Élmények Veszprémben és a megyében

Nagyjából egy hónapja nem írtam már ide. Az alatt sok élményem volt, természetesen képek is vannak róluk. Január 14-én volt az utolsó bejegyzésem. Ha jól emlékszem, az szombat volt. Egy héttel később, január 21-én szombaton volt a MEGNYITÓ. Idén Veszprém lett Európa kulturális fővárosa, ennek a programsorozatnak a megnyitója volt január 21-én este, a másnapi magyar kultúra napja alkalmából. A megnyitó napján többször is mentem kulturális programokra. Előbb operett műsorra, amit szabad térre hirdettek, de nem volt a meghirdetett helyen. Amikor véletlenül megtudtam mások egymás közti beszélgetéséből, hogy fedett helyre vitték, akkor már a beszédek feléről lemaradtam, de a műsor minden percét láthattam és hallhattam. A beszédek meg nem is érdekeltek. Ez volt délelőtt. Aztán délután is volt egy körbejárkálós program, többféle zenei produkcióval, egy helyen néptánc volt, amibe a közönséget is bevonták, máshol egy kirakatban fiatal zenészek voltak, zárt helyen, ablaküveg mögött, kihangosítva az utcára, és volt két szabad téri, fedett buborék is, az egyikben bárzongoristák váltották egymást, a másikban pedig kórusok énekeltek. Mentem egyik helyről a másikra, ahol tetszett valami, ott maradtam, ha nem tetszett, mentem a következő helyre. Aztán este a megnyitó, látványos fényfestéssel, nagyszabású műsorral a színpadon. Természetesen Veszprém nem hivatalos himnusza, a Rubber Puppet együttes Kossuth utcán című dala is elhangzott. Néhány képet is bemutatok. Az elsőn Verancsics Faustus látható, várkapitány, feltaláló, a török időkben élt, ejtőernyővel is kísérletezett, ilyen pózban látható Veszprém belvárosában. A másik kép a bárzongoristák buborékja, a harmadik a Kossuth utca fényfestése.

Erről az ejtőernyős figuráról sokaknak eszébe jutott egy dal, ami az 1980-as évek végén volt sláger. Napoleon Boulevvard – Júlia nem akar a földön járni. https://www.youtube.com/watch?v=gQjcFIfEDCM

Ezt a dalt írtam át január 31-én kb. 20 perc alatt egy 1500-as évekbeli várvédő harcos szemével, aki láthatta Verancsics Faustus várkapitányt a város felett ejtőernyővel lebegni. (A dal utolsó, német nyelvű részében csak a nevet cseréltem ki, mert nem tudok annyira németül, hogy értelmes szöveget tudjak alkotni.)

FAUSTUS NEM AKAR A FÖLDÖN JÁRNI

Várban vagyunk, a szélben lobog a hajunk.

Jöjj csak török, neked most is adunk…

A város felett éppen Faustus lebeg,

Most ugrik ő, le a Tűztoronyból, ezt se értjük.

Várkapitány, így nem kérdezősködünk.

Ha lebeg, hát lebeg, ágyúból úgyis lövünk.

Itt a török! Innen el nem futhatunk.

Még harcolunk, a várfal áll még, nagy szerencse.

R: Faustus nem küzd, ilyen a kapitányunk,

Faustus ernyőjével lelép.

Most Faustus nem akar a földön járni,

Fölszállt inkább a fejünk fölé.

Jön a török, kézzel-lábbal harcolunk,

Úgy ágyúzunk, hogy már jobban nem tudunk.

A város felett még mindig Faustus lebeg.

Szép könnyedén, ahogy kedveséhez szállni illik.

2xR

Győztünk, tudom, de megnyugodni nem lehet.

Minden csatát egy új roham követ.

Ágyúzgatunk, téged is eltalálhatunk,

Faustus, kedves, jobb lesz önmagadtól földet érni.

R

Faustus wollt nicht zu dir wie sagen

Faustus wollt nicht so bald heim!

Faustus würdest herzlich nach Hafen,

Faustus Spitze sollen Nacht!

22-én a megnyitó utáni napon megjött a hó Veszprémbe, de aztán elolvadt. A következő hétvégén nem volt különösebb programom, de februárban megint egy kicsit zajlott az élet. A 4-5-ei hétvégén történt valami. amiről ugyan kép nincs, de fontos lehet. Találkoztam a város legnagyobb egyesületének elnökével (amikor megbeszéltük, még nem gondoltuk, hogy aznap lesz az utóbbi néhány hónap legszelesebb napja a városban, ahol amúgy is mindig fúj a szél), és lehet, hogy beindul valami társasjáték ügyben, de majd akkor részletezem, ha tudok pontos helyet és időpontot. A következő két kép január végén készült, az első a 22-ei hó, a második Endrődi Sándor költő szobra a róla elnevezett utcában. Valamikor januárban avatták, én a hónap utolsó hétvégéjén mentem el megnézni.

Aztán február második hétvégéjén kétszer is kirándultam. 11-én szombaton egyedül, 12-én vasárnap 2 túratárssal (öcsémmel és a barátnőjével). A 11-ei túrán Veszprémben jártam, megnéztem 4 új találkozási pontot. Az első egy Secret Garden nevű hely, kék és sárga utcabútorokkal a Kossuth utca felső végén, az aluljárónál. A második az autóbuszpályaudvarral szembeni parkban épült fából, az idősek otthona mellett. Asztalok, padok, hinta, még egy színpad is… A harmadik a Szerelem-szigeten egy enyhén giccses nagy piros szív. Ott már megvoltak a padok, csak a szívet tették oda, más változás nem történt. Az utolsó pedig a Betekints-völgyben van, ahol több más érdekességet is fényképeztem a környéken: befagyott tavat, új futópályát, veszprémvölgyi kisvonatot. Talán a találkozási pont a legkevésbé feltűnő mind közül, az a lábakon álló tető az utolsó képen. A képek nagy száma miatt nem ide töltöm fel, hanem a Facebook albumot linkelem.

A vasárnapi kirándulásról is készült album. Hárskút környékén jártunk, láttunk alpakákat, szurdokot, sziklahasadékot. Nem is értem, miért vágynak emberek a Grand Canyonba, amikor a bakonyi szurdokok sokkal szebbek. Jó ránézni a patakmederből, a mohával benőtt kövek közül a szintén mohával borított magas sziklafalakra. Minden csupa zöld a mohától még télen is. És a Bakonyban több pataknak is van ilyen szurdokvölgye. Mélyebb, sekélyebb, hosszabb, rövidebb, de mind szép. 🙂

Ezen a héten nem a Valentin-nap lesz a legfontosabb, nem is lenne kivel megünnepelni, hanem édesanyám és anyai nagymamám névnapja. Csütörtökön lesz, vasárnap tartjuk a nagy családi ünnepséget. (Már csak ők az egyetlen élő szülőm és nagyszülőm. De mindig is velük volt a legjobb kapcsolatom, így szerencse, hogy ők maradtak meg legtovább. A családi ünnep még nagyobb volt, amikor a dédi is élt, mert ő is ugyanazt a keresztnevet viselte, 2004-ben halt meg 95 évesen.) Szombaton még nem tudom, hogy lesz-e programom, talán lesz kirándulás, talán nem (ha öcsém esetleg nem szervezne, akkor majd én találok magamnak úticélt), de vasárnap délelőtt lesz a szokásos Óváros téri piac, közösségi kolbásztöltéssel, bármit is jelent a “közösségi” jelző, délben meg a nagy családi ünnepség. 🙂 Egészen jól alakul eddig ez az év. 🙂

Október örömei

Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)

Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.

Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂

Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…

Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.

Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂

Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.

És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)

Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.

Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)

Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂

Szabadság, utcazene és más élmények

Augusztus van. Még alig indult be a nyár, csak július második felére, kb. az utcazene fesztiválra jött meg a jó idő, de a naptár szerint már a vége felé járunk, már a lakótelep utolsó virágzó fái, a japánakácok is kezdenek elvirágozni. (Úgy látszik, a MÁV tervezte az idei időjárást: előbb a tél késett, február végétől március közepéig tartott, aztán a tavasz is később jött, de akkor nagy lendülettel, egy nyárias áprilissal és májussal, majd visszahűlt és a nyár is késett, csak júliusban indult be igazán…) De a japánakácok azért még termőre fordulva is szépek, és más fák is a termésükkel díszítenek. A képek is két különböző fajta fáról készültek, az első a japánakác.

És mit jelent még, hogy augusztus van? azt, hogy már megint 3 hete nem írtam ide, főleg azért, mert nem tudtam megfelelő képi anyagot találni a blogba. Voltam ugyan izgalmas eseményeken, pl. utcazene fesztiválon, de ott nem igazán lehet fényképezni, mert elkerülhetetlenül lennének emberek is a képeken. Egyszer ugyan megoldottam már ezt a problémát, de idén is kb. ugyanazt lehetne bemutatni, a hangulat meg úgysem jönne át a képeken, ahhoz hallani kell a zenét. 🙂 Arra a néhány napra amúgy szabadságot vettem ki, de utána is történtek velem izgalmas dolgok. Most csak pontokba szedve írom le, mert szövegesen hosszú lenne, de remélem, a lényeg így is átjön.

