Sokadszor is végigjártam

Kedden sokadszorra is végigjártam a lakótelepi Berkenye tanösvényt. Ha elkezdek fényképezni is közben, akkor majdnem mindig háromjegyű lesz a képek száma… 🙂

Az első végigjárásaim az avatás környékén, kb. 2 éve voltak, akkor fényképes beszámoló is készült a tanösvényről a szakmai blogomban. És egy képgyűjtemény ugyanott a galériában.

Aztán még abban az évben decemberben is készült néhány kép a tanösvényről. Szokatlan jelenséget lehetett megfigyelni, az éghajlat-változás hatására decemberben is minden virágzott, rügyezett a tanösvényen. Akkor, 2015. december 29-én még ennyire jó idő volt. 🙂 (Aztán szilveszter éjjel leesett az első hó. Ott is, ahol abban az évben szilvesztereztem, a megye egy másik városában, és ha jól emlékszem, talán Veszprémben is.) A képek egy részét a szakmai blog galériájába is feltöltöttem.

Az átadás 1. évfordulója körül, tavaly április végén megint végigjártam a tanösvényt, de közben betértem egy motorkiállításra is, a tanösvény útvonalán, az Agorában (korábban HEMO, ahogy mindenki ismeri). Ez volt talán az egyetlen eset, amikor a tanösvény bejárást más programmal is összekötöttem. 🙂

Aztán tavaly novemberben, csakis a szójáték kedvéért végigmentem újra és fényképezgettem. 🙂 A “november” és “berkenye” szavakból lett a bejegyzés címe Novemberkenye. 😀

Idén májusban (16-án kedden) kb. 3 héttel a 2. évforduló után megint végigmentem a tanösvényen. 🙂 Készültek róla képek is, szokás szerint háromjegyű mennyiség! 😀

A tanösvény az első táblánál indul, a Deák Ferenc (amikor oda jártam, még Széchenyi István) Általános iskola mellett.

Photo8367

A tanösvény jelét több fára is ráfestették (többször is fogom mutatni még a bejegyzésben, mert sokszor csak ebből lehet tudni, hogy jó úton haladunk). A jelzés egy berkenye levelét és néhány bogyóját ábrázolja.

Photo8370

Néhány száz méteres kalandozás után elérjük a második tanösvény táblát is.

Photo8395

A tanösvény mellett, a 2. táblával szemben most újítják fel az egyik házat. A szigetelés nagyon fontos, és mindig megtérül, de kíváncsi vagyok, milyen színű lesz… 🙂 De bármilyen is lesz, jobb, mint az eddigi panelszürke… 🙂

Photo8397

A tanösvény jele itt is látható. 🙂

Photo8399

Az almán már van terméskezdemény, a csipkebogyó virágzik, és már a dión is vannak kis, éretlen termések.

Útba ejtettem a mindig mosolygó körforgalmat is. 🙂 (Vagy csak én látok bele mosolyt az ívben ültetett árvácskákba?) Amúgy nem ez volt az első körforgalom Veszprémben, hanem egy másik, szintén a tanösvényen, a vége felé. 🙂

Photo8423

Virágzik a gesztenye is, de ez majd a következő bejegyzés témája lesz.

Photo8427

A tanösvény jele. Még mindig jó felé megyünk. 🙂

Photo8428

És nem kell már sokat menni a 3. tábláig.

Photo8431

A táblával szemben van a lakótelepi könyvtár.

Ezen a környéken, a könyvtár és a református templom körül a jelzések alapján érdemes tájékozódni.

Photo8438

Kilátás a fa alól 🙂

Photo8439

Nem csak a park, hanem a református templom kertje is szép. Kálvin János park a templom körüli rész neve.

Ez a játszótér gyerekeknek készült, de mellette felnőtteknek is van néhány játék. szabadtéri tornaszerek. A képen csak a játszótér egy része látszik.

Photo8461

Jól illik a bordó levelű fa a Haszkovó úti fűtőmű tégláihoz. 🙂 Innen kapja a fűtést és meleg vizet az egész lakótelep. A kép bal szélén kínai császárfa látható. Illatos lila virágai vannak, nagy zöld levelei, és diószerű termése. Oxifa néven is árulják.

