Mi ez a blog?

Ez a blog egy új kezdeményezés. Alapvetően a Szép világunk magazin adta az ihletet, de nekem nincsenek olyan nagy terveim, hogy az egész világot bemutassam. Én csak a saját kis világomat mutatom be, hasonló képes bejegyzésekkel, mint a Szép világunk (természetesen csak saját képekkel), és annak is csak a jó oldalát, a pozitív élményeket. Ebben is hasonlítani szeretnék a már említett honlapra, vagy akár a Derűlátó blogra, illetve a Pozitív Beállítottságú, Optimista és Céltudatos Emberek Közössége nevű Facebook csoportra. Itt jelennek meg majd a saját pozitív képeim a saját szép világomról, a saját élményeimről. Ezért is lett Élményképek a blog neve.

Reklámok
Mi ez a blog?

Év- és hónapfordulók

Mostanában 3 fontos dátum is van. Tegnapelőtt (szeptember 6-án, csütörtökön) volt 10 hónapja, hogy meghalt az apám. Tegnap (szeptember 7-én, pénteken) volt 2 éve, hogy kiléptem mindkét egyesületből, ahol addig tag voltam. És a jövő héten (szeptember 11-én, kedden) lesz 1 éve, hogy a mostani munkahelyemen dolgozom. Menjünk végig dátum szerint az év- és hónapfordulókon.

A haláleset 10. hónapfordulója csakis azért fontos, mert a hagyatéki ügy még most, 10 hónap alatt sem zárult le. Eleve 7 és fél hónap kellett a közjegyzői hagyatéki tárgyalásig. Az önkormányzatnál ültek fél évet a hagyatéki leltáron (nem is értem, mi tartott addig), majd a közjegyzőnek is beletelt néhány hétbe, hogy értesítsen minket, és végül  a november 6-ai halálesettel kapcsolatban, június 20-án volt a közjegyzői hagyatéki tárgyalás. Ott kiderült, hogy van még egy jelentkező a vagyonra, ezért ügyvédet kellett keresni, és éppen csütörtökön, a 10. hónapfordulón tudtam meg, hogy jövő héten kapunk idézést. Az a szeptember 10-ei hét lesz, és általában ahhoz képest 2 hét a hagyatéki tárgyalás, tehát valószínűleg a 24-ei héten lesz. Azon a héten, amikor 26-án szerdán születésnapom lesz. (Ha valakit érdekel, a 38.) Ha ott sikerül megegyezni, akkor lezárul az ügy, már “csak” be kell jegyeztetni a tulajdonjogot, de ha nem sikerül, akkor bíróságra kell menni, és az is még legalább 1 év…

És ha már év- és hónapfordulók, és születésnaphoz közeli hagyatéki tárgyalás: apám érdekesen tudta “időzíteni” a halálát. Persze tudom, hogy nem szándékos, de akkor is. November 6-án halt meg, 7-én volt a nagynéném születésnapja. (Apámnak 2 húga van, az egyikük elég sokat foglalkozott vele, ő ápolta az utolsó napokban a legtöbbet, és az ő születésnapja van november 7-én.) A temetés pedig november 16-án volt. Az előző barátnője (a válóok) születésnapján. A legutóbbi, 2-es számú barátnőnek meg (aki most követelőzik) november 17-én van születésnapja (ezt a hagyatéki tárgyaláson tudtam meg). Azt nem tudom, hogy a válóok nő ott volt-e a temetésen, csak a lányát láttam, ő nem tűnt fel nekem a tömegben, de az újabb barátnő ott volt a fiával és a lányával.

Mivel elég sok bizonyítékunk van az igazunk mellett, írásos dokumentumok formájában, remélem, hogy a másidk hagyatéki tárgyaláson megyegyezés születik, vagyis a követelőző eláll a követelésektől, és nem kerül bíróságra az ügy. Persze esélyes, hogy a bíróság  nekünk ad igazat, de nem kellene évekig húzni az ügyet… És remélhetőleg rá tudjuk venni a közjegyzőt, hogy legalább arról hozzon határozatot, amiről nincs vita, hogy legalább azt megkaphassuk.

Érdekes, hogy a 6-ai hónapforduló után a 7-ei évforduló is valaminek a végét jelenti. 2016 szeptember 7-én léptem ki 2 egyesületből is. Egy zöld szervezetből és egy társasjáték egyesületből.

A zöld szervezetben nem csak tag voltam, hanem több éves önkénteskedés után felvettek közfoglalkoztatásba, de már augusztus 1-jén megszűnt a munkaviszonyom, mert a “kedves” elnök asszony elfelejtett megosztani velem egy fontos információt, és anélkül csak úgy tudtam intézkedni egy dologban, hogy nem tetszett neki az eredmény. Pedig ha tudtam volna azt a dolgot, akkor neki tetsző módon is tudtam volna intézkedni. Szabadságon volt, én tartottam a frontot egyedül, és engem hibáztatott a történtekért, amikor én a legjobb tudásom és képességeim szerint oldottam meg a helyzetet. Csak éppen más és más lett volna a megoldás az információ birtokában és anélkül. Már akkor, 2016. augusztus 1-jén elkezdtem gondolkodni azon, hogy ezek után tag maradjak-e a zöld szervezetben.

A társasjáték egyesületben ott voltam a 13 alapító tag között. Teljesen egyértelmű volt, hogy ki lesz az elnök, de az alelnök már kevésbé. Választottunk egy egész normálisat, de ő néhány hónap múlva lemondott. És aki jobb híján a helyére került, az káoszt csinált… (Azóta már helyette is van más.) 2016. nyarán bevezették, hogy a játékmesterek nem vehetnek ki önállóan játékot a készletből, hanem egy erre kijelölt személytől kérniük kell, és még azt is felírják, hogy ki mit vitt ki. A játékok biztonságára hivatkoztak, pedig nem ezen múlik. És ezzel csak feleslegesen megalázzák a játékmestereket, mert nem bíznak bennük, hogy tudnak vigyázni a játékokra. Pedig tudnak. Nekem több javaslatom is volt ehelyett a rendszer helyett, de nem fogadták el, ragaszkodtak a hibás elképzelésükhöz, a bizalmatlanság alapú rendszerhez. És csak jóval később tudtam meg, hogy az akkori alelnök ötlete volt ez, akire az elnök valamiért jobban hallgatott, mint amennyire érdemes volt. Pedig én figyelmeztettem előtte az elnököt, már 2016 tavaszán, hogy ne engedje ezt az embert nagyon elszabadulni az egyesületben… Mivel játékmester voltam, engem is érintett ez a rendszer, és nem hallgattak rám (sőt a legrosszabb, hogy ki sem próbálták az ötleteimet, pedig a kipróbálás nélküli elutasítás súlyos hiba: nem parktikus, mert nem tudhatjuk előre, hogy tényleg rossz-e az ajánlott módszer, nem tisztességes, főleg úgy nem, hogy éppen ők kérték ki az önkéntesek véleményét, de minek kérték ki, ha úgysem próbálják ki, és nem is demokratikus), úgy gondoltam, hogy kilépek az egyesületből, és nem leszek sem tag, sem önkéntes, sem játékmester. És jól tettem, mert a rendszer azóta is fennáll.

A játékmestereket megalázó, bizalmatlanság alapú rendszer miatt 2016. szeptember 7-én kiléptem a társasjáték egyesületből, és mivel már augusztus 1-jeétől gondolkoztam kilépésen, úgy gondoltam, hogy legyen meg minden egyszerre, kiléptem a zöld szervezetből is. Onnan nem azonnal, hanem azt közöltem velük, hogy 2017-es tagdíjat már nem fizetek (amiből elvben automatikusan következne, hogy 2017 január 1-jével megszüntetem a tagságomat), de mindenféle adminisztrációs hibák miatt csak 2017 áprilisában sikerült végleg kilépnem, de még szeptemberben is kaptam tőlük közgyűlési meghívót…

Most már nem vagyok tag semmilyen egyesületben és jó ez így. A társasjáték egyesület havi rendezvényeit még látogatom, néha a zöld szervezet nagyobb eseményeit is (az utolsó talán a 20. születésnapi ünnepség  volt 2017. decemberében, azóta nem sok nagy eseményük volt, vagy nem jutott el hozzám a hír), de már nem vagyok sem tag, sem önkéntes egyikben sem, és jó ez így.

A társasjáték egyesület alapvetően jól működik, mert jó elnökük van (és nagy szerencse, hogy alkalmas, mert nem is lehetne más elnök, egyrészt azért, mert az ő ötlete volt az egyesület, ezért nem lenne tisztességes mást választani, amíg ő vállalja, másrészt azért, mert a társasjáték-kiadó cégén keresztül ő a szponzor is, ezért nem is érdemes leváltani az egyesület éléről, amíg működik a cég, és az együttműködésnek is jót tesz, ha a cég és az egyesület egy kézben van), csak egy-két dolgot kellene javítani, főleg a bizalmatlanság alapú rendszert, de az irány alapvetően jó.

De a zöld szervezetben már akkor, 2016. szeptemberében úgy gondoltam, ahogy még most is, hogy ha a páros években tartott elnökségi választáson, 2018-ban újraválasztják az egyesület elnökét, akkor 2020-as választás már nem lesz, mert addigra megszűnik az egyesület. Úgy értesültem, hogy idén tavasszal újraválasztották a “kedves” elnök asszonyt, és valóban egyre kevesebb jelét látom annak, hogy működne az egyesület. Vannak még próbálkozások, volt pl. idén is tábor gyerekeknek, de pl. a piacuk is egyre kisebb lesz, és egyre kevesebb környezetvédelmi kampányt és eseményt hirdetnek, egyre kevesebb alkalmazott és önkéntes van náluk, és egyre kevesebb hírt kapok róluk. Most is azt mondom, ha így folytatják, 2020-as elnökségi választás már nem lesz, mert addigra nem lesz egyesület.

