Hol van az a tó?

Már írtam ebben a blogban arról, hogy június 30-án szombaton önkénteskedtem az Új Nemzedék felkérésére egy EU-val kapcsolatos rendezvényen. Nálam lehetett kitölteni egy 10 kérdéses kérdőívet az EU-ról egy 5 állomásos vetélkedő részeként (ahogy itt is említettem egy külön bekezdésben). Az a rendezvény eredetileg a Kolostorok és Kertek területén, a Betekints-völgyben, a tónál lett volna, de mivel előtte 2 napig esett az eső, megijedtek a szervezők, és esőhelyszínre szervezték annak ellenére, hogy aznap már sütött a nap.

Ekkor mondta nekem az Új Nemzedék vezetője, hogy ő szerette volna, ha a tónál van az esemény, mert még nem volt ott, nem látta a tavat. Most végre jó idő volt hétvégén és ma rá is értem, ezért elmentem a tóhoz és lefényképeztem. Nem csak a tavat, hanem mivel az illető hölgy egy másik városból jár be busszal dolgozni, a buszpályaudvartól kezdve az egész utat lefényképeztem neki, hogy biztosan odataláljon. Talán 2 km a buszpályaudvartól. Lehet, hogy kicsit több, de 3 nincs. (3 km talán a park vége, ahol balra lehet fordulni a Laczkó-forrás felé, de addig nem mentem el. Csak a tóig.) Mivel a bejegyzés címzettje nem igazán ismerős a városunkban, ezért részletesen, utcanevekkel, várostörténeti érdekességekkel mutatom be a teljes útvonalat, mint egy idegenvezető. Mindent, ami szép, érdekes, fontos vagy nevezetes.

A buszpályaudvar végén, a 12. kocsiállásnál kell átmenni az úton. Ott kezdődik lefelé egy meredek utca, a Kopácsy utca.

A Kopácsy utcában, a Völgyikút Háznál elágazik az út. Lehet menni a ház jobb oldalán egyenesen tovább (erre rövidebb, de meredekebb és nem látványos), vagy balra a szerpentinen, (ami kicsit hosszabb, de nem annyira meredek és még szebb is). Most a szerpentint választottam, mert ott van bemutatni való látványosság. Mégpedig a Völgyikút Ház, ami néhány éve épült, az egykori strand helyére. A strand kb. az 1930-as évektől az 1960-as évekig működött. A strandtulajdonos unokája, egy építész hölgy tervezte a házat. A Völgyikút-forrás még most is megvan, de a strand újranyitását nem engedélyezték a hatóságok, valamilyen baktérium miatt, ami a vízben van. A forrás a park területén van, onnan indul egy kis patak, ami a Sédbe folyik be, és egy kis részén a parkban tóvá szélesítették. Ezt segítettem megtisztítani pénteken, de azóta már megint elkezdett szaporodni a békalencse. A tó körül egyébként nagyon szép park van, gondozott fűvel, nagy fákkal, virágzó bokrokkal. (Az első néhány képen a Völgyikút Házhoz tartozó étterem bejárata is látszik, ott volt a szombati társasjáték délután. Már tavaly augusztus óta ott vagyunk.)

Elindulunk tovább lefelé a Kopácsy utcán, de még egy utolsó pillantást vetünk a parkra, és megyünk egészen az utca aljáig, ahonnét kb. 10 métert megyünk balra, és máris látszik a Historia bejárata.

Ez a VeszprémFest rendezvény helyszíne is, aminek mindjárt vége lesz, július 11-étől szerdától 15-éig, vasárnapig tart. Egy baj van vele, amiért még nem voltam ott: fizetős. Szabadtéri rendezvény hogy lehet fizetős??? Ha valamelyik koncert nagyon érdekelne, megállnék a Historia területén kívül, utcán, közterületen, ahol jogom van megállni, és ahol már nem kell fizetni, és végighallgatnám onnan az egészet. A hang oda is terjed! 😀

