Verset posztoltam az utcára

Ma a költészet napja alkalmából verset posztoltam az utcára. Van egy oldal, ahol mindenki felteheti a saját kiposztolt verseit fényképpel, és meg is jelölhetjük a vers helyét a térképen. Nem csak saját verseket lehet posztolni, de én jobbnak láttam sajátot. Aki azt is tud, az inkább azt posztoljon! 🙂

Az első verset ma írtam, hogy legyen mit kiposztolni, a veszprémi szélről. Saját kezemmel, mert nincs itthon nyomtató. (Ami nagyon hivatalos, pl. önéletrajz, azzal elmegyek fénymásolóba, kinyomtatni, de az pénzbe kerül, ezért csak akkor teszek ilyet, ha muszáj. Egy ilyen saját vers talán még hitelesebb is kézírással…)

A vers a veszprémi szélről szól, és jól odaragasztottam celluxszal a Kossuth utcán az órához, le ne fújja a híres veszprémi szél a róla írt verset! 😀 Gondolkoztam hol kellene kiragasztani, de talán az óránál járnak a legtöbben a városban, és még egy kis szabad hely is volt rajta, ezért oda került a vers. 🙂

Így néz ki:

Photo8050

Ha valaki nem tudná elolvasni a kézírásomat, itt van nyomtatásban is:

A veszprémi szél

Északnyugat (néha dél),
Így fúj a veszprémi szél.

A levegőnk mindig tiszta,
A veszprémi szél a titka.

Szélcsendről nem álmodunk,
Erről híres városunk.

Boldog leszel, megláthatod,
Elfújja minden bánatod.

Ha a szelet szereted,
Veszprémet felkeresed.

A helye kicsit messzebbről:

Photo8051

És oldalról, hogy tényleg látsszon, hogy az óránál van, csak éppen az oldalán:

Photo8052

A következő vers már rég megszületett… Vagyis néhány hónapja, valamikor idén év elején. Ki akartam próbálni, hogy vajon meg tudom-e írni versben az önéletrajzomat. És sikerült! 😀 Megmutatom egymás mellett a hagyományos és a verses önéletrajzot.

Önéletrajz 2017

Önéletrajz versben

A hagyományos önéletrajzba a hobbik közé csak a felnőttesebb, komolyabb hobbikat írtam be, amiket szerintem a munkáltatók is jobban elfogadnak egy komoly, diplomás mérnöktől, pl. olvasás, rejtvényfejtés, kirándulás, de nincs benne a fényképezés és a versírás. Azokhoz nem tudom, mit szólnának a munkáltatók. Egyedül csak a társasjáték van benne, mert azt nem lehetett kihagyni, pedig az illik bele legkevésbé a képbe. De van az önéletrajzban egy “szervezeti tagságok” rész, ami azért került bele, hogy a munkáltatók lássák, tudok csapatban dolgozni, hiszen ezekben a szervezetekben is részt vettem sok mindenben. És ott mindent felsoroltam, ahol valaha tag voltam, nem maradhatott ki a társasjáték egyesület sem (de szerencsére vannak mellette más, komolyabb szervezetek is, pl. egy zöld szervezet, ami még szakmailag is jó pont lehet, egy olyan szervezet, ahová IQ teszttel lehet bejutni, és egy diplomás klub), így a hobbik közé is be kellett írnom a társasjátékot. Itt a blogban persze bevallhatom, hogy élvezem a fényképezést, a versírást és a társasjátékot is, és még mindig járok a társasjáték egyesület rendezvényeire, de egy munkáltató szemében talán furcsák lehetnek ezek a dolgok, nem biztos, hogy egy diplomás mérnökhöz illőnek találják, ezért maradt ki a versírás és a fényképezés a hagyományos önéletrajzból. Talán majd ha a leendő munkahelyemen másokról is kiderülnek ilyen hobbik, akkor én is bevallom nekik. 🙂

A verses önéletrajzból viszont más maradt ki: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, ahol évekig írtam környezetvédelmi cikkeket. Ez nem volt olyan tudatos, egyszerűen csak kifelejtettem 😀 A hagyományos önéletrajzban is el szoktam gondolkozni, hogy beleírjam-e, mert ez a munka nem járt jövedelemmel, nem hivatalos munkaviszony, de végül mégis mindig beleírom, mert a szakmámban tevékenykedtem (környezetmérnökként környezetvédelmi ismeretterjesztő munkát végeztem), vezető beosztásban voltam a környezetvédelmi bloggerek között, és 2 oklevelet is kaptam tőlük a munkámért. Ez mind jó pont lehet a munkáltatóknál. 🙂

