Év- és hónapfordulók

Mostanában 3 fontos dátum is van. Tegnapelőtt (szeptember 6-án, csütörtökön) volt 10 hónapja, hogy meghalt az apám. Tegnap (szeptember 7-én, pénteken) volt 2 éve, hogy kiléptem mindkét egyesületből, ahol addig tag voltam. És a jövő héten (szeptember 11-én, kedden) lesz 1 éve, hogy a mostani munkahelyemen dolgozom. Menjünk végig dátum szerint az év- és hónapfordulókon.

A haláleset 10. hónapfordulója csakis azért fontos, mert a hagyatéki ügy még most, 10 hónap alatt sem zárult le. Eleve 7 és fél hónap kellett a közjegyzői hagyatéki tárgyalásig. Az önkormányzatnál ültek fél évet a hagyatéki leltáron (nem is értem, mi tartott addig), majd a közjegyzőnek is beletelt néhány hétbe, hogy értesítsen minket, és végül  a november 6-ai halálesettel kapcsolatban, június 20-án volt a közjegyzői hagyatéki tárgyalás. Ott kiderült, hogy van még egy jelentkező a vagyonra, ezért ügyvédet kellett keresni, és éppen csütörtökön, a 10. hónapfordulón tudtam meg, hogy jövő héten kapunk idézést. Az a szeptember 10-ei hét lesz, és általában ahhoz képest 2 hét a hagyatéki tárgyalás, tehát valószínűleg a 24-ei héten lesz. Azon a héten, amikor 26-án szerdán születésnapom lesz. (Ha valakit érdekel, a 38.) Ha ott sikerül megegyezni, akkor lezárul az ügy, már “csak” be kell jegyeztetni a tulajdonjogot, de ha nem sikerül, akkor bíróságra kell menni, és az is még legalább 1 év…

És ha már év- és hónapfordulók, és születésnaphoz közeli hagyatéki tárgyalás: apám érdekesen tudta “időzíteni” a halálát. Persze tudom, hogy nem szándékos, de akkor is. November 6-án halt meg, 7-én volt a nagynéném születésnapja. (Apámnak 2 húga van, az egyikük elég sokat foglalkozott vele, ő ápolta az utolsó napokban a legtöbbet, és az ő születésnapja van november 7-én.) A temetés pedig november 16-án volt. Az előző barátnője (a válóok) születésnapján. A legutóbbi, 2-es számú barátnőnek meg (aki most követelőzik) november 17-én van születésnapja (ezt a hagyatéki tárgyaláson tudtam meg). Azt nem tudom, hogy a válóok nő ott volt-e a temetésen, csak a lányát láttam, ő nem tűnt fel nekem a tömegben, de az újabb barátnő ott volt a fiával és a lányával.

Mivel elég sok bizonyítékunk van az igazunk mellett, írásos dokumentumok formájában, remélem, hogy a másidk hagyatéki tárgyaláson megyegyezés születik, vagyis a követelőző eláll a követelésektől, és nem kerül bíróságra az ügy. Persze esélyes, hogy a bíróság  nekünk ad igazat, de nem kellene évekig húzni az ügyet… És remélhetőleg rá tudjuk venni a közjegyzőt, hogy legalább arról hozzon határozatot, amiről nincs vita, hogy legalább azt megkaphassuk.

Érdekes, hogy a 6-ai hónapforduló után a 7-ei évforduló is valaminek a végét jelenti. 2016 szeptember 7-én léptem ki 2 egyesületből is. Egy zöld szervezetből és egy társasjáték egyesületből.

A zöld szervezetben nem csak tag voltam, hanem több éves önkénteskedés után felvettek közfoglalkoztatásba, de már augusztus 1-jén megszűnt a munkaviszonyom, mert a “kedves” elnök asszony elfelejtett megosztani velem egy fontos információt, és anélkül csak úgy tudtam intézkedni egy dologban, hogy nem tetszett neki az eredmény. Pedig ha tudtam volna azt a dolgot, akkor neki tetsző módon is tudtam volna intézkedni. Szabadságon volt, én tartottam a frontot egyedül, és engem hibáztatott a történtekért, amikor én a legjobb tudásom és képességeim szerint oldottam meg a helyzetet. Csak éppen más és más lett volna a megoldás az információ birtokában és anélkül. Már akkor, 2016. augusztus 1-jén elkezdtem gondolkodni azon, hogy ezek után tag maradjak-e a zöld szervezetben.

A társasjáték egyesületben ott voltam a 13 alapító tag között. Teljesen egyértelmű volt, hogy ki lesz az elnök, de az alelnök már kevésbé. Választottunk egy egész normálisat, de ő néhány hónap múlva lemondott. És aki jobb híján a helyére került, az káoszt csinált… (Azóta már helyette is van más.) 2016. nyarán bevezették, hogy a játékmesterek nem vehetnek ki önállóan játékot a készletből, hanem egy erre kijelölt személytől kérniük kell, és még azt is felírják, hogy ki mit vitt ki. A játékok biztonságára hivatkoztak, pedig nem ezen múlik. És ezzel csak feleslegesen megalázzák a játékmestereket, mert nem bíznak bennük, hogy tudnak vigyázni a játékokra. Pedig tudnak. Nekem több javaslatom is volt ehelyett a rendszer helyett, de nem fogadták el, ragaszkodtak a hibás elképzelésükhöz, a bizalmatlanság alapú rendszerhez. És csak jóval később tudtam meg, hogy az akkori alelnök ötlete volt ez, akire az elnök valamiért jobban hallgatott, mint amennyire érdemes volt. Pedig én figyelmeztettem előtte az elnököt, már 2016 tavaszán, hogy ne engedje ezt az embert nagyon elszabadulni az egyesületben… Mivel játékmester voltam, engem is érintett ez a rendszer, és nem hallgattak rám (sőt a legrosszabb, hogy ki sem próbálták az ötleteimet, pedig a kipróbálás nélküli elutasítás súlyos hiba: nem parktikus, mert nem tudhatjuk előre, hogy tényleg rossz-e az ajánlott módszer, nem tisztességes, főleg úgy nem, hogy éppen ők kérték ki az önkéntesek véleményét, de minek kérték ki, ha úgysem próbálják ki, és nem is demokratikus), úgy gondoltam, hogy kilépek az egyesületből, és nem leszek sem tag, sem önkéntes, sem játékmester. És jól tettem, mert a rendszer azóta is fennáll.

A játékmestereket megalázó, bizalmatlanság alapú rendszer miatt 2016. szeptember 7-én kiléptem a társasjáték egyesületből, és mivel már augusztus 1-jeétől gondolkoztam kilépésen, úgy gondoltam, hogy legyen meg minden egyszerre, kiléptem a zöld szervezetből is. Onnan nem azonnal, hanem azt közöltem velük, hogy 2017-es tagdíjat már nem fizetek (amiből elvben automatikusan következne, hogy 2017 január 1-jével megszüntetem a tagságomat), de mindenféle adminisztrációs hibák miatt csak 2017 áprilisában sikerült végleg kilépnem, de még szeptemberben is kaptam tőlük közgyűlési meghívót…

Most már nem vagyok tag semmilyen egyesületben és jó ez így. A társasjáték egyesület havi rendezvényeit még látogatom, néha a zöld szervezet nagyobb eseményeit is (az utolsó talán a 20. születésnapi ünnepség  volt 2017. decemberében, azóta nem sok nagy eseményük volt, vagy nem jutott el hozzám a hír), de már nem vagyok sem tag, sem önkéntes egyikben sem, és jó ez így.

A társasjáték egyesület alapvetően jól működik, mert jó elnökük van (és nagy szerencse, hogy alkalmas, mert nem is lehetne más elnök, egyrészt azért, mert az ő ötlete volt az egyesület, ezért nem lenne tisztességes mást választani, amíg ő vállalja, másrészt azért, mert a társasjáték-kiadó cégén keresztül ő a szponzor is, ezért nem is érdemes leváltani az egyesület éléről, amíg működik a cég, és az együttműködésnek is jót tesz, ha a cég és az egyesület egy kézben van), csak egy-két dolgot kellene javítani, főleg a bizalmatlanság alapú rendszert, de az irány alapvetően jó.

De a zöld szervezetben már akkor, 2016. szeptemberében úgy gondoltam, ahogy még most is, hogy ha a páros években tartott elnökségi választáson, 2018-ban újraválasztják az egyesület elnökét, akkor 2020-as választás már nem lesz, mert addigra megszűnik az egyesület. Úgy értesültem, hogy idén tavasszal újraválasztották a “kedves” elnök asszonyt, és valóban egyre kevesebb jelét látom annak, hogy működne az egyesület. Vannak még próbálkozások, volt pl. idén is tábor gyerekeknek, de pl. a piacuk is egyre kisebb lesz, és egyre kevesebb környezetvédelmi kampányt és eseményt hirdetnek, egyre kevesebb alkalmazott és önkéntes van náluk, és egyre kevesebb hírt kapok róluk. Most is azt mondom, ha így folytatják, 2020-as elnökségi választás már nem lesz, mert addigra nem lesz egyesület.

A harmadik fontos esemény végre nem valaminek a végéről, hanem valaminek a kezdetéről szól, bár ehhez is le kellett zárnom valamit. A diplomás korszakomat. Tavaly nyáron visszaküldtem a diplomát az egyetemre, hogy más munkát is vállalhassak. Sikerült is elhelyezkednem. A diplomát sajnos hazaküldték, de már 1 éve ennél a cégnél dolgozom. Ez nálam már elég hosszú távnak számít. 🙂

Erről az újrakezdésről szívesen tartottam volna nyilvános előadást egy eseményen, ami pontosan 4 hét múlva, október 6-án szombaton lesz, de nem választottak ki előadónak Újrakezdés témában. Pedig van egy-két téma az előadások között, ami kevésbé kapcsolódik az újrakezdéshez, mint az enyém. Az enyém az kiválóan beleillik a témába: megszabadultam valamitől, hogy mást csinálhassak, mint addig, és sikeresen el is helyezkedtem. Mi ez, ha nem újrakezdés? És mitől újrakezdés ez vagy ez? Nem értem…

De ha már kezdet, vég, lezárás és újrakezdés (szeptemberben, a születésem hónapjában): most itthon is átalakulnak a dolgok. Ablakcsere volt hétfőn (szeptember 3.) Néhány kép az új ablakomról.

Ezen kívül fürdőszoba- és erkélyfelújítás is van nálunk.

A fürdőszoba csütörtök esti állapota:

Látszik, honnan szedték le a csempét. Csempe még nincs, de a fürdőkád már bent van. A péntek esti állapot:

Az erkélyen járólap lesz, így néz ki:

A fürdőszoba pedig így lesz kicsempézve egyféle egyszerű csempével, és egyféle díszítő, mintás csempével:

Remélem, hamar elkészül a felújítás és örülhetek a szép új fürdőszobának. 🙂 Legközelebb már a kész állapotról teszek fel képeket.

És mik a terveim a következő néhány hétre? Még nem tudok mindent. Ami már biztos: a jövő héten még tart ez a felújítás. De 2 programom is lesz: 12-én a szokásos szerdai csapattal, 16-án vasárnap pedig az egyesülettel lesz társasjáték, ahol jó lenne egy bizonyos játékot nyerni a tombolán…

Minden ősszel új játékot adnak ki. (Nem az egyesület, hanem az elnök cége, de az egyesületben lehet megnyerni tombolán.) A tavalyelőttit megnyertem tavaly áprilisban, de azóta már el is adtam. A tavalyit viszont még nem sikerült megnyernem a tombolán, és most lesz rá az utolsó esélyem, mert októberben nem szokott lenni társasjáték délután, novemberben pedig már az új, idei játékot sorsolják a tombolán. De tudom, hogy kivel kell játszanom, ha nyerni szeretnék! 😀

Különös véletlen, de az utóbbi 4 hónapban bevált. Májusban és júliusban nyertem legutóbb, és mindkétszer ugyanazzal a játékmesterrel játszottam a legtöbbet. Májusban játszottam vele és nyertem, júniusban nem játszottam vele és nem nyertem. Júliusban megint vele játszottam és nyertem, augusztusban mással játszottam és nem nyertem. Szeptemberben vele kell játszanom, hogy végre megnyerjem azt a játékot! 🙂 Jobb játék, mint a tavalyelőtti. Remélem, hogy az idei is jó lesz, arról még semmit nem tudok. (Júliusban mondtam is ennek a játékmesternek, hogy szerencsét hozott nekem, már 2-szer nyertem, amikor vele játszottam. A játékokat és a játékemestereket is 1-től 6-ig értékeljük minden játék után. És  mondtam ennek a szerencsehozó játékmesternek, hogy ha még játszom vele és nyerek a tombolán, akkor minden játékhoz 6-osokat írok be neki. Mire ő: “Tombolától függetlenül is!” 😀 ) Remélem, most az utolsó esélyemmel nyerek tombolán olyan játékot, mert igaz, hogy elég egyszerű és csak 2 személyes, de tényleg jó játék. Itthonra jó lesz. 🙂 Ha nem nyerek, akkor lehet, hogy 17-én hétfőn megveszem az egyesület elnökének kis játékboltjában. Bár fura lesz ismerőstől pénzért vásárolni…

A jövő hét utáni, 17-ei hét egyelőre csendesnek és eseménytelennek tűnik, de a 24-ei héten még lesznek események. 26-án szerdán a születésnapom, amit 30-án vasárnap ünnepel a család, közben valamikor hagyatéki tárgyalás, valószínűleg azon a héten (majd megírom itt hozzászólásban az időpontot és bejegyzésben az eredményét is, ha lesz), és hétvégén 29-30-án még kirakodóvásárt is nézünk családilag a belvárosban.

Tavaszi gondolatok

 

Sándor napján megszakad a tél.

József napján eltűnik a szél.

Zsákban Benedek,

hoz majd meleget.

Nincs több fázás, boldog, aki él.

Ehhez képest ma délelőtt, Sándor napján készítettem 77 képet a lakótelepünkön és környékén…

Tehát nincs olyan szép tavasz, mit amit ígér a népdal… De figyeljük csak, hogyan folytatódik!

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik.

Szőkék legelébb,

aztán feketék,

végül barnák és a maradék.

Minden kislány férjhez adatik! De ki a férj? Talán Sándor, József, Benedek? Erről írtam egy saját verset valamikor a héten, amikor még csak előrejelezték a mai havat.

Sándor, József, Benedek

Többé már nem melegek.

Megnősültek mind a hárman,

Gyönyörködj a fehér tájban!

Pedig elvileg tavasz van, március közepe, amikor éled a természet. 2 hét múlva húsvét, jövő vasárnap meg áttérünk a nyári időszámításra! Ehhez képest hóemberek állnak a lakótelepen…

És ha már a verseknél tartunk: remélem nem lesz hóakadály szerdán a Veszprém-Budapest vasútvonalon, mert díjkiosztóra hívtak. A múlt héten kb. kedden vagy szerdán csörgött a telefonom, felhívtak a Világítástechnikai Társaságtól, hogy díjazták egy versemet. 🙂 Azt nem árulták el, hogy 1., 2., vagy 3. helyen végeztem, de az már egy siker, hogy benne vagyok az első háromban. 🙂 Egy “Világíts rá” című pályázat keretében a lámpahulladékok szelektív gyűjtését kellett népszerűsíteni. Nem tudom, mennyire publikus a vers a díjkiosztó előtt, de utána felteszem hozzászólásba a verset és az eredményemet. (Valószínűleg csütörtökön, mert szerdán még esti programom is lesz: társasjáték.) Addig is megtekinthető itt a többivel együtt.

Más sikereim is vannak. Az egyik, hogy életemben először határozatlan idejű munkaszerződést kaptam. 🙂 Ott, ahol eddig is voltam. Egyelőre részmunkaidős, de ez később változhat…

A harmadik sikerem nem igazán az enyém, hanem egy csapaté, ahol én is aktív tag vagyok. Meghívták a kis szerdai társasjátékos csapatunkat egy nagy rendezvényre, a helyi turisztikai szezonnyitóra, április 14-én szombaton 10-17 óra között. 🙂 A játékokat mi visszük, asztalunk lesz, és az étkezés is megoldható, mert lesz ott néhány food truck a téren. Addigra talán beszervezek mást is a csapatból, hogy ebédidőben se álljunk le, hanem felváltva ebédeljünk, de ha egyedül leszek, akkor is megoldom valahogy… 🙂 Reméljük, hogy sem szél, sem eső nem lesz aznap (bár eső helyett jobb lenne talán csapadékot írni, mert újabban akár áprilisban is lehet hó), de ezt még nem árulta el nekem a vmeteo…

Április 14. amúgy 4 hét múlva lesz, az egyetlen olyan áprilisi hétvégén, amikor nem lesz semmi extra (rövid vagy hosszú hétvége, választás, stb.). Két bejegyzéssel ezelőtt felsoroltam már itt, hogy márciusban és áprilisban majdnem minden hétvégén lesz valami (rövid hétvége, hosszú hétvége, óraátállítás, választás), kivéve a március 3-4. és április 14-15. hétvégéket. Nem csoda, hogy az időjárás is megzavarodik… És éppen erre a két nyugodt hétvégére esik a Társasjáték Délután. 🙂 Jó döntés volt, bár kissé kényszerlépés, mert úgy tudom, hogy április 7-én, a hónap első szombatján más rendezvény is lenne a szokásos helyen, talán ezért került át április második hétvégéjére. Előbb 14-ére, szombatra, majd egy újabb csavarral 15-ére vasárnapra… (Először persze kicsit szomorú voltam miatta, mert a “rendes” időben is 5 hetet kellett volna várni 2 alkalom között, így meg 6 hétre nyúlt a várakozás, de amikor rájöttem, hogy márciusban és áprilisban csak ez a 2 nyugodt hétvége van, akkor már jó döntésnek tartottam.) De ezt az újabb változást és a 15-ei vasárnapi dátumot nem igazán értem, bár jólesik, hogy nem kell választanom a turisztikai szezonnyitó és a Társasjáték Délután között. 🙂 Nem tudom, van-e összefüggés, csak leírom időrendben az eseményeket.

1. Felkérték a Társasházat a turisztikai szezonnyitóra.
2. Egyik játékosunk válaszolt, hogy nem szoktunk ilyet, de nem zárkózunk el, és ajánlotta nekik az egyesületet.
3. A szezonnyitó egyik szervezője közölte, hogy már az egyesületet is megkeresték, ők viszont a saját rendezvényükre hivatkozva lemondták.
4. Én elvállaltam a Társasház nevében, miután a többiek nem tiltakoztak. Ketten jelezték, hogy nem érnek rá, de ők sem beszéltek le róla. A többi játékosunk nem nyilvánított véleményt.
5. Egy kicsit reklámoztam itt-ott a Társasház részvételét a szezonnyitón, de még nem annyira, mint néhány nappal előtte fogom, és jeleztem az egyesület Facebook eseményénél is, hogy később megyek, a másik rendezvény után.
6. Az egyesület megváltoztatta a rendezvénye időpontját, így már nem esik egybe a turisztikai szezonnyitóval.

Erre van 4 elméletem, 3 pozitív, 1 negatív, de mind csak feltételezés. Valószínűleg ezek közül az egyik az időpontváltozás igazi oka. (Feltéve, hogy összefügg a Társasház részvétele a turisztikai szezonnyitón, és az egyesületi rendezvény időpontjának megváltozása, de még ez sem egészen biztos.) Növekvő valószínűség szerinti sorrendben sorolom fel az elméleteket, a legkevésbé valószínűtől a legvalószínűbbig.

1. Jeleztem, hogy később megyek, erre időpontot változtattak. Fontos nekik, hogy ott legyek a Társasjáték Délutánon! 😀 De így már ott is leszek az elejétől a végéig! 😀
2. Az egyesület segíteni akar a Társasháznak ott kint a rendezvényen, ők is hoznak játékokat, játékmestereket. 🙂 Ha így lesz, köszönjük nekik! 🙂
3. Az egyetlen negatív lehetőség. Az egyesület éppen hogy nem segít nekünk, hanem konkurenciát lát bennünk, ezért mégis mennek ők is, nehogy lemaradjanak tőlünk, és ezért még a saját eseményüket is eltolták egy nappal.
4. A Társasjáték Délután szervezői belátták, hogy mindkét rendezvényre van igény, nem akarják megosztani a város társasjátékosait, és így mindenki el tud menni mindkét rendezvényre. Hozzánk is a szezonnyitóra, és hozzájuk is a Társasjáték Délutánra, ahogy én is teszem. 🙂

Tehát elég rejtélyes ez az időpont-változás, de én örülök neki. 🙂

De van még másik rejtély is, aminek nem örülök. Nem közösségi, hanem családi ügy. Apám hagyatéki ügye. November 6-ától húzódik. Ismerősöknél kb. 1 vagy 2 héttel előbb volt egy haláleset, de az ő ügyük már januárban elintéződött. A miénk miért nem? 4 és fél hónap már erős túlzás, főleg úgy, hogy igazán nagy vagyona sem volt… Nem számítok semmi különösre, kb. tudom, mije volt, és sejthető, hogy kik örökölnek, de jó lenne már biztosat tudni. A bizonytalanság mindig rossz, még a biztos rossznál is rosszabb.

És mi vár még rám mostanában?

• Március 21, szerda: díjkiosztó! 🙂 Utána este társasjáték. 🙂
• Március 25, vasárnap: óraátállítás. Hajnali 2-ről 3-ra állítjuk előre. Megkezdődik a nyári időszámítás. 🙂 Remélem, addigra már nem lesz hó! 😀
• Március 28-án várhatóan az Új Nemzedékben lesz a társasjáték. 🙂
• Március 30-április 2.: 4 napos húsvéti hosszú hétvége nagypéntektől húsvét hétfőig. 🙂 Nagypéntek idén lett munkaszüneti nap. Tetszik, hogy eggyel több pihenőnap van, de nem tetszik ez a vallásos irány…

Ennyit a márciusban várható eseményekről. Áprilisban is lesz szerdai társasjáték (várhatóan április 4., 11., 18., 25., de ebből még nem tudom, melyik a szokásos helyünkön és melyik az Új Nemzedékben), de lesznek más események is.

• Április 1-2. Húsvét.
• Április 8., választás. Sok sikert kívánok a kormányzáshoz a győztesnek, bárki is lesz az, és remélem, hogy 4 év múlva is elégedettek leszünk vele. Természetesen elmegyek szavazni, de nem értek egyet a titkos szavazással. Miért nem?
  • Titkos szavazáson sokkal könnyebb manipulálni a végeredményt. Tegyük fel, hogy szavazok valakire, és valamilyen hiba vagy csalás folytán azt állapítja meg a bizottság, hogy az illető nem kapott szavazatot. Hogyan bizonyítsam, hogy igenis kapott, mert rá szavaztam? Titkos szavazás esetén sehogy. De nyílt szavazásnál, ha mindenki hangosan bemondaná a bizottságnak, hogy kire szavaz, lenne tanúm. A mögöttem sorban álló emberek, akik hallották, hogy kire szavaztam. Tehát nehezebb lenne csalni, ettől tisztább és demokratikusabb lenne a rendszer. (Amúgy az összes elterjedt csalási módszer, pl. láncszavazás, stb. éppen a választás titkosságát használja ki!)
  • A szavazatokat is könnyebb lenne megszámolni: hallják a bizottság tagjai a szavazatot, és egyből strigulázhatják is. Elrontani is nehezebb lenne a számolást.
  • A jelölteknek is jobb lenne, mert tudnák, hogy kire számíthatnak.
  • És talán vállalhatóbb vezetőink is lennének, ha vállalnánk egymás előtt a véleményünket.
• Április 10., kedd: testvérem névnapja. Majd kitalálok neki valami kreatív ajándékot! 😀
• Április 13. péntek. Ezt a napot sokan várják, én is mindig megfigyelem, de legtöbbször nem szerencsésebb vagy szerencsétlenebb, mint a többi. Vajon idén áprilisban mennyire lesz szerencsés ez a nap?
• Április 14., szombat: turisztikai szezonnyitó, már kb. sejtem, milyen társasjátékokat vigyek. 🙂 Hiányzik már a játékmester szerep, de az egyesületben már nem vállalnám, ameddig fennáll az a rendszer, ami ellen másfél éve tiltakoztam. Mi az, hogy a játékmester nem vehet ki önállóan játékot, hanem külön, egyesével kérni kell? Állítólag ezt azért vezették be, hogy ne vesszen el tartozék a játékokból. De tartozék csak akkor veszhet el, amikor már nyitva a doboz, tehát amikor már a játékmesternél van a játék, attól teljesen függetlenül, hogy hogyan került hozzá. Tehát ez a módszer erre nem jó, viszont elég megalázó a játékmestereknek. Ezért léptem ki másfél éve az egyesületből.
• Április 15., vasárnap: Társasjáték Délután. 🙂 Játszani jó az egyesülettel, de tagnak és önkéntesnek már nem lépnék be…
• Április 21-22. rövid hétvége, 21-ét le kell dolgozni április 30., hétfő helyett, mert május 1. kedd lesz.
• Április 29-május 1.: 4 napos hosszú hétvége szombattól keddig. Akkor már biztos jó idő lesz. 🙂 Valamikor a rövid és a hosszú hétvége között, április 25. körül várhatók a fecskék is a környékünkre. 🙂 A lépcsőházunk ablakaiban is van néhány fecskefészek. 🙂

És remélem, hogy a felsorolt dátumok közül valamelyik a tavasz kezdetét is jelzi, minél hamarabb, annál jobb! 🙂 A hó meg várjon a sorára decemberig!

