Fogjunk össze!

Az Emlékbuborék blogban láttam egy felhívást. Fogjunk össze! Írjunk bejegyzést egyszerre! A téma a lehető legjobb:

“Írd le, számodra mit jelent a blogolás, mi mindent tanultál meg a blogolásod ideje alatt, szerinted miért éri meg blogot vezetni, írj bármit, ami eszedbe jut a blogolással kapcsolatban, csupán ennyi a megkötés.”

És mit jelent nekem a blogolás? Nagyon sokat. Személyes bloggal kezdtem, később lett szakmai is. Személyes blogom kb. 2008-tól van, és 2011-ben lett mellette szakmai is. A blogírás főleg egy lehetőség nekem. Lehetőség arra, hogy szabadon kifejtsem a véleményem mindenről és mindenkiről, ami és aki az életem része.

A személyes blogok főleg erre voltak jók, írtam bennük jót is, rosszat is mindenről és mindenkiről. Csak őszintén! Volt már olyan blogom, amit töröltem, mert nem tetszett valakinek, amit róla írtam, de legalább kiderült, hogy mit gondolok (élőben nem mindent merek mindenkinek elmondani, mert szeretem megelőzni a konfliktusokat, de valahol mégis meg kell fogalmaznom a gondolataimat, erre is jó egy blog), aztán rendeződött a helyzet, és folytattam tovább az írást egy másik blogban.

A szakmai blog egy más műfaj, az ismeretterjesztő tevékenység, ami egyben segít szinten tartani a szakmai tudásomat. Komolyabb műfaj, mint egy személyes blog, de talán állandóbb a közönség. Egy személyes blogban sok téma van. És mindenkit más érdekel. Egyeseket a családi életem, másokat a munkahelyi dolgaim, valakit az események leírása, valakit az eseményekről alkotott véleményem… Mindenki más. És ha sokat írok az egyik témáról, akkor annak az olvasói jönnek, a többiek mennek. Ha más témára váltok, megint cserélődik az olvasótábor. De egy szakmai blogban akit érdekel az a szakma, az olvas. Ez könnyebb is, nehezebb is. Könnyebb, mert tudom, hogy mindig van olvasóm, és nehezebb, mert aki rendszeresen olvas, az jobban figyel, ezért nekem is jobban kell figyelnem a tartalomra. De az sem baj, hogy figyelnem kell, így legalább jobban utánanézek a dolgoknak, amiből én is tanulok. Ezért jó néha szakmai cikket írni.

Az Élményképek megint más, ez egy pozitív fotós blog. Nem eseményeket írok le, hanem képeket mutatok be. Kevésbé vélemény jellegű, kevésbé személyes a mondanivalóm (ha egy személyes blogban leírom, hogy XY így meg úgy viselkedett velem és ilyen meg olyan rosszat vagy jót tett velem, az csak neki érdekes, személyre szóló üzenet, de ha lefényképezek egy szivárványt az égen, az nem személyes, az olyan szépség, ami mindenkinek szól), de mégis jobban belülről jön. Én ezeket a részleteket láttam, más esetleg mást láthat meg, mást tart szebbnek vagy fontosabbnak. Ugyanolyan szubjektív, mint egy személyes blog, de kevésbé közvetlenül szól rólam, inkább a lefényképezett tájról, épületről, növényről, rovarról, tárgyakról, vagy jelenségről mond valamit az olvasónak (talán nem is mindig ugyanazt, mint nekem). De kicsit hasonlít a szakmai blogra is, mert ez is ismeretterjesztő, még ha nem is olyan szinten, mint egy szakmai blog. De ha pl. lefényképezek egy lepkét, akkor másoknak kiderülhet ebből, hogy itt, nálunk is él olyan lepke, amilyen náluk. De mégsem kell hozzá úgy felkészülni, mint egy szakmai bloghoz, mert ez egy spontán, szubjektív műfaj. És csak azt mutatom be a fényképeken, ami szép, vagy aminek örültem. Így talán másokban is jó érzést kelthet ez a blog, és ezzel talán nem csak én kaphatok valamit a blogtól és a blogírástól, hanem talán másoknak is adhatok valamit. Ha mást nem, akkor egy pillanatnyi pozitív élményt.