A verses önéletrajzomat azért posztoltam az utcára, mert azt gondoltam, az is vers, ráadásul saját (ki is nyomtattam néhányat 2 hete az előző állásbörzére, hátha valahol kérnek valami kreatívabbat is a hagyományos önéletrajz mellé, de nem volt ekkora szerencsém), és holnap amúgy is állásbörze lesz. Ezért a helye is teljesen egyértelmű volt. Veszprémben, az egyetem B épületénél, az Aula bejáratának valamelyik oszlopára érdemes kiragasztani. Miért oda? Egyrészt, mert az Aulában lesz az állásbörze, másrészt a versben emlegetett diplomát is ezen az egyetemen szereztem, ráadásul az az épület a Mérnöki Kar épülete, és a B épület C-nek nevezett túlsó végében van a Környezetmérnöki Intézet (akkor még csak tanszék). Gondoltam, úgysem olvassa senki, de ha mégis, akkor talán eljut az állásbörze kiállítóihoz, hogy milyen állást keresek, és az egyetemhez, hogy mennyire tudok elhelyezkedni az ott szerzett diplomával.

Tehát kiposztoltam a verset:

Photo8053

A lényeg az utolsó 3 versszak:

Photo8054

Egy kicsit messzebbről:

Photo8055

És úgy, hogy az egész épület látsszon:

Photo8056

A vers nem sokáig volt ott. Egy percen belül megláttam, hogy egy éppen arra járó ember (még csak nem is a portás, mert ő nem lát rá arra az oszlopra) leszedte és magával vitte. Éppen akkor, amikor az utolsó kép készült. Most látom csak, hogy már a vers nélküli állapotot sikerült megörökíteni. Ilyen barbár tettre nem számítottam egy civilizált(nak mondott) országban…

Minden viszontagság (pl. nyomtató hiányában kézzel megírt új vers, letépett verses önéletrajz) ellenére tetszett ez a versposztolás, jövőre is benevezek majd. Legjobban az összefogás tetszik benne. Hazafelé készítettem is néhány képet az összefogásról. Mint azt már mindenki megszokta, természeti képeket városi környezetben. 🙂

Photo8057Photo8058Photo8059

A következő képen 2 egymás melletti fa látható. Az egyik békében együtt él a törzsére felkúszó más növényekkel. A másikban jól megfér egymás mellett kétféle lombkorona, más-más színű virágokkal és levelekkel.

Photo8060

Az utolsó összefogásos képen együtt nyílik az orgona és az aranyeső. Az orgona kissé korán kinyílt, május 1. körül lenne itt az ideje.

Photo8061

De miért is csodálkozom, hogy nyílik az orgona? Hiszen már májusi cserebogár is van áprilisban!

Photo8062

Ennyit a mai versekről, élményekről, összefogásról, most már csak néhány húsvéti locsolóverset kell alkotnom a héten… De remélem, az is meglesz 🙂

Verset posztoltam az utcára

Társasjáték délután

Tegnap 2 bejegyzést írtam, ma 1-et és holnapra is időzítve van már még 1, a márciusi kedvenc bloggereimről. Néha ez van, néha hetekig semmi, de ilyen az élet. Néha minden egyszerre történik, máskor meg semmi…

A mai élményem a társasjáték délután volt. Már odafelé is lassan mentem, nézelődtem, fényképeztem, és sok szép látnivaló volt út közben, amiket itt be is mutatok.

De ez csak út közben volt, az igazi élmények a társasjáték délutánon vártak rám. 🙂 Rájöttem, hogy a kedvenc pöccintős játékomban (Crokinole) a második játékos indul előnyből, mert ha felváltva pöccintenek, és mindenki kipöccinti a másik játékos korongját, akkor a második marad. Pöccint a kék játékos, megáll valahol a kék korong. A zöld eltalálja, kipöccinti, a zöld marad bent. Megint a kék jön, kipöccinti a zöldet, majd megint a zöld, kipöccinti a kéket. Amikor mindkét játékos pöccintett, mindig a zöld marad a pályán. (Persze ez nem mindig így alakul, ettől izgalmas a játék, de elvileg a második van előnyben. Ha meg mindig mindenki sikeresen a 20-as lyukba pöccint, akkor döntetlen a vége, nincs előnyben senki.)

