Fenntarthatósági napok

Ma és holnap, a holnapi Föld Napja alkalmából fenntarthatósági napokat szervez a város. Természetesen az egyik legszebb, természetközeli rendezvényhelyszínen, ahol vannak sziklák erdővel, és közpark tóval. A Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszínen (vagy ahogy a városunk őslakói ismerik: a volt vidámpark területén).

Volt ingyenes buszjárat a helyszínre, mégpedig egy körjárat. Felment a Völgyhídra, onnan a színházhoz, az egyetemi városrészre, Cholnoky lakótelepre, onnan át a Haszkovóra, a Jutasi útra (a laktanyától felfelé), majd a belvárosba, ahol láttam a nagy kettős körforgalom építését, aztán megint a színház, Völgyhíd és a Betekints-völgy bejárata következett. Természetesen kihasználtam az óránként induló buszt, és kora délután kilátogattam a 14 órás járattal a Séd völgyének legszebb részére. (Ezt azért tudtam megtenni, mert igaz, hogy a mai nap munkanap volt, de mindenkit szabadságra küldtek a munkahelyemen. 🙂 ) A busz is szép volt, valamivel újabb, modernebb, mint a veszprémiek, és nem is helyi busz, hanem BKK járat. Természetesen készült róla néhány kép. (Most csak az odaúton készült képeket mutatom, majd lesz a visszaútról is, ugyanazzal a busszal és sofőrrel.)

Aztán elindultam a rendezvény felé. Már az odaútról is készítettem fényképeket. Szép ott a patakpart. A sziklákat csak óvatosan fényképeztem, hogy ne legyenek rajta a szinte mindig ott gyakorló sziklamászók. És a játszótérnek is csak azok a részei vannak a képen, ahol éppen nem volt senki, de jól felismerhető, hogy az a népmesei játszótér, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése a városban.

Megérkeztem a helyszín bejáratához. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy ne látsszon a gyerek a képen, mert mindig körbe-körbe tekert, mindig másik bejáraton be és ki… De fényképeztem egy kicsit a környéket, még a tavat is, ahová minden évszakban szívesen megyek ki, főleg áprilistól októberig, amikor nagyobb az élet a tóban, mint máskor. 🙂

A rendezvényen kis faházakban voltak a résztvevők, nem volt túl sok faház, és nem is derült ki mindegyikről, hogy mi folyik benne. Konkrétan akkor derült volna ki, ha odaléptem volna, közelről megnézni, de annyira közel, hogy akkor már megkérdezték volna tőlem, mit szeretnék. Én meg egy kicsit szégyellem azt válaszolni, hogy csak megnézném, mi van itt. (Boltban sem szeretem, ha még nem tudom, mit akarok, de már kérdeznek. Akkor szoktam azt mondani, hogy csak körülnézek, és gyorsan menekülök a boltból. Ahonnét a leginkább kell menekülni: a belvárosi üzletházban, talán az 1. emeleten vagy egy ajándékbolt, amit egy nagyon ragadós kb. negyvenvalahány éves nő vezet. Nála nem lehet békésen körülnézni, egyből letámad és kérdez. De vannak még más hasonló helyek is, csak nem ennyire ilyenek. Amúgy egy bolti eladónak összesen 1 dolgot kell tudni, a termékek helyén és árán kívül: észrevenni, hogy őt nézem, vagy az árut. Ha az árut, akkor még nem tudom, mit szeretnék, vagy tudom, de önállóan szeretném megtalálni, esetleg már megtaláltam, csak az árát, minőségét és más tulajdonságait nézem. Ilyenkor nem szabad kérdezéssel zavarni. De ha őt nézem, akkor segítséget várok, Ilyenkor igenis kérdezze meg, hogy mit segíthet, az a dolga! De a boltok 95%-ában vagy letámadnak rögtön, hogy mit keresek, ez kb. 20-25% a 95-ből, vagy nem is veszik észre, hogy segítséget kérek, mert az eladó vagy pakol, vagy beszélget, ez kb. a maradék 70-75%, és csak 5 % vagy talán még kevesebb az, ahol tudják ezt a fontos szabályt, figyelni kell; hogy őt nézem vagy az árut.) Ha csak odaálltam a faházak elé, akkor legfeljebb azt láttam, hogy kik vannak ott, de a kínálatukat nem igazán. Ezért a legtöbb faház előtt csak elsétáltam anélkül, hogy bármit tettem volna ott. De volt néhány faház, ahol kitettek ezt-azt, és megnéztem, lefényképeztem. Pl. a városi hulladékos cégnél a gumiabroncsba ültetett virágokat, vagy a város egyik legnagyobb cégénél egy Trabantot. 🙂 Nem is tudtam, hogy van még Trabant… De a szervezők által dísznek kitett kerékpárok sem maradtak le a fényképekről…

