Hol van az a tó?

Már írtam ebben a blogban arról, hogy június 30-án szombaton önkénteskedtem az Új Nemzedék felkérésére egy EU-val kapcsolatos rendezvényen. Nálam lehetett kitölteni egy 10 kérdéses kérdőívet az EU-ról egy 5 állomásos vetélkedő részeként (ahogy itt is említettem egy külön bekezdésben). Az a rendezvény eredetileg a Kolostorok és Kertek területén, a Betekints-völgyben, a tónál lett volna, de mivel előtte 2 napig esett az eső, megijedtek a szervezők, és esőhelyszínre szervezték annak ellenére, hogy aznap már sütött a nap.

Ekkor mondta nekem az Új Nemzedék vezetője, hogy ő szerette volna, ha a tónál van az esemény, mert még nem volt ott, nem látta a tavat. Most végre jó idő volt hétvégén és ma rá is értem, ezért elmentem a tóhoz és lefényképeztem. Nem csak a tavat, hanem mivel az illető hölgy egy másik városból jár be busszal dolgozni, a buszpályaudvartól kezdve az egész utat lefényképeztem neki, hogy biztosan odataláljon. Talán 2 km a buszpályaudvartól. Lehet, hogy kicsit több, de 3 nincs. (3 km talán a park vége, ahol balra lehet fordulni a Laczkó-forrás felé, de addig nem mentem el. Csak a tóig.) Mivel a bejegyzés címzettje nem igazán ismerős a városunkban, ezért részletesen, utcanevekkel, várostörténeti érdekességekkel mutatom be a teljes útvonalat, mint egy idegenvezető. Mindent, ami szép, érdekes, fontos vagy nevezetes.

A buszpályaudvar végén, a 12. kocsiállásnál kell átmenni az úton. Ott kezdődik lefelé egy meredek utca, a Kopácsy utca.

A Kopácsy utcában, a Völgyikút Háznál elágazik az út. Lehet menni a ház jobb oldalán egyenesen tovább (erre rövidebb, de meredekebb és nem látványos), vagy balra a szerpentinen, (ami kicsit hosszabb, de nem annyira meredek és még szebb is). Most a szerpentint választottam, mert ott van bemutatni való látványosság. Mégpedig a Völgyikút Ház, ami néhány éve épült, az egykori strand helyére. A strand kb. az 1930-as évektől az 1960-as évekig működött. A strandtulajdonos unokája, egy építész hölgy tervezte a házat. A Völgyikút-forrás még most is megvan, de a strand újranyitását nem engedélyezték a hatóságok, valamilyen baktérium miatt, ami a vízben van. A forrás a park területén van, onnan indul egy kis patak, ami a Sédbe folyik be, és egy kis részén a parkban tóvá szélesítették. Ezt segítettem megtisztítani pénteken, de azóta már megint elkezdett szaporodni a békalencse. A tó körül egyébként nagyon szép park van, gondozott fűvel, nagy fákkal, virágzó bokrokkal. (Az első néhány képen a Völgyikút Házhoz tartozó étterem bejárata is látszik, ott volt a szombati társasjáték délután. Már tavaly augusztus óta ott vagyunk.)

Elindulunk tovább lefelé a Kopácsy utcán, de még egy utolsó pillantást vetünk a parkra, és megyünk egészen az utca aljáig, ahonnét kb. 10 métert megyünk balra, és máris látszik a Historia bejárata.

Ez a VeszprémFest rendezvény helyszíne is, aminek mindjárt vége lesz, július 11-étől szerdától 15-éig, vasárnapig tart. Egy baj van vele, amiért még nem voltam ott: fizetős. Szabadtéri rendezvény hogy lehet fizetős??? Ha valamelyik koncert nagyon érdekelne, megállnék a Historia területén kívül, utcán, közterületen, ahol jogom van megállni, és ahol már nem kell fizetni, és végighallgatnám onnan az egészet. A hang oda is terjed! 😀

Elhagyva a területet egyenesen megyünk előre, és most már végig követjük a patakot, egészen a tóig, folyásiránnyal szemben. És elérünk egy kis szökőkúthoz, aminek az oldalán ivókút is van. A mellette lévő épület régen malom volt (ahogy talán a Historia egyik épülete is, annak is Malomkert a neve), aztán vendéglátóipari egység lett, több néven. Most éppen Pajta kisvendéglő a neve, ha jól tudom. A malom után pedig NEM mentem át a kis hídon a Vár felé, és nem mentem fel meg le a lépcsőn, hanem inkább megkerültem a Benedek-hegyet. Ugyanazért, amiért a Kopácsy utcában is a szerpentinen mentem. Kicsit hosszabb, de nem olyan meredek, és látványosabb is, Több nevezetesség látható a kerülőúton, mint a Vár lépcsőin. (A lépcsőn is van egy jó hely, de arról majd később…)

A kerülőút neve Szerelem-sziget. Régen itt kettéágazott a Séd, és valóban sziget volt, most már a másik ága nincs meg, egy ágon folyik a mederben. De nagyon szép parkban folyik, fákkal és virágzó bokrokkal szegélyezve. Balra a Benedek-hegy látszik (talán észrevehető a tetején a nagy kőkereszt), jobbra meg a város 2 legjobb játszóteréből az egyik (de érintjük majd a másikat is). Nagyjából a Kolostorok és Kertek projekttel egyszerre, talán éppen annak részeként újult meg a Szerelem-sziget, és akkor épült a játszótér is. A Kolostorok és Kertek területe kb. innen kezdődik, és a Betekints-völgyi park végéig tart, de ha rendezvényhelyszínként beszélünk róla, akkor csak a tavat és környékét jelenti. A Szerelem-szigetről készült képeken egy sárga híd is látszik, ott sem mentem át, de majd megmutatom, hol értem volna ki, ha átmegyek rajta és végig a Benedek-hegy lábánál haladok.