Játszottam Crokinole-t is (pöccintgettünk kicsit a kedvenc játékmesteremmel), leültem a hónap játékához is (Fedőnevek), volt egy űrös játék is (Race for the Galaxy), aztán egy könnyed kaméleonos (Coloretto, a kedvenc játékmesteremmel), megint előkerült az előző hónap játéka is (Not alone), és egy kémcsöves játék (Dr. Eureka, szintén a kedvenc játékmesteremmel). 🙂 Fénykép nincs a játékokról (fogalmam sincs, hogy szabad-e vagy csak az egyesület fotósa fényképezhet, és ha lefényképezek egy játékot, pl. mert új volt nekem, mint az űrös, vagy mert megnyertem a játékot, stb. akkor felhasználhatom-e ennyire nyilvánosan), de nagy élmény volt mind. 🙂

A kis szerdai csapatunkból már 3-an voltunk, az egyik a kedvenc játékmesterem, a másik egy elég új társasjátékos, aki még szerdán is csak 2-szer volt, az egyesületben meg most először, de nekem nagyon rokonszenves, jól beilleszkedett a csapatba. 🙂

A rendezvény végén tombolasorsolás volt. 5 tombolám volt (1 mindenkinek jár a belépésért, 2 a szervezők által készített teszt hibátlan kitöltéséért, ilyen teszt márciusban volt először és akkor is 2 tombolát kaptam érte, és 2 tombola a 6 játékért, mert minden 3. után jár egy szelvény), és elég kevesen voltunk, ezért nagy esélyekkel és reményekkel vártam a sorsolást. Utoljára decemberben nyertem, egy Speedway Champion nevű motorversenyes társasjátékot.

De a tombolasorsolás előtt még kihirdették az első negyedév legjobb játékmesterét. A játékosok 1-től 6-ig pontozzák a játékokat és a játékmestereket is. (Hacsak nincs valami nagyon negatív dolog, akkor én 6-ost adok a játéknak is és a játékmesternek is. Egyszer fordult elő, januárban, hogy más pontszámon gondolkoztam, konkrétan arra gondoltam, hogy 1-est adnék, mert a játékmester megszökött az asztaltól, és más magyarázta el a játékot, egy olyan ember, aki csak februártól volt játékmester, de úgy gondoltam, inkább a jót nézem, és annak az embernek adok egy 6-ost, aki helyettesítette a játékmestert. Amúgy a rendezvényt is lehet 1-tól 6-ig pontozni, én mindig 6-ost adtam. aznap gondolkoztam egy 4-es pontszámon, nem csak emiatt az eset miatt, volt ennek más előzménye is, de ha nem 6-ost adok, akkor le kell írnom, mi nem tetszett, de nem fért volna ki a lapra, ezért inkább akkor is 6-ost adtam, és jeleztem, hogy a kérdőívben a korra és nemre vonatkozó kérdések feleslegesek. Amúgy tényleg azok, de ezt soha nem tettem volna szóvá, ha nem éppen ezek miatt nem fért volna ki a véleményem. Ezért januárban is maradtam a 6-osoknál, azóta meg nem volt olyan esemény, ami indokolta volna a rosszabb pontszámot. Azóta is mindig mindenkinek 6-ost adtam… 🙂 A januári esetet meg szívesen részletezem privátban, nem itt, hozzászólásban mindenkinek, akit érdekel, de nem tagja az egyesület elnökségének.) A játékok értékelése abba számít bele, hogy mit hozzanak a szervezők a rendezvényre, és mi legyen a hónap játéka. A játékmesterek értékelésének eddig nem igazán volt súlya, de idén már negyedévenként jutalmazzák a legjobb játékmestert. Figyelembe vették azt is, hogy januárban, februárban és márciusban ki hány játékot játszatott, és természetesen az eredményeket is. És kiderült, hogy a kedvenc játékmesteremmel nem csak én voltam elégedett, hanem mások is, mert ő volt a negyedév legjobb játékmestere. 🙂 Társasjátékot kapott érte. Ő lepődött meg rajta a legjobban. 😀 (Én viszont sejtettem, hogy ő lesz. Ki más lenne? 😉 )

