Fenntarthatósági napok

Ma és holnap, a holnapi Föld Napja alkalmából fenntarthatósági napokat szervez a város. Természetesen az egyik legszebb, természetközeli rendezvényhelyszínen, ahol vannak sziklák erdővel, és közpark tóval. A Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszínen (vagy ahogy a városunk őslakói ismerik: a volt vidámpark területén).

Volt ingyenes buszjárat a helyszínre, mégpedig egy körjárat. Felment a Völgyhídra, onnan a színházhoz, az egyetemi városrészre, Cholnoky lakótelepre, onnan át a Haszkovóra, a Jutasi útra (a laktanyától felfelé), majd a belvárosba, ahol láttam a nagy kettős körforgalom építését, aztán megint a színház, Völgyhíd és a Betekints-völgy bejárata következett. Természetesen kihasználtam az óránként induló buszt, és kora délután kilátogattam a 14 órás járattal a Séd völgyének legszebb részére. (Ezt azért tudtam megtenni, mert igaz, hogy a mai nap munkanap volt, de mindenkit szabadságra küldtek a munkahelyemen. 🙂 ) A busz is szép volt, valamivel újabb, modernebb, mint a veszprémiek, és nem is helyi busz, hanem BKK járat. Természetesen készült róla néhány kép. (Most csak az odaúton készült képeket mutatom, majd lesz a visszaútról is, ugyanazzal a busszal és sofőrrel.)

Aztán elindultam a rendezvény felé. Már az odaútról is készítettem fényképeket. Szép ott a patakpart. A sziklákat csak óvatosan fényképeztem, hogy ne legyenek rajta a szinte mindig ott gyakorló sziklamászók. És a játszótérnek is csak azok a részei vannak a képen, ahol éppen nem volt senki, de jól felismerhető, hogy az a népmesei játszótér, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése a városban.

Megérkeztem a helyszín bejáratához. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy ne látsszon a gyerek a képen, mert mindig körbe-körbe tekert, mindig másik bejáraton be és ki… De fényképeztem egy kicsit a környéket, még a tavat is, ahová minden évszakban szívesen megyek ki, főleg áprilistól októberig, amikor nagyobb az élet a tóban, mint máskor. 🙂

A rendezvényen kis faházakban voltak a résztvevők, nem volt túl sok faház, és nem is derült ki mindegyikről, hogy mi folyik benne. Konkrétan akkor derült volna ki, ha odaléptem volna, közelről megnézni, de annyira közel, hogy akkor már megkérdezték volna tőlem, mit szeretnék. Én meg egy kicsit szégyellem azt válaszolni, hogy csak megnézném, mi van itt. (Boltban sem szeretem, ha még nem tudom, mit akarok, de már kérdeznek. Akkor szoktam azt mondani, hogy csak körülnézek, és gyorsan menekülök a boltból. Ahonnét a leginkább kell menekülni: a belvárosi üzletházban, talán az 1. emeleten vagy egy ajándékbolt, amit egy nagyon ragadós kb. negyvenvalahány éves nő vezet. Nála nem lehet békésen körülnézni, egyből letámad és kérdez. De vannak még más hasonló helyek is, csak nem ennyire ilyenek. Amúgy egy bolti eladónak összesen 1 dolgot kell tudni, a termékek helyén és árán kívül: észrevenni, hogy őt nézem, vagy az árut. Ha az árut, akkor még nem tudom, mit szeretnék, vagy tudom, de önállóan szeretném megtalálni, esetleg már megtaláltam, csak az árát, minőségét és más tulajdonságait nézem. Ilyenkor nem szabad kérdezéssel zavarni. De ha őt nézem, akkor segítséget várok, Ilyenkor igenis kérdezze meg, hogy mit segíthet, az a dolga! De a boltok 95%-ában vagy letámadnak rögtön, hogy mit keresek, ez kb. 20-25% a 95-ből, vagy nem is veszik észre, hogy segítséget kérek, mert az eladó vagy pakol, vagy beszélget, ez kb. a maradék 70-75%, és csak 5 % vagy talán még kevesebb az, ahol tudják ezt a fontos szabályt, figyelni kell; hogy őt nézem vagy az árut.) Ha csak odaálltam a faházak elé, akkor legfeljebb azt láttam, hogy kik vannak ott, de a kínálatukat nem igazán. Ezért a legtöbb faház előtt csak elsétáltam anélkül, hogy bármit tettem volna ott. De volt néhány faház, ahol kitettek ezt-azt, és megnéztem, lefényképeztem. Pl. a városi hulladékos cégnél a gumiabroncsba ültetett virágokat, vagy a város egyik legnagyobb cégénél egy Trabantot. 🙂 Nem is tudtam, hogy van még Trabant… De a szervezők által dísznek kitett kerékpárok sem maradtak le a fényképekről…

