Izgalmas hétvége

Izgalmas hétvégém volt…

Szombaton végigjártam a Berkenye tanösvényt, cikket is írtam róla. 🙂

Tegnap, vasárnap a Mihály-napi búcsúban voltam. Jó végigmenni rajta, megnézni egy kicsit, az is egy program, de kb. ennyi. Végigmentem egyszer az egészen, aztán csak a kóstolókon (pl. medvehagymás chiliszószt is kóstoltam), beszélgettem egy ismerős árussal (most több Csalán-piacos nem volt, “csak” a kedvencem, akiről kb. 3 éve kiderült, hogy ő is szeptember 26-án született, mint én 🙂 és nála is kóstoltam vilmoskörteszörpöt), vettem magamnak kürtős kalácsot is (ez a családban hozzá tartozik az ilyen kirakodóvásárokhoz), és hazamentem.

Na meg körbejártam és lefényképeztem a Mihály napi búcsú alkalmából felavatott új szobrot Szent Mihály arkangyalról, Veszprém védőszentjéről…

De volt nagyobb izgalom is a hétvégén. Úgy nézett ki, hogy eltűnt a környezetvédelmi bloggercsapatom egyik régi tagja. Mindenki aggódott, mi történt vele… De mivel már előkerült, mindenki megnyugodott, kár is több szót pazarolni rá. Minden jó, ha vége jó! 🙂

És lesz a héten ennél kellemesebb izgalom is. Részleteket majd itt, hozzászólásban írok, ha aktuális lesz, de addig is elárulom, hogy egy rólam írt cikkhez van köze. 🙂 (Új fejlemények és a veszprémi társasjátékos szervezetek rövid története hozzászólásban a cikk alatt.)

Reklámok
Izgalmas hétvége

Pozitív hétkezdés

Most már túl vagyunk a hét felén, április utolsó hetében. Néhány nap múlva már május lesz. Szépek ezek a tavaszi hónapok: április, május… 🙂 És egészen jól alakult ez a hét is… 🙂

Hétfőn megjöttek a fecskék a környékünkre. 🙂 Egyre kevesebben vannak, de mindig megbízhatóan jönnek, április vége felé. Most is 24-én hétfőn jöttek, amikor szoktak. 🙂 Mindig szívesen nézem őket, ahogy repülnek a lakótelep felett. 🙂 Majd az lesz nagyon vicces látvány, amikor a fiókáikat etetik! 😀 De az még egy kicsit odébb lesz, előbb fészket építenek, költenek, és utána jönnek a fiókák. Fénykép nincs még róluk, annyira nem jöttek közel, de majd felteszek még a héten egy néhány másodperces videót, ha sikerül felvennem a röptüket.

Valamikor hétfőn vagy kedden azt is megtudtam, hogy nyertem egy Facebookos játékban, a Napi Kincsek Tárháza bloggal. Ez volt az én napi kincsem 🙂 Egy képen volt 4 zacskós leves, hozzá kellett szólni, hogy melyiket nyerném meg, és 2 kisorsolt versenyző kapta azt a levest, amit kért. És valahogyan én is nyertem 🙂 És miért is azt a levest választottam? Mert hupikék törpikék vannak a zacskóján! 😀 “Jönnek a törpök, éhesek a hasak, rég kiürült már a levesporos tasak…”

De ez a zacskó szerencsére nem üres, ma jött meg, és ez lesz majd a szombati ebéd! Az ilyen értékes dolgokat nem lehet csak úgy, hétköznap bekapni, ezt érdemes hétvégére tartogatni! 🙂 Egyelőre csak a zacskót fényképeztem, majd szombaton a levest is! 😀

Photo8291

Tegnap este csak 2 fővel volt társasjáték, de jól éreztük magunkat így is. 🙂 A szokásos kis szerdai csapat talán kezd szétesni, már a múlt héten is csak ketten voltunk, ugyanezzel a játékostárssal, (de abban szerintem az időjárásnak is volt szerepe, most meg többen is jelezték, hogy nem érnek rá…), most még a kedvenc díjazott játékmesterünk sem jött el,  de remélem, májusban már megint többen leszünk. 🙂 Ez a kitartó játékostárs egyébként a csapat legújabb tagja, március végén csatlakozott, de már most látszik, hogy egyéniség, és szívesen játszik mindenféle játékot. 🙂

