Nyári(?) élmények

Kicsit késik a nyár. Most már kezd jó idő lenni, kb. szerda-csütörtök óta, de addig alig volt nyár. De az események így is zajlanak.

  • Június 22-én pénteken majdnem 2 hét után végre elkészült a kárpitos a (11-én hétfőn megrendelt) székeinkkel.
  • 23-án szombaton a “kedves”testvérem születésnapja volt, új telefont kapott a családtól, a finanszírozásba én is beszálltam.
  • 26-án kedden rossz volt a lift, gyalog kellett menni, szerencsére csak lefelé a 8. emeletről , és a 7. emeleten láttam egy érdekes lábtörlőt…
  • 27-én szerdán új helyet akartunk kipróbálni a társasjátékos csapattal, de nem voltunk elegen. (Képek a helyről az előző bejegyzésemben.)
  • 30-án szombaton önkénteskedtem, egy EU-ról szóló vetélkedőben én voltam az egyik állomás. Egy 10 kérdéses tesztet kellett kitölteni, amiből én kb. 3-at tudtam volna biztosan, meg másik 3-ra jól tippeltem volna, de a többiről fogalmam sem volt. Szerencsére volt javítókulcs. 🙂 De volt, aki mind a 10-et eltalálta (és olyan is, akinek 2 jó válasza volt). Kaptam az önkénteskedésért egy páros mozijegyet, amit december 29-ig felhasználhatok a Pláza moziban (vagy bármely más Cinema City moziban az országban). Már csak párt kell hozzá szereznem… Nincs még barátnőm, és ameddig nem sikerül elköltözni a “kedves” családomtól, addig nem is lesz (nem akarok bonyodalmakat), de ilyen ritka alkalmakkor talán jó lenne, ha lenne…
  • Az önkénteskedés miatt lemaradtam egy másik programról, ami egy kicsit bosszant, de nem bánom nagyon, hogy az önkéntességet választottam. Társasjáték Olympia felkészítő volt a 30-ai hétvégén. (Jogi dolgok miatt nem olimpia a neve, hanem ez az y-os forma.) Azt tudtam, hogy lesz Társasjáték Olympia Veszprémben is, de azt hittem, csak a havi egyesületi (szombati) társasjáték délutánokon. De úgy látszik, tévedtem. De majd a társasjáték délutánon talán beszállok egy-két ilyen játékba, majd meglátjuk…
  • 3-án kedden kihirdették a buszos novellapályázat eredményét. Nem jutottam a legjobb 20-ba. 3800 versenyző volt, ez rekord.
    • A véleményem a legjobbnak ítélt 20-ról:
    • Jelige: A kutya háta

      Cím: Akkor jó, ha nincsen semmi

      Vélemény: A legjobban ez a mondat foglalja össze az egészet: „Nem értem, mit akarok ezzel Róza, merre akarok menni, történt, ami történt, akkor és most.” Tényleg nem értem, miért kellett ezt leírni, nem volt sok értelme a történetnek.

      Jelige: Aladár

      Cím: A magyar búbusz

      Vélemény: Ötletes, ironikus, tanulságos történet, megérdemelten van az első 20-ban.

      Jelige: Allen

      Cím: Mircea

      Vélemény: Nagyon tanulságos történet. Arra tanít, hogyan vegyük észre mások rejtett értékeit. Egészen a végéig átlagosnak tűnt, egy jól megírt, de hétköznapi történetnek gondoltam. De a végén a fürdőszobai jelenet váratlanul ért és nagyon megfogott. Emiatt van helye a novellának az első 20-ban. Azt hiszem, sok olyan ember kellene, mint Mircea.

      Jelige: Álljon meg egy novellára! 2018

      Cím: A Papírváros

      Vélemény: Nem rossz, de nem igazán egyedi. Jól megírt, átlagos történet. Nem fogott meg benne semmi. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Óriástörpe

      Cím: Az ország legkisebb óriása

      Vélemény: Nincs túl sok értelme, elég erőltetett kis mese… Már eleve a témaválasztás is erőltetett. Nem tettem volna a legjobb 20 közé. De legalább egyfajta happyend a vége, ez egy kis előny.

