Újra a kilátónál

Régen írtam már ide, pedig zajlottak az események. Éppen ezért nem volt időm, energiám, és nem is igazán volt ide való élményem, pedig mindennap igyekszem begyűjteni a napi kincseimet, és hiszek a boldogságban. 🙂

Most, hogy november van, és nincsenek már hangyák, de nem volt sem hó, sem sár, nem esett eső és nem fújt nagy szél, újra el tudtam menni a Fenyves tanösvényre, a Jutas Vitéz kilátóba. Tavaly is jártam már ott, és előtte is többször. Igaz, hogy városi környezetből, a lakótelep széléről kell bemenni a tanösvény bejáratán, de utána végig erdőben vagy füves-bokros ösvényeken, tisztásokon vezet az út. Már a Szép Világunk magazin is megállapította (amelynek a szerzőjét személyesen ismerem), hogy az erdő egy igazán megnyugtató hely. A bükkfákat pl. katedrálisoknak nevezte, és Magyarország legszebb helyei közé sorolta a bükkösöket, de másfajta erdőben is jól érzi magát, ahogy én is. 🙂 Főleg most, ősszel, az egyik legszebb évszakban, amikor színesek a falevelek és avar zörög a talpunk alatt. Azt hiszem, ebben is hasonlítunk. Voltunk már együtt kirándulni, de nem az én városomban. (A megyében már igen, de most egyedül mentem a kilátóhoz.)

Tehát ősz és falevelek, és őszi táj. Kit ne nyugtatna meg ez a szép látvány?

Photo9729

Vagy akár ezek a képek, főleg élőben?

A hangyák már elbújtak, de a természet még él. Egy-két bátor és kitartó növény még virágzik is.

A többi növényen már termések vannak. (És a gomba is termés…)

A kilátó felé a mulcsozott úton, és máshol is színes, puha avarban lépkedek. De a fákon, bokrokon is van még néhány színes levél.

A levelek néha virágnak tűnnek, máskor meg színsort alkotnak a különböző színű fák.

A bokrok is jól mutatnak csoportosan.

Néha úgy tűnik, mintha a fák védenék a bokrokat.

Máskor meg mintha egymás kezét fogná a facsemete és a bokor.

Photo9791

De mint már mondtam, a kilátó a lényeg. Így néz ki:

Photo9755

Nem voltak ideálisak a fényviszonyok, de ez a kép talán így még jobban szemlélteti az időjárás hangulatát, mint ha tökéletesen sikerült volna. És így is látszik a kilátó alakja.

A kilátó alatti völgybe több oldalról is lenéztem. Visszafoglalta az erdő, de most hiába akartam őszi erdőt fényképezni felülnézetből, már kivágták ott a fákat. Úgy látszik, valami készül. Valamilyen emberi létesítmény. Talán az, amiről 3 éve írtam… Tehát egy üres gödörbe nézhettem csak le. Pedig több oldalról is körbejártam, és néha el is hagytam miatta a kijelölt tanösvényt, hogy közelebbről lássam. (Ahogy egy másik kedvencem blogjában olvastam, akit szintén ismerek személyesen: “Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ha unatkozni akarsz.”)

A kilátóból sem volt most valami nagy kilátás, kicsit sötétek is lettek a képek, pedig világosban, délelőtt jártam ott, de sok nézni való még jó időben sincs rajtuk. Talán észak felé távolban a Bakony, délre meg az a bizonyos gödör, ahonnét kiirtották a fákat.. De a teljesség kedvéért ide teszem a képeket. Legalább a felhők jól látszanak rajtuk…

És ha már a kilátóban jártam, milyenek mostanában a kilátásaim? A tavalyival összehasonlítva egész jók. Mik foglalkoztattak akkor, és mire jutottam velük most?