Közben, amint látható, a tavat is fényképezgettem, mert mindig szép. 🙂 Most is vannak már benne halak, békák, teknősök, vízi rovarok. 🙂 És sokkal többet néztem a tavat, mint ahány kép készült róla! 🙂 A rendezvény körbejárásának végén találkoztam a zöld szervezettel, ahol annak idején tag voltam. Velük nem is lett volna baj, csak az elnök asszony is kint volt, és éppen felém nézett… 😦 Nem sikerült észrevétlenül elmenni mellette, mert amikor észrevettem, akkor ő is észrevett, még azt is látta (és hangosan kommentálta az ott lévő segítőjének), hogy visszaléptem… Csak sajnos egy egyenes út volt, sem elágazás, sem más menekülési útvonal, ezért el kellett mennem előtte. de úgy tettem, mintha nem is venném észre. Pedig ha ő nem lett volna kint, akkor talán az ő faházuk jobban érdekelt volna, mint a többieké. Persze sejtettem, hogy kint lesz, de reméltem, hogy legalább nem néz felém, vagy valahogy el tudom kerülni őt. Nem sikerült. 😦

Kifelé még tettem egy kis kört a tó körül. Befelé úgy mentem, hogy be a hídon, aztán onnan előre, át a túlpartra (annak a partnak a végén voltak a zöldek), és vissza a hídhoz, majd megint végi a hídon, aztán jobbra, kifelé a kis játszótéren keresztül, ki a kis kapun (ami régen a vidámpark kapuja volt, és ahol nem tudtam lehagyni a gyereket a fényképről) és végig az úton, a Séd partján egészen a Betekints-völgy elejéig és még tovább.

Ez után átmentem a Völgyhíd alatt, lefényképeztem a hidat, a helyi védettségű Sintér-dombot, messziről a Várat, és megközelítettem a város legjobb fagyizóját, ahol mindig a legolcsóbb a fagyi (de már ott is 220 Ft), a legnagyobb gombócot adják (nem 4, hanem 5 dekásat), és még finom is. Amilyen pici a hely, olyan finom a fagyi, és mindig vannak különleges ízek. Én most narancsos kókuszt kértem, és mindenmentes vaníliát vadeperrel, de gondolkoztam a bodzás joghurton, az ibolyán, a szilvás étcsokin, és a lila káposztás tormakrém fagyin is. Utóbbit szívesen megkóstoltam volna, csak nem igazán illik össze az édes fagyikkal, más sós fagyi meg most nem volt, amit kérhettem volna mellé. Pedig szokott lenni sós karamell, meg valamilyen kapros-túrós is (ha jól emlékszem, mindkettőt ettem tavaly). De biztos lesz még lehetőségem megkóstolni a lila káposztás tormakrémet. 🙂 Nagyon izgalmas íze lehet. 🙂

