Jól sikerült ünnepi hétvége

 

Szerdán 38 éves lettem (ami kimondva már sok, de én még mindig fiatalnak érzem magam, és még mindig jobb, mintha fordítva lenne, bár azt a szép kort is szeretném megérni, sőt, még többet is), de a nagy ünneplés családilag csak vasárnap volt. Először is elmentünk egy rendezvényre: kirakodóvásár és búcsú volt a városban, találtunk néhány jó dolgot, láttam egy-két ismerős árust (még a zöld szervezet kicsiny piacáról, ahol annak idején évekig szereltem sátrakat), és mindent jól megnéztünk, még a Várból a kilátást is, de mégsem költöttünk túl sokat, csak jól éreztük magunkat.

Aztán volt az ünnepi ebéd sok fogással, természetesen csokoládétortával. 🙂 Előételnek a csirkehúslevesben főtt hús birsmártással, majd a csirkehúsleves, aztán sült nyúl petrezselymes krumplival, uborkasalátával, majd a torta. 🙂 Testvérem lejátszójából születésnapi dalok is szóltak, az egyik nagyon érdekes volt… 🙂

Most nem volt a lejátszóban sem a gyerekkori klasszikus, csak egy-két sort énekeltek el belőle nekem, amikor hozták a tortát, sem az utóbbi 5-10 évben divatos “hangulatjelentés“, sem az, ami nagy kedvenc, főleg, ha másnak szól, de nem sok embert mernék vele köszönteni.

Helyette fiatalítottak 8 évvel:

De voltak törpök is, a hozzám hasonló örök gyerekeknek (kedvenc részem: “Lobog a gyertya, de kínosan rémes, senki se tudja, Törpicur hány éves”, de kb. 2 év múlva már rólam is jobb lesz nem tudni… 😀 )

És volt egy brutálisan jó, egyedi produkció is:

A tortánál természetesen kívántam is (ugyanazt, amit augusztus közepén a hullócsillagnál, de akkor nem vált be, talán majd most teljesül, majd elárulom, ha sikerült), és természetesen ajándékokat is kaptam.

Ruhákat és édességet. Volt új csuklyás tavaszi kabát, egy készlet zokni, vékony és vastag pulóver (a vékonyabb, azzal a rozsdabarna csíkkal ugyanaz, mint amit a T betűs boltban láttam a fényképen a modellen, és ott egyből kinéztem magamnak, hogy kell nekem 😀 ), mellény, egy készlet étcsokoládé falatka és egy zacskó mag és aszalt gyümölcs. A képek nem mindegyikről a legjobbak, de nincs másik (a tavaszi kabátnak meg hosszú az ujja, csak összehajtottam, hogy ráférjen a képre). És amúgy is élőben kell látni ezeket! 🙂

A születésnapom azért is szép és jó, mert ilyenkor már a természet is kezd ünneplőbe öltözni. Érdekes, hogy nem csak a tavaszi virágoknál, hanem az őszi leveleknél is előbb jelenik meg a sárga, mint a piros… Most még sok a zöld (esős volt a szeptember, ezért frissen maradtak a levelek), de már van bőven sárga is, barna is, itt-ott még piros is. És sok fánál a sárgulás folyamata is látványos. Ezért természetesen készítettem képeket a lakótelep és környéke fáiról, bokrairól, terméseiről. Úgyis rég voltak már ilyen képek itt. 🙂 És talán még soha nem mutattam be ennyi bogyót!

De őszi lombhullás ide vagy oda, még van, ami rajtam kívül is virágzik… (Még beporzást is láttam!)

Ő pedig nem tudja, mit akar, egyszerre virágzik is, terem is, minden állapot megtalálható rajta:

De ha már a bogyóknál tartunk, ezt a fajta bogyót mindig szívesen nézem, mert nagyon felélénkíti a látványt, ha felbukkan valahol, és minden bokron egy kicsit más színe van…

Photo11990

És íme a lakótelepi bogyótermés (nem csak ebből a fajtából):

A bogyókon kívül más bizarr termések is vannak, pl. az ecetfáé. Nem tudom, hogy ez már termés, vagy még virágzik, mert kb. ugyanúgy néz ki, csak a virág inkább pirosas-bordós színű a termés meg barna, de elég bizarr… (Színéből ítélve inkább termés, de az ennél sötétebb barna is szokott lenni.)

De érdekes a platán bogyója is, nagy levélhez nagy bogyó jár. Csoda, hogy elbírja a szára…

Photo11973

És ha már platán, akkor van egy érdekes tulajdonsága. A legtöbb fa fentről lefelé sárgul, ő lentről felfelé. Messziről nem igazán látszik, közelről jobban. (Amúgy elég bizarr az őszi levélszíne is, leginkább tompa sárgásbarna, egy kis szürkés és zöldes árnyalattal.)

Photo11999

Más fák foltosan sárgulnak…

Photo11955

A páfrányfenyő csemete meg túl korán (a nagy testvére néhány száz méterrel odébb október végére sárgul be).

