Tihany, Limnológia

Teljes nevén: MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet. (Tihany, Klebelsberg Kunó u. 3.) Ma voltam ott állásinterjún, laborba kerestek embert. Iszap mintavétel, mintaelőkészítés, és egy kis vegyszeres munka is.

Miről is szól egy állásinterjú? Hogy engem vegyenek fel a sok más jelentkező közül. Én beszélek magamról, ők a munkámról, aztán ők majd eldöntik, összeillik-e a kettő, és van-e akinél még jobban összeillik. Remélem engem választanak… De mit kérdeznek mindig az interjún? Annyi más jelentkező van. Miért pont én?

(Persze ezt a dalt talán inkább a sikeres interjú után illene lejátszani, mert arról szól, hogy a szerző, aki egyben elő is adja, nem érti, miért pont ő lett sikeres, miért pont az ő lemezeit, koncertjeit hallgatjuk. De mégis eszembe jutott interjú előtt is. Miért pont én? Miért pont engem vennének fel? De azért remélem, hogy én leszek az…)

 11-re hívtak, és néztem buszt. Közvetlen busz van reggel 6:49-kor (állítólag azzal járnak be a veszprémi munkatársaik), aztán csak 14:15-kor. Maradt a balatonfüredi átszállás… Megnéztem azt is a menetrendben, és olyan járatokat találtam, hogy 2 vagy 3 percem lett volna átszállni! Ha minden busz pontosan tartja a menetrendet, akkor ez még megoldható, de a magyar buszok nem erről híresek… Ha elég bátor lennék, felszálltam volna 9:40-kor Veszprémben, 10:18-ra értem volna Balatonfüredre, 10:20-kor indultam volna Tihany felé és gond nélkül odaértem volna. De 2 perc alatt kideríteni, hogy hányas kocsiállásról indul a következő? :O Nem bíztam benne, hogy sikerül… (Az internetes menetrendben pedig nincs benne a kocsiállás. 😦 Ilyen egyszerű és nyilvánvaló dologra nem gondoltak, hogy bele kellene írni? :O ) Ezért elindultam a korábbival. 8:42-kor indul a busz Veszprémből, 9:12-re ér Füredre, 9:15-kor megy a következő Tihanyba. Ez is csak 3 perc, de ebben az esetben még volt tartalék busz, ha lekésem (a 10:20-as). Ha eleve a későbbivel mentem volna, nem lett volna tartalék buszom, nem értem volna Tihanyba, ha lekésem a csatlakozást.

De a 3 perces átszállás bőven elég volt, mert nem olyan nagy a füredi buszpályaudvar, és egyértelműen kint van a fejem fölött a kijelzőn, hogy honnan indul Tihanyba a busz. Ezért megtaláltam, elég volt 3 perc az átszállásra a korábbi busszal. Tehát 9:15-kor indultam Füredről Tihany felé, és mivel nem a végállomáson szálltam le, hanem a hajóállomásnál, már 9:30-ra odaértem. De mit csináljak még másfél óráig? Hát sétálgattam és fényképezgettem a környéken. Ugyanazt a kis részt jártam be, többször is, kb. azt az utcát, ahol van a kutatóintézet, a hajóállomástól a következő buszmegállóig.

A hajóállomás buszmegállónál van egy emlékműféle Darányi Ignácról.

A hajóállomásról és környékéről is több képet készítettem (egészen a kutatóintézetig tart ez a rész…).

Készültek képek az intézetről is…

Ezt az épületet az intézet bejáratával szemben csak azért fényképeztem le, mert 3 emléktábla is van rajta.

Ki tudja, mi ez az intézménynek látszó sárga épület a kutatóintézet szomszédjában? A kettő között meg van egy alacsony, szögletes épület kéménnyel, kicsit olyan, mint egy szocialista gyárépület vagy Veszprémben a Haszkovó úti fűtőmű, csak kisebb. És mintha a sárgához tartozna, legalábbis egy telken van vele. De inkább a mellette lévő nagy sárga érdekelne. (Akármi is az, szép erdő van körülötte…)

És ha már Tihany, két dolog nem maradhat ki. Egy balatoni panorámakép a partról…

És az apátság, ami a hajóállomással szemben áll a domb tetején.

