Elpusztult a nyár

Vízbe fulladt. Ma szeptember 1-jén délután és este özönvízzel jött az ősz.

Ma délután még el tudtam menni a könyvtárba, ki is hoztam 1 könyvet, egy “költőmata” nevű verskérő oldal verseiből összerakott kötetet (beleolvasgattam, de még nem értem a végére, viszont ennek hatására ma már én is kértem tőle verset, kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg, és mit tud írni a témáról) , de utána, amikor már itthon voltam, elromlott az idő.

De ha már verseskötet és szeptember 1., nekem is van versem erről a napról, amit 4 éve írtam és 2 éve a Facebookon is közzétettem, a vers keletkezésének történetével együtt.

Szeptember 1.

A nyár minden napján vidámak vagyunk,

De ilyenkor előjön minden bajunk.

Szeptember elseje, tanárok ünnepe,

A Föld minden strandja bezár.

A sok diák még az udvaron áll,

Az osztályból új tankönyvek szaga száll.

Szeptember elseje, tanárok ünnepe,

A Föld minden strandja bezár.

Sok tanár mosolyog és integet,

Adhatnak rosszabbnál rosszabb jegyet!

Szeptember elseje, tanárok ünnepe,

A Föld minden strandja bezár.

Az igazgató most beszédesebb.

Mosolyog, hogy újra eljöttetek.

Szeptember elseje, tanárok ünnepe,

A Föld minden strandja bezár.

Mostantól mindennap kapsz jegyeket,

A bukást épphogy elkerülheted.

Szeptember elseje, tanárok ünnepe,

A Föld minden strandja bezár.

Ha nyáron ballag már a vén diák,

Gondoljuk: Megúsztuk!

Mondjunk hurrát!

Szeptember elseje, tanárok ünnepe,

A Föld minden strandja bezár.

2014-ben írtam ezt a verset egy internetes magazinnak. A magazin címe Uploaded Magazin, és nem tudom, hogy most még létezik-e a magazin… 15-22 éveseknek szólt, tehát középiskolás és egyetemista korosztálynak.

A magazin téma megkötés nélkül várt verseket az augusztus-szeptemberi számba. Ebben a 2 hónapban 2 nevezetes nap van, az egyik augusztus 20, arról is írtam verset, a másik szeptember 1. (És persze van még szeptember 26, de azt hiszem, az csak nekem fontos. 😉 )

Gondoltam, hogy írok egy verset a magazinnak szeptember 1-ről, de ez nehéz feladat volt, mert még csak július volt. (Júliusban kellett verset írni, hogy augusztus elején megjelenjen.) Először leírtam a nyilvánvaló tényt: “Szeptember elseje, tanárok ünnepe”, majd rájöttem, hogy ennek ugyanaz a ritmusa, mint az “Ünnepek ünnepe, karácsony éjjele”. (Ünnepek ünnepe, a 100 Folk Celsius karácsonyi dala.

Mikor is jutna eszembe egy karácsonyi dal, ha nem nyáron? 😀 ) És amikor erre rájöttem, ennek a dallamára írtam meg az egész verset! De a Költőmata kötetben egyik-másik vers még az enyémeknél is jobb. 🙂

A könyvtárból hazafelé már pusztulást fényképeztem. A múltkori X-akták megoldódtak. Megtudtam, hogy kerékpárút épül azon a szakaszon, azért vágták ki a korábban piros X-ekkel megjelölt fákat.

Néhány fénykép a pusztításról:

Kivágták a fákat, bokrokat, de a szemetet senki sem szedte össze. Most bújt elő minden, amit a bokorba dobtak. Mint tavaszi olvadáskor a sok hó alá rejtett lom.

Még további fák helye…

Sok egészséges fákat kivágtak, de meghagytak néhány beteg, száraz példányt kerítésen belül…

A többi képen újabb kivágott fák. De az is látszik, hogy az erdőgazdaság központjánál már elkezdték az építkezést…

A délután és az este viharral folytatódott. Többszöri rövid megszakítással kb. 17:00 óta esik az eső, özönvízszerűen, néha jéggel, hol kisebb, hol nagyobb széllel, villámokkal. Az első kép akkor készült az erkélyről, amikor kezdődött. A második már kb. 20 perccel később a csukott erkélyajtón keresztül. A harmadik még negyed órával később az ablakomból. Nem sokat lehetett látni szabad szemmel sem, főleg csak a vízfüggönyt…

Szeptember elsején délután ezzel a nagy jégesővel, villámlással, özönvízzel Veszprémben vízbe fulladt a nyár. Remélem, szép ősz lesz majd. 🙂

