Péntek 13 és az egész hét

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy nem nyertem egy novellapályázaton, még az első 20-ba sem jutottam be, amire egyébként számítottam volna. Pedig nálam rosszabbak is bejutottak. Vettem a fáradságot és elolvastam a zsűri által kiválasztott 20 novellát, és véleményeztem, hogy melyik miért jó vagy miért nem, melyik jobb, mint az enyém és melyik nem, és próbáltam egy közös pontot keresni bennük, de nem találtam. Ezért nem jöttem rá, mi alapján választották őket a legjobb 20-nak, de valószínűleg egyszerűen csak a zsűri szubjektív véleménye alapján. Nem voltam lusta végiggondolni, hogy melyikben mit látok és hogyan hatott rám, és le is írtam mindent mindegyikről. Aztán a senkiseolvassa blog szerzője elég kellemetlen meglepetést okozott nekem. Nem azzal, hogy nem értett egyet, hanem azzal, hogy leginkább a személyemet kritizálta a véleményem kapcsán. szívesen linkeltem volna neki akár ezt a személyeskedés nevű érvelési hibáról, vagy akár a saját szabályait, amiket nem igyekezett a blogomon betartani (“ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,”), de ha ezt tettem volna, azzal én is lesüllyedtem volna a szintjére, ezért észérvekkel próbáltam meggyőzni, amelyek nem hatottak rá, és értelmes kérdéseket próbáltam feltenni, amelyek elől kitért. Még arra is csak kb. 3-4 egyre erősebb felszólítás után válaszolt, hogy ő mit lát a győztes novellában, amit én nem, miért hatott rá annyira, amennyire rám nem. Aztán kiderült, hogy ő sem lát bele többet, mint én, csak egyszerűen hatásosabbnak érezte. (Ebből is látszik, hogy egy bölcsész nem mindig bölcs ész…) Nem gondolt mást ő sem a győztesről, mint én, csak azért hatott rá, mert más az ízlése, más a személyisége. És ezért felsőbbrendűnek érezte magát nálam, és egészen magas lóról kommentálta a blogomat… Szerintem nem hallgat elég IHM-et, különben magáévá tenné a következő gondolatot: “nem biztos, hogy jót tesz neked, ha rád tukmálom az ízlésemet“. Az ő ízlésének a tukmálása biztos nem tesz jót senkinek! Végül kénytelen voltam letiltani. Ezért azt mondom, hogy azt a blogot lehetőleg senki se olvassa! A novellákról alkotott véleményemet pedig továbbra is fenntartom, de ha mások mást gondolnak, mást látnak bele, azt mindig elfogadom. De csak személyeskedés nélkül!

A héten más kellemetlen meglepetés is ért. Jelentkeztem előadónak egy TEDx nevű rendezvényre, ami októberben lesz kis városunkban. Jelentkezési határidő június 27, az ígért elbírálási határidő, ameddig elvileg mindenkit értesítenek: június 30. Július 1-jén, mivel még nem kaptam értesítést, megkérdeztem a Facebook oldalukon, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy nem is látták a pályázatomat, pedig jó címre küldtem, és nem jelzett a Mailer Daemon sem, tehát biztos átment nekik. Valószínűleg a spam mappájukba került. Úgy tudom, hogy a kisebb e-mail küldőkkel sok e-mail fiók megcsinálja ezt néha. A freemail és citromail címekkel gyakran, de úgy látszik, az euromaillel is. (De olyanról is hallottam már, hogy ha még nem jött e-mail egy címről, és csatolmány van a levélben, akkor azt spamnek veszi a rendszer. Éppen a jelenlegi munkahelyemen jártam így, de ezt csak később mesélték nekem, amikor már ott dolgoztam. Csatolmányban küldtem az önéletrajzomat annak idején, és spam mappába került. De ők a TEDx szervezőkkel ellentétben nem voltak lusták megnézni a spam mappájukat, és fel is vettek a munkahelyre.) Ezért FB üzenetben még egyszer beküldtem nekik  a pályázatomat, azzal kiegészítve, hogy melyik nap milyen címről milyen címre küldtem. Megköszönték a pályázatot, és ennyi. Aztán 1-2 nap múlva, amikor nem kaptam semmilyen jelzést arról sem, hogy mi van a pályázatommal, és arról sem, hogy más is járt-e így, megkérdeztem őket FB üzenetben, mire azt válaszolták, hogy más nem jelzett ilyen problémát (ezek szerint nem nézték meg a spam mappájukat, hiába javasoltam nekik, különben jelzés nélkül is észrevették volna azokat, akik így jártak), és hogy még várjak néhány napot az elbírálásra (amit már az ígéretük szerint rég le kellett volna zárniuk!). Aztán július 11-én szerdán kaptam tőlük egy e-mailt arra a címemre, ahonnan beküldtem nekik a pályázatot, hogy nem választottak ki előadónak. Töröltem már, ezért csak nagyjából emlékszem a tartalmára, de az volt a lényege, hogy nem illett a témám a többi közé. Pedig az Újrakezdés témához mi más illene jobban, mint a karrierem újrakezdése, amit tavaly nyáron megtettem? Egészen az egyetemre jelentkezéstől a diploma visszaküldésig, és a tavaly szeptemberi sikeres elhelyezkedésemig leírtam a történetet, benne a diploma visszaküldés okaival, az addig vezető gondolati úttal és próbálkozásokkal (ahogyan a linkelt Facebook bejegyzésben is). 2017.07.06-án küldtem vissza, és azóta sem bántam meg. Jó döntés volt. Kár, hogy néhány héttel később hazaküldték… De abban a néhány hétben, ameddig nem volt nálam, el tudtam helyezkedni más területen! Most már van fix helyem, önálló jövedelmem. De arra még most sem tudok rájönni, hogy mit jelenthet és mire jó az a tanács, amit 2015 januárjában kaptam ezzel kapcsolatban (egy olyan ismerőstől, aki szintén környezetmérnökként végzett, de mégis teljesen más területen lett előbb cégvezető, majd 2015 végétől egyesületi elnök is). Biztatás vagy ködösítés? Ezt nem tudom eldönteni még 3 és fél év után sem. A diploma visszaadás technikai részleteiről kérdeztem az illetőt és ez volt a válasz:

Lényegtelen mi volt a múlt, azaz tök mindegy, hogy milyen diplomája van (vagy nincs) az embernek. Az egyetlen ami számít, hogy mit tennél nap mint nap, ami jó érzéssel tölt el!

És a legérdekesebb az egészben, hogy tavaly ez az illető is TEDx előadó volt, teljesen más témában, hivatkoztam is rá a pályázatomban (természetesen nevet nem említve), hogy egy korábbi TEDx előadótól kaptam ezt a homályos tanácsot, és mégsem találták az Újrakezdés témához illőnek. Pedig azok után, hogy elkeverték az e-mailemet, majd lusták voltak megnézni a spam mappájukat (és ha én nem jelzek, akkor elsikkadt volna a pályázat), és még a döntést is eltolták másfél héttel a határidő utánra, már csak becsületből is adniuk kellett volna nekem egy lehetőséget… Mégis elutasítottak, mert szerintük ez a téma nem illik a többi közé… Most már nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen témákat válogattak ki az újrakezdésről, és miért nem illik közéjük az én történetem.

Ez az újrakezdés elég későn jött az életemben, talán 2013-ban kellett volna egyből megtennem, amikor először eszembe jutott, nem szabad sokáig gondolkozni az ilyen nagy ötleteken. De úgy látszik, hogy (az intelligens emberek nagy részéhez hasonlóan) “későn érő” típus vagyok, mint a most, nyár közepén, végén virágzó növények, mint pl. a japánakác.

Készítettem is néhány képet a most virágzó növényekről, nem csak a japánakácról. A képek ezen a héten kedden, csütörtökön, pénteken készültek.

A héten amúgy nem történt túl sok minden, de szerdán volt a mélypont, nem pénteken. Egy napra az idő is elromlott, pedig a héten már elég nyárias az idő, már van 26-28 fok és süt a nap, de szerdán 1 napra megint esős, hűvösebb idő lett. Aznap utasították el a TEDx pályázatomat, és még a szokásos társasjáték is elmaradt létszámhiány miatt.

