Új szerzemények

Megint van 2 új szerzeményem, szombaton vettem a 2. Országos Karácsonyi Társasjáték Piacon (az elsőről itt írtam tavaly), és szerdán már a kedvenc társasjátékos csapatomban, a Társasházban is kipróbáltuk mindkettőt. (Meg természetesen itthon a családdal is.)

Az egyik egy Master Crok nevű játék, a krokodilok 3 tulajdonság szerint versenyeznek (erő, intelligencia, reflex), hasonlóan, mint régen az autós kártyában az autók (végsebesség és másik 2 tulajdonság szerint), de ezeknek a krokodiloknak különleges képességeik is vannak, amik befolyásolhatják ezt a versenyt. Először a képességeket használjuk, utána hasonlítjuk össze a tulajdonságokat.

photo5987

A másik egy Sárkánytojás nevű játék Arkham változata, felváltva mozgunk sorokban és oszlopokban, és így kell összegyűjteni minél nagyobb értékű lapokat.

photo5986

Kicsi játékokat szerettem volna vásárolni, mert a piac után még mentem környezetmérnöki szaktalálkozóra is, és fontos volt, hogy beférjen a játék a zsebembe, ne legyen útban a találkozón. Kettő ilyen játékot is találtam a kettő együtt is befért a zsebembe, és csak 800 Ft volt darabja.  Szerintem mindegyik megérte az árát. 🙂

Új szerzemények

Kezdődik az ősz

Még nyári meleg van, és az előrejelzés szerint az is marad még csütörtökig (kárpótol a szeptember az idei nyárért: volt meleg nyáron is, de soha nem volt 3-4 napnál tovább egyfolytában jó idő), de a naptár már őszt mutat. A virágok még nyílnak, de már terem a gesztenye, dió, mogyoró. A fákon még több a zöld levél, de már megjelent a sárga és a barna. (A képek Veszprémben készültek, egyféle útvonalon mentem itthonról a Barátság-parkba, és egy másik útvonalon haza.)

Kezdődik az ősz

Újra a forrásnál

2 és fél hónapja (már olyan régen? 😮 ) jártam a Rab Mária forrásnál. Akkor valakivel kettesben, de most egyedül jártam végig a tanösvényt. (A Rab Mária forrás körüli erdő neve Rab Mária sétálóerdő, tulajdonosa a Rab Mária Erdőbirtokosság – tehát magántulajdon az erdő, de megnyitották a nyilvánosság előtt – és az erdőt bemutató, a forrást is érintő tanösvény neve a Rab Mária tanösvény. Ezen mentem végig, már másodszor, ezúttal egyedül.)

Veszprém határában a Haszkovó lakótelep mellett, a körgyűrűnél van egy Lidl áruház. Mellette vezet befelé az út az erdőbe. Ez az út a tanösvény kezdete. Az áruháztól az első útelágazásig tele van virágokkal a fű.

Az útelágazásban van egy vázlatos térkép az erdőről, figyelmeztető jelzésekkel (és nagy dicséret jár nekik azért, hogy a “kullancsveszély” jelben nagyon helyesen 8 lábbal ábrázolták a kullancsot, az ugyanis nem rovar, hanem pók), és egy másik tábla, ami a forrás felé mutatja az utat.

Az elágazásnál balra, a forrás felé indulok (és majd a jobb oldali ágon térek vissza az út végén). Innen még a tanösvény első állomása sem látszik, de itt még nem lehet eltévedni, nem ágazik el az ösvény a tájékoztató tábláig. Az első tájékoztató táblán részletes térképet és ismertetőt láthatunk a tanösvény állomásairól és az erdőben követendő viselkedési szabályokról.

Innen még mindig egyenesen megy az út a 2. állomásig. Látható, hogy az út menti bokrok mögött keveredik a lombos erdő (főleg tölgy) a fenyvessel.

