Ez a blog egy új kezdeményezés. Alapvetően a Szép világunk magazin adta az ihletet, de nekem nincsenek olyan nagy terveim, hogy az egész világot bemutassam. Én csak a saját kis világomat mutatom be, hasonló képes bejegyzésekkel, mint a Szép világunk (természetesen csak saját képekkel), és annak is csak a jó oldalát, a pozitív élményeket. Ebben is hasonlítani szeretnék a már említett honlapra, vagy akár a Derűlátó blogra, illetve a Pozitív Beállítottságú, Optimista és Céltudatos Emberek Közössége nevű Facebook csoportra. Itt jelennek meg majd a saját pozitív képeim a saját szép világomról, a saját élményeimről. Ezért is lett Élményképek a blog neve.
Szeszélyes április
Március utolsó hétvégéjén az óraátállítástól eltekintve nem sok minden történt. Azon a héten jó idő volt, aztán hétvégén kicsit kezdett megváltozni, majd 27-28-án, hétfőn és kedden napközben még hó is volt. De nem maradt meg. Borsónyi hódara “nikecell” hullott az égből.
Szerdától fokozatosan javulni kezdett az idő, de a meghirdetett szabadtéri játékhoz még így is hideg volt. Szerencsére egy közeli nyelviskola felajánlotta, hogy mehetünk hozzájuk játszani. Így volt esti társasjáték. Először négyesben, két fiatal hittérítő lánnyal, az egyik amerikai, a másik kanadai, ők is szoktak társasjáték esteket szervezni a városban szombatonként, de még nem mertem elmenni, nehogy megtérítsenek, és még egy nálam kicsit idősebb férfi játékossal, aki nem hittérítő, hanem nagyon is racionális elme, mivel fizikus. Volt egy kis Sequence, 4-5 menet, közben a fizikusnak el kellett mennie, de beszállt helyette a hittérítő lányok magyar barátnője, aki, int később megtudtam, szintén ahhoz az egyházhoz tartozik. Aztán Repello következett, egy menetre volt idő, ez már nem ment olyan könnyen a lányoknak, de tetszett nekik.
Hétvégén szombat délután voltak családi programok, elmentünk az alsóörsi piacra, utána nézelődtünk a Balaton-parton, még a strandon is, majd vissza Veszprémbe, ahol 3 napra, péntek-szombat-vasárnap kinyitott a Völgy Fagyizó (én borsos marcipánt és epres grapefruitot kértem), és még ott elmentünk a csónakázótóhoz is. Készült néhány kép a Balatonról és a strandról.
A tóról is készültek képek.
Vasárnap délután meg az óvárosban jártam, a piacon, visszafelé megláttam a belvárosi idősek otthonánál egy tojásfát. Szép húsvéti tojásokkal.
Jövő héten talán még több élményt gyűjtök, főleg a húsvéti 4 napos hétvégén…
Bakonybél, Pénzesgyőr, Veszprém
Március 5-én írtam ide, vasárnap, majdnem 3 hete, egy 4-ei szombati kirándulásról és az 5-ei vasárnapi piacról. Mi történt azóta? A 6-ai héten nem sok minden… Talán csak a nőnap, amikor is éppen nőnapra időzítve nyílt egy új cukrászda a lakótelepen. Olyan a hely is, mint a süteményeik: kicsi, egyedi, különleges, és drága. De van annyira jó hely, hogy megér egy látogatást, főleg nőnapi akció idején, így meghívtam oda munka után édesanyámat. 16:00-ig dolgoztam, siettem haza, hogy 17:00-ra még odaérjünk, de sikerült. 🙂 Tudtunk még helyben fogyasztani. 🙂
A 11-12-ei hétvégén nagyobb kirándulás vagy más program nem volt, még piac sem, de a 13-ai héten voltak nevezetes napok: 14-én kedden a pí világnapja, 15-én szerdán nemzeti ünnep, jólesett egy kis szünet a hét közepén, 16-án csütörtökön pedig slam poetry est. Fill Kontakt, 41. kiadás, Veszprímszámok. És valamiért megihletett a prímszámos téma… A slam blogomban meg is jelent a szövegem, másnap hajnali 01:23-ra időzítve! 😀
A hétvége elég eseménydúsra sikerült, 18-án szombaton 4 túratárssal kirándultam Bakonybél-Pénzesgyőr környékén, Kálvárián, szurdokban, forrásoknál. Albumot is készítettem a fényképekből, 50 kép, de ismétlődik, mert az első feltöltésnél nem láttam, hogy mind megjelent volna, ezért megcsináltam még egyszer. 😀 Ezért 100 kép látható az albumban. Pl. ilyenek…
Az a zöld a patakparton az mind medvehagyma, de nem onnan szedtünk, mert az még féltáv sem volt, és út közben megfonnyadt volna, hanem hazafelé megálltunk a kedvenc medvehagymázó helyünkön, és ott szedegettünk a nagy túra után.
Aztán vasárnap már nem mentem ide-oda, csak itt, Veszprémben két helyre: délelőtt a kéthetenkénti piacra, aztán délután a BMX-pálya melletti dombon fényképeztem rügyező bokrokat és tavaszi virágokat.
Ez után a szép látvány után 20-án hétfőn már nem volt ilyen szép a folytatás. Megbetegedtem. Köhögés, láz… Elkaptam valamilyen vírust. Vagy a héten bármikor a munkahelyemen, vagy a 16-ai slam poetry esten (vagy inkább odafelé a helyijárat buszon, ritkán ülök buszra, de aznap munkából mentem a megyei könyvtárba könyveket visszavinni, hosszabbítani, újat kihozni, aztán haza, majd itthonról be a slam poetryre, és gyalog ennyi mindenre nem lett volna idő), esetleg vasárnap a nagy piacon… Erre mindre van esély. Hétfőn szinte csak feküdtem, néha nyitott, néha csukott szemmel (amikor éppen nyitva volt, elolvastam egy könyvtári könyvet egy nap alatt, aztán később már kevesebbet, de a héten már 2 és fél kötetnél tartok), kedden már lejjebb ment a láz, de erősebb lett a köhögés, már kevesebbet feküdtem, egy kicsit a szabad levegőre is kimerészkedtem, kb egy órára, de még mindig volt napközbeni alvás, stb, aztán szerdán már láz nem volt (azóta sem), de a köhögés erősödött. Szerda reggel mentem el orvoshoz, főként a munkatársaim nyomására (nem dolgoztam a héten, de beszéltünk telefonon és Messengeren), adott 3 szemes antibiotikumot a torkomra, meg ajánlotta azt a köhögéscsillapítót, amit addig is szedtem, kiírt egész hétre és visszarendelt péntek délutánra, aztán csütörtökre már nagyjából munkaképes lettem, pénteken meg egy kicsit visszaestem, gyengébb voltam, mint csütörtökön, de a köhögésem szépen múlik tegnap is, ma is, és az orvos már nem írt több antibiotikumot, de a köhögéscsillapítót még ajánlja. Hétfőn már mehetek dolgozni, de a köhögés állítólag még a jövő hét végéig is kitarthat.
