Lakótelepi eperfa körkép

Veszprémben a lakótelepen 6 eperfa van. Igen, eperfa. Mert az eper a fán terem. (Aki nem ért a biológiához, az is tudhatja az általános iskolai irodalomból. Arany János: Családi kör “Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja“)

Ezt a 6 eperfát jártam ma végig. Már teremnek, és teremni is fognak július elejéig. Érdekesség, hogy az útvonalat is kb. olyan sorrendben célszerű bejárni, amilyen sorrendben kezdenek teremni. És ők hatan 4-féle fajtához tartoznak az eperfákon belül!

Az Agora (ismertebb, régi nevén HEMO) parkjában (Táborállás park, korábban Zalka Máté tér) van 2 fekete eperfa. Sűrű lombú, szomorú fűz formájú fák. Termésük előbb fehér, majd piros, végül fekete. Amikor fekete, és könnyen lejön (a kezemben marad, ha megfogom), akkor érett, ehető. Ez a 2 fa már az 5-ei hét elején kezdett teremni, akkor jelentek meg rajtuk az első fekete termések.

Az első fa egy kicsit nagyobb. És a belső ágain hamarabb feketedik a termése, mint kívül. (Vagy csak így látszik, mert kívülről egyből leeszik a madarak és az emberek?)

A második fa nincs messze tőle. Valamivel kisebb, de ugyanolyan fajta.

A következő fa a Haszkovó utca 12. előtt még mindig fekete eperfa, hasonlóan korán terem, mint az első kettő (az 5-ei hét vége felé néztem meg először és már javában termett), de nem teljesen ugyanaz a fajta. Más formájú, nem olyan szabályos a koronája, és nem is ugyanúgy állnak az ágain a termések. Talán még kisebbek is, mint a másik 2 fán. Látszik, hogy már érett a termés, mert már sok lepotyogott belőle.

Ez után felkeresünk 2 fehér eperfát, ők kb. június 10. körül kezdtek teremni. Az egyik a Haszkovó 17. előtt áll. Érett termés inkább alatta van, mint rajta, legalábbis az alsó ágakon, ahol felértem. De azért az elérhető alsó ágakról is lehet csipegetni. A fehér eper akkor jó, ha elég nagy a termése (másfélszer-kétszer akkora, mint a fekete, és hosszúkásabb formájú), nincs benne már zöldes árnyalat, és könnyen a kezemben marad. (A termések kicsit homályosak a képen, mert olyan közel kellett vinni a lencsét, hogy az már nem elég éles, de messzebbről meg takarták volna a levelek a terméseket.)

A másik fehér eperfa (utam során az 5., a fehérek közül a 2.) a Haszkovó 23. (óvoda) előtt áll. Nagyobb, mint az előző, de eléggé lelóg az ága, hogy elérhető legyen.

Az utolsó, 6. eperfa a Damjanich utca 3 előtt áll. Ez terem a legkésőbb, még csak mostanában kezdtek színesedni a termései. Ez szerintem a fehér és fekete eperfa keveréke lehet. Feketék a termései, de nem pirosról, hanem liláról színeződnek feketére, fehér-rózsaszín-lila-fekete átmenettel. A termések alakja és mérete viszont inkább a fehér eperfára emlékeztet. És kb. olyan magas is, mint az óvoda melletti fehér eperfa. (Ez a két legmagasabb fa a 6 közül.) És ez terem a legkésőbb (de mindenképpen be akartam mutatni, ezért vártam eddig ezzel a bejegyzéssel). Már van alatta fekete termés (és a teteje felé az ágakon is van néhány fekete), de az alsó ágakon még csak fehéret, rózsaszínt és néhány lilát találtam, feketét még nem tudtam szedni róla. Néha már jó ízűek a nagyra nőtt rózsaszín és lila termései is, ha könnyen lejönnek, de a fekete az igazán érett.