Photo8466

Erre a fára is érdemes lenne fajneves táblát tenni, mert nagyon érdekes növény. 🙂 Az sem teljesen egyértelmű, hogy fa vagy bokor, de szép és egyedi. 🙂

Berkenyefa levele

Az úttest közepéről a legszebb a látvány. Még jó, hogy nem túl forgalmas az utca. 🙂 A jobb szélen berkenye fasor látható.

Photo8479

Egy frissen felújított ház a tanösvény mellett a Batthyány utcában

Photo8480

Berkenye fasor, főleg nyáron jó alatta sétálgatni.

Photo8484

A 4. tájékoztató tábla

Photo8491

Itt is a turistajelzést érdemes követni.

Photo8493

Platánsor

Erdei hangulat néhány négyzetméteren, a lakótelep egyik legforgalmasabb útja mellett…

Photo8509

Lakótelepi galagonya. Májusban is izzik…

Akác

A tanösvénynek ezen a szakaszán is vannak jelek. Érdemes követni, mert messziről is jól láthatók.

Virágzó és termő bokrok alatt egy szép virágágyás…

Az 5. tábla a 8-ból

Photo8530

Nem minden levél hátulja ugyanolyan színű, mint az eleje…

Photo8532

Piramis tölgy. Ilyen több helyen is van a városban.

Kert a fenyő alatt. Vörösfenyő, ezért lombhullató. Fenyőfélék között ritkaság.

A 6. tanösvénytábla

Photo8548

Emlékmű a HEMO (vagy ahogy most hívják: Agora) parkjában. (Táborállás park, korábbi nevén Zalka Máté tér.)

Eperfa, fekete bogyós változat. Van belőle fehér is a lakótelep más részein. Június elején-közepén kezd majd érni, kb. június 10 körül, nagyjából egy hónapig… Majd ha teremnek ezek a fák, akkor lesz róluk egy bejegyzés. 🙂 (A fa nevéről kattintható link tisztázza az eper, szeder, szamóca neveket…)

Photo8552

A Stromfeld utcában érdemes végigmenni a házak között. Szép fákat és kerteket láthatunk.

A Stromfeld utcáról az óvodához érünk. Pontosabban 3 óvodához. A bal oldali különálló épület a Ringató, tőle jobbra az Erdei Óvoda, a jobb szélen, az Erdei Óvodával egy épületben pedig a Kuckó Óvoda. Utóbbi kettő a Ringató tagóvodája. És most egy beugratós kérdés. Hol volt először körforgalom Veszprémben? Az említett óvodákhoz tartozó közlekedési parkban! 🙂 Az első képen az egész körforgalom látszik, a másodikon a tábla is megjelenik.

Az óvodák között van a tanösvény 7. táblája. Alatta, a kockák forgatásával különböző madarakat rakhatunk ki.

Photo8582

És sikerült! 😀 Kiraktam egyet! 🙂 Ha legközelebb arra járok, talán kirakom mindet és le is fényképezem 🙂

Photo8583

Vackor. Nem az első bében, hanem a fán. Még éretlen, de majd megérik. 🙂

Photo8601

Virágzik a vadrózsa, ezen lesz majd a csipkebogyó.

Erdei hangulat két lakótelepi ház között.

Photo8605

Az 8. tájékoztató tábla, itt a tanösvény vége.

Photo8610

A 8. tábla hivatkozik egy szoborra. A szobor sokkal régebbi, mint a tanösvény. Itt látható.

Photo8612

Ennyi volt a keddi kirándulás. Készült még több kép is a fákról, bokrokról, és a tanösvény útvonaláról. Ebben a bejegyzésben csak az érdekesebbeket mutattam be, de itt mindegyik megtekinthető.

Reklámok
Sokadszor is végigjártam

Balatonkenese

Ma Balatonkenesén jártam. Mivel családi kirándulás volt (nem lakik ott senki ismerős, csak látni akartunk egy szép helyet a környéken), csak keveset fényképeztem, főleg akkor, amikor mondták. Általában akkor készülnek képek, ha egyedül vagyok, akkor nyugodtan megállhatok, ahol én akarok, és lefényképezhetem, amit érdekesnek gondolok. Társaságban már nehezebb megállni (vagy ők is megállnak, nézik, hogy mit nézek, vagy futhatok utánuk, kérdeznek, hogy miért álltam meg, stb.), ezért ha nem vagyok egyedül, akkor csak azt fényképezem le, amit valaki mond, hogy fényképezzem le. Ezért készült most kevesebb kép, mint máskor. A kirándulás persze így is jó volt, nagyon szép helyeket láttam. 🙂

