Újra a kilátónál

Régen írtam már ide, pedig zajlottak az események. Éppen ezért nem volt időm, energiám, és nem is igazán volt ide való élményem, pedig mindennap igyekszem begyűjteni a napi kincseimet, és hiszek a boldogságban. 🙂

Most, hogy november van, és nincsenek már hangyák, de nem volt sem hó, sem sár, nem esett eső és nem fújt nagy szél, újra el tudtam menni a Fenyves tanösvényre, a Jutas Vitéz kilátóba. Tavaly is jártam már ott, és előtte is többször. Igaz, hogy városi környezetből, a lakótelep széléről kell bemenni a tanösvény bejáratán, de utána végig erdőben vagy füves-bokros ösvényeken, tisztásokon vezet az út. Már a Szép Világunk magazin is megállapította (amelynek a szerzőjét személyesen ismerem), hogy az erdő egy igazán megnyugtató hely. A bükkfákat pl. katedrálisoknak nevezte, és Magyarország legszebb helyei közé sorolta a bükkösöket, de másfajta erdőben is jól érzi magát, ahogy én is. 🙂 Főleg most, ősszel, az egyik legszebb évszakban, amikor színesek a falevelek és avar zörög a talpunk alatt. Azt hiszem, ebben is hasonlítunk. Voltunk már együtt kirándulni, de nem az én városomban. (A megyében már igen, de most egyedül mentem a kilátóhoz.)

Tehát ősz és falevelek, és őszi táj. Kit ne nyugtatna meg ez a szép látvány?

Photo9729

Vagy akár ezek a képek, főleg élőben?

A hangyák már elbújtak, de a természet még él. Egy-két bátor és kitartó növény még virágzik is.

A többi növényen már termések vannak. (És a gomba is termés…)

A kilátó felé a mulcsozott úton, és máshol is színes, puha avarban lépkedek. De a fákon, bokrokon is van még néhány színes levél.

A levelek néha virágnak tűnnek, máskor meg színsort alkotnak a különböző színű fák.

A bokrok is jól mutatnak csoportosan.

Néha úgy tűnik, mintha a fák védenék a bokrokat.

Máskor meg mintha egymás kezét fogná a facsemete és a bokor.

Photo9791

De mint már mondtam, a kilátó a lényeg. Így néz ki:

Photo9755

Nem voltak ideálisak a fényviszonyok, de ez a kép talán így még jobban szemlélteti az időjárás hangulatát, mint ha tökéletesen sikerült volna. És így is látszik a kilátó alakja.

A kilátó alatti völgybe több oldalról is lenéztem. Visszafoglalta az erdő, de most hiába akartam őszi erdőt fényképezni felülnézetből, már kivágták ott a fákat. Úgy látszik, valami készül. Valamilyen emberi létesítmény. Talán az, amiről 3 éve írtam… Tehát egy üres gödörbe nézhettem csak le. Pedig több oldalról is körbejártam, és néha el is hagytam miatta a kijelölt tanösvényt, hogy közelebbről lássam. (Ahogy egy másik kedvencem blogjában olvastam, akit szintén ismerek személyesen: “Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ha unatkozni akarsz.”)

A kilátóból sem volt most valami nagy kilátás, kicsit sötétek is lettek a képek, pedig világosban, délelőtt jártam ott, de sok nézni való még jó időben sincs rajtuk. Talán észak felé távolban a Bakony, délre meg az a bizonyos gödör, ahonnét kiirtották a fákat.. De a teljesség kedvéért ide teszem a képeket. Legalább a felhők jól látszanak rajtuk…

És ha már a kilátóban jártam, milyenek mostanában a kilátásaim? A tavalyival összehasonlítva egész jók. Mik foglalkoztattak akkor, és mire jutottam velük most?