Itt, a Szerelem-sziget végén balra kanyarodunk, a patakkal együtt, elmegyünk egy híd mellett (ott értem volna ki, ha átmegyek a már említett sárga hídon), majd egy szikla mellett, ami most alig látszik a növényektől, de már megmásztam egyszer, és ez után feltűnnek a Margit-romok. Árpádházi Szent Margitról nevezték el, aki IV. Béla király lánya volt. A tatárjáráskor IV. Béla megfogadta, hogy ha a tatárok kimennek az országból, akkor apácának adja a lányát. így is lett, és Margit királylány a Szent Katalinról elnevezett Domokos-rendi apácakolostorba került, Veszprémbe, ennek a romjai láthatók ma is. A török korban vált rommá, de még ma is a város nevezetessége. De a királylány, a későbbi Szent Margit nem maradt mindig Veszprémbe, hanem később átkerült a Nyulak szigetére, ami ma a róla elnevezett budapesti Margit-sziget. (És ugyancsak róla nevezték el a veszprémi Margit-templomot is, ami a Jutasi úton található, a buszpályaudvartól a vasútállomás felé indulva jobbra egy sárga katolikus templom, a focipályával szemben.) A romok mellett van egy szökőkút, Szent Margit szobra, és körülötte néhány rózsaágyás, mindegyikben más-más magyar szent rózsájával. A rózsákon kis táblák jelzik, hogy milyen fajta rózsa és kire emlékeztet. Ez után még mindig a patakparton megyünk tovább…

Itt már a Benedek-hegy túloldalán voltam.. És mentem a labirintuskertben, amerre a szökőkútból folyik a víz… Láttam szép sövényeket, virágzó bokrokat, és azt is megmutatom, hol tűnik el egy spirál lefolyóban a víz a szökőkútból. Az útszakasz végén látható a Véka könyvmegálló, ahová bárki betehet könyvet, és ki is vehet annyit, amennyit betett, majd a Fricska, és aztán át kell menni egy újabb sárga hídon (ahonnan visszanézve fényképeztem a patakot és a Benedek-hegyet, a megint pontszerűnek látszó kőkereszttel az egyik faág mellett), és látható Veszprém egy másik nevezetessége, ahová odafelé még nem mentem be, csak fényképeztem, de visszafelé már meglátogattam. A város legjobb fagyizója, a Völgy fagyizó. 🙂 Ide értem volna ki, ha egyből fel és le megyek a Vár lépcsőn.

Innen jobbra mentem, el a Gizella étterem és hotel mellett, át az úttesten (a Jókai utcán, ami régen elég rossz hírű környék volt, ma már kevésbé, de ha a Gizellától nem egyenesen megyünk, hanem balra, a belváros felé, akkor ott van pl. egy Szikla nevű katonai létesítmény is, a magyar repülésirányítás központja, és egy emléktábla, hogy egy rövid ideig talán 1944-45-ben ott őrizték a Szent Koronát), és kiértem megint a Séd partjára. Ott nem a jobb oldali kavicsos úton mentem, hanem a bal oldalon, mert ott közelebb vannak a nevezetességek.

Milyen nevezetességek? Előbb balra a Sintér-domb, helyi védettségű természetvédelmi terület, aminek egy része a Sziklához tartozó katonai terület (a Jókai utca is végig ennek a dombnak az oldalában húzódik), és ott volt régebben egy általam Tüskének nevezett szobor is (egy francia “művész” alkotása, egy 3 szoborból álló kompozíció része: egy Gubanc nevű szobor volt a belvárosi nagy körforgalomban, a Tüske a Sintér-domb tetején a Csúszda pedig annak a tónak a partján, amelyik ennek a kis utazásnak a célja, de szerencsére már mindhármat elvitték, érdemes a “szobor” szón lévő linkre kattintani, ott még láthatók), aztán felváltva fényképeztem a patak két partját, jobbra a Davidikum (katolikus egyházi középiskolai és főiskolai kollégium) parkjának magas fáit (az egyik képen az épület sárga színe is látszik), balra a vízmű múzeumának házait, és kerti törpe jellegű vízügyi használatú tárgyait.

Bolgár Mihályról, akiről szól az emléktábla, még utcát is elneveztek Veszprémben, de az messze van ettől a környéktől. (Ott is jártam már.)

Ezek után átmegyünk a Viadukt (hivatalos nevén Szent István Völgyhíd) alatt. A város legnagyobb és legszebb hídja 1938-ra, Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el, a Séd patak felett. De valószínűleg nem a halálára gondolva kellett volna megépíteni, mert azóta is sokan meghalni járnak ide, minden évben leugrik 2-3 ember öngyilkossági szándékkal a hídról, és általában sikerül is nekik. Talán 10-20 évente akad egy túlélő… Ennek ellenére nagyon szép és hasznos ez a híd, innen a legkönnyebb bejutni a Dózsavárosba a város többi részéből. Több buszjárat is közlekedik rajta, és gyakran használják az autósok is.

Photo11508

A hídon átmenve egy nagy parkolóba jutunk. Szemben a Gulya-domb, balra az állatkert (azt a területet hívják Fejes-völgynek a Gulya-domb és a Sintér-domb között, állítólag itt tűzték ki Koppány fejét a felnégyelés után), és jobbra indulunk a tó felé. A Gulya-domb talán legalacsonyabb része van itt. A domb lábánál egy kis nosztalgia: piros postaláda és kék nyomós kút. 🙂 A szalagkorlátok közti úton felmehetünk a Völgyhídra. Vagy éppen onnan jönnek le emberek és autók az állatkert és a Betekints-völgy felé…

Az utolsó kép szélén látszik egy villanyoszlop meg egy ház oldala. Arra mentem tovább. (Ez az út egyenes folytatása annak, amelyikre rákanyarodtam a nagy parkolóból jobbra.) Itt kezdődik a Betekints-völgy. Nem tudom, honnan ered a neve, ki hova tekintett be, de van jobbra egy Betekints nevű hely, balra meg egy újabb, Patak-party nevű vendéglátóipari egység, ahol még egy színpad is van.  A kettő között mentem, a patak partján, még mindig folyásiránnyal szemben, a fák alatt. Balra lefényképeztem a hegymászók kedvenc sziklafalát, szerencsére most nem mászott rajta senki. És szintén balra van egy nagy játszótér. A part alatt. Igen, tényleg a mondóka alapján épült! 🙂