Ilyen virágágyásokat láttunk a kiindulóponton…

Látvány a kilátóba felfelé vezető útról…

A kilátót nem igazán érdemes lefényképezni, mert túl sok antenna van a tetején, de szép látvány van róla. Amúgy a kilátót és a magas löszfalat, ahol áll, egy Soós Lajos nevű állítólagos költőről nevezték el, aki kb. annyira ismert, hogy még Wikipédia cikk sincs róla (piros a neve az egyértelműsítő lapon), de ott, Kenesén emlékműve van a kilátónál, utcát is elneveztek róla, és a temetőben is kitáblázták, hogy ott van az ő sírja. (Hasonló kategória lehet, mint Eötvös Károly, róla sem hallott volna senki, ha nem róla nevezték volna el Veszprémben a megyei könyvtárat… Persze ez egyikük műveit sem minősíti, ettől még mindkettőjüknek lehetnek kitűnő irodalmi alkotásai.)

Lefelé a kilátóból a még nem virágzó tátorjánt ismeretlen helyi növényt fényképeztük, jó lenne majd virágzáskor is megnézni.

FRISSÍTÉS! – A tátorján NEM az, ami ezen a 2 utolsó képen látható!!! Az igazi tátorján éppen most virágzik! Csak nincs róla fénykép, mert öcsémék félrevezettek. Azt mondták, hogy a tátorján nem a most virágzó fehér növény, mert abból kevés van, tátorjánból meg sok van, ezért a fehér virágút le sem fényképeztem. 😦 És a lefényképezett fajt mutatták, hogy biztos az a tátorján, mert abból van sok. Hát nem lett igazuk! A tátorjánról itt van néhány szép kép.

Visszafelé másfelé mentünk, a temetőn keresztül, de nagyon bizarr látvány lenne éppen egy temetőt lefényképezni, ilyet nem teszek. Ennyire morbid még én sem vagyok! (És ne reklamáljanak az örökösök, hogy mit keres a dédszüleik sírja a blogomban…)

Viszont errefelé is kijutottunk egy kis utcába, ahol árvácskák vannak, velük szemben meg bokrok a meredek árokparton.

Ha már Balaton-parti településen jártunk, természetesen lementünk a partra is.

Az utolsó előtti kép a strand területe szezon előtt, az utolsó pedig a Széchenyi park egyik fája, nagyon érdekesen hullámos a törzse. Amúgy azért Széchenyi park, mert 1846. október 18-án, az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy itt kötött ki első útján, a Clark Ádám által tervezett kikötőben, amit a hajóval érkező gróf Széchenyi István avatott fel. (Van egy emlékkő a parkban, az esemény 150. évfordulójára állították, onnan tudom ezeket.)

Hazafelé megálltunk Balatonfűzfőn a posta előtti tojásfánál. Talán kb. 1000 tojás lehet azon a fűzfán és vannak köztük egészen érdekesek is…

Ennyi volt a mai kirándulás. Ha legközelebb megint kirándulok, akkor is lesz bejegyzés 🙂

Balatonkenese

Virágos vasárnap

Tegnap virágzó fák között jártam, ez volt a virágos vasárnap. Még nem virágvasárnap, mert az csak ezen a hétvégén lesz, húsvét előtt egy héttel, de már virágoznak a fák.

Több országban is megünneplik egyes fák virágzását. Japánban pl. Hanami néven ünneplik a cseresznyevirágzást. De Veszprémben is virágoznak már a gyümölcsfák, pl. a mi lakótelepünk és a belváros közti kis családi házas részen. Persze nem összehasonlítható Japánnal, ahogy a lakótelepünk színes házai sem hasonlíthatók össze Dél-Európával, de nekem mégis szép. 🙂 Kellemesen feltöltődtem az izgalmas hét után, amikor nem volt szerencsém az állásbörzén (majd talán 12-én…), de szerencsém volt a tombolán. És jólesett lassan menni utcáról utcára, nézelődni és fényképezni, mert amilyen szépen búcsúzott a március, olyan szépen kezdődött az április. 🙂

Most a legtöbb gyümölcsfa fehér.

