Pozitív hétkezdés

Most már túl vagyunk a hét felén, április utolsó hetében. Néhány nap múlva már május lesz. Szépek ezek a tavaszi hónapok: április, május… 🙂 És egészen jól alakult ez a hét is… 🙂

Hétfőn megjöttek a fecskék a környékünkre. 🙂 Egyre kevesebben vannak, de mindig megbízhatóan jönnek, április vége felé. Most is 24-én hétfőn jöttek, amikor szoktak. 🙂 Mindig szívesen nézem őket, ahogy repülnek a lakótelep felett. 🙂 Majd az lesz nagyon vicces látvány, amikor a fiókáikat etetik! 😀 De az még egy kicsit odébb lesz, előbb fészket építenek, költenek, és utána jönnek a fiókák. Fénykép nincs még róluk, annyira nem jöttek közel, de majd felteszek még a héten egy néhány másodperces videót, ha sikerül felvennem a röptüket.

Valamikor hétfőn vagy kedden azt is megtudtam, hogy nyertem egy Facebookos játékban, a Napi Kincsek Tárháza bloggal. Ez volt az én napi kincsem 🙂 Egy képen volt 4 zacskós leves, hozzá kellett szólni, hogy melyiket nyerném meg, és 2 kisorsolt versenyző kapta azt a levest, amit kért. És valahogyan én is nyertem 🙂 És miért is azt a levest választottam? Mert hupikék törpikék vannak a zacskóján! 😀 “Jönnek a törpök, éhesek a hasak, rég kiürült már a levesporos tasak…”

De ez a zacskó szerencsére nem üres, ma jött meg, és ez lesz majd a szombati ebéd! Az ilyen értékes dolgokat nem lehet csak úgy, hétköznap bekapni, ezt érdemes hétvégére tartogatni! 🙂 Egyelőre csak a zacskót fényképeztem, majd szombaton a levest is! 😀

Photo8291

Tegnap este csak 2 fővel volt társasjáték, de jól éreztük magunkat így is. 🙂 A szokásos kis szerdai csapat talán kezd szétesni, már a múlt héten is csak ketten voltunk, ugyanezzel a játékostárssal, (de abban szerintem az időjárásnak is volt szerepe, most meg többen is jelezték, hogy nem érnek rá…), most még a kedvenc díjazott játékmesterünk sem jött el,  de remélem, májusban már megint többen leszünk. 🙂 Ez a kitartó játékostárs egyébként a csapat legújabb tagja, március végén csatlakozott, de már most látszik, hogy egyéniség, és szívesen játszik mindenféle játékot. 🙂

Mai örömöm az, hogy megjöttek a törpök, de erről már írtam. 🙂 Jó kis rajzfilm volt az annak idején, családtagjaim engem általában Okoskához szoktak hasonlítani. De szívesen lennék akár Törpicur is, neki még jó. 🙂 Most meg majd Hókuszpók módjára elfogyasztom a törpöket! 😀 Remélem, azért nekem nem csak Bibircsóka jut majd, hanem találok valaki jobbat is! 😀 (De ez még soká lesz, előbb munkahely, költözés, és aztán jöhet Bibircsóka vagy Törpilla…)

Amúgy eredetileg a tavaszi képeimet akartam feltenni ide, a legtöbb tegnapi és mai, de van egy-két régebbi is. Ha kimegyek akár csak a környékre is, jó látni, hogy mindig más fa és bokor virágzik, mindig más virág nyílik. A Berkenye Tanösvényen nem mentem most végig (kedden volt 2 éve, hogy átadták, azóta kb. 8-9-szer mentem rajta végig odafelé, és 1-szer vissza is), de egy részén ma is jártam, és fényképeztem virágzó berkenyefát. 🙂 Aztán megjött a nyereményem, és gondoltam, akkor már azt is beleírom ebbe a bejegyzésbe, összefoglalom a heti örömöket. És még messze van a hétvége, még bármi történhet… 🙂

2 hétfői és 1 keddi kép (akkor még célirányosan fekvőt fényképeztem, mert eszembe jutott, hogy ha még működik az a szakmai blog oldal, ahová kb. november óta nem írok, akkor kellhet nekik fejlécben, tavaly az őszit is én fényképeztem, ideje lecserélni tavaszira).