•  Szabadság:
  • eredetileg szerdától péntekig utcazene miatt (júl. 18-20) akartam kivenni,
  • de egy elintézendő ügy miatt változott a terv: keddtől péntekig (júl. 17-20) mentem volna szabadságra,
  • viszont munkahelyi ügyek miatt a pénteket nem kaptam meg, csak keddtől csütörtökig (jól. 17-19), ez a végleges.
• Kedd (júl. 17): hagyatéki ügyben kellett ügyvédhez menni.  Azt ígérte, hogy 20-áig, péntekig (határidőig) jelez a közjegyzőnek és nekünk, hogy jóváhagyjuk a közjegyzőnek írt levelet. Nekünk nem jelzett. De a következő hét elején kiderült: még azon a kedden elküldte a közjegyzőnek az e-mailt, csak nekünk felejtett el szólni. A fényképen az ügyvédi iroda látható.
• Szerdától szombatig: (júl. 18-21) utcazene (kép nincs, túl sok ember volt, de jól éreztem magam)
  • szerdán körbejárkálós nap lenne, olyankor szoktam minden zenekarba belehallgatni egy kicsit, hogy utána már tudjam, kit érdemes meghallgatni. De aznap az Új Nemzedékben is volt program: virágültetés, társasjáték, kiállításmegnyitó játékkal (a képeket kellett bemutatni, mintha árverésen lennénk, de nem volt rá túl sok jelentkező: 4 versenyzőből egyvalaki első díjat kapott, ketten második helyezést értek el, és én lettem az egyik második), később egy kis utcazene (nem sokat voltam ott, csak egy órát maradtam, részben azért, mert elég sötét felhők voltak, vihartól féltem, ami akkor még nem jött, meg amúgy sem vacsoráztam még aznap este, és nem akartam rögtön az első nap 1000-1500 Ft-ot költeni Food Truckra, és a csomagjaimtól is szabadulni akartam, nem érzem jól magam igazán sehol, ha csomag van nálam, pedig 2 is volt: az egyikben vittem az Új Nemzedékbe a társasjátékaimat, a másikban voltak a 2. helyezettként kapott ajándékok, ami nagyon jólesett, csak az utcazenén nem volt hova tenni, ezért csak egy kicsit körbejártam, mindenbe belehallgattam, aztán hazamentem)
  • csütörtök: körbemászkálós nap volt, kihasználtam a Food Truckot, és fél 10-ig maradtam, tovább nem akartam, a pénteki munkanap miatt.
  • péntek: munkahelyről dinnyevásárlás (14 és fél kg), onnan haza, majd utcazene a kis koncertek végéig (még kürtős kalácsot is vettem, de jó zenét is hallottam a kürtős kalácsos mellett, egy műsoron kívüli zenekartól)
  • szombat: sokáig maradtam az utcazenén, a kis koncertek után ott voltam az eredményhirdetésen és a gálakoncerteken is (szakmai díjazott: Funk You! – akik a szatmárnémeti utcazene fesztivál győzteseként jutottak tovább a veszprémi utcazenére, közönségdíjas: Bárterápia – akik a színpadon úgy néztek ki, mint anya és fia [az anya kb. 50 éves plusz-mínusz 3 év, a fia kb. 25-30 közötti], de élőben mindkettőt huszonévesnek néztem, akár egy pár is lehetnek)
  • jók: 21 Gramm Akusztik, Bárterápia, Funk You! Hangover Porch Zombies, Innergarden, Magácska. (Említést érdemel még: Kölyök, LivingRoom)
  • Műsoron kívül jók: a fúvósok, akiknek sajnos nem tudom a nevét (csütörtökön hallottam őket a Hősök Kapujánál, “konzis napokra és albira gyűjtünk” táblával, nagyon profik, modern dalok csak zenével, felismerhetően), Weinkillers (legjobb koncerthangulat, fiatalok 5-en, kürtőskalácsos mellett), Band of Streets (műsoron kívül csütörtökön hallottam őket a Kossuth utca alján, műsoron belül pedig pénteken a szökőkútnál, ahol amúgy is majdnem mindig jó zene volt)
• 22-én esős vasárnap, itthon voltam – vihar volt, leállt a vezetékes telefonszolgáltatás, és az internet is elromlott, egészen addig akadozott, amíg ki nem jött hozzánk a szerelő.
• Július 23-án hétfőn már zavart a 3 hete függő értesítésem, ami az e-mail címemre érkezett a NAV-tól, ezért kiderítettem, mi a baj: volt már ügyfélkapum, csak nem aktiváltam, ezért ezt most megtettem, de az értesítés nem volt semmi különös, csak az, hogy mivel május 20-ig nem módosítottam a NAV által elkészített bevallásomat (ilyet is lehet kérni, ez volt a legegyszerűbb), ezért az már végleges bevallás.
• 24-én kedden közös költség befizetés apámnál, még mindig nem dőlt el a lakás sorsa, ezért is kellett ügyvédet fogadnunk (a részleteket megírtam már korábban), de a közös költséget addig is fizetni kell…
• 25-én szerdán társasjáték az Új Nemzedékben.
• 26-án csütörtökön reggel egy harkály végre hagyta magát lefényképezni. Egy kicsit messziről, az igaz, de ennél közelebbről mindig elrepül. Délutáni programom újabb dinnyevásárlás, már idén a 4. (Azóta már 5. is volt.) A fénykép a harkályról készült, sok van a lakótelepen, de nehezen fényképezhetők.
• 28-án szombaton fél 3-ig szerepjátékoztam egy társas- és szerepjátékos csoportban.
• 30-án hétfőn “Úgy alakult, hogy nem nyitunk ki”, 1 nap szabadságot kaptam a munkahelyemen, vasárnap este jött a telefonhívás.
• Augusztus elsején szerdán a tervezett társasjáték az új helyen már megint elmaradt… 😦 Már június végétől tervezzük, hogy keresünk egy új helyet, ahol játszhatunk akkor is, ha nem vagyunk az Új Nemzedékben, de mindig elmarad létszámhiány miatt. Kicsi a csapat, talán 3 fő van már csak a kemény magban: rajtam kívül 2 olyan ember, akik az egyesületben is játékmesterek (mindkettőt díjazták is már ezért, az egyik volt az első díjazott, és szinte kezdettől tagja a szerdai csapatnak is, a másikat az egyesületben ismertem meg, később került a szerdai csapatba, aztán idén már a szerdai csapat játékosaként kapott díjat az egyesületben, és azóta egy harmadik csapatban is együtt vagyunk, ő hívott meg abba a társaságba, ahol már 3-szor voltam, és mindig hajnali 1-2 körül fejezzük be), ezen kívül néha hozzánk csapódnak mások is, főleg az Új Nemzedékből, de nem igazán stabilan. Az egyik Új Nemzedékben dolgozó hölgy ajánlotta ezt a helyet, de ő sem jött el azóta sem (ennyire nem ér rá soha? vagy talán nem meri felvállalni, amit ajánlott?), és a kemény mag egyik tagja is húzódozik, mert ő nem szeretne fogyasztani, viszont arra nem reagált, hogy kifizetném neki, ezért létszámhiány miatt soha nem próbáljuk ki az új helyet… (8-án, 15-én és 22-én az Új Nemzedékben játszunk, utolsó esély az új hely kipróbálására augusztus 29.)
• 2-án csütörtökön a UPC megszerelte az internetet, azóta jó.
• Ma a kirakodóvásárban kaptam egy új játékot, Csodakártya a neve.

És mi várható a folytatásban? Augusztus 6-án (vagyis holnaptól, hétfőtől) reggel 7-től, 7-én reggel 8-ig az egész lakótelepen nem lesz meleg víz. Felújítják a fűtőművet, már lefényképeztem a csöveket…

És a folytatás folytatása? 8-án talán társasjáték az Új Nemzedékben, majd 12-én vasárnap a nagy társasjáték. Remélem most is nyerek majd a tombolán! 🙂 Aztán majd meglátjuk, mit hoz még az augusztus…

Péntek 13 és az egész hét

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy nem nyertem egy novellapályázaton, még az első 20-ba sem jutottam be, amire egyébként számítottam volna. Pedig nálam rosszabbak is bejutottak. Vettem a fáradságot és elolvastam a zsűri által kiválasztott 20 novellát, és véleményeztem, hogy melyik miért jó vagy miért nem, melyik jobb, mint az enyém és melyik nem, és próbáltam egy közös pontot keresni bennük, de nem találtam. Ezért nem jöttem rá, mi alapján választották őket a legjobb 20-nak, de valószínűleg egyszerűen csak a zsűri szubjektív véleménye alapján. Nem voltam lusta végiggondolni, hogy melyikben mit látok és hogyan hatott rám, és le is írtam mindent mindegyikről. Aztán a senkiseolvassa blog szerzője elég kellemetlen meglepetést okozott nekem. Nem azzal, hogy nem értett egyet, hanem azzal, hogy leginkább a személyemet kritizálta a véleményem kapcsán. szívesen linkeltem volna neki akár ezt a személyeskedés nevű érvelési hibáról, vagy akár a saját szabályait, amiket nem igyekezett a blogomon betartani (“ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,”), de ha ezt tettem volna, azzal én is lesüllyedtem volna a szintjére, ezért észérvekkel próbáltam meggyőzni, amelyek nem hatottak rá, és értelmes kérdéseket próbáltam feltenni, amelyek elől kitért. Még arra is csak kb. 3-4 egyre erősebb felszólítás után válaszolt, hogy ő mit lát a győztes novellában, amit én nem, miért hatott rá annyira, amennyire rám nem. Aztán kiderült, hogy ő sem lát bele többet, mint én, csak egyszerűen hatásosabbnak érezte. (Ebből is látszik, hogy egy bölcsész nem mindig bölcs ész…) Nem gondolt mást ő sem a győztesről, mint én, csak azért hatott rá, mert más az ízlése, más a személyisége. És ezért felsőbbrendűnek érezte magát nálam, és egészen magas lóról kommentálta a blogomat… Szerintem nem hallgat elég IHM-et, különben magáévá tenné a következő gondolatot: “nem biztos, hogy jót tesz neked, ha rád tukmálom az ízlésemet“. Az ő ízlésének a tukmálása biztos nem tesz jót senkinek! Végül kénytelen voltam letiltani. Ezért azt mondom, hogy azt a blogot lehetőleg senki se olvassa! A novellákról alkotott véleményemet pedig továbbra is fenntartom, de ha mások mást gondolnak, mást látnak bele, azt mindig elfogadom. De csak személyeskedés nélkül!