A sorsoláson kiderült, hogy 2 játékot is nyertem! 🙂 A másodiknál már nem is figyeltem igazán, mert egyszer már nyertem, és csak az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy az is én vagyok! 😀 Ráadásul közvetlen egymás utáni húzás volt. 😀 Az egyik egy Forestaurant nevű társasjáték, amit az egyesület egyik elnökségi tagja alkotott, a másik egy Ponder nevű egyszerű kis békás játék. 🙂 (Az új játékosunknak rendezvény közben már megmutattam, ki a 2 legfontosabb ember az egyesületben, röviden elmondtam, mit érdemes róluk tudni, és amikor nyertem a tombolán, akkor azt is elárultam neki, hogy ki találta ki azt a játékot, amit nyertem. 🙂 )

A tombolán nyert játékokat már itthon fényképeztem le. 🙂 Megbeszéltem a 2 játékostársammal, hogy szerdán mindkettőt kipróbáljuk. 🙂

A társasjáték délután tehát áprilisban is nagyon jól sikerült: megint játszhattam a kedvenc játékmesteremmel, sőt, még egy ember volt ott a kis szerdai csapatunkból (kezd alakulni a jó társaság, de a többiekkel is jóban vagyok ott, nincs velük semmi bajom), megint jókat játszottam, egy új játékot is megismertem, a kedvenc játékmesteremet is jutalmazták, és még a tombolán is nyertem, 2 játékot is! 🙂

Társasjáték délután

Új szerzemények

Megint van 2 új szerzeményem, szombaton vettem a 2. Országos Karácsonyi Társasjáték Piacon (az elsőről itt írtam tavaly), és szerdán már a kedvenc társasjátékos csapatomban, a Társasházban is kipróbáltuk mindkettőt. (Meg természetesen itthon a családdal is.)

Az egyik egy Master Crok nevű játék, a krokodilok 3 tulajdonság szerint versenyeznek (erő, intelligencia, reflex), hasonlóan, mint régen az autós kártyában az autók (végsebesség és másik 2 tulajdonság szerint), de ezeknek a krokodiloknak különleges képességeik is vannak, amik befolyásolhatják ezt a versenyt. Először a képességeket használjuk, utána hasonlítjuk össze a tulajdonságokat.

photo5987

A másik egy Sárkánytojás nevű játék Arkham változata, felváltva mozgunk sorokban és oszlopokban, és így kell összegyűjteni minél nagyobb értékű lapokat.

photo5986

Kicsi játékokat szerettem volna vásárolni, mert a piac után még mentem környezetmérnöki szaktalálkozóra is, és fontos volt, hogy beférjen a játék a zsebembe, ne legyen útban a találkozón. Kettő ilyen játékot is találtam a kettő együtt is befért a zsebembe, és csak 800 Ft volt darabja.  Szerintem mindegyik megérte az árát. 🙂

Új szerzemények

Kezdődik az ősz

Még nyári meleg van, és az előrejelzés szerint az is marad még csütörtökig (kárpótol a szeptember az idei nyárért: volt meleg nyáron is, de soha nem volt 3-4 napnál tovább egyfolytában jó idő), de a naptár már őszt mutat. A virágok még nyílnak, de már terem a gesztenye, dió, mogyoró. A fákon még több a zöld levél, de már megjelent a sárga és a barna. (A képek Veszprémben készültek, egyféle útvonalon mentem itthonról a Barátság-parkba, és egy másik útvonalon haza.)

Kezdődik az ősz

Újra a forrásnál

2 és fél hónapja (már olyan régen? 😮 ) jártam a Rab Mária forrásnál. Akkor valakivel kettesben, de most egyedül jártam végig a tanösvényt. (A Rab Mária forrás körüli erdő neve Rab Mária sétálóerdő, tulajdonosa a Rab Mária Erdőbirtokosság – tehát magántulajdon az erdő, de megnyitották a nyilvánosság előtt – és az erdőt bemutató, a forrást is érintő tanösvény neve a Rab Mária tanösvény. Ezen mentem végig, már másodszor, ezúttal egyedül.)