Közben, amint látható, a tavat is fényképezgettem, mert mindig szép. 🙂 Most is vannak már benne halak, békák, teknősök, vízi rovarok. 🙂 És sokkal többet néztem a tavat, mint ahány kép készült róla! 🙂 A rendezvény körbejárásának végén találkoztam a zöld szervezettel, ahol annak idején tag voltam. Velük nem is lett volna baj, csak az elnök asszony is kint volt, és éppen felém nézett… 😦 Nem sikerült észrevétlenül elmenni mellette, mert amikor észrevettem, akkor ő is észrevett, még azt is látta (és hangosan kommentálta az ott lévő segítőjének), hogy visszaléptem… Csak sajnos egy egyenes út volt, sem elágazás, sem más menekülési útvonal, ezért el kellett mennem előtte. de úgy tettem, mintha nem is venném észre. Pedig ha ő nem lett volna kint, akkor talán az ő faházuk jobban érdekelt volna, mint a többieké. Persze sejtettem, hogy kint lesz, de reméltem, hogy legalább nem néz felém, vagy valahogy el tudom kerülni őt. Nem sikerült. 😦

Kifelé még tettem egy kis kört a tó körül. Befelé úgy mentem, hogy be a hídon, aztán onnan előre, át a túlpartra (annak a partnak a végén voltak a zöldek), és vissza a hídhoz, majd megint végi a hídon, aztán jobbra, kifelé a kis játszótéren keresztül, ki a kis kapun (ami régen a vidámpark kapuja volt, és ahol nem tudtam lehagyni a gyereket a fényképről) és végig az úton, a Séd partján egészen a Betekints-völgy elejéig és még tovább.

Ez után átmentem a Völgyhíd alatt, lefényképeztem a hidat, a helyi védettségű Sintér-dombot, messziről a Várat, és megközelítettem a város legjobb fagyizóját, ahol mindig a legolcsóbb a fagyi (de már ott is 220 Ft), a legnagyobb gombócot adják (nem 4, hanem 5 dekásat), és még finom is. Amilyen pici a hely, olyan finom a fagyi, és mindig vannak különleges ízek. Én most narancsos kókuszt kértem, és mindenmentes vaníliát vadeperrel, de gondolkoztam a bodzás joghurton, az ibolyán, a szilvás étcsokin, és a lila káposztás tormakrém fagyin is. Utóbbit szívesen megkóstoltam volna, csak nem igazán illik össze az édes fagyikkal, más sós fagyi meg most nem volt, amit kérhettem volna mellé. Pedig szokott lenni sós karamell, meg valamilyen kapros-túrós is (ha jól emlékszem, mindkettőt ettem tavaly). De biztos lesz még lehetőségem megkóstolni a lila káposztás tormakrémet. 🙂 Nagyon izgalmas íze lehet. 🙂

Ez után visszamentem a Betekints-völgy bejáratához, kényelmesen fagyizgatva, mert még bőven volt időm 16:00-ig, a busz indulásáig. Az egy órával korábbit nem értem volna el, de ezt igen. Aztán lefényképeztem a megállóban a buszt, majd a Betekints-völgy bejáratától elindultam egy kicsit az állatkert felé, de nem mentem el messzire, ott is lefényképeztem a sziklák növényvilágát (szép ilyenkor tavasszal, és öröm látni, hogy mekkora élet van még a sziklákon is), majd egyszer a buszt belülről gyorsan az indulás előtt (csak hogy megmutassam az üléshuzat mintáját), és ezzel véget is ért a fenntarthatósági napi kirándulás. (A virágokról egyik-másik kép nem a legjobb, de nem töröltem egyet sem, mert nem akartam egyetlen fajtát sem lehagyni a fényképekről.)

