Október örömei

Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)

Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.

Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂

Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…

Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.

Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂

Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.

És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)

Photo11249

Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.

Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)

Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂

Reklámok
Október örömei

Jól sikerült ünnepi hétvége

 

Szerdán 38 éves lettem (ami kimondva már sok, de én még mindig fiatalnak érzem magam, és még mindig jobb, mintha fordítva lenne, bár azt a szép kort is szeretném megérni, sőt, még többet is), de a nagy ünneplés családilag csak vasárnap volt. Először is elmentünk egy rendezvényre: kirakodóvásár és búcsú volt a városban, találtunk néhány jó dolgot, láttam egy-két ismerős árust (még a zöld szervezet kicsiny piacáról, ahol annak idején évekig szereltem sátrakat), és mindent jól megnéztünk, még a Várból a kilátást is, de mégsem költöttünk túl sokat, csak jól éreztük magunkat.

Aztán volt az ünnepi ebéd sok fogással, természetesen csokoládétortával. 🙂 Előételnek a csirkehúslevesben főtt hús birsmártással, majd a csirkehúsleves, aztán sült nyúl petrezselymes krumplival, uborkasalátával, majd a torta. 🙂 Testvérem lejátszójából születésnapi dalok is szóltak, az egyik nagyon érdekes volt… 🙂

Most nem volt a lejátszóban sem a gyerekkori klasszikus, csak egy-két sort énekeltek el belőle nekem, amikor hozták a tortát, sem az utóbbi 5-10 évben divatos “hangulatjelentés“, sem az, ami nagy kedvenc, főleg, ha másnak szól, de nem sok embert mernék vele köszönteni.

Helyette fiatalítottak 8 évvel:

De voltak törpök is, a hozzám hasonló örök gyerekeknek (kedvenc részem: “Lobog a gyertya, de kínosan rémes, senki se tudja, Törpicur hány éves”, de kb. 2 év múlva már rólam is jobb lesz nem tudni… 😀 )

És volt egy brutálisan jó, egyedi produkció is:

A tortánál természetesen kívántam is (ugyanazt, amit augusztus közepén a hullócsillagnál, de akkor nem vált be, talán majd most teljesül, majd elárulom, ha sikerült), és természetesen ajándékokat is kaptam.

Ruhákat és édességet. Volt új csuklyás tavaszi kabát, egy készlet zokni, vékony és vastag pulóver (a vékonyabb, azzal a rozsdabarna csíkkal ugyanaz, mint amit a T betűs boltban láttam a fényképen a modellen, és ott egyből kinéztem magamnak, hogy kell nekem 😀 ), mellény, egy készlet étcsokoládé falatka és egy zacskó mag és aszalt gyümölcs. A képek nem mindegyikről a legjobbak, de nincs másik (a tavaszi kabátnak meg hosszú az ujja, csak összehajtottam, hogy ráférjen a képre). És amúgy is élőben kell látni ezeket! 🙂

A születésnapom azért is szép és jó, mert ilyenkor már a természet is kezd ünneplőbe öltözni. Érdekes, hogy nem csak a tavaszi virágoknál, hanem az őszi leveleknél is előbb jelenik meg a sárga, mint a piros… Most még sok a zöld (esős volt a szeptember, ezért frissen maradtak a levelek), de már van bőven sárga is, barna is, itt-ott még piros is. És sok fánál a sárgulás folyamata is látványos. Ezért természetesen készítettem képeket a lakótelep és környéke fáiról, bokrairól, terméseiről. Úgyis rég voltak már ilyen képek itt. 🙂 És talán még soha nem mutattam be ennyi bogyót!

De őszi lombhullás ide vagy oda, még van, ami rajtam kívül is virágzik… (Még beporzást is láttam!)

Ő pedig nem tudja, mit akar, egyszerre virágzik is, terem is, minden állapot megtalálható rajta:

De ha már a bogyóknál tartunk, ezt a fajta bogyót mindig szívesen nézem, mert nagyon felélénkíti a látványt, ha felbukkan valahol, és minden bokron egy kicsit más színe van…

Photo11990

És íme a lakótelepi bogyótermés (nem csak ebből a fajtából):

A bogyókon kívül más bizarr termések is vannak, pl. az ecetfáé. Nem tudom, hogy ez már termés, vagy még virágzik, mert kb. ugyanúgy néz ki, csak a virág inkább pirosas-bordós színű a termés meg barna, de elég bizarr… (Színéből ítélve inkább termés, de az ennél sötétebb barna is szokott lenni.)

De érdekes a platán bogyója is, nagy levélhez nagy bogyó jár. Csoda, hogy elbírja a szára…

Photo11973

És ha már platán, akkor van egy érdekes tulajdonsága. A legtöbb fa fentről lefelé sárgul, ő lentről felfelé. Messziről nem igazán látszik, közelről jobban. (Amúgy elég bizarr az őszi levélszíne is, leginkább tompa sárgásbarna, egy kis szürkés és zöldes árnyalattal.)

Photo11999

Más fák foltosan sárgulnak…

Photo11955

A páfrányfenyő csemete meg túl korán (a nagy testvére néhány száz méterrel odébb október végére sárgul be).

Photo11959

A diófák pedig egymást átkarolva vészelik át az őszi lombhullást és a dióburok-fúrólégy kártételét…

Photo12012

De érdemes a többi fát is megnézni a lakótelepen. Néhányuknak a levele és a termése is érdekes.

És a kilátás is szép sok helyen. A patakparton:

És a lépcsőházunk ablakából:

Photo12058

De ma még a munkahelyemről hazafelé is fényképeztem. Jó volt nézni, ahogy egyre színesedik a táj. Remélem, hogy az életem is ilyen színes lesz majd. 🙂

Jól sikerült ünnepi hétvége

Év- és hónapfordulók

Mostanában 3 fontos dátum is van. Tegnapelőtt (szeptember 6-án, csütörtökön) volt 10 hónapja, hogy meghalt az apám. Tegnap (szeptember 7-én, pénteken) volt 2 éve, hogy kiléptem mindkét egyesületből, ahol addig tag voltam. És a jövő héten (szeptember 11-én, kedden) lesz 1 éve, hogy a mostani munkahelyemen dolgozom. Menjünk végig dátum szerint az év- és hónapfordulókon.