A játszótér után van egy útelágazás. Lehet menni balra, fel a Rovaniemi lépcsőn. Rovaniemi a finn testvérvárosunk, Lappföldön, valahol ott lakik a lappföldi Mikulás, Joulopukki, aki minden évben ellátogat városunkba. A Gulya-dombon 2 kilátó is van. A Rovaniemi lépcső tetején a kisebb kilátóhoz érnénk, ami a Gulya-dombi Tanösvény 3. állomása. De most nem mentem fel arra. És egyenesen sem mentem tovább, a tó kevésbé látványos oldalán (ott majd visszafelé…), hanem jobbra a kis hídon, és át a nagy kőkapun, ami a már születésem előtt megszűnt (kb. a 60-as, 70-es évekig működő) vidámparkhoz tartozó kisvasút egyik állomása volt (bejárat? pénztár? állomás? ilyesmiket hallottam róla). És a kapun túl van egy kisebb játszótér, ahol még krokodil is van! 🙂 Persze nem élő, csak fából. 🙂

És most következik a tó… El lehet indulni jobbra, és az óramutatóval ellentétesen körbejárni, vagy egyenesen a hídon. És előbb körbejártam, aztán vissza az elágazáshoz (nagy játszótér, lépcső, kis híd), megint be a nagy kapun, és aztán mentem rá a hídra.  A híd bemegy a tó közepéig, ott jobbra kanyarodik, és kiér a partra. Ott mentem vissza a kapuig, aztán egyenesen ki, végig a Betekints-völgyben. (Ez csak leírva bonyolult, ott helyben nagyon könnyen átlátható.)

Először tehát körbejártam a tavat, és a szélén a nádast fényképeztem. Az a jellegzetes barna buzogány a gyékény virágzata, a nád tetején a fű virágához (vagy kukoricavirághoz) hasonló bóbita van.

Aztán egy kicsit tisztul a kép, szétnyílik a nádas, és látszik néhány tavirózsa. Érdekes színű a viráguk, élőben egy sötétrózsaszín és lila közötti szín, pirosas árnyalattal. (De van a tóban fehér és sárga is.) Majd megérkeztem oda, ahol a híd a kanyar után partot ér.

Még mindig a tó jobb oldalán voltam, ott mentem tovább, egészen a kis stéghez, ahonnan jó a rálátás a tóra. Közben fényképeztem halrajokat a vízben, egészen pici halakból, ezért csak sejteni lehet a képeken, de a tavirózsákat és a vadkacsát jól lehet látni. Siklót és békát ma nem láttam, de azok is élnek a vízben, gyakran látom őket.

Az utolsó képet érdemes megnézni, azon az íves hídon megyek át majd a tó túlsó partjára, és kiérek majd a kereszteződéshez (“a part alatt” játszótér után, ahol a lépcsőre is fel lehetne menni). De előbb a tónak ezen az oldalán mutatom be a már meglévő nevezetességeket. A kis jezsuita templomot és mellette az apácakolostor romjait. És a nagyszínpadot, ami a Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszín fontos része. Itt lett volna az EU-val kapcsolatos Családi Nap, ha nem esőhelyszínre szervezték volna.

Egy utolsó pillantás a tóra erről az oldalról…

Photo11555

És átmentem az íves hídon a túloldalra. Ha nem mentem volna át, akkor egy szép, füves-fás parkot láttam volna, még 1 vagy 2 ennél egyszerűbb híddal. A patak túlsó partján pedig a Gulya-domb lábánál, fákkal borított területen visz az út (részben természetes erdővel, részben kisebb, ültetett, kitáblázott fákkal, de azoknak egy kisebb részét, a Rovaniemi lépcsőhöz közeli szakaszát amúgy is bemutatom majd). Ha meg még tovább mentem volna, a park végéig, akkor ott balra kanyarodhattam volna a Laczkó-forrás felé. (Így, cz-vel, mert ugyanarról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a múzeumot.) De nem mentem tovább a park felé, és főleg nem mentem el a forrásig, ami a park végétől még kb. 600 méter, a tótól meg majdnem 1 km, hanem csak a tó végénél mentem át az íves hídon.

Ez a buszmegállónak kinéző építmény már a tó túlsó partján van, és valamikor tényleg megálló volt. Csak nem busznak, hanem a vidámparki kisvasútnak.

Photo11556

Néhány kép a tó túlsó partjáról…

Ígértem képet kitáblázott fákról a tóparti út túloldaláról, a Gulya-domb tövében. Ez ennek az útnak a kereszteződéshez nagyon közeli szakasza, már a tó végén túl, de még nem a Rovaniemi lépcsőnél. A Tudás Erdeje. Nagyon szép név, de ha már tudás, akkor tudjunk is meg valamit a fáról! Pl. azt, hogy milyen fa. Senkit nem érdekel, hogy ki ültette, mégis ez van a táblákon a fa fajtája helyett… Csak a lényeg maradt le róla.

Van itt még egy rom, egy épület maradványai. Télen jobban látszanak a kövek, ilyenkor nyáron benövik a növények. Még nem sikerült kideríteni, minek a romjai…

Photo11566

A tavat már megkerültem, de a hídon még nem voltam. Bementem megint a nagy kőkapun, és rámentem a hídra. Lefényképeztem a vízben a halakat, a tavirózsákat és még teknősöket is.

Ezzel mindent megnéztem és megmutattam, amit a tóból látni lehet és érdemes. Lementem a hídról a kanyar után, vissza a nádas mellett a kőkapuhoz, el a mondóka alapján tervezett játszótér mellett, és tovább, ki a Betekints-völgyből. A völgyből kifelé még van egy nevezetesség. A játszóteret elhagyva, de még nem a hegymászók kedvenc sziklafalánál van egy vaskapu a hegyben, ami csak erről az oldalról látszik (ha befelé haladok a Betekints-völgyben a sziklafaltól a játszótér felé, akkor nem). Ez a kisvasút alagútjának bejárata.

Photo11584.jpg

Ez után a már ismert útvonalon haladtam visszafelé a Séd partján, át a Völgyhíd alatt (a Völgyhídtól a Gizelláig most a kavicsos úton mentem, jobb érzés nekem kavicsos úton menni, mint aszfalton, de még jobb a természetben), be a Völgy fagyizóba egy gombóc jamaicai csokiért, fel és le a Vár lépcsőn, mert arra rövidebb, majd még 2 km haza.

Reklámok
Hol van az a tó?

