Pozitív hétkezdés

Most már túl vagyunk a hét felén, április utolsó hetében. Néhány nap múlva már május lesz. Szépek ezek a tavaszi hónapok: április, május… 🙂 És egészen jól alakult ez a hét is… 🙂

Hétfőn megjöttek a fecskék a környékünkre. 🙂 Egyre kevesebben vannak, de mindig megbízhatóan jönnek, április vége felé. Most is 24-én hétfőn jöttek, amikor szoktak. 🙂 Mindig szívesen nézem őket, ahogy repülnek a lakótelep felett. 🙂 Majd az lesz nagyon vicces látvány, amikor a fiókáikat etetik! 😀 De az még egy kicsit odébb lesz, előbb fészket építenek, költenek, és utána jönnek a fiókák. Fénykép nincs még róluk, annyira nem jöttek közel, de majd felteszek még a héten egy néhány másodperces videót, ha sikerül felvennem a röptüket.

Valamikor hétfőn vagy kedden azt is megtudtam, hogy nyertem egy Facebookos játékban, a Napi Kincsek Tárháza bloggal. Ez volt az én napi kincsem 🙂 Egy képen volt 4 zacskós leves, hozzá kellett szólni, hogy melyiket nyerném meg, és 2 kisorsolt versenyző kapta azt a levest, amit kért. És valahogyan én is nyertem 🙂 És miért is azt a levest választottam? Mert hupikék törpikék vannak a zacskóján! 😀 “Jönnek a törpök, éhesek a hasak, rég kiürült már a levesporos tasak…”

De ez a zacskó szerencsére nem üres, ma jött meg, és ez lesz majd a szombati ebéd! Az ilyen értékes dolgokat nem lehet csak úgy, hétköznap bekapni, ezt érdemes hétvégére tartogatni! 🙂 Egyelőre csak a zacskót fényképeztem, majd szombaton a levest is! 😀

Photo8291

Tegnap este csak 2 fővel volt társasjáték, de jól éreztük magunkat így is. 🙂 A szokásos kis szerdai csapat talán kezd szétesni, már a múlt héten is csak ketten voltunk, ugyanezzel a játékostárssal, (de abban szerintem az időjárásnak is volt szerepe, most meg többen is jelezték, hogy nem érnek rá…), most még a kedvenc díjazott játékmesterünk sem jött el,  de remélem, májusban már megint többen leszünk. 🙂 Ez a kitartó játékostárs egyébként a csapat legújabb tagja, március végén csatlakozott, de már most látszik, hogy egyéniség, és szívesen játszik mindenféle játékot. 🙂

Mai örömöm az, hogy megjöttek a törpök, de erről már írtam. 🙂 Jó kis rajzfilm volt az annak idején, családtagjaim engem általában Okoskához szoktak hasonlítani. De szívesen lennék akár Törpicur is, neki még jó. 🙂 Most meg majd Hókuszpók módjára elfogyasztom a törpöket! 😀 Remélem, azért nekem nem csak Bibircsóka jut majd, hanem találok valaki jobbat is! 😀 (De ez még soká lesz, előbb munkahely, költözés, és aztán jöhet Bibircsóka vagy Törpilla…)

Amúgy eredetileg a tavaszi képeimet akartam feltenni ide, a legtöbb tegnapi és mai, de van egy-két régebbi is. Ha kimegyek akár csak a környékre is, jó látni, hogy mindig más fa és bokor virágzik, mindig más virág nyílik. A Berkenye Tanösvényen nem mentem most végig (kedden volt 2 éve, hogy átadták, azóta kb. 8-9-szer mentem rajta végig odafelé, és 1-szer vissza is), de egy részén ma is jártam, és fényképeztem virágzó berkenyefát. 🙂 Aztán megjött a nyereményem, és gondoltam, akkor már azt is beleírom ebbe a bejegyzésbe, összefoglalom a heti örömöket. És még messze van a hétvége, még bármi történhet… 🙂

2 hétfői és 1 keddi kép (akkor még célirányosan fekvőt fényképeztem, mert eszembe jutott, hogy ha még működik az a szakmai blog oldal, ahová kb. november óta nem írok, akkor kellhet nekik fejlécben, tavaly az őszit is én fényképeztem, ideje lecserélni tavaszira).