A héten más kellemetlen meglepetés is ért. Jelentkeztem előadónak egy TEDx nevű rendezvényre, ami októberben lesz kis városunkban. Jelentkezési határidő június 27, az ígért elbírálási határidő, ameddig elvileg mindenkit értesítenek: június 30. Július 1-jén, mivel még nem kaptam értesítést, megkérdeztem a Facebook oldalukon, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy nem is látták a pályázatomat, pedig jó címre küldtem, és nem jelzett a Mailer Daemon sem, tehát biztos átment nekik. Valószínűleg a spam mappájukba került. Úgy tudom, hogy a kisebb e-mail küldőkkel sok e-mail fiók megcsinálja ezt néha. A freemail és citromail címekkel gyakran, de úgy látszik, az euromaillel is. (De olyanról is hallottam már, hogy ha még nem jött e-mail egy címről, és csatolmány van a levélben, akkor azt spamnek veszi a rendszer. Éppen a jelenlegi munkahelyemen jártam így, de ezt csak később mesélték nekem, amikor már ott dolgoztam. Csatolmányban küldtem az önéletrajzomat annak idején, és spam mappába került. De ők a TEDx szervezőkkel ellentétben nem voltak lusták megnézni a spam mappájukat, és fel is vettek a munkahelyre.) Ezért FB üzenetben még egyszer beküldtem nekik  a pályázatomat, azzal kiegészítve, hogy melyik nap milyen címről milyen címre küldtem. Megköszönték a pályázatot, és ennyi. Aztán 1-2 nap múlva, amikor nem kaptam semmilyen jelzést arról sem, hogy mi van a pályázatommal, és arról sem, hogy más is járt-e így, megkérdeztem őket FB üzenetben, mire azt válaszolták, hogy más nem jelzett ilyen problémát (ezek szerint nem nézték meg a spam mappájukat, hiába javasoltam nekik, különben jelzés nélkül is észrevették volna azokat, akik így jártak), és hogy még várjak néhány napot az elbírálásra (amit már az ígéretük szerint rég le kellett volna zárniuk!). Aztán július 11-én szerdán kaptam tőlük egy e-mailt arra a címemre, ahonnan beküldtem nekik a pályázatot, hogy nem választottak ki előadónak. Töröltem már, ezért csak nagyjából emlékszem a tartalmára, de az volt a lényege, hogy nem illett a témám a többi közé. Pedig az Újrakezdés témához mi más illene jobban, mint a karrierem újrakezdése, amit tavaly nyáron megtettem? Egészen az egyetemre jelentkezéstől a diploma visszaküldésig, és a tavaly szeptemberi sikeres elhelyezkedésemig leírtam a történetet, benne a diploma visszaküldés okaival, az addig vezető gondolati úttal és próbálkozásokkal (ahogyan a linkelt Facebook bejegyzésben is). 2017.07.06-án küldtem vissza, és azóta sem bántam meg. Jó döntés volt. Kár, hogy néhány héttel később hazaküldték… De abban a néhány hétben, ameddig nem volt nálam, el tudtam helyezkedni más területen! Most már van fix helyem, önálló jövedelmem. De arra még most sem tudok rájönni, hogy mit jelenthet és mire jó az a tanács, amit 2015 januárjában kaptam ezzel kapcsolatban (egy olyan ismerőstől, aki szintén környezetmérnökként végzett, de mégis teljesen más területen lett előbb cégvezető, majd 2015 végétől egyesületi elnök is). Biztatás vagy ködösítés? Ezt nem tudom eldönteni még 3 és fél év után sem. A diploma visszaadás technikai részleteiről kérdeztem az illetőt és ez volt a válasz:

Lényegtelen mi volt a múlt, azaz tök mindegy, hogy milyen diplomája van (vagy nincs) az embernek. Az egyetlen ami számít, hogy mit tennél nap mint nap, ami jó érzéssel tölt el!

És a legérdekesebb az egészben, hogy tavaly ez az illető is TEDx előadó volt, teljesen más témában, hivatkoztam is rá a pályázatomban (természetesen nevet nem említve), hogy egy korábbi TEDx előadótól kaptam ezt a homályos tanácsot, és mégsem találták az Újrakezdés témához illőnek. Pedig azok után, hogy elkeverték az e-mailemet, majd lusták voltak megnézni a spam mappájukat (és ha én nem jelzek, akkor elsikkadt volna a pályázat), és még a döntést is eltolták másfél héttel a határidő utánra, már csak becsületből is adniuk kellett volna nekem egy lehetőséget… Mégis elutasítottak, mert szerintük ez a téma nem illik a többi közé… Most már nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen témákat válogattak ki az újrakezdésről, és miért nem illik közéjük az én történetem.

Ez az újrakezdés elég későn jött az életemben, talán 2013-ban kellett volna egyből megtennem, amikor először eszembe jutott, nem szabad sokáig gondolkozni az ilyen nagy ötleteken. De úgy látszik, hogy (az intelligens emberek nagy részéhez hasonlóan) “későn érő” típus vagyok, mint a most, nyár közepén, végén virágzó növények, mint pl. a japánakác.

Készítettem is néhány képet a most virágzó növényekről, nem csak a japánakácról. A képek ezen a héten kedden, csütörtökön, pénteken készültek.

A héten amúgy nem történt túl sok minden, de szerdán volt a mélypont, nem pénteken. Egy napra az idő is elromlott, pedig a héten már elég nyárias az idő, már van 26-28 fok és süt a nap, de szerdán 1 napra megint esős, hűvösebb idő lett. Aznap utasították el a TEDx pályázatomat, és még a szokásos társasjáték is elmaradt létszámhiány miatt.

Pénteken egész jó napom volt. Munka után egy kis önkénteskedés egy olyan természetvédő egyesülettel, akikről még nem hallottam, de aki hívott az egyesület nevében a rendezvényre, őt ismertem egy másik, régebbi és nagyobb zöld szervezetből. Kitisztítottuk a tavat a Völgyikút Házban, sőt, még a patakmeder egy részét is. Csak azért hagytuk abba, mert elfogytak a szemeteszsákok…

Néhány kép előtte az odavezető útról (ott is felbukkan a tó):

Néhány kép a takarítás előtti állapotokról (az is látszik, hogy van szemetes edény kb. 2-3 méterre a tótól):

Takarítás után:

Hazafelé (itt is fényképeztem messziről is a tavat):

Összességében jól sikerült a tótisztítás, hasznosnak éreztem magam, és legközelebb is megyek, ha lesz. 🙂 Azt ugyan senki nem értette közülünk, hogy ki az a minősíthetetlenül igénytelen ember, aki a patakmederben hagyja el a zokniját, a partra teszi le a csokoládépapírt 2 méterre a szemetestől, a parti bokrok alá dobja az üdítős flakont, és a tóban helyezi el a cigarettás dobozt és a borosüveget (és az is érdekelne engem, hogy ha ugyanaz az ember legközelebb arra sétál, akkor nem zavarja-e a saját elhagyott hulladékának  látványa), de most legalább tiszta az a rész. Reméljük, tiszta is marad! 🙂

Szombaton is voltak pozitív élményeim. Délelőtt idén először vettem EGÉSZ görögdinnyét! 🙂 Eddig csak felekkel, negyedekkel szégyenkeztünk haza a piacról vagy a boltból (nekem a vásárláshoz szerencsére semmi közöm sem volt), de az egész az igazi. Milyen szégyen már felet kérni valamiből…??? És az egész dinnyét kiválasztani is művészet. De nekem mindig sikerül. 🙂 A héten már végre megjelent a református templomnál az a cég, akiktől szeretek dinnyét venni (egy helyi kertészet, de egy másik megyében, dinnyetermő helyen is van földjük, Kajdacs nevű faluban), és szombaton végre vehettem egészet! 🙂 8 kg 70 dkg, tehát nem túl nagy, de legalább finom. 🙂

A másik szombati élményem a szokásos havi társasjáték délután. Most is jó volt. 🙂 Sok játékkal játszottam, újak is voltak köztük, egyik-másikban még nyertem is, és még tombolanyereményem is volt. 🙂 Rögtön az első nyerő tombola az enyém volt! 😀 Nyertem egy zen kertes játékot. Persze a dobozban megint nincs magyar szabály (erre azért figyelhetne az egyesület, hogy vagy olyat vegyenek, amiben van, vagy ha nincs, akkor lefordíthatnák és mellékelhetnék a játékhoz a fordítást), és egyelőre sem Google keresőben, sem az általam ismert legnagyobb, kb. 7000 fős társasjátékos csoportban nem találok hozzá fordítást, de majd lefordítom, ha muszáj… De nyerni így is öröm, és remélem, hogy a játék is jó. 🙂

Májusban is nyertem, most is nyertem, csak júniusban nem. Májusban szinte végig egy játékmesterrel játszottam, és most is vele voltam 6-ból 4-szer. Júniusban meg nem játszottam vele és nem is nyertem. Úgy látszik, szerencsét hoz nekem ez a játékmester! 😀 Meg is mondtam neki. 🙂 (De amúgy is szívesen játszom vele. Rossz játékmester nincs az egyesületben, de mindenki másban jó. Ő pl. abban, hogy sorban mondja a szabályokat, nem hagy ki semmit és nem is téveszti el. Ilyen szempontból talán a legmegbízhatóbb játékmester.) De természetesen nem árulom el, hogy ki ő, mert akkor mindenki csak vele akarna játszani! 😀

A jövő héten is vannak terveim: kedden hivatalos ügyben intézkedem, szerdától meg utcazene fesztivál (és persze az új társasjátékom kipróbálása a szokásos szerdai időpontban az Új Nemzedék közösségi térben). Ki is vettem szabadságot kedd-szerda-csütörtökre. Péntekre nem kaptam, de majd munka után megyek utcazenére, és szombaton is ott leszek. 🙂 Jó kis hét lesz! 🙂

Júniusi napok

Érdekesen indul eddig a június. Minden napra van egy-két kisebb dolog, csak hogy ne legyen olyan egyhangú, de igazán nagy dolgok nem történnek. Mint mostanában az időjárás. Mindennap van egy kis eső, de igazán nagy csak ritkán. Lássuk, mik is történtek velem mostanában…

Június 2. szombat:

