Pozitív hétkezdés

Most már túl vagyunk a hét felén, április utolsó hetében. Néhány nap múlva már május lesz. Szépek ezek a tavaszi hónapok: április, május… 🙂 És egészen jól alakult ez a hét is… 🙂

Hétfőn megjöttek a fecskék a környékünkre. 🙂 Egyre kevesebben vannak, de mindig megbízhatóan jönnek, április vége felé. Most is 24-én hétfőn jöttek, amikor szoktak. 🙂 Mindig szívesen nézem őket, ahogy repülnek a lakótelep felett. 🙂 Majd az lesz nagyon vicces látvány, amikor a fiókáikat etetik! 😀 De az még egy kicsit odébb lesz, előbb fészket építenek, költenek, és utána jönnek a fiókák. Fénykép nincs még róluk, annyira nem jöttek közel, de majd felteszek még a héten egy néhány másodperces videót, ha sikerül felvennem a röptüket.

Valamikor hétfőn vagy kedden azt is megtudtam, hogy nyertem egy Facebookos játékban, a Napi Kincsek Tárháza bloggal. Ez volt az én napi kincsem 🙂 Egy képen volt 4 zacskós leves, hozzá kellett szólni, hogy melyiket nyerném meg, és 2 kisorsolt versenyző kapta azt a levest, amit kért. És valahogyan én is nyertem 🙂 És miért is azt a levest választottam? Mert hupikék törpikék vannak a zacskóján! 😀 “Jönnek a törpök, éhesek a hasak, rég kiürült már a levesporos tasak…”

De ez a zacskó szerencsére nem üres, ma jött meg, és ez lesz majd a szombati ebéd! Az ilyen értékes dolgokat nem lehet csak úgy, hétköznap bekapni, ezt érdemes hétvégére tartogatni! 🙂 Egyelőre csak a zacskót fényképeztem, majd szombaton a levest is! 😀

Photo8291

Tegnap este csak 2 fővel volt társasjáték, de jól éreztük magunkat így is. 🙂 A szokásos kis szerdai csapat talán kezd szétesni, már a múlt héten is csak ketten voltunk, ugyanezzel a játékostárssal, (de abban szerintem az időjárásnak is volt szerepe, most meg többen is jelezték, hogy nem érnek rá…), most még a kedvenc díjazott játékmesterünk sem jött el,  de remélem, májusban már megint többen leszünk. 🙂 Ez a kitartó játékostárs egyébként a csapat legújabb tagja, március végén csatlakozott, de már most látszik, hogy egyéniség, és szívesen játszik mindenféle játékot. 🙂

Mai örömöm az, hogy megjöttek a törpök, de erről már írtam. 🙂 Jó kis rajzfilm volt az annak idején, családtagjaim engem általában Okoskához szoktak hasonlítani. De szívesen lennék akár Törpicur is, neki még jó. 🙂 Most meg majd Hókuszpók módjára elfogyasztom a törpöket! 😀 Remélem, azért nekem nem csak Bibircsóka jut majd, hanem találok valaki jobbat is! 😀 (De ez még soká lesz, előbb munkahely, költözés, és aztán jöhet Bibircsóka vagy Törpilla…)

Amúgy eredetileg a tavaszi képeimet akartam feltenni ide, a legtöbb tegnapi és mai, de van egy-két régebbi is. Ha kimegyek akár csak a környékre is, jó látni, hogy mindig más fa és bokor virágzik, mindig más virág nyílik. A Berkenye Tanösvényen nem mentem most végig (kedden volt 2 éve, hogy átadták, azóta kb. 8-9-szer mentem rajta végig odafelé, és 1-szer vissza is), de egy részén ma is jártam, és fényképeztem virágzó berkenyefát. 🙂 Aztán megjött a nyereményem, és gondoltam, akkor már azt is beleírom ebbe a bejegyzésbe, összefoglalom a heti örömöket. És még messze van a hétvége, még bármi történhet… 🙂

2 hétfői és 1 keddi kép (akkor még célirányosan fekvőt fényképeztem, mert eszembe jutott, hogy ha még működik az a szakmai blog oldal, ahová kb. november óta nem írok, akkor kellhet nekik fejlécben, tavaly az őszit is én fényképeztem, ideje lecserélni tavaszira).