Ennyi eperfa van nálunk a lakótelepen. Még kb. 3 hétig teremnek, addig érdemes megkóstolni a termésüket!

Reklámok
Lakótelepi eperfa körkép

Virágzik a fű…

… és közte más is. Sajnos eléggé érzékeny vagyok a virágporra, főleg a fűfélékre, de egy aranyvessző (latinul Solidago) nevű növényre, és a parlagfűnek a fő virágzására is. Az utóvirágzásokra szerencsére nem, csak a legerősebb augusztus-szeptemberi virágzásra. Persze szedek rá gyógyszert, de azzal sem vagyok mindig tünetmentes. Ha nem szednék, májustól szeptemberig egyfolytában tüsszögnék. Május elejétől-közepétől szeptember végéig.

Nagyjából családi ünnepekhez lehet kötni: anyám születésnapja május 13, az enyém szeptember 26. A legerősebb időszak pedig június közepétől július elejéig tart, akkor sokszor gyógyszerrel is olyan, mintha semmit sem szednék. Ez is családi ünnephez kötődik: öcsém születésnapja június 23. Nagyjából előtte egy héttel kezdődik, és 2 héttel a születésnap után ér véget.

És most lefényképeztem, mitől tüsszögök, mert már kb. egy hónapja virágzik a fű. És virágozni is fog nyár végéig…

Nagyon sokféle fű létezik (és mind virágzik).

Van, hogy több fűféle is virágzik egymás mellett.

De nem csak a fű virágzik. Virágok is nyílnak benne.

Az normális, ha ezt még mindig szeretem elfújni? Főleg, ha van kire… 😀 )

Photo8667

Néha együtt nyílik a fű és a virág.

Máshol nagy virágmezők vannak.

Többféle virág is lehet egymás mellett.

A környékünkön egy P betűs áruház felé vezető úton pipacs nyílik. P betűs bolt, P betűs virág 🙂

Az L betűs bolt felé meg az árokparton lila, rózsaszín és kék virágok nyílnak. Összhatásában lilás érzést ad az egész… L betűs bolt, L betűs szín. 🙂

Nagyjából ugyanarra, az úttest túloldalán meg kúszónövények másznak a bokrokra.

Ennyi minden virágzik akkor, amikor a fű. De csak a fűtől tüsszögök. 🙂

Virágzik a fű…

Gesztenyevirágzás

A (vad)gesztenyefa kétszer szép igazán. Egyszer, amikor virágzik, nőnek rajta a “gyertyák”, másodszor meg akkor, amikor terem. Most a virágzás ideje van, annak is a vége felé. A gesztenyefa általában májusban virágzik, de idén már április második felében elkezdődött a virágzás, ezért már sok fáról lehullanak a virágok, és átadják a helyüket a terméskezdeményeknek. De messziről még a lehullani készülő virágok is úgy néznek ki, mintha még javában virágoznának. És van olyan fa is, amelyik még javában virágzik.

Talán azért az egyik kedvenc fám a vadgesztenye, mert ilyen fák között mentem óvodába. 🙂 Már akkor is szívesen nézegettem a gyertyaszerűen felálló virágokat. És ősszel, amikor érik a gesztenye, mindig szívesen gyűjtöttem. És sokkal bátrabban szedtem ki a tüskés burokból, a “süniből” a termést, mint most. 🙂 Azok a fák a város másik végén vannak, ezért nem készült róluk fénykép, de a környékünkön igyekeztem minél több fát lefényképezni. Az esetleg kihagyott, kimaradt fáktól ezúton is elnézést kérek. 🙂

Gesztenyevirágzás

Amit ígértem

Ezen a héten elég sok minden történt, ezért csak nehezen sikerült betartanom az ígéretemet. Pontosabban 2 ígéretet is. Az egyiket még itt tettem a blogban, hogy bemutatom a fecskék röptét videón, ezt most is csak félig sikerült. A másikat Facebookon ígértem meg valakinek, hogy lefényképezem a városunkból elvitt egyik szobor helyét. Ezt teljesítettem.