Ez után visszamentem a Betekints-völgy bejáratához, kényelmesen fagyizgatva, mert még bőven volt időm 16:00-ig, a busz indulásáig. Az egy órával korábbit nem értem volna el, de ezt igen. Aztán lefényképeztem a megállóban a buszt, majd a Betekints-völgy bejáratától elindultam egy kicsit az állatkert felé, de nem mentem el messzire, ott is lefényképeztem a sziklák növényvilágát (szép ilyenkor tavasszal, és öröm látni, hogy mekkora élet van még a sziklákon is), majd egyszer a buszt belülről gyorsan az indulás előtt (csak hogy megmutassam az üléshuzat mintáját), és ezzel véget is ért a fenntarthatósági napi kirándulás. (A virágokról egyik-másik kép nem a legjobb, de nem töröltem egyet sem, mert nem akartam egyetlen fajtát sem lehagyni a fényképekről.)

A buszról leszállva pedig, mivel még holnapra is lesz programom (ezúttal a családdal megyünk a fenntarthatósági napokra), ma tudtam csak megvalósítani a hétvégi titkos tervemet. Lefényképeztem a lakótelep rózsaszín virágú fáit. 🙂 Igyekeztem minél többet. Az esetleg kimaradt fáktól ezúton is elnézést kérek. 🙂 Ha esetleg egy-két lila is közé keveredett, az azért van, mert egyes fák szeretnek olyan színben virágozni, amiről nehéz eldönteni, hogy lila vagy rózsaszín. 🙂 A vége felé az egyik fa alatt olyasmit is fényképeztem, ami sem nem rózsaszín, se nem fa, de szép. 🙂 Kár lett volna kihagyni!

Ennyi volt a hétvégi élménybeszámolóm, engem feltöltött ez a nap. 🙂

Reklámok
Fenntarthatósági napok

Munkából hazafelé

Munkából hazafelé is érhetik pozitív élmények az embert. Persze most 10-ből 9 ember azt mondaná, hogy eleve pozitív, ha hazamehetünk a munkából, és ebben is van igazság, de nekem azért nincs rossz munkahelyem, általában ott is jól érzem magam. 🙂

Most nem a szokásos úton mentem haza (legtöbbször lemegyek a kis-Haszkovón vagy a Május 1 utcán), hanem egy valamivel látványosabb irányt választottam a Kádártai út és a patakpart felé. A Május 1 utca már kevésbé látványos, amióta kiirtották ott a vérjuharokat, pedig szép fasor volt… 5 év is kevés volt, hogy megszokjam az új látványt, még mindig üresnek érzem azt az utcát… 😦

Még el sem értem a Kádártai utat, már fényképeztem füvet-fát… 😀

Aztán végigmentem a Kádártai úton, ahol virágzó gyümölcsfák és szép kertek vannak. Bimbós orgonát és virágzó aranyesőt is láttam. 🙂

És jött AZ a kert… Tavasszal mindig megcsodálom. 🙂 Ebben az évszakban talán az egyik legszebb a városban ez a kert a Batthyány utca és a Kádártai út sarkán.

Fényképeztem egy kicsit a patakot is, amit talán egy kicsit túlzás pataknak nevezni, mert leginkább időszakos vízfolyás, most is száraz (hivatalosan Látóhegyi vízfolyás a neve, és egyszer majd elmegyek és felderítem, hol torkollik a Sédbe, valahol Veszprémen kívül), de lefényképezni mégis érdemes. 🙂

Photo10728

Ez után is szép kertek következtek, tulipánokkal, fürtös gyöngyikékkel, virágzó fákkal, zöld fűvel.

Az utolsó két képem a Kádártai útról ugyanarról a házról készült, fehéren virágzó gyümölcsfákkal és egy tanulságos kiírással.