Szerdai képeimből a jobbak…

Csütörtöki, mai képek

Virágzik a berkenyefa a Berkenye tanösvényen

És amikor a fák törzsén van virág és levél…

Ennyit a heti örömeimről, remélem lesz még más is a következő 3 napban. 🙂

Photo8217

Pozitív hétkezdés

Anomália

Ma nagyon anomáliás az időjárás. Április van, de visszajött a tél. Ezt a videót készítettem ma a saját 8. emeleti ablakomból Veszprémben.

(Amúgy az is anomália, hogy a WordPress csak fizetős változatban töltene fel videót, ingyenesben csak képet, de ha feltöltöm YouTube-ra, vagy a Facebook oldalamra, és onnan linkelem ide, akkor a link helyén megjelenik a videó…)

De amúgy az Anomália női névnek is jó lenne. Nagyon szépen hangzik, és nincs vele semmi baj. A legtöbb keresztnév úgyis görög vagy latin eredetű, mint ahogy ez is. Könnyen kiejthető, jelentése is van (ez is fontos szempont), van egy célcsoport is, akinek lehet ilyen nevet adni (pl. nem kívánt terhességből született lányoknak, vagy ha fiút vártak, de lány született, stb.), és még névnapot is könnyen kitalálhatunk neki. Lehetne április 1-jén, bolondok napján, vagy mozgóünnepként mindig 13-án pénteken. Péntek 13 egyébként legalább 1-szer, legfeljebb 3-szor van minden évben, idén pl. januárban és októberben. A januárit már megúsztuk, az októberi meg még soká lesz, abból még akármi lehet. 🙂

Az időjárási anomáliákról meg csak annyit, hogy még holnapra is hasonló időt ígérnek, és soká lesz még az igazi jó idő. Tényleg szeszélyes ez az április. Csak a kis fecskéimet sajnálom. Persze nem tartom őket háziállatként, nem azért az enyémek, hanem csak a lépcsőházunkban élnek, több ablakban is, ezért olyanok, mintha az enyémek lennének. És mindig április 20-25 között szoktak megjönni. Szegények ilyen időjárásban érkeznek? 😦  Egyből vissza is fordulnak Afrikába! 😀 Remélem, megjavul addigra az idő és nem lesz semmi baja a kis fecskéknek…

Amúgy a hóeséssel nincs semmi bajom. Télen. De ilyenkor már nem szeretem. Az eső még belefér (bár nem az áprilisi, hanem a májusi eső ér aranyat), de a hóvihar még januárban sem ideális időjárás, nem csak áprilisban. És ugye Veszprémben mindig fúj a szél, most meg még jobban fúj, mint máskor. 😀 És még havazik is… Pedig már húsvét is elmúlt (és idén elég későn volt húsvét).

Tizenvalahány évvel ezelőtt volt olyan egynyári sláger, hogy “Miért nincs nyáron hó?”, de remélem nem azt kell válaszolni a kérdésre, hogy most már nyáron is van! Maradjanak csak meg az évszakok szépen, sorban, ahogy vannak, hagyjuk meg a havazást a télnek és ne áprilisban essen a hó!

Persze tudom, hogy nem kívánságműsor, de minden évszak akkor a legszebb, ha olyan, amilyennek lennie “kell”… Télen szép a fehér, havas táj, a deres, zúzmarás fehér fák. Tavasszal a virágzó rétek, a sok fehér és rózsaszín virágú fa és a kipattanó rügyek. Nyáron a napsütés és a zöld természet. Ősszel meg a mindennap más színű, egyre fogyatkozó és színesedő barna, sárga, piros levelek. Talán a nyár a kedvenc évszakom, mert az a legnaposabb és a legmelegebb, de fotós szemmel a tavasz és az ősz a legszebb, a sok szín és a folyamatos változás miatt. Mindennap más, mindennap új, mindennap szép.

Azt hiszem, ha lenne egy városban egy tér, ahonnét 4 utca nyílik a 4 évszakról elnevezve, és minden utcában mindig az az évszak lenne, ami a neve, akkor én mind a 4 utcát meglátogatnám néha, de a Nyár utcában laknék, és a Tavasz utcát és Ősz utcát látogatnám gyakrabban, főleg ha fényképezni akarnék, de néha bemennék a Tél utcába is egy kis felfrissülésre, meg egy kis fehér látványra a sok szín után. Mindig jó lenne, mert mindig tudnám, mire számítsak. De ha így keverednek az évszakok, és ilyen szeszélyes az április, akkor nem tudom, mire számíthatok, és ettől lesz igazán nagy az anomália.