Szerdai képeimből a jobbak…

Csütörtöki, mai képek

Virágzik a berkenyefa a Berkenye tanösvényen

És amikor a fák törzsén van virág és levél…

Ennyit a heti örömeimről, remélem lesz még más is a következő 3 napban. 🙂

Photo8217

Pozitív hétkezdés

Balatonkenese

Ma Balatonkenesén jártam. Mivel családi kirándulás volt (nem lakik ott senki ismerős, csak látni akartunk egy szép helyet a környéken), csak keveset fényképeztem, főleg akkor, amikor mondták. Általában akkor készülnek képek, ha egyedül vagyok, akkor nyugodtan megállhatok, ahol én akarok, és lefényképezhetem, amit érdekesnek gondolok. Társaságban már nehezebb megállni (vagy ők is megállnak, nézik, hogy mit nézek, vagy futhatok utánuk, kérdeznek, hogy miért álltam meg, stb.), ezért ha nem vagyok egyedül, akkor csak azt fényképezem le, amit valaki mond, hogy fényképezzem le. Ezért készült most kevesebb kép, mint máskor. A kirándulás persze így is jó volt, nagyon szép helyeket láttam. 🙂

Ilyen virágágyásokat láttunk a kiindulóponton…

Látvány a kilátóba felfelé vezető útról…

A kilátót nem igazán érdemes lefényképezni, mert túl sok antenna van a tetején, de szép látvány van róla. Amúgy a kilátót és a magas löszfalat, ahol áll, egy Soós Lajos nevű állítólagos költőről nevezték el, aki kb. annyira ismert, hogy még Wikipédia cikk sincs róla (piros a neve az egyértelműsítő lapon), de ott, Kenesén emlékműve van a kilátónál, utcát is elneveztek róla, és a temetőben is kitáblázták, hogy ott van az ő sírja. (Hasonló kategória lehet, mint Eötvös Károly, róla sem hallott volna senki, ha nem róla nevezték volna el Veszprémben a megyei könyvtárat… Persze ez egyikük műveit sem minősíti, ettől még mindkettőjüknek lehetnek kitűnő irodalmi alkotásai.)

Lefelé a kilátóból a még nem virágzó tátorjánt ismeretlen helyi növényt fényképeztük, jó lenne majd virágzáskor is megnézni.

FRISSÍTÉS! – A tátorján NEM az, ami ezen a 2 utolsó képen látható!!! Az igazi tátorján éppen most virágzik! Csak nincs róla fénykép, mert öcsémék félrevezettek. Azt mondták, hogy a tátorján nem a most virágzó fehér növény, mert abból kevés van, tátorjánból meg sok van, ezért a fehér virágút le sem fényképeztem. 😦 És a lefényképezett fajt mutatták, hogy biztos az a tátorján, mert abból van sok. Hát nem lett igazuk! A tátorjánról itt van néhány szép kép.

Visszafelé másfelé mentünk, a temetőn keresztül, de nagyon bizarr látvány lenne éppen egy temetőt lefényképezni, ilyet nem teszek. Ennyire morbid még én sem vagyok! (És ne reklamáljanak az örökösök, hogy mit keres a dédszüleik sírja a blogomban…)

Viszont errefelé is kijutottunk egy kis utcába, ahol árvácskák vannak, velük szemben meg bokrok a meredek árokparton.

Ha már Balaton-parti településen jártunk, természetesen lementünk a partra is.

Az utolsó előtti kép a strand területe szezon előtt, az utolsó pedig a Széchenyi park egyik fája, nagyon érdekesen hullámos a törzse. Amúgy azért Széchenyi park, mert 1846. október 18-án, az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy itt kötött ki első útján, a Clark Ádám által tervezett kikötőben, amit a hajóval érkező gróf Széchenyi István avatott fel. (Van egy emlékkő a parkban, az esemény 150. évfordulójára állították, onnan tudom ezeket.)