A buszról leszállva pedig, mivel még holnapra is lesz programom (ezúttal a családdal megyünk a fenntarthatósági napokra), ma tudtam csak megvalósítani a hétvégi titkos tervemet. Lefényképeztem a lakótelep rózsaszín virágú fáit. 🙂 Igyekeztem minél többet. Az esetleg kimaradt fáktól ezúton is elnézést kérek. 🙂 Ha esetleg egy-két lila is közé keveredett, az azért van, mert egyes fák szeretnek olyan színben virágozni, amiről nehéz eldönteni, hogy lila vagy rózsaszín. 🙂 A vége felé az egyik fa alatt olyasmit is fényképeztem, ami sem nem rózsaszín, se nem fa, de szép. 🙂 Kár lett volna kihagyni!

Ennyi volt a hétvégi élménybeszámolóm, engem feltöltött ez a nap. 🙂

Reklámok
Fenntarthatósági napok

Sokadszor is végigjártam

Kedden sokadszorra is végigjártam a lakótelepi Berkenye tanösvényt. Ha elkezdek fényképezni is közben, akkor majdnem mindig háromjegyű lesz a képek száma… 🙂

Az első végigjárásaim az avatás környékén, kb. 2 éve voltak, akkor fényképes beszámoló is készült a tanösvényről a szakmai blogomban. És egy képgyűjtemény ugyanott a galériában.

Aztán még abban az évben decemberben is készült néhány kép a tanösvényről. Szokatlan jelenséget lehetett megfigyelni, az éghajlat-változás hatására decemberben is minden virágzott, rügyezett a tanösvényen. Akkor, 2015. december 29-én még ennyire jó idő volt. 🙂 (Aztán szilveszter éjjel leesett az első hó. Ott is, ahol abban az évben szilvesztereztem, a megye egy másik városában, és ha jól emlékszem, talán Veszprémben is.) A képek egy részét a szakmai blog galériájába is feltöltöttem.

Az átadás 1. évfordulója körül, tavaly április végén megint végigjártam a tanösvényt, de közben betértem egy motorkiállításra is, a tanösvény útvonalán, az Agorában (korábban HEMO, ahogy mindenki ismeri). Ez volt talán az egyetlen eset, amikor a tanösvény bejárást más programmal is összekötöttem. 🙂

Aztán tavaly novemberben, csakis a szójáték kedvéért végigmentem újra és fényképezgettem. 🙂 A “november” és “berkenye” szavakból lett a bejegyzés címe Novemberkenye. 😀

Idén májusban (16-án kedden) kb. 3 héttel a 2. évforduló után megint végigmentem a tanösvényen. 🙂 Készültek róla képek is, szokás szerint háromjegyű mennyiség! 😀

A tanösvény az első táblánál indul, a Deák Ferenc (amikor oda jártam, még Széchenyi István) Általános iskola mellett.

Photo8367

A tanösvény jelét több fára is ráfestették (többször is fogom mutatni még a bejegyzésben, mert sokszor csak ebből lehet tudni, hogy jó úton haladunk). A jelzés egy berkenye levelét és néhány bogyóját ábrázolja.

Photo8370

Néhány száz méteres kalandozás után elérjük a második tanösvény táblát is.

Photo8395

A tanösvény mellett, a 2. táblával szemben most újítják fel az egyik házat. A szigetelés nagyon fontos, és mindig megtérül, de kíváncsi vagyok, milyen színű lesz… 🙂 De bármilyen is lesz, jobb, mint az eddigi panelszürke… 🙂

Photo8397

A tanösvény jele itt is látható. 🙂

Photo8399

Az almán már van terméskezdemény, a csipkebogyó virágzik, és már a dión is vannak kis, éretlen termések.