Mai örömöm az, hogy megjöttek a törpök, de erről már írtam. 🙂 Jó kis rajzfilm volt az annak idején, családtagjaim engem általában Okoskához szoktak hasonlítani. De szívesen lennék akár Törpicur is, neki még jó. 🙂 Most meg majd Hókuszpók módjára elfogyasztom a törpöket! 😀 Remélem, azért nekem nem csak Bibircsóka jut majd, hanem találok valaki jobbat is! 😀 (De ez még soká lesz, előbb munkahely, költözés, és aztán jöhet Bibircsóka vagy Törpilla…)

Amúgy eredetileg a tavaszi képeimet akartam feltenni ide, a legtöbb tegnapi és mai, de van egy-két régebbi is. Ha kimegyek akár csak a környékre is, jó látni, hogy mindig más fa és bokor virágzik, mindig más virág nyílik. A Berkenye Tanösvényen nem mentem most végig (kedden volt 2 éve, hogy átadták, azóta kb. 8-9-szer mentem rajta végig odafelé, és 1-szer vissza is), de egy részén ma is jártam, és fényképeztem virágzó berkenyefát. 🙂 Aztán megjött a nyereményem, és gondoltam, akkor már azt is beleírom ebbe a bejegyzésbe, összefoglalom a heti örömöket. És még messze van a hétvége, még bármi történhet… 🙂

2 hétfői és 1 keddi kép (akkor még célirányosan fekvőt fényképeztem, mert eszembe jutott, hogy ha még működik az a szakmai blog oldal, ahová kb. november óta nem írok, akkor kellhet nekik fejlécben, tavaly az őszit is én fényképeztem, ideje lecserélni tavaszira).

Szerdai képeimből a jobbak…

Csütörtöki, mai képek

Virágzik a berkenyefa a Berkenye tanösvényen

És amikor a fák törzsén van virág és levél…

Ennyit a heti örömeimről, remélem lesz még más is a következő 3 napban. 🙂

Photo8217

Pozitív hétkezdés

Júliusi élmények

Július 1-jén pénteken szokás szerint piacot szereltem. De ez egy különleges piac volt, mert esett az eső. Így alig tudtunk haladni a szereléssel, néhány sátorral talán el is késtünk. 😦 De legalább videó-felvételt készítettem az esőről a telefonommal. 😀

2-án szombaton nem történt semmi érdekes, de 3-ára, vasárnapra egy kis veszprémi bloggertalálkozót terveztünk a környezetvédelmi bloggercsapatommal. Eredetileg 4-en találkoztunk volna, de ebből az egyik eleve nem ért rá, a másik ezt az időpontot választotta ugyan, de kiderült, hogy más dolga van (pedig az ő kedvéért lett volna ezen a hétvégén), a harmadik meg későn tudta meg, már más programja volt… 😦 Ezért elmaradt a bloggertalálkozó, de volt helyette balatonfüredi társasjáték délután. 🙂 (Arról nem készült fénykép, mert nem nálam és nem az én játékaimmal játszottunk, és nehéz lett volna úgy fényképezni a játékokat, hogy ne látsszanak az emberek, de jó kis vasárnap délután volt. 🙂 )

5-én kedden kaptam fizetést, 6-án vettem belőle magamnak új pizsamát. 🙂 A boltban csak összehajtva láttam, itthon derült ki, hogy rövid ujjú, rövidnadrágos pizsama (először van ilyenem), de nyárra még jobb is így! 😀 Így néz ki összehajtva. (Remélem senki nem várt pizsamás outfit szelfit rólam! 😀 )

Photo4566

7-én csütörtökön nagyon szép helyen voltam állásinterjún, Balatonalmádiban. 🙂 Egy nap szabadságot kellett kivennem, de megérte, úgyis sok szabadságom összegyűlt március óta, miért ne venném ki ilyenekre? 😉 Akkor még úgy tudtam, hogy 2017. február 28-ig van szerződésem a munkahelyemen, de mivel közfoglalkoztatás, és abból nem lehet megélni, megpályáztam néhány adódó lehetőséget, és be is hívtak interjúra. 🙂

Aztán 8-án pénteken a sok jó után (társasjáték délután fizetés, új pizsama, szabadság, szép helyre utazás, állásinterjú) két rossz hírt kaptam. 😦 Egyrészt nem sikerült az állásinterjúm (de legalább értesítettek), másrészt csak július 31-éig van munkahelyem, augusztus 1-jétől megint álláskereső leszek. 😦 Nem tudom pontosan, miért küldtek el, de mindegy is. 😦 Remélem gyorsan találok egy jó kis környezetvédelmi állást! 😀

A rossz hírek után a hétvégém viszont jól sikerült. 9-én szombaton a társasjáték egyesület rendezvényén voltam (bepakolás, játékmester feladatok, kipakolás, közben meg sokat játszottam). 🙂 Erről az egyesület Facebook oldalán vannak képek, ott érdemes nézegetni. Következő rendezvény: augusztus 6.