Hazafelé megálltunk Balatonfűzfőn a posta előtti tojásfánál. Talán kb. 1000 tojás lehet azon a fűzfán és vannak köztük egészen érdekesek is…

Ennyi volt a mai kirándulás. Ha legközelebb megint kirándulok, akkor is lesz bejegyzés 🙂

Balatonkenese

Verset posztoltam az utcára

Ma a költészet napja alkalmából verset posztoltam az utcára. Van egy oldal, ahol mindenki felteheti a saját kiposztolt verseit fényképpel, és meg is jelölhetjük a vers helyét a térképen. Nem csak saját verseket lehet posztolni, de én jobbnak láttam sajátot. Aki azt is tud, az inkább azt posztoljon! 🙂

Az első verset ma írtam, hogy legyen mit kiposztolni, a veszprémi szélről. Saját kezemmel, mert nincs itthon nyomtató. (Ami nagyon hivatalos, pl. önéletrajz, azzal elmegyek fénymásolóba, kinyomtatni, de az pénzbe kerül, ezért csak akkor teszek ilyet, ha muszáj. Egy ilyen saját vers talán még hitelesebb is kézírással…)

A vers a veszprémi szélről szól, és jól odaragasztottam celluxszal a Kossuth utcán az órához, le ne fújja a híres veszprémi szél a róla írt verset! 😀 Gondolkoztam hol kellene kiragasztani, de talán az óránál járnak a legtöbben a városban, és még egy kis szabad hely is volt rajta, ezért oda került a vers. 🙂

Így néz ki:

Photo8050

Ha valaki nem tudná elolvasni a kézírásomat, itt van nyomtatásban is:

A veszprémi szél

Északnyugat (néha dél),
Így fúj a veszprémi szél.

A levegőnk mindig tiszta,
A veszprémi szél a titka.

Szélcsendről nem álmodunk,
Erről híres városunk.

Boldog leszel, megláthatod,
Elfújja minden bánatod.

Ha a szelet szereted,
Veszprémet felkeresed.

A helye kicsit messzebbről:

Photo8051

És oldalról, hogy tényleg látsszon, hogy az óránál van, csak éppen az oldalán:

Photo8052

A következő vers már rég megszületett… Vagyis néhány hónapja, valamikor idén év elején. Ki akartam próbálni, hogy vajon meg tudom-e írni versben az önéletrajzomat. És sikerült! 😀 Megmutatom egymás mellett a hagyományos és a verses önéletrajzot.

Önéletrajz 2017

Önéletrajz versben

A hagyományos önéletrajzba a hobbik közé csak a felnőttesebb, komolyabb hobbikat írtam be, amiket szerintem a munkáltatók is jobban elfogadnak egy komoly, diplomás mérnöktől, pl. olvasás, rejtvényfejtés, kirándulás, de nincs benne a fényképezés és a versírás. Azokhoz nem tudom, mit szólnának a munkáltatók. Egyedül csak a társasjáték van benne, mert azt nem lehetett kihagyni, pedig az illik bele legkevésbé a képbe. De van az önéletrajzban egy “szervezeti tagságok” rész, ami azért került bele, hogy a munkáltatók lássák, tudok csapatban dolgozni, hiszen ezekben a szervezetekben is részt vettem sok mindenben. És ott mindent felsoroltam, ahol valaha tag voltam, nem maradhatott ki a társasjáték egyesület sem (de szerencsére vannak mellette más, komolyabb szervezetek is, pl. egy zöld szervezet, ami még szakmailag is jó pont lehet, egy olyan szervezet, ahová IQ teszttel lehet bejutni, és egy diplomás klub), így a hobbik közé is be kellett írnom a társasjátékot. Itt a blogban persze bevallhatom, hogy élvezem a fényképezést, a versírást és a társasjátékot is, és még mindig járok a társasjáték egyesület rendezvényeire, de egy munkáltató szemében talán furcsák lehetnek ezek a dolgok, nem biztos, hogy egy diplomás mérnökhöz illőnek találják, ezért maradt ki a versírás és a fényképezés a hagyományos önéletrajzból. Talán majd ha a leendő munkahelyemen másokról is kiderülnek ilyen hobbik, akkor én is bevallom nekik. 🙂