  1. Miért szűnt meg tavaly augusztus 1-jével egy bizonyos egyesületben? Erre már rájöttem: túl sokan voltunk, nem kellett már annyi ember, és mivel én normál közfoglalkoztatott voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatottak, tőlem volt a legkönnyebb megszabadulni. Szerencsére azóta elhelyezkedtem, nem közfoglalkoztatásban, de itt erről ennyit. Arról a szervezetről (a helyi zöldekről) meg annyit, hogy meghívtak a december 2-ai rendezvényükre, az egyesület 20. születésnapjára (ami részben egybeesik a társasjáték egyesület rendezvényével – nem is értem, miért, hiszen mindkét egyesület elnöke tagja a másik egyesületnek is, igazán megbeszélhették volna, és valószínűleg a zöldeknek kellett volna alkalmazkodni, mert a társasjátéknak fix időpontja van minden hónap első szombatján – de az időpont-ütközés ellenére is megtalálom a módját, hogy mindkét rendezvényre elmenjek, és mindkét helyen jól érezzem magam), és el is megyek a születésnapra, de biztos vagyok benne, hogy ha jövő tavasszal a közgyűlés nem választ új elnököt, lehetőleg férfit (hogy legyen tekintélye az egyesületnek, mert úgy talán komolyabban veszik őket szakmailag is, többen lesznek a rendezvényeken is, és talán egy tekintélyesebb egyesület könnyebben szerez pénzt is, de ehhez leginkább egy férfi elnökre van szükség), vagy ha nem találnak az új elnök mellé egy embert (akár nőt, akár férfit), aki az új elnök által megadott irányban lendületet ad a csapatnak, akkor nem lesz újabb 20 év, hanem 2018-ban lesz az utolsó választás, és 2020-ban már nem lesz… (Talán a lendület a nagyobb gond. Aki utoljára képes volt rá, 2015. elején távozott az egyesületből, és azóta sincs helyette más. Az egyesület mostani elnöke ugyan külön-külön képes megadni az irányt is és a lendületet is, de a kettő együtt egy embernek sok, ezért egyik sem megy neki igazán, és eléggé csúszik lefelé az egyesület.)
  2. Problémák egy másik egyesületben is, egy társasjáték egyesületben, ahonnét szintén kiléptem. Ezekről a dolgokról, pl. a bizalmatlanság alapú rendszerről ugyanazt gondolom, mint akkor. Most is történnek furcsaságok. A bizalmatlanság alapú rendszer csak erősödött, most már nem csak kérni kell a játékmestereknek a játékokat, hanem még vonalkódot is leolvasnak a játékmesterről és a játékról is, így viszik be a rendszerbe, hogy ki mit vett ki. És vannak olyan dolgok, hogy pl. elmaradt a legjobb játékmester 3. negyedéves díjazása. Az első negyedév, január-február-március teljesítménye alapján díjaztak egy embert áprilisban (az egyesülettől független szerdai társasjátékos csapatunk egyik tagja kapta, aki az egyesületben is játékmester, és meg is érdemelte, csak az elnökségnek nem tetszett, túl sokat magyarázott az elnök, hogy miért őt díjazták, de kb. ez volt a lényeg: “nem akartuk a konkurencia emberét díjazni, de sajnos ő a legjobb”), aztán az április-május-júniusi eredmények alapján júliusban díjaztak valaki mást, aki szintén megérdemelte, de mégis meglepett, hogy őt jutalmazták (egy 16 éves kislányt, akinek a 24 éves párja éppen aznap árulta el nekem és még néhány másik embernek, hogy ő szokta összesíteni a játéklapokat, amin a játékosok értékelik a játékmestereket, és ami alapján kiosztják a díjakat… – és a lány is csodálkozott, hogy őt díjazták!), majd a július-augusztus-szeptember alapján októberben kellett volna díjazni valakit, de mivel októberi esemény nem volt, a novemberi rendezvényen kellett volna kiosztani a díjat. És nem tették meg.
    • Talán elfelejtették? (Erre kb. 40% esélyt adok. Ha így van, biztosan pótolják 18-án a társasjáték piacon, vagy a december 2-ai eseményen.)
    • Vagy megszüntették ezt a fajta jutalmazást? El tudom képzelni az eddigi győztesek személyének fényében, de mégis csak 20% esélyt adok erre a lehetőségre. (De ha megszüntették, akkor miért? Túl sokba került a jutalom társasjáték? Túl nagy munka volt a játékosok véleményének összesítése? Vagy tényleg a díjazottak személye miatt? Talán júliusban kiadta az elnök(ség) a játéklapok értékelőjének, hogy “bárkit kihozhatsz győztesnek, csak az előző győztest, a konkurencia emberét ne”, és ők is meglepődtek, amikor az illető éppen a barátnőjét hozta ki? Nem tudom, ez mind csak találgatás. Nincs bizonyítékom egyikre sem.)
    • Talán nem akarták 2-szer ugyanazt az embert díjazni, akárki is volt az az eddigi 2 győztes közül? (Erre kb. 15% esélyt adok, de elképzelhető, hogy van ilyen elv: ne kapja 2-szer ugyanaz a díjat.)
    • Talán valaki olyat kellett volna díjazni, akit nem akartak? (Erre is van 15% esély, de fogalmam sincs, ki lehetett ő és miért. Talán olyan ember kapta volna, akinek akár személyes, akár egyesületi ügyben nézeteltérése volt valakivel az elnökségből? Vagy kilépett, esetleg kizárták, de addigra már ő lett a legjobb?)
    • Vagy talán az október utolsó hétvégéjén megtartott nemzetközi esemény után nem volt elég idő a játéklapok értékelésére? (Ennek az esélye 5%, értékelhették volna előtte is a játéklapokat, akár közvetlenül a szeptemberi rendezvény után is.)
    • Vagy díjaztak valakit, csak nem nyilvánosan? (Talán ragaszkodtak az októberi díjazáshoz, de nyilvános esemény híján ezt csak zárt körben tehették meg? Lehet, de erre is csak 5% az esély.) Fogalmam sincs, és nem is igazán fontos, csak furcsa, hogy elmaradt a jutalmazás…
  3. A harmadik kérdés (Mi lesz velem?) egyelőre megoldódni látszik. Egyelőre határozott idejű szerződésem van, és nem is a végzettségemnek megfelelő állásban, de elhelyezkedtem. És mi lesz, ha lejár a szerződés? Addig még van néhány hónap, majd kiderül.