Elhagyva a területet egyenesen megyünk előre, és most már végig követjük a patakot, egészen a tóig, folyásiránnyal szemben. És elérünk egy kis szökőkúthoz, aminek az oldalán ivókút is van. A mellette lévő épület régen malom volt (ahogy talán a Historia egyik épülete is, annak is Malomkert a neve), aztán vendéglátóipari egység lett, több néven. Most éppen Pajta kisvendéglő a neve, ha jól tudom. A malom után pedig NEM mentem át a kis hídon a Vár felé, és nem mentem fel meg le a lépcsőn, hanem inkább megkerültem a Benedek-hegyet. Ugyanazért, amiért a Kopácsy utcában is a szerpentinen mentem. Kicsit hosszabb, de nem olyan meredek, és látványosabb is, Több nevezetesség látható a kerülőúton, mint a Vár lépcsőin. (A lépcsőn is van egy jó hely, de arról majd később…)

A kerülőút neve Szerelem-sziget. Régen itt kettéágazott a Séd, és valóban sziget volt, most már a másik ága nincs meg, egy ágon folyik a mederben. De nagyon szép parkban folyik, fákkal és virágzó bokrokkal szegélyezve. Balra a Benedek-hegy látszik (talán észrevehető a tetején a nagy kőkereszt), jobbra meg a város 2 legjobb játszóteréből az egyik (de érintjük majd a másikat is). Nagyjából a Kolostorok és Kertek projekttel egyszerre, talán éppen annak részeként újult meg a Szerelem-sziget, és akkor épült a játszótér is. A Kolostorok és Kertek területe kb. innen kezdődik, és a Betekints-völgyi park végéig tart, de ha rendezvényhelyszínként beszélünk róla, akkor csak a tavat és környékét jelenti. A Szerelem-szigetről készült képeken egy sárga híd is látszik, ott sem mentem át, de majd megmutatom, hol értem volna ki, ha átmegyek rajta és végig a Benedek-hegy lábánál haladok.

Itt, a Szerelem-sziget végén balra kanyarodunk, a patakkal együtt, elmegyünk egy híd mellett (ott értem volna ki, ha átmegyek a már említett sárga hídon), majd egy szikla mellett, ami most alig látszik a növényektől, de már megmásztam egyszer, és ez után feltűnnek a Margit-romok. Árpádházi Szent Margitról nevezték el, aki IV. Béla király lánya volt. A tatárjáráskor IV. Béla megfogadta, hogy ha a tatárok kimennek az országból, akkor apácának adja a lányát. így is lett, és Margit királylány a Szent Katalinról elnevezett Domokos-rendi apácakolostorba került, Veszprémbe, ennek a romjai láthatók ma is. A török korban vált rommá, de még ma is a város nevezetessége. De a királylány, a későbbi Szent Margit nem maradt mindig Veszprémbe, hanem később átkerült a Nyulak szigetére, ami ma a róla elnevezett budapesti Margit-sziget. (És ugyancsak róla nevezték el a veszprémi Margit-templomot is, ami a Jutasi úton található, a buszpályaudvartól a vasútállomás felé indulva jobbra egy sárga katolikus templom, a focipályával szemben.) A romok mellett van egy szökőkút, Szent Margit szobra, és körülötte néhány rózsaágyás, mindegyikben más-más magyar szent rózsájával. A rózsákon kis táblák jelzik, hogy milyen fajta rózsa és kire emlékeztet. Ez után még mindig a patakparton megyünk tovább…

Itt már a Benedek-hegy túloldalán voltam.. És mentem a labirintuskertben, amerre a szökőkútból folyik a víz… Láttam szép sövényeket, virágzó bokrokat, és azt is megmutatom, hol tűnik el egy spirál lefolyóban a víz a szökőkútból. Az útszakasz végén látható a Véka könyvmegálló, ahová bárki betehet könyvet, és ki is vehet annyit, amennyit betett, majd a Fricska, és aztán át kell menni egy újabb sárga hídon (ahonnan visszanézve fényképeztem a patakot és a Benedek-hegyet, a megint pontszerűnek látszó kőkereszttel az egyik faág mellett), és látható Veszprém egy másik nevezetessége, ahová odafelé még nem mentem be, csak fényképeztem, de visszafelé már meglátogattam. A város legjobb fagyizója, a Völgy fagyizó. 🙂 Ide értem volna ki, ha egyből fel és le megyek a Vár lépcsőn.

