Díjátadó

Tegnap díjátadón voltam, a Világítástechnikai Társaságnál Budapesten. A “Világíts rá!” pályázaton voltam érdekelt, vers kategóriában. Néhány napja felhívtak, hogy díjazott lettem, de nem árulták el, hányadik… Az 1-3. helyezettet díjazták (külön a rajz, vers és videó kategóriában), jutalom a 3. helyezettnek 5000 Ft Media Markt utalvány, a 2. helyezettnek 25000 Ft, az elsőnek 50000 Ft, és voltak minden kategóriában különdíjasok is.

A pályázat témája: a lámpahulladékok szelektív gyűjtésének népszerűsítése. Ezzel a verssel pályáztam (kicsit hosszú, de 40 perc alatt megírtam):

Fényhulladék

Fenn az égen ragyog a Nap.

Sugarából mindenki kap.

Mégsem elégszünk meg vele,

Világítunk estefele..

A kisszobában lámpa ég,

Világít, van ereje még.

Amíg a fényét megtartja,

Nem nézzük, hogy milyen fajta.

Pedig fontos tudni, nagyon.

Mert sok minden múlhat azon.

Izzó vagy halogén égő?

LED lámpa vagy kompakt fénycső?

Nézzük sorba mind a négyet,

Mivel világít, mit éget.

És ha kiég, mi lesz vele?

Mivel lesz a kuka tele?

Az izzó egy nagy találmány,

De a fogyasztása hátrány.

Üveg alatt fémszál hevül,

Ettől világít remekül.

De a fémszál olvad, szakad,

És a szoba sötét marad.

Üveg és fém hasznos lehet,

A kukába nem teheted!

Ha halogénes a lámpa,

Fémszál burkolózik gázba.

Ettől tovább tart a lámpa,

És kisebb a fogyasztása.

Izzótól nem tér el nagyon,

Ára sem egy kisebb vagyon.

Így az izzó pótolható,

De kukába ez sem való!

Kompakt fénycső ha begerjed,

Az ő fénye gyorsan terjed.

Nem izzik, nem fogyaszt sokat,

Megkönnyíti a dolgokat.

De a fénye szemet bánthat,

Az ember rosszabbul láthat.

Belsejében ott a higany!

A kukába dobtad??? Mi van???

A LED sem izzó, csak fénylik.

Áramtól piroslik, kéklik.

Félvezető az alapja,

Fényerejét ettől kapja.

Fénye, mint mindenki látja,

Az ember szemét nem bántja.

Nem fogyaszt sokat, nem hevül.

De kukába ez sem kerül!

Felmerül a kérdés, joggal:

„Mi lesz a hulladékokkal?

Ha a kukába ne tegyem,

Lesz otthon egy izzó-hegyem?”

Szerencsére mást is tehetsz.

Ahol vetted, oda mehetsz.

Szelektíven leadhatod,

De kukába nem rakhatod!

Egy felsorolás van hátra:

Hogy hasznosul a sok lámpa?

Nézzük újra mind a négyet,

Így kaphatunk teljes képet!

Fém és üveg az izzóban:

Hasznosul az olvasztóban.

Üveg és fém ha beolvad,

Gyárthatunk újabb izzókat.

Ha halogén az a lámpa,

A gáz bemegy egy tartályba.

Utána csak izzó marad,

Az olvasztó felé halad.

Higany a kompakt fénycsőben:

Mérgezne mindenkit bőszen.

A kukában ez esélyes,

De begyűjtve nem veszélyes.

LED lámpában félvezető,

Leadva összegyűjthető.

Hasznosuljon, ez a lényeg,

A kukában ez is méreg.

Végignéztük mind a négyet,

Találtunk bennük sok mérget.

Minden lámpáról kiderül:

Kukába jobb, ha nem kerül!

Tegnap munkanap volt, és munkaidőben volt a díjátadó, ezért amikor felhívtak, még nem is voltam biztos benne, hogy el tudok menni. Szerencsére a munkahelyemen hívtak, ezért egyből el tudtam mondani a többieknek, és azt mondták, menjek csak, egy ilyen alkalomra el kell menni. Így sikerült eljutnom a díjátadóra.

Még egy nehézség felmerült: az ünnepség Budapesten volt. Ott mindig félek, hogy eltévedek. Persze ha oda utazom (vagy a saját városomon kívül bármilyen más településre), akkor indulás előtt mindig nézek térképet, menetrendet, és ez más településeken elég is. Az úticél megtalálásához Budapesten is elég, de ahhoz nem, hogy ne féljek az eltévedéstől. Azt hiszem, ez egyszerűen a város méretéből adódik.

De tegnap reggel nagy bátran felszálltam a vonatra, és elindultam Budapest felé. Leszálltam a Déli Pályaudvaron, majd mentem a metróhoz. Átszálltam a másik metróra. (Ott már nagyon kellett figyelni, hogy merre induljak, az egyik metrótól a másikig, de végül odataláltam, anélkül, hogy bármikor is rossz irányba mentem volna – ezért jó kiírni, hogy mi hol van, mert így tudok tájékozódni a feliratok alapján.) Aztán 3 megálló múlva leszálltam róla, pedig elvileg a végállomásig utaztam, de éppen felújítják a metróvonalat, ezért már előre tudtam, hogy metrópótló busz jár helyette. (Csak azt nem tudtam, hogy arra is érvényes-e a metrójegy, vagy külön kell venni, de azt már a Déli pályaudvaron megkérdeztem, amikor az első metróra megvettem a jegyet. De szerencsére érvényes. Így mindkét metrón és a metrópótlón is ugyanazzal a jeggyel utazhattam.) És itt jött az első bonyodalom.

