Tegnap díjátadón voltam, a Világítástechnikai Társaságnál Budapesten. A “Világíts rá!” pályázaton voltam érdekelt, vers kategóriában. Néhány napja felhívtak, hogy díjazott lettem, de nem árulták el, hányadik… Az 1-3. helyezettet díjazták (külön a rajz, vers és videó kategóriában), jutalom a 3. helyezettnek 5000 Ft Media Markt utalvány, a 2. helyezettnek 25000 Ft, az elsőnek 50000 Ft, és voltak minden kategóriában különdíjasok is.
A pályázat témája: a lámpahulladékok szelektív gyűjtésének népszerűsítése. Ezzel a verssel pályáztam (kicsit hosszú, de 40 perc alatt megírtam):
Fényhulladék
Fenn az égen ragyog a Nap.
Sugarából mindenki kap.
Mégsem elégszünk meg vele,
Világítunk estefele..
A kisszobában lámpa ég,
Világít, van ereje még.
Amíg a fényét megtartja,
Nem nézzük, hogy milyen fajta.
Pedig fontos tudni, nagyon.
Mert sok minden múlhat azon.
Izzó vagy halogén égő?
LED lámpa vagy kompakt fénycső?
Nézzük sorba mind a négyet,
Mivel világít, mit éget.
És ha kiég, mi lesz vele?
Mivel lesz a kuka tele?
Az izzó egy nagy találmány,
De a fogyasztása hátrány.
Üveg alatt fémszál hevül,
Ettől világít remekül.
De a fémszál olvad, szakad,
És a szoba sötét marad.
Üveg és fém hasznos lehet,
A kukába nem teheted!
Ha halogénes a lámpa,
Fémszál burkolózik gázba.
Ettől tovább tart a lámpa,
És kisebb a fogyasztása.
Izzótól nem tér el nagyon,
Ára sem egy kisebb vagyon.
Így az izzó pótolható,
De kukába ez sem való!
Kompakt fénycső ha begerjed,
Az ő fénye gyorsan terjed.
Nem izzik, nem fogyaszt sokat,
Megkönnyíti a dolgokat.
De a fénye szemet bánthat,
Az ember rosszabbul láthat.
Belsejében ott a higany!
A kukába dobtad??? Mi van???
A LED sem izzó, csak fénylik.
Áramtól piroslik, kéklik.
Félvezető az alapja,
Fényerejét ettől kapja.
Fénye, mint mindenki látja,
Az ember szemét nem bántja.
Nem fogyaszt sokat, nem hevül.
De kukába ez sem kerül!
Felmerül a kérdés, joggal:
„Mi lesz a hulladékokkal?
Ha a kukába ne tegyem,
Lesz otthon egy izzó-hegyem?”
Szerencsére mást is tehetsz.
Ahol vetted, oda mehetsz.
Szelektíven leadhatod,
De kukába nem rakhatod!
Egy felsorolás van hátra:
Hogy hasznosul a sok lámpa?
Nézzük újra mind a négyet,
Így kaphatunk teljes képet!
Fém és üveg az izzóban:
Hasznosul az olvasztóban.
Üveg és fém ha beolvad,
Gyárthatunk újabb izzókat.
Ha halogén az a lámpa,
A gáz bemegy egy tartályba.
Utána csak izzó marad,
Az olvasztó felé halad.
Higany a kompakt fénycsőben:
Mérgezne mindenkit bőszen.
A kukában ez esélyes,
De begyűjtve nem veszélyes.
LED lámpában félvezető,
Leadva összegyűjthető.
Hasznosuljon, ez a lényeg,
A kukában ez is méreg.
Végignéztük mind a négyet,
Találtunk bennük sok mérget.
Minden lámpáról kiderül:
Kukába jobb, ha nem kerül!
Tegnap munkanap volt, és munkaidőben volt a díjátadó, ezért amikor felhívtak, még nem is voltam biztos benne, hogy el tudok menni. Szerencsére a munkahelyemen hívtak, ezért egyből el tudtam mondani a többieknek, és azt mondták, menjek csak, egy ilyen alkalomra el kell menni. Így sikerült eljutnom a díjátadóra.
Még egy nehézség felmerült: az ünnepség Budapesten volt. Ott mindig félek, hogy eltévedek. Persze ha oda utazom (vagy a saját városomon kívül bármilyen más településre), akkor indulás előtt mindig nézek térképet, menetrendet, és ez más településeken elég is. Az úticél megtalálásához Budapesten is elég, de ahhoz nem, hogy ne féljek az eltévedéstől. Azt hiszem, ez egyszerűen a város méretéből adódik.