A verses önéletrajzból viszont más maradt ki: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, ahol évekig írtam környezetvédelmi cikkeket. Ez nem volt olyan tudatos, egyszerűen csak kifelejtettem 😀 A hagyományos önéletrajzban is el szoktam gondolkozni, hogy beleírjam-e, mert ez a munka nem járt jövedelemmel, nem hivatalos munkaviszony, de végül mégis mindig beleírom, mert a szakmámban tevékenykedtem (környezetmérnökként környezetvédelmi ismeretterjesztő munkát végeztem), vezető beosztásban voltam a környezetvédelmi bloggerek között, és 2 oklevelet is kaptam tőlük a munkámért. Ez mind jó pont lehet a munkáltatóknál. 🙂

A verses önéletrajzomat azért posztoltam az utcára, mert azt gondoltam, az is vers, ráadásul saját (ki is nyomtattam néhányat 2 hete az előző állásbörzére, hátha valahol kérnek valami kreatívabbat is a hagyományos önéletrajz mellé, de nem volt ekkora szerencsém), és holnap amúgy is állásbörze lesz. Ezért a helye is teljesen egyértelmű volt. Veszprémben, az egyetem B épületénél, az Aula bejáratának valamelyik oszlopára érdemes kiragasztani. Miért oda? Egyrészt, mert az Aulában lesz az állásbörze, másrészt a versben emlegetett diplomát is ezen az egyetemen szereztem, ráadásul az az épület a Mérnöki Kar épülete, és a B épület C-nek nevezett túlsó végében van a Környezetmérnöki Intézet (akkor még csak tanszék). Gondoltam, úgysem olvassa senki, de ha mégis, akkor talán eljut az állásbörze kiállítóihoz, hogy milyen állást keresek, és az egyetemhez, hogy mennyire tudok elhelyezkedni az ott szerzett diplomával.

Tehát kiposztoltam a verset:

Photo8053

A lényeg az utolsó 3 versszak:

Photo8054

Egy kicsit messzebbről:

Photo8055

És úgy, hogy az egész épület látsszon:

Photo8056

A vers nem sokáig volt ott. Egy percen belül megláttam, hogy egy éppen arra járó ember (még csak nem is a portás, mert ő nem lát rá arra az oszlopra) leszedte és magával vitte. Éppen akkor, amikor az utolsó kép készült. Most látom csak, hogy már a vers nélküli állapotot sikerült megörökíteni. Ilyen barbár tettre nem számítottam egy civilizált(nak mondott) országban…

Minden viszontagság (pl. nyomtató hiányában kézzel megírt új vers, letépett verses önéletrajz) ellenére tetszett ez a versposztolás, jövőre is benevezek majd. Legjobban az összefogás tetszik benne. Hazafelé készítettem is néhány képet az összefogásról. Mint azt már mindenki megszokta, természeti képeket városi környezetben. 🙂

Photo8057Photo8058Photo8059

A következő képen 2 egymás melletti fa látható. Az egyik békében együtt él a törzsére felkúszó más növényekkel. A másikban jól megfér egymás mellett kétféle lombkorona, más-más színű virágokkal és levelekkel.

Photo8060

Az utolsó összefogásos képen együtt nyílik az orgona és az aranyeső. Az orgona kissé korán kinyílt, május 1. körül lenne itt az ideje.

Photo8061

De miért is csodálkozom, hogy nyílik az orgona? Hiszen már májusi cserebogár is van áprilisban!

Photo8062

Ennyit a mai versekről, élményekről, összefogásról, most már csak néhány húsvéti locsolóverset kell alkotnom a héten… De remélem, az is meglesz 🙂

Verset posztoltam az utcára

Virágos vasárnap

Tegnap virágzó fák között jártam, ez volt a virágos vasárnap. Még nem virágvasárnap, mert az csak ezen a hétvégén lesz, húsvét előtt egy héttel, de már virágoznak a fák.