A buszmegállóban bent állt egy busz, de az éppen nem a metrópótló volt. Ezen nem is csodálkoztam, mert még a mi városunkban is megáll kb. 3-5 busz egy átlagos megállóhelyen, a belvárosban meg akár 10 is. A nagyvárosban tehát még inkább számítani kell rá, hogy másik busz is megáll ott, ahol felszállnék. És így is lett, éppen nem a metrópótló busz állt ott a megállóban. Akár meg is várhattam volna, de a busz mellett állt egy villamos is, amire kiírták, hogy metrópótló. Gondoltam, akkor megyek azzal, biztos az is megáll a metró végállomásán (Újpest központ állomáson). Elég megnyugtató volt, hogy mindig bemondták a következő megállót. Gondoltam, akkor majd Újpest központot is bemondják valamikor. Be is mondták. Odaértem a megállóba és jött a második bonyodalom.

A térképen úgy láttam, hogy a keresett cím egészen közel van a metrómegállóhoz. Ezért amikor leszálltam, kerestem a megfelelő utcanévtáblát. De nem találtam. Aztán elindultam egy kereszteződés felé, ahol messziről utcanévtáblákat láttam. Mindegyik utca felé mutatott egy nyíl, rajta az utca nevével. De egyik sem az az utca volt. Aztán visszaemlékeztem a térképre, és eszembe jutott, hogy abban az irányban jelezték az épületet, amerre megy a metró. De arrafelé minden út az aluljáróba vezetett. Mintha nem is pótló járműről, hanem a metróról szállnék le.

Addig nem akartam lemenni a föld alá, azért is indultam először másfelé, amerre utcanévtáblát láttam, de akkor kénytelen voltam. Viszont ott is volt sok kijárat. Jobbra vagy balra induljak? Először elindultam jobbra, mert ott láttam meg hamarabb a kiírást annak az utcának a nevével. (Ha metróval utazom, mindig ez a legnehezebb rész: kitalálni, hogy melyik kijáraton menjek fel a felszínre. Külön-külön tudok tájékozódni a föld alatt is és a felszínen is, csak a kettő közötti átmenet nehéz.)

67-es házszámot kellett keresni, és megláttam mellettem a házon, hogy 69-75. De nem sima kötőjel volt a számok között, hanem egy hosszú vonal, ami mintha az utcát jelképezné, ezért feltételeztem, hogy amelyik végén van a vonalnak a 69-es szám, azon a végén van az épületnek is. Ezért elindultam arra, és gondoltam, a következő a 67. De akkor azt láttam, hogy az a 77-es (az is 77-től valameddig, talán nyolcvanvalahányig). Ezért rájöttem, hogy lent balra kellett volna indulnom, csak az a kijárat nem látszott onnan, ahol lementem a föld alá.

Végre feljutottam, megláttam a 67-es házszámot. De annak a bejáratát sem volt egyszerű megtalálni… Ez volt a harmadik, és egyben utolsó bonyodalom. A földszinten van egy gyógyszertár, és ki van táblázva  még néhány intézmény, pl. fogorvos, ügyvédi iroda, és a Világítástechnikai Társaság (de a kapucsengő feliratai szerint egy társasházkezelő cég és a görög katolikus egyház is ott működik…). De a fogorvos úgy van kiírva egy ajtó fölé, hogy azt hittem, az csak a fogorvosi rendelőbe vezet. Mellette meg csak a gyógyszertár volt. Aztán megláttam az ajtó mellett a kapucsengőt, sok-sok névvel, köztük magánszemélyekkel, a fogorvosi rendelővel, az ügyvédi irodával, a görög katolikus egyházzal a társasházkezelő céggel, és a Világítástechnikai Társasággal. (A kapucsengő képén csak a cégek, intézmények nevét hagytam meg, a magánszemélyekét és az ügyvéd vezetéknevét töröltem. Ez az első olyan képem, amin valamilyen utómunkát is végeztem.) Ebből világos lett, hogy az a lépcsőház bejárata, csak megtévesztésként pont fölé táblázták ki a fogorvost, mintha csak hozzá vezetne az az ajtó… De még nagyon korán volt, ezért lefényképeztem a házat és környékét, pl. a metróaluljáró bejáratát, az épülettel szembeni áruházat, a gyógyszertárat, és a falon lévő cégjelzéseket, és vártam, hogy hátha jön még valaki a díjátadóra, hogy ne egyedül menjek be. (Mehettem volna éppen egyedül is, de ahhoz valószínűleg csengetni kellett volna a kapucsengőn, ahhoz meg még túl korán volt, hogy így jelezzem az érkezésemet, mert még volt majdnem fél óra a rendezvényig. Ezért semmiképpen nem akartam csengetni.)

Sokáig nem jött senki, de aztán nyílt az ajtó. Belülről. Kijött valaki, én meg besurrantam a lépcsőházba. 🙂 És a nyilakat követve felmentem a Világítástechnikai Társasághoz. Természetesen a házban is fényképeztem, pl. a körfolyosós ház belső udvarát, és a Világítástechnikai Társaság székhelyének bejáratát.