Hétvégi tervem még nincs igazán, a héten több napon is jártam kint, szép helyeken (inkább a természetbe mentem, pl. kedden a Rab Mária tanösvényre, csütörtökön pedig a Jutas vitéz kilátóhoz, mert szebb is, és kevesebb emberrel találkozom, ami általában a lelki nyugalmam miatt fontos, most viszont azért, hogy ne fertőzzek meg senkit), de a jövő hétre már van egy tervem, március 29-étől szabadtéri társasjáték party lesz minden szerdán 18:00-tól. Azért a szabadban, mert fedett helyen mindig van valami: vagy a szervezőknek bérleti díj, vagy a játékosoknak belépő vagy fogyasztás, ahol meg egyik sincs, ott csak bejegyzett egyesület tarthat rendezvényt, így marad a szabadtéri játék, olyan még úgysincs Veszprémben. Találkozzunk a találkozási ponton, a buszpályaudvarral szembeni parkban, az idősek otthona mellett szerdánként 18:00-tól sötétedésig!
Pulai kirándulás
Ezen a héten egészen jól alakult a hétvége. Szombaton 2 túratárssal kirándultunk Pulán és környékén az erdőben. Puláról indultunk, aztán felkerestünk 3 barlangot, majd egy kilátót és az öcsi tavakból hármat, és úgy mentünk vissza Pulára. Út közben egyszer még muflont is láttunk, de mire lefényképeztem volna, elugrott.
Ma meg délelőtt a szokásos Óváros téri piacon voltunk egy kicsit, majd ebéd után fényképeztem egy kis tavaszt a lakótelepen.
Néhány kép a kirándulásról.
És most néhány kép a tavaszi lakótelepről
Tél végi élmények
Február 13-án hétfőn írtam utoljára, már 15 napja. Ebben az időben több élményem is volt.
– 16-án csütörtökön édesanyám és anyai nagymamám névnapja, mindkettőt a napján is köszöntöttem, de az igazi nagy ünneplés családi körben hétvégén volt.
– 18-án szombaton megnéztem a mi kis Liget-projektünket, az Erzsébet-sétány (régebben: Lenin-liget) és környéke (többek között egy templomrom, a volt gyermekkórház és néhány egyetemi épület) felújítását.
– 19-én vasárnap délelőtt egy gyors kör az Óváros piacon, majd déltől családi ünnepség a nagymamámnál.
– 22-én szerdán vért adtam a Plázában, ez idén az első, összességében pedig a 8. (2019 áprilisában volt az első.)
– 23-ától 26-áig, csütörtöktől vasárnapig volt a városban a Holtszezon irodalmi fesztivál. 3 rendezvényükre is szerettem volna eljutni, de nem sikerült.
* 24-étől, péntektől 26-áig, vasárnapig 3 napos dalszövegíró-képzés volt, mindhárom nap 16-18 óráig. Szerettem volna eljutni rá, de 16:00-ig dolgozom, így pénteken késtem volna legalább 20 percet, és úgy tudom, hogy a 3 napra csak egyben lehetett regisztrálni, így 20 perc miatt lemaradtam 3 napról. 😦 Mindegy, dalszöveget átírni már tudok, csak eredetit írni nem, és biztos lesz még hasonló képzés máskor, máshol…
* 25-én szombaton volt egy kis felolvasóest azoknak, akiknek már jelent meg kötetük a slam poetry klub tagjai közül. Ők olvastak fel ezt-azt a saját köteteikből. Ezt nem is tudtam biztosan, hogy elmenjek-e rá, de végül nem mentem. Szombat délelőtt ugyanis a lakótelepi Berkenye-tanösvényen voltam, ami a lakótelep élővilágát mutatja be, főleg a fákat és a madarakat. Kb egyharmadáig jutottam, fényképezgetve, amikor lemerült a telefonom, amivel fényképeztem. Mindegy, végigmentem rajta képek nélkül, aztán délután, amikor ráértem, elmentem addig a pontig, ahol délelőtt abbahagytam, fényképeztem, aztán elmentem a Kálvin-parkba is, mert annak csak egy kis része a tanösvény része, és sajnos nem az a része, amit meg akartam mutatni, ezért a tanösvény végétől, egy rövidebb úton külön vissza kellett menni oda. Addigra meg már kezdődött volna a felolvasóest, ráadásul este átjöttek öcsémék is, társasjátékozni, így sűrű lett volna a program, ha még felolvasóestre is megyek, sietni kellett volna haza. Amúgy elég sokáig maradtak, még a kedvenc focis sorozatunkat is együtt néztük. Nem vagyok focirajongó, de a Gólkirályság című sorozatot csak ajánlani tudom, mert nagyon vidám. Öcsém újabban süteményt süt (az a munkamegosztás náluk, hogy a barátnője főz, ő meg süt), volt már amerikai keksz is néhányszor, most meg már másodszor volt valami vörösbab alapú kakaós sütemény, de amilyen bizarrul hangzik, hogy vörösbabból van, olyan finom volt.
* 26-án szombaton 19:30-tól lett volna slam poetry est, már előre kijelölt előadókkal (szerencsére nem voltam köztük), de szombat délután kijött rajtam egy kis tüsszögés (ez még kb most is tart, hétfőn hajnalban volt a legrosszabb), vasárnap meg hidegebb volt, mint szombaton, nem volt túl sok kedvem kimozdulni a lakásból.
És ebből a sok élményből miről készültek képek? A 18-ai Liget-nézésről, és a 25-ei tanösvénytúráról.