Szerdai képeimből a jobbak…

Csütörtöki, mai képek

Virágzik a berkenyefa a Berkenye tanösvényen

És amikor a fák törzsén van virág és levél…

Ennyit a heti örömeimről, remélem lesz még más is a következő 3 napban. 🙂

Photo8217

Pozitív hétkezdés

Anomália

Ma nagyon anomáliás az időjárás. Április van, de visszajött a tél. Ezt a videót készítettem ma a saját 8. emeleti ablakomból Veszprémben.

(Amúgy az is anomália, hogy a WordPress csak fizetős változatban töltene fel videót, ingyenesben csak képet, de ha feltöltöm YouTube-ra, vagy a Facebook oldalamra, és onnan linkelem ide, akkor a link helyén megjelenik a videó…)

De amúgy az Anomália női névnek is jó lenne. Nagyon szépen hangzik, és nincs vele semmi baj. A legtöbb keresztnév úgyis görög vagy latin eredetű, mint ahogy ez is. Könnyen kiejthető, jelentése is van (ez is fontos szempont), van egy célcsoport is, akinek lehet ilyen nevet adni (pl. nem kívánt terhességből született lányoknak, vagy ha fiút vártak, de lány született, stb.), és még névnapot is könnyen kitalálhatunk neki. Lehetne április 1-jén, bolondok napján, vagy mozgóünnepként mindig 13-án pénteken. Péntek 13 egyébként legalább 1-szer, legfeljebb 3-szor van minden évben, idén pl. januárban és októberben. A januárit már megúsztuk, az októberi meg még soká lesz, abból még akármi lehet. 🙂

Az időjárási anomáliákról meg csak annyit, hogy még holnapra is hasonló időt ígérnek, és soká lesz még az igazi jó idő. Tényleg szeszélyes ez az április. Csak a kis fecskéimet sajnálom. Persze nem tartom őket háziállatként, nem azért az enyémek, hanem csak a lépcsőházunkban élnek, több ablakban is, ezért olyanok, mintha az enyémek lennének. És mindig április 20-25 között szoktak megjönni. Szegények ilyen időjárásban érkeznek? 😦  Egyből vissza is fordulnak Afrikába! 😀 Remélem, megjavul addigra az idő és nem lesz semmi baja a kis fecskéknek…

Amúgy a hóeséssel nincs semmi bajom. Télen. De ilyenkor már nem szeretem. Az eső még belefér (bár nem az áprilisi, hanem a májusi eső ér aranyat), de a hóvihar még januárban sem ideális időjárás, nem csak áprilisban. És ugye Veszprémben mindig fúj a szél, most meg még jobban fúj, mint máskor. 😀 És még havazik is… Pedig már húsvét is elmúlt (és idén elég későn volt húsvét).

Tizenvalahány évvel ezelőtt volt olyan egynyári sláger, hogy “Miért nincs nyáron hó?”, de remélem nem azt kell válaszolni a kérdésre, hogy most már nyáron is van! Maradjanak csak meg az évszakok szépen, sorban, ahogy vannak, hagyjuk meg a havazást a télnek és ne áprilisban essen a hó!

Persze tudom, hogy nem kívánságműsor, de minden évszak akkor a legszebb, ha olyan, amilyennek lennie “kell”… Télen szép a fehér, havas táj, a deres, zúzmarás fehér fák. Tavasszal a virágzó rétek, a sok fehér és rózsaszín virágú fa és a kipattanó rügyek. Nyáron a napsütés és a zöld természet. Ősszel meg a mindennap más színű, egyre fogyatkozó és színesedő barna, sárga, piros levelek. Talán a nyár a kedvenc évszakom, mert az a legnaposabb és a legmelegebb, de fotós szemmel a tavasz és az ősz a legszebb, a sok szín és a folyamatos változás miatt. Mindennap más, mindennap új, mindennap szép.

