Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)
Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.
Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂
Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…
Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.
Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂
Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.
És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)
Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.
Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)
Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂
Van benne minden, fa, papír, műanyag, de utóbbi a legkevesebb. Előnye, hogy nem kell a sok játékot külön-külön megvenni, ezért sokat játszhatunk vele, kb. annyit, mint a különálló játékokkal összesen.
Ebben is vannak műanyag korongok, amivel a műanyag kocka szerint kell lépni (de csak a lépések számát mondja meg a kocka, az iránya tetszőleges). Előnye, hogy tartós, és néha még most is előkerül a családban. Nem tudom, mikor adták ki, de 1987-ben vagy előtte, mert a dobozban van egy felhívás, hogy 1987 végéig lehet fejlesztési javaslatokat beküldeni…
Gyakrabban is előkerülhetne, de 3-8 fős, és itthon általában nincs 3 fő, ahol meg van, ott meg nem mindenki szereti, ezért csak ritkán viszem el.
Kicsit sok része van ahhoz, hogy igazán környezetbarát legyen, de közepesnél jobb. És sokszor elő is kerül itthon.
Tiszta műanyag, közepesen sok kisebb és nagyobb játékelemmel, de elég tartós, mert már 1996 óta megvan. Most már csak ritkán kerül elő, de itthon is és a Társasházban is jó vele játszani.
És többféle játékot is lehet vele játszani. Lehet egyezést keresni az ábrák között, lehet Sudokut játszani vele, van póker változata, és memóriajátéknak is jó. És van is kivel játszani, akár itthon, akár máshol.
Tombolán nyertem, de csak francia szabály volt benne, magyar nem, és elég nehéz volt legalább angol nyelvűt találni, amit már le tudok fordítani magyarra úgy, hogy házi használatra jó legyen. (Nem sokkal tudok többet angolul, mint a „Hömpörö apor ündürixi”, de a társasjátékhoz nagyjából elég a tudásom.) A fordításba befektetett energia miatt még megőrzöm, meg hátha lesz kivel játszani, mert 3-5 fő, itthon nincs 3 játékos, és amúgy is csak közepesen jó játék.
Több kártyalap van benne, de kisebbek, ezért kb. ugyanannyi papírból készült. Gyakrabban is előkerülhetne…
Ezt is még a környezetvédő korszakom előtt szereztem, tehát elég tartós. Ritkán kerül elő, mert itthon senki nem akar velem játszani (mert a családban én vagyok benne a legjobb, de máshol már találkoztam nálam jobbakkal is), más társaságban meg nem igazán jó a 2 személyes, mert általában többen vagyunk.
Sok kis metrókocsi fából, sok kis lapka és egy közepes méretű játéktábla kartonpapírból. Ez nagy kedvenc itthon is, és egy ideig népszerű volt a Társasházban is, talán gyakrabban kellene oda vinnem. Ráadásul elég régóta megvan nekem, talán 6-8 éve, de lehet, hogy 10, tehát elég tartós.
A nagy játékos figurák is fából vannak, a többi része kartonpapírból. De elég sok kartonpapírból, mert talán ennek a játékomnak van a legnagyobb táblája. Ez sem csak porosodik, hanem néha elő is kerül, tehát ilyen szempontból is jó.
Ezzel rontották el a játékot környezetvédelmi szempontból. Elég tartós, de csak ritkán kerül elő. Gyakrabban is elővehetném.
A járműveket szintén kartonpapír lapkákkal jelezzük, ez sem veszélyes, de elég sok van belőlük. A játékosokat műanyag figurák jelzik. 3-6 fő, ezért ritkábban kerül elő, mint szeretném, de nem csak porosodik, néha nagyobb társaságban játszunk is vele, egy időben gyakran elvittem a kis csapatomnak.
A békák és a tavirózsa-levelek is. De elég gyakran előkerül, mert más szempontból jó játék.
Itthon nagyon gyakran előkerül, és elég tartós is a játék, tehát ilyen szempontból nem rossz, de elég sok műanyag van benne.
De már talán 20 éves is lehet, még a környezetvédő korszakom előtt szereztem, így elég sokáig bírta. Talán nem olyan régi, mint a Crosstrack, de majdnem…
Elég ritkán kerül elő, gyakrabban is elővehetném (akkor játszottam vele többet, amikor új volt). Tojás nem volt hozzá a piacon, csak a kártyák, de bármivel megoldható…
Néhány hónap különbséggel 2 példányt is, az egyiket már eladtam a társasjáték piacon. A tábla elég nagy (ez is Montego Bay vagy Police 107 méretű), de legalább papírból van. Sok kis kartonpapír lapka is van hozzá. És 4 db nagy műanyag motor + 1 kocsi, amivel a megtett utat mérjük, szintén műanyagból. Nem a legkevésbé környezetbarát játékom, de közepesnél rosszabb. És elég ritkán is kerül elő, mert itthon nem igazán népszerű, és a Társasházban is találtak benne hibát (a mérést a kis mérőkocsival).
Van egy közepes méretű kartonpapír játéktábla és sok kis műanyag rész. Csak ehhez még kártyák is vannak, elég sok, de papírból.
Nagy része papír (játéktábla, részekből összerakva, meg lapkák), de vannak benne műanyag dobókockák az örvények hatásainak megállapításához. Tehát ez is csak közepesen környezetbarát.
Környezetvédelmi szempontból tehát a közepesnél jobb, talán egy kicsit sok lapka van ahhoz, hogy igazán jó legyen, de nem feltűnően sok, ezért ez nem nagy baj.
Élményképek 