Veszprém határában a Haszkovó lakótelep mellett, a körgyűrűnél van egy Lidl áruház. Mellette vezet befelé az út az erdőbe. Ez az út a tanösvény kezdete. Az áruháztól az első útelágazásig tele van virágokkal a fű.

Az útelágazásban van egy vázlatos térkép az erdőről, figyelmeztető jelzésekkel (és nagy dicséret jár nekik azért, hogy a “kullancsveszély” jelben nagyon helyesen 8 lábbal ábrázolták a kullancsot, az ugyanis nem rovar, hanem pók), és egy másik tábla, ami a forrás felé mutatja az utat.

Az elágazásnál balra, a forrás felé indulok (és majd a jobb oldali ágon térek vissza az út végén). Innen még a tanösvény első állomása sem látszik, de itt még nem lehet eltévedni, nem ágazik el az ösvény a tájékoztató tábláig. Az első tájékoztató táblán részletes térképet és ismertetőt láthatunk a tanösvény állomásairól és az erdőben követendő viselkedési szabályokról.

Innen még mindig egyenesen megy az út a 2. állomásig. Látható, hogy az út menti bokrok mögött keveredik a lombos erdő (főleg tölgy) a fenyvessel.

Utunkat még a 2. tábla előtt nagyfeszültségű vezetékek keresztezik. A vezetékek alatt nincsenek fák, de ott is élnek növények…

Photo4595.jpg

A vezeték után tovább folytatódik az út a 2. állomás felé. Az oda vezető út csak száraz időben járható, eső után néhány napig nagy területeken áll a víz a gödrökben. (A legnagyobb vízfolt éppen ott szokott lenni, ahonnan a már messziről jól látható 2. tanösvénytáblát fényképeztem: a fénykép készítés helyétől a kb. a tanösvény tábláig. Szerencsére tegnap száraz volt az idő, nem kellett vizet kerülgetnem az úton.)

A második tábla az erdőbirtokosságot mutatja be (térkép, történet, tulajdonviszonyok, stb.)

A táblán is olvasható, hogy a terület egy része korábban termelőszövetkezeti tulajdon volt. Ez a széles erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. tanösvény táblákat (és tovább folytatódik egyenesen, csak a tanösvény tér le róla a forrás felé) gyerekkoromban még birkalegelő volt, gyakran találkoztam errefelé kisebb nyájakkal, de most már régóta nem járnak itt birkák, a látható nyomaikat sem fedeztem fel út közben, és a hangjukat sem hallottam.

A 3. tanösvény táblához még mindig a birkalegelőn vezet az út, ott kanyarodunk le róla a forrás felé.

A 3. tábla egyébként a területen található cserjéket, zuzmókat, mohákat mutatja be.

A táblával szemben, az eddigi ösvénytől balra egy nyíl mutat a forrás felé. Követjük ezt a nyilat, és hamarosan eljutunk a 4. tanösvény táblához. Onnan még mindig nem látszik a forrás, pedig már közeledünk…

A 4. tábla a terület történetéről szól. A táblán az áll, hogy a forrás kegyhely, de az egyház nem ismerte el. Érdemes ezt összehasonlítani a forrás melletti tájékoztató táblával is a forrás történetéről.

A tanösvény tábla után, a bokrok között egy keskeny, meredek ösvény bújik… Vajon hová vezet? Mi van az alján? Csak nyáron, száraz időben ajánlott erre járni. Télen, a havas-jeges időben, vagy tavasztól őszig az esőtől felázva veszélyes, mert csúszik. (Ez saját tapasztalat, jártam én már télen is a forrásnál. Csak akkor még nem volt tanösvény.)

A lejtő alján található az 5. tanösvénytábla, a terület geológiájáról. Ahogy várható, főleg karsztos kőzetekről szól, de más érdekességeket is bemutat.

És mi van még a lejtő alján a tábla környékén? Van valami látnivaló? Egy kis híd a patakon. A patak neve Látóhegyi vízfolyás, időszakos patak, a Veszprém melletti Látó-hegyről ered (a város déli részén, a Cholnoky lakótelep mellett található ez a kis kiemelkedés), és valahol Veszprémtől északra, északkeletre folyik bele a Sédbe. A híd mindkét oldaláról érdemes lenézni a patakra. De nem kell átmenni a hídon, nem arra visz a tanösvény. (A hídon átkelve és balra fordulva kivezet az út az erdőből, a körgyűrűre, kissé távolabb a Lidl áruháztól, inkább a Pennyi közelében. Ameddig nem volt tanösvény, addig mindig azon az úton mentem haza a forrástól.)