Photo11959

A diófák pedig egymást átkarolva vészelik át az őszi lombhullást és a dióburok-fúrólégy kártételét…

Photo12012

De érdemes a többi fát is megnézni a lakótelepen. Néhányuknak a levele és a termése is érdekes.

És a kilátás is szép sok helyen. A patakparton:

És a lépcsőházunk ablakából:

Photo12058

De ma még a munkahelyemről hazafelé is fényképeztem. Jó volt nézni, ahogy egyre színesedik a táj. Remélem, hogy az életem is ilyen színes lesz majd. 🙂

Reklámok
Jól sikerült ünnepi hétvége

Termések

Az utóbbi 2 hétben nem igazán történt velem említésre méltó esemény. Sem jó, sem rossz. Ezért nem is írtam ide. Valahogy mintha minden várna valamire… Mint az időjárás. Esős hétvégét jósoltak, és többször is ijesztgetett az eső, de volt napsütés is, és nem akart igazán esni. Nem volt semmi komoly. Majd talán holnap. Valami ilyesmi a hangulat az életemben. Nem vihar előtti csend, mert viharra nem számítok mostanában, hanem olyan, mintha minden függőben lenne, minden a háttérben alakulna. (Konkrétan van is egy dolog, ami a háttérben alakul, de arról majd szeptember második felében mesélek itt, ha bejön a tervem.)

Minden egy kicsit bizonytalan… Most 2 hétig még a szerdai társasjáték is, augusztus 29-én és szeptember 5-én sem tudjuk igazán, hol legyünk, szeptember 12. a biztos, de bizonytalan a folytatás utána is (visszamegyünk-e a szokásos helyünkre? leszünk-e elegen? visszatérnek-e közénk emberek, vagy marad a 3 fős “kemény mag?”), de majd kialakul. Itthon sincs semmi izgalmas, a hagyatéki ügy is csak húzódik (2 hónapja voltunk közjegyzőnél, 1 hónap határidőt adott, hogy elmenjünk ügyvédhez, aztán majd lesz második hagyatéki tárgyalás, de még az időpontja sincs kijelölve, pedig már kb. 1 hónapja és 1 hete minden papírt beadtunk, amit kellett, nem is értem, mi tart 1 hónapig egy időpont kijelölésen…), és általában sem sikerülnek most a nagyobb dolgaim (lásd novellapályázat, TEDx előadói jelentkezés), meleg víz sem volt a héten kedd reggeltől péntek estig, de azért vannak kisebb-nagyobb örömeim az életben. Itthoni és szerdai baráti társasjátékozások, könyvtári könyvek, kint lenni a szabadban, ha jó idő van hétvégén, kisebb-nagyobb önkéntes feladatok, amiben számítanak rám (és azért is jó, mert így jutok el jó programokra, legutóbb pl. 2 hete egy Örömünnep nevű eseményre), stb. Igyekszem meglátni az élet jó oldalát. 🙂

Most minden alakul, változik, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Úgy, mint a természetben is. Most éppen évszakváltás jön, elkezdtek teremni a fák is a lakótelepen. Egyik-másik termés már beérett, a többi még nem, de majd beérnek azok is. És remélem, az én életemben is beérik egy-két dolog. Ha lesz bármilyen változás, majd beszámolok róla itt is. De egyelőre csak a fák terméseit fényképeztem. Mind itt terem a lakótelepen. A képeket véletlenszerű sorrendben mutatom be, kivéve ezt az egyet. Emiatt a Klapka utcai fa miatt csináltam az egészet, de élőben sokkal szebb, mint a képeken.

Photo11722

A többi kép róla:

És a többi fa a lakótelepen:

Ennyi volt az évszakváltó bejegyzés, legközelebb valószínűleg szeptemberben jelentkezem, talán akkor már konkrét eseményekkel.

Termések

Hol van az a tó?

Már írtam ebben a blogban arról, hogy június 30-án szombaton önkénteskedtem az Új Nemzedék felkérésére egy EU-val kapcsolatos rendezvényen. Nálam lehetett kitölteni egy 10 kérdéses kérdőívet az EU-ról egy 5 állomásos vetélkedő részeként (ahogy itt is említettem egy külön bekezdésben). Az a rendezvény eredetileg a Kolostorok és Kertek területén, a Betekints-völgyben, a tónál lett volna, de mivel előtte 2 napig esett az eső, megijedtek a szervezők, és esőhelyszínre szervezték annak ellenére, hogy aznap már sütött a nap.

Ekkor mondta nekem az Új Nemzedék vezetője, hogy ő szerette volna, ha a tónál van az esemény, mert még nem volt ott, nem látta a tavat. Most végre jó idő volt hétvégén és ma rá is értem, ezért elmentem a tóhoz és lefényképeztem. Nem csak a tavat, hanem mivel az illető hölgy egy másik városból jár be busszal dolgozni, a buszpályaudvartól kezdve az egész utat lefényképeztem neki, hogy biztosan odataláljon. Talán 2 km a buszpályaudvartól. Lehet, hogy kicsit több, de 3 nincs. (3 km talán a park vége, ahol balra lehet fordulni a Laczkó-forrás felé, de addig nem mentem el. Csak a tóig.) Mivel a bejegyzés címzettje nem igazán ismerős a városunkban, ezért részletesen, utcanevekkel, várostörténeti érdekességekkel mutatom be a teljes útvonalat, mint egy idegenvezető. Mindent, ami szép, érdekes, fontos vagy nevezetes.

