Felmásztam a sziklára

Ígérem, hogy nem lesz mindennap bejegyzés, már nekem is kicsit sok, de megint találtam egy pozitív élményt magamnak! 😀 Szerdai kirándulásomról írt csütörtöki bejegyzésemben (A Séd völgyében jártam) említettem egy kisebb sziklát a Szerelem-sziget és a Margit-romok között, amit a Séd választ el a Benedek-hegy végétől.

Emlékeztetőül a múltkori kép róla:

Photo7148

Akkor ezt írtam:

És egy kanyar a Séden a Szerelem-sziget és a Margit-romok között… A hídnál a kis sziklára (nem a Benedek-hegyre, amit befutott a növényzet, hanem a másikra) majdnem felmásztam… Talán egyszer fel is mászom rá, ha biztos nem lát senki! 😀 Megnézném a tetejéről a kilátást! 😀

Ma megtettem! Felmásztam rá! Felmentem a tetejére és körülnéztem. Íme a képek! A szikla (1-2. kép), a felfelé vezető út (3. kép) és a kilátás (többi kép).

Nem valami nagy kilátás, de azért láttam szép dolgokat… 🙂 És megkönnyebbülve, kb. egy percig tartó nagy sikerélménnyel jöttem le a tetejéről! 😀

Felmásztam a sziklára

Egy kilátó és a kilátásaim

Ma sütött a nap, de mégsem volt igazán jó idő. Fújt a szél, és kicsit hideg is volt. Mégis elmentem kirándulni a Fenyves tanösvényre a Jutas vitéz kilátóhoz. Még az is végigfutott rajtam, hogy a kilátó tetején talán javulnak a kilátásaim,ahogy kedvenc pozitív, optimista Facebook csoportomban gondolják a vonzás törvényének hívei, de amúgy is jó oda elmenni, és ilyenkor már hangyák sincsenek a mulcsozott tanösvényen. 🙂

Természetesen készítettem néhány képet is az erdőben a kilátóhoz vezető úton és visszafelé is.

És milyenek a kilátásaim? Mostanában 3 dolog foglalkoztat.