Néhány 18-ai kép (a többi a Facebook albumomban):
25-ei képek, erről is van album, 242 képpel:
Élmények Veszprémben és a megyében
Nagyjából egy hónapja nem írtam már ide. Az alatt sok élményem volt, természetesen képek is vannak róluk. Január 14-én volt az utolsó bejegyzésem. Ha jól emlékszem, az szombat volt. Egy héttel később, január 21-én szombaton volt a MEGNYITÓ. Idén Veszprém lett Európa kulturális fővárosa, ennek a programsorozatnak a megnyitója volt január 21-én este, a másnapi magyar kultúra napja alkalmából. A megnyitó napján többször is mentem kulturális programokra. Előbb operett műsorra, amit szabad térre hirdettek, de nem volt a meghirdetett helyen. Amikor véletlenül megtudtam mások egymás közti beszélgetéséből, hogy fedett helyre vitték, akkor már a beszédek feléről lemaradtam, de a műsor minden percét láthattam és hallhattam. A beszédek meg nem is érdekeltek. Ez volt délelőtt. Aztán délután is volt egy körbejárkálós program, többféle zenei produkcióval, egy helyen néptánc volt, amibe a közönséget is bevonták, máshol egy kirakatban fiatal zenészek voltak, zárt helyen, ablaküveg mögött, kihangosítva az utcára, és volt két szabad téri, fedett buborék is, az egyikben bárzongoristák váltották egymást, a másikban pedig kórusok énekeltek. Mentem egyik helyről a másikra, ahol tetszett valami, ott maradtam, ha nem tetszett, mentem a következő helyre. Aztán este a megnyitó, látványos fényfestéssel, nagyszabású műsorral a színpadon. Természetesen Veszprém nem hivatalos himnusza, a Rubber Puppet együttes Kossuth utcán című dala is elhangzott. Néhány képet is bemutatok. Az elsőn Verancsics Faustus látható, várkapitány, feltaláló, a török időkben élt, ejtőernyővel is kísérletezett, ilyen pózban látható Veszprém belvárosában. A másik kép a bárzongoristák buborékja, a harmadik a Kossuth utca fényfestése.
Erről az ejtőernyős figuráról sokaknak eszébe jutott egy dal, ami az 1980-as évek végén volt sláger. Napoleon Boulevvard – Júlia nem akar a földön járni. https://www.youtube.com/watch?v=gQjcFIfEDCM
Ezt a dalt írtam át január 31-én kb. 20 perc alatt egy 1500-as évekbeli várvédő harcos szemével, aki láthatta Verancsics Faustus várkapitányt a város felett ejtőernyővel lebegni. (A dal utolsó, német nyelvű részében csak a nevet cseréltem ki, mert nem tudok annyira németül, hogy értelmes szöveget tudjak alkotni.)
FAUSTUS NEM AKAR A FÖLDÖN JÁRNI
Várban vagyunk, a szélben lobog a hajunk.
Jöjj csak török, neked most is adunk…
A város felett éppen Faustus lebeg,
Most ugrik ő, le a Tűztoronyból, ezt se értjük.
Várkapitány, így nem kérdezősködünk.
Ha lebeg, hát lebeg, ágyúból úgyis lövünk.
Itt a török! Innen el nem futhatunk.
Még harcolunk, a várfal áll még, nagy szerencse.
R: Faustus nem küzd, ilyen a kapitányunk,
Faustus ernyőjével lelép.
Most Faustus nem akar a földön járni,
Fölszállt inkább a fejünk fölé.
Jön a török, kézzel-lábbal harcolunk,
Úgy ágyúzunk, hogy már jobban nem tudunk.
A város felett még mindig Faustus lebeg.
Szép könnyedén, ahogy kedveséhez szállni illik.
2xR
Győztünk, tudom, de megnyugodni nem lehet.
Minden csatát egy új roham követ.
Ágyúzgatunk, téged is eltalálhatunk,
Faustus, kedves, jobb lesz önmagadtól földet érni.
R
Faustus wollt nicht zu dir wie sagen
Faustus wollt nicht so bald heim!
Faustus würdest herzlich nach Hafen,
Faustus Spitze sollen Nacht!
22-én a megnyitó utáni napon megjött a hó Veszprémbe, de aztán elolvadt. A következő hétvégén nem volt különösebb programom, de februárban megint egy kicsit zajlott az élet. A 4-5-ei hétvégén történt valami. amiről ugyan kép nincs, de fontos lehet. Találkoztam a város legnagyobb egyesületének elnökével (amikor megbeszéltük, még nem gondoltuk, hogy aznap lesz az utóbbi néhány hónap legszelesebb napja a városban, ahol amúgy is mindig fúj a szél), és lehet, hogy beindul valami társasjáték ügyben, de majd akkor részletezem, ha tudok pontos helyet és időpontot. A következő két kép január végén készült, az első a 22-ei hó, a második Endrődi Sándor költő szobra a róla elnevezett utcában. Valamikor januárban avatták, én a hónap utolsó hétvégéjén mentem el megnézni.
Aztán február második hétvégéjén kétszer is kirándultam. 11-én szombaton egyedül, 12-én vasárnap 2 túratárssal (öcsémmel és a barátnőjével). A 11-ei túrán Veszprémben jártam, megnéztem 4 új találkozási pontot. Az első egy Secret Garden nevű hely, kék és sárga utcabútorokkal a Kossuth utca felső végén, az aluljárónál. A második az autóbuszpályaudvarral szembeni parkban épült fából, az idősek otthona mellett. Asztalok, padok, hinta, még egy színpad is… A harmadik a Szerelem-szigeten egy enyhén giccses nagy piros szív. Ott már megvoltak a padok, csak a szívet tették oda, más változás nem történt. Az utolsó pedig a Betekints-völgyben van, ahol több más érdekességet is fényképeztem a környéken: befagyott tavat, új futópályát, veszprémvölgyi kisvonatot. Talán a találkozási pont a legkevésbé feltűnő mind közül, az a lábakon álló tető az utolsó képen. A képek nagy száma miatt nem ide töltöm fel, hanem a Facebook albumot linkelem.