De mikor is lenne időjárási anomália, ha nem áprilisban? Erről mondják, hogy szeszélyes. Talán ezért is lenne jó az Anomália névnap április 1-jén… És miért női név? Mert az “a” végű latin nevek női nevek (azt hiszem, az “a” végződés jelenti latinul a nőnemet, bár soha nem tanultam latint), és mert a nők szeszélyesebbek. Nem véletlenül hívják a süteményt is NŐI szeszélynek… 😀 Ezért lenne női név az Anomália, és ezért lenne a névnapja április elsején. 🙂

Anomália

Verset posztoltam az utcára

Ma a költészet napja alkalmából verset posztoltam az utcára. Van egy oldal, ahol mindenki felteheti a saját kiposztolt verseit fényképpel, és meg is jelölhetjük a vers helyét a térképen. Nem csak saját verseket lehet posztolni, de én jobbnak láttam sajátot. Aki azt is tud, az inkább azt posztoljon! 🙂

Az első verset ma írtam, hogy legyen mit kiposztolni, a veszprémi szélről. Saját kezemmel, mert nincs itthon nyomtató. (Ami nagyon hivatalos, pl. önéletrajz, azzal elmegyek fénymásolóba, kinyomtatni, de az pénzbe kerül, ezért csak akkor teszek ilyet, ha muszáj. Egy ilyen saját vers talán még hitelesebb is kézírással…)

A vers a veszprémi szélről szól, és jól odaragasztottam celluxszal a Kossuth utcán az órához, le ne fújja a híres veszprémi szél a róla írt verset! 😀 Gondolkoztam hol kellene kiragasztani, de talán az óránál járnak a legtöbben a városban, és még egy kis szabad hely is volt rajta, ezért oda került a vers. 🙂

Így néz ki:

Photo8050

Ha valaki nem tudná elolvasni a kézírásomat, itt van nyomtatásban is:

A veszprémi szél

Északnyugat (néha dél),
Így fúj a veszprémi szél.

A levegőnk mindig tiszta,
A veszprémi szél a titka.

Szélcsendről nem álmodunk,
Erről híres városunk.

Boldog leszel, megláthatod,
Elfújja minden bánatod.

Ha a szelet szereted,
Veszprémet felkeresed.

A helye kicsit messzebbről:

Photo8051

És oldalról, hogy tényleg látsszon, hogy az óránál van, csak éppen az oldalán:

Photo8052

A következő vers már rég megszületett… Vagyis néhány hónapja, valamikor idén év elején. Ki akartam próbálni, hogy vajon meg tudom-e írni versben az önéletrajzomat. És sikerült! 😀 Megmutatom egymás mellett a hagyományos és a verses önéletrajzot.

Önéletrajz 2017

Önéletrajz versben

A hagyományos önéletrajzba a hobbik közé csak a felnőttesebb, komolyabb hobbikat írtam be, amiket szerintem a munkáltatók is jobban elfogadnak egy komoly, diplomás mérnöktől, pl. olvasás, rejtvényfejtés, kirándulás, de nincs benne a fényképezés és a versírás. Azokhoz nem tudom, mit szólnának a munkáltatók. Egyedül csak a társasjáték van benne, mert azt nem lehetett kihagyni, pedig az illik bele legkevésbé a képbe. De van az önéletrajzban egy “szervezeti tagságok” rész, ami azért került bele, hogy a munkáltatók lássák, tudok csapatban dolgozni, hiszen ezekben a szervezetekben is részt vettem sok mindenben. És ott mindent felsoroltam, ahol valaha tag voltam, nem maradhatott ki a társasjáték egyesület sem (de szerencsére vannak mellette más, komolyabb szervezetek is, pl. egy zöld szervezet, ami még szakmailag is jó pont lehet, egy olyan szervezet, ahová IQ teszttel lehet bejutni, és egy diplomás klub), így a hobbik közé is be kellett írnom a társasjátékot. Itt a blogban persze bevallhatom, hogy élvezem a fényképezést, a versírást és a társasjátékot is, és még mindig járok a társasjáték egyesület rendezvényeire, de egy munkáltató szemében talán furcsák lehetnek ezek a dolgok, nem biztos, hogy egy diplomás mérnökhöz illőnek találják, ezért maradt ki a versírás és a fényképezés a hagyományos önéletrajzból. Talán majd ha a leendő munkahelyemen másokról is kiderülnek ilyen hobbik, akkor én is bevallom nekik. 🙂