Reklámok

Termések

Az utóbbi 2 hétben nem igazán történt velem említésre méltó esemény. Sem jó, sem rossz. Ezért nem is írtam ide. Valahogy mintha minden várna valamire… Mint az időjárás. Esős hétvégét jósoltak, és többször is ijesztgetett az eső, de volt napsütés is, és nem akart igazán esni. Nem volt semmi komoly. Majd talán holnap. Valami ilyesmi a hangulat az életemben. Nem vihar előtti csend, mert viharra nem számítok mostanában, hanem olyan, mintha minden függőben lenne, minden a háttérben alakulna. (Konkrétan van is egy dolog, ami a háttérben alakul, de arról majd szeptember második felében mesélek itt, ha bejön a tervem.)

Minden egy kicsit bizonytalan… Most 2 hétig még a szerdai társasjáték is, augusztus 29-én és szeptember 5-én sem tudjuk igazán, hol legyünk, szeptember 12. a biztos, de bizonytalan a folytatás utána is (visszamegyünk-e a szokásos helyünkre? leszünk-e elegen? visszatérnek-e közénk emberek, vagy marad a 3 fős “kemény mag?”), de majd kialakul. Itthon sincs semmi izgalmas, a hagyatéki ügy is csak húzódik (2 hónapja voltunk közjegyzőnél, 1 hónap határidőt adott, hogy elmenjünk ügyvédhez, aztán majd lesz második hagyatéki tárgyalás, de még az időpontja sincs kijelölve, pedig már kb. 1 hónapja és 1 hete minden papírt beadtunk, amit kellett, nem is értem, mi tart 1 hónapig egy időpont kijelölésen…), és általában sem sikerülnek most a nagyobb dolgaim (lásd novellapályázat, TEDx előadói jelentkezés), meleg víz sem volt a héten kedd reggeltől péntek estig, de azért vannak kisebb-nagyobb örömeim az életben. Itthoni és szerdai baráti társasjátékozások, könyvtári könyvek, kint lenni a szabadban, ha jó idő van hétvégén, kisebb-nagyobb önkéntes feladatok, amiben számítanak rám (és azért is jó, mert így jutok el jó programokra, legutóbb pl. 2 hete egy Örömünnep nevű eseményre), stb. Igyekszem meglátni az élet jó oldalát. 🙂

Most minden alakul, változik, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Úgy, mint a természetben is. Most éppen évszakváltás jön, elkezdtek teremni a fák is a lakótelepen. Egyik-másik termés már beérett, a többi még nem, de majd beérnek azok is. És remélem, az én életemben is beérik egy-két dolog. Ha lesz bármilyen változás, majd beszámolok róla itt is. De egyelőre csak a fák terméseit fényképeztem. Mind itt terem a lakótelepen. A képeket véletlenszerű sorrendben mutatom be, kivéve ezt az egyet. Emiatt a Klapka utcai fa miatt csináltam az egészet, de élőben sokkal szebb, mint a képeken.

A többi kép róla:

És a többi fa a lakótelepen:

Ennyi volt az évszakváltó bejegyzés, legközelebb valószínűleg szeptemberben jelentkezem, talán akkor már konkrét eseményekkel.

Sok piros X

Pénteken a belvárosban jártam, és onnan hazafelé fényképeztem néhány fát. A Jutasi út páros oldalán a már bezárt és lebontott Gyermekek háza (még régebbi nevén: Úttörőház) helyétől kezdve egészen a sportpályán túl (addig a sorházig, ahol az utánfutó-kölcsönző is van) sok fára tettek nagy piros X-et. Sőt, jelzőkarók is vannak az úton. Mintha valamilyen telekhatárt vagy közművesítést jeleznének…

A jelzőkarók előbb kezdődnek (már a buszpályaudvarral szembeni parkban, annak is a 9 emeletes felőli szélén), és tovább is tartanak (az említett sorház Barátság-park felőli végén, a nagy fa tövében is van még 1 karó), és valahogyan összefüggenek az X-ekkel, mert a jelzőkarók vonalától, ami kb. egybeesik az épületek kerítéseinek vonalával, egészen a járdáig minden fára piros X került. Különböző korú, fajtájú, méretű és egészségi állapotú fákra, a facsemetétől a szép nagy egészséges példányokig. De a járda külső szélén, az úttest felőli fákon már nincs piros X.