És hogy sikerült az interjú? Az majd kiderül. Elég barátságosak voltak, jobb volt a hangulat, mint más interjúkon, de még utánam is volt más jelentkező. Remélem, felvesznek, de ha mégsem, akkor is kirándultam egyet Tihanyban! 🙂

Tihany, Limnológia

Veszprém, Stromfeld utca

3 éves koromtól élek Veszprémben. 6 éves koromtól ebben a lakásban, ahol most is. Ez a 3. veszprémi hely, ahol lakom, de a Stromfeld utca nem volt köztük. Soha nem laktam abban az utcában, nincs hozzá személyes kötődésem (nem tudom, hogy egyáltalán lakik-e ott ismerősöm), de mégis lefényképeztem. Miért? Mert ez a lakótelepünk legszebb utcája. Nem a házak miatt (azok elég rondák, főleg a páros oldali szürke “szendvicsházak”, bár a páros oldalon van 2 felújított ház, az egyiket kb. 10 éve, a másikat kb. 5 éve újították fel és még mindig szépek). Az utca szépsége a házak előtti kertekben rejlik. És magas, zöld fák is vannak az utcában a házak között, sokszor még a kertekben is. Az utcát szépen, sorban jártam végig, 1-estől 10-esig, minden háznak mindkét oldala látszik, és igyekeztem lefényképezni az összhatást és az apró részleteket is, de igazán csak élőben látszik, milyen szépek ezek a kis lakótelepi kertet. Nem véletlenül kaptak ezek a házak (főleg a páratlan oldalon) többször is “Virágos Veszprémért” díjat, ameddig volt ilyen verseny…

Stromfeld 1.

Stromfeld 2.

Stromfeld 3. (az újabb felújított ház, érdekes utcanévtáblával)

Stromfeld 4.

Stromfeld 5. (a régebben felújított ház)

Stromfeld 6.

Stromfeld 7.

Stromfeld 8.

Stromfeld 9. (két dologról is nevezetes: egyrészt van itt egy rendőrőrs, másrészt gyerekkoromban az egyik erkélyen volt egy kitömött mókus, de ma már nincs meg)

Stromfeld 10. (az utolsó ház az utcában, egyetemi kollégium és kórházi nővérszálló is működik vagy működött benne, nem tudom melyik van még meg a kettő közül…)

Az utolsó 3 kép pedig már nem Stromfeld utca, hanem Damjanich 2., útban hazafelé, de kár lett volna kihagyni… 🙂

Photo4299Photo4300Photo4301

Veszprém, Stromfeld utca

Május. Természet. Szép!

Egyes művészek (írók, költők, festők és zeneszerzők is) azt mondják, hogy a legszebb hónap a május. Én minden hónapnak meglátom a szépségeit, nem vagyok benne biztos, hogy kiemelnék egy legszebbet, de abban egyetértek a művészekkel, hogy a május tényleg nagyon szép. 🙂 Az itt látható képek több napon készültek, a pünkösdi hosszú hétvégétől máig. Mindegyik kép Veszprémben készült, főleg a mi lakótelepünkön, de vannak képek a Belvárosból, a Barátság-parkból és néhány más helyről is.

Pünkösd hétfőn fényképeztem ezt a kis közösséget. Hányféle növény fut fel a fa törzsére? Mégis jól érzik magukat együtt, békében élnek egymással. És még szépek is együtt. 🙂

De lefényképeztem a lakótelepi rózsakertet is, majdnem szemben ezzel a növénysereglettel.

És jártam kb. 50 méterrel mellette is, a református templom kertjében.

És hol jártam még? Azt inkább megmutatom. (Most először használom a galériában a “Véletlen sorrend” funkciót. Ezt még kétszer megteszem ebben a bejegyzésben.)

A hosszú hétvége után jöttek a hétköznapok, főleg reggel, úton a munkahelyem felé, vagy délután, onnan hazafelé kattintottam néhány képet. És szinte soha nem megyek kétszer ugyanazon az úton a munkahelyemre vagy haza… 🙂

Pünkösd hétfőre már kinyílt a pünkösdi rózsa, de szerdán találtam először olyat, amitől nem választott el kerítés, így le tudtam fényképezni. 🙂

Photo3494.jpg

Kínai császárfát is fényképeztem a lakótelepünkön és a belvárosban is. Szép lila a virága és nagyon a levelei.

De más színeket is fényképeztem, nem csak lilát. Szép az is, amikor egy fa vagy bokor 2 különböző színű változata van egymás mellett…

És ha már a belvárosban dolgozom, lefényképeztem ott is a rózsakertet, nem csak a lakótelepen. 🙂

És a színes rózsák után jöhet egy piros virágú (!) gesztenyefa…

Photo3513

Aztán a többi kis kattintgatásom, út közben… (Véletlen sorrend 2.)

Mai kattintgatásaimból is érdemes ezt-azt bemutatni…

Végre sikerült mozgó állatot is fényképeznem! 😀 Egy galamb, leszállás közben…

Photo3535

Maradjunk még mindig a G betűnél! Őszi éjjel izzik, de tavasszal is szép. Igen, a lakótelepen is él galagonya! (A Berkenye tanösvény része.)

Elmentem a lakótelep melletti Barátság-parkba is. Szeretek ott lenni, mindig megnyugtat. És ott is készítettem néhány fényképet.