Azt hiszem, ha lenne egy városban egy tér, ahonnét 4 utca nyílik a 4 évszakról elnevezve, és minden utcában mindig az az évszak lenne, ami a neve, akkor én mind a 4 utcát meglátogatnám néha, de a Nyár utcában laknék, és a Tavasz utcát és Ősz utcát látogatnám gyakrabban, főleg ha fényképezni akarnék, de néha bemennék a Tél utcába is egy kis felfrissülésre, meg egy kis fehér látványra a sok szín után. Mindig jó lenne, mert mindig tudnám, mire számítsak. De ha így keverednek az évszakok, és ilyen szeszélyes az április, akkor nem tudom, mire számíthatok, és ettől lesz igazán nagy az anomália.

De mikor is lenne időjárási anomália, ha nem áprilisban? Erről mondják, hogy szeszélyes. Talán ezért is lenne jó az Anomália névnap április 1-jén… És miért női név? Mert az “a” végű latin nevek női nevek (azt hiszem, az “a” végződés jelenti latinul a nőnemet, bár soha nem tanultam latint), és mert a nők szeszélyesebbek. Nem véletlenül hívják a süteményt is NŐI szeszélynek… 😀 Ezért lenne női név az Anomália, és ezért lenne a névnapja április elsején. 🙂

Anomália

Virágos vasárnap

Tegnap virágzó fák között jártam, ez volt a virágos vasárnap. Még nem virágvasárnap, mert az csak ezen a hétvégén lesz, húsvét előtt egy héttel, de már virágoznak a fák.

Több országban is megünneplik egyes fák virágzását. Japánban pl. Hanami néven ünneplik a cseresznyevirágzást. De Veszprémben is virágoznak már a gyümölcsfák, pl. a mi lakótelepünk és a belváros közti kis családi házas részen. Persze nem összehasonlítható Japánnal, ahogy a lakótelepünk színes házai sem hasonlíthatók össze Dél-Európával, de nekem mégis szép. 🙂 Kellemesen feltöltődtem az izgalmas hét után, amikor nem volt szerencsém az állásbörzén (majd talán 12-én…), de szerencsém volt a tombolán. És jólesett lassan menni utcáról utcára, nézelődni és fényképezni, mert amilyen szépen búcsúzott a március, olyan szépen kezdődött az április. 🙂

Most a legtöbb gyümölcsfa fehér.

De vannak fehér virágú fasorok is, pl. a Petőfi utca majdnem teljes hosszában…

Más színek is szépek, pl. a rózsaszín. A rózsaszínhez elég érdekesen viszonyulok. Én soha nem vennék fel rózsaszín ruhadarabot (egy időben nagy divat volt a rózsaszín póló és ing férfiaknak is, de én nem tudtam vele azonosulni), a szobám falát sem festeném soha rózsaszínre, és gondolkoztam a telefonszolgáltatóm lecserélésén is, amikor rózsaszínre váltottak (de aztán nem léptem semmit, mert amúgy elégedett vagyok a szolgáltatással), de a rózsaszín virágok mégis mindig megfognak, főleg a rózsaszín virágú fák. Talán az összes virágzó fa közül a rózsaszín (és a fehér) virágúakat látom legszebbnek. 🙂

A fákhoz tartozó házakat is érdemes lehet megnézni, néha nagyon jól mutatnak együtt…

Út közben az egyik sarkon egy macska is hozzám dörgölőzött. 🙂 Megálltam kicsit, hagytam neki, és közben próbáltam lefényképezni. Nem volt egyszerű, mert nem maradt egy helyben, folyamatosan tekergett körülöttem, de azért mégis sikerült 🙂

Volt, amikor boltívesen hajlott fölém a növényzet…

És még amiket láttam ott, kis kalandozásom során, beleértve az oda és haza vezető utat is. Fák más színű virágokkal, sövények (főleg sárgán virágzók), néhány utcakép, és egyebek…

Odafelé:

Ott:

Hazafelé:

