Húsvét hétfő

Jól eltelt a hosszú hétvége.. Lényegében nem csináltam semmit, de nem is kellett csinálnom semmit. Elvoltam itthon a könyvtári könyveimmel, rejtvényújsággal, mindennap több menet társasjátékot játszottunk a családdal, és persze amikor éppen sütött a nap, akkor igyekeztem minél többet kint lenni és fényképezni. 🙂

Húsvétkor már alig van kit meglocsolni, de azért költöttem egy locsolóverset. Nem olyan kitűnő, mint ezek, a mai magyar irodalom legnagyobb alakjának alkotásai, de azért talán vállalható. 🙂

Húsvéti nyúl tojást tojik,

Locsoláskor kölni folyik.

Ha menekülsz, nem bújsz elő,

Locsoljon téged az eső!

Ma is készült néhány fénykép.

Először is: mandulavirágzás a lakótelepen. Ugyanannak a háznak az egyik oldalán:

És a másik oldalon:

Aztán átmentem az egyik kedvenc helyemre, ahol sokat fényképezem a természetet, a BMX pálya melletti kutyasétáltató dombra. Még mindig nem olyan virágos, mint március végén szokott lenni, pedig már április eleje van, de már nincs sok hátra, hogy olyan legyen. 🙂

Ilyennek kellene lenni:

Photo10365

És egy kis részen már alakul:

Photo10366

Közelről a sok kék fürtös gyöngyike is látszik, messzebbről inkább csak a sárgák. Sárga virágból többféle van ott, pl. a tavaszi hérics.

Az a kék virág még nem nyílik, ami kb. a tavaszi hériccsel együtt virágzik ezen a dombon.

De van helyette a dombon csiga, kisebb is, nagyobb is.

És vannak érdekes, szőrös fekete hernyók is. Remélem, lepke lesz belőlük… 🙂 (És remélem, nem gyapjaslepke. Nem szeretném újra átélni a 2004-2005-ös inváziót… De biztos nem az, mert a gyapjaslepke hernyója fákon élt, ezek meg a fűben voltak.)

És már vannak más rovarok is, nem csak lepkék. Sőt, már beporzást is láttam!

És még néhány kép erről a helyről összegyűjtve…

Ezek után elindultam a kedvenc rózsaszín virágú fáimhoz. Kíváncsi voltam, fejlődtek-e a rügyek, és látszik-e már, hogy kb. 1 hét múlva virágozniuk “kell” (az utóbbi néhány évben, amióta figyelem őket, április 10 körül kezdtek virágozni, plusz-mínusz 2 nap). De előtte még észrevettem egy kisebb fát. Nagyon feltűnőek voltak a piros ágai és rügyei, ezért őt is lefényképeztem. 🙂

És íme a rózsaszín virágú fák…

Aztán elindultam és mentem. Nagyjából véletlenszerű útvonalon a lakótelepen. Nem csak a dombon van beporzás, máshol is megjelentek a rovarok a növényeken…

Photo10435

Láttam galambot és tojást is. Nem egymás mellett, néhány száz méterre egymástól. A múltkori tojás sincs már meg, ez a mai kb. 5 méterre van annak a helyétől.

És már rügyeznek a fák, bokrok. A legkisebb kedvenc fám is rügyezik a lakótelepen.

És a többi mai kép a lakótelepről, virágokról és rügyekről.

Ez után még medvehagymaszedés is belefért a napba, nem is olyan nagyon messze, talán csak 10 km-re egy titkos helyen, de ott nem egyedül voltam, ezért nincsen róla fénykép. De ilyenkor az egész Bakonyban medvehagyma az aljnövényzet. Március végén és április elején (kb. március 20-tól április 10-ig) érdemes szedni a levelét. Sokan összekeverik a mérgező gyöngyviráglevéllel, de én nem. Egyszerű, csak meg kell szagolni. A medvehagymának fokhagymaszaga van, a gyöngyviráglevélnek nincs.

És mit tervezek erre a hétre? Még nem tudom pontosan, de lesz egy laza, négynapos munkahét, szerdán lesz megint társasjáték, de még nem tudjuk pontosan, hol, mert a szokásos helyünkre nem biztos, hogy bemehetünk, keresünk helyette másikat erre az egy alkalomra. Vagy azt a helyet, ahol a “konkurencia” is játszik, vagy ha ott nem, akkor oda megyünk, ahol kezdtük az egészet. Hétvégére még nincs tervem, csak annyi, hogy megyek vasárnap szavazni, de szombaton meg könyvtárba kellene menni, visszavinni a régi könyveimet. Más tervem még nincs a hétre, de talán ennyi elég is. És az is biztos, hogy megnézem néhányszor, kivirágzott-e a BMX pálya mellett az a kis domb, nyílik-e már az a kék virág, ami csak azon a kis helyen virágzik, és a kedvenc rózsaszín virágú fáim virágoznak-e. Ha meglátom ezeket a szépségeket, biztos lesz róluk fénykép is. 🙂

Áprilisban további tervek: 10-én, jövő kedden testvérem névnapja, ajándékot kell szerezni 9-én hétfőn munka után a Plázában vagy a T betűs boltban… 14-15-én nagy társasjátékos hétvége (14-én a turisztikai szezonnyitón lesz a kis szerdai csapatunk, 15-én meg az egyesületben lesz a nagy társasjáték, amire minden hónapban megyek), 21-22-én rövid hétvége (21-én szombaton dolgozzuk le az április 30-ai hétfőt), majd jön a 4 napos hétvége (április 28-29-30. szombat-vasárnap-hétfő, és május 1. kedd). Remélem, hogy jó idő lesz legalább a 14-15-ei hétvégén és a hónapzáró május 1-jei hosszú hétvégén. És talán a hosszú hétvégére a kedvenc fagyizóm is kinyit már (a Várból a Völgyhíd felőli oldalon levezető lépcsőn). Várom már az olyan jó időt, hogy érdemes legyen kinyitni… 🙂

Reklámok
Húsvét hétfő

Díjátadó

Tegnap díjátadón voltam, a Világítástechnikai Társaságnál Budapesten. A “Világíts rá!” pályázaton voltam érdekelt, vers kategóriában. Néhány napja felhívtak, hogy díjazott lettem, de nem árulták el, hányadik… Az 1-3. helyezettet díjazták (külön a rajz, vers és videó kategóriában), jutalom a 3. helyezettnek 5000 Ft Media Markt utalvány, a 2. helyezettnek 25000 Ft, az elsőnek 50000 Ft, és voltak minden kategóriában különdíjasok is.