Innen jobbra mentem, el a Gizella étterem és hotel mellett, át az úttesten (a Jókai utcán, ami régen elég rossz hírű környék volt, ma már kevésbé, de ha a Gizellától nem egyenesen megyünk, hanem balra, a belváros felé, akkor ott van pl. egy Szikla nevű katonai létesítmény is, a magyar repülésirányítás központja, és egy emléktábla, hogy egy rövid ideig talán 1944-45-ben ott őrizték a Szent Koronát), és kiértem megint a Séd partjára. Ott nem a jobb oldali kavicsos úton mentem, hanem a bal oldalon, mert ott közelebb vannak a nevezetességek.

Milyen nevezetességek? Előbb balra a Sintér-domb, helyi védettségű természetvédelmi terület, aminek egy része a Sziklához tartozó katonai terület (a Jókai utca is végig ennek a dombnak az oldalában húzódik), és ott volt régebben egy általam Tüskének nevezett szobor is (egy francia “művész” alkotása, egy 3 szoborból álló kompozíció része: egy Gubanc nevű szobor volt a belvárosi nagy körforgalomban, a Tüske a Sintér-domb tetején a Csúszda pedig annak a tónak a partján, amelyik ennek a kis utazásnak a célja, de szerencsére már mindhármat elvitték, érdemes a “szobor” szón lévő linkre kattintani, ott még láthatók), aztán felváltva fényképeztem a patak két partját, jobbra a Davidikum (katolikus egyházi középiskolai és főiskolai kollégium) parkjának magas fáit (az egyik képen az épület sárga színe is látszik), balra a vízmű múzeumának házait, és kerti törpe jellegű vízügyi használatú tárgyait.

Bolgár Mihályról, akiről szól az emléktábla, még utcát is elneveztek Veszprémben, de az messze van ettől a környéktől. (Ott is jártam már.)

Ezek után átmegyünk a Viadukt (hivatalos nevén Szent István Völgyhíd) alatt. A város legnagyobb és legszebb hídja 1938-ra, Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el, a Séd patak felett. De valószínűleg nem a halálára gondolva kellett volna megépíteni, mert azóta is sokan meghalni járnak ide, minden évben leugrik 2-3 ember öngyilkossági szándékkal a hídról, és általában sikerül is nekik. Talán 10-20 évente akad egy túlélő… Ennek ellenére nagyon szép és hasznos ez a híd, innen a legkönnyebb bejutni a Dózsavárosba a város többi részéből. Több buszjárat is közlekedik rajta, és gyakran használják az autósok is.

Photo11508

A hídon átmenve egy nagy parkolóba jutunk. Szemben a Gulya-domb, balra az állatkert (azt a területet hívják Fejes-völgynek a Gulya-domb és a Sintér-domb között, állítólag itt tűzték ki Koppány fejét a felnégyelés után), és jobbra indulunk a tó felé. A Gulya-domb talán legalacsonyabb része van itt. A domb lábánál egy kis nosztalgia: piros postaláda és kék nyomós kút. 🙂 A szalagkorlátok közti úton felmehetünk a Völgyhídra. Vagy éppen onnan jönnek le emberek és autók az állatkert és a Betekints-völgy felé…

Az utolsó kép szélén látszik egy villanyoszlop meg egy ház oldala. Arra mentem tovább. (Ez az út egyenes folytatása annak, amelyikre rákanyarodtam a nagy parkolóból jobbra.) Itt kezdődik a Betekints-völgy. Nem tudom, honnan ered a neve, ki hova tekintett be, de van jobbra egy Betekints nevű hely, balra meg egy újabb, Patak-party nevű vendéglátóipari egység, ahol még egy színpad is van.  A kettő között mentem, a patak partján, még mindig folyásiránnyal szemben, a fák alatt. Balra lefényképeztem a hegymászók kedvenc sziklafalát, szerencsére most nem mászott rajta senki. És szintén balra van egy nagy játszótér. A part alatt. Igen, tényleg a mondóka alapján épült! 🙂