A harmadik fontos esemény végre nem valaminek a végéről, hanem valaminek a kezdetéről szól, bár ehhez is le kellett zárnom valamit. A diplomás korszakomat. Tavaly nyáron visszaküldtem a diplomát az egyetemre, hogy más munkát is vállalhassak. Sikerült is elhelyezkednem. A diplomát sajnos hazaküldték, de már 1 éve ennél a cégnél dolgozom. Ez nálam már elég hosszú távnak számít. 🙂

Erről az újrakezdésről szívesen tartottam volna nyilvános előadást egy eseményen, ami pontosan 4 hét múlva, október 6-án szombaton lesz, de nem választottak ki előadónak Újrakezdés témában. Pedig van egy-két téma az előadások között, ami kevésbé kapcsolódik az újrakezdéshez, mint az enyém. Az enyém az kiválóan beleillik a témába: megszabadultam valamitől, hogy mást csinálhassak, mint addig, és sikeresen el is helyezkedtem. Mi ez, ha nem újrakezdés? És mitől újrakezdés ez vagy ez? Nem értem…

De ha már kezdet, vég, lezárás és újrakezdés (szeptemberben, a születésem hónapjában): most itthon is átalakulnak a dolgok. Ablakcsere volt hétfőn (szeptember 3.) Néhány kép az új ablakomról.

Ezen kívül fürdőszoba- és erkélyfelújítás is van nálunk.

A fürdőszoba csütörtök esti állapota:

Látszik, honnan szedték le a csempét. Csempe még nincs, de a fürdőkád már bent van. A péntek esti állapot:

Photo11937

Az erkélyen járólap lesz, így néz ki:

Photo11938

A fürdőszoba pedig így lesz kicsempézve egyféle egyszerű csempével, és egyféle díszítő, mintás csempével:

Remélem, hamar elkészül a felújítás és örülhetek a szép új fürdőszobának. 🙂 Legközelebb már a kész állapotról teszek fel képeket.

És mik a terveim a következő néhány hétre? Még nem tudok mindent. Ami már biztos: a jövő héten még tart ez a felújítás. De 2 programom is lesz: 12-én a szokásos szerdai csapattal, 16-án vasárnap pedig az egyesülettel lesz társasjáték, ahol jó lenne egy bizonyos játékot nyerni a tombolán…

Minden ősszel új játékot adnak ki. (Nem az egyesület, hanem az elnök cége, de az egyesületben lehet megnyerni tombolán.) A tavalyelőttit megnyertem tavaly áprilisban, de azóta már el is adtam. A tavalyit viszont még nem sikerült megnyernem a tombolán, és most lesz rá az utolsó esélyem, mert októberben nem szokott lenni társasjáték délután, novemberben pedig már az új, idei játékot sorsolják a tombolán. De tudom, hogy kivel kell játszanom, ha nyerni szeretnék! 😀

Különös véletlen, de az utóbbi 4 hónapban bevált. Májusban és júliusban nyertem legutóbb, és mindkétszer ugyanazzal a játékmesterrel játszottam a legtöbbet. Májusban játszottam vele és nyertem, júniusban nem játszottam vele és nem nyertem. Júliusban megint vele játszottam és nyertem, augusztusban mással játszottam és nem nyertem. Szeptemberben vele kell játszanom, hogy végre megnyerjem azt a játékot! 🙂 Jobb játék, mint a tavalyelőtti. Remélem, hogy az idei is jó lesz, arról még semmit nem tudok. (Júliusban mondtam is ennek a játékmesternek, hogy szerencsét hozott nekem, már 2-szer nyertem, amikor vele játszottam. A játékokat és a játékemestereket is 1-től 6-ig értékeljük minden játék után. És  mondtam ennek a szerencsehozó játékmesternek, hogy ha még játszom vele és nyerek a tombolán, akkor minden játékhoz 6-osokat írok be neki. Mire ő: “Tombolától függetlenül is!” 😀 ) Remélem, most az utolsó esélyemmel nyerek tombolán olyan játékot, mert igaz, hogy elég egyszerű és csak 2 személyes, de tényleg jó játék. Itthonra jó lesz. 🙂 Ha nem nyerek, akkor lehet, hogy 17-én hétfőn megveszem az egyesület elnökének kis játékboltjában. Bár fura lesz ismerőstől pénzért vásárolni…

A jövő hét utáni, 17-ei hét egyelőre csendesnek és eseménytelennek tűnik, de a 24-ei héten még lesznek események. 26-án szerdán a születésnapom, amit 30-án vasárnap ünnepel a család, közben valamikor hagyatéki tárgyalás, valószínűleg azon a héten (majd megírom itt hozzászólásban az időpontot és bejegyzésben az eredményét is, ha lesz), és hétvégén 29-30-án még kirakodóvásárt is nézünk családilag a belvárosban.

Év- és hónapfordulók

Elpusztult a nyár

Vízbe fulladt. Ma szeptember 1-jén délután és este özönvízzel jött az ősz.

Ma délután még el tudtam menni a könyvtárba, ki is hoztam 1 könyvet, egy “költőmata” nevű verskérő oldal verseiből összerakott kötetet (beleolvasgattam, de még nem értem a végére, viszont ennek hatására ma már én is kértem tőle verset, kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg, és mit tud írni a témáról) , de utána, amikor már itthon voltam, elromlott az idő.

De ha már verseskötet és szeptember 1., nekem is van versem erről a napról, amit 4 éve írtam és 2 éve a Facebookon is közzétettem, a vers keletkezésének történetével együtt.

Szeptember 1.
A nyár minden napján vidámak vagyunk,
De ilyenkor előjön minden bajunk.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
A sok diák még az udvaron áll,
Az osztályból új tankönyvek szaga száll.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Sok tanár mosolyog és integet,
Adhatnak rosszabbnál rosszabb jegyet!
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Az igazgató most beszédesebb.
Mosolyog, hogy újra eljöttetek.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Mostantól mindennap kapsz jegyeket,
A bukást épphogy elkerülheted.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Ha nyáron ballag már a vén diák,
Gondoljuk: Megúsztuk!
Mondjunk hurrát!
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.

2014-ben írtam ezt a verset egy internetes magazinnak. A magazin címe Uploaded Magazin, és nem tudom, hogy most még létezik-e a magazin… 15-22 éveseknek szólt, tehát középiskolás és egyetemista korosztálynak.

A magazin téma megkötés nélkül várt verseket az augusztus-szeptemberi számba. Ebben a 2 hónapban 2 nevezetes nap van, az egyik augusztus 20, arról is írtam verset, a másik szeptember 1. (És persze van még szeptember 26, de azt hiszem, az csak nekem fontos. 😉 )

Gondoltam, hogy írok egy verset a magazinnak szeptember 1-ről, de ez nehéz feladat volt, mert még csak július volt. (Júliusban kellett verset írni, hogy augusztus elején megjelenjen.) Először leírtam a nyilvánvaló tényt: “Szeptember elseje, tanárok ünnepe”, majd rájöttem, hogy ennek ugyanaz a ritmusa, mint az “Ünnepek ünnepe, karácsony éjjele”. (Ünnepek ünnepe, a 100 Folk Celsius karácsonyi dala.

Mikor is jutna eszembe egy karácsonyi dal, ha nem nyáron? 😀 ) És amikor erre rájöttem, ennek a dallamára írtam meg az egész verset! De a Költőmata kötetben egyik-másik vers még az enyémeknél is jobb. 🙂

A könyvtárból hazafelé már pusztulást fényképeztem. A múltkori X-akták megoldódtak. Megtudtam, hogy kerékpárút épül azon a szakaszon, azért vágták ki a korábban piros X-ekkel megjelölt fákat.

Néhány fénykép a pusztításról:

Kivágták a fákat, bokrokat, de a szemetet senki sem szedte össze. Most bújt elő minden, amit a bokorba dobtak. Mint tavaszi olvadáskor a sok hó alá rejtett lom.

Photo11911

Még további fák helye…

Sok egészséges fákat kivágtak, de meghagytak néhány beteg, száraz példányt kerítésen belül…

A többi képen újabb kivágott fák. De az is látszik, hogy az erdőgazdaság központjánál már elkezdték az építkezést…

A délután és az este viharral folytatódott. Többszöri rövid megszakítással kb. 17:00 óta esik az eső, özönvízszerűen, néha jéggel, hol kisebb, hol nagyobb széllel, villámokkal. Az első kép akkor készült az erkélyről, amikor kezdődött. A második már kb. 20 perccel később a csukott erkélyajtón keresztül. A harmadik még negyed órával később az ablakomból. Nem sokat lehetett látni szabad szemmel sem, főleg csak a vízfüggönyt…

Szeptember elsején délután ezzel a nagy jégesővel, villámlással, özönvízzel Veszprémben vízbe fulladt a nyár. Remélem, szép ősz lesz majd. 🙂

Elpusztult a nyár

Termések

Az utóbbi 2 hétben nem igazán történt velem említésre méltó esemény. Sem jó, sem rossz. Ezért nem is írtam ide. Valahogy mintha minden várna valamire… Mint az időjárás. Esős hétvégét jósoltak, és többször is ijesztgetett az eső, de volt napsütés is, és nem akart igazán esni. Nem volt semmi komoly. Majd talán holnap. Valami ilyesmi a hangulat az életemben. Nem vihar előtti csend, mert viharra nem számítok mostanában, hanem olyan, mintha minden függőben lenne, minden a háttérben alakulna. (Konkrétan van is egy dolog, ami a háttérben alakul, de arról majd szeptember második felében mesélek itt, ha bejön a tervem.)

