Virágos vasárnap

Tegnap virágzó fák között jártam, ez volt a virágos vasárnap. Még nem virágvasárnap, mert az csak ezen a hétvégén lesz, húsvét előtt egy héttel, de már virágoznak a fák.

Több országban is megünneplik egyes fák virágzását. Japánban pl. Hanami néven ünneplik a cseresznyevirágzást. De Veszprémben is virágoznak már a gyümölcsfák, pl. a mi lakótelepünk és a belváros közti kis családi házas részen. Persze nem összehasonlítható Japánnal, ahogy a lakótelepünk színes házai sem hasonlíthatók össze Dél-Európával, de nekem mégis szép. 🙂 Kellemesen feltöltődtem az izgalmas hét után, amikor nem volt szerencsém az állásbörzén (majd talán 12-én…), de szerencsém volt a tombolán. És jólesett lassan menni utcáról utcára, nézelődni és fényképezni, mert amilyen szépen búcsúzott a március, olyan szépen kezdődött az április. 🙂

Most a legtöbb gyümölcsfa fehér.

De vannak fehér virágú fasorok is, pl. a Petőfi utca majdnem teljes hosszában…

Más színek is szépek, pl. a rózsaszín. A rózsaszínhez elég érdekesen viszonyulok. Én soha nem vennék fel rózsaszín ruhadarabot (egy időben nagy divat volt a rózsaszín póló és ing férfiaknak is, de én nem tudtam vele azonosulni), a szobám falát sem festeném soha rózsaszínre, és gondolkoztam a telefonszolgáltatóm lecserélésén is, amikor rózsaszínre váltottak (de aztán nem léptem semmit, mert amúgy elégedett vagyok a szolgáltatással), de a rózsaszín virágok mégis mindig megfognak, főleg a rózsaszín virágú fák. Talán az összes virágzó fa közül a rózsaszín (és a fehér) virágúakat látom legszebbnek. 🙂

A fákhoz tartozó házakat is érdemes lehet megnézni, néha nagyon jól mutatnak együtt…

Út közben az egyik sarkon egy macska is hozzám dörgölőzött. 🙂 Megálltam kicsit, hagytam neki, és közben próbáltam lefényképezni. Nem volt egyszerű, mert nem maradt egy helyben, folyamatosan tekergett körülöttem, de azért mégis sikerült 🙂

Volt, amikor boltívesen hajlott fölém a növényzet…

És még amiket láttam ott, kis kalandozásom során, beleértve az oda és haza vezető utat is. Fák más színű virágokkal, sövények (főleg sárgán virágzók), néhány utcakép, és egyebek…

Odafelé:

Ott:

Hazafelé:

Érdemes néha ezen a környéken sétálni, a lakótelepünk déli szomszédjában, a Barátság parkkal szemben, a belvárostól északra. Mindig frissítő látvány ez a sok fa és virág. És még szép házak is vannak arrafelé… 🙂

Reklámok
Virágos vasárnap

Ahol minden ház más színű

A Szép Világunk oldalon láttam nemrég egy cikket arról, hogy Dél-Európában milyen szép színes házak vannak. Erről jutott eszembe, hogy talán meg kellene mutatnom, hogy nem csak Dél-Európa, hanem Veszprém is szép. Egészen pontosan a mi lakótelepünk! 😀 Ahol minden ház más színű… Persze itt nem a harsány, hanem inkább a visszafogott színek jellemzők, főleg a barna és a zöld, de van sárga, narancs, rózsaszín, és ne felejtsük ki a sorból a Damjanich utca 3. számú házat, ahol az egyik fal sötétpiros!

Az én kedvenceim:

  • a Gábor Áron utca 2. (egyes képeken a 4-es számú házzal együtt látható), nem csak a diszkrét homokszíne miatt, hanem másért is, ami feltűnik az egyik oldalán,
  • a Klapka György utca 1., a narancs színű ragyogása miatt, és a rajta lévő utcanévtábla miatt is (az utolsó képen távolról, főleg a park kedvéért, a Gábor Áron utcából fényképezve),
  • a Haszkovó utca 14., a zöld-narancs mintájával (az utolsó képen hátulról, messziről, előtérben a Halle utca 9.),
  • a Stromfeld Aurél utca 3., a zöld-sárga mintája miatt, és ezen a házon is van egy különleges utcanévtábla.