A haláleset 10. hónapfordulója csakis azért fontos, mert a hagyatéki ügy még most, 10 hónap alatt sem zárult le. Eleve 7 és fél hónap kellett a közjegyzői hagyatéki tárgyalásig. Az önkormányzatnál ültek fél évet a hagyatéki leltáron (nem is értem, mi tartott addig), majd a közjegyzőnek is beletelt néhány hétbe, hogy értesítsen minket, és végül  a november 6-ai halálesettel kapcsolatban, június 20-án volt a közjegyzői hagyatéki tárgyalás. Ott kiderült, hogy van még egy jelentkező a vagyonra, ezért ügyvédet kellett keresni, és éppen csütörtökön, a 10. hónapfordulón tudtam meg, hogy jövő héten kapunk idézést. Az a szeptember 10-ei hét lesz, és általában ahhoz képest 2 hét a hagyatéki tárgyalás, tehát valószínűleg a 24-ei héten lesz. Azon a héten, amikor 26-án szerdán születésnapom lesz. (Ha valakit érdekel, a 38.) Ha ott sikerül megegyezni, akkor lezárul az ügy, már “csak” be kell jegyeztetni a tulajdonjogot, de ha nem sikerül, akkor bíróságra kell menni, és az is még legalább 1 év…

És ha már év- és hónapfordulók, és születésnaphoz közeli hagyatéki tárgyalás: apám érdekesen tudta “időzíteni” a halálát. Persze tudom, hogy nem szándékos, de akkor is. November 6-án halt meg, 7-én volt a nagynéném születésnapja. (Apámnak 2 húga van, az egyikük elég sokat foglalkozott vele, ő ápolta az utolsó napokban a legtöbbet, és az ő születésnapja van november 7-én.) A temetés pedig november 16-án volt. Az előző barátnője (a válóok) születésnapján. A legutóbbi, 2-es számú barátnőnek meg (aki most követelőzik) november 17-én van születésnapja (ezt a hagyatéki tárgyaláson tudtam meg). Azt nem tudom, hogy a válóok nő ott volt-e a temetésen, csak a lányát láttam, ő nem tűnt fel nekem a tömegben, de az újabb barátnő ott volt a fiával és a lányával.

Mivel elég sok bizonyítékunk van az igazunk mellett, írásos dokumentumok formájában, remélem, hogy a másidk hagyatéki tárgyaláson megyegyezés születik, vagyis a követelőző eláll a követelésektől, és nem kerül bíróságra az ügy. Persze esélyes, hogy a bíróság  nekünk ad igazat, de nem kellene évekig húzni az ügyet… És remélhetőleg rá tudjuk venni a közjegyzőt, hogy legalább arról hozzon határozatot, amiről nincs vita, hogy legalább azt megkaphassuk.

Érdekes, hogy a 6-ai hónapforduló után a 7-ei évforduló is valaminek a végét jelenti. 2016 szeptember 7-én léptem ki 2 egyesületből is. Egy zöld szervezetből és egy társasjáték egyesületből.

A zöld szervezetben nem csak tag voltam, hanem több éves önkénteskedés után felvettek közfoglalkoztatásba, de már augusztus 1-jén megszűnt a munkaviszonyom, mert a “kedves” elnök asszony elfelejtett megosztani velem egy fontos információt, és anélkül csak úgy tudtam intézkedni egy dologban, hogy nem tetszett neki az eredmény. Pedig ha tudtam volna azt a dolgot, akkor neki tetsző módon is tudtam volna intézkedni. Szabadságon volt, én tartottam a frontot egyedül, és engem hibáztatott a történtekért, amikor én a legjobb tudásom és képességeim szerint oldottam meg a helyzetet. Csak éppen más és más lett volna a megoldás az információ birtokában és anélkül. Már akkor, 2016. augusztus 1-jén elkezdtem gondolkodni azon, hogy ezek után tag maradjak-e a zöld szervezetben.

A társasjáték egyesületben ott voltam a 13 alapító tag között. Teljesen egyértelmű volt, hogy ki lesz az elnök, de az alelnök már kevésbé. Választottunk egy egész normálisat, de ő néhány hónap múlva lemondott. És aki jobb híján a helyére került, az káoszt csinált… (Azóta már helyette is van más.) 2016. nyarán bevezették, hogy a játékmesterek nem vehetnek ki önállóan játékot a készletből, hanem egy erre kijelölt személytől kérniük kell, és még azt is felírják, hogy ki mit vitt ki. A játékok biztonságára hivatkoztak, pedig nem ezen múlik. És ezzel csak feleslegesen megalázzák a játékmestereket, mert nem bíznak bennük, hogy tudnak vigyázni a játékokra. Pedig tudnak. Nekem több javaslatom is volt ehelyett a rendszer helyett, de nem fogadták el, ragaszkodtak a hibás elképzelésükhöz, a bizalmatlanság alapú rendszerhez. És csak jóval később tudtam meg, hogy az akkori alelnök ötlete volt ez, akire az elnök valamiért jobban hallgatott, mint amennyire érdemes volt. Pedig én figyelmeztettem előtte az elnököt, már 2016 tavaszán, hogy ne engedje ezt az embert nagyon elszabadulni az egyesületben… Mivel játékmester voltam, engem is érintett ez a rendszer, és nem hallgattak rám (sőt a legrosszabb, hogy ki sem próbálták az ötleteimet, pedig a kipróbálás nélküli elutasítás súlyos hiba: nem parktikus, mert nem tudhatjuk előre, hogy tényleg rossz-e az ajánlott módszer, nem tisztességes, főleg úgy nem, hogy éppen ők kérték ki az önkéntesek véleményét, de minek kérték ki, ha úgysem próbálják ki, és nem is demokratikus), úgy gondoltam, hogy kilépek az egyesületből, és nem leszek sem tag, sem önkéntes, sem játékmester. És jól tettem, mert a rendszer azóta is fennáll.

A játékmestereket megalázó, bizalmatlanság alapú rendszer miatt 2016. szeptember 7-én kiléptem a társasjáték egyesületből, és mivel már augusztus 1-jeétől gondolkoztam kilépésen, úgy gondoltam, hogy legyen meg minden egyszerre, kiléptem a zöld szervezetből is. Onnan nem azonnal, hanem azt közöltem velük, hogy 2017-es tagdíjat már nem fizetek (amiből elvben automatikusan következne, hogy 2017 január 1-jével megszüntetem a tagságomat), de mindenféle adminisztrációs hibák miatt csak 2017 áprilisában sikerült végleg kilépnem, de még szeptemberben is kaptam tőlük közgyűlési meghívót…

Most már nem vagyok tag semmilyen egyesületben és jó ez így. A társasjáték egyesület havi rendezvényeit még látogatom, néha a zöld szervezet nagyobb eseményeit is (az utolsó talán a 20. születésnapi ünnepség  volt 2017. decemberében, azóta nem sok nagy eseményük volt, vagy nem jutott el hozzám a hír), de már nem vagyok sem tag, sem önkéntes egyikben sem, és jó ez így.

