Az én kedvenc bloggerem – 2017. június

Az én kedvenc bloggerem
Az én kedvenc bloggerem

Júniusban is sok érdekes blogbejegyzést láttam. Felsorolok közülük néhányat. A hónap házigazdája Nagy Dorka. Ezek a bejegyzések ugyan nem könyvekről szólnak, de remélem, hogy neki is tetszenek majd. Előző havi házigazdánk, Pálné Zavanyi Éva még időben, június 30-án pénteken válaszolt a neki címzett kérdésemre. Köszönöm. 🙂 Ez a cikk is a kedvenceim közé került. 🙂 “Az én kedvenc bloggerem – 2017. június” Tovább olvasása

Az én kedvenc bloggerem – 2017. június

Az én kedvenc bloggerem – 2017. február

https://i1.wp.com/euromail.hu/download/31557910c099768513552ab932f31275/My%20favorite%20blogger%20Award.jpg

A hónap házigazdája idén februárban Huszágh Anett, a blogját itt érthetitek el.

Az én kedvencem pedig egy február 14-ei, de mégsem szerelmi témájú bejegyzés. Egy keresztanya verse a keresztfia 12. születésnapjára. Simon Leila: Keresztfiamnak. Szerencsés gyerek, akinek ilyen a keresztanyja. 🙂

Eddigi kedvenceim:

 


https://www.inlinkz.com/cs.php?id=698085

Az én kedvenc bloggerem – 2017. február

Az én kedvenc bloggerem! – 2017. január

https://i2.wp.com/euromail.hu/download/fa31268e5a79c368424ca0bfbee715ae/My%20favorite%20blogger%20Award.jpg

Januárban is sok érdekes blogbejegyzést olvastam, de volt köztük egy, ami igazán figyelemre méltó. Tudom, hogy nem leszek vele népszerű a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége tagjai között, és talán a játék e havi házigazdája, Lina O’Brien, az Egyszerű pillanatok blog szerzője sem fog egyetérteni velem, de a sok januári bejegyzés közül aki díjat érdemel, egy olyan hölgy, aki már eltűnt a csoportból: Molnárné Szatmári Boglárka (Bopci). Nem tudom, hogy ő törölte-e saját magát és a bejegyzését a csoportból, vagy az adminok, de sajnos igazságtalanul negatív színben tüntették fel őt a hozzászólók. Pedig a Buszbaleset – máshogy című bejegyzése nagyon elgondolkodtató. Utólag rákerült a cikkre egy 18-as korhatár, ami talán jogos is, de ettől még jó cikk.

Ahogy Boglárka is írja rögtön az első bekezdésben, a cikk NEM az áldozatok ellen szól. Még az sem ellenük szól, amit vastagon kiemelt a 3. bekezdésben, hogy már unja a hír részleteit. Ez mindenkiben felmerül, de szinte senki nem meri ilyen bátran kimondani. Szerinte ezek a részletek csak a hozzátartozókra tartoznak vagy még rájuk sem. (Persze ő is leír bizonyos részleteket, főleg a sok kritikát kapott “matek-biosz” részben, de nem öncélúan, hanem nagyon is logikusan, szemléletesen.) Ezért elhiszem, hogy a cikk tényleg nem irányul senki ellen. Csak bizonyos jelenségeket próbál meg bemutatni, elemezni, megkérdőjelezni, teljesen jogosan.

Aki túljut azon az első (és egyébként helyes és jogos, de érzelmi indíttatása miatt kissé primitív) reakción, hogy “Jaj, szegény gyerekek, mi történt velük?”, és ennél tovább akar gondolkodni, abban felmerülnek bizonyos kérdések és gondolatok, amelyeket ez a cikk elég nyersen, de nagyon lényegre törően mutat be. Mik ezek a kérdések és gondolatok?

  1. A gyász magánügy. Csak az áldozatok családjára, barátaira tartozik, nem olyan idegen emberekre szerte az országban, akik a baleset előtt még csak nem is hallottak ezekről a gyerekekről. De akkor mégis miért juttatja el a média minden háztartásba? Miért sokkolják ilyen hírekkel az embereket?
  2. Részletek, fejlemények, képek: ezek is csak az érintetteket érdeklik, ahogy ezt a cikk is leírja, a 3. bekezdésben kiemelve.
  3. Egyáltalán hogyan dől el, hogy melyik baleset lesz médiahír és melyik nem? Erről sok konkrét példa van a cikkben is. Nem a baleseteket szeretném ezzel összehasonlítgatni, ahogy Boglárka sem ezt teszi,  mert nyilván mindenkinek az a legsúlyosabb, ami őt vagy hozzátartozóját érinti, csak érdekelne engem is, ahogy őt is, hogy van-e valamilyen rendszer, ami alapján médiába kerül egy hír, akár balesetről, akár másról. Mitől függ, hogy hír lesz-e valami vagy nem? (Számít-e pl. az áldozatok száma, kora, foglalkozása, ismertsége, stb?)
  4. És mitől függ, hogy melyik balesetnél rendelnek el nemzeti gyásznapot és melyiknél nem?