Ilyen volt 2016

2015-öt egy nagy szilveszteri társasjátékozással zártuk. 🙂 12-en voltunk egy ismerősömnél, aki akkor egy bizonyos társasjáték egyesület elnökségi tagja volt, azóta (februártól) az egyesület alelnöke lett. (2015. novemberében alakult az egyesület, aztán februárban meg kellett ismételni az alakuló ülést, de néhány héttel utána hivatalosan is bejegyezték az egyesületet. Ezen a februári ülésen lemondott a novemberben megválasztott alelnök, de továbbra is az elnökségben maradt, csak helyet cseréltek az egyik elnökségi taggal. Azóta nem tudok változásról az elnökségben.) De most már biztos nem megyek ehhez az ismerősömhöz (a jelenlegi alelnökhöz) szilveszterezni, mert szerintem már nem hív meg,  mert szeptemberben kiléptem az egyesületből és azóta sem vele, sem az elnökkel nem vagyunk igazán jóban. (És nem én sértődtem meg, hanem ők, de nem értem miért… 😦 )

Január 1-jén tehát ezen a társasjátékos szilveszteren ért a reggel. 🙂 Ez volt az első szilveszterem családon kívül, és ez volt az eddigi legjobb. 🙂

Amúgy 2 egyesületnek is tagja voltam 2016-ban, az egyik ez a társasjáték egyesület, a másik egy zöld szervezet, ami a legutóbbi munkahelyem is volt. Mindkét egyesület vezetőjét régóta ismerem, mindkét egyesületben tegeződünk a tagokkal, még a vezetőkkel is, de mivel ebben a bejegyzésben nem írok neveket, az egyesületek vezetőit, elnököt, alelnököt, stb. csak a tisztségükön tudom emlegetni. (Még most is hajlamos vagyok mindkét egyesületről többes szám első személyben gondolkodni, beszélni. Ez szeptember 7-ig volt jogos, a kilépésemig, de néha még most is előfordul. Ebben a bejegyzésben is vannak ilyen többes szám első személyű utalások. Szeptember 7. előtt, és utána is, pedig tudom, hogy csak előtte lenne jogos. De nem volt ez mindig így. Kedvenc zöld szervezetemben a tagságom első 2 évében elég nehezen jött a számra az, hogy “mi”, inkább “ők” voltak továbbra is. Miért? Mert 2011. novemberében léptem be, de csak 2013. novemberében lett kulcsom hozzájuk. Addig mindig csengetnem kellett, ha be akartam jutni. És ezért inkább kívülállónak éreztem magam. Idén nyárig volt kulcsom, és 2013. novemberétől idén nyárig már nagyon könnyen mondtam az egyesületre, hogy “mi”. A másik szervezetben, a társasjáték egyesületben soha nem volt ilyen gond. Kulcson ugyan hozzájuk sem volt, de nem is kellett. Mert soha nem volt kulcsra zárva sem az iroda, sem a rendezvényhelyszín, akármikor is kerestem az egyesületet. Ezért ott már az első perctől kezdve tudtam mondani, hogy “mi”. Persze alapító tagként illett is ezt mondanom… És mivel nagyon hamar rájöttem, hogy a “be tudok jutni” és a “mi” összefügg, a zöld szervezet  2014-es közgyűlésén – az első olyan közgyűlésen, amikor már volt kulcsom, és úgy beszéltem az egyesületről, hogy “mi” – javasoltam, hogy a tagsághoz járjon a kulcs. De leszavaztak. Azóta sem értem, miért.)

Januárban ezen kívül nem voltak igazán nagy események. 14-én segítettem tanulni egy akkor még végzős gimnazista ismerősömnek, egy környékbeli faluban. Másnap, 15-én pénteken pedig megkaptam a kérdést a piacon az egyik árustól (ugyanabból a faluból), hogy mit kerestem én abban a faluban… 😀 De ez nem tartott vissza attól, hogy utána is többször elmenjek oda. 🙂

Ha valakit érdekel, milyen faluban jártam, mutatom a címert, és elárulom, hogy egy korábbi köztársasági elnök is ott született:

Aztán 16-án szombaton döntő! Miben? A kedvenc tévéműsoromban, amit már a 90-es években is néztem, aztán felújították. Először volt egy évad 2014. őszétől 2015. januárig, majd jött a folytatás, 2015. ősztől 2016. januárig. Állítólag most is lenne, csak nem neveztek a magyarok, mert nincs pénz közvetíteni. 😦

A második felújított évadban (2015/2016) még jobban szurkoltam a magyaroknak, mint addig, mert akkor már ismerősöm is játszott. 🙂 Honnan ismerem? Őt is ugyanarról a piacról, mint azt a másikat, aki megkérdezte, hogy mit keresek az ő kis falujában… És mivel ismerősöm volt a csapatban, természetesen a döntőt is, és az egésznek a játék részét is (a falmászás nélküli összesítést) a magyarok nyerték! 😀

Melyik ez a híres piac, ahol ennyi esemény zajlik? A helyi termelői piac, amit egy zöld szervezet (az én akkori munkahelyem) üzemeltet.

A januári eseményekhez tartozik még, hogy egy bizonyos ismerősöm (akinek 14-én segítettem tanulni abban a kis faluban) meghívott a szalagavatójára. De a szalagavató 22-én pénteken volt, ami piacnap. Ha piac szerelésből lehetne menni szalagavatóra, akkor ott lettem volna, de hazamenni, átöltözni, újra bemenni a városba elég hosszú idő, ezért már elkéstem volna, így sajnos nem tudtam ott lenni. 😦 De a ballagásán már ott voltam. 🙂

Ebben a januárban nem csak szilveszterkor volt társasjáték party, hanem szerdánként a szokásos kis csapatommal is, sőt, 28-án azzal a bizonyos zöld szervezettel is, ahol akkor dolgoztam. Utána egy ideig minden szerdán játszottam a kis csapatommal (május-június felé kezdtek megritkulni ezek az alkalmak, aztán júniustól nyári szünet, és szeptember végén kezdtük újra, megint hetente), és kb. 2 hetente a zöldekkel is volt ilyen esemény, összesen talán kb. 4-6 alkalom… A kis csapatomnak is van logója:

A február sem volt teljesen eseménytelen. Február 3-án szerdán a zöld szervezetben, az akkori munkahelyemen értékesítési képzés volt a gazdáknak. Csakis azért, mert a főnök asszony, az egyesület elnöke volt ilyen tanfolyamon még 2015. októberében, és ott tanult egy érdekes, de használhatatlan módszert, amiről én elsőre láttam, hogy semmi értelme, de ő ezt azóta sem vette észre. Megártott neki az a bizonyos képzés, és azóta is terjeszti. Szerencsére a gazdák értelmes emberek, akik évek óta a termékeik eladásából élnek, ezért csak meghallgatták a módszert, ahogy az elnök asszony akarta, majd maradtak a saját, jól bevált módszereiknél, amiből addig is megéltek. 🙂

8-án hétfőn volt az a bizonyos második alakuló ülés a társasjáték egyesületben. Akkor kezdtünk tesztelni egy társasjátékot, amit a lemondott alelnök fejlesztett ki. Azóta több változáson is átesett (szerintem akár a játékszabályt, akár a grafikát nézem, a nyári változat volt a legjobb, amit talán a nyári maratonon tesztelt a csapat június végén, de lehet, hogy a júliusi társasjáték délutánon), végül októberben jelent meg. Akkor még nem volt meg a társasjáték egyesület logója (amire pályázatot hirdettek az önkéntesek körében, és sok szép terv született, de végül az egyesület elnöke készített egyet 15 perc alatt, és természetesen a sajátját fogadta el), de mégis bemutatom, milyen egyesületben voltam én alapító tag kétszer is (mivel mindkét alakuló ülésen részt vettem).

A “Játszva összehozzuk a családot!” szlogent én alkottam az elnök felkérésére valamikor tavasszal, de a kilépésem után is használják… (Szabályos ez?)

Február 9-én kedden kellemes meglepetés ért, fizetésemelést kaptam. 🙂 Akkor kaptam meg a januári bérem, és mivel a személyi jövedelemadó 16%-ról 15%-ra csökkent, a bruttóm nem változott, 79155 Ft maradt (közfoglalkoztatási bér), de a nettóm 51846 Ft-ról 52638 Ft-ra nőtt! 🙂 Persze jó lenne egy 0 a végére (vagy legalább egy 1-es az elejére), mert havi 52 ezerből nem igazán lehet megélni, de örülök, hogy ezt is kaptam, és örültem a 792 Ft emelésnek is! 🙂

Február 17-én kiállítást kellett szerelni az akkori munkahelyemen, a zöld szervezetben, mert volt egy kiállításunk a környékbeli gazdákról, ami vándorolt a környéken (és néha még messzebb is). Sokszor raktuk össze és szedtük szét, ezért talán nem is jegyeztem fel minden szerelést, de majd néha megemlítem, hogy aznap kiállítást szereltem. 🙂

20-án szombaton pedig végre egyedül is feljutottam az új Gulya-dombi kilátóba. 🙂 Januárban is voltam már ott, de úgy alakult, hogy a családdal kellett menni. Velük sem volt rossz, de mégiscsak egyedül az igazi eljutni mindenhová, és az lett volna fontos, hogy az első alkalommal egyedül legyek. De legalább egyedül is eljutottam oda, még akkor is, ha nem az volt az első. 🙂 A kilátó amúgy nem néz ki rosszul, és szinte egész Veszprém látszik belőle, csak kár, hogy vasból van…

Február 29-én hétfőn az utolsó munkanapomon megint kiállítást kellett szerelni, ugyanazt, amit 17-én. (17-én még csak összeállítottuk az elemeket, és kipróbáltuk, hogy néz majd ki.) Másnap volt a megnyitó az egyetemen.

A márciusi programok ezzel a megnyitóval kezdődtek, aztán 7-én hétfőn kaptam a jó hírt, hogy újra lesz munkahelyem, ugyanott, ahol addig, szintén közfoglalkoztatásban. 🙂 Eredetileg 2017. február 28-ig szólt a szerződésem, de aztán idén augusztus 1-jei hatállyal megváltak tőlem, általam nem teljesen ismert okok miatt… 😦

10-én szétszedtük a kiállítást, de később még máshol is felállítottuk.

14-én hétfőn (mivel pihenőnap volt, négynapos hétvége) kirándulni voltam, ugyanazzal az illetővel, akinek januárba a szalagavatójára kellett volna mennem. 🙂

Március 16-án viszont elmaradt a szokásos szerdai társasjáték. 😦

19-én szombaton kezdődtek a gazdalátogatások azzal a zöld szervezettel, ahol akkor már az újabb (március 7-étől majdnem 1 évre tervezett) szerződésemmel dolgoztam.

20-án vasárnap viszont egy családi esemény történt… Öcsémmel (és talán a barátnőjével is? – nem tudom, milyen hét volt éppen, nálunk volt-e a lány vagy a szüleinél) mentünk apámhoz a szokásos vasárnapi látogatásra. De nem volt otthon, és nem is szólt előre, hogy nem lesz. Így visszapattantunk az ajtóról. 😦 Mivel már 3 éve is volt egy ilyen eset (akkor szó szerint azt mondta: “az volt a hülye, aki átjött”), és az idei esetnél is inkább minket hibáztatott, azt gondoltam, hogy nem érdemes kapcsolatot tartani vele. Aztán családi nyomásra mégiscsak megmaradt a kapcsolat… Anyám legfőbb érve az volt: nem kellene éppen húsvét előtt összeveszni… (Március 27-28 volt húsvét.)

Március 25-én pénteken a kedvenc egyesületemben is váratlan esemény történt. Már 2015. szeptemberében beindult a helyi termékek webáruháza (Kosár néven), és bevezettük már a házhoz szállítást is, de március 25-étől a kismamákra is gondolt a zöld szervezet vezetője (természetesen nő), és nekik ingyenes kiszállítást szervezett… Azóta is így működik talán a rendszer (legalábbis augusztus 1. előtt így volt, azóta meg nem tudok semmit). Így a kiszállítások száma megnőtt, és majdnem minden megrendelőnk kismama volt… És persze nem én döntöttem, de nekem lett több munkám tőle… 😦 (Addig nem volt semmi bajom a kismamákkal, de akkor, március 25-től július végéig gyakran gondoltam rá, hogy ki kellene tenni egy “szülni tilos” táblát minden Veszprémet jelző táblára a város határában. Mert ha a városnév táblával együtt van kitéve valamilyen korlátozás, akkor az az egész városra érvényes. De augusztus 1-jétől már megint nincs bajom a kismamákkal, és már nem tenném ki a “szülni tilos” táblát. 😀 )

Március 27-én, húsvét vasárnap apámmal Bakonybélbe mentünk, meglátogatni apai nagymamámat, és medvehagymát szedni. És nem vesztünk össze. 🙂 Kirándulásokon valahogy mindig megértjük egymást, csak kár, hogy ritkán van ilyen közös program (de ez főleg rajta múlik). Ha valaki nem tudná, a medvehagyma az a növény, amivel tavasszal tele van az erdők (főleg bükkösök) alja, és össze szokták keverni a gyöngyviráglevéllel, pedig csak meg kell szagolni. A gyöngyvirágnak nincs fokhagymaszaga… A kép már virágzó állapotában mutatja (a virága sem hasonlít a gyöngyvirágra!), de érdemes virágzás előtt szedni a levelét. (Bakonybélben nem fényképeztem, mert azt csak akkor szoktam, ha egyedül vagyok, vagy olyan társsal, aki mellett lehet, ezért internetről van a kép, eddig csak a kilátós kép volt saját.)

Március 31-én csütörtökön 2 dolog is volt, amiről nem tudtam a munkahelyemen, mert a főnök asszony elfelejtett szólni… Az egyik az, hogy nem kellett kimennem a buszpályaudvarra. (A Kosárba úgy jött a tészta, hogy egy távoli faluban a termelő feltette a buszra, én meg a pályaudvaron levettem.) Azt hittem, megint kell mennem a tésztás buszhoz, ezért kimentem, de nem kellett volna. 😦 (Nem emlékszem már pontosan, de talán túl kevés megrendelés volt, és mégsem kértük, de senki nem szólt, hogy nem kérjük.) Aztán délután mentem volna haza, és kiderült, hogy társasjáték party lesz az irodában. az előző alkalommal abban maradtunk, hogy később megbeszéljük, és aztán később a főnök asszony mindenkinek szólt az időpontról, csak nekem nem. 😦 De ott maradtam játszani. 😀

Április 1-jén pénteken piacnap volt. Szokás szerint én szedtem a helypénzt. És mivel április 1. volt, gondoltam, megtréfálom kicsit az árusokat. Mindenki tudta, hány Ft a helypénz, én meg rezzenéstelen arccal mondtam mindenkinek, hogy annyi euró! 😀 Nem mindenki találta viccesnek, de amikor mondtam, hogy április 1., akkor végül senki nem sértődött meg. 🙂

Április 5-én kedden kaptam oldalszerkesztői jogokat egy tegeződést népszerűsítő Facebook oldalon, azóta én töltök oda tartalmakat és népszerűsítem a tegeződést. Amúgy is jobban szeretek tegeződni, kortól és nemtől függetlenül, és nem is értem, miért nem elég egyféle megszólítás, de akár tegez valaki, akár magáz, a lényeg a kölcsönösség! És sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenki tegeződne, mert néha elég nehéz dönteni… (Éppen néhány napja jött az oldalra egy olyan hozzászólás, hogy magázódni, vagyis egyes szám harmadik személyben emlegetni a beszélgetőpartnert olyan, mintha ott sem lenne a másik, tehát sértés. És a hozzászóló szerint eredetileg sértésnek is szánták. Azt viszont már régóta tudom, hogy a magyar eredetileg tegező nyelv, a magázást német mintára vezették be a 16-17. században.)

Április 11-én hétfőn álláskeresési tanácsadásra mentem volna, de nem találtuk meg egymást a tanácsadóval. Még nem is voltunk egy városban. 😦 Nem tudtam, hogy hol találkozunk. Azt tudtam, hogy itt hol van irodája, ahol én lakom, de ő abban a városban volt, a másik irodájában, ahol ő lakik. Időpontot egyeztettünk, és tudta, hogy hol lakom, és csak annyit mondott, hogy az irodájában találkozzunk. De a várost már nem beszéltük meg, mert mindkettőnknek más volt a természetes (és ami természetes, arról az ember nem beszél), ezért elkerültük egymást… 😦

Ez az eset egyébként a 2007-2010 közötti PhD hallgató korszakomra emlékeztet, amikor radiokémiából próbáltam doktori címet szerezni. (2006-2007-ben részt vettem egy önkéntes munkatapasztalat-szerzési programban, ahol egy múzeumban, a geológus mellett dolgoztam. Utána a geológus mondta, hogy meg kellene próbálnom doktori címet szerezni, szerinte alkalmas lennék rá. Aztán kiderült, hogy a geológus ismer valakit, akinek van egy ismerőse az egyetemen, és így találtam rá a témavezetőmre és a témámra. Tehát inkább a téma választott engem, de mégis érdekesnek találtam, és mivel korábban, a diplomaosztóm évében 2004-ben, és egy évvel később, 2005-ben is sikertelenül felvételiztem PhD doktori képzésre egy másik tanszékre – a Környezetmérnöki Tanszékre -, nagyon örültem, hogy újabb lehetőséget kaptam doktori címet szerezni. Így kerültem 2007-ben a Radiokémia Tanszékre doktori képzésre. Akkor még tanszék volt, aztán közben intézet lett belőle.) Végül nem sikerült elvégezni a képzést és megszerezni a címet, de nem azért, mert nem lennék alkalmas rá, hanem a körülmények és sok kis egymással összeadódó apróság miatt. 😦

1. Előképzettség hiánya. Annak idején nem radiokémia szakirányon végeztem a környezetmérnöki szakot, ezért sok mindent nem tudtam magamtól, és nem is nagyon volt senki, aki megmutatná. Pedig mindent csak 1-szer kellett volna megmutatni, és tudtam volna. Ez teljes mértékben az én hibám volt, hogy szakirányú előképzettség nélkül vágtam bele ebbe, de annyira lelkes volt mindenki (a múzeumi geológus is, a témavezetőm is, és a közös ismerősük is, akin keresztül eljutottam a múzeumból a tanszékre), és annyira mondták, hogy ez nem akadály, ettől még felvehetnek, hogy hittem nekik, és bátran jelentkeztem a felvételire. Fel is vettek, annak ellenére, hogy a felvételi bizottság 3 tagja közül pont annak az 1-nek nem tetszettek a válaszaim, aki erről a tanszékről volt.
2. A rendszer. Semmilyen biztos információm nem volt semmiről, és azt sem tudtam, hogy kitől kérdezzek meg valamit. Pl. a beiratkozáson a felvehető tantárgyakról azt mondták, megtaláljuk a doktori iskola honlapján. Csakhogy a doktori iskola honlapját évek óta nem frissítették, olyan oktatók neve is ott volt, akik azóta már meghaltak, stb. És azt sem mondták el, hogyan vegyünk fel tantárgyat. (Volt az egyetemen tanulmányi rendszer, Neptun nevű, ahol a hallgatók vették fel a tárgyakat, de doktori képzésben még nem volt használható, a doktori iskolák tárgyait még nem töltötték fel, pedig 2004-től ígérték, hogy a doktori képzésben is a Neptunt kell majd használni, de ez ameddig ott voltam, 2010-ig nem valósult meg, azóta nem tudom, mi a helyzet.) A Neptunt tehát nem használhattuk erre a célra, de akkor hogyan? Kiderült, hogy egyesével kell elmenni mindenkihez, akinek felvenném a tárgyát és megbeszélni vele. De tudjuk, hogy egy egyetemen mindig mindenki bent van a tanszéken, csak éppen az nincs, akivel beszélni kellene. Így mindenkit 2-szer vagy 3-szor kellett keresni, mire megtaláltam… És amikor egyszer egy tantárgy együtt volt az egyetemistáknak és a PhD hallgatóknak (talán a 6 féléves képzés 3. vagy 4. félévében), akkor mit mondott a végén az előadó? (Nem tudom már milyen tantárgy volt ez, és ki volt az oktató, de nem a Radiokémia Tanszékről.) “A vizsgaidőpontok benne vannak a Neptunban.” Ami doktori képzésben nincs. 😦 Akkor hogyan tudjam meg az időpontokat? Őt nem volt érdemes kérdezni, mert nyilván nem jegyezte meg fejből, ha csak ennyit mondott. A többiekkel nem találkoztam vizsgaidőszakban, mert ők egyetemisták voltak, nem PhD hallgatók, őket sem tudtam kérdezni. Ki tudhatja az időpontokat? Talán a doktori képzés ügyintézője, aki azt mondta, hogy bátran forduljunk hozzá mindennel? Hát, ő nem tudta, mert ő nem foglalkozik Neptunnal, vizsgaidőpontokkal. Akkor talán a tanulmányi ügyintézők, akik az egyetemistákkal foglalkoznak? Tőlük sem tudtam meg semmit, hiába látnak rá a Neptunra, mert ők meg nem foglalkoznak doktori képzéssel. Azt hiszem, ekkor adtam fel végleg a reményt, hogy elvégezhetem ezt a képzést. Addig is küszködtem, de akkor már nem is láttam érdemesnek energiát pazarolni rá, de mégis kitöltöttem végig a 3 évet, mert a család nem értette volna meg, hogy miért lépek ki, hiába mondtam el nekik ezt a történetet is (mint ahogy addig az összes többit is). Ennyire zavaros volt tehát a rendszer, sokszor nem tudtam, hogy kitől lehet megtudni valamit… És ez egyáltalán nem az én hibám volt!
3. Most jön az, ami a tanácsadóról jutott eszembe. A témavezetőmmel sem mindig értettük egymást. Pedig egyikünk sem volt rossz ember (nem is nevezném meg, mert nem akarok neki rosszat), csak mindketten mást vettünk természetesnek. Rögtön az elején volt egy ilyen történet, amikor a beiratkozáson kiadták, hogy szeptember végéig el kell készíteni egy munkatervet, a témavezetővel együtt. Sok mindent én is ki tudtam volna tölteni, de voltak benne olyan részek, pl. költségterv, amit jobb a témavezetőre bízni, úgyis ő hagyja jóvá az egészet. Később egy másodéves PhD hallgatótól is azt hallottam, hogy neki annak idején a témavezető csinálta az egészet (és neki is ugyanaz volt a témavezetője, mint nekem). Aznap, a beiratkozás napján odamentem a témavezetőhöz, és mondtam, hogy ezt a feladatot kaptam, és segítséget kértem tőle. Erre ő azt mondta: majd. És itt jön az, amiben különbözünk! Én természetesnek vettem, hogy ha ő azt mondja, hogy majd, akkor majd ő tudja, hogy mikor van az a majd, és majd szól, ha ráér. És amúgy sem kell folyton zaklatni. Szépen türelmesen vártam, mikor lesz az a majd. Aztán eljött a határidő napja… Akkor már megint én mentem oda a témavezetőmhöz, hogy mikor lesz az a majd, mert határidő van… Meg is csináltuk együtt, sőt, a költségtervre azt mondta, hogy majd ő megcsinálja. Gondoltam, majd megtudom, ha mehetek érte és leadhatom az ügyintézőnek. És mi lett a történet vége? A beiratkozáskor azt mondta az ügyintéző, hogy októberben kiderül, elfogadták-e a munkatervet, és jelzik mindenkinek. De amikor januárban sem szóltak, akkor gyanús lett a dolog, és megkérdeztem az ügyintézőt, hogy mi van. Azt mondta, biztos nem volt még tanácsülése a doktori iskolának. De azt mondta, hogy ha még nem szóltak, akkor nagy baj nem lehet. És nem nézett utána, hogy mi van a munkatervemmel. Aztán 2 hét múlva ugyanez az ügyintéző szólt, hogy nagy baj van, nem érkezett be a munkatervem. Gyorsan megcsináltuk a témavezetőmmel pótlólag (ekkor már figyeltem, hogy ne mondja semmire azt, hogy majd, hanem legyen kész aznap) és leadtam. Aztán el is fogadták. De akkor megtanultam, hogy sem a témavezetőmben, sem az ügyintézőben nem lehet megbízni. Legalábbis ezt hittem egészen a második év végéig. Akkor egy konfliktus kapcsán kiderült, hogy teljesen más a helyzet, mint gondoltam. Nincs baj velem sem és a témavezetőmmel sem, csak mások az elképzeléseink. Nekem természetes volt, hogy mindig az szól a másiknak, aki tud valamit. Ha én tudom, hogy munkatervet kell készíteni, akkor én szólok neki. szóltam is. Ha ő erre annyit mond, hogy majd, akkor már ő tudja, hogy mikor lesz az a majd, tehát csak ő tud szólni nekem. De nem szólt. Aztán én tudtam, mikor van a határidő, szóltam is. Ő megint azt mondta, hogy majd, és megint nem szólt, mikor van az a majd. Mint a 3 éves képzés 2. évének végén kiderült, ő nem kétoldalúnak és kölcsönösnek képzelte az együttműködést, mint ahogy én, hogy mindig az szól a másiknak, aki tud valamit, hanem egyoldalúnak, hogy mindig én menjek hozzá mindennel. És elvárta volna, hogy ha azt mondja: “majd”, akkor minél gyakrabban keressem, hogy mikor van az a “majd”. Én meg ezt nem mertem megtenni, mert mindig olyan elfoglaltnak tűnt, hogy azt gondoltam, jobb, ha nem zavarom. És még több kisebb-nagyobb apróságban voltak ilyen rejtett nézeteltéréseink, amikor más volt természetes neki és más nekem (nekem a kétoldalú kapcsolat és az, hogy elfoglalt embert nem illik zavarni, neki meg az, hogy mindig én menjek utána, stb.), és ugye ami természetes, arról az ember nem beszél. És ha más volt természetes neki és nekem, akkor nem haladtunk, ezért sokszor hetekig is állt a munka. És így a 3 év alatt nem csak a disszertáció, hanem még egy cikk sem jött össze a témámból (a kellő számú publikáció is a doktori cím megszerzésének feltétele lett volna). És kb. ott tartottam a 3. év végén, ahová akár az első félévben is eljuthattam volna. Ezért nem szereztem végül doktori címet 2007-2010-ben.