A vasárnapi kirándulásról is készült album. Hárskút környékén jártunk, láttunk alpakákat, szurdokot, sziklahasadékot. Nem is értem, miért vágynak emberek a Grand Canyonba, amikor a bakonyi szurdokok sokkal szebbek. Jó ránézni a patakmederből, a mohával benőtt kövek közül a szintén mohával borított magas sziklafalakra. Minden csupa zöld a mohától még télen is. És a Bakonyban több pataknak is van ilyen szurdokvölgye. Mélyebb, sekélyebb, hosszabb, rövidebb, de mind szép. 🙂
Ezen a héten nem a Valentin-nap lesz a legfontosabb, nem is lenne kivel megünnepelni, hanem édesanyám és anyai nagymamám névnapja. Csütörtökön lesz, vasárnap tartjuk a nagy családi ünnepséget. (Már csak ők az egyetlen élő szülőm és nagyszülőm. De mindig is velük volt a legjobb kapcsolatom, így szerencse, hogy ők maradtak meg legtovább. A családi ünnep még nagyobb volt, amikor a dédi is élt, mert ő is ugyanazt a keresztnevet viselte, 2004-ben halt meg 95 évesen.) Szombaton még nem tudom, hogy lesz-e programom, talán lesz kirándulás, talán nem (ha öcsém esetleg nem szervezne, akkor majd én találok magamnak úticélt), de vasárnap délelőtt lesz a szokásos Óváros téri piac, közösségi kolbásztöltéssel, bármit is jelent a “közösségi” jelző, délben meg a nagy családi ünnepség. 🙂 Egészen jól alakul eddig ez az év. 🙂
Visszatértem
Visszatértem. Szabad Gondolatok című, más szolgáltatónál vezetett blogom a héten megszűnt (nem mindenkinek tetszett, akiről írtam, de erről ennyit), ezért úgy döntöttem, hogy a “Mi történt velem a héten és mit gondolok róla, a világról, a velem és körülöttem zajló eseményekről és a körülöttem lévő emberekről?” típusú életrajzi, történetmesélő blog helyett inkább visszatérek a képes élménybeszámolóhoz, tehát ehhez a bloghoz.
De visszatértem máshoz is, mégpedig a slam poetryhez, bár nem tudom, hogy ez mennyire lesz tartós, mindenesetre most előadtam. Egy Full Kontakt nevű eseményen, ami ugyan nagyobb rendezvény, mint a témaverseny, de kötetlenebb, szórakoztatóbb, egyedibb, és kockázatmentesebb, mivel nincs zsűri, aki lepontozna, ezért bár egy kicsit most is izgultam (ami nem is csoda, mert most tértem vissza előadónak 3 év után, ráadásul 13-án pénteken, és most először Full Kontakton, éppen a negyvenediken), de mégsem izgultam annyira, mint egy témaversenyen, és szerintem jobban is sikerült az előadás, bár a legjobaktól még messze vagyok, de teljes mértékben vállalhatónak érzem a tegnap esti fellépésemet. A szöveget pedig, természetesen péntek 13 témában bárki elolvashatja a slam poetry blogomban: https://osszegyujtve.wordpress.com/2023/01/14/pentek-13/
De nem csak kulturális eseményekre járok, hanem pl kirándulni is, a múlt szombaton mentem egy kört a Bakonyban. Porva – Hódos-ér – Likas-kő – Pápalátó-kő – Porva útvonalon. Átmentünk Veszprém (vár)megyéből Győr-Moson-Sopron területére és vissza.
A Hódos-érnél megfigyeltük a hódok tevékenységének jeleit, láttam körberágott, még álló fát, kidőlt fát, hódvárat, de fényképeztem rágási felületet, rágással keletkezett forgácsot, és a hódok fognyomát.
A Likas-kő egy laposkúszásban bejárható barlang kb 5-6 bejárattal, a falán még kankalin is virágzott január 7-én szombaton.
A Pápalátó-kő egy kilátópont, nincs kiépített kilátó, csak a hegy tetején van egy kis tisztás, ahonnét szép a kilátás. Balról jobbra és jobbról balra is lefényképeztem. Bal oldalon látszana Pápa város, ha nem lenne ott a másik hegy. A hegy után balról jobbra látszik Fenyőfő, majd az ősfenyves, aminek a zöldje majdnem beteríti a látóteret, majd jobbra a fényesen túl Bakonyszentlászló, aztán még jobbra és még messzebb, a látóhatár szélén feltűnik a pannonhalmi bencés apátság.
Ezek után lássuk a kirándulás képeit!
Ez a szolgáltató csak ezt a képet tette fel a blogra, a többi nagy neki, de látható a Google képek oldalon minden kép. https://photos.app.goo.gl/BSb4henETpuMKLuJ8
Ennyi fért bele a mai bejegyzésbe, legközelebb talán többet is írok.
Október örömei
Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)
Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.
Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂
Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…
Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.
Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂
Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.
És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)
Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.
Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)
Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂
Jól sikerült ünnepi hétvége
Szerdán 38 éves lettem (ami kimondva már sok, de én még mindig fiatalnak érzem magam, és még mindig jobb, mintha fordítva lenne, bár azt a szép kort is szeretném megérni, sőt, még többet is), de a nagy ünneplés családilag csak vasárnap volt. Először is elmentünk egy rendezvényre: kirakodóvásár és búcsú volt a városban, találtunk néhány jó dolgot, láttam egy-két ismerős árust (még a zöld szervezet kicsiny piacáról, ahol annak idején évekig szereltem sátrakat), és mindent jól megnéztünk, még a Várból a kilátást is, de mégsem költöttünk túl sokat, csak jól éreztük magunkat.
Aztán volt az ünnepi ebéd sok fogással, természetesen csokoládétortával. 🙂 Előételnek a csirkehúslevesben főtt hús birsmártással, majd a csirkehúsleves, aztán sült nyúl petrezselymes krumplival, uborkasalátával, majd a torta. 🙂 Testvérem lejátszójából születésnapi dalok is szóltak, az egyik nagyon érdekes volt… 🙂
Most nem volt a lejátszóban sem a gyerekkori klasszikus, csak egy-két sort énekeltek el belőle nekem, amikor hozták a tortát, sem az utóbbi 5-10 évben divatos “hangulatjelentés“, sem az, ami nagy kedvenc, főleg, ha másnak szól, de nem sok embert mernék vele köszönteni.
Helyette fiatalítottak 8 évvel:
De voltak törpök is, a hozzám hasonló örök gyerekeknek (kedvenc részem: “Lobog a gyertya, de kínosan rémes, senki se tudja, Törpicur hány éves”, de kb. 2 év múlva már rólam is jobb lesz nem tudni… 😀 )
És volt egy brutálisan jó, egyedi produkció is:
A tortánál természetesen kívántam is (ugyanazt, amit augusztus közepén a hullócsillagnál, de akkor nem vált be, talán majd most teljesül, majd elárulom, ha sikerült), és természetesen ajándékokat is kaptam.