A játszótér után van egy útelágazás. Lehet menni balra, fel a Rovaniemi lépcsőn. Rovaniemi a finn testvérvárosunk, Lappföldön, valahol ott lakik a lappföldi Mikulás, Joulopukki, aki minden évben ellátogat városunkba. A Gulya-dombon 2 kilátó is van. A Rovaniemi lépcső tetején a kisebb kilátóhoz érnénk, ami a Gulya-dombi Tanösvény 3. állomása. De most nem mentem fel arra. És egyenesen sem mentem tovább, a tó kevésbé látványos oldalán (ott majd visszafelé…), hanem jobbra a kis hídon, és át a nagy kőkapun, ami a már születésem előtt megszűnt (kb. a 60-as, 70-es évekig működő) vidámparkhoz tartozó kisvasút egyik állomása volt (bejárat? pénztár? állomás? ilyesmiket hallottam róla). És a kapun túl van egy kisebb játszótér, ahol még krokodil is van! 🙂 Persze nem élő, csak fából. 🙂

És most következik a tó… El lehet indulni jobbra, és az óramutatóval ellentétesen körbejárni, vagy egyenesen a hídon. És előbb körbejártam, aztán vissza az elágazáshoz (nagy játszótér, lépcső, kis híd), megint be a nagy kapun, és aztán mentem rá a hídra.  A híd bemegy a tó közepéig, ott jobbra kanyarodik, és kiér a partra. Ott mentem vissza a kapuig, aztán egyenesen ki, végig a Betekints-völgyben. (Ez csak leírva bonyolult, ott helyben nagyon könnyen átlátható.)

Először tehát körbejártam a tavat, és a szélén a nádast fényképeztem. Az a jellegzetes barna buzogány a gyékény virágzata, a nád tetején a fű virágához (vagy kukoricavirághoz) hasonló bóbita van.

Aztán egy kicsit tisztul a kép, szétnyílik a nádas, és látszik néhány tavirózsa. Érdekes színű a viráguk, élőben egy sötétrózsaszín és lila közötti szín, pirosas árnyalattal. (De van a tóban fehér és sárga is.) Majd megérkeztem oda, ahol a híd a kanyar után partot ér.

Még mindig a tó jobb oldalán voltam, ott mentem tovább, egészen a kis stéghez, ahonnan jó a rálátás a tóra. Közben fényképeztem halrajokat a vízben, egészen pici halakból, ezért csak sejteni lehet a képeken, de a tavirózsákat és a vadkacsát jól lehet látni. Siklót és békát ma nem láttam, de azok is élnek a vízben, gyakran látom őket.

Az utolsó képet érdemes megnézni, azon az íves hídon megyek át majd a tó túlsó partjára, és kiérek majd a kereszteződéshez (“a part alatt” játszótér után, ahol a lépcsőre is fel lehetne menni). De előbb a tónak ezen az oldalán mutatom be a már meglévő nevezetességeket. A kis jezsuita templomot és mellette az apácakolostor romjait. És a nagyszínpadot, ami a Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszín fontos része. Itt lett volna az EU-val kapcsolatos Családi Nap, ha nem esőhelyszínre szervezték volna.

Egy utolsó pillantás a tóra erről az oldalról…

Photo11555

És átmentem az íves hídon a túloldalra. Ha nem mentem volna át, akkor egy szép, füves-fás parkot láttam volna, még 1 vagy 2 ennél egyszerűbb híddal. A patak túlsó partján pedig a Gulya-domb lábánál, fákkal borított területen visz az út (részben természetes erdővel, részben kisebb, ültetett, kitáblázott fákkal, de azoknak egy kisebb részét, a Rovaniemi lépcsőhöz közeli szakaszát amúgy is bemutatom majd). Ha meg még tovább mentem volna, a park végéig, akkor ott balra kanyarodhattam volna a Laczkó-forrás felé. (Így, cz-vel, mert ugyanarról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a múzeumot.) De nem mentem tovább a park felé, és főleg nem mentem el a forrásig, ami a park végétől még kb. 600 méter, a tótól meg majdnem 1 km, hanem csak a tó végénél mentem át az íves hídon.