• Önkéntességet vállaltam egy rendezvényen az Új Nemzedékkel (civil napon) 14-19 tervezve, de nem tartott addig, mert vihar közeledett, és gyorsan összepakoltak. Aztán a viharból nem lett semmi, de akkor már véget ért az esemény. Kint volt a társasjáték egyesület is, és a magyarok sokadalmának szervezői is, de meglepő módon a zöldek nem, és általában is kevés civil szervezet volt, talán még 10 sem…
• Önkéntesként ingyen kaphattam halászlét a magyarok sokadalmánál, és egészen jó volt. Mások is mondták, hogy ott a legjobb. Nem tudom, mert akkora gyomrom nincs, hogy mindenhol végigkóstoljam, de ott tényleg elég finom volt. 🙂
• A magyarok sokadalmának az egyik szervezőjét ismerem még a zöld szervezetből. Vele elbeszélgettem kicsit erről-arról halászléevés közben. (Ő amúgy egy univerzális szakember, aki szinte mindent meg tud javítani, ebből is él, vállalkozásban.) És megint találkoztam valakivel, akit nem igazán tudok hova tenni. Már harmadszor találkozunk. Az első alkalom tavaly az utcazenén volt. Egy kb. szüleim korabeli mosolygós, barátságos hölgy, aki tudta, hogy ki az apám, ismert engem a zöld szervezetből (pedig akkor már kb. 1 éve nem dolgoztam ott), és fogalmam sem volt, hogy ki ő, honnan ismer, honnan tud rólam ilyeneket… Elég személyes dolgokat is tudott apámról, még a betegségéről is, amiben végül tavaly novemberben meghalt. Másodszor a mi lakótelepünkön találkoztunk véletlenül az utcán, valamikor tavaly nyár végén vagy ősz elején. (Annyi biztos, hogy a júliusi utcazene után, de még apám novemberi halála előtt.) Megint érdeklődött apámról, hogy mi van vele. Aztán most találkoztunk harmadszor, és úgy tűnt, hogy ismeri a magyarok sokadalmának szervezőjét (ugyanazt, akit én is ismerek a zöld szervezetből). Valamikor a második és harmadik találkozásunk között kezdtem sejteni, hogy ki ő, apám barátnőjének a testvére. Nem a válóoknak, hanem a második és egyben utolsó barátnőnek, akivel apám a haláláig együtt volt. Csak azért nem jöttem rá elsőre, mert kicsit másképp mondta a barátnő nevét, mint ahogy apám szokta mondani. És most is megerősítette ezt, bár nem kérdeztem rá, de úgy beszélt bizonyos dolgokról, hogy ez kiderült belőle. Amúgy nem is tudtam, hogy apám barátnőjének van testvére… De most már sejtem, hogy ez a kedves, barátságos hölgy az lehet, csak azt nem tudom még mindig, hogy ha tegezve szól hozzám, vajon visszategezhetem-e. (Apám barátnője nem ilyen kedves és barátságos, hanem éppen az ellenkezője. Kezdettől fogva kerül engem és az öcsémet, soha nem akart találkozni velünk, és ha néha valamiért kénytelen szólni hozzánk, akkor sem engedi, hogy visszategezzük…)
• A halászlé és a beszélgetések után visszatértem az Új Nemzedék standjához, majd miután mi összepakoltunk, segítettünk a Mosolygó Kórháznak összepakolni, és bevinni a dolgaikat a húszemeletesbe.
• Az önkéntestársakat érdekelte a kilátás a 18. emeletről, ami felett már csak a Méz Rádió van, és szerencsénk volt, az egyik 18. emeleti lakó megmutatta nekünk a kilátást a lakásából. Kiderült, hogy az idősebb fiát ismerem is (ő nem volt ott, csak beszéltünk róla), egyetemen együtt voltunk szakmai gyakorlaton a szennyvíztisztítóban. De egyetem óta nem találkoztunk. Amúgy vannak még ismerőseim a húszemeletesben: a 10. emeleten egy volt kolléganő a zöld szervezetből, a 11. emeleten pedig egyrészt egy társasjátékos ismerős a szerdai csapatból (aki azóta egyesületi játékmester is lett, újabban ott szoktam látni őt), másrészt a 11. emeleten lakik a válóok nő is, apám első barátnője. És a 18. emeleten a szakmai gyakorlatos társam, aki akkor mondta is, hogy ott lakik, ezért emlékeztem rá most, és ezért döbbentem meg, hogy éppen az ő apja engedett be minket a lakásába kilátást nézni. Fényképezhettem volna, de elég volt csak a szememmel látni, és itt úgysem osztanám meg a kilátást egy másik ember lakásából…
• Ez után visszavittük az összepakolt dolgokat az Új Nemzedékbe, és este 6-ig 7 csoda társasjátékot játszottunk. (2 menetet, egyszer a csodák a oldalával, majd a B oldallal.)

Június 3. vasárnap:

• Délelőtti programom a családdal: magyarok sokadalma (nagyon kicsi), de előtte és utána több helyen is vásároltunk (vagy inkább csak nézelődtünk).
• Délre a nagymamámhoz mentünk, megünnepelni a 81. születésnapját.
• Ez után egyedül sétálgattam, amíg a többiek tovább vásároltak, nézelődtek, végigmentem a Stromfeld utcán, a lakótelep legszebb utcáján, fényképezgettem a szép dolgokat, épületeket, virágokat. És hazafelé is lefényképeztem ezt-azt, pl. egy eperfát, “aki” kimaradt a tavalyi lakótelepi eperfa körképből, mert csak idén fedeztem fel a Haszkovó 23. óvodában. De már megkóstoltam a termését! 🙂 Amúgy idén kicsit korábban érnek ezek is, a június 4-ei héten már a Damjanich 3-nál is volt termés, pedig ott érik a legkésőbb, általában június közepén. Utána már nem volt más, csak könyvtári könyvet olvastam, igyekszem, mielőtt bezár… Persze az még soká lesz, július elején, de jobb, ha addigra nem marad tartozás. A Stromfeld utcáról és az eperfáról (meg út közben más dolgokról is) természetesen készültek fényképek. Itt láthatók. 🙂

Június 4-ei hét:

• Fizetést kaptam 5-én kedden. 🙂
• 6-án játék, kevés érdeklődővel, de jó volt, és terem az utolsó eperfa is.
• 7-én levelet kaptunk a közjegyzőtől. 8-án pénteken sikerült csak átvenni, mert nem voltunk otthon.
• 9-én szombaton megint az Új Nemzedékben vállaltam rendezvény utáni pakolást, 16:00 után.
• 10-én vasárnap volt a szokásos havi nagy társasjáték, Crokinole házibajnoksággal, ahol ugyan kiestem a selejtezőben, nem jutottam tovább 24 versenyzőből a legjobb 8 közé, de így is nagyon jól éreztem magam. 🙂

Ezen a héten szinte mindennap lesz programom: hétfőn kárpitoshoz vittünk 2 régi széket, kedden (vagyis ma) önkénteskedtem az Új Nemzedékben (diákmunka börze utáni pakolás, ilyenekre érek rá mostanában munka után), szerdán (holnap este) remélhetőleg lesz társasjáték (nincs még jelentkező), csütörtökön be vagyok jelentve fodrászhoz, és valamikor csütörtök-péntek felé szól majd a kárpitos is, hogy mehetünk a székekért… De amilyen változatos ez a hét, úgy változott a mai időjárás is. Délután 4-ig semmi. Még a nap is sütött. Aztán valamikor délután 5 körül eleredt az eső, és a következő fél órában egyre jobban esett, még egy kis jég is került bele, de nem sok. az igazi nagy jégeső este 7 körül volt, aztán fél 8-kor szivárványt fényképeztem. 🙂 És este 9 után, inkább fél 10 felé nagy szél és villámlás érkezett. Nem tudom, kitart-e egész éjszaka, de még az is lehet. De nézzük inkább a szivárványt!

Ami mostanában engem foglalkoztat: a 20-ai szerdai hagyatéki tárgyalás, amiről 7-én kaptam a levelet. Még az sem volt benne a levélben, hogy kik kapják még meg, ezért jó, hogy megkérdeztem már telefonon. Kiderült, hogy nem csak én és az öcsém, hanem apám barátnője is “élettárs” titulussal, pedig nem is lakott soha életvitelszerűen apám lakásában. De amúgy ha élettárs lenne, akkor sem járna neki a törvény szerint semmi. Csak házastársnak. (Ha nincs gyerek, a házastárs örököl, ha van gyerek, a házastárs haszonélvező. De élettárs esetében egyik sem érvényes, megnéztem a Polgári Törvénykönyvben.) Tehát ha örököl, csak végrendeletileg örökölhet. De azt sem tudom, volt-e apámnak végrendelete. Ha volt, miért nem tudtunk róla? És miért tart 7 és fél hónapig a hagyatéki eljárás? Szerintem ha lenne végrendelet, akkor az alapján egyszerűbben, gyorsabban is intézkedhettek volna. De ha nem volt végrendelet, akkor apám élettársa nem örökös, tehát mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Sajnos ez csak 20-án derül ki, addig várni kell…

De kellemesebb téma is foglalkoztat, mégpedig a buszos novellapályázat, amire én ugyan beküldtem időben a novellámat, május 20-ig, de mivel valószínűleg nem volt elég jelentkező, május 31-éig meghosszabbították. És így az eredményhirdetés is tolódik, június közepéről júliusra, de arról még nincs hír, hogy hányadikára. Mindegy, majd ha kapok díjat, úgyis értesítenek. 🙂 Remélem, hogy megjelenik majd a novellám a buszmegállókban! 🙂

 

Hosszú hét, hosszú hétvége

21-én írtam utoljára. Másfél hete, szombaton. Akkor a fenntarthatósági napokról írtam, amit a Föld Napja (április 22.) alkalmából szervezett az önkormányzati közterület-fenntartó cég, különböző zöld szervezetek részvételével. Szombaton készültek a rendezvényről az élményképek, vasárnap meg családdal voltam, ezért nem fényképeztem.

23-án hétfőn bementem az Új Nemzedékbe. Megbeszéltük a majálisra várható dolgokat és a feladataimat. Elkezdtük összekészíteni a kitelepülős dobozomat is.

25-én szerdán létszámhiány miatt elmaradt a szokásos esti programom.

26-án csütörtökön mentem megint az Új Nemzedékbe, a kész dobozomért. Megnéztem a kis kertjüket is. 🙂 Nagyon szépen fejlődnek benne a palánták, ügyes gyerekek gondozzák! 🙂 Akkor mondták, hogy szerezzek nekik raklapot, kerti bútornak.

