Tél végi élmények

Február 13-án hétfőn írtam utoljára, már 15 napja. Ebben az időben több élményem is volt.
– 16-án csütörtökön édesanyám és anyai nagymamám névnapja, mindkettőt a napján is köszöntöttem, de az igazi nagy ünneplés családi körben hétvégén volt.
– 18-án szombaton megnéztem a mi kis Liget-projektünket, az Erzsébet-sétány (régebben: Lenin-liget) és környéke (többek között egy templomrom, a volt gyermekkórház és néhány egyetemi épület) felújítását.
– 19-én vasárnap délelőtt egy gyors kör az Óváros piacon, majd déltől családi ünnepség a nagymamámnál.
– 22-én szerdán vért adtam a Plázában, ez idén az első, összességében pedig a 8. (2019 áprilisában volt az első.)
– 23-ától 26-áig, csütörtöktől vasárnapig volt a városban a Holtszezon irodalmi fesztivál. 3 rendezvényükre is szerettem volna eljutni, de nem sikerült.
* 24-étől, péntektől 26-áig, vasárnapig 3 napos dalszövegíró-képzés volt, mindhárom nap 16-18 óráig. Szerettem volna eljutni rá, de 16:00-ig dolgozom, így pénteken késtem volna legalább 20 percet, és úgy tudom, hogy a 3 napra csak egyben lehetett regisztrálni, így 20 perc miatt lemaradtam 3 napról. 😦 Mindegy, dalszöveget átírni már tudok, csak eredetit írni nem, és biztos lesz még hasonló képzés máskor, máshol…
* 25-én szombaton volt egy kis felolvasóest azoknak, akiknek már jelent meg kötetük a slam poetry klub tagjai közül. Ők olvastak fel ezt-azt a saját köteteikből. Ezt nem is tudtam biztosan, hogy elmenjek-e rá, de végül nem mentem. Szombat délelőtt ugyanis a lakótelepi Berkenye-tanösvényen voltam, ami a lakótelep élővilágát mutatja be, főleg a fákat és a madarakat. Kb egyharmadáig jutottam, fényképezgetve, amikor lemerült a telefonom, amivel fényképeztem. Mindegy, végigmentem rajta képek nélkül, aztán délután, amikor ráértem, elmentem addig a pontig, ahol délelőtt abbahagytam, fényképeztem, aztán elmentem a Kálvin-parkba is, mert annak csak egy kis része a tanösvény része, és sajnos nem az a része, amit meg akartam mutatni, ezért a tanösvény végétől, egy rövidebb úton külön vissza kellett menni oda. Addigra meg már kezdődött volna a felolvasóest, ráadásul este átjöttek öcsémék is, társasjátékozni, így sűrű lett volna a program, ha még felolvasóestre is megyek, sietni kellett volna haza. Amúgy elég sokáig maradtak, még a kedvenc focis sorozatunkat is együtt néztük. Nem vagyok focirajongó, de a Gólkirályság című sorozatot csak ajánlani tudom, mert nagyon vidám. Öcsém újabban süteményt süt (az a munkamegosztás náluk, hogy a barátnője főz, ő meg süt), volt már amerikai keksz is néhányszor, most meg már másodszor volt valami vörösbab alapú kakaós sütemény, de amilyen bizarrul hangzik, hogy vörösbabból van, olyan finom volt.
* 26-án szombaton 19:30-tól lett volna slam poetry est, már előre kijelölt előadókkal (szerencsére nem voltam köztük), de szombat délután kijött rajtam egy kis tüsszögés (ez még kb most is tart, hétfőn hajnalban volt a legrosszabb), vasárnap meg hidegebb volt, mint szombaton, nem volt túl sok kedvem kimozdulni a lakásból.

És ebből a sok élményből miről készültek képek? A 18-ai Liget-nézésről, és a 25-ei tanösvénytúráról.