De vannak fehér virágú fasorok is, pl. a Petőfi utca majdnem teljes hosszában…

Más színek is szépek, pl. a rózsaszín. A rózsaszínhez elég érdekesen viszonyulok. Én soha nem vennék fel rózsaszín ruhadarabot (egy időben nagy divat volt a rózsaszín póló és ing férfiaknak is, de én nem tudtam vele azonosulni), a szobám falát sem festeném soha rózsaszínre, és gondolkoztam a telefonszolgáltatóm lecserélésén is, amikor rózsaszínre váltottak (de aztán nem léptem semmit, mert amúgy elégedett vagyok a szolgáltatással), de a rózsaszín virágok mégis mindig megfognak, főleg a rózsaszín virágú fák. Talán az összes virágzó fa közül a rózsaszín (és a fehér) virágúakat látom legszebbnek. 🙂

A fákhoz tartozó házakat is érdemes lehet megnézni, néha nagyon jól mutatnak együtt…

Út közben az egyik sarkon egy macska is hozzám dörgölőzött. 🙂 Megálltam kicsit, hagytam neki, és közben próbáltam lefényképezni. Nem volt egyszerű, mert nem maradt egy helyben, folyamatosan tekergett körülöttem, de azért mégis sikerült 🙂

Volt, amikor boltívesen hajlott fölém a növényzet…

És még amiket láttam ott, kis kalandozásom során, beleértve az oda és haza vezető utat is. Fák más színű virágokkal, sövények (főleg sárgán virágzók), néhány utcakép, és egyebek…

Odafelé:

Ott:

Hazafelé:

Érdemes néha ezen a környéken sétálni, a lakótelepünk déli szomszédjában, a Barátság parkkal szemben, a belvárostól északra. Mindig frissítő látvány ez a sok fa és virág. És még szép házak is vannak arrafelé… 🙂

Virágos vasárnap

A Séd völgyében jártam

Tegnap érdekes napom volt de túl sok minden járt a fejemben. Tervben volt, hogy valamikor a héten teszek egy hosszabb túrát a Séd völgyében, Veszprémben. Hétfőn-kedden valamiért nem sikerült, nem volt idő, energia, de tegnap végre megtettem. Kb. azóta van tervben, amióta év elején (talán még január végén vagy február elején) láttam a Facebookon egy tavaly márciusi cikket a Séd völgyéről. Az a cikk nem teljesen sorrendben sorolja fel a látványosságokat, én viszont végigmentem rajtuk “turistasorrendben”, vagyis úgy, ahogy a Veszprémbe látogatóknak javasolják, folyásiránnyal ellentétesen.

Aznap persze más dolgok is történtek. Pl. megtudtam, hogy nem vettek fel Tihanyba a Limnológiai Intézetbe. Ezen kívül nőnap volt, és családom női tagjainak csak este sikerült megszerezni az ajándékokat. (Délelőtt túráztam, nem jártam bolt felé, este mentem a szokásos szerdai programomra, közben beszereztem ezt-azt, de még utána hazafelé is vásároltam egy ajándékot a plázában, mert már szinte csak az volt nyitva…) És az esti társasjáték is érdekesen alakult. 🙂 Először úgy volt, hogy lesz, 4 fővel, majd úgy volt, hogy nem lesz, csak én nem tudtam róla, hogy elmarad, aztán mégis csak lett egy kis rövid, kétfős társasjáték… 🙂 De már annyi minden járt a fejemben, hogy az egyik játékban a játékostársam nagyon egyszerű kérdésétől is nagyon zavarba jöttem, pedig mindennapos eset abban a játékban az a dolog, mégis azt mondtam, hogy ilyen nem nagyon van… És nem is voltam biztos abban, hogy mit mondok, de aztán megnéztem a játékszabályt és igazam lett! 😀 Ezúton is elnézést kérek a játékostársamtól ezért a zűrzavarért! 🙂 Csak hogy rögzüljön: Metro játékban az is letesz még lapkát, akinek nincs már kocsija, egészen a végéig, mert be kell teríteni a táblát, de az Aqua Romana játékból kiesik az, akinek elfogynak a munkásai, és már nem tesz le lapkát, nem léptet építőmestert! 🙂 Tehát kicsit zűrös nap volt (főleg a fejemben 😀 ), de volt benne 2 jó dolog, a kirándulás és a társasjáték. 🙂 A játékról most nincsenek képek (néha vannak, de nem mindig), de a délelőtti Séd-völgyi kirándulásról természetesen vannak fényképeim. 🙂 Megint a szokásos mennyiség készült, 263 db, de muszáj fényképezni, ha látok valami érdekeset! 😀

Az a városrész, ahol lakom, nincs túl közel a Séd partjához, el is kell jutni addig… Lementem kb. a levéltárig…

És még egy kicsit lejjebb. Balra van egy kerítés, annak a végénél kell balra fordulni…

Photo7030

Ott van egy murvás parkoló…

Photo7031

A parkolóból indul a Fenyves tanösvény. Én most nem jártam be az egészet, csak az északi ágát, úgy jutottam el a Sédhez. De a táblán az egész látható.