A verses önéletrajzból viszont más maradt ki: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, ahol évekig írtam környezetvédelmi cikkeket. Ez nem volt olyan tudatos, egyszerűen csak kifelejtettem 😀 A hagyományos önéletrajzban is el szoktam gondolkozni, hogy beleírjam-e, mert ez a munka nem járt jövedelemmel, nem hivatalos munkaviszony, de végül mégis mindig beleírom, mert a szakmámban tevékenykedtem (környezetmérnökként környezetvédelmi ismeretterjesztő munkát végeztem), vezető beosztásban voltam a környezetvédelmi bloggerek között, és 2 oklevelet is kaptam tőlük a munkámért. Ez mind jó pont lehet a munkáltatóknál. 🙂

A verses önéletrajzomat azért posztoltam az utcára, mert azt gondoltam, az is vers, ráadásul saját (ki is nyomtattam néhányat 2 hete az előző állásbörzére, hátha valahol kérnek valami kreatívabbat is a hagyományos önéletrajz mellé, de nem volt ekkora szerencsém), és holnap amúgy is állásbörze lesz. Ezért a helye is teljesen egyértelmű volt. Veszprémben, az egyetem B épületénél, az Aula bejáratának valamelyik oszlopára érdemes kiragasztani. Miért oda? Egyrészt, mert az Aulában lesz az állásbörze, másrészt a versben emlegetett diplomát is ezen az egyetemen szereztem, ráadásul az az épület a Mérnöki Kar épülete, és a B épület C-nek nevezett túlsó végében van a Környezetmérnöki Intézet (akkor még csak tanszék). Gondoltam, úgysem olvassa senki, de ha mégis, akkor talán eljut az állásbörze kiállítóihoz, hogy milyen állást keresek, és az egyetemhez, hogy mennyire tudok elhelyezkedni az ott szerzett diplomával.

Tehát kiposztoltam a verset:

Photo8053

A lényeg az utolsó 3 versszak:

Photo8054

Egy kicsit messzebbről:

Photo8055

És úgy, hogy az egész épület látsszon:

Photo8056

A vers nem sokáig volt ott. Egy percen belül megláttam, hogy egy éppen arra járó ember (még csak nem is a portás, mert ő nem lát rá arra az oszlopra) leszedte és magával vitte. Éppen akkor, amikor az utolsó kép készült. Most látom csak, hogy már a vers nélküli állapotot sikerült megörökíteni. Ilyen barbár tettre nem számítottam egy civilizált(nak mondott) országban…

Minden viszontagság (pl. nyomtató hiányában kézzel megírt új vers, letépett verses önéletrajz) ellenére tetszett ez a versposztolás, jövőre is benevezek majd. Legjobban az összefogás tetszik benne. Hazafelé készítettem is néhány képet az összefogásról. Mint azt már mindenki megszokta, természeti képeket városi környezetben. 🙂

Photo8057Photo8058Photo8059

A következő képen 2 egymás melletti fa látható. Az egyik békében együtt él a törzsére felkúszó más növényekkel. A másikban jól megfér egymás mellett kétféle lombkorona, más-más színű virágokkal és levelekkel.

Photo8060

Az utolsó összefogásos képen együtt nyílik az orgona és az aranyeső. Az orgona kissé korán kinyílt, május 1. körül lenne itt az ideje.

Photo8061

De miért is csodálkozom, hogy nyílik az orgona? Hiszen már májusi cserebogár is van áprilisban!

Photo8062

Ennyit a mai versekről, élményekről, összefogásról, most már csak néhány húsvéti locsolóverset kell alkotnom a héten… De remélem, az is meglesz 🙂

Verset posztoltam az utcára

Társasjáték délután

Tegnap 2 bejegyzést írtam, ma 1-et és holnapra is időzítve van már még 1, a márciusi kedvenc bloggereimről. Néha ez van, néha hetekig semmi, de ilyen az élet. Néha minden egyszerre történik, máskor meg semmi…

A mai élményem a társasjáték délután volt. Már odafelé is lassan mentem, nézelődtem, fényképeztem, és sok szép látnivaló volt út közben, amiket itt be is mutatok.