A szobrok kb. 2 éve érkeztek a városba egy kiállítás részeként. Volt vagy van hivatalos nevük is, de azt nem tudom, én az alakjukról neveztem el őket. Gubanc, Tüske és Csúszda lett a nevük. A Gubanc a belvárosi nagy körforgalomban, a Tüske a Sintér-dombon, A Csúszda pedig a Betekints-völgyben állt. A szobrok vasból készültek és átmenetet képeztek valahol félúton a művészet és a vashulladék között. A leginkább szoborszerű a Tüske, a legötletesebb a Csúszda (ez a kettő még többé-kevésbé szép is lenne, ha nem rozsdás ócskavasból készültek volna), és a legrondább a Gubanc, mégis ez utóbbi tartott ki a városban a legtovább, a másik kettőt már korábban elvitték. A Gubancot ezen a héten kedden bontották le.

Annak idején, amikor még nem volt ez a blog, akkor tettem fel róluk fényképalbumot a Facebookra (a Tüske esetében az oda vezető utat is megmutattam, mert talán az a legkevésbé közismert hely a 3 közül), érdemes megnézegetni. A fényképeket ide is felteszem, de a Facebookon rövid szövegeket is fűztem hozzájuk, érdemes ott, azokkal együtt megnézni (és az albumhoz tartozó ismertetőt is elolvasni).

Tegnap lefényképeztem a Gubanc helyét több irányból, ezt mutatják ezek a képek.

De elmentem a Tüske helyét is megnézni, mert rég jártam már ott, arról is van néhány fénykép.

A Csúszda van tőlem a legmesszebb, ott most nem jártam, de van idei fénykép a helyéről, pl. ebben a bejegyzésben, ez a kép:

A fecskék röptét megpróbáltam az erkélyünkről követni a felvevővel, de elég magasan voltak, ezért éppen lemaradtak a képről, csak a felvétel mozgásából látszik, hogy merre repültek, mert próbáltam követni a mozgásukat, de csak ilyen magasra tudtam nyújtózkodni. Elég magasan volt már ahhoz, hogy ne lássam a képernyőt, de úgy tűnik, nem elég magasan, hogy a fecskék is látsszanak… Szabad szemmel jól láttam őket, de úgy látszik, a felvevő nem, mert a 8. emeleti erkélyről bőven a 10. emelet felett repülő fecskéket kellett volna felvenni. Majd lesz róluk új, jobb felvétel, ha alacsonyabban szállnak, de addig is marad ez. A végén az a “zuhanórepülés” nem a fecskék mozgását követi, hanem le kellett hozni szemmagasságba és magam felé fordítani, hogy lássam rajta a “felvétel vége” gombot és megnyomhassam. 😀 Ha lesz jobb felvételem, szemmagasságból, akkor felteszem ide. De az majd csak a jövő héten lesz (valószínűleg), mert szombaton programom lesz, a vasárnap még bizonytalan, és amúgy sem leszek itthon egyedül egyik nap sem, ezért hétfőre marad az új felvétel, annyit meg nem akartam várni sem a blogbejegyzéssel, sem az új felvétellel, sem az ígéretem teljesítésével. Ezért ez a felvétel kerül most ide, ameddig nincs jobb.