10-én vasárnap megint privát társasjáték, megint Balatonfüreden, megint ugyanannál a kedvenc játszótársamnál (aki egyébként az egyesület alelnöke). Megint többféle játékkal játszottunk, és nagyon büszke voltam magamra, amikor az egyiket (egy Dicsőség Rómának nevű játékot) olyan fordulattal nyertem, amire senki nem számított. 😀 Én is vittem játékot, azokkal is játszottunk, és kiderült, hogy a Jenga Tetris (ottani játék, nem én vittem) nem csak toronyépítésre, hanem másra is használható. 😉 Erről már van saját fényképem is! 😀

Photo4333.jpg

Az a hétvége jól sikerült. De talán túl jól is, mert megint kiegyenlítette az élet… 11-én hétfőn este vesegörcsöm lett. 😦 Nem tudom, mitől, talán nem ittam eleget… Kijött az ügyelet, adtak fájdalomcsillapító és görcsoldó injekciót, és elmúlt. 🙂 (Azóta sem volt semmi panaszom, tünetem.) Aztán szembesültem a magyar egészségügy bürokráciájával… Az ügyelettől kapott papírt el kellett vinnem a háziorvosnak. Kedden próbálkoztam. Tudtam, hogy délután van rendelés, felhívtam őket, nem vették fel. Pedig elengedtek volna emiatt a munkahelyemről. Jött a B terv, munka után elindulok, hátha még fogadnak. De azon a héten rövidebb volt a rendelési idő, már bezártak. Szerdán a munkahelyemen kérdezték, hogy sikerült-e elintézni ezt a dolgot. Mondtam, hogy nem. Erre elküldtek, hogy intézzem el. De akkor már fél 11 volt (nem rögtön reggel került szóba a téma), 11-ig volt rendelés, sietnem kellett. Odaértem 11 előtt 2 perccel és kiderült, hogy már nem fogadnak senkit, csak akik előttem várakoznak. Kijött az asszisztensnő a rendelőből, meglátta, hogy új vagyok (nem voltam még ott, amikor összeírta a várakozók nevét), és azt mondta, hogy ha nem volt panaszom azóta, akkor menjek vissza máskor. De nem is vette el még a papíromat sem! Ez után már nem foglalkoztam az esettel, nem áldoztam rá többet a munkaidőmből, mert tudtam, hogy a következő héten szerdától szabadságon leszek, ezért arra a hétre halasztottam az intézkedést.

A következő esemény 16-án szombaton volt. Bándra utaztam. Egy olyan különleges valakihez, akit már többször is említettem. Eddig 3 bejegyzésben. Ebben a bejegyzésben róla írok lila betűkkel, ebben az ő ballagásáról van szó, itt pedig vele kirándultam. Eredetileg most is kirándulás volt a terv, Bándon, de mivel az időjárás nem tette lehetővé a kirándulást, vittem egy-két társasjátékot, meg neki is volt néhány játéka, és jót játszottunk! 😀

A következő hét izgalmas volt, szinte minden napra jutott valami esemény. 18-án hétfőn és 19-én kedden még dolgoztam, munka után pedig mentem a húszemeletesbe egy ismerőshöz. (Ő is abban a környezetvédő egyesületben dolgozott valamikor, ahol én.) Szívességet kért tőlem. Befogadta a húgát a 3 gyerekével, és az egyik gyereknek kellett volna matematikából segíteni pótvizsgára felkészülni. De a gyerek nem volt ott. Sem hétfőn, sem kedden. 😦