De tegnap reggel nagy bátran felszálltam a vonatra, és elindultam Budapest felé. Leszálltam a Déli Pályaudvaron, majd mentem a metróhoz. Átszálltam a másik metróra. (Ott már nagyon kellett figyelni, hogy merre induljak, az egyik metrótól a másikig, de végül odataláltam, anélkül, hogy bármikor is rossz irányba mentem volna – ezért jó kiírni, hogy mi hol van, mert így tudok tájékozódni a feliratok alapján.) Aztán 3 megálló múlva leszálltam róla, pedig elvileg a végállomásig utaztam, de éppen felújítják a metróvonalat, ezért már előre tudtam, hogy metrópótló busz jár helyette. (Csak azt nem tudtam, hogy arra is érvényes-e a metrójegy, vagy külön kell venni, de azt már a Déli pályaudvaron megkérdeztem, amikor az első metróra megvettem a jegyet. De szerencsére érvényes. Így mindkét metrón és a metrópótlón is ugyanazzal a jeggyel utazhattam.) És itt jött az első bonyodalom.
A buszmegállóban bent állt egy busz, de az éppen nem a metrópótló volt. Ezen nem is csodálkoztam, mert még a mi városunkban is megáll kb. 3-5 busz egy átlagos megállóhelyen, a belvárosban meg akár 10 is. A nagyvárosban tehát még inkább számítani kell rá, hogy másik busz is megáll ott, ahol felszállnék. És így is lett, éppen nem a metrópótló busz állt ott a megállóban. Akár meg is várhattam volna, de a busz mellett állt egy villamos is, amire kiírták, hogy metrópótló. Gondoltam, akkor megyek azzal, biztos az is megáll a metró végállomásán (Újpest központ állomáson). Elég megnyugtató volt, hogy mindig bemondták a következő megállót. Gondoltam, akkor majd Újpest központot is bemondják valamikor. Be is mondták. Odaértem a megállóba és jött a második bonyodalom.
A térképen úgy láttam, hogy a keresett cím egészen közel van a metrómegállóhoz. Ezért amikor leszálltam, kerestem a megfelelő utcanévtáblát. De nem találtam. Aztán elindultam egy kereszteződés felé, ahol messziről utcanévtáblákat láttam. Mindegyik utca felé mutatott egy nyíl, rajta az utca nevével. De egyik sem az az utca volt. Aztán visszaemlékeztem a térképre, és eszembe jutott, hogy abban az irányban jelezték az épületet, amerre megy a metró. De arrafelé minden út az aluljáróba vezetett. Mintha nem is pótló járműről, hanem a metróról szállnék le.
Addig nem akartam lemenni a föld alá, azért is indultam először másfelé, amerre utcanévtáblát láttam, de akkor kénytelen voltam. Viszont ott is volt sok kijárat. Jobbra vagy balra induljak? Először elindultam jobbra, mert ott láttam meg hamarabb a kiírást annak az utcának a nevével. (Ha metróval utazom, mindig ez a legnehezebb rész: kitalálni, hogy melyik kijáraton menjek fel a felszínre. Külön-külön tudok tájékozódni a föld alatt is és a felszínen is, csak a kettő közötti átmenet nehéz.)
67-es házszámot kellett keresni, és megláttam mellettem a házon, hogy 69-75. De nem sima kötőjel volt a számok között, hanem egy hosszú vonal, ami mintha az utcát jelképezné, ezért feltételeztem, hogy amelyik végén van a vonalnak a 69-es szám, azon a végén van az épületnek is. Ezért elindultam arra, és gondoltam, a következő a 67. De akkor azt láttam, hogy az a 77-es (az is 77-től valameddig, talán nyolcvanvalahányig). Ezért rájöttem, hogy lent balra kellett volna indulnom, csak az a kijárat nem látszott onnan, ahol lementem a föld alá.
Végre feljutottam, megláttam a 67-es házszámot. De annak a bejáratát sem volt egyszerű megtalálni… Ez volt a harmadik, és egyben utolsó bonyodalom. A földszinten van egy gyógyszertár, és ki van táblázva még néhány intézmény, pl. fogorvos, ügyvédi iroda, és a Világítástechnikai Társaság (de a kapucsengő feliratai szerint egy társasházkezelő cég és a görög katolikus egyház is ott működik…). De a fogorvos úgy van kiírva egy ajtó fölé, hogy azt hittem, az csak a fogorvosi rendelőbe vezet. Mellette meg csak a gyógyszertár volt. Aztán megláttam az ajtó mellett a kapucsengőt, sok-sok névvel, köztük magánszemélyekkel, a fogorvosi rendelővel, az ügyvédi irodával, a görög katolikus egyházzal a társasházkezelő céggel, és a Világítástechnikai Társasággal. (A kapucsengő képén csak a cégek, intézmények nevét hagytam meg, a magánszemélyekét és az ügyvéd vezetéknevét töröltem. Ez az első olyan képem, amin valamilyen utómunkát is végeztem.) Ebből világos lett, hogy az a lépcsőház bejárata, csak megtévesztésként pont fölé táblázták ki a fogorvost, mintha csak hozzá vezetne az az ajtó… De még nagyon korán volt, ezért lefényképeztem a házat és környékét, pl. a metróaluljáró bejáratát, az épülettel szembeni áruházat, a gyógyszertárat, és a falon lévő cégjelzéseket, és vártam, hogy hátha jön még valaki a díjátadóra, hogy ne egyedül menjek be. (Mehettem volna éppen egyedül is, de ahhoz valószínűleg csengetni kellett volna a kapucsengőn, ahhoz meg még túl korán volt, hogy így jelezzem az érkezésemet, mert még volt majdnem fél óra a rendezvényig. Ezért semmiképpen nem akartam csengetni.)