Pénteken egész jó napom volt. Munka után egy kis önkénteskedés egy olyan természetvédő egyesülettel, akikről még nem hallottam, de aki hívott az egyesület nevében a rendezvényre, őt ismertem egy másik, régebbi és nagyobb zöld szervezetből. Kitisztítottuk a tavat a Völgyikút Házban, sőt, még a patakmeder egy részét is. Csak azért hagytuk abba, mert elfogytak a szemeteszsákok…

Néhány kép előtte az odavezető útról (ott is felbukkan a tó):

Néhány kép a takarítás előtti állapotokról (az is látszik, hogy van szemetes edény kb. 2-3 méterre a tótól):

Takarítás után:

Hazafelé (itt is fényképeztem messziről is a tavat):

Összességében jól sikerült a tótisztítás, hasznosnak éreztem magam, és legközelebb is megyek, ha lesz. 🙂 Azt ugyan senki nem értette közülünk, hogy ki az a minősíthetetlenül igénytelen ember, aki a patakmederben hagyja el a zokniját, a partra teszi le a csokoládépapírt 2 méterre a szemetestől, a parti bokrok alá dobja az üdítős flakont, és a tóban helyezi el a cigarettás dobozt és a borosüveget (és az is érdekelne engem, hogy ha ugyanaz az ember legközelebb arra sétál, akkor nem zavarja-e a saját elhagyott hulladékának  látványa), de most legalább tiszta az a rész. Reméljük, tiszta is marad! 🙂

Szombaton is voltak pozitív élményeim. Délelőtt idén először vettem EGÉSZ görögdinnyét! 🙂 Eddig csak felekkel, negyedekkel szégyenkeztünk haza a piacról vagy a boltból (nekem a vásárláshoz szerencsére semmi közöm sem volt), de az egész az igazi. Milyen szégyen már felet kérni valamiből…??? És az egész dinnyét kiválasztani is művészet. De nekem mindig sikerül. 🙂 A héten már végre megjelent a református templomnál az a cég, akiktől szeretek dinnyét venni (egy helyi kertészet, de egy másik megyében, dinnyetermő helyen is van földjük, Kajdacs nevű faluban), és szombaton végre vehettem egészet! 🙂 8 kg 70 dkg, tehát nem túl nagy, de legalább finom. 🙂

Photo11397

A másik szombati élményem a szokásos havi társasjáték délután. Most is jó volt. 🙂 Sok játékkal játszottam, újak is voltak köztük, egyik-másikban még nyertem is, és még tombolanyereményem is volt. 🙂 Rögtön az első nyerő tombola az enyém volt! 😀 Nyertem egy zen kertes játékot. Persze a dobozban megint nincs magyar szabály (erre azért figyelhetne az egyesület, hogy vagy olyat vegyenek, amiben van, vagy ha nincs, akkor lefordíthatnák és mellékelhetnék a játékhoz a fordítást), és egyelőre sem Google keresőben, sem az általam ismert legnagyobb, kb. 7000 fős társasjátékos csoportban nem találok hozzá fordítást, de majd lefordítom, ha muszáj… De nyerni így is öröm, és remélem, hogy a játék is jó. 🙂

Photo11398

Májusban is nyertem, most is nyertem, csak júniusban nem. Májusban szinte végig egy játékmesterrel játszottam, és most is vele voltam 6-ból 4-szer. Júniusban meg nem játszottam vele és nem is nyertem. Úgy látszik, szerencsét hoz nekem ez a játékmester! 😀 Meg is mondtam neki. 🙂 (De amúgy is szívesen játszom vele. Rossz játékmester nincs az egyesületben, de mindenki másban jó. Ő pl. abban, hogy sorban mondja a szabályokat, nem hagy ki semmit és nem is téveszti el. Ilyen szempontból talán a legmegbízhatóbb játékmester.) De természetesen nem árulom el, hogy ki ő, mert akkor mindenki csak vele akarna játszani! 😀

A jövő héten is vannak terveim: kedden hivatalos ügyben intézkedem, szerdától meg utcazene fesztivál (és persze az új társasjátékom kipróbálása a szokásos szerdai időpontban az Új Nemzedék közösségi térben). Ki is vettem szabadságot kedd-szerda-csütörtökre. Péntekre nem kaptam, de majd munka után megyek utcazenére, és szombaton is ott leszek. 🙂 Jó kis hét lesz! 🙂

Reklámok
Péntek 13 és az egész hét

Nyári(?) élmények

Kicsit késik a nyár. Most már kezd jó idő lenni, kb. szerda-csütörtök óta, de addig alig volt nyár. De az események így is zajlanak.

  • Június 22-én pénteken majdnem 2 hét után végre elkészült a kárpitos a (11-én hétfőn megrendelt) székeinkkel.
  • 23-án szombaton a “kedves”testvérem születésnapja volt, új telefont kapott a családtól, a finanszírozásba én is beszálltam.
  • 26-án kedden rossz volt a lift, gyalog kellett menni, szerencsére csak lefelé a 8. emeletről , és a 7. emeleten láttam egy érdekes lábtörlőt…
  • 27-én szerdán új helyet akartunk kipróbálni a társasjátékos csapattal, de nem voltunk elegen. (Képek a helyről az előző bejegyzésemben.)
  • 30-án szombaton önkénteskedtem, egy EU-ról szóló vetélkedőben én voltam az egyik állomás. Egy 10 kérdéses tesztet kellett kitölteni, amiből én kb. 3-at tudtam volna biztosan, meg másik 3-ra jól tippeltem volna, de a többiről fogalmam sem volt. Szerencsére volt javítókulcs. 🙂 De volt, aki mind a 10-et eltalálta (és olyan is, akinek 2 jó válasza volt). Kaptam az önkénteskedésért egy páros mozijegyet, amit december 29-ig felhasználhatok a Pláza moziban (vagy bármely más Cinema City moziban az országban). Már csak párt kell hozzá szereznem… Nincs még barátnőm, és ameddig nem sikerül elköltözni a “kedves” családomtól, addig nem is lesz (nem akarok bonyodalmakat), de ilyen ritka alkalmakkor talán jó lenne, ha lenne…
  • Az önkénteskedés miatt lemaradtam egy másik programról, ami egy kicsit bosszant, de nem bánom nagyon, hogy az önkéntességet választottam. Társasjáték Olympia felkészítő volt a 30-ai hétvégén. (Jogi dolgok miatt nem olimpia a neve, hanem ez az y-os forma.) Azt tudtam, hogy lesz Társasjáték Olympia Veszprémben is, de azt hittem, csak a havi egyesületi (szombati) társasjáték délutánokon. De úgy látszik, tévedtem. De majd a társasjáték délutánon talán beszállok egy-két ilyen játékba, majd meglátjuk…
  • 3-án kedden kihirdették a buszos novellapályázat eredményét. Nem jutottam a legjobb 20-ba. 3800 versenyző volt, ez rekord.
    • A véleményem a legjobbnak ítélt 20-ról:
    • Jelige: A kutya háta

      Cím: Akkor jó, ha nincsen semmi

      Vélemény: A legjobban ez a mondat foglalja össze az egészet: „Nem értem, mit akarok ezzel Róza, merre akarok menni, történt, ami történt, akkor és most.” Tényleg nem értem, miért kellett ezt leírni, nem volt sok értelme a történetnek.

      Jelige: Aladár

      Cím: A magyar búbusz

      Vélemény: Ötletes, ironikus, tanulságos történet, megérdemelten van az első 20-ban.

      Jelige: Allen

      Cím: Mircea

      Vélemény: Nagyon tanulságos történet. Arra tanít, hogyan vegyük észre mások rejtett értékeit. Egészen a végéig átlagosnak tűnt, egy jól megírt, de hétköznapi történetnek gondoltam. De a végén a fürdőszobai jelenet váratlanul ért és nagyon megfogott. Emiatt van helye a novellának az első 20-ban. Azt hiszem, sok olyan ember kellene, mint Mircea.

      Jelige: Álljon meg egy novellára! 2018

      Cím: A Papírváros

      Vélemény: Nem rossz, de nem igazán egyedi. Jól megírt, átlagos történet. Nem fogott meg benne semmi. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Óriástörpe

      Cím: Az ország legkisebb óriása

      Vélemény: Nincs túl sok értelme, elég erőltetett kis mese… Már eleve a témaválasztás is erőltetett. Nem tettem volna a legjobb 20 közé. De legalább egyfajta happyend a vége, ez egy kis előny.

      Jelige: Banner

      Cím: Tájékoztató

      Vélemény: Először megdöbbentett a témaválasztás. Hogyan lesz novella egy ólomakkumulátor használati utasításából? Aztán észrevettem a szövegben a rejtett utalásokat: segítség elraboltak, stb. és szépen összeállt a tájékoztatóból egy rablási történet. Ez az alapötlet már megérdemelte, hogy az első 20-ba került, és a kivitelezés is egész jó, nagyrészt értelmesek maradtak a mondatok így kiegészítve is.

      Jelige: Chuck

      Cím: Ő lehetne az, hogy Chuck Norris

      Vélemény: Nem rossz, de nem is jó. Nem az első 20-ba való, átlagos történet egy hétköznapi félreértésről. Kicsit sajnálom a főszereplőt, hogy annak a Zoltánnak a hibájából került bajba, de ennyi. Nem igazán fogott meg.