19-én kedden amúgy is majdnem veszélybe került egy baráti találkozóm… 😦 Eddig csak internetről ismertem, a motivációs oldalairól (FB csoport, blog, stb.), de kiderült, hogy élőben is jó társaság az illető, csak ritkán tudunk találkozni, mert Írországban él. 🙂 De majd ha megint Magyarországon jár, akkor megint találkozunk. 🙂 Az elejéről is majdnem lemaradtam, mert sokáig voltam az irodában (vártam valakit, aki nem jött el, később kiderült, hogy elfelejtette, pedig fontos lett volna), és a végén is sietnem kellett a húszemeletesbe. És el sem jött a gyerek… 😦 Ezért siettem el a baráti találkozót… 😦 Pedig még biztos elbeszélgettünk volna 1-2 órát. 🙂

20-án szerdán megkezdtem a szabadságomat. Szerdán, csütörtökön és pénteken is intézkednem kellett vesegörcs ügyben, ha már elhalasztottam egy héttel az egészségügyi bürokrácia (“nem fogadunk több beteget”) miatt. Szerdán mentem a háziorvoshoz (délelőtt, mert délután más, kellemesebb programom volt), elküldött laborba. Csütörtök reggel labor, délután vissza a leletért, péntek reggel vissza a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy nincs baj, nincs kövem vagy ilyesmi, nem kell ultrahangra mennem, ez csak egyszeri eset volt, talán nem is lesz többször, de ha mégis, akkor menjek vissza hozzá. Így ezen is túl vagyok! 🙂

De 20-ától 23-áig, szerdától szombatig sokkal kellemesebb programom is volt. Utcazene Fesztivál volt Veszprémben. A szervezéshez ugyan nincs közöm, nem ismerem személyesen sem a zsűrit, sem a zenészeket, sőt, még a fesztivál főszervezőjét is csak úgy látásból, mint mindenki a városban, de azt tudom, hogy a főszervező húga óvodai csoporttársam volt! 🙂 Valamikor 2013 vége felé keresgettem ismerősöket a kék oldalon, beírtam egy-két óvodai csoporttárs nevét is, és megtaláltam ezt a lányt. (Már nem is lány, hanem egyedülálló anya, de ez most mindegy.) Kiderült, hogy tényleg ő az, még emlékezett az óvodára, és egy kicsit rám is. 🙂 (Én arra emlékszem, hogy ő volt a legkisebb a csoportban, talán ezért is jegyeztem meg.) Aztán kb. fél évvel később, 2014 júniusában, utcazene előtt kb. 1 hónappal, a vezetéknevek azonossága miatt megkérdeztem tőle: “Rokonod-e XY, aki az utcazene fesztivált szervezi?” A válasz meglepő volt: “Igen, ő a bátyám.” :O Így derült ki, hogy a fesztiválszervező húga óvodai csoporttársam volt! 😀

Az utcazene fesztivált a szokásos módon töltöttem: színpadról színpadra jártam, hallgattam egy kis zenét itt, egy kicsit ott. Ahol jó zene volt, ott maradtam egy-két dalra, néha egy egész koncertre is. 🙂 Ahol nem tetszett, onnan elmentem. 🙂 Mindig hallottam valahol jó zenét, és sokszor a műsoron kívüli zenészek jobbak voltak, mint a hivatalos fellépők. 😀 Az élelmezést pedig a Food Truck Show keretében oldottam meg: ételt-italt kínáló lakókocsik álltak a belvárosban, az utcazene fesztivál kísérő rendezvényeként. 🙂

Természetesen idén is kiosztották a 2 díjat: a szakmait, amiről a zsűri dönt, és a közönségdíjat, amiről szavazni lehetett. Szokás szerint idén is szavaztam, és most az én jelöltem lett a közönségdíjas. 😀 A szakmait is értem, hogy miért kapta a győztes zenekar, mert tényleg jó zenét játszanak, de nekem valami hiányzik belőle. Szerintem a saját zenéjük iránti lelkesedés. Inkább rutinból zenélnek, mint örömből, és én ezt megérzem. Nekem az örömzene kell. Azt jó hallgatni! 🙂

Az utcazenéről is készültek fényképek. De hogyan lehet ezt megoldani az én “embereket lehetőleg nem fényképezek” módszeremmel? Nehéz volt, de végül sikerült. 🙂

Színpadok zenészek nélkül:

Tájékoztató táblák:

Az ételes lakókocsik:

A dekoráció:

A Vár falára esténként vetített képekről és a Hangvilla előtti téren, a fákra szerelt lampionokról nincs kép, mert amikor arra jártam, túl sok ember volt ott.