Másnap, 27-én pénteken próbáltam szerezni, nem sikerült. Még a garázssorról sem, pedig ott az egyik kis önkéntes kertész azt mondta, hogy látott ingyen. Elég sokat járkáltam a garázssoron, összevissza, és talán nem vettem észre azt a bizonyos helyet, de nekem csak egy hely volt gyanús, a 23. tömbnél, egy műhely, ahol minden ilyesmi ki volt téve. Konkrétan raklapot nem láttam, de megkérdeztem. Tényleg nincs. És nem is tudták, hol lehetne szerezni a garázssoron…

A 23-as tömbhöz amúgy a Haszkovó 37 felől vezet az út…

Pénteken megkaptam a végleges csomagomat, szombaton meg elmentem egy kicsit a lakótelepre körülnézni, csak úgy. Most szép, mert minden virágzik. Márciusban hideg volt, ezért a március végén-április elején virágzó növények is áprilisban (főleg a második felében) nyíltak, de mivel április második felében meleg volt, a májusiak is kicsit előbbre hozták a virágzást, pl. orgona, vadgesztenye.

28-án szombaton szép dolgokat láttam. Most talán a virágos kőris (amiből a Batthyány utcában több fasor is van, az egyik a berkenyékkel szemben a tanösvényen, a másik a négyemeletes panelházak mögött), a vadgesztenye és az orgona a leglátványosabb, de sok más is van a lakótelepünkön és környékén. Érdemes megnézni a többi virágzó fát is (főleg a rózsaszín sziromszőnyeget a Klapka utcában), a pitypangot (nem csak nézni, hanem fújni is, mert sok helyen már van rajta fújni való 😀 ), a júdásfát (ami a törzsén is virágzik), a virágzó bokrokat és a fűben nyíló apróságokat. Jártam megint azon a kis dombon is, a BMX pályánál. Oda gyakran kimegyek mostanában. De a lakótelep más részeit is megnéztem, pl. a virágzó tulipánokat a református templom körüli parkban.

Vasárnap és hétfőn nem volt semmi említésre méltó esemény, de május 1-jén kedden igen. Kimentem a majálisra az Új Nemzedékkel. Természetesen társasjáték-bemutatóval. 🙂 Lájkvadász nevű játék, a biztonságos internetezésre tanít. Nagyobbaknak szól, mint amekkora gyerekek jöttek a rendezvényre, de megoldottam. 🙂 A legnehezebben megoldható feladat meglepő módon az ebédszerzés lett. Nem számítottam 1 órás sorra a kolbice-árusnál… :O Szerencsére volt ott egy lelkes önkéntestársam (a kis szerdai társasjátékos csapatunk talán legaktívabb tagja), nélküle nem tudtam volna ilyen sokáig elmenni az asztaltól. 🙂

Szabad téren voltam, jó társaságban, hiszen gyerekek vettek körül (a szomszéd asztalnál is gyerekprogram volt: anyák napi kézműves foglalkozás a református egyházzal), a játék is jó volt, és még a nap is sütött. Mi kell még? Egy tulipán hajtogatás erejéig én is beszálltam a kézműveskedésbe:

Egyik-másik kártyát nehéz volt értelmezni a játékban (asszociációs kártyák, internethez kapcsolódó történetet kell róluk mesélni, de ezt pl. nem is tudom, hogy kell nézni).

Így nézett ki belülről, berendezve a sátor:

Amikor nem voltak elegen, még a TÁRSASJÁTÉK feliratot is kitettük, az is az én művem, minden betű más színű. 🙂

De játék közben is voltak kreatív feladatok, pl. rajzolni is kellett. Hogy mit? Remélem, látszik a képről, de ha nem, megmondja a kártya. 🙂

De volt más is: pl. profilkép rajzolás csukott szemmel. Egy kislány pl. ezt rajzolta magáról:

És ugyanez a kislány verset is írt, ez is egy feladat volt az egyik kártyán. Egy 4 soros vers az internetes szerelemről. Nehezítette kicsit a feladatot, hogy ő sem volt még szerelmes, és én sem, de végül sikerült megoldani a feladatot. Hirtelen én sem tudtam volna jobbat, pedig már írtam díjnyertes verset. 🙂

Ma, szerdán visszavittem a dobozomat az Új Nemzedékbe. És megint lett volna társasjáték (most sem náluk, hanem a szokásos helyen), de megint nem voltunk hozzá elegen. Úgy látszik, most már csak az Új Nemzedékben jön össze a létszám. De azért a jövő héten, 9-én még próbálkozunk… 🙂 (Az Új Nemzedékben májusban 2 szerdán lesz társasjáték: 16-án és 30-án.)

Most a hosszú hétvége után rövid hét lesz, nem számítok nagy eseményekre, aztán egy szokásos rövid hétvége, majd visszatér minden a dolgok szokásos menetéhez. Májusban már csak pünkösdkor lesz hosszú hétvége (19-20-21, szombattól hétfőig), de szerencsére az nem jár munkanap-áthelyezéssel, csak hosszú lesz és kész. 🙂

Májusban leginkább hétvégenként fog történni valami…

Május 6. vasárnap anyák napja, majd kitalálok valami jó kis ajándékot. 🙂

Május 13. vasárnap édesanyám születésnapja. 🙂 Annak idején, amikor született, éppen péntek volt ez a nap! 😀 De idén vasárnap lesz, nagyon jól jön ki, hogy a napján tudjuk megünnepelni családilag. 🙂

Május 19-20-21. pünkösdi hosszú hétvége: szombat, vasárnap, hétfő. De nem csak a pünkösd miatt érdekes ez a hétvége. 19-én szombaton a szokásos havi egyesületi társasjáték délután. 🙂 És május 20. a határideje egy novellapályázatnak is, amire jó lenne benevezni. Nem tudom, hogy benne leszek-e az első 3-ban (300, 200 és 100 ezer Ft a jutalmuk), de jó lenne legalább abban a 20-ban benne lenni, akiknek a művei megjelennek minden magyar megyeszékhely buszmegállóiban. Díjnyertes verset már írtam (20 versszakot 40 perc alatt! 😀 ), sőt, mesém is jelent már meg pályázatra beküldött művekből összeállított kötetben, talán megpróbálom ezt a novellapályázatot is. Csak legyen rá ötletem! A téma és az első egy-két mondat a legnehezebb, a többi már jön magától! 🙂

 

Fenntarthatósági napok

Ma és holnap, a holnapi Föld Napja alkalmából fenntarthatósági napokat szervez a város. Természetesen az egyik legszebb, természetközeli rendezvényhelyszínen, ahol vannak sziklák erdővel, és közpark tóval. A Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszínen (vagy ahogy a városunk őslakói ismerik: a volt vidámpark területén).

Volt ingyenes buszjárat a helyszínre, mégpedig egy körjárat. Felment a Völgyhídra, onnan a színházhoz, az egyetemi városrészre, Cholnoky lakótelepre, onnan át a Haszkovóra, a Jutasi útra (a laktanyától felfelé), majd a belvárosba, ahol láttam a nagy kettős körforgalom építését, aztán megint a színház, Völgyhíd és a Betekints-völgy bejárata következett. Természetesen kihasználtam az óránként induló buszt, és kora délután kilátogattam a 14 órás járattal a Séd völgyének legszebb részére. (Ezt azért tudtam megtenni, mert igaz, hogy a mai nap munkanap volt, de mindenkit szabadságra küldtek a munkahelyemen. 🙂 ) A busz is szép volt, valamivel újabb, modernebb, mint a veszprémiek, és nem is helyi busz, hanem BKK járat. Természetesen készült róla néhány kép. (Most csak az odaúton készült képeket mutatom, majd lesz a visszaútról is, ugyanazzal a busszal és sofőrrel.)

Aztán elindultam a rendezvény felé. Már az odaútról is készítettem fényképeket. Szép ott a patakpart. A sziklákat csak óvatosan fényképeztem, hogy ne legyenek rajta a szinte mindig ott gyakorló sziklamászók. És a játszótérnek is csak azok a részei vannak a képen, ahol éppen nem volt senki, de jól felismerhető, hogy az a népmesei játszótér, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb kezdeményezése a városban.

Megérkeztem a helyszín bejáratához. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy ne látsszon a gyerek a képen, mert mindig körbe-körbe tekert, mindig másik bejáraton be és ki… De fényképeztem egy kicsit a környéket, még a tavat is, ahová minden évszakban szívesen megyek ki, főleg áprilistól októberig, amikor nagyobb az élet a tóban, mint máskor. 🙂

A rendezvényen kis faházakban voltak a résztvevők, nem volt túl sok faház, és nem is derült ki mindegyikről, hogy mi folyik benne. Konkrétan akkor derült volna ki, ha odaléptem volna, közelről megnézni, de annyira közel, hogy akkor már megkérdezték volna tőlem, mit szeretnék. Én meg egy kicsit szégyellem azt válaszolni, hogy csak megnézném, mi van itt. (Boltban sem szeretem, ha még nem tudom, mit akarok, de már kérdeznek. Akkor szoktam azt mondani, hogy csak körülnézek, és gyorsan menekülök a boltból. Ahonnét a leginkább kell menekülni: a belvárosi üzletházban, talán az 1. emeleten vagy egy ajándékbolt, amit egy nagyon ragadós kb. negyvenvalahány éves nő vezet. Nála nem lehet békésen körülnézni, egyből letámad és kérdez. De vannak még más hasonló helyek is, csak nem ennyire ilyenek. Amúgy egy bolti eladónak összesen 1 dolgot kell tudni, a termékek helyén és árán kívül: észrevenni, hogy őt nézem, vagy az árut. Ha az árut, akkor még nem tudom, mit szeretnék, vagy tudom, de önállóan szeretném megtalálni, esetleg már megtaláltam, csak az árát, minőségét és más tulajdonságait nézem. Ilyenkor nem szabad kérdezéssel zavarni. De ha őt nézem, akkor segítséget várok, Ilyenkor igenis kérdezze meg, hogy mit segíthet, az a dolga! De a boltok 95%-ában vagy letámadnak rögtön, hogy mit keresek, ez kb. 20-25% a 95-ből, vagy nem is veszik észre, hogy segítséget kérek, mert az eladó vagy pakol, vagy beszélget, ez kb. a maradék 70-75%, és csak 5 % vagy talán még kevesebb az, ahol tudják ezt a fontos szabályt, figyelni kell; hogy őt nézem vagy az árut.) Ha csak odaálltam a faházak elé, akkor legfeljebb azt láttam, hogy kik vannak ott, de a kínálatukat nem igazán. Ezért a legtöbb faház előtt csak elsétáltam anélkül, hogy bármit tettem volna ott. De volt néhány faház, ahol kitettek ezt-azt, és megnéztem, lefényképeztem. Pl. a városi hulladékos cégnél a gumiabroncsba ültetett virágokat, vagy a város egyik legnagyobb cégénél egy Trabantot. 🙂 Nem is tudtam, hogy van még Trabant… De a szervezők által dísznek kitett kerékpárok sem maradtak le a fényképekről…