De ez csak út közben volt, az igazi élmények a társasjáték délutánon vártak rám. 🙂 Rájöttem, hogy a kedvenc pöccintős játékomban (Crokinole) a második játékos indul előnyből, mert ha felváltva pöccintenek, és mindenki kipöccinti a másik játékos korongját, akkor a második marad. Pöccint a kék játékos, megáll valahol a kék korong. A zöld eltalálja, kipöccinti, a zöld marad bent. Megint a kék jön, kipöccinti a zöldet, majd megint a zöld, kipöccinti a kéket. Amikor mindkét játékos pöccintett, mindig a zöld marad a pályán. (Persze ez nem mindig így alakul, ettől izgalmas a játék, de elvileg a második van előnyben. Ha meg mindig mindenki sikeresen a 20-as lyukba pöccint, akkor döntetlen a vége, nincs előnyben senki.)

Játszottam Crokinole-t is (pöccintgettünk kicsit a kedvenc játékmesteremmel), leültem a hónap játékához is (Fedőnevek), volt egy űrös játék is (Race for the Galaxy), aztán egy könnyed kaméleonos (Coloretto, a kedvenc játékmesteremmel), megint előkerült az előző hónap játéka is (Not alone), és egy kémcsöves játék (Dr. Eureka, szintén a kedvenc játékmesteremmel). 🙂 Fénykép nincs a játékokról (fogalmam sincs, hogy szabad-e vagy csak az egyesület fotósa fényképezhet, és ha lefényképezek egy játékot, pl. mert új volt nekem, mint az űrös, vagy mert megnyertem a játékot, stb. akkor felhasználhatom-e ennyire nyilvánosan), de nagy élmény volt mind. 🙂

A kis szerdai csapatunkból már 3-an voltunk, az egyik a kedvenc játékmesterem, a másik egy elég új társasjátékos, aki még szerdán is csak 2-szer volt, az egyesületben meg most először, de nekem nagyon rokonszenves, jól beilleszkedett a csapatba. 🙂

A rendezvény végén tombolasorsolás volt. 5 tombolám volt (1 mindenkinek jár a belépésért, 2 a szervezők által készített teszt hibátlan kitöltéséért, ilyen teszt márciusban volt először és akkor is 2 tombolát kaptam érte, és 2 tombola a 6 játékért, mert minden 3. után jár egy szelvény), és elég kevesen voltunk, ezért nagy esélyekkel és reményekkel vártam a sorsolást. Utoljára decemberben nyertem, egy Speedway Champion nevű motorversenyes társasjátékot.

De a tombolasorsolás előtt még kihirdették az első negyedév legjobb játékmesterét. A játékosok 1-től 6-ig pontozzák a játékokat és a játékmestereket is. (Hacsak nincs valami nagyon negatív dolog, akkor én 6-ost adok a játéknak is és a játékmesternek is. Egyszer fordult elő, januárban, hogy más pontszámon gondolkoztam, konkrétan arra gondoltam, hogy 1-est adnék, mert a játékmester megszökött az asztaltól, és más magyarázta el a játékot, egy olyan ember, aki csak februártól volt játékmester, de úgy gondoltam, inkább a jót nézem, és annak az embernek adok egy 6-ost, aki helyettesítette a játékmestert. Amúgy a rendezvényt is lehet 1-tól 6-ig pontozni, én mindig 6-ost adtam. aznap gondolkoztam egy 4-es pontszámon, nem csak emiatt az eset miatt, volt ennek más előzménye is, de ha nem 6-ost adok, akkor le kell írnom, mi nem tetszett, de nem fért volna ki a lapra, ezért inkább akkor is 6-ost adtam, és jeleztem, hogy a kérdőívben a korra és nemre vonatkozó kérdések feleslegesek. Amúgy tényleg azok, de ezt soha nem tettem volna szóvá, ha nem éppen ezek miatt nem fért volna ki a véleményem. Ezért januárban is maradtam a 6-osoknál, azóta meg nem volt olyan esemény, ami indokolta volna a rosszabb pontszámot. Azóta is mindig mindenkinek 6-ost adtam… 🙂 A januári esetet meg szívesen részletezem privátban, nem itt, hozzászólásban mindenkinek, akit érdekel, de nem tagja az egyesület elnökségének.) A játékok értékelése abba számít bele, hogy mit hozzanak a szervezők a rendezvényre, és mi legyen a hónap játéka. A játékmesterek értékelésének eddig nem igazán volt súlya, de idén már negyedévenként jutalmazzák a legjobb játékmestert. Figyelembe vették azt is, hogy januárban, februárban és márciusban ki hány játékot játszatott, és természetesen az eredményeket is. És kiderült, hogy a kedvenc játékmesteremmel nem csak én voltam elégedett, hanem mások is, mert ő volt a negyedév legjobb játékmestere. 🙂 Társasjátékot kapott érte. Ő lepődött meg rajta a legjobban. 😀 (Én viszont sejtettem, hogy ő lesz. Ki más lenne? 😉 )