Utcazene utáni vasárnap családi program volt. Tehát a hét minden napjára jutott valami említésre méltó. Hétfőn-kedden a húszemeletesbe menni, kedden még a baráti találkozó is, szerdától szombatig utcazene (közben szerdától péntekig orvoshoz járni), vasárnap meg családi program. 🙂

A 25-ei hét (ez már a mostani hét, július utolsó hete) megint ugyanolyan hétfővel és keddel indult, mint az előző. Mentem a gyerekhez, nem volt ott. 😦 De már nem érdekel. Hétfőn egy állásinterjúmat is lemondta egy veszprémi cég, mert az igazgatónak más dolga akadt. Ez a hét hétfőtől csütörtökig még mindig szabadság, még mindig ráértem sok mindenre. 🙂 Pl. kedd este a húszemeletesből hazafelé szivárványt fényképezni! 🙂 Élőben is elég halvány volt, de szép! 🙂

Szerdán meg  a reggeli ködöt fényképeztem…

Photo4556

A csütörtök volt talán a legérdekesebb napom. Idén először végre vehettem EGÉSZ görögdinnyét! 😀 Családom tagjai általában feleket, negyedeket vesznek, mert nem mernek egészet választani. De én nem szégyenkezem ilyenekkel, én egészet veszek! 🙂 Eddig még mindig jól sikerült. Most is! 🙂 11 kg 89 dkg. Szép nagy dinnye, elég volt hazacipelni! 😀

Photo4559

A dinnyevásárlás után meg egyből mentem szórólapokat átvenni a társasjáték egyesülethez. Augusztus 6-án, szombaton lesz a július 9-eihez hasonló rendezvényünk, a meghívókat kellett az utcán osztogatnom. (Pontosabban: önkéntes alapon osztogattam az egyesület megbízásából.) A meghívó egyben tombolajegy is. Jól járt, aki kapott belőle. 🙂 Csütörtök délelőtt megkaptam a szórólapokat, délután osztogattam. Nem fogyott el, mind, de többet osztottam ki, mint amennyi megmaradt. És mindenkitől megkérdeztem: “Adhatok meghívót társasjáték klubba?” Csak annak adtam, aki elfogadta, ezért remélem, ők el is jönnek. 🙂

Pénteken munkanapom volt, az utolsó ezen a munkahelyen. Piac szerelés, helypénz összeszedés. Az egyik kedvencem (szőke hölgy, füstölt húst árul) meg is jegyezte, amikor szedtem a helypénzt: “Jöttél még utoljára bosszantani?” Mire én: “Reklamációs felárat is számoljak?” 😀 Végül nem számoltam felárat. 🙂 Egyébként mindig ilyet játszunk, amikor szedem a helypénzt, és úgy veszem észre, ő is élvezi. 😀 Rendszeresen behajtónak nevez, én meg ilyeneket mondok rá: “Védelmi pénz!”, mire ő: “Védj meg az ilyen pszichopatáktól, akik pénzt szednek!” 😀 Egyszer meg éppen akkor vásároltam, amikor szedtem a helypénzt. Mondtam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 Amikor sátrat szerelek, akkor népszerű vagyok, de amikor helypénzt szedek, akkor nem. Nem is értem, miért… 😀 De most már legfeljebb csak vásárolni fogok a piacon…

Szombaton megint családi program volt, ezért ma, vasárnap folytattam a csütörtökön félbehagyott szórólapozást. Így nézett ki a belváros vasárnap délelőtt:

De mégis sikeresen kiosztottam a maradék szórólapokat, mert a Sparnál még volt egy kis élet, a boltba bemenő, onnan kijövő, vagy mellette elhaladó embereknek osztogattam szórólapot. Délelőtt 11-re végeztem. Előtte persze kalandoztam egy kicsit. Kerestem az embereket. Hol lehetnek? Ha nem a belvárosban, akkor a fák árnyékában a Ligetben? (Erzsébet-sétány, gyerekkoromban még Lenin-liget volt a neve.) Nem. De legalább készítettem ott egy videót. 🙂 Kiülős helyeken? Csak a Marica volt nyitva, kiosztottam néhány szórólapot az ott ülőknek. Aztán amikor rájöttem, hogy a Sparnál van csak élet, akkor már csak ott álltam előtte és osztottam a szórólapokat. 🙂