      Jelige: Banner

      Cím: Tájékoztató

      Vélemény: Először megdöbbentett a témaválasztás. Hogyan lesz novella egy ólomakkumulátor használati utasításából? Aztán észrevettem a szövegben a rejtett utalásokat: segítség elraboltak, stb. és szépen összeállt a tájékoztatóból egy rablási történet. Ez az alapötlet már megérdemelte, hogy az első 20-ba került, és a kivitelezés is egész jó, nagyrészt értelmesek maradtak a mondatok így kiegészítve is.

      Jelige: Chuck

      Cím: Ő lehetne az, hogy Chuck Norris

      Vélemény: Nem rossz, de nem is jó. Nem az első 20-ba való, átlagos történet egy hétköznapi félreértésről. Kicsit sajnálom a főszereplőt, hogy annak a Zoltánnak a hibájából került bajba, de ennyi. Nem igazán fogott meg.

      Jelige: Dömböröcki

      Cím: Szép idők, 1996

      Vélemény: Két kis történet van benne, az egyik a nem fizető (és végül fizető) megfenyegetett vevő története, a másik a könyvhöz készült rajzok kis epizódja a végén. Külön-külön mindegyik történet jól sikerült, érdemes volt megírni, bár nem feltétlenül az első 20-ba valók, de az első 100-ba mindenképpen. De hiba volt a két történetet összekapcsolni, mert nagyon nem illenek össze, és ettől diszharmonikus lesz a novella. Így már eléggé félresikerült az írásmű.

      Jelige: Eső

      Cím: Szoboravatás (a zsűri szerinti 3. helyezett)

      Vélemény: Ez egy olyan mű, ami történetet akar elmesélni, de valójában a 80%-a inkább bevezetés, mint történet. Egészen a szobor leleplezéséig. A dörömbölésnél már kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi a baj a szoborral. De erre nem gondoltam volna, hogy sír. Azt hittem, valami van a vonásaival, vagy valahogyan megrongálódott. De ezek a könnyek valahogy nem illettek bele a történetbe. Átlagosnak indult, de nagyon elrontotta a szerző a végét. Nem érdemelte meg a díjat. Még az első 20-ba sem tettem volna be, nem hogy a dobogóra…

      Jelige: Feketeszeder

      Cím: Fékezett habzás (a zsűri szerinti 2. helyezett)

      Vélemény: Ez a tudományos stílus először megriasztott, de a veszekedés leírásánál már elég ironikus, sőt, kifejezetten vicces volt. Ez a történet sem jut el igazán sehonnan sehova, de jól leír egy jelenséget, egyedi a stílusa és hatni tudott rám. Tényleg az első 20-ban van a helye, talán még a dobogón is.

      Jelige: Koriander

      Cím: Te vagy egy szikla

      Vélemény: Elég szomorú történet, de elég érdektelen. Nagyon szánalmasan próbálkozott a történet szereplője felkelteni a kiszemeltje figyelmét, ahelyett, hogy szólt volna hozzá. De ez egy kis személyes történet, ami bárkivel megeshet, nem igazán közérdekű. Átlagos történet, viszonylag jól megírva, de nincs benne olyan, ami kiemelné a tömegből. Nincs benne olyan egyedi részlet, ami megragadta volna a figyelmemet. Csak egy sokáig tartó szánalmas próbálkozás részletes leírása, drasztikus (de nem váratlan) lezárással. Semmi több. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Macskajános

      Cím: Instantgram

      Vélemény: Elég hétköznapi történet. A vége reményt keltő, de ez sem igazán az első 20-ba való. A történet nem túl sok, nem egy nagy esemény, de abból a szempontból jól sikerült, hogy egyre gyorsabban történnek a dolgok, egyre jobban belemerül a szereplő is a saját tevékenységébe, és ettől lesz valamennyire izgalmas, hogy várom a végét. A vége ugyan logikus, és várható lenne, de mégis váratlanul hat. Nehéz eldönteni, hogy az első 20-ban van-e a helye, de az első 100-ba mindenképpen belefér.