Így már minden ígéretemet teljesítettem, jövő héten fecskés videó várható. 🙂

Amit ígértem

Verset posztoltam az utcára

Ma a költészet napja alkalmából verset posztoltam az utcára. Van egy oldal, ahol mindenki felteheti a saját kiposztolt verseit fényképpel, és meg is jelölhetjük a vers helyét a térképen. Nem csak saját verseket lehet posztolni, de én jobbnak láttam sajátot. Aki azt is tud, az inkább azt posztoljon! 🙂

Az első verset ma írtam, hogy legyen mit kiposztolni, a veszprémi szélről. Saját kezemmel, mert nincs itthon nyomtató. (Ami nagyon hivatalos, pl. önéletrajz, azzal elmegyek fénymásolóba, kinyomtatni, de az pénzbe kerül, ezért csak akkor teszek ilyet, ha muszáj. Egy ilyen saját vers talán még hitelesebb is kézírással…)

A vers a veszprémi szélről szól, és jól odaragasztottam celluxszal a Kossuth utcán az órához, le ne fújja a híres veszprémi szél a róla írt verset! 😀 Gondolkoztam hol kellene kiragasztani, de talán az óránál járnak a legtöbben a városban, és még egy kis szabad hely is volt rajta, ezért oda került a vers. 🙂

Így néz ki:

Photo8050

Ha valaki nem tudná elolvasni a kézírásomat, itt van nyomtatásban is:

A veszprémi szél

Északnyugat (néha dél),
Így fúj a veszprémi szél.

A levegőnk mindig tiszta,
A veszprémi szél a titka.

Szélcsendről nem álmodunk,
Erről híres városunk.

Boldog leszel, megláthatod,
Elfújja minden bánatod.

Ha a szelet szereted,
Veszprémet felkeresed.

A helye kicsit messzebbről:

Photo8051

És oldalról, hogy tényleg látsszon, hogy az óránál van, csak éppen az oldalán:

Photo8052

A következő vers már rég megszületett… Vagyis néhány hónapja, valamikor idén év elején. Ki akartam próbálni, hogy vajon meg tudom-e írni versben az önéletrajzomat. És sikerült! 😀 Megmutatom egymás mellett a hagyományos és a verses önéletrajzot.

Önéletrajz 2017

Önéletrajz versben

A hagyományos önéletrajzba a hobbik közé csak a felnőttesebb, komolyabb hobbikat írtam be, amiket szerintem a munkáltatók is jobban elfogadnak egy komoly, diplomás mérnöktől, pl. olvasás, rejtvényfejtés, kirándulás, de nincs benne a fényképezés és a versírás. Azokhoz nem tudom, mit szólnának a munkáltatók. Egyedül csak a társasjáték van benne, mert azt nem lehetett kihagyni, pedig az illik bele legkevésbé a képbe. De van az önéletrajzban egy “szervezeti tagságok” rész, ami azért került bele, hogy a munkáltatók lássák, tudok csapatban dolgozni, hiszen ezekben a szervezetekben is részt vettem sok mindenben. És ott mindent felsoroltam, ahol valaha tag voltam, nem maradhatott ki a társasjáték egyesület sem (de szerencsére vannak mellette más, komolyabb szervezetek is, pl. egy zöld szervezet, ami még szakmailag is jó pont lehet, egy olyan szervezet, ahová IQ teszttel lehet bejutni, és egy diplomás klub), így a hobbik közé is be kellett írnom a társasjátékot. Itt a blogban persze bevallhatom, hogy élvezem a fényképezést, a versírást és a társasjátékot is, és még mindig járok a társasjáték egyesület rendezvényeire, de egy munkáltató szemében talán furcsák lehetnek ezek a dolgok, nem biztos, hogy egy diplomás mérnökhöz illőnek találják, ezért maradt ki a versírás és a fényképezés a hagyományos önéletrajzból. Talán majd ha a leendő munkahelyemen másokról is kiderülnek ilyen hobbik, akkor én is bevallom nekik. 🙂

A verses önéletrajzból viszont más maradt ki: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, ahol évekig írtam környezetvédelmi cikkeket. Ez nem volt olyan tudatos, egyszerűen csak kifelejtettem 😀 A hagyományos önéletrajzban is el szoktam gondolkozni, hogy beleírjam-e, mert ez a munka nem járt jövedelemmel, nem hivatalos munkaviszony, de végül mégis mindig beleírom, mert a szakmámban tevékenykedtem (környezetmérnökként környezetvédelmi ismeretterjesztő munkát végeztem), vezető beosztásban voltam a környezetvédelmi bloggerek között, és 2 oklevelet is kaptam tőlük a munkámért. Ez mind jó pont lehet a munkáltatóknál. 🙂