A pályázat témája: a lámpahulladékok szelektív gyűjtésének népszerűsítése. Ezzel a verssel pályáztam (kicsit hosszú, de 40 perc alatt megírtam):

Fényhulladék

Fenn az égen ragyog a Nap.

Sugarából mindenki kap.

Mégsem elégszünk meg vele,

Világítunk estefele..

A kisszobában lámpa ég,

Világít, van ereje még.

Amíg a fényét megtartja,

Nem nézzük, hogy milyen fajta.

Pedig fontos tudni, nagyon.

Mert sok minden múlhat azon.

Izzó vagy halogén égő?

LED lámpa vagy kompakt fénycső?

Nézzük sorba mind a négyet,

Mivel világít, mit éget.

És ha kiég, mi lesz vele?

Mivel lesz a kuka tele?

Az izzó egy nagy találmány,

De a fogyasztása hátrány.

Üveg alatt fémszál hevül,

Ettől világít remekül.

De a fémszál olvad, szakad,

És a szoba sötét marad.

Üveg és fém hasznos lehet,

A kukába nem teheted!

Ha halogénes a lámpa,

Fémszál burkolózik gázba.

Ettől tovább tart a lámpa,

És kisebb a fogyasztása.

Izzótól nem tér el nagyon,

Ára sem egy kisebb vagyon.

Így az izzó pótolható,

De kukába ez sem való!

Kompakt fénycső ha begerjed,

Az ő fénye gyorsan terjed.

Nem izzik, nem fogyaszt sokat,

Megkönnyíti a dolgokat.

De a fénye szemet bánthat,

Az ember rosszabbul láthat.

Belsejében ott a higany!

A kukába dobtad??? Mi van???

A LED sem izzó, csak fénylik.

Áramtól piroslik, kéklik.

Félvezető az alapja,

Fényerejét ettől kapja.

Fénye, mint mindenki látja,

Az ember szemét nem bántja.

Nem fogyaszt sokat, nem hevül.

De kukába ez sem kerül!

Felmerül a kérdés, joggal:

„Mi lesz a hulladékokkal?

Ha a kukába ne tegyem,

Lesz otthon egy izzó-hegyem?”

Szerencsére mást is tehetsz.

Ahol vetted, oda mehetsz.

Szelektíven leadhatod,

De kukába nem rakhatod!

Egy felsorolás van hátra:

Hogy hasznosul a sok lámpa?

Nézzük újra mind a négyet,

Így kaphatunk teljes képet!

Fém és üveg az izzóban:

Hasznosul az olvasztóban.

Üveg és fém ha beolvad,

Gyárthatunk újabb izzókat.

Ha halogén az a lámpa,

A gáz bemegy egy tartályba.

Utána csak izzó marad,

Az olvasztó felé halad.

Higany a kompakt fénycsőben:

Mérgezne mindenkit bőszen.

A kukában ez esélyes,

De begyűjtve nem veszélyes.

LED lámpában félvezető,

Leadva összegyűjthető.

Hasznosuljon, ez a lényeg,

A kukában ez is méreg.

Végignéztük mind a négyet,

Találtunk bennük sok mérget.

Minden lámpáról kiderül:

Kukába jobb, ha nem kerül!

Tegnap munkanap volt, és munkaidőben volt a díjátadó, ezért amikor felhívtak, még nem is voltam biztos benne, hogy el tudok menni. Szerencsére a munkahelyemen hívtak, ezért egyből el tudtam mondani a többieknek, és azt mondták, menjek csak, egy ilyen alkalomra el kell menni. Így sikerült eljutnom a díjátadóra.

Még egy nehézség felmerült: az ünnepség Budapesten volt. Ott mindig félek, hogy eltévedek. Persze ha oda utazom (vagy a saját városomon kívül bármilyen más településre), akkor indulás előtt mindig nézek térképet, menetrendet, és ez más településeken elég is. Az úticél megtalálásához Budapesten is elég, de ahhoz nem, hogy ne féljek az eltévedéstől. Azt hiszem, ez egyszerűen a város méretéből adódik.

De tegnap reggel nagy bátran felszálltam a vonatra, és elindultam Budapest felé. Leszálltam a Déli Pályaudvaron, majd mentem a metróhoz. Átszálltam a másik metróra. (Ott már nagyon kellett figyelni, hogy merre induljak, az egyik metrótól a másikig, de végül odataláltam, anélkül, hogy bármikor is rossz irányba mentem volna – ezért jó kiírni, hogy mi hol van, mert így tudok tájékozódni a feliratok alapján.) Aztán 3 megálló múlva leszálltam róla, pedig elvileg a végállomásig utaztam, de éppen felújítják a metróvonalat, ezért már előre tudtam, hogy metrópótló busz jár helyette. (Csak azt nem tudtam, hogy arra is érvényes-e a metrójegy, vagy külön kell venni, de azt már a Déli pályaudvaron megkérdeztem, amikor az első metróra megvettem a jegyet. De szerencsére érvényes. Így mindkét metrón és a metrópótlón is ugyanazzal a jeggyel utazhattam.) És itt jött az első bonyodalom.