Péntek 13 és az egész hét

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy nem nyertem egy novellapályázaton, még az első 20-ba sem jutottam be, amire egyébként számítottam volna. Pedig nálam rosszabbak is bejutottak. Vettem a fáradságot és elolvastam a zsűri által kiválasztott 20 novellát, és véleményeztem, hogy melyik miért jó vagy miért nem, melyik jobb, mint az enyém és melyik nem, és próbáltam egy közös pontot keresni bennük, de nem találtam. Ezért nem jöttem rá, mi alapján választották őket a legjobb 20-nak, de valószínűleg egyszerűen csak a zsűri szubjektív véleménye alapján. Nem voltam lusta végiggondolni, hogy melyikben mit látok és hogyan hatott rám, és le is írtam mindent mindegyikről. Aztán a senkiseolvassa blog szerzője elég kellemetlen meglepetést okozott nekem. Nem azzal, hogy nem értett egyet, hanem azzal, hogy leginkább a személyemet kritizálta a véleményem kapcsán. szívesen linkeltem volna neki akár ezt a személyeskedés nevű érvelési hibáról, vagy akár a saját szabályait, amiket nem igyekezett a blogomon betartani (“ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,”), de ha ezt tettem volna, azzal én is lesüllyedtem volna a szintjére, ezért észérvekkel próbáltam meggyőzni, amelyek nem hatottak rá, és értelmes kérdéseket próbáltam feltenni, amelyek elől kitért. Még arra is csak kb. 3-4 egyre erősebb felszólítás után válaszolt, hogy ő mit lát a győztes novellában, amit én nem, miért hatott rá annyira, amennyire rám nem. Aztán kiderült, hogy ő sem lát bele többet, mint én, csak egyszerűen hatásosabbnak érezte. (Ebből is látszik, hogy egy bölcsész nem mindig bölcs ész…) Nem gondolt mást ő sem a győztesről, mint én, csak azért hatott rá, mert más az ízlése, más a személyisége. És ezért felsőbbrendűnek érezte magát nálam, és egészen magas lóról kommentálta a blogomat… Szerintem nem hallgat elég IHM-et, különben magáévá tenné a következő gondolatot: “nem biztos, hogy jót tesz neked, ha rád tukmálom az ízlésemet“. Az ő ízlésének a tukmálása biztos nem tesz jót senkinek! Végül kénytelen voltam letiltani. Ezért azt mondom, hogy azt a blogot lehetőleg senki se olvassa! A novellákról alkotott véleményemet pedig továbbra is fenntartom, de ha mások mást gondolnak, mást látnak bele, azt mindig elfogadom. De csak személyeskedés nélkül!

A héten más kellemetlen meglepetés is ért. Jelentkeztem előadónak egy TEDx nevű rendezvényre, ami októberben lesz kis városunkban. Jelentkezési határidő június 27, az ígért elbírálási határidő, ameddig elvileg mindenkit értesítenek: június 30. Július 1-jén, mivel még nem kaptam értesítést, megkérdeztem a Facebook oldalukon, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy nem is látták a pályázatomat, pedig jó címre küldtem, és nem jelzett a Mailer Daemon sem, tehát biztos átment nekik. Valószínűleg a spam mappájukba került. Úgy tudom, hogy a kisebb e-mail küldőkkel sok e-mail fiók megcsinálja ezt néha. A freemail és citromail címekkel gyakran, de úgy látszik, az euromaillel is. (De olyanról is hallottam már, hogy ha még nem jött e-mail egy címről, és csatolmány van a levélben, akkor azt spamnek veszi a rendszer. Éppen a jelenlegi munkahelyemen jártam így, de ezt csak később mesélték nekem, amikor már ott dolgoztam. Csatolmányban küldtem az önéletrajzomat annak idején, és spam mappába került. De ők a TEDx szervezőkkel ellentétben nem voltak lusták megnézni a spam mappájukat, és fel is vettek a munkahelyre.) Ezért FB üzenetben még egyszer beküldtem nekik  a pályázatomat, azzal kiegészítve, hogy melyik nap milyen címről milyen címre küldtem. Megköszönték a pályázatot, és ennyi. Aztán 1-2 nap múlva, amikor nem kaptam semmilyen jelzést arról sem, hogy mi van a pályázatommal, és arról sem, hogy más is járt-e így, megkérdeztem őket FB üzenetben, mire azt válaszolták, hogy más nem jelzett ilyen problémát (ezek szerint nem nézték meg a spam mappájukat, hiába javasoltam nekik, különben jelzés nélkül is észrevették volna azokat, akik így jártak), és hogy még várjak néhány napot az elbírálásra (amit már az ígéretük szerint rég le kellett volna zárniuk!). Aztán július 11-én szerdán kaptam tőlük egy e-mailt arra a címemre, ahonnan beküldtem nekik a pályázatot, hogy nem választottak ki előadónak. Töröltem már, ezért csak nagyjából emlékszem a tartalmára, de az volt a lényege, hogy nem illett a témám a többi közé. Pedig az Újrakezdés témához mi más illene jobban, mint a karrierem újrakezdése, amit tavaly nyáron megtettem? Egészen az egyetemre jelentkezéstől a diploma visszaküldésig, és a tavaly szeptemberi sikeres elhelyezkedésemig leírtam a történetet, benne a diploma visszaküldés okaival, az addig vezető gondolati úttal és próbálkozásokkal (ahogyan a linkelt Facebook bejegyzésben is). 2017.07.06-án küldtem vissza, és azóta sem bántam meg. Jó döntés volt. Kár, hogy néhány héttel később hazaküldték… De abban a néhány hétben, ameddig nem volt nálam, el tudtam helyezkedni más területen! Most már van fix helyem, önálló jövedelmem. De arra még most sem tudok rájönni, hogy mit jelenthet és mire jó az a tanács, amit 2015 januárjában kaptam ezzel kapcsolatban (egy olyan ismerőstől, aki szintén környezetmérnökként végzett, de mégis teljesen más területen lett előbb cégvezető, majd 2015 végétől egyesületi elnök is). Biztatás vagy ködösítés? Ezt nem tudom eldönteni még 3 és fél év után sem. A diploma visszaadás technikai részleteiről kérdeztem az illetőt és ez volt a válasz:

Lényegtelen mi volt a múlt, azaz tök mindegy, hogy milyen diplomája van (vagy nincs) az embernek. Az egyetlen ami számít, hogy mit tennél nap mint nap, ami jó érzéssel tölt el!