Odaértem az ajtóhoz, de még mindig volt negyed óra, ott sem csengettem. Szerencsére 2 percen belül jött másik díjazott, és együtt bementünk. Ott bent már nem fényképeztem, mert nem tudtam volna úgy, hogy ne legyenek emberek a képen, de ki voltak állítva a díjnyertes versek és rajzok. Azokat nézegettem én is és mindenki más is az esemény kezdetéig.

Az eseményt amúgy gyorsan lebonyolították, nem bonyolították túl. Csak éppen annyi volt, amennyi kellett. Mondott egy kis beszédet a Világítástechnikai Társaság elnöke, a pályázat egyik szponzora (akinek a cége gyűjti és hasznosítja országszerte a lámpahulladékokat), és egy híres színművész, a zsűri elnöke. A két szakértő, vagyis a társaság elnöke és a szponzor a lámpahulladékok szennyezéseiről is beszélt, majd a zsűrielnök rögtön a beszéde elején megjegyezte, hogy eddig nem értette, miért van ott a szakemberek között, de szennyezésről beszéltek, ezért most már érti. A lángésznek is van égésterméke. 😀 Az ő beszéde végig ilyen humoros volt, viszonylag komoly dolgokról, mint pl. a zsűrizés nehézségei, de nagyon szórakoztatóan előadva. Aztán közölték, hogy 101 rajz, 17 vers és 14 videó érkezett, és felolvasták a díjazottakat.

A rajz kategóriával kezdték, ahol a zsűrielnök jóvoltából 3 db 3. helyezett is lett. Második és első helyezett csak 1 volt. De voltak különdíjasok is. Aztán jött a vers kategória. 3., 2. és 1. hely és a különdíjasok. Végül a videó kategória, 3., 2. és 1. helyezettje és különdíjasai. A díjnyertes videókat meg is néztük, átlagosan kb. 2 perces kis videók voltak.

A kiállított versek, rajzok és a bemutatott videók is mind nagyon ötletesek voltak, nagyon profi munka volt mindegyik, megérdemelték a díjat. A díjazott rajzok (az első, a második és a 3 harmadik helyezett pályamű) a Világítástechnikai Társaság környezetbarát és emberközpontú világításról szóló kiadványába is bekerültek, amit minden díjazott megkapott.

A díjak átadása és a videók megnézése után pedig volt egy kis büfé (szendvicsek, üdítők, sütemények), amit akkor, 13:40-kor már alaposan kihasználtam 🙂 és díjazottként még a vendégkönyvbe is tettem bejegyzést.

És hányadik helyezett lett a versem? Első! 🙂

A vásárlási utalványt egy kis kártyán kaptuk, olyasmi, mint a bankkártya. Kaptam egy oklevelet is, és minden díjazott kapott egy kis ajándékcsomagot is: egy kiadványt és egy energiatakarékos fényforrást. Izzó alakú kompakt fénycső, ha jól látom. Ezeket az ajándékokat már itthon fényképeztem le. A kiadvány címlapján természetesen az első helyezett rajz látható.

Hazafelé már tudtam, hogy le kell menni a metróaluljáróba, hogy újra felmehessek a metrópótló buszhoz, meg is találtam, indult is a busz, aztán ahonnan már járt a metró, onnan azzal mentem tovább, majd a másik metróval a pályaudvarra. Onnan vonattal haza (ez már személyvonat volt, nem gyors, mint a délelőtti, de ezzel is előbb hazaértem, mint a fél órával később induló gyorsvonattal, és megúsztam a gyorsvonati felárat is, annyival kevesebbet kellett fizetnem), majd indultam a szokásos szerdai társasjáték estre, ahol szintén volt metrós és vonatos társasjáték. 🙂 A metrósat ráadásul én vittem! 😀

Photo2293

Kellemes meglepetés volt a tegnapi nap, nagyon örülök a díjnak, és gratulálok a többi pályázónak is, mindenki megérdemelt volna valamilyen díjat.

Reklámok
Díjátadó

Izgalmas július

Izgalmasan alakult ez a július. Rögtön 1-jén nyertem a Társasjáték Délutánon a tombolán, egy olyan játékot, ami már megvan. 🙂 Az első példányt is ugyanezen a rendezvényen nyertem decemberben! 😀 A rendezvényre nem volt egyszerű odatalálni, mert helyszínváltozás volt (a szervezők is aznap tudták meg, hogy a lefoglalt helyükön nem tudják fogadni a rendezvényt, más helyet kell keresni), de megérte megkeresni! 🙂

Photo6290

A folytatásban, 6-án csütörtökön megtettem azt, amit az egyik utcára posztolt versemben, a verses önéletrajzban megígértem. Visszaadtam a diplomámat az egyetemre. 🙂 Ez volt eddigi életem legnagyobb döntése, és úgy érzem, jó döntés volt. Akit érdekelnek a részletek, az megtalálja a Facebookon, nyilvános bejegyzésben.

Voltam több állásinterjún, egyelőre nem kaptam munkát sehol, de még nem adtam fel a reményt, mert kibővültek a lehetőségeim. Jobb így, diploma nélkül. Jogilag persze nem érvénytelenítettem a visszaadással, de így, hogy legalább fizikailag megszabadultam tőle, nyugodtabb lelkiismerettel keresek mást. Így sokkal könnyebben tudok majd elhelyezkedni. 🙂

A nagy izgalmakat az utcazene fesztiválon vezettem le, múlt héten szerdától szombatig. Részletes élménybeszámoló van róla a Facebookon. Természetesen ez is nyilvános, különben nem linkelném!

