett éppen ez a bejegyzés a kedvencem, mert egy nagy meglepetésről szól, amire nagyon vágyott, aki kapta, de mégsem számított rá. Ettől lett igazán pozitív hangulatú és nagyon könnyen átélhető a bejegyzés.

Ezt a bejegyzést Kristóf Eszter írta a Napi Kincsek Tárháza blogban december végén. Címe: Karácsonyi csoda a javából. De érdemes mást is elolvasni ebben a blogban, mert nagyon pozitív bejegyzések vannak benne, és segít meglátni mindenkinek az élet apró örömeit. 🙂

Az e havi házigazda Bandita.



Az én kedvenc bloggerem – 2016. december

MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Hujber Zsuzsanna fényképe.

Akinek küldtem: Cece (ejtsd: sziszi), teljes nevén Kovács Cecília. (A blogja a nevére kattintva látható…) Mit küldtem? Egy kis világító karácsonyfát. A kedvenc ajándékboltomban vettem. A boltban ki is volt bontva, de ott nem mertem lefényképezni, hátha nem szabad, itthon meg nem mertem a dobozt kibontani, hogy lefényképezzem, meg nem is illik más ajándékát kibontani, mielőtt elküldöm, ezért kerestem egy hasonlót a neten, hogy megmutassam. (Próbáltam ugyanazt, de a boltnak, a kedvenc ajándékboltomnak nincs saját honlapja, csak az üzletháznak, ahol van a bolt, és ott nem részletezik a termékeket…) Tehát kb. így néz ki:

Kapcsolódó kép

Viszont lefényképeztem becsomagolva, mielőtt feladtam, december 1-jén csütörtökön:

photo6289

A bolti dobozt csomagoltam be a csomagolópapírba, arra ragasztottam egy kis papírt, ami a doboz 2 oldalát fedte. Az egyik oldalon (a papírlap tetején) a feladó és a címzett címe volt, alatta “Boldog karácsonyt” felirat. (A nevek, címek nyomtatott nagybetűvel, kék tollal, a felirat piros filctollal, saját írásommal.) A papírlap aljára pedig az MBBK felirat került, fenyőfákból és szaloncukrokból, hogy a címzettnek is egyértelmű legyen, miért kap csomagot. 🙂

Postára adni viszont nem is volt olyan egyszerű… Először is az alakja miatt csak ajánlottan vállalták. Ki is töltöttem az ajánlott szelvényt és oda is adtam nekik. Ilyenkor bedugják a gépbe, a gép lepecsételi és ír rá még ezt-azt, majd visszaadják nekem, de mindez most elmaradt, a kitöltött szelvényem talán még most is ott van abban az ablakban a postán. (És persze ez nekem is csak hazafelé tűnt fel…) De az ajánlott szelvényt rátették, barbár módon a “Boldog karácsonyt!” feliratra, és engem hibáztattak, hogy kicsi a doboz, legalább szabvány levél méretűnek kellene lennie, nem fér rá az összes bélyeg… De egyrészt a doboz mérete adott, ilyenben árulták a boltban, másrészt honnan tudhattam volna, hogy ajánlott lesz, és ennyi bélyeg kell rá??? Arra azért vigyáztam, hogy a feladó és a címzett címe közé éppen kifért egy postai bélyeg! 😀  De legalább elment a levél, remélem Cece is megkapta. 🙂

És akitől kaptam…

Kaufman Ilona, Sopronból. A szülővárosomból. 1980-ban születtem Sopronban, de kb. 1982-ben elköltöztünk (előbb Bakonybélbe, nagyszüleimhez, majd 1983-ban Veszprémbe, 1986-ban a mostani lakásunkba) és amióta elköltöztünk, azóta nem jártam ott. Amúgy az a bizonyos soproni népszavazás (amikor eldöntötték, hogy Magyarországhoz tartoznak) 1921. december 14-én volt, már 95 éve lettek a leghűségesebb város.

 És miket kaptam tőle?

Egy könyvet, amit majd ünnepek között üres óráimban elolvasok. Érdekesnek és hasznosnak tűnik.

photo6292

Több csomag kávét

photo6293

És egy levelet egy szép rajzzal

photo6294

És használati utasítással a kávéhoz! 😀

photo6295

Ennyi szép ajándékot kaptam karácsonyra. 🙂 És éreztem, hogy nem vagyok egyedül. 😉 Remélem, mindenkihez sikeresen odaértek az ajándékok, és mindenki örült annak, amit kapott. Nekem tetszett ez a játék, köszönöm a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége szervező csapatának. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Karácsonyi álmok

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.