És ha nem megyünk át a hídon? Akkor jobbra kell fordulni… De mi lehet ott? Hát arra visz a tanösvény! És találunk ott 2 tájékoztató táblát. De miről tájékoztatnak?

Photo4653

Mindjárt kiderül… Miért volt érdemes bebújni a 4. tábla után a bokrok közé? Miért volt érdemes leereszkedni a meredek lejtőn? És mi lehet itt, hogy éppen ide tették az 5. táblát?

Photo4654Photo4655

És a forrás környéke. A pad mögött folyt bele régen a forrás a patakba, a kivezető cső még most is látható. (Csak azért nem fényképeztem le a medret, mert van benne némi hulladék…) A második tájékoztató táblán pedig a forrás története található. Igaz, hogy nem az egyház, hanem az egykori Jutasi Altisztképző Intézet nyilvánította hivatalos misézőhellyé az akkor még csörgedező forrást, de voltak itt szabadtéri misék, kijött ide a pap, tehát valamilyen szinten mégis elismerte a katolikus egyház (ellentétben a 4. tanösvény tábla szövegével, amely szerint “kegyhely volt, de a katolikus egyház nem ismerte el”)… Az altisztképző egyébként a még ma is meglévő laktanya mellett, a mostani megyei levéltár épületében működött.

A forrás mellett egy másik, keskeny, meredek ösvény vezet felfelé, hasonló ahhoz, mint ahol leereszkedtünk. A tanösvény egyenesen a tetejéig vezet és még tovább, de érdemes egy kis kitérőt tenni balra az erdőbe is.

A som még nem egészen érett, de a bokor mögött áll egy fa, aminek az aljában kövek között egy geoláda található. Most nem emeltem ki a ládát a kövek közül, nem nyúltam bele, csak megnéztem, hogy odatalálnék-e még. A tanösvény nem a geoláda felé vezet, az csak egy kis, másfél perces kitérő. Ha visszatérünk a forrástól felfelé vezető ösvényre, akkor előbb-utóbb kiszélesedik az út és elvezet a 6. táblához. Nagyjából egyszerre látjuk meg a 6. és 7. táblát a távolban, a 6. táblát balra, a 7. táblát majdnem szemben, kissé jobbra. (Mindkettőről készítettem távoli képet.)

A 6. tábla a fenyőről és a szajkóról szól. A területen sokféle fenyőt telepítettek.

Ezzel már az út felét megtettük, a 12 állomásos tanösvény 6. állomásáról indulhatunk a 7. felé. Csak néhány lépés, de út közben akár kakukkfüvet is láthatunk, szagolhatunk.

A 7. tábla az erdőben élő ízeltlábúakat mutatja be, a hangyától a gyapjaslepkéig.

Utána mehetünk akár a 8-9. állomás felé, vagy akár közvetlenül a 10. állomáshoz. (A tanösvény rövidebb változata a 8-9. állomásokat nem érinti, de úgy teljes a kör, és úgy teljes az élmény, ha ezt a két állomást is felkeressük az erdőben. Ezért én a 8. állomás felé indultam.) A terület tele van nagyfeszültségű villanyvezetékkel. A 7. tábla közelében is van egy, arrafelé kell indulni a 8. állomáshoz. Az oszloptól elnézve balra, az erdő szélén, a vezetékkel párhuzamosan, a távolban látszik a régi vasúti híd, és mögötte a jelenlegi vasútvonal. Addig nem kell elmenni, de a híd előtt látszanak ezüst levelű fák, és előttük egy alacsonyabb ezüst levelű bokorszerű képződmény (ami lehet egy nagy bokor, vagy sok kis fa egymás mellett, nem teljesen egyértelmű). A kisebb ezüst levelű növény mellett jobbra fordulunk, és bemegyünk az erdőbe a tölgyfák közé. Az erdőben gomba is nő, de a pihenni vágyók több fa asztalt is találnak, padokkal körülvéve.

A 8. állomás az erdő felújítását és az erdőkezelési módokat szemlélteti. A tarvágástól az örök erdővé alakításig minden módszert bemutat.