Az utcazene minden évben az egyik legnagyobb veszprémi rendezvény, ezért a 4 napért (is) érdemes Veszprémben élni. 🙂 Idén is jól éreztem magam, bár a kedvenc zenészem most nem versenyző vagy meghívott esti fellépő volt, hanem zsűritag! 😀 De így is mindig jó zenéket hallottam. 🙂 És még az óriáskerékre is felülhettem. 😀 Ez is nyeremény volt, mert szombaton a napi első 200 szavazó között voltam. 🙂 2013-ban is nyertem már az utcazenén, akkor egy hőlégballonos emelkedést. Nem utazást, nem indultunk el, csak emelkedést kb. 3 emelet magasságba, ameddig felért a kötél a földről, de így is jó volt. 🙂

Közben meg zajlik az élet a lakótelepen. A növények élete is. 🙂 Még mindig van olyan fa, ami még csak most virágzik. Valamikor akkor kezdett virágozni, július elején, amikor az utolsó, ribizlis bejegyzésemet írtam, de még mindig virágzik és virágozni is fog még egy ideig, ahogy látom. 🙂 Nem merek már a nevére tippelni (valószínűleg ez sem a virágos kőris), fogalmam sincs, mi lehet ez. A Berkenye tanösvényen van néhány ilyen fa, egyik-másikon még Berkenye turistajelzés is van, de fajneves tábla egyik virágzó fán sincs. 😦 És van 2 virágos kőris fajneves táblákkal, azok már rég elvirágoztak… (A bejegyzésben a legtöbb kép még tegnapi, lakótelep-szerte kalandoztam, nem csak a tanösvényen. A mai tanösvénytúráról kevés kép készült, csak gyorsan, célirányosan kerestem az ilyen fákat, és nézegettem, hogy van-e rajtuk fajneves tábla. Az utolsó néhány kép már mai, a többiek még tegnapiak.)

Kb. így néz ki a fa virága:

 

 

A fa törzse és levelei (meg a lehullott virágok):

 

 

A lakótelepen van még néhány ilyen fa:

 

 

Ez a kedvenc ilyen fám a lakótelepen.

Photo8852

Van még másik 2 kedvenc fám is, egy platán (a lakótelep legnagyobb platánfája) és egy különös fa vagy bokor, amiről a múltkori Berkenye tanösvény bejáráson megtudtam, hogy tamariska a neve (róla több kép is készült, és mivel a Berkenye tanösvényen “lakik”, szerintem ő is megérdemelne egy fajneves táblát). Talán majd egyszer írok egy bejegyzést a kedvenc fáimról, fasoraimról lakótelep- és városszerte. 🙂

 

A június 29-ei bejegyzésre visszautalva, már tudom, milyen a csörgőfa. 🙂 Itt a bal oldali már terem, a jobb oldali még virágzik.

Photo8854

Itt meg látszik, hogy enyhén invazív faj, már megtelepedett a bokorsorban is! 😀

Photo8871

Az igazi virágos kőris 2 helyen van kitáblázva a Berkenye tanösvényen, az egyik a Batthyány utcában (3. és 4. tábla között), a másik meg a közlekedési parknál (7. tábla közelében). De már elvirágoztak ezek a fák, nem úgy, mint az, amiből most van sok a lakótelepen… (Az első 2 kép a Batthyány utcában, a másik 2 a közlekedési parkban készült.)

 

És ha már a Berkenye tanösvényen (is) jártam, fényképeztem néhány berkenyét is. 🙂 A termésük még éretlen, zöld bogyók vannak a fákon.

 

De most nézzük azt a fát, amiből sok virágzik a lakótelepen! Minden részéről van fénykép: törzséről, lombjáról, ágairól, friss hajtásairól, virágáról… Milyen fa lehet ez?

 

De egész fasorok is vannak belőle a lakótelepen…

 

Természetesen nem csak ebből a fából áll a lakótelep. Virágzik a selyemakác (ennek egyszer utánanéztem, különben erről is csak annyit tudnék, hogy szép, különleges fa, rózsaszín virágbóbitával a lombok felett…), le is fényképeztem a Jutasi úton. 🙂 A harmadik képen talán nem látszik jól, de ott van egy kis rózsaszín bóbita, ahol a világos fa és a fenyő összeér, a lombjuk alján… Egy kb. térdig érő alacsony kerítés miatt nem mentem közelebb ehhez a fához. Beton alapon zöld vaskorlát, nincs a képen, de visszatartott… 🙂

 

Az akác is virágzik… És attól, hogy rendszertanilag fehér akác, még soknak van lila virága a lakótelepen. 🙂

 

De nem csak az akác, hanem a körforgalom is virágzik. 🙂

És van, ami a termésével díszít…

Az eperfákon meg már alig van termés, szerintem nem érik már be, vagy ha mégis, leszedik a madarak. Nagyjából véget ért az idei szezon, július közepe felé szokott véget érni, és már napok óta, talán már több, mint 1 hete ezt látom a fákon, hogy leérett a termés… Mindegy, majd jövőre megint szedek! 🙂

És most nézzük a mai képeket a tanösvényen virágzó fákról!