Tehát ahogy 2007-2010-ben a témavezetőmnek másfajta együttműködés lett volna természetes, mint nekem, úgy idén április 11-én az álláskeresési tanácsadónak is más város lett volna természetes, mint nekem. És ami természetes, arról az ember nem beszél… Ezért nem jött össze sem annak idején a doktori cím, sem áprilisban az álláskeresési tanácsadás. 😦

Áprilisban 3 napos társasjáték maraton is volt, 15-17-én péntektől vasárnapig. 15-én pénteken piac volt, nem maratonoztam, de 16-án, szombat délelőtt elmentem a maratonra. Aztán délután gazdalátogatás volt megint a zöld szervezettel, ahol akkor dolgoztam, majd este koncert. Veszprémbe jött az én nagy kedvencem, akiről nem nagyon szoktam ismerőseimnek beszélni, mert nem sok mindenki ismeri (és félek attól, hogy ha kimondom a nevét, akkor az a válasz, hogy “Nem tudom, ki ő. Nem ismerem.”), pedig 2010-ben szakmai díjat nyert az utcazene fesztiválon, de mégis minden ismerősöm, aki ismeri a nevét, tőlem hallott róla először. (De akinek eddig beszéltem róla, az a kevés ember mind megkedvelte a zenéjét. 🙂 ) Idén 3-szor is volt koncertje Veszprémben: áprilisban, szeptemberben és decemberben is. 🙂 Aztán 17-én már végig maradtam a maratonon. Ez egy verseny is volt, hogy ki nyer meg minél több minél nehezebb játékot, és még így is, hogy nem voltam ott sokat, a pontszámaim alapján kb. a középmezőnyben végeztem. Ha végig maradtam volna, és időarányosan több pontot szerzek, akkor akár dobogóra is kerülhettem volna. 🙂

Április 19-én jutott eszembe végre az a szlogen a társasjáték egyesületnek, hogy “Játszva összehozzuk a családot!” 🙂 Persze előtte volt vagy 15 próbálkozásom, meg még legalább 50 töredék, gondolatkezdemény, és mindet meg is mutattam az elnöknek, hogy lássa a próbálkozásaimat. de mindegyikre azt mondta, hogy jó, de nem az igazi ezért meg azért… De ezt minden kifogás nélkül elfogadta! 🙂

20-án szerdán kiállítás szerelés, még mindig a gazdákról, még mindig a munkahelyemen…

Április 24-én nagyon örömteli esemény történt, megjöttek a fecskék! 🙂 Mindig megjegyzem, mikor jönnek, és mindig fel is írom magamnak, de amikor elmennek, azt már kevésbé veszem észre, egyszer csak hirtelen nincsenek…

28-án megint kiállítás szétszedés..

Április 30-án ballagásra hívtak. 🙂 Erre el tudtam menni, nem úgy, mint ugyanennek az illetőnek a szalagavatójára, mert ez már nem pénteken volt, hanem szombaton. 🙂 Megvolt az ünnepség, a ballagási ebéd, aztán hazamentünk. Mindenki jól érezte magát. 🙂

Május 1. vasárnap, 3 hét szünet után újra átmentünk öcsémmel apámhoz. Mindig közbejött valami vagy neki, vagy nekünk. Nem emlékszem pontosan, mikor, de talán ekkor volt apám és öcsém között egy bizonyos párbeszéd. Még valamikor áprilisban öcsém és barátnője találkozott apám barátnőjével a vasútállomáson. (Nem ő volt a válóok, hanem még az előző barátnő. Az 1. számú nővel apám 1997-ben jött össze, 1998. december 8-án vált el miatta anyámtól. Ezzel a nővel 2008-ig élt együtt, de szerencsére nem vette feleségül és közös gyerekük sem született. De már 2006-ban beszerezte a mostani barátnőjét, akivel azóta sem él együtt, és csak véletlenül találkoztunk néha, de amúgy mindig csak messziről látom.) Ő ment valahova, öcsémék csak kérdeztek valamilyen jegyárat. Köszöntek neki, előre engedték a sorban és még beszéltek is vele néhány szót, ezt öcsém elmesélte anyámnak annak idején.

Aztán a következő hétvégén (talán áprilisban, amikor apámnál voltunk) apám meggyanúsította öcsémet és a barátnőjét, hogy nem köszöntek apám barátnőjének. Öcsém elmondta a helyzetet, de apám a barátnőjének hitt. (Anyámnak elmondtam otthon ezt, ő azt mondta, öcsém mondott igazat, hiszen ő már tudta öcsémtől a történetet, és neki az öcsém nem hazudott volna erről…) Erre öcsém barátnője úgy megsértődött, hogy azóta sem ment apámhoz. És talán május 1-jén lehetett az, amikor apám látta, hogy ketten megyünk át, és kérdezte öcsémet, hol a barátnője. Erre az öcsém azt mondta, hogy a barátnője megsértődött. Mire apám: “Ti nem akartok megsértődni? Szabadok lennének a vasárnap délutánjaim.”

Én úgy éreztem, itt a vége, a 3 évvel ezelőtti zárt ajtós eset és a március 20-ai újabb zárt ajtó után. Amúgy is mindig mi mentünk, apám nem szokott kezdeményezni, csak akkor, ha Bakonybélbe visz, vagy a tihanyi barátainak kell valamit segíteni, de máskor mindig mi megyünk hozzá. És ha alaptalanul gyanúsítgatja az öcsémet (akivel amúgy soha nem voltunk igazán jóban, de ebben az esetben neki hittem, nem apám barátnőjének), és még azt is hozzáteszi, hogy “Ti nem akartok megsértődni?”, mintha csak teher lennénk neki, akkor igazán nem érdemes kapcsolatot tartani vele. De öcsém azt mondta: “Nem ez a megoldás”. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg május 1-jén történt-e ez az eset, de valamikor áprilisban vagy májusban, az biztos.

Én igazán azt szeretném, ha apám visszatérne anyámhoz, mert akkor lennénk újra együtt, újra igazi család, de ha nem tér vissza, akkor legalább mi lennénk fontosak, neki, a fiai. Legalább mi fontosabbak lehetnénk, mint mindenféle barátnők… De ha nem vagyunk neki fontosak, mert mindig mi kezdeményezünk, ő meg ilyeneket mond (meg már 2-szer is elfelejtett szólni, hogy nem lesz otthon vasárnap, amikor mi mindig szólunk, ha nem érünk rá menni), akkor minek erőltessük a kapcsolatot? De mégis muszáj, mert ha az öcsém nem áll mellém, akkor anyám sem, és kénytelen vagyok rendszeresen apámhoz menni úgy, hogy nem vagyok neki fontos. 😦 Én már 3 éve, az első zárt ajtós esetnél megszakítottam volna vele a kapcsolatot, de azóta is rendszeresen találkozunk. Azt hiszem, ezt csak a költözés oldhatja meg, ami 2004-től, a diplomaosztóm óta csak pénzkérdés. De azóta sem volt olyan stabil munkahelyem, ami lehetőséget adott volna a költözésre. Mindegy, majd egyszer lesz pénzem költözni, és ha a “kedves” szüleim akkor még mindig külön lesznek, akkor többé egyikük sem lát engem!

Május 7-én szombaton a környezetvédelmi bloggercsapatommal lett volna egy bloggertalálkozó, de elmaradt. Mások sem tudtak menni, ki ezért, ki azért, nekem az útiköltségen múlt… 😦 A csapat logóját annak idején én terveztem, meg is mutatom.

Május 13-án pénteken volt a 150. piac. Már hetekkel előre megbízást kaptam, hogy számítsam ki, mikor lesz a 150, ki is számítottam, és arról volt szó, hogy lesz valami kisebb felhajtás, de aztán a főnök asszony nem ért rá megszervezni… 😦

Május 18-án szerdán közgyűlés volt abban a zöld szervezetben, ahol akkor dolgoztam. Rendkívül demokratikus közgyűlés volt, elnöknek is, alelnöknek is csak 1-1 jelölt 😀 (ráadásul az alelnökjelölt csak hosszas rábeszélés után vállalta). Ott voltam, mert nem csak dolgozó voltam, hanem tag is. Már egyetemista koromban (1999-2004) is mindig volt több-kevesebb kapcsolatom az egyesülettel, de kb. 2006-tól voltam az önkéntesük, aztán 2011. novemberében léptem be tagnak, és 2014. januárjától idén július végéig voltam közfoglalkoztatott náluk, több ciklusban, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Hosszabb megszakítás csak egyszer volt, 2014. őszétől 2015. nyaráig. 2014. szeptember végén járt le egy szerződésem, és 2015. júniusától kaptam újat. Közben szünet volt, mert a munkaügyi központ rászólt az egyesületre, hogy mást is foglalkoztassanak, ne csak mindig engem… De azóta mindig engem foglalkoztattak. A piac 2013. májusától működik, 2016. július végéig mindig, minden héten szereltem ott sátrakat, akár önkéntesként, akár dolgozóként. És közben végig az egyesület tagja voltam. Tehát a májusi közgyűlésre elmehettem az egyesület tagjaként. Ellenjelölt hiányában ellenszavazat nélkül újraválasztottuk az egyesület elnökét. Tovább folytatódik a nőuralom az egyesületben! 😀 Amúgy én szívesen jelöltem volna mást, lehetőleg férfi elnököt, de nem volt kit. Rajtam kívül csak egy férfi tag volt jelen, de ő sem környezetvédelmi szakember volt, hanem ügyvéd, így nem jelöltem. Végül ő lett az alelnök. A mostani, újraválasztott elnök ugyan nő, de legalább ért a környezetvédelemhez, doktori címe is van belőle.

És miért akartam én férfi elnököt? Azért, mert az utóbbi néhány évben egyre nehezebben megy az egyesületnek. Én konkrétan a 2012-es nagy létszámleépítés óta érzem ezt. Persze azóta mindig volt egy-két jó ötlet, amivel sikerült a felszínen maradni, pl. piac, vagy tavaly és idén a nyári gyerektáborok, de ez egyre nehezebb, és talán egy férfi elnöknek nagyobb tekintélye lenne kifelé, a külvilág felé, ezért több támogatáshoz jutnánk (nem csak anyagi értelemben!). És még valami történt 2015-ben: elment az az illető, aki lendületet adott az egyesületnek.

Egy egyesület működtetéséhez 2 ember kell. Az egyik adja az irányt, a másik a lendületet. Az irányt megadni mindig elnöki feladat. A lendület? Az attól függ… Kétféle egyesület létezik. Az egyikben az elnök és az alelnök szinte egyenrangú. Vagy mindegyiknek van önálló képviseleti joga, vagy együtt képviselik az egyesületet. Egy ilyen egyesületben az elnök adja az irányt, az alelnök a lendületet. (Ez van pl. a társasjáték egyesületben is, ahol az elnöknek és az alelnöknek külön-külön is önálló képviseleti joga van, és ott működik is, mert az alelnök elég lendületes személyiség.) A másik fajta egyesületben az elnök egyedül képviseli a szervezetet, az alelnöknek csak jelképes szerepe van, csak a bankszámlát írja alá az elnökkel együtt. (A törvény szerint minden egyesületnek kell egy bankszámla, és mindig minden intézkedés 2 ember aláírásával érvényes: az elnök és az alelnök aláírásával.) Ilyen jelképes alelnöki tisztség van ebben a bizonyos zöld szervezetben is. Ilyen egyesületekben a lendületet nem az alelnök adja, hanem valamilyen egyesületi alkalmazott. Volt is ilyen főállású alkalmazottja az egyesületnek, de 2015. februárjában elment. Azóta az elnök asszony próbálja megadni az irányt és a lendületet is. Külön-külön mindkettőre alkalmas, de a kettő együtt, egy embernek sok, és ez mostanában eléggé meglátszik az egyesület működésén… Az a bizonyos értékesítési tanfolyam pedig csak rontott a helyzeten, azóta egyre kevésbé értem a döntéseit.

Május 22-én volt egy kis kirándulás egy kiránduló társammal (akinek a ballagásán voltam 3 héttel korábban), mindig jó vele elmenni ide-oda. 🙂

23-án hétfőn viszont munka után a társasjáték egyesületnek segítettem. Megállapodtak egy másik társasággal, hogy annak a társaságnak a helyisége lesz az egyesületi rendezvények helye, és ezért segítettünk annak a másik társaságnak ebbe a bizonyos helyiségbe beköltözni. Aztán 25-én szerdán volt a megnyitó, meghívták az egyesületet, oda is elmentem. (Végül is, mint már említettem, alapító tag voltam az egyesületben és költözni is segítettem.) A másik egyesületben, a zöld szervezetben pedig iskolai rendezvény volt, azon is ott voltam. Ez is a munkám része volt. Délelőtt iskolai zöld rendezvény, délután megnyitó.

Május 28-án részben bepótoltuk a 7-én elmaradt bloggertalálkozót. A találkozó egyik résztvevője hívott kirándulni, Tihanytól Örvényesig. 🙂 Amúgy ehhez a bloghoz is részben az ő személyes blogja adott ihletet nekem. 🙂 Ő és a többi környezetvédelmi blogger (meg az az illető, akivel a környéken szoktam kirándulni, akinek a falujáról volt szó a bejegyzés elején) azok a kivételes emberek, akik mellett akkor is tudom a tájat fényképezni, ha nem egyedül kirándulok, ezért nagyon szép képeket készítettem a túrán. 🙂 Ez is saját kép:

Aztán eljött május vége, és 2 esemény. Az egyik május 31., a társasjáték egyesület első nyilvános rendezvénye. 12-18 óráig volt nyilvános, majd 22 óráig folytatódott, akkor már csak tagoknak. Én dolgoztam, mivel kedd volt, de munka után csatlakoztam a többiekhez, így én is részt vehettem az esemény egy részén. 🙂

A másik a zöld szervezetben történt, ahol a főnök asszony, az egyesület akkor kb. 2 hete újraválasztott elnöke úgy döntött, hogy elmegy nyaralni. 3 napig nem volt az irodában. Május 30-31, június 1. Hétfő, kedd, szerda. És hivatalosan 31-én kedden volt a nyári táborok jelentkezési határideje. Szóban is ezt mondtuk egymás közt is, a jelentkezőknek is, és ezt nyomtattuk a szórólapjainkra is, és az egyesület honlapjára, Facebook oldalára is. Aztán 1-jén szerdán telefonált egy jelentkező… A főnök asszony ugyan szólt 27-én pénteken, hogy 3 napig nem lesz, de arról nem szólt, hogy ő még határidő után is fogadna jelentkezőket a táborba. Ezért én csak a hivatalos május 31-ei határidőhöz tarthattam magam, és ezt közöltem a jelentkezővel is. Nem tudtam mást. Aztán 4-én szombaton gazdalátogatás volt, telekocsi rendszerben utaztunk, az elnök asszony vezetett, többen is ültünk az autóban, nem is mind az egyesület tagjai, és akkor mondta ott az autóban a többieknek, hogy nem kellett volna a jelentkezőnek azt mondanom, hogy lejárt a határidő. Akkor tudtam meg, hogy meghosszabbította úgy, hogy nekem nem szólt, és utána még kb. 2 hétig fogadott jelentkezőt, és folyamatosan az orrom alá dörgölte, hogy “nem járt még le a határidő, még ma is volt jelentkező”. Pedig ő felejtett el szólni, és mégis én jártam rosszul… És ez már nem az első eset volt, ugyanígy jártam március 31-én is, amikor 2 dolgot is eltitkolt: nem szólt arról sem, hogy nem rendelt tésztát, és nem szólt a társasjátékról sem. És akkor is én jártam rosszul, feleslegesen mentem ki tésztáért… És a május 31-ei határidő miatt is én jártam rosszul, amiről szintén ő felejtett el szólni nekem…

Június 13-án történt a következő esemény, amikor befizettem a tagdíjat a társasjáték egyesületben. Addig nem kérték a tagoktól, talán azért, mert március elejéig még nem volt bejegyezve, utána meg május végéig alig történt valami, de május 31-étől beindult az élet és már érdemes volt tagdíjat fizetni. 🙂

Aznap új játékot is vásároltam az egyesülettől, amit június 15-én szerdán próbáltam volna ki a kis csapatommal, de nem volt társasjáték, megkezdtük a nyári szünetet…

Június 20-án hétfőn megkezdődött a nyári tábor. Én maradtam az irodában, valakinek tartania kellett a frontot, a többiek meg mentek a gyerekekkel a táborba.

Közben csütörtöktől megint társasjáték maraton volt. 🙂 Csütörtök kora délutántól szombat reggelig. Csütörtökön és pénteken is munka után tudtam csak menni, de péntek délután munka után egészen szombat reggelig maradtam és játszottam, ahogy a többiek is. 🙂

27-én pedig a tábor újabb hete kezdődött. Egészen július 1-jéig, péntekig. Megint én voltam irodai ügyeletben. Az első tábor a városban volt, a második túra, mind az 5 nap máshol, a megye több pontján.

Július 3-án ismét elmaradt egy bloggertalálkozó, de lett más programom helyette. Privát társasjáték délután az egyesület alelnökénél (akinél a legutóbbi szilvesztert is töltöttem).

A másik társasjátékos csapatban, a szerdai társaságban pedig ugyan elmaradt a játék június 15-én, 22-én és 29-én is, de csak július 6-án mondtuk ki végleg, hogy nyári szünetet tartunk.

Július 7-én állásinterjún voltam, mert közfoglalkoztatottként folyamatosan kerestem valami nagyobb fizetéssel járó környezetvédelmi állást. Ezt szerencsére a munkahelyem is támogatta, megértette a főnök asszony, hogy havi 52 ezer Ft-ból nem lehet megélni. 🙂

8-án megtudtam, hogy nem sikerült az interjú, és azt is aznap tudtam meg, hogy augusztus 1-jétől megszűnik a február 28-ig biztosnak vélt munkaviszonyom. Február 28-ig írtuk alá a közfoglalkoztatási szerződést. A főnök asszony nem tudta igazán megindokolni, hogy miért bocsát el, szerintem nem volt őszinte. Mindenféle régi, mondva csinált apróságra hivatkozott, ami mind csak egyszeri eset volt, és nem jelentős (nem is jegyeztem meg), csak egy igazán komoly ügy volt közte, amikor azt állította, hogy miattam vesztett 18 ezer Ft-ot az egyesület, mert azt mertem mondani a táborba jelentkezőnek, hogy lejárt a határidő. Pedig az nem az én hibám volt. Ő nem szólt, hogy határidő után is fogadunk jelentkezőt, így én csak a hivatalos határidőhöz tudtam tartani magam, amit mindenhol kihirdettünk. Szóban a jelentkezőknek, írásban a szórólapokon és az interneten… És ezzel indokolta az elbocsátásomat… 😦 Az igazi okot máig sem tudom, szerintem egyszerűen csak rájött, hogy nem kell ennyi ember az egyesületbe, és mivel a többiek kulturális közfoglalkoztatottak voltak (ami annyit jelent, hogy nem az egyesület, hanem a Nemzeti Művelődési Intézet a hivatalos munkáltatójuk, csak éppen az egyesületben dolgoznak, és a fizetésük is több egy kicsit, nem 5-össel, hanem 6-ossal kezdődik), én meg csak normál közfoglalkoztatott voltam, tehát az egyesület volt a munkáltatóm, engem volt a legegyszerűbb elküldeni. 😦 Nem is szereltem azóta piacot nekik! 😀 Amúgy a tavalyi értékesítési tanfolyam óta egyre kevésbé alkalmas elnöknek. Rossz irányban hatott rá az a tanfolyam, azóta egyre kevésbé értem a döntéseit, és egyre kevésbé értek velük egyet. Ilyen kevésbé érthető döntés volt a február 3-ai gazda értékesítési képzés (minek képezni azt, aki jobban tudja, mert ebből él?), a kismamáknak az ingyenes kiszállítás (miért éppen nekik?) és az elbocsátásom… Ráadásul többször elfelejtett fontos dolgokat, és vagy én jártam rosszul (amikor március 31-én feleslegesen mentem ki a tésztás buszhoz), vagy engem hibáztatott (pl. amikor ő nem szólt, hogy meghosszabbította a tábor jelentkezési határidőt május 31 utánra is, és június 1-jén telefonált egy jelentkező…) Ilyen sem volt a tanfolyam előtt…

9-én viszont pozitív nap volt. Társasjáték délután az egyesülettel. De mivel most szombaton volt, nem hétköznap, mint az előző (május 31-én kedden), természetesen végig maradtam, sőt, a kipakolásban és az összepakolásban is segítettem. Közben meg játékmesterként foglalkoztam a vendég játékosokkal. 🙂 Azóta is szombaton vannak a társasjáték délutánok, mert rájött az egyesület vezetősége, hogy így jobban ráérnek a játékosok is és az önkéntesek is. 🙂 (A többi alkalom általában a hónap első szombatján volt, kivéve szeptemberben. Októberben meg elmaradt, mert felújították a rendezvényhelyszínt. Július 9. után augusztus 6-án volt, aztán szeptember 17-én, november 5-én, és december 3-án. Augusztusban még önkéntes voltam ugyanúgy, mint júliusban: pakolóember és játékmester. Szeptemberben, novemberben és decemberben viszont már csak vendég játékos voltam, mivel szeptember 7-én kiléptem az egyesületből.)

