Apró zavarok és bizonytalanságok

Mostanában semmi nem történik velem. Semmi nagy dolog, akár jó, akár rossz. De azért zajlik az élet körülöttem, és minden bizonytalan, mint az időjárás.

Hétvégén is érdekesen alakultak a dolgok, szombaton még hó volt, vasárnapra már elolvadt.

Photo10023

Tegnap megint havazott, és kezdett olvadozni, ezért azt gondoltam, ma reggelre jég lesz. De szerencsére éjjel nem fagyott rá, nem lett jég. De még ma is maradt a tegnapi hóból. Ez tegnap reggeli kép (kicsit párás volt az ablak, pedig próbáltam letörölni):

Photo10024

De ma már virágzó fát is láttam, amikor mentem a könyvtárba. A nagy lépcső felől mentem le, és még egy kicsit tovább is mentem, mert a másik oldali bejáratnál, a sorompó közelében megláttam ezt, és le akartam fényképezni:

Photo10026

Messziről még azt hittem, valami tavalyról megmaradt termés, de megfogott a színe, ezért közelebb mentem, és megláttam, hogy virág. 🙂 De ilyen enyhe január után nem is csoda, hogy már februárban virágoznak a növények. 🙂

Látszik, hogy mennyire bizonytalan mostanában a természet és az időjárás… De nem csak a természet, hanem körülöttem a dolgok is. Lássuk, mi a bizonytalan, és milyen kellemes és kellemetlen meglepetések értek mostanában!