Érdemes néha ezen a környéken sétálni, a lakótelepünk déli szomszédjában, a Barátság parkkal szemben, a belvárostól északra. Mindig frissítő látvány ez a sok fa és virág. És még szép házak is vannak arrafelé… 🙂

Virágos vasárnap

Búcsúzik a március

Szépen búcsúzik idén a március. Minden virágzik, a lakótelepünkön és környékén is. Akár a múltkor bemutatott színes panelházak között is lehet látni virágzó fákat, bokrokat, vagy füves részeket tele virágokkal. Most leginkább a sárga virágok nyílnak a fűben, de bőven van kék, fehér, és rózsaszín is. A fák között talán a fehér a legtöbb, de sárga is sok van, és rózsaszín is akad. És fehéren, sárgán, rózsaszínen virágzó bokrokat is láttam már. 🙂 De a zöld színre is érdemes figyelni, mert a fűszálak és a levelek zöldje most a legélénkebb, amikor frissen bújnak elő. 🙂 Ki is mentem ma a szabadba, délelőtt is, délután is. De nem csak növényeket, hanem néhány madarat és rovart is sikerült lefényképeznem. Készítettem vagy 300 képet, de itt csak a legjobbakat mutatom be.

Először csak a lakótelepen, a környékünkön mászkáltam összevissza, véletlenszerű útvonalon, de így is sok szépet láttam. 🙂

Aztán felmentem a dombra (oda, ahol már a múltkor is fényképeztem pl. tavaszi héricset). A dombon a bokrok fehéren virágoznak. Megint olyan fehérek, mint annak idején, télen, amikor zúzmarás volt a táj. És mindkettő nagyon szép. 🙂 (De azért remélem, hogy most néhány hónapig nem lesz zúzmara! 😀 )

Vissza a lakótelepre…

És kb. ennyi volt a délelőtt. Aztán délután újra kisétáltam, de most már kicsit határozottabb céllal. Igyekeztem minél naposabb útvonalon eljutni a lakótelep széle mentén a Jutasi útig.

Ott bementem a kiserdőbe, de nem nagyon a sűrűjébe, csak a szélén az ösvényen.

Majd fényképezgettem kicsit a virágzó fákat a Barátság-parkban és környékén.

Aztán a parkból hazafelé is készültek fényképek.

Ennyi volt a mai fotós túra a környéken, holnap más jellegű örömök várnak rám. (Társasjáték Délutánra megyek, játszom kicsit a hónap játékával, aztán remélem játszhatok néhány menetet kedvenc játékmesteremmel a kis szerdai csapatunkból, a többit meg majd meglátjuk, de biztos jó lesz! 🙂 )

Búcsúzik a március

Tavaszi hérics és más szépségek

Ma kétszer is kint voltam, kihasználtam a napsütést. Más dolgom nem is nagyon van… 🙂 Ezek a képek a Klapka utca és a körgyűrű közötti dombon készültek, a régi BMX pálya mellett. A nagy sárga kaporlevelű virág a tavaszi hérics, mindig március második felében virágzik. De vannak más, kisebb szépségek is ott. 🙂 Főleg sárgák, de akad ibolya is…

Készült néhány kép a Haszkovó lakótelepen is, pl. a 31-es számú háznál. 2 képen még az is látszik, hogy az egyik virágot éppen beporozza valamilyen rovar. Nem méh vagy poszméh, mert nem szőrös, valami dongóféle lehet, enyhén kékesek a hártyás szárnyai, és az egész rovar fekete. Nagy, poszméh méretű, kicsit féltem is fényképezni, hátha fullánkos… 😀

Egy kép a Haszkovó 13 melletti parkból.

Photo7348

És egy a Haszkovó 39-ből.

Photo7349

A tavasz és a virágok tehát mindenhol ott vannak, még a lakótelepi házak tövében és a járda repedéseiben is! Jó rájuk nézni… 🙂

Tavaszi hérics és más szépségek

Az első ibolyák

Ma láttam idén először virágzó ibolyákat. A környékünkön az óvoda és a mellette lévő négyemeletes ház között vezet egy kis út. Erről az útról láttam a ház falánál néhány virágzó ibolyát.