Minden egy kicsit bizonytalan… Most 2 hétig még a szerdai társasjáték is, augusztus 29-én és szeptember 5-én sem tudjuk igazán, hol legyünk, szeptember 12. a biztos, de bizonytalan a folytatás utána is (visszamegyünk-e a szokásos helyünkre? leszünk-e elegen? visszatérnek-e közénk emberek, vagy marad a 3 fős “kemény mag?”), de majd kialakul. Itthon sincs semmi izgalmas, a hagyatéki ügy is csak húzódik (2 hónapja voltunk közjegyzőnél, 1 hónap határidőt adott, hogy elmenjünk ügyvédhez, aztán majd lesz második hagyatéki tárgyalás, de még az időpontja sincs kijelölve, pedig már kb. 1 hónapja és 1 hete minden papírt beadtunk, amit kellett, nem is értem, mi tart 1 hónapig egy időpont kijelölésen…), és általában sem sikerülnek most a nagyobb dolgaim (lásd novellapályázat, TEDx előadói jelentkezés), meleg víz sem volt a héten kedd reggeltől péntek estig, de azért vannak kisebb-nagyobb örömeim az életben. Itthoni és szerdai baráti társasjátékozások, könyvtári könyvek, kint lenni a szabadban, ha jó idő van hétvégén, kisebb-nagyobb önkéntes feladatok, amiben számítanak rám (és azért is jó, mert így jutok el jó programokra, legutóbb pl. 2 hete egy Örömünnep nevű eseményre), stb. Igyekszem meglátni az élet jó oldalát. 🙂

Most minden alakul, változik, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Úgy, mint a természetben is. Most éppen évszakváltás jön, elkezdtek teremni a fák is a lakótelepen. Egyik-másik termés már beérett, a többi még nem, de majd beérnek azok is. És remélem, az én életemben is beérik egy-két dolog. Ha lesz bármilyen változás, majd beszámolok róla itt is. De egyelőre csak a fák terméseit fényképeztem. Mind itt terem a lakótelepen. A képeket véletlenszerű sorrendben mutatom be, kivéve ezt az egyet. Emiatt a Klapka utcai fa miatt csináltam az egészet, de élőben sokkal szebb, mint a képeken.

Photo11722

A többi kép róla:

És a többi fa a lakótelepen:

Ennyi volt az évszakváltó bejegyzés, legközelebb valószínűleg szeptemberben jelentkezem, talán akkor már konkrét eseményekkel.

Termések

Sok piros X

Pénteken a belvárosban jártam, és onnan hazafelé fényképeztem néhány fát. A Jutasi út páros oldalán a már bezárt és lebontott Gyermekek háza (még régebbi nevén: Úttörőház) helyétől kezdve egészen a sportpályán túl (addig a sorházig, ahol az utánfutó-kölcsönző is van) sok fára tettek nagy piros X-et. Sőt, jelzőkarók is vannak az úton. Mintha valamilyen telekhatárt vagy közművesítést jeleznének…

A jelzőkarók előbb kezdődnek (már a buszpályaudvarral szembeni parkban, annak is a 9 emeletes felőli szélén), és tovább is tartanak (az említett sorház Barátság-park felőli végén, a nagy fa tövében is van még 1 karó), és valahogyan összefüggenek az X-ekkel, mert a jelzőkarók vonalától, ami kb. egybeesik az épületek kerítéseinek vonalával, egészen a járdáig minden fára piros X került. Különböző korú, fajtájú, méretű és egészségi állapotú fákra, a facsemetétől a szép nagy egészséges példányokig. De a járda külső szélén, az úttest felőli fákon már nincs piros X.

Vajon mit jelentenek ezek az X-ek? Remélem nem azt, hogy ezek útban vannak valakinek vagy valaminek, és kivágásra kerülnek, mert ahhoz túl sok fát jelöltek meg. Ha ezeket mindet kivágnák, nem is maradna fa és árnyék azon a szakaszon… Hasonló lenne a 2013 végén elkövetett Május 1 utcai pusztításhoz…

Az első jelzőkarót a buszpályaudvarral szembeni park szélén láttam.

Jelzőkarók sora az első X-es fáig…

… és azon túl.

Sorakoznak az X-es fák egy teljes útszakaszon… Itt nincsenek jelzőkarók, mert kerítés van abban a vonalban.

A bokrot is bepirosozták?

Újabb X-es fák sorakoznak…

De ami a járda külső felén van, az úttestnél, az nem X-es.

Újabb X-es példányok a bokroktól a facsemetékig…

És a csemetéken túl is vannak megjelölt fák, egyesével vagy kisebb csoportokban.

Ebben a facsoportban 9 X-es fát számoltam meg…

És még van folytatás…

Photo11662

A sportpályán újra elkezdődnek a jelzőkarók.

Szerencsére ezeket a nagy fákat nem X-elték meg.

Az utánfutó-kölcsönzőnél megint folytatódnak a karók…

És még egy X. Az utolsó.

A környék legszebb nagy, magányos fája szerencsére nem kapott X-et, de előtte is, mögötte is van jelzőkaró. Csak nehogy megsértsék a gyökerét valamilyen közművezetékkel… (Amekkora a lombja, akkora a gyökere is a föld alatt!)

Az X-es fák és jelzőkarók sora itt véget ér. Valaki tudja, mi lesz, vagy bekerül a történet az X aktákba?

Sok piros X

Társasjáték és környezetvédelem

Szeptemberben 38 éves leszek. Eddigi életem során már sok minden voltam, pl. Mensa-tag is. (A Mensa egy olyan klub, ahová IQ teszt alapján a felső 2% léphet be.) Ott, a Mensában volt egy lista a tagokról. Egy olyan lista, amelyhez hasonló szerintem létfontosságú lenne minden klubban, egyesületben. Ebben a listában minden tag benne volt, és minden tag megkapta. Sok hasznos információ volt benne a tagok közti könnyebb kapcsolatteremtéshez. Fénykép, név, születési dátum, mindenféle otthoni és munkahelyi elérhetőségek (cím, telefon, e-mail, munkahely neve, címe, tag munkahelyi beosztása, munkahelyi telefon, munkahelyi e-mail cím), és 2 olyan rovat, ami talán a legtöbbet mondja el az emberről. Szakterület és hobbi. Nekem a szakterületem a környezetvédelem (legalábbis papíron), az egyik hobbim pedig a társasjáték. Külön-külön mindkettőben jól érzem magam, de még soha nem gondoltam rá, hogy összehozzam egymással a kettőt.

Környezetmérnökként ugyan nem voltam túl sikeres az elhelyezkedésben (ezért tavaly nyáron vissza is küldtem a diplomát az egyetemre, hogy mást is vállalhassak, de aztán hazaküldték, viszont addigra már elhelyezkedtem másban), de azért többé-kevésbé mindig sikerült a szakma közelében maradni. 2011-től 2013-ig pl. környezetvédelmi szakmai blogot írtam egy Felsőfokon nevű oldalon (Magyarország legnagyobb szakmai blogmagazinjában), ahol 2011-ben és 2012-ben is kaptam elismerő oklevelet, és többször is vezettem a környezetvédelem szakterületet. Ez ugyan nem járt jövedelemmel, de annyira komoly tisztség volt mégis, hogy 2012. nyarán még egy szakmai gyakorlatos hallgatóm is volt, aki környezetvédelmi blogírással teljesítette a gyakorlatát. De nem csak elméletben, hanem egészen emberközelben is volt közöm a környezetvédelemhez. Veszprém megye legnagyobb zöld szervezetében, a Csalán Egyesületben voltam előbb önkéntes, majd 2014-től 2016-ig közfoglalkoztatott. Napi szinten foglalkoztam az egyesület dolgaival. Így mindenbe beleláttam, ami az egyesületben történt, és a környezetvédelem több területén is a hétköznapi ember számára is hasznosítható, gyakorlati ismereteket szereztem.

Társasjátékosként ugyan nem vagyok a legnagyobb gémerek között, és nem vagyok igazi gyűjtő, általában elég véletlenszerűen jutok játékokhoz, de valamivel több játékom van, mint az átlagnak, és talán többet ismerek, mint mások. Persze én is ismerek olyan embereket, akiknek nagyságrendileg több játékuk van, mint nekem, és még többet ismernek, de mégis valamivel az átlag felett vagyok. Voltam játékmester is társasjáték-egyesületben, és még ma is többé-kevésbé szervező vagyok egy Társasház nevű veszprémi csapatban. (A szervezés csak annyiból áll, hogy megbeszéljük, ki tud jönni, kiírjuk Facebookra is az eseményt, és mindenki viszi a saját játékát, amit általában a játék tulajdonosa magyaráz el játékmesterként a többieknek. Legtöbbször én szoktam megkérdezni a csapatot, hogy ki jön, én írom ki Facebookra az eseményt, és hacsak nem közvetlenül munkából megyek játszani, akkor mindig viszek játékot is.) Nem vagyok nagy híve a játékok elemzésének, szerintem egy játékot csak játszani kell, és nem beskatulyázni, hogy most éppen milyen téma, mechanizmus, kivitel, stb., ezt meghagyom a District D10-nek (korábbi nevén K10 Klub), akikkel ebben nem is értek egyet (szerintem ez mind nem fontos, nem ezektől lesz jó egy játék, mert bármilyen témában, bármilyen mechanizmussal lehet készíteni jobb és rosszabb játékokat is, és szerintem éppen az a jó, hogy nincs rá általános recept, mitől lesz jó egy játék, mert ha lenne, akkor nagyon egyforma játékok készülnének, és megunnánk), de a munkájuk lényegi részét, a játékok blogbejegyzésben és sok más módon történő ismertetését, bemutatását csak támogatni tudom.