Ruhákat és édességet. Volt új csuklyás tavaszi kabát, egy készlet zokni, vékony és vastag pulóver (a vékonyabb, azzal a rozsdabarna csíkkal ugyanaz, mint amit a T betűs boltban láttam a fényképen a modellen, és ott egyből kinéztem magamnak, hogy kell nekem 😀 ), mellény, egy készlet étcsokoládé falatka és egy zacskó mag és aszalt gyümölcs. A képek nem mindegyikről a legjobbak, de nincs másik (a tavaszi kabátnak meg hosszú az ujja, csak összehajtottam, hogy ráférjen a képre). És amúgy is élőben kell látni ezeket! 🙂
A születésnapom azért is szép és jó, mert ilyenkor már a természet is kezd ünneplőbe öltözni. Érdekes, hogy nem csak a tavaszi virágoknál, hanem az őszi leveleknél is előbb jelenik meg a sárga, mint a piros… Most még sok a zöld (esős volt a szeptember, ezért frissen maradtak a levelek), de már van bőven sárga is, barna is, itt-ott még piros is. És sok fánál a sárgulás folyamata is látványos. Ezért természetesen készítettem képeket a lakótelep és környéke fáiról, bokrairól, terméseiről. Úgyis rég voltak már ilyen képek itt. 🙂 És talán még soha nem mutattam be ennyi bogyót!
De őszi lombhullás ide vagy oda, még van, ami rajtam kívül is virágzik… (Még beporzást is láttam!)
Ő pedig nem tudja, mit akar, egyszerre virágzik is, terem is, minden állapot megtalálható rajta:
De ha már a bogyóknál tartunk, ezt a fajta bogyót mindig szívesen nézem, mert nagyon felélénkíti a látványt, ha felbukkan valahol, és minden bokron egy kicsit más színe van…
És íme a lakótelepi bogyótermés (nem csak ebből a fajtából):
A bogyókon kívül más bizarr termések is vannak, pl. az ecetfáé. Nem tudom, hogy ez már termés, vagy még virágzik, mert kb. ugyanúgy néz ki, csak a virág inkább pirosas-bordós színű a termés meg barna, de elég bizarr… (Színéből ítélve inkább termés, de az ennél sötétebb barna is szokott lenni.)
De érdekes a platán bogyója is, nagy levélhez nagy bogyó jár. Csoda, hogy elbírja a szára…
És ha már platán, akkor van egy érdekes tulajdonsága. A legtöbb fa fentről lefelé sárgul, ő lentről felfelé. Messziről nem igazán látszik, közelről jobban. (Amúgy elég bizarr az őszi levélszíne is, leginkább tompa sárgásbarna, egy kis szürkés és zöldes árnyalattal.)
Más fák foltosan sárgulnak…
A páfrányfenyő csemete meg túl korán (a nagy testvére néhány száz méterrel odébb október végére sárgul be).
A diófák pedig egymást átkarolva vészelik át az őszi lombhullást és a dióburok-fúrólégy kártételét…
De érdemes a többi fát is megnézni a lakótelepen. Néhányuknak a levele és a termése is érdekes.
És a kilátás is szép sok helyen. A patakparton:
És a lépcsőházunk ablakából:
De ma még a munkahelyemről hazafelé is fényképeztem. Jó volt nézni, ahogy egyre színesedik a táj. Remélem, hogy az életem is ilyen színes lesz majd. 🙂
Szeptemberi élmények
Utoljára kb. 3 hete jelentkeztem, azóta nagyjából eltelt a szeptember.
A hónap főleg a fürdőszoba- és erkélyfelújításról szólt. Csempézés, új fürdőkád, mosdó, stb. erkély járólapozás. 6-án csütörtökön kezdődött a régi csempe leszedésével, majd 7-én pénteken megjött az új kád. Utána a következő héten (szeptember 10-től) a nagymamámhoz jártunk át tisztálkodni, egészen csütörtökig. Csütörtökön WC sem volt (az külön helyiség nálunk a panelban, de ott is volt csempézés, új szerelvények, stb.), ezért ott is aludtunk a nagymamánál 1 éjszakát. Pénteken viszont már használni is lehetett az új kádat. Azon a héten egy másik szerelő a fűtést is megszerelte nálunk. Ekkor már majdnem kész volt minden, de utána nagyon lelassultak az utolsó simítások. 17-én hétfőn és másnap, kedden kicsi, száradós munkák voltak (Xiloplaszt, stb.) csütörtökön jött a villanyszerelő a fürdőbe, már lett fény, 21-én pénteken meg betették volna az utolsó hiányzó szerelvényeket is, de ez nem sikerült. Családi problémái voltak a szerelőnek, ezért péntek helyett előbb szombatot ígért, végül hétfőn ért ide, de akkor nem volt nála kampó a törölközőtartót feltenni, így csak tegnapelőtt, 27-én, csütörtökön végzett (kedden és szerdán nem járt nálunk, hétfő után csütörtökön jött legközelebb). De legalább szép lett a fürdőszoba. Tegnap fényképeztem, sajnos csak villanyfényben, nem természetesben, mert ez már estefelé volt, munka után, de az erkélyről is van kép. Egy kép a fürdőszobáról, egy kép az erkély járólapjáról.
De voltak még más izgalmak is az elmúlt 3 héten.