Néhány 18-ai kép (a többi a Facebook albumomban):

25-ei képek, erről is van album, 242 képpel:

Élmények Veszprémben és a megyében

Nagyjából egy hónapja nem írtam már ide. Az alatt sok élményem volt, természetesen képek is vannak róluk. Január 14-én volt az utolsó bejegyzésem. Ha jól emlékszem, az szombat volt. Egy héttel később, január 21-én szombaton volt a MEGNYITÓ. Idén Veszprém lett Európa kulturális fővárosa, ennek a programsorozatnak a megnyitója volt január 21-én este, a másnapi magyar kultúra napja alkalmából. A megnyitó napján többször is mentem kulturális programokra. Előbb operett műsorra, amit szabad térre hirdettek, de nem volt a meghirdetett helyen. Amikor véletlenül megtudtam mások egymás közti beszélgetéséből, hogy fedett helyre vitték, akkor már a beszédek feléről lemaradtam, de a műsor minden percét láthattam és hallhattam. A beszédek meg nem is érdekeltek. Ez volt délelőtt. Aztán délután is volt egy körbejárkálós program, többféle zenei produkcióval, egy helyen néptánc volt, amibe a közönséget is bevonták, máshol egy kirakatban fiatal zenészek voltak, zárt helyen, ablaküveg mögött, kihangosítva az utcára, és volt két szabad téri, fedett buborék is, az egyikben bárzongoristák váltották egymást, a másikban pedig kórusok énekeltek. Mentem egyik helyről a másikra, ahol tetszett valami, ott maradtam, ha nem tetszett, mentem a következő helyre. Aztán este a megnyitó, látványos fényfestéssel, nagyszabású műsorral a színpadon. Természetesen Veszprém nem hivatalos himnusza, a Rubber Puppet együttes Kossuth utcán című dala is elhangzott. Néhány képet is bemutatok. Az elsőn Verancsics Faustus látható, várkapitány, feltaláló, a török időkben élt, ejtőernyővel is kísérletezett, ilyen pózban látható Veszprém belvárosában. A másik kép a bárzongoristák buborékja, a harmadik a Kossuth utca fényfestése.

Erről az ejtőernyős figuráról sokaknak eszébe jutott egy dal, ami az 1980-as évek végén volt sláger. Napoleon Boulevvard – Júlia nem akar a földön járni. https://www.youtube.com/watch?v=gQjcFIfEDCM

Ezt a dalt írtam át január 31-én kb. 20 perc alatt egy 1500-as évekbeli várvédő harcos szemével, aki láthatta Verancsics Faustus várkapitányt a város felett ejtőernyővel lebegni. (A dal utolsó, német nyelvű részében csak a nevet cseréltem ki, mert nem tudok annyira németül, hogy értelmes szöveget tudjak alkotni.)

FAUSTUS NEM AKAR A FÖLDÖN JÁRNI

Várban vagyunk, a szélben lobog a hajunk.

Jöjj csak török, neked most is adunk…

A város felett éppen Faustus lebeg,

Most ugrik ő, le a Tűztoronyból, ezt se értjük.

Várkapitány, így nem kérdezősködünk.

Ha lebeg, hát lebeg, ágyúból úgyis lövünk.

Itt a török! Innen el nem futhatunk.

Még harcolunk, a várfal áll még, nagy szerencse.

R: Faustus nem küzd, ilyen a kapitányunk,

Faustus ernyőjével lelép.

Most Faustus nem akar a földön járni,

Fölszállt inkább a fejünk fölé.

Jön a török, kézzel-lábbal harcolunk,

Úgy ágyúzunk, hogy már jobban nem tudunk.

A város felett még mindig Faustus lebeg.

Szép könnyedén, ahogy kedveséhez szállni illik.

2xR

Győztünk, tudom, de megnyugodni nem lehet.

Minden csatát egy új roham követ.