      Jelige: Dömböröcki

      Cím: Szép idők, 1996

      Vélemény: Két kis történet van benne, az egyik a nem fizető (és végül fizető) megfenyegetett vevő története, a másik a könyvhöz készült rajzok kis epizódja a végén. Külön-külön mindegyik történet jól sikerült, érdemes volt megírni, bár nem feltétlenül az első 20-ba valók, de az első 100-ba mindenképpen. De hiba volt a két történetet összekapcsolni, mert nagyon nem illenek össze, és ettől diszharmonikus lesz a novella. Így már eléggé félresikerült az írásmű.

      Jelige: Eső

      Cím: Szoboravatás (a zsűri szerinti 3. helyezett)

      Vélemény: Ez egy olyan mű, ami történetet akar elmesélni, de valójában a 80%-a inkább bevezetés, mint történet. Egészen a szobor leleplezéséig. A dörömbölésnél már kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi a baj a szoborral. De erre nem gondoltam volna, hogy sír. Azt hittem, valami van a vonásaival, vagy valahogyan megrongálódott. De ezek a könnyek valahogy nem illettek bele a történetbe. Átlagosnak indult, de nagyon elrontotta a szerző a végét. Nem érdemelte meg a díjat. Még az első 20-ba sem tettem volna be, nem hogy a dobogóra…

      Jelige: Feketeszeder

      Cím: Fékezett habzás (a zsűri szerinti 2. helyezett)

      Vélemény: Ez a tudományos stílus először megriasztott, de a veszekedés leírásánál már elég ironikus, sőt, kifejezetten vicces volt. Ez a történet sem jut el igazán sehonnan sehova, de jól leír egy jelenséget, egyedi a stílusa és hatni tudott rám. Tényleg az első 20-ban van a helye, talán még a dobogón is.

      Jelige: Koriander

      Cím: Te vagy egy szikla

      Vélemény: Elég szomorú történet, de elég érdektelen. Nagyon szánalmasan próbálkozott a történet szereplője felkelteni a kiszemeltje figyelmét, ahelyett, hogy szólt volna hozzá. De ez egy kis személyes történet, ami bárkivel megeshet, nem igazán közérdekű. Átlagos történet, viszonylag jól megírva, de nincs benne olyan, ami kiemelné a tömegből. Nincs benne olyan egyedi részlet, ami megragadta volna a figyelmemet. Csak egy sokáig tartó szánalmas próbálkozás részletes leírása, drasztikus (de nem váratlan) lezárással. Semmi több. Nem tettem volna az első 20-ba.

      Jelige: Macskajános

      Cím: Instantgram

      Vélemény: Elég hétköznapi történet. A vége reményt keltő, de ez sem igazán az első 20-ba való. A történet nem túl sok, nem egy nagy esemény, de abból a szempontból jól sikerült, hogy egyre gyorsabban történnek a dolgok, egyre jobban belemerül a szereplő is a saját tevékenységébe, és ettől lesz valamennyire izgalmas, hogy várom a végét. A vége ugyan logikus, és várható lenne, de mégis váratlanul hat. Nehéz eldönteni, hogy az első 20-ban van-e a helye, de az első 100-ba mindenképpen belefér.

      Jelige: Maminti

      Cím: Flitter

      Vélemény: Átlagos történet, ami csak a flittertől csillog. Nem tenném be az első 20-ba.

      Jelige: Medvetalp

      Cím: Lízing-gyerek

      Vélemény: Elég szörnyű a téma, hogy így adják-veszik, lízingelik a gyerekeket, de a végén a csattanó, a lízingelhető nagymama megérdemeltté teszi az első 20 közé kerülést.

      Jelige: Révfülöp

      Cím: Tethys Budapesten

      Vélemény: Érdekes, hogy egy természetfilm mekkora erőt tud adni valakinek, bár nem teljesen világos, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a természetfilmek a történethez. A „változó kor” tűnik a kulcsszónak, talán attól kap új erőt és lendületet az álláskereséshez a történet szereplője. De ez sem egyértelmű. Csak lazán kapcsolódik egymáshoz az álláskeresés és a vele egy időben zajló magánéleti válság, a nőgyógyásznál és otthon látott természetfilm, a nőgyógyászati vizsgálat a változó korral, a torna és a befejezett levél. Össze is áll meg nem is. De a vége happy end, ezért nem rossz történet, reményt ad az újrakezdéshez, de ez első 20-ban nincs helye.

      Jelige: Sógyurma

      Cím: Ifjúkor

      Vélemény: A történet önmagában nem sokat ér, csak egy megszállott ember életének részletes leírása. Az egyetlen értékes része az, hogy a házasság oka mindig változik. Ez elég ironikus, és figyelemfelkeltő. De a megszállottság és az egyre újabb ötletek leírása csak egy átlagos beszámoló egy olyan emberről, aki nagyon akar valamit, de nem igazán tudja, mit. Ezt a történetet csak az utolsó mondat menti meg, ami viszont tényleg váratlan és mindent a feje tetejére állít. Emiatt az utolsó mondat miatt volt érdemes elolvasni. Ez az egy mondat kevés ahhoz, hogy az első 20 hely bármelyikét érdemelje a mű, de nagyon jót tett a történetnek, enélkül csak átlagos lenne.

      Jelige: Scarlett1X

      Cím: Hét perc

      Vélemény: A történet elég lassan és messziről indul. Az időpontok jelentik benne a lényeget, azok adják meg a feszültséget. Elég lassan derülnek ki a dolgok, de a végére összeáll a kép. És teljesen jogos, hogy „Zoli nem jön többé”. Elég tanulságos történet, és vannak nála sokkal rosszabbak is az első 20-ban, de nem feltétlenül az első 20 közé való. De az sem baj, hogy mégis bejutott.

      Jelige: Sombréró

      Cím: Mi az élet értelme?

      Vélemény: Az élet értelme biztos, hogy nem ez a novella. Egy ember napi érzéseit mutatja be egy véletlen eset kapcsán. Talán tanulságnak nevezhető az a gondolat, hogy egy véletlen szóval akaratlanul is megbánthatunk olyat, akinek nem is szólt az a szó, anélkül, hogy tudnánk a megbántásról. De ezen kívül semmi egyedi részlet nincs benne, nagyon hétköznapi történet, és nem igazán jut el sehonnan sehova. És még a címben feltett kérdésre sem kapunk választ. Nem kellene az első 20-ban lennie.

      Jelige: Számolj!

      Cím: A kávéillatú fiú

      Vélemény: Nem tudok azonosulni a szereplővel és ez hiba. A történet is elég hétköznapi. Az az ötlet jó, hogy valakinek a csapongó gondolatait halljuk a novellában, és a visszaszámlálás, mint motívum is ad egyfajta egyediséget az egésznek, tagolja az amúgy nem igazán összefüggő gondolatokat, de csak sejteni lehet a végén, hogy a kávéillatú fiúval történhetett a baleset. Nem rossz történet, vannak nála sokkal rosszabbak is a díjazottak között, de ahhoz kevés, hogy az első 20-ban legyen.

      Jelige: Windu

      Cím: Lakásétterem (a zsűri szerinti 1. helyezett)

      Vélemény: Egy kicsit messzire ment az éttermes család, amikor az étkezésen kívül feladatokat is adtak Istvánnak, mintha csak családtag lenne, nem is vendég, de éppen ettől érdekes a történet. Mintha a lakásétterem arról szólna, hogy családtagként kezelik a vendéget, nem csak az ellátás, hanem a házimunka tekintetében is. Elég egyedi a téma is, a történet is, ennek is helye van a díjazottak közül, még ha nem is feltétlenül az első helyen.

      Összességében aki megérdemelten került az első 20-ba (zárójelben azok, akiknek nem biztos a helyük, jól sikerült, de nem kiemelkedő művek, felkiáltójellel az én dobogósaim):

      • Aladár: A magyar búbusz
      • Allen: Mircea!
      • Banner: Tájékoztató!
      • Feketeszeder: Fékezett habzás!
      • (Macskajános: Instantgram)
      • Medvetalp: Lízing-gyerek
      • (Scarlett1X: Hét perc)
      • Windu: Lakásétterem
    • Az én novellám:
    • Busz

      A busz elindult. Korán reggel volt még. Most még bírta erővel a sok utast. Felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, aztán átvágott a másikon. Majd elindult a kertváros felé. Kanyargott a házak között, néha megállt. Aztán lement egy lejtős utcán, fel a másik dombon, és a belvárosba ért. Végigment az üzletsoron, megállt egy piros lámpánál, majd elkapta a zöld hullámot. És beért a gyárak közé. Itt végre leszálltak róla az emberek. De visszafelé sem volt könnyebb a dolga. Haza kellett vinni az éjszakásokat. Megtette visszafelé a hosszú utat, visszaért a pályaudvarra, pihent kicsit, megvárta a távolsági buszt, felvette a városnéző utasokat, majd elindult egy újabb körre.