Az eddigiekből talán kiderült, hogy környezetvédő és társasjátékos is vagyok, ezért vállalkoztam erre a bejegyzésre. És igaz ugyan, hogy a játékokat nem kell elemezni, de most egy szempontból mégis megteszem. Környezetvédelmi szempontból. Mennyire környezetbarát hobbi a társasjáték? És mennyire nem az? Társasjátékozzon-e egy környezetvédő? Mitől lesz zöldebb az egyik játék, mint a másik (a festéken kívül)? Ne legyenek illúzióink, a társasjátékot is emberek alkották, ezért ennek is vannak környezeti hatásai!

Milyen környezeti hatásai lehetnek bármilyen terméknek? Előbb-utóbb mindenből hulladék keletkezik, de lehet más környezeti hatás is: levegő-, víz- és talajszennyezés, zajártalom, stb.

Mikor keletkezhetnek ezek a hatások? A termék gyártása során, használat közben, és a termék elhasználódása után.

A társasjáték nagy előnye az ember által gyártott termékek többségével szemben, hogy használat közben legtöbbször nem keletkezik káros környezeti hatás. Gyártás közben persze igen, és a játék elhasználódása után is lehetnek káros hatások (leginkább hulladék), de a társasjátékok használata általában nem jár káros kibocsátásokkal. A környezetvédők általában az elektronikai játékot és a társasjátékot szokták összehasonlítani: az elektronikai játék vagy hálózati árammal, vagy elemmel/akkumulátorral működik. Tehát vagy hálózati áramot fogyaszt, amit ma részben égetésen alapuló erőművekkel, részben atomenergiával termelnek meg (mindkettő nagy mértékben káros a környezetre), vagy veszélyes hulladéknak minősülő használt elem vagy akkumulátor keletkezik. A társasjátéknak ilyen hatásai nincsenek, játék közben legfeljebb a játékosok fogyasztanak (persze csak vigyázva, az ételt-italt jobb távol tartani a társasjátéktól, nehogy valami a játékra boruljon, kenődjön, stb., ezért sok helyen tiltják is a játékasztalnál történő fogyasztást), és általában hulladék sem keletkezik. (Kivéve ha van a játéknak valamilyen egyszer használatos része, pl. pontozólap, vagy eleve az egész játék egyszer használatos, ami mostanában divat, legacy néven.) A társasjáték tehát környezetbarátabb hobbi, mint az elektronikai játék, amellett, hogy közösségi élménynek is jobb.

Mi befolyásolja, hogy mennyire környezetbarát egy társasjáték?

  • A felhasznált tartozékok száma. Nem mindegy, hogy 12 vagy 120 kártya van-e egy játékban. Nyilván 120 kártya 10-szer annyi gyártási hulladékkal jár, mint 12, és elhasználódás után is 10-szer annyi hulladék keletkezik belőle.

  • A játék részeinek anyaga. A fából készült részek (pl. jelölők), vagy az eleve fából készült játékok a leginkább környezetkímélők, a papír inkább csak akkor, ha újrahasznosított (ami biztosan előfordul, de sokszor elég nehéz kideríteni, hogy a játéktáblát vajon újrahasznosított papírból gyártották-e), de a legrosszabb a műanyag. A műanyagok gyártása is sok káros anyag felhasználásával jár, hulladékként is nehezen bomlanak le, több száz évig szennyezik a környezetet, és az ártalmatlanításuk módjai (pl. égetés) is sokkal nagyobb környezeti hatással járnak, mint pl. a papír esetében. Persze a műanyagokat is újra lehet hasznosítani, de pl. az újrahasznosított műanyag is szennyezőbb, mint pl. az újrahasznosított papír. Tehát jó, ha a játékban minél kevesebb műanyag rész van. A játéktábla inkább papír legyen, mint műanyag, a jelölők is lehetnek kis kartonpapír korongok, vagy fakockák, a játékosokat jelző figurák is inkább fából legyenek, mint műanyagból, és a játék dobozának sem kell feltétlenül műanyagnak lennie, még a doboz rekeszei is lehetnek kartonpapírból.

  • A játék élettartama. Ha egy játék gyorsan elhasználódik (könnyen elszakadnak a kártyák, gyorsan lekopnak a pontok a dobókockáról, stb.), akkor hulladék keletkezik belőle. És ha így is jó játék, mert annyira egyedi a mechanikája, grafikája, vagy bármilyen más szempontból élvezetes, akkor újra meg kell venni. És minden egyes megvásárolt játéknak van gyártási hulladéka, és elhasználódás során keletkező hulladéka. A társasjátékok világában talán még nem jellemző a tervezett elavulás (hogy azok az eszközök, amelyek gyerekkoromban még 10-20 évet bírtak, most már csak 1-2 évig működnek, hogy minél többet kelljen venni belőlük, amiből profit keletkezik a gyártónak, és szennyezés a környezetnek), de minél tovább tudunk használni egy játékot, annál jobban kíméljük a környezetet is, a pénztárcánkat is, és annál tovább élvezhetjük a játék örömét is. Ezért érdemes néha akár a 20-30 éves klasszikus játékokat is elővenni, és játszani velük. És ha már nem játszunk egy játékkal (meguntuk, vagy eleve nem jött be, vagy nincs már meg az a csapat, akikkel játszani szoktuk), akkor jobb eladni, elajándékozni, mint kidobni, mert ezzel is növeljük a játék élettartamát. Ha mi már nem játszunk vele, más még játszhat, akár évekig is.

  • Gyűjtőszenvedély és „kényszervásárlás”. Attól is függ a környezeti hatás, hogy volt-e értelme legyártani egy játékot. Ha csak azért vettük meg, mert ez a legújabb, és ki akarjuk próbálni, aztán 1-2 játék után ott porosodik a polcon, mert van még újabb, az nem éppen környezetbarát hozzáállás. Ilyenkor azt a játékot 1 játék kedvéért kellett legyártani, 1 játék kedvéért szennyeztük gyártási hulladékkal a környezetet. Ez nem éri meg, sem a pénztárcánknak, az egyre újabb játékokra kiadott pénz miatt, sem a környezetnek. Ha csak kipróbálnánk egy játékot, pl. azért, mert az a legújabb, akkor inkább menjünk társasjáték klubba, ahol a játékmester elmondja a szabályokat (könnyebb és gyorsabb, mintha nekünk kellene önállóan átolvasni és értelmezni a játékszabályt, ami 1 oldaltól akár 50 oldalig is terjedhet), és anélkül próbáljuk ki a játékokat, hogy megvennénk (így pénzbe sem kerül), és elég lehet 50 vagy 100 próbálkozó játékosnak összesen 1 db játékot legyártani, nem kell mindegyiknek 1-et, vagyis összesen 50 vagy 100 játékot gyártani, így nagyságrendekkel kevesebb hulladék keletkezik. Ezért ne vásároljunk kipróbálás céljából játékot! Csak akkor vegyünk meg egy játékot, ha rendszeresen játszunk is vele! (Ez az elv hasonló az élettartam kapcsán leírtakhoz: minél többször játszunk egy játékkal, annál jobb a környezetnek.)

A társasjáték tehát nem tartozik a környezetre legveszélyesebb hobbik közé, de azért ezt is le kellett gyártani, ennek is vannak környezeti hatásai. Foglaljuk össze még egyszer, mit tehetünk, hogy társasjátékosként is kíméljük a környezetet!

  • Kevés tartozékkal is lehet jó játékot készíteni! (Ez főleg a játékok tervezőinek szól.)

  • Kerüld a műanyagot! Inkább fából vagy papírból készült játékokat vegyél!

  • Tartós, hosszú életű játékot vegyél! Kerüld az egyszer használatosakat!

  • Csak azt vedd meg, amivel rendszeresen játszol is!

  • Ha meguntad a játékodat, ne dobd ki! Add el vagy ajándékozd el! Más még játszhat vele!

És most lássuk az én játékaimat a környezeti hatásuk szerint!

400 társasjáték: Közepesen környezetbarát. Photo9984Van benne minden, fa, papír, műanyag, de utóbbi a legkevesebb. Előnye, hogy nem kell a sok játékot külön-külön megvenni, ezért sokat játszhatunk vele, kb. annyit, mint a különálló játékokkal összesen.