Az egyiken még turistajelzés is van, a Berkenye tanösvény jele, de fajneves tábla nincs rajta… Pedig bőven elférne egy ekkora fán! 🙂

Fasor is húzódik a tanösvény mellett, fajneves tábla nélkül. (Persze ez már nem egészen tartozik a tanösvényhez, mert az ösvény a 6. táblánál a túloldalon bemegy a Táborállás parkba, de azért jó lenne ide is legalább 1 fajneves tábla…)

De akármi is ez a fa, olyan szépen virágzik, hogy érdemes volt a virágait többször is lefényképezni! 🙂

Ennyi volt eddig a július, társasjáték délutánnal, nyeremény társasjátékkal, visszaadott diplomával, álláskereséssel, utcazene fesztivállal és virágzó fákkal. 🙂 Remélem, hogy ugyanilyen jól folytatódik ez a nyár és ez az év! 🙂

Izgalmas július

Világnapok és más csodák

Nagyon szépen indul ez a május. 🙂 Szinte mindig történik valami jó, és kb. kétnaponta van valamilyen esemény vagy nevezetes nap. 🙂

Május 1. a munka ünnepe, munkaszüneti nap. 🙂 Nem volt semmi nagy esemény, de mindig jó egy-egy ünnep, ha másért nem, már csak a várost díszítő piros-fehér-zöld zászlók miatt is. Szerintem nagyon szép ez a színösszeállítás, és nem csak azért, mert ezek a nemzeti színeink. 🙂

2-án kedden volt esemény, kivételesen áttettük a szerdai társasjátékot.

4-én csütörtökön nem volt semmi különös, de Facebookon több helyen is láttam, hogy világnap volt: Star Wars nap (aznap tudtam meg, hogy van ilyen nap). Nem vagyok nagy Star Wars rajongó (mert általában minél nagyobb felhajtás van valami vagy valaki körül, annál kevésbé érdekel, de azért lehet, hogy majd valamikor megnézek egy vagy több részt), de tetszett a magyarázat, hogy miért aznap van ez a nap. Kicsit fárasztó, de nagyon vicces angol szójáték az alapja. Aki tud angolul, annak elég ennyi: “May the 4th be with you” 😀 (Aki nem tud angolul, annak kifejtem. A Star Wars-ban mindig azt mondják: “Az erő legyen veled!” Angol eredetiben: “May the force be with you”. De a May szó nem csak segédige lehet, hanem a májust is jelenti, a “force” (erő) szót meg éppen úgy ejtjük, mint a 4th (4.) sorszámnevet. May the 4th pedig május 4. Ebből lesz “May the 4th be with you”, kb. “Május 4. legyen veled!” 😀 És ezért május 4. a Star Wars nap. 😀 )

6-án szombaton társasjáték délután volt. És megint nyertem a tombolán egy új társasjátékot. Le marché de Samarkand. Ez a neve.

Photo8363

Korábban is nyertem már társasjátékokat a társasjáték délutánon, pl. áprilisban egy Forestaurant nevű játékot (állatok étterme, kooperatív társasjáték, az egyesület egyik elnökségi tagjának saját fejlesztésű játéka, a forgalmazó pedig természetesen az egyesület elnökének társasjáték-gyártó és -kiadó cége), és egy Ponder nevű békás játékot is.

Előtte decemberben nyertem egy Speedway Champion nevű motorversenyes játékot, novemberben pedig 3000 Ft vásárlási utalványt, ami sajnos kihasználatlan maradt, mert olyan fa játékokra lehetett felhasználni, amilyeneket az egyesület elnökének cége gyárt (az egyik, a Pitrush, ha jól tudom, az elnök saját találmánya, a másik kettőt, a Crokinole nevű kanadai játékot, meg a Carrom nevű indiai játékot talán ő hozta be először az országba), de ezek a játékok elég drágák, a Pitrush a legolcsóbb, és az is kb. 30 ezer Ft, a másik kettő meg kb. 50 ezer, nem lett volna pénzem a 3000 Ft-os utalvány kiegészítésére. a képen a Speedway Champion látható, amit decemberben nyertem.

Photo6290

Kb. ennyit nyertem az egyesületi társasjáték délutánokon a tombolán. 🙂 De nem csak a tombola miatt érdemes oda járni. Hanem a játékok és a játékmesterek miatt is. Kedvenc díjazott játékmesteremmel is játszottam néhányat, de másokkal is. 🙂 Összesen 8-at, ebből 2 játék volt új nekem, és az egyikben 2-szer is nyertem. 🙂 (Azt a játékot egy olyan új játékmesterrel játszottam, akinek az elején kellett egy kis bátorítás, de a rendezvény végére már szerintem elmúlt az önbizalom-hiánya. Először még tegezni is alig mert, de mondtam neki, hogy nyugodtan tegezzen. Úgyis ez a szokás az egyesületben és nekem is jobban esik, fiatalabbnak érzem magam tőle. 😀 Ha nálam fiatalabbak nem mernek tegezni (nem csak ilyen rendezvényen, hanem általában az életben), az nagyon öregít, és zavarba hoz. És kicsit mentegetőzött is, hogy kevés játékot ismer, de megnyugtattam, hogy senki nem ismeri mindet, és elég, ha azt el tudja mondani, amit ismer. Így a játék közben már nem láttam rajta feszültséget, bizonytalanságot, ezért neki is nyugodt lelkiismerettel adtam meg a szokásos 6 pontot az 1-től 6-ig terjedő skálán.)