Sokáig nem jött senki, de aztán nyílt az ajtó. Belülről. Kijött valaki, én meg besurrantam a lépcsőházba. 🙂 És a nyilakat követve felmentem a Világítástechnikai Társasághoz. Természetesen a házban is fényképeztem, pl. a körfolyosós ház belső udvarát, és a Világítástechnikai Társaság székhelyének bejáratát.
Odaértem az ajtóhoz, de még mindig volt negyed óra, ott sem csengettem. Szerencsére 2 percen belül jött másik díjazott, és együtt bementünk. Ott bent már nem fényképeztem, mert nem tudtam volna úgy, hogy ne legyenek emberek a képen, de ki voltak állítva a díjnyertes versek és rajzok. Azokat nézegettem én is és mindenki más is az esemény kezdetéig.
Az eseményt amúgy gyorsan lebonyolították, nem bonyolították túl. Csak éppen annyi volt, amennyi kellett. Mondott egy kis beszédet a Világítástechnikai Társaság elnöke, a pályázat egyik szponzora (akinek a cége gyűjti és hasznosítja országszerte a lámpahulladékokat), és egy híres színművész, a zsűri elnöke. A két szakértő, vagyis a társaság elnöke és a szponzor a lámpahulladékok szennyezéseiről is beszélt, majd a zsűrielnök rögtön a beszéde elején megjegyezte, hogy eddig nem értette, miért van ott a szakemberek között, de szennyezésről beszéltek, ezért most már érti. A lángésznek is van égésterméke. 😀 Az ő beszéde végig ilyen humoros volt, viszonylag komoly dolgokról, mint pl. a zsűrizés nehézségei, de nagyon szórakoztatóan előadva. Aztán közölték, hogy 101 rajz, 17 vers és 14 videó érkezett, és felolvasták a díjazottakat.
A rajz kategóriával kezdték, ahol a zsűrielnök jóvoltából 3 db 3. helyezett is lett. Második és első helyezett csak 1 volt. De voltak különdíjasok is. Aztán jött a vers kategória. 3., 2. és 1. hely és a különdíjasok. Végül a videó kategória, 3., 2. és 1. helyezettje és különdíjasai. A díjnyertes videókat meg is néztük, átlagosan kb. 2 perces kis videók voltak.
A kiállított versek, rajzok és a bemutatott videók is mind nagyon ötletesek voltak, nagyon profi munka volt mindegyik, megérdemelték a díjat. A díjazott rajzok (az első, a második és a 3 harmadik helyezett pályamű) a Világítástechnikai Társaság környezetbarát és emberközpontú világításról szóló kiadványába is bekerültek, amit minden díjazott megkapott.
A díjak átadása és a videók megnézése után pedig volt egy kis büfé (szendvicsek, üdítők, sütemények), amit akkor, 13:40-kor már alaposan kihasználtam 🙂 és díjazottként még a vendégkönyvbe is tettem bejegyzést.
És hányadik helyezett lett a versem? Első! 🙂
A vásárlási utalványt egy kis kártyán kaptuk, olyasmi, mint a bankkártya. Kaptam egy oklevelet is, és minden díjazott kapott egy kis ajándékcsomagot is: egy kiadványt és egy energiatakarékos fényforrást. Izzó alakú kompakt fénycső, ha jól látom. Ezeket az ajándékokat már itthon fényképeztem le. A kiadvány címlapján természetesen az első helyezett rajz látható.
Hazafelé már tudtam, hogy le kell menni a metróaluljáróba, hogy újra felmehessek a metrópótló buszhoz, meg is találtam, indult is a busz, aztán ahonnan már járt a metró, onnan azzal mentem tovább, majd a másik metróval a pályaudvarra. Onnan vonattal haza (ez már személyvonat volt, nem gyors, mint a délelőtti, de ezzel is előbb hazaértem, mint a fél órával később induló gyorsvonattal, és megúsztam a gyorsvonati felárat is, annyival kevesebbet kellett fizetnem), majd indultam a szokásos szerdai társasjáték estre, ahol szintén volt metrós és vonatos társasjáték. 🙂 A metrósat ráadásul én vittem! 😀
Kellemes meglepetés volt a tegnapi nap, nagyon örülök a díjnak, és gratulálok a többi pályázónak is, mindenki megérdemelt volna valamilyen díjat.