A buszpályaudvar végén, a 12. kocsiállásnál kell átmenni az úton. Ott kezdődik lefelé egy meredek utca, a Kopácsy utca.

A Kopácsy utcában, a Völgyikút Háznál elágazik az út. Lehet menni a ház jobb oldalán egyenesen tovább (erre rövidebb, de meredekebb és nem látványos), vagy balra a szerpentinen, (ami kicsit hosszabb, de nem annyira meredek és még szebb is). Most a szerpentint választottam, mert ott van bemutatni való látványosság. Mégpedig a Völgyikút Ház, ami néhány éve épült, az egykori strand helyére. A strand kb. az 1930-as évektől az 1960-as évekig működött. A strandtulajdonos unokája, egy építész hölgy tervezte a házat. A Völgyikút-forrás még most is megvan, de a strand újranyitását nem engedélyezték a hatóságok, valamilyen baktérium miatt, ami a vízben van. A forrás a park területén van, onnan indul egy kis patak, ami a Sédbe folyik be, és egy kis részén a parkban tóvá szélesítették. Ezt segítettem megtisztítani pénteken, de azóta már megint elkezdett szaporodni a békalencse. A tó körül egyébként nagyon szép park van, gondozott fűvel, nagy fákkal, virágzó bokrokkal. (Az első néhány képen a Völgyikút Házhoz tartozó étterem bejárata is látszik, ott volt a szombati társasjáték délután. Már tavaly augusztus óta ott vagyunk.)

Elindulunk tovább lefelé a Kopácsy utcán, de még egy utolsó pillantást vetünk a parkra, és megyünk egészen az utca aljáig, ahonnét kb. 10 métert megyünk balra, és máris látszik a Historia bejárata.

Ez a VeszprémFest rendezvény helyszíne is, aminek mindjárt vége lesz, július 11-étől szerdától 15-éig, vasárnapig tart. Egy baj van vele, amiért még nem voltam ott: fizetős. Szabadtéri rendezvény hogy lehet fizetős??? Ha valamelyik koncert nagyon érdekelne, megállnék a Historia területén kívül, utcán, közterületen, ahol jogom van megállni, és ahol már nem kell fizetni, és végighallgatnám onnan az egészet. A hang oda is terjed! 😀

Elhagyva a területet egyenesen megyünk előre, és most már végig követjük a patakot, egészen a tóig, folyásiránnyal szemben. És elérünk egy kis szökőkúthoz, aminek az oldalán ivókút is van. A mellette lévő épület régen malom volt (ahogy talán a Historia egyik épülete is, annak is Malomkert a neve), aztán vendéglátóipari egység lett, több néven. Most éppen Pajta kisvendéglő a neve, ha jól tudom. A malom után pedig NEM mentem át a kis hídon a Vár felé, és nem mentem fel meg le a lépcsőn, hanem inkább megkerültem a Benedek-hegyet. Ugyanazért, amiért a Kopácsy utcában is a szerpentinen mentem. Kicsit hosszabb, de nem olyan meredek, és látványosabb is, Több nevezetesség látható a kerülőúton, mint a Vár lépcsőin. (A lépcsőn is van egy jó hely, de arról majd később…)

A kerülőút neve Szerelem-sziget. Régen itt kettéágazott a Séd, és valóban sziget volt, most már a másik ága nincs meg, egy ágon folyik a mederben. De nagyon szép parkban folyik, fákkal és virágzó bokrokkal szegélyezve. Balra a Benedek-hegy látszik (talán észrevehető a tetején a nagy kőkereszt), jobbra meg a város 2 legjobb játszóteréből az egyik (de érintjük majd a másikat is). Nagyjából a Kolostorok és Kertek projekttel egyszerre, talán éppen annak részeként újult meg a Szerelem-sziget, és akkor épült a játszótér is. A Kolostorok és Kertek területe kb. innen kezdődik, és a Betekints-völgyi park végéig tart, de ha rendezvényhelyszínként beszélünk róla, akkor csak a tavat és környékét jelenti. A Szerelem-szigetről készült képeken egy sárga híd is látszik, ott sem mentem át, de majd megmutatom, hol értem volna ki, ha átmegyek rajta és végig a Benedek-hegy lábánál haladok.