Több országban is megünneplik egyes fák virágzását. Japánban pl. Hanami néven ünneplik a cseresznyevirágzást. De Veszprémben is virágoznak már a gyümölcsfák, pl. a mi lakótelepünk és a belváros közti kis családi házas részen. Persze nem összehasonlítható Japánnal, ahogy a lakótelepünk színes házai sem hasonlíthatók össze Dél-Európával, de nekem mégis szép. 🙂 Kellemesen feltöltődtem az izgalmas hét után, amikor nem volt szerencsém az állásbörzén (majd talán 12-én…), de szerencsém volt a tombolán. És jólesett lassan menni utcáról utcára, nézelődni és fényképezni, mert amilyen szépen búcsúzott a március, olyan szépen kezdődött az április. 🙂

Most a legtöbb gyümölcsfa fehér.

De vannak fehér virágú fasorok is, pl. a Petőfi utca majdnem teljes hosszában…

Más színek is szépek, pl. a rózsaszín. A rózsaszínhez elég érdekesen viszonyulok. Én soha nem vennék fel rózsaszín ruhadarabot (egy időben nagy divat volt a rózsaszín póló és ing férfiaknak is, de én nem tudtam vele azonosulni), a szobám falát sem festeném soha rózsaszínre, és gondolkoztam a telefonszolgáltatóm lecserélésén is, amikor rózsaszínre váltottak (de aztán nem léptem semmit, mert amúgy elégedett vagyok a szolgáltatással), de a rózsaszín virágok mégis mindig megfognak, főleg a rózsaszín virágú fák. Talán az összes virágzó fa közül a rózsaszín (és a fehér) virágúakat látom legszebbnek. 🙂

A fákhoz tartozó házakat is érdemes lehet megnézni, néha nagyon jól mutatnak együtt…

Út közben az egyik sarkon egy macska is hozzám dörgölőzött. 🙂 Megálltam kicsit, hagytam neki, és közben próbáltam lefényképezni. Nem volt egyszerű, mert nem maradt egy helyben, folyamatosan tekergett körülöttem, de azért mégis sikerült 🙂

Volt, amikor boltívesen hajlott fölém a növényzet…

És még amiket láttam ott, kis kalandozásom során, beleértve az oda és haza vezető utat is. Fák más színű virágokkal, sövények (főleg sárgán virágzók), néhány utcakép, és egyebek…

Odafelé:

Ott:

Hazafelé:

Érdemes néha ezen a környéken sétálni, a lakótelepünk déli szomszédjában, a Barátság parkkal szemben, a belvárostól északra. Mindig frissítő látvány ez a sok fa és virág. És még szép házak is vannak arrafelé… 🙂

Virágos vasárnap

Búcsúzik a március

Szépen búcsúzik idén a március. Minden virágzik, a lakótelepünkön és környékén is. Akár a múltkor bemutatott színes panelházak között is lehet látni virágzó fákat, bokrokat, vagy füves részeket tele virágokkal. Most leginkább a sárga virágok nyílnak a fűben, de bőven van kék, fehér, és rózsaszín is. A fák között talán a fehér a legtöbb, de sárga is sok van, és rózsaszín is akad. És fehéren, sárgán, rózsaszínen virágzó bokrokat is láttam már. 🙂 De a zöld színre is érdemes figyelni, mert a fűszálak és a levelek zöldje most a legélénkebb, amikor frissen bújnak elő. 🙂 Ki is mentem ma a szabadba, délelőtt is, délután is. De nem csak növényeket, hanem néhány madarat és rovart is sikerült lefényképeznem. Készítettem vagy 300 képet, de itt csak a legjobbakat mutatom be.