  1. Miért szűnt meg tavaly augusztus 1-jével egy bizonyos egyesületben? Erre már rájöttem: túl sokan voltunk, nem kellett már annyi ember, és mivel én normál közfoglalkoztatott voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatottak, tőlem volt a legkönnyebb megszabadulni. Szerencsére azóta elhelyezkedtem, nem közfoglalkoztatásban, de itt erről ennyit. Arról a szervezetről (a helyi zöldekről) meg annyit, hogy meghívtak a december 2-ai rendezvényükre, az egyesület 20. születésnapjára (ami részben egybeesik a társasjáték egyesület rendezvényével – nem is értem, miért, hiszen mindkét egyesület elnöke tagja a másik egyesületnek is, igazán megbeszélhették volna, és valószínűleg a zöldeknek kellett volna alkalmazkodni, mert a társasjátéknak fix időpontja van minden hónap első szombatján – de az időpont-ütközés ellenére is megtalálom a módját, hogy mindkét rendezvényre elmenjek, és mindkét helyen jól érezzem magam), és el is megyek a születésnapra, de biztos vagyok benne, hogy ha jövő tavasszal a közgyűlés nem választ új elnököt, lehetőleg férfit (hogy legyen tekintélye az egyesületnek, mert úgy talán komolyabban veszik őket szakmailag is, többen lesznek a rendezvényeken is, és talán egy tekintélyesebb egyesület könnyebben szerez pénzt is, de ehhez leginkább egy férfi elnökre van szükség), vagy ha nem találnak az új elnök mellé egy embert (akár nőt, akár férfit), aki az új elnök által megadott irányban lendületet ad a csapatnak, akkor nem lesz újabb 20 év, hanem 2018-ban lesz az utolsó választás, és 2020-ban már nem lesz… (Talán a lendület a nagyobb gond. Aki utoljára képes volt rá, 2015. elején távozott az egyesületből, és azóta sincs helyette más. Az egyesület mostani elnöke ugyan külön-külön képes megadni az irányt is és a lendületet is, de a kettő együtt egy embernek sok, ezért egyik sem megy neki igazán, és eléggé csúszik lefelé az egyesület.)
  2. Problémák egy másik egyesületben is, egy társasjáték egyesületben, ahonnét szintén kiléptem. Ezekről a dolgokról, pl. a bizalmatlanság alapú rendszerről ugyanazt gondolom, mint akkor. Most is történnek furcsaságok. A bizalmatlanság alapú rendszer csak erősödött, most már nem csak kérni kell a játékmestereknek a játékokat, hanem még vonalkódot is leolvasnak a játékmesterről és a játékról is, így viszik be a rendszerbe, hogy ki mit vett ki. És vannak olyan dolgok, hogy pl. elmaradt a legjobb játékmester 3. negyedéves díjazása. Az első negyedév, január-február-március teljesítménye alapján díjaztak egy embert áprilisban (az egyesülettől független szerdai társasjátékos csapatunk egyik tagja kapta, aki az egyesületben is játékmester, és meg is érdemelte, csak az elnökségnek nem tetszett, túl sokat magyarázott az elnök, hogy miért őt díjazták, de kb. ez volt a lényeg: “nem akartuk a konkurencia emberét díjazni, de sajnos ő a legjobb”), aztán az április-május-júniusi eredmények alapján júliusban díjaztak valaki mást, aki szintén megérdemelte, de mégis meglepett, hogy őt jutalmazták (egy 16 éves kislányt, akinek a 24 éves párja éppen aznap árulta el nekem és még néhány másik embernek, hogy ő szokta összesíteni a játéklapokat, amin a játékosok értékelik a játékmestereket, és ami alapján kiosztják a díjakat… – és a lány is csodálkozott, hogy őt díjazták!), majd a július-augusztus-szeptember alapján októberben kellett volna díjazni valakit, de mivel októberi esemény nem volt, a novemberi rendezvényen kellett volna kiosztani a díjat. És nem tették meg.
    • Talán elfelejtették? (Erre kb. 40% esélyt adok. Ha így van, biztosan pótolják 18-án a társasjáték piacon, vagy a december 2-ai eseményen.)
    • Vagy megszüntették ezt a fajta jutalmazást? El tudom képzelni az eddigi győztesek személyének fényében, de mégis csak 20% esélyt adok erre a lehetőségre. (De ha megszüntették, akkor miért? Túl sokba került a jutalom társasjáték? Túl nagy munka volt a játékosok véleményének összesítése? Vagy tényleg a díjazottak személye miatt? Talán júliusban kiadta az elnök(ség) a játéklapok értékelőjének, hogy “bárkit kihozhatsz győztesnek, csak az előző győztest, a konkurencia emberét ne”, és ők is meglepődtek, amikor az illető éppen a barátnőjét hozta ki? Nem tudom, ez mind csak találgatás. Nincs bizonyítékom egyikre sem.)
    • Talán nem akarták 2-szer ugyanazt az embert díjazni, akárki is volt az az eddigi 2 győztes közül? (Erre kb. 15% esélyt adok, de elképzelhető, hogy van ilyen elv: ne kapja 2-szer ugyanaz a díjat.)
    • Talán valaki olyat kellett volna díjazni, akit nem akartak? (Erre is van 15% esély, de fogalmam sincs, ki lehetett ő és miért. Talán olyan ember kapta volna, akinek akár személyes, akár egyesületi ügyben nézeteltérése volt valakivel az elnökségből? Vagy kilépett, esetleg kizárták, de addigra már ő lett a legjobb?)
    • Vagy talán az október utolsó hétvégéjén megtartott nemzetközi esemény után nem volt elég idő a játéklapok értékelésére? (Ennek az esélye 5%, értékelhették volna előtte is a játéklapokat, akár közvetlenül a szeptemberi rendezvény után is.)
    • Vagy díjaztak valakit, csak nem nyilvánosan? (Talán ragaszkodtak az októberi díjazáshoz, de nyilvános esemény híján ezt csak zárt körben tehették meg? Lehet, de erre is csak 5% az esély.) Fogalmam sincs, és nem is igazán fontos, csak furcsa, hogy elmaradt a jutalmazás…
  3. A harmadik kérdés (Mi lesz velem?) egyelőre megoldódni látszik. Egyelőre határozott idejű szerződésem van, és nem is a végzettségemnek megfelelő állásban, de elhelyezkedtem. És mi lesz, ha lejár a szerződés? Addig még van néhány hónap, majd kiderül.