10-én megint privát társasjáték, ugyanott, ahol előző vasárnap is, a társasjáték egyesület alelnökénél. 🙂 Mindig jól éreztem magam nála, jó volt vele játszani, tetszettek a játékok, jó volt a hangulat, és mindig úgy éreztem, mintha egy elit társasjáték klub tagja lennék. 🙂 Pedig ő mindig csak annyit mondott szerényen: “Lesz egy kis társasjáték”. 🙂 Aztán rájöttem, miért éreztem így. Azért, mert nem semleges helyre hívott, hanem az otthonába, és ez elég ritkán történik meg velem, mindig különleges alkalom, ha valaki az otthonába hív. 🙂

11-én este vesegörcsöt kaptam, ki kellett hívni az orvost, de aztán a görcsoldó injekciótól gyorsan elmúlt, és a későbbi vizsgálatok sem találtak semmi bajt, egyszeri alkalom volt csak, nincs baja a vesémnek.

16-án szombaton valaki megint az otthonába hívott társasjátékot játszani, de most nem az, aki júliusban már 2-szer is, hanem egy másik kedves ismerősöm, akivel közös programjaink szoktak lenni. (Ő az, aki meghívott a ballagására is, és akivel többször kirándultunk együtt.)

19-én kedden leadtam az irodakulcsomat, és szerdától kivettem a maradék 7 nap szabadságomat. 29-én pénteken kellett dolgoznom még 1 napot, piac szerelés miatt, erre volt elég a 7 nap, de így volt érdemes kivenni. Egyrészt azért, mert így már szerdától szabadságra mehettem, és ez nagyon fontos volt nekem. Másrészt azért, mert így nem 2 pénteket hagytam ki (július 22. és 29.), hanem csak 1-et, 22-én, és ez fontos volt a munkahelyemnek.

19-én találkoztam végre egy olyan pozitív emberrel, akivel addig csak internetről ismertük egymást, de élőben is nagyon pozitív jelenség. 🙂 Sajnos külföldön él, de fogok még barátkozni vele, ha Magyarországra látogat. 🙂

Július 20-án szerdán pedig megkezdődött az a 4 nap, amiért érdemes Veszprémben élni és szabadságot kivenni már szerdától: az utcazene fesztivál! 🙂 Július 20-án szerdától 23-án szombatig tartott. És most is felfrissültem tőle! 🙂 Az utcazene fesztivál mindig júliusban van, szerdától szombatig. Szerda körbemászkálós nap, hallgatok egy kis zenét itt is, ott is. 🙂 Mindenkit meghallgatok, és aki jó, annál tovább maradok. Van olyan is, hogy 1 kört megyek, aztán kiválasztok valakit, és a koncert hátra lévő részében őt hallgatom. 🙂 Csütörtökön és pénteken már határozottabb vagyok. Akkor már szűkül a kör. Csak a jókat hallgatom. Persze van olyan, hogy egyszerre van 2 jó, olyankor vagy köztük mászkálok, oda-vissza, vagy az egyiket csütörtökön hallgatom végig, a másikat pénteken. Ha csak jók, de nem a legjobbak, akkor szoktam oda-vissza mászkálni, de ha igazán jók, akkor egyik nap az egyiket, másik nap a másikat hallgatom. Szombaton pedig már minden körben csak a legjobbak koncertjére megyek el, addigra már kb. megvan, kire szavazok Facebookon. 🙂 Kétféle díj van, szakmai és közönségdíj. Előbbit egy zsűri adja, utóbbit a közönségszavazás dönti el. Mindig van véleményem, hogy én kinek adnék díjat, de nem mindig az kapja, akinek én adnám. De pl. a 2010-es szakmai díj nagyon jó helyre került. 🙂 Ő ugyan nem versenyez azóta, és a versenyzők utáni esti koncertekre meghívott zenészként is csak néhányszor jött el (2011, 2012, 2014 és azóta nem), de idén is voltak jók. 🙂 A közönségdíjat pl. egy olyan zenekar kapta, akiknek mind a 4 nap ott voltam a koncertjükön, és rájuk is szavaztam. 🙂 Nagyon örültem, hogy megnyerték! 🙂

Július 25-én hétfőn állásinterjúra mentem volna. Én el is mentem, az eső ellenére is. De a cégvezető nem volt az irodában, elfelejtette az interjút és amúgy is más dolga volt, így elmaradt az interjú. Másnapra visszahívtak volna ugyan, de akkor már nem mentem el. mert ahhoz a céghez már többször pályáztam sikertelenül, valószínűleg most sem vettek volna fel, meg amúgy is, milyen vezető az, aki elfelejti az interjút? Ha felvesz, akkor meg fizetést adni felejt el?

28-ától, csütörtöktől szórólapoztam a társasjáték egyesületnek az augusztusi társasjáték délutánra. 80 db-ot kaptam, hogy osszam ki. Sokat kiosztottam, de pénteken dolgoztam (utolsó munkanapom a hosszú szabadság után), szombaton meg Bakonybélbe kellett menni, így az első adag maradékát vasárnap osztottam ki, hétfőn mentem az újabb adagért.

Augusztus 1-jén hétfőn mentem a munkaügyi központba regisztrálni, aztán felvettem a 2. adag szórólapot. Kedden ki is osztogattam mind a 80-at. Szerdán kaptam még 40-ez és ez volt az utolsó adag. De az is elfogyott. 🙂

Augusztus 5. péntek: csoportos tájékoztató a munkaügyi központban. Augusztus 6. szombat: társasjáték délután az egyesülettel, erre osztogattam a szórólapokat. Egy másik önkéntes is kiosztott 88-at. Az volt a rendszer, hogy aki kap szórólapot és elviszi a rendezvényre, az kap tombolát, a szórólapozó önkéntes meg kap 1 pontot minden egyes szórólapért, amit bemutattak a rendezvényen. De a 288 szórólapból 1 db nem érkezett meg a rendezvényre! Úgy látszik, hogy akik megkapták, kidobták… 😦 Így viszont nem járt önkéntes pont sem, hiába dolgoztunk… 😦 Jobb lenne, ha nem a visszahozott, hanem a kiosztott szórólapok arányában járna pont, mert az csak az önkéntes teljesítményétől függ, a visszaérkezéshez pedig szerencse is kell, de ilyen a rendszer… De a rendezvényen mégis szereztem pontot, mivel játékmester voltam, és pakolni is segítettem. (Az önkéntes pont lényege: aki elvégez valamilyen egyesületi feladatot, az pontot kap, amit ajándékokra lehet beváltani. Főleg társasjátékra, de a tagdíjat is lehet ponttal fizetni.) Ez után a rendezvény után felgyorsultak az egyesületi események. Ekkor kezdtük az alelnökkel szervezni az elnök születésnapját, és ekkor kezdett éleződni az a konfliktus, ami miatt kiléptem a társasjáték egyesületből…

Augusztusban aztán sokáig nem történt semmi jelentős. Csak apróságok. 12-én pénteken vásárlóként tértem vissza a piacra, amit 3 évig szereltem, aztán ezt megismételtem 19-én is, és még utána is néhányszor. 14-én tacskó napi rendezvényt néztünk a családdal, pedig nincs is tacskónk, sőt, semmilyen háziállatunk, de a szabadtéri rendezvényekre mindig érdemes elmenni, és szép helyen is volt, a kedvenc tavamnál… 🙂 15-én meg kihasználtam a megyei könyvtár ajánlatát, az újságolvasó napokat. Ki voltak téve egy asztalra az újságok, én meg elolvastam, ami érdekelt, és amihez máskor csak pénzért juthattam volna hozzá. 🙂

Augusztus 23-24-én, kedden és szerdán nem volt meleg víz az egész lakótelepen. Tervezett karbantartás volt, ki is hirdették. De ettől még nem lett jobb…

24-26-án szerdától szombatig volt egy “Gyere a parkba” nevű kisebb lakótelepi rendezvény, én mind a 3 este kint voltam. Lakótelepi tánccsoportok, kisebb zenekarok, ilyesmik. Minden évben van ilyen, és egész jó kis időtöltés. 🙂 2015-ben standup produkció is volt, és pont engem szúrt ki az előadó. Kérdezett, és szerencsére úgy tudtam válaszolni, ahogy remélte. 🙂 De 2016-ban is volt vicces élményem. A rendezvényt a környék önkormányzati képviselője támogatta, egy nyugdíjas korú hölgy. És valamelyik nap az utolsó esti koncerten (talán utolsó nap?) a zenekar megköszönte a támogatást a képviselő asszonynak. És mit kezdtek el rögtön utána játszani? “Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ!” 😀 Ez vajon a képviselő asszonynak szólt? 😀

Augusztus 27-én szombaton családi nap a Betekints-völgyben anyámmal, nem volt valami nagy szám, de szép helyen volt, ez is a kedvenc tavamnál, a kis színpadon.

28-án Bakonybél, apámmal. Aztán szeptember 4-én is. Már nem emlékszem pontosan, hogy miért mentünk 2 egymás utáni vasárnap.

Szeptember 1. csütörtök a következő nevezetes nap. Kis születésnapi összejövetel a társasjáték egyesület elnökének 36. születésnapjára. 2-án született, de 1-jén ért rá mindenki megünnepelni. Jól sikerült, az egyesület tagjai is szívesen ünnepelték őt. 🙂

Szeptember 4-éről már volt szó, következik szeptember 7. Kiléptem a társasjáték egyesületből. Nem tetszett a rendszerük. Konkrétan azzal nem értettem egyet, hogy a játékmesterek nem vehették ki szabadon a nagy közös kupacból azt a játékot, amit akartak, vagy amit a játékosok kértek tőlük, hanem külön, egyesével kellett minden játékot kérni és visszavinni, mielőtt kikérik a következőt. Ez elég óvodás módszer, egyesével elkérni mindent, és bizonyos fokig még megalázó is a játékmestereknek, mert így ki vannak szolgáltatva a játékmester-koordinátornak, akitől kérni kell a játékot. Volt egy ötletem, hogy mit kellene tenni. Eleve legyen a játékmesterek asztalán a játék! Ezt javasoltam az elnökségnek a júliusi és az augusztusi rendezvény után is, de nem hallgattak rám. 😦 Nem az elutasítás volt a baj, hanem az, hogy ki sem próbálták az ötletemet. Pedig ők kérték és talán kérik azóta is minden rendezvény után az önkéntesek véleményét… A kipróbálás nélküli elutasítás több okból is nagy baj. Egyrészt nem célszerű, mert ha egy ötletet nem próbálnak ki, soha nem derül ki, hogy beválna-e. Másrészt nem is tisztességes, főleg akkor, ha éppen ők kérik a véleményemet. És még nem is demokratikus. (Azóta rájöttem, mit miért utasítanak el. Azt fogadják el és próbálják ki, ami nem változtatja meg a rendszer szerkezetét. Ahhoz valamiért ragaszkodnak, pedig több ponton is egyszerűsítésre szorul. Amikor nem hoztak vissza egyetlen szórólapot sem, és javasoltam, hogy legyen rajta az a szó, hogy MEGHÍVÓ, azt elfogadták, mert ez apró változás, nem változik tőle a rendszer. El is fogadták a javaslatomat. De amit a játékmesterekkel kapcsolatban javasoltam, az gyakorlatilag a játékmester-koordinátor tisztség megszűnése lett volna, és egy tisztség megszűnése már változást jelent a rendszerben, a hierarchiában, és ezt már nem fogadták el.)

Amúgy abban sem volt igazuk, amire hivatkoztak. A játékok biztonságát féltették, hogy ne vesszen el se egész játék, se alkatrész! De egész játék nem tud elveszni, ha van mellette ember, akár játékmester, akár koordinátor. És a játékmesternek könnyebb figyelni az asztalán lévő kevés játékra, mint a koordinátornak az egész készletre. Tehát egész játék nehezebben veszhet el abban a rendszerben, amit én javasoltam. Marad a játékalkatrész kérdése. Alkatrész hol és mikor tud elveszni a játékból? Akkor, amikor fel van nyitva a doboz, a játékasztalnál. És ki van ott az asztalnál a játékkal? A játékmester. Tehát ki tud rá figyelni? A játékmester. És elpakolni úgyis a játékmesternek kell, közben akár meg is lehet számolni az alkatrészeket, hogy mind megvan-e, és megkeresni a hiányzó részeket, ha elveszett valami. Tehát ez sem koordinátor kérdése.

Egyvalamiben volt igaza azoknak, akik nem támogatták a módszeremet: kell közös kupac, ahonnét minden játékmester kivehet játékot, mert ha két olyan játék kellene, ami ugyanannak a játékmesternek az asztalán van, akkor valakinek várnia kell. De még ez sem indokolja azt, hogy a játékmestert (az esemény legfontosabb szereplőjét, aki nélkül a többieknek sem lenne dolga, mert nem lenne rendezvény) kiszolgáltassuk egy koordinátornak, és mindent egyesével kelljen elkérni. Ezért azóta kitaláltam egy még jobb módszert. Van közös kupac, így nem kell várni. Nincs koordinátor, csak önálló játékmesterek. Nem veszhet el egész játék, mert fizikailag védve van, az alkatrészekre meg figyel a játékmester, mert azok úgyis csak a játékasztalnál veszhetnek el, mindenféle rendszertől függetlenül, ezért ott érdemes rájuk figyelni, ott lehet őket könnyen, gyorsan megtalálni, ha elvesznek. És mi ez a tökéletes módszer, ami csak és kizárólag a terem berendezésének kérdése? Lerajzoltam, bemutatom.

És arra is rájöttem, miért olyan a rendszer, amilyen. Azért, mert ez egy bizalmatlanság alapú rendszer. Az egyesület vezetősége nem bízik az önkéntesekben. Nem bíznak a játékmesterekben, pedig éppen ők a rendezvény legfontosabb “kellékei”, bennük kellene a legjobban megbízni, ezért kiszolgáltatják őket egy koordinátornak. Nem bíznak a többi önkéntesben, az egész csapatban sem, talán ezért is van olyan bonyolult 4 szintű hierarchia a szervezők között, aminek pl. a felső 2 szintje (rendezvénykoordinátor és eseményszervező) alapból egyesíthető, sőt egyesítendő lenne, és nyilván vannak még más egyszerűsítési lehetőségek is a rendszerben. Nem bíznak az önkéntesek tanácsaiban sem, ezért utasítják el kipróbálás nélkül a javaslatokat. És nem bíznak a rendezvényekre érkező vendég játékosokban sem, ezért kell mindenkinek regisztrálni a belépésnél az amúgy ingyenes rendezvényen. Kinek a hatása ez? Nem tudom… Az elnök és a jelenlegi alelnök együtt találták ki a rendszert. De egyikükre sem jellemző ez a nagy bizalmatlanság…

Az elnökkel együtt kezdtük a környezetmérnöki szakot az egyetemen 1999-ben. Azóta ismerem, és mindig egy elég határozott, de mégis szerény, barátságos és segítőkész embernek tűnt, belőle nem nézek ki olyan nagyfokú bizalmatlanságot, mint pl. a játékmester-koordinátor tisztség bevezetése… (Azt hiszem, nem olyan jó elnök, mint amilyen a zöld szervezet vezetője volt az értékesítési tanfolyam előtt, de jobb elnök, mint amilyen a zöldek elnök asszonya lett a tanfolyam után…) Nagy általánosságban még most is egyetértek azzal, ahogy vezeti a társasjáték egyesületet, csak a részletekben volt köztünk komoly nézeteltérés. A társasjáték egyesület kicsit lassan indult, de jó irányba halad. Csak ez a bizalmatlanság alapú rendszer ne lenne!

Az alelnökről nem tudom, mit gondoljak… Először közveszélyesnek tűnt, aztán barátságosnak és segítőkésznek. Olyan embernek, akivel érdemes barátkozni és érdemes rá hallgatni. Aztán a kilépés körül már megsértődött, mert valamilyen rejtélyes okból személyes támadásnak vette a rendszerkritikámat… Ezt a sértődést akkor érteném, ha az ő ötlete lett volna a játékmester-koordinátor bevezetése. De nem hinném, mert előtte több éves játékszervezői tapasztalata volt, és úgy tudom, hogy az ő rendezvényein soha nem volt ilyen tisztség és olyan rendszer, hogy kérni kelljen valakitől a játékot. De a jellemét illetően lassan összeállt bennem a kép. De erre kb. novemberig kellett várnom, pedig nagyon egyszerű. Mindig az kell neki, hogy ő legyen az erősebb. De nem azért akar erősebb lenni, hogy bántson valakit. Hanem olyan emberekkel szereti körülvenni magát, akiket erős emberként megvédhet. De nem csak testi erőre gondolok, hanem inkább főleg akaraterőre, erősebb egyéniségre. Ilyen értelemben akar mindig erős védelmező lenni. És ezért akar veszélyesnek látszani. De azért is akar erősebb lenni a másiknál, mert így megteheti, amit ő akar (és elég erős akaratú, határozott, lendületes személyiség), és mivel ő az erősebb, nem kell felelősséget vállalnia. Ezért jó neki az alelnöki tisztség, mert neki is van önálló képviseleti joga, de a felelősség az elnöké. Így tudja a lehető legnagyobb hatalmat megszerezni a lehető legkisebb felelősséggel. De alkalmas is alelnöknek, mert működik az a felállás, hogy az elnök adja az irányt, az alelnök a lendületet. Tényleg nagyon lendületes személyiség, tudja mozgósítani az önkénteseket. És tényleg figyel rájuk, védelmezi őket. És ha látja, hogy ő az erősebb, akkor nagyon barátságos, szolgálatkész és mindent megtesz a másikért. Ez leginkább a barátnőjével van így, akit szinte a tulajdonaként kezel, de a lány észre sem veszi, vagy talán élvezi is, hogy az alelnök tulajdona lehet, mert ők talán a leginkább összetartó pár, akiket ismerek. Sugárzik róluk, hogy csak együtt boldogok, és mindent megtennének egymásért. Talán a lánynak is szüksége van rá, hogy valaki erősebb legyen nála és megvédje. De nem csak a barátnőjével ilyen az alelnök, hanem a barátaival is, még ha nem is ennyire. Ha ő az erősebb, akkor mindent megtesz a barátaiért. Nagyon könnyen barátkozik, és nagyon egyszerű jóban lenni vele. Csak le kell ülni vele játszani (szinte bármilyen társasjáték megfelel, de leginkább az ő saját, otthoni társasjátékai), és hagyni kell, hogy ő legyen az erősebb, nem szabad neki ellentmondani. És itt rontottam el. Ellentmondtam a rendszernek, amit az elnökkel ketten találtak ki (akármelyikük ötlete is volt a játékmester-koordinátor, de még akkor is, ha egy harmadik személy ötlete volt),  és mivel ez a kettőjük rendszere volt, amit mindketten jóváhagytak, úgy érezte, hogy nem csak a rendszernek, hanem neki is ellentmondok, és ezért sértődött meg rám. Mert érezte, hogy már nem ő az erősebb. Már van önálló ötletem és nem félek harcolni érte. És ezért nem hív már társasjátékra az otthonába, ezért nincs idén szilveszteri programom. És ezért tiltott le Facebookon ő is és az elnök is. De nem hinném, hogy konkrétan az ő ötlete volt a játékmester-koordinátor tisztség.

Tehát a rendszert ugyan az elnök és az alelnök közösen dolgozta ki, de mégsem lehetett egyikük ötlete sem a játékmester-koordinátor tisztség bevezetése és a többi bizalmatlanság. Az elnök ennél jobban bízik az emberekben (vagy legalábbis jobban bízott az egyesület megalapítása előtt), az alelnök meg korábban sem vezetett be ilyen tisztséget a rendezvényeken, amiket szervezett. Még a nyilvános rendezvényeken sem, mint pl. az áprilisi maraton volt. Az még az ő kis csapatának rendezvénye volt, a júniusi már egyesületi rendezvény. De ha nem ők találták ki ezt, akkor egy harmadik személyre hallgattak. De vajon kire? Valakire az elnökségből?

A volt alelnökre nem gondolnék, mert ő egy értelmes ember. Szerény és visszafogott, de olyan megfontolt ember, akire érdemes hallgatni. Mindig jó ötletei vannak. Elég barátságos, és segítőkész. Határozott, viszont nem harcos típus. Inkább olyan, aki észérvekkel győzi meg az embert, és rá is észérvekkel lehet hatni. Hasonló személyiség, mint az elnök, csak valamivel visszafogottabb. Ő biztos nem lehetett az értelmi szerzője ennek a játékmester-koordinátor nevű bizalmatlanságnak. Meg amúgy sem vett részt szerintem ilyen szinten a rendszer kidolgozásában. Inkább a játékát fejlesztette, amit a februári alakuló ülésen teszteltünk először. Meg önkénteskedett a rendezvényeinken, mint játékmester. És augusztusban ő volt a másik szórólapos önkéntes.

Az elnökség másik 2 tagjára sem gondolnék, mert az egyik (a fiatalabb, aki novemberben épphogy csak bejutott az elnökségbe) semmit nem vesz ennyire komolyan, a másikat meg talán nem is érdekli igazán az egyesület…

Tehát nem az elnökségből származik ez a nagyfokú bizalmatlanság… De akkor kitől? Talán attól a hölgytől, aki 2015. novemberben majdnem az elnökség egyetlen női tagja lett, és július-augusztus-szeptemberben játékmester-koordinátor volt? (Akkor holtversenyben volt az egyik elnökségi taggal, akiről azt állítottam, hogy semmit nem vesz komolyan, ezért kettőjük között még egy szavazási kör döntött, és 7:6 arányban nyert a másik jelölt ezzel a játékmester-koordinátorral szemben. Akkor az én szavazatom is a 6 között volt, olyan alapon, hogy legyen egy nő is az elnökségben. Az elnök jobb, ha férfi, de az elnökség legyen vegyes, legyenek benne nők is!) Ő elég bizalmatlan és kritikus természetű, de amikor kérdeztem tőle, hogy kinek az ötlete volt a játékmester-koordinátor tisztség, akkor nem tudta. Ha az ő ötlete lett volna, azt biztosan bevallja, mert mindig nagyon őszinte és elég nagyhangú és határozott. Nő létére talán ő az egyesület leghatározottabb tagja…

És van még egy tippem, hogy kire hallgathatott a társasjáték egyesület elnöksége. Talán a legutóbbi munkáltatómra, a zöld szervezet elnök asszonyára, aki vele együtt szintén a társasjáték egyesület alapító tagja volt? Azt sem hinném… Igaz ugyan, hogy az ő címe a székhely, de az alakuló üléseken kívül még nem láttam más egyesületi rendezvényen, és hiába jelölték a társasjáték egyesület elnökségébe 2015, novemberében, nem vállalta. Aki ennyire nem vesz részt az egyesületben és nem vállal tisztséget (mondjuk mindkettő érthető, mert elég baja van a saját egyesületével is…) az miért adna tanácsokat a háttérből?

Tehát vagy olyan egyesületi tag adott tanácsot az elnöknek és az alelnöknek, akire nem is gondolnék (vagy nem is egyesületi tag adott tanácsot, hanem az a fiatal hölgy, akitől a rendezvényhelyszínt kapjuk? – ez sem valószínű, mert úgy ismerem őt, hogy bízik az emberekben, és szerintem ameddig nincs semmilyen botrány a rendezvényen, addig mindegy is neki, hogy milyen rendszerben szervezi az egyesület, és szívesen adja oda a helyet), vagy félreismertem az elnököt. Igaz, hogy 17 éve ismerem, de soha nem volt igazán szoros a kapcsolat. Együtt kezdtük az egyetemet, de ő elég hamar lemaradt, ezért soha nem volt igazán szoros barátság köztünk, de mindig örültünk, ha láttuk egymást. Aztán találkoztunk néha a kedvenc zöld szervezetemben is, ahol mindketten tagok és önkéntesek voltunk, és ott is mindig jól megértettük egymást. De a legszorosabb kapcsolat mégis a társasjáték egyesületben volt köztünk, ahol a játékmester-koordinátorral kapcsolatos konfliktusig mindig jól tudtunk együttműködni. De ezek szerint kevésbé bízik az emberekben, mint gondoltam. Amúgy nem véletlenül lett ő az elnök, és még ma sem szavaznék másra. Egyrészt az ő ötlete volt az egyesület, ezért nem is lett volna tisztességes más elnököt választani, másrészt célszerű is volt őt elnöknek választani, mert az övé az a társasjáték-gyártó és -forgalmazó cég, amelyikkel együttműködik az egyesület (és amely cég egyben az egyesület szponzora is), ezért jobb, ha a cég és az egyesület egy kézben van. Tehát szerintem nem csak azért szavaztuk meg őt egyhangúlag elnöknek, mert nem volt más jelölt, hanem eleve nem is lett volna érdemes mást jelölni, mert a tények mellette szólnak.