A 9. tábla nincs messze innen, a 8. tábla mögött vezet hozzá az út. És hátulról is szép.

A 9. tábla a nagyvadakat mutatja be, az őzet, szarvast, vaddisznót. Életüket és trófeáikat.

A 9. állomás után az erdőből kifelé vezet az út. Széles ösvény, lombos fák között. Megnyugtatóan zöld a táj. Hosszú ez az út, de nem vártam a végét, mert nagyon szép.

Aztán kiérünk a 7. állomás közelébe, a birkalegelőre. A birkalegelő, az a hosszú, egyenes erdei út, ami összeköti az 1., 2., és 3. állomást, a 3.-túl kezdve továbbmegy egyenesen, majd balra kiszélesedik, ezen a kiszélesedő részen van a 6-7. állomás, majd továbbmegy az út egyenesen a régi vasúti híd felé. De vannak vele párhuzamos utak is, azokon is birkákat legeltettek. Ezek az utak nagyjából ott futnak össze, a 7. és 10. állomás között, ahol a 9. állomás után kiérünk az erdőből. 3 ilyen út van. Az egyik, ami a 3. állomástól megy tovább a 7. felé. A másik az erdő szélén megy vissza a lakótelep felé, a vasúti híddal ellentétes irányban, egy árvalányhajas domb egyik oldalán. És van a középső, ahol továbbmegy a tanösvény. Ha kiérünk a 9. állomástól az erdőből, akkor ez is balra megy, de az árvalányhajas kis domb távolabbi oldalán. Ezen a középső úton indulhatunk a 10. állomás felé. (Ha kiérünk az erdőből a 9. állomás után, akkor a következő fényképen látható táj fogad minket. Látható balra, ahogy elkezdődik az a bizonyos domb. Ha rögtön balra fordulunk, az nem jó irány, nem arra megy a tanösvény. De ha a kép bal szélén lévő kis fánál, a domb túloldalán megyünk balra, akkor a tanösvényen haladunk.)

Photo4778

Itt még jobban látszik az árvalányhajas domb, ez NEM a 10. állomáshoz vezető út.

Photo4782

Ez viszont már a 10. állomáshoz vezet, ez a jó irány az erdőből kifelé a 9-10. állomás között.

Photo4792

A 10. állomáson az erdőtömb madárvilágát ismerhetjük meg. Sok kis és nagy madár él itt.

Nem sokkal a 10. tanösvénytábla után egy elágazáshoz érkezünk, ahol mehetünk balra is, jobbra is. Valószínűleg a jobb oldali ág a hivatalos útvonal, de a bal oldali a szebb, erdei út. A 11. tábla nagyjából egyformán messze van mindkettőtől. A múltkor a túrázótársam a bal oldali utat választotta, ezért most egyedül is arra mentem.

A 11. tábla a lágyszárú növényekről szól. Bemutatja a virágzó növényeket, leírja a virágzási idejüket és ismerteti a területen élő gyógynövényeket.

A 11. tábla mellett van egy kis tisztás. (Azon az ösvényen, ahol jöttünk, jobbra van a 11. tábla, balra a tisztás.) A tisztáson pihenőhely is van, de nem kell elmenni a pihenőhelyig, a tisztás szélén, jobbra, egy alig észrevehető ösvény nyílik a fák között, az vezet a közeli, de kissé nehezen megtalálható 12. táblához. (A 12. táblával szemben nagyobb pihenőhely is van, nem csak 1 pad, hanem egy asztal padokkal.)

A 12. és utolsó tanösvénytábla a terület fafajait és az őshonos erdőtípusokat ismerteti. Látszik, hogy az emberek nem kímélték, több helyen is le kellett ragasztani a repedéseket.

Innen már egyenes út vezet vissza a Lidl áruház és a Haszkovó lakótelep felé. Az út végén visszaérünk az első elágazáshoz, ahonnan a forrás felé mentünk tovább, csak éppen az elágazás másik szárán térünk vissza, mint amerre indultunk. Az elágazás környékén (sőt, már előbb is) jól látható a Lidl áruház és a lakótelep. Út közben még egy katonai repülőgép is elszállt felettem, azt is lefényképeztem. (Az utolsó néhány képen a kép közepén, az áruháztól jobbra egy világosbarna, drapp színű házat érdemes figyelni, ott lakom.)

Újra a forrásnál