És mik a gondjaim, pozitív élményeim és kilátásaim mostanában?

  • A családi problémáim részben rendeződtek, szüleim 1998-ban történt válása most már nem foglalkoztat, mert tárgytalanná vált a dolog. Igaz, azon az áron, hogy nincs már apám (november 6-tól), ami részben szomorú, részben megkönnyebbülés (az utóbbi években sok konfliktusunk volt egymással), részben sajnálom, hogy a betegség volt erősebb, nem ő, részben meg újabb bonyodalmakat okoz (temetés, ügyintézés, örökösödés, ahogy szokás…).
  • Munkahelyem is van már, és egész jó, ezért egy időre ez a kérdés is megoldódott.
  • Társasjátékra még eljárok szerdánként, de kevesen vagyunk, egyre többször elmarad. Kellene új embereket szereznünk. De hogyan? Toborozzak az egyesületből? Vagy ha nem onnan, akkor honnan? Ki szeret még játszani ebben a városban?
  • Társasági életem is van még, jövő szombaton társasjáték piac (eladom azt a játékomat, amit 2-szer is megnyertem tombolán, a második példányt még fel sem bontottam, azt adnám el, és már az árat is kitaláltam), aztán december 2-án előbb társasjáték délután, majd onnan hamarabb távozom, és megyek a zöldek 20. születésnapjára.

Összességében jól érzem magam, és egész jók a kilátásaim, béke van és nyugalom. És ma is békés, nyugodt tájakon járhattam ebben a szép évszakban. 🙂

 

Reklámok
Újra a kilátónál

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Ki is az én kedvenc bloggerem? Kit olvastam szívesen a múlt hónapban? Nem is nagyon emlékszem már, kiket olvastam… 😀 De azért van egy-két blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, egyik-másikra fel is iratkoztam. És vannak néha jó cikkek a kedvenc blogjaimban. 🙂

Talán a legnagyobb egyéniség, akivel mostanában találkoztam (egyelőre sajnos még csak interneten keresztül, élőben még nem) SzívrohamGyár. És nem csak azért, mert vendégíróként nekem is megjelent nála cikkem (és még meg is jelenik majd 15-én). Hanem azért, mert érdekesen látja a világot. A cikkeit is szívesen olvasom, de talán a verseiben még jobban kijön az egyénisége.