Aztán tegnap kibontottam a nyeremény játékomat, és kiderült, hogy csak francia nyelvű játékszabály van benne! Franciául tanultam ugyan 2 évig, de akkor sem tudtam annyira, hogy lefordítsak egy játékszabályt, azóta meg csak felejtettem (szinte mindent, már csak a kiejtésre emlékszem, meg néhány szóra, de nem tudnék egy mondatot összerakni franciául), ezért megpróbáltam Google keresőben magyar szabályt keresni hozzá. De nem volt. Csak idegen nyelvű volt. De ha már muszáj idegen nyelven, akkor legalább angol nyelvű legyen, abból van középfokú nyelvvizsgám (most már inkább csak a papír van meg, mert 2001-ben szereztem, azóta meg csak felejtek, de azért egy játékszabályt még le tudok fordítani, bár azt szoktam mondani, hogy csak annyit tudok angolul: “Hömpörö apor ündürixi” 🙂 ), és találtam is angol nyelvű szabályt, de azt csak az tölthette le, aki regisztrál arra az oldalra. Regisztráció nélkül megszerezhető szabály angolul sem volt. Egyetlen játékszabály miatt nem érdemes regisztrálni egy oldalra (amúgy már mások is ajánlották, hogy regisztráljak oda, mert ez a Board Game Geek nevű nemzetközi társasjátékos oldal volt, de nem regisztráltam még, mert nincs magyar változata, de ha majd lesz, akkor regisztrálok), de szerencsére volt olyan ismerős, aki regisztrált, letöltötte, elküldte, én lefordítottam, mentettem a magyar szöveget pendrive-ra, és kinyomtattam, miközben mentem a belvárosba, a mai nap nagy lehetőségét kihasználni… 🙂 Így végre megvan magyarul is a játékszabály. (Volt már olyan játékom, amit fordítani kellett, a decemberben nyert Speedway Champion nevű motorversenyes játék. Csehek gyártották, és 6 nyelven volt benne szabály: csehül, szlovákul, lengyelül, oroszul, németül és angolul. Azt is angolról kellett magyarra fordítani…) A képen a francia szabály első oldala látszik.

Photo8364

Ma, 8-án két örömteli esemény is volt. Először is, öcsémék 2 napra elutaztak, kedd estig nyugalom lesz itthon. 🙂 Másodszor, ma van a magyar kézműves fagylalt napja. 🙂 Miért május 8-án? Erre is nagyon ötletes a magyarázat: V.8. a dátum, a V a tölcsér, a 8-as 2 gombóc fagylalt. 😀 Természetesen kihasználtam a mai nap előnyeit egy Mackó nevű belvárosi helyen (Veszprémben évtizedek óta mindenki ismeri, szereti), és le is fényképeztem a cégtáblát, meg az akció reklámját. 🙂 (A saját tölcséremet nem, mert elég nehéz egy kézben tartani a fényképezős telefont, a másikban fogni a tölcsért + még volt nálam egy irattartó mappa is, a kinyomtatott játékszabállyal.) Természetesen 2 gombócot kértem. 🙂 Az egyik egy “mackó a málnásban” nevű alkotás volt, ez málna fagylalt, de amikor kiteszik, beborítják csokoládé réteggel a tetejét, és abból is jut minden tölcsérbe. A másiknak nem volt ilyen fantázianeve, azt egyszerűen gyömbéres citromnak hívták. 🙂

10-én szerdán lesz Madarak és Fák Napja, ez egy magyar eredetű nemzetközi természetvédelmi ünnep, és ennek alkalmából itt az újabb fecskés videó. A fecskék itt is csak kis suhanó fekete foltnak látszanak, de legalább látszik valami. Ezzel az eszközzel nem lesz jobb… De végre rajta vannak a képen a fecskék, és ez már siker! 🙂 (És azon a szerdán, 10-én kipróbáljuk a kis társasjátékos csapatommal a szombaton nyert játékomat is. Itthon már játszottunk vele, nem rossz, de többen még jobb lehet. 🙂 )

13-án szombaton lesz édesanyám születésnapja, családi ünnep. 🙂

Egyelőre ennyit a nevezetes napokról és pozitív eseményekről, mostanában egyre több kis örömteli apróság történik velem. 🙂 Tombolanyeremény, fagylalt napja, 2 nap öcsémék nélkül, videó a fecskékről… Kis csodák. 🙂 Most már csak egy új munkahely csodáját szeretném átélni. 🙂

Világnapok és más csodák

Pozitív hétkezdés

Most már túl vagyunk a hét felén, április utolsó hetében. Néhány nap múlva már május lesz. Szépek ezek a tavaszi hónapok: április, május… 🙂 És egészen jól alakult ez a hét is… 🙂

Hétfőn megjöttek a fecskék a környékünkre. 🙂 Egyre kevesebben vannak, de mindig megbízhatóan jönnek, április vége felé. Most is 24-én hétfőn jöttek, amikor szoktak. 🙂 Mindig szívesen nézem őket, ahogy repülnek a lakótelep felett. 🙂 Majd az lesz nagyon vicces látvány, amikor a fiókáikat etetik! 😀 De az még egy kicsit odébb lesz, előbb fészket építenek, költenek, és utána jönnek a fiókák. Fénykép nincs még róluk, annyira nem jöttek közel, de majd felteszek még a héten egy néhány másodperces videót, ha sikerül felvennem a röptüket.