Ezekre a kérdésekre kitér a díjazott cikk, Boglárka is ezekre keresi a választ, sőt, néha meg is tippeli, hogy pl. talán az áldozatok sportoló mivolta is számíthatott ebben az esetben. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de jó lenne tudni, hogy mi alapján lesz hír valami, és mi alapján nyilvánítanak egy esetet nemzeti gyásznak. Ez a cikk erről szól, semmi másról. A kérdések teljesen jogosak, túlmutatnak ezen a baleseten, inkább általános jelenségekre kérdeznek rá. Olyan jelenségekre, amelyeket a legtöbb ember szeretne megérteni, de senki nem mer kérdezni. Ettől jó ez a cikk, és nagyon könnyű felfedezni benne ezeket az értékeket, ha nem érzelmi alapon állunk hozzá. Ezért lett ez a cikk a havi kedvencem.

És még valami, amit a díjazott cikk nem említ, csak az én magánvéleményem. A baleset miatt azon a hétvégén több tévécsatornán, több szórakoztató műsor is elmaradt. Ezt miért kellett? Nyilván a hozzátartozóknak nincs kedvük ilyeneket nézni, ezt megértem. De a többieknek (és talán még nekik is) nem éppen most lenne szükségük ezekre a vidám műsorokra, azért, hogy ne süllyedjen bele mindenki a gyászba, hanem lássuk, hogy utána is van élet és utána is van miért élni? Mert elég nagy baj, ami történt, de az élet megy tovább. És nekünk, megmaradtaknak élni kell. És ha élnünk kell, lássuk a jó oldalát! Ezért lenne most szükség olyan műsorokra, amik megmutatják, hogy az ilyen szomorú események ellenére van az életnek jó oldala is. És éppen ezek maradtak el. De miért?

Kiegészítés: a témában még egy figyelemre méltó cikk jelent meg ennek a bejegyzésnek a megírása után, de még a megjelenés előtt. Kiss Adrianna cikke a Gyémánt marionett blogból. Az olaszországi eset… Ő is megpróbál magyarázatot találni, hogy miért éppen ez az eset lehet hír. Ő a külföldi helyszínre gondol. Nem tudom, mennyire helyes akár ez a magyarázat, akár a másik cikk tippje (sportolók voltak az áldozatok), de örülök, hogy valakik végre magyarázatot keresnek, hogy mitől lesz hír az egyik eset és mitől nem az a másik. Azt hiszem, ez az ilyen elgondolkodtató írások lényege, ezért érdemelnek díjat ezek a cikkek.

Régi kedvenceim:

 



Az én kedvenc bloggerem! – 2017. január

Az én kedvenc bloggerem – 2016. december

2016 egy intenzív és vegyes év volt, sok jó és sok rossz élménnyel. De 2017 eddig elég jól indul. Pozitív élmény pl. hogy idén is részt vehetek “Az én kedvenc bloggerem” játékban. 🙂

Decemberben már leírtam néhány kedvencemet. Akkor kaptam kritikát, hogy 1-2 ember kimaradt… Most, januárban a decemberi élményeim közül sorolok fel összesen 1-et. Azért nem többet, mert az már lista lenne, és biztos nem teljes, lemaradna róla ez + az… De ha eleve csak egy kedvencet választok, akkor ezt megelőzhetem. 🙂 (Igyekszem minden hónapban más bloggert választani, legalábbis nem ugyanazt, akit az előző hónapban…)

December fénypontja mindig a karácsony. Mi más is lehetne a kedvencem ebből a hónapból, mint egy karácsonyi bejegyzés? Azért is lett éppen ez a bejegyzés a kedvencem, mert egy nagy meglepetésről szól, amire nagyon vágyott, aki kapta, de mégsem számított rá. Ettől lett igazán pozitív hangulatú és nagyon könnyen átélhető a bejegyzés.

Ezt a bejegyzést Kristóf Eszter írta a Napi Kincsek Tárháza blogban december végén. Címe: Karácsonyi csoda a javából. De érdemes mást is elolvasni ebben a blogban, mert nagyon pozitív bejegyzések vannak benne, és segít meglátni mindenkinek az élet apró örömeit. 🙂

Az e havi házigazda Bandita.