Ha már verses blog, akkor évek óta nagy kedvencem Frady Endre. Mennyit számít néha két betű! Amikor még iskolás voltam, és sokféle költő verseiről tanultunk, akkor a kötelezők közül talán Petőfi Sándor költészete állt hozzám legközelebb és Ady Endre állt tőlem a legtávolabb. Ez szerintem azóta sem változott, bár érettségi óta (1999) nem olvastam klasszikusoktól verseket. Ady Endre tehát nem az én stílusom. De ha már hozzáteszünk az elejére 2 betűt és Frady Endre lesz belőle, akkor már élményt, humort és kitűnő saját rajzokkal illusztrált, kiválóan megírt verseket kapunk eredményül.

De hogy ne csak verses blog legyen, hanem pl. idézetes is, ajánlom a Habfürdő blogot, arról még hírlevelet is kapok. Főleg a “Mai hab” és a “Keddi kilenc” rovatokat ajánlom, a pozitív szemlélet miatt. (A Mai hab az idézetes rovat tűnt elsőre idézetes rovatnak, a sok színvonalas, magvas gondolat miatt. De nem idézetek, csak idézésre érdemes, tartalmas, pozitív szemléletű gondolatok.)

Ha már pozitív szemlélet, rendszeresen olvasom a Derűlátó blogot is (ennek a szerzőjét személyesen ismerem, bár évek óta nem találkoztunk), ebben is nagyon pozitív életszemlélet van.

Ha már személyes ismerősöknél és pozitív életszemléletnél tartunk, egy másik pozitív blog, szintén ismerőstől (és kb. ugyanabból a társaságból ismerem, mint az előző blog szerzőjét): Szép világunk. Mindig megtalálom Facebookon az új tartalmakat, kapok értesítést a megosztott cikkekről. 🙂 Részben ismeretterjesztő is ez a blog, bemutatja mindazt, amit a világon látni érdemes, de sokszor egyszerűen csak szép. Mindig jó kedvem lesz tőle.

És még néhány blog a teljesség igénye nélkül, mert elég sokat olvastam mostanában a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége blogjait, főleg a nap bloggere játék miatt.

Pozitív életszemlélet témához: Napi Kincsek Tárháza, tényleg kincset ér. 🙂

A “szép világunk” témához egy útleírás blog: Szakifiú megpróbál eltévedni (ugyan már 1 hónapnál régebbi az utolsó cikk, de gyakran ránézek, van-e már új), a szerző stoppos élményei. Szintén ismerős, bár egészen máshonnan ismerem, mint a Derűlátó és a Szép világunk blogok szerzőit.

Ha már ismerősök, akkor még egy, nagyon komoly témájú blog, a Városliget Barátai. Elég közérdekű téma vidékieknek is, mert nekünk sem mindegy, hogy lesz-e tiszta levegő a fővárosban… Nem túl derűlátó a blog, bár ugyanabból a csapatból ismerem a szerzőt, mint pl. a Derűlátó blog szerzőjét.

A komoly témáknál maradva van egy olyan bloggerina, aki mindig fontos dolgokról ír és akkor is elgondolkodtató, és megfontolandó a véleménye, ha nem értek vele egyet. Eszter’s Offtopic. Persze általában egyetértek, de nem mindig.

Van még 2 blog, amire feliratkoztam és hírleveleket kapok róluk, tőlük. Az egyik a Tintafolt, ahol már vendégíró is voltam (itt lehet szavazni a vendégírók cikkeire, pl. az enyémre).

És van még egy blog, ahová feliratkoztam. (Az a jó édes) Erről is mindig kapok hírleveleket. Érdekes bejegyzések vannak benne. És mindenkinek kellene egy tündér keresztanya. 🙂 De azért megkérdezném a szerzőt, hogy milyen a kapcsolata a keresztanyjával, vagy hogy ő keresztanya-e… 🙂

És persze van még néhány blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, akár a cikkeket is, akár a kis megosztásaikat a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportjában, de most csak ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Akik most kimaradtak, azokról majd talán legközelebb írok. 🙂

És persze ne felejtsük el az Angel Style blogot sem, ahol elindult ez a játék. Örülök, hogy benevezhettem! 🙂

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november