  • November 6-án halt meg az apám, és 3 hónapja nem tudunk semmit a hagyatékról. Nincs sok örökség, nem arra vágyom, hanem egy egyértelmű döntésre, tiszta, biztos helyzetre és az ügy lezárására. 3 hónap után ez már elvárható lenne…
  • Még kb. 1 hónapig tart a határozott idejű munkaszerződésem, és fogalmam sincs, hogy hosszabbítanak-e… Adjak fel álláskereső hirdetést vagy ne? Ameddig nem tudom, mi van, addig talán nem érdemes. De ha megtudok valamit, akkor aszerint járok el. Ha maradhatok, maradok. Ha nem maradhatok, feladok hirdetést. Érdemes minél hamarabb, néhány héttel a szerződés lejárta előtt, hogy legyen új munkám, mire távozom a régi helyről. De ha feladok álláskereső hirdetést, akkor milyet adjak fel? Nekem való-e még a környezetmérnöki pálya? Hogy lehet ezt könnyen, gyorsan, tárgyilagosan eldönteni? Van-e erre valamilyen általános módszer?
    • Ha nekem való, akkor olyan állásokat keresek. És remélem, hogy találok. Ebben az esetben viszont hiba volt a nyári döntésem (diploma visszaadás, végzettségen kívüli elhelyezkedés).
    • Ha nem nekem való, akkor a nyári döntésem, a diploma visszaadás valóban az életem legjobb döntése volt, ahogy akkor gondoltam. Ebben az esetben nem pályázom “zöld” állásokra, hanem a munkaügyi hivatal álláslistáját böngészem úgy, ahogy a mostani munkahelyemet is találtam.
  • De azt hiszem, könnyen eldöntöm, hogy nekem való-e a környezetmérnökség. Ha kell állást keresnem, akkor megpályázom azt, amit egy ismerős küldött Facebook üzenetben. Ha felvesznek, akkor nekem való a környezetmérnökség, ha nem vesznek fel, akkor nem nekem való.
  • Történt velem egy érdekes eset is mostanában. Nem családi és nem munkaügy. Hanem telefonon megrendeltettek velem egy készlet alsónadrágot. Mondta a hölgy a szöveget, erre csakis érdeklődve, bátorításként mondtam, hogy jól hangzik, de nem utaltam arra, hogy megrendelném. Erre felvette az adataimat, mintha megrendeltem volna, és a héten jött egy levél arról, hogy megrendeltem az alsónadrágokat. De volt elérhetőség a levélben, ahol lemondhattam ezt a rendelést, és gyorsan le is mondtam. De elég erőszakos és kissé becsapós ez a módszer, hogy a legkisebb érdeklődést is egyből megrendelésnek veszik.
  • Ma meg levelet kaptam a miniszterelnöktől! Egy normális országban ez nagy szó lenne, de itt, Magyarországon a kormány kéretlenül is küldözget leveleket minden nagykorú személynek az országban. Nem tudom, mi a spam postai megfelelője, de ez az! És teljesen mindegy, hogy egyetértek-e azzal a bizonyos törvénnyel, amiről értesítettek, vagy nem (ebben a blogban nem formálok politikai véleményt), de a törvények közzétételének a helye nem egy körlevél az egész országnak, hanem a Magyar Közlöny. Majd ott elolvassa, aki akarja, vagy akinek szüksége van rá! És bele sem merek gondolni, hogy a kb. 8 millió A4-es laphoz + a borítékokhoz hány fát kellett kivágni…
  • De mindenféle miniszterelnöki levelek nélkül is rendben vannak az emberi kapcsolataim, élek társasági életet… A héten pl. 3 társasjátékos rendezvényen is voltam vagy leszek (kedden és szerdán voltam és szombaton is leszek), ma meg könyvtárban jártam, ami mindig egy külön program. Előbb megnéztem a földszinten a kiállítást, majd felmentem a 2. emeletre könyveket válogatni (találtam is 6-ot, amiket elolvasnék), aztán le a földszinti könyves asztalhoz (ott most nem érdekelt igazán egyik sem, de már előfordult, hogy onnan vagy a mellette lévő polcról választottam könyvet), majd az újságos részre mentem, ahol most csak a címlapokat nézem, de ha van olyan, ami érdekel, akkor elolvasom. Ez mindig így zajlik nálam…
  • De a 3 társasjátékos rendezvényről is van mit mesélni… Kedden játszottam egy Lájkvadász nevű, internetes biztonsággal kapcsolatos játékkal egy közösségi térben. De játékostárs hiányában csak a közösségi tér egyik fiatal munkatársával tudtam játszani. Persze így is jó volt, rokonszenves játékostárs, még akkor is, ha nehezen lehetett rávenni a játékra, de jó lett volna többen lenni.
  • Szerdán a szokásos játék végre összejött. 2-szer egymás után elmaradt, és előtte is elég ritkán volt. December 13, január 17, február 7. Ez volt az utolsó 3 alkalom, pedig elvileg hetente van játék. De kevesen vagyunk, nem mindenki ér rá mindig, ami teljesen érthető, csak így elmarad, ha 1-2 ember nem jön. De most 6-an voltunk, ami nálunk már soknak számít. Ennek nagyon örültem, és remélem, hogy a jövő héten is sokan leszünk. Készülök majd sokszemélyes játékkal is.
  • Szombaton az egyesület havi társasjátéka lesz, kivételesen a hónap második szombatján, nem az elsőn. Jelentkeztem az egyik hosszú játékra is, de nem volt egyszerű. Külön Facebook profilt kellett alkotnom hozzá. Persze ott is csak a saját, valós adataim vannak, csak a fő profilomhoz képest más e-mail címmel (de az is működő, saját e-mail cím), és más fényképpel, de az is rólam készült. És miért kellett külön profil? Mert 2016. szeptember 7-étől, a kilépésem napjától le vagyok tiltva az egyesület Facebook oldaláról. Amúgy nem értem, miért, mert azon az oldalon elég sok olyan ember is van, akik soha nem voltak tagok az egyesületben, tehát nem kellene ennek összefüggenie, de mégis összefügg. Pedig önként léptem ki az egyesületből, nem zártak ki. Ha kizártak volna, akkor még érteném, hogy ez is a büntetés része, de így nem értem… De mivel az oldal nyilvános, ez nem azt jelenti, hogy nem látom, csak annyit jelent, hogy nem tudok velük kommunikálni. Tudok eseményre jelentkezni, embereket meghívni, az oldalról bejegyzéseket és eseményeket megosztani, de nem tudok bejegyzést kedvelni, és a szavazásokon részt venni. De a hosszabb játékokra külön kell jelentkezni. Nem elég csak megnyomni az eseménynél az “ott leszek” gombot, hanem külön meg vannak hirdetve ezek a játékok. Vagy csak egy ilyen játék van, és hozzászólásban lehet jelentkezni, vagy több is van, és szavazást hirdetnek, hogy ki melyikre menne. Én viszont a letiltás miatt sem hozzászólni, sem szavazni nem tudok, így eddig nem tudtam hosszú játékra jelentkezni. De eddig nem is zavart igazán, mert nem vonzott egyik sem. De ebben a hónapban találtam egyet, amivel az ott közölt leírás alapján szívesen játszanék. És arra gondoltam, hogy valaki szavazhatna a nevemben, aki  nincs letiltva. De mivel erre nem volt jelentkező, megoldottam én egyedül, szavaztam a saját nevemben, egy még nem letiltott profillal. Remélem, rögzítik a jelentkezésemet. az egyesület még semmit nem reagált. A legjobb persze az lenne, ha megszüntetnék a letiltást, de azt nekik kellene kezdeményezni…