A buszmegállóban bent állt egy busz, de az éppen nem a metrópótló volt. Ezen nem is csodálkoztam, mert még a mi városunkban is megáll kb. 3-5 busz egy átlagos megállóhelyen, a belvárosban meg akár 10 is. A nagyvárosban tehát még inkább számítani kell rá, hogy másik busz is megáll ott, ahol felszállnék. És így is lett, éppen nem a metrópótló busz állt ott a megállóban. Akár meg is várhattam volna, de a busz mellett állt egy villamos is, amire kiírták, hogy metrópótló. Gondoltam, akkor megyek azzal, biztos az is megáll a metró végállomásán (Újpest központ állomáson). Elég megnyugtató volt, hogy mindig bemondták a következő megállót. Gondoltam, akkor majd Újpest központot is bemondják valamikor. Be is mondták. Odaértem a megállóba és jött a második bonyodalom.

A térképen úgy láttam, hogy a keresett cím egészen közel van a metrómegállóhoz. Ezért amikor leszálltam, kerestem a megfelelő utcanévtáblát. De nem találtam. Aztán elindultam egy kereszteződés felé, ahol messziről utcanévtáblákat láttam. Mindegyik utca felé mutatott egy nyíl, rajta az utca nevével. De egyik sem az az utca volt. Aztán visszaemlékeztem a térképre, és eszembe jutott, hogy abban az irányban jelezték az épületet, amerre megy a metró. De arrafelé minden út az aluljáróba vezetett. Mintha nem is pótló járműről, hanem a metróról szállnék le.

Addig nem akartam lemenni a föld alá, azért is indultam először másfelé, amerre utcanévtáblát láttam, de akkor kénytelen voltam. Viszont ott is volt sok kijárat. Jobbra vagy balra induljak? Először elindultam jobbra, mert ott láttam meg hamarabb a kiírást annak az utcának a nevével. (Ha metróval utazom, mindig ez a legnehezebb rész: kitalálni, hogy melyik kijáraton menjek fel a felszínre. Külön-külön tudok tájékozódni a föld alatt is és a felszínen is, csak a kettő közötti átmenet nehéz.)

67-es házszámot kellett keresni, és megláttam mellettem a házon, hogy 69-75. De nem sima kötőjel volt a számok között, hanem egy hosszú vonal, ami mintha az utcát jelképezné, ezért feltételeztem, hogy amelyik végén van a vonalnak a 69-es szám, azon a végén van az épületnek is. Ezért elindultam arra, és gondoltam, a következő a 67. De akkor azt láttam, hogy az a 77-es (az is 77-től valameddig, talán nyolcvanvalahányig). Ezért rájöttem, hogy lent balra kellett volna indulnom, csak az a kijárat nem látszott onnan, ahol lementem a föld alá.

Végre feljutottam, megláttam a 67-es házszámot. De annak a bejáratát sem volt egyszerű megtalálni… Ez volt a harmadik, és egyben utolsó bonyodalom. A földszinten van egy gyógyszertár, és ki van táblázva  még néhány intézmény, pl. fogorvos, ügyvédi iroda, és a Világítástechnikai Társaság (de a kapucsengő feliratai szerint egy társasházkezelő cég és a görög katolikus egyház is ott működik…). De a fogorvos úgy van kiírva egy ajtó fölé, hogy azt hittem, az csak a fogorvosi rendelőbe vezet. Mellette meg csak a gyógyszertár volt. Aztán megláttam az ajtó mellett a kapucsengőt, sok-sok névvel, köztük magánszemélyekkel, a fogorvosi rendelővel, az ügyvédi irodával, a görög katolikus egyházzal a társasházkezelő céggel, és a Világítástechnikai Társasággal. (A kapucsengő képén csak a cégek, intézmények nevét hagytam meg, a magánszemélyekét és az ügyvéd vezetéknevét töröltem. Ez az első olyan képem, amin valamilyen utómunkát is végeztem.) Ebből világos lett, hogy az a lépcsőház bejárata, csak megtévesztésként pont fölé táblázták ki a fogorvost, mintha csak hozzá vezetne az az ajtó… De még nagyon korán volt, ezért lefényképeztem a házat és környékét, pl. a metróaluljáró bejáratát, az épülettel szembeni áruházat, a gyógyszertárat, és a falon lévő cégjelzéseket, és vártam, hogy hátha jön még valaki a díjátadóra, hogy ne egyedül menjek be. (Mehettem volna éppen egyedül is, de ahhoz valószínűleg csengetni kellett volna a kapucsengőn, ahhoz meg még túl korán volt, hogy így jelezzem az érkezésemet, mert még volt majdnem fél óra a rendezvényig. Ezért semmiképpen nem akartam csengetni.)

Sokáig nem jött senki, de aztán nyílt az ajtó. Belülről. Kijött valaki, én meg besurrantam a lépcsőházba. 🙂 És a nyilakat követve felmentem a Világítástechnikai Társasághoz. Természetesen a házban is fényképeztem, pl. a körfolyosós ház belső udvarát, és a Világítástechnikai Társaság székhelyének bejáratát.

Odaértem az ajtóhoz, de még mindig volt negyed óra, ott sem csengettem. Szerencsére 2 percen belül jött másik díjazott, és együtt bementünk. Ott bent már nem fényképeztem, mert nem tudtam volna úgy, hogy ne legyenek emberek a képen, de ki voltak állítva a díjnyertes versek és rajzok. Azokat nézegettem én is és mindenki más is az esemény kezdetéig.