Ágyúzgatunk, téged is eltalálhatunk,

Faustus, kedves, jobb lesz önmagadtól földet érni.

R

Faustus wollt nicht zu dir wie sagen

Faustus wollt nicht so bald heim!

Faustus würdest herzlich nach Hafen,

Faustus Spitze sollen Nacht!

22-én a megnyitó utáni napon megjött a hó Veszprémbe, de aztán elolvadt. A következő hétvégén nem volt különösebb programom, de februárban megint egy kicsit zajlott az élet. A 4-5-ei hétvégén történt valami. amiről ugyan kép nincs, de fontos lehet. Találkoztam a város legnagyobb egyesületének elnökével (amikor megbeszéltük, még nem gondoltuk, hogy aznap lesz az utóbbi néhány hónap legszelesebb napja a városban, ahol amúgy is mindig fúj a szél), és lehet, hogy beindul valami társasjáték ügyben, de majd akkor részletezem, ha tudok pontos helyet és időpontot. A következő két kép január végén készült, az első a 22-ei hó, a második Endrődi Sándor költő szobra a róla elnevezett utcában. Valamikor januárban avatták, én a hónap utolsó hétvégéjén mentem el megnézni.

Aztán február második hétvégéjén kétszer is kirándultam. 11-én szombaton egyedül, 12-én vasárnap 2 túratárssal (öcsémmel és a barátnőjével). A 11-ei túrán Veszprémben jártam, megnéztem 4 új találkozási pontot. Az első egy Secret Garden nevű hely, kék és sárga utcabútorokkal a Kossuth utca felső végén, az aluljárónál. A második az autóbuszpályaudvarral szembeni parkban épült fából, az idősek otthona mellett. Asztalok, padok, hinta, még egy színpad is… A harmadik a Szerelem-szigeten egy enyhén giccses nagy piros szív. Ott már megvoltak a padok, csak a szívet tették oda, más változás nem történt. Az utolsó pedig a Betekints-völgyben van, ahol több más érdekességet is fényképeztem a környéken: befagyott tavat, új futópályát, veszprémvölgyi kisvonatot. Talán a találkozási pont a legkevésbé feltűnő mind közül, az a lábakon álló tető az utolsó képen. A képek nagy száma miatt nem ide töltöm fel, hanem a Facebook albumot linkelem.

A vasárnapi kirándulásról is készült album. Hárskút környékén jártunk, láttunk alpakákat, szurdokot, sziklahasadékot. Nem is értem, miért vágynak emberek a Grand Canyonba, amikor a bakonyi szurdokok sokkal szebbek. Jó ránézni a patakmederből, a mohával benőtt kövek közül a szintén mohával borított magas sziklafalakra. Minden csupa zöld a mohától még télen is. És a Bakonyban több pataknak is van ilyen szurdokvölgye. Mélyebb, sekélyebb, hosszabb, rövidebb, de mind szép. 🙂

Ezen a héten nem a Valentin-nap lesz a legfontosabb, nem is lenne kivel megünnepelni, hanem édesanyám és anyai nagymamám névnapja. Csütörtökön lesz, vasárnap tartjuk a nagy családi ünnepséget. (Már csak ők az egyetlen élő szülőm és nagyszülőm. De mindig is velük volt a legjobb kapcsolatom, így szerencse, hogy ők maradtak meg legtovább. A családi ünnep még nagyobb volt, amikor a dédi is élt, mert ő is ugyanazt a keresztnevet viselte, 2004-ben halt meg 95 évesen.) Szombaton még nem tudom, hogy lesz-e programom, talán lesz kirándulás, talán nem (ha öcsém esetleg nem szervezne, akkor majd én találok magamnak úticélt), de vasárnap délelőtt lesz a szokásos Óváros téri piac, közösségi kolbásztöltéssel, bármit is jelent a “közösségi” jelző, délben meg a nagy családi ünnepség. 🙂 Egészen jól alakul eddig ez az év. 🙂