Így telnek mostanában a napjaim, kisebb kellemes és kellemetlen meglepetésekkel, bizonytalanságokkal a hagyaték, a munkahelyem, a szerdai létszám és a szombati esemény körül, de azért jól érzem magam. Mindig van mit csinálni a munkahelyen és azon kívül is, mindennap történik velem valami jó, és talán ezek a dolgok is rendeződnek majd…

Reklámok
Apró zavarok és bizonytalanságok

Klímanap ürügyén

Szombaton klímanap volt a helyi zöldek szervezésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy mit tehetünk az éghajlat-változás ellen. Nekem ugyan nem sok újdonság volt benne, egy kicsit olyan “szedjük össze, amink van és mutassuk be klímanap néven” stílusú eseményecske  volt (megmondom őszintén, nagyobbra számítottam), de ettől még nagyon hasznos volt annak, aki tenne valamit, de nem tudja, mit. És az ökomata most is érdekes volt, próbáltam segíteni a gyerekeknek. 🙂 (Belülről is jó játék, én már voltam benne! 🙂 ) Ott ugyan nem készült fénykép, mert voltak emberek is, de a melegedő éghajlatot lefényképeztem. A hóvirágnak már kb. kezd itt lenni az ideje, de ezek már hetek óta virágoznak és az elvirágzás közelében vannak, és a krókusz is várhatott volna még 4-6 hetet…

De már a rovarok is mozgolódnak a fában, talán látszik a rájuk vadászó, fákat kopogtató harkály a képen… (Aki nem látná: Induljatok el a színes ház tetejének kiugró részénél felfelé a fán, az elágazásoknál mindig jobbra, és az utolsó nagy elágazásnál, kb. a fehér házon lévő legfelső borostyán vonalában odalapul az elágazáshoz a harkály. Kicsit rejtőszíne van a fán… Kicsit messziről fényképeztem, és nagyon fent volt, de ennél nagyobb zoom nincs a telefonomon, és ha közelebb mentem, elrepült.)

Photo10020

Még csak január vége van, de egyáltalán nincs igazi téli idő… Sőt, szerdáig kb. 8-10 fokos maximumokat mond a helyi időjárási weboldal (akiknek hiszek, mert mindig beválik az előrejelzésük), aztán csütörtöktől változékonyabb idő lesz, hétvégére állítólag lehűléssel. Majd meglátjuk. 🙂

Klímanap ürügyén

Ilyen volt 2017

Idén nem lesz annyira hosszú ez az írás, mint tavaly, de azért rövid sem lesz. Jóval hosszabb, mint az átlagos bejegyzéseim.