A verses önéletrajzomat azért posztoltam az utcára, mert azt gondoltam, az is vers, ráadásul saját (ki is nyomtattam néhányat 2 hete az előző állásbörzére, hátha valahol kérnek valami kreatívabbat is a hagyományos önéletrajz mellé, de nem volt ekkora szerencsém), és holnap amúgy is állásbörze lesz. Ezért a helye is teljesen egyértelmű volt. Veszprémben, az egyetem B épületénél, az Aula bejáratának valamelyik oszlopára érdemes kiragasztani. Miért oda? Egyrészt, mert az Aulában lesz az állásbörze, másrészt a versben emlegetett diplomát is ezen az egyetemen szereztem, ráadásul az az épület a Mérnöki Kar épülete, és a B épület C-nek nevezett túlsó végében van a Környezetmérnöki Intézet (akkor még csak tanszék). Gondoltam, úgysem olvassa senki, de ha mégis, akkor talán eljut az állásbörze kiállítóihoz, hogy milyen állást keresek, és az egyetemhez, hogy mennyire tudok elhelyezkedni az ott szerzett diplomával.

Tehát kiposztoltam a verset:

Photo8053

A lényeg az utolsó 3 versszak:

Photo8054

Egy kicsit messzebbről:

Photo8055

És úgy, hogy az egész épület látsszon:

Photo8056

A vers nem sokáig volt ott. Egy percen belül megláttam, hogy egy éppen arra járó ember (még csak nem is a portás, mert ő nem lát rá arra az oszlopra) leszedte és magával vitte. Éppen akkor, amikor az utolsó kép készült. Most látom csak, hogy már a vers nélküli állapotot sikerült megörökíteni. Ilyen barbár tettre nem számítottam egy civilizált(nak mondott) országban…

Minden viszontagság (pl. nyomtató hiányában kézzel megírt új vers, letépett verses önéletrajz) ellenére tetszett ez a versposztolás, jövőre is benevezek majd. Legjobban az összefogás tetszik benne. Hazafelé készítettem is néhány képet az összefogásról. Mint azt már mindenki megszokta, természeti képeket városi környezetben. 🙂

Photo8057Photo8058Photo8059

A következő képen 2 egymás melletti fa látható. Az egyik békében együtt él a törzsére felkúszó más növényekkel. A másikban jól megfér egymás mellett kétféle lombkorona, más-más színű virágokkal és levelekkel.

Photo8060

Az utolsó összefogásos képen együtt nyílik az orgona és az aranyeső. Az orgona kissé korán kinyílt, május 1. körül lenne itt az ideje.

Photo8061

De miért is csodálkozom, hogy nyílik az orgona? Hiszen már májusi cserebogár is van áprilisban!

Photo8062

Ennyit a mai versekről, élményekről, összefogásról, most már csak néhány húsvéti locsolóverset kell alkotnom a héten… De remélem, az is meglesz 🙂

Verset posztoltam az utcára

Társasjáték délután

Tegnap 2 bejegyzést írtam, ma 1-et és holnapra is időzítve van már még 1, a márciusi kedvenc bloggereimről. Néha ez van, néha hetekig semmi, de ilyen az élet. Néha minden egyszerre történik, máskor meg semmi…

A mai élményem a társasjáték délután volt. Már odafelé is lassan mentem, nézelődtem, fényképeztem, és sok szép látnivaló volt út közben, amiket itt be is mutatok.