A társasjáték egyesület alapvetően jól működik, mert jó elnökük van (és nagy szerencse, hogy alkalmas, mert nem is lehetne más elnök, egyrészt azért, mert az ő ötlete volt az egyesület, ezért nem lenne tisztességes mást választani, amíg ő vállalja, másrészt azért, mert a társasjáték-kiadó cégén keresztül ő a szponzor is, ezért nem is érdemes leváltani az egyesület éléről, amíg működik a cég, és az együttműködésnek is jót tesz, ha a cég és az egyesület egy kézben van), csak egy-két dolgot kellene javítani, főleg a bizalmatlanság alapú rendszert, de az irány alapvetően jó.

De a zöld szervezetben már akkor, 2016. szeptemberében úgy gondoltam, ahogy még most is, hogy ha a páros években tartott elnökségi választáson, 2018-ban újraválasztják az egyesület elnökét, akkor 2020-as választás már nem lesz, mert addigra megszűnik az egyesület. Úgy értesültem, hogy idén tavasszal újraválasztották a “kedves” elnök asszonyt, és valóban egyre kevesebb jelét látom annak, hogy működne az egyesület. Vannak még próbálkozások, volt pl. idén is tábor gyerekeknek, de pl. a piacuk is egyre kisebb lesz, és egyre kevesebb környezetvédelmi kampányt és eseményt hirdetnek, egyre kevesebb alkalmazott és önkéntes van náluk, és egyre kevesebb hírt kapok róluk. Most is azt mondom, ha így folytatják, 2020-as elnökségi választás már nem lesz, mert addigra nem lesz egyesület.

A harmadik fontos esemény végre nem valaminek a végéről, hanem valaminek a kezdetéről szól, bár ehhez is le kellett zárnom valamit. A diplomás korszakomat. Tavaly nyáron visszaküldtem a diplomát az egyetemre, hogy más munkát is vállalhassak. Sikerült is elhelyezkednem. A diplomát sajnos hazaküldték, de már 1 éve ennél a cégnél dolgozom. Ez nálam már elég hosszú távnak számít. 🙂

Erről az újrakezdésről szívesen tartottam volna nyilvános előadást egy eseményen, ami pontosan 4 hét múlva, október 6-án szombaton lesz, de nem választottak ki előadónak Újrakezdés témában. Pedig van egy-két téma az előadások között, ami kevésbé kapcsolódik az újrakezdéshez, mint az enyém. Az enyém az kiválóan beleillik a témába: megszabadultam valamitől, hogy mást csinálhassak, mint addig, és sikeresen el is helyezkedtem. Mi ez, ha nem újrakezdés? És mitől újrakezdés ez vagy ez? Nem értem…

De ha már kezdet, vég, lezárás és újrakezdés (szeptemberben, a születésem hónapjában): most itthon is átalakulnak a dolgok. Ablakcsere volt hétfőn (szeptember 3.) Néhány kép az új ablakomról.

Ezen kívül fürdőszoba- és erkélyfelújítás is van nálunk.

A fürdőszoba csütörtök esti állapota:

Látszik, honnan szedték le a csempét. Csempe még nincs, de a fürdőkád már bent van. A péntek esti állapot:

Photo11937

Az erkélyen járólap lesz, így néz ki:

Photo11938

A fürdőszoba pedig így lesz kicsempézve egyféle egyszerű csempével, és egyféle díszítő, mintás csempével:

Remélem, hamar elkészül a felújítás és örülhetek a szép új fürdőszobának. 🙂 Legközelebb már a kész állapotról teszek fel képeket.

És mik a terveim a következő néhány hétre? Még nem tudok mindent. Ami már biztos: a jövő héten még tart ez a felújítás. De 2 programom is lesz: 12-én a szokásos szerdai csapattal, 16-án vasárnap pedig az egyesülettel lesz társasjáték, ahol jó lenne egy bizonyos játékot nyerni a tombolán…

Minden ősszel új játékot adnak ki. (Nem az egyesület, hanem az elnök cége, de az egyesületben lehet megnyerni tombolán.) A tavalyelőttit megnyertem tavaly áprilisban, de azóta már el is adtam. A tavalyit viszont még nem sikerült megnyernem a tombolán, és most lesz rá az utolsó esélyem, mert októberben nem szokott lenni társasjáték délután, novemberben pedig már az új, idei játékot sorsolják a tombolán. De tudom, hogy kivel kell játszanom, ha nyerni szeretnék! 😀

Különös véletlen, de az utóbbi 4 hónapban bevált. Májusban és júliusban nyertem legutóbb, és mindkétszer ugyanazzal a játékmesterrel játszottam a legtöbbet. Májusban játszottam vele és nyertem, júniusban nem játszottam vele és nem nyertem. Júliusban megint vele játszottam és nyertem, augusztusban mással játszottam és nem nyertem. Szeptemberben vele kell játszanom, hogy végre megnyerjem azt a játékot! 🙂 Jobb játék, mint a tavalyelőtti. Remélem, hogy az idei is jó lesz, arról még semmit nem tudok. (Júliusban mondtam is ennek a játékmesternek, hogy szerencsét hozott nekem, már 2-szer nyertem, amikor vele játszottam. A játékokat és a játékemestereket is 1-től 6-ig értékeljük minden játék után. És  mondtam ennek a szerencsehozó játékmesternek, hogy ha még játszom vele és nyerek a tombolán, akkor minden játékhoz 6-osokat írok be neki. Mire ő: “Tombolától függetlenül is!” 😀 ) Remélem, most az utolsó esélyemmel nyerek tombolán olyan játékot, mert igaz, hogy elég egyszerű és csak 2 személyes, de tényleg jó játék. Itthonra jó lesz. 🙂 Ha nem nyerek, akkor lehet, hogy 17-én hétfőn megveszem az egyesület elnökének kis játékboltjában. Bár fura lesz ismerőstől pénzért vásárolni…

A jövő hét utáni, 17-ei hét egyelőre csendesnek és eseménytelennek tűnik, de a 24-ei héten még lesznek események. 26-án szerdán a születésnapom, amit 30-án vasárnap ünnepel a család, közben valamikor hagyatéki tárgyalás, valószínűleg azon a héten (majd megírom itt hozzászólásban az időpontot és bejegyzésben az eredményét is, ha lesz), és hétvégén 29-30-án még kirakodóvásárt is nézünk családilag a belvárosban.