Milyen események is történtek velem? Jók is, rosszak is vegyesen. Ebben a bejegyzésben igyekszem minden fontosat felsorolni, általában csak röviden, tényleg csak felsorolás szintjén, de néhány történetet hosszabban is kifejtek…

Ezek a történetek a felsorolás után lesznek, a Tovább gombbal elválasztva, ezért aki csak addig olvassa, annak is teljes képe lesz arról, hogy milyen évem volt, a többiek meg mélyebben is beleláthatnak az életembe. 🙂

A családban sok esemény nem történt, de szinte mindig együtt mentünk a nagyobb programokra a városban, pl. a kirakodóvásárokra, vagy az októberi ingyenes könyvtári beiratkozásra. És nem is csak a városban, hanem máshol is voltunk, pl. Balatonkenesén kirándulni. Kerek évforduló is csak egy volt: anyai nagymamám idén nyáron volt 80 éves. És még egész jó állapotban van. Még süteményt is tud sütni, és szokott is, elég gyakran! 🙂 Általában pozitív dolgok történtek, a negatív események, pl. kisebb konfliktusok majdnem mind apámhoz kapcsolódtak. A Tovább gomb után kifejtem, milyen ellentmondásos volt a kapcsolatunk. De ennek már nincs jelentősége, mert ő már nincs. November 6-án legyőzte a hasnyálmirigy-rák, aminek a történetét szintén a Tovább gomb után mesélem el.

Ez az év nagyrészt az álláskeresésről is szólt, de nyáron meghoztam eddigi életem legnagyobb, legbátrabb és legjobb döntését. Visszaküldtem az egyetemre a diplomámat, hogy mást is kereshessek, ne legyek szakterülethez kötve. (Aztán persze hazaküldték, de erre nem számítottam…) Az eddigi “karrierem” történetét, a diploma-visszaadás gondolatának születését és a próbálkozásaimat szintén a Tovább gomb után írom le. Most határozott idejű szerződésem van, tavasszal jár le. Nem abban dolgozom, amit tanultam, és ez néha meg is látszik, de amúgy elég jó munkahely. Mivel az egyetem visszaküldte a diplomát, utána el kell gondolkoznom azon, hogy mitévő legyek. A nagy kérdés: Nekem való-e a környezetmérnökség? Még nincs válaszom erre a kérdésre, azt sem tudom, merre induljak, hogy ezt megválaszolhassam, de már tudom, mit teszek, ha nekem való, és akkor, ha nem…

  • Ha igen, akkor abban kell munkát keresni. De mikor és hogyan?
    • Ha meghosszabbítják a szerződésemet, akkor maradok, és mellette keresek valamit a végzettségemmel.
    • Ha nem, akkor megint marad az álláskereső státusz, de már csak a környezetvédelemben.
  • Ha nem nekem való, akkor teljesen mindegy, mit dolgozom, de kezdeni kell valamit a használaton kívülivé vált diplomával. Megtartani ebben az esetben nem lenne tisztességes, de az egyetem nem veszi vissza. Eladni, elajándékozni vagy megsemmisíteni (pl. kidobni, elégetni, stb.)  meg valószínűleg törvénytelen, hiszen hivatalos irat. És mit kezdek magammal ebben az esetben, ha nem nekem való a környezetmérnökség?
    • Ha hosszabbítunk a munkahelyen, akkor maradok, és nem is keresek mást.
    • Ha nem hosszabbítunk, akkor ugyanúgy járok el, ahogyan ezt találtam: véletlenszerűen megpályázom minél több állást, amire képesnek tartom magam, főleg a munkaügyi hivatal álláslistájáról, és néhány héten belül biztosan találok valamit.

A társasági életem idén főleg a társasjátékosokból állt. Az egyik csapattal szinte minden szerdán, a másikkal minden hónap első szombatján. A kisebb, régebbi, de jobb csapat játszik szerdánként, az egyesület szombatonként. A szerdai csapattal 2 játékosunk születésnapját is megünnepeltünk, és több nem társasjátékos eseményen is ott voltunk, pl. megtanultunk rosszul érvelni, hallgattunk angol nyelvű előadást az éghajlatról és magyar nyelvűt a vízilovakról és a kémiáról… És a nagyobb csapat, az egyesület rendezvényein is szinte mindig volt valami érdekesség, ezeket majd kifejtem a Tovább gomb után.