Nem mentem el egészen a buszfordulóig, hanem előtte a nagy kanyarban rátértem a Görgey Artúr utcára. Így hívják a patakpartot. És a Görgey utcával (meg a vele párhuzamos, balról közvetlenül szomszédos Batthyány utcával) kezdve a Görgeyt balról keresztező utcáknak (ahol már kezdődik a lakótelep) majdnem mind hasonló témából választottak nevet, egészen a vasútállomásig. Van itt a lakótelepen Március 15., Klapka György, Damjanich, Gábor Áron, Aradi vértanúk útja, és attól lejjebb az újabb részeken több aradi vértanú is utcanév lett: Török Ignác, Vécsey Károly, Aulich Lajos, Láhner György… Talán csak a Haszkovó utca nem illik bele a képbe.

De utcanév ide, forradalom oda, ez a rész is megér néhány fényképet… 🙂

Egy fénykép a Görgey felől a Batthyány utcai játszótérről, és egy másik a játszótér szélén álló szép formájú kis fáról. (Nehéz volt a fát úgy fényképezni, hogy ne látsszon a jobbról mellette lévő választási plakát, amit még mindig nem szedtek le, de megoldottam.)

A játszótéren ma már csak egy nagy modern, összetett, többfunkciós mászóka van, gumi aljzattal, de régebben ez volt az elefántos játszótér, a két szélén egy-egy nagy beton elefánt (vascső fülekkel, a farkuk helyén lépcsővel, az ormányuk beton csúszdának kiképezve), a közepén meg egy nagy beton teknős. Gyerekkoromban én többször is jártam a játszótéren, pedig nem is ez volt a legközelebbi (az már nincs is meg: a Haszkovó 16-os házzal szemben volt, ahol most a narancssárga Haszkovó 25. és citromsárga Haszkovó 29. áll, a város legnagyobb platánfájának tövében), de már akkor is több helyre jártam játszani. 🙂 (Most is több helyen játszom, de már inkább társasjátékot. Szombaton én tartottam társasjáték-bemutatót az Óváros téren, vasárnap pedig csak játékos voltam egy másik csapatban a társasjáték délutánon. 🙂 ) Igaz, hogy betonból voltak az elefántok, de én mindig felmásztam a lépcsőn, lecsúsztam a csúszdán, és mindenféle tornamutatványokat mutattam be az elefántok vas fülén, meg a teknősre is mindig felmentem, és soha semmi bajom nem lett… Nem is értem, miért nyilvánította balesetveszélyesnek az EU a vas és beton játékokat… (Azóta kevesebb játszótér van a városban.)

De nem csak a játszótér nevezetes, hanem a Batthyány utca felőli részén ott van a Berkenye tanösvény 4. számú ismertető táblája is. Ez a tanösvény hamarosan 3 éves lesz, és a lakótelep élővilágát mutatja be, főleg a fákat, madarakat, de van tábla a gyógynövényekről és a geológiáról is. A tanösvény tábláig most nem mentem el, de talán még áprilisban végigjárom egyszer és fényképezek is.

Tovább, lefelé a Görgey utcán, egészen a Klapkáig…

Ilyen szép park van a Görgey és Klapka utca között… 🙂

Photo10755

És elértem a Klapka utcát. Itt már nem voltam messze a házunktól, ezért már nem csak az számított, hogy rövid úton menjek, hanem az is, hogy zegzugosan, és szép helyeken közelítsek hazafelé. 🙂 Láttam a Klapka utca sarkán egy virágzó aranyesőt… 🙂

Már bimbós a vadgesztenye. 🙂

Photo10759

És a kedvenc rózsaszín virágú fám is bimbózik, sőt az első virágok is megjelentek rajta. 🙂 Egy kicsit később virágzik, mint tavaly, de remélem, megint szép lesz. 🙂

De más fák is virágoznak, zöldellnek.

És a Klapka utca “hátulján” is nagyon szép park van… 🙂

Tovább hazafelé…

Fák is lehetnek szerelmesek. Szorosan összefonódnak és kivirágoznak tőle. 🙂

Még néhány virágzó fa és bokor a környékünkről…

Ez már a házunk mellett van.