Év- és hónapfordulók

Termések

Az utóbbi 2 hétben nem igazán történt velem említésre méltó esemény. Sem jó, sem rossz. Ezért nem is írtam ide. Valahogy mintha minden várna valamire… Mint az időjárás. Esős hétvégét jósoltak, és többször is ijesztgetett az eső, de volt napsütés is, és nem akart igazán esni. Nem volt semmi komoly. Majd talán holnap. Valami ilyesmi a hangulat az életemben. Nem vihar előtti csend, mert viharra nem számítok mostanában, hanem olyan, mintha minden függőben lenne, minden a háttérben alakulna. (Konkrétan van is egy dolog, ami a háttérben alakul, de arról majd szeptember második felében mesélek itt, ha bejön a tervem.)

Minden egy kicsit bizonytalan… Most 2 hétig még a szerdai társasjáték is, augusztus 29-én és szeptember 5-én sem tudjuk igazán, hol legyünk, szeptember 12. a biztos, de bizonytalan a folytatás utána is (visszamegyünk-e a szokásos helyünkre? leszünk-e elegen? visszatérnek-e közénk emberek, vagy marad a 3 fős “kemény mag?”), de majd kialakul. Itthon sincs semmi izgalmas, a hagyatéki ügy is csak húzódik (2 hónapja voltunk közjegyzőnél, 1 hónap határidőt adott, hogy elmenjünk ügyvédhez, aztán majd lesz második hagyatéki tárgyalás, de még az időpontja sincs kijelölve, pedig már kb. 1 hónapja és 1 hete minden papírt beadtunk, amit kellett, nem is értem, mi tart 1 hónapig egy időpont kijelölésen…), és általában sem sikerülnek most a nagyobb dolgaim (lásd novellapályázat, TEDx előadói jelentkezés), meleg víz sem volt a héten kedd reggeltől péntek estig, de azért vannak kisebb-nagyobb örömeim az életben. Itthoni és szerdai baráti társasjátékozások, könyvtári könyvek, kint lenni a szabadban, ha jó idő van hétvégén, kisebb-nagyobb önkéntes feladatok, amiben számítanak rám (és azért is jó, mert így jutok el jó programokra, legutóbb pl. 2 hete egy Örömünnep nevű eseményre), stb. Igyekszem meglátni az élet jó oldalát. 🙂

Most minden alakul, változik, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Úgy, mint a természetben is. Most éppen évszakváltás jön, elkezdtek teremni a fák is a lakótelepen. Egyik-másik termés már beérett, a többi még nem, de majd beérnek azok is. És remélem, az én életemben is beérik egy-két dolog. Ha lesz bármilyen változás, majd beszámolok róla itt is. De egyelőre csak a fák terméseit fényképeztem. Mind itt terem a lakótelepen. A képeket véletlenszerű sorrendben mutatom be, kivéve ezt az egyet. Emiatt a Klapka utcai fa miatt csináltam az egészet, de élőben sokkal szebb, mint a képeken.

Photo11722

A többi kép róla:

És a többi fa a lakótelepen:

Ennyi volt az évszakváltó bejegyzés, legközelebb valószínűleg szeptemberben jelentkezem, talán akkor már konkrét eseményekkel.

Termések

Sok piros X

Pénteken a belvárosban jártam, és onnan hazafelé fényképeztem néhány fát. A Jutasi út páros oldalán a már bezárt és lebontott Gyermekek háza (még régebbi nevén: Úttörőház) helyétől kezdve egészen a sportpályán túl (addig a sorházig, ahol az utánfutó-kölcsönző is van) sok fára tettek nagy piros X-et. Sőt, jelzőkarók is vannak az úton. Mintha valamilyen telekhatárt vagy közművesítést jeleznének…

A jelzőkarók előbb kezdődnek (már a buszpályaudvarral szembeni parkban, annak is a 9 emeletes felőli szélén), és tovább is tartanak (az említett sorház Barátság-park felőli végén, a nagy fa tövében is van még 1 karó), és valahogyan összefüggenek az X-ekkel, mert a jelzőkarók vonalától, ami kb. egybeesik az épületek kerítéseinek vonalával, egészen a járdáig minden fára piros X került. Különböző korú, fajtájú, méretű és egészségi állapotú fákra, a facsemetétől a szép nagy egészséges példányokig. De a járda külső szélén, az úttest felőli fákon már nincs piros X.

Vajon mit jelentenek ezek az X-ek? Remélem nem azt, hogy ezek útban vannak valakinek vagy valaminek, és kivágásra kerülnek, mert ahhoz túl sok fát jelöltek meg. Ha ezeket mindet kivágnák, nem is maradna fa és árnyék azon a szakaszon… Hasonló lenne a 2013 végén elkövetett Május 1 utcai pusztításhoz…

Az első jelzőkarót a buszpályaudvarral szembeni park szélén láttam.

Jelzőkarók sora az első X-es fáig…

… és azon túl.

Sorakoznak az X-es fák egy teljes útszakaszon… Itt nincsenek jelzőkarók, mert kerítés van abban a vonalban.

A bokrot is bepirosozták?

Újabb X-es fák sorakoznak…

De ami a járda külső felén van, az úttestnél, az nem X-es.

Újabb X-es példányok a bokroktól a facsemetékig…

És a csemetéken túl is vannak megjelölt fák, egyesével vagy kisebb csoportokban.

Ebben a facsoportban 9 X-es fát számoltam meg…

És még van folytatás…

Photo11662

A sportpályán újra elkezdődnek a jelzőkarók.

Szerencsére ezeket a nagy fákat nem X-elték meg.

Az utánfutó-kölcsönzőnél megint folytatódnak a karók…

És még egy X. Az utolsó.

A környék legszebb nagy, magányos fája szerencsére nem kapott X-et, de előtte is, mögötte is van jelzőkaró. Csak nehogy megsértsék a gyökerét valamilyen közművezetékkel… (Amekkora a lombja, akkora a gyökere is a föld alatt!)

Az X-es fák és jelzőkarók sora itt véget ér. Valaki tudja, mi lesz, vagy bekerül a történet az X aktákba?

Sok piros X

Hol van az a tó?

Már írtam ebben a blogban arról, hogy június 30-án szombaton önkénteskedtem az Új Nemzedék felkérésére egy EU-val kapcsolatos rendezvényen. Nálam lehetett kitölteni egy 10 kérdéses kérdőívet az EU-ról egy 5 állomásos vetélkedő részeként (ahogy itt is említettem egy külön bekezdésben). Az a rendezvény eredetileg a Kolostorok és Kertek területén, a Betekints-völgyben, a tónál lett volna, de mivel előtte 2 napig esett az eső, megijedtek a szervezők, és esőhelyszínre szervezték annak ellenére, hogy aznap már sütött a nap.