  1. Miért szűnt meg a munkahelyem augusztus 1-jével egy bizonyos környezetvédő egyesületben? Biztos, hogy nem azért, amit nekem mondott annak az egyesületnek az elnöke, mert az csak sok mondva csinált apróság volt, csak egyetlen komoly ügy volt közte, abban meg kettőnk közül nem én voltam a hibás. Egyszerűen csak nem kaptam meg egy információt, ami alapján másképp dönthettem volna abban a helyzetben, mint ahogy döntöttem. Tehát más volt az igazi ok? De akkor mi? Egyre inkább azt hiszem, hogy az, amit már akkor kezdtem terjeszteni ismerősöknek az elbocsátásom okaként. Az, hogy az egyesületbe már nem kellett annyi munkaerő, és engem volt a legkönnyebb elbocsátani, mert én normál közfoglalkoztatásban voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatásban. (Ez azért fontos, mert a közfoglalkoztatottak munkáltatója az egyesület, a kulturálisoknak viszont egy másik szervezet a hivatalos munkáltatójuk, csak az egyesületben végzik a munkájukat, ezért őket csak az a másik szervezet tudja elbocsátani.) Valószínűleg ezért szűnt meg a munkahelyem, és még nincs helyette más. Személyes probléma biztosan nincs köztünk (ez lehet még olyan ok az elbocsátásra, amit nem szoktak bevallani), nem haraggal váltunk el egymástól. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időkben néha elég kiszámíthatatlan (főleg amióta marketing könyveket olvas), de ettől még jól tudtunk együtt dolgozni. (Ebből is látszik, hogy milyen káros a marketing. Az agymosás egyik fajtája. Az agymosásnak 4 fajtája van: politika, vallás, pszichológia, marketing. Ha jól működne a világ, akkor egyik sem létezne.) De amikor a megyei napilapban november 16-án szerdán az “Olvasóink mondták” rovatban válaszoltam arra a kérdésre, hogy szoktam-e adakozni, akkor még mindig ezt az egyesületet emeltem ki azzal, hogy ha lenne pénzem, akkor nekik adnék. Mert tényleg hasznos egyesület, és még most is egyetértek a céljaikkal.
  2. Ha már egyesületet emlegettem, egy másik egyesületben is voltak problémáim. Egy szakmai jellegű konfliktus miatt egy társasjáték egyesületből is kiléptem idén szeptember elején. De játszani jó velük, ezért a nyilvános rendezvényeikre azóta is elmegyek, csak tagnak belépni nem érdemes. És arra is rájöttem, mi volt a baj. Minden, amit kifogásoltam, egy okra vezethető vissza. Az egyesületben bizalmatlanság alapú rendszer működik.
    • Azért van regisztráció az egyébként ingyenes rendezvényen, mert az elnök(ség) nem bízik a játszani érkező külsős vendégekben.
    • Azért van 4 szintű hierarchia a rendezvények szervezői között (amiből pl. a felső 2 szinten lévő tisztségek nyilvánvalóan összevonásért kiáltanak), mert a vezetőség nem bízik az önkéntesekben. Különben nem lenne annyi szint és annyi olyan tisztségviselő, akinek mások ellenőrzése (is) a dolga.
    • Az önkéntesek véleményét ugyan látszólag kikérik, kérdőíven, de sok javaslatot utasítanak vissza kipróbálás nélkül. (És nem is az elutasítás a baj, hanem az, hogy kipróbálás nélkül! Ez egyrészt nem is célszerű, mert így nem derül ki, hogy tényleg rossz-e az az ötlet, másrészt nem is tisztességes, főleg úgy, hogy éppen a vezetőség kérte az önkéntesek véleményét, és nem is demokratikus.)
    • És végül, de nem utolsósorban, amin igazán összevesztünk, mert az érintett a legjobban: azért nem önállók a játékmesterek, és azért vannak kiszolgáltatva egy koordinátor szeszélyének, hogy kiadja-e nekik a kért játékot, mert a játékmesterekben sem bízik a vezetőség. (Persze nekem minden játékot kiadott a koordinátor, amikor játékmester voltam, de mi van, ha nem?) Pedig a játékmesterek a legfontosabbak, mert ők a rendezvény lényege. Ők mutatják meg a játékokat a rendezvényre érkező vendégeknek. Tehát miattuk érkeznek az emberek, és nélkülük a többi önkéntesre sem lenne szükség, akárhol is állnak a 4 szintű hierarchiában… Tehát bennük kellene a legjobban megbízni, és nekik kellene a leginkább önállónak, függetlennek lenni!
    • Hogy miért alakult ki ez a bizalmatlanság alapú rendszer, az nekem is rejtély. Annak az egyesületnek az elnöke soha nem volt ilyen, pedig egyetem óta ismerem (17 éve együtt kezdtük a környezetmérnöki szakot). Még azt sem mondanám, hogy elszállt magától, amikor elnök lett, mert ez nem igaz. Akkor sem szállt el, amikor saját cége lett. Inkább az alelnök lehet rá rossz hatással, de ez csak sejtés, nem tudom bizonyítani… Talán ezért alakult ki ez a bizalmatlanság alapú rendszer… De egy egyesületnek a bizalomról kell(ene) szólnia. Összetartásról, összetartozásról, együttműködésről. És ehhez kell a bizalom.
  3. Mi lesz velem? Ez a kérdés azóta aktuális, amióta megszűnt a munkahelyem. Milyen lehetőségeim vannak?
  • Önállóan vállalkozni. Ez kétféleképpen lehetséges.
    • Saját szakterületemen indítani vállalkozást. Ezt már elvetettem, mert a saját szakmámban, a környezetvédelemben csak egyféle vállalkozás van, amihez nem kell sok pénzt befektetni: a környezetvédelmi tanácsadás. De azt meg nem érdemes pénzért csinálni, mert ahol ingyen adnak tanácsot (pl. abban a zöld szervezetben, ahonnét elbocsátottak), ott is elég kevés megkeresés érkezik, pénzért nyilván még kevesebb ember kérne tanácsot. Ezért ha vállalkozom, akkor nem a szakmámban teszem.
    • Más területen indítani vállalkozást. Ezt megtehetem lelkiismeret-furdalás nélkül, mert a vállalkozás nem olyan, mint egy munkahely. Ahhoz inkább bátorság kell, mint végzettség, és bennem megvolt a bátorság. Volt is vállalkozási ötletem olyan alapon, hogy ha az ember nem él meg a szakmájából, éljen meg a hobbijából (ezért nem fontos a vállalkozásnál a végzettség, mert a vállalkozás önálló tevékenység, azt akár a hobbimhoz is köthetem, de egy munkahely más, az már nem hobbi, hanem szakmai tevékenység, és ezért érdemes az embernek a szakmájában elhelyezkedni). De a munkaügyi központ valamiért (talán mert nem termelő tevékenység, és nem teremtek vele munkahelyet) nem támogatta a vállalkozásomat, anélkül meg nem mertem elindítani, a magyar adótörvények miatt. Ugyanis a vállalkozónak akkor is kell adót, TB-t fizetnie, ha nincs jövedelme. És amíg nem indul be egy vállalkozás, addig nem termeli ki ezeket a közterheket. Az a fél év támogatás éppen ezen az időszakon segített volna át. Utána meg már kitermelte volna a vállalkozás ezeket a kötelezőket, mert ha nem, akkor nem is érdemes elindítani. Ha egy vállalkozás fél év alatt nem lesz nyereséges, vagy 1 év alatt nem nyújt biztos megélhetést, akkor nem érdemes foglalkozni vele. De mivel nem kaptam meg a támogatást, nem indult el a vállalkozás.
  • Elhelyezkedni valahol. Erre is több lehetőség van.
    • A legegyszerűbb a saját végzettségemnek megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Tehát a környezetvédelemben. Nem ragaszkodom már a diplomás álláshoz, de a környezetvédelemhez igen, mert ahhoz köt a diplomám. Nincs más végzettségem. Ezért lenne érdemes a környezetvédelemben elhelyezkednem. Erről még többet írok az álláskeresői honlapomon. (Akit érdekel, hogy milyen állást keresek és mire vagyok képes, annak érdemes az egész honlapot átnézni. Elég hosszú, de megéri, mert minden információ ott van rólam.)
    • Ha nem sikerül a meglévő végzettségemmel elhelyezkedni, akkor 2 lehetőség van.
      • A végzettségemet bővíteni, újabbakat megszerezni. Ennek a legegyszerűbb módja a munkaügyi központos tanfolyam. Az én anyagi helyzetemben csak ez jöhet szóba, mert ez ingyenes. Meg is néztem az őszi tanfolyami listát, kieséses alapon találtam is egyet, egy logisztikai ügyintézői tanfolyamot (azért, mert arra van kereslet), de nem vettek fel. Azóta sem tudom, miért. Szerintem nem volt olyan sok rossz válaszom (persze tudom, hogy nem volt hibátlan a teszt, de volt hibátlan feladatom, és ennél többet nem tudok az eredményemről), talán a személyiségteszt nem volt olyan, amit ők elvártak, nem azon a kapun mentem volna be a 9 közül, amit ők helyesnek tartottak, de ez is csak sejtés, mert csak annyit mondtak, hogy nem sikerült. A munkaügyi központban csak egy lista volt nevekkel, hogy kinek sikerült és kinek nem, és nekem valamiért nem. A tanfolyam téma tehát lezárva.
      • Ha nem bővítés, akkor szűkítés. Megszabadulni a diplomától, ami szakterülethez (környezetvédelemhez) köt, hogy mást is vállalhassak.Ezzel már megpróbálkoztam a környezetmérnöki szaktalálkozón, november 12-én szombaton, de nem vették vissza. Annyit már tudok, hogy jogilag nem lehet érvényteleníttetni (sajnos), de utána kellene járnom, mi annak a törvényes, szabályos elintézési módja, hogy legalább fizikailag ne legyen nálam a diploma, és egyúttal az egyetem is megtudja, hogy már nem szeretném használni ezt a végzettségemet… (Az a baj, hogy azt sem tudom, hol lehetne utánanézni, vagy kitől lehetne megkérdezni.)
  • A “Mi lesz velem?” kérdésre tehát a válasz: vállalkozás elvetve (mert a saját szakmámban nem érdemes, más szakterületen meg nem támogatták), tanfolyam elvetve, mert nem vettek fel, így 2 lehetőség marad. Vagy elhelyezkedni a saját szakmámban, vagy visszaadni a diplomát az egyetemre, hogy mást is vállalhassak, ne legyek szakterülethez kötve. Egyelőre mindkét vonalon elindultam, majd amelyik hamarabb bejön, azt elfogadom.

A zöld szervezetben tehát rájöttem, miért bocsátottak el: engem volt a legegyszerűbb leépíteni, mert nekem az egyesület volt a munkáltatóm, és már nem kellett annyi munkaerő a szervezetbe.