A zöld szervezetből, ahol tavaly nyárig dolgoztam, elég nehéz volt kilépni, még most sem tudom, hogy sikerült-e igazán, ennek a történetét és a tavalyi távozásom okait is leírom a Tovább gomb után. De az egyesület 20. születésnapjára örömmel elfogadtam a meghívást, mert oda mindenki elmehetett, aki valaha tag volt, és sok jó emberrel találkoztam ott. Jó volt a program is, a társaság is, és még a torta is finom volt! 😀

De voltak más élményeim is, ezektől a közösségektől függetlenül, a városi tanösvény megszépítésétől az utcazene fesztiválon át egy régi barát novemberi meglátogatásáig… 🙂 Nyertem rejtvénypályázaton, társasjáték egyesületi tombolán, és egy igazán törpös akcióban is, de örültem április végén a fecskéknek, májusban a kézműves fagylalt napjának, kint voltam a lakótelepi virágosztáson, de év vége felé is volt öröm, pl. a karácsonyi vásár megnyitása, vagy az első idei hó… 🙂

Kb. ennyi fért bele az idei évbe, amiket jeleztem, azt leírom a Tovább gomb után, ahol kiderül, hogy miért nem érdemes diplomát szerezni (legalábbis környezetmérnökit), és azt is bemutatom, hogy miért nem alkalmasak a Nyilas csillagjegyűek vezető tisztségekre. Ha meg valaki még többet akarna tőlem látni, íme a TOP 12. Minden hónapból a szerintem legjobb bejegyzésem.

  1. Utcanevek, házszámok
  2. Medve-napi olvadás
  3. Felmásztam a sziklára
  4. Balatonkenese
  5. Világnapok és más csodák
  6. Lakótelepi eperfa körkép
  7. Még az ezüstfenyőn is ribizli terem
  8. Selyemakác
  9. Az első színes levelek
  10. Ilyen volt – ilyen lett
  11. Izgalmas hét, jól sikerült hétvége
  12. Idén is volt karácsony

Nem mindig volt egyszerű dönteni, pl. márciusban esélyes volt még az Ahol minden ház más színű írásom is, áprilisban a Társasjáték Délután, a Verset posztoltam az utcára, és a Törpök a tányérban című bejegyzés is, júliusban pedig A lakótelep legszebb fái. De előfordult az ellenkezője is, pl. a novemberi 2 bejegyzésem közül egyiket sem tartottam igazán jónak, egyet mégis linkelni kellett… A decembert pedig jól elkarácsonyoztam, 2 bejegyzés van karácsonyi fényekről, és egy az ajándékokról. 🙂

“Ilyen volt 2017” Tovább olvasása

Ilyen volt 2017

Idén is volt karácsony

Idén is volt karácsony, és szép volt, mint mindig. 🙂 Nem volt fehér, de biztos lesz hó még a télen… Most nem egészen az utolsó pillanatban vettem meg az ajándékokat, de most is az utolsó héten. 19-én kedden.

Már 23-án feldíszítettük a fát. Azért, mert 24-25-26-ára (mindhárom napra 🙂 ) ebéd meghívást kapott az egész család a nagymamámhoz, és nem akartunk sem 24-én reggel sietni a díszítéssel, sem ebéd után sietni haza fát díszíteni. Évek óta ugyanaz a műanyag fenyőnk van, de mindig szerzünk hozzá egy-két ágat is csak a fenyőillat kedvéért. 🙂

24-én megvolt az ünnepi ebéd (halászlé pontyból, rántott hal, mákos kalács és aprósütemény) és az ajándékozás. A nagymamának ott, nála adtuk át az ajándékokat, és akkor, ebédnél kaptuk meg tőle is, egymást meg este, otthon ajándékoztuk meg. 🙂

Amit adtam:

  • édesanyámnak egy sálat, ami már nagyon kellett neki,
  • öcsémnek kaparófejes jégoldót a téli hidegre az autójához,
  • nagymamámnak kis kerti szerszámokat: kis kapát, kis gereblyét a buszmegálló mögötti kis virágoskertjéhez,
  • öcsém barátnőjének meg (aki 23-án hazament a szüleihez és 29-én jön majd vissza) süteményforma készletet (olyasmi, mint a pogácsaszaggató, csak kicsit nagyobb, és 4 alakzat van 1 csomagban).