16-án, kivételesen vasárnap Társasjáték Délután volt, megint. 8 játékkal is játszottam, ebből 2 olyan új volt, hogy még ki sem adták, októberben jelennek meg, de tényleg jó játékok. 🙂 A tombolán nem nyertem, pedig játszottam a “szerencsehozó” játékmesterrel is. Mindegy, majd legközelebb… 🙂 És mikor lesz az a legközelebb? Novemberben. Októberben nem lesz esemény, a novemberi és decemberi rendezvényeket pedig a társasjáték piaccal is összekötik. Én is szeretnék majd a piacon árulni is, vásárolni is (pl. ezt a 2 új játékot + a tavalyit, amit 1 évig nem sikerült megnyerni tombolán), meg játszani is. Még nem tudom, hogy jön ez össze, majd meglátjuk… De biztos megoldható, hogy a játékosok (és a játékmesterek is) árulhassanak a piacon is és részt vehessenek teljes értékűen a Társasjáték Délutánon is. Kíváncsi leszek, hogyan oldják meg… 🙂
17-én hétfőn viszont ennél kellemetlenebb élményem volt, értesített az ügyvédnő, hogy ő már kapott levelet a közjegyzőtől. Én még azóta sem, úgy látszik, csak őt értesítik, nem az érintetteket… Október 8-án hétfőn lesz a második hagyatéki tárgyalás. Ha ott sem sikerül megegyezni egy bizonyos személy követeléseiről (“élettársi vagyonközösség” miatt részesedés a lakásból, ápolási díj, stb.), akkor megyünk a bíróságra. Apám már majdnem egy éve meghalt, november 6-án lesz az évforduló, jó lenne már ezt minél előbb lezárni. Feltéve, ha a másik oldal is így gondolja, de ebben sajnos nem vagyok biztos, nem hinném, hogy a gyors megegyezés lenne a hölgy érdeke…
De a hónap végén más kellemetlenség is ért, mert az időjárás is érdekesen alakult. “Elpusztult a nyár” című bejegyzésem után még visszajött a jó idő, de 22-én szombaton eső, lehűlés, hétfőn ugyanez széllel, és megjött az ősz. Éjszakára 5 fokra hűl, nappal 15-20-ra melegszik. Nem csoda, hogy 24-én hétfőn vettem magamnak akciós kabátot az A betűs áruházban… (A négybetűsben, mert a madaras nincs nálunk.) Nem téli még, hanem csak kis vékony tavaszi, újabban abban megyek dolgozni reggel. Aztán délutánonként már nem kell, elég a pulóver is. 🙂 De amúgy nincs nagyon rossz idő, csak hirtelen jött ez a lehűlés, és nagy a napi hőingás. De legalább kezdenek színesedni a levelek. 🙂 Teszek majd fel képeket, ha majd valamikor nemsokára elmegyek a friss, száraz őszi avarban sétálni. 🙂
Kedden moziban voltam anyámmal, megnéztünk egy filmet (a nyáron, önkéntességért kapott páros mozijegyemmel). 🙂 Decemberig volt érvényes a jegy, de most volt jó film, hát megnéztük. Egy vicces titkosügynökös film (mint kiderült, már a 3. rész, az elsőt láttuk, de csak tévében, a második viszont kimaradt nekünk valamiért) a főszerepben egy kiváló brit színésszel, akinek a legismertebb szerepében babot jelent a neve, az igazi nevét pedig rovarról és atkáról lehet megjegyezni. (Az atka is ízeltlábú, de nem rovar, hanem pókféle, 8 lába van. Atka a kullancs is, és a háziporatka is.) Mindig nagyon érdekes helyzetekbe keveredett a titkosügynök, mindig valamilyen nagy felfordulást csinált, semmi sem úgy sikerült, ahogy tervezte, de a végén éppen ezért sikerült megoldania az ügyet. 🙂 Ettől jó ez a film, hogy nagyon rokonszenves a főszereplő: kicsit ügyetlen, de nagyon ötletesen és egyedien gondolkozik, és persze a megvalósításba mindig hiba csúszik, amitől igazán vicces lesz a helyzet, de a végén mégis sikert ér el és megmenti a világot. 🙂 Egy kicsit talán magamat is látom benne…
Szerdán 38 éves lettem. Ez nem sok, de nem is kevés, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne! 😀 De a születésnapokat, az ünneplést, ajándékozást mindig szeretem, akár nekem van születésnapom, akár mást ünnepelhetek. 🙂 Különben is: “A születésnap nagyon egészséges. Minél több van belőle, annál tovább élsz!” 😀
A nagy születésnapi ünneplés viszont hétvégén lesz, vasárnap a nagymamámnál, anyámmal, öcsémmel és a nagymamával, valószínűleg tortával. 🙂 A hétvégén amúgy búcsú és kirakodóvásár is van a városban, jó lenne megnézni. A következő hétvégén (október 6-7) kihasználjuk az ingyenes könyvtári beiratkozást, majd 8-án hétfőn hagyatéki tárgyalás lesz. De lesz kellemesebb program is: 3 szerdai társasjáték. Október 3, 10, 17. 🙂 És ha már a hétvégéket emlegettem: a sok ünnep jól megkeveri az október-november-decemberi hétvégéket… Hogy jobban áttekinthető legyen, a szombati munkanapokat kékkel, az ünnepi hosszú hétvégéket pirossal jeleztem. Így alakulnak:
- Október 6-7: normál hétvége.
- Október 13: szombati munkanap!
- Október 20-23: hosszú hétvége. (Október 23. kedd, 22-ét, hétfőt kell előre ledolgozni 13-án szombaton.)
- Október 27-28: normál hétvége.
- November 1-4: hosszú hétvége. (November 1. csütörtök, 2-át, pénteket kell majd utólag ledolgozni 10-én szombaton.)
- November 10: szombati munkanap!
- November 17-18: normál hétvége.
- November 24-25: normál hétvége.
- December 1: szombati munkanap!
- December 8-9 normál hétvége.
- December 15: szombati munkanap!
- December 22-26: hosszú hétvége. (December 25-26. karácsony kedd és szerda, 24-ét hétfőt kell előre ledolgozni 1-jén szombaton.)
- December 29-január 1: hosszú hétvége. (Január 1. kedd, december 31-ét hétfőt kell előre ledolgozni 15-én szombaton.)
Nem is olyan egyszerű, ugye? De azt is megnézném, aki december 28-29-én csütörtök-pénteken bemegy dolgozni… Szerintem kevés ilyen ember lesz (olyan munkakörökben, akik hétfőtől péntekig dolgoznak). December 22-étől nagyjából megáll majd az élet január 2-áig.
Az én életem viszont nem áll meg, és még a blogom is folytatódik, amíg be nem telik képekkel. Még egy bejegyzést megírok itt, egy október 6-ai eseményről, még az esemény előtt, meg lesz itt még egy bejegyzés színes őszi levelekről és bogyókról is (remélem csak annyi képpel, amennyi belefér), aztán október 8-án hétfőn, ennek a blognak a 3. születésnapján valószínűleg egy új blogot indítok. Még nem is biztos, hogy WordPress lesz, majd kitalálom. 🙂
Év- és hónapfordulók
Mostanában 3 fontos dátum is van. Tegnapelőtt (szeptember 6-án, csütörtökön) volt 10 hónapja, hogy meghalt az apám. Tegnap (szeptember 7-én, pénteken) volt 2 éve, hogy kiléptem mindkét egyesületből, ahol addig tag voltam. És a jövő héten (szeptember 11-én, kedden) lesz 1 éve, hogy a mostani munkahelyemen dolgozom. Menjünk végig dátum szerint az év- és hónapfordulókon.