Itt, a Szerelem-sziget végén balra kanyarodunk, a patakkal együtt, elmegyünk egy híd mellett (ott értem volna ki, ha átmegyek a már említett sárga hídon), majd egy szikla mellett, ami most alig látszik a növényektől, de már megmásztam egyszer, és ez után feltűnnek a Margit-romok. Árpádházi Szent Margitról nevezték el, aki IV. Béla király lánya volt. A tatárjáráskor IV. Béla megfogadta, hogy ha a tatárok kimennek az országból, akkor apácának adja a lányát. így is lett, és Margit királylány a Szent Katalinról elnevezett Domokos-rendi apácakolostorba került, Veszprémbe, ennek a romjai láthatók ma is. A török korban vált rommá, de még ma is a város nevezetessége. De a királylány, a későbbi Szent Margit nem maradt mindig Veszprémbe, hanem később átkerült a Nyulak szigetére, ami ma a róla elnevezett budapesti Margit-sziget. (És ugyancsak róla nevezték el a veszprémi Margit-templomot is, ami a Jutasi úton található, a buszpályaudvartól a vasútállomás felé indulva jobbra egy sárga katolikus templom, a focipályával szemben.) A romok mellett van egy szökőkút, Szent Margit szobra, és körülötte néhány rózsaágyás, mindegyikben más-más magyar szent rózsájával. A rózsákon kis táblák jelzik, hogy milyen fajta rózsa és kire emlékeztet. Ez után még mindig a patakparton megyünk tovább…

Itt már a Benedek-hegy túloldalán voltam.. És mentem a labirintuskertben, amerre a szökőkútból folyik a víz… Láttam szép sövényeket, virágzó bokrokat, és azt is megmutatom, hol tűnik el egy spirál lefolyóban a víz a szökőkútból. Az útszakasz végén látható a Véka könyvmegálló, ahová bárki betehet könyvet, és ki is vehet annyit, amennyit betett, majd a Fricska, és aztán át kell menni egy újabb sárga hídon (ahonnan visszanézve fényképeztem a patakot és a Benedek-hegyet, a megint pontszerűnek látszó kőkereszttel az egyik faág mellett), és látható Veszprém egy másik nevezetessége, ahová odafelé még nem mentem be, csak fényképeztem, de visszafelé már meglátogattam. A város legjobb fagyizója, a Völgy fagyizó. 🙂 Ide értem volna ki, ha egyből fel és le megyek a Vár lépcsőn.

Innen jobbra mentem, el a Gizella étterem és hotel mellett, át az úttesten (a Jókai utcán, ami régen elég rossz hírű környék volt, ma már kevésbé, de ha a Gizellától nem egyenesen megyünk, hanem balra, a belváros felé, akkor ott van pl. egy Szikla nevű katonai létesítmény is, a magyar repülésirányítás központja, és egy emléktábla, hogy egy rövid ideig talán 1944-45-ben ott őrizték a Szent Koronát), és kiértem megint a Séd partjára. Ott nem a jobb oldali kavicsos úton mentem, hanem a bal oldalon, mert ott közelebb vannak a nevezetességek.

Milyen nevezetességek? Előbb balra a Sintér-domb, helyi védettségű természetvédelmi terület, aminek egy része a Sziklához tartozó katonai terület (a Jókai utca is végig ennek a dombnak az oldalában húzódik), és ott volt régebben egy általam Tüskének nevezett szobor is (egy francia “művész” alkotása, egy 3 szoborból álló kompozíció része: egy Gubanc nevű szobor volt a belvárosi nagy körforgalomban, a Tüske a Sintér-domb tetején a Csúszda pedig annak a tónak a partján, amelyik ennek a kis utazásnak a célja, de szerencsére már mindhármat elvitték, érdemes a “szobor” szón lévő linkre kattintani, ott még láthatók), aztán felváltva fényképeztem a patak két partját, jobbra a Davidikum (katolikus egyházi középiskolai és főiskolai kollégium) parkjának magas fáit (az egyik képen az épület sárga színe is látszik), balra a vízmű múzeumának házait, és kerti törpe jellegű vízügyi használatú tárgyait.

Bolgár Mihályról, akiről szól az emléktábla, még utcát is elneveztek Veszprémben, de az messze van ettől a környéktől. (Ott is jártam már.)

Ezek után átmegyünk a Viadukt (hivatalos nevén Szent István Völgyhíd) alatt. A város legnagyobb és legszebb hídja 1938-ra, Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el, a Séd patak felett. De valószínűleg nem a halálára gondolva kellett volna megépíteni, mert azóta is sokan meghalni járnak ide, minden évben leugrik 2-3 ember öngyilkossági szándékkal a hídról, és általában sikerül is nekik. Talán 10-20 évente akad egy túlélő… Ennek ellenére nagyon szép és hasznos ez a híd, innen a legkönnyebb bejutni a Dózsavárosba a város többi részéből. Több buszjárat is közlekedik rajta, és gyakran használják az autósok is.