És mik a gondjaim, pozitív élményeim és kilátásaim mostanában?

  • A családi problémáim részben rendeződtek, szüleim 1998-ban történt válása most már nem foglalkoztat, mert tárgytalanná vált a dolog. Igaz, azon az áron, hogy nincs már apám (november 6-tól), ami részben szomorú, részben megkönnyebbülés (az utóbbi években sok konfliktusunk volt egymással), részben sajnálom, hogy a betegség volt erősebb, nem ő, részben meg újabb bonyodalmakat okoz (temetés, ügyintézés, örökösödés, ahogy szokás…).
  • Munkahelyem is van már, és egész jó, ezért egy időre ez a kérdés is megoldódott.
  • Társasjátékra még eljárok szerdánként, de kevesen vagyunk, egyre többször elmarad. Kellene új embereket szereznünk. De hogyan? Toborozzak az egyesületből? Vagy ha nem onnan, akkor honnan? Ki szeret még játszani ebben a városban?
  • Társasági életem is van még, jövő szombaton társasjáték piac (eladom azt a játékomat, amit 2-szer is megnyertem tombolán, a második példányt még fel sem bontottam, azt adnám el, és már az árat is kitaláltam), aztán december 2-án előbb társasjáték délután, majd onnan hamarabb távozom, és megyek a zöldek 20. születésnapjára.

Összességében jól érzem magam, és egész jók a kilátásaim, béke van és nyugalom. És ma is békés, nyugodt tájakon járhattam ebben a szép évszakban. 🙂

 

Reklámok
Újra a kilátónál

Kezdődik az ősz

Még nyári meleg van, és az előrejelzés szerint az is marad még csütörtökig (kárpótol a szeptember az idei nyárért: volt meleg nyáron is, de soha nem volt 3-4 napnál tovább egyfolytában jó idő), de a naptár már őszt mutat. A virágok még nyílnak, de már terem a gesztenye, dió, mogyoró. A fákon még több a zöld levél, de már megjelent a sárga és a barna. (A képek Veszprémben készültek, egyféle útvonalon mentem itthonról a Barátság-parkba, és egy másik útvonalon haza.)