És a legérdekesebb az egészben, hogy tavaly ez az illető is TEDx előadó volt, teljesen más témában, hivatkoztam is rá a pályázatomban (természetesen nevet nem említve), hogy egy korábbi TEDx előadótól kaptam ezt a homályos tanácsot, és mégsem találták az Újrakezdés témához illőnek. Pedig azok után, hogy elkeverték az e-mailemet, majd lusták voltak megnézni a spam mappájukat (és ha én nem jelzek, akkor elsikkadt volna a pályázat), és még a döntést is eltolták másfél héttel a határidő utánra, már csak becsületből is adniuk kellett volna nekem egy lehetőséget… Mégis elutasítottak, mert szerintük ez a téma nem illik a többi közé… Most már nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen témákat válogattak ki az újrakezdésről, és miért nem illik közéjük az én történetem.

Ez az újrakezdés elég későn jött az életemben, talán 2013-ban kellett volna egyből megtennem, amikor először eszembe jutott, nem szabad sokáig gondolkozni az ilyen nagy ötleteken. De úgy látszik, hogy (az intelligens emberek nagy részéhez hasonlóan) “későn érő” típus vagyok, mint a most, nyár közepén, végén virágzó növények, mint pl. a japánakác.

Készítettem is néhány képet a most virágzó növényekről, nem csak a japánakácról. A képek ezen a héten kedden, csütörtökön, pénteken készültek.

A héten amúgy nem történt túl sok minden, de szerdán volt a mélypont, nem pénteken. Egy napra az idő is elromlott, pedig a héten már elég nyárias az idő, már van 26-28 fok és süt a nap, de szerdán 1 napra megint esős, hűvösebb idő lett. Aznap utasították el a TEDx pályázatomat, és még a szokásos társasjáték is elmaradt létszámhiány miatt.

Pénteken egész jó napom volt. Munka után egy kis önkénteskedés egy olyan természetvédő egyesülettel, akikről még nem hallottam, de aki hívott az egyesület nevében a rendezvényre, őt ismertem egy másik, régebbi és nagyobb zöld szervezetből. Kitisztítottuk a tavat a Völgyikút Házban, sőt, még a patakmeder egy részét is. Csak azért hagytuk abba, mert elfogytak a szemeteszsákok…

Néhány kép előtte az odavezető útról (ott is felbukkan a tó):

Néhány kép a takarítás előtti állapotokról (az is látszik, hogy van szemetes edény kb. 2-3 méterre a tótól):

Takarítás után:

Hazafelé (itt is fényképeztem messziről is a tavat):

Összességében jól sikerült a tótisztítás, hasznosnak éreztem magam, és legközelebb is megyek, ha lesz. 🙂 Azt ugyan senki nem értette közülünk, hogy ki az a minősíthetetlenül igénytelen ember, aki a patakmederben hagyja el a zokniját, a partra teszi le a csokoládépapírt 2 méterre a szemetestől, a parti bokrok alá dobja az üdítős flakont, és a tóban helyezi el a cigarettás dobozt és a borosüveget (és az is érdekelne engem, hogy ha ugyanaz az ember legközelebb arra sétál, akkor nem zavarja-e a saját elhagyott hulladékának  látványa), de most legalább tiszta az a rész. Reméljük, tiszta is marad! 🙂

Szombaton is voltak pozitív élményeim. Délelőtt idén először vettem EGÉSZ görögdinnyét! 🙂 Eddig csak felekkel, negyedekkel szégyenkeztünk haza a piacról vagy a boltból (nekem a vásárláshoz szerencsére semmi közöm sem volt), de az egész az igazi. Milyen szégyen már felet kérni valamiből…??? És az egész dinnyét kiválasztani is művészet. De nekem mindig sikerül. 🙂 A héten már végre megjelent a református templomnál az a cég, akiktől szeretek dinnyét venni (egy helyi kertészet, de egy másik megyében, dinnyetermő helyen is van földjük, Kajdacs nevű faluban), és szombaton végre vehettem egészet! 🙂 8 kg 70 dkg, tehát nem túl nagy, de legalább finom. 🙂

Photo11397

A másik szombati élményem a szokásos havi társasjáték délután. Most is jó volt. 🙂 Sok játékkal játszottam, újak is voltak köztük, egyik-másikban még nyertem is, és még tombolanyereményem is volt. 🙂 Rögtön az első nyerő tombola az enyém volt! 😀 Nyertem egy zen kertes játékot. Persze a dobozban megint nincs magyar szabály (erre azért figyelhetne az egyesület, hogy vagy olyat vegyenek, amiben van, vagy ha nincs, akkor lefordíthatnák és mellékelhetnék a játékhoz a fordítást), és egyelőre sem Google keresőben, sem az általam ismert legnagyobb, kb. 7000 fős társasjátékos csoportban nem találok hozzá fordítást, de majd lefordítom, ha muszáj… De nyerni így is öröm, és remélem, hogy a játék is jó. 🙂

Photo11398

Májusban is nyertem, most is nyertem, csak júniusban nem. Májusban szinte végig egy játékmesterrel játszottam, és most is vele voltam 6-ból 4-szer. Júniusban meg nem játszottam vele és nem is nyertem. Úgy látszik, szerencsét hoz nekem ez a játékmester! 😀 Meg is mondtam neki. 🙂 (De amúgy is szívesen játszom vele. Rossz játékmester nincs az egyesületben, de mindenki másban jó. Ő pl. abban, hogy sorban mondja a szabályokat, nem hagy ki semmit és nem is téveszti el. Ilyen szempontból talán a legmegbízhatóbb játékmester.) De természetesen nem árulom el, hogy ki ő, mert akkor mindenki csak vele akarna játszani! 😀

A jövő héten is vannak terveim: kedden hivatalos ügyben intézkedem, szerdától meg utcazene fesztivál (és persze az új társasjátékom kipróbálása a szokásos szerdai időpontban az Új Nemzedék közösségi térben). Ki is vettem szabadságot kedd-szerda-csütörtökre. Péntekre nem kaptam, de majd munka után megyek utcazenére, és szombaton is ott leszek. 🙂 Jó kis hét lesz! 🙂

Péntek 13 és az egész hét

Nyári(?) élmények

Kicsit késik a nyár. Most már kezd jó idő lenni, kb. szerda-csütörtök óta, de addig alig volt nyár. De az események így is zajlanak.