A Ligetben készült videón 2 mókus kergeti egymást egy fa törzse körül. Nem mentem nagyon közel, nehogy elriasszam őket, és nehogy megharapjanak (kívántam már versben mókusharapást valakinek, nem szerettem volna én lenni az áldozat 😀 ), de talán így is látható. 🙂

Júliusban történt még egy esemény. Visszahívtak abba a szakmai blogmagazinba, ahol 2011-től 2013-ig írtam környezetvédelmi blogot. Vissza is mentem, már 3 cikkem született, környezetvédelmi témában. 🙂

  1. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/kiserleti-teruletek/
  2. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/igy-is-lehet/
  3. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/reklam-es-kornyezetvedelem/

És mik az augusztusi terveim? Holnap (augusztus 1, hétfő – szeretem, ha hétfővel kezdődik egy hónap, könnyebb megjegyezni) munkaügyi központ, aztán talán egy kis álláskeresés (van egy ötletem, hol találhatok nekem való munkát, ahol még ismernek is, ezért talán felvesznek, ha van üres helyük), utána meg elmegyek egy újabb adag szórólapért. Kiosztok amennyit csak tudok, de kb. 10-et meg kellene hagyni szerdára, mert arra is van egy ötletem, hol oszthatnám ki. (Van a mellettünk lévő házban egy kis játszóház általános iskolásoknak, de nyári szünetben csak szerdánként van nyitva.) Aztán 6-án szombaton egyesületi rendezvény. 18-án meg kellene úszni valahogy keresztanyám névnapját (ezt majd privátban kifejtem annak, akit érdekel), 20-án megnézném valahol a tűzijátékot (szerintem csak a veszprémit, élőben, vagy a budapestit a tévében). Kb. ennyi tervem van már augusztusra, de talán ennél több esemény is történik majd. 🙂

Júliusi élmények

Újabb élményeim

13-án hétfőn szereztem egy új társasjátékot. El is akartam vinni a szerdai csapatba. De 15-én szerdán létszámhiány miatt, 22-én pedig magyar-portugál foci EB meccs miatt maradt el a szerdai összejövetel. A többieket jobban érdekelte az EB, mint a társasjáték. Ezért még ki sincs bontva, pedig jó játék. 🙂 Remélem, hogy holnapután végre megmutathatom nekik… 🙂

17-én pénteken érdekes élményeim voltak a piacon.

  • 12 sátrat kellett szerelni, ez elég sok, főleg időre.
  • Küzdöttünk a széllel. 2 sátrat elvitt, az egyiket 2-szer is, és még 1-2 sátor ponyvatartó kerete is eltört (azokon kívül, amiket elvitt a szél).
  • Kedvenc füstölthús-árusom a piacon megint behajtónak nevezett, amikor szedtem a helypénzt. Erre válaszoltam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 (Mindig mondok neki valami vicceset, ha behajtónak nevez… Amúgy 3 éve szerelek sátrat a piacon, az árusokkal már tegeződünk, és amikor szerelek, akkor nagyon népszerű vagyok köztük. 🙂 Amikor szedem a helypénzt, akkor nem! 😀 )
  • Kaptam meggyes rétest a piaci süteményárusoktól. Nagyon finom volt, de volt benne meggymag. 🙂
  • Piac szerelés után ebédeltem, rántott halat, volt benne szálka! 😀
  • Az egyik kosár megrendelést későn tudtam csak kivinni, mert későn jött meg a megrendelt áru. És kivel lakik egy házban, egy lépcsőházban, egy emeleten a megrendelő? Egyik “kedves” általános iskolai osztálytársnőmmel és az édesanyjával. Szerencsére egyikükkel sem találkoztam. (Az osztálytársam cserkész lány volt, érdekes családból. Vallásos reformátusok, de mégis elváltak a szülei már a 80-as években, amikor ez még nem volt szokás. Tanítónő az anyja, – szerencsére nem a mi iskolánkban tanított, de elég beképzelt nő. És ez a cserkészlány úgy értelmezte a “napi 1 jó cselekedet” szabályt, hogy utána bármennyi rosszat megtehet. És azt a rosszat legtöbbször velem tette. Pl. bezárta a táskámat a lány WC-be… 😀 )

Ezek után csak jobb jöhetett. És jött is. A munkahelyemen most 2 laza hetem van. A múlt héten is csak pénteken volt sok munka, és most sem fogok megszakadni hétfőtől csütörtökig. A többiek gyerekeket táboroztatnak, engem az irodában hagytak, tartani a frontot, de nincs sok esemény. És a múlt héten itthon is nyugalom volt. A “kedves” testvérem külföldre utazott a barátnőjével. 🙂 Hétfőn reggel mentek, szombat este jöttek. Közben csütörtökön születésnapja volt. De mivel tudtam, hogy csak szombaton jön haza, és csak hétvégén tudom neki odaadni az ajándékát, elhatároztam, hogy körülnézek a pénteki piacon, hátha találok valamit… Főleg egyvalaki termékeire gondoltam, mert tudtam, hogy az öcsém örül majd neki.