Ekkor mondta nekem az Új Nemzedék vezetője, hogy ő szerette volna, ha a tónál van az esemény, mert még nem volt ott, nem látta a tavat. Most végre jó idő volt hétvégén és ma rá is értem, ezért elmentem a tóhoz és lefényképeztem. Nem csak a tavat, hanem mivel az illető hölgy egy másik városból jár be busszal dolgozni, a buszpályaudvartól kezdve az egész utat lefényképeztem neki, hogy biztosan odataláljon. Talán 2 km a buszpályaudvartól. Lehet, hogy kicsit több, de 3 nincs. (3 km talán a park vége, ahol balra lehet fordulni a Laczkó-forrás felé, de addig nem mentem el. Csak a tóig.) Mivel a bejegyzés címzettje nem igazán ismerős a városunkban, ezért részletesen, utcanevekkel, várostörténeti érdekességekkel mutatom be a teljes útvonalat, mint egy idegenvezető. Mindent, ami szép, érdekes, fontos vagy nevezetes.

A buszpályaudvar végén, a 12. kocsiállásnál kell átmenni az úton. Ott kezdődik lefelé egy meredek utca, a Kopácsy utca.

A Kopácsy utcában, a Völgyikút Háznál elágazik az út. Lehet menni a ház jobb oldalán egyenesen tovább (erre rövidebb, de meredekebb és nem látványos), vagy balra a szerpentinen, (ami kicsit hosszabb, de nem annyira meredek és még szebb is). Most a szerpentint választottam, mert ott van bemutatni való látványosság. Mégpedig a Völgyikút Ház, ami néhány éve épült, az egykori strand helyére. A strand kb. az 1930-as évektől az 1960-as évekig működött. A strandtulajdonos unokája, egy építész hölgy tervezte a házat. A Völgyikút-forrás még most is megvan, de a strand újranyitását nem engedélyezték a hatóságok, valamilyen baktérium miatt, ami a vízben van. A forrás a park területén van, onnan indul egy kis patak, ami a Sédbe folyik be, és egy kis részén a parkban tóvá szélesítették. Ezt segítettem megtisztítani pénteken, de azóta már megint elkezdett szaporodni a békalencse. A tó körül egyébként nagyon szép park van, gondozott fűvel, nagy fákkal, virágzó bokrokkal. (Az első néhány képen a Völgyikút Házhoz tartozó étterem bejárata is látszik, ott volt a szombati társasjáték délután. Már tavaly augusztus óta ott vagyunk.)

Elindulunk tovább lefelé a Kopácsy utcán, de még egy utolsó pillantást vetünk a parkra, és megyünk egészen az utca aljáig, ahonnét kb. 10 métert megyünk balra, és máris látszik a Historia bejárata.

Ez a VeszprémFest rendezvény helyszíne is, aminek mindjárt vége lesz, július 11-étől szerdától 15-éig, vasárnapig tart. Egy baj van vele, amiért még nem voltam ott: fizetős. Szabadtéri rendezvény hogy lehet fizetős??? Ha valamelyik koncert nagyon érdekelne, megállnék a Historia területén kívül, utcán, közterületen, ahol jogom van megállni, és ahol már nem kell fizetni, és végighallgatnám onnan az egészet. A hang oda is terjed! 😀

Elhagyva a területet egyenesen megyünk előre, és most már végig követjük a patakot, egészen a tóig, folyásiránnyal szemben. És elérünk egy kis szökőkúthoz, aminek az oldalán ivókút is van. A mellette lévő épület régen malom volt (ahogy talán a Historia egyik épülete is, annak is Malomkert a neve), aztán vendéglátóipari egység lett, több néven. Most éppen Pajta kisvendéglő a neve, ha jól tudom. A malom után pedig NEM mentem át a kis hídon a Vár felé, és nem mentem fel meg le a lépcsőn, hanem inkább megkerültem a Benedek-hegyet. Ugyanazért, amiért a Kopácsy utcában is a szerpentinen mentem. Kicsit hosszabb, de nem olyan meredek, és látványosabb is, Több nevezetesség látható a kerülőúton, mint a Vár lépcsőin. (A lépcsőn is van egy jó hely, de arról majd később…)

A kerülőút neve Szerelem-sziget. Régen itt kettéágazott a Séd, és valóban sziget volt, most már a másik ága nincs meg, egy ágon folyik a mederben. De nagyon szép parkban folyik, fákkal és virágzó bokrokkal szegélyezve. Balra a Benedek-hegy látszik (talán észrevehető a tetején a nagy kőkereszt), jobbra meg a város 2 legjobb játszóteréből az egyik (de érintjük majd a másikat is). Nagyjából a Kolostorok és Kertek projekttel egyszerre, talán éppen annak részeként újult meg a Szerelem-sziget, és akkor épült a játszótér is. A Kolostorok és Kertek területe kb. innen kezdődik, és a Betekints-völgyi park végéig tart, de ha rendezvényhelyszínként beszélünk róla, akkor csak a tavat és környékét jelenti. A Szerelem-szigetről készült képeken egy sárga híd is látszik, ott sem mentem át, de majd megmutatom, hol értem volna ki, ha átmegyek rajta és végig a Benedek-hegy lábánál haladok.

Itt, a Szerelem-sziget végén balra kanyarodunk, a patakkal együtt, elmegyünk egy híd mellett (ott értem volna ki, ha átmegyek a már említett sárga hídon), majd egy szikla mellett, ami most alig látszik a növényektől, de már megmásztam egyszer, és ez után feltűnnek a Margit-romok. Árpádházi Szent Margitról nevezték el, aki IV. Béla király lánya volt. A tatárjáráskor IV. Béla megfogadta, hogy ha a tatárok kimennek az országból, akkor apácának adja a lányát. így is lett, és Margit királylány a Szent Katalinról elnevezett Domokos-rendi apácakolostorba került, Veszprémbe, ennek a romjai láthatók ma is. A török korban vált rommá, de még ma is a város nevezetessége. De a királylány, a későbbi Szent Margit nem maradt mindig Veszprémbe, hanem később átkerült a Nyulak szigetére, ami ma a róla elnevezett budapesti Margit-sziget. (És ugyancsak róla nevezték el a veszprémi Margit-templomot is, ami a Jutasi úton található, a buszpályaudvartól a vasútállomás felé indulva jobbra egy sárga katolikus templom, a focipályával szemben.) A romok mellett van egy szökőkút, Szent Margit szobra, és körülötte néhány rózsaágyás, mindegyikben más-más magyar szent rózsájával. A rózsákon kis táblák jelzik, hogy milyen fajta rózsa és kire emlékeztet. Ez után még mindig a patakparton megyünk tovább…