  • Június 22-én pénteken majdnem 2 hét után végre elkészült a kárpitos a (11-én hétfőn megrendelt) székeinkkel.
  • 23-án szombaton a “kedves”testvérem születésnapja volt, új telefont kapott a családtól, a finanszírozásba én is beszálltam.
  • 26-án kedden rossz volt a lift, gyalog kellett menni, szerencsére csak lefelé a 8. emeletről , és a 7. emeleten láttam egy érdekes lábtörlőt…
  • 27-én szerdán új helyet akartunk kipróbálni a társasjátékos csapattal, de nem voltunk elegen. (Képek a helyről az előző bejegyzésemben.)
  • 30-án szombaton önkénteskedtem, egy EU-ról szóló vetélkedőben én voltam az egyik állomás. Egy 10 kérdéses tesztet kellett kitölteni, amiből én kb. 3-at tudtam volna biztosan, meg másik 3-ra jól tippeltem volna, de a többiről fogalmam sem volt. Szerencsére volt javítókulcs. 🙂 De volt, aki mind a 10-et eltalálta (és olyan is, akinek 2 jó válasza volt). Kaptam az önkénteskedésért egy páros mozijegyet, amit december 29-ig felhasználhatok a Pláza moziban (vagy bármely más Cinema City moziban az országban). Már csak párt kell hozzá szereznem… Nincs még barátnőm, és ameddig nem sikerül elköltözni a “kedves” családomtól, addig nem is lesz (nem akarok bonyodalmakat), de ilyen ritka alkalmakkor talán jó lenne, ha lenne…
  • Az önkénteskedés miatt lemaradtam egy másik programról, ami egy kicsit bosszant, de nem bánom nagyon, hogy az önkéntességet választottam. Társasjáték Olympia felkészítő volt a 30-ai hétvégén. (Jogi dolgok miatt nem olimpia a neve, hanem ez az y-os forma.) Azt tudtam, hogy lesz Társasjáték Olympia Veszprémben is, de azt hittem, csak a havi egyesületi (szombati) társasjáték délutánokon. De úgy látszik, tévedtem. De majd a társasjáték délutánon talán beszállok egy-két ilyen játékba, majd meglátjuk…
  • 3-án kedden kihirdették a buszos novellapályázat eredményét. Nem jutottam a legjobb 20-ba. 3800 versenyző volt, ez rekord.
    • A véleményem a legjobbnak ítélt 20-ról:
    • Jelige: A kutya háta

      Cím: Akkor jó, ha nincsen semmi

      Vélemény: A legjobban ez a mondat foglalja össze az egészet: „Nem értem, mit akarok ezzel Róza, merre akarok menni, történt, ami történt, akkor és most.” Tényleg nem értem, miért kellett ezt leírni, nem volt sok értelme a történetnek.

      Jelige: Aladár

      Cím: A magyar búbusz

      Vélemény: Ötletes, ironikus, tanulságos történet, megérdemelten van az első 20-ban.

      Jelige: Allen

      Cím: Mircea

      Vélemény: Nagyon tanulságos történet. Arra tanít, hogyan vegyük észre mások rejtett értékeit. Egészen a végéig átlagosnak tűnt, egy jól megírt, de hétköznapi történetnek gondoltam. De a végén a fürdőszobai jelenet váratlanul ért és nagyon megfogott. Emiatt van helye a novellának az első 20-ban. Azt hiszem, sok olyan ember kellene, mint Mircea.

      Jelige: Álljon meg egy novellára! 2018

      Cím: A Papírváros

      Vélemény: Nem rossz, de nem igazán egyedi. Jól megírt, átlagos történet. Nem fogott meg benne semmi. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Óriástörpe

      Cím: Az ország legkisebb óriása

      Vélemény: Nincs túl sok értelme, elég erőltetett kis mese… Már eleve a témaválasztás is erőltetett. Nem tettem volna a legjobb 20 közé. De legalább egyfajta happyend a vége, ez egy kis előny.

      Jelige: Banner

      Cím: Tájékoztató

      Vélemény: Először megdöbbentett a témaválasztás. Hogyan lesz novella egy ólomakkumulátor használati utasításából? Aztán észrevettem a szövegben a rejtett utalásokat: segítség elraboltak, stb. és szépen összeállt a tájékoztatóból egy rablási történet. Ez az alapötlet már megérdemelte, hogy az első 20-ba került, és a kivitelezés is egész jó, nagyrészt értelmesek maradtak a mondatok így kiegészítve is.

      Jelige: Chuck

      Cím: Ő lehetne az, hogy Chuck Norris

      Vélemény: Nem rossz, de nem is jó. Nem az első 20-ba való, átlagos történet egy hétköznapi félreértésről. Kicsit sajnálom a főszereplőt, hogy annak a Zoltánnak a hibájából került bajba, de ennyi. Nem igazán fogott meg.

      Jelige: Dömböröcki

      Cím: Szép idők, 1996

      Vélemény: Két kis történet van benne, az egyik a nem fizető (és végül fizető) megfenyegetett vevő története, a másik a könyvhöz készült rajzok kis epizódja a végén. Külön-külön mindegyik történet jól sikerült, érdemes volt megírni, bár nem feltétlenül az első 20-ba valók, de az első 100-ba mindenképpen. De hiba volt a két történetet összekapcsolni, mert nagyon nem illenek össze, és ettől diszharmonikus lesz a novella. Így már eléggé félresikerült az írásmű.

      Jelige: Eső

      Cím: Szoboravatás (a zsűri szerinti 3. helyezett)

      Vélemény: Ez egy olyan mű, ami történetet akar elmesélni, de valójában a 80%-a inkább bevezetés, mint történet. Egészen a szobor leleplezéséig. A dörömbölésnél már kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi a baj a szoborral. De erre nem gondoltam volna, hogy sír. Azt hittem, valami van a vonásaival, vagy valahogyan megrongálódott. De ezek a könnyek valahogy nem illettek bele a történetbe. Átlagosnak indult, de nagyon elrontotta a szerző a végét. Nem érdemelte meg a díjat. Még az első 20-ba sem tettem volna be, nem hogy a dobogóra…

      Jelige: Feketeszeder

      Cím: Fékezett habzás (a zsűri szerinti 2. helyezett)

      Vélemény: Ez a tudományos stílus először megriasztott, de a veszekedés leírásánál már elég ironikus, sőt, kifejezetten vicces volt. Ez a történet sem jut el igazán sehonnan sehova, de jól leír egy jelenséget, egyedi a stílusa és hatni tudott rám. Tényleg az első 20-ban van a helye, talán még a dobogón is.

