Október örömei

Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)

Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.

Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂

Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…

Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.

Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂

Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.

És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)

Photo11249

Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.

Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)

Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂

Reklámok
Október örömei

Jól sikerült ünnepi hétvége

 

Szerdán 38 éves lettem (ami kimondva már sok, de én még mindig fiatalnak érzem magam, és még mindig jobb, mintha fordítva lenne, bár azt a szép kort is szeretném megérni, sőt, még többet is), de a nagy ünneplés családilag csak vasárnap volt. Először is elmentünk egy rendezvényre: kirakodóvásár és búcsú volt a városban, találtunk néhány jó dolgot, láttam egy-két ismerős árust (még a zöld szervezet kicsiny piacáról, ahol annak idején évekig szereltem sátrakat), és mindent jól megnéztünk, még a Várból a kilátást is, de mégsem költöttünk túl sokat, csak jól éreztük magunkat.

Aztán volt az ünnepi ebéd sok fogással, természetesen csokoládétortával. 🙂 Előételnek a csirkehúslevesben főtt hús birsmártással, majd a csirkehúsleves, aztán sült nyúl petrezselymes krumplival, uborkasalátával, majd a torta. 🙂 Testvérem lejátszójából születésnapi dalok is szóltak, az egyik nagyon érdekes volt… 🙂

Most nem volt a lejátszóban sem a gyerekkori klasszikus, csak egy-két sort énekeltek el belőle nekem, amikor hozták a tortát, sem az utóbbi 5-10 évben divatos “hangulatjelentés“, sem az, ami nagy kedvenc, főleg, ha másnak szól, de nem sok embert mernék vele köszönteni.

Helyette fiatalítottak 8 évvel:

De voltak törpök is, a hozzám hasonló örök gyerekeknek (kedvenc részem: “Lobog a gyertya, de kínosan rémes, senki se tudja, Törpicur hány éves”, de kb. 2 év múlva már rólam is jobb lesz nem tudni… 😀 )

És volt egy brutálisan jó, egyedi produkció is:

A tortánál természetesen kívántam is (ugyanazt, amit augusztus közepén a hullócsillagnál, de akkor nem vált be, talán majd most teljesül, majd elárulom, ha sikerült), és természetesen ajándékokat is kaptam.

Ruhákat és édességet. Volt új csuklyás tavaszi kabát, egy készlet zokni, vékony és vastag pulóver (a vékonyabb, azzal a rozsdabarna csíkkal ugyanaz, mint amit a T betűs boltban láttam a fényképen a modellen, és ott egyből kinéztem magamnak, hogy kell nekem 😀 ), mellény, egy készlet étcsokoládé falatka és egy zacskó mag és aszalt gyümölcs. A képek nem mindegyikről a legjobbak, de nincs másik (a tavaszi kabátnak meg hosszú az ujja, csak összehajtottam, hogy ráférjen a képre). És amúgy is élőben kell látni ezeket! 🙂

A születésnapom azért is szép és jó, mert ilyenkor már a természet is kezd ünneplőbe öltözni. Érdekes, hogy nem csak a tavaszi virágoknál, hanem az őszi leveleknél is előbb jelenik meg a sárga, mint a piros… Most még sok a zöld (esős volt a szeptember, ezért frissen maradtak a levelek), de már van bőven sárga is, barna is, itt-ott még piros is. És sok fánál a sárgulás folyamata is látványos. Ezért természetesen készítettem képeket a lakótelep és környéke fáiról, bokrairól, terméseiről. Úgyis rég voltak már ilyen képek itt. 🙂 És talán még soha nem mutattam be ennyi bogyót!

De őszi lombhullás ide vagy oda, még van, ami rajtam kívül is virágzik… (Még beporzást is láttam!)

Ő pedig nem tudja, mit akar, egyszerre virágzik is, terem is, minden állapot megtalálható rajta:

De ha már a bogyóknál tartunk, ezt a fajta bogyót mindig szívesen nézem, mert nagyon felélénkíti a látványt, ha felbukkan valahol, és minden bokron egy kicsit más színe van…

Photo11990

És íme a lakótelepi bogyótermés (nem csak ebből a fajtából):

A bogyókon kívül más bizarr termések is vannak, pl. az ecetfáé. Nem tudom, hogy ez már termés, vagy még virágzik, mert kb. ugyanúgy néz ki, csak a virág inkább pirosas-bordós színű a termés meg barna, de elég bizarr… (Színéből ítélve inkább termés, de az ennél sötétebb barna is szokott lenni.)

De érdekes a platán bogyója is, nagy levélhez nagy bogyó jár. Csoda, hogy elbírja a szára…

Photo11973

És ha már platán, akkor van egy érdekes tulajdonsága. A legtöbb fa fentről lefelé sárgul, ő lentről felfelé. Messziről nem igazán látszik, közelről jobban. (Amúgy elég bizarr az őszi levélszíne is, leginkább tompa sárgásbarna, egy kis szürkés és zöldes árnyalattal.)

Photo11999

Más fák foltosan sárgulnak…

Photo11955

A páfrányfenyő csemete meg túl korán (a nagy testvére néhány száz méterrel odébb október végére sárgul be).

Photo11959

A diófák pedig egymást átkarolva vészelik át az őszi lombhullást és a dióburok-fúrólégy kártételét…

Photo12012

De érdemes a többi fát is megnézni a lakótelepen. Néhányuknak a levele és a termése is érdekes.

És a kilátás is szép sok helyen. A patakparton:

És a lépcsőházunk ablakából:

Photo12058

De ma még a munkahelyemről hazafelé is fényképeztem. Jó volt nézni, ahogy egyre színesedik a táj. Remélem, hogy az életem is ilyen színes lesz majd. 🙂

Jól sikerült ünnepi hétvége