Utunkat még a 2. tábla előtt nagyfeszültségű vezetékek keresztezik. A vezetékek alatt nincsenek fák, de ott is élnek növények…

Photo4595.jpg

A vezeték után tovább folytatódik az út a 2. állomás felé. Az oda vezető út csak száraz időben járható, eső után néhány napig nagy területeken áll a víz a gödrökben. (A legnagyobb vízfolt éppen ott szokott lenni, ahonnan a már messziről jól látható 2. tanösvénytáblát fényképeztem: a fénykép készítés helyétől a kb. a tanösvény tábláig. Szerencsére tegnap száraz volt az idő, nem kellett vizet kerülgetnem az úton.)

A második tábla az erdőbirtokosságot mutatja be (térkép, történet, tulajdonviszonyok, stb.)

A táblán is olvasható, hogy a terület egy része korábban termelőszövetkezeti tulajdon volt. Ez a széles erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. tanösvény táblákat (és tovább folytatódik egyenesen, csak a tanösvény tér le róla a forrás felé) gyerekkoromban még birkalegelő volt, gyakran találkoztam errefelé kisebb nyájakkal, de most már régóta nem járnak itt birkák, a látható nyomaikat sem fedeztem fel út közben, és a hangjukat sem hallottam.

A 3. tanösvény táblához még mindig a birkalegelőn vezet az út, ott kanyarodunk le róla a forrás felé.

A 3. tábla egyébként a területen található cserjéket, zuzmókat, mohákat mutatja be.

A táblával szemben, az eddigi ösvénytől balra egy nyíl mutat a forrás felé. Követjük ezt a nyilat, és hamarosan eljutunk a 4. tanösvény táblához. Onnan még mindig nem látszik a forrás, pedig már közeledünk…

A 4. tábla a terület történetéről szól. A táblán az áll, hogy a forrás kegyhely, de az egyház nem ismerte el. Érdemes ezt összehasonlítani a forrás melletti tájékoztató táblával is a forrás történetéről.

A tanösvény tábla után, a bokrok között egy keskeny, meredek ösvény bújik… Vajon hová vezet? Mi van az alján? Csak nyáron, száraz időben ajánlott erre járni. Télen, a havas-jeges időben, vagy tavasztól őszig az esőtől felázva veszélyes, mert csúszik. (Ez saját tapasztalat, jártam én már télen is a forrásnál. Csak akkor még nem volt tanösvény.)

A lejtő alján található az 5. tanösvénytábla, a terület geológiájáról. Ahogy várható, főleg karsztos kőzetekről szól, de más érdekességeket is bemutat.

És mi van még a lejtő alján a tábla környékén? Van valami látnivaló? Egy kis híd a patakon. A patak neve Látóhegyi vízfolyás, időszakos patak, a Veszprém melletti Látó-hegyről ered (a város déli részén, a Cholnoky lakótelep mellett található ez a kis kiemelkedés), és valahol Veszprémtől északra, északkeletre folyik bele a Sédbe. A híd mindkét oldaláról érdemes lenézni a patakra. De nem kell átmenni a hídon, nem arra visz a tanösvény. (A hídon átkelve és balra fordulva kivezet az út az erdőből, a körgyűrűre, kissé távolabb a Lidl áruháztól, inkább a Pennyi közelében. Ameddig nem volt tanösvény, addig mindig azon az úton mentem haza a forrástól.)

És ha nem megyünk át a hídon? Akkor jobbra kell fordulni… De mi lehet ott? Hát arra visz a tanösvény! És találunk ott 2 tájékoztató táblát. De miről tájékoztatnak?

Photo4653

Mindjárt kiderül… Miért volt érdemes bebújni a 4. tábla után a bokrok közé? Miért volt érdemes leereszkedni a meredek lejtőn? És mi lehet itt, hogy éppen ide tették az 5. táblát?

Photo4654Photo4655

És a forrás környéke. A pad mögött folyt bele régen a forrás a patakba, a kivezető cső még most is látható. (Csak azért nem fényképeztem le a medret, mert van benne némi hulladék…) A második tájékoztató táblán pedig a forrás története található. Igaz, hogy nem az egyház, hanem az egykori Jutasi Altisztképző Intézet nyilvánította hivatalos misézőhellyé az akkor még csörgedező forrást, de voltak itt szabadtéri misék, kijött ide a pap, tehát valamilyen szinten mégis elismerte a katolikus egyház (ellentétben a 4. tanösvény tábla szövegével, amely szerint “kegyhely volt, de a katolikus egyház nem ismerte el”)… Az altisztképző egyébként a még ma is meglévő laktanya mellett, a mostani megyei levéltár épületében működött.