De ez csak út közben volt, az igazi élmények a társasjáték délutánon vártak rám. 🙂 Rájöttem, hogy a kedvenc pöccintős játékomban (Crokinole) a második játékos indul előnyből, mert ha felváltva pöccintenek, és mindenki kipöccinti a másik játékos korongját, akkor a második marad. Pöccint a kék játékos, megáll valahol a kék korong. A zöld eltalálja, kipöccinti, a zöld marad bent. Megint a kék jön, kipöccinti a zöldet, majd megint a zöld, kipöccinti a kéket. Amikor mindkét játékos pöccintett, mindig a zöld marad a pályán. (Persze ez nem mindig így alakul, ettől izgalmas a játék, de elvileg a második van előnyben. Ha meg mindig mindenki sikeresen a 20-as lyukba pöccint, akkor döntetlen a vége, nincs előnyben senki.)

Játszottam Crokinole-t is (pöccintgettünk kicsit a kedvenc játékmesteremmel), leültem a hónap játékához is (Fedőnevek), volt egy űrös játék is (Race for the Galaxy), aztán egy könnyed kaméleonos (Coloretto, a kedvenc játékmesteremmel), megint előkerült az előző hónap játéka is (Not alone), és egy kémcsöves játék (Dr. Eureka, szintén a kedvenc játékmesteremmel). 🙂 Fénykép nincs a játékokról (fogalmam sincs, hogy szabad-e vagy csak az egyesület fotósa fényképezhet, és ha lefényképezek egy játékot, pl. mert új volt nekem, mint az űrös, vagy mert megnyertem a játékot, stb. akkor felhasználhatom-e ennyire nyilvánosan), de nagy élmény volt mind. 🙂

A kis szerdai csapatunkból már 3-an voltunk, az egyik a kedvenc játékmesterem, a másik egy elég új társasjátékos, aki még szerdán is csak 2-szer volt, az egyesületben meg most először, de nekem nagyon rokonszenves, jól beilleszkedett a csapatba. 🙂

A rendezvény végén tombolasorsolás volt. 5 tombolám volt (1 mindenkinek jár a belépésért, 2 a szervezők által készített teszt hibátlan kitöltéséért, ilyen teszt márciusban volt először és akkor is 2 tombolát kaptam érte, és 2 tombola a 6 játékért, mert minden 3. után jár egy szelvény), és elég kevesen voltunk, ezért nagy esélyekkel és reményekkel vártam a sorsolást. Utoljára decemberben nyertem, egy Speedway Champion nevű motorversenyes társasjátékot.

De a tombolasorsolás előtt még kihirdették az első negyedév legjobb játékmesterét. A játékosok 1-től 6-ig pontozzák a játékokat és a játékmestereket is. (Hacsak nincs valami nagyon negatív dolog, akkor én 6-ost adok a játéknak is és a játékmesternek is. Egyszer fordult elő, januárban, hogy más pontszámon gondolkoztam, konkrétan arra gondoltam, hogy 1-est adnék, mert a játékmester megszökött az asztaltól, és más magyarázta el a játékot, egy olyan ember, aki csak februártól volt játékmester, de úgy gondoltam, inkább a jót nézem, és annak az embernek adok egy 6-ost, aki helyettesítette a játékmestert. Amúgy a rendezvényt is lehet 1-tól 6-ig pontozni, én mindig 6-ost adtam. aznap gondolkoztam egy 4-es pontszámon, nem csak emiatt az eset miatt, volt ennek más előzménye is, de ha nem 6-ost adok, akkor le kell írnom, mi nem tetszett, de nem fért volna ki a lapra, ezért inkább akkor is 6-ost adtam, és jeleztem, hogy a kérdőívben a korra és nemre vonatkozó kérdések feleslegesek. Amúgy tényleg azok, de ezt soha nem tettem volna szóvá, ha nem éppen ezek miatt nem fért volna ki a véleményem. Ezért januárban is maradtam a 6-osoknál, azóta meg nem volt olyan esemény, ami indokolta volna a rosszabb pontszámot. Azóta is mindig mindenkinek 6-ost adtam… 🙂 A januári esetet meg szívesen részletezem privátban, nem itt, hozzászólásban mindenkinek, akit érdekel, de nem tagja az egyesület elnökségének.) A játékok értékelése abba számít bele, hogy mit hozzanak a szervezők a rendezvényre, és mi legyen a hónap játéka. A játékmesterek értékelésének eddig nem igazán volt súlya, de idén már negyedévenként jutalmazzák a legjobb játékmestert. Figyelembe vették azt is, hogy januárban, februárban és márciusban ki hány játékot játszatott, és természetesen az eredményeket is. És kiderült, hogy a kedvenc játékmesteremmel nem csak én voltam elégedett, hanem mások is, mert ő volt a negyedév legjobb játékmestere. 🙂 Társasjátékot kapott érte. Ő lepődött meg rajta a legjobban. 😀 (Én viszont sejtettem, hogy ő lesz. Ki más lenne? 😉 )