A haláleset 10. hónapfordulója csakis azért fontos, mert a hagyatéki ügy még most, 10 hónap alatt sem zárult le. Eleve 7 és fél hónap kellett a közjegyzői hagyatéki tárgyalásig. Az önkormányzatnál ültek fél évet a hagyatéki leltáron (nem is értem, mi tartott addig), majd a közjegyzőnek is beletelt néhány hétbe, hogy értesítsen minket, és végül a november 6-ai halálesettel kapcsolatban, június 20-án volt a közjegyzői hagyatéki tárgyalás. Ott kiderült, hogy van még egy jelentkező a vagyonra, ezért ügyvédet kellett keresni, és éppen csütörtökön, a 10. hónapfordulón tudtam meg, hogy jövő héten kapunk idézést. Az a szeptember 10-ei hét lesz, és általában ahhoz képest 2 hét a hagyatéki tárgyalás, tehát valószínűleg a 24-ei héten lesz. Azon a héten, amikor 26-án szerdán születésnapom lesz. (Ha valakit érdekel, a 38.) Ha ott sikerül megegyezni, akkor lezárul az ügy, már “csak” be kell jegyeztetni a tulajdonjogot, de ha nem sikerül, akkor bíróságra kell menni, és az is még legalább 1 év…
És ha már év- és hónapfordulók, és születésnaphoz közeli hagyatéki tárgyalás: apám érdekesen tudta “időzíteni” a halálát. Persze tudom, hogy nem szándékos, de akkor is. November 6-án halt meg, 7-én volt a nagynéném születésnapja. (Apámnak 2 húga van, az egyikük elég sokat foglalkozott vele, ő ápolta az utolsó napokban a legtöbbet, és az ő születésnapja van november 7-én.) A temetés pedig november 16-án volt. Az előző barátnője (a válóok) születésnapján. A legutóbbi, 2-es számú barátnőnek meg (aki most követelőzik) november 17-én van születésnapja (ezt a hagyatéki tárgyaláson tudtam meg). Azt nem tudom, hogy a válóok nő ott volt-e a temetésen, csak a lányát láttam, ő nem tűnt fel nekem a tömegben, de az újabb barátnő ott volt a fiával és a lányával.
Mivel elég sok bizonyítékunk van az igazunk mellett, írásos dokumentumok formájában, remélem, hogy a másidk hagyatéki tárgyaláson megyegyezés születik, vagyis a követelőző eláll a követelésektől, és nem kerül bíróságra az ügy. Persze esélyes, hogy a bíróság nekünk ad igazat, de nem kellene évekig húzni az ügyet… És remélhetőleg rá tudjuk venni a közjegyzőt, hogy legalább arról hozzon határozatot, amiről nincs vita, hogy legalább azt megkaphassuk.
Érdekes, hogy a 6-ai hónapforduló után a 7-ei évforduló is valaminek a végét jelenti. 2016 szeptember 7-én léptem ki 2 egyesületből is. Egy zöld szervezetből és egy társasjáték egyesületből.
A zöld szervezetben nem csak tag voltam, hanem több éves önkénteskedés után felvettek közfoglalkoztatásba, de már augusztus 1-jén megszűnt a munkaviszonyom, mert a “kedves” elnök asszony elfelejtett megosztani velem egy fontos információt, és anélkül csak úgy tudtam intézkedni egy dologban, hogy nem tetszett neki az eredmény. Pedig ha tudtam volna azt a dolgot, akkor neki tetsző módon is tudtam volna intézkedni. Szabadságon volt, én tartottam a frontot egyedül, és engem hibáztatott a történtekért, amikor én a legjobb tudásom és képességeim szerint oldottam meg a helyzetet. Csak éppen más és más lett volna a megoldás az információ birtokában és anélkül. Már akkor, 2016. augusztus 1-jén elkezdtem gondolkodni azon, hogy ezek után tag maradjak-e a zöld szervezetben.
A társasjáték egyesületben ott voltam a 13 alapító tag között. Teljesen egyértelmű volt, hogy ki lesz az elnök, de az alelnök már kevésbé. Választottunk egy egész normálisat, de ő néhány hónap múlva lemondott. És aki jobb híján a helyére került, az káoszt csinált… (Azóta már helyette is van más.) 2016. nyarán bevezették, hogy a játékmesterek nem vehetnek ki önállóan játékot a készletből, hanem egy erre kijelölt személytől kérniük kell, és még azt is felírják, hogy ki mit vitt ki. A játékok biztonságára hivatkoztak, pedig nem ezen múlik. És ezzel csak feleslegesen megalázzák a játékmestereket, mert nem bíznak bennük, hogy tudnak vigyázni a játékokra. Pedig tudnak. Nekem több javaslatom is volt ehelyett a rendszer helyett, de nem fogadták el, ragaszkodtak a hibás elképzelésükhöz, a bizalmatlanság alapú rendszerhez. És csak jóval később tudtam meg, hogy az akkori alelnök ötlete volt ez, akire az elnök valamiért jobban hallgatott, mint amennyire érdemes volt. Pedig én figyelmeztettem előtte az elnököt, már 2016 tavaszán, hogy ne engedje ezt az embert nagyon elszabadulni az egyesületben… Mivel játékmester voltam, engem is érintett ez a rendszer, és nem hallgattak rám (sőt a legrosszabb, hogy ki sem próbálták az ötleteimet, pedig a kipróbálás nélküli elutasítás súlyos hiba: nem parktikus, mert nem tudhatjuk előre, hogy tényleg rossz-e az ajánlott módszer, nem tisztességes, főleg úgy nem, hogy éppen ők kérték ki az önkéntesek véleményét, de minek kérték ki, ha úgysem próbálják ki, és nem is demokratikus), úgy gondoltam, hogy kilépek az egyesületből, és nem leszek sem tag, sem önkéntes, sem játékmester. És jól tettem, mert a rendszer azóta is fennáll.
A játékmestereket megalázó, bizalmatlanság alapú rendszer miatt 2016. szeptember 7-én kiléptem a társasjáték egyesületből, és mivel már augusztus 1-jeétől gondolkoztam kilépésen, úgy gondoltam, hogy legyen meg minden egyszerre, kiléptem a zöld szervezetből is. Onnan nem azonnal, hanem azt közöltem velük, hogy 2017-es tagdíjat már nem fizetek (amiből elvben automatikusan következne, hogy 2017 január 1-jével megszüntetem a tagságomat), de mindenféle adminisztrációs hibák miatt csak 2017 áprilisában sikerült végleg kilépnem, de még szeptemberben is kaptam tőlük közgyűlési meghívót…
Most már nem vagyok tag semmilyen egyesületben és jó ez így. A társasjáték egyesület havi rendezvényeit még látogatom, néha a zöld szervezet nagyobb eseményeit is (az utolsó talán a 20. születésnapi ünnepség volt 2017. decemberében, azóta nem sok nagy eseményük volt, vagy nem jutott el hozzám a hír), de már nem vagyok sem tag, sem önkéntes egyikben sem, és jó ez így.