Az eseményt amúgy gyorsan lebonyolították, nem bonyolították túl. Csak éppen annyi volt, amennyi kellett. Mondott egy kis beszédet a Világítástechnikai Társaság elnöke, a pályázat egyik szponzora (akinek a cége gyűjti és hasznosítja országszerte a lámpahulladékokat), és egy híres színművész, a zsűri elnöke. A két szakértő, vagyis a társaság elnöke és a szponzor a lámpahulladékok szennyezéseiről is beszélt, majd a zsűrielnök rögtön a beszéde elején megjegyezte, hogy eddig nem értette, miért van ott a szakemberek között, de szennyezésről beszéltek, ezért most már érti. A lángésznek is van égésterméke. 😀 Az ő beszéde végig ilyen humoros volt, viszonylag komoly dolgokról, mint pl. a zsűrizés nehézségei, de nagyon szórakoztatóan előadva. Aztán közölték, hogy 101 rajz, 17 vers és 14 videó érkezett, és felolvasták a díjazottakat.

A rajz kategóriával kezdték, ahol a zsűrielnök jóvoltából 3 db 3. helyezett is lett. Második és első helyezett csak 1 volt. De voltak különdíjasok is. Aztán jött a vers kategória. 3., 2. és 1. hely és a különdíjasok. Végül a videó kategória, 3., 2. és 1. helyezettje és különdíjasai. A díjnyertes videókat meg is néztük, átlagosan kb. 2 perces kis videók voltak.

A kiállított versek, rajzok és a bemutatott videók is mind nagyon ötletesek voltak, nagyon profi munka volt mindegyik, megérdemelték a díjat. A díjazott rajzok (az első, a második és a 3 harmadik helyezett pályamű) a Világítástechnikai Társaság környezetbarát és emberközpontú világításról szóló kiadványába is bekerültek, amit minden díjazott megkapott.

A díjak átadása és a videók megnézése után pedig volt egy kis büfé (szendvicsek, üdítők, sütemények), amit akkor, 13:40-kor már alaposan kihasználtam 🙂 és díjazottként még a vendégkönyvbe is tettem bejegyzést.

És hányadik helyezett lett a versem? Első! 🙂

A vásárlási utalványt egy kis kártyán kaptuk, olyasmi, mint a bankkártya. Kaptam egy oklevelet is, és minden díjazott kapott egy kis ajándékcsomagot is: egy kiadványt és egy energiatakarékos fényforrást. Izzó alakú kompakt fénycső, ha jól látom. Ezeket az ajándékokat már itthon fényképeztem le. A kiadvány címlapján természetesen az első helyezett rajz látható.

Hazafelé már tudtam, hogy le kell menni a metróaluljáróba, hogy újra felmehessek a metrópótló buszhoz, meg is találtam, indult is a busz, aztán ahonnan már járt a metró, onnan azzal mentem tovább, majd a másik metróval a pályaudvarra. Onnan vonattal haza (ez már személyvonat volt, nem gyors, mint a délelőtti, de ezzel is előbb hazaértem, mint a fél órával később induló gyorsvonattal, és megúsztam a gyorsvonati felárat is, annyival kevesebbet kellett fizetnem), majd indultam a szokásos szerdai társasjáték estre, ahol szintén volt metrós és vonatos társasjáték. 🙂 A metrósat ráadásul én vittem! 😀

Photo2293

Kellemes meglepetés volt a tegnapi nap, nagyon örülök a díjnak, és gratulálok a többi pályázónak is, mindenki megérdemelt volna valamilyen díjat.

Díjátadó

Tavaszi gondolatok

 

Sándor napján megszakad a tél.

József napján eltűnik a szél.

Zsákban Benedek,

hoz majd meleget.

Nincs több fázás, boldog, aki él.

Ehhez képest ma délelőtt, Sándor napján készítettem 77 képet a lakótelepünkön és környékén…

Tehát nincs olyan szép tavasz, mit amit ígér a népdal… De figyeljük csak, hogyan folytatódik!

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik.

Szőkék legelébb,

aztán feketék,

végül barnák és a maradék.

Minden kislány férjhez adatik! De ki a férj? Talán Sándor, József, Benedek? Erről írtam egy saját verset valamikor a héten, amikor még csak előrejelezték a mai havat.

Sándor, József, Benedek

Többé már nem melegek.

Megnősültek mind a hárman,

Gyönyörködj a fehér tájban!

Pedig elvileg tavasz van, március közepe, amikor éled a természet. 2 hét múlva húsvét, jövő vasárnap meg áttérünk a nyári időszámításra! Ehhez képest hóemberek állnak a lakótelepen…

És ha már a verseknél tartunk: remélem nem lesz hóakadály szerdán a Veszprém-Budapest vasútvonalon, mert díjkiosztóra hívtak. A múlt héten kb. kedden vagy szerdán csörgött a telefonom, felhívtak a Világítástechnikai Társaságtól, hogy díjazták egy versemet. 🙂 Azt nem árulták el, hogy 1., 2., vagy 3. helyen végeztem, de az már egy siker, hogy benne vagyok az első háromban. 🙂 Egy “Világíts rá” című pályázat keretében a lámpahulladékok szelektív gyűjtését kellett népszerűsíteni. Nem tudom, mennyire publikus a vers a díjkiosztó előtt, de utána felteszem hozzászólásba a verset és az eredményemet. (Valószínűleg csütörtökön, mert szerdán még esti programom is lesz: társasjáték.) Addig is megtekinthető itt a többivel együtt.