A társasjáték egyesületben is rájöttem, miért olyan a rendszer, amilyen: azért, mert bizalmatlanság alapú rendszer. Amúgy a játékmesterek önállósága csak elrendezés kérdése, erre jóval a kilépésem után jöttem rá. (Tehát ez nem az eredeti javaslatom, annál tényleg van jobb, de nem az, hogy a játékmester egy másik embertől függ.)

jatekter

És a karrieremben is megvan a 2 lehetőség: vagy a saját munkámban elhelyezkedni, vagy visszaadni a diplomát, hogy mást vállalhassak, és dolgozom is mindkét vonalon…

És hogyan javította a kilátásaimat az, hogy a kilátóban voltam? 2 állásról is kaptam visszajelzést ma. Az egyik helyről csak annyit, hogy írjam át nekik a már beküldött önéletrajzomat az általuk 15 oldalas útmutatóban megadott formátumra… (Érdemes foglalkozni azzal, aki ilyen formai dolgokba beleköt? Mindenhol máshol jó volt az önéletrajzom, mert jól áttekinthető, csak ennek a munkahelynek nem…) A másik helyen meg csak annyi volt a hirdetésben, hogy diplomásokat keresnek, meg egy e-mail cím, más nem. De holnap állásinterjúm lesz velük 10-kor. (Az ilyen homályos hirdetések általában értékesítés, hálózatépítés, MLM típusú munkák, de megírtam nekik az e-mailben, hogy ilyen jellegű munkát nem vállalok, csak környezetvédelmit, és mégis felhívtak ma telefonon, hogy menjek be interjúra. Az önéletrajzomban volt telefonszám is, e-mail cím is, fel tudtak hívni, és hívtak is. Remélem, hogy a másik gondolatom lesz az igaz, hogy ez egy munkaerő-közvetítő cég, akiknek sok diplomás állásuk van, vagy egy új cég, ahol még sok üres állás van, és talán ajánlanak valamilyen környezetvédelmi állást…) Munkahelyem tehát még nincs, de már 2 önéletrajzomra kaptam választ. Remélem, hogy legalább az egyikből lesz valami. Talán tényleg javította a kilátásaimat a kilátó! 😀

Egy kilátó és a kilátásaim

Újra a forrásnál

2 és fél hónapja (már olyan régen? 😮 ) jártam a Rab Mária forrásnál. Akkor valakivel kettesben, de most egyedül jártam végig a tanösvényt. (A Rab Mária forrás körüli erdő neve Rab Mária sétálóerdő, tulajdonosa a Rab Mária Erdőbirtokosság – tehát magántulajdon az erdő, de megnyitották a nyilvánosság előtt – és az erdőt bemutató, a forrást is érintő tanösvény neve a Rab Mária tanösvény. Ezen mentem végig, már másodszor, ezúttal egyedül.)

Veszprém határában a Haszkovó lakótelep mellett, a körgyűrűnél van egy Lidl áruház. Mellette vezet befelé az út az erdőbe. Ez az út a tanösvény kezdete. Az áruháztól az első útelágazásig tele van virágokkal a fű.

Az útelágazásban van egy vázlatos térkép az erdőről, figyelmeztető jelzésekkel (és nagy dicséret jár nekik azért, hogy a “kullancsveszély” jelben nagyon helyesen 8 lábbal ábrázolták a kullancsot, az ugyanis nem rovar, hanem pók), és egy másik tábla, ami a forrás felé mutatja az utat.

Az elágazásnál balra, a forrás felé indulok (és majd a jobb oldali ágon térek vissza az út végén). Innen még a tanösvény első állomása sem látszik, de itt még nem lehet eltévedni, nem ágazik el az ösvény a tájékoztató tábláig. Az első tájékoztató táblán részletes térképet és ismertetőt láthatunk a tanösvény állomásairól és az erdőben követendő viselkedési szabályokról.

Innen még mindig egyenesen megy az út a 2. állomásig. Látható, hogy az út menti bokrok mögött keveredik a lombos erdő (főleg tölgy) a fenyvessel.

Utunkat még a 2. tábla előtt nagyfeszültségű vezetékek keresztezik. A vezetékek alatt nincsenek fák, de ott is élnek növények…

Photo4595.jpg

A vezeték után tovább folytatódik az út a 2. állomás felé. Az oda vezető út csak száraz időben járható, eső után néhány napig nagy területeken áll a víz a gödrökben. (A legnagyobb vízfolt éppen ott szokott lenni, ahonnan a már messziről jól látható 2. tanösvénytáblát fényképeztem: a fénykép készítés helyétől a kb. a tanösvény tábláig. Szerencsére tegnap száraz volt az idő, nem kellett vizet kerülgetnem az úton.)

A második tábla az erdőbirtokosságot mutatja be (térkép, történet, tulajdonviszonyok, stb.)

A táblán is olvasható, hogy a terület egy része korábban termelőszövetkezeti tulajdon volt. Ez a széles erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. tanösvény táblákat (és tovább folytatódik egyenesen, csak a tanösvény tér le róla a forrás felé) gyerekkoromban még birkalegelő volt, gyakran találkoztam errefelé kisebb nyájakkal, de most már régóta nem járnak itt birkák, a látható nyomaikat sem fedeztem fel út közben, és a hangjukat sem hallottam.

A 3. tanösvény táblához még mindig a birkalegelőn vezet az út, ott kanyarodunk le róla a forrás felé.

A 3. tábla egyébként a területen található cserjéket, zuzmókat, mohákat mutatja be.

A táblával szemben, az eddigi ösvénytől balra egy nyíl mutat a forrás felé. Követjük ezt a nyilat, és hamarosan eljutunk a 4. tanösvény táblához. Onnan még mindig nem látszik a forrás, pedig már közeledünk…

A 4. tábla a terület történetéről szól. A táblán az áll, hogy a forrás kegyhely, de az egyház nem ismerte el. Érdemes ezt összehasonlítani a forrás melletti tájékoztató táblával is a forrás történetéről.

A tanösvény tábla után, a bokrok között egy keskeny, meredek ösvény bújik… Vajon hová vezet? Mi van az alján? Csak nyáron, száraz időben ajánlott erre járni. Télen, a havas-jeges időben, vagy tavasztól őszig az esőtől felázva veszélyes, mert csúszik. (Ez saját tapasztalat, jártam én már télen is a forrásnál. Csak akkor még nem volt tanösvény.)