      A munkások után jöttek a nyugdíjasok. Bementek a belvárosba a piacra. Majd jöttek az iskolások, akik mindig csak egy-két megállót utaztak. Velük együtt a belvárosi hivatalokban dolgozók. Aztán hirtelen visszafelé lett sok utas. Jöttek vissza a nyugdíjasok a piacról. Napközben alig volt utas, aztán kora délután megint beindult az élet. Mentek a délutánosok a munkába, aztán hazamentek a délelőttösök. Majd az iskolások és a hivatali dolgozók is befejezték a napot és buszra szálltak hazafelé. Késő délután, kora este elindult a tömeg a belváros felé, esti programot keresni. Az utolsó járat mindenkit hazavitt. Mentek vele dolgozni az éjszakások, haza a délutánosok és az esti programokról a fáradt, de vidám emberek.

      Estére már a busz is nagyon fáradt volt. Bejárta az egész várost. Nem is egyszer. Vitte a sok utast, figyelt a megállókra, és este már a piros lámpáknak örült. Ott volt egy kis pihenője. Már a benzin is kezdett fogyni belőle. De kitartott, míg az utolsó utas is hazaért. Aztán beért végre a pályaudvarra. Ott szépen kitakarították, megtankolták, végre elaludhatott.

      A lámpái nem világítottak, az ülésein nem ült senki, nem voltak benne rohangáló gyerekek, nem voltak benne megfáradt munkások, sem remegő térdű nyugdíjasok. Nem volt tömeg, nem volt zsúfoltság, hangzavar. Nem szállt senki se le, se fel, nem tolongtak a lépcsőkön, nem állította meg senki a sort, hogy buszjegyet vegyen, de még bliccelők sem voltak. Csend volt, béke és nyugalom. Nem kérdezte senki, hogy „Megáll a busz a piacnál?”, nem kiabált senki, hogy „Add át a helyed! Hagyod állni az öreget?”, nem csörgött a váltópénz a kasszában, és nem berregett a motor sem.

      A busz csak állt, de nem unatkozott. Aludni készült. Kellett neki egy kis idő, amikor nincsenek utasok, nem kell mindig gyorsítani, lassítani megállóról megállóra, amikor nem kell kanyarogni, vagy a sok utassal felmenni a dombra. Kellett az az idő, amikor helyreállhatnak az utasok alatt összenyomott ülések, amikor senki nem piszkolja össze a buszt a sáros lábával, amikor nem kell átvágni a szmogban, türelmesen várni a piros lámpánál a türelmetlen utasokkal, amikor nem kell bevenni a hajtűkanyart a két lakótelep között, és amikor nem kell mindig hallani a buszvezető rekedt hangját: „A kertváros következik!”.

      Nagyon várta már a busz az éjszakai pihenést. Mert a busz csak megy, reggeltől estig, megállóról megállóra, esőben, hóban, szélben, fagyban, napsütésben, zivatarban, hétköznap is, hétvégén is. És csak megy, mindig ugyanarra. Bejárja az egész várost. Felmegy a dombon, megkerüli az egyik lakótelepet, átvág a másikon, elindul a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, eléri a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezik, majd ugyanez vissza a pályaudvarig. De éjjel végre megpihen. Ettől megnyugodott a busz, és elaludt. Aztán álmodott.

      És álmában felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, átvágott a másikon, elindult a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, elérte a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezett, majd ugyanez vissza a pályaudvarig.

  • 4-én szerdán megint társasjáték volt, a közösségi térben. Most nem tartott sokáig, de így is jó volt. 🙂
  • És még mindig függőben van egy TEDx előadásom. 27-éig lehetett jelentkezni Újrakezdés témában előadónak, 30-áig ígérték az elbírálást és az értesítést mindenkinek. Már július volt, de még nem értesítettek, ezért megkérdeztem őket a Facebook eseménynél, hogy mi történt. Állítólag nem kapták meg az e-mailt, pedig jó címre küldtem és nem jelzett a Mailer Daemon sem, hogy nem ment át. Talán a spam mappájukba került, amit szerintem azóta sem néztek meg, pedig figyelmeztettem őket, hogy biztos ott van. De mindegy, Facebook üzenetben elküldtem nekik még egyszer a pályázatomat, megköszönték, azt állították, hogy más nem jelzett az enyémhez hasonló problémát, és kértek még néhány napot az összes pályázat átnézésére és az előadók kiválasztására (amit 30-ára ígértek). ezek szerint még nem néztek át mindent, hiába ígérték… De remélem, kiválasztanak előadónak, mert nagyon érdekes és tanulságos témát dolgoztam fel. Csak kérdés, hogy belefér-e 18 percbe… Természetesen az lett a témám, amit már többször részleteztem itt a blogban, hogy miért lettem környezetmérnök, hogyan próbálkoztam elhelyezkedni, és hogyan adtam vissza a diplomát az egyetemre. Számomra ez jelentette az újrakezdést. A karrierem újrakezdését.
  • És ami fontos: ezen a hétvégén indítottam egy új Facebook csoportot. V.I.P – Veszprémi Ingyenes Programok. Ideje volt már összegyűjteni a város ingyenes programjait. Egyelőre elég kezdetleges, kevés a tag és a bejegyzés, de lesz még jobb is… 🙂

És mi lesz a következő napokban, hetekben?

  • 13. péntek, mindig izgalmas nap. 🙂
  • 3 társasjátékos esemény már fix: 11-én az új hely kipróbálása a szerdai csapattal, 14-én szombaton az egyesületi nagy társasjáték, és 18-án a közösségi térben játszunk a szerdai csapattal.
  • 18-ától 21-éig pedig megint itt lesz az utcazene fesztivál. Soha nem hagynám ki… 🙂
Nyári(?) élmények

Júniusi izgalmak

Hol is hagytam abba? 12-én, úgy látom. Egy keddi napon. Utána azon a héten történt ez meg az, de semmi nagy dolog. 12-én önkéntes voltam, de csak rendezvény utáni pakolásban tudtam már segíteni, 13-án szerdán a szokásos társasjáték létszámhiány miatt elmaradt, de 14-én csütörtökön eljutottam fodrászhoz. Férfiként egy kicsit furcsa, hogy be kell jelentkezni (fodrászhoz járni nemektől független dolog, de bejelentkezni hozzá inkább női szokás), de még ő a legolcsóbb a lakótelepen, ő a legközelebbi is, és jól dolgozik. Csak éppen nincs állandó nyitvatartása, hanem bejelentkezés alapján fogad. Pénteken jártam a kárpitosnál, aki 11-én hétfőn azt ígérte, hogy a héten kész lesz, de péntekre nem készült el. Újabb ígéret: jövő hét elején lesz kész a 2 székünk, majd felhív. Azóta nem hívott.

Ezen a héten csak a szerdai esemény volt említésre méltó, a hagyatéki tárgyalás. Apám november 6-án halt meg, és csak most volt a tárgyalása. Normális esetben 2 örökös lenne, az öcsém és én. Csakhogy a barátnője (aki már nem a válóok, hanem a következő barátnő) “élettársi vagyonközösség” címén igényt tart a vagyona felére, és csak a többit hagyná meg nekünk örökségként. De lássuk, mit szól ehhez a Polgári Törvénykönyv!

Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

Tehát a lényeg: közös háztartásban kell élni hozzá, ez viszont nem volt meg, mert az a nő soha nem lakott apám lakásában.

De még ha élettárs, akkor is ezt mondja a törvény a vagyonközösségről:

Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.

Tehát csak az együttélés alatt keletkezett vagyonból kérhetne részt, de a lakás régebbi szerzeménye apámnak, mint ez a nő. Ez a lakás 100%-ban apám nevén volt, és ez a nő csak később került apám mellé. Nincs is tulajdonrésze a lakásban.

Tehát 2 ponton is támadható az érvelése (hiába fogadott még ügyvédet is), egyrészt a közös háztartás hiánya miatt, másrészt a lakás korábbi szerzemény. Ezért remélem, hogy a bíróság is nekünk ad igazat (ott nekünk is lesz ügyvédünk), de nem örülök, hogy tovább húzódik az ügy. És ugye amíg a lakásnak nincs egyértelmű örököse, addig üresen áll, romlik az állapota, a számlákat meg fizetni kell valakinek. Télen az üres lakásban is volt pl. fűtés, és mivel a hűtőket nem mertük leolvasztani és kiüríteni (nehogy bárki belekössön, hogy nem minket illetne a tartalma), az áram is fogy. De a többi számlára is kell alapdíjat fizetni 0 fogyasztással is, pl. vízre, és lépcsőházi közös költség is van… És ezzel érdekes módon egyetlen hatóság sem foglalkozott, még a közjegyző sem. a hagyatéki tárgyaláson sem került szóba, pedig ez az egyik legfontosabb dolog ebben az ügyben!