Valamikor hétfőn vagy kedden azt is megtudtam, hogy nyertem egy Facebookos játékban, a Napi Kincsek Tárháza bloggal. Ez volt az én napi kincsem 🙂 Egy képen volt 4 zacskós leves, hozzá kellett szólni, hogy melyiket nyerném meg, és 2 kisorsolt versenyző kapta azt a levest, amit kért. És valahogyan én is nyertem 🙂 És miért is azt a levest választottam? Mert hupikék törpikék vannak a zacskóján! 😀 “Jönnek a törpök, éhesek a hasak, rég kiürült már a levesporos tasak…”

De ez a zacskó szerencsére nem üres, ma jött meg, és ez lesz majd a szombati ebéd! Az ilyen értékes dolgokat nem lehet csak úgy, hétköznap bekapni, ezt érdemes hétvégére tartogatni! 🙂 Egyelőre csak a zacskót fényképeztem, majd szombaton a levest is! 😀

Photo8291

Tegnap este csak 2 fővel volt társasjáték, de jól éreztük magunkat így is. 🙂 A szokásos kis szerdai csapat talán kezd szétesni, már a múlt héten is csak ketten voltunk, ugyanezzel a játékostárssal, (de abban szerintem az időjárásnak is volt szerepe, most meg többen is jelezték, hogy nem érnek rá…), most még a kedvenc díjazott játékmesterünk sem jött el,  de remélem, májusban már megint többen leszünk. 🙂 Ez a kitartó játékostárs egyébként a csapat legújabb tagja, március végén csatlakozott, de már most látszik, hogy egyéniség, és szívesen játszik mindenféle játékot. 🙂

Mai örömöm az, hogy megjöttek a törpök, de erről már írtam. 🙂 Jó kis rajzfilm volt az annak idején, családtagjaim engem általában Okoskához szoktak hasonlítani. De szívesen lennék akár Törpicur is, neki még jó. 🙂 Most meg majd Hókuszpók módjára elfogyasztom a törpöket! 😀 Remélem, azért nekem nem csak Bibircsóka jut majd, hanem találok valaki jobbat is! 😀 (De ez még soká lesz, előbb munkahely, költözés, és aztán jöhet Bibircsóka vagy Törpilla…)

Amúgy eredetileg a tavaszi képeimet akartam feltenni ide, a legtöbb tegnapi és mai, de van egy-két régebbi is. Ha kimegyek akár csak a környékre is, jó látni, hogy mindig más fa és bokor virágzik, mindig más virág nyílik. A Berkenye Tanösvényen nem mentem most végig (kedden volt 2 éve, hogy átadták, azóta kb. 8-9-szer mentem rajta végig odafelé, és 1-szer vissza is), de egy részén ma is jártam, és fényképeztem virágzó berkenyefát. 🙂 Aztán megjött a nyereményem, és gondoltam, akkor már azt is beleírom ebbe a bejegyzésbe, összefoglalom a heti örömöket. És még messze van a hétvége, még bármi történhet… 🙂

2 hétfői és 1 keddi kép (akkor még célirányosan fekvőt fényképeztem, mert eszembe jutott, hogy ha még működik az a szakmai blog oldal, ahová kb. november óta nem írok, akkor kellhet nekik fejlécben, tavaly az őszit is én fényképeztem, ideje lecserélni tavaszira).

Szerdai képeimből a jobbak…

Csütörtöki, mai képek

Virágzik a berkenyefa a Berkenye tanösvényen

És amikor a fák törzsén van virág és levél…

Ennyit a heti örömeimről, remélem lesz még más is a következő 3 napban. 🙂

Photo8217

Pozitív hétkezdés

Társasjáték délután

Tegnap 2 bejegyzést írtam, ma 1-et és holnapra is időzítve van már még 1, a márciusi kedvenc bloggereimről. Néha ez van, néha hetekig semmi, de ilyen az élet. Néha minden egyszerre történik, máskor meg semmi…

A mai élményem a társasjáték délután volt. Már odafelé is lassan mentem, nézelődtem, fényképeztem, és sok szép látnivaló volt út közben, amiket itt be is mutatok.

De ez csak út közben volt, az igazi élmények a társasjáték délutánon vártak rám. 🙂 Rájöttem, hogy a kedvenc pöccintős játékomban (Crokinole) a második játékos indul előnyből, mert ha felváltva pöccintenek, és mindenki kipöccinti a másik játékos korongját, akkor a második marad. Pöccint a kék játékos, megáll valahol a kék korong. A zöld eltalálja, kipöccinti, a zöld marad bent. Megint a kék jön, kipöccinti a zöldet, majd megint a zöld, kipöccinti a kéket. Amikor mindkét játékos pöccintett, mindig a zöld marad a pályán. (Persze ez nem mindig így alakul, ettől izgalmas a játék, de elvileg a második van előnyben. Ha meg mindig mindenki sikeresen a 20-as lyukba pöccint, akkor döntetlen a vége, nincs előnyben senki.)