Útba ejtettem a mindig mosolygó körforgalmat is. 🙂 (Vagy csak én látok bele mosolyt az ívben ültetett árvácskákba?) Amúgy nem ez volt az első körforgalom Veszprémben, hanem egy másik, szintén a tanösvényen, a vége felé. 🙂

Photo8423

Virágzik a gesztenye is, de ez majd a következő bejegyzés témája lesz.

Photo8427

A tanösvény jele. Még mindig jó felé megyünk. 🙂

Photo8428

És nem kell már sokat menni a 3. tábláig.

Photo8431

A táblával szemben van a lakótelepi könyvtár.

Ezen a környéken, a könyvtár és a református templom körül a jelzések alapján érdemes tájékozódni.

Photo8438

Kilátás a fa alól 🙂

Photo8439

Nem csak a park, hanem a református templom kertje is szép. Kálvin János park a templom körüli rész neve.

Ez a játszótér gyerekeknek készült, de mellette felnőtteknek is van néhány játék. szabadtéri tornaszerek. A képen csak a játszótér egy része látszik.

Photo8461

Jól illik a bordó levelű fa a Haszkovó úti fűtőmű tégláihoz. 🙂 Innen kapja a fűtést és meleg vizet az egész lakótelep. A kép bal szélén kínai császárfa látható. Illatos lila virágai vannak, nagy zöld levelei, és diószerű termése. Oxifa néven is árulják.

Photo8466

Erre a fára is érdemes lenne fajneves táblát tenni, mert nagyon érdekes növény. 🙂 Az sem teljesen egyértelmű, hogy fa vagy bokor, de szép és egyedi. 🙂

Berkenyefa levele

Az úttest közepéről a legszebb a látvány. Még jó, hogy nem túl forgalmas az utca. 🙂 A jobb szélen berkenye fasor látható.

Photo8479

Egy frissen felújított ház a tanösvény mellett a Batthyány utcában

Photo8480

Berkenye fasor, főleg nyáron jó alatta sétálgatni.

Photo8484

A 4. tájékoztató tábla

Photo8491

Itt is a turistajelzést érdemes követni.

Photo8493

Platánsor

Erdei hangulat néhány négyzetméteren, a lakótelep egyik legforgalmasabb útja mellett…

Photo8509

Lakótelepi galagonya. Májusban is izzik…

Akác

A tanösvénynek ezen a szakaszán is vannak jelek. Érdemes követni, mert messziről is jól láthatók.

Virágzó és termő bokrok alatt egy szép virágágyás…

Az 5. tábla a 8-ból

Photo8530

Nem minden levél hátulja ugyanolyan színű, mint az eleje…

Photo8532

Piramis tölgy. Ilyen több helyen is van a városban.

Kert a fenyő alatt. Vörösfenyő, ezért lombhullató. Fenyőfélék között ritkaság.

A 6. tanösvénytábla

Photo8548

Emlékmű a HEMO (vagy ahogy most hívják: Agora) parkjában. (Táborállás park, korábbi nevén Zalka Máté tér.)

Eperfa, fekete bogyós változat. Van belőle fehér is a lakótelep más részein. Június elején-közepén kezd majd érni, kb. június 10 körül, nagyjából egy hónapig… Majd ha teremnek ezek a fák, akkor lesz róluk egy bejegyzés. 🙂 (A fa nevéről kattintható link tisztázza az eper, szeder, szamóca neveket…)

Photo8552

A Stromfeld utcában érdemes végigmenni a házak között. Szép fákat és kerteket láthatunk.

A Stromfeld utcáról az óvodához érünk. Pontosabban 3 óvodához. A bal oldali különálló épület a Ringató, tőle jobbra az Erdei Óvoda, a jobb szélen, az Erdei Óvodával egy épületben pedig a Kuckó Óvoda. Utóbbi kettő a Ringató tagóvodája. És most egy beugratós kérdés. Hol volt először körforgalom Veszprémben? Az említett óvodákhoz tartozó közlekedési parkban! 🙂 Az első képen az egész körforgalom látszik, a másodikon a tábla is megjelenik.