Előző kedvenceim:

2016. november



Az én kedvenc bloggerem – 2016. december

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Ki is az én kedvenc bloggerem? Kit olvastam szívesen a múlt hónapban? Nem is nagyon emlékszem már, kiket olvastam… 😀 De azért van egy-két blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, egyik-másikra fel is iratkoztam. És vannak néha jó cikkek a kedvenc blogjaimban. 🙂

Talán a legnagyobb egyéniség, akivel mostanában találkoztam (egyelőre sajnos még csak interneten keresztül, élőben még nem) SzívrohamGyár. És nem csak azért, mert vendégíróként nekem is megjelent nála cikkem (és még meg is jelenik majd 15-én). Hanem azért, mert érdekesen látja a világot. A cikkeit is szívesen olvasom, de talán a verseiben még jobban kijön az egyénisége.

Ha már verses blog, akkor évek óta nagy kedvencem Frady Endre. Mennyit számít néha két betű! Amikor még iskolás voltam, és sokféle költő verseiről tanultunk, akkor a kötelezők közül talán Petőfi Sándor költészete állt hozzám legközelebb és Ady Endre állt tőlem a legtávolabb. Ez szerintem azóta sem változott, bár érettségi óta (1999) nem olvastam klasszikusoktól verseket. Ady Endre tehát nem az én stílusom. De ha már hozzáteszünk az elejére 2 betűt és Frady Endre lesz belőle, akkor már élményt, humort és kitűnő saját rajzokkal illusztrált, kiválóan megírt verseket kapunk eredményül.

De hogy ne csak verses blog legyen, hanem pl. idézetes is, ajánlom a Habfürdő blogot, arról még hírlevelet is kapok. Főleg a “Mai hab” és a “Keddi kilenc” rovatokat ajánlom, a pozitív szemlélet miatt. (A Mai hab az idézetes rovat tűnt elsőre idézetes rovatnak, a sok színvonalas, magvas gondolat miatt. De nem idézetek, csak idézésre érdemes, tartalmas, pozitív szemléletű gondolatok.)

Ha már pozitív szemlélet, rendszeresen olvasom a Derűlátó blogot is (ennek a szerzőjét személyesen ismerem, bár évek óta nem találkoztunk), ebben is nagyon pozitív életszemlélet van.

Ha már személyes ismerősöknél és pozitív életszemléletnél tartunk, egy másik pozitív blog, szintén ismerőstől (és kb. ugyanabból a társaságból ismerem, mint az előző blog szerzőjét): Szép világunk. Mindig megtalálom Facebookon az új tartalmakat, kapok értesítést a megosztott cikkekről. 🙂 Részben ismeretterjesztő is ez a blog, bemutatja mindazt, amit a világon látni érdemes, de sokszor egyszerűen csak szép. Mindig jó kedvem lesz tőle.

És még néhány blog a teljesség igénye nélkül, mert elég sokat olvastam mostanában a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége blogjait, főleg a nap bloggere játék miatt.

Pozitív életszemlélet témához: Napi Kincsek Tárháza, tényleg kincset ér. 🙂

A “szép világunk” témához egy útleírás blog: Szakifiú megpróbál eltévedni (ugyan már 1 hónapnál régebbi az utolsó cikk, de gyakran ránézek, van-e már új), a szerző stoppos élményei. Szintén ismerős, bár egészen máshonnan ismerem, mint a Derűlátó és a Szép világunk blogok szerzőit.

Ha már ismerősök, akkor még egy, nagyon komoly témájú blog, a Városliget Barátai. Elég közérdekű téma vidékieknek is, mert nekünk sem mindegy, hogy lesz-e tiszta levegő a fővárosban… Nem túl derűlátó a blog, bár ugyanabból a csapatból ismerem a szerzőt, mint pl. a Derűlátó blog szerzőjét.

A komoly témáknál maradva van egy olyan bloggerina, aki mindig fontos dolgokról ír és akkor is elgondolkodtató, és megfontolandó a véleménye, ha nem értek vele egyet. Eszter’s Offtopic. Persze általában egyetértek, de nem mindig.

Van még 2 blog, amire feliratkoztam és hírleveleket kapok róluk, tőlük. Az egyik a Tintafolt, ahol már vendégíró is voltam (itt lehet szavazni a vendégírók cikkeire, pl. az enyémre).

És van még egy blog, ahová feliratkoztam. (Az a jó édes) Erről is mindig kapok hírleveleket. Érdekes bejegyzések vannak benne. És mindenkinek kellene egy tündér keresztanya. 🙂 De azért megkérdezném a szerzőt, hogy milyen a kapcsolata a keresztanyjával, vagy hogy ő keresztanya-e… 🙂

És persze van még néhány blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, akár a cikkeket is, akár a kis megosztásaikat a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportjában, de most csak ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Akik most kimaradtak, azokról majd talán legközelebb írok. 🙂

És persze ne felejtsük el az Angel Style blogot sem, ahol elindult ez a játék. Örülök, hogy benevezhettem! 🙂

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november