Kezdődik az ősz

Innen-onnan Veszprémből

Mai képek, csak úgy, mert szépek. Sok kép készült a belvárosi rózsakertről; a külvárosban, a házunk előtt álló összeolvadt bokorcsoportról (csak ha virág vagy termés van rajta, akkor látszik, mennyi bokor olvadt össze); és egy bizonyos fa terméséről, ami a fehértől a sárgán át a rozsdabarnáig minden színben megtalálható a lakótelepünkön. Most ezek tűntek fel, de talán a többit is érdemes megnézni. 🙂

Innen-onnan Veszprémből

Újra a forrásnál

2 és fél hónapja (már olyan régen? 😮 ) jártam a Rab Mária forrásnál. Akkor valakivel kettesben, de most egyedül jártam végig a tanösvényt. (A Rab Mária forrás körüli erdő neve Rab Mária sétálóerdő, tulajdonosa a Rab Mária Erdőbirtokosság – tehát magántulajdon az erdő, de megnyitották a nyilvánosság előtt – és az erdőt bemutató, a forrást is érintő tanösvény neve a Rab Mária tanösvény. Ezen mentem végig, már másodszor, ezúttal egyedül.)

Veszprém határában a Haszkovó lakótelep mellett, a körgyűrűnél van egy Lidl áruház. Mellette vezet befelé az út az erdőbe. Ez az út a tanösvény kezdete. Az áruháztól az első útelágazásig tele van virágokkal a fű.

Az útelágazásban van egy vázlatos térkép az erdőről, figyelmeztető jelzésekkel (és nagy dicséret jár nekik azért, hogy a “kullancsveszély” jelben nagyon helyesen 8 lábbal ábrázolták a kullancsot, az ugyanis nem rovar, hanem pók), és egy másik tábla, ami a forrás felé mutatja az utat.

Az elágazásnál balra, a forrás felé indulok (és majd a jobb oldali ágon térek vissza az út végén). Innen még a tanösvény első állomása sem látszik, de itt még nem lehet eltévedni, nem ágazik el az ösvény a tájékoztató tábláig. Az első tájékoztató táblán részletes térképet és ismertetőt láthatunk a tanösvény állomásairól és az erdőben követendő viselkedési szabályokról.

Innen még mindig egyenesen megy az út a 2. állomásig. Látható, hogy az út menti bokrok mögött keveredik a lombos erdő (főleg tölgy) a fenyvessel.

Utunkat még a 2. tábla előtt nagyfeszültségű vezetékek keresztezik. A vezetékek alatt nincsenek fák, de ott is élnek növények…

Photo4595.jpg

A vezeték után tovább folytatódik az út a 2. állomás felé. Az oda vezető út csak száraz időben járható, eső után néhány napig nagy területeken áll a víz a gödrökben. (A legnagyobb vízfolt éppen ott szokott lenni, ahonnan a már messziről jól látható 2. tanösvénytáblát fényképeztem: a fénykép készítés helyétől a kb. a tanösvény tábláig. Szerencsére tegnap száraz volt az idő, nem kellett vizet kerülgetnem az úton.)

A második tábla az erdőbirtokosságot mutatja be (térkép, történet, tulajdonviszonyok, stb.)

A táblán is olvasható, hogy a terület egy része korábban termelőszövetkezeti tulajdon volt. Ez a széles erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. tanösvény táblákat (és tovább folytatódik egyenesen, csak a tanösvény tér le róla a forrás felé) gyerekkoromban még birkalegelő volt, gyakran találkoztam errefelé kisebb nyájakkal, de most már régóta nem járnak itt birkák, a látható nyomaikat sem fedeztem fel út közben, és a hangjukat sem hallottam.

A 3. tanösvény táblához még mindig a birkalegelőn vezet az út, ott kanyarodunk le róla a forrás felé.

A 3. tábla egyébként a területen található cserjéket, zuzmókat, mohákat mutatja be.