Az óvodák között van a tanösvény 7. táblája. Alatta, a kockák forgatásával különböző madarakat rakhatunk ki.

Photo8582

És sikerült! 😀 Kiraktam egyet! 🙂 Ha legközelebb arra járok, talán kirakom mindet és le is fényképezem 🙂

Photo8583

Vackor. Nem az első bében, hanem a fán. Még éretlen, de majd megérik. 🙂

Photo8601

Virágzik a vadrózsa, ezen lesz majd a csipkebogyó.

Erdei hangulat két lakótelepi ház között.

Photo8605

Az 8. tájékoztató tábla, itt a tanösvény vége.

Photo8610

A 8. tábla hivatkozik egy szoborra. A szobor sokkal régebbi, mint a tanösvény. Itt látható.

Photo8612

Ennyi volt a keddi kirándulás. Készült még több kép is a fákról, bokrokról, és a tanösvény útvonaláról. Ebben a bejegyzésben csak az érdekesebbeket mutattam be, de itt mindegyik megtekinthető.

Sokadszor is végigjártam

Balatonkenese

Ma Balatonkenesén jártam. Mivel családi kirándulás volt (nem lakik ott senki ismerős, csak látni akartunk egy szép helyet a környéken), csak keveset fényképeztem, főleg akkor, amikor mondták. Általában akkor készülnek képek, ha egyedül vagyok, akkor nyugodtan megállhatok, ahol én akarok, és lefényképezhetem, amit érdekesnek gondolok. Társaságban már nehezebb megállni (vagy ők is megállnak, nézik, hogy mit nézek, vagy futhatok utánuk, kérdeznek, hogy miért álltam meg, stb.), ezért ha nem vagyok egyedül, akkor csak azt fényképezem le, amit valaki mond, hogy fényképezzem le. Ezért készült most kevesebb kép, mint máskor. A kirándulás persze így is jó volt, nagyon szép helyeket láttam. 🙂

Ilyen virágágyásokat láttunk a kiindulóponton…

Látvány a kilátóba felfelé vezető útról…

A kilátót nem igazán érdemes lefényképezni, mert túl sok antenna van a tetején, de szép látvány van róla. Amúgy a kilátót és a magas löszfalat, ahol áll, egy Soós Lajos nevű állítólagos költőről nevezték el, aki kb. annyira ismert, hogy még Wikipédia cikk sincs róla (piros a neve az egyértelműsítő lapon), de ott, Kenesén emlékműve van a kilátónál, utcát is elneveztek róla, és a temetőben is kitáblázták, hogy ott van az ő sírja. (Hasonló kategória lehet, mint Eötvös Károly, róla sem hallott volna senki, ha nem róla nevezték volna el Veszprémben a megyei könyvtárat… Persze ez egyikük műveit sem minősíti, ettől még mindkettőjüknek lehetnek kitűnő irodalmi alkotásai.)

Lefelé a kilátóból a még nem virágzó tátorjánt ismeretlen helyi növényt fényképeztük, jó lenne majd virágzáskor is megnézni.

FRISSÍTÉS! – A tátorján NEM az, ami ezen a 2 utolsó képen látható!!! Az igazi tátorján éppen most virágzik! Csak nincs róla fénykép, mert öcsémék félrevezettek. Azt mondták, hogy a tátorján nem a most virágzó fehér növény, mert abból kevés van, tátorjánból meg sok van, ezért a fehér virágút le sem fényképeztem. 😦 És a lefényképezett fajt mutatták, hogy biztos az a tátorján, mert abból van sok. Hát nem lett igazuk! A tátorjánról itt van néhány szép kép.