Photo7032

A tanösvény bejáratánál kicsit kuszának tűnik a növényzet. Szép ilyenkor is, amikor még nincs rajta levél, de majd egyre szebb lesz. Talán ősszel a legszebb, amikor piros a kúszónövények levele, de igyekszem minél többször, több évszakban is arra járni és lefényképezni! 🙂

Photo7033

És elkezdődik az erdei ösvény…

Photo7034

Most is fényképeztem rügyeket, akárminek is nézik a blogger Facebook csoport női tagjai! 😀 (Az előző bejegyzésemben lefényképezett rügyek egyeseket férfi nemi szervre emlékeztettek ott… 😀 )

Photo7035

Ennél a táblánál jobbra fordultam, arra rövidebb a Séd felé (de úgy is néhány száz méter…) 🙂

Photo7036

És haladtam tovább az erdei úton… (Most érdemes arra sétálni, mert szerencsére még nincsenek hangyák. Amúgy tavasztól őszig minden tele van velük…) Néha van kisebb-nagyobb szintkülönbség, akár 5-10 méter is, talán látszik a képeken. 🙂

Aztán kiértem az erdőből.

Photo7040

Itt már látszik a kilátó, de most csak fényképeztem, nem mentem fel rá. Jártam már a tetején… 🙂

Photo7041

Ezen az úton mentem le a tanösvény és a futópálya hivatalos kiindulópontjáig, az északnyugati parkolóig a Házgyári út és Fenyves utca sarkán.

Photo7042

Még egy kép a kilátóról…

Photo7043

Az északnyugati parkoló. Itt balra fordultam, a belváros felé. Háttérben látszik egy cég telephelye. Az nem érdekes, hogy mivel foglalkoznak (eredetileg kertészeti áruda, a táblájuk még most is kint van, de az újabb kiírás szerint tűzoltókészülékek javítása, cseréje zajlik itt), inkább az az érdekes, hogy nagyon hosszan elnyúlik, és mögötte folyik a Séd. És vajon mi van a kőkerítés tetején?

A kerítés teteje…

Photo7046

Igen, ez tényleg üvegcserép! És több száz méter hosszan elnyúlik ez az üvegcseréppel megkoronázott kőfal az út jobb oldalán.

Balra a kilátó, jobbra a cég egyik bejárata (a másik a parkolónál van, ahonnan indul a kőfal), és a fal még folytatódik, üvegcseréppel a tetején…

Balra az elhagyott dolomitbányában kezd visszanőni az erdő, de jobbra még mindig a kőfal látható…

Aztán jobbra érdemes nézni. Végre véget ért a kőfal! És végre előbukkant a SÉD!

Balra megint egy kisebb bányagödör maradványai

Jobbra megint a Séd, vadkacsákkal. (Tudom, tőkés réce a hivatalos nevük, de a vadkacsát mindenki érti… 😀 ) Még több kép lesz vadkacsákról a Séd különböző szakaszain. Mindenhol jól érzik magukat a patakban, ahol kellően természetközeli, és nem jár túl sok ember… (Visszafelé nézve is fényképeztem, mert arra úsztak, repültek.)

Balra az erdő, jobbra a Séd, előttem a kertészet… (A kertészet mögött folyik a Séd, és a kertészet hosszan elnyúlik az út jobb oldalán, ezért azon a szakaszon inkább a bal oldalról, az erdőről készült még egy kép. A képen látható ösvényt csak fényképeztem, nem mentem végig rajta.)