A pók csapdájában: Ez is közepes kategória, de jobb, mint az előző. Photo9151Ebben is vannak műanyag korongok, amivel a műanyag kocka szerint kell lépni (de csak a lépések számát mondja meg a kocka, az iránya tetszőleges). Előnye, hogy tartós, és néha még most is előkerül a családban. Nem tudom, mikor adták ki, de 1987-ben vagy előtte, mert a dobozban van egy felhívás, hogy 1987 végéig lehet fejlesztési javaslatokat beküldeni…

Agent Undercover: Ez is közepes, mert sok kártya van benne, ráadásul műanyag zacskókban, de a kártyák papírból vannak, és nincs más része a játéknak. Photo4313Gyakrabban is előkerülhetne, de 3-8 fős, és itthon általában nincs 3 fő, ahol meg van, ott meg nem mindenki szereti, ezért csak ritkán viszem el.

Aqua Romana: Vannak benne kisebb és nagyobb figurák fából, meg egy játéktábla és sok lapka kartonpapírból. Ebből a szempontól nem rossz. Photo2292Kicsit sok része van ahhoz, hogy igazán környezetbarát legyen, de közepesnél jobb. És sokszor elő is kerül itthon.

Crosstrack: egyáltalán nem környezetbarát, de 1996-os kiadás, akkor még nem tudtam, hogy környezetmérnök leszek, ezért fogalmam sem volt a környezetvédelemről. 1999-ben vettek fel erre a szakra. (Akkor még egyben volt az 5 év egyetem, és 2004-re el is végeztem.) Photo2297Tiszta műanyag, közepesen sok kisebb és nagyobb játékelemmel, de elég tartós, mert már 1996 óta megvan. Most már csak ritkán kerül elő, de itthon is és a Társasházban is jó vele játszani.

Csodakártya: Új szerzemény a kirakodóvásárból, csak 21 db kártya egy textil zacskóban, talán ez a legkörnyezetkímélőbb játékom. Photo11600És többféle játékot is lehet vele játszani. Lehet egyezést keresni az ábrák között, lehet Sudokut játszani vele, van póker változata, és memóriajátéknak is jó. És van is kivel játszani, akár itthon, akár máshol.

Feed the Ducks: Ehhez csak egy játéktáblám van, papírra nyomtatva (fénykép sincs róla), és régi, gyerekkori játékaimból megmaradt műanyag korongok a kacsák. A műanyag korong nem környezetbarát, de maga a játéktábla igen, és az, hogy régi játékból vettem ki a kacsákat, tekinthető akár újrahasznosításnak is, ami egy fontos környezetvédelmi művelet. Egy ideig gyakran előkerült, talán mostanában megint elővehetném…

Le Marché de Samarkand: Közepesen környezetbarát. Elég sok apró része van: kártyák és korongok, de mind papírból, és nincs benne műanyag. Photo8363Tombolán nyertem, de csak francia szabály volt benne, magyar nem, és elég nehéz volt legalább angol nyelvűt találni, amit már le tudok fordítani magyarra úgy, hogy házi használatra jó legyen. (Nem sokkal tudok többet angolul, mint a „Hömpörö apor ündürixi”, de a társasjátékhoz nagyjából elég a tudásom.) A fordításba befektetett energia miatt még megőrzöm, meg hátha lesz kivel játszani, mert 3-5 fő, itthon nincs 3 játékos, és amúgy is csak közepesen jó játék.

Master Crok: Ez is kb. olyan környezetbarát, mint a Csodakártya. Photo5987Több kártyalap van benne, de kisebbek, ezért kb. ugyanannyi papírból készült. Gyakrabban is előkerülhetne…

Mesterlogika: Egyáltalán nem környezetbarát, mert tiszta műanyag, de szerencsére kicsi. Photo2291Ezt is még a környezetvédő korszakom előtt szereztem, tehát elég tartós. Ritkán kerül elő, mert itthon senki nem akar velem játszani (mert a családban én vagyok benne a legjobb, de máshol már találkoztam nálam jobbakkal is), más társaságban meg nem igazán jó a 2 személyes, mert általában többen vagyunk.

Metro: Hasonló összetételű, mint az Aqua Romana, tehát kb. ugyanannyira környezetbarát. Photo2293Sok kis metrókocsi fából, sok kis lapka és egy közepes méretű játéktábla kartonpapírból. Ez nagy kedvenc itthon is, és egy ideig népszerű volt a Társasházban is, talán gyakrabban kellene oda vinnem. Ráadásul elég régóta megvan nekem, talán 6-8 éve, de lehet, hogy 10, tehát elég tartós.

Montego Bay: Közepesnél jobb. Ez is műanyagmentes játék, de sok kis része van fából. Photo5018A nagy játékos figurák is fából vannak, a többi része kartonpapírból. De elég sok kartonpapírból, mert talán ennek a játékomnak van a legnagyobb táblája. Ez sem csak porosodik, hanem néha elő is kerül, tehát ilyen szempontból is jó.

Őseink írása: Ez a memóriajáték lehetne környezetbarát, mert papírból vannak a lapkák, de a doboz belsejében műanyag rekeszben tárolódnak. Photo2300Ezzel rontották el a játékot környezetvédelmi szempontból. Elég tartós, de csak ritkán kerül elő. Gyakrabban is elővehetném.

Police 107: Közepes. A játéktábla papírból van ugyan, de elég nagy, a Montego Bay táblájához hasonló méretű. Photo2295A járműveket szintén kartonpapír lapkákkal jelezzük, ez sem veszélyes, de elég sok van belőlük. A játékosokat műanyag figurák jelzik. 3-6 fő, ezért ritkábban kerül elő, mint szeretném, de nem csak porosodik, néha nagyobb társaságban játszunk is vele, egy időben gyakran elvittem a kis csapatomnak.

Ponder: Ez sem a legkörnyezetbarátabb játék… Tombolán nyertem. A tábla ugyan kartonpapír, de minden más műanyag benne… Photo7787A békák és a tavirózsa-levelek is. De elég gyakran előkerül, mert más szempontból jó játék.

Repello: Ugyanaz az illető tervezte, mint a Pondert (de ezt csak azért tudom, mert egyszer nőnapra utánanéztem, hogy melyik játékomat tervezte nő, és kiderült, hogy csak ezt a kettőt, ráadásul ugyanaz), és kb. ugyanazt lehet elmondani az anyagáról, és a játszhatóságáról. Photo9813Itthon nagyon gyakran előkerül, és elég tartós is a játék, tehát ilyen szempontból nem rossz, de elég sok műanyag van benne.

Rummikub: Ez elég régi játékom, ma már ritkábban játszom, de egy ideig gyakran előkerült. Viszont egyáltalán nem környezetbarát, mert tiszta műanyag. Photo2296De már talán 20 éves is lehet, még a környezetvédő korszakom előtt szereztem, így elég sokáig bírta. Talán nem olyan régi, mint a Crosstrack, de majdnem…

Sárkánytojás Arkham változata: Ezt akkor vettem a társasjáték piacon, amikor a Master Crok játékot, és kb. ugyanazt tudom elmondani róla. Photo5986Elég ritkán kerül elő, gyakrabban is elővehetném (akkor játszottam vele többet, amikor új volt). Tojás nem volt hozzá a piacon, csak a kártyák, de bármivel megoldható…

Speedway Champion: Ezt a motorversenyes játékot tombolán nyertem. Photo6290Néhány hónap különbséggel 2 példányt is, az egyiket már eladtam a társasjáték piacon. A tábla elég nagy (ez is Montego Bay vagy Police 107 méretű), de legalább papírból van. Sok kis kartonpapír lapka is van hozzá. És 4 db nagy műanyag motor + 1 kocsi, amivel a megtett utat mérjük, szintén műanyagból. Nem a legkevésbé környezetbarát játékom, de közepesnél rosszabb. És elég ritkán is kerül elő, mert itthon nem igazán népszerű, és a Társasházban is találtak benne hibát (a mérést a kis mérőkocsival).

Touché: Ez elég régi és viszonylag gyakran játszott játékom, és környezetvédelmi szempontból kb. ugyanaz a kategória, mint a Ponder vagy a Repello. Photo2294Van egy közepes méretű kartonpapír játéktábla és sok kis műanyag rész. Csak ehhez még kártyák is vannak, elég sok, de papírból.

Whitewater: Viszonylag új szerzemény, még keveset játszottam vele, és nem is teljesen műanyagmentes. Photo11264Nagy része papír (játéktábla, részekből összerakva, meg lapkák), de vannak benne műanyag dobókockák az örvények hatásainak megállapításához. Tehát ez is csak közepesen környezetbarát.

Zen Garden: Sok lapka kartonpapírból, jelölő kockák fából, és egy textil zsák a lapkáknak. Műanyagmentes játék, de elég új szerzemény, még keveset játszottam. Photo11398Környezetvédelmi szempontból tehát a közepesnél jobb, talán egy kicsit sok lapka van ahhoz, hogy igazán jó legyen, de nem feltűnően sok, ezért ez nem nagy baj.

Az én játékaim leírásából is látszik, hogy a társasjáték, mint hobbi egy környezetvédőnek is nyugodtan vállalható. A játékok gyártásának vannak ugyan környezeti hatásai, és elhasználódáskor is hulladék keletkezik a játékból (mint akármilyen más emberi termékből), de használat közben nincs káros kibocsátás, és az elhasználódáskor keletkező hulladékok sem minősülnek veszélyes hulladéknak, viszont nagyrészt újrahasznosíthatók. Ezért a társasjátékozást sok más előnye mellett környezeti szempontból is csak ajánlani tudom az olyan napokra, amikor nem lehet a szabadban lenni. Ha lehetünk a szabadban, akkor mindenképpen azt javaslom, esetleg valamilyen kinti játékot, de hűvös, szeles vagy esős napokra a társasjáték környezetvédelmi szempontból is bátran ajánlható.