Visszafelé másfelé mentünk, a temetőn keresztül, de nagyon bizarr látvány lenne éppen egy temetőt lefényképezni, ilyet nem teszek. Ennyire morbid még én sem vagyok! (És ne reklamáljanak az örökösök, hogy mit keres a dédszüleik sírja a blogomban…)

Viszont errefelé is kijutottunk egy kis utcába, ahol árvácskák vannak, velük szemben meg bokrok a meredek árokparton.

Ha már Balaton-parti településen jártunk, természetesen lementünk a partra is.

Az utolsó előtti kép a strand területe szezon előtt, az utolsó pedig a Széchenyi park egyik fája, nagyon érdekesen hullámos a törzse. Amúgy azért Széchenyi park, mert 1846. október 18-án, az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy itt kötött ki első útján, a Clark Ádám által tervezett kikötőben, amit a hajóval érkező gróf Széchenyi István avatott fel. (Van egy emlékkő a parkban, az esemény 150. évfordulójára állították, onnan tudom ezeket.)

Hazafelé megálltunk Balatonfűzfőn a posta előtti tojásfánál. Talán kb. 1000 tojás lehet azon a fűzfán és vannak köztük egészen érdekesek is…

Ennyi volt a mai kirándulás. Ha legközelebb megint kirándulok, akkor is lesz bejegyzés 🙂

Balatonkenese

Virágos vasárnap

Tegnap virágzó fák között jártam, ez volt a virágos vasárnap. Még nem virágvasárnap, mert az csak ezen a hétvégén lesz, húsvét előtt egy héttel, de már virágoznak a fák.

Több országban is megünneplik egyes fák virágzását. Japánban pl. Hanami néven ünneplik a cseresznyevirágzást. De Veszprémben is virágoznak már a gyümölcsfák, pl. a mi lakótelepünk és a belváros közti kis családi házas részen. Persze nem összehasonlítható Japánnal, ahogy a lakótelepünk színes házai sem hasonlíthatók össze Dél-Európával, de nekem mégis szép. 🙂 Kellemesen feltöltődtem az izgalmas hét után, amikor nem volt szerencsém az állásbörzén (majd talán 12-én…), de szerencsém volt a tombolán. És jólesett lassan menni utcáról utcára, nézelődni és fényképezni, mert amilyen szépen búcsúzott a március, olyan szépen kezdődött az április. 🙂

Most a legtöbb gyümölcsfa fehér.

De vannak fehér virágú fasorok is, pl. a Petőfi utca majdnem teljes hosszában…

Más színek is szépek, pl. a rózsaszín. A rózsaszínhez elég érdekesen viszonyulok. Én soha nem vennék fel rózsaszín ruhadarabot (egy időben nagy divat volt a rózsaszín póló és ing férfiaknak is, de én nem tudtam vele azonosulni), a szobám falát sem festeném soha rózsaszínre, és gondolkoztam a telefonszolgáltatóm lecserélésén is, amikor rózsaszínre váltottak (de aztán nem léptem semmit, mert amúgy elégedett vagyok a szolgáltatással), de a rózsaszín virágok mégis mindig megfognak, főleg a rózsaszín virágú fák. Talán az összes virágzó fa közül a rózsaszín (és a fehér) virágúakat látom legszebbnek. 🙂

A fákhoz tartozó házakat is érdemes lehet megnézni, néha nagyon jól mutatnak együtt…

Út közben az egyik sarkon egy macska is hozzám dörgölőzött. 🙂 Megálltam kicsit, hagytam neki, és közben próbáltam lefényképezni. Nem volt egyszerű, mert nem maradt egy helyben, folyamatosan tekergett körülöttem, de azért mégis sikerült 🙂

Volt, amikor boltívesen hajlott fölém a növényzet…

És még amiket láttam ott, kis kalandozásom során, beleértve az oda és haza vezető utat is. Fák más színű virágokkal, sövények (főleg sárgán virágzók), néhány utcakép, és egyebek…

Odafelé:

Ott:

Hazafelé:

Érdemes néha ezen a környéken sétálni, a lakótelepünk déli szomszédjában, a Barátság parkkal szemben, a belvárostól északra. Mindig frissítő látvány ez a sok fa és virág. És még szép házak is vannak arrafelé… 🙂