Ez a buszmegállónak kinéző építmény már a tó túlsó partján van, és valamikor tényleg megálló volt. Csak nem busznak, hanem a vidámparki kisvasútnak.

Photo11556

Néhány kép a tó túlsó partjáról…

Ígértem képet kitáblázott fákról a tóparti út túloldaláról, a Gulya-domb tövében. Ez ennek az útnak a kereszteződéshez nagyon közeli szakasza, már a tó végén túl, de még nem a Rovaniemi lépcsőnél. A Tudás Erdeje. Nagyon szép név, de ha már tudás, akkor tudjunk is meg valamit a fáról! Pl. azt, hogy milyen fa. Senkit nem érdekel, hogy ki ültette, mégis ez van a táblákon a fa fajtája helyett… Csak a lényeg maradt le róla.

Van itt még egy rom, egy épület maradványai. Télen jobban látszanak a kövek, ilyenkor nyáron benövik a növények. Még nem sikerült kideríteni, minek a romjai…

Photo11566

A tavat már megkerültem, de a hídon még nem voltam. Bementem megint a nagy kőkapun, és rámentem a hídra. Lefényképeztem a vízben a halakat, a tavirózsákat és még teknősöket is.

Ezzel mindent megnéztem és megmutattam, amit a tóból látni lehet és érdemes. Lementem a hídról a kanyar után, vissza a nádas mellett a kőkapuhoz, el a mondóka alapján tervezett játszótér mellett, és tovább, ki a Betekints-völgyből. A völgyből kifelé még van egy nevezetesség. A játszóteret elhagyva, de még nem a hegymászók kedvenc sziklafalánál van egy vaskapu a hegyben, ami csak erről az oldalról látszik (ha befelé haladok a Betekints-völgyben a sziklafaltól a játszótér felé, akkor nem). Ez a kisvasút alagútjának bejárata.

Photo11584.jpg

Ez után a már ismert útvonalon haladtam visszafelé a Séd partján, át a Völgyhíd alatt (a Völgyhídtól a Gizelláig most a kavicsos úton mentem, jobb érzés nekem kavicsos úton menni, mint aszfalton, de még jobb a természetben), be a Völgy fagyizóba egy gombóc jamaicai csokiért, fel és le a Vár lépcsőn, mert arra rövidebb, majd még 2 km haza.

Reklámok
Hol van az a tó?

Madarakat fényképeztem

Valentin nap ide vagy oda, én ma egyedül kirándultam és jó volt így. 🙂 Legalább tudtam fényképezni! 😀 Láttam nemrég egy cikket a Séd völgyéről Veszprémben, ahol szinte az összes érték és látnivaló benne volt egy rövid cikkben, csak éppen nem sorban, hanem összevissza. A cikk már tavalyi, de csak a napokban osztotta meg valamelyik ismerősöm a Facebookon. Erre elhatároztam, hogy írok egy jobb cikket. Gondoltam, hogy végigmegyek a Séd völgyén Veszprémben a Fenyves utca és Házgyári út kereszteződésétől a Betekints-völgy végéig, és talán tovább a Veszprémvölgyi úton a Laczkó-forrásig. (Így, cz-vel, mert egy Laczkó Dezső nevű veszprémi geológusról, piarista tanárról nevezték el, akiről a múzeumot is.) De ezt egyelőre csak távlati tervnek szántam, hogy majd valamikor ilyen is lesz…

Aztán vasárnap kaptam a hírt, hogy a Betekints-völgybe új madarak költöztek be. Valami fehér meg egy sötétebb is. Öcsémtől hallottam először vasárnap, aztán utánanéztem hiteles forrásból is. Nagy kócsag (nagy fehér madár, a természetvédelem jelképe, minden védett terület szélén ott van róla a rajz a táblán) és szürke gém (hasonló méretű és formájú, nevéhez méltón szürke madár).