Photo11508

A hídon átmenve egy nagy parkolóba jutunk. Szemben a Gulya-domb, balra az állatkert (azt a területet hívják Fejes-völgynek a Gulya-domb és a Sintér-domb között, állítólag itt tűzték ki Koppány fejét a felnégyelés után), és jobbra indulunk a tó felé. A Gulya-domb talán legalacsonyabb része van itt. A domb lábánál egy kis nosztalgia: piros postaláda és kék nyomós kút. 🙂 A szalagkorlátok közti úton felmehetünk a Völgyhídra. Vagy éppen onnan jönnek le emberek és autók az állatkert és a Betekints-völgy felé…

Az utolsó kép szélén látszik egy villanyoszlop meg egy ház oldala. Arra mentem tovább. (Ez az út egyenes folytatása annak, amelyikre rákanyarodtam a nagy parkolóból jobbra.) Itt kezdődik a Betekints-völgy. Nem tudom, honnan ered a neve, ki hova tekintett be, de van jobbra egy Betekints nevű hely, balra meg egy újabb, Patak-party nevű vendéglátóipari egység, ahol még egy színpad is van.  A kettő között mentem, a patak partján, még mindig folyásiránnyal szemben, a fák alatt. Balra lefényképeztem a hegymászók kedvenc sziklafalát, szerencsére most nem mászott rajta senki. És szintén balra van egy nagy játszótér. A part alatt. Igen, tényleg a mondóka alapján épült! 🙂

A játszótér után van egy útelágazás. Lehet menni balra, fel a Rovaniemi lépcsőn. Rovaniemi a finn testvérvárosunk, Lappföldön, valahol ott lakik a lappföldi Mikulás, Joulopukki, aki minden évben ellátogat városunkba. A Gulya-dombon 2 kilátó is van. A Rovaniemi lépcső tetején a kisebb kilátóhoz érnénk, ami a Gulya-dombi Tanösvény 3. állomása. De most nem mentem fel arra. És egyenesen sem mentem tovább, a tó kevésbé látványos oldalán (ott majd visszafelé…), hanem jobbra a kis hídon, és át a nagy kőkapun, ami a már születésem előtt megszűnt (kb. a 60-as, 70-es évekig működő) vidámparkhoz tartozó kisvasút egyik állomása volt (bejárat? pénztár? állomás? ilyesmiket hallottam róla). És a kapun túl van egy kisebb játszótér, ahol még krokodil is van! 🙂 Persze nem élő, csak fából. 🙂

És most következik a tó… El lehet indulni jobbra, és az óramutatóval ellentétesen körbejárni, vagy egyenesen a hídon. És előbb körbejártam, aztán vissza az elágazáshoz (nagy játszótér, lépcső, kis híd), megint be a nagy kapun, és aztán mentem rá a hídra.  A híd bemegy a tó közepéig, ott jobbra kanyarodik, és kiér a partra. Ott mentem vissza a kapuig, aztán egyenesen ki, végig a Betekints-völgyben. (Ez csak leírva bonyolult, ott helyben nagyon könnyen átlátható.)

Először tehát körbejártam a tavat, és a szélén a nádast fényképeztem. Az a jellegzetes barna buzogány a gyékény virágzata, a nád tetején a fű virágához (vagy kukoricavirághoz) hasonló bóbita van.

Aztán egy kicsit tisztul a kép, szétnyílik a nádas, és látszik néhány tavirózsa. Érdekes színű a viráguk, élőben egy sötétrózsaszín és lila közötti szín, pirosas árnyalattal. (De van a tóban fehér és sárga is.) Majd megérkeztem oda, ahol a híd a kanyar után partot ér.

Még mindig a tó jobb oldalán voltam, ott mentem tovább, egészen a kis stéghez, ahonnan jó a rálátás a tóra. Közben fényképeztem halrajokat a vízben, egészen pici halakból, ezért csak sejteni lehet a képeken, de a tavirózsákat és a vadkacsát jól lehet látni. Siklót és békát ma nem láttam, de azok is élnek a vízben, gyakran látom őket.

Az utolsó képet érdemes megnézni, azon az íves hídon megyek át majd a tó túlsó partjára, és kiérek majd a kereszteződéshez (“a part alatt” játszótér után, ahol a lépcsőre is fel lehetne menni). De előbb a tónak ezen az oldalán mutatom be a már meglévő nevezetességeket. A kis jezsuita templomot és mellette az apácakolostor romjait. És a nagyszínpadot, ami a Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszín fontos része. Itt lett volna az EU-val kapcsolatos Családi Nap, ha nem esőhelyszínre szervezték volna.

Egy utolsó pillantás a tóra erről az oldalról…

Photo11555

És átmentem az íves hídon a túloldalra. Ha nem mentem volna át, akkor egy szép, füves-fás parkot láttam volna, még 1 vagy 2 ennél egyszerűbb híddal. A patak túlsó partján pedig a Gulya-domb lábánál, fákkal borított területen visz az út (részben természetes erdővel, részben kisebb, ültetett, kitáblázott fákkal, de azoknak egy kisebb részét, a Rovaniemi lépcsőhöz közeli szakaszát amúgy is bemutatom majd). Ha meg még tovább mentem volna, a park végéig, akkor ott balra kanyarodhattam volna a Laczkó-forrás felé. (Így, cz-vel, mert ugyanarról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a múzeumot.) De nem mentem tovább a park felé, és főleg nem mentem el a forrásig, ami a park végétől még kb. 600 méter, a tótól meg majdnem 1 km, hanem csak a tó végénél mentem át az íves hídon.

Ez a buszmegállónak kinéző építmény már a tó túlsó partján van, és valamikor tényleg megálló volt. Csak nem busznak, hanem a vidámparki kisvasútnak.