A táblával szemben, az eddigi ösvénytől balra egy nyíl mutat a forrás felé. Követjük ezt a nyilat, és hamarosan eljutunk a 4. tanösvény táblához. Onnan még mindig nem látszik a forrás, pedig már közeledünk…

A 4. tábla a terület történetéről szól. A táblán az áll, hogy a forrás kegyhely, de az egyház nem ismerte el. Érdemes ezt összehasonlítani a forrás melletti tájékoztató táblával is a forrás történetéről.

A tanösvény tábla után, a bokrok között egy keskeny, meredek ösvény bújik… Vajon hová vezet? Mi van az alján? Csak nyáron, száraz időben ajánlott erre járni. Télen, a havas-jeges időben, vagy tavasztól őszig az esőtől felázva veszélyes, mert csúszik. (Ez saját tapasztalat, jártam én már télen is a forrásnál. Csak akkor még nem volt tanösvény.)

A lejtő alján található az 5. tanösvénytábla, a terület geológiájáról. Ahogy várható, főleg karsztos kőzetekről szól, de más érdekességeket is bemutat.

És mi van még a lejtő alján a tábla környékén? Van valami látnivaló? Egy kis híd a patakon. A patak neve Látóhegyi vízfolyás, időszakos patak, a Veszprém melletti Látó-hegyről ered (a város déli részén, a Cholnoky lakótelep mellett található ez a kis kiemelkedés), és valahol Veszprémtől északra, északkeletre folyik bele a Sédbe. A híd mindkét oldaláról érdemes lenézni a patakra. De nem kell átmenni a hídon, nem arra visz a tanösvény. (A hídon átkelve és balra fordulva kivezet az út az erdőből, a körgyűrűre, kissé távolabb a Lidl áruháztól, inkább a Pennyi közelében. Ameddig nem volt tanösvény, addig mindig azon az úton mentem haza a forrástól.)

És ha nem megyünk át a hídon? Akkor jobbra kell fordulni… De mi lehet ott? Hát arra visz a tanösvény! És találunk ott 2 tájékoztató táblát. De miről tájékoztatnak?

Photo4653

Mindjárt kiderül… Miért volt érdemes bebújni a 4. tábla után a bokrok közé? Miért volt érdemes leereszkedni a meredek lejtőn? És mi lehet itt, hogy éppen ide tették az 5. táblát?

Photo4654Photo4655

És a forrás környéke. A pad mögött folyt bele régen a forrás a patakba, a kivezető cső még most is látható. (Csak azért nem fényképeztem le a medret, mert van benne némi hulladék…) A második tájékoztató táblán pedig a forrás története található. Igaz, hogy nem az egyház, hanem az egykori Jutasi Altisztképző Intézet nyilvánította hivatalos misézőhellyé az akkor még csörgedező forrást, de voltak itt szabadtéri misék, kijött ide a pap, tehát valamilyen szinten mégis elismerte a katolikus egyház (ellentétben a 4. tanösvény tábla szövegével, amely szerint “kegyhely volt, de a katolikus egyház nem ismerte el”)… Az altisztképző egyébként a még ma is meglévő laktanya mellett, a mostani megyei levéltár épületében működött.

A forrás mellett egy másik, keskeny, meredek ösvény vezet felfelé, hasonló ahhoz, mint ahol leereszkedtünk. A tanösvény egyenesen a tetejéig vezet és még tovább, de érdemes egy kis kitérőt tenni balra az erdőbe is.

A som még nem egészen érett, de a bokor mögött áll egy fa, aminek az aljában kövek között egy geoláda található. Most nem emeltem ki a ládát a kövek közül, nem nyúltam bele, csak megnéztem, hogy odatalálnék-e még. A tanösvény nem a geoláda felé vezet, az csak egy kis, másfél perces kitérő. Ha visszatérünk a forrástól felfelé vezető ösvényre, akkor előbb-utóbb kiszélesedik az út és elvezet a 6. táblához. Nagyjából egyszerre látjuk meg a 6. és 7. táblát a távolban, a 6. táblát balra, a 7. táblát majdnem szemben, kissé jobbra. (Mindkettőről készítettem távoli képet.)