Vettem neki ajándékot a piacon. Attól, akinél gondoltam, hogy találok. Málnaszörpöt 7 és fél decis laposüvegben! 😀 (Az üveg miatt választottam…)

Photo4330

De ő is hozott nekem ajándékot kintről, ahol járt. Ebben a csomaglásban egy kis kocka 63%-os kakaótartalmú étcsokoládé volt. (Van olyan gyártó, aki már a 45 vagy 52%-osat is étcsokoládénak nevezi, de 60-85% között az igazi! Egyszer a 99%-osat is megkóstoltam, de az már nagyon tömény volt.)

Photo4331

Szombaton már aludtam, amikor öcsémék hazaértek, de vasárnap reggel előbb keltem fel, mint ők. Megtaláltam a nekem szánt étcsokoládét, gyorsan megettem, visszacsomagoltam, majd amikor az öcsém felkelt, kibontottam: “Üreset hoztál?” 😀 Csak nézett… Aztán elárultam neki, hogy már kiettem belőle a tartalmát! 😀

És miért aludtam már szombaton, mire megjött a testvérem? Mert egy nagy társasjátékos rendezvényen voltam. 🙂 Ezt nem a szerdai csapat szervezte, hanem az egyesület. (Náluk ritkábban vannak események, de nagyobbak, mint a szerdai társasjátékozások.) Mivel az esemény zártkörű volt, nem fényképeztem, de sokféle játékot kipróbáltam. 🙂 Csütörtökön 13 órától péntek reggel 8-ig hirdették, de a munkaidőm miatt csak kb. csütörtök 17:00-23:00-ig és pénteken piac bontás után reggelig tudtam maradni és játszani. Mivel nem maradtam végig, csak a középmezőnyben végeztem, de megint akkora pontszámmal, hogy ha végig tudtam volna maradni, akkor talán még nyerési esélyem is lett volna… De így is jó volt ott lenni és játszani. 🙂 Játszottam új játékokkal is, olyannal is, amit már ismertem, sőt, olyannal is, mint az új társasjátékom. És már egyre jobban merem vállalni, ha valamilyen játékot még nem ismerek. Úgyis mindig szabálymagyarázattal kezdünk! 😀

Július 9-én szombaton nyilvános társasjátékos rendezvény is lesz, szintén az egyesület szervezésében. Oda is megyek! Most hétvégén pedig (valószínűleg vasárnap) környezetvédelmi bloggertalálkozó lesz. Végre nálam, az én kis városomban! 🙂 Jó csapat ők is. Remélem, minél többen leszünk! 🙂 És ha már környezetvédelem: ma még nem történt sok minden, de legalább láttam egy szarvasbogarat. 🙂 Szép, védett bogár. Nem bántottuk egymást, de lefényképeztem:

Photo4329

Újabb élményeim

Tihanytól Örvényesig

Ma reggeltől délutánig Tihanyban és környékén kirándultam. Persze nem egyedül. Útitársam, Kollát Gyula tapasztalt túrázó, és ugyan messze lakik a Balaton-felvidéktől, de mégis az az egyik kedvenc helye az országban. Most együtt fedeztük fel ennek a tájnak a szépségeit. Túráztunk már együtt korában kettesben és nagyobb társaságban is (a környezetvédelmi bloggercsapatunk tagjaival). A mai útvonalunk: Tihanyi Apátság – Belső-tó – gejzírmező – Újlaki templomrom – Szarkádi-erdő – Csúcs-hegy – Apáti-templom – Aszófő (Kövesdi-templomrom, Almás-forrás) – Örvényes.

Az apátságtól indultunk.

Photo3730

Aztán elindultunk lefelé a Belső-tó felé.

A belső tó partján megnéztük a gémeskutat, a kilátást és a szürkemarhákat is. (Ürgéket is láttunk, de azokat nem sikerült lefényképezni, mert gyorsan futottak és elbújtak a fűben.)