http://www.veszpremtv.hu/hir/nagykocsagok_veszpremben-n9356.html

Tegnap más programom volt, de ma elhatároztam, hogy megnézem a nagy kócsagokat és a szürke gémet, ha még megvannak. És egyben összekötöm a kirándulást a Séd völgyének végigfényképezésével, a Fenyves utcától a Betekints-völgyig. El is indultam, lefelé a Jutasi úton, majd a parkolónál be az erdőbe a Fenyves tanösvényre, és a tanösvényen az északnyugati parkolóig, a Fenyves utca és Házgyári út kereszteződéséig. A tanösvényről és a kilátóról már volt cikkem itt is, és máshol is, azokat most nem is akartam fényképezni. A tervezett útvonalam ez volt: Fenyves utca – Historia kert – Szerelem-sziget (ha már Valentin nap van ma 🙂 ) – Margit-romok – labirintuskert – át a Völgyhíd alatt a Séd partján – Betekints-völgy (a tóig mindenképpen és talán tovább is). Ezen az útvonalon fényképeztem volna, amit látok. Az útvonalat teljesítettem is. De a kiindulópontnál, a tanösvényhez tartozó északnyugati parkolóban (Fenyves utca és Házgyári út sarkán) észrevettem, hogy baj van. Igazi fényképezőgépem még nincs, egyelőre csak fényképezős telefon, és kezd lemerülni benne az akkumulátor. Olyan szinten volt feltöltve, amivel 1 napig még kibírom készenlétben, de 5-10 perc beszélgetéstől vagy 30-40 fényképtől már lemerülne. És ahogy magamat ismerem, ilyen hosszú úton nem 30-40 fénykép készült volna… Inkább 3 jegyű számra gondolnék, ahhoz meg teljes töltöttség kell! 😀

Ezért elhatároztam, hogy végigmegyek az úton, és csak a nagy kócsagokat és a szürke gémeket fényképezem. Vagy ha már visszaköltöztek az eredeti helyükre, akkor a tavat, mert az minden évszakban szép. 🙂 Készült is néhány fénykép a tóról… 🙂

Először szemből fényképeztem a tó jobb oldalát, majd a bal oldalt is.

photo6876photo6877

Aztán elindultam jobbra és több helyről is lefényképeztem a befagyott tavat. Közelebbről is, messzebbről is, a jégen megcsillanó napot és a lékeket is.

Aztán túlmentem a tavon… És láttam a Csúszda nevű vasszobor helyét.

photo6884

A Tüske és a Csúszda is eltűnt már tavaly, de a legrondább, a Gubanc még megmaradt. Egy francia “művész” alkotásai. Nem ez a hivatalos nevük, de azt nem tudom, én neveztem el őket az alakjukról. Facebookon már 2015. szeptemberében megosztottam róluk nyilvánosan egy albumot. Lesz majd közelebbi kép is a Csúszda helyéről, azon látszik, hogy nem nőtt ki még ott a fű. Látszik a nagy vastömb helye is, meg a róla lelógó hajlított vasrudak földre érő végei is. És ott a Csúszda helyénél észrevettem néhány vadkacsát… Ha már a nagy kócsagok a szürke gémmel együtt hazaköltöztek, legalább a kacsákról készítettem néhány képet. Így mégis tudtam madarat fényképezni. 🙂

Aztán átmentem a túlpartra. Onnan is fényképeztem a kacsákat, messziről is, közelről is.

Ezek után lefényképeztem a tavat, a másik oldalról is, befejeztem a kört.

Innen már nem fényképeztem tovább, kimentem a Betekints-völgyből, amerre bementem (nincs is más út a Völgyhídtól a tóig), aztán fel a Völgyhídra, át a hídon, majd a belvároson keresztül haza. Most csak ennyi kép készült, de valamikor egy-két héten belül megismétlem ezt a túrát teljesen töltött akkumulátorral, és akkor majd egészen a Fenyves utcától a Laczkó-forrásig fényképezek… 🙂

Madarakat fényképeztem