Ez az az óvoda:

Photo7296

És itt a ház:

Photo7295

Az ibolyák:

És egy kicsit közelebbről is:

Aztán végigjártam az általam ismert környékbeli ibolya-lelőhelyeket, de nem sok eredménnyel. Az Őrház utcában még nincs (az utca fűtőművel szembeni részén), és nincs a Barátság-parkban az erdő szélén sem. De nem volt még szerdán a Fenyves tanösvényen sem, pedig jártam a tanösvénynek azon a részén… És a Munkácsy úton is csak a kertekben nyílik néhány szál, a fák alatt a nagy ibolyamező még nem jelent meg. Korai is még, nincs itt az ideje, de örülök, hogy már ez a néhány szál ibolya virágzik. 🙂 Tavaly is korán megjelent, március vége felé, de nem ennyire korán, mint most. Felteszek egy tavalyi képet a Fenyves tanösvényről. (Március 28-ai kép.) Egy elég hosszú szakaszon végig tele van ibolyával az út széle. Majd idén is megpróbálom lefényképezni.

Photo2728

Amúgy feltűnt már valakinek, hogy Ibolya névnap nem is akkor van, amikor virágzik az ibolya? Ha jól tudom, augusztusban van. Jó lenne egyszer összeszedni ezeket a virágneveket, pl. Ibolya, Rózsa, Viola, Boglárka, Jácint (érdekes módon ez férfinév), stb. és megnézni, hogy virágzási időben van-e a névnapjuk. Ki vállalná?

Az első ibolyák

A Séd völgyében jártam

Tegnap érdekes napom volt de túl sok minden járt a fejemben. Tervben volt, hogy valamikor a héten teszek egy hosszabb túrát a Séd völgyében, Veszprémben. Hétfőn-kedden valamiért nem sikerült, nem volt idő, energia, de tegnap végre megtettem. Kb. azóta van tervben, amióta év elején (talán még január végén vagy február elején) láttam a Facebookon egy tavaly márciusi cikket a Séd völgyéről. Az a cikk nem teljesen sorrendben sorolja fel a látványosságokat, én viszont végigmentem rajtuk “turistasorrendben”, vagyis úgy, ahogy a Veszprémbe látogatóknak javasolják, folyásiránnyal ellentétesen.

Aznap persze más dolgok is történtek. Pl. megtudtam, hogy nem vettek fel Tihanyba a Limnológiai Intézetbe. Ezen kívül nőnap volt, és családom női tagjainak csak este sikerült megszerezni az ajándékokat. (Délelőtt túráztam, nem jártam bolt felé, este mentem a szokásos szerdai programomra, közben beszereztem ezt-azt, de még utána hazafelé is vásároltam egy ajándékot a plázában, mert már szinte csak az volt nyitva…) És az esti társasjáték is érdekesen alakult. 🙂 Először úgy volt, hogy lesz, 4 fővel, majd úgy volt, hogy nem lesz, csak én nem tudtam róla, hogy elmarad, aztán mégis csak lett egy kis rövid, kétfős társasjáték… 🙂 De már annyi minden járt a fejemben, hogy az egyik játékban a játékostársam nagyon egyszerű kérdésétől is nagyon zavarba jöttem, pedig mindennapos eset abban a játékban az a dolog, mégis azt mondtam, hogy ilyen nem nagyon van… És nem is voltam biztos abban, hogy mit mondok, de aztán megnéztem a játékszabályt és igazam lett! 😀 Ezúton is elnézést kérek a játékostársamtól ezért a zűrzavarért! 🙂 Csak hogy rögzüljön: Metro játékban az is letesz még lapkát, akinek nincs már kocsija, egészen a végéig, mert be kell teríteni a táblát, de az Aqua Romana játékból kiesik az, akinek elfogynak a munkásai, és már nem tesz le lapkát, nem léptet építőmestert! 🙂 Tehát kicsit zűrös nap volt (főleg a fejemben 😀 ), de volt benne 2 jó dolog, a kirándulás és a társasjáték. 🙂 A játékról most nincsenek képek (néha vannak, de nem mindig), de a délelőtti Séd-völgyi kirándulásról természetesen vannak fényképeim. 🙂 Megint a szokásos mennyiség készült, 263 db, de muszáj fényképezni, ha látok valami érdekeset! 😀