A sorsoláson kiderült, hogy 2 játékot is nyertem! 🙂 A másodiknál már nem is figyeltem igazán, mert egyszer már nyertem, és csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy az is én vagyok! 😀 Ráadásul közvetlen egymás utáni húzás volt. 😀 Az egyik egy Forestaurant nevű társasjáték, amit az egyesület egyik elnökségi tagja alkotott, a másik egy Ponder nevű egyszerű kis békás játék. 🙂 (Az új játékosunknak rendezvény közben már megmutattam, ki a 2 legfontosabb ember az egyesületben, röviden elmondtam, mit érdemes róluk tudni, és amikor nyertem a tombolán, akkor azt is elárultam neki, hogy ki találta ki azt a játékot, amit nyertem. 🙂 )

A tombolán nyert játékokat már itthon fényképeztem le. 🙂 Megbeszéltem a 2 játékostársammal, hogy szerdán mindkettőt kipróbáljuk. 🙂

A társasjáték délután tehát áprilisban is nagyon jól sikerült: megint játszhattam a kedvenc játékmesteremmel, sőt, még egy ember volt ott a kis szerdai csapatunkból (kezd alakulni a jó társaság, de a többiekkel is jóban vagyok ott, nincs velük semmi bajom), megint jókat játszottam, egy új játékot is megismertem, a kedvenc játékmesteremet is jutalmazták, és még a tombolán is nyertem, 2 játékot is! 🙂

Társasjáték délután

Az én kedvenc bloggerem! – 2017. január

https://i2.wp.com/euromail.hu/download/fa31268e5a79c368424ca0bfbee715ae/My%20favorite%20blogger%20Award.jpg

Januárban is sok érdekes blogbejegyzést olvastam, de volt köztük egy, ami igazán figyelemre méltó. Tudom, hogy nem leszek vele népszerű a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége tagjai között, és talán a játék e havi házigazdája, Lina O’Brien, az Egyszerű pillanatok blog szerzője sem fog egyetérteni velem, de a sok januári bejegyzés közül aki díjat érdemel, egy olyan hölgy, aki már eltűnt a csoportból: Molnárné Szatmári Boglárka (Bopci). Nem tudom, hogy ő törölte-e saját magát és a bejegyzését a csoportból, vagy az adminok, de sajnos igazságtalanul negatív színben tüntették fel őt a hozzászólók. Pedig a Buszbaleset – máshogy című bejegyzése nagyon elgondolkodtató. Utólag rákerült a cikkre egy 18-as korhatár, ami talán jogos is, de ettől még jó cikk.

Ahogy Boglárka is írja rögtön az első bekezdésben, a cikk NEM az áldozatok ellen szól. Még az sem ellenük szól, amit vastagon kiemelt a 3. bekezdésben, hogy már unja a hír részleteit. Ez mindenkiben felmerül, de szinte senki nem meri ilyen bátran kimondani. Szerinte ezek a részletek csak a hozzátartozókra tartoznak vagy még rájuk sem. (Persze ő is leír bizonyos részleteket, főleg a sok kritikát kapott “matek-biosz” részben, de nem öncélúan, hanem nagyon is logikusan, szemléletesen.) Ezért elhiszem, hogy a cikk tényleg nem irányul senki ellen. Csak bizonyos jelenségeket próbál meg bemutatni, elemezni, megkérdőjelezni, teljesen jogosan.

Aki túljut azon az első (és egyébként helyes és jogos, de érzelmi indíttatása miatt kissé primitív) reakción, hogy “Jaj, szegény gyerekek, mi történt velük?”, és ennél tovább akar gondolkodni, abban felmerülnek bizonyos kérdések és gondolatok, amelyeket ez a cikk elég nyersen, de nagyon lényegre törően mutat be. Mik ezek a kérdések és gondolatok?