De szép még:

  • a Stromfeld Aurél utca 5. (sárga),
  • Munkácsy Mihály utca 3. (hátulról, minden lépcsőház más színű),
  • a Halle utca 9. (mindig 2-2 lépcsőház egyforma, összesen 4 színben tündököl), az utolsó kép a Haszkovó 14-nél is látható.
  • a lakótelepi könyvtár épülete a Március 15. utcában (Március 15. utca 1., zöld),

Photo7385

  • a Haszkovó utca 29. (sárga) és 25. (narancs),
  • és az őszi színeit kb. 1985-86-tól a mai napig hangsúlyosan megőrző Gábor Áron utca 4. is (mögötte néhány képen ott bújik a Gábor Áron utca 2., vagy más házak is).

Elrettentő példa lehet viszont a Halle utca 7. piszkos rózsaszín árnyalata (régen talán szép lehetett, de amilyenre fakult azóta, az már nem igazán szép).

És inkább bizarr, mint szép a már említett sötétpiros fal is, főleg úgy, hogy sötétzöldhöz csatlakozik. (Együtt nincs lefényképezve a kettő, de ha a sötétzöld fallal szemben állunk, akkor a bal oldali szomszédja a piros.)

A környéken a többi ház nem kifejezetten szép vagy csúnya, de mindenesetre jobb egy színes ház, mint a panelszürke… Sőt, néha kifejezetten érdekes a színviláguk. 🙂 Ezeket véletlenszerű sorrendben mutatom be, mert így talán jobban látszik a lakótelep sokszínűsége.

Ahol minden ház más színű

A Séd völgyében jártam

Tegnap érdekes napom volt de túl sok minden járt a fejemben. Tervben volt, hogy valamikor a héten teszek egy hosszabb túrát a Séd völgyében, Veszprémben. Hétfőn-kedden valamiért nem sikerült, nem volt idő, energia, de tegnap végre megtettem. Kb. azóta van tervben, amióta év elején (talán még január végén vagy február elején) láttam a Facebookon egy tavaly márciusi cikket a Séd völgyéről. Az a cikk nem teljesen sorrendben sorolja fel a látványosságokat, én viszont végigmentem rajtuk “turistasorrendben”, vagyis úgy, ahogy a Veszprémbe látogatóknak javasolják, folyásiránnyal ellentétesen.

Aznap persze más dolgok is történtek. Pl. megtudtam, hogy nem vettek fel Tihanyba a Limnológiai Intézetbe. Ezen kívül nőnap volt, és családom női tagjainak csak este sikerült megszerezni az ajándékokat. (Délelőtt túráztam, nem jártam bolt felé, este mentem a szokásos szerdai programomra, közben beszereztem ezt-azt, de még utána hazafelé is vásároltam egy ajándékot a plázában, mert már szinte csak az volt nyitva…) És az esti társasjáték is érdekesen alakult. 🙂 Először úgy volt, hogy lesz, 4 fővel, majd úgy volt, hogy nem lesz, csak én nem tudtam róla, hogy elmarad, aztán mégis csak lett egy kis rövid, kétfős társasjáték… 🙂 De már annyi minden járt a fejemben, hogy az egyik játékban a játékostársam nagyon egyszerű kérdésétől is nagyon zavarba jöttem, pedig mindennapos eset abban a játékban az a dolog, mégis azt mondtam, hogy ilyen nem nagyon van… És nem is voltam biztos abban, hogy mit mondok, de aztán megnéztem a játékszabályt és igazam lett! 😀 Ezúton is elnézést kérek a játékostársamtól ezért a zűrzavarért! 🙂 Csak hogy rögzüljön: Metro játékban az is letesz még lapkát, akinek nincs már kocsija, egészen a végéig, mert be kell teríteni a táblát, de az Aqua Romana játékból kiesik az, akinek elfogynak a munkásai, és már nem tesz le lapkát, nem léptet építőmestert! 🙂 Tehát kicsit zűrös nap volt (főleg a fejemben 😀 ), de volt benne 2 jó dolog, a kirándulás és a társasjáték. 🙂 A játékról most nincsenek képek (néha vannak, de nem mindig), de a délelőtti Séd-völgyi kirándulásról természetesen vannak fényképeim. 🙂 Megint a szokásos mennyiség készült, 263 db, de muszáj fényképezni, ha látok valami érdekeset! 😀

Az a városrész, ahol lakom, nincs túl közel a Séd partjához, el is kell jutni addig… Lementem kb. a levéltárig…

És még egy kicsit lejjebb. Balra van egy kerítés, annak a végénél kell balra fordulni…

Photo7030

Ott van egy murvás parkoló…

Photo7031

A parkolóból indul a Fenyves tanösvény. Én most nem jártam be az egészet, csak az északi ágát, úgy jutottam el a Sédhez. De a táblán az egész látható.