Ez meg a lépcsőházunk alatti bolt kb. 2 négyzetméteres kertje. Kicsi, de mégis szép. 🙂

És felértem az emeletre. Ilyen a kilátás a lépcsőházból. Szépek a kilátásaim, ugye? 😉

Most is látszik, hogy a természet mindenhol ott van, még a városban is. És nem kell messze menni, hogy szépet lássunk, elég csak hazamenni a munkahelyünkről. 🙂

Munkából hazafelé

Virágzó természet – virágzó ország(?)

Most, húsvét utáni hétvégén végre megjelent a kedvenc kis virágfényképezős helyemen (BMX pálya melletti kutyasétáltató dombon) az a sok virág, amit már 2 vagy 3 héttel ez előtt vártam. Vagy az ünnepi hosszú hétvégére március 15. körül, vagy a következő, óraátállításos hétvégére. De ezeken a hétvégéken még nem volt az igazi, sőt, a múlt héten, húsvétkor is még csak előjelei voltak. De most végre megjelentek, a választás hétvégéjén.

Igazán nincs nagy változás a természetben, kb. ugyanazok virágoznak, mint 2-3 hete, csak jóval több, és megjelent a kökörcsin és már kezd előbújni az a bizonyos kék virág is, ami csak azon a bizonyos kis emelkedőn van (lásd az előző bejegyzést), egy-két szál már van belőle, még ha nem is tömegesen. De a tavaszi héricsből már sok van. És virágzik a fürtös gyöngyike, meg még néhány sárga, kék, fehér és rózsaszín virág. Rügyeznek a fák, bokrok is, egyik-másik már virágzik. Már beporzó rovarokat is lehet látni, főleg méheket, de mást is. (Nem mutatom be mind a 240 képet, ami készült, csak a legjobbakat.)

De nem csak azon a dombon virágzik minden, hanem a lakótelep más részein is. Rügyező, virágzó fák és bokrok vannak mindenhol. A kedvenc rózsaszín virágú fám még csak nagy rügyeket hajt, de talán még a héten virágzik. Április 10 körül szokott…

Előbújtak már mindenféle rovarok is, kisebbek is, nagyobbak is. Az egyikről videó is készült. 🙂

És ha már beindult a tavaszi virágzás, akkor reméljük, felvirágzik az ország is. Most volt rá a jó alkalom, hiszen ma volt a választás. Éppen jókor írom ezt, hiszen az urnák már lezárultak, de eredmény még nincs, sőt, ahol szoros, ott nem is lesz (majd jövő szombaton lesz hivatalos), mert valamiért az átjelentkezők szavazatát nem ott számolják, ahol szavaznak (nem is tudom, miért), hanem a hivatalos lakcímük szerinti körzetben (mintha nem lenne mindegy, hogy hol számolják…), és arra várni kell. Egy megoldás lenne: nem kellene megkülönböztetni az állandó és ideiglenes lakcímet, hanem mindenkinek 1 db lakcíme legyen: az., ahol ténylegesen él, függetlenül attól, hogy ő ott tulajdonos, bérlő, vagy bármi más egyéb, és mindenki ezen a címen kapná a szolgáltatásokat, szavazati jogot, orvosi ellátást, egyebeket. Sokkal egyszerűbb lenne így!

Én is szavaztam a legkisebb rossz elvén, mert megfogadtam ezt a tanácsot:

De nem igazán bízom a javulásban, csak reménykedem… Ki nyerhet? A baloldal? Ők sajnos elég tehetetlenek, hiába akarnak jót. A néppártosodó szélsőjobb? Tőlük félek, mert szerintem ez csak álca, és ha kormányra kerülnének, visszatérnének az eredeti nézeteikhez. Vagy a mostani kormány marad? Akkor minden marad a régi, és nem biztos, hogy az jó… A legjobb talán az lenne, ha egyiknek sem lenne többsége, és kénytelenek lennének egyezkedni… Akkor talán születhetne valami jó, ami mindenkinek tetszik. Csak remélni tudom, hogy nem csak a természet, hanem az ország is felvirágzik majd. 🙂

De választástól függetlenül is izgalmas lesz a jövő hetem.