Fogjunk össze!

2015 legjobb és legrosszabb eseményei

Január 1-jén kellett volna ezt megírnom, de aznap nem volt sem időm, sem energiám, alig voltam ébren, ezért 2-án kezdtem, de csak most tudtam befejezni. Nem is baj… Sok jó eseményt éltem át tavaly, és néhány rosszat is. A legtöbb jót 5 helyről kaptam:

  • a Csalán Egyesülettől,
  • egy Csalánban megismert illetőtől, akivel elég furcsa barátságban vagyunk, kívülről nézve egyáltalán nem illünk össze, egyesek csodálkoznak is, ha együtt látnak, mások többet látnak bele, mint ami van, – és ez a kétfajta vélemény, a csodálkozás és a belemagyarázás eléggé zavar -, de mindketten jól érezzük magunkat egymással, és vele csak ez számít,
  • a szakmai blogger csapatomtól,
  • és 2 társasjáték klubtól: az egyik csak egy kis baráti társaság, a másik egy bejegyzés alatt álló egyesület, amely mögött egy játékgyártó cég is áll.

De másoktól is bőven kaptam jó és rossz élményeket… “2015 legjobb és legrosszabb eseményei” Tovább olvasása

2015 legjobb és legrosszabb eseményei

Érzések, vélemények és ami kimaradt

xmastag

Mire is használjam ezt a lehetőséget, hogy van egy  ilyen szabadabb bejegyzés a karácsonyi játék 24., záró részében? Szerintem csak leírom a gondolataimat, ami eszembe jut a karácsonyról, főleg a hangulatáról, mert a karácsonyi hangulat, mint téma kimaradt ebből a játékból, és nagyon hiányzik nekem, hiszen ez a karácsony lényege, és ezzel zárom a játékot.

Nekem a karácsonyról a szeretet ünnepe jut eszembe! És az a hangulat, amit nehéz szavakkal leírni. Csendes, békés, nyugodt és örömteli. És érezni is csak karácsonykor lehet ilyet…

Nem tudom, mi kell ehhez a hangulathoz. A fenyőfa? Az ajándékok? A karácsonyi pihenőnapok? Vagy hogy csak a család van jelen és senki más? Nem tudom. Tény, hogy ha fehér a karácsony, akkor jobban érzem. De ha nincs hó, akkor is megjelenik ez a különleges hangulat. Mindig akkor kezdődik, amikor feldíszítem a fát, 23-án este vagy 24-én reggel, aztán 24-én este az ajándékozáskor éri el a csúcspontját, de nem azért, mert én kapok ajándékot, hanem mert látom, hogy mindenki csendben, izgalommal bontogat és a végén mindenki örül. 25-26-án még megvan ez a hangulat, aztán már csak nyomai vannak. Valamennyire visszatér 31-én este az éjféli koccintáskor, gyengébben, mint 24-én, de érezhetően, egy másik, felszabadultabb, harsányabb örömmel együtt, aztán megint mérséklődik az ünnepek közötti szintre, majd január 6-án, amikor leszedjük a fát, teljesen elmúlik, egészen a következő karácsonyig.

A mi családunkban néha jól megvagyunk, főleg anyámmal, de nincs mindig béke és nyugalom… A szüleim 18 éves koromban elváltak, testvéremmel pedig soha nem voltunk igazán jóban. De lehet valami ebben a karácsonyi hangulatban, és a “szeretet ünnepe” elnevezésben, mert karácsonykor mindig béke, nyugalom és szeretet van a családban. Ezért ez a legszebb ünnep nekem az évben!

Érzések, vélemények és ami kimaradt