      Jelige: Maminti

      Cím: Flitter

      Vélemény: Átlagos történet, ami csak a flittertől csillog. Nem tenném be az első 20-ba.

      Jelige: Medvetalp

      Cím: Lízing-gyerek

      Vélemény: Elég szörnyű a téma, hogy így adják-veszik, lízingelik a gyerekeket, de a végén a csattanó, a lízingelhető nagymama megérdemeltté teszi az első 20 közé kerülést.

      Jelige: Révfülöp

      Cím: Tethys Budapesten

      Vélemény: Érdekes, hogy egy természetfilm mekkora erőt tud adni valakinek, bár nem teljesen világos, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a természetfilmek a történethez. A „változó kor” tűnik a kulcsszónak, talán attól kap új erőt és lendületet az álláskereséshez a történet szereplője. De ez sem egyértelmű. Csak lazán kapcsolódik egymáshoz az álláskeresés és a vele egy időben zajló magánéleti válság, a nőgyógyásznál és otthon látott természetfilm, a nőgyógyászati vizsgálat a változó korral, a torna és a befejezett levél. Össze is áll meg nem is. De a vége happy end, ezért nem rossz történet, reményt ad az újrakezdéshez, de ez első 20-ban nincs helye.

      Jelige: Sógyurma

      Cím: Ifjúkor

      Vélemény: A történet önmagában nem sokat ér, csak egy megszállott ember életének részletes leírása. Az egyetlen értékes része az, hogy a házasság oka mindig változik. Ez elég ironikus, és figyelemfelkeltő. De a megszállottság és az egyre újabb ötletek leírása csak egy átlagos beszámoló egy olyan emberről, aki nagyon akar valamit, de nem igazán tudja, mit. Ezt a történetet csak az utolsó mondat menti meg, ami viszont tényleg váratlan és mindent a feje tetejére állít. Emiatt az utolsó mondat miatt volt érdemes elolvasni. Ez az egy mondat kevés ahhoz, hogy az első 20 hely bármelyikét érdemelje a mű, de nagyon jót tett a történetnek, enélkül csak átlagos lenne.

      Jelige: Scarlett1X

      Cím: Hét perc

      Vélemény: A történet elég lassan és messziről indul. Az időpontok jelentik benne a lényeget, azok adják meg a feszültséget. Elég lassan derülnek ki a dolgok, de a végére összeáll a kép. És teljesen jogos, hogy „Zoli nem jön többé”. Elég tanulságos történet, és vannak nála sokkal rosszabbak is az első 20-ban, de nem feltétlenül az első 20 közé való. De az sem baj, hogy mégis bejutott.

      Jelige: Sombréró

      Cím: Mi az élet értelme?

      Vélemény: Az élet értelme biztos, hogy nem ez a novella. Egy ember napi érzéseit mutatja be egy véletlen eset kapcsán. Talán tanulságnak nevezhető az a gondolat, hogy egy véletlen szóval akaratlanul is megbánthatunk olyat, akinek nem is szólt az a szó, anélkül, hogy tudnánk a megbántásról. De ezen kívül semmi egyedi részlet nincs benne, nagyon hétköznapi történet, és nem igazán jut el sehonnan sehova. És még a címben feltett kérdésre sem kapunk választ. Nem kellene az első 20-ban lennie.

      Jelige: Számolj!

      Cím: A kávéillatú fiú

      Vélemény: Nem tudok azonosulni a szereplővel és ez hiba. A történet is elég hétköznapi. Az az ötlet jó, hogy valakinek a csapongó gondolatait halljuk a novellában, és a visszaszámlálás, mint motívum is ad egyfajta egyediséget az egésznek, tagolja az amúgy nem igazán összefüggő gondolatokat, de csak sejteni lehet a végén, hogy a kávéillatú fiúval történhetett a baleset. Nem rossz történet, vannak nála sokkal rosszabbak is a díjazottak között, de ahhoz kevés, hogy az első 20-ban legyen.