Más sikereim is vannak. Az egyik, hogy életemben először határozatlan idejű munkaszerződést kaptam. 🙂 Ott, ahol eddig is voltam. Egyelőre részmunkaidős, de ez később változhat…

A harmadik sikerem nem igazán az enyém, hanem egy csapaté, ahol én is aktív tag vagyok. Meghívták a kis szerdai társasjátékos csapatunkat egy nagy rendezvényre, a helyi turisztikai szezonnyitóra, április 14-én szombaton 10-17 óra között. 🙂 A játékokat mi visszük, asztalunk lesz, és az étkezés is megoldható, mert lesz ott néhány food truck a téren. Addigra talán beszervezek mást is a csapatból, hogy ebédidőben se álljunk le, hanem felváltva ebédeljünk, de ha egyedül leszek, akkor is megoldom valahogy… 🙂 Reméljük, hogy sem szél, sem eső nem lesz aznap (bár eső helyett jobb lenne talán csapadékot írni, mert újabban akár áprilisban is lehet hó), de ezt még nem árulta el nekem a vmeteo

Április 14. amúgy 4 hét múlva lesz, az egyetlen olyan áprilisi hétvégén, amikor nem lesz semmi extra (rövid vagy hosszú hétvége, választás, stb.). Két bejegyzéssel ezelőtt felsoroltam már itt, hogy márciusban és áprilisban majdnem minden hétvégén lesz valami (rövid hétvége, hosszú hétvége, óraátállítás, választás), kivéve a március 3-4. és április 14-15. hétvégéket. Nem csoda, hogy az időjárás is megzavarodik… És éppen erre a két nyugodt hétvégére esik a Társasjáték Délután. 🙂 Jó döntés volt, bár kissé kényszerlépés, mert úgy tudom, hogy április 7-én, a hónap első szombatján más rendezvény is lenne a szokásos helyen, talán ezért került át április második hétvégéjére. Előbb 14-ére, szombatra, majd egy újabb csavarral 15-ére vasárnapra… (Először persze kicsit szomorú voltam miatta, mert a “rendes” időben is 5 hetet kellett volna várni 2 alkalom között, így meg 6 hétre nyúlt a várakozás, de amikor rájöttem, hogy márciusban és áprilisban csak ez a 2 nyugodt hétvége van, akkor már jó döntésnek tartottam.) De ezt az újabb változást és a 15-ei vasárnapi dátumot nem igazán értem, bár jólesik, hogy nem kell választanom a turisztikai szezonnyitó és a Társasjáték Délután között. 🙂 Nem tudom, van-e összefüggés, csak leírom időrendben az eseményeket.

  1. Felkérték a Társasházat a turisztikai szezonnyitóra.
  2. Egyik játékosunk válaszolt, hogy nem szoktunk ilyet, de nem zárkózunk el, és ajánlotta nekik az egyesületet.
  3. A szezonnyitó egyik szervezője közölte, hogy már az egyesületet is megkeresték, ők viszont a saját rendezvényükre hivatkozva lemondták.
  4. Én elvállaltam a Társasház nevében, miután a többiek nem tiltakoztak. Ketten jelezték, hogy nem érnek rá, de ők sem beszéltek le róla. A többi játékosunk nem nyilvánított véleményt.
  5. Egy kicsit reklámoztam itt-ott a Társasház részvételét a szezonnyitón, de még nem annyira, mint néhány nappal előtte fogom, és jeleztem az egyesület Facebook eseményénél is, hogy később megyek, a másik rendezvény után.
  6. Az egyesület megváltoztatta a rendezvénye időpontját, így már nem esik egybe a turisztikai szezonnyitóval.

Erre van 4 elméletem, 3 pozitív, 1 negatív, de mind csak feltételezés. Valószínűleg ezek közül az egyik az időpontváltozás igazi oka. (Feltéve, hogy összefügg a Társasház részvétele a turisztikai szezonnyitón, és az egyesületi rendezvény időpontjának megváltozása, de még ez sem egészen biztos.) Növekvő valószínűség szerinti sorrendben sorolom fel az elméleteket, a legkevésbé valószínűtől a legvalószínűbbig.

  1. Jeleztem, hogy később megyek, erre időpontot változtattak. Fontos nekik, hogy ott legyek a Társasjáték Délutánon! 😀 De így már ott is leszek az elejétől a végéig! 😀
  2. Az egyesület segíteni akar a Társasháznak ott kint a rendezvényen, ők is hoznak játékokat, játékmestereket. 🙂 Ha így lesz, köszönjük nekik! 🙂
  3. Az egyetlen negatív lehetőség. Az egyesület éppen hogy nem segít nekünk, hanem konkurenciát lát bennünk, ezért mégis mennek ők is, nehogy lemaradjanak tőlünk, és ezért még a saját eseményüket is eltolták egy nappal.
  4. A Társasjáték Délután szervezői belátták, hogy mindkét rendezvényre van igény, nem akarják megosztani a város társasjátékosait, és így mindenki el tud menni mindkét rendezvényre. Hozzánk is a szezonnyitóra, és hozzájuk is a Társasjáték Délutánra, ahogy én is teszem. 🙂

Tehát elég rejtélyes ez az időpont-változás, de én örülök neki. 🙂

De van még másik rejtély is, aminek nem örülök. Nem közösségi, hanem családi ügy. Apám hagyatéki ügye. November 6-ától húzódik. Ismerősöknél kb. 1 vagy 2 héttel előbb volt egy haláleset, de az ő ügyük már januárban elintéződött. A miénk miért nem? 4 és fél hónap már erős túlzás, főleg úgy, hogy igazán nagy vagyona sem volt… Nem számítok semmi különösre, kb. tudom, mije volt, és sejthető, hogy kik örökölnek, de jó lenne már biztosat tudni. A bizonytalanság mindig rossz, még a biztos rossznál is rosszabb.

És mi vár még rám mostanában?