Aztán elindultunk az Aranyház felé. Ez egy gejzírkúp, ami a rajta élő zuzmó arany színéről kapta a nevét. (Most nem volt olyan zuzmós, hogy látsszon az arany szín, de így is szép.) Előbb egy erdei úton mentünk, majd elértünk egy Hármas-hegyi kúp nevű gejzírkúphoz, és megnéztük róla a kilátást…

Aztán már az Aranyház következett, még nagyobb gejzírkúp, szép kilátással, egy kisebb barlangszerű üreggel és sokféle növénnyel.

Aztán továbbmentünk az erdőben.

Elértünk egy újabb, kisebb gejzírkúpot. Tölgyes-kúp a neve.

Photo3790

Ilyen tüskés növények közt mentünk fel hozzá:

Photo3791

De szerencsére voltak ott barátságosabb növények is, pl. erdei szamóca, és barátságos állatot, zöld gyíkot is láttunk.

Ez utána elértünk még egy gejzírkúp-szerű sziklát egy kisebb barlanggal.

Photo3803

Kisebb kitérővel útba ejtettük az Újlaki templomromot:

Photo3805

És elindultunk a hegygerincen, sok helyen szakadék mellett, egészen közel a Balatonhoz. Csúcs-hegy, Nyereg-hegy és más hegyek. Volt balatoni kilátás, száraz fák, bokorba bújt és sziklára festett turistajelzés, és egy hosszú szakaszon csak sziklák cserszömörcével.

Aztán elértünk egy kilátópontot, ahol látszott Balatonfüred, Tihany, és mindhárom tó. (Külső-tó a nádassal, tőle jobbra a Belső-tó, és a kilátás mindkét szélén a Balaton).

És honnan fényképeztem ezt a kilátást? Innen:

Photo3887

Továbbmentünk erdőn-mezőn…

És elértük az Apáti templomromot.

Ez után a balatoni kerékpárúton mentünk tovább Aszófő és Örvényes felé…

Photo3908

Csak az utolsó rom, a Kövesdi-templomrom, és a mellette lévő Almás-forrás kedvéért tértünk le a kerékpárútról egy szép fasor felé.

Photo3913

Aztán megérkeztünk a romhoz és a forráshoz.

Vissza ugyanott, a fasorban a kerékpárútra. De hogy került ide egy tűzcsap?

Photo3929

Aztán folytattuk az utunkat a kerékpárúton Örvényesig. A kerékpárúton már nem volt túl sok látnivaló, legfeljebb az út melletti vetést szegélyező növények. (Ki tudja, mi ez a nagy pitypangszerű virág? Nagyobb a szőrös gömb rajta, mint a pitypang elfújható része…)

Örvényes nevezetességeit már nem tudtuk megnézni, mert már csak negyed óránk maradt a busz indulásáig, de azokat már egy korábbi találkozón megtekintettük. Így ért véget ez a 16 kilométeres túra. Remélem, hogy máskor is találkozunk még és kirándulhatunk az ország hasonlóan szép részein. Még több kép a túráról itt.

Tihanytól Örvényesig

2015 legjobb és legrosszabb eseményei

Január 1-jén kellett volna ezt megírnom, de aznap nem volt sem időm, sem energiám, alig voltam ébren, ezért 2-án kezdtem, de csak most tudtam befejezni. Nem is baj… Sok jó eseményt éltem át tavaly, és néhány rosszat is. A legtöbb jót 5 helyről kaptam:

  • a Csalán Egyesülettől,
  • egy Csalánban megismert illetőtől, akivel elég furcsa barátságban vagyunk, kívülről nézve egyáltalán nem illünk össze, egyesek csodálkoznak is, ha együtt látnak, mások többet látnak bele, mint ami van, – és ez a kétfajta vélemény, a csodálkozás és a belemagyarázás eléggé zavar -, de mindketten jól érezzük magunkat egymással, és vele csak ez számít,
  • a szakmai blogger csapatomtól,
  • és 2 társasjáték klubtól: az egyik csak egy kis baráti társaság, a másik egy bejegyzés alatt álló egyesület, amely mögött egy játékgyártó cég is áll.

De másoktól is bőven kaptam jó és rossz élményeket… “2015 legjobb és legrosszabb eseményei” Tovább olvasása

2015 legjobb és legrosszabb eseményei