A sorsoláson kiderült, hogy 2 játékot is nyertem! 🙂 A másodiknál már nem is figyeltem igazán, mert egyszer már nyertem, és csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy az is én vagyok! 😀 Ráadásul közvetlen egymás utáni húzás volt. 😀 Az egyik egy Forestaurant nevű társasjáték, amit az egyesület egyik elnökségi tagja alkotott, a másik egy Ponder nevű egyszerű kis békás játék. 🙂 (Az új játékosunknak rendezvény közben már megmutattam, ki a 2 legfontosabb ember az egyesületben, röviden elmondtam, mit érdemes róluk tudni, és amikor nyertem a tombolán, akkor azt is elárultam neki, hogy ki találta ki azt a játékot, amit nyertem. 🙂 )

A tombolán nyert játékokat már itthon fényképeztem le. 🙂 Megbeszéltem a 2 játékostársammal, hogy szerdán mindkettőt kipróbáljuk. 🙂

A társasjáték délután tehát áprilisban is nagyon jól sikerült: megint játszhattam a kedvenc játékmesteremmel, sőt, még egy ember volt ott a kis szerdai csapatunkból (kezd alakulni a jó társaság, de a többiekkel is jóban vagyok ott, nincs velük semmi bajom), megint jókat játszottam, egy új játékot is megismertem, a kedvenc játékmesteremet is jutalmazták, és még a tombolán is nyertem, 2 játékot is! 🙂

Társasjáték délután

Új szerzemények

Megint van 2 új szerzeményem, szombaton vettem a 2. Országos Karácsonyi Társasjáték Piacon (az elsőről itt írtam tavaly), és szerdán már a kedvenc társasjátékos csapatomban, a Társasházban is kipróbáltuk mindkettőt. (Meg természetesen itthon a családdal is.)

Az egyik egy Master Crok nevű játék, a krokodilok 3 tulajdonság szerint versenyeznek (erő, intelligencia, reflex), hasonlóan, mint régen az autós kártyában az autók (végsebesség és másik 2 tulajdonság szerint), de ezeknek a krokodiloknak különleges képességeik is vannak, amik befolyásolhatják ezt a versenyt. Először a képességeket használjuk, utána hasonlítjuk össze a tulajdonságokat.

photo5987

A másik egy Sárkánytojás nevű játék Arkham változata, felváltva mozgunk sorokban és oszlopokban, és így kell összegyűjteni minél nagyobb értékű lapokat.

photo5986

Kicsi játékokat szerettem volna vásárolni, mert a piac után még mentem környezetmérnöki szaktalálkozóra is, és fontos volt, hogy beférjen a játék a zsebembe, ne legyen útban a találkozón. Kettő ilyen játékot is találtam a kettő együtt is befért a zsebembe, és csak 800 Ft volt darabja.  Szerintem mindegyik megérte az árát. 🙂

Új szerzemények