(Amúgy ha már mindkét egyesület elnökét emlegettem, egy kis érdekesség. Összesen 3 ember van, akinek mindkét egyesülethez volt vagy van köze. Az egyik a zöld szervezet elnök asszonya, és még doktori címe is van. A másik a társasjáték egyesület elnöke, és még saját cége is van. Csak én nem vagyok még vezető sehol. De ez még változhat.)

Így tehát nem tudom, kinek az ötlete volt ez a nagyfokú bizalmatlanság a játékmesterekkel szemben, hogy kiszolgáltatják őket egy koordinátornak, akitől egyesével kell elkérni minden játékot, de talán nem is fontos. Csak az számít, hogy ilyen rendszerben én nem szívesen lennék játékmester, ráadásul szeptember 5-én hétfőn közölte is velem az elnök, hogy nem is kérnek fel játékmesternek, ha bajom van a rendszerrel, ezért 6-án megírtam a kilépési nyilatkozatomat, beküldtem az elnökségnek, és 7-én személyesen is elmentem az irodába kilépni. Egyben azt is eldöntöttem, hogy a zöld szervezetben sem fizetek már 2017-es tagdíjat. Onnan azóta akartam kilépni, mióta megszűnt a munkaviszonyom augusztus 1-jén, de csak akkor lett végleges ez a döntésem, amikor a társasjáték egyesületből is kiléptem. Gondoltam, intézzük el egyben mindkettőt! Így léptem ki szeptember 7-én 2 egyesületből. De a társasjáték egyesület rendezvényeire azóta is visszajárok, mert játszani jó velük, csak tagnak belépni nem érdemes!

A kilépési nyilatkozat:

Szeptember 12-én hétfőn két hosszú ügyintézés is elkezdődött. Egyrészt meg akartam hosszabbítani a jogosítványomat, másrészt lejárt az álláskeresési járadékom, amit a megszerzett kb. 400 nap munkaviszonyom után kaptam, el kellett döntenem, mihez kezdjek utána. Több ötletem is volt. A jogosítvány-ügy valamikor októberben zárult le, sikeres hosszabbítással. 🙂 A másik dolog november 12-én ért véget, de még ma sem zárult le igazán, ma sincs még igazi megoldás… 😦

Hogy is alakultak az események jogosítvány ügyben?

• Szeptember 12-én mentem a háziorvoshoz jogosítványt hosszabbíttatni. De gyerekkori betegség miatt elküldött szakorvoshoz, neurológiára. Akkor volt egy olyan képességem, hogy ki tudtam zárni a külvilágot (magamról tudtam, de csak magamról, semmi másról, külső ingerekre egyáltalán nem reagáltam), de ezzel akkor az orvosok nem tudtak mit kezdeni, ezért epilepsziának diagnosztizálták (pontosabban így szólt a diagnózis: “Nem tudjuk, mi ez, de gyerekkori epilepsziára hasonlít”, és nem is az első orvos mondta ki, többen is azt mondták előtte, hogy semmi bajom nincs), pedig soha nem voltak epilepsziás görcseim. Anyám ragaszkodott a kezeléshez, mindenáron olyan orvost keresett, aki hajlandó engem betegnek nyilvánítani, mert abban az állapotban nem voltam irányítható. Évekig kellett gyógyszert szednem, aztán 1995-től már nem. De még 2006-ban is elküldtek neurológiára, mert akit epilepsziával diagnosztizáltak, annak csak negatív EEG-vel lehet megadni a jogosítványt. 2006-ban nagyon egyszerűen ment a dolog, volt egy általános vizsgálat: reflexek, stb, ami mindent rendben talált. Aztán átmentem EEG-re, aztán vissza a negatív lelettel ahhoz az orvoshoz, aki megvizsgált, és kiadta a papírt, hogy neurológiailag alkalmas vagyok. És mindez lezajlott kb. 1 óra alatt. De 2016-ban már másképp történt.
• Szeptember 23-ra kaptam beutalót neurológiára, megvolt az általános vizsgálat. minden rendben volt.
• Október 3-ra kaptam időpontot EEG-re, ott még akkor nem közöltek eredményt.
• Október 21-én kellett menni az epilepszia gondozóba, ott tudtam meg, hogy negatív az EEG, és ott adták ki az alkalmassági papírt.
• Október 24-én mentem a háziorvoshoz, ott is volt vizsgálat: vérnyomás, színlátás, stb. és kiadta az alkalmasságot, mentem a kormányablakhoz.
• És október 27-én vettem át a meghosszabbított jogosítványomat.

A másik ügy még bonyolultabb és szerteágazóbb volt.

• Szeptember 12-én érdeklődtem közfoglalkoztatásról és tanfolyami lehetőségekről, mivel az álláslistán nem volt semmi nekem való. (12:45-re volt időpontom, ezért délelőtt elintéztem a háziorvost, délután meg ezt.) Hogy mi a nekem való, azt leírtam már egy saját álláskeresői honlapon, ahol minden információ megtalálható az önéletrajzomról, a tanulmányaimról, tanulmányi eredményeimről, eddigi munkahelyeimről, feladataimról és a céljaimról. Ha valakit érdekel, vagy esetleg valaki tud vagy akar segíteni, annak ajánlom végigolvasni az egészet. elég hosszú, de megéri. 🙂 Először közfoglalkoztatást ajánlottak. Teremőr állást a Művészetek Házában, kulturális közfoglalkoztatásban.
• Szeptember 14-én  döntöttem el, hogy jöhet a közfoglalkoztatás, ha már mindenképpen választani kell, és nem lehet úgy, hogy ha indul a tanfolyam, akkor kiszállok. Elmentem a Nemzeti Művelődési Intézetbe, röviden NMI, mert a kulturális közfoglalkoztatottaknak ez az intézet a hivatalos munkáltatója, ők közvetítenek ki a tényleges munkahelyre. Ott azt mondták, menjek el üzemorvoshoz, ha alkalmasnak talál, akkor jelentkezzek náluk.
• Az üzemorvoshoz csak 19-én hétfőn jutottam be, de alkalmasnak talált. Akkor vissza az NMI-be, ők elküldtek a munkahelyre. Elkérték az önéletrajzomat.
• Október 4-én kedden interjú a Művészetek Házában.
• Október 7. péntek: kiderült, hogy nem sikerült az interjú. Éppen fogorvoshoz mentem, amikor felhívtak, de erről még mesélek.
• Október 10. hétfő, vissza a munkaügyi központba, jelentkeztem egy logisztikai ügyintézői tanfolyamra.
• Október 24. hétfő: tanfolyami felvételi. Ha sikerült volna, november 7-én indult volna a tanfolyam. De nem sikerült. Nem vettek fel, azóta sem tudom, mit rontottam el. A felvételi után mentem a háziorvoshoz jogosítvány ügyben. Az legalább sikerült.
• Október 28-án pénteken tudtam meg, hogy nem sikerült a felvételim. Ekkor visszamentem a munkaügyi központba újabb ötlettel: vállalkozóvá válási kérelemmel, nem a szakmámban, hanem a hobbimban. Ha az ember nem él meg a szakmájából, éljen meg a hobbijából!
• November 11-én pénteken tudtam meg, hogy nem támogatták a vállalkozóvá válási kérelmemet, így a vállalkozói terveim is romba dőltek. Tehát: nekem való állás továbbra sem volt az álláslistán, a közfoglalkoztatásba nem vettek fel, tanfolyamra nem vettek fel, vállalkozást nem tudtam indítani, mert nem támogatták. Már csak egy utolsó ötletem maradt, amit már évek óta tervezgetek, de most jó alkalom is kínálkozott rá egy november 12-ei eseményen…
• November 12. szombat: környezetmérnöki szaktalálkozó az egyetemen. A valaha ott végzett környezetmérnökök nagy rendezvénye. Ott akartam visszaadni a diplomámat először a szak mostani vezetőjének, majd az egykori diploma témavezetőmnek, de egyikük sem fogadta el. (Ez a témavezető, akivel 2004-ben kitűnően tudtunk együttműködni, és összehoztunk nekem egy környezetmérnöki diplomát, nem keverendő össze a 2007-2010 közti PhD témavezetőmmel, akivel kevésbé tudtunk együttműködni, és nem hoztunk össze semmit.) Így ez a reményem is megsemmisült. Pedig ha sikerült volna visszaadni, akkor nem lennék szakterülethez kötve és vállalhatnék mást is, sokkal könnyebb lenne úgy. Tudom, hogy jogilag ez sem érvényteleníti a diplomát, mert arra sajnos nincs mód, de ha legalább fizikailag nem lenne a birtokomban, és egyúttal az egyetem is értesülne róla valamilyen többé-kevésbé hivatalos úton, hogy nem kívánom tovább használni a diplomámat, akkor már nyugodt lelkiismerettel dolgozhatnék mást. Nem tudom, mi lenne az a más, de biztos találnék valamit… De annyira biztos voltam abban, hogy sikerül visszaadni a diplomát, hogy a környezetvédelmi blogírást is abbahagytam elbúcsúztam a környezetvédelemtől. (Pedig visszahívtak egy szakmai blogmagazinba is valamikor nyáron, 40 cikk erejéig. Novemberig tartott a 40 cikk, aztán befejeztem. Abba a közösségbe hívtak volna vissza, ahonnét a kis környezetvédelmi bloggercsapatom is származik. 2011-től 2013-ig írtam oda, én voltam az ottani környezetvédelmi csapat vezetője, aztán amikor 2013 őszén egy nagy informatikai felújítás miatt többet állt a rendszer, mint amennyit ment, akkor kiléptünk a csapatommal és új oldalt kezdtünk. A felújításnak idén januárban lett vége, akkor indult újra rendesen az oldal, de már alig maradt szerző, aki írna oda. Engem is ezért hívtak vissza idén, hogy legyen legalább 1 fő a környezetvédelem szakterületen. Pedig jó csapat volt ott régen… Saját bloggereimmel is mindig jól tudtunk együtt dolgozni, de a többi szakterület-vezető között is voltak nagyon rokonszenves emberek. Az egyik a természettudomány szakterületet vezető hölgy, akivel már többször találkoztam közös szakterületi bloggertalálkozókon, de újabban főleg a blogján keresztül tartjuk a kapcsolatot. A másik a gazdasági szakterület vezetője, aki szinte egyedül vitte a szakterületét. És amikor főszerkesztőségi tag voltam, akkor mindig furcsán éreztem magam, mert egyszerre kellett megdicsérni és megszidni. Mert az a havi 10-15 cikk, amit ő írt, egy embertől szép teljesítmény volt, dicséretet érdemelt, de egy szakterülettől kevés, biztatni kellett, hogy több legyen. És mivel egyszemélyes szakterület volt, ugyanaz volt az ő teljesítménye, mint a szakterületé. Egy embertől jó, de egy szakterületen kevés. Ő azóta Veszprémbe költözött, és másik 2 emberrel együtt alapított egy kis társasjátékos közösséget Társasház néven. Én véletlenül kerültem be közéjük 2015.áprilisában, és az idei nyári szünetet leszámítva azóta is minden héten együtt játszik a csapat. 🙂 ) Tehát 2 csapatban is írtam környezetvédelmi cikkeket, de abbahagytam, mert az elhelyezkedési problémáim miatt el akartam hagyni a pályát, a környezetvédelmet. Aztán mégis abban kell állást keresnem, amíg nem sikerül megszabadulnom a diplomától…

Ennyit az álláskeresési és megélhetési próbálkozásaimról. A diploma visszaadás amúgy 2013-ban merült fel bennem először, mert abban az évben nem volt semmilyen jövedelmem, még közfoglalkoztatás sem (elfelejtett kiközvetíteni a munkaügyi központ), és 2013. novemberében elhatároztam, hogy ha 2014. nyaráig, a diplomaosztóm 10. évfordulójáig nem sikerül elhelyezkednem, akkor visszaküldöm a diplomát az egyetemre, és megszabadulok tőle. De aztán 2014. januárjától szeptember végéig 2 ciklusban is közfoglalkoztatott voltam a kedvenc zöld szervezetemben, ezért azon a nyáron éppen volt munkám, nem adtam vissza a diplomát. De amikor 2014. szeptember végétől 2015. május végéig megint nem volt semmi, akkor megint felmerült ez az ötletem. Talán valamikor 2014/2015 telén… Akkor úgy gondoltam, hogy ha rájövök, mi a hivatalos útja-módja, akkor minden évfordulótól függetlenül a lehető leghamarabb megszabadulok a diplomától. Tanácsot kértem pályamódosító környezetmérnök ismerősömtől, aki már akkor sikeres cégvezető volt, azóta meg egyesületi elnök is lett, hogy ő hogyan szabadult meg a környezetmérnöki diplomától, hogy válthasson, de nem tudtam meg semmi konkrét dolgot, csak egy olyan választ adott, amiről azóta sem tudtam eldönteni, hogy biztatás, vagy ködösítés. Kb. olyasmit, hogy ne törődjek azzal, milyen diplomám van… Ettől tehát nem lettem okosabb, ezért utánanéztem jogilag, és kiderült, hogy nem is lehet lemondani a már megszerzett végzettségről. Ez után egy ideig nem merült fel bennem ez a téma, de idén megint eszembe jutott. Persze a fő célom az, hogy a szakmámban helyezkedjek el, de ha ez nem sikerül, akkor legalább szeretnék megszabadulni a diplomától, hogy tiszta lelkiismerettel végezhessek más munkát is.

Szeptember 12. és az akkor indult 2 hosszú eseménysor után jöjjön szeptember 14., koncert volt az egyetemen. Hát persze, hogy megint a kedvencem, a 2010-es utcazene győztes! 😀

Szeptember 17. Szeptemberi Társasjáték Délután, most először nem egyesületi tagként, hanem vendégként. Kicsit izgultam, hogy beengednek-e. Az elnöktől nem féltem igazán. Sejtettem, hogy ő sem lát szívesen, de tudtam, hogy kultúrember, nem lesz vele gond, ugyanúgy beenged, mint akármilyen idegent. Az alelnökről viszont el tudtam képzelni, hogy ha meglát, akkor saját kezével lök ki az ajtón, de szerencsére nem történt ilyen. Pedig ott volt, és nagyon szigorú, mérges és lesújtó pillantásokat vetett rám, de szerencsére nem tett mást. És nagyon jól éreztem magam a társasjáték délutánon, a játékmesterek is szívesen játszottak velem, és én is szívesen játszottam velük. 🙂

Szeptember 19. hétfő, üzemorvosi vizsgálat a teremőr állásra.

Szeptember 22. csütörtök, állásbörze az Arénában, de ott sem találtam semmi környezetvédelmi állást. 😦

Szeptember 23. péntek, neurológia.

Szeptember 24. szombat, szüret Tihanyban apám barátainál.

Szeptember 25. vasárnap, Mihály napi búcsú kirakodóvásárral a Várban.

Szeptember 26. hétfő, a 36. születésnapom! 🙂

Szeptember 28. szerda: megszámoltam az összes társasjátékom összes alkatrészét, hogy mind megvan-e, és mind megvolt? És miért volt erre szükség? A másnapi esemény miatt.

Szeptember 29. csütörtök, újraindult a június közepétől szünetelő Társasház! 😀 aztán azóta is kb. minden héten van, volt már kedden is, csütörtökön is, de már egy ideje újra a szerda látszik stabilnak… Az újraindítás óta többé-kevésbé szervező is vagyok. Leginkább én kezdeményeztem az újraindulást, mert volt 2 olyan játékom, amit még nem vittem el nekik. Az egyiket június 13-án vettem az egyesületben, és 15-én volt az első eset, hogy nem játszottunk, a másikat pedig szeptember 7-én kaptam a társasjáték egyesületben, a kilépéskor az addig összegyűjtött önkéntes pontjaimért. A kilépésért kapott játék szeptember 29-én nagynak bizonyult, nem fért arra az asztalra, ahol játszottunk, de a másikkal jót játszottunk, és októberben, meg később is mindkettővel játszottunk már. 🙂 Tehát a 2 új játékom miatt kezdeményeztem az újrakezdést, szóltam mindenkinek, aki valaha velünk játszott és el tudtam érni, és azokból, akik ráértek, kialakult egy nagyjából állandó 5 fős csapat. Azóta is velük játszom. És mivel admin jogot kaptam a Facebook oldalon, már én hirdetem meg az eseményeket is, így lettem a 2 új játékom miatt előbb kezdeményező, aztán szinte észrevétlenül szervező. Amúgy nem jár nagy szervezéssel: megbeszéljük az időpontot, kiírom Facebookra, mindenki viszi a játékait, és játszunk, amíg be nem zárják a helyet. 🙂 Aztán másnap megírom Facebookra az élménybeszámolót. 🙂

Október 1-jén szombaton kirándultam a nagy kilátóba (amelyikről saját képet is tettem fel ide), a szokásos kiránduló társammal. 🙂

Október 3. hétfő, EEG vizsgálat.

Október 4. kedd, állásinterjú közfoglalkoztatásra, a teremőr állásra.

Október 7. péntek, fogorvoshoz menet megtudtam, hogy nem vettek fel teremőrnek. Amúgy csak egy fogtömésem esett ki, de kiderült, hogy gyökérkezelni kell azt a fogat, és aznap volt a kezelés első napja.

Október 8. szombat, családi nap a Betekints-völgyben.

Október 9. vasárnap, ingyenes beiratkozás a megyei könyvtárban. Minden októberben kihasználjuk ezt a napot a családdal. 🙂 Gyakran járok könyvtárba, sok könyvtári könyvet olvasok, főleg olyan szerzőket keresek, akikről még nem hallottam, vagy akiket így fedeztem fel magamnak, és tudom, hogy jók. 🙂

Október 10. hétfő, jelentkeztem a logisztikai tanfolyamra.

Október 15. szombat, újabb szüret Tihanyban, mert többféle szőlőjük is van.

Október 21. péntek, a neurológiai vizsgálat 3. része, a leletek összefoglalása. Kimondták, hogy alkalmas vagyok, és mivel 5 évnél régebben (kb. 21 éve) nem szedek gyógyszert és mégsincs semmilyen tünetem, hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítottak. (Pedig eredetileg sem betegségem volt, főleg nem epilepsziám, hanem képességem a külvilág kizárására, de legalább annyit elismertek, hogy egészséges vagyok.) Ezért remélem, hogy 10 év múlva, az újabb jogosítvány hosszabbításnál már nem zaklatnak neurológiai vizsgálattal…

Október 24. hétfő, tanfolyami tesztírás, utána háziorvos, majd onnan a kormányablakba…

Október 26-án értesítettek, hogy megjött a jogosítványom, 27-én átvettem, 28-án pedig beadtam a vállalkozóvá válási kérelmemet.

Október 31. hétfő hosszú hétvége november 1. miatt, Bakonybél, meglátogattuk a nagymamát, és a nagypapa sírját. Már csak a 2 nagymamám él, mindkét nagypapa meghalt. Anyai nagypapám 1998-ban Szentendrén, pontosan 1 héttel a szüleim válása után, ezért költözött a nagymama Veszprémbe, hogy közelebb legyen az egyetlen gyermekéhez: anyámhoz. Apai nagypapám 2013-ban halt meg Bakonybélben.

November 4. péntek, fogorvos, az október 7-én elkezdett gyökérkezelés 2. része (a gyökérkezelés 3 alkalom).

November 5. szombat, társasjáték délután. Most már tudtam, hogy bemehetek, hiszen szeptemberben sem volt baj, és még a tombolán is nyertem. 🙂 3000 Ft utalvány volt a nyeremény, amit játékokra lehetett volna költeni november 30-ig. Az utalvány online megrendelés esetén érvényes. Azokra a fa játékokra, amiket a társasjáték egyesület elnökének cége gyárt. Csakhogy nem volt pénzem a maradék részre, mert a legolcsóbb játék is kb. 30 ezer Ft, amit meg én szeretnék, az 46900, és nem volt 43900 Ft-om, amennyit még fizetni kellett volna az utalványon felül, így megmaradt az utalvány. 😦 De legalább nyertem valamit! 🙂

November 6. vasárnap Bakony Expon jártunk a családdal. Szinte minden sorban volt olyan ismerős árus, akinek szereltem már sátrat a piacon. Általában szívesen beszélgetek velük, de most a családdal voltam: anyámmal, öcsémmel és öcsém barátnőjével, ezért az ismerős árusoknak a szemem sarkából próbáltam vészjelzést küldeni: “Most ne vegyél észre, nem vagyok egyedül!”. (Nem véletlenül fogalmaztam ezt így, tegeződve. 3 év szerelés után már vagyunk ennyire jóban. Tegeződünk, és sokaktól még kedvezményt is kapok néha.) Egyesek vették a vészjelzést, mások nem. De egy helyen jól jártam, kedvezményt kaptam tökmagra. 🙂

November 12. szombat, egy érdekes nap, 2 rendezvény is egybeesett. 14-18 óráig társasjáték piac egyesületi szervezésben. 15-20 óráig pedig környezetmérnöki szaktalálkozó. Szerencsére a piacon csak vásároltam, nem kellett végig maradni, ezért odamentem az elejére, kerestem olyan pici játékot, ami befér a zsebembe (ez fontos szempont volt, hogy el tudjak menni a találkozóra és ne zavarjanak ott az új szerzemények), és találtam is 2 ilyen picike játékot, darabját 800 Ft-ért. Tehát még olcsón megúsztam és tényleg jó játékok! 🙂 Aztán vásárlás után még odaértem a szaktalálkozó elejére, és végig ott maradtam. 🙂 A diplomát ugyan nem sikerült visszaadnom, de én mégis jól éreztem ott magam! 🙂

November 22. kedd, a gyökérkezelés 3., befejező része. De a fogorvos nem volt elégedett azzal, hogy túléltem a kezelést, ezért körülnézett a számban. És talált 3 régi amalgám tömést, amit szerinte érdemes fehér tömésre cserélni, mert a régi amalgám alatt csak elrohad a fog. December 13-ra adott időpontot.

November 28-án hétfőn volt 5 perc havazás, aztán azóta semmi.

November 29. kedd, kivételesen kedden volt a társasjáték. Szerdán ugyanazzal a csapattal meghallgattunk egy memetikai előadást, egész érdekes volt. 1-jén csütörtökön pedig koncert, ugyanaz az illető már idén harmadszor és utoljára. 🙂 December 3-án szombaton társasjáték délután, idén az utolsó (újabb tombolanyereménnyel: társasjátékot nyertem), 4-én vasárnap meg Bakonybél, nagymamám 86. születésnapja.

December 9-én pénteken kellett volna mennem a munkaügyi központba a szokásos 3 havonkénti visszajelentkezésre, de valahogy elfelejtettem. 😦 Szerencsére nem lett baj, mert 12-én hétfőn pótoltam, de munkát nem tudtak adni… 😦

13-án kedden visszamentem a fogorvoshoz az amalgám töméseket kicseréltetni. Megröntgenezte azt a 3 fogat (jobb alsó, leghátsó 3 fog egymás mellett), és nem voltak jó hírei. A leghátsót rendben találta, kicserélte a tömést benne. Eggyel előtte azt mondta, hogy gyökérkezelés lesz januárban, még eggyel előtte pedig azt mondta, hogy ciszta van alatta, ezért ki kell húzni. 20-ára adott időpontot húzásra. De egészséges fogat nem szeretnék kihúzatni, ezért inkább lemondtam az időpontot és hagyom azt a 2 maradék fogat. azt is, amelyiknél gyökérkezelést ígért, mert az sem fáj, nem okoz gondot már évek óta, és azt is, amelyik alatt állítólag ciszta van, mert az sem fáj, és jól tudom használni, akkor meg jobb, ha minél tovább marad fogam. 🙂 Amúgy is félek nála a húzástól, mert 2015-ben már 2 fogamat is kihúzta, nem is akárhogy! Az elsőt, 2015 januárban úgy, hogy a szájsebészeten kellett összevarrni a helyét… A másodikat 2015 nyarán már bonyodalom nélkül húzta, csak az oka volt bonyodalmas. Gyökérkezelésnek indult, de azt mondta, nem tudja kivésni a gyökeret, mert görbe, ezért kihúzta a fogamat… És most is húzni akart…

16-án pénteken visszamentem egykori munkahelyemre, kedvenc zöld szervezetembe, mert Kosár rendelést vettem át. 4 és fél hónap után először jártam ott, és mit látok? Költöznek! Talán előlem menekülnek? 😀 A hivatalos magyarázat az, hogy december 31-ével lejár a bérleti szerződés, ezért január 1-jétől új helyen lesz az iroda.