      Jelige: Windu

      Cím: Lakásétterem (a zsűri szerinti 1. helyezett)

      Vélemény: Egy kicsit messzire ment az éttermes család, amikor az étkezésen kívül feladatokat is adtak Istvánnak, mintha csak családtag lenne, nem is vendég, de éppen ettől érdekes a történet. Mintha a lakásétterem arról szólna, hogy családtagként kezelik a vendéget, nem csak az ellátás, hanem a házimunka tekintetében is. Elég egyedi a téma is, a történet is, ennek is helye van a díjazottak közül, még ha nem is feltétlenül az első helyen.

      Összességében aki megérdemelten került az első 20-ba (zárójelben azok, akiknek nem biztos a helyük, jól sikerült, de nem kiemelkedő művek, felkiáltójellel az én dobogósaim):

      • Aladár: A magyar búbusz
      • Allen: Mircea!
      • Banner: Tájékoztató!
      • Feketeszeder: Fékezett habzás!
      • (Macskajános: Instantgram)
      • Medvetalp: Lízing-gyerek
      • (Scarlett1X: Hét perc)
      • Windu: Lakásétterem
    • Az én novellám:
    • Busz

      A busz elindult. Korán reggel volt még. Most még bírta erővel a sok utast. Felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, aztán átvágott a másikon. Majd elindult a kertváros felé. Kanyargott a házak között, néha megállt. Aztán lement egy lejtős utcán, fel a másik dombon, és a belvárosba ért. Végigment az üzletsoron, megállt egy piros lámpánál, majd elkapta a zöld hullámot. És beért a gyárak közé. Itt végre leszálltak róla az emberek. De visszafelé sem volt könnyebb a dolga. Haza kellett vinni az éjszakásokat. Megtette visszafelé a hosszú utat, visszaért a pályaudvarra, pihent kicsit, megvárta a távolsági buszt, felvette a városnéző utasokat, majd elindult egy újabb körre.

      A munkások után jöttek a nyugdíjasok. Bementek a belvárosba a piacra. Majd jöttek az iskolások, akik mindig csak egy-két megállót utaztak. Velük együtt a belvárosi hivatalokban dolgozók. Aztán hirtelen visszafelé lett sok utas. Jöttek vissza a nyugdíjasok a piacról. Napközben alig volt utas, aztán kora délután megint beindult az élet. Mentek a délutánosok a munkába, aztán hazamentek a délelőttösök. Majd az iskolások és a hivatali dolgozók is befejezték a napot és buszra szálltak hazafelé. Késő délután, kora este elindult a tömeg a belváros felé, esti programot keresni. Az utolsó járat mindenkit hazavitt. Mentek vele dolgozni az éjszakások, haza a délutánosok és az esti programokról a fáradt, de vidám emberek.

      Estére már a busz is nagyon fáradt volt. Bejárta az egész várost. Nem is egyszer. Vitte a sok utast, figyelt a megállókra, és este már a piros lámpáknak örült. Ott volt egy kis pihenője. Már a benzin is kezdett fogyni belőle. De kitartott, míg az utolsó utas is hazaért. Aztán beért végre a pályaudvarra. Ott szépen kitakarították, megtankolták, végre elaludhatott.

      A lámpái nem világítottak, az ülésein nem ült senki, nem voltak benne rohangáló gyerekek, nem voltak benne megfáradt munkások, sem remegő térdű nyugdíjasok. Nem volt tömeg, nem volt zsúfoltság, hangzavar. Nem szállt senki se le, se fel, nem tolongtak a lépcsőkön, nem állította meg senki a sort, hogy buszjegyet vegyen, de még bliccelők sem voltak. Csend volt, béke és nyugalom. Nem kérdezte senki, hogy „Megáll a busz a piacnál?”, nem kiabált senki, hogy „Add át a helyed! Hagyod állni az öreget?”, nem csörgött a váltópénz a kasszában, és nem berregett a motor sem.