Photo7032

A tanösvény bejáratánál kicsit kuszának tűnik a növényzet. Szép ilyenkor is, amikor még nincs rajta levél, de majd egyre szebb lesz. Talán ősszel a legszebb, amikor piros a kúszónövények levele, de igyekszem minél többször, több évszakban is arra járni és lefényképezni! 🙂

Photo7033

És elkezdődik az erdei ösvény…

Photo7034

Most is fényképeztem rügyeket, akárminek is nézik a blogger Facebook csoport női tagjai! 😀 (Az előző bejegyzésemben lefényképezett rügyek egyeseket férfi nemi szervre emlékeztettek ott… 😀 )

Photo7035

Ennél a táblánál jobbra fordultam, arra rövidebb a Séd felé (de úgy is néhány száz méter…) 🙂

Photo7036

És haladtam tovább az erdei úton… (Most érdemes arra sétálni, mert szerencsére még nincsenek hangyák. Amúgy tavasztól őszig minden tele van velük…) Néha van kisebb-nagyobb szintkülönbség, akár 5-10 méter is, talán látszik a képeken. 🙂

Aztán kiértem az erdőből.

Photo7040

Itt már látszik a kilátó, de most csak fényképeztem, nem mentem fel rá. Jártam már a tetején… 🙂

Photo7041

Ezen az úton mentem le a tanösvény és a futópálya hivatalos kiindulópontjáig, az északnyugati parkolóig a Házgyári út és Fenyves utca sarkán.

Photo7042

Még egy kép a kilátóról…

Photo7043

Az északnyugati parkoló. Itt balra fordultam, a belváros felé. Háttérben látszik egy cég telephelye. Az nem érdekes, hogy mivel foglalkoznak (eredetileg kertészeti áruda, a táblájuk még most is kint van, de az újabb kiírás szerint tűzoltókészülékek javítása, cseréje zajlik itt), inkább az az érdekes, hogy nagyon hosszan elnyúlik, és mögötte folyik a Séd. És vajon mi van a kőkerítés tetején?

A kerítés teteje…

Photo7046

Igen, ez tényleg üvegcserép! És több száz méter hosszan elnyúlik ez az üvegcseréppel megkoronázott kőfal az út jobb oldalán.

Balra a kilátó, jobbra a cég egyik bejárata (a másik a parkolónál van, ahonnan indul a kőfal), és a fal még folytatódik, üvegcseréppel a tetején…

Balra az elhagyott dolomitbányában kezd visszanőni az erdő, de jobbra még mindig a kőfal látható…

Aztán jobbra érdemes nézni. Végre véget ért a kőfal! És végre előbukkant a SÉD!

Balra megint egy kisebb bányagödör maradványai

Jobbra megint a Séd, vadkacsákkal. (Tudom, tőkés réce a hivatalos nevük, de a vadkacsát mindenki érti… 😀 ) Még több kép lesz vadkacsákról a Séd különböző szakaszain. Mindenhol jól érzik magukat a patakban, ahol kellően természetközeli, és nem jár túl sok ember… (Visszafelé nézve is fényképeztem, mert arra úsztak, repültek.)

Balra az erdő, jobbra a Séd, előttem a kertészet… (A kertészet mögött folyik a Séd, és a kertészet hosszan elnyúlik az út jobb oldalán, ezért azon a szakaszon inkább a bal oldalról, az erdőről készült még egy kép. A képen látható ösvényt csak fényképeztem, nem mentem végig rajta.)

A kertészet után egy kereszteződés. Nem tudom, hogy igazi körforgalom-e, mert tábla nem jelzi, de elég kerek a közepe… Persze a 4 ágból 2 inkább csak gyalog járható… Balra a lépcső egy erdei útra vezet, ami a Spar és a Hittudományi Főiskola között, a főiskola mellett ér fel a Jutasi útra. Jobbra a hídon át a Dózsaváros felé vezet az út. (Ez a legrövidebb út a mi lakótelepünk és a Dózsaváros között, de csak száraz időben járható.) Egyenesen előre a Fenyves utcán lehet menni, ott a jobb oldalon a házak mögött folyik a Séd, ezért most egy darabig megint nem láttam. Persze átmehettem volna a hídon, a Séd túlsó partjára, de ott csak földút van, ami bérelhető kerteken át vezet, és mások kertjébe inkább nem tapostam bele, maradt a Fenyves utca. Jobbra házak, mögöttük a Séd, balra a domb és rajta az erdő. Természetesen lefényképeztem a körforgalmat, a bal oldali lépcsőt, a jobb oldali hidat és az egyenesen előre vezető utat is.