A forrás mellett egy másik, keskeny, meredek ösvény vezet felfelé, hasonló ahhoz, mint ahol leereszkedtünk. A tanösvény egyenesen a tetejéig vezet és még tovább, de érdemes egy kis kitérőt tenni balra az erdőbe is.

A som még nem egészen érett, de a bokor mögött áll egy fa, aminek az aljában kövek között egy geoláda található. Most nem emeltem ki a ládát a kövek közül, nem nyúltam bele, csak megnéztem, hogy odatalálnék-e még. A tanösvény nem a geoláda felé vezet, az csak egy kis, másfél perces kitérő. Ha visszatérünk a forrástól felfelé vezető ösvényre, akkor előbb-utóbb kiszélesedik az út és elvezet a 6. táblához. Nagyjából egyszerre látjuk meg a 6. és 7. táblát a távolban, a 6. táblát balra, a 7. táblát majdnem szemben, kissé jobbra. (Mindkettőről készítettem távoli képet.)

A 6. tábla a fenyőről és a szajkóról szól. A területen sokféle fenyőt telepítettek.

Ezzel már az út felét megtettük, a 12 állomásos tanösvény 6. állomásáról indulhatunk a 7. felé. Csak néhány lépés, de út közben akár kakukkfüvet is láthatunk, szagolhatunk.

A 7. tábla az erdőben élő ízeltlábúakat mutatja be, a hangyától a gyapjaslepkéig.

Utána mehetünk akár a 8-9. állomás felé, vagy akár közvetlenül a 10. állomáshoz. (A tanösvény rövidebb változata a 8-9. állomásokat nem érinti, de úgy teljes a kör, és úgy teljes az élmény, ha ezt a két állomást is felkeressük az erdőben. Ezért én a 8. állomás felé indultam.) A terület tele van nagyfeszültségű villanyvezetékkel. A 7. tábla közelében is van egy, arrafelé kell indulni a 8. állomáshoz. Az oszloptól elnézve balra, az erdő szélén, a vezetékkel párhuzamosan, a távolban látszik a régi vasúti híd, és mögötte a jelenlegi vasútvonal. Addig nem kell elmenni, de a híd előtt látszanak ezüst levelű fák, és előttük egy alacsonyabb ezüst levelű bokorszerű képződmény (ami lehet egy nagy bokor, vagy sok kis fa egymás mellett, nem teljesen egyértelmű). A kisebb ezüst levelű növény mellett jobbra fordulunk, és bemegyünk az erdőbe a tölgyfák közé. Az erdőben gomba is nő, de a pihenni vágyók több fa asztalt is találnak, padokkal körülvéve.

A 8. állomás az erdő felújítását és az erdőkezelési módokat szemlélteti. A tarvágástól az örök erdővé alakításig minden módszert bemutat.

A 9. tábla nincs messze innen, a 8. tábla mögött vezet hozzá az út. És hátulról is szép.

A 9. tábla a nagyvadakat mutatja be, az őzet, szarvast, vaddisznót. Életüket és trófeáikat.

A 9. állomás után az erdőből kifelé vezet az út. Széles ösvény, lombos fák között. Megnyugtatóan zöld a táj. Hosszú ez az út, de nem vártam a végét, mert nagyon szép.