Még jó, hogy este megvolt a társasjáték, kellett valami jó a nap végére! 🙂

De a társasjáték is helyszínproblémákkal küzd, mert nyáron zárva az egyetemi aula, ahol eddig voltunk (ha éppen nem az Új Nemzedékben, de minden szerdán ott sem lehetünk), ezért helyet kellett keresni legalább a nyárra. De szerencsére, ma egy új nemzedékes ismerős ajánlására találtam is egy jó helyet. Kicsi, de barátságos hely, és a tulajdonos is beleegyezett, hogy szerdánként ott játsszunk. 🙂 Erről a helyről természetesen fényképek is vannak. Még az asztal méretét is “lemértem”: akkora a sarkán a minta, mint a tenyerem, és ebből már kb. látható, mekkora az asztal… 🙂

Remélem, hogy holnap hív a kárpitos, ha nem, akkor megint megsürgetem azt a 2 széket, és hétvégén talán már nem lesz semmi izgalom. Inkább ünnepelni fogunk. A testvérem születésnapját. 🙂 Nem mindig vagyunk jóban, bár most a hagyatéki ügyben egység van köztünk, de egy születésnap mindig jó buli. Mindegy, kié! 🙂 Főleg, ha még torta is lesz! 😀

Júniusi izgalmak

Megint eltelt 2 hét

Megint eltelt 2 hét az előző bejegyzésem óta és most már vége a májusnak is, holnaptól június lesz. Ha hinni lehet ismerőseim hosszú távú előrejelzésének, akkor június elején záporok lesznek, aztán június 10. körül lehűl az idő. Ha így lesz, akkor eddig van az évnek egy 3 hónapos ritmusa: január és február enyhe volt, március hideg. Április és május meleg volt, júniusban visszahűl. Majd meglátjuk.

Ez a 2 hét elég vegyes élményeket hozott nekem… Május 19-én társasjáték délután volt, és most hosszú hónapok után végre megint nyertem a tombolán! 😀 Ígértem, hogy ebben a bejegyzésben már kép is lesz, hát van. Így néz ki a nyereményem:

Photo11264

Örültem a nyereménynek, de magyar szabály ebben sincs. Egyetlen nyelven volt benne a játékszabály: angolul. Kénytelen voltam lefordítani. Én, aki már szinte csak annyit tudok, hogy Hömpörö apor ündürixi, hősiesen megküzdöttem a szöveggel, és lefordítottam a szabályt magyarra. Így már értem. 🙂

21-én hétfőn szabályt fordítottam, 22-én kedden elmentem az egy héttel korábban elmaradt virágosztás pótlására, 23-án szerdán meg kipróbáltuk a játékot egy játékostársammal, mert senki mást nem érdekelt a szerdai esemény (vagy csak nem értek rá a többiek, nem tudom). Amúgy jó játék. 🙂 Vadvízi evezés.

23-ától 25-éig, szerdától péntekig egész jó napjaim voltak. Élveztem, hogy az öcsém nincs itthon (sőt, csak 26-án szombaton érkezett, mert pénteken későn szállt le a repülője, nem érte már el az utolsó vonatot hazafelé). Bútorboltban dolgozik, és tanulmányúton volt, egy német bútorgyárat megnézni.

25-én pénteken egy új társasjátékos csoportba is meghívtak, de mivel privát, titkos csoport, csak annyit árulok el, hogy hajnali 2-ig játszottunk. 🙂

Ezen a héten hétfőn elég jól sikerültek a dolgaim. Kiderítettem, hogy apám hagyatéki ügyében ki a közjegyző (most adta át közjegyzőnek az ügyet az önkormányzat, pedig november 6-án történt a haláleset), és sikeresen befizettem a közös költséget apám régi lakásában (mert ugye a számlákat addig is fizetni kell valakinek, amíg nem tudjuk, ki az örökös). Ez a befizetés az egész családból csak nekem jutott eszembe, és ezért nagyon büszke vagyok magamra. A többiek is tudták, hogy május 28., hétfő, de aznap senkiben sem tudatosult, hogy az az a nap… 🙂

Kedden viszont nem voltam túl sikeres. Hívtam a közjegyzőt, hogy hol tart a hagyatéki ügy, de a titkárnője vette fel, aki visszahívást ígért. De aznap nem hívtak vissza. 😦 Jártam a posta felé (mert céges leveleket is be kellett dobnom a postaládába), de nem jutott eszembe az itthoni csekkjeinket befizetni, amit reggel kaptam meg, hogy munka után fizessem be. 😦 (Ez viszont csak az én fejemből ment ki, erre nem vagyok büszke.) Ráadásul a posta előtt egy padon megszólítottak. 2 nő ült a padon, együtt voltak, de csak egyikük beszélt. 30 év körül lehetett, és úgy nézett ki, mintha félig cigány lenne.  Erdélybe akartak hazajutni, ezért megkérdezte tőlem, hol van a buszpályaudvar. Természetesen elmondtam neki. Erre elkezdett hálálkodni, és adott 3 köteg zoknit egy szatyorban. Ez kb. 15 pár. Megköszöntem, elfogadtam. Gondoltam, szép hála egy kis útbaigazításért, igazán jól jártam. 🙂 De még mielőtt továbbléphettem volna, már mondta is, hogy ez nem ingyenes, eddig mindenki adott érte valamit. (Ezek szerint mással is eljátszotta már ezt a buszmegállós trükköt? 😮 ) Akkor már a kezemben volt a szatyor, ezért kénytelen voltam adni valamit. Gondoltam, neki adom az aprópénzemet, nem volt sok, kb. 400 forint. De ahogy nyitottam a pénztárcámat, meglátta benne az ezrest is (papírpénz kell, mert a fémet nem váltják be lejre), azt elkérte, sőt, kevésnek is tartotta, ezért visszavett 2 köteg zoknit, és elkérte az aprót is (ezek szerint mégis beváltják?)… Bambusz zokni egyébként, amiről jókat hallottam, és kb. annyiért vettem így, mint a boltban, tehát nem jártam nagyon rosszul, de mégis átvertek… 😦

Szerdán, vagyis tegnap beszéltem a közjegyzővel (én hívtam, mert kedden nem hívott vissza): a június 18-ai héten lesz hagyatéki tárgyalás, 7 és fél hónappal a haláleset után. És a közjegyző nem csak a körülbelüli dátumot árulta el telefonon, hanem azt is, hogy ki érintett az ügyben. Beidézi a hagyatéki tárgyalásra apám utolsó barátnőjét is, “élettárs” minőségben, pedig amennyire én tudom, soha nem laktak együtt. (Ez a nő már nem a válóok volt, hanem az utána következő barátnő. A válóokkal együtt is laktak. De szerencsére egyik nőt sem vette feleségül és egyik sem szült neki gyereket.) De utánanéztem a Polgári Törvénykönyvben, ami szerencsére fent van interneten, hogy örökléskor az élettársnak nincsenek jogai. Házastárs örökölhet, ha nincs gyerek, és haszonélvező, ha van. De az élettárs a törvényes öröklésnél nem örökös és nem is haszonélvező. De ha így van, akkor mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Talán van végrendelet? Máshogy nem örökölhet…

Szerda délután volt társasjáték is, Nagyfeszültség, amiben játék közben nem voltam túl esélyes, de a végén egy kis szerencsével, és jó taktikai érzékkel megnyertem a játékot. 🙂 A következő játék a Száguldó Robotok, ebben ugyan nem nyertem, de jó játék. 🙂

Ma csak a telefonomat felejtettem itthon, mert már tegnap is merült, és ma reggel gondoltam, felteszem arra az időre, amíg készülődöm, így ma kibírja, és majd este feltöltöm.  Itthon maradt, és 12:16-kor lett rajta egy nem fogadott hívásom. Kijelezte a számot, de nevet nem. Ilyenkor előbb mindig  a tudakozót hívom, hogy kié az a szám, hátha ismerős a név és sejtem, mit akar az illető. De most a tudakozó azt mondta, hogy titkos. Ezért nem foglalkoztam vele. Felhívhattam volna, hogy mit akart tőlem, de biztos valami ügynök… Biztos azért titkos a száma… Majd ha holnap hív, felveszem, ha nem hív, nem foglalkozom vele.