A parkból hazafelé is voltak még élményeim.

Katicabogár.

Photo3626

Egy kis rovar a juharfa virágában.

Photo3640

Sövények, ha találkoznak…

Photo3654

A természet mindenhol utat tör. Elég egy kis repedés a járdán.

Photo3671

A kedvenc bokrom a szomszéd ház előtt (többféle bokor összenőve, jó búvóhely sünöknek, madaraknak)

Ki látja a madarat az ágon? 🙂

Photo3679

És ilyen kilátás várt, amikor hazaértem…

És amerre még jártam-keltem a mai napon… (Véletlen sorrend 3.)

Május. Természet. Szép!

Tavasz a lakótelepen

Szombaton a borult idő ellenére is kimerészkedtem a szabadba, szerencsére nem esett az eső. Csak a környéken, a lakótelepünkön sétáltam, néztem a virágzó fákat, bokrokat, közben fényképeztem. Persze sok kép lett sötét ilyen homályos időben, de ami nem, azt érdemes megnézni. A bimbós orgonákat (pedig május 1-jére szoktak kinyílni), a virágzó sárga, fehér és rózsaszín fákat, bokrokat, az “égig érő” nyárfát, a zöld óvoda komposztládájára telepedő rigót (a kerítés rácsai között átfényképezve), a házak közötti kisebb-nagyobb zöldfelületeket, a gesztenyefa bimbóit (az is kicsit korai talán, de szép), a nyírfáról lelógó kis “kukacokat”, és mindent, amitől szép a tavasz a lakótelepen. 🙂

Tavasz a lakótelepen

Gulya-dombi túra

Szombaton a Gulya-dombon jártam, egyedül, több céllal. Fő célom: lefényképezni a nagy kilátót, és cikket írni róla, hogy tájba illő-e. A cikket megírtam. A lényege: szép, és megfelel a célnak, de nem tájba illő, és előbb-utóbb sok hulladék lesz belőle, mert fém. Nem véletlen építkeztek mindig fából az erdőben… A másik célom: a finn lépcsőn felmenve megtalálni az utat a kis és nagy kilátó érintésével a Gulya-dombi tanösvény 3., 4. és 5. állomásai között. Ez a múltkor nehezen ment, de most sikerült! :) Természetesen az akkori és a szombati túrámról is van fényképalbum…

Már az indulás után, a lakótelepen is láttam szép dolgokat: nyíló virágokat, rügyező fákat, bokrokat…

Innen már látszik a kilátó. Szabad szemmel jobban, mint a képen. A fenyőfákkal takart ház tetejének bal oldalán láttam, de a képen talán nem is látszik.

Photo2366

Még mindig tavasz…

Felújították az Erdész utcát, már nem kavicsos, végre esőben is járható. Persze szombaton jó idő volt, nem esett…

És még mindig ébred a természet a városban is…

És a gyerekek is élvezik a jó időt a város egyik legnagyobb játszóterén, a Szerelem-szigeten.

Séd-parti sziklák

A domokos-rendi Szent Katalin apácazárda romjai, más néven a Margit-romok. Ebben a zárdában élt IV. Béla király lánya, Árpád-házi Szent Margit, mielőtt a Nyulak szigetére, a mai budapesti Margit-szigetre vitték.

Benedek-hegy, Vár, labirintuskert…

Veszprém első utcakönyvtára

Élet a sziklán…

Szent István völgyhíd

“A part alatt” népmesei játszótér a Séd partján, az A part alatt mondóka alapján.

Az egyik képen a tájékoztató tábla mellett látható a finn lépcső alja. Rovaniemi lépcső a hivatalos neve, Veszprém finn testvérvárosáról, ahol az “igazi” lappföldi Mikulás, Joulopukki él. A finn lépcső tetején a Gulya-dombi kis kilátóhoz jutunk. Kicsi, de szép. És fából van. De kilátás csak egy irányban van róla.

A kilátó a tanösvény 3. állomása. Mellette indul egy kis erdei út a 4. állomás és a nagy kilátó felé. Az út elején homokba ugorva versenyezhetünk az erdő állataival.

Az út megy tovább egy kilátópont felé, ahonnan szép a kilátás Csatár-hegyre – Szent István és Koppány csatájának állítólagos helyére -, és a Bakonyra, majd még tovább vezet a 4. állomásra és a nagy kilátóhoz.

A nagy kilátó és környéke

A kilátás

A kilátó belseje

Visszanézve a kilátóra

Photo2448

Még mindig a Gulya-dombon. Szokásomhoz híven másfelé mentem haza, mint amerről érkeztem. 😀

Út a civilizáció felé… A végén rügyező bokorral.

Hazafelé a Kiskőrösi utca – belváros – kertváros – lakótelep útvonalon…

Gulya-dombi túra