Itt már a Benedek-hegy túloldalán voltam.. És mentem a labirintuskertben, amerre a szökőkútból folyik a víz… Láttam szép sövényeket, virágzó bokrokat, és azt is megmutatom, hol tűnik el egy spirál lefolyóban a víz a szökőkútból. Az útszakasz végén látható a Véka könyvmegálló, ahová bárki betehet könyvet, és ki is vehet annyit, amennyit betett, majd a Fricska, és aztán át kell menni egy újabb sárga hídon (ahonnan visszanézve fényképeztem a patakot és a Benedek-hegyet, a megint pontszerűnek látszó kőkereszttel az egyik faág mellett), és látható Veszprém egy másik nevezetessége, ahová odafelé még nem mentem be, csak fényképeztem, de visszafelé már meglátogattam. A város legjobb fagyizója, a Völgy fagyizó. 🙂 Ide értem volna ki, ha egyből fel és le megyek a Vár lépcsőn.

Innen jobbra mentem, el a Gizella étterem és hotel mellett, át az úttesten (a Jókai utcán, ami régen elég rossz hírű környék volt, ma már kevésbé, de ha a Gizellától nem egyenesen megyünk, hanem balra, a belváros felé, akkor ott van pl. egy Szikla nevű katonai létesítmény is, a magyar repülésirányítás központja, és egy emléktábla, hogy egy rövid ideig talán 1944-45-ben ott őrizték a Szent Koronát), és kiértem megint a Séd partjára. Ott nem a jobb oldali kavicsos úton mentem, hanem a bal oldalon, mert ott közelebb vannak a nevezetességek.

Milyen nevezetességek? Előbb balra a Sintér-domb, helyi védettségű természetvédelmi terület, aminek egy része a Sziklához tartozó katonai terület (a Jókai utca is végig ennek a dombnak az oldalában húzódik), és ott volt régebben egy általam Tüskének nevezett szobor is (egy francia “művész” alkotása, egy 3 szoborból álló kompozíció része: egy Gubanc nevű szobor volt a belvárosi nagy körforgalomban, a Tüske a Sintér-domb tetején a Csúszda pedig annak a tónak a partján, amelyik ennek a kis utazásnak a célja, de szerencsére már mindhármat elvitték, érdemes a “szobor” szón lévő linkre kattintani, ott még láthatók), aztán felváltva fényképeztem a patak két partját, jobbra a Davidikum (katolikus egyházi középiskolai és főiskolai kollégium) parkjának magas fáit (az egyik képen az épület sárga színe is látszik), balra a vízmű múzeumának házait, és kerti törpe jellegű vízügyi használatú tárgyait.

Bolgár Mihályról, akiről szól az emléktábla, még utcát is elneveztek Veszprémben, de az messze van ettől a környéktől. (Ott is jártam már.)

Ezek után átmegyünk a Viadukt (hivatalos nevén Szent István Völgyhíd) alatt. A város legnagyobb és legszebb hídja 1938-ra, Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el, a Séd patak felett. De valószínűleg nem a halálára gondolva kellett volna megépíteni, mert azóta is sokan meghalni járnak ide, minden évben leugrik 2-3 ember öngyilkossági szándékkal a hídról, és általában sikerül is nekik. Talán 10-20 évente akad egy túlélő… Ennek ellenére nagyon szép és hasznos ez a híd, innen a legkönnyebb bejutni a Dózsavárosba a város többi részéből. Több buszjárat is közlekedik rajta, és gyakran használják az autósok is.

Photo11508

A hídon átmenve egy nagy parkolóba jutunk. Szemben a Gulya-domb, balra az állatkert (azt a területet hívják Fejes-völgynek a Gulya-domb és a Sintér-domb között, állítólag itt tűzték ki Koppány fejét a felnégyelés után), és jobbra indulunk a tó felé. A Gulya-domb talán legalacsonyabb része van itt. A domb lábánál egy kis nosztalgia: piros postaláda és kék nyomós kút. 🙂 A szalagkorlátok közti úton felmehetünk a Völgyhídra. Vagy éppen onnan jönnek le emberek és autók az állatkert és a Betekints-völgy felé…

Az utolsó kép szélén látszik egy villanyoszlop meg egy ház oldala. Arra mentem tovább. (Ez az út egyenes folytatása annak, amelyikre rákanyarodtam a nagy parkolóból jobbra.) Itt kezdődik a Betekints-völgy. Nem tudom, honnan ered a neve, ki hova tekintett be, de van jobbra egy Betekints nevű hely, balra meg egy újabb, Patak-party nevű vendéglátóipari egység, ahol még egy színpad is van.  A kettő között mentem, a patak partján, még mindig folyásiránnyal szemben, a fák alatt. Balra lefényképeztem a hegymászók kedvenc sziklafalát, szerencsére most nem mászott rajta senki. És szintén balra van egy nagy játszótér. A part alatt. Igen, tényleg a mondóka alapján épült! 🙂

A játszótér után van egy útelágazás. Lehet menni balra, fel a Rovaniemi lépcsőn. Rovaniemi a finn testvérvárosunk, Lappföldön, valahol ott lakik a lappföldi Mikulás, Joulopukki, aki minden évben ellátogat városunkba. A Gulya-dombon 2 kilátó is van. A Rovaniemi lépcső tetején a kisebb kilátóhoz érnénk, ami a Gulya-dombi Tanösvény 3. állomása. De most nem mentem fel arra. És egyenesen sem mentem tovább, a tó kevésbé látványos oldalán (ott majd visszafelé…), hanem jobbra a kis hídon, és át a nagy kőkapun, ami a már születésem előtt megszűnt (kb. a 60-as, 70-es évekig működő) vidámparkhoz tartozó kisvasút egyik állomása volt (bejárat? pénztár? állomás? ilyesmiket hallottam róla). És a kapun túl van egy kisebb játszótér, ahol még krokodil is van! 🙂 Persze nem élő, csak fából. 🙂

És most következik a tó… El lehet indulni jobbra, és az óramutatóval ellentétesen körbejárni, vagy egyenesen a hídon. És előbb körbejártam, aztán vissza az elágazáshoz (nagy játszótér, lépcső, kis híd), megint be a nagy kapun, és aztán mentem rá a hídra.  A híd bemegy a tó közepéig, ott jobbra kanyarodik, és kiér a partra. Ott mentem vissza a kapuig, aztán egyenesen ki, végig a Betekints-völgyben. (Ez csak leírva bonyolult, ott helyben nagyon könnyen átlátható.)