A kertészet után egy kereszteződés. Nem tudom, hogy igazi körforgalom-e, mert tábla nem jelzi, de elég kerek a közepe… Persze a 4 ágból 2 inkább csak gyalog járható… Balra a lépcső egy erdei útra vezet, ami a Spar és a Hittudományi Főiskola között, a főiskola mellett ér fel a Jutasi útra. Jobbra a hídon át a Dózsaváros felé vezet az út. (Ez a legrövidebb út a mi lakótelepünk és a Dózsaváros között, de csak száraz időben járható.) Egyenesen előre a Fenyves utcán lehet menni, ott a jobb oldalon a házak mögött folyik a Séd, ezért most egy darabig megint nem láttam. Persze átmehettem volna a hídon, a Séd túlsó partjára, de ott csak földút van, ami bérelhető kerteken át vezet, és mások kertjébe inkább nem tapostam bele, maradt a Fenyves utca. Jobbra házak, mögöttük a Séd, balra a domb és rajta az erdő. Természetesen lefényképeztem a körforgalmat, a bal oldali lépcsőt, a jobb oldali hidat és az egyenesen előre vezető utat is.

A Fenyves utca bal oldalán erdő van. Helyenként fallal megtámogatva, hogy ne dőljön  a házakra, ha megcsúszik a talaj…

Jobbra a házak mögött a Séd, annak a túlsó partján pedig bérelhető kertek terülnek el. A kép közepén lévő nagy fa és a bal oldali rózsaszín ház között látszik az a kert, amelyiket a nagymamám bérelt kb. 2000-től 2007-ig. Aztán amikor 70 éves lett, már nem akart ott bérelni. Nem bírta már a dombon felfelé cipelni hazafelé a megtermelt krumplit, borsót, uborkát. (Persze az egész család segített, de mindenkinek jutott bőven megrakott kosár vagy szatyor…) Jó volt ott dolgozgatni, segíteni, csak ez a felfelé cipekedés nem tetszett a végén, de megérte, hogy az ágyásból ehettem az epret, bokorról a málnát, szedés közben a borsót… 🙂

Photo7090

Ahol véget érnek a kertek, ott a Séd túlpartján is erdő van.

Photo7091

Az út jobb oldalán lévő házaknál még mindig érdekesebb a bal oldalon lévő erdő. A Séd úgysem látszik, mert a házak eltakarják. (De majd az első turistalátványosságtól, a Historia kerttől kezdve úgyis végig látszani fog…)

Az út jobb oldalán Várra nyíló kilátás…

Photo7097

Balra a Fenyves utcába csatlakozik be az Erdész utca és a Kopácsy utca. Az Erdész utca a Verga (veszprémi erdőgazdaság) székházánál éri el a Jutasi utat (a Vergában dolgoztam is néhány hónapot 2012-ben, a céges zászlójukat pedig itt is megörökítettem). A Kopácsy utca ferdén megy fel majdnem a buszpályaudvarig. Hazafelé majd az Erdész utcán lesz rövidebb (akkor már az volt a fontos, különben a Kopácsy utcán szebb lett volna, a Völgyikút ház parkján át…) Az első kép bal oldalán és a második képen az Erdész utca, az első képen jobbra, és a harmadik képen a Kopácsy utca látható.

De inkább továbbmentem néhány métert a Fenyves utcán… Jobbra látható egy nagy híd, az felvezet a meredek Remete utcára. Arra lenne a legrövidebb a turistáknak ajánlott út kezdetéhez, a Szerelem-szigethez, de nem másztam most dombot, hanem tettem egy kis kerülőt, ahogy a Séd is teszi, és bementem a Historia kertbe, és követtem a Séd kanyargását a Szerelem-szigetig. A Historia kertben lefényképeztem a nagy hidat is, ahogy átfolyik alatta a Séd, és több kis hidat is. (Budapesten a Dunán nincs annyi híd, mint Veszprémben a Séden! 😀 )

Gondolkoztam, hogy egyből bemenjek-e a sétaútra, a Szerelem-szigetre, de inkább mentem egy kicsit az Úrkút utcán, nem hagytam ki a kedvenc piros és kék házamat… 😀 Aztán ott átmentem a kis hídon és így értem a Szerelem-szigetre, ami ma már nem sziget, de régen itt a Sédnek 2 ága volt…

Ahol sok nyíl van az útjelző táblán, ott sok látnivaló is van. Én is arra mentem. Ez a tábla hivatalosan kb. a Séd-völgyi sétaút kezdete, ami kb. addig tart, ameddig végül én is eljutottam. Ennek a sétaútnak a Margit-romok és a Jezsuita templom közti szakasza a “Kolostorok és kertek” projekt.