  • Hétfőn megyek munka után a Plázába, mert kedden a testvérem névnapja lesz + le kell vásárolnom májusig a Deichmann kuponomat. A legutóbbi vásárlásomkor adtak 1000 Ft-os levásárolható kupont, most élek a lehetőséggel. (A kupont magamra költöm, az független az ajándéktól, de főleg a kupon miatt megyek a Plázába, és ezért ott nézek ajándékot is. Meg amúgy is az van közel munka után a munkahelyemhez….)
  • Kedden testvérem névnapja, felköszöntöm, megajándékozom.
  • Szerda este társasjáték, egyből odamegyek a munkahelyemről.
  • Szombaton a városháza előtti téren leszek, a szerdai társasjátékos csapat nevében 10-17 óráig a turisztikai szezonnyitón. Remélem jön még legalább 1 fő a csapatból. Nem kell neki is végig ott lenni (persze örülnék, ha végig lenne ott valaki), inkább csak az a lényeg, hogy egy kicsit több játék legyen, mint amennyit egyedül ki tudok vinni, meg hogy dél körül ne legyen leállás ebédszünet miatt, hanem felváltva tudjunk elmenni ebédelni a food truckokhoz (ezt egyedül nem lehetne megoldani).
  • Vasárnap meg a szokásos havi egyesületi társasjáték délután, kivételesen az első szombat helyett a második vasárnap… De előtte nagy családi ebéd, testvérem köszöntésével. a keddi névnapot vasárnap ünnepeljük meg igazán.
  • És valamikor a héten az önkormányzatot is zaklatnom kell, felhívni a hagyatéki ügyintézőket telefonon, hogy hol tart az apám ügye, mert pénteken, 6-án volt 5 hónapja, hogy meghalt, és még nem értesítettek minket sem hagyatéki leltárról, sem hagyatéki tárgyalásról. Ismerősöknél kb. 1 vagy 2 héttel előbb volt haláleset, azt az ügyet már januárban lezárták. Akkor a miénket miért nem?

Remélem, minden jól alakul, főleg a +1 fő miatt izgulok kicsit, hogy meglesz-e szombatra (meg a munkahelyemen is izgalmas dolgok várhatók, állítólag szerda-csütörtök körül…). De ha már ilyen jó idő van, napsütés, és minden virágzik, akkor miért is ne alakulna minden jól? 🙂

Virágzó természet – virágzó ország(?)

Húsvéti Hosszú Hétvége

Hamarosan itt a húsvét, ezért egy tojással kezdek. Ma láttam a fűben. Rigótojásnál jóval nagyobb (és különben is a rigótojás kék, ez meg fehér), de sokkal kisebb, mint egy tyúktojás (és annál is fehérebb). Galambtojásra tippelnék, mert sok galamb van a lakótelepen. Énekesmadáré nem lehet, ahhoz kicsit nagy. Az első képen látszik a tojás nagyban, a másodikon lehet látni, mekkora a virágokhoz képest.

Nyúllal nem találkoztam, de már kezdődik a tavaszi virágzás. Általában március közepe-vége felé szokott nagyon virágos lenni a természet, főleg a kis kutyasétáltató domb, a Görgey utca és a körgyűrű között, a BMX-pálya mellett… Ezért a 10-11-ei rövid hétvégén már találgattam, hogy vajon a következő, ünnepi hétvégére vagy az azutáni óraátállításos hétvégére virágzik ki annyira a természet, mint amennyire szokott. De egyik tippem sem talált. Az ünnepi hétvégén még korai volt, nem tudtak még kinyílni a virágok, aztán Sándor, József és Benedek napjára jött a hó és a hideg, és még a következő, óraátállításos hétvégére sem melegedett fel annyira, hogy kivirágozzon a természet. Most már kezdenek nyílni a virágok, de még nincs az a szokásos, nagy virágözön, még tavaszi héricsből is csak néhány szál van. Úgy látszik, idén egy kicsit késni fog a tavasz… De talán húsvét hétfőre kinyílnak azok a virágok… Végül is akkor már április, lesz, elseje húsvét vasárnap. Állítólag melegszik, csak esős idő lesz. A természet megoldja a húsvéti locsolást! 😀