Virágos vasárnap

A Séd völgyében jártam

Tegnap érdekes napom volt de túl sok minden járt a fejemben. Tervben volt, hogy valamikor a héten teszek egy hosszabb túrát a Séd völgyében, Veszprémben. Hétfőn-kedden valamiért nem sikerült, nem volt idő, energia, de tegnap végre megtettem. Kb. azóta van tervben, amióta év elején (talán még január végén vagy február elején) láttam a Facebookon egy tavaly márciusi cikket a Séd völgyéről. Az a cikk nem teljesen sorrendben sorolja fel a látványosságokat, én viszont végigmentem rajtuk “turistasorrendben”, vagyis úgy, ahogy a Veszprémbe látogatóknak javasolják, folyásiránnyal ellentétesen.

Aznap persze más dolgok is történtek. Pl. megtudtam, hogy nem vettek fel Tihanyba a Limnológiai Intézetbe. Ezen kívül nőnap volt, és családom női tagjainak csak este sikerült megszerezni az ajándékokat. (Délelőtt túráztam, nem jártam bolt felé, este mentem a szokásos szerdai programomra, közben beszereztem ezt-azt, de még utána hazafelé is vásároltam egy ajándékot a plázában, mert már szinte csak az volt nyitva…) És az esti társasjáték is érdekesen alakult. 🙂 Először úgy volt, hogy lesz, 4 fővel, majd úgy volt, hogy nem lesz, csak én nem tudtam róla, hogy elmarad, aztán mégis csak lett egy kis rövid, kétfős társasjáték… 🙂 De már annyi minden járt a fejemben, hogy az egyik játékban a játékostársam nagyon egyszerű kérdésétől is nagyon zavarba jöttem, pedig mindennapos eset abban a játékban az a dolog, mégis azt mondtam, hogy ilyen nem nagyon van… És nem is voltam biztos abban, hogy mit mondok, de aztán megnéztem a játékszabályt és igazam lett! 😀 Ezúton is elnézést kérek a játékostársamtól ezért a zűrzavarért! 🙂 Csak hogy rögzüljön: Metro játékban az is letesz még lapkát, akinek nincs már kocsija, egészen a végéig, mert be kell teríteni a táblát, de az Aqua Romana játékból kiesik az, akinek elfogynak a munkásai, és már nem tesz le lapkát, nem léptet építőmestert! 🙂 Tehát kicsit zűrös nap volt (főleg a fejemben 😀 ), de volt benne 2 jó dolog, a kirándulás és a társasjáték. 🙂 A játékról most nincsenek képek (néha vannak, de nem mindig), de a délelőtti Séd-völgyi kirándulásról természetesen vannak fényképeim. 🙂 Megint a szokásos mennyiség készült, 263 db, de muszáj fényképezni, ha látok valami érdekeset! 😀

Az a városrész, ahol lakom, nincs túl közel a Séd partjához, el is kell jutni addig… Lementem kb. a levéltárig…

És még egy kicsit lejjebb. Balra van egy kerítés, annak a végénél kell balra fordulni…

Photo7030

Ott van egy murvás parkoló…

Photo7031

A parkolóból indul a Fenyves tanösvény. Én most nem jártam be az egészet, csak az északi ágát, úgy jutottam el a Sédhez. De a táblán az egész látható.

Photo7032

A tanösvény bejáratánál kicsit kuszának tűnik a növényzet. Szép ilyenkor is, amikor még nincs rajta levél, de majd egyre szebb lesz. Talán ősszel a legszebb, amikor piros a kúszónövények levele, de igyekszem minél többször, több évszakban is arra járni és lefényképezni! 🙂

Photo7033

És elkezdődik az erdei ösvény…

Photo7034

Most is fényképeztem rügyeket, akárminek is nézik a blogger Facebook csoport női tagjai! 😀 (Az előző bejegyzésemben lefényképezett rügyek egyeseket férfi nemi szervre emlékeztettek ott… 😀 )

Photo7035

Ennél a táblánál jobbra fordultam, arra rövidebb a Séd felé (de úgy is néhány száz méter…) 🙂

Photo7036

És haladtam tovább az erdei úton… (Most érdemes arra sétálni, mert szerencsére még nincsenek hangyák. Amúgy tavasztól őszig minden tele van velük…) Néha van kisebb-nagyobb szintkülönbség, akár 5-10 méter is, talán látszik a képeken. 🙂

Aztán kiértem az erdőből.

