Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)
Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.
Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂
Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…
Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.
Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂
Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.
És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)
Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.
Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)
Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