Társasjáték és környezetvédelem

Szabadság, utcazene és más élmények

Augusztus van. Még alig indult be a nyár, csak július második felére, kb. az utcazene fesztiválra jött meg a jó idő, de a naptár szerint már a vége felé járunk, már a lakótelep utolsó virágzó fái, a japánakácok is kezdenek elvirágozni. (Úgy látszik, a MÁV tervezte az idei időjárást: előbb a tél késett, február végétől március közepéig tartott, aztán a tavasz is később jött, de akkor nagy lendülettel, egy nyárias áprilissal és májussal, majd visszahűlt és a nyár is késett, csak júliusban indult be igazán…) De a japánakácok azért még termőre fordulva is szépek, és más fák is a termésükkel díszítenek. A képek is két különböző fajta fáról készültek, az első a japánakác.

És mit jelent még, hogy augusztus van? azt, hogy már megint 3 hete nem írtam ide, főleg azért, mert nem tudtam megfelelő képi anyagot találni a blogba. Voltam ugyan izgalmas eseményeken, pl. utcazene fesztiválon, de ott nem igazán lehet fényképezni, mert elkerülhetetlenül lennének emberek is a képeken. Egyszer ugyan megoldottam már ezt a problémát, de idén is kb. ugyanazt lehetne bemutatni, a hangulat meg úgysem jönne át a képeken, ahhoz hallani kell a zenét. 🙂 Arra a néhány napra amúgy szabadságot vettem ki, de utána is történtek velem izgalmas dolgok. Most csak pontokba szedve írom le, mert szövegesen hosszú lenne, de remélem, a lényeg így is átjön.

  •  Szabadság:
    • eredetileg szerdától péntekig utcazene miatt (júl. 18-20) akartam kivenni,
    • de egy elintézendő ügy miatt változott a terv: keddtől péntekig (júl. 17-20) mentem volna szabadságra,
    • viszont munkahelyi ügyek miatt a pénteket nem kaptam meg, csak keddtől csütörtökig (jól. 17-19), ez a végleges.
  • Kedd (júl. 17): hagyatéki ügyben kellett ügyvédhez menni.  Azt ígérte, hogy 20-áig, péntekig (határidőig) jelez a közjegyzőnek és nekünk, hogy jóváhagyjuk a közjegyzőnek írt levelet. Nekünk nem jelzett. De a következő hét elején kiderült: még azon a kedden elküldte a közjegyzőnek az e-mailt, csak nekünk felejtett el szólni. A fényképen az ügyvédi iroda látható.Photo11341.jpg
  • Szerdától szombatig: (júl. 18-21) utcazene (kép nincs, túl sok ember volt, de jól éreztem magam)
    • szerdán körbejárkálós nap lenne, olyankor szoktam minden zenekarba belehallgatni egy kicsit, hogy utána már tudjam, kit érdemes meghallgatni. De aznap az Új Nemzedékben is volt program: virágültetés, társasjáték, kiállításmegnyitó játékkal (a képeket kellett bemutatni, mintha árverésen lennénk, de nem volt rá túl sok jelentkező: 4 versenyzőből egyvalaki első díjat kapott, ketten második helyezést értek el, és én lettem az egyik második), később egy kis utcazene (nem sokat voltam ott, csak egy órát maradtam, részben azért, mert elég sötét felhők voltak, vihartól féltem, ami akkor még nem jött, meg amúgy sem vacsoráztam még aznap este, és nem akartam rögtön az első nap 1000-1500 Ft-ot költeni Food Truckra, és a csomagjaimtól is szabadulni akartam, nem érzem jól magam igazán sehol, ha csomag van nálam, pedig 2 is volt: az egyikben vittem az Új Nemzedékbe a társasjátékaimat, a másikban voltak a 2. helyezettként kapott ajándékok, ami nagyon jólesett, csak az utcazenén nem volt hova tenni, ezért csak egy kicsit körbejártam, mindenbe belehallgattam, aztán hazamentem)
    • csütörtök: körbemászkálós nap volt, kihasználtam a Food Truckot, és fél 10-ig maradtam, tovább nem akartam, a pénteki munkanap miatt.
    • péntek: munkahelyről dinnyevásárlás (14 és fél kg), onnan haza, majd utcazene a kis koncertek végéig (még kürtős kalácsot is vettem, de jó zenét is hallottam a kürtős kalácsos mellett, egy műsoron kívüli zenekartól)
    • szombat: sokáig maradtam az utcazenén, a kis koncertek után ott voltam az eredményhirdetésen és a gálakoncerteken is (szakmai díjazott: Funk You! – akik a szatmárnémeti utcazene fesztivál győzteseként jutottak tovább a veszprémi utcazenére, közönségdíjas: Bárterápia – akik a színpadon úgy néztek ki, mint anya és fia [az anya kb. 50 éves plusz-mínusz 3 év, a fia kb. 25-30 közötti], de élőben mindkettőt huszonévesnek néztem, akár egy pár is lehetnek)
    • jók: 21 Gramm Akusztik, Bárterápia, Funk You! Hangover Porch Zombies, Innergarden, Magácska. (Említést érdemel még: Kölyök, LivingRoom)
    • Műsoron kívül jók: a fúvósok, akiknek sajnos nem tudom a nevét (csütörtökön hallottam őket a Hősök Kapujánál, “konzis napokra és albira gyűjtünk” táblával, nagyon profik, modern dalok csak zenével, felismerhetően), Weinkillers (legjobb koncerthangulat, fiatalok 5-en, kürtőskalácsos mellett), Band of Streets (műsoron kívül csütörtökön hallottam őket a Kossuth utca alján, műsoron belül pedig pénteken a szökőkútnál, ahol amúgy is majdnem mindig jó zene volt)
  • 22-én esős vasárnap, itthon voltam – vihar volt, leállt a vezetékes telefonszolgáltatás, és az internet is elromlott, egészen addig akadozott, amíg ki nem jött hozzánk a szerelő.
  • Július 23-án hétfőn már zavart a 3 hete függő értesítésem, ami az e-mail címemre érkezett a NAV-tól, ezért kiderítettem, mi a baj: volt már ügyfélkapum, csak nem aktiváltam, ezért ezt most megtettem, de az értesítés nem volt semmi különös, csak az, hogy mivel május 20-ig nem módosítottam a NAV által elkészített bevallásomat (ilyet is lehet kérni, ez volt a legegyszerűbb), ezért az már végleges bevallás.
  • 24-én kedden közös költség befizetés apámnál, még mindig nem dőlt el a lakás sorsa, ezért is kellett ügyvédet fogadnunk (a részleteket megírtam már korábban), de a közös költséget addig is fizetni kell…
  • 25-én szerdán társasjáték az Új Nemzedékben.
  • 26-án csütörtökön reggel egy harkály végre hagyta magát lefényképezni. Egy kicsit messziről, az igaz, de ennél közelebbről mindig elrepül. Délutáni programom újabb dinnyevásárlás, már idén a 4. (Azóta már 5. is volt.) A fénykép a harkályról készült, sok van a lakótelepen, de nehezen fényképezhetők. Photo11586
  • 28-án szombaton fél 3-ig szerepjátékoztam egy társas- és szerepjátékos csoportban.
  • 30-án hétfőn “Úgy alakult, hogy nem nyitunk ki”, 1 nap szabadságot kaptam a munkahelyemen, vasárnap este jött a telefonhívás.
  • Augusztus elsején szerdán a tervezett társasjáték az új helyen már megint elmaradt… 😦 Már június végétől tervezzük, hogy keresünk egy új helyet, ahol játszhatunk akkor is, ha nem vagyunk az Új Nemzedékben, de mindig elmarad létszámhiány miatt. Kicsi a csapat, talán 3 fő van már csak a kemény magban: rajtam kívül 2 olyan ember, akik az egyesületben is játékmesterek (mindkettőt díjazták is már ezért, az egyik volt az első díjazott, és szinte kezdettől tagja a szerdai csapatnak is, a másikat az egyesületben ismertem meg, később került a szerdai csapatba, aztán idén már a szerdai csapat játékosaként kapott díjat az egyesületben, és azóta egy harmadik csapatban is együtt vagyunk, ő hívott meg abba a társaságba, ahol már 3-szor voltam, és mindig hajnali 1-2 körül fejezzük be), ezen kívül néha hozzánk csapódnak mások is, főleg az Új Nemzedékből, de nem igazán stabilan. Az egyik Új Nemzedékben dolgozó hölgy ajánlotta ezt a helyet, de ő sem jött el azóta sem (ennyire nem ér rá soha? vagy talán nem meri felvállalni, amit ajánlott?), és a kemény mag egyik tagja is húzódozik, mert ő nem szeretne fogyasztani, viszont arra nem reagált, hogy kifizetném neki, ezért létszámhiány miatt soha nem próbáljuk ki az új helyet… (8-án, 15-én és 22-én az Új Nemzedékben játszunk, utolsó esély az új hely kipróbálására augusztus 29.)
  • 2-án csütörtökön a UPC megszerelte az internetet, azóta jó.
  • Ma a kirakodóvásárban kaptam egy új játékot, Csodakártya a neve.Photo11600

És mi várható a folytatásban? Augusztus 6-án (vagyis holnaptól, hétfőtől) reggel 7-től, 7-én reggel 8-ig az egész lakótelepen nem lesz meleg víz. Felújítják a fűtőművet, már lefényképeztem a csöveket…

És a folytatás folytatása? 8-án talán társasjáték az Új Nemzedékben, majd 12-én vasárnap a nagy társasjáték. Remélem most is nyerek majd a tombolán! 🙂 Aztán majd meglátjuk, mit hoz még az augusztus…

Szabadság, utcazene és más élmények

Hol van az a tó?