A Fenyves utca bal oldalán erdő van. Helyenként fallal megtámogatva, hogy ne dőljön  a házakra, ha megcsúszik a talaj…

Jobbra a házak mögött a Séd, annak a túlsó partján pedig bérelhető kertek terülnek el. A kép közepén lévő nagy fa és a bal oldali rózsaszín ház között látszik az a kert, amelyiket a nagymamám bérelt kb. 2000-től 2007-ig. Aztán amikor 70 éves lett, már nem akart ott bérelni. Nem bírta már a dombon felfelé cipelni hazafelé a megtermelt krumplit, borsót, uborkát. (Persze az egész család segített, de mindenkinek jutott bőven megrakott kosár vagy szatyor…) Jó volt ott dolgozgatni, segíteni, csak ez a felfelé cipekedés nem tetszett a végén, de megérte, hogy az ágyásból ehettem az epret, bokorról a málnát, szedés közben a borsót… 🙂

Photo7090

Ahol véget érnek a kertek, ott a Séd túlpartján is erdő van.

Photo7091

Az út jobb oldalán lévő házaknál még mindig érdekesebb a bal oldalon lévő erdő. A Séd úgysem látszik, mert a házak eltakarják. (De majd az első turistalátványosságtól, a Historia kerttől kezdve úgyis végig látszani fog…)

Az út jobb oldalán Várra nyíló kilátás…

Photo7097

Balra a Fenyves utcába csatlakozik be az Erdész utca és a Kopácsy utca. Az Erdész utca a Verga (veszprémi erdőgazdaság) székházánál éri el a Jutasi utat (a Vergában dolgoztam is néhány hónapot 2012-ben, a céges zászlójukat pedig itt is megörökítettem). A Kopácsy utca ferdén megy fel majdnem a buszpályaudvarig. Hazafelé majd az Erdész utcán lesz rövidebb (akkor már az volt a fontos, különben a Kopácsy utcán szebb lett volna, a Völgyikút ház parkján át…) Az első kép bal oldalán és a második képen az Erdész utca, az első képen jobbra, és a harmadik képen a Kopácsy utca látható.

De inkább továbbmentem néhány métert a Fenyves utcán… Jobbra látható egy nagy híd, az felvezet a meredek Remete utcára. Arra lenne a legrövidebb a turistáknak ajánlott út kezdetéhez, a Szerelem-szigethez, de nem másztam most dombot, hanem tettem egy kis kerülőt, ahogy a Séd is teszi, és bementem a Historia kertbe, és követtem a Séd kanyargását a Szerelem-szigetig. A Historia kertben lefényképeztem a nagy hidat is, ahogy átfolyik alatta a Séd, és több kis hidat is. (Budapesten a Dunán nincs annyi híd, mint Veszprémben a Séden! 😀 )

Gondolkoztam, hogy egyből bemenjek-e a sétaútra, a Szerelem-szigetre, de inkább mentem egy kicsit az Úrkút utcán, nem hagytam ki a kedvenc piros és kék házamat… 😀 Aztán ott átmentem a kis hídon és így értem a Szerelem-szigetre, ami ma már nem sziget, de régen itt a Sédnek 2 ága volt…

Ahol sok nyíl van az útjelző táblán, ott sok látnivaló is van. Én is arra mentem. Ez a tábla hivatalosan kb. a Séd-völgyi sétaút kezdete, ami kb. addig tart, ameddig végül én is eljutottam. Ennek a sétaútnak a Margit-romok és a Jezsuita templom közti szakasza a “Kolostorok és kertek” projekt.