Vajon mit jelentenek ezek az X-ek? Remélem nem azt, hogy ezek útban vannak valakinek vagy valaminek, és kivágásra kerülnek, mert ahhoz túl sok fát jelöltek meg. Ha ezeket mindet kivágnák, nem is maradna fa és árnyék azon a szakaszon… Hasonló lenne a 2013 végén elkövetett Május 1 utcai pusztításhoz…

Az első jelzőkarót a buszpályaudvarral szembeni park szélén láttam.

Jelzőkarók sora az első X-es fáig…

… és azon túl.

Sorakoznak az X-es fák egy teljes útszakaszon… Itt nincsenek jelzőkarók, mert kerítés van abban a vonalban.

A bokrot is bepirosozták?

Újabb X-es fák sorakoznak…

De ami a járda külső felén van, az úttestnél, az nem X-es.

Újabb X-es példányok a bokroktól a facsemetékig…

És a csemetéken túl is vannak megjelölt fák, egyesével vagy kisebb csoportokban.

Ebben a facsoportban 9 X-es fát számoltam meg…

És még van folytatás…

A sportpályán újra elkezdődnek a jelzőkarók.

Szerencsére ezeket a nagy fákat nem X-elték meg.

Az utánfutó-kölcsönzőnél megint folytatódnak a karók…

És még egy X. Az utolsó.

A környék legszebb nagy, magányos fája szerencsére nem kapott X-et, de előtte is, mögötte is van jelzőkaró. Csak nehogy megsértsék a gyökerét valamilyen közművezetékkel… (Amekkora a lombja, akkora a gyökere is a föld alatt!)

Az X-es fák és jelzőkarók sora itt véget ér. Valaki tudja, mi lesz, vagy bekerül a történet az X aktákba?

Hosszú hét, hosszú hétvége

21-én írtam utoljára. Másfél hete, szombaton. Akkor a fenntarthatósági napokról írtam, amit a Föld Napja (április 22.) alkalmából szervezett az önkormányzati közterület-fenntartó cég, különböző zöld szervezetek részvételével. Szombaton készültek a rendezvényről az élményképek, vasárnap meg családdal voltam, ezért nem fényképeztem.

23-án hétfőn bementem az Új Nemzedékbe. Megbeszéltük a majálisra várható dolgokat és a feladataimat. Elkezdtük összekészíteni a kitelepülős dobozomat is.

25-én szerdán létszámhiány miatt elmaradt a szokásos esti programom.

26-án csütörtökön mentem megint az Új Nemzedékbe, a kész dobozomért. Megnéztem a kis kertjüket is. 🙂 Nagyon szépen fejlődnek benne a palánták, ügyes gyerekek gondozzák! 🙂 Akkor mondták, hogy szerezzek nekik raklapot, kerti bútornak.

Másnap, 27-én pénteken próbáltam szerezni, nem sikerült. Még a garázssorról sem, pedig ott az egyik kis önkéntes kertész azt mondta, hogy látott ingyen. Elég sokat járkáltam a garázssoron, összevissza, és talán nem vettem észre azt a bizonyos helyet, de nekem csak egy hely volt gyanús, a 23. tömbnél, egy műhely, ahol minden ilyesmi ki volt téve. Konkrétan raklapot nem láttam, de megkérdeztem. Tényleg nincs. És nem is tudták, hol lehetne szerezni a garázssoron…

A 23-as tömbhöz amúgy a Haszkovó 37 felől vezet az út…

Pénteken megkaptam a végleges csomagomat, szombaton meg elmentem egy kicsit a lakótelepre körülnézni, csak úgy. Most szép, mert minden virágzik. Márciusban hideg volt, ezért a március végén-április elején virágzó növények is áprilisban (főleg a második felében) nyíltak, de mivel április második felében meleg volt, a májusiak is kicsit előbbre hozták a virágzást, pl. orgona, vadgesztenye.

28-án szombaton szép dolgokat láttam. Most talán a virágos kőris (amiből a Batthyány utcában több fasor is van, az egyik a berkenyékkel szemben a tanösvényen, a másik a négyemeletes panelházak mögött), a vadgesztenye és az orgona a leglátványosabb, de sok más is van a lakótelepünkön és környékén. Érdemes megnézni a többi virágzó fát is (főleg a rózsaszín sziromszőnyeget a Klapka utcában), a pitypangot (nem csak nézni, hanem fújni is, mert sok helyen már van rajta fújni való 😀 ), a júdásfát (ami a törzsén is virágzik), a virágzó bokrokat és a fűben nyíló apróságokat. Jártam megint azon a kis dombon is, a BMX pályánál. Oda gyakran kimegyek mostanában. De a lakótelep más részeit is megnéztem, pl. a virágzó tulipánokat a református templom körüli parkban.