      Jelige: Koriander

      Cím: Te vagy egy szikla

      Vélemény: Elég szomorú történet, de elég érdektelen. Nagyon szánalmasan próbálkozott a történet szereplője felkelteni a kiszemeltje figyelmét, ahelyett, hogy szólt volna hozzá. De ez egy kis személyes történet, ami bárkivel megeshet, nem igazán közérdekű. Átlagos történet, viszonylag jól megírva, de nincs benne olyan, ami kiemelné a tömegből. Nincs benne olyan egyedi részlet, ami megragadta volna a figyelmemet. Csak egy sokáig tartó szánalmas próbálkozás részletes leírása, drasztikus (de nem váratlan) lezárással. Semmi több. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Macskajános

      Cím: Instantgram

      Vélemény: Elég hétköznapi történet. A vége reményt keltő, de ez sem igazán az első 20-ba való. A történet nem túl sok, nem egy nagy esemény, de abból a szempontból jól sikerült, hogy egyre gyorsabban történnek a dolgok, egyre jobban belemerül a szereplő is a saját tevékenységébe, és ettől lesz valamennyire izgalmas, hogy várom a végét. A vége ugyan logikus, és várható lenne, de mégis váratlanul hat. Nehéz eldönteni, hogy az első 20-ban van-e a helye, de az első 100-ba mindenképpen belefér.

      Jelige: Maminti

      Cím: Flitter

      Vélemény: Átlagos történet, ami csak a flittertől csillog. Nem tenném be az első 20-ba.

      Jelige: Medvetalp

      Cím: Lízing-gyerek

      Vélemény: Elég szörnyű a téma, hogy így adják-veszik, lízingelik a gyerekeket, de a végén a csattanó, a lízingelhető nagymama megérdemeltté teszi az első 20 közé kerülést.

      Jelige: Révfülöp

      Cím: Tethys Budapesten

      Vélemény: Érdekes, hogy egy természetfilm mekkora erőt tud adni valakinek, bár nem teljesen világos, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a természetfilmek a történethez. A „változó kor” tűnik a kulcsszónak, talán attól kap új erőt és lendületet az álláskereséshez a történet szereplője. De ez sem egyértelmű. Csak lazán kapcsolódik egymáshoz az álláskeresés és a vele egy időben zajló magánéleti válság, a nőgyógyásznál és otthon látott természetfilm, a nőgyógyászati vizsgálat a változó korral, a torna és a befejezett levél. Össze is áll meg nem is. De a vége happy end, ezért nem rossz történet, reményt ad az újrakezdéshez, de ez első 20-ban nincs helye.

      Jelige: Sógyurma

      Cím: Ifjúkor

      Vélemény: A történet önmagában nem sokat ér, csak egy megszállott ember életének részletes leírása. Az egyetlen értékes része az, hogy a házasság oka mindig változik. Ez elég ironikus, és figyelemfelkeltő. De a megszállottság és az egyre újabb ötletek leírása csak egy átlagos beszámoló egy olyan emberről, aki nagyon akar valamit, de nem igazán tudja, mit. Ezt a történetet csak az utolsó mondat menti meg, ami viszont tényleg váratlan és mindent a feje tetejére állít. Emiatt az utolsó mondat miatt volt érdemes elolvasni. Ez az egy mondat kevés ahhoz, hogy az első 20 hely bármelyikét érdemelje a mű, de nagyon jót tett a történetnek, enélkül csak átlagos lenne.

      Jelige: Scarlett1X

      Cím: Hét perc

      Vélemény: A történet elég lassan és messziről indul. Az időpontok jelentik benne a lényeget, azok adják meg a feszültséget. Elég lassan derülnek ki a dolgok, de a végére összeáll a kép. És teljesen jogos, hogy „Zoli nem jön többé”. Elég tanulságos történet, és vannak nála sokkal rosszabbak is az első 20-ban, de nem feltétlenül az első 20 közé való. De az sem baj, hogy mégis bejutott.

      Jelige: Sombréró

      Cím: Mi az élet értelme?

      Vélemény: Az élet értelme biztos, hogy nem ez a novella. Egy ember napi érzéseit mutatja be egy véletlen eset kapcsán. Talán tanulságnak nevezhető az a gondolat, hogy egy véletlen szóval akaratlanul is megbánthatunk olyat, akinek nem is szólt az a szó, anélkül, hogy tudnánk a megbántásról. De ezen kívül semmi egyedi részlet nincs benne, nagyon hétköznapi történet, és nem igazán jut el sehonnan sehova. És még a címben feltett kérdésre sem kapunk választ. Nem kellene az első 20-ban lennie.

      Jelige: Számolj!

      Cím: A kávéillatú fiú

      Vélemény: Nem tudok azonosulni a szereplővel és ez hiba. A történet is elég hétköznapi. Az az ötlet jó, hogy valakinek a csapongó gondolatait halljuk a novellában, és a visszaszámlálás, mint motívum is ad egyfajta egyediséget az egésznek, tagolja az amúgy nem igazán összefüggő gondolatokat, de csak sejteni lehet a végén, hogy a kávéillatú fiúval történhetett a baleset. Nem rossz történet, vannak nála sokkal rosszabbak is a díjazottak között, de ahhoz kevés, hogy az első 20-ban legyen.

      Jelige: Windu

      Cím: Lakásétterem (a zsűri szerinti 1. helyezett)

      Vélemény: Egy kicsit messzire ment az éttermes család, amikor az étkezésen kívül feladatokat is adtak Istvánnak, mintha csak családtag lenne, nem is vendég, de éppen ettől érdekes a történet. Mintha a lakásétterem arról szólna, hogy családtagként kezelik a vendéget, nem csak az ellátás, hanem a házimunka tekintetében is. Elég egyedi a téma is, a történet is, ennek is helye van a díjazottak közül, még ha nem is feltétlenül az első helyen.

      Összességében aki megérdemelten került az első 20-ba (zárójelben azok, akiknek nem biztos a helyük, jól sikerült, de nem kiemelkedő művek, felkiáltójellel az én dobogósaim):

      • Aladár: A magyar búbusz
      • Allen: Mircea!
      • Banner: Tájékoztató!
      • Feketeszeder: Fékezett habzás!
      • (Macskajános: Instantgram)
      • Medvetalp: Lízing-gyerek
      • (Scarlett1X: Hét perc)
      • Windu: Lakásétterem
    • Az én novellám:
    • Busz

      A busz elindult. Korán reggel volt még. Most még bírta erővel a sok utast. Felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, aztán átvágott a másikon. Majd elindult a kertváros felé. Kanyargott a házak között, néha megállt. Aztán lement egy lejtős utcán, fel a másik dombon, és a belvárosba ért. Végigment az üzletsoron, megállt egy piros lámpánál, majd elkapta a zöld hullámot. És beért a gyárak közé. Itt végre leszálltak róla az emberek. De visszafelé sem volt könnyebb a dolga. Haza kellett vinni az éjszakásokat. Megtette visszafelé a hosszú utat, visszaért a pályaudvarra, pihent kicsit, megvárta a távolsági buszt, felvette a városnéző utasokat, majd elindult egy újabb körre.