A lejtő alján található az 5. tanösvénytábla, a terület geológiájáról. Ahogy várható, főleg karsztos kőzetekről szól, de más érdekességeket is bemutat.

És mi van még a lejtő alján a tábla környékén? Van valami látnivaló? Egy kis híd a patakon. A patak neve Látóhegyi vízfolyás, időszakos patak, a Veszprém melletti Látó-hegyről ered (a város déli részén, a Cholnoky lakótelep mellett található ez a kis kiemelkedés), és valahol Veszprémtől északra, északkeletre folyik bele a Sédbe. A híd mindkét oldaláról érdemes lenézni a patakra. De nem kell átmenni a hídon, nem arra visz a tanösvény. (A hídon átkelve és balra fordulva kivezet az út az erdőből, a körgyűrűre, kissé távolabb a Lidl áruháztól, inkább a Pennyi közelében. Ameddig nem volt tanösvény, addig mindig azon az úton mentem haza a forrástól.)

És ha nem megyünk át a hídon? Akkor jobbra kell fordulni… De mi lehet ott? Hát arra visz a tanösvény! És találunk ott 2 tájékoztató táblát. De miről tájékoztatnak?

Photo4653

Mindjárt kiderül… Miért volt érdemes bebújni a 4. tábla után a bokrok közé? Miért volt érdemes leereszkedni a meredek lejtőn? És mi lehet itt, hogy éppen ide tették az 5. táblát?

Photo4654Photo4655

És a forrás környéke. A pad mögött folyt bele régen a forrás a patakba, a kivezető cső még most is látható. (Csak azért nem fényképeztem le a medret, mert van benne némi hulladék…) A második tájékoztató táblán pedig a forrás története található. Igaz, hogy nem az egyház, hanem az egykori Jutasi Altisztképző Intézet nyilvánította hivatalos misézőhellyé az akkor még csörgedező forrást, de voltak itt szabadtéri misék, kijött ide a pap, tehát valamilyen szinten mégis elismerte a katolikus egyház (ellentétben a 4. tanösvény tábla szövegével, amely szerint “kegyhely volt, de a katolikus egyház nem ismerte el”)… Az altisztképző egyébként a még ma is meglévő laktanya mellett, a mostani megyei levéltár épületében működött.

A forrás mellett egy másik, keskeny, meredek ösvény vezet felfelé, hasonló ahhoz, mint ahol leereszkedtünk. A tanösvény egyenesen a tetejéig vezet és még tovább, de érdemes egy kis kitérőt tenni balra az erdőbe is.

A som még nem egészen érett, de a bokor mögött áll egy fa, aminek az aljában kövek között egy geoláda található. Most nem emeltem ki a ládát a kövek közül, nem nyúltam bele, csak megnéztem, hogy odatalálnék-e még. A tanösvény nem a geoláda felé vezet, az csak egy kis, másfél perces kitérő. Ha visszatérünk a forrástól felfelé vezető ösvényre, akkor előbb-utóbb kiszélesedik az út és elvezet a 6. táblához. Nagyjából egyszerre látjuk meg a 6. és 7. táblát a távolban, a 6. táblát balra, a 7. táblát majdnem szemben, kissé jobbra. (Mindkettőről készítettem távoli képet.)

A 6. tábla a fenyőről és a szajkóról szól. A területen sokféle fenyőt telepítettek.

Ezzel már az út felét megtettük, a 12 állomásos tanösvény 6. állomásáról indulhatunk a 7. felé. Csak néhány lépés, de út közben akár kakukkfüvet is láthatunk, szagolhatunk.

A 7. tábla az erdőben élő ízeltlábúakat mutatja be, a hangyától a gyapjaslepkéig.

Utána mehetünk akár a 8-9. állomás felé, vagy akár közvetlenül a 10. állomáshoz. (A tanösvény rövidebb változata a 8-9. állomásokat nem érinti, de úgy teljes a kör, és úgy teljes az élmény, ha ezt a két állomást is felkeressük az erdőben. Ezért én a 8. állomás felé indultam.) A terület tele van nagyfeszültségű villanyvezetékkel. A 7. tábla közelében is van egy, arrafelé kell indulni a 8. állomáshoz. Az oszloptól elnézve balra, az erdő szélén, a vezetékkel párhuzamosan, a távolban látszik a régi vasúti híd, és mögötte a jelenlegi vasútvonal. Addig nem kell elmenni, de a híd előtt látszanak ezüst levelű fák, és előttük egy alacsonyabb ezüst levelű bokorszerű képződmény (ami lehet egy nagy bokor, vagy sok kis fa egymás mellett, nem teljesen egyértelmű). A kisebb ezüst levelű növény mellett jobbra fordulunk, és bemegyünk az erdőbe a tölgyfák közé. Az erdőben gomba is nő, de a pihenni vágyók több fa asztalt is találnak, padokkal körülvéve.

A 8. állomás az erdő felújítását és az erdőkezelési módokat szemlélteti. A tarvágástól az örök erdővé alakításig minden módszert bemutat.

A 9. tábla nincs messze innen, a 8. tábla mögött vezet hozzá az út. És hátulról is szép.

A 9. tábla a nagyvadakat mutatja be, az őzet, szarvast, vaddisznót. Életüket és trófeáikat.

A 9. állomás után az erdőből kifelé vezet az út. Széles ösvény, lombos fák között. Megnyugtatóan zöld a táj. Hosszú ez az út, de nem vártam a végét, mert nagyon szép.

Aztán kiérünk a 7. állomás közelébe, a birkalegelőre. A birkalegelő, az a hosszú, egyenes erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. állomást, a 3.-túl kezdve továbbmegy egyenesen, majd balra kiszélesedik, ezen a kiszélesedő részen van a 6-7. állomás, majd továbbmegy az út egyenesen a régi vasúti híd felé. De vannak vele párhuzamos utak is, azokon is birkákat legeltettek. Ezek az utak nagyjából ott futnak össze, a 7. és 10. állomás között, ahol a 9. állomás után kiérünk az erdőből. 3 ilyen út van. Az egyik, ami a 3. állomástól megy tovább a 7. felé. A másik az erdő szélén megy vissza a lakótelep felé, a vasúti híddal ellentétes irányban, egy árvalányhajas domb egyik oldalán. És van a középső, ahol továbbmegy a tanösvény. Ha kiérünk a 9. állomástól az erdőből, akkor ez is balra megy, de az árvalányhajas kis domb távolabbi oldalán. Ezen a középső úton indulhatunk a 10. állomás felé. (Ha kiérünk az erdőből a 9. állomás után, akkor a következő fényképen látható táj fogad minket. Látható balra, ahogy elkezdődik az a bizonyos domb. Ha rögtön balra fordulunk, az nem jó irány, nem arra megy a tanösvény. De ha a kép bal szélén lévő kis fánál, a domb túloldalán megyünk balra, akkor a tanösvényen haladunk.)