  • Március 21, szerda: díjkiosztó! 🙂 Utána este társasjáték. 🙂
  • Március 25, vasárnap: óraátállítás. Hajnali 2-ről 3-ra állítjuk előre. Megkezdődik a nyári időszámítás. 🙂 Remélem, addigra már nem lesz hó! 😀
  • Március 28-án várhatóan az Új Nemzedékben lesz a társasjáték. 🙂
  • Március 30-április 2.: 4 napos húsvéti hosszú hétvége nagypéntektől húsvét hétfőig. 🙂 Nagypéntek idén lett munkaszüneti nap. Tetszik, hogy eggyel több pihenőnap van, de nem tetszik ez a vallásos irány…

Ennyit a márciusban várható eseményekről. Áprilisban is lesz szerdai társasjáték (várhatóan április 4., 11., 18., 25., de ebből még nem tudom, melyik a szokásos helyünkön és melyik az Új Nemzedékben), de lesznek más események is.

  • Április 1-2. Húsvét.
  • Április 8., választás. Sok sikert kívánok a kormányzáshoz a győztesnek, bárki is lesz az, és remélem, hogy 4 év múlva is elégedettek leszünk vele. Természetesen elmegyek szavazni, de nem értek egyet a titkos szavazással. Miért nem?
    • Titkos szavazáson sokkal könnyebb manipulálni a végeredményt. Tegyük fel, hogy szavazok valakire, és valamilyen hiba vagy csalás folytán azt állapítja meg a bizottság, hogy az illető nem kapott szavazatot. Hogyan bizonyítsam, hogy igenis kapott, mert rá szavaztam? Titkos szavazás esetén sehogy. De nyílt szavazásnál, ha mindenki hangosan bemondaná a bizottságnak, hogy kire szavaz, lenne tanúm. A mögöttem sorban álló emberek, akik hallották, hogy kire szavaztam. Tehát nehezebb lenne csalni, ettől tisztább és demokratikusabb lenne a rendszer. (Amúgy az összes elterjedt csalási módszer, pl. láncszavazás, stb. éppen a választás titkosságát használja ki!)
    • A szavazatokat is könnyebb lenne megszámolni: hallják a bizottság tagjai a szavazatot, és egyből strigulázhatják is. Elrontani is nehezebb lenne a számolást.
    • A jelölteknek is jobb lenne, mert tudnák, hogy kire számíthatnak.
    • És talán vállalhatóbb vezetőink is lennének, ha vállalnánk egymás előtt a véleményünket.
  • Április 10., kedd: testvérem névnapja. Majd kitalálok neki valami kreatív ajándékot! 😀
  • Április 13. péntek. Ezt a napot sokan várják, én is mindig megfigyelem, de legtöbbször nem szerencsésebb vagy szerencsétlenebb, mint a többi. Vajon idén áprilisban mennyire lesz szerencsés ez a nap?
  • Április 14., szombat: turisztikai szezonnyitó, már kb. sejtem, milyen társasjátékokat vigyek. 🙂 Hiányzik már a játékmester szerep, de az egyesületben már nem vállalnám, ameddig fennáll az a rendszer, ami ellen másfél éve tiltakoztam. Mi az, hogy a játékmester nem vehet ki önállóan játékot, hanem külön, egyesével kérni kell? Állítólag ezt azért vezették be, hogy ne vesszen el tartozék a játékokból. De tartozék csak akkor veszhet el, amikor már nyitva a doboz, tehát amikor már a játékmesternél van a játék, attól teljesen függetlenül, hogy hogyan került hozzá. Tehát ez a módszer erre nem jó, viszont elég megalázó a játékmestereknek. Ezért léptem ki másfél éve az egyesületből.
  • Április 15., vasárnap: Társasjáték Délután. 🙂 Játszani jó az egyesülettel, de tagnak és önkéntesnek már nem lépnék be…
  • Április 21-22. rövid hétvége, 21-ét le kell dolgozni április 30., hétfő helyett, mert május 1. kedd lesz.
  • Április 29-május 1.: 4 napos hosszú hétvége szombattól keddig. Akkor már biztos jó idő lesz. 🙂 Valamikor a rövid és a hosszú hétvége között, április 25. körül várhatók a fecskék is a környékünkre. 🙂 A lépcsőházunk ablakaiban is van néhány fecskefészek. 🙂

És remélem, hogy a felsorolt dátumok közül valamelyik a tavasz kezdetét is jelzi, minél hamarabb, annál jobb! 🙂 A hó meg várjon a sorára decemberig!

Tavaszi gondolatok

Hétvégi összevissza…

Ennek nem tudtam jobb címet adni, bár lehet, hogy valaki éppen emiatt a cím miatt kattint majd rá. Nagyjából leírom, mi történt velem a hétvégén, és megpróbálok egy-két képet mutatni arról, hogy merre jártam. “Hétvégi összevissza…” Tovább olvasása

Hétvégi összevissza…

Verset posztoltam az utcára

Ma a költészet napja alkalmából verset posztoltam az utcára. Van egy oldal, ahol mindenki felteheti a saját kiposztolt verseit fényképpel, és meg is jelölhetjük a vers helyét a térképen. Nem csak saját verseket lehet posztolni, de én jobbnak láttam sajátot. Aki azt is tud, az inkább azt posztoljon! 🙂

Az első verset ma írtam, hogy legyen mit kiposztolni, a veszprémi szélről. Saját kezemmel, mert nincs itthon nyomtató. (Ami nagyon hivatalos, pl. önéletrajz, azzal elmegyek fénymásolóba, kinyomtatni, de az pénzbe kerül, ezért csak akkor teszek ilyet, ha muszáj. Egy ilyen saját vers talán még hitelesebb is kézírással…)

A vers a veszprémi szélről szól, és jól odaragasztottam celluxszal a Kossuth utcán az órához, le ne fújja a híres veszprémi szél a róla írt verset! 😀 Gondolkoztam hol kellene kiragasztani, de talán az óránál járnak a legtöbben a városban, és még egy kis szabad hely is volt rajta, ezért oda került a vers. 🙂

Így néz ki:

Photo8050

Ha valaki nem tudná elolvasni a kézírásomat, itt van nyomtatásban is:

A veszprémi szél

Északnyugat (néha dél),
Így fúj a veszprémi szél.