December 21-én szerdán megvolt az idei utolsó Társasház. 3 lehetőséget ajánlottam fel a csapatnak. Tudtam, hogy ünnepek között zárva a helyünk, ezért az első lehetőség az volt, hogy mi is szünetelünk, januárban kezdjük újra. A második lehetőség: ünnepek között is játszunk, de máshol. Keresünk egy helyet arra az alkalomra. A harmadik: egy nagy szilveszteri társasjáték party. Természetesen a 2. és 3. lehetőség nem zárja ki egymást, ezt is jeleztem nekik. 🙂 De ünnepek között senki nem ért rá, és azt sem vállalta senki, hogy nála legyen a szilveszteri társasjáték party, így abban maradtunk, hogy majd januárban folytatjuk.

23-án pénteken nem voltam itthon, amikor jött a postás, így csak értesítőt kaptam egy küldeményről. Több lehetőség is volt a papíron: levél, utalvány, csomag, küldemény. És a küldeményt jelölte be a postás. De mi az, hogy küldemény? Annyit tudtam, hogy a kormányhivataltól jött.

• Ha valamilyen papírra nyomtatott szöveg, pl. valamilyen határozat, vagy az aktív korúak ellátásának felülvizsgálata, vagy állásajánlat a munkaügyi központtól, ami szintén kormányhivatal, akkor az levél.
• Ha pénz, akkor utalvány.
• Ha valami nagyobb méretű tárgy, akkor az csomag, de ezt csak a teljesség kedvéért sorolom fel, mert ilyet nem küld a kormányhivatal.

De mi az a küldemény? Mit küld a kormányhivatal, ami ezek közül egyik sem? Ráadásul újabban az értesítővel aznap nem lehet átvenni a küldeményt. Annak ellenére nem, hogy a hét utolsó munkanapja volt. Így december 27-éig várakoztattak… 😦

De ugye addig még ott volt a karácsony. 24-én reggel, mire öcsém felkelt, már feldíszítettem a fát. Ebéd itthon, aztán át apámhoz fát díszíteni, ajándékot adni neki és ajándékot kapni tőle. Aztán onnan a nagymamához vacsorázni, ajándékozni. Onnan haza, ajándékozás itthon is. 🙂 ilyen mozgalmas nálunk mindig december 24. 🙂 (Idén ráadásul egy Facebook csoportban is beszálltam egy ajándékozós játékba. Hasonló, mint amikor régen az iskolában húztunk egy nevet az osztályból, és ajándékot vettünk egymásnak, csak most ez egy nagyobb Facebook csoportban történt. Szerencsésen odaért Budapestre a küldeményem, és én is megkaptam az ajándékomat Sopronból. 🙂 )

Anyám már november végén vagy december elején azon töprengett, mi lesz öcsém barátnőjével, aki ugye megsértődött (teljesen jogosan, mert apám barátnője hamisan vádolta őt és az öcsémet, hogy nem köszöntek neki, amikor pedig öcsém elmondása szerint köszöntek, beszéltek vele és előre engedték a sorban, és a családból egyedül apám hisz a barátnőjének, mindenki más az öcséméknek), és azóta nem volt apámnál, jól megvannak egymás nélkül. De karácsonykor ő is szokott ajándékot kapni, hogy veszi át, ha nem megy át és öcsém meg nem viheti el neki? A megoldás az volt, hogy idén nem 3 csomag volt a fa alatt (öcsémnek, a barátnőjének és nekem), hanem csak 2 (öcsémnek és nekem). Öcsém barátnője mindig később veszi át, mert ő karácsonyra hazamegy a szüleihez egy másik megyébe, de mindig ott van 24-én a 3 csomag a fa alatt, akkor is, ha valaki később tudja átvenni. Most csak 2 volt. Aki nem megy, nem kap ajándékot.

25-én és 26-án már nem volt semmi izgalom, csak annyi, hogy anyámmal és öcsémmel a nagymamámnál ebédeltünk.

És most jön december 27, amikor nyitásra odamentem a postára, és végre átvehettem a küldeményemet. És kiderült, hogy mi az… 🙂 Egy kis pénzem jött. 🙂 Álláskeresőként kapok 22800 Ft-ot havonta a kormányhivataltól aktív korúak ellátása címén (másik 2 neve: bérpótló juttatás, röviden BPJ, vagy foglalkoztatást helyettesítő támogatás, röviden FHT). Ez január elején lett volna esedékes, de előre hozták. De azért igazán ráírhatták volna az értesítőre, hogy utalvány, akkor tudtam volna, hogy ez jött! 🙂 De legalább megjött. 🙂 Egy kis pénz mindig jó! 😀

Ezt a bejegyzést 28-án és 29-én írtam, nem tudtam 1 nap alatt befejezni, de az év hátralévő 2 napján, 30-án pénteken és 31-én szombaton nem számítok nagy izgalmakra. Szilveszteri programom még nincs, mert ahol tavaly voltam, oda idén biztos nem mehetek, legalábbis még nem kaptam meghívást, de ilyen mozgalmas év után talán jobb is itthon maradni… 🙂

Ez az év a változások és a szakítások éve volt, megszűnt a munkahelyem, kiléptem 2 egyesületből, felhagytam a szakmai blogírással, majdnem megszakítottam a kapcsolatot apámmal, és majdnem megszabadultam a diplomámtól is. De azért még mindig van néhány ember, akikre számíthatok. Pl. a kis társasjátékos csapatom tagjai, és az az illető, akivel idén sokat kirándultam, segítettem neki tanulni és elmentem a ballagására is. A 2015-ös összefoglalóban lila betűvel írtam róla. És remélem, hogy a megszűnt régi dolgok helyett találok újat. Lesz új munkahelyem, valamilyen környezetvédelmi állás, amiből majd jól megélek, lesz még sok társasjáték délután, ahová elmehetek, valószínűleg a másik társasjátékos csapat is egyben marad, azzal a bizonyos valakivel is megmarad a barátság, talán apámmal is rendeződik a kapcsolat (ez főleg rajta múlik, hogy pl. ne zárja be előttünk az ajtót, és ne mondjon olyanokat, hogy “Ti nem akartok megsértődni? Szabadok lennének a vasárnap délutánjaim”) és talán találhatok még új közösségeket is, ahol jól érzem magam. 🙂 2016 nem volt a legjobb, 2017 csak jobb lehet! 😀

Egy kilátó és a kilátásaim

Ma sütött a nap, de mégsem volt igazán jó idő. Fújt a szél, és kicsit hideg is volt. Mégis elmentem kirándulni a Fenyves tanösvényre a Jutas vitéz kilátóhoz. Még az is végigfutott rajtam, hogy a kilátó tetején talán javulnak a kilátásaim,ahogy kedvenc pozitív, optimista Facebook csoportomban gondolják a vonzás törvényének hívei, de amúgy is jó oda elmenni, és ilyenkor már hangyák sincsenek a mulcsozott tanösvényen. 🙂

Természetesen készítettem néhány képet is az erdőben a kilátóhoz vezető úton és visszafelé is.

És milyenek a kilátásaim? Mostanában 3 dolog foglalkoztat.

1. Miért szűnt meg a munkahelyem augusztus 1-jével egy bizonyos környezetvédő egyesületben? Biztos, hogy nem azért, amit nekem mondott annak az egyesületnek az elnöke, mert az csak sok mondva csinált apróság volt, csak egyetlen komoly ügy volt közte, abban meg kettőnk közül nem én voltam a hibás. Egyszerűen csak nem kaptam meg egy információt, ami alapján másképp dönthettem volna abban a helyzetben, mint ahogy döntöttem. Tehát más volt az igazi ok? De akkor mi? Egyre inkább azt hiszem, hogy az, amit már akkor kezdtem terjeszteni ismerősöknek az elbocsátásom okaként. Az, hogy az egyesületbe már nem kellett annyi munkaerő, és engem volt a legkönnyebb elbocsátani, mert én normál közfoglalkoztatásban voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatásban. (Ez azért fontos, mert a közfoglalkoztatottak munkáltatója az egyesület, a kulturálisoknak viszont egy másik szervezet a hivatalos munkáltatójuk, csak az egyesületben végzik a munkájukat, ezért őket csak az a másik szervezet tudja elbocsátani.) Valószínűleg ezért szűnt meg a munkahelyem, és még nincs helyette más. Személyes probléma biztosan nincs köztünk (ez lehet még olyan ok az elbocsátásra, amit nem szoktak bevallani), nem haraggal váltunk el egymástól. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időkben néha elég kiszámíthatatlan (főleg amióta marketing könyveket olvas), de ettől még jól tudtunk együtt dolgozni. (Ebből is látszik, hogy milyen káros a marketing. Az agymosás egyik fajtája. Az agymosásnak 4 fajtája van: politika, vallás, pszichológia, marketing. Ha jól működne a világ, akkor egyik sem létezne.) De amikor a megyei napilapban november 16-án szerdán az “Olvasóink mondták” rovatban válaszoltam arra a kérdésre, hogy szoktam-e adakozni, akkor még mindig ezt az egyesületet emeltem ki azzal, hogy ha lenne pénzem, akkor nekik adnék. Mert tényleg hasznos egyesület, és még most is egyetértek a céljaikkal.
2. Ha már egyesületet emlegettem, egy másik egyesületben is voltak problémáim. Egy szakmai jellegű konfliktus miatt egy társasjáték egyesületből is kiléptem idén szeptember elején. De játszani jó velük, ezért a nyilvános rendezvényeikre azóta is elmegyek, csak tagnak belépni nem érdemes. És arra is rájöttem, mi volt a baj. Minden, amit kifogásoltam, egy okra vezethető vissza. Az egyesületben bizalmatlanság alapú rendszer működik.
   • Azért van regisztráció az egyébként ingyenes rendezvényen, mert az elnök(ség) nem bízik a játszani érkező külsős vendégekben.
   • Azért van 4 szintű hierarchia a rendezvények szervezői között (amiből pl. a felső 2 szinten lévő tisztségek nyilvánvalóan összevonásért kiáltanak), mert a vezetőség nem bízik az önkéntesekben. Különben nem lenne annyi szint és annyi olyan tisztségviselő, akinek mások ellenőrzése (is) a dolga.
   • Az önkéntesek véleményét ugyan látszólag kikérik, kérdőíven, de sok javaslatot utasítanak vissza kipróbálás nélkül. (És nem is az elutasítás a baj, hanem az, hogy kipróbálás nélkül! Ez egyrészt nem is célszerű, mert így nem derül ki, hogy tényleg rossz-e az az ötlet, másrészt nem is tisztességes, főleg úgy, hogy éppen a vezetőség kérte az önkéntesek véleményét, és nem is demokratikus.)
   • És végül, de nem utolsósorban, amin igazán összevesztünk, mert az érintett a legjobban: azért nem önállók a játékmesterek, és azért vannak kiszolgáltatva egy koordinátor szeszélyének, hogy kiadja-e nekik a kért játékot, mert a játékmesterekben sem bízik a vezetőség. (Persze nekem minden játékot kiadott a koordinátor, amikor játékmester voltam, de mi van, ha nem?) Pedig a játékmesterek a legfontosabbak, mert ők a rendezvény lényege. Ők mutatják meg a játékokat a rendezvényre érkező vendégeknek. Tehát miattuk érkeznek az emberek, és nélkülük a többi önkéntesre sem lenne szükség, akárhol is állnak a 4 szintű hierarchiában… Tehát bennük kellene a legjobban megbízni, és nekik kellene a leginkább önállónak, függetlennek lenni!
   • Hogy miért alakult ki ez a bizalmatlanság alapú rendszer, az nekem is rejtély. Annak az egyesületnek az elnöke soha nem volt ilyen, pedig egyetem óta ismerem (17 éve együtt kezdtük a környezetmérnöki szakot). Még azt sem mondanám, hogy elszállt magától, amikor elnök lett, mert ez nem igaz. Akkor sem szállt el, amikor saját cége lett. Inkább az alelnök lehet rá rossz hatással, de ez csak sejtés, nem tudom bizonyítani… Talán ezért alakult ki ez a bizalmatlanság alapú rendszer… De egy egyesületnek a bizalomról kell(ene) szólnia. Összetartásról, összetartozásról, együttműködésről. És ehhez kell a bizalom.
3. Mi lesz velem? Ez a kérdés azóta aktuális, amióta megszűnt a munkahelyem. Milyen lehetőségeim vannak?

• Önállóan vállalkozni. Ez kétféleképpen lehetséges.
  • Saját szakterületemen indítani vállalkozást. Ezt már elvetettem, mert a saját szakmámban, a környezetvédelemben csak egyféle vállalkozás van, amihez nem kell sok pénzt befektetni: a környezetvédelmi tanácsadás. De azt meg nem érdemes pénzért csinálni, mert ahol ingyen adnak tanácsot (pl. abban a zöld szervezetben, ahonnét elbocsátottak), ott is elég kevés megkeresés érkezik, pénzért nyilván még kevesebb ember kérne tanácsot. Ezért ha vállalkozom, akkor nem a szakmámban teszem.
  • Más területen indítani vállalkozást. Ezt megtehetem lelkiismeret-furdalás nélkül, mert a vállalkozás nem olyan, mint egy munkahely. Ahhoz inkább bátorság kell, mint végzettség, és bennem megvolt a bátorság. Volt is vállalkozási ötletem olyan alapon, hogy ha az ember nem él meg a szakmájából, éljen meg a hobbijából (ezért nem fontos a vállalkozásnál a végzettség, mert a vállalkozás önálló tevékenység, azt akár a hobbimhoz is köthetem, de egy munkahely más, az már nem hobbi, hanem szakmai tevékenység, és ezért érdemes az embernek a szakmájában elhelyezkedni). De a munkaügyi központ valamiért (talán mert nem termelő tevékenység, és nem teremtek vele munkahelyet) nem támogatta a vállalkozásomat, anélkül meg nem mertem elindítani, a magyar adótörvények miatt. Ugyanis a vállalkozónak akkor is kell adót, TB-t fizetnie, ha nincs jövedelme. És amíg nem indul be egy vállalkozás, addig nem termeli ki ezeket a közterheket. Az a fél év támogatás éppen ezen az időszakon segített volna át. Utána meg már kitermelte volna a vállalkozás ezeket a kötelezőket, mert ha nem, akkor nem is érdemes elindítani. Ha egy vállalkozás fél év alatt nem lesz nyereséges, vagy 1 év alatt nem nyújt biztos megélhetést, akkor nem érdemes foglalkozni vele. De mivel nem kaptam meg a támogatást, nem indult el a vállalkozás.
• Elhelyezkedni valahol. Erre is több lehetőség van.
  • A legegyszerűbb a saját végzettségemnek megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Tehát a környezetvédelemben. Nem ragaszkodom már a diplomás álláshoz, de a környezetvédelemhez igen, mert ahhoz köt a diplomám. Nincs más végzettségem. Ezért lenne érdemes a környezetvédelemben elhelyezkednem. Erről még többet írok az álláskeresői honlapomon. (Akit érdekel, hogy milyen állást keresek és mire vagyok képes, annak érdemes az egész honlapot átnézni. Elég hosszú, de megéri, mert minden információ ott van rólam.)
  • Ha nem sikerül a meglévő végzettségemmel elhelyezkedni, akkor 2 lehetőség van.
    • A végzettségemet bővíteni, újabbakat megszerezni. Ennek a legegyszerűbb módja a munkaügyi központos tanfolyam. Az én anyagi helyzetemben csak ez jöhet szóba, mert ez ingyenes. Meg is néztem az őszi tanfolyami listát, kieséses alapon találtam is egyet, egy logisztikai ügyintézői tanfolyamot (azért, mert arra van kereslet), de nem vettek fel. Azóta sem tudom, miért. Szerintem nem volt olyan sok rossz válaszom (persze tudom, hogy nem volt hibátlan a teszt, de volt hibátlan feladatom, és ennél többet nem tudok az eredményemről), talán a személyiségteszt nem volt olyan, amit ők elvártak, nem azon a kapun mentem volna be a 9 közül, amit ők helyesnek tartottak, de ez is csak sejtés, mert csak annyit mondtak, hogy nem sikerült. A munkaügyi központban csak egy lista volt nevekkel, hogy kinek sikerült és kinek nem, és nekem valamiért nem. A tanfolyam téma tehát lezárva.
    • Ha nem bővítés, akkor szűkítés. Megszabadulni a diplomától, ami szakterülethez (környezetvédelemhez) köt, hogy mást is vállalhassak.Ezzel már megpróbálkoztam a környezetmérnöki szaktalálkozón, november 12-én szombaton, de nem vették vissza. Annyit már tudok, hogy jogilag nem lehet érvényteleníttetni (sajnos), de utána kellene járnom, mi annak a törvényes, szabályos elintézési módja, hogy legalább fizikailag ne legyen nálam a diploma, és egyúttal az egyetem is megtudja, hogy már nem szeretném használni ezt a végzettségemet… (Az a baj, hogy azt sem tudom, hol lehetne utánanézni, vagy kitől lehetne megkérdezni.)
• A “Mi lesz velem?” kérdésre tehát a válasz: vállalkozás elvetve (mert a saját szakmámban nem érdemes, más szakterületen meg nem támogatták), tanfolyam elvetve, mert nem vettek fel, így 2 lehetőség marad. Vagy elhelyezkedni a saját szakmámban, vagy visszaadni a diplomát az egyetemre, hogy mást is vállalhassak, ne legyek szakterülethez kötve. Egyelőre mindkét vonalon elindultam, majd amelyik hamarabb bejön, azt elfogadom.

A zöld szervezetben tehát rájöttem, miért bocsátottak el: engem volt a legegyszerűbb leépíteni, mert nekem az egyesület volt a munkáltatóm, és már nem kellett annyi munkaerő a szervezetbe.

A társasjáték egyesületben is rájöttem, miért olyan a rendszer, amilyen: azért, mert bizalmatlanság alapú rendszer. Amúgy a játékmesterek önállósága csak elrendezés kérdése, erre jóval a kilépésem után jöttem rá. (Tehát ez nem az eredeti javaslatom, annál tényleg van jobb, de nem az, hogy a játékmester egy másik embertől függ.)

És a karrieremben is megvan a 2 lehetőség: vagy a saját munkámban elhelyezkedni, vagy visszaadni a diplomát, hogy mást vállalhassak, és dolgozom is mindkét vonalon…

És hogyan javította a kilátásaimat az, hogy a kilátóban voltam? 2 állásról is kaptam visszajelzést ma. Az egyik helyről csak annyit, hogy írjam át nekik a már beküldött önéletrajzomat az általuk 15 oldalas útmutatóban megadott formátumra… (Érdemes foglalkozni azzal, aki ilyen formai dolgokba beleköt? Mindenhol máshol jó volt az önéletrajzom, mert jól áttekinthető, csak ennek a munkahelynek nem…) A másik helyen meg csak annyi volt a hirdetésben, hogy diplomásokat keresnek, meg egy e-mail cím, más nem. De holnap állásinterjúm lesz velük 10-kor. (Az ilyen homályos hirdetések általában értékesítés, hálózatépítés, MLM típusú munkák, de megírtam nekik az e-mailben, hogy ilyen jellegű munkát nem vállalok, csak környezetvédelmit, és mégis felhívtak ma telefonon, hogy menjek be interjúra. Az önéletrajzomban volt telefonszám is, e-mail cím is, fel tudtak hívni, és hívtak is. Remélem, hogy a másik gondolatom lesz az igaz, hogy ez egy munkaerő-közvetítő cég, akiknek sok diplomás állásuk van, vagy egy új cég, ahol még sok üres állás van, és talán ajánlanak valamilyen környezetvédelmi állást…) Munkahelyem tehát még nincs, de már 2 önéletrajzomra kaptam választ. Remélem, hogy legalább az egyikből lesz valami. Talán tényleg javította a kilátásaimat a kilátó! 😀

Színes szeptember

Érdekes napjaim voltak szeptemberben, voltak intenzív élmények, elintézendőkkel zsúfolt napok, jó és rossz pillanatok. Mint akárki másnak, csak mással nem pont ezek történnek. (Szerintem bárki életéről lehet regényt írni, csak nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy írjanak róla.)

Szeptember 1-jén egy kis ünnepségen vettem részt egy társasjáték egyesületben. Az elnöknek szeptember 2-án van születésnapja, azt ünnepeltük. Csak egy kis rövid köszöntés volt, és szervezési hiba miatt el is késtem, de mégis jól sikerült. 🙂

Néhány nappal később, szeptember 5-én hétfőn viszont ugyanez az elnök közölte, hogy mivel másképp szervezném az egyesület rendezvényeit, mint ő, és ő pont azon nem hajlandó változtatni, amit én javasoltam (pedig ő kérte az önkéntesek véleményét a rendezvényekről), ezentúl nem kér fel játékmesternek a rendezvényeken. (Nyilván nem tudta, hogy az én ötletem volt a születésnapja megünneplése. Ketten szerveztük az alelnökkel, aki az utolsó pillanatban megváltoztatta az időpontot (1 órával előbbre hozta) és állítólag nem tudott szólni nekem. De az alelnöknek sem tetszett a rendezvényekkel kapcsolatos ötletem, sőt, még jobban megsértődött, mint az elnök, mert valamiért személyes ügynek vette.) Ezért amikor 5-én hétfőn megtudtam, hogy nem leszek játékmester, akkor elgondolkodtam és 6-án kedden megfogalmaztam egy kilépési nyilatkozatot, amit elküldtem az elnöknek, mert a kilépést írásban is be kell jelenteni. 7-én pedig kiléptem, és az addigi önkéntes munkámért kaptam egy társasjátékot. És a tagdíjamat is visszafizették.

A nyilatkozatban említett szervezetek:

• Családi Társasjáték Egyesület (vagy röviden: CSTE) – ebből az egyesületből léptem ki.
• K10Klub – az egyesület gémer szekciója (a legnagyobb játékosok), korábban önálló, most már az egyesület része, akik szakmailag is foglalkoznak a társasjátékokkal, pl. cikkeket is írnak róluk. Nevük jelentése: 10 oldalú kockával való dobás.
• Cogitate Games Kft – A CSTE elnökének társasjáték-gyártó cége, előbb volt a cég, aztán az egyesület. Fa játékaik Woodestic márkanéven kaphatók.
• Csalán Egyesület – helyi zöld szervezet, ahol augusztus 1-jéig dolgoztam, semmi köze a társasjáték egyesülethez, de mindkét egyesület elnöke a másiknak is tagja, és én is tag voltam mindkettőben. (A Csalán Piacot az egyesület tarja fenn, minden pénteken 13-18 óráig lehet vásárolni.)
• Társasház – az eddigiektől független kis társasjátékos csapat, nem egyesület, semmilyen hivatalos formája nincs.

A kilépés hatására az elnök és az alelnök privátban is letiltottak Facebookon, és nem kedvelhetem a CSTE Facebook oldalát sem. 😦 Nem is értem, miért tiltottak le onnan, az nyilvános oldal, nem csak tagoknak. A privát letiltást is csak félig értem: személyesnek vették az egyesületi nézetletérést, ezért letiltottak. De miért vették személyesnek? Ezt sem értem…

A nyilatkozatom végén az “alapító tag” titulus nem jár semmilyen tisztséggel, előjogokkal, csak annyit jelent, hogy tavaly novemberben én is részt vettem az alakuló ülésen. Összesen 13-an voltunk. (Aztán márciusban jegyezték be az egyesületet.) De talán ha alapító tag lép ki, az mégis jelez valamit, talán jobban elgondolkodnak, hogy rossz az irány, ezért írtam alá így a nyilatkozatot. 2015. november 12-től 2016. szeptember 7-ig összesen 300 napig voltam tag.