Karácsonyi álmok

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Ki is az én kedvenc bloggerem? Kit olvastam szívesen a múlt hónapban? Nem is nagyon emlékszem már, kiket olvastam… 😀 De azért van egy-két blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, egyik-másikra fel is iratkoztam. És vannak néha jó cikkek a kedvenc blogjaimban. 🙂

Talán a legnagyobb egyéniség, akivel mostanában találkoztam (egyelőre sajnos még csak interneten keresztül, élőben még nem) SzívrohamGyár. És nem csak azért, mert vendégíróként nekem is megjelent nála cikkem (és még meg is jelenik majd 15-én). Hanem azért, mert érdekesen látja a világot. A cikkeit is szívesen olvasom, de talán a verseiben még jobban kijön az egyénisége.

Ha már verses blog, akkor évek óta nagy kedvencem Frady Endre. Mennyit számít néha két betű! Amikor még iskolás voltam, és sokféle költő verseiről tanultunk, akkor a kötelezők közül talán Petőfi Sándor költészete állt hozzám legközelebb és Ady Endre állt tőlem a legtávolabb. Ez szerintem azóta sem változott, bár érettségi óta (1999) nem olvastam klasszikusoktól verseket. Ady Endre tehát nem az én stílusom. De ha már hozzáteszünk az elejére 2 betűt és Frady Endre lesz belőle, akkor már élményt, humort és kitűnő saját rajzokkal illusztrált, kiválóan megírt verseket kapunk eredményül.

De hogy ne csak verses blog legyen, hanem pl. idézetes is, ajánlom a Habfürdő blogot, arról még hírlevelet is kapok. Főleg a “Mai hab” és a “Keddi kilenc” rovatokat ajánlom, a pozitív szemlélet miatt. (A Mai hab az idézetes rovat tűnt elsőre idézetes rovatnak, a sok színvonalas, magvas gondolat miatt. De nem idézetek, csak idézésre érdemes, tartalmas, pozitív szemléletű gondolatok.)

Ha már pozitív szemlélet, rendszeresen olvasom a Derűlátó blogot is (ennek a szerzőjét személyesen ismerem, bár évek óta nem találkoztunk), ebben is nagyon pozitív életszemlélet van.

Ha már személyes ismerősöknél és pozitív életszemléletnél tartunk, egy másik pozitív blog, szintén ismerőstől (és kb. ugyanabból a társaságból ismerem, mint az előző blog szerzőjét): Szép világunk. Mindig megtalálom Facebookon az új tartalmakat, kapok értesítést a megosztott cikkekről. 🙂 Részben ismeretterjesztő is ez a blog, bemutatja mindazt, amit a világon látni érdemes, de sokszor egyszerűen csak szép. Mindig jó kedvem lesz tőle.

És még néhány blog a teljesség igénye nélkül, mert elég sokat olvastam mostanában a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége blogjait, főleg a nap bloggere játék miatt.

Pozitív életszemlélet témához: Napi Kincsek Tárháza, tényleg kincset ér. 🙂

A “szép világunk” témához egy útleírás blog: Szakifiú megpróbál eltévedni (ugyan már 1 hónapnál régebbi az utolsó cikk, de gyakran ránézek, van-e már új), a szerző stoppos élményei. Szintén ismerős, bár egészen máshonnan ismerem, mint a Derűlátó és a Szép világunk blogok szerzőit.

Ha már ismerősök, akkor még egy, nagyon komoly témájú blog, a Városliget Barátai. Elég közérdekű téma vidékieknek is, mert nekünk sem mindegy, hogy lesz-e tiszta levegő a fővárosban… Nem túl derűlátó a blog, bár ugyanabból a csapatból ismerem a szerzőt, mint pl. a Derűlátó blog szerzőjét.

A komoly témáknál maradva van egy olyan bloggerina, aki mindig fontos dolgokról ír és akkor is elgondolkodtató, és megfontolandó a véleménye, ha nem értek vele egyet. Eszter’s Offtopic. Persze általában egyetértek, de nem mindig.

Van még 2 blog, amire feliratkoztam és hírleveleket kapok róluk, tőlük. Az egyik a Tintafolt, ahol már vendégíró is voltam (itt lehet szavazni a vendégírók cikkeire, pl. az enyémre).

És van még egy blog, ahová feliratkoztam. (Az a jó édes) Erről is mindig kapok hírleveleket. Érdekes bejegyzések vannak benne. És mindenkinek kellene egy tündér keresztanya. 🙂 De azért megkérdezném a szerzőt, hogy milyen a kapcsolata a keresztanyjával, vagy hogy ő keresztanya-e… 🙂

És persze van még néhány blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, akár a cikkeket is, akár a kis megosztásaikat a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportjában, de most csak ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Akik most kimaradtak, azokról majd talán legközelebb írok. 🙂

És persze ne felejtsük el az Angel Style blogot sem, ahol elindult ez a játék. Örülök, hogy benevezhettem! 🙂

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november