Játszottam Crokinole-t is (pöccintgettünk kicsit a kedvenc játékmesteremmel), leültem a hónap játékához is (Fedőnevek), volt egy űrös játék is (Race for the Galaxy), aztán egy könnyed kaméleonos (Coloretto, a kedvenc játékmesteremmel), megint előkerült az előző hónap játéka is (Not alone), és egy kémcsöves játék (Dr. Eureka, szintén a kedvenc játékmesteremmel). 🙂 Fénykép nincs a játékokról (fogalmam sincs, hogy szabad-e vagy csak az egyesület fotósa fényképezhet, és ha lefényképezek egy játékot, pl. mert új volt nekem, mint az űrös, vagy mert megnyertem a játékot, stb. akkor felhasználhatom-e ennyire nyilvánosan), de nagy élmény volt mind. 🙂

A kis szerdai csapatunkból már 3-an voltunk, az egyik a kedvenc játékmesterem, a másik egy elég új társasjátékos, aki még szerdán is csak 2-szer volt, az egyesületben meg most először, de nekem nagyon rokonszenves, jól beilleszkedett a csapatba. 🙂

A rendezvény végén tombolasorsolás volt. 5 tombolám volt (1 mindenkinek jár a belépésért, 2 a szervezők által készített teszt hibátlan kitöltéséért, ilyen teszt márciusban volt először és akkor is 2 tombolát kaptam érte, és 2 tombola a 6 játékért, mert minden 3. után jár egy szelvény), és elég kevesen voltunk, ezért nagy esélyekkel és reményekkel vártam a sorsolást. Utoljára decemberben nyertem, egy Speedway Champion nevű motorversenyes társasjátékot.

De a tombolasorsolás előtt még kihirdették az első negyedév legjobb játékmesterét. A játékosok 1-től 6-ig pontozzák a játékokat és a játékmestereket is. (Hacsak nincs valami nagyon negatív dolog, akkor én 6-ost adok a játéknak is és a játékmesternek is. Egyszer fordult elő, januárban, hogy más pontszámon gondolkoztam, konkrétan arra gondoltam, hogy 1-est adnék, mert a játékmester megszökött az asztaltól, és más magyarázta el a játékot, egy olyan ember, aki csak februártól volt játékmester, de úgy gondoltam, inkább a jót nézem, és annak az embernek adok egy 6-ost, aki helyettesítette a játékmestert. Amúgy a rendezvényt is lehet 1-tól 6-ig pontozni, én mindig 6-ost adtam. aznap gondolkoztam egy 4-es pontszámon, nem csak emiatt az eset miatt, volt ennek más előzménye is, de ha nem 6-ost adok, akkor le kell írnom, mi nem tetszett, de nem fért volna ki a lapra, ezért inkább akkor is 6-ost adtam, és jeleztem, hogy a kérdőívben a korra és nemre vonatkozó kérdések feleslegesek. Amúgy tényleg azok, de ezt soha nem tettem volna szóvá, ha nem éppen ezek miatt nem fért volna ki a véleményem. Ezért januárban is maradtam a 6-osoknál, azóta meg nem volt olyan esemény, ami indokolta volna a rosszabb pontszámot. Azóta is mindig mindenkinek 6-ost adtam… 🙂 A januári esetet meg szívesen részletezem privátban, nem itt, hozzászólásban mindenkinek, akit érdekel, de nem tagja az egyesület elnökségének.) A játékok értékelése abba számít bele, hogy mit hozzanak a szervezők a rendezvényre, és mi legyen a hónap játéka. A játékmesterek értékelésének eddig nem igazán volt súlya, de idén már negyedévenként jutalmazzák a legjobb játékmestert. Figyelembe vették azt is, hogy januárban, februárban és márciusban ki hány játékot játszatott, és természetesen az eredményeket is. És kiderült, hogy a kedvenc játékmesteremmel nem csak én voltam elégedett, hanem mások is, mert ő volt a negyedév legjobb játékmestere. 🙂 Társasjátékot kapott érte. Ő lepődött meg rajta a legjobban. 😀 (Én viszont sejtettem, hogy ő lesz. Ki más lenne? 😉 )

A sorsoláson kiderült, hogy 2 játékot is nyertem! 🙂 A másodiknál már nem is figyeltem igazán, mert egyszer már nyertem, és csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy az is én vagyok! 😀 Ráadásul közvetlen egymás utáni húzás volt. 😀 Az egyik egy Forestaurant nevű társasjáték, amit az egyesület egyik elnökségi tagja alkotott, a másik egy Ponder nevű egyszerű kis békás játék. 🙂 (Az új játékosunknak rendezvény közben már megmutattam, ki a 2 legfontosabb ember az egyesületben, röviden elmondtam, mit érdemes róluk tudni, és amikor nyertem a tombolán, akkor azt is elárultam neki, hogy ki találta ki azt a játékot, amit nyertem. 🙂 )

A tombolán nyert játékokat már itthon fényképeztem le. 🙂 Megbeszéltem a 2 játékostársammal, hogy szerdán mindkettőt kipróbáljuk. 🙂

A társasjáték délután tehát áprilisban is nagyon jól sikerült: megint játszhattam a kedvenc játékmesteremmel, sőt, még egy ember volt ott a kis szerdai csapatunkból (kezd alakulni a jó társaság, de a többiekkel is jóban vagyok ott, nincs velük semmi bajom), megint jókat játszottam, egy új játékot is megismertem, a kedvenc játékmesteremet is jutalmazták, és még a tombolán is nyertem, 2 játékot is! 🙂

Társasjáték délután