A társasjáték egyesület alapvetően jól működik, mert jó elnökük van (és nagy szerencse, hogy alkalmas, mert nem is lehetne más elnök, egyrészt azért, mert az ő ötlete volt az egyesület, ezért nem lenne tisztességes mást választani, amíg ő vállalja, másrészt azért, mert a társasjáték-kiadó cégén keresztül ő a szponzor is, ezért nem is érdemes leváltani az egyesület éléről, amíg működik a cég, és az együttműködésnek is jót tesz, ha a cég és az egyesület egy kézben van), csak egy-két dolgot kellene javítani, főleg a bizalmatlanság alapú rendszert, de az irány alapvetően jó.
De a zöld szervezetben már akkor, 2016. szeptemberében úgy gondoltam, ahogy még most is, hogy ha a páros években tartott elnökségi választáson, 2018-ban újraválasztják az egyesület elnökét, akkor 2020-as választás már nem lesz, mert addigra megszűnik az egyesület. Úgy értesültem, hogy idén tavasszal újraválasztották a “kedves” elnök asszonyt, és valóban egyre kevesebb jelét látom annak, hogy működne az egyesület. Vannak még próbálkozások, volt pl. idén is tábor gyerekeknek, de pl. a piacuk is egyre kisebb lesz, és egyre kevesebb környezetvédelmi kampányt és eseményt hirdetnek, egyre kevesebb alkalmazott és önkéntes van náluk, és egyre kevesebb hírt kapok róluk. Most is azt mondom, ha így folytatják, 2020-as elnökségi választás már nem lesz, mert addigra nem lesz egyesület.
A harmadik fontos esemény végre nem valaminek a végéről, hanem valaminek a kezdetéről szól, bár ehhez is le kellett zárnom valamit. A diplomás korszakomat. Tavaly nyáron visszaküldtem a diplomát az egyetemre, hogy más munkát is vállalhassak. Sikerült is elhelyezkednem. A diplomát sajnos hazaküldték, de már 1 éve ennél a cégnél dolgozom. Ez nálam már elég hosszú távnak számít. 🙂
Erről az újrakezdésről szívesen tartottam volna nyilvános előadást egy eseményen, ami pontosan 4 hét múlva, október 6-án szombaton lesz, de nem választottak ki előadónak Újrakezdés témában. Pedig van egy-két téma az előadások között, ami kevésbé kapcsolódik az újrakezdéshez, mint az enyém. Az enyém az kiválóan beleillik a témába: megszabadultam valamitől, hogy mást csinálhassak, mint addig, és sikeresen el is helyezkedtem. Mi ez, ha nem újrakezdés? És mitől újrakezdés ez vagy ez? Nem értem…
De ha már kezdet, vég, lezárás és újrakezdés (szeptemberben, a születésem hónapjában): most itthon is átalakulnak a dolgok. Ablakcsere volt hétfőn (szeptember 3.) Néhány kép az új ablakomról.
Ezen kívül fürdőszoba- és erkélyfelújítás is van nálunk.
A fürdőszoba csütörtök esti állapota:
Látszik, honnan szedték le a csempét. Csempe még nincs, de a fürdőkád már bent van. A péntek esti állapot:
Az erkélyen járólap lesz, így néz ki:
A fürdőszoba pedig így lesz kicsempézve egyféle egyszerű csempével, és egyféle díszítő, mintás csempével:
Remélem, hamar elkészül a felújítás és örülhetek a szép új fürdőszobának. 🙂 Legközelebb már a kész állapotról teszek fel képeket.
És mik a terveim a következő néhány hétre? Még nem tudok mindent. Ami már biztos: a jövő héten még tart ez a felújítás. De 2 programom is lesz: 12-én a szokásos szerdai csapattal, 16-án vasárnap pedig az egyesülettel lesz társasjáték, ahol jó lenne egy bizonyos játékot nyerni a tombolán…
Minden ősszel új játékot adnak ki. (Nem az egyesület, hanem az elnök cége, de az egyesületben lehet megnyerni tombolán.) A tavalyelőttit megnyertem tavaly áprilisban, de azóta már el is adtam. A tavalyit viszont még nem sikerült megnyernem a tombolán, és most lesz rá az utolsó esélyem, mert októberben nem szokott lenni társasjáték délután, novemberben pedig már az új, idei játékot sorsolják a tombolán. De tudom, hogy kivel kell játszanom, ha nyerni szeretnék! 😀
Különös véletlen, de az utóbbi 4 hónapban bevált. Májusban és júliusban nyertem legutóbb, és mindkétszer ugyanazzal a játékmesterrel játszottam a legtöbbet. Májusban játszottam vele és nyertem, júniusban nem játszottam vele és nem nyertem. Júliusban megint vele játszottam és nyertem, augusztusban mással játszottam és nem nyertem. Szeptemberben vele kell játszanom, hogy végre megnyerjem azt a játékot! 🙂 Jobb játék, mint a tavalyelőtti. Remélem, hogy az idei is jó lesz, arról még semmit nem tudok. (Júliusban mondtam is ennek a játékmesternek, hogy szerencsét hozott nekem, már 2-szer nyertem, amikor vele játszottam. A játékokat és a játékemestereket is 1-től 6-ig értékeljük minden játék után. És mondtam ennek a szerencsehozó játékmesternek, hogy ha még játszom vele és nyerek a tombolán, akkor minden játékhoz 6-osokat írok be neki. Mire ő: “Tombolától függetlenül is!” 😀 ) Remélem, most az utolsó esélyemmel nyerek tombolán olyan játékot, mert igaz, hogy elég egyszerű és csak 2 személyes, de tényleg jó játék. Itthonra jó lesz. 🙂 Ha nem nyerek, akkor lehet, hogy 17-én hétfőn megveszem az egyesület elnökének kis játékboltjában. Bár fura lesz ismerőstől pénzért vásárolni…
A jövő hét utáni, 17-ei hét egyelőre csendesnek és eseménytelennek tűnik, de a 24-ei héten még lesznek események. 26-án szerdán a születésnapom, amit 30-án vasárnap ünnepel a család, közben valamikor hagyatéki tárgyalás, valószínűleg azon a héten (majd megírom itt hozzászólásban az időpontot és bejegyzésben az eredményét is, ha lesz), és hétvégén 29-30-án még kirakodóvásárt is nézünk családilag a belvárosban.
Élményképek 