Hétvégén megint sok programom lesz, szombaton civil nap, vasárnap anyai nagymamám születésnapja (holnap, vagyis pénteken munka után kell ajándékot szereznem neki), aztán 6-án szerdán társasjáték a kis csapatommal, majd 10-én vasárnap társasjáték délután (meg lehet, hogy 9-én szombaton is megyek önkéntes programra). Nem unatkozom tehát júniusban sem! 🙂

Megint eltelt 2 hét

Hosszú hét, hosszú hétvége

21-én írtam utoljára. Másfél hete, szombaton. Akkor a fenntarthatósági napokról írtam, amit a Föld Napja (április 22.) alkalmából szervezett az önkormányzati közterület-fenntartó cég, különböző zöld szervezetek részvételével. Szombaton készültek a rendezvényről az élményképek, vasárnap meg családdal voltam, ezért nem fényképeztem.

23-án hétfőn bementem az Új Nemzedékbe. Megbeszéltük a majálisra várható dolgokat és a feladataimat. Elkezdtük összekészíteni a kitelepülős dobozomat is.

25-én szerdán létszámhiány miatt elmaradt a szokásos esti programom.

26-án csütörtökön mentem megint az Új Nemzedékbe, a kész dobozomért. Megnéztem a kis kertjüket is. 🙂 Nagyon szépen fejlődnek benne a palánták, ügyes gyerekek gondozzák! 🙂 Akkor mondták, hogy szerezzek nekik raklapot, kerti bútornak.

Másnap, 27-én pénteken próbáltam szerezni, nem sikerült. Még a garázssorról sem, pedig ott az egyik kis önkéntes kertész azt mondta, hogy látott ingyen. Elég sokat járkáltam a garázssoron, összevissza, és talán nem vettem észre azt a bizonyos helyet, de nekem csak egy hely volt gyanús, a 23. tömbnél, egy műhely, ahol minden ilyesmi ki volt téve. Konkrétan raklapot nem láttam, de megkérdeztem. Tényleg nincs. És nem is tudták, hol lehetne szerezni a garázssoron…

A 23-as tömbhöz amúgy a Haszkovó 37 felől vezet az út…

Pénteken megkaptam a végleges csomagomat, szombaton meg elmentem egy kicsit a lakótelepre körülnézni, csak úgy. Most szép, mert minden virágzik. Márciusban hideg volt, ezért a március végén-április elején virágzó növények is áprilisban (főleg a második felében) nyíltak, de mivel április második felében meleg volt, a májusiak is kicsit előbbre hozták a virágzást, pl. orgona, vadgesztenye.

28-án szombaton szép dolgokat láttam. Most talán a virágos kőris (amiből a Batthyány utcában több fasor is van, az egyik a berkenyékkel szemben a tanösvényen, a másik a négyemeletes panelházak mögött), a vadgesztenye és az orgona a leglátványosabb, de sok más is van a lakótelepünkön és környékén. Érdemes megnézni a többi virágzó fát is (főleg a rózsaszín sziromszőnyeget a Klapka utcában), a pitypangot (nem csak nézni, hanem fújni is, mert sok helyen már van rajta fújni való 😀 ), a júdásfát (ami a törzsén is virágzik), a virágzó bokrokat és a fűben nyíló apróságokat. Jártam megint azon a kis dombon is, a BMX pályánál. Oda gyakran kimegyek mostanában. De a lakótelep más részeit is megnéztem, pl. a virágzó tulipánokat a református templom körüli parkban.

Vasárnap és hétfőn nem volt semmi említésre méltó esemény, de május 1-jén kedden igen. Kimentem a majálisra az Új Nemzedékkel. Természetesen társasjáték-bemutatóval. 🙂 Lájkvadász nevű játék, a biztonságos internetezésre tanít. Nagyobbaknak szól, mint amekkora gyerekek jöttek a rendezvényre, de megoldottam. 🙂 A legnehezebben megoldható feladat meglepő módon az ebédszerzés lett. Nem számítottam 1 órás sorra a kolbice-árusnál… :O Szerencsére volt ott egy lelkes önkéntestársam (a kis szerdai társasjátékos csapatunk talán legaktívabb tagja), nélküle nem tudtam volna ilyen sokáig elmenni az asztaltól. 🙂

Szabad téren voltam, jó társaságban, hiszen gyerekek vettek körül (a szomszéd asztalnál is gyerekprogram volt: anyák napi kézműves foglalkozás a református egyházzal), a játék is jó volt, és még a nap is sütött. Mi kell még? Egy tulipán hajtogatás erejéig én is beszálltam a kézműveskedésbe:

Egyik-másik kártyát nehéz volt értelmezni a játékban (asszociációs kártyák, internethez kapcsolódó történetet kell róluk mesélni, de ezt pl. nem is tudom, hogy kell nézni).

Photo11263

Így nézett ki belülről, berendezve a sátor:

Amikor nem voltak elegen, még a TÁRSASJÁTÉK feliratot is kitettük, az is az én művem, minden betű más színű. 🙂

De játék közben is voltak kreatív feladatok, pl. rajzolni is kellett. Hogy mit? Remélem, látszik a képről, de ha nem, megmondja a kártya. 🙂

De volt más is: pl. profilkép rajzolás csukott szemmel. Egy kislány pl. ezt rajzolta magáról:

Photo11250.jpg

És ugyanez a kislány verset is írt, ez is egy feladat volt az egyik kártyán. Egy 4 soros vers az internetes szerelemről. Nehezítette kicsit a feladatot, hogy ő sem volt még szerelmes, és én sem, de végül sikerült megoldani a feladatot. Hirtelen én sem tudtam volna jobbat, pedig már írtam díjnyertes verset. 🙂

Photo11252

Ma, szerdán visszavittem a dobozomat az Új Nemzedékbe. És megint lett volna társasjáték (most sem náluk, hanem a szokásos helyen), de megint nem voltunk hozzá elegen. Úgy látszik, most már csak az Új Nemzedékben jön össze a létszám. De azért a jövő héten, 9-én még próbálkozunk… 🙂 (Az Új Nemzedékben májusban 2 szerdán lesz társasjáték: 16-án és 30-án.)

Most a hosszú hétvége után rövid hét lesz, nem számítok nagy eseményekre, aztán egy szokásos rövid hétvége, majd visszatér minden a dolgok szokásos menetéhez. Májusban már csak pünkösdkor lesz hosszú hétvége (19-20-21, szombattól hétfőig), de szerencsére az nem jár munkanap-áthelyezéssel, csak hosszú lesz és kész. 🙂

Májusban leginkább hétvégenként fog történni valami…

Május 6. vasárnap anyák napja, majd kitalálok valami jó kis ajándékot. 🙂

Május 13. vasárnap édesanyám születésnapja. 🙂 Annak idején, amikor született, éppen péntek volt ez a nap! 😀 De idén vasárnap lesz, nagyon jól jön ki, hogy a napján tudjuk megünnepelni családilag. 🙂

Május 19-20-21. pünkösdi hosszú hétvége: szombat, vasárnap, hétfő. De nem csak a pünkösd miatt érdekes ez a hétvége. 19-én szombaton a szokásos havi egyesületi társasjáték délután. 🙂 És május 20. a határideje egy novellapályázatnak is, amire jó lenne benevezni. Nem tudom, hogy benne leszek-e az első 3-ban (300, 200 és 100 ezer Ft a jutalmuk), de jó lenne legalább abban a 20-ban benne lenni, akiknek a művei megjelennek minden magyar megyeszékhely buszmegállóiban. Díjnyertes verset már írtam (20 versszakot 40 perc alatt! 😀 ), sőt, mesém is jelent már meg pályázatra beküldött művekből összeállított kötetben, talán megpróbálom ezt a novellapályázatot is. Csak legyen rá ötletem! A téma és az első egy-két mondat a legnehezebb, a többi már jön magától! 🙂

 

Hosszú hét, hosszú hétvége

Csak néhány apróság

Majdnem 2 hete nem adtam életjelt magamról. Ami azt illeti, túl sok élet nincs is bennem mostanában. Nem vagyok sem beteg, sem rosszkedvű, nincs baj sem testileg, sem lelkileg, de mostanában csendesebb az életem. Persze vannak néha társasági programjaim, ahol jól érzem magam, és vannak elfoglaltságaim minden napra, részben elintézni valók, részben más. De a rutin dolgokon kívül alig történik valami… A tél bezzeg éppen most erősödött meg. (Nem saját gondolat, talán Facebookon láttam vagy egy csoportban vagy egy ismerősömnél: olyan, mint egy ökölvívó, aki az utolsó menetre tartogatja a kiütést.)