Vasárnap és hétfőn nem volt semmi említésre méltó esemény, de május 1-jén kedden igen. Kimentem a majálisra az Új Nemzedékkel. Természetesen társasjáték-bemutatóval. 🙂 Lájkvadász nevű játék, a biztonságos internetezésre tanít. Nagyobbaknak szól, mint amekkora gyerekek jöttek a rendezvényre, de megoldottam. 🙂 A legnehezebben megoldható feladat meglepő módon az ebédszerzés lett. Nem számítottam 1 órás sorra a kolbice-árusnál… :O Szerencsére volt ott egy lelkes önkéntestársam (a kis szerdai társasjátékos csapatunk talán legaktívabb tagja), nélküle nem tudtam volna ilyen sokáig elmenni az asztaltól. 🙂

Szabad téren voltam, jó társaságban, hiszen gyerekek vettek körül (a szomszéd asztalnál is gyerekprogram volt: anyák napi kézműves foglalkozás a református egyházzal), a játék is jó volt, és még a nap is sütött. Mi kell még? Egy tulipán hajtogatás erejéig én is beszálltam a kézműveskedésbe:

Egyik-másik kártyát nehéz volt értelmezni a játékban (asszociációs kártyák, internethez kapcsolódó történetet kell róluk mesélni, de ezt pl. nem is tudom, hogy kell nézni).

Így nézett ki belülről, berendezve a sátor:

Amikor nem voltak elegen, még a TÁRSASJÁTÉK feliratot is kitettük, az is az én művem, minden betű más színű. 🙂

De játék közben is voltak kreatív feladatok, pl. rajzolni is kellett. Hogy mit? Remélem, látszik a képről, de ha nem, megmondja a kártya. 🙂

De volt más is: pl. profilkép rajzolás csukott szemmel. Egy kislány pl. ezt rajzolta magáról:

És ugyanez a kislány verset is írt, ez is egy feladat volt az egyik kártyán. Egy 4 soros vers az internetes szerelemről. Nehezítette kicsit a feladatot, hogy ő sem volt még szerelmes, és én sem, de végül sikerült megoldani a feladatot. Hirtelen én sem tudtam volna jobbat, pedig már írtam díjnyertes verset. 🙂

Ma, szerdán visszavittem a dobozomat az Új Nemzedékbe. És megint lett volna társasjáték (most sem náluk, hanem a szokásos helyen), de megint nem voltunk hozzá elegen. Úgy látszik, most már csak az Új Nemzedékben jön össze a létszám. De azért a jövő héten, 9-én még próbálkozunk… 🙂 (Az Új Nemzedékben májusban 2 szerdán lesz társasjáték: 16-án és 30-án.)

Most a hosszú hétvége után rövid hét lesz, nem számítok nagy eseményekre, aztán egy szokásos rövid hétvége, majd visszatér minden a dolgok szokásos menetéhez. Májusban már csak pünkösdkor lesz hosszú hétvége (19-20-21, szombattól hétfőig), de szerencsére az nem jár munkanap-áthelyezéssel, csak hosszú lesz és kész. 🙂

Májusban leginkább hétvégenként fog történni valami…

Május 6. vasárnap anyák napja, majd kitalálok valami jó kis ajándékot. 🙂

Május 13. vasárnap édesanyám születésnapja. 🙂 Annak idején, amikor született, éppen péntek volt ez a nap! 😀 De idén vasárnap lesz, nagyon jól jön ki, hogy a napján tudjuk megünnepelni családilag. 🙂

Május 19-20-21. pünkösdi hosszú hétvége: szombat, vasárnap, hétfő. De nem csak a pünkösd miatt érdekes ez a hétvége. 19-én szombaton a szokásos havi egyesületi társasjáték délután. 🙂 És május 20. a határideje egy novellapályázatnak is, amire jó lenne benevezni. Nem tudom, hogy benne leszek-e az első 3-ban (300, 200 és 100 ezer Ft a jutalmuk), de jó lenne legalább abban a 20-ban benne lenni, akiknek a művei megjelennek minden magyar megyeszékhely buszmegállóiban. Díjnyertes verset már írtam (20 versszakot 40 perc alatt! 😀 ), sőt, mesém is jelent már meg pályázatra beküldött művekből összeállított kötetben, talán megpróbálom ezt a novellapályázatot is. Csak legyen rá ötletem! A téma és az első egy-két mondat a legnehezebb, a többi már jön magától! 🙂

 

Fenntarthatósági napok

Ma és holnap, a holnapi Föld Napja alkalmából fenntarthatósági napokat szervez a város. Természetesen az egyik legszebb, természetközeli rendezvényhelyszínen, ahol vannak sziklák erdővel, és közpark tóval. A Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszínen (vagy ahogy a városunk őslakói ismerik: a volt vidámpark területén).