Amit kaptam:

  • napraforgómag 3 színben (a fehér a joghurtbevonatos, a világosbarna bevonat karamell, a sötétbarna pedig étcsokoládé),
  • Photo9983
  • 2018-as határidőnapló,
  • Photo9982
  • társasjáték 🙂
  • Photo9984

A társasjátékban a 400-as szám kicsit túlzás, az a változatokkal együtt annyi, és főleg klasszikus társasjátékok vannak benne, pl. ki nevet a végén (meg egy hasonló mechanizmusú másik játék, a madáresküvő), lóverseny, sakk, ostábla (más néven backgammon), dáma, marokkó, malom, és egy skát nevű kártyapakli, stb. de én ilyenekkel is szívesen játszom, a modernebb játékok mellett. Azt hiszem, egy ilyen dobozzal már egy egész Társasházat is le lehetne bonyolítani (talán majd meg is tesszük egyszer vagy többször), de asztalonként 1 (tehát összesen kb. 15) ilyen doboz már egy egyesületi Társasjáték Délutánhoz is elég lehet… Én nagyon örültem ennek a kis doboznak és sokat fogok vele játszani. 🙂 (És sokkal jobb, mint az a bizonyos 50 társasjáték egy dobozban, amit még kb. 15-20 éve kaptam, és el is adtam a 2015-ös társasjáték piacon, mert ebben a kis 400-as dobozban rendesen benne van minden játékszabály, nem úgy, mint a régi 50-esben, de az alapötlet hasonló.)

25-én családi ebéd: csirkehúsleves, töltött csirke, házi somlói galuska. Meghallgattuk a kedvenc karácsonyi dalomat is (a szerző, egyben előadó már régi kedvencem, de a dal új, idei szerzemény), édesanyámnak is tetszett, de a “kedves” testvérem leszólta. Szerinte sablonos a szöveg, és küzd a magas hangokkal… De én azért ide linkelem a YouTube videót! 😀

Ezt a videót tettem ki a Facebookra is. 24-25-26-án nem voltam online, de 23-án este elküldtem ezt a videót a “Boldog Karácsonyt Kívánok! Legyen szép az ünnep!” szöveggel mindenkinek, akivel az elmúlt 1 évben váltottunk üzenetet, akár ismerős, akár nem, akár véletlenül talált meg, akár valamilyen csoportban vagyunk együtt, stb. még azoknak is, akikről csak annyit írt ki a rendszer, hogy ők most már Messenger kapcsolataim. Kitettem ugyanezt az idővonalamra is, és minden olyan csoportba, ahol tag vagyok, és nem hirdető csoport, meg nem is eszperente. Az eszperente  csoportok csak azért maradtak ki, mert nem volt fantáziám csupa E-vel lefordítani a “Boldog Karácsonyt Kívánok! Legyen szép az ünnep!” szöveget… 🙂

25-én este még elmentünk karácsonyi fényeket nézni Csopakra, ahol híres a karácsonyi díszkivilágítás, és tényleg szép is volt. 🙂 A “kedves” testvérem vitte le az egész családot 4 keréken, ezzel kárpótolva azért, mert leszólta a karácsonyi dalt… 🙂 És ha már ott voltunk, még egy kicsit továbbmentünk Balatonfüredre is, megnézni, ki van-e világítva a város vagy a Tagore sétány. A Balaton így, sötétben is szép volt, kivilágítás van a sétány elején, de nem végig, csak az elején, kb. annyi, mint Csopakon.