Először csak a lakótelepen, a környékünkön mászkáltam összevissza, véletlenszerű útvonalon, de így is sok szépet láttam. 🙂

Aztán felmentem a dombra (oda, ahol már a múltkor is fényképeztem pl. tavaszi héricset). A dombon a bokrok fehéren virágoznak. Megint olyan fehérek, mint annak idején, télen, amikor zúzmarás volt a táj. És mindkettő nagyon szép. 🙂 (De azért remélem, hogy most néhány hónapig nem lesz zúzmara! 😀 )

Vissza a lakótelepre…

És kb. ennyi volt a délelőtt. Aztán délután újra kisétáltam, de most már kicsit határozottabb céllal. Igyekeztem minél naposabb útvonalon eljutni a lakótelep széle mentén a Jutasi útig.

Ott bementem a kiserdőbe, de nem nagyon a sűrűjébe, csak a szélén az ösvényen.

Majd fényképezgettem kicsit a virágzó fákat a Barátság-parkban és környékén.

Aztán a parkból hazafelé is készültek fényképek.

Ennyi volt a mai fotós túra a környéken, holnap más jellegű örömök várnak rám. (Társasjáték Délutánra megyek, játszom kicsit a hónap játékával, aztán remélem játszhatok néhány menetet kedvenc játékmesteremmel a kis szerdai csapatunkból, a többit meg majd meglátjuk, de biztos jó lesz! 🙂 )

Búcsúzik a március

Tavaszi hérics és más szépségek

Ma kétszer is kint voltam, kihasználtam a napsütést. Más dolgom nem is nagyon van… 🙂 Ezek a képek a Klapka utca és a körgyűrű közötti dombon készültek, a régi BMX pálya mellett. A nagy sárga kaporlevelű virág a tavaszi hérics, mindig március második felében virágzik. De vannak más, kisebb szépségek is ott. 🙂 Főleg sárgák, de akad ibolya is…

Készült néhány kép a Haszkovó lakótelepen is, pl. a 31-es számú háznál. 2 képen még az is látszik, hogy az egyik virágot éppen beporozza valamilyen rovar. Nem méh vagy poszméh, mert nem szőrös, valami dongóféle lehet, enyhén kékesek a hártyás szárnyai, és az egész rovar fekete. Nagy, poszméh méretű, kicsit féltem is fényképezni, hátha fullánkos… 😀

Egy kép a Haszkovó 13 melletti parkból.

Photo7348

És egy a Haszkovó 39-ből.

Photo7349

A tavasz és a virágok tehát mindenhol ott vannak, még a lakótelepi házak tövében és a járda repedéseiben is! Jó rájuk nézni… 🙂

Tavaszi hérics és más szépségek

Az első ibolyák

Ma láttam idén először virágzó ibolyákat. A környékünkön az óvoda és a mellette lévő négyemeletes ház között vezet egy kis út. Erről az útról láttam a ház falánál néhány virágzó ibolyát.

Ez az az óvoda:

Photo7296

És itt a ház:

Photo7295

Az ibolyák:

És egy kicsit közelebbről is:

Aztán végigjártam az általam ismert környékbeli ibolya-lelőhelyeket, de nem sok eredménnyel. Az Őrház utcában még nincs (az utca fűtőművel szembeni részén), és nincs a Barátság-parkban az erdő szélén sem. De nem volt még szerdán a Fenyves tanösvényen sem, pedig jártam a tanösvénynek azon a részén… És a Munkácsy úton is csak a kertekben nyílik néhány szál, a fák alatt a nagy ibolyamező még nem jelent meg. Korai is még, nincs itt az ideje, de örülök, hogy már ez a néhány szál ibolya virágzik. 🙂 Tavaly is korán megjelent, március vége felé, de nem ennyire korán, mint most. Felteszek egy tavalyi képet a Fenyves tanösvényről. (Március 28-ai kép.) Egy elég hosszú szakaszon végig tele van ibolyával az út széle. Majd idén is megpróbálom lefényképezni.

Photo2728

Amúgy feltűnt már valakinek, hogy Ibolya névnap nem is akkor van, amikor virágzik az ibolya? Ha jól tudom, augusztusban van. Jó lenne egyszer összeszedni ezeket a virágneveket, pl. Ibolya, Rózsa, Viola, Boglárka, Jácint (érdekes módon ez férfinév), stb. és megnézni, hogy virágzási időben van-e a névnapjuk. Ki vállalná?

Az első ibolyák