Photo11556

Néhány kép a tó túlsó partjáról…

Ígértem képet kitáblázott fákról a tóparti út túloldaláról, a Gulya-domb tövében. Ez ennek az útnak a kereszteződéshez nagyon közeli szakasza, már a tó végén túl, de még nem a Rovaniemi lépcsőnél. A Tudás Erdeje. Nagyon szép név, de ha már tudás, akkor tudjunk is meg valamit a fáról! Pl. azt, hogy milyen fa. Senkit nem érdekel, hogy ki ültette, mégis ez van a táblákon a fa fajtája helyett… Csak a lényeg maradt le róla.

Van itt még egy rom, egy épület maradványai. Télen jobban látszanak a kövek, ilyenkor nyáron benövik a növények. Még nem sikerült kideríteni, minek a romjai…

Photo11566

A tavat már megkerültem, de a hídon még nem voltam. Bementem megint a nagy kőkapun, és rámentem a hídra. Lefényképeztem a vízben a halakat, a tavirózsákat és még teknősöket is.

Ezzel mindent megnéztem és megmutattam, amit a tóból látni lehet és érdemes. Lementem a hídról a kanyar után, vissza a nádas mellett a kőkapuhoz, el a mondóka alapján tervezett játszótér mellett, és tovább, ki a Betekints-völgyből. A völgyből kifelé még van egy nevezetesség. A játszóteret elhagyva, de még nem a hegymászók kedvenc sziklafalánál van egy vaskapu a hegyben, ami csak erről az oldalról látszik (ha befelé haladok a Betekints-völgyben a sziklafaltól a játszótér felé, akkor nem). Ez a kisvasút alagútjának bejárata.

Photo11584.jpg

Ez után a már ismert útvonalon haladtam visszafelé a Séd partján, át a Völgyhíd alatt (a Völgyhídtól a Gizelláig most a kavicsos úton mentem, jobb érzés nekem kavicsos úton menni, mint aszfalton, de még jobb a természetben), be a Völgy fagyizóba egy gombóc jamaicai csokiért, fel és le a Vár lépcsőn, mert arra rövidebb, majd még 2 km haza.

Hol van az a tó?

Júniusi napok

Érdekesen indul eddig a június. Minden napra van egy-két kisebb dolog, csak hogy ne legyen olyan egyhangú, de igazán nagy dolgok nem történnek. Mint mostanában az időjárás. Mindennap van egy kis eső, de igazán nagy csak ritkán. Lássuk, mik is történtek velem mostanában…

Június 2. szombat:

  • Önkéntességet vállaltam egy rendezvényen az Új Nemzedékkel (civil napon) 14-19 tervezve, de nem tartott addig, mert vihar közeledett, és gyorsan összepakoltak. Aztán a viharból nem lett semmi, de akkor már véget ért az esemény. Kint volt a társasjáték egyesület is, és a magyarok sokadalmának szervezői is, de meglepő módon a zöldek nem, és általában is kevés civil szervezet volt, talán még 10 sem…
  • Önkéntesként ingyen kaphattam halászlét a magyarok sokadalmánál, és egészen jó volt. Mások is mondták, hogy ott a legjobb. Nem tudom, mert akkora gyomrom nincs, hogy mindenhol végigkóstoljam, de ott tényleg elég finom volt. 🙂
  • A magyarok sokadalmának az egyik szervezőjét ismerem még a zöld szervezetből. Vele elbeszélgettem kicsit erről-arról halászléevés közben. (Ő amúgy egy univerzális szakember, aki szinte mindent meg tud javítani, ebből is él, vállalkozásban.) És megint találkoztam valakivel, akit nem igazán tudok hova tenni. Már harmadszor találkozunk. Az első alkalom tavaly az utcazenén volt. Egy kb. szüleim korabeli mosolygós, barátságos hölgy, aki tudta, hogy ki az apám, ismert engem a zöld szervezetből (pedig akkor már kb. 1 éve nem dolgoztam ott), és fogalmam sem volt, hogy ki ő, honnan ismer, honnan tud rólam ilyeneket… Elég személyes dolgokat is tudott apámról, még a betegségéről is, amiben végül tavaly novemberben meghalt. Másodszor a mi lakótelepünkön találkoztunk véletlenül az utcán, valamikor tavaly nyár végén vagy ősz elején. (Annyi biztos, hogy a júliusi utcazene után, de még apám novemberi halála előtt.) Megint érdeklődött apámról, hogy mi van vele. Aztán most találkoztunk harmadszor, és úgy tűnt, hogy ismeri a magyarok sokadalmának szervezőjét (ugyanazt, akit én is ismerek a zöld szervezetből). Valamikor a második és harmadik találkozásunk között kezdtem sejteni, hogy ki ő, apám barátnőjének a testvére. Nem a válóoknak, hanem a második és egyben utolsó barátnőnek, akivel apám a haláláig együtt volt. Csak azért nem jöttem rá elsőre, mert kicsit másképp mondta a barátnő nevét, mint ahogy apám szokta mondani. És most is megerősítette ezt, bár nem kérdeztem rá, de úgy beszélt bizonyos dolgokról, hogy ez kiderült belőle. Amúgy nem is tudtam, hogy apám barátnőjének van testvére… De most már sejtem, hogy ez a kedves, barátságos hölgy az lehet, csak azt nem tudom még mindig, hogy ha tegezve szól hozzám, vajon visszategezhetem-e. (Apám barátnője nem ilyen kedves és barátságos, hanem éppen az ellenkezője. Kezdettől fogva kerül engem és az öcsémet, soha nem akart találkozni velünk, és ha néha valamiért kénytelen szólni hozzánk, akkor sem engedi, hogy visszategezzük…)
  • A halászlé és a beszélgetések után visszatértem az Új Nemzedék standjához, majd miután mi összepakoltunk, segítettünk a Mosolygó Kórháznak összepakolni, és bevinni a dolgaikat a húszemeletesbe.
  • Az önkéntestársakat érdekelte a kilátás a 18. emeletről, ami felett már csak a Méz Rádió van, és szerencsénk volt, az egyik 18. emeleti lakó megmutatta nekünk a kilátást a lakásából. Kiderült, hogy az idősebb fiát ismerem is (ő nem volt ott, csak beszéltünk róla), egyetemen együtt voltunk szakmai gyakorlaton a szennyvíztisztítóban. De egyetem óta nem találkoztunk. Amúgy vannak még ismerőseim a húszemeletesben: a 10. emeleten egy volt kolléganő a zöld szervezetből, a 11. emeleten pedig egyrészt egy társasjátékos ismerős a szerdai csapatból (aki azóta egyesületi játékmester is lett, újabban ott szoktam látni őt), másrészt a 11. emeleten lakik a válóok nő is, apám első barátnője. És a 18. emeleten a szakmai gyakorlatos társam, aki akkor mondta is, hogy ott lakik, ezért emlékeztem rá most, és ezért döbbentem meg, hogy éppen az ő apja engedett be minket a lakásába kilátást nézni. Fényképezhettem volna, de elég volt csak a szememmel látni, és itt úgysem osztanám meg a kilátást egy másik ember lakásából…
  • Ez után visszavittük az összepakolt dolgokat az Új Nemzedékbe, és este 6-ig 7 csoda társasjátékot játszottunk. (2 menetet, egyszer a csodák a oldalával, majd a B oldallal.)