Photo7040

Itt már látszik a kilátó, de most csak fényképeztem, nem mentem fel rá. Jártam már a tetején… 🙂

Photo7041

Ezen az úton mentem le a tanösvény és a futópálya hivatalos kiindulópontjáig, az északnyugati parkolóig a Házgyári út és Fenyves utca sarkán.

Photo7042

Még egy kép a kilátóról…

Photo7043

Az északnyugati parkoló. Itt balra fordultam, a belváros felé. Háttérben látszik egy cég telephelye. Az nem érdekes, hogy mivel foglalkoznak (eredetileg kertészeti áruda, a táblájuk még most is kint van, de az újabb kiírás szerint tűzoltókészülékek javítása, cseréje zajlik itt), inkább az az érdekes, hogy nagyon hosszan elnyúlik, és mögötte folyik a Séd. És vajon mi van a kőkerítés tetején?

A kerítés teteje…

Photo7046

Igen, ez tényleg üvegcserép! És több száz méter hosszan elnyúlik ez az üvegcseréppel megkoronázott kőfal az út jobb oldalán.

Balra a kilátó, jobbra a cég egyik bejárata (a másik a parkolónál van, ahonnan indul a kőfal), és a fal még folytatódik, üvegcseréppel a tetején…

Balra az elhagyott dolomitbányában kezd visszanőni az erdő, de jobbra még mindig a kőfal látható…

Aztán jobbra érdemes nézni. Végre véget ért a kőfal! És végre előbukkant a SÉD!

Balra megint egy kisebb bányagödör maradványai

Jobbra megint a Séd, vadkacsákkal. (Tudom, tőkés réce a hivatalos nevük, de a vadkacsát mindenki érti… 😀 ) Még több kép lesz vadkacsákról a Séd különböző szakaszain. Mindenhol jól érzik magukat a patakban, ahol kellően természetközeli, és nem jár túl sok ember… (Visszafelé nézve is fényképeztem, mert arra úsztak, repültek.)

Balra az erdő, jobbra a Séd, előttem a kertészet… (A kertészet mögött folyik a Séd, és a kertészet hosszan elnyúlik az út jobb oldalán, ezért azon a szakaszon inkább a bal oldalról, az erdőről készült még egy kép. A képen látható ösvényt csak fényképeztem, nem mentem végig rajta.)

A kertészet után egy kereszteződés. Nem tudom, hogy igazi körforgalom-e, mert tábla nem jelzi, de elég kerek a közepe… Persze a 4 ágból 2 inkább csak gyalog járható… Balra a lépcső egy erdei útra vezet, ami a Spar és a Hittudományi Főiskola között, a főiskola mellett ér fel a Jutasi útra. Jobbra a hídon át a Dózsaváros felé vezet az út. (Ez a legrövidebb út a mi lakótelepünk és a Dózsaváros között, de csak száraz időben járható.) Egyenesen előre a Fenyves utcán lehet menni, ott a jobb oldalon a házak mögött folyik a Séd, ezért most egy darabig megint nem láttam. Persze átmehettem volna a hídon, a Séd túlsó partjára, de ott csak földút van, ami bérelhető kerteken át vezet, és mások kertjébe inkább nem tapostam bele, maradt a Fenyves utca. Jobbra házak, mögöttük a Séd, balra a domb és rajta az erdő. Természetesen lefényképeztem a körforgalmat, a bal oldali lépcsőt, a jobb oldali hidat és az egyenesen előre vezető utat is.

A Fenyves utca bal oldalán erdő van. Helyenként fallal megtámogatva, hogy ne dőljön  a házakra, ha megcsúszik a talaj…