Aztán kiérünk a 7. állomás közelébe, a birkalegelőre. A birkalegelő, az a hosszú, egyenes erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. állomást, a 3.-túl kezdve továbbmegy egyenesen, majd balra kiszélesedik, ezen a kiszélesedő részen van a 6-7. állomás, majd továbbmegy az út egyenesen a régi vasúti híd felé. De vannak vele párhuzamos utak is, azokon is birkákat legeltettek. Ezek az utak nagyjából ott futnak össze, a 7. és 10. állomás között, ahol a 9. állomás után kiérünk az erdőből. 3 ilyen út van. Az egyik, ami a 3. állomástól megy tovább a 7. felé. A másik az erdő szélén megy vissza a lakótelep felé, a vasúti híddal ellentétes irányban, egy árvalányhajas domb egyik oldalán. És van a középső, ahol továbbmegy a tanösvény. Ha kiérünk a 9. állomástól az erdőből, akkor ez is balra megy, de az árvalányhajas kis domb távolabbi oldalán. Ezen a középső úton indulhatunk a 10. állomás felé. (Ha kiérünk az erdőből a 9. állomás után, akkor a következő fényképen látható táj fogad minket. Látható balra, ahogy elkezdődik az a bizonyos domb. Ha rögtön balra fordulunk, az nem jó irány, nem arra megy a tanösvény. De ha a kép bal szélén lévő kis fánál, a domb túloldalán megyünk balra, akkor a tanösvényen haladunk.)

Photo4778

Itt még jobban látszik az árvalányhajas domb, ez NEM a 10. állomáshoz vezető út.

Photo4782

Ez viszont már a 10. állomáshoz vezet, ez a jó irány az erdőből kifelé a 9-10. állomás között.

Photo4792

A 10. állomáson az erdőtömb madárvilágát ismerhetjük meg. Sok kis és nagy madár él itt.

Nem sokkal a 10. tanösvénytábla után egy elágazáshoz érkezünk, ahol mehetünk balra is, jobbra is. Valószínűleg a jobb oldali ág a hivatalos útvonal, de a bal oldali a szebb, erdei út. A 11. tábla nagyjából egyformán messze van mindkettőtől. A múltkor a túrázótársam a bal oldali utat választotta, ezért most egyedül is arra mentem.

A 11. tábla a lágyszárú növényekről szól. Bemutatja a virágzó növényeket, leírja a virágzási idejüket és ismerteti a területen élő gyógynövényeket.

A 11. tábla mellett van egy kis tisztás. (Azon az ösvényen, ahol jöttünk, jobbra van a 11. tábla, balra a tisztás.) A tisztáson pihenőhely is van, de nem kell elmenni a pihenőhelyig, a tisztás szélén, jobbra, egy alig észrevehető ösvény nyílik a fák között, az vezet a közeli, de kissé nehezen megtalálható 12. táblához. (A 12. táblával szemben nagyobb pihenőhely is van, nem csak 1 pad, hanem egy asztal padokkal.)

A 12. és utolsó tanösvénytábla a terület fafajait és az őshonos erdőtípusokat ismerteti. Látszik, hogy az emberek nem kímélték, több helyen is le kellett ragasztani a repedéseket.

Innen már egyenes út vezet vissza a Lidl áruház és a Haszkovó lakótelep felé. Az út végén visszaérünk az első elágazáshoz, ahonnan a forrás felé mentünk tovább, csak éppen az elágazás másik szárán térünk vissza, mint amerre indultunk. Az elágazás környékén (sőt, már előbb is) jól látható a Lidl áruház és a lakótelep. Út közben még egy katonai repülőgép is elszállt felettem, azt is lefényképeztem. (Az utolsó néhány képen a kép közepén, az áruháztól jobbra egy világosbarna, drapp színű házat érdemes figyelni, ott lakom.)

Újra a forrásnál

Egy csokor nyári virág

Régen írtam már, de izgalmas volt a július, talán ezért nem is jutott eszembe ez a blog. Júliusi élménybeszámolót majd hétvégén írok, de addig is átadok egy nagy nyári virágcsokrot… (Mindet itt, Veszprémben fényképeztem, de nem mondhatom meg, hogy hol. Veszprém közparkjainak füvén, 3 helyen, ebből 2 hely kísérleti terület, ez a lényeg.)

Egy csokor nyári virág

Fogjunk össze!