Június 3. vasárnap:

  • Délelőtti programom a családdal: magyarok sokadalma (nagyon kicsi), de előtte és utána több helyen is vásároltunk (vagy inkább csak nézelődtünk).
  • Délre a nagymamámhoz mentünk, megünnepelni a 81. születésnapját.
  • Ez után egyedül sétálgattam, amíg a többiek tovább vásároltak, nézelődtek, végigmentem a Stromfeld utcán, a lakótelep legszebb utcáján, fényképezgettem a szép dolgokat, épületeket, virágokat. És hazafelé is lefényképeztem ezt-azt, pl. egy eperfát, “aki” kimaradt a tavalyi lakótelepi eperfa körképből, mert csak idén fedeztem fel a Haszkovó 23. óvodában. De már megkóstoltam a termését! 🙂 Amúgy idén kicsit korábban érnek ezek is, a június 4-ei héten már a Damjanich 3-nál is volt termés, pedig ott érik a legkésőbb, általában június közepén. Utána már nem volt más, csak könyvtári könyvet olvastam, igyekszem, mielőtt bezár… Persze az még soká lesz, július elején, de jobb, ha addigra nem marad tartozás. A Stromfeld utcáról és az eperfáról (meg út közben más dolgokról is) természetesen készültek fényképek. Itt láthatók. 🙂

Június 4-ei hét:

  • Fizetést kaptam 5-én kedden. 🙂
  • 6-án játék, kevés érdeklődővel, de jó volt, és terem az utolsó eperfa is.
  • 7-én levelet kaptunk a közjegyzőtől. 8-án pénteken sikerült csak átvenni, mert nem voltunk otthon.
  • 9-én szombaton megint az Új Nemzedékben vállaltam rendezvény utáni pakolást, 16:00 után.
  • 10-én vasárnap volt a szokásos havi nagy társasjáték, Crokinole házibajnoksággal, ahol ugyan kiestem a selejtezőben, nem jutottam tovább 24 versenyzőből a legjobb 8 közé, de így is nagyon jól éreztem magam. 🙂

Ezen a héten szinte mindennap lesz programom: hétfőn kárpitoshoz vittünk 2 régi széket, kedden (vagyis ma) önkénteskedtem az Új Nemzedékben (diákmunka börze utáni pakolás, ilyenekre érek rá mostanában munka után), szerdán (holnap este) remélhetőleg lesz társasjáték (nincs még jelentkező), csütörtökön be vagyok jelentve fodrászhoz, és valamikor csütörtök-péntek felé szól majd a kárpitos is, hogy mehetünk a székekért… De amilyen változatos ez a hét, úgy változott a mai időjárás is. Délután 4-ig semmi. Még a nap is sütött. Aztán valamikor délután 5 körül eleredt az eső, és a következő fél órában egyre jobban esett, még egy kis jég is került bele, de nem sok. az igazi nagy jégeső este 7 körül volt, aztán fél 8-kor szivárványt fényképeztem. 🙂 És este 9 után, inkább fél 10 felé nagy szél és villámlás érkezett. Nem tudom, kitart-e egész éjszaka, de még az is lehet. De nézzük inkább a szivárványt!