Másfél hete, 11-én vasárnap még ilyeneket láttam:

Ma meg reggel 6:45-kor az ablakomból:

Photo10031

Majd 7:28-kor a lépcsőház ablakából:

Photo10032

Persze ma a munkahelyemen is hólapátolással kezdtem! 😀 És ahogy ellapátoltam, megint hullott annyi, hogy lapátolni kelljen… És még én vágyom Szélmalomharc nevű társasjátékra! 😀 (Meg kellene már nyerni tombolán, de előbb ki kellene próbálni valamelyik Társasjáték Délutánon. De kivel? Fogalmam sincs, ki a fejlesztő. És egyáltalán játékmester-e az egyesületben, vagy csak betévedt a kiadóhoz [az egyesület elnökének cégéhez], hogy adják ki a játékát? És ha nem játékmester az illető, akkor ki tudja ezt betanítani? Talán ha játszom vele, akkor meg is nyerem! 😀 Amióta kiadták, tavaly ősszel, azóta talán nem is nyertem semmit… 😦 De ha játszom vele, és annyira jó lesz, akkor talán megszerzem majd akkor is, ha nem nyerem meg. 🙂 )

Mostanában itthon vagyok a legtöbbet, elvagyok a könyvtári könyveimmel, egy rejtvényújsággal meg a Facebookkal. De azért járok néha társaságba is, főleg társasjátékra. Amióta egy kicsit ráijesztettem a társaságra, azóta működik a kis szerdai csapatunk! 🙂 Februárban eddig egy alkalom sem maradt el! 🙂 2 hete sokan voltunk, 6-an, és jót játszottunk. 🙂 A múlt héten csak 3-an jöttünk össze, de a Scrabble meg egy Smallworld nevű játék jól elszórakoztatott minket. 🙂 És úgy néz ki, holnap is megyünk játszani, de most egy másik társaság szervezésében. 🙂 (Nem a kis szerdai csapatunk szervezi a holnapi eseményt, de nem is az egyesület, hanem egy közösségi tér, akiknek az a céljuk, hogy értelmes időtöltést biztosítsanak a fiataloknak.)

És persze voltam 10-én szombaton a nagy társasjátékon is… 🙂 A beléptetésnél már másodszor leptek meg. Januárban és februárban is olyan amatőrök voltak ott, akik még a törzsjátékosokat sem ismerik… Én eddig mindig ott voltam, mégis mindkétszer megkérdezték, hogy ki vagyok, és voltam-e már játszani. :O (Decemberben még az egyesület elnöke volt a beléptetőember, ahogy addig mindig, és ez jó volt. Ő ismer minden visszatérő játékost, soha nem volt fennakadás, és emeli is a rendezvény színvonalát, ha személyesen az elnök fogadja a vendégeket…)

De ettől a kis apróságtól eltekintve nagyon jó volt megint a rendezvény. 🙂 Ahogy az előző bejegyzésemben is leírtam, jelentkeztem hosszú játékra. A Mars terraformálása. Abban élőben is szívesen részt vennék! 🙂 Először játszottam ezzel a játékkal, és megnyertem. 🙂 Először regisztráltam hosszú játékra, és nem is volt egyszerű, mert új Facebook profilt is kellett gyártanom miatta (szerencsére a rendezvényen ezt senki nem tette szóvá), de megérte. Nem tudom, hogy minden hónapban feliratkozom-e ilyen játékra, ez majd attól függ, mit játszunk, de még néhányszor jelentkezem, az biztos! 🙂 (Most már olyan Facebook profilom is van hozzá, amelyikkel nem vagyok letiltva a társasjáték egyesület oldaláról, de azért az eredeti profilommal is jó lenne feloldani a tiltást, amit már akkor sem értettem, hogy ne kelljen trükközni… Majd ha eszébe jut az elnökségnek, akkor feloldják. 🙂 Vagy ha tudnám, kik vannak most az elnökségben, akkor beszélnék egy olyan emberrel, aki most benne van, de a kilépésemkor még nem volt benne, és így talán feloldódna a letiltásom. Olyannal nem beszélek, aki már a kilépésemkor is az elnökségben volt, mert gyanítom, hogy az akkori elnökségben mindenki tudott erről, hogy a kilépéssel együtt le is tiltottak, és senki sem tiltakozott… De egyelőre jó nekem az új profillal feliratkozni a hosszú játékokra, minden más célra meg a régi, fő profilomat használni. 🙂 )

De az élet nem csak játék és mese! 🙂 Ma is volt elintézni valóm, holnap is, családi ügyekben. Nem túl egyszerű és nem is túl kellemes ügyekben, de a mait sikeresen megoldottam, holnap meg társasjáték után intézkedem majd. Még szerencse, hogy ahová megyek, ott 20:00-ig van szerdán ügyfélszolgálat! 🙂

De azért néha hoz ajándékot is az élet… Nekem pl. ma egy postai küldeményt. Egy kis kék csomagot, feladó nélkül, a postaládámba bedobva. A csomagot felbontottam, csak utána jutott eszembe lefényképezni. (A benne lévő, tudtomon kívül megrendelt szürkésbarna alsónadrágot nem fényképezem le, még magában sem, magamon meg főleg nem, mert ez nem az a blog, de a csomagot megmutatom.)

Ez az a bizonyos csomag… Amelyikről az előző bejegyzésben írtam. Már most megjött! Igaz, nem olyan formában, mint ahogy számítottam rá. Lemondtam a megrendelést, amikor jött a levelem, de akkor már feladták, nem tudták visszafordítani, és ezt közölték is velem a múlt héten. De legalább a folytatását sikerült leállítani, mert ez úgy működik, hogy ha nem mondom le, akkor rendszeresen küldik a csomagokat. És nem 1190-ért, mint most ezt az 1 db mintapéldányt, hanem 3090-ért, egyszerre 2 db-ot. Ezt a részét sikerült leállítani, de a bemutató csomagot át kellett venni. Min lepődtem meg?

  1. Március 19-ei határidőt ígértek, de már most megjött. Ez egy kellemes meglepetés. 🙂
  2. Feladó nem volt a csomagon, ezért egy kicsit féltem is, hogy mi lehet benne…
  3. Svájci cég magyar ügyfélszolgálata rendeltette meg velem, de a csomag nem is magyar, nem is svájci, hanem német. Deutsche Post, Frankfurtból feladva. Ezért is volt nehéz rájönni, hogy ez az a bizonyos csomag.
  4. A csomagban volt egy postán befizetendő csekk. Eredetileg úgy volt, hogy utánvétes lesz, a postásnak fizetek, és jogom van nem átvenni, de végül úgy küldték, hogy a postás a postaládába dobta be, és benne volt a csekk. Mi lenne, ha nem fizetném be, de hordanám az alsónadrágot? Lehúznák rólam? (Persze van bennem annyi becsület, hogy fizetek, ha már megkaptam, de nem mindenki ilyen…)

De majd hamarosan kipróbálom az új alsónadrágomat, talán már holnap… 🙂 Biztos jó lesz benne havat lapátolni a munkahelyemen! 😀 A mai hó napközben már egy kicsit olvadt, még akkor is, amikor hazafelé mentem (és mindenhol szánkózó, hógolyózó, hóembert építő, boldog gyerekeket láttam). Csak rá ne fagyjon éjjel! Akkor majd jeget is törhetek… Egy kicsit későn jött ez a nagy havazás, de február 24., szombat időjós nap lesz. Jégtörő Mátyás napja: ha talál jeget, elolvasztja, ha nem talál, akkor csinál. És most találni fog, mert havazás lesz csütörtökig, aztán meg szibériai eredetű hideg levegő jön Magyarországra. Így, ha beválik ez a népi mondás, a jövő héten már talán jobb idő lesz, nem tart már sokáig a tél. Ezt jósolták 2-án a medvék is, elég borús idő volt aznap, nem látta meg a medve az árnyékát. 🙂 És jövő csütörtökön már itt lesz a március, a tavasz első hónapja. 🙂 Előtte remélem, hogy a kis szerdai csapatommal elbúcsúztatjuk a telet 28-án szerdán este, aztán 3-án szombaton meg jöhet egy új társasjáték délután! 🙂

Csak néhány apróság

Apró zavarok és bizonytalanságok

Mostanában semmi nem történik velem. Semmi nagy dolog, akár jó, akár rossz. De azért zajlik az élet körülöttem, és minden bizonytalan, mint az időjárás.

Hétvégén is érdekesen alakultak a dolgok, szombaton még hó volt, vasárnapra már elolvadt.