26-án már csak az ünnepi ebéd volt érdekes: még mindig a húsleves, és utána töltött káposzta. És természetesen sütemény is. 🙂

Most, ünnepek között már csak 3 munkanap van az évből, ebből 1 szabadság nekem, éppen holnap. 🙂 Terveztünk ismerősökkel társasjátékozást, de sokan lemondták, így elmarad… 😦

Szilveszteri programom még nincs, valószínűleg itthon töltöm, mint egy kivétellel mindig. Az egyetlen kivétel 2 éve volt, 2015.12.31. egy nagy szilveszteri társasjátékozás egy ismerősnél (nem annál, akinél a holnapi lett volna…) Aztán jövőre majd meglátjuk…

Idén is volt karácsony

Izgalmas hét, jól sikerült hétvége

Legutóbb arról írtam, hogy a kilátónál jártam, ahol már nincsenek hangyák. 🙂 Alatta hozzá is szóltam a “Mi lesz velem?” témában. Hozzászólásban, mert nem feltétlenül a bejegyzés része ez a gondolat, de mégis kapcsolódik, és kifejtést érdemelt. Azt kellene eldöntenem, hogy nekem való-e még a környezetmérnökség… Hogyan dől ez el? Ezt még nem tudom, de majd kitalálom… De azt hiszem, a miértekre már tudom a választ.

  • Ha nekem való, miért nem tudok benne elhelyezkedni? Mert nincs hozzá összeköttetésem, hátszelem. És miért vettek fel olyan gyorsan másra? Mert sürgősen kerestek embert hosszú távra.
  • És ha nem nekem való, miért ragaszkodtam hozzá? Mert a környezetvédő szemlélettel egyetértek, és amikor jelentkeztem az egyetemre, az akkor rendelkezésemre álló információk alapján ez tűnt a legjobb döntésnek.

De vajon nekem való-e? Ezt még nem tudom, de majd ha rájövök, mitől függ ez, és hogyan lehet objektíven eldönteni, gyorsan meglesz a válasz is. 🙂

De nem volt túl sok időm ilyesmin gondolkozni a héten, mert szinte mindennap volt valami esemény, és egy kivétellel mind pozitív.

  • Szombaton, 11-én jártam a kilátónál.
  • Vasárnap Bakony Expo, a megye legnagyobb termelői vására. Mindig érdemes kimenni, nézelődni, és jó dolgokat lehet ott kapni. Ráadásul ott kockázatmentesen találkozhattam a kedvenc kis piacom árusaival, akiknek évekig szereltem sátrat. 🙂
  • Hétfőn csendes, nyugodt, eseménymentes nap volt.
  • Kedden munka után elutaztam (nem messze, csak megyén belül) egy kis baráti beszélgetésre egy rég nem látott ismerőshöz, akivel néhány óra alatt bepótoltunk több hónapot. 🙂
  • 15-én szerdán a szokásos társasjáték, születésnapi köszöntéssel egybekötve. Nem nekem volt születésnapom, hanem egyik játékosunknak még 5-én vasárnap, de 8-án szerdán nem voltunk elegen, elmaradt a játék, ezért most pótoltuk a köszöntést egy házilag, saját kézzel készült társasjátékkal. 🙂
  • Csütörtökön apám temetése, ez volt az egyetlen negatív esemény a héten.
  • Pénteken mégis kimentem arra a bizonyos piacra, mert az expon elfelejtettem megvenni valamit. Csak egy terméket vettem, és gyorsan mentem is tovább, de így is jó volt egy pillanatra látni a sátrakat. 🙂
  • 18-án szombaton, vagyis tegnap társasjáték piac volt. Eladtam a motorversenyes játékomat, amit 2-szer is sikerült megnyernem a tombolán, ugyanennek az egyesületnek a rendezvényén, tavaly decemberben és idén júliusban. A júliusi példányt bontatlanul adtam el. 🙂 És vettem az árából egy másik játékot, amit már ott is kipróbáltam 2 játékostárssal (annak az egyesületnek a 2 legjobb játékmesterével, akik egyébként a kis szerdai csapatunk tagjai is), ott is tetszett, és ma itthon, családilag is bevált a játék. 🙂 És még maradt is néhány száz forintom a vásárlás után! 🙂 Az első képen a motorversenyes játékom látszik, hátulról (a doboz hátulján a versenypályával), a második képen a játék eleje látszik (és rajta a kis motorok, amikkel versenyeznek a játékosok). Ez a 2 kép még a piacon készült, kb. 1 perccel az eladás előtt. 🙂 A harmadik kép pedig már itthon készült az új szerzeményemről. 🙂
  • A szombati piacon az egyik kedvenc játékmesteremnél még kirakó is volt. 500 és 1000 db-os, ha jól emlékszem. Az egyik el is kelt. Néha én is szoktam ilyesmit játszani, főleg régebben, még gyerekkoromban, de ma csak 15 db-ossal játszottam. 🙂
  • Ma nem volt semmi különös programom, de kint jártam egy kicsit, és megláttam, hogy kerékpáros verseny van a Barátság parkban. Készült is róla néhány kép. 🙂
  • És ma végeztem az utolsó határidős könyvtári könyvemmel is, kedden visszaviszem, és talán kiveszek 1-2 másikat. De most nem sokat, mert itthon a családban egymás könyveit is olvassuk, és abból még van, amit a többiek hoztak ki. (Meg rejtvényújságot is veszek aznap, kedden, azt is kell valamikor fejteni! 🙂 )