Photo4778

Itt még jobban látszik az árvalányhajas domb, ez NEM a 10. állomáshoz vezető út.

Photo4782

Ez viszont már a 10. állomáshoz vezet, ez a jó irány az erdőből kifelé a 9-10. állomás között.

Photo4792

A 10. állomáson az erdőtömb madárvilágát ismerhetjük meg. Sok kis és nagy madár él itt.

Nem sokkal a 10. tanösvénytábla után egy elágazáshoz érkezünk, ahol mehetünk balra is, jobbra is. Valószínűleg a jobb oldali ág a hivatalos útvonal, de a bal oldali a szebb, erdei út. A 11. tábla nagyjából egyformán messze van mindkettőtől. A múltkor a túrázótársam a bal oldali utat választotta, ezért most egyedül is arra mentem.

A 11. tábla a lágyszárú növényekről szól. Bemutatja a virágzó növényeket, leírja a virágzási idejüket és ismerteti a területen élő gyógynövényeket.

A 11. tábla mellett van egy kis tisztás. (Azon az ösvényen, ahol jöttünk, jobbra van a 11. tábla, balra a tisztás.) A tisztáson pihenőhely is van, de nem kell elmenni a pihenőhelyig, a tisztás szélén, jobbra, egy alig észrevehető ösvény nyílik a fák között, az vezet a közeli, de kissé nehezen megtalálható 12. táblához. (A 12. táblával szemben nagyobb pihenőhely is van, nem csak 1 pad, hanem egy asztal padokkal.)

A 12. és utolsó tanösvénytábla a terület fafajait és az őshonos erdőtípusokat ismerteti. Látszik, hogy az emberek nem kímélték, több helyen is le kellett ragasztani a repedéseket.

Innen már egyenes út vezet vissza a Lidl áruház és a Haszkovó lakótelep felé. Az út végén visszaérünk az első elágazáshoz, ahonnan a forrás felé mentünk tovább, csak éppen az elágazás másik szárán térünk vissza, mint amerre indultunk. Az elágazás környékén (sőt, már előbb is) jól látható a Lidl áruház és a lakótelep. Út közben még egy katonai repülőgép is elszállt felettem, azt is lefényképeztem. (Az utolsó néhány képen a kép közepén, az áruháztól jobbra egy világosbarna, drapp színű házat érdemes figyelni, ott lakom.)

Újra a forrásnál

Júliusi élmények

Július 1-jén pénteken szokás szerint piacot szereltem. De ez egy különleges piac volt, mert esett az eső. Így alig tudtunk haladni a szereléssel, néhány sátorral talán el is késtünk. 😦 De legalább videó-felvételt készítettem az esőről a telefonommal. 😀

2-án szombaton nem történt semmi érdekes, de 3-ára, vasárnapra egy kis veszprémi bloggertalálkozót terveztünk a környezetvédelmi bloggercsapatommal. Eredetileg 4-en találkoztunk volna, de ebből az egyik eleve nem ért rá, a másik ezt az időpontot választotta ugyan, de kiderült, hogy más dolga van (pedig az ő kedvéért lett volna ezen a hétvégén), a harmadik meg későn tudta meg, már más programja volt… 😦 Ezért elmaradt a bloggertalálkozó, de volt helyette balatonfüredi társasjáték délután. 🙂 (Arról nem készült fénykép, mert nem nálam és nem az én játékaimmal játszottunk, és nehéz lett volna úgy fényképezni a játékokat, hogy ne látsszanak az emberek, de jó kis vasárnap délután volt. 🙂 )

5-én kedden kaptam fizetést, 6-án vettem belőle magamnak új pizsamát. 🙂 A boltban csak összehajtva láttam, itthon derült ki, hogy rövid ujjú, rövidnadrágos pizsama (először van ilyenem), de nyárra még jobb is így! 😀 Így néz ki összehajtva. (Remélem senki nem várt pizsamás outfit szelfit rólam! 😀 )

Photo4566

7-én csütörtökön nagyon szép helyen voltam állásinterjún, Balatonalmádiban. 🙂 Egy nap szabadságot kellett kivennem, de megérte, úgyis sok szabadságom összegyűlt március óta, miért ne venném ki ilyenekre? 😉 Akkor még úgy tudtam, hogy 2017. február 28-ig van szerződésem a munkahelyemen, de mivel közfoglalkoztatás, és abból nem lehet megélni, megpályáztam néhány adódó lehetőséget, és be is hívtak interjúra. 🙂

Aztán 8-án pénteken a sok jó után (társasjáték délután fizetés, új pizsama, szabadság, szép helyre utazás, állásinterjú) két rossz hírt kaptam. 😦 Egyrészt nem sikerült az állásinterjúm (de legalább értesítettek), másrészt csak július 31-éig van munkahelyem, augusztus 1-jétől megint álláskereső leszek. 😦 Nem tudom pontosan, miért küldtek el, de mindegy is. 😦 Remélem gyorsan találok egy jó kis környezetvédelmi állást! 😀

A rossz hírek után a hétvégém viszont jól sikerült. 9-én szombaton a társasjáték egyesület rendezvényén voltam (bepakolás, játékmester feladatok, kipakolás, közben meg sokat játszottam). 🙂 Erről az egyesület Facebook oldalán vannak képek, ott érdemes nézegetni. Következő rendezvény: augusztus 6.