Photo7120

És igen, itt is lefényképeztem a virágzó fát és a fűzfa rügyeit! 😀

Virágzó bokrok, rügyező fák, Vadkacsák a Séden, kilátás a Várra és a Benedek-hegyre a nagy kereszttel alulnézetből: ez a Szerelem-sziget. 🙂

A Várostrom játszótér… Ha 30 évvel fiatalabb lennék… 🙂 (1980-ban születtem, még fiatalnak érzem magam, de ilyenkor sajnálom, hogy ebből már kinőttem…)

És egy kanyar a Séden a Szerelem-sziget és a Margit-romok között… A hídnál a kis sziklára (nem a Benedek-hegyre, amit befutott a növényzet, hanem a másikra) majdnem felmásztam… Talán egyszer fel is mászom rá, ha biztos nem lát senki! 😀 Megnézném a tetejéről a kilátást! 😀

A Margit-romok még állnak, de a szökőkút még nem működik. Amúgy a romok a domonkos rendi Szent Katalin apácazárda romjai, azért nevezik csak Margit romoknak, mert Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla király lánya itt élt, mielőtt a Nyulak szigetére, a később róla elnevezett Margit-szigetre került.

Kilátás a Várra, a Benedek-hegyre, a Sédre és a labirintuskertre. A labirintuskertben már sokszor jártam, ezért most inkább a Benedek-hegy melletti kis utcákban folytattam az utat. Visszafelé lesz majd néhány kép a labirintuskertről is.

Újabb híd a Séden…

Photo7160

Kedvenc fagyizóm még nem nyitott ki, de még csak tavasz van…

Photo7161

És még egy Séd-híd, ezen mentem át a kavicsos útra a Völgyhíd felé…

Photo7162

A Séd partján, ami érdekes: balra a Sintér-domb természetvédelmi terület és a vízmű 1896-os épületei, jobbra az egyházi kollégium parkja, előre pedig a Viadukt, hivatalos nevén Szent István völgyhíd.

A Völgyhíd alatt és után is folytatódik a Séd. A híd alatt jobbra fordulunk a Betekints-völgy felé. Balra van az állatkert, oda most nem mentem, jobbra fordulva követtem a Séd folyását.

A Betekints-völgy kezdete és a hegymászók kedvenc sziklája

Az út folytatása és az “A part alatt” népmesei játszótér. A játszótér végén a Rovaniemi lépcső, Veszprém finnországi testvérvárosáról elnevezve, ami a Gulya-dombra, a kisebb kilátóhoz vezet fel.

A Séd folytatása, a régi Vidámpark bejárata, egy újabb játszótér és a tó vadkacsákkal…

A tavon túl egy park terül el. A tótól jobbra egy kis színpad, és mögötte 2 műemlék található, az egyik a Jezsuita templom, ennek még épület formája van, mellette a veszprémvölgyi apácák kolostora már rom, inkább csak labirintusnak néz ki… De ezekről csak visszafelé készült kép, főleg a Sédet és a parkot fényképeztem…

Az utolsó képen látható hídnál véget ért a Séd-völgyi sétaút. El lehetne menni még balra a Laczkó-forrásig (arról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a helyi múzeumot is), a tábla szerint 650 méter, de addig már nem mentem el, mert arra a kitérőre már nem volt idő, és addig is ugyanúgy a házak mögött folyik a patak, mint a Fenyves utcában, tehát nem sokat lehetne látni előle, szinte csak a forrást lenne érdemes lefényképezni arrafelé. Ezért inkább visszafordultam.

Visszafelé a patak másik oldalán mentem, és a tavat is a másik oldaláról néztem meg. Lefényképeztem messziről a jezsuita templomot is, a mellette lévő labirintussal, az apácakolostor romjaival együtt. És egy buszmegállóhoz hasonló építményt is, ahol soha nem járt busz, hanem a már évtizedekkel ezelőtt megszűnt kisvasút egyik állomása volt. A kisvasút akkor járt a Betekints-völgyben, amikor még vidámpark volt itt, kb. a 60-as, 70-es években.

Balra sziklafalak, távolban a Rovaniemi lépcső és a játszótér. Arra azért kíváncsi lennék, minek a romjai azok a növénnyel befuttatott épületmaradványok a játszótér mellett…

Az első képen a kisvasút régi alagútja, a második képen a hegymászók kedvenc sziklájának alján egy barlang látható.

A Völgyhíd a másik oldalról…

A vízművek épületei…

A Sintér-domb természetvédelmi terület

Photo7264

Élet a sziklán