A levegőnk mindig tiszta,
A veszprémi szél a titka.

Szélcsendről nem álmodunk,
Erről híres városunk.

Boldog leszel, megláthatod,
Elfújja minden bánatod.

Ha a szelet szereted,
Veszprémet felkeresed.

A helye kicsit messzebbről:

Photo8051

És oldalról, hogy tényleg látsszon, hogy az óránál van, csak éppen az oldalán:

Photo8052

A következő vers már rég megszületett… Vagyis néhány hónapja, valamikor idén év elején. Ki akartam próbálni, hogy vajon meg tudom-e írni versben az önéletrajzomat. És sikerült! 😀 Megmutatom egymás mellett a hagyományos és a verses önéletrajzot.

Önéletrajz 2017

Önéletrajz versben

A hagyományos önéletrajzba a hobbik közé csak a felnőttesebb, komolyabb hobbikat írtam be, amiket szerintem a munkáltatók is jobban elfogadnak egy komoly, diplomás mérnöktől, pl. olvasás, rejtvényfejtés, kirándulás, de nincs benne a fényképezés és a versírás. Azokhoz nem tudom, mit szólnának a munkáltatók. Egyedül csak a társasjáték van benne, mert azt nem lehetett kihagyni, pedig az illik bele legkevésbé a képbe. De van az önéletrajzban egy “szervezeti tagságok” rész, ami azért került bele, hogy a munkáltatók lássák, tudok csapatban dolgozni, hiszen ezekben a szervezetekben is részt vettem sok mindenben. És ott mindent felsoroltam, ahol valaha tag voltam, nem maradhatott ki a társasjáték egyesület sem (de szerencsére vannak mellette más, komolyabb szervezetek is, pl. egy zöld szervezet, ami még szakmailag is jó pont lehet, egy olyan szervezet, ahová IQ teszttel lehet bejutni, és egy diplomás klub), így a hobbik közé is be kellett írnom a társasjátékot. Itt a blogban persze bevallhatom, hogy élvezem a fényképezést, a versírást és a társasjátékot is, és még mindig járok a társasjáték egyesület rendezvényeire, de egy munkáltató szemében talán furcsák lehetnek ezek a dolgok, nem biztos, hogy egy diplomás mérnökhöz illőnek találják, ezért maradt ki a versírás és a fényképezés a hagyományos önéletrajzból. Talán majd ha a leendő munkahelyemen másokról is kiderülnek ilyen hobbik, akkor én is bevallom nekik. 🙂

A verses önéletrajzból viszont más maradt ki: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, ahol évekig írtam környezetvédelmi cikkeket. Ez nem volt olyan tudatos, egyszerűen csak kifelejtettem 😀 A hagyományos önéletrajzban is el szoktam gondolkozni, hogy beleírjam-e, mert ez a munka nem járt jövedelemmel, nem hivatalos munkaviszony, de végül mégis mindig beleírom, mert a szakmámban tevékenykedtem (környezetmérnökként környezetvédelmi ismeretterjesztő munkát végeztem), vezető beosztásban voltam a környezetvédelmi bloggerek között, és 2 oklevelet is kaptam tőlük a munkámért. Ez mind jó pont lehet a munkáltatóknál. 🙂

A verses önéletrajzomat azért posztoltam az utcára, mert azt gondoltam, az is vers, ráadásul saját (ki is nyomtattam néhányat 2 hete az előző állásbörzére, hátha valahol kérnek valami kreatívabbat is a hagyományos önéletrajz mellé, de nem volt ekkora szerencsém), és holnap amúgy is állásbörze lesz. Ezért a helye is teljesen egyértelmű volt. Veszprémben, az egyetem B épületénél, az Aula bejáratának valamelyik oszlopára érdemes kiragasztani. Miért oda? Egyrészt, mert az Aulában lesz az állásbörze, másrészt a versben emlegetett diplomát is ezen az egyetemen szereztem, ráadásul az az épület a Mérnöki Kar épülete, és a B épület C-nek nevezett túlsó végében van a Környezetmérnöki Intézet (akkor még csak tanszék). Gondoltam, úgysem olvassa senki, de ha mégis, akkor talán eljut az állásbörze kiállítóihoz, hogy milyen állást keresek, és az egyetemhez, hogy mennyire tudok elhelyezkedni az ott szerzett diplomával.

Tehát kiposztoltam a verset:

Photo8053

A lényeg az utolsó 3 versszak:

Photo8054

Egy kicsit messzebbről:

Photo8055

És úgy, hogy az egész épület látsszon:

Photo8056

A vers nem sokáig volt ott. Egy percen belül megláttam, hogy egy éppen arra járó ember (még csak nem is a portás, mert ő nem lát rá arra az oszlopra) leszedte és magával vitte. Éppen akkor, amikor az utolsó kép készült. Most látom csak, hogy már a vers nélküli állapotot sikerült megörökíteni. Ilyen barbár tettre nem számítottam egy civilizált(nak mondott) országban…

Minden viszontagság (pl. nyomtató hiányában kézzel megírt új vers, letépett verses önéletrajz) ellenére tetszett ez a versposztolás, jövőre is benevezek majd. Legjobban az összefogás tetszik benne. Hazafelé készítettem is néhány képet az összefogásról. Mint azt már mindenki megszokta, természeti képeket városi környezetben. 🙂

Photo8057Photo8058Photo8059

A következő képen 2 egymás melletti fa látható. Az egyik békében együtt él a törzsére felkúszó más növényekkel. A másikban jól megfér egymás mellett kétféle lombkorona, más-más színű virágokkal és levelekkel.

Photo8060

Az utolsó összefogásos képen együtt nyílik az orgona és az aranyeső. Az orgona kissé korán kinyílt, május 1. körül lenne itt az ideje.