10-én vasárnap megint privát társasjáték, megint Balatonfüreden, megint ugyanannál a kedvenc játszótársamnál (aki egyébként az egyesület alelnöke). Megint többféle játékkal játszottunk, és nagyon büszke voltam magamra, amikor az egyiket (egy Dicsőség Rómának nevű játékot) olyan fordulattal nyertem, amire senki nem számított. 😀 Én is vittem játékot, azokkal is játszottunk, és kiderült, hogy a Jenga Tetris (ottani játék, nem én vittem) nem csak toronyépítésre, hanem másra is használható. 😉 Erről már van saját fényképem is! 😀

Photo4333.jpg

Az a hétvége jól sikerült. De talán túl jól is, mert megint kiegyenlítette az élet… 11-én hétfőn este vesegörcsöm lett. 😦 Nem tudom, mitől, talán nem ittam eleget… Kijött az ügyelet, adtak fájdalomcsillapító és görcsoldó injekciót, és elmúlt. 🙂 (Azóta sem volt semmi panaszom, tünetem.) Aztán szembesültem a magyar egészségügy bürokráciájával… Az ügyelettől kapott papírt el kellett vinnem a háziorvosnak. Kedden próbálkoztam. Tudtam, hogy délután van rendelés, felhívtam őket, nem vették fel. Pedig elengedtek volna emiatt a munkahelyemről. Jött a B terv, munka után elindulok, hátha még fogadnak. De azon a héten rövidebb volt a rendelési idő, már bezártak. Szerdán a munkahelyemen kérdezték, hogy sikerült-e elintézni ezt a dolgot. Mondtam, hogy nem. Erre elküldtek, hogy intézzem el. De akkor már fél 11 volt (nem rögtön reggel került szóba a téma), 11-ig volt rendelés, sietnem kellett. Odaértem 11 előtt 2 perccel és kiderült, hogy már nem fogadnak senkit, csak akik előttem várakoznak. Kijött az asszisztensnő a rendelőből, meglátta, hogy új vagyok (nem voltam még ott, amikor összeírta a várakozók nevét), és azt mondta, hogy ha nem volt panaszom azóta, akkor menjek vissza máskor. De nem is vette el még a papíromat sem! Ez után már nem foglalkoztam az esettel, nem áldoztam rá többet a munkaidőmből, mert tudtam, hogy a következő héten szerdától szabadságon leszek, ezért arra a hétre halasztottam az intézkedést.

A következő esemény 16-án szombaton volt. Bándra utaztam. Egy olyan különleges valakihez, akit már többször is említettem. Eddig 3 bejegyzésben. Ebben a bejegyzésben róla írok lila betűkkel, ebben az ő ballagásáról van szó, itt pedig vele kirándultam. Eredetileg most is kirándulás volt a terv, Bándon, de mivel az időjárás nem tette lehetővé a kirándulást, vittem egy-két társasjátékot, meg neki is volt néhány játéka, és jót játszottunk! 😀

A következő hét izgalmas volt, szinte minden napra jutott valami esemény. 18-án hétfőn és 19-én kedden még dolgoztam, munka után pedig mentem a húszemeletesbe egy ismerőshöz. (Ő is abban a környezetvédő egyesületben dolgozott valamikor, ahol én.) Szívességet kért tőlem. Befogadta a húgát a 3 gyerekével, és az egyik gyereknek kellett volna matematikából segíteni pótvizsgára felkészülni. De a gyerek nem volt ott. Sem hétfőn, sem kedden. 😦

19-én kedden amúgy is majdnem veszélybe került egy baráti találkozóm… 😦 Eddig csak internetről ismertem, a motivációs oldalairól (FB csoport, blog, stb.), de kiderült, hogy élőben is jó társaság az illető, csak ritkán tudunk találkozni, mert Írországban él. 🙂 De majd ha megint Magyarországon jár, akkor megint találkozunk. 🙂 Az elejéről is majdnem lemaradtam, mert sokáig voltam az irodában (vártam valakit, aki nem jött el, később kiderült, hogy elfelejtette, pedig fontos lett volna), és a végén is sietnem kellett a húszemeletesbe. És el sem jött a gyerek… 😦 Ezért siettem el a baráti találkozót… 😦 Pedig még biztos elbeszélgettünk volna 1-2 órát. 🙂

20-án szerdán megkezdtem a szabadságomat. Szerdán, csütörtökön és pénteken is intézkednem kellett vesegörcs ügyben, ha már elhalasztottam egy héttel az egészségügyi bürokrácia (“nem fogadunk több beteget”) miatt. Szerdán mentem a háziorvoshoz (délelőtt, mert délután más, kellemesebb programom volt), elküldött laborba. Csütörtök reggel labor, délután vissza a leletért, péntek reggel vissza a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy nincs baj, nincs kövem vagy ilyesmi, nem kell ultrahangra mennem, ez csak egyszeri eset volt, talán nem is lesz többször, de ha mégis, akkor menjek vissza hozzá. Így ezen is túl vagyok! 🙂

De 20-ától 23-áig, szerdától szombatig sokkal kellemesebb programom is volt. Utcazene Fesztivál volt Veszprémben. A szervezéshez ugyan nincs közöm, nem ismerem személyesen sem a zsűrit, sem a zenészeket, sőt, még a fesztivál főszervezőjét is csak úgy látásból, mint mindenki a városban, de azt tudom, hogy a főszervező húga óvodai csoporttársam volt! 🙂 Valamikor 2013 vége felé keresgettem ismerősöket a kék oldalon, beírtam egy-két óvodai csoporttárs nevét is, és megtaláltam ezt a lányt. (Már nem is lány, hanem egyedülálló anya, de ez most mindegy.) Kiderült, hogy tényleg ő az, még emlékezett az óvodára, és egy kicsit rám is. 🙂 (Én arra emlékszem, hogy ő volt a legkisebb a csoportban, talán ezért is jegyeztem meg.) Aztán kb. fél évvel később, 2014 júniusában, utcazene előtt kb. 1 hónappal, a vezetéknevek azonossága miatt megkérdeztem tőle: “Rokonod-e XY, aki az utcazene fesztivált szervezi?” A válasz meglepő volt: “Igen, ő a bátyám.” :O Így derült ki, hogy a fesztiválszervező húga óvodai csoporttársam volt! 😀

Az utcazene fesztivált a szokásos módon töltöttem: színpadról színpadra jártam, hallgattam egy kis zenét itt, egy kicsit ott. Ahol jó zene volt, ott maradtam egy-két dalra, néha egy egész koncertre is. 🙂 Ahol nem tetszett, onnan elmentem. 🙂 Mindig hallottam valahol jó zenét, és sokszor a műsoron kívüli zenészek jobbak voltak, mint a hivatalos fellépők. 😀 Az élelmezést pedig a Food Truck Show keretében oldottam meg: ételt-italt kínáló lakókocsik álltak a belvárosban, az utcazene fesztivál kísérő rendezvényeként. 🙂

Természetesen idén is kiosztották a 2 díjat: a szakmait, amiről a zsűri dönt, és a közönségdíjat, amiről szavazni lehetett. Szokás szerint idén is szavaztam, és most az én jelöltem lett a közönségdíjas. 😀 A szakmait is értem, hogy miért kapta a győztes zenekar, mert tényleg jó zenét játszanak, de nekem valami hiányzik belőle. Szerintem a saját zenéjük iránti lelkesedés. Inkább rutinból zenélnek, mint örömből, és én ezt megérzem. Nekem az örömzene kell. Azt jó hallgatni! 🙂

Az utcazenéről is készültek fényképek. De hogyan lehet ezt megoldani az én “embereket lehetőleg nem fényképezek” módszeremmel? Nehéz volt, de végül sikerült. 🙂

Színpadok zenészek nélkül:

Tájékoztató táblák:

Az ételes lakókocsik:

A dekoráció:

A Vár falára esténként vetített képekről és a Hangvilla előtti téren, a fákra szerelt lampionokról nincs kép, mert amikor arra jártam, túl sok ember volt ott.