      A busz csak állt, de nem unatkozott. Aludni készült. Kellett neki egy kis idő, amikor nincsenek utasok, nem kell mindig gyorsítani, lassítani megállóról megállóra, amikor nem kell kanyarogni, vagy a sok utassal felmenni a dombra. Kellett az az idő, amikor helyreállhatnak az utasok alatt összenyomott ülések, amikor senki nem piszkolja össze a buszt a sáros lábával, amikor nem kell átvágni a szmogban, türelmesen várni a piros lámpánál a türelmetlen utasokkal, amikor nem kell bevenni a hajtűkanyart a két lakótelep között, és amikor nem kell mindig hallani a buszvezető rekedt hangját: „A kertváros következik!”.

      Nagyon várta már a busz az éjszakai pihenést. Mert a busz csak megy, reggeltől estig, megállóról megállóra, esőben, hóban, szélben, fagyban, napsütésben, zivatarban, hétköznap is, hétvégén is. És csak megy, mindig ugyanarra. Bejárja az egész várost. Felmegy a dombon, megkerüli az egyik lakótelepet, átvág a másikon, elindul a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, eléri a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezik, majd ugyanez vissza a pályaudvarig. De éjjel végre megpihen. Ettől megnyugodott a busz, és elaludt. Aztán álmodott.

      És álmában felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, átvágott a másikon, elindult a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, elérte a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezett, majd ugyanez vissza a pályaudvarig.

  • 4-én szerdán megint társasjáték volt, a közösségi térben. Most nem tartott sokáig, de így is jó volt. 🙂
  • És még mindig függőben van egy TEDx előadásom. 27-éig lehetett jelentkezni Újrakezdés témában előadónak, 30-áig ígérték az elbírálást és az értesítést mindenkinek. Már július volt, de még nem értesítettek, ezért megkérdeztem őket a Facebook eseménynél, hogy mi történt. Állítólag nem kapták meg az e-mailt, pedig jó címre küldtem és nem jelzett a Mailer Daemon sem, hogy nem ment át. Talán a spam mappájukba került, amit szerintem azóta sem néztek meg, pedig figyelmeztettem őket, hogy biztos ott van. De mindegy, Facebook üzenetben elküldtem nekik még egyszer a pályázatomat, megköszönték, azt állították, hogy más nem jelzett az enyémhez hasonló problémát, és kértek még néhány napot az összes pályázat átnézésére és az előadók kiválasztására (amit 30-ára ígértek). ezek szerint még nem néztek át mindent, hiába ígérték… De remélem, kiválasztanak előadónak, mert nagyon érdekes és tanulságos témát dolgoztam fel. Csak kérdés, hogy belefér-e 18 percbe… Természetesen az lett a témám, amit már többször részleteztem itt a blogban, hogy miért lettem környezetmérnök, hogyan próbálkoztam elhelyezkedni, és hogyan adtam vissza a diplomát az egyetemre. Számomra ez jelentette az újrakezdést. A karrierem újrakezdését.
  • És ami fontos: ezen a hétvégén indítottam egy új Facebook csoportot. V.I.P – Veszprémi Ingyenes Programok. Ideje volt már összegyűjteni a város ingyenes programjait. Egyelőre elég kezdetleges, kevés a tag és a bejegyzés, de lesz még jobb is… 🙂

És mi lesz a következő napokban, hetekben?

  • 13. péntek, mindig izgalmas nap. 🙂
  • 3 társasjátékos esemény már fix: 11-én az új hely kipróbálása a szerdai csapattal, 14-én szombaton az egyesületi nagy társasjáték, és 18-án a közösségi térben játszunk a szerdai csapattal.
  • 18-ától 21-éig pedig megint itt lesz az utcazene fesztivál. Soha nem hagynám ki… 🙂
Reklámok
Nyári(?) élmények