Az Emlékbuborék blogban láttam egy felhívást. Fogjunk össze! Írjunk bejegyzést egyszerre! A téma a lehető legjobb:

“Írd le, számodra mit jelent a blogolás, mi mindent tanultál meg a blogolásod ideje alatt, szerinted miért éri meg blogot vezetni, írj bármit, ami eszedbe jut a blogolással kapcsolatban, csupán ennyi a megkötés.”

És mit jelent nekem a blogolás? Nagyon sokat. Személyes bloggal kezdtem, később lett szakmai is. Személyes blogom kb. 2008-tól van, és 2011-ben lett mellette szakmai is. A blogírás főleg egy lehetőség nekem. Lehetőség arra, hogy szabadon kifejtsem a véleményem mindenről és mindenkiről, ami és aki az életem része.

A személyes blogok főleg erre voltak jók, írtam bennük jót is, rosszat is mindenről és mindenkiről. Csak őszintén! Volt már olyan blogom, amit töröltem, mert nem tetszett valakinek, amit róla írtam, de legalább kiderült, hogy mit gondolok (élőben nem mindent merek mindenkinek elmondani, mert szeretem megelőzni a konfliktusokat, de valahol mégis meg kell fogalmaznom a gondolataimat, erre is jó egy blog), aztán rendeződött a helyzet, és folytattam tovább az írást egy másik blogban.

A szakmai blog egy más műfaj, az ismeretterjesztő tevékenység, ami egyben segít szinten tartani a szakmai tudásomat. Komolyabb műfaj, mint egy személyes blog, de talán állandóbb a közönség. Egy személyes blogban sok téma van. És mindenkit más érdekel. Egyeseket a családi életem, másokat a munkahelyi dolgaim, valakit az események leírása, valakit az eseményekről alkotott véleményem… Mindenki más. És ha sokat írok az egyik témáról, akkor annak az olvasói jönnek, a többiek mennek. Ha más témára váltok, megint cserélődik az olvasótábor. De egy szakmai blogban akit érdekel az a szakma, az olvas. Ez könnyebb is, nehezebb is. Könnyebb, mert tudom, hogy mindig van olvasóm, és nehezebb, mert aki rendszeresen olvas, az jobban figyel, ezért nekem is jobban kell figyelnem a tartalomra. De az sem baj, hogy figyelnem kell, így legalább jobban utánanézek a dolgoknak, amiből én is tanulok. Ezért jó néha szakmai cikket írni.

Az Élményképek megint más, ez egy pozitív fotós blog. Nem eseményeket írok le, hanem képeket mutatok be. Kevésbé vélemény jellegű, kevésbé személyes a mondanivalóm (ha egy személyes blogban leírom, hogy XY így meg úgy viselkedett velem és ilyen meg olyan rosszat vagy jót tett velem, az csak neki érdekes, személyre szóló üzenet, de ha lefényképezek egy szivárványt az égen, az nem személyes, az olyan szépség, ami mindenkinek szól), de mégis jobban belülről jön. Én ezeket a részleteket láttam, más esetleg mást láthat meg, mást tart szebbnek vagy fontosabbnak. Ugyanolyan szubjektív, mint egy személyes blog, de kevésbé közvetlenül szól rólam, inkább a lefényképezett tájról, épületről, növényről, rovarról, tárgyakról, vagy jelenségről mond valamit az olvasónak (talán nem is mindig ugyanazt, mint nekem). De kicsit hasonlít a szakmai blogra is, mert ez is ismeretterjesztő, még ha nem is olyan szinten, mint egy szakmai blog. De ha pl. lefényképezek egy lepkét, akkor másoknak kiderülhet ebből, hogy itt, nálunk is él olyan lepke, amilyen náluk. De mégsem kell hozzá úgy felkészülni, mint egy szakmai bloghoz, mert ez egy spontán, szubjektív műfaj. És csak azt mutatom be a fényképeken, ami szép, vagy aminek örültem. Így talán másokban is jó érzést kelthet ez a blog, és ezzel talán nem csak én kaphatok valamit a blogtól és a blogírástól, hanem talán másoknak is adhatok valamit. Ha mást nem, akkor egy pillanatnyi pozitív élményt.



Fogjunk össze!