Photo7120

És igen, itt is lefényképeztem a virágzó fát és a fűzfa rügyeit! 😀

Virágzó bokrok, rügyező fák, Vadkacsák a Séden, kilátás a Várra és a Benedek-hegyre a nagy kereszttel alulnézetből: ez a Szerelem-sziget. 🙂

A Várostrom játszótér… Ha 30 évvel fiatalabb lennék… 🙂 (1980-ban születtem, még fiatalnak érzem magam, de ilyenkor sajnálom, hogy ebből már kinőttem…)

És egy kanyar a Séden a Szerelem-sziget és a Margit-romok között… A hídnál a kis sziklára (nem a Benedek-hegyre, amit befutott a növényzet, hanem a másikra) majdnem felmásztam… Talán egyszer fel is mászom rá, ha biztos nem lát senki! 😀 Megnézném a tetejéről a kilátást! 😀

A Margit-romok még állnak, de a szökőkút még nem működik. Amúgy a romok a domonkos rendi Szent Katalin apácazárda romjai, azért nevezik csak Margit romoknak, mert Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla király lánya itt élt, mielőtt a Nyulak szigetére, a később róla elnevezett Margit-szigetre került.

Kilátás a Várra, a Benedek-hegyre, a Sédre és a labirintuskertre. A labirintuskertben már sokszor jártam, ezért most inkább a Benedek-hegy melletti kis utcákban folytattam az utat. Visszafelé lesz majd néhány kép a labirintuskertről is.

Újabb híd a Séden…

Photo7160

Kedvenc fagyizóm még nem nyitott ki, de még csak tavasz van…

Photo7161

És még egy Séd-híd, ezen mentem át a kavicsos útra a Völgyhíd felé…

Photo7162

A Séd partján, ami érdekes: balra a Sintér-domb természetvédelmi terület és a vízmű 1896-os épületei, jobbra az egyházi kollégium parkja, előre pedig a Viadukt, hivatalos nevén Szent István völgyhíd.

A Völgyhíd alatt és után is folytatódik a Séd. A híd alatt jobbra fordulunk a Betekints-völgy felé. Balra van az állatkert, oda most nem mentem, jobbra fordulva követtem a Séd folyását.

A Betekints-völgy kezdete és a hegymászók kedvenc sziklája

Az út folytatása és az “A part alatt” népmesei játszótér. A játszótér végén a Rovaniemi lépcső, Veszprém finnországi testvérvárosáról elnevezve, ami a Gulya-dombra, a kisebb kilátóhoz vezet fel.

A Séd folytatása, a régi Vidámpark bejárata, egy újabb játszótér és a tó vadkacsákkal…

A tavon túl egy park terül el. A tótól jobbra egy kis színpad, és mögötte 2 műemlék található, az egyik a Jezsuita templom, ennek még épület formája van, mellette a veszprémvölgyi apácák kolostora már rom, inkább csak labirintusnak néz ki… De ezekről csak visszafelé készült kép, főleg a Sédet és a parkot fényképeztem…

Az utolsó képen látható hídnál véget ért a Séd-völgyi sétaút. El lehetne menni még balra a Laczkó-forrásig (arról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a helyi múzeumot is), a tábla szerint 650 méter, de addig már nem mentem el, mert arra a kitérőre már nem volt idő, és addig is ugyanúgy a házak mögött folyik a patak, mint a Fenyves utcában, tehát nem sokat lehetne látni előle, szinte csak a forrást lenne érdemes lefényképezni arrafelé. Ezért inkább visszafordultam.

Visszafelé a patak másik oldalán mentem, és a tavat is a másik oldaláról néztem meg. Lefényképeztem messziről a jezsuita templomot is, a mellette lévő labirintussal, az apácakolostor romjaival együtt. És egy buszmegállóhoz hasonló építményt is, ahol soha nem járt busz, hanem a már évtizedekkel ezelőtt megszűnt kisvasút egyik állomása volt. A kisvasút akkor járt a Betekints-völgyben, amikor még vidámpark volt itt, kb. a 60-as, 70-es években.

Balra sziklafalak, távolban a Rovaniemi lépcső és a játszótér. Arra azért kíváncsi lennék, minek a romjai azok a növénnyel befuttatott épületmaradványok a játszótér mellett…

Az első képen a kisvasút régi alagútja, a második képen a hegymászók kedvenc sziklájának alján egy barlang látható.

A Völgyhíd a másik oldalról…

A vízművek épületei…

A Sintér-domb természetvédelmi terület

Photo7264

Élet a sziklán

Kilátás a Várra és a Benedek-hegyre…

Jobbra egy titkos létesítmény bejárata van, ezért csak az árnyékát fényképeztem…

Photo7272

Kilátás a Várra, a Jókai utcára (ahová most nem mentem) és a Benedek-hegyre… A Vár alatti sziklán, vagyis a Vár-hegyen is van egy barlang. Azt is lefényképeztem lentről. 🙂

A Labirintus-kert felé haladtam tovább… Látható az utcakönyvtár és még egy kép a Margit-romokról.