A 6. tábla a fenyőről és a szajkóról szól. A területen sokféle fenyőt telepítettek.

Ezzel már az út felét megtettük, a 12 állomásos tanösvény 6. állomásáról indulhatunk a 7. felé. Csak néhány lépés, de út közben akár kakukkfüvet is láthatunk, szagolhatunk.

A 7. tábla az erdőben élő ízeltlábúakat mutatja be, a hangyától a gyapjaslepkéig.

Utána mehetünk akár a 8-9. állomás felé, vagy akár közvetlenül a 10. állomáshoz. (A tanösvény rövidebb változata a 8-9. állomásokat nem érinti, de úgy teljes a kör, és úgy teljes az élmény, ha ezt a két állomást is felkeressük az erdőben. Ezért én a 8. állomás felé indultam.) A terület tele van nagyfeszültségű villanyvezetékkel. A 7. tábla közelében is van egy, arrafelé kell indulni a 8. állomáshoz. Az oszloptól elnézve balra, az erdő szélén, a vezetékkel párhuzamosan, a távolban látszik a régi vasúti híd, és mögötte a jelenlegi vasútvonal. Addig nem kell elmenni, de a híd előtt látszanak ezüst levelű fák, és előttük egy alacsonyabb ezüst levelű bokorszerű képződmény (ami lehet egy nagy bokor, vagy sok kis fa egymás mellett, nem teljesen egyértelmű). A kisebb ezüst levelű növény mellett jobbra fordulunk, és bemegyünk az erdőbe a tölgyfák közé. Az erdőben gomba is nő, de a pihenni vágyók több fa asztalt is találnak, padokkal körülvéve.

A 8. állomás az erdő felújítását és az erdőkezelési módokat szemlélteti. A tarvágástól az örök erdővé alakításig minden módszert bemutat.

A 9. tábla nincs messze innen, a 8. tábla mögött vezet hozzá az út. És hátulról is szép.

A 9. tábla a nagyvadakat mutatja be, az őzet, szarvast, vaddisznót. Életüket és trófeáikat.

A 9. állomás után az erdőből kifelé vezet az út. Széles ösvény, lombos fák között. Megnyugtatóan zöld a táj. Hosszú ez az út, de nem vártam a végét, mert nagyon szép.

Aztán kiérünk a 7. állomás közelébe, a birkalegelőre. A birkalegelő, az a hosszú, egyenes erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. állomást, a 3.-túl kezdve továbbmegy egyenesen, majd balra kiszélesedik, ezen a kiszélesedő részen van a 6-7. állomás, majd továbbmegy az út egyenesen a régi vasúti híd felé. De vannak vele párhuzamos utak is, azokon is birkákat legeltettek. Ezek az utak nagyjából ott futnak össze, a 7. és 10. állomás között, ahol a 9. állomás után kiérünk az erdőből. 3 ilyen út van. Az egyik, ami a 3. állomástól megy tovább a 7. felé. A másik az erdő szélén megy vissza a lakótelep felé, a vasúti híddal ellentétes irányban, egy árvalányhajas domb egyik oldalán. És van a középső, ahol továbbmegy a tanösvény. Ha kiérünk a 9. állomástól az erdőből, akkor ez is balra megy, de az árvalányhajas kis domb távolabbi oldalán. Ezen a középső úton indulhatunk a 10. állomás felé. (Ha kiérünk az erdőből a 9. állomás után, akkor a következő fényképen látható táj fogad minket. Látható balra, ahogy elkezdődik az a bizonyos domb. Ha rögtön balra fordulunk, az nem jó irány, nem arra megy a tanösvény. De ha a kép bal szélén lévő kis fánál, a domb túloldalán megyünk balra, akkor a tanösvényen haladunk.)

Photo4778

Itt még jobban látszik az árvalányhajas domb, ez NEM a 10. állomáshoz vezető út.

Photo4782

Ez viszont már a 10. állomáshoz vezet, ez a jó irány az erdőből kifelé a 9-10. állomás között.

Photo4792

A 10. állomáson az erdőtömb madárvilágát ismerhetjük meg. Sok kis és nagy madár él itt.