Elég izgalmas, mozgalmas volt ez a hét. Talán a szombati piac volt a legjobb, de szorosan ott van mögötte (nem is tudom, milyen sorrendben) a keddi beszélgetés és a szerdai születésnapi köszöntés is. A jövő hét talán csendesebb, nyugodtabb lesz (persze keddre és szerdára már van programom: kedden könyvtár, szerdán meg társasjáték a szokásos csapattal, az új szerzeményemmel), de a lényeg, hogy az a hét is pozitív legyen! 🙂

 

Izgalmas hét, jól sikerült hétvége

Izgalmas hétvége

Izgalmas hétvégém volt…

Szombaton végigjártam a Berkenye tanösvényt, cikket is írtam róla. 🙂

Tegnap, vasárnap a Mihály-napi búcsúban voltam. Jó végigmenni rajta, megnézni egy kicsit, az is egy program, de kb. ennyi. Végigmentem egyszer az egészen, aztán csak a kóstolókon (pl. medvehagymás chiliszószt is kóstoltam), beszélgettem egy ismerős árussal (most több Csalán-piacos nem volt, “csak” a kedvencem, akiről kb. 3 éve kiderült, hogy ő is szeptember 26-án született, mint én 🙂 és nála is kóstoltam vilmoskörteszörpöt), vettem magamnak kürtős kalácsot is (ez a családban hozzá tartozik az ilyen kirakodóvásárokhoz), és hazamentem.

Na meg körbejártam és lefényképeztem a Mihály napi búcsú alkalmából felavatott új szobrot Szent Mihály arkangyalról, Veszprém védőszentjéről…

De volt nagyobb izgalom is a hétvégén. Úgy nézett ki, hogy eltűnt a környezetvédelmi bloggercsapatom egyik régi tagja. Mindenki aggódott, mi történt vele… De mivel már előkerült, mindenki megnyugodott, kár is több szót pazarolni rá. Minden jó, ha vége jó! 🙂

És lesz a héten ennél kellemesebb izgalom is. Részleteket majd itt, hozzászólásban írok, ha aktuális lesz, de addig is elárulom, hogy egy rólam írt cikkhez van köze. 🙂 (Új fejlemények és a veszprémi társasjátékos szervezetek rövid története hozzászólásban a cikk alatt.)

Izgalmas hétvége

Hétvégi összevissza…

Ennek nem tudtam jobb címet adni, bár lehet, hogy valaki éppen emiatt a cím miatt kattint majd rá. Nagyjából leírom, mi történt velem a hétvégén, és megpróbálok egy-két képet mutatni arról, hogy merre jártam. “Hétvégi összevissza…” Tovább olvasása

Hétvégi összevissza…