Photo11321

Ami mostanában engem foglalkoztat: a 20-ai szerdai hagyatéki tárgyalás, amiről 7-én kaptam a levelet. Még az sem volt benne a levélben, hogy kik kapják még meg, ezért jó, hogy megkérdeztem már telefonon. Kiderült, hogy nem csak én és az öcsém, hanem apám barátnője is “élettárs” titulussal, pedig nem is lakott soha életvitelszerűen apám lakásában. De amúgy ha élettárs lenne, akkor sem járna neki a törvény szerint semmi. Csak házastársnak. (Ha nincs gyerek, a házastárs örököl, ha van gyerek, a házastárs haszonélvező. De élettárs esetében egyik sem érvényes, megnéztem a Polgári Törvénykönyvben.) Tehát ha örököl, csak végrendeletileg örökölhet. De azt sem tudom, volt-e apámnak végrendelete. Ha volt, miért nem tudtunk róla? És miért tart 7 és fél hónapig a hagyatéki eljárás? Szerintem ha lenne végrendelet, akkor az alapján egyszerűbben, gyorsabban is intézkedhettek volna. De ha nem volt végrendelet, akkor apám élettársa nem örökös, tehát mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Sajnos ez csak 20-án derül ki, addig várni kell…

De kellemesebb téma is foglalkoztat, mégpedig a buszos novellapályázat, amire én ugyan beküldtem időben a novellámat, május 20-ig, de mivel valószínűleg nem volt elég jelentkező, május 31-éig meghosszabbították. És így az eredményhirdetés is tolódik, június közepéről júliusra, de arról még nincs hír, hogy hányadikára. Mindegy, majd ha kapok díjat, úgyis értesítenek. 🙂 Remélem, hogy megjelenik majd a novellám a buszmegállókban! 🙂

 

Júniusi napok

Hosszú hét, hosszú hétvége

21-én írtam utoljára. Másfél hete, szombaton. Akkor a fenntarthatósági napokról írtam, amit a Föld Napja (április 22.) alkalmából szervezett az önkormányzati közterület-fenntartó cég, különböző zöld szervezetek részvételével. Szombaton készültek a rendezvényről az élményképek, vasárnap meg családdal voltam, ezért nem fényképeztem.

23-án hétfőn bementem az Új Nemzedékbe. Megbeszéltük a majálisra várható dolgokat és a feladataimat. Elkezdtük összekészíteni a kitelepülős dobozomat is.

25-én szerdán létszámhiány miatt elmaradt a szokásos esti programom.

26-án csütörtökön mentem megint az Új Nemzedékbe, a kész dobozomért. Megnéztem a kis kertjüket is. 🙂 Nagyon szépen fejlődnek benne a palánták, ügyes gyerekek gondozzák! 🙂 Akkor mondták, hogy szerezzek nekik raklapot, kerti bútornak.

Másnap, 27-én pénteken próbáltam szerezni, nem sikerült. Még a garázssorról sem, pedig ott az egyik kis önkéntes kertész azt mondta, hogy látott ingyen. Elég sokat járkáltam a garázssoron, összevissza, és talán nem vettem észre azt a bizonyos helyet, de nekem csak egy hely volt gyanús, a 23. tömbnél, egy műhely, ahol minden ilyesmi ki volt téve. Konkrétan raklapot nem láttam, de megkérdeztem. Tényleg nincs. És nem is tudták, hol lehetne szerezni a garázssoron…

A 23-as tömbhöz amúgy a Haszkovó 37 felől vezet az út…

Pénteken megkaptam a végleges csomagomat, szombaton meg elmentem egy kicsit a lakótelepre körülnézni, csak úgy. Most szép, mert minden virágzik. Márciusban hideg volt, ezért a március végén-április elején virágzó növények is áprilisban (főleg a második felében) nyíltak, de mivel április második felében meleg volt, a májusiak is kicsit előbbre hozták a virágzást, pl. orgona, vadgesztenye.

28-án szombaton szép dolgokat láttam. Most talán a virágos kőris (amiből a Batthyány utcában több fasor is van, az egyik a berkenyékkel szemben a tanösvényen, a másik a négyemeletes panelházak mögött), a vadgesztenye és az orgona a leglátványosabb, de sok más is van a lakótelepünkön és környékén. Érdemes megnézni a többi virágzó fát is (főleg a rózsaszín sziromszőnyeget a Klapka utcában), a pitypangot (nem csak nézni, hanem fújni is, mert sok helyen már van rajta fújni való 😀 ), a júdásfát (ami a törzsén is virágzik), a virágzó bokrokat és a fűben nyíló apróságokat. Jártam megint azon a kis dombon is, a BMX pályánál. Oda gyakran kimegyek mostanában. De a lakótelep más részeit is megnéztem, pl. a virágzó tulipánokat a református templom körüli parkban.