Közben, amint látható, a tavat is fényképezgettem, mert mindig szép. 🙂 Most is vannak már benne halak, békák, teknősök, vízi rovarok. 🙂 És sokkal többet néztem a tavat, mint ahány kép készült róla! 🙂 A rendezvény körbejárásának végén találkoztam a zöld szervezettel, ahol annak idején tag voltam. Velük nem is lett volna baj, csak az elnök asszony is kint volt, és éppen felém nézett… 😦 Nem sikerült észrevétlenül elmenni mellette, mert amikor észrevettem, akkor ő is észrevett, még azt is látta (és hangosan kommentálta az ott lévő segítőjének), hogy visszaléptem… Csak sajnos egy egyenes út volt, sem elágazás, sem más menekülési útvonal, ezért el kellett mennem előtte. de úgy tettem, mintha nem is venném észre. Pedig ha ő nem lett volna kint, akkor talán az ő faházuk jobban érdekelt volna, mint a többieké. Persze sejtettem, hogy kint lesz, de reméltem, hogy legalább nem néz felém, vagy valahogy el tudom kerülni őt. Nem sikerült. 😦

Kifelé még tettem egy kis kört a tó körül. Befelé úgy mentem, hogy be a hídon, aztán onnan előre, át a túlpartra (annak a partnak a végén voltak a zöldek), és vissza a hídhoz, majd megint végi a hídon, aztán jobbra, kifelé a kis játszótéren keresztül, ki a kis kapun (ami régen a vidámpark kapuja volt, és ahol nem tudtam lehagyni a gyereket a fényképről) és végig az úton, a Séd partján egészen a Betekints-völgy elejéig és még tovább.

Ez után átmentem a Völgyhíd alatt, lefényképeztem a hidat, a helyi védettségű Sintér-dombot, messziről a Várat, és megközelítettem a város legjobb fagyizóját, ahol mindig a legolcsóbb a fagyi (de már ott is 220 Ft), a legnagyobb gombócot adják (nem 4, hanem 5 dekásat), és még finom is. Amilyen pici a hely, olyan finom a fagyi, és mindig vannak különleges ízek. Én most narancsos kókuszt kértem, és mindenmentes vaníliát vadeperrel, de gondolkoztam a bodzás joghurton, az ibolyán, a szilvás étcsokin, és a lila káposztás tormakrém fagyin is. Utóbbit szívesen megkóstoltam volna, csak nem igazán illik össze az édes fagyikkal, más sós fagyi meg most nem volt, amit kérhettem volna mellé. Pedig szokott lenni sós karamell, meg valamilyen kapros-túrós is (ha jól emlékszem, mindkettőt ettem tavaly). De biztos lesz még lehetőségem megkóstolni a lila káposztás tormakrémet. 🙂 Nagyon izgalmas íze lehet. 🙂

Ez után visszamentem a Betekints-völgy bejáratához, kényelmesen fagyizgatva, mert még bőven volt időm 16:00-ig, a busz indulásáig. Az egy órával korábbit nem értem volna el, de ezt igen. Aztán lefényképeztem a megállóban a buszt, majd a Betekints-völgy bejáratától elindultam egy kicsit az állatkert felé, de nem mentem el messzire, ott is lefényképeztem a sziklák növényvilágát (szép ilyenkor tavasszal, és öröm látni, hogy mekkora élet van még a sziklákon is), majd egyszer a buszt belülről gyorsan az indulás előtt (csak hogy megmutassam az üléshuzat mintáját), és ezzel véget is ért a fenntarthatósági napi kirándulás. (A virágokról egyik-másik kép nem a legjobb, de nem töröltem egyet sem, mert nem akartam egyetlen fajtát sem lehagyni a fényképekről.)

A buszról leszállva pedig, mivel még holnapra is lesz programom (ezúttal a családdal megyünk a fenntarthatósági napokra), ma tudtam csak megvalósítani a hétvégi titkos tervemet. Lefényképeztem a lakótelep rózsaszín virágú fáit. 🙂 Igyekeztem minél többet. Az esetleg kimaradt fáktól ezúton is elnézést kérek. 🙂 Ha esetleg egy-két lila is közé keveredett, az azért van, mert egyes fák szeretnek olyan színben virágozni, amiről nehéz eldönteni, hogy lila vagy rózsaszín. 🙂 A vége felé az egyik fa alatt olyasmit is fényképeztem, ami sem nem rózsaszín, se nem fa, de szép. 🙂 Kár lett volna kihagyni!

Ennyi volt a hétvégi élménybeszámolóm, engem feltöltött ez a nap. 🙂

Munkából hazafelé

Munkából hazafelé is érhetik pozitív élmények az embert. Persze most 10-ből 9 ember azt mondaná, hogy eleve pozitív, ha hazamehetünk a munkából, és ebben is van igazság, de nekem azért nincs rossz munkahelyem, általában ott is jól érzem magam. 🙂

Most nem a szokásos úton mentem haza (legtöbbször lemegyek a kis-Haszkovón vagy a Május 1 utcán), hanem egy valamivel látványosabb irányt választottam a Kádártai út és a patakpart felé. A Május 1 utca már kevésbé látványos, amióta kiirtották ott a vérjuharokat, pedig szép fasor volt… 5 év is kevés volt, hogy megszokjam az új látványt, még mindig üresnek érzem azt az utcát… 😦

Még el sem értem a Kádártai utat, már fényképeztem füvet-fát… 😀

Aztán végigmentem a Kádártai úton, ahol virágzó gyümölcsfák és szép kertek vannak. Bimbós orgonát és virágzó aranyesőt is láttam. 🙂

És jött AZ a kert… Tavasszal mindig megcsodálom. 🙂 Ebben az évszakban talán az egyik legszebb a városban ez a kert a Batthyány utca és a Kádártai út sarkán.

Fényképeztem egy kicsit a patakot is, amit talán egy kicsit túlzás pataknak nevezni, mert leginkább időszakos vízfolyás, most is száraz (hivatalosan Látóhegyi vízfolyás a neve, és egyszer majd elmegyek és felderítem, hol torkollik a Sédbe, valahol Veszprémen kívül), de lefényképezni mégis érdemes. 🙂

Ez után is szép kertek következtek, tulipánokkal, fürtös gyöngyikékkel, virágzó fákkal, zöld fűvel.

Az utolsó két képem a Kádártai útról ugyanarról a házról készült, fehéren virágzó gyümölcsfákkal és egy tanulságos kiírással.

Nem mentem el egészen a buszfordulóig, hanem előtte a nagy kanyarban rátértem a Görgey Artúr utcára. Így hívják a patakpartot. És a Görgey utcával (meg a vele párhuzamos, balról közvetlenül szomszédos Batthyány utcával) kezdve a Görgeyt balról keresztező utcáknak (ahol már kezdődik a lakótelep) majdnem mind hasonló témából választottak nevet, egészen a vasútállomásig. Van itt a lakótelepen Március 15., Klapka György, Damjanich, Gábor Áron, Aradi vértanúk útja, és attól lejjebb az újabb részeken több aradi vértanú is utcanév lett: Török Ignác, Vécsey Károly, Aulich Lajos, Láhner György… Talán csak a Haszkovó utca nem illik bele a képbe.

De utcanév ide, forradalom oda, ez a rész is megér néhány fényképet… 🙂

Egy fénykép a Görgey felől a Batthyány utcai játszótérről, és egy másik a játszótér szélén álló szép formájú kis fáról. (Nehéz volt a fát úgy fényképezni, hogy ne látsszon a jobbról mellette lévő választási plakát, amit még mindig nem szedtek le, de megoldottam.)

A játszótéren ma már csak egy nagy modern, összetett, többfunkciós mászóka van, gumi aljzattal, de régebben ez volt az elefántos játszótér, a két szélén egy-egy nagy beton elefánt (vascső fülekkel, a farkuk helyén lépcsővel, az ormányuk beton csúszdának kiképezve), a közepén meg egy nagy beton teknős. Gyerekkoromban én többször is jártam a játszótéren, pedig nem is ez volt a legközelebbi (az már nincs is meg: a Haszkovó 16-os házzal szemben volt, ahol most a narancssárga Haszkovó 25. és citromsárga Haszkovó 29. áll, a város legnagyobb platánfájának tövében), de már akkor is több helyre jártam játszani. 🙂 (Most is több helyen játszom, de már inkább társasjátékot. Szombaton én tartottam társasjáték-bemutatót az Óváros téren, vasárnap pedig csak játékos voltam egy másik csapatban a társasjáték délutánon. 🙂 ) Igaz, hogy betonból voltak az elefántok, de én mindig felmásztam a lépcsőn, lecsúsztam a csúszdán, és mindenféle tornamutatványokat mutattam be az elefántok vas fülén, meg a teknősre is mindig felmentem, és soha semmi bajom nem lett… Nem is értem, miért nyilvánította balesetveszélyesnek az EU a vas és beton játékokat… (Azóta kevesebb játszótér van a városban.)