És ennek a kilépésnek a hatására a zöld szervezetben, a Csalán Egyesületben is bejelentettem a kilépésemet. Pontosabban azt, hogy abban az egyesületben sem fizetek 2017-es tagdíjat, hagyom lejárni év végén a tagságomat, és 2017-ben már nem leszek tag. Azóta gondolkoztam ezen, hogy augusztus 1-jén (általam nem teljesen ismert okokból) megszűnt a munkaviszonyom náluk. Aztán úgy gondoltam, hogy ha a társasjáték egyesületből kiléptem, intézzük el ezt is egyszerre!

De azon a héten a szép őszi idő megvigasztalt. 🙂 És itt van még néhány őszi apróság (több nap alatt készültek, hol itt, hol ott, de mind Veszprémben, néha egyszerre több is):

Aztán jött szeptember 12, hétfő, és ettől kezdve több szálon futnak az események. Aznap voltam a háziorvosnál, jogosítványt hosszabbítani, mert szeptember 28-án lejárt. (2006-ban iratkoztam be a tanfolyamra, 2007-ben sikerült megszerezni. Azóta sem volt mit vezetni, de meghosszabbítom, mert hátha éppen olyan állást kapok valahol, amihez kell. Környezetmérnöki álláshoz kérik néha. Ha pl. sokat kell terepre menni… Saját járművet még mernék vezetni, másét már nem. És úgy érzem, könnyebben menne először egyedül, utast még nem vállalnék be, ahhoz kell egy kis idő.)

És szintén 12-én hétfőn mentem a munkaügyi központba (tudom, hogy járási hivatal foglalkoztatási osztály, de én maradok a hagyományos névnél, azt mindenki érti), mert lejárt az álláskeresési támogatásom, ezért vissza kellett jelentkezni, és kértem az aktív korúak ellátását. És ha már ott voltam, néztem álláslistát és tanfolyam listát is.

De egyik ügy sem olyan egyszerű. 😦 Sem a jogosítvány hosszabbítás, sem a munkakeresés. Kezdjük az egyszerűbbel, az orvosi vizsgálattal! 12-én hétfőn a háziorvos kijelentette, hogy ő megadná az alkalmasságot, de egy gyerekkori betegség miatt szakorvoshoz kell küldenie. Gyógyultnak nyilvánítottak már, de mégis kell a vizsgálat, ez a törvény. (A betegséget nem nevezem meg, csak annyit jelzek, hogy nem is az volt talán, aminek mondták. Akkor csak annyit mondtak: “nem tudjuk mi ez, de …-ra hasonlít”, és olyan betegségre való gyógyszert szedtem 1984-95-ig. Egy elég súlyos betegségről van szó. De annak a betegségnek van egy jellegzetes tünete, amiről felismerhető, és ami nekem soha nem volt. De már hivatalosan is egészségesnek nyilvánítottak, de mégis előírja a törvény a vizsgálatot…)

Szeptember 23-ra kaptam időpontot a szakorvoshoz. Ő megvizsgált, de kell még 1 vizsgálat, október 3-án hétfőn, és ha az meglesz, akkor egy harmadik helyen, egy harmadik időpontban mondják ki, október 21-én pénteken, hogy alkalmas vagyok-e. 10 évvel ezelőtt is elvégezték rajtam ezeket a vizsgálatokat: azt is, amin már túl vagyok, meg azt is, ami hétfőn lesz, de akkor még közvetlenül egymás után végezte ugyanaz az orvos, és egyből megmondta az eredményt. Az egész megvolt 1 óra alatt, most meg 3 helyre kell menni, 3 különböző időpontban, és elhúzódik egy hónapig… 😦

És még a háziorvosi vizsgálat volt az egyszerűbb eset, a munkaügyi központban ennél sokkal bonyolultabb az ügyintézés… A munkaügyi központ álláslistáján nem volt a végzettségemnek megfelelő állás (pedig már nem ragaszkodom a diplomás álláshoz, a lényeg a környezetvédelmi szakterület), ezért kénytelen voltam a közfoglalkoztatásokat keresni. Szorgalmasan keresek állást, meg is pályázom mindent a szakmámban, amiről tudok, de egyelőre nem túl sikeresen. 😦 Ezért marad a közfoglalkoztatás. De mivel az úgyis csak ideiglenes, és nem jár sok pénzzel sem, ezért többé-kevésbé mindegy is, mit csinálok. Nem is az állások nevét kezdtem nézni, hanem az ügyintézőkét. Ahhoz mentem, aki a legjobban ért a munkájához, és még kedves is az ügyfelekkel. (Ha valaki ismerné a veszprémi munkaügyi központot: a hölgy a 8. ablaknál ül és a legősibb keresztnevet viseli.) Találtam is nála egy elég nyugalmasnak tűnő (teremőr) állást. Érdeklődtem az állásról, majd néztem képzési listát is, és ott is kinéztem magamnak egy tanfolyamot (logisztikai ügyintéző – azt most keresik). Természetesen a tanfolyamokat mások intézik, egy emelettel feljebb.

Aztán mivel kedd ügyfélmentes nap volt, 14-én szerdán visszamentem a kitöltött tanfolyami jelentkezési lappal, és azzal a szándékkal, hogy megpályázom az állást, hogy legyen egy kis pénzem, aztán ha indul a tanfolyam, akkor átváltok rá, mert arra is jár támogatás, és hosszú távon többre megyek egy új végzettséggel, mint a közfoglalkoztatással… De ezt így nem lehet! Közfoglalkoztatásból csak normál munkahely miatt lehet kilépni, tanfolyam miatt nem. Mert a tanfolyamnak feltétele, hogy 30 napja regisztrált álláskereső legyek, de a közfoglalkoztatás alatt szünetel a regisztrációm. Tehát nem lehet megvárni, hogy melyik lesz előbb, és nem lehet a munkából tanfolyam miatt kilépni, dönteni kell! Az ügyintéző hölgy a közfoglalkoztatást ajánlotta, mert a tanfolyam csak hetek múlva indul és bizonytalan, hogy összejön-e a létszám. A közfoglalkoztatás meg addig is biztos pénzkereset. Ezért 15-én csütörtökön (miután a család is jóváhagyta az ügyintéző hölgy véleményét) jelentkeztem közfoglalkoztatásra, kaptam egy közvetítő lapot.

Mivel ez kulturális közfoglalkoztatás lenne, a Nemzeti Művelődési Intézeten keresztül megy. (A továbbiakban: NMI.) Ők a munkáltató, tőlük kapom a fizetést, de nem náluk dolgozom, hanem ott, ahol meghirdették az állást, és a munkahely adja a feladatokat, nem az NMI. Elég bonyolult, de az ügyintézés még inkább az. Először is üzemorvoshoz küldtek. Mondták, hogy kérjek időpontot. Fel is hívtam aznap, 15-én csütörtökön 5-ször, de 1-szer foglalt volt, 4-szer meg hagytam végig csengeni, de senki nem vette fel. Pénteken is hívtam 2-szer, majd odamentem személyesen, és kiderült, hogy csütörtökön az első 3 hívásom még rendelési időben volt, mégsem vették fel, pénteken meg nincs is rendelés.

Aztán 19-én hétfőn bementem oda a rendelőbe személyesen, időpont nélkül. Végig kellett várnom az időpontosokat, de megvizsgált és alkalmasnak talált teremőrnek. Aztán mentem az NMI-be, onnan továbbküldtek a leendő munkahelyre. Elmentem oda még aznap, 19-én hétfőn, és ott kértek önéletrajzot. Szerencsére volt nálam, mert tudtam, hogy az NMI-nek is kell, és nekik vittem (és több is volt, mert akkor már a 22-ei állásbörzére is nyomtattam néhányat), ezért odaadtam nekik, és azt mondták, hogy hamarosan felhívnak, hogy mit szólt az igazgató az önéletrajzomhoz. De csak ezen a héten, 28-án szerdán hívtak fel, hogy jövő kedden, október 4-én lesz egy személyes megbeszélés délután 3-kor. És majd az alapján dönt az igazgató (ki tudja mikor), hogy alkalmas vagyok-e közfoglalkoztatásban teremőrnek… A munkaügyi központban is elszörnyülködött a hölgy, amikor ezt tegnap elmeséltem neki…

Ennyit a 12-ei eseményekről és következményeikről. De azon a héten volt néhány pozitív esemény is. 🙂 14-én szerdán az egyetem parkjában a kedvenc zenekarom koncertje (eredetileg egyszemélyes zenekar, egy énekes-gitáros-dalszerző, de mára egy hegedűssel 2 fősre bővült a formáció). 🙂 2010-ben még egyszemélyesként nyerte meg a veszprémi utcazene fesztivál szakmai díját (nagyon is megérdemelten!), aztán 2016-ban a Dal felfedezettje lett. Nem ő ment az Eurovízióra, de a legjobb 4-ben benne volt és ezt a különdíjat is megkapta. 🙂 2 nagylemeze is megjelent, 2014-ben és 2016-ban. Mindkettő megvan nekem dedikálva. 🙂 Természetesen a 14-ei koncertje is ugyanúgy feltöltött, mint eddig mindegyik. 🙂 December 2-án jön legközelebb a városba, egy teljes egészében fából épült, föld alatti szórakozóhelyre. Akkor is megyek! 😀 A koncertre menet pedig így nézett ki a naplemente:

17-én szombaton pedig a társasjáték egyesület rendezvényén voltam. 7-én kiléptem ugyan, de a nyilvános eseményeikre még megyek játszani. 🙂 A játékmesterek szívesen játszottak velem, és én is jót játszottam velük. 🙂 Játékosként nem is érzékeltem az általam játékmesterként kifogásolt dolgokat, mindig volt kivel és mivel játszani és ez a lényeg! 😀 Az elnök sem haragszik már rám, mert ugyanolyan barátságos volt, mint amikor még tag voltam. 🙂 Persze csak a legszükségesebbekre szorítkoztunk, másra nem volt idő, csak regisztrált a belépésnél, adott tombolát 3 lejátszott játék után (nem nyertem semmit) és a végén leadtam neki a rendezvény értékelő lapomat, nem beszéltünk a kilépésemről és a hozzá vezető eseményekről, de nem láttam haragot a szemében és nagyon barátságos volt velem. Az alelnökkel nem volt közvetlen kapcsolatom, csak láttam, ahogy körbe járkált a teremben (biztos valamilyen felügyelet, ellenőrzés volt a feladata a rendezvényen – ezt most javítottam, először sikerült “ellenőrzés” helyett “ellenérzés”-nek elgépelni, talán ezt hívják freudi elszólásnak -, nem tudom milyen tisztségben, nem látom át a rendezvény hierarchiát), de amikor néha összeakadt a tekintetünk, haragot és elutasítást láttam benne. De a Facebook letiltást még mindketten fenntartják… (De már nincs mit mondanom egyiknek sem, csak szeretném, ha nem lenne köztünk harag. Részemről semmi személyes nem volt az észrevételeimben, csak fejleszteni akartam a rendszert, ráadásul ők kérték a véleményemet.) De akárhogy is néznek rám, én legközelebb is megyek játszani, november 5-én. 🙂

Jött a 19-ei hét. Hétfőn, 19-én üzemorvos, NMI, önéletrajz leadás. 22-én csütörtökön állásbörze, de nem volt sehol a végzettségemnek megfelelő állás. 41 cég volt, de nem biztattak semmivel. Ahol azt mondták, hogy talán lehet, oda leadtam önéletrajzot, de most aktuálisan sehol nincs környezetvédelmi állás. 😦 23-án pénteken meg szakorvosi vizsgálat, első felvonás. Jön még október 3-án és 21-én is egy-egy megpróbáltatás…

Aztán jön már végre a sok ügyintézés után egy kicsit pozitívabb időszak. 24-én szombaton szüret, ismerősöknél (apám barátainál). Kétféle szőlőt is szedtünk, fehéret és vöröset is, és igaz, hogy reggel 8-tól este 6-ig ott voltunk, de a friss levegőn (szerencsére száraz, napos időben), jó társaságban nem lehet elfáradni. 🙂

25-én vasárnap kirakodóvásár volt, vettünk is ezt-azt, de inkább látványnak, élmények jók az ilyenek. 🙂 Aztán mentünk a nagymamámhoz ebédre. Nagy születésnapi bulira, mivel másnap, szeptember 26-án, hétfőn lettem 36 éves. Környezetvédelmi ünnep is ez a nap: A Tiszta Hegyek Napja. Az volt a születésnapi ajándékom a család egyik felétől, hogy új cipőt és új nadrágot tudtam venni magamnak. (Nadrágból már egyre nehezebb normálisat találni, mert nem szeretem a koptatott divatot. A szaggatottat meg még kevésbé. A koptatottal az a baj, hogy én szeretem, ha egy nadrág akár 10 évig is hordható, de újonnan mégse úgy nézzen ki, mintha már 10 éve hordanám. A gyárilag szakadt meg hogy néz már ki? Ami elszakad, azt megvarrjuk vagy kidobjuk, ezek meg még drágábban árulják, mint az ép nadrágokat!) De szerencsére találtam magamnak normálisat. 🙂

A család másik felétől is sok apróságot kaptam, pl. ezt a könyvet a legszebb nemzeti parkokról. Belelapoztam már, hogy van-e benne magyar, és van! :O Rögtön az elején, a Fertő! 🙂

A keddi napom is jól alakult, ismerek valakit, akinek aznap van a születésnapja (egy nappal az enyém után) és sikerült őt meglepnem egy kis ajándékkal. 🙂 Aztán meg még eggyel! 😀 A 14-ei koncertre vele akartam menni, de nem tudott jönni. 😦 És megkértem a kedvenc zenekaromat, hogy adjanak neki a születésnapján privát koncertet, mert szegény lemaradt a koncertről. 😀 Ezt ugyan nem vállalták, de egy videóüzenetet igen. 🙂 A frontember, az énekes-gitáros. 🙂 Meglepődött az ismerősöm, hogy felköszöntötték! 😀 (Az üzenet privát, ezért nem linkelem.)

28-án szerdán hívtak a leendő(?) munkahelyemről, hogy október 4-én interjú. És még mindig aznap megjött a postán egy kis nyereményem, egy Cinegemese nevű kis aranyos verses mese, szép rajzokkal, amit már másfél éve vártam. 🙂 De megérte várni rá. 😀

Aztán csütörtökön volt egy intézkedős napom. Megvártam, amíg mindenki elmegy itthonról (egyesek fél 8-ra mennek dolgozni, mások 9-re valaki 10-re, negyed 10-kor indult), aztán nekiálltam porszívózni, virágot locsolni, és egyéb apróságokat. (Most én vagyok itthon, ez nagyrészt az én dolgom. De csak az ilyen apróságok, a nagyobb dolgokhoz többen kellünk.) 11-re végeztem mindennel, aztán indultam gyalog a városba. Először a munkaügyi központba, bejelenteni, hogy szerdán hívtak a munkahelyről, és nem miattam késik a közvetítő lap, hanem a munkahely nem döntötte el már 2 hete, hogy kellek-e nekik. Az ügyintéző hölgy is elszörnyülködött ezen a bonyolult ügyintézésen és lassú munkatempón, de most már tudja, hogy nem rajtam múlik. Megint megkérdeztem, nem indul-e hamarabb a tanfolyam, mert gondoltam, hogy hagyom ezt a közmunkát és beiratkozom oda, de kiderült, hogy ezt a munkahelyet mindenképpen meg kell várni, ha megfelelek nekik, akkor el kell fogadnom, különben törölnek a nyilvántartásból és nem lesz TB jogosultságom. Aztán ha nem felelek meg, akkor mehetek tanfolyamra, ha még nem indult el. (Megkérdeztem az emeleten: még nem indult el, sőt azt sem tudják, mikor indul.) Tehát most várni kell.

Még mindig 29-én csütörtökön mentem másik nadrágot is nézni (ünnepi is kellett, nem csak hétköznapi, amit lefényképeztem), és sikerült is. De a munkaügyi központ tőlem fél óra séta, onnan az a bizonyos bolt sincs közel, ahol a fekete nadrágot vettem, és onnan meg kb. háromnegyed óra gyalog haza. Meg az ügyintézési idő, várakozás a munkaügyi központban, meg a nadrágot is próbálni kellett… Délután 1 óra után körül érkeztem haza, és fél 2-re be voltam jelentve fodrászhoz… De odaértem. 🙂

Aztán még mindig tegnap (29-én csütörtökön) este fél 7-től 10-ig hatalmas társasjáték parti 3 fővel egy belvárosi helyen. Ez nem az egyesület, hanem a másik, kisebb, de régebbi csapat, az a bizonyos Társasház… Júniustól nyári szünetet tartottunk, de most végre újraindult! 🙂 2 játékot vittem magammal. Az egyik, a kilépéskori új szerzeményem nem fért el az asztalon! 😀 Ezért mellőztük. Amúgy így néz ki a doboza:

Ezzel már itthon játszottunk, mert 2-4 fős, és hiába vagyunk 4-en, mindig csak 2 játékos van itthon, az egyik én vagyok. A másik játék 3-8 fős, ki sem volt bontva még, mert nem találtunk 3. játékost. De most kibontottam a csapatnak, és jót játszottunk vele. 🙂 Több fordulót is, egész este! 🙂 A játék doboza:

És a kártyák kibontva:

Nagyon jól zárult a tegnapi nap! 😀 Ennyit a szeptemberi élményeimről. Elég intenzív hónap volt… 🙂

Októberi terveim, amit már tudok:

• Kirándulás holnap a nagy kilátóhoz.
• Szakorvosi vizsgálat 2. felvonás 3-án hétfőn.
• Személyes interjú a leendő munkahelyemen, 4-én kedden.
• 7-én pénteken fogorvos. (Még júliusban esett ki a fél tömés, de augusztus közepén mertem csak időpontot kérni. 2 fogorvos van a rendelőben, apa és fia. Az apa vezeti a rendelőt, benne megbízom, a fiával már volt rossz tapasztalatom. De a körzeti rendelést természetesen a fiú vezeti, az apja már csak a magánrendeléssel foglalkozik. Nem tudtam, hogy adjak-e még egy esélyt a fiúnak, vagy menjek az apjához magánrendelésre, de végül az anyagi helyzetem döntött: magánrendelésre nincs pénzem, marad a körzeti. Október 7-ére adtak…)
• 9-én vasárnap ingyenes beiratkozás a megyei könyvtárban.
• A 15-ei hétvégén valószínűleg megyünk apai nagymamámhoz, mert 15-én névnapja lesz neki is és a faluja másik végén lakó nagynénémnek (apám húgának) is. De ez még kérdéses, csak minden évben szoktunk menni.
• 21-én pénteken a jogosítvány hosszabbítás remélhetőleg utolsó állomása.
• És közben remélhetőleg legalább 2-3 Társasház…

Novemberre és decemberre is van már programom. November 5., társasjáték délután (aztán talán majd decemberben is lesz valamikor), december 2., a kedvenc zenekarom koncertje. Előtte november 30-án meg névnapom lesz, nekem is meg apámnak is. (Hogy is hívják a normális embereket?)

De biztos lesz még sok élményem októberben, novemberben és decemberben is. Ha megkapom a közfoglalkoztatást, akkor február 28-ig biztos helyem lesz, ha meg nem, akkor jelentkezem a képzésre. Ha indul még októberben, elvégzem, ha nem indul, beindítom a saját vállalkozásomat! 😀

Új szerzemény

Nem mindennap veszek úgy társasjátékot, hogy még nekem fizetnek érte! 😀 De ma ezt így szereztem. 😀

Játékszabály: https://tarsasjatekrendeles.hu/shop_ordered/7237/pic/Vegyes/Montego_Bay_jatekszabaly.pdf

És hogy lehet, hogy még pénzt is kaptam, amikor megvettem? Kiléptem egy társasjáték egyesületből, ezért visszakaptam a tagdíjamat, és az eddigi önkéntes munkámért kaptam ezt a játékot.

Júliusi élmények

Július 1-jén pénteken szokás szerint piacot szereltem. De ez egy különleges piac volt, mert esett az eső. Így alig tudtunk haladni a szereléssel, néhány sátorral talán el is késtünk. 😦 De legalább videó-felvételt készítettem az esőről a telefonommal. 😀

2-án szombaton nem történt semmi érdekes, de 3-ára, vasárnapra egy kis veszprémi bloggertalálkozót terveztünk a környezetvédelmi bloggercsapatommal. Eredetileg 4-en találkoztunk volna, de ebből az egyik eleve nem ért rá, a másik ezt az időpontot választotta ugyan, de kiderült, hogy más dolga van (pedig az ő kedvéért lett volna ezen a hétvégén), a harmadik meg későn tudta meg, már más programja volt… 😦 Ezért elmaradt a bloggertalálkozó, de volt helyette balatonfüredi társasjáték délután. 🙂 (Arról nem készült fénykép, mert nem nálam és nem az én játékaimmal játszottunk, és nehéz lett volna úgy fényképezni a játékokat, hogy ne látsszanak az emberek, de jó kis vasárnap délután volt. 🙂 )

5-én kedden kaptam fizetést, 6-án vettem belőle magamnak új pizsamát. 🙂 A boltban csak összehajtva láttam, itthon derült ki, hogy rövid ujjú, rövidnadrágos pizsama (először van ilyenem), de nyárra még jobb is így! 😀 Így néz ki összehajtva. (Remélem senki nem várt pizsamás outfit szelfit rólam! 😀 )

7-én csütörtökön nagyon szép helyen voltam állásinterjún, Balatonalmádiban. 🙂 Egy nap szabadságot kellett kivennem, de megérte, úgyis sok szabadságom összegyűlt március óta, miért ne venném ki ilyenekre? 😉 Akkor még úgy tudtam, hogy 2017. február 28-ig van szerződésem a munkahelyemen, de mivel közfoglalkoztatás, és abból nem lehet megélni, megpályáztam néhány adódó lehetőséget, és be is hívtak interjúra. 🙂

Aztán 8-án pénteken a sok jó után (társasjáték délután fizetés, új pizsama, szabadság, szép helyre utazás, állásinterjú) két rossz hírt kaptam. 😦 Egyrészt nem sikerült az állásinterjúm (de legalább értesítettek), másrészt csak július 31-éig van munkahelyem, augusztus 1-jétől megint álláskereső leszek. 😦 Nem tudom pontosan, miért küldtek el, de mindegy is. 😦 Remélem gyorsan találok egy jó kis környezetvédelmi állást! 😀

A rossz hírek után a hétvégém viszont jól sikerült. 9-én szombaton a társasjáték egyesület rendezvényén voltam (bepakolás, játékmester feladatok, kipakolás, közben meg sokat játszottam). 🙂 Erről az egyesület Facebook oldalán vannak képek, ott érdemes nézegetni. Következő rendezvény: augusztus 6.

10-én vasárnap megint privát társasjáték, megint Balatonfüreden, megint ugyanannál a kedvenc játszótársamnál (aki egyébként az egyesület alelnöke). Megint többféle játékkal játszottunk, és nagyon büszke voltam magamra, amikor az egyiket (egy Dicsőség Rómának nevű játékot) olyan fordulattal nyertem, amire senki nem számított. 😀 Én is vittem játékot, azokkal is játszottunk, és kiderült, hogy a Jenga Tetris (ottani játék, nem én vittem) nem csak toronyépítésre, hanem másra is használható. 😉 Erről már van saját fényképem is! 😀

Az a hétvége jól sikerült. De talán túl jól is, mert megint kiegyenlítette az élet… 11-én hétfőn este vesegörcsöm lett. 😦 Nem tudom, mitől, talán nem ittam eleget… Kijött az ügyelet, adtak fájdalomcsillapító és görcsoldó injekciót, és elmúlt. 🙂 (Azóta sem volt semmi panaszom, tünetem.) Aztán szembesültem a magyar egészségügy bürokráciájával… Az ügyelettől kapott papírt el kellett vinnem a háziorvosnak. Kedden próbálkoztam. Tudtam, hogy délután van rendelés, felhívtam őket, nem vették fel. Pedig elengedtek volna emiatt a munkahelyemről. Jött a B terv, munka után elindulok, hátha még fogadnak. De azon a héten rövidebb volt a rendelési idő, már bezártak. Szerdán a munkahelyemen kérdezték, hogy sikerült-e elintézni ezt a dolgot. Mondtam, hogy nem. Erre elküldtek, hogy intézzem el. De akkor már fél 11 volt (nem rögtön reggel került szóba a téma), 11-ig volt rendelés, sietnem kellett. Odaértem 11 előtt 2 perccel és kiderült, hogy már nem fogadnak senkit, csak akik előttem várakoznak. Kijött az asszisztensnő a rendelőből, meglátta, hogy új vagyok (nem voltam még ott, amikor összeírta a várakozók nevét), és azt mondta, hogy ha nem volt panaszom azóta, akkor menjek vissza máskor. De nem is vette el még a papíromat sem! Ez után már nem foglalkoztam az esettel, nem áldoztam rá többet a munkaidőmből, mert tudtam, hogy a következő héten szerdától szabadságon leszek, ezért arra a hétre halasztottam az intézkedést.