Utcazene utáni vasárnap családi program volt. Tehát a hét minden napjára jutott valami említésre méltó. Hétfőn-kedden a húszemeletesbe menni, kedden még a baráti találkozó is, szerdától szombatig utcazene (közben szerdától péntekig orvoshoz járni), vasárnap meg családi program. 🙂

A 25-ei hét (ez már a mostani hét, július utolsó hete) megint ugyanolyan hétfővel és keddel indult, mint az előző. Mentem a gyerekhez, nem volt ott. 😦 De már nem érdekel. Hétfőn egy állásinterjúmat is lemondta egy veszprémi cég, mert az igazgatónak más dolga akadt. Ez a hét hétfőtől csütörtökig még mindig szabadság, még mindig ráértem sok mindenre. 🙂 Pl. kedd este a húszemeletesből hazafelé szivárványt fényképezni! 🙂 Élőben is elég halvány volt, de szép! 🙂

Szerdán meg  a reggeli ködöt fényképeztem…

Photo4556

A csütörtök volt talán a legérdekesebb napom. Idén először végre vehettem EGÉSZ görögdinnyét! 😀 Családom tagjai általában feleket, negyedeket vesznek, mert nem mernek egészet választani. De én nem szégyenkezem ilyenekkel, én egészet veszek! 🙂 Eddig még mindig jól sikerült. Most is! 🙂 11 kg 89 dkg. Szép nagy dinnye, elég volt hazacipelni! 😀

Photo4559

A dinnyevásárlás után meg egyből mentem szórólapokat átvenni a társasjáték egyesülethez. Augusztus 6-án, szombaton lesz a július 9-eihez hasonló rendezvényünk, a meghívókat kellett az utcán osztogatnom. (Pontosabban: önkéntes alapon osztogattam az egyesület megbízásából.) A meghívó egyben tombolajegy is. Jól járt, aki kapott belőle. 🙂 Csütörtök délelőtt megkaptam a szórólapokat, délután osztogattam. Nem fogyott el, mind, de többet osztottam ki, mint amennyi megmaradt. És mindenkitől megkérdeztem: “Adhatok meghívót társasjáték klubba?” Csak annak adtam, aki elfogadta, ezért remélem, ők el is jönnek. 🙂

Pénteken munkanapom volt, az utolsó ezen a munkahelyen. Piac szerelés, helypénz összeszedés. Az egyik kedvencem (szőke hölgy, füstölt húst árul) meg is jegyezte, amikor szedtem a helypénzt: “Jöttél még utoljára bosszantani?” Mire én: “Reklamációs felárat is számoljak?” 😀 Végül nem számoltam felárat. 🙂 Egyébként mindig ilyet játszunk, amikor szedem a helypénzt, és úgy veszem észre, ő is élvezi. 😀 Rendszeresen behajtónak nevez, én meg ilyeneket mondok rá: “Védelmi pénz!”, mire ő: “Védj meg az ilyen pszichopatáktól, akik pénzt szednek!” 😀 Egyszer meg éppen akkor vásároltam, amikor szedtem a helypénzt. Mondtam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 Amikor sátrat szerelek, akkor népszerű vagyok, de amikor helypénzt szedek, akkor nem. Nem is értem, miért… 😀 De most már legfeljebb csak vásárolni fogok a piacon…

Szombaton megint családi program volt, ezért ma, vasárnap folytattam a csütörtökön félbehagyott szórólapozást. Így nézett ki a belváros vasárnap délelőtt:

De mégis sikeresen kiosztottam a maradék szórólapokat, mert a Sparnál még volt egy kis élet, a boltba bemenő, onnan kijövő, vagy mellette elhaladó embereknek osztogattam szórólapot. Délelőtt 11-re végeztem. Előtte persze kalandoztam egy kicsit. Kerestem az embereket. Hol lehetnek? Ha nem a belvárosban, akkor a fák árnyékában a Ligetben? (Erzsébet-sétány, gyerekkoromban még Lenin-liget volt a neve.) Nem. De legalább készítettem ott egy videót. 🙂 Kiülős helyeken? Csak a Marica volt nyitva, kiosztottam néhány szórólapot az ott ülőknek. Aztán amikor rájöttem, hogy a Sparnál van csak élet, akkor már csak ott álltam előtte és osztottam a szórólapokat. 🙂

A Ligetben készült videón 2 mókus kergeti egymást egy fa törzse körül. Nem mentem nagyon közel, nehogy elriasszam őket, és nehogy megharapjanak (kívántam már versben mókusharapást valakinek, nem szerettem volna én lenni az áldozat 😀 ), de talán így is látható. 🙂

Júliusban történt még egy esemény. Visszahívtak abba a szakmai blogmagazinba, ahol 2011-től 2013-ig írtam környezetvédelmi blogot. Vissza is mentem, már 3 cikkem született, környezetvédelmi témában. 🙂

  1. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/kiserleti-teruletek/
  2. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/igy-is-lehet/
  3. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/reklam-es-kornyezetvedelem/

És mik az augusztusi terveim? Holnap (augusztus 1, hétfő – szeretem, ha hétfővel kezdődik egy hónap, könnyebb megjegyezni) munkaügyi központ, aztán talán egy kis álláskeresés (van egy ötletem, hol találhatok nekem való munkát, ahol még ismernek is, ezért talán felvesznek, ha van üres helyük), utána meg elmegyek egy újabb adag szórólapért. Kiosztok amennyit csak tudok, de kb. 10-et meg kellene hagyni szerdára, mert arra is van egy ötletem, hol oszthatnám ki. (Van a mellettünk lévő házban egy kis játszóház általános iskolásoknak, de nyári szünetben csak szerdánként van nyitva.) Aztán 6-án szombaton egyesületi rendezvény. 18-án meg kellene úszni valahogy keresztanyám névnapját (ezt majd privátban kifejtem annak, akit érdekel), 20-án megnézném valahol a tűzijátékot (szerintem csak a veszprémit, élőben, vagy a budapestit a tévében). Kb. ennyi tervem van már augusztusra, de talán ennél több esemény is történik majd. 🙂