Photo8061

De miért is csodálkozom, hogy nyílik az orgona? Hiszen már májusi cserebogár is van áprilisban!

Photo8062

Ennyit a mai versekről, élményekről, összefogásról, most már csak néhány húsvéti locsolóverset kell alkotnom a héten… De remélem, az is meglesz 🙂

Verset posztoltam az utcára

Az én kedvenc bloggerem – 2017. február

https://i1.wp.com/euromail.hu/download/31557910c099768513552ab932f31275/My%20favorite%20blogger%20Award.jpg

A hónap házigazdája idén februárban Huszágh Anett, a blogját itt érthetitek el.

Az én kedvencem pedig egy február 14-ei, de mégsem szerelmi témájú bejegyzés. Egy keresztanya verse a keresztfia 12. születésnapjára. Simon Leila: Keresztfiamnak. Szerencsés gyerek, akinek ilyen a keresztanyja. 🙂

Eddigi kedvenceim:

 


https://www.inlinkz.com/cs.php?id=698085

Az én kedvenc bloggerem – 2017. február

Medve-napi olvadás

Február 2. van, ilyenkor a néphit szerint a medve kibújik a barlangjából. Ha süt a nap, megijed, meglátja az árnyékát és visszabújik. Ilyenkor hosszú lesz még a tél. De ha nem süt a nap, nincs árnyék, akkor kint marad, mert már nem tart sokáig a tél. Ma nem sütött a nap, csak szürke, összefüggő felhőtakaró mögül hunyorgott néha (amikor éppen nem volt köd), ezért remélem, nem tart sokáig a tél. Ennek a jele a keddi és szerdai ónos esők után a mai olvadás. Persze a “nem tart sokáig” nem azt jelenti, hogy azonnal vége. Igaz, hogy hétvégén felmelegedés jön, de a jövő hét elején megint itt a lehűlés…

Ilyen felhőtakaró volt ma, amikor éppen nem volt köd:

photo6835

Ennyire azért nem volt sötét, de elég szürke volt a táj. (Talán csak közvetlenül a Napot fényképezve lett ilyen sötét minden más…)

Kb. így olvadt minden:

Ma egyébként a Barátság Napja is van, legalábbis a Facebook szerint (a Wikipédia szerint Gyertyaszentelő, a szerzetesek napja és a vizes élőhelyek napja – ehhez is illik a mai olvadás), ezért elmentem a Barátság-parkba is. Olyan, mint a finn tóvidék lehet. (Ott még nem jártam, de biztos nem véletlenül Finnország az ezer tó országa. Most a Barátság-parkban is lehetett legalább száz tó.)

Ezt a csavart csúszdát szívesen levideóznám esőben, ahogy folyik le rajta a víz…

Ez pedig a kedvenc betonhullámom, ami már gyerekkoromban is megvolt. Néha, amikor nem lát senki, még ma is felmászom rá, végigmegyek az alacsonyabb végétől a magasabbig, ahogy gyerekkoromban szoktam, és leugrom róla. 😀 De gyerekkoromban sokkal bátrabban mertem ugrani, mint most… Csoda, hogy nem bontották le uniós elvek miatt, mint minden más fém vagy beton játszóeszközt (még a beton szélű homokozókat is), de örülök, hogy még megvan. 🙂 Most nem csak a beton hullámzik, hanem a víz is körülötte.

photo6846

Ez az útszakasz a Munkácsy utca 3. számú panelház hátulja és a Báthory iskola kerítése között a Berkenye tanösvény része. Ennek a közepén van az 5. számú tábla Veszprém geológiájáról. Nem tűnik járhatónak, csak fényképeztem, nem mentem arra…

Ez meg itt egy lépcső…

photo6856

Ez előtt a ház előtt van a lépcső (Haszkovó 12.)

photo6857

És így csöpög a víz az egyik lépcsőfokról a másikra…

Csak én látok itt szív alakot? 😉

photo6858

A református templom előtti Kálvin-parkot is jég és víz borítja…

photo6859

A kavicsos utak még jegesek, csúsznak.

photo6860

De a térkövezett utak már nagyjából járhatók.

photo6861

Az aszfaltos járda meg még annyira sem csúszik, mint a térköves. Főleg ha még bazaltzúzalékkal is megszórták…

photo6862

Az út túloldalán is vizes minden…

photo6863

Itt is szív, a jobb oldalon (ez még akkor fel sem tűnt, a hosszan elnyúló vízfoltot fényképeztem, utólag láttam csak a képen a szívet).

photo6866

És itt még egy, két oldalról lefényképezve…

És így olvad minden a házunk körül…

Van is minek elolvadnia, mert kedd este hóval kevert ónos eső hullott, ez valamennyire szerdán is folytatódott, és csúszósak lettek a járdák. El is maradt miatta a szokásos szerdai társasjátékunk… 😦 De ennek is van jó oldala, legalább volt miről verset írni! 😀

Téli csapadék

Kedden-szerdán ónos eső.
Síkos lett a járda.
Hogy fordulhatott ez elő?
Ezt senki sem várta.

Társasházat* nem rendeztünk.
Nem mertünk elmenni.
Halasztásban megegyeztünk.
Nem vágytunk elesni!

Meleg napok hosszú sora
Nem jött még a tél után…
De vár minket szombaton a
Társasjáték Délután!**

* Társasház: egy kis veszprémi társasjátékos csapat, minden héten játszunk, általában szerdán, kb. 4-5 fővel.

** A Társasjáték Délutánt nem a Társasház szervezi, hanem egy nálunk nagyobb, szintén veszprémi társasjátékos csapat, a Családi Társasjáték Egyesület, minden hónap első szombatján, de többen is el szoktunk menni a Társasházból, mert jó velük játszani.

Medve-napi olvadás