Volt ingyenes buszjárat a helyszínre, mégpedig egy körjárat. Felment a Völgyhídra, onnan a színházhoz, az egyetemi városrészre, Cholnoky lakótelepre, onnan át a Haszkovóra, a Jutasi útra (a laktanyától felfelé), majd a belvárosba, ahol láttam a nagy kettős körforgalom építését, aztán megint a színház, Völgyhíd és a Betekints-völgy bejárata következett. Természetesen kihasználtam az óránként induló buszt, és kora délután kilátogattam a 14 órás járattal a Séd völgyének legszebb részére. (Ezt azért tudtam megtenni, mert igaz, hogy a mai nap munkanap volt, de mindenkit szabadságra küldtek a munkahelyemen. 🙂 ) A busz is szép volt, valamivel újabb, modernebb, mint a veszprémiek, és nem is helyi busz, hanem BKK járat. Természetesen készült róla néhány kép. (Most csak az odaúton készült képeket mutatom, majd lesz a visszaútról is, ugyanazzal a busszal és sofőrrel.)

Aztán elindultam a rendezvény felé. Már az odaútról is készítettem fényképeket. Szép ott a patakpart. A sziklákat csak óvatosan fényképeztem, hogy ne legyenek rajta a szinte mindig ott gyakorló sziklamászók. És a játszótérnek is csak azok a részei vannak a képen, ahol éppen nem volt senki, de jól felismerhető, hogy az a népmesei játszótér, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése a városban.

Megérkeztem a helyszín bejáratához. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy ne látsszon a gyerek a képen, mert mindig körbe-körbe tekert, mindig másik bejáraton be és ki… De fényképeztem egy kicsit a környéket, még a tavat is, ahová minden évszakban szívesen megyek ki, főleg áprilistól októberig, amikor nagyobb az élet a tóban, mint máskor. 🙂

A rendezvényen kis faházakban voltak a résztvevők, nem volt túl sok faház, és nem is derült ki mindegyikről, hogy mi folyik benne. Konkrétan akkor derült volna ki, ha odaléptem volna, közelről megnézni, de annyira közel, hogy akkor már megkérdezték volna tőlem, mit szeretnék. Én meg egy kicsit szégyellem azt válaszolni, hogy csak megnézném, mi van itt. (Boltban sem szeretem, ha még nem tudom, mit akarok, de már kérdeznek. Akkor szoktam azt mondani, hogy csak körülnézek, és gyorsan menekülök a boltból. Ahonnét a leginkább kell menekülni: a belvárosi üzletházban, talán az 1. emeleten vagy egy ajándékbolt, amit egy nagyon ragadós kb. negyvenvalahány éves nő vezet. Nála nem lehet békésen körülnézni, egyből letámad és kérdez. De vannak még más hasonló helyek is, csak nem ennyire ilyenek. Amúgy egy bolti eladónak összesen 1 dolgot kell tudni, a termékek helyén és árán kívül: észrevenni, hogy őt nézem, vagy az árut. Ha az árut, akkor még nem tudom, mit szeretnék, vagy tudom, de önállóan szeretném megtalálni, esetleg már megtaláltam, csak az árát, minőségét és más tulajdonságait nézem. Ilyenkor nem szabad kérdezéssel zavarni. De ha őt nézem, akkor segítséget várok, Ilyenkor igenis kérdezze meg, hogy mit segíthet, az a dolga! De a boltok 95%-ában vagy letámadnak rögtön, hogy mit keresek, ez kb. 20-25% a 95-ből, vagy nem is veszik észre, hogy segítséget kérek, mert az eladó vagy pakol, vagy beszélget, ez kb. a maradék 70-75%, és csak 5 % vagy talán még kevesebb az, ahol tudják ezt a fontos szabályt, figyelni kell; hogy őt nézem vagy az árut.) Ha csak odaálltam a faházak elé, akkor legfeljebb azt láttam, hogy kik vannak ott, de a kínálatukat nem igazán. Ezért a legtöbb faház előtt csak elsétáltam anélkül, hogy bármit tettem volna ott. De volt néhány faház, ahol kitettek ezt-azt, és megnéztem, lefényképeztem. Pl. a városi hulladékos cégnél a gumiabroncsba ültetett virágokat, vagy a város egyik legnagyobb cégénél egy Trabantot. 🙂 Nem is tudtam, hogy van még Trabant… De a szervezők által dísznek kitett kerékpárok sem maradtak le a fényképekről…