Már írtam ebben a blogban arról, hogy június 30-án szombaton önkénteskedtem az Új Nemzedék felkérésére egy EU-val kapcsolatos rendezvényen. Nálam lehetett kitölteni egy 10 kérdéses kérdőívet az EU-ról egy 5 állomásos vetélkedő részeként (ahogy itt is említettem egy külön bekezdésben). Az a rendezvény eredetileg a Kolostorok és Kertek területén, a Betekints-völgyben, a tónál lett volna, de mivel előtte 2 napig esett az eső, megijedtek a szervezők, és esőhelyszínre szervezték annak ellenére, hogy aznap már sütött a nap.

Ekkor mondta nekem az Új Nemzedék vezetője, hogy ő szerette volna, ha a tónál van az esemény, mert még nem volt ott, nem látta a tavat. Most végre jó idő volt hétvégén és ma rá is értem, ezért elmentem a tóhoz és lefényképeztem. Nem csak a tavat, hanem mivel az illető hölgy egy másik városból jár be busszal dolgozni, a buszpályaudvartól kezdve az egész utat lefényképeztem neki, hogy biztosan odataláljon. Talán 2 km a buszpályaudvartól. Lehet, hogy kicsit több, de 3 nincs. (3 km talán a park vége, ahol balra lehet fordulni a Laczkó-forrás felé, de addig nem mentem el. Csak a tóig.) Mivel a bejegyzés címzettje nem igazán ismerős a városunkban, ezért részletesen, utcanevekkel, várostörténeti érdekességekkel mutatom be a teljes útvonalat, mint egy idegenvezető. Mindent, ami szép, érdekes, fontos vagy nevezetes.

A buszpályaudvar végén, a 12. kocsiállásnál kell átmenni az úton. Ott kezdődik lefelé egy meredek utca, a Kopácsy utca.

A Kopácsy utcában, a Völgyikút Háznál elágazik az út. Lehet menni a ház jobb oldalán egyenesen tovább (erre rövidebb, de meredekebb és nem látványos), vagy balra a szerpentinen, (ami kicsit hosszabb, de nem annyira meredek és még szebb is). Most a szerpentint választottam, mert ott van bemutatni való látványosság. Mégpedig a Völgyikút Ház, ami néhány éve épült, az egykori strand helyére. A strand kb. az 1930-as évektől az 1960-as évekig működött. A strandtulajdonos unokája, egy építész hölgy tervezte a házat. A Völgyikút-forrás még most is megvan, de a strand újranyitását nem engedélyezték a hatóságok, valamilyen baktérium miatt, ami a vízben van. A forrás a park területén van, onnan indul egy kis patak, ami a Sédbe folyik be, és egy kis részén a parkban tóvá szélesítették. Ezt segítettem megtisztítani pénteken, de azóta már megint elkezdett szaporodni a békalencse. A tó körül egyébként nagyon szép park van, gondozott fűvel, nagy fákkal, virágzó bokrokkal. (Az első néhány képen a Völgyikút Házhoz tartozó étterem bejárata is látszik, ott volt a szombati társasjáték délután. Már tavaly augusztus óta ott vagyunk.)

Elindulunk tovább lefelé a Kopácsy utcán, de még egy utolsó pillantást vetünk a parkra, és megyünk egészen az utca aljáig, ahonnét kb. 10 métert megyünk balra, és máris látszik a Historia bejárata.

Ez a VeszprémFest rendezvény helyszíne is, aminek mindjárt vége lesz, július 11-étől szerdától 15-éig, vasárnapig tart. Egy baj van vele, amiért még nem voltam ott: fizetős. Szabadtéri rendezvény hogy lehet fizetős??? Ha valamelyik koncert nagyon érdekelne, megállnék a Historia területén kívül, utcán, közterületen, ahol jogom van megállni, és ahol már nem kell fizetni, és végighallgatnám onnan az egészet. A hang oda is terjed! 😀

Elhagyva a területet egyenesen megyünk előre, és most már végig követjük a patakot, egészen a tóig, folyásiránnyal szemben. És elérünk egy kis szökőkúthoz, aminek az oldalán ivókút is van. A mellette lévő épület régen malom volt (ahogy talán a Historia egyik épülete is, annak is Malomkert a neve), aztán vendéglátóipari egység lett, több néven. Most éppen Pajta kisvendéglő a neve, ha jól tudom. A malom után pedig NEM mentem át a kis hídon a Vár felé, és nem mentem fel meg le a lépcsőn, hanem inkább megkerültem a Benedek-hegyet. Ugyanazért, amiért a Kopácsy utcában is a szerpentinen mentem. Kicsit hosszabb, de nem olyan meredek, és látványosabb is, Több nevezetesség látható a kerülőúton, mint a Vár lépcsőin. (A lépcsőn is van egy jó hely, de arról majd később…)

A kerülőút neve Szerelem-sziget. Régen itt kettéágazott a Séd, és valóban sziget volt, most már a másik ága nincs meg, egy ágon folyik a mederben. De nagyon szép parkban folyik, fákkal és virágzó bokrokkal szegélyezve. Balra a Benedek-hegy látszik (talán észrevehető a tetején a nagy kőkereszt), jobbra meg a város 2 legjobb játszóteréből az egyik (de érintjük majd a másikat is). Nagyjából a Kolostorok és Kertek projekttel egyszerre, talán éppen annak részeként újult meg a Szerelem-sziget, és akkor épült a játszótér is. A Kolostorok és Kertek területe kb. innen kezdődik, és a Betekints-völgyi park végéig tart, de ha rendezvényhelyszínként beszélünk róla, akkor csak a tavat és környékét jelenti. A Szerelem-szigetről készült képeken egy sárga híd is látszik, ott sem mentem át, de majd megmutatom, hol értem volna ki, ha átmegyek rajta és végig a Benedek-hegy lábánál haladok.

Itt, a Szerelem-sziget végén balra kanyarodunk, a patakkal együtt, elmegyünk egy híd mellett (ott értem volna ki, ha átmegyek a már említett sárga hídon), majd egy szikla mellett, ami most alig látszik a növényektől, de már megmásztam egyszer, és ez után feltűnnek a Margit-romok. Árpádházi Szent Margitról nevezték el, aki IV. Béla király lánya volt. A tatárjáráskor IV. Béla megfogadta, hogy ha a tatárok kimennek az országból, akkor apácának adja a lányát. így is lett, és Margit királylány a Szent Katalinról elnevezett Domokos-rendi apácakolostorba került, Veszprémbe, ennek a romjai láthatók ma is. A török korban vált rommá, de még ma is a város nevezetessége. De a királylány, a későbbi Szent Margit nem maradt mindig Veszprémbe, hanem később átkerült a Nyulak szigetére, ami ma a róla elnevezett budapesti Margit-sziget. (És ugyancsak róla nevezték el a veszprémi Margit-templomot is, ami a Jutasi úton található, a buszpályaudvartól a vasútállomás felé indulva jobbra egy sárga katolikus templom, a focipályával szemben.) A romok mellett van egy szökőkút, Szent Margit szobra, és körülötte néhány rózsaágyás, mindegyikben más-más magyar szent rózsájával. A rózsákon kis táblák jelzik, hogy milyen fajta rózsa és kire emlékeztet. Ez után még mindig a patakparton megyünk tovább…

Itt már a Benedek-hegy túloldalán voltam.. És mentem a labirintuskertben, amerre a szökőkútból folyik a víz… Láttam szép sövényeket, virágzó bokrokat, és azt is megmutatom, hol tűnik el egy spirál lefolyóban a víz a szökőkútból. Az útszakasz végén látható a Véka könyvmegálló, ahová bárki betehet könyvet, és ki is vehet annyit, amennyit betett, majd a Fricska, és aztán át kell menni egy újabb sárga hídon (ahonnan visszanézve fényképeztem a patakot és a Benedek-hegyet, a megint pontszerűnek látszó kőkereszttel az egyik faág mellett), és látható Veszprém egy másik nevezetessége, ahová odafelé még nem mentem be, csak fényképeztem, de visszafelé már meglátogattam. A város legjobb fagyizója, a Völgy fagyizó. 🙂 Ide értem volna ki, ha egyből fel és le megyek a Vár lépcsőn.

Innen jobbra mentem, el a Gizella étterem és hotel mellett, át az úttesten (a Jókai utcán, ami régen elég rossz hírű környék volt, ma már kevésbé, de ha a Gizellától nem egyenesen megyünk, hanem balra, a belváros felé, akkor ott van pl. egy Szikla nevű katonai létesítmény is, a magyar repülésirányítás központja, és egy emléktábla, hogy egy rövid ideig talán 1944-45-ben ott őrizték a Szent Koronát), és kiértem megint a Séd partjára. Ott nem a jobb oldali kavicsos úton mentem, hanem a bal oldalon, mert ott közelebb vannak a nevezetességek.