Nem sokkal a 10. tanösvénytábla után egy elágazáshoz érkezünk, ahol mehetünk balra is, jobbra is. Valószínűleg a jobb oldali ág a hivatalos útvonal, de a bal oldali a szebb, erdei út. A 11. tábla nagyjából egyformán messze van mindkettőtől. A múltkor a túrázótársam a bal oldali utat választotta, ezért most egyedül is arra mentem.

A 11. tábla a lágyszárú növényekről szól. Bemutatja a virágzó növényeket, leírja a virágzási idejüket és ismerteti a területen élő gyógynövényeket.

A 11. tábla mellett van egy kis tisztás. (Azon az ösvényen, ahol jöttünk, jobbra van a 11. tábla, balra a tisztás.) A tisztáson pihenőhely is van, de nem kell elmenni a pihenőhelyig, a tisztás szélén, jobbra, egy alig észrevehető ösvény nyílik a fák között, az vezet a közeli, de kissé nehezen megtalálható 12. táblához. (A 12. táblával szemben nagyobb pihenőhely is van, nem csak 1 pad, hanem egy asztal padokkal.)

A 12. és utolsó tanösvénytábla a terület fafajait és az őshonos erdőtípusokat ismerteti. Látszik, hogy az emberek nem kímélték, több helyen is le kellett ragasztani a repedéseket.

Innen már egyenes út vezet vissza a Lidl áruház és a Haszkovó lakótelep felé. Az út végén visszaérünk az első elágazáshoz, ahonnan a forrás felé mentünk tovább, csak éppen az elágazás másik szárán térünk vissza, mint amerre indultunk. Az elágazás környékén (sőt, már előbb is) jól látható a Lidl áruház és a lakótelep. Út közben még egy katonai repülőgép is elszállt felettem, azt is lefényképeztem. (Az utolsó néhány képen a kép közepén, az áruháztól jobbra egy világosbarna, drapp színű házat érdemes figyelni, ott lakom.)

Újra a forrásnál

Egy csokor nyári virág

Régen írtam már, de izgalmas volt a július, talán ezért nem is jutott eszembe ez a blog. Júliusi élménybeszámolót majd hétvégén írok, de addig is átadok egy nagy nyári virágcsokrot… (Mindet itt, Veszprémben fényképeztem, de nem mondhatom meg, hogy hol. Veszprém közparkjainak füvén, 3 helyen, ebből 2 hely kísérleti terület, ez a lényeg.)

Egy csokor nyári virág

Veszprém, Stromfeld utca

3 éves koromtól élek Veszprémben. 6 éves koromtól ebben a lakásban, ahol most is. Ez a 3. veszprémi hely, ahol lakom, de a Stromfeld utca nem volt köztük. Soha nem laktam abban az utcában, nincs hozzá személyes kötődésem (nem tudom, hogy egyáltalán lakik-e ott ismerősöm), de mégis lefényképeztem. Miért? Mert ez a lakótelepünk legszebb utcája. Nem a házak miatt (azok elég rondák, főleg a páros oldali szürke “szendvicsházak”, bár a páros oldalon van 2 felújított ház, az egyiket kb. 10 éve, a másikat kb. 5 éve újították fel és még mindig szépek). Az utca szépsége a házak előtti kertekben rejlik. És magas, zöld fák is vannak az utcában a házak között, sokszor még a kertekben is. Az utcát szépen, sorban jártam végig, 1-estől 10-esig, minden háznak mindkét oldala látszik, és igyekeztem lefényképezni az összhatást és az apró részleteket is, de igazán csak élőben látszik, milyen szépek ezek a kis lakótelepi kertet. Nem véletlenül kaptak ezek a házak (főleg a páratlan oldalon) többször is “Virágos Veszprémért” díjat, ameddig volt ilyen verseny…

Stromfeld 1.

Stromfeld 2.

Stromfeld 3. (az újabb felújított ház, érdekes utcanévtáblával)

Stromfeld 4.

Stromfeld 5. (a régebben felújított ház)

Stromfeld 6.

Stromfeld 7.