Először tehát körbejártam a tavat, és a szélén a nádast fényképeztem. Az a jellegzetes barna buzogány a gyékény virágzata, a nád tetején a fű virágához (vagy kukoricavirághoz) hasonló bóbita van.

Aztán egy kicsit tisztul a kép, szétnyílik a nádas, és látszik néhány tavirózsa. Érdekes színű a viráguk, élőben egy sötétrózsaszín és lila közötti szín, pirosas árnyalattal. (De van a tóban fehér és sárga is.) Majd megérkeztem oda, ahol a híd a kanyar után partot ér.

Még mindig a tó jobb oldalán voltam, ott mentem tovább, egészen a kis stéghez, ahonnan jó a rálátás a tóra. Közben fényképeztem halrajokat a vízben, egészen pici halakból, ezért csak sejteni lehet a képeken, de a tavirózsákat és a vadkacsát jól lehet látni. Siklót és békát ma nem láttam, de azok is élnek a vízben, gyakran látom őket.

Az utolsó képet érdemes megnézni, azon az íves hídon megyek át majd a tó túlsó partjára, és kiérek majd a kereszteződéshez (“a part alatt” játszótér után, ahol a lépcsőre is fel lehetne menni). De előbb a tónak ezen az oldalán mutatom be a már meglévő nevezetességeket. A kis jezsuita templomot és mellette az apácakolostor romjait. És a nagyszínpadot, ami a Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszín fontos része. Itt lett volna az EU-val kapcsolatos Családi Nap, ha nem esőhelyszínre szervezték volna.

Egy utolsó pillantás a tóra erről az oldalról…

Photo11555

És átmentem az íves hídon a túloldalra. Ha nem mentem volna át, akkor egy szép, füves-fás parkot láttam volna, még 1 vagy 2 ennél egyszerűbb híddal. A patak túlsó partján pedig a Gulya-domb lábánál, fákkal borított területen visz az út (részben természetes erdővel, részben kisebb, ültetett, kitáblázott fákkal, de azoknak egy kisebb részét, a Rovaniemi lépcsőhöz közeli szakaszát amúgy is bemutatom majd). Ha meg még tovább mentem volna, a park végéig, akkor ott balra kanyarodhattam volna a Laczkó-forrás felé. (Így, cz-vel, mert ugyanarról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a múzeumot.) De nem mentem tovább a park felé, és főleg nem mentem el a forrásig, ami a park végétől még kb. 600 méter, a tótól meg majdnem 1 km, hanem csak a tó végénél mentem át az íves hídon.

Ez a buszmegállónak kinéző építmény már a tó túlsó partján van, és valamikor tényleg megálló volt. Csak nem busznak, hanem a vidámparki kisvasútnak.

Photo11556

Néhány kép a tó túlsó partjáról…

Ígértem képet kitáblázott fákról a tóparti út túloldaláról, a Gulya-domb tövében. Ez ennek az útnak a kereszteződéshez nagyon közeli szakasza, már a tó végén túl, de még nem a Rovaniemi lépcsőnél. A Tudás Erdeje. Nagyon szép név, de ha már tudás, akkor tudjunk is meg valamit a fáról! Pl. azt, hogy milyen fa. Senkit nem érdekel, hogy ki ültette, mégis ez van a táblákon a fa fajtája helyett… Csak a lényeg maradt le róla.

Van itt még egy rom, egy épület maradványai. Télen jobban látszanak a kövek, ilyenkor nyáron benövik a növények. Még nem sikerült kideríteni, minek a romjai…

Photo11566

A tavat már megkerültem, de a hídon még nem voltam. Bementem megint a nagy kőkapun, és rámentem a hídra. Lefényképeztem a vízben a halakat, a tavirózsákat és még teknősöket is.

Ezzel mindent megnéztem és megmutattam, amit a tóból látni lehet és érdemes. Lementem a hídról a kanyar után, vissza a nádas mellett a kőkapuhoz, el a mondóka alapján tervezett játszótér mellett, és tovább, ki a Betekints-völgyből. A völgyből kifelé még van egy nevezetesség. A játszóteret elhagyva, de még nem a hegymászók kedvenc sziklafalánál van egy vaskapu a hegyben, ami csak erről az oldalról látszik (ha befelé haladok a Betekints-völgyben a sziklafaltól a játszótér felé, akkor nem). Ez a kisvasút alagútjának bejárata.

Photo11584.jpg

Ez után a már ismert útvonalon haladtam visszafelé a Séd partján, át a Völgyhíd alatt (a Völgyhídtól a Gizelláig most a kavicsos úton mentem, jobb érzés nekem kavicsos úton menni, mint aszfalton, de még jobb a természetben), be a Völgy fagyizóba egy gombóc jamaicai csokiért, fel és le a Vár lépcsőn, mert arra rövidebb, majd még 2 km haza.

Hol van az a tó?