  1. A gyász magánügy. Csak az áldozatok családjára, barátaira tartozik, nem olyan idegen emberekre szerte az országban, akik a baleset előtt még csak nem is hallottak ezekről a gyerekekről. De akkor mégis miért juttatja el a média minden háztartásba? Miért sokkolják ilyen hírekkel az embereket?
  2. Részletek, fejlemények, képek: ezek is csak az érintetteket érdeklik, ahogy ezt a cikk is leírja, a 3. bekezdésben kiemelve.
  3. Egyáltalán hogyan dől el, hogy melyik baleset lesz médiahír és melyik nem? Erről sok konkrét példa van a cikkben is. Nem a baleseteket szeretném ezzel összehasonlítgatni, ahogy Boglárka sem ezt teszi,  mert nyilván mindenkinek az a legsúlyosabb, ami őt vagy hozzátartozóját érinti, csak érdekelne engem is, ahogy őt is, hogy van-e valamilyen rendszer, ami alapján médiába kerül egy hír, akár balesetről, akár másról. Mitől függ, hogy hír lesz-e valami vagy nem? (Számít-e pl. az áldozatok száma, kora, foglalkozása, ismertsége, stb?)
  4. És mitől függ, hogy melyik balesetnél rendelnek el nemzeti gyásznapot és melyiknél nem?

Ezekre a kérdésekre kitér a díjazott cikk, Boglárka is ezekre keresi a választ, sőt, néha meg is tippeli, hogy pl. talán az áldozatok sportoló mivolta is számíthatott ebben az esetben. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de jó lenne tudni, hogy mi alapján lesz hír valami, és mi alapján nyilvánítanak egy esetet nemzeti gyásznak. Ez a cikk erről szól, semmi másról. A kérdések teljesen jogosak, túlmutatnak ezen a baleseten, inkább általános jelenségekre kérdeznek rá. Olyan jelenségekre, amelyeket a legtöbb ember szeretne megérteni, de senki nem mer kérdezni. Ettől jó ez a cikk, és nagyon könnyű felfedezni benne ezeket az értékeket, ha nem érzelmi alapon állunk hozzá. Ezért lett ez a cikk a havi kedvencem.

És még valami, amit a díjazott cikk nem említ, csak az én magánvéleményem. A baleset miatt azon a hétvégén több tévécsatornán, több szórakoztató műsor is elmaradt. Ezt miért kellett? Nyilván a hozzátartozóknak nincs kedvük ilyeneket nézni, ezt megértem. De a többieknek (és talán még nekik is) nem éppen most lenne szükségük ezekre a vidám műsorokra, azért, hogy ne süllyedjen bele mindenki a gyászba, hanem lássuk, hogy utána is van élet és utána is van miért élni? Mert elég nagy baj, ami történt, de az élet megy tovább. És nekünk, megmaradtaknak élni kell. És ha élnünk kell, lássuk a jó oldalát! Ezért lenne most szükség olyan műsorokra, amik megmutatják, hogy az ilyen szomorú események ellenére van az életnek jó oldala is. És éppen ezek maradtak el. De miért?

Kiegészítés: a témában még egy figyelemre méltó cikk jelent meg ennek a bejegyzésnek a megírása után, de még a megjelenés előtt. Kiss Adrianna cikke a Gyémánt marionett blogból. Az olaszországi eset… Ő is megpróbál magyarázatot találni, hogy miért éppen ez az eset lehet hír. Ő a külföldi helyszínre gondol. Nem tudom, mennyire helyes akár ez a magyarázat, akár a másik cikk tippje (sportolók voltak az áldozatok), de örülök, hogy valakik végre magyarázatot keresnek, hogy mitől lesz hír az egyik eset és mitől nem az a másik. Azt hiszem, ez az ilyen elgondolkodtató írások lényege, ezért érdemelnek díjat ezek a cikkek.



Az én kedvenc bloggerem! – 2017. január

Karácsonyi álmok

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.


Karácsonyi álmok

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Ki is az én kedvenc bloggerem? Kit olvastam szívesen a múlt hónapban? Nem is nagyon emlékszem már, kiket olvastam… 😀 De azért van egy-két blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, egyik-másikra fel is iratkoztam. És vannak néha jó cikkek a kedvenc blogjaimban. 🙂

Talán a legnagyobb egyéniség, akivel mostanában találkoztam (egyelőre sajnos még csak interneten keresztül, élőben még nem) SzívrohamGyár. És nem csak azért, mert vendégíróként nekem is megjelent nála cikkem (és még meg is jelenik majd 15-én). Hanem azért, mert érdekesen látja a világot. A cikkeit is szívesen olvasom, de talán a verseiben még jobban kijön az egyénisége.