Júliusi élmények

Tihanytól Örvényesig

Ma reggeltől délutánig Tihanyban és környékén kirándultam. Persze nem egyedül. Útitársam, Kollát Gyula tapasztalt túrázó, és ugyan messze lakik a Balaton-felvidéktől, de mégis az az egyik kedvenc helye az országban. Most együtt fedeztük fel ennek a tájnak a szépségeit. Túráztunk már együtt korában kettesben és nagyobb társaságban is (a környezetvédelmi bloggercsapatunk tagjaival). A mai útvonalunk: Tihanyi Apátság – Belső-tó – gejzírmező – Újlaki templomrom – Szarkádi-erdő – Csúcs-hegy – Apáti-templom – Aszófő (Kövesdi-templomrom, Almás-forrás) – Örvényes.

Az apátságtól indultunk.

Photo3730

Aztán elindultunk lefelé a Belső-tó felé.

A belső tó partján megnéztük a gémeskutat, a kilátást és a szürkemarhákat is. (Ürgéket is láttunk, de azokat nem sikerült lefényképezni, mert gyorsan futottak és elbújtak a fűben.)

Aztán elindultunk az Aranyház felé. Ez egy gejzírkúp, ami a rajta élő zuzmó arany színéről kapta a nevét. (Most nem volt olyan zuzmós, hogy látsszon az arany szín, de így is szép.) Előbb egy erdei úton mentünk, majd elértünk egy Hármas-hegyi kúp nevű gejzírkúphoz, és megnéztük róla a kilátást…

Aztán már az Aranyház következett, még nagyobb gejzírkúp, szép kilátással, egy kisebb barlangszerű üreggel és sokféle növénnyel.

Aztán továbbmentünk az erdőben.

Elértünk egy újabb, kisebb gejzírkúpot. Tölgyes-kúp a neve.

Photo3790

Ilyen tüskés növények közt mentünk fel hozzá:

Photo3791

De szerencsére voltak ott barátságosabb növények is, pl. erdei szamóca, és barátságos állatot, zöld gyíkot is láttunk.

Ez utána elértünk még egy gejzírkúp-szerű sziklát egy kisebb barlanggal.

Photo3803

Kisebb kitérővel útba ejtettük az Újlaki templomromot:

Photo3805

És elindultunk a hegygerincen, sok helyen szakadék mellett, egészen közel a Balatonhoz. Csúcs-hegy, Nyereg-hegy és más hegyek. Volt balatoni kilátás, száraz fák, bokorba bújt és sziklára festett turistajelzés, és egy hosszú szakaszon csak sziklák cserszömörcével.

Aztán elértünk egy kilátópontot, ahol látszott Balatonfüred, Tihany, és mindhárom tó. (Külső-tó a nádassal, tőle jobbra a Belső-tó, és a kilátás mindkét szélén a Balaton).

És honnan fényképeztem ezt a kilátást? Innen:

Photo3887

Továbbmentünk erdőn-mezőn…

És elértük az Apáti templomromot.

Ez után a balatoni kerékpárúton mentünk tovább Aszófő és Örvényes felé…

Photo3908

Csak az utolsó rom, a Kövesdi-templomrom, és a mellette lévő Almás-forrás kedvéért tértünk le a kerékpárútról egy szép fasor felé.

Photo3913

Aztán megérkeztünk a romhoz és a forráshoz.

Vissza ugyanott, a fasorban a kerékpárútra. De hogy került ide egy tűzcsap?

Photo3929

Aztán folytattuk az utunkat a kerékpárúton Örvényesig. A kerékpárúton már nem volt túl sok látnivaló, legfeljebb az út melletti vetést szegélyező növények. (Ki tudja, mi ez a nagy pitypangszerű virág? Nagyobb a szőrös gömb rajta, mint a pitypang elfújható része…)

Örvényes nevezetességeit már nem tudtuk megnézni, mert már csak negyed óránk maradt a busz indulásáig, de azokat már egy korábbi találkozón megtekintettük. Így ért véget ez a 16 kilométeres túra. Remélem, hogy máskor is találkozunk még és kirándulhatunk az ország hasonlóan szép részein. Még több kép a túráról itt.

Tihanytól Örvényesig

Május. Természet. Szép!

Egyes művészek (írók, költők, festők és zeneszerzők is) azt mondják, hogy a legszebb hónap a május. Én minden hónapnak meglátom a szépségeit, nem vagyok benne biztos, hogy kiemelnék egy legszebbet, de abban egyetértek a művészekkel, hogy a május tényleg nagyon szép. 🙂 Az itt látható képek több napon készültek, a pünkösdi hosszú hétvégétől máig. Mindegyik kép Veszprémben készült, főleg a mi lakótelepünkön, de vannak képek a Belvárosból, a Barátság-parkból és néhány más helyről is.

Pünkösd hétfőn fényképeztem ezt a kis közösséget. Hányféle növény fut fel a fa törzsére? Mégis jól érzik magukat együtt, békében élnek egymással. És még szépek is együtt. 🙂

De lefényképeztem a lakótelepi rózsakertet is, majdnem szemben ezzel a növénysereglettel.

És jártam kb. 50 méterrel mellette is, a református templom kertjében.

És hol jártam még? Azt inkább megmutatom. (Most először használom a galériában a “Véletlen sorrend” funkciót. Ezt még kétszer megteszem ebben a bejegyzésben.)

A hosszú hétvége után jöttek a hétköznapok, főleg reggel, úton a munkahelyem felé, vagy délután, onnan hazafelé kattintottam néhány képet. És szinte soha nem megyek kétszer ugyanazon az úton a munkahelyemre vagy haza… 🙂

Pünkösd hétfőre már kinyílt a pünkösdi rózsa, de szerdán találtam először olyat, amitől nem választott el kerítés, így le tudtam fényképezni. 🙂

Photo3494.jpg

Kínai császárfát is fényképeztem a lakótelepünkön és a belvárosban is. Szép lila a virága és nagyon a levelei.

De más színeket is fényképeztem, nem csak lilát. Szép az is, amikor egy fa vagy bokor 2 különböző színű változata van egymás mellett…

És ha már a belvárosban dolgozom, lefényképeztem ott is a rózsakertet, nem csak a lakótelepen. 🙂