Photo10023

Tegnap megint havazott, és kezdett olvadozni, ezért azt gondoltam, ma reggelre jég lesz. De szerencsére éjjel nem fagyott rá, nem lett jég. De még ma is maradt a tegnapi hóból. Ez tegnap reggeli kép (kicsit párás volt az ablak, pedig próbáltam letörölni):

Photo10024

De ma már virágzó fát is láttam, amikor mentem a könyvtárba. A nagy lépcső felől mentem le, és még egy kicsit tovább is mentem, mert a másik oldali bejáratnál, a sorompó közelében megláttam ezt, és le akartam fényképezni:

Photo10026

Messziről még azt hittem, valami tavalyról megmaradt termés, de megfogott a színe, ezért közelebb mentem, és megláttam, hogy virág. 🙂 De ilyen enyhe január után nem is csoda, hogy már februárban virágoznak a növények. 🙂

Látszik, hogy mennyire bizonytalan mostanában a természet és az időjárás… De nem csak a természet, hanem körülöttem a dolgok is. Lássuk, mi a bizonytalan, és milyen kellemes és kellemetlen meglepetések értek mostanában!

  • November 6-án halt meg az apám, és 3 hónapja nem tudunk semmit a hagyatékról. Nincs sok örökség, nem arra vágyom, hanem egy egyértelmű döntésre, tiszta, biztos helyzetre és az ügy lezárására. 3 hónap után ez már elvárható lenne…
  • Még kb. 1 hónapig tart a határozott idejű munkaszerződésem, és fogalmam sincs, hogy hosszabbítanak-e… Adjak fel álláskereső hirdetést vagy ne? Ameddig nem tudom, mi van, addig talán nem érdemes. De ha megtudok valamit, akkor aszerint járok el. Ha maradhatok, maradok. Ha nem maradhatok, feladok hirdetést. Érdemes minél hamarabb, néhány héttel a szerződés lejárta előtt, hogy legyen új munkám, mire távozom a régi helyről. De ha feladok álláskereső hirdetést, akkor milyet adjak fel? Nekem való-e még a környezetmérnöki pálya? Hogy lehet ezt könnyen, gyorsan, tárgyilagosan eldönteni? Van-e erre valamilyen általános módszer?
    • Ha nekem való, akkor olyan állásokat keresek. És remélem, hogy találok. Ebben az esetben viszont hiba volt a nyári döntésem (diploma visszaadás, végzettségen kívüli elhelyezkedés).
    • Ha nem nekem való, akkor a nyári döntésem, a diploma visszaadás valóban az életem legjobb döntése volt, ahogy akkor gondoltam. Ebben az esetben nem pályázom “zöld” állásokra, hanem a munkaügyi hivatal álláslistáját böngészem úgy, ahogy a mostani munkahelyemet is találtam.
  • De azt hiszem, könnyen eldöntöm, hogy nekem való-e a környezetmérnökség. Ha kell állást keresnem, akkor megpályázom azt, amit egy ismerős küldött Facebook üzenetben. Ha felvesznek, akkor nekem való a környezetmérnökség, ha nem vesznek fel, akkor nem nekem való.
  • Történt velem egy érdekes eset is mostanában. Nem családi és nem munkaügy. Hanem telefonon megrendeltettek velem egy készlet alsónadrágot. Mondta a hölgy a szöveget, erre csakis érdeklődve, bátorításként mondtam, hogy jól hangzik, de nem utaltam arra, hogy megrendelném. Erre felvette az adataimat, mintha megrendeltem volna, és a héten jött egy levél arról, hogy megrendeltem az alsónadrágokat. De volt elérhetőség a levélben, ahol lemondhattam ezt a rendelést, és gyorsan le is mondtam. De elég erőszakos és kissé becsapós ez a módszer, hogy a legkisebb érdeklődést is egyből megrendelésnek veszik.
  • Ma meg levelet kaptam a miniszterelnöktől! Egy normális országban ez nagy szó lenne, de itt, Magyarországon a kormány kéretlenül is küldözget leveleket minden nagykorú személynek az országban. Nem tudom, mi a spam postai megfelelője, de ez az! És teljesen mindegy, hogy egyetértek-e azzal a bizonyos törvénnyel, amiről értesítettek, vagy nem (ebben a blogban nem formálok politikai véleményt), de a törvények közzétételének a helye nem egy körlevél az egész országnak, hanem a Magyar Közlöny. Majd ott elolvassa, aki akarja, vagy akinek szüksége van rá! És bele sem merek gondolni, hogy a kb. 8 millió A4-es laphoz + a borítékokhoz hány fát kellett kivágni…
  • De mindenféle miniszterelnöki levelek nélkül is rendben vannak az emberi kapcsolataim, élek társasági életet… A héten pl. 3 társasjátékos rendezvényen is voltam vagy leszek (kedden és szerdán voltam és szombaton is leszek), ma meg könyvtárban jártam, ami mindig egy külön program. Előbb megnéztem a földszinten a kiállítást, majd felmentem a 2. emeletre könyveket válogatni (találtam is 6-ot, amiket elolvasnék), aztán le a földszinti könyves asztalhoz (ott most nem érdekelt igazán egyik sem, de már előfordult, hogy onnan vagy a mellette lévő polcról választottam könyvet), majd az újságos részre mentem, ahol most csak a címlapokat nézem, de ha van olyan, ami érdekel, akkor elolvasom. Ez mindig így zajlik nálam…
  • De a 3 társasjátékos rendezvényről is van mit mesélni… Kedden játszottam egy Lájkvadász nevű, internetes biztonsággal kapcsolatos játékkal egy közösségi térben. De játékostárs hiányában csak a közösségi tér egyik fiatal munkatársával tudtam játszani. Persze így is jó volt, rokonszenves játékostárs, még akkor is, ha nehezen lehetett rávenni a játékra, de jó lett volna többen lenni.
  • Szerdán a szokásos játék végre összejött. 2-szer egymás után elmaradt, és előtte is elég ritkán volt. December 13, január 17, február 7. Ez volt az utolsó 3 alkalom, pedig elvileg hetente van játék. De kevesen vagyunk, nem mindenki ér rá mindig, ami teljesen érthető, csak így elmarad, ha 1-2 ember nem jön. De most 6-an voltunk, ami nálunk már soknak számít. Ennek nagyon örültem, és remélem, hogy a jövő héten is sokan leszünk. Készülök majd sokszemélyes játékkal is.
  • Szombaton az egyesület havi társasjátéka lesz, kivételesen a hónap második szombatján, nem az elsőn. Jelentkeztem az egyik hosszú játékra is, de nem volt egyszerű. Külön Facebook profilt kellett alkotnom hozzá. Persze ott is csak a saját, valós adataim vannak, csak a fő profilomhoz képest más e-mail címmel (de az is működő, saját e-mail cím), és más fényképpel, de az is rólam készült. És miért kellett külön profil? Mert 2016. szeptember 7-étől, a kilépésem napjától le vagyok tiltva az egyesület Facebook oldaláról. Amúgy nem értem, miért, mert azon az oldalon elég sok olyan ember is van, akik soha nem voltak tagok az egyesületben, tehát nem kellene ennek összefüggenie, de mégis összefügg. Pedig önként léptem ki az egyesületből, nem zártak ki. Ha kizártak volna, akkor még érteném, hogy ez is a büntetés része, de így nem értem… De mivel az oldal nyilvános, ez nem azt jelenti, hogy nem látom, csak annyit jelent, hogy nem tudok velük kommunikálni. Tudok eseményre jelentkezni, embereket meghívni, az oldalról bejegyzéseket és eseményeket megosztani, de nem tudok bejegyzést kedvelni, és a szavazásokon részt venni. De a hosszabb játékokra külön kell jelentkezni. Nem elég csak megnyomni az eseménynél az “ott leszek” gombot, hanem külön meg vannak hirdetve ezek a játékok. Vagy csak egy ilyen játék van, és hozzászólásban lehet jelentkezni, vagy több is van, és szavazást hirdetnek, hogy ki melyikre menne. Én viszont a letiltás miatt sem hozzászólni, sem szavazni nem tudok, így eddig nem tudtam hosszú játékra jelentkezni. De eddig nem is zavart igazán, mert nem vonzott egyik sem. De ebben a hónapban találtam egyet, amivel az ott közölt leírás alapján szívesen játszanék. És arra gondoltam, hogy valaki szavazhatna a nevemben, aki  nincs letiltva. De mivel erre nem volt jelentkező, megoldottam én egyedül, szavaztam a saját nevemben, egy még nem letiltott profillal. Remélem, rögzítik a jelentkezésemet. az egyesület még semmit nem reagált. A legjobb persze az lenne, ha megszüntetnék a letiltást, de azt nekik kellene kezdeményezni…

Így telnek mostanában a napjaim, kisebb kellemes és kellemetlen meglepetésekkel, bizonytalanságokkal a hagyaték, a munkahelyem, a szerdai létszám és a szombati esemény körül, de azért jól érzem magam. Mindig van mit csinálni a munkahelyen és azon kívül is, mindennap történik velem valami jó, és talán ezek a dolgok is rendeződnek majd…

Apró zavarok és bizonytalanságok