A következő esemény 16-án szombaton volt. Bándra utaztam. Egy olyan különleges valakihez, akit már többször is említettem. Eddig 3 bejegyzésben. Ebben a bejegyzésben róla írok lila betűkkel, ebben az ő ballagásáról van szó, itt pedig vele kirándultam. Eredetileg most is kirándulás volt a terv, Bándon, de mivel az időjárás nem tette lehetővé a kirándulást, vittem egy-két társasjátékot, meg neki is volt néhány játéka, és jót játszottunk! 😀

A következő hét izgalmas volt, szinte minden napra jutott valami esemény. 18-án hétfőn és 19-én kedden még dolgoztam, munka után pedig mentem a húszemeletesbe egy ismerőshöz. (Ő is abban a környezetvédő egyesületben dolgozott valamikor, ahol én.) Szívességet kért tőlem. Befogadta a húgát a 3 gyerekével, és az egyik gyereknek kellett volna matematikából segíteni pótvizsgára felkészülni. De a gyerek nem volt ott. Sem hétfőn, sem kedden. 😦

19-én kedden amúgy is majdnem veszélybe került egy baráti találkozóm… 😦 Eddig csak internetről ismertem, a motivációs oldalairól (FB csoport, blog, stb.), de kiderült, hogy élőben is jó társaság az illető, csak ritkán tudunk találkozni, mert Írországban él. 🙂 De majd ha megint Magyarországon jár, akkor megint találkozunk. 🙂 Az elejéről is majdnem lemaradtam, mert sokáig voltam az irodában (vártam valakit, aki nem jött el, később kiderült, hogy elfelejtette, pedig fontos lett volna), és a végén is sietnem kellett a húszemeletesbe. És el sem jött a gyerek… 😦 Ezért siettem el a baráti találkozót… 😦 Pedig még biztos elbeszélgettünk volna 1-2 órát. 🙂

20-án szerdán megkezdtem a szabadságomat. Szerdán, csütörtökön és pénteken is intézkednem kellett vesegörcs ügyben, ha már elhalasztottam egy héttel az egészségügyi bürokrácia (“nem fogadunk több beteget”) miatt. Szerdán mentem a háziorvoshoz (délelőtt, mert délután más, kellemesebb programom volt), elküldött laborba. Csütörtök reggel labor, délután vissza a leletért, péntek reggel vissza a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy nincs baj, nincs kövem vagy ilyesmi, nem kell ultrahangra mennem, ez csak egyszeri eset volt, talán nem is lesz többször, de ha mégis, akkor menjek vissza hozzá. Így ezen is túl vagyok! 🙂

De 20-ától 23-áig, szerdától szombatig sokkal kellemesebb programom is volt. Utcazene Fesztivál volt Veszprémben. A szervezéshez ugyan nincs közöm, nem ismerem személyesen sem a zsűrit, sem a zenészeket, sőt, még a fesztivál főszervezőjét is csak úgy látásból, mint mindenki a városban, de azt tudom, hogy a főszervező húga óvodai csoporttársam volt! 🙂 Valamikor 2013 vége felé keresgettem ismerősöket a kék oldalon, beírtam egy-két óvodai csoporttárs nevét is, és megtaláltam ezt a lányt. (Már nem is lány, hanem egyedülálló anya, de ez most mindegy.) Kiderült, hogy tényleg ő az, még emlékezett az óvodára, és egy kicsit rám is. 🙂 (Én arra emlékszem, hogy ő volt a legkisebb a csoportban, talán ezért is jegyeztem meg.) Aztán kb. fél évvel később, 2014 júniusában, utcazene előtt kb. 1 hónappal, a vezetéknevek azonossága miatt megkérdeztem tőle: “Rokonod-e XY, aki az utcazene fesztivált szervezi?” A válasz meglepő volt: “Igen, ő a bátyám.” :O Így derült ki, hogy a fesztiválszervező húga óvodai csoporttársam volt! 😀

Az utcazene fesztivált a szokásos módon töltöttem: színpadról színpadra jártam, hallgattam egy kis zenét itt, egy kicsit ott. Ahol jó zene volt, ott maradtam egy-két dalra, néha egy egész koncertre is. 🙂 Ahol nem tetszett, onnan elmentem. 🙂 Mindig hallottam valahol jó zenét, és sokszor a műsoron kívüli zenészek jobbak voltak, mint a hivatalos fellépők. 😀 Az élelmezést pedig a Food Truck Show keretében oldottam meg: ételt-italt kínáló lakókocsik álltak a belvárosban, az utcazene fesztivál kísérő rendezvényeként. 🙂

Természetesen idén is kiosztották a 2 díjat: a szakmait, amiről a zsűri dönt, és a közönségdíjat, amiről szavazni lehetett. Szokás szerint idén is szavaztam, és most az én jelöltem lett a közönségdíjas. 😀 A szakmait is értem, hogy miért kapta a győztes zenekar, mert tényleg jó zenét játszanak, de nekem valami hiányzik belőle. Szerintem a saját zenéjük iránti lelkesedés. Inkább rutinból zenélnek, mint örömből, és én ezt megérzem. Nekem az örömzene kell. Azt jó hallgatni! 🙂

Az utcazenéről is készültek fényképek. De hogyan lehet ezt megoldani az én “embereket lehetőleg nem fényképezek” módszeremmel? Nehéz volt, de végül sikerült. 🙂

Színpadok zenészek nélkül:

Tájékoztató táblák:

Az ételes lakókocsik:

A dekoráció:

A Vár falára esténként vetített képekről és a Hangvilla előtti téren, a fákra szerelt lampionokról nincs kép, mert amikor arra jártam, túl sok ember volt ott.

Utcazene utáni vasárnap családi program volt. Tehát a hét minden napjára jutott valami említésre méltó. Hétfőn-kedden a húszemeletesbe menni, kedden még a baráti találkozó is, szerdától szombatig utcazene (közben szerdától péntekig orvoshoz járni), vasárnap meg családi program. 🙂

A 25-ei hét (ez már a mostani hét, július utolsó hete) megint ugyanolyan hétfővel és keddel indult, mint az előző. Mentem a gyerekhez, nem volt ott. 😦 De már nem érdekel. Hétfőn egy állásinterjúmat is lemondta egy veszprémi cég, mert az igazgatónak más dolga akadt. Ez a hét hétfőtől csütörtökig még mindig szabadság, még mindig ráértem sok mindenre. 🙂 Pl. kedd este a húszemeletesből hazafelé szivárványt fényképezni! 🙂 Élőben is elég halvány volt, de szép! 🙂

Szerdán meg  a reggeli ködöt fényképeztem…

A csütörtök volt talán a legérdekesebb napom. Idén először végre vehettem EGÉSZ görögdinnyét! 😀 Családom tagjai általában feleket, negyedeket vesznek, mert nem mernek egészet választani. De én nem szégyenkezem ilyenekkel, én egészet veszek! 🙂 Eddig még mindig jól sikerült. Most is! 🙂 11 kg 89 dkg. Szép nagy dinnye, elég volt hazacipelni! 😀

A dinnyevásárlás után meg egyből mentem szórólapokat átvenni a társasjáték egyesülethez. Augusztus 6-án, szombaton lesz a július 9-eihez hasonló rendezvényünk, a meghívókat kellett az utcán osztogatnom. (Pontosabban: önkéntes alapon osztogattam az egyesület megbízásából.) A meghívó egyben tombolajegy is. Jól járt, aki kapott belőle. 🙂 Csütörtök délelőtt megkaptam a szórólapokat, délután osztogattam. Nem fogyott el, mind, de többet osztottam ki, mint amennyi megmaradt. És mindenkitől megkérdeztem: “Adhatok meghívót társasjáték klubba?” Csak annak adtam, aki elfogadta, ezért remélem, ők el is jönnek. 🙂

Pénteken munkanapom volt, az utolsó ezen a munkahelyen. Piac szerelés, helypénz összeszedés. Az egyik kedvencem (szőke hölgy, füstölt húst árul) meg is jegyezte, amikor szedtem a helypénzt: “Jöttél még utoljára bosszantani?” Mire én: “Reklamációs felárat is számoljak?” 😀 Végül nem számoltam felárat. 🙂 Egyébként mindig ilyet játszunk, amikor szedem a helypénzt, és úgy veszem észre, ő is élvezi. 😀 Rendszeresen behajtónak nevez, én meg ilyeneket mondok rá: “Védelmi pénz!”, mire ő: “Védj meg az ilyen pszichopatáktól, akik pénzt szednek!” 😀 Egyszer meg éppen akkor vásároltam, amikor szedtem a helypénzt. Mondtam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 Amikor sátrat szerelek, akkor népszerű vagyok, de amikor helypénzt szedek, akkor nem. Nem is értem, miért… 😀 De most már legfeljebb csak vásárolni fogok a piacon…

Szombaton megint családi program volt, ezért ma, vasárnap folytattam a csütörtökön félbehagyott szórólapozást. Így nézett ki a belváros vasárnap délelőtt:

De mégis sikeresen kiosztottam a maradék szórólapokat, mert a Sparnál még volt egy kis élet, a boltba bemenő, onnan kijövő, vagy mellette elhaladó embereknek osztogattam szórólapot. Délelőtt 11-re végeztem. Előtte persze kalandoztam egy kicsit. Kerestem az embereket. Hol lehetnek? Ha nem a belvárosban, akkor a fák árnyékában a Ligetben? (Erzsébet-sétány, gyerekkoromban még Lenin-liget volt a neve.) Nem. De legalább készítettem ott egy videót. 🙂 Kiülős helyeken? Csak a Marica volt nyitva, kiosztottam néhány szórólapot az ott ülőknek. Aztán amikor rájöttem, hogy a Sparnál van csak élet, akkor már csak ott álltam előtte és osztottam a szórólapokat. 🙂

A Ligetben készült videón 2 mókus kergeti egymást egy fa törzse körül. Nem mentem nagyon közel, nehogy elriasszam őket, és nehogy megharapjanak (kívántam már versben mókusharapást valakinek, nem szerettem volna én lenni az áldozat 😀 ), de talán így is látható. 🙂

Júliusban történt még egy esemény. Visszahívtak abba a szakmai blogmagazinba, ahol 2011-től 2013-ig írtam környezetvédelmi blogot. Vissza is mentem, már 3 cikkem született, környezetvédelmi témában. 🙂

1. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/kiserleti-teruletek/
2. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/igy-is-lehet/
3. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/reklam-es-kornyezetvedelem/

És mik az augusztusi terveim? Holnap (augusztus 1, hétfő – szeretem, ha hétfővel kezdődik egy hónap, könnyebb megjegyezni) munkaügyi központ, aztán talán egy kis álláskeresés (van egy ötletem, hol találhatok nekem való munkát, ahol még ismernek is, ezért talán felvesznek, ha van üres helyük), utána meg elmegyek egy újabb adag szórólapért. Kiosztok amennyit csak tudok, de kb. 10-et meg kellene hagyni szerdára, mert arra is van egy ötletem, hol oszthatnám ki. (Van a mellettünk lévő házban egy kis játszóház általános iskolásoknak, de nyári szünetben csak szerdánként van nyitva.) Aztán 6-án szombaton egyesületi rendezvény. 18-án meg kellene úszni valahogy keresztanyám névnapját (ezt majd privátban kifejtem annak, akit érdekel), 20-án megnézném valahol a tűzijátékot (szerintem csak a veszprémit, élőben, vagy a budapestit a tévében). Kb. ennyi tervem van már augusztusra, de talán ennél több esemény is történik majd. 🙂

Újabb élményeim

13-án hétfőn szereztem egy új társasjátékot. El is akartam vinni a szerdai csapatba. De 15-én szerdán létszámhiány miatt, 22-én pedig magyar-portugál foci EB meccs miatt maradt el a szerdai összejövetel. A többieket jobban érdekelte az EB, mint a társasjáték. Ezért még ki sincs bontva, pedig jó játék. 🙂 Remélem, hogy holnapután végre megmutathatom nekik… 🙂

17-én pénteken érdekes élményeim voltak a piacon.

• 12 sátrat kellett szerelni, ez elég sok, főleg időre.
• Küzdöttünk a széllel. 2 sátrat elvitt, az egyiket 2-szer is, és még 1-2 sátor ponyvatartó kerete is eltört (azokon kívül, amiket elvitt a szél).
• Kedvenc füstölthús-árusom a piacon megint behajtónak nevezett, amikor szedtem a helypénzt. Erre válaszoltam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 (Mindig mondok neki valami vicceset, ha behajtónak nevez… Amúgy 3 éve szerelek sátrat a piacon, az árusokkal már tegeződünk, és amikor szerelek, akkor nagyon népszerű vagyok köztük. 🙂 Amikor szedem a helypénzt, akkor nem! 😀 )
• Kaptam meggyes rétest a piaci süteményárusoktól. Nagyon finom volt, de volt benne meggymag. 🙂
• Piac szerelés után ebédeltem, rántott halat, volt benne szálka! 😀
• Az egyik kosár megrendelést későn tudtam csak kivinni, mert későn jött meg a megrendelt áru. És kivel lakik egy házban, egy lépcsőházban, egy emeleten a megrendelő? Egyik “kedves” általános iskolai osztálytársnőmmel és az édesanyjával. Szerencsére egyikükkel sem találkoztam. (Az osztálytársam cserkész lány volt, érdekes családból. Vallásos reformátusok, de mégis elváltak a szülei már a 80-as években, amikor ez még nem volt szokás. Tanítónő az anyja, – szerencsére nem a mi iskolánkban tanított, de elég beképzelt nő. És ez a cserkészlány úgy értelmezte a “napi 1 jó cselekedet” szabályt, hogy utána bármennyi rosszat megtehet. És azt a rosszat legtöbbször velem tette. Pl. bezárta a táskámat a lány WC-be… 😀 )

Ezek után csak jobb jöhetett. És jött is. A munkahelyemen most 2 laza hetem van. A múlt héten is csak pénteken volt sok munka, és most sem fogok megszakadni hétfőtől csütörtökig. A többiek gyerekeket táboroztatnak, engem az irodában hagytak, tartani a frontot, de nincs sok esemény. És a múlt héten itthon is nyugalom volt. A “kedves” testvérem külföldre utazott a barátnőjével. 🙂 Hétfőn reggel mentek, szombat este jöttek. Közben csütörtökön születésnapja volt. De mivel tudtam, hogy csak szombaton jön haza, és csak hétvégén tudom neki odaadni az ajándékát, elhatároztam, hogy körülnézek a pénteki piacon, hátha találok valamit… Főleg egyvalaki termékeire gondoltam, mert tudtam, hogy az öcsém örül majd neki.

Vettem neki ajándékot a piacon. Attól, akinél gondoltam, hogy találok. Málnaszörpöt 7 és fél decis laposüvegben! 😀 (Az üveg miatt választottam…)

De ő is hozott nekem ajándékot kintről, ahol járt. Ebben a csomaglásban egy kis kocka 63%-os kakaótartalmú étcsokoládé volt. (Van olyan gyártó, aki már a 45 vagy 52%-osat is étcsokoládénak nevezi, de 60-85% között az igazi! Egyszer a 99%-osat is megkóstoltam, de az már nagyon tömény volt.)

Szombaton már aludtam, amikor öcsémék hazaértek, de vasárnap reggel előbb keltem fel, mint ők. Megtaláltam a nekem szánt étcsokoládét, gyorsan megettem, visszacsomagoltam, majd amikor az öcsém felkelt, kibontottam: “Üreset hoztál?” 😀 Csak nézett… Aztán elárultam neki, hogy már kiettem belőle a tartalmát! 😀

És miért aludtam már szombaton, mire megjött a testvérem? Mert egy nagy társasjátékos rendezvényen voltam. 🙂 Ezt nem a szerdai csapat szervezte, hanem az egyesület. (Náluk ritkábban vannak események, de nagyobbak, mint a szerdai társasjátékozások.) Mivel az esemény zártkörű volt, nem fényképeztem, de sokféle játékot kipróbáltam. 🙂 Csütörtökön 13 órától péntek reggel 8-ig hirdették, de a munkaidőm miatt csak kb. csütörtök 17:00-23:00-ig és pénteken piac bontás után reggelig tudtam maradni és játszani. Mivel nem maradtam végig, csak a középmezőnyben végeztem, de megint akkora pontszámmal, hogy ha végig tudtam volna maradni, akkor talán még nyerési esélyem is lett volna… De így is jó volt ott lenni és játszani. 🙂 Játszottam új játékokkal is, olyannal is, amit már ismertem, sőt, olyannal is, mint az új társasjátékom. És már egyre jobban merem vállalni, ha valamilyen játékot még nem ismerek. Úgyis mindig szabálymagyarázattal kezdünk! 😀

Július 9-én szombaton nyilvános társasjátékos rendezvény is lesz, szintén az egyesület szervezésében. Oda is megyek! Most hétvégén pedig (valószínűleg vasárnap) környezetvédelmi bloggertalálkozó lesz. Végre nálam, az én kis városomban! 🙂 Jó csapat ők is. Remélem, minél többen leszünk! 🙂 És ha már környezetvédelem: ma még nem történt sok minden, de legalább láttam egy szarvasbogarat. 🙂 Szép, védett bogár. Nem bántottuk egymást, de lefényképeztem:

Új társasjáték

Ma szereztem magamnak egy új társasjátékot. Agent Undercover. Szilveszterkor játszottam ilyet először, aztán áprilisban is, egy nagy társasjátékos rendezvényen. (A szilveszteri társasjátékot itt említettem, az áprilisi társasjátékról pedig itt írtam valamennyit.) Most pedig volt alkalmam kedvezményesen megvenni. 3-án pénteken rendeltem, ma jött meg. Ilyenekért érdemes belépni a Családi Társasjáték Egyesületbe. Meg a rendezvényeik miatt. Idén már volt is egy nagy rendezvényük, és még lesz is. 🙂 És a kettő között még egy harmadik is lesz, csak tagoknak. (Itt csak a nyilvánosakat linkelem.) Ezt a játékot itthon is kipróbáljuk, elviszem az egyesületi rendezvényekre is, ha lehet (de lehet, hogy az egyesületnek is megvan, ezt nem tudom, elég sok játék van mindig a rendezvényeken, még felével sem játszottam…), és kipróbálom a másik társasjátékos csapatban is. A szerdai Társasházban. Már csak 4-en vagyunk, de még mindig jó csapat. 🙂

A csodák hete

A múlt hét a csodák hete volt az életemben. Először is, végre elkészült az általam legkedveltebb zöld szervezet kiállítása. 29-én hétfőn raktuk össze, 1-jén kedden volt a megnyitó. Egy kis műsor bakonyi népdalokból (citera + ének), egy megnyitóbeszéd, aztán az emberek kicsit megnézegették a képeket, majd megrohamozták a szendvicseket. És mire elfogyott a szendvics, elfogytak az emberek is! 😀 Kedden 17 órára hirdettük a megnyitót, 18 órakor már majdnem mindenki hazament. A kiállításról kedden nem készítettem képeket, mert mindig volt ott legalább 1-2 ember, és nem az embereket, hanem a kiállítást akartam fényképezni, de szerda este is dolgom volt az egyetemen (társasjáték party 😀 ) és akkor lefényképeztem. Nem a legideálisabb fényviszonyok mellett, mert CSAK a kiállítás felett nem égett a villany, mindenhol máshol igen (és azon a folyosón nem tudom, hol van a villanykapcsoló, mert amikor én jártam arra az egyetemre 1999-től 2004-ig, akkor még más volt a helyén), de mégis felteszem ide a képeket, már amennyit lehet látni belőlük.

Szerda délelőtt viszont egy másik, nem az egyesületünkhöz köthető környezetvédelmi kiállítást is felfedeztem, a hulladékokról és a szelektív gyűjtésről. Szabad téren volt, így gond nélkül fényképeztem. Nagyon érdekes és figyelemfelkeltő kiállítás.

De más csodák is történtek a héten. Lejárt a közfoglalkoztatásom a kedvenc zöld szervezetemben, ahol évek óta tag vagyok. Február 29-ig szólt a szerződés. Ezért március 3-ára csütörtökre kaptam időpontot a Megyei Kormányhivatal Járási Hivatalának Foglalkoztatási Osztályára (régebbi, ismertebb nevén: Munkaügyi Központba, a továbbiakban így nevezem), és be kellett regisztrálnom álláskeresőnek. Hozzászoktam már, hogy a Munkaügyi Központban mindig hosszú a sor, másfél óra sorbaállás, 2 perc ügyintézés, és az ügyintéző nem mindig érti, amit mondok neki, de most csoda történt, mert minden simán ment. Nem is kellett sokat várni, pedig erre még az időpont sem garancia, az ügyintéző is mindent gyorsan és hatékonyan intézett, és gyorsan kijöhettem a hivatalból. Az is egy sajátossága a Munkaügyi Központnak, hogy akkor is be kell jelentkezni az információnál, ha időpontom van. De az információs pultban is meglepetés ért. Látásból ismertem már az információs hölgyet, törzsvevő azon a piacon amit én már 3 éve szerelek. 😀 Arról a piacról egyébként az itt elsőként említett kiállításon is van kép. Ugyanaz az egyesület szervezi.

Aztán kiderült, hogy mától újra kapok szerződést ebben az egyesületben, szintén közfoglalkoztatás, de minden idők leghosszabb munkaszerződése, amit eddig kaptam: majdnem 1 év. Jövő február 28-ig szól! 😀 Az új ciklusban ma volt az első munkanapom. És eddig úgy néz ki, hogy utána is lesz mit csinálni, mert van egy másik állásajánlatom, valószínűleg határozatlan időre. 🙂 Annál a cégnél környezetvédelmi technológiát fejlesztenék, és már szinte biztosan engem akarnak (kis szépséghiba, hogy egyetlen jelöltként, ismeretség útján kerülnék oda, de engem nem zavar), csak a kezdés időpontja bizonytalan. Még hónapot sem mondtak, de azt súgják a megérzéseim, hogy nem túl hamar. Május előtt szinte biztos nem, de majdnem biztos, hogy még idén. Ennél pontosabban még csak nem is sejtem… De így, hogy ez az 1 év biztos a zöld szervezetben, és valószínűleg utána is lesz munkám (a technológia fejlesztés), már megnyugodtam a karrieremet illetően. Pedig már arra is gondoltam, hogy viszaküldöm a diplomát az egyetemre, és csak azért nem küldtem vissza tavaly év elején, mert akkor tudtam meg, hogy ez jogilag nem lehetséges. Ha egyszer megszereztem, nem mondhatok le róla. De most már megint jó, hogy van! 😀

És még azt a társasjáték-egyesületet is bejegyezték végre, ahol alapító tag vagyok! Novemberben alakultunk, februárban meg kellett ismételni az alakuló ülést, mert visszadobták a bejegyzést, de március elején végre bejegyeztek minket. Alapító tagként tisztségem nincs, de lelkesedésem igen, szívesen játszom velük és szívesen segítek majd nekik szabadidőmben rendezvényt szervezni, társasjátékokat fejleszteni…

Ilyen sok csoda történt velem a múlt héten. 😀 Melyiknek örülök legjobban? A hosszú munkaszerződésnek. Így már nem nyűg a diploma , már nem bánom, hogy nem adhattam vissza tavaly év elején. 😀

És melyiket tartom a legnagyobb csodának? A társasjáték-egyesület bejegyzését. Amikor meg kellett ismételni az alakuló ülést, akkor nem gondoltam volna, hogy lesz belőle még valami, de mégis lett! 😀