De nem csak a játszótér nevezetes, hanem a Batthyány utca felőli részén ott van a Berkenye tanösvény 4. számú ismertető táblája is. Ez a tanösvény hamarosan 3 éves lesz, és a lakótelep élővilágát mutatja be, főleg a fákat, madarakat, de van tábla a gyógynövényekről és a geológiáról is. A tanösvény tábláig most nem mentem el, de talán még áprilisban végigjárom egyszer és fényképezek is.

Tovább, lefelé a Görgey utcán, egészen a Klapkáig…

Ilyen szép park van a Görgey és Klapka utca között… 🙂

És elértem a Klapka utcát. Itt már nem voltam messze a házunktól, ezért már nem csak az számított, hogy rövid úton menjek, hanem az is, hogy zegzugosan, és szép helyeken közelítsek hazafelé. 🙂 Láttam a Klapka utca sarkán egy virágzó aranyesőt… 🙂

Már bimbós a vadgesztenye. 🙂

És a kedvenc rózsaszín virágú fám is bimbózik, sőt az első virágok is megjelentek rajta. 🙂 Egy kicsit később virágzik, mint tavaly, de remélem, megint szép lesz. 🙂

De más fák is virágoznak, zöldellnek.

És a Klapka utca “hátulján” is nagyon szép park van… 🙂

Tovább hazafelé…

Fák is lehetnek szerelmesek. Szorosan összefonódnak és kivirágoznak tőle. 🙂

Még néhány virágzó fa és bokor a környékünkről…

Ez már a házunk mellett van.

Ez meg a lépcsőházunk alatti bolt kb. 2 négyzetméteres kertje. Kicsi, de mégis szép. 🙂

És felértem az emeletre. Ilyen a kilátás a lépcsőházból. Szépek a kilátásaim, ugye? 😉

Most is látszik, hogy a természet mindenhol ott van, még a városban is. És nem kell messze menni, hogy szépet lássunk, elég csak hazamenni a munkahelyünkről. 🙂

Díjátadó

Tegnap díjátadón voltam, a Világítástechnikai Társaságnál Budapesten. A “Világíts rá!” pályázaton voltam érdekelt, vers kategóriában. Néhány napja felhívtak, hogy díjazott lettem, de nem árulták el, hányadik… Az 1-3. helyezettet díjazták (külön a rajz, vers és videó kategóriában), jutalom a 3. helyezettnek 5000 Ft Media Markt utalvány, a 2. helyezettnek 25000 Ft, az elsőnek 50000 Ft, és voltak minden kategóriában különdíjasok is.

A pályázat témája: a lámpahulladékok szelektív gyűjtésének népszerűsítése. Ezzel a verssel pályáztam (kicsit hosszú, de 40 perc alatt megírtam):

Fényhulladék

Fenn az égen ragyog a Nap.

Sugarából mindenki kap.

Mégsem elégszünk meg vele,

Világítunk estefele..

A kisszobában lámpa ég,

Világít, van ereje még.

Amíg a fényét megtartja,

Nem nézzük, hogy milyen fajta.

Pedig fontos tudni, nagyon.

Mert sok minden múlhat azon.

Izzó vagy halogén égő?

LED lámpa vagy kompakt fénycső?

Nézzük sorba mind a négyet,

Mivel világít, mit éget.

És ha kiég, mi lesz vele?

Mivel lesz a kuka tele?

Az izzó egy nagy találmány,

De a fogyasztása hátrány.

Üveg alatt fémszál hevül,

Ettől világít remekül.

De a fémszál olvad, szakad,

És a szoba sötét marad.

Üveg és fém hasznos lehet,

A kukába nem teheted!

Ha halogénes a lámpa,

Fémszál burkolózik gázba.

Ettől tovább tart a lámpa,

És kisebb a fogyasztása.

Izzótól nem tér el nagyon,

Ára sem egy kisebb vagyon.

Így az izzó pótolható,

De kukába ez sem való!

Kompakt fénycső ha begerjed,

Az ő fénye gyorsan terjed.

Nem izzik, nem fogyaszt sokat,

Megkönnyíti a dolgokat.

De a fénye szemet bánthat,

Az ember rosszabbul láthat.

Belsejében ott a higany!

A kukába dobtad??? Mi van???

A LED sem izzó, csak fénylik.

Áramtól piroslik, kéklik.

Félvezető az alapja,

Fényerejét ettől kapja.

Fénye, mint mindenki látja,

Az ember szemét nem bántja.

Nem fogyaszt sokat, nem hevül.

De kukába ez sem kerül!

Felmerül a kérdés, joggal:

„Mi lesz a hulladékokkal?

Ha a kukába ne tegyem,

Lesz otthon egy izzó-hegyem?”

Szerencsére mást is tehetsz.

Ahol vetted, oda mehetsz.

Szelektíven leadhatod,

De kukába nem rakhatod!

Egy felsorolás van hátra:

Hogy hasznosul a sok lámpa?

Nézzük újra mind a négyet,

Így kaphatunk teljes képet!

Fém és üveg az izzóban:

Hasznosul az olvasztóban.

Üveg és fém ha beolvad,

Gyárthatunk újabb izzókat.

Ha halogén az a lámpa,

A gáz bemegy egy tartályba.

Utána csak izzó marad,

Az olvasztó felé halad.

Higany a kompakt fénycsőben:

Mérgezne mindenkit bőszen.

A kukában ez esélyes,

De begyűjtve nem veszélyes.

LED lámpában félvezető,

Leadva összegyűjthető.

Hasznosuljon, ez a lényeg,

A kukában ez is méreg.

Végignéztük mind a négyet,

Találtunk bennük sok mérget.

Minden lámpáról kiderül:

Kukába jobb, ha nem kerül!

Tegnap munkanap volt, és munkaidőben volt a díjátadó, ezért amikor felhívtak, még nem is voltam biztos benne, hogy el tudok menni. Szerencsére a munkahelyemen hívtak, ezért egyből el tudtam mondani a többieknek, és azt mondták, menjek csak, egy ilyen alkalomra el kell menni. Így sikerült eljutnom a díjátadóra.

Még egy nehézség felmerült: az ünnepség Budapesten volt. Ott mindig félek, hogy eltévedek. Persze ha oda utazom (vagy a saját városomon kívül bármilyen más településre), akkor indulás előtt mindig nézek térképet, menetrendet, és ez más településeken elég is. Az úticél megtalálásához Budapesten is elég, de ahhoz nem, hogy ne féljek az eltévedéstől. Azt hiszem, ez egyszerűen a város méretéből adódik.

De tegnap reggel nagy bátran felszálltam a vonatra, és elindultam Budapest felé. Leszálltam a Déli Pályaudvaron, majd mentem a metróhoz. Átszálltam a másik metróra. (Ott már nagyon kellett figyelni, hogy merre induljak, az egyik metrótól a másikig, de végül odataláltam, anélkül, hogy bármikor is rossz irányba mentem volna – ezért jó kiírni, hogy mi hol van, mert így tudok tájékozódni a feliratok alapján.) Aztán 3 megálló múlva leszálltam róla, pedig elvileg a végállomásig utaztam, de éppen felújítják a metróvonalat, ezért már előre tudtam, hogy metrópótló busz jár helyette. (Csak azt nem tudtam, hogy arra is érvényes-e a metrójegy, vagy külön kell venni, de azt már a Déli pályaudvaron megkérdeztem, amikor az első metróra megvettem a jegyet. De szerencsére érvényes. Így mindkét metrón és a metrópótlón is ugyanazzal a jeggyel utazhattam.) És itt jött az első bonyodalom.

A buszmegállóban bent állt egy busz, de az éppen nem a metrópótló volt. Ezen nem is csodálkoztam, mert még a mi városunkban is megáll kb. 3-5 busz egy átlagos megállóhelyen, a belvárosban meg akár 10 is. A nagyvárosban tehát még inkább számítani kell rá, hogy másik busz is megáll ott, ahol felszállnék. És így is lett, éppen nem a metrópótló busz állt ott a megállóban. Akár meg is várhattam volna, de a busz mellett állt egy villamos is, amire kiírták, hogy metrópótló. Gondoltam, akkor megyek azzal, biztos az is megáll a metró végállomásán (Újpest központ állomáson). Elég megnyugtató volt, hogy mindig bemondták a következő megállót. Gondoltam, akkor majd Újpest központot is bemondják valamikor. Be is mondták. Odaértem a megállóba és jött a második bonyodalom.

A térképen úgy láttam, hogy a keresett cím egészen közel van a metrómegállóhoz. Ezért amikor leszálltam, kerestem a megfelelő utcanévtáblát. De nem találtam. Aztán elindultam egy kereszteződés felé, ahol messziről utcanévtáblákat láttam. Mindegyik utca felé mutatott egy nyíl, rajta az utca nevével. De egyik sem az az utca volt. Aztán visszaemlékeztem a térképre, és eszembe jutott, hogy abban az irányban jelezték az épületet, amerre megy a metró. De arrafelé minden út az aluljáróba vezetett. Mintha nem is pótló járműről, hanem a metróról szállnék le.

Addig nem akartam lemenni a föld alá, azért is indultam először másfelé, amerre utcanévtáblát láttam, de akkor kénytelen voltam. Viszont ott is volt sok kijárat. Jobbra vagy balra induljak? Először elindultam jobbra, mert ott láttam meg hamarabb a kiírást annak az utcának a nevével. (Ha metróval utazom, mindig ez a legnehezebb rész: kitalálni, hogy melyik kijáraton menjek fel a felszínre. Külön-külön tudok tájékozódni a föld alatt is és a felszínen is, csak a kettő közötti átmenet nehéz.)

67-es házszámot kellett keresni, és megláttam mellettem a házon, hogy 69-75. De nem sima kötőjel volt a számok között, hanem egy hosszú vonal, ami mintha az utcát jelképezné, ezért feltételeztem, hogy amelyik végén van a vonalnak a 69-es szám, azon a végén van az épületnek is. Ezért elindultam arra, és gondoltam, a következő a 67. De akkor azt láttam, hogy az a 77-es (az is 77-től valameddig, talán nyolcvanvalahányig). Ezért rájöttem, hogy lent balra kellett volna indulnom, csak az a kijárat nem látszott onnan, ahol lementem a föld alá.