Amúgy a húsvét és a nyúl érdekes magyar szokás. Olyasmit is hallottam már, hogy félrefordítás németből, mert németül hasonló szóval mondják a nyulat és a gyöngytyúkot. De már láttam egy érdekes YouTube videót is a húsvéti nyúl születéséről. Tavaly több ismerősöm megosztotta Facebookon, akkor meg is néztem. Aranyos, vicces történetnek szánták, de nekem elsőre elég bizarr és felkavaró volt. Ezért idén már meg sem néztem, amikor újra láttam valamelyik ismerősnél…

A húsvét elég korán jön, a természet viszont késik. Remélem, hogy a kedvenc boltíves ágú,  rózsaszín virágú fám, a Klapka utcai narancssárga ház előtt (ahol Klapka György képe van az utcanévtáblán) időben kivirágzik. Kb. a választási hétvégén vagy az utána jövő hét elején kellene kinyílnia. Most még ilyen állapotban van:

Az első két képen más fák is vannak, de ennek is feltűnik egy-két rügyező ága, közelről akartam rügyet fényképezni. Az aranyeső és a többi sárga virágú bokor viszont már kezd éledezni…

Photo10310

Az orgonának május 1-jére kellene kinyílnia, de újabban, az utóbbi 4-5 évben sietni szokott, már április közepén-végén kinyílik. Most úgy néz ki, ő sem siet, még csak most hoz rügyeket.

Photo10348

Már sok helyen nyílik az ibolya is, főleg a lakóházak mellett, ahol kimegy az utcára a meleg. És már a katicák is megjelentek. 🙂

Tehát már jön a tavasz, csak lassan. Nem véletlenül van itt az ősi tavaszköszöntő ünnep, a húsvét…  (Eredetileg tavaszköszöntő ünnep. Később magyarázta csak bele a keresztény vallás a feltámadás ünnepét, talán annak mintájára, hogy húsvétkor a természet is “feltámad”, elkezd minden virágozni… Hasonlóan a karácsonyhoz, ami a téli napforduló ünnepe volt, és a fény születését ünnepelték, nem egy talán létező, de mindenképpen mesebeli személy születését. És a húsvéti tojás is termékenységi szimbólum, a természet újjászületését jelképezi, az sem keresztény jelkép. Talán a locsolás, az “el ne hervadjál” mondat, stb. is ilyesmit jelképezhet, vagy a tavaszi esőket, ebben nem vagyok biztos. De közelebb is áll hozzám a “természet születése” értelmezés, mint egy mesehős életeseményeinek ünneplése, mert a tavaszi virágzás minden belemagyarázás nélkül is szép és ünneplésre méltó.) De ha már egyházi ünnepet csináltak belőle, akkor nézzük a református templom melletti parkot, amit újabban teleültettek virágokkal és facsemetékkel!

Mi más maradna még hátra, mint bemutatni a mai összes képemet? Néhányat már bemutattam, de ezeket is benne hagytam. Igaz, hogy azt írtam, nincs még nagy virágözön, de azért már vannak virágok, madarak, és rovarok. Még virágokat megporzó méhek is. Ezzel a sok képpel zárom a bejegyzést. Boldog Húsvétot mindenkinek!

Húsvéti Hosszú Hétvége

Tavaszi gondolatok

 

Sándor napján megszakad a tél.

József napján eltűnik a szél.

Zsákban Benedek,

hoz majd meleget.

Nincs több fázás, boldog, aki él.

Ehhez képest ma délelőtt, Sándor napján készítettem 77 képet a lakótelepünkön és környékén…