Az a városrész, ahol lakom, nincs túl közel a Séd partjához, el is kell jutni addig… Lementem kb. a levéltárig…

És még egy kicsit lejjebb. Balra van egy kerítés, annak a végénél kell balra fordulni…

Photo7030

Ott van egy murvás parkoló…

Photo7031

A parkolóból indul a Fenyves tanösvény. Én most nem jártam be az egészet, csak az északi ágát, úgy jutottam el a Sédhez. De a táblán az egész látható.

Photo7032

A tanösvény bejáratánál kicsit kuszának tűnik a növényzet. Szép ilyenkor is, amikor még nincs rajta levél, de majd egyre szebb lesz. Talán ősszel a legszebb, amikor piros a kúszónövények levele, de igyekszem minél többször, több évszakban is arra járni és lefényképezni! 🙂

Photo7033

És elkezdődik az erdei ösvény…

Photo7034

Most is fényképeztem rügyeket, akárminek is nézik a blogger Facebook csoport női tagjai! 😀 (Az előző bejegyzésemben lefényképezett rügyek egyeseket férfi nemi szervre emlékeztettek ott… 😀 )

Photo7035

Ennél a táblánál jobbra fordultam, arra rövidebb a Séd felé (de úgy is néhány száz méter…) 🙂

Photo7036

És haladtam tovább az erdei úton… (Most érdemes arra sétálni, mert szerencsére még nincsenek hangyák. Amúgy tavasztól őszig minden tele van velük…) Néha van kisebb-nagyobb szintkülönbség, akár 5-10 méter is, talán látszik a képeken. 🙂

Aztán kiértem az erdőből.

Photo7040

Itt már látszik a kilátó, de most csak fényképeztem, nem mentem fel rá. Jártam már a tetején… 🙂

Photo7041

Ezen az úton mentem le a tanösvény és a futópálya hivatalos kiindulópontjáig, az északnyugati parkolóig a Házgyári út és Fenyves utca sarkán.

Photo7042

Még egy kép a kilátóról…

Photo7043

Az északnyugati parkoló. Itt balra fordultam, a belváros felé. Háttérben látszik egy cég telephelye. Az nem érdekes, hogy mivel foglalkoznak (eredetileg kertészeti áruda, a táblájuk még most is kint van, de az újabb kiírás szerint tűzoltókészülékek javítása, cseréje zajlik itt), inkább az az érdekes, hogy nagyon hosszan elnyúlik, és mögötte folyik a Séd. És vajon mi van a kőkerítés tetején?

A kerítés teteje…

Photo7046

Igen, ez tényleg üvegcserép! És több száz méter hosszan elnyúlik ez az üvegcseréppel megkoronázott kőfal az út jobb oldalán.

Balra a kilátó, jobbra a cég egyik bejárata (a másik a parkolónál van, ahonnan indul a kőfal), és a fal még folytatódik, üvegcseréppel a tetején…

Balra az elhagyott dolomitbányában kezd visszanőni az erdő, de jobbra még mindig a kőfal látható…

Aztán jobbra érdemes nézni. Végre véget ért a kőfal! És végre előbukkant a SÉD!

Balra megint egy kisebb bányagödör maradványai

Jobbra megint a Séd, vadkacsákkal. (Tudom, tőkés réce a hivatalos nevük, de a vadkacsát mindenki érti… 😀 ) Még több kép lesz vadkacsákról a Séd különböző szakaszain. Mindenhol jól érzik magukat a patakban, ahol kellően természetközeli, és nem jár túl sok ember… (Visszafelé nézve is fényképeztem, mert arra úsztak, repültek.)

Balra az erdő, jobbra a Séd, előttem a kertészet… (A kertészet mögött folyik a Séd, és a kertészet hosszan elnyúlik az út jobb oldalán, ezért azon a szakaszon inkább a bal oldalról, az erdőről készült még egy kép. A képen látható ösvényt csak fényképeztem, nem mentem végig rajta.)