      A munkások után jöttek a nyugdíjasok. Bementek a belvárosba a piacra. Majd jöttek az iskolások, akik mindig csak egy-két megállót utaztak. Velük együtt a belvárosi hivatalokban dolgozók. Aztán hirtelen visszafelé lett sok utas. Jöttek vissza a nyugdíjasok a piacról. Napközben alig volt utas, aztán kora délután megint beindult az élet. Mentek a délutánosok a munkába, aztán hazamentek a délelőttösök. Majd az iskolások és a hivatali dolgozók is befejezték a napot és buszra szálltak hazafelé. Késő délután, kora este elindult a tömeg a belváros felé, esti programot keresni. Az utolsó járat mindenkit hazavitt. Mentek vele dolgozni az éjszakások, haza a délutánosok és az esti programokról a fáradt, de vidám emberek.

      Estére már a busz is nagyon fáradt volt. Bejárta az egész várost. Nem is egyszer. Vitte a sok utast, figyelt a megállókra, és este már a piros lámpáknak örült. Ott volt egy kis pihenője. Már a benzin is kezdett fogyni belőle. De kitartott, míg az utolsó utas is hazaért. Aztán beért végre a pályaudvarra. Ott szépen kitakarították, megtankolták, végre elaludhatott.

      A lámpái nem világítottak, az ülésein nem ült senki, nem voltak benne rohangáló gyerekek, nem voltak benne megfáradt munkások, sem remegő térdű nyugdíjasok. Nem volt tömeg, nem volt zsúfoltság, hangzavar. Nem szállt senki se le, se fel, nem tolongtak a lépcsőkön, nem állította meg senki a sort, hogy buszjegyet vegyen, de még bliccelők sem voltak. Csend volt, béke és nyugalom. Nem kérdezte senki, hogy „Megáll a busz a piacnál?”, nem kiabált senki, hogy „Add át a helyed! Hagyod állni az öreget?”, nem csörgött a váltópénz a kasszában, és nem berregett a motor sem.

      A busz csak állt, de nem unatkozott. Aludni készült. Kellett neki egy kis idő, amikor nincsenek utasok, nem kell mindig gyorsítani, lassítani megállóról megállóra, amikor nem kell kanyarogni, vagy a sok utassal felmenni a dombra. Kellett az az idő, amikor helyreállhatnak az utasok alatt összenyomott ülések, amikor senki nem piszkolja össze a buszt a sáros lábával, amikor nem kell átvágni a szmogban, türelmesen várni a piros lámpánál a türelmetlen utasokkal, amikor nem kell bevenni a hajtűkanyart a két lakótelep között, és amikor nem kell mindig hallani a buszvezető rekedt hangját: „A kertváros következik!”.

      Nagyon várta már a busz az éjszakai pihenést. Mert a busz csak megy, reggeltől estig, megállóról megállóra, esőben, hóban, szélben, fagyban, napsütésben, zivatarban, hétköznap is, hétvégén is. És csak megy, mindig ugyanarra. Bejárja az egész várost. Felmegy a dombon, megkerüli az egyik lakótelepet, átvág a másikon, elindul a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, eléri a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezik, majd ugyanez vissza a pályaudvarig. De éjjel végre megpihen. Ettől megnyugodott a busz, és elaludt. Aztán álmodott.

      És álmában felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, átvágott a másikon, elindult a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, elérte a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezett, majd ugyanez vissza a pályaudvarig.

  • 4-én szerdán megint társasjáték volt, a közösségi térben. Most nem tartott sokáig, de így is jó volt. 🙂
  • És még mindig függőben van egy TEDx előadásom. 27-éig lehetett jelentkezni Újrakezdés témában előadónak, 30-áig ígérték az elbírálást és az értesítést mindenkinek. Már július volt, de még nem értesítettek, ezért megkérdeztem őket a Facebook eseménynél, hogy mi történt. Állítólag nem kapták meg az e-mailt, pedig jó címre küldtem és nem jelzett a Mailer Daemon sem, hogy nem ment át. Talán a spam mappájukba került, amit szerintem azóta sem néztek meg, pedig figyelmeztettem őket, hogy biztos ott van. De mindegy, Facebook üzenetben elküldtem nekik még egyszer a pályázatomat, megköszönték, azt állították, hogy más nem jelzett az enyémhez hasonló problémát, és kértek még néhány napot az összes pályázat átnézésére és az előadók kiválasztására (amit 30-ára ígértek). ezek szerint még nem néztek át mindent, hiába ígérték… De remélem, kiválasztanak előadónak, mert nagyon érdekes és tanulságos témát dolgoztam fel. Csak kérdés, hogy belefér-e 18 percbe… Természetesen az lett a témám, amit már többször részleteztem itt a blogban, hogy miért lettem környezetmérnök, hogyan próbálkoztam elhelyezkedni, és hogyan adtam vissza a diplomát az egyetemre. Számomra ez jelentette az újrakezdést. A karrierem újrakezdését.
  • És ami fontos: ezen a hétvégén indítottam egy új Facebook csoportot. V.I.P – Veszprémi Ingyenes Programok. Ideje volt már összegyűjteni a város ingyenes programjait. Egyelőre elég kezdetleges, kevés a tag és a bejegyzés, de lesz még jobb is… 🙂

És mi lesz a következő napokban, hetekben?

  • 13. péntek, mindig izgalmas nap. 🙂
  • 3 társasjátékos esemény már fix: 11-én az új hely kipróbálása a szerdai csapattal, 14-én szombaton az egyesületi nagy társasjáték, és 18-án a közösségi térben játszunk a szerdai csapattal.
  • 18-ától 21-éig pedig megint itt lesz az utcazene fesztivál. Soha nem hagynám ki… 🙂
Nyári(?) élmények