Ha már verses blog, akkor évek óta nagy kedvencem Frady Endre. Mennyit számít néha két betű! Amikor még iskolás voltam, és sokféle költő verseiről tanultunk, akkor a kötelezők közül talán Petőfi Sándor költészete állt hozzám legközelebb és Ady Endre állt tőlem a legtávolabb. Ez szerintem azóta sem változott, bár érettségi óta (1999) nem olvastam klasszikusoktól verseket. Ady Endre tehát nem az én stílusom. De ha már hozzáteszünk az elejére 2 betűt és Frady Endre lesz belőle, akkor már élményt, humort és kitűnő saját rajzokkal illusztrált, kiválóan megírt verseket kapunk eredményül.

De hogy ne csak verses blog legyen, hanem pl. idézetes is, ajánlom a Habfürdő blogot, arról még hírlevelet is kapok. Főleg a “Mai hab” és a “Keddi kilenc” rovatokat ajánlom, a pozitív szemlélet miatt. (A Mai hab az idézetes rovat tűnt elsőre idézetes rovatnak, a sok színvonalas, magvas gondolat miatt. De nem idézetek, csak idézésre érdemes, tartalmas, pozitív szemléletű gondolatok.)

Ha már pozitív szemlélet, rendszeresen olvasom a Derűlátó blogot is (ennek a szerzőjét személyesen ismerem, bár évek óta nem találkoztunk), ebben is nagyon pozitív életszemlélet van.

Ha már személyes ismerősöknél és pozitív életszemléletnél tartunk, egy másik pozitív blog, szintén ismerőstől (és kb. ugyanabból a társaságból ismerem, mint az előző blog szerzőjét): Szép világunk. Mindig megtalálom Facebookon az új tartalmakat, kapok értesítést a megosztott cikkekről. 🙂 Részben ismeretterjesztő is ez a blog, bemutatja mindazt, amit a világon látni érdemes, de sokszor egyszerűen csak szép. Mindig jó kedvem lesz tőle.

És még néhány blog a teljesség igénye nélkül, mert elég sokat olvastam mostanában a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége blogjait, főleg a nap bloggere játék miatt.

Pozitív életszemlélet témához: Napi Kincsek Tárháza, tényleg kincset ér. 🙂

A “szép világunk” témához egy útleírás blog: Szakifiú megpróbál eltévedni (ugyan már 1 hónapnál régebbi az utolsó cikk, de gyakran ránézek, van-e már új), a szerző stoppos élményei. Szintén ismerős, bár egészen máshonnan ismerem, mint a Derűlátó és a Szép világunk blogok szerzőit.

Ha már ismerősök, akkor még egy, nagyon komoly témájú blog, a Városliget Barátai. Elég közérdekű téma vidékieknek is, mert nekünk sem mindegy, hogy lesz-e tiszta levegő a fővárosban… Nem túl derűlátó a blog, bár ugyanabból a csapatból ismerem a szerzőt, mint pl. a Derűlátó blog szerzőjét.

A komoly témáknál maradva van egy olyan bloggerina, aki mindig fontos dolgokról ír és akkor is elgondolkodtató, és megfontolandó a véleménye, ha nem értek vele egyet. Eszter’s Offtopic. Persze általában egyetértek, de nem mindig.

Van még 2 blog, amire feliratkoztam és hírleveleket kapok róluk, tőlük. Az egyik a Tintafolt, ahol már vendégíró is voltam (itt lehet szavazni a vendégírók cikkeire, pl. az enyémre).

És van még egy blog, ahová feliratkoztam. (Az a jó édes) Erről is mindig kapok hírleveleket. Érdekes bejegyzések vannak benne. És mindenkinek kellene egy tündér keresztanya. 🙂 De azért megkérdezném a szerzőt, hogy milyen a kapcsolata a keresztanyjával, vagy hogy ő keresztanya-e… 🙂

És persze van még néhány blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, akár a cikkeket is, akár a kis megosztásaikat a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportjában, de most csak ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Akik most kimaradtak, azokról majd talán legközelebb írok. 🙂

És persze ne felejtsük el az Angel Style blogot sem, ahol elindult ez a játék. Örülök, hogy benevezhettem! 🙂

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november