Péntek 13 és az egész hét

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy nem nyertem egy novellapályázaton, még az első 20-ba sem jutottam be, amire egyébként számítottam volna. Pedig nálam rosszabbak is bejutottak. Vettem a fáradságot és elolvastam a zsűri által kiválasztott 20 novellát, és véleményeztem, hogy melyik miért jó vagy miért nem, melyik jobb, mint az enyém és melyik nem, és próbáltam egy közös pontot keresni bennük, de nem találtam. Ezért nem jöttem rá, mi alapján választották őket a legjobb 20-nak, de valószínűleg egyszerűen csak a zsűri szubjektív véleménye alapján. Nem voltam lusta végiggondolni, hogy melyikben mit látok és hogyan hatott rám, és le is írtam mindent mindegyikről. Aztán a senkiseolvassa blog szerzője elég kellemetlen meglepetést okozott nekem. Nem azzal, hogy nem értett egyet, hanem azzal, hogy leginkább a személyemet kritizálta a véleményem kapcsán. szívesen linkeltem volna neki akár ezt a személyeskedés nevű érvelési hibáról, vagy akár a saját szabályait, amiket nem igyekezett a blogomon betartani (“ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,”), de ha ezt tettem volna, azzal én is lesüllyedtem volna a szintjére, ezért észérvekkel próbáltam meggyőzni, amelyek nem hatottak rá, és értelmes kérdéseket próbáltam feltenni, amelyek elől kitért. Még arra is csak kb. 3-4 egyre erősebb felszólítás után válaszolt, hogy ő mit lát a győztes novellában, amit én nem, miért hatott rá annyira, amennyire rám nem. Aztán kiderült, hogy ő sem lát bele többet, mint én, csak egyszerűen hatásosabbnak érezte. (Ebből is látszik, hogy egy bölcsész nem mindig bölcs ész…) Nem gondolt mást ő sem a győztesről, mint én, csak azért hatott rá, mert más az ízlése, más a személyisége. És ezért felsőbbrendűnek érezte magát nálam, és egészen magas lóról kommentálta a blogomat… Szerintem nem hallgat elég IHM-et, különben magáévá tenné a következő gondolatot: “nem biztos, hogy jót tesz neked, ha rád tukmálom az ízlésemet“. Az ő ízlésének a tukmálása biztos nem tesz jót senkinek! Végül kénytelen voltam letiltani. Ezért azt mondom, hogy azt a blogot lehetőleg senki se olvassa! A novellákról alkotott véleményemet pedig továbbra is fenntartom, de ha mások mást gondolnak, mást látnak bele, azt mindig elfogadom. De csak személyeskedés nélkül!

A héten más kellemetlen meglepetés is ért. Jelentkeztem előadónak egy TEDx nevű rendezvényre, ami októberben lesz kis városunkban. Jelentkezési határidő június 27, az ígért elbírálási határidő, ameddig elvileg mindenkit értesítenek: június 30. Július 1-jén, mivel még nem kaptam értesítést, megkérdeztem a Facebook oldalukon, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy nem is látták a pályázatomat, pedig jó címre küldtem, és nem jelzett a Mailer Daemon sem, tehát biztos átment nekik. Valószínűleg a spam mappájukba került. Úgy tudom, hogy a kisebb e-mail küldőkkel sok e-mail fiók megcsinálja ezt néha. A freemail és citromail címekkel gyakran, de úgy látszik, az euromaillel is. (De olyanról is hallottam már, hogy ha még nem jött e-mail egy címről, és csatolmány van a levélben, akkor azt spamnek veszi a rendszer. Éppen a jelenlegi munkahelyemen jártam így, de ezt csak később mesélték nekem, amikor már ott dolgoztam. Csatolmányban küldtem az önéletrajzomat annak idején, és spam mappába került. De ők a TEDx szervezőkkel ellentétben nem voltak lusták megnézni a spam mappájukat, és fel is vettek a munkahelyre.) Ezért FB üzenetben még egyszer beküldtem nekik  a pályázatomat, azzal kiegészítve, hogy melyik nap milyen címről milyen címre küldtem. Megköszönték a pályázatot, és ennyi. Aztán 1-2 nap múlva, amikor nem kaptam semmilyen jelzést arról sem, hogy mi van a pályázatommal, és arról sem, hogy más is járt-e így, megkérdeztem őket FB üzenetben, mire azt válaszolták, hogy más nem jelzett ilyen problémát (ezek szerint nem nézték meg a spam mappájukat, hiába javasoltam nekik, különben jelzés nélkül is észrevették volna azokat, akik így jártak), és hogy még várjak néhány napot az elbírálásra (amit már az ígéretük szerint rég le kellett volna zárniuk!). Aztán július 11-én szerdán kaptam tőlük egy e-mailt arra a címemre, ahonnan beküldtem nekik a pályázatot, hogy nem választottak ki előadónak. Töröltem már, ezért csak nagyjából emlékszem a tartalmára, de az volt a lényege, hogy nem illett a témám a többi közé. Pedig az Újrakezdés témához mi más illene jobban, mint a karrierem újrakezdése, amit tavaly nyáron megtettem? Egészen az egyetemre jelentkezéstől a diploma visszaküldésig, és a tavaly szeptemberi sikeres elhelyezkedésemig leírtam a történetet, benne a diploma visszaküldés okaival, az addig vezető gondolati úttal és próbálkozásokkal (ahogyan a linkelt Facebook bejegyzésben is). 2017.07.06-án küldtem vissza, és azóta sem bántam meg. Jó döntés volt. Kár, hogy néhány héttel később hazaküldték… De abban a néhány hétben, ameddig nem volt nálam, el tudtam helyezkedni más területen! Most már van fix helyem, önálló jövedelmem. De arra még most sem tudok rájönni, hogy mit jelenthet és mire jó az a tanács, amit 2015 januárjában kaptam ezzel kapcsolatban (egy olyan ismerőstől, aki szintén környezetmérnökként végzett, de mégis teljesen más területen lett előbb cégvezető, majd 2015 végétől egyesületi elnök is). Biztatás vagy ködösítés? Ezt nem tudom eldönteni még 3 és fél év után sem. A diploma visszaadás technikai részleteiről kérdeztem az illetőt és ez volt a válasz:

Lényegtelen mi volt a múlt, azaz tök mindegy, hogy milyen diplomája van (vagy nincs) az embernek. Az egyetlen ami számít, hogy mit tennél nap mint nap, ami jó érzéssel tölt el!

És a legérdekesebb az egészben, hogy tavaly ez az illető is TEDx előadó volt, teljesen más témában, hivatkoztam is rá a pályázatomban (természetesen nevet nem említve), hogy egy korábbi TEDx előadótól kaptam ezt a homályos tanácsot, és mégsem találták az Újrakezdés témához illőnek. Pedig azok után, hogy elkeverték az e-mailemet, majd lusták voltak megnézni a spam mappájukat (és ha én nem jelzek, akkor elsikkadt volna a pályázat), és még a döntést is eltolták másfél héttel a határidő utánra, már csak becsületből is adniuk kellett volna nekem egy lehetőséget… Mégis elutasítottak, mert szerintük ez a téma nem illik a többi közé… Most már nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen témákat válogattak ki az újrakezdésről, és miért nem illik közéjük az én történetem.

Ez az újrakezdés elég későn jött az életemben, talán 2013-ban kellett volna egyből megtennem, amikor először eszembe jutott, nem szabad sokáig gondolkozni az ilyen nagy ötleteken. De úgy látszik, hogy (az intelligens emberek nagy részéhez hasonlóan) “későn érő” típus vagyok, mint a most, nyár közepén, végén virágzó növények, mint pl. a japánakác.

Készítettem is néhány képet a most virágzó növényekről, nem csak a japánakácról. A képek ezen a héten kedden, csütörtökön, pénteken készültek.