Milyen nevezetességek? Előbb balra a Sintér-domb, helyi védettségű természetvédelmi terület, aminek egy része a Sziklához tartozó katonai terület (a Jókai utca is végig ennek a dombnak az oldalában húzódik), és ott volt régebben egy általam Tüskének nevezett szobor is (egy francia “művész” alkotása, egy 3 szoborból álló kompozíció része: egy Gubanc nevű szobor volt a belvárosi nagy körforgalomban, a Tüske a Sintér-domb tetején a Csúszda pedig annak a tónak a partján, amelyik ennek a kis utazásnak a célja, de szerencsére már mindhármat elvitték, érdemes a “szobor” szón lévő linkre kattintani, ott még láthatók), aztán felváltva fényképeztem a patak két partját, jobbra a Davidikum (katolikus egyházi középiskolai és főiskolai kollégium) parkjának magas fáit (az egyik képen az épület sárga színe is látszik), balra a vízmű múzeumának házait, és kerti törpe jellegű vízügyi használatú tárgyait.

Bolgár Mihályról, akiről szól az emléktábla, még utcát is elneveztek Veszprémben, de az messze van ettől a környéktől. (Ott is jártam már.)

Ezek után átmegyünk a Viadukt (hivatalos nevén Szent István Völgyhíd) alatt. A város legnagyobb és legszebb hídja 1938-ra, Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el, a Séd patak felett. De valószínűleg nem a halálára gondolva kellett volna megépíteni, mert azóta is sokan meghalni járnak ide, minden évben leugrik 2-3 ember öngyilkossági szándékkal a hídról, és általában sikerül is nekik. Talán 10-20 évente akad egy túlélő… Ennek ellenére nagyon szép és hasznos ez a híd, innen a legkönnyebb bejutni a Dózsavárosba a város többi részéből. Több buszjárat is közlekedik rajta, és gyakran használják az autósok is.

Photo11508

A hídon átmenve egy nagy parkolóba jutunk. Szemben a Gulya-domb, balra az állatkert (azt a területet hívják Fejes-völgynek a Gulya-domb és a Sintér-domb között, állítólag itt tűzték ki Koppány fejét a felnégyelés után), és jobbra indulunk a tó felé. A Gulya-domb talán legalacsonyabb része van itt. A domb lábánál egy kis nosztalgia: piros postaláda és kék nyomós kút. 🙂 A szalagkorlátok közti úton felmehetünk a Völgyhídra. Vagy éppen onnan jönnek le emberek és autók az állatkert és a Betekints-völgy felé…

Az utolsó kép szélén látszik egy villanyoszlop meg egy ház oldala. Arra mentem tovább. (Ez az út egyenes folytatása annak, amelyikre rákanyarodtam a nagy parkolóból jobbra.) Itt kezdődik a Betekints-völgy. Nem tudom, honnan ered a neve, ki hova tekintett be, de van jobbra egy Betekints nevű hely, balra meg egy újabb, Patak-party nevű vendéglátóipari egység, ahol még egy színpad is van.  A kettő között mentem, a patak partján, még mindig folyásiránnyal szemben, a fák alatt. Balra lefényképeztem a hegymászók kedvenc sziklafalát, szerencsére most nem mászott rajta senki. És szintén balra van egy nagy játszótér. A part alatt. Igen, tényleg a mondóka alapján épült! 🙂

A játszótér után van egy útelágazás. Lehet menni balra, fel a Rovaniemi lépcsőn. Rovaniemi a finn testvérvárosunk, Lappföldön, valahol ott lakik a lappföldi Mikulás, Joulopukki, aki minden évben ellátogat városunkba. A Gulya-dombon 2 kilátó is van. A Rovaniemi lépcső tetején a kisebb kilátóhoz érnénk, ami a Gulya-dombi Tanösvény 3. állomása. De most nem mentem fel arra. És egyenesen sem mentem tovább, a tó kevésbé látványos oldalán (ott majd visszafelé…), hanem jobbra a kis hídon, és át a nagy kőkapun, ami a már születésem előtt megszűnt (kb. a 60-as, 70-es évekig működő) vidámparkhoz tartozó kisvasút egyik állomása volt (bejárat? pénztár? állomás? ilyesmiket hallottam róla). És a kapun túl van egy kisebb játszótér, ahol még krokodil is van! 🙂 Persze nem élő, csak fából. 🙂

És most következik a tó… El lehet indulni jobbra, és az óramutatóval ellentétesen körbejárni, vagy egyenesen a hídon. És előbb körbejártam, aztán vissza az elágazáshoz (nagy játszótér, lépcső, kis híd), megint be a nagy kapun, és aztán mentem rá a hídra.  A híd bemegy a tó közepéig, ott jobbra kanyarodik, és kiér a partra. Ott mentem vissza a kapuig, aztán egyenesen ki, végig a Betekints-völgyben. (Ez csak leírva bonyolult, ott helyben nagyon könnyen átlátható.)

Először tehát körbejártam a tavat, és a szélén a nádast fényképeztem. Az a jellegzetes barna buzogány a gyékény virágzata, a nád tetején a fű virágához (vagy kukoricavirághoz) hasonló bóbita van.

Aztán egy kicsit tisztul a kép, szétnyílik a nádas, és látszik néhány tavirózsa. Érdekes színű a viráguk, élőben egy sötétrózsaszín és lila közötti szín, pirosas árnyalattal. (De van a tóban fehér és sárga is.) Majd megérkeztem oda, ahol a híd a kanyar után partot ér.

Még mindig a tó jobb oldalán voltam, ott mentem tovább, egészen a kis stéghez, ahonnan jó a rálátás a tóra. Közben fényképeztem halrajokat a vízben, egészen pici halakból, ezért csak sejteni lehet a képeken, de a tavirózsákat és a vadkacsát jól lehet látni. Siklót és békát ma nem láttam, de azok is élnek a vízben, gyakran látom őket.

Az utolsó képet érdemes megnézni, azon az íves hídon megyek át majd a tó túlsó partjára, és kiérek majd a kereszteződéshez (“a part alatt” játszótér után, ahol a lépcsőre is fel lehetne menni). De előbb a tónak ezen az oldalán mutatom be a már meglévő nevezetességeket. A kis jezsuita templomot és mellette az apácakolostor romjait. És a nagyszínpadot, ami a Kolostorok és Kertek rendezvényhelyszín fontos része. Itt lett volna az EU-val kapcsolatos Családi Nap, ha nem esőhelyszínre szervezték volna.

Egy utolsó pillantás a tóra erről az oldalról…

Photo11555

És átmentem az íves hídon a túloldalra. Ha nem mentem volna át, akkor egy szép, füves-fás parkot láttam volna, még 1 vagy 2 ennél egyszerűbb híddal. A patak túlsó partján pedig a Gulya-domb lábánál, fákkal borított területen visz az út (részben természetes erdővel, részben kisebb, ültetett, kitáblázott fákkal, de azoknak egy kisebb részét, a Rovaniemi lépcsőhöz közeli szakaszát amúgy is bemutatom majd). Ha meg még tovább mentem volna, a park végéig, akkor ott balra kanyarodhattam volna a Laczkó-forrás felé. (Így, cz-vel, mert ugyanarról a Laczkó Dezsőről nevezték el, akiről a múzeumot.) De nem mentem tovább a park felé, és főleg nem mentem el a forrásig, ami a park végétől még kb. 600 méter, a tótól meg majdnem 1 km, hanem csak a tó végénél mentem át az íves hídon.

Ez a buszmegállónak kinéző építmény már a tó túlsó partján van, és valamikor tényleg megálló volt. Csak nem busznak, hanem a vidámparki kisvasútnak.

Photo11556

Néhány kép a tó túlsó partjáról…

Ígértem képet kitáblázott fákról a tóparti út túloldaláról, a Gulya-domb tövében. Ez ennek az útnak a kereszteződéshez nagyon közeli szakasza, már a tó végén túl, de még nem a Rovaniemi lépcsőnél. A Tudás Erdeje. Nagyon szép név, de ha már tudás, akkor tudjunk is meg valamit a fáról! Pl. azt, hogy milyen fa. Senkit nem érdekel, hogy ki ültette, mégis ez van a táblákon a fa fajtája helyett… Csak a lényeg maradt le róla.

Van itt még egy rom, egy épület maradványai. Télen jobban látszanak a kövek, ilyenkor nyáron benövik a növények. Még nem sikerült kideríteni, minek a romjai…

Photo11566

A tavat már megkerültem, de a hídon még nem voltam. Bementem megint a nagy kőkapun, és rámentem a hídra. Lefényképeztem a vízben a halakat, a tavirózsákat és még teknősöket is.

Ezzel mindent megnéztem és megmutattam, amit a tóból látni lehet és érdemes. Lementem a hídról a kanyar után, vissza a nádas mellett a kőkapuhoz, el a mondóka alapján tervezett játszótér mellett, és tovább, ki a Betekints-völgyből. A völgyből kifelé még van egy nevezetesség. A játszóteret elhagyva, de még nem a hegymászók kedvenc sziklafalánál van egy vaskapu a hegyben, ami csak erről az oldalról látszik (ha befelé haladok a Betekints-völgyben a sziklafaltól a játszótér felé, akkor nem). Ez a kisvasút alagútjának bejárata.

Photo11584.jpg

Ez után a már ismert útvonalon haladtam visszafelé a Séd partján, át a Völgyhíd alatt (a Völgyhídtól a Gizelláig most a kavicsos úton mentem, jobb érzés nekem kavicsos úton menni, mint aszfalton, de még jobb a természetben), be a Völgy fagyizóba egy gombóc jamaicai csokiért, fel és le a Vár lépcsőn, mert arra rövidebb, majd még 2 km haza.

Hol van az a tó?