Végre feljutottam, megláttam a 67-es házszámot. De annak a bejáratát sem volt egyszerű megtalálni… Ez volt a harmadik, és egyben utolsó bonyodalom. A földszinten van egy gyógyszertár, és ki van táblázva  még néhány intézmény, pl. fogorvos, ügyvédi iroda, és a Világítástechnikai Társaság (de a kapucsengő feliratai szerint egy társasházkezelő cég és a görög katolikus egyház is ott működik…). De a fogorvos úgy van kiírva egy ajtó fölé, hogy azt hittem, az csak a fogorvosi rendelőbe vezet. Mellette meg csak a gyógyszertár volt. Aztán megláttam az ajtó mellett a kapucsengőt, sok-sok névvel, köztük magánszemélyekkel, a fogorvosi rendelővel, az ügyvédi irodával, a görög katolikus egyházzal a társasházkezelő céggel, és a Világítástechnikai Társasággal. (A kapucsengő képén csak a cégek, intézmények nevét hagytam meg, a magánszemélyekét és az ügyvéd vezetéknevét töröltem. Ez az első olyan képem, amin valamilyen utómunkát is végeztem.) Ebből világos lett, hogy az a lépcsőház bejárata, csak megtévesztésként pont fölé táblázták ki a fogorvost, mintha csak hozzá vezetne az az ajtó… De még nagyon korán volt, ezért lefényképeztem a házat és környékét, pl. a metróaluljáró bejáratát, az épülettel szembeni áruházat, a gyógyszertárat, és a falon lévő cégjelzéseket, és vártam, hogy hátha jön még valaki a díjátadóra, hogy ne egyedül menjek be. (Mehettem volna éppen egyedül is, de ahhoz valószínűleg csengetni kellett volna a kapucsengőn, ahhoz meg még túl korán volt, hogy így jelezzem az érkezésemet, mert még volt majdnem fél óra a rendezvényig. Ezért semmiképpen nem akartam csengetni.)

Sokáig nem jött senki, de aztán nyílt az ajtó. Belülről. Kijött valaki, én meg besurrantam a lépcsőházba. 🙂 És a nyilakat követve felmentem a Világítástechnikai Társasághoz. Természetesen a házban is fényképeztem, pl. a körfolyosós ház belső udvarát, és a Világítástechnikai Társaság székhelyének bejáratát.

Odaértem az ajtóhoz, de még mindig volt negyed óra, ott sem csengettem. Szerencsére 2 percen belül jött másik díjazott, és együtt bementünk. Ott bent már nem fényképeztem, mert nem tudtam volna úgy, hogy ne legyenek emberek a képen, de ki voltak állítva a díjnyertes versek és rajzok. Azokat nézegettem én is és mindenki más is az esemény kezdetéig.

Az eseményt amúgy gyorsan lebonyolították, nem bonyolították túl. Csak éppen annyi volt, amennyi kellett. Mondott egy kis beszédet a Világítástechnikai Társaság elnöke, a pályázat egyik szponzora (akinek a cége gyűjti és hasznosítja országszerte a lámpahulladékokat), és egy híres színművész, a zsűri elnöke. A két szakértő, vagyis a társaság elnöke és a szponzor a lámpahulladékok szennyezéseiről is beszélt, majd a zsűrielnök rögtön a beszéde elején megjegyezte, hogy eddig nem értette, miért van ott a szakemberek között, de szennyezésről beszéltek, ezért most már érti. A lángésznek is van égésterméke. 😀 Az ő beszéde végig ilyen humoros volt, viszonylag komoly dolgokról, mint pl. a zsűrizés nehézségei, de nagyon szórakoztatóan előadva. Aztán közölték, hogy 101 rajz, 17 vers és 14 videó érkezett, és felolvasták a díjazottakat.

A rajz kategóriával kezdték, ahol a zsűrielnök jóvoltából 3 db 3. helyezett is lett. Második és első helyezett csak 1 volt. De voltak különdíjasok is. Aztán jött a vers kategória. 3., 2. és 1. hely és a különdíjasok. Végül a videó kategória, 3., 2. és 1. helyezettje és különdíjasai. A díjnyertes videókat meg is néztük, átlagosan kb. 2 perces kis videók voltak.

A kiállított versek, rajzok és a bemutatott videók is mind nagyon ötletesek voltak, nagyon profi munka volt mindegyik, megérdemelték a díjat. A díjazott rajzok (az első, a második és a 3 harmadik helyezett pályamű) a Világítástechnikai Társaság környezetbarát és emberközpontú világításról szóló kiadványába is bekerültek, amit minden díjazott megkapott.

A díjak átadása és a videók megnézése után pedig volt egy kis büfé (szendvicsek, üdítők, sütemények), amit akkor, 13:40-kor már alaposan kihasználtam 🙂 és díjazottként még a vendégkönyvbe is tettem bejegyzést.

És hányadik helyezett lett a versem? Első! 🙂

A vásárlási utalványt egy kis kártyán kaptuk, olyasmi, mint a bankkártya. Kaptam egy oklevelet is, és minden díjazott kapott egy kis ajándékcsomagot is: egy kiadványt és egy energiatakarékos fényforrást. Izzó alakú kompakt fénycső, ha jól látom. Ezeket az ajándékokat már itthon fényképeztem le. A kiadvány címlapján természetesen az első helyezett rajz látható.

Hazafelé már tudtam, hogy le kell menni a metróaluljáróba, hogy újra felmehessek a metrópótló buszhoz, meg is találtam, indult is a busz, aztán ahonnan már járt a metró, onnan azzal mentem tovább, majd a másik metróval a pályaudvarra. Onnan vonattal haza (ez már személyvonat volt, nem gyors, mint a délelőtti, de ezzel is előbb hazaértem, mint a fél órával később induló gyorsvonattal, és megúsztam a gyorsvonati felárat is, annyival kevesebbet kellett fizetnem), majd indultam a szokásos szerdai társasjáték estre, ahol szintén volt metrós és vonatos társasjáték. 🙂 A metrósat ráadásul én vittem! 😀

Kellemes meglepetés volt a tegnapi nap, nagyon örülök a díjnak, és gratulálok a többi pályázónak is, mindenki megérdemelt volna valamilyen díjat.

Lakótelepi eperfa körkép

Veszprémben a lakótelepen 6 eperfa van. Igen, eperfa. Mert az eper a fán terem. (Aki nem ért a biológiához, az is tudhatja az általános iskolai irodalomból. Arany János: Családi kör “Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja“)

Ezt a 6 eperfát jártam ma végig. Már teremnek, és teremni is fognak július elejéig. Érdekesség, hogy az útvonalat is kb. olyan sorrendben célszerű bejárni, amilyen sorrendben kezdenek teremni. És ők hatan 4-féle fajtához tartoznak az eperfákon belül!

Az Agora (ismertebb, régi nevén HEMO) parkjában (Táborállás park, korábban Zalka Máté tér) van 2 fekete eperfa. Sűrű lombú, szomorú fűz formájú fák. Termésük előbb fehér, majd piros, végül fekete. Amikor fekete, és könnyen lejön (a kezemben marad, ha megfogom), akkor érett, ehető. Ez a 2 fa már az 5-ei hét elején kezdett teremni, akkor jelentek meg rajtuk az első fekete termések.

Az első fa egy kicsit nagyobb. És a belső ágain hamarabb feketedik a termése, mint kívül. (Vagy csak így látszik, mert kívülről egyből leeszik a madarak és az emberek?)

A második fa nincs messze tőle. Valamivel kisebb, de ugyanolyan fajta.

A következő fa a Haszkovó utca 12. előtt még mindig fekete eperfa, hasonlóan korán terem, mint az első kettő (az 5-ei hét vége felé néztem meg először és már javában termett), de nem teljesen ugyanaz a fajta. Más formájú, nem olyan szabályos a koronája, és nem is ugyanúgy állnak az ágain a termések. Talán még kisebbek is, mint a másik 2 fán. Látszik, hogy már érett a termés, mert már sok lepotyogott belőle.

Ez után felkeresünk 2 fehér eperfát, ők kb. június 10. körül kezdtek teremni. Az egyik a Haszkovó 17. előtt áll. Érett termés inkább alatta van, mint rajta, legalábbis az alsó ágakon, ahol felértem. De azért az elérhető alsó ágakról is lehet csipegetni. A fehér eper akkor jó, ha elég nagy a termése (másfélszer-kétszer akkora, mint a fekete, és hosszúkásabb formájú), nincs benne már zöldes árnyalat, és könnyen a kezemben marad. (A termések kicsit homályosak a képen, mert olyan közel kellett vinni a lencsét, hogy az már nem elég éles, de messzebbről meg takarták volna a levelek a terméseket.)

A másik fehér eperfa (utam során az 5., a fehérek közül a 2.) a Haszkovó 23. (óvoda) előtt áll. Nagyobb, mint az előző, de eléggé lelóg az ága, hogy elérhető legyen.

Az utolsó, 6. eperfa a Damjanich utca 3 előtt áll. Ez terem a legkésőbb, még csak mostanában kezdtek színesedni a termései. Ez szerintem a fehér és fekete eperfa keveréke lehet. Feketék a termései, de nem pirosról, hanem liláról színeződnek feketére, fehér-rózsaszín-lila-fekete átmenettel. A termések alakja és mérete viszont inkább a fehér eperfára emlékeztet. És kb. olyan magas is, mint az óvoda melletti fehér eperfa. (Ez a két legmagasabb fa a 6 közül.) És ez terem a legkésőbb (de mindenképpen be akartam mutatni, ezért vártam eddig ezzel a bejegyzéssel). Már van alatta fekete termés (és a teteje felé az ágakon is van néhány fekete), de az alsó ágakon még csak fehéret, rózsaszínt és néhány lilát találtam, feketét még nem tudtam szedni róla. Néha már jó ízűek a nagyra nőtt rózsaszín és lila termései is, ha könnyen lejönnek, de a fekete az igazán érett.

Ennyi eperfa van nálunk a lakótelepen. Még kb. 3 hétig teremnek, addig érdemes megkóstolni a termésüket!