A kertészet után egy kereszteződés. Nem tudom, hogy igazi körforgalom-e, mert tábla nem jelzi, de elég kerek a közepe… Persze a 4 ágból 2 inkább csak gyalog járható… Balra a lépcső egy erdei útra vezet, ami a Spar és a Hittudományi Főiskola között, a főiskola mellett ér fel a Jutasi útra. Jobbra a hídon át a Dózsaváros felé vezet az út. (Ez a legrövidebb út a mi lakótelepünk és a Dózsaváros között, de csak száraz időben járható.) Egyenesen előre a Fenyves utcán lehet menni, ott a jobb oldalon a házak mögött folyik a Séd, ezért most egy darabig megint nem láttam. Persze átmehettem volna a hídon, a Séd túlsó partjára, de ott csak földút van, ami bérelhető kerteken át vezet, és mások kertjébe inkább nem tapostam bele, maradt a Fenyves utca. Jobbra házak, mögöttük a Séd, balra a domb és rajta az erdő. Természetesen lefényképeztem a körforgalmat, a bal oldali lépcsőt, a jobb oldali hidat és az egyenesen előre vezető utat is.

A Fenyves utca bal oldalán erdő van. Helyenként fallal megtámogatva, hogy ne dőljön  a házakra, ha megcsúszik a talaj…

Jobbra a házak mögött a Séd, annak a túlsó partján pedig bérelhető kertek terülnek el. A kép közepén lévő nagy fa és a bal oldali rózsaszín ház között látszik az a kert, amelyiket a nagymamám bérelt kb. 2000-től 2007-ig. Aztán amikor 70 éves lett, már nem akart ott bérelni. Nem bírta már a dombon felfelé cipelni hazafelé a megtermelt krumplit, borsót, uborkát. (Persze az egész család segített, de mindenkinek jutott bőven megrakott kosár vagy szatyor…) Jó volt ott dolgozgatni, segíteni, csak ez a felfelé cipekedés nem tetszett a végén, de megérte, hogy az ágyásból ehettem az epret, bokorról a málnát, szedés közben a borsót… 🙂

Photo7090

Ahol véget érnek a kertek, ott a Séd túlpartján is erdő van.

Photo7091

Az út jobb oldalán lévő házaknál még mindig érdekesebb a bal oldalon lévő erdő. A Séd úgysem látszik, mert a házak eltakarják. (De majd az első turistalátványosságtól, a Historia kerttől kezdve úgyis végig látszani fog…)

Az út jobb oldalán Várra nyíló kilátás…

Photo7097

Balra a Fenyves utcába csatlakozik be az Erdész utca és a Kopácsy utca. Az Erdész utca a Verga (veszprémi erdőgazdaság) székházánál éri el a Jutasi utat (a Vergában dolgoztam is néhány hónapot 2012-ben, a céges zászlójukat pedig itt is megörökítettem). A Kopácsy utca ferdén megy fel majdnem a buszpályaudvarig. Hazafelé majd az Erdész utcán lesz rövidebb (akkor már az volt a fontos, különben a Kopácsy utcán szebb lett volna, a Völgyikút ház parkján át…) Az első kép bal oldalán és a második képen az Erdész utca, az első képen jobbra, és a harmadik képen a Kopácsy utca látható.

De inkább továbbmentem néhány métert a Fenyves utcán… Jobbra látható egy nagy híd, az felvezet a meredek Remete utcára. Arra lenne a legrövidebb a turistáknak ajánlott út kezdetéhez, a Szerelem-szigethez, de nem másztam most dombot, hanem tettem egy kis kerülőt, ahogy a Séd is teszi, és bementem a Historia kertbe, és követtem a Séd kanyargását a Szerelem-szigetig. A Historia kertben lefényképeztem a nagy hidat is, ahogy átfolyik alatta a Séd, és több kis hidat is. (Budapesten a Dunán nincs annyi híd, mint Veszprémben a Séden! 😀 )