Innen a Szerelem-szigeten mentem visszafelé is, majd fel a Pajta utcán, le a Remete utcán (így kevésbé meredek, mint a másik irányból, és talán rövidebb is, mint a Historia kert felé), átmentem a Historia melletti Séd hídon (amelyikre odafelé nem kanyarodtam rá a Fenyves utcáról) és a hídon készítettem egy utolsó képet a Sédről (és az árnyékomról).

Photo7289

Ez után csak felmentem az Erdész utcán, ami majdnem a lakótelepünk szélére vezet, már csak el kellett mennem a lakótelep másik végére. Erről az útszakaszról már nincs fénykép.

A Séd völgyében jártam

Tihany, Limnológia

Teljes nevén: MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet. (Tihany, Klebelsberg Kunó u. 3.) Ma voltam ott állásinterjún, laborba kerestek embert. Iszap mintavétel, mintaelőkészítés, és egy kis vegyszeres munka is.

Miről is szól egy állásinterjú? Hogy engem vegyenek fel a sok más jelentkező közül. Én beszélek magamról, ők a munkámról, aztán ők majd eldöntik, összeillik-e a kettő, és van-e akinél még jobban összeillik. Remélem engem választanak… De mit kérdeznek mindig az interjún? Annyi más jelentkező van. Miért pont én?

(Persze ezt a dalt talán inkább a sikeres interjú után illene lejátszani, mert arról szól, hogy a szerző, aki egyben elő is adja, nem érti, miért pont ő lett sikeres, miért pont az ő lemezeit, koncertjeit hallgatjuk. De mégis eszembe jutott interjú előtt is. Miért pont én? Miért pont engem vennének fel? De azért remélem, hogy én leszek az…)

 11-re hívtak, és néztem buszt. Közvetlen busz van reggel 6:49-kor (állítólag azzal járnak be a veszprémi munkatársaik), aztán csak 14:15-kor. Maradt a balatonfüredi átszállás… Megnéztem azt is a menetrendben, és olyan járatokat találtam, hogy 2 vagy 3 percem lett volna átszállni! Ha minden busz pontosan tartja a menetrendet, akkor ez még megoldható, de a magyar buszok nem erről híresek… Ha elég bátor lennék, felszálltam volna 9:40-kor Veszprémben, 10:18-ra értem volna Balatonfüredre, 10:20-kor indultam volna Tihany felé és gond nélkül odaértem volna. De 2 perc alatt kideríteni, hogy hányas kocsiállásról indul a következő? :O Nem bíztam benne, hogy sikerül… (Az internetes menetrendben pedig nincs benne a kocsiállás. 😦 Ilyen egyszerű és nyilvánvaló dologra nem gondoltak, hogy bele kellene írni? :O ) Ezért elindultam a korábbival. 8:42-kor indul a busz Veszprémből, 9:12-re ér Füredre, 9:15-kor megy a következő Tihanyba. Ez is csak 3 perc, de ebben az esetben még volt tartalék busz, ha lekésem (a 10:20-as). Ha eleve a későbbivel mentem volna, nem lett volna tartalék buszom, nem értem volna Tihanyba, ha lekésem a csatlakozást.

De a 3 perces átszállás bőven elég volt, mert nem olyan nagy a füredi buszpályaudvar, és egyértelműen kint van a fejem fölött a kijelzőn, hogy honnan indul Tihanyba a busz. Ezért megtaláltam, elég volt 3 perc az átszállásra a korábbi busszal. Tehát 9:15-kor indultam Füredről Tihany felé, és mivel nem a végállomáson szálltam le, hanem a hajóállomásnál, már 9:30-ra odaértem. De mit csináljak még másfél óráig? Hát sétálgattam és fényképezgettem a környéken. Ugyanazt a kis részt jártam be, többször is, kb. azt az utcát, ahol van a kutatóintézet, a hajóállomástól a következő buszmegállóig.

A hajóállomás buszmegállónál van egy emlékműféle Darányi Ignácról.

A hajóállomásról és környékéről is több képet készítettem (egészen a kutatóintézetig tart ez a rész…).