Virágos kőris és csörgőfa

Látszik, hogy környezetmérnök vagyok, mert minden természettudományos témába belekontárkodom, a meteorológiától a növénytanig. 😀

Tegnap valakinél láttam egy kérdést Facebookon, hogy mi az a sárga virágú fa, ami most mindenhol virágzik. Egyből válaszoltam, hogy virágos kőris, pedig nem. Csörgőfa. A zavart az okozta, hogy még a környezetmérnök-képzésben is kevés volt ez a téma, a nálunk élő fajok felismerése, ezért csak innen-onnan összeszedett információkból tudom a fák nevét. Ezt a 2 fát pl. a lakótelepi Berkenye tanösvényről. És a tanösvény 4. állomása felé vezető úton, a Batthyány utcában egymás mellett van a két fa (a berkenyesorral szemben). Emlékeztem rá, hogy a Batthyány utcában láttam virágos kőrist fajneves táblával, meg ilyen sárga virágút is, ugyancsak fajneves táblával, ezért összekapcsoltam a kettőt. De aztán gyanús lett, hogy a virágos kőris virágait mindenhol sárgásfehérnek vagy krémszínűnek írják le, nem sárgának, ezért elmentem a tanösvénynek arra a szakaszára (most nem jártam végig az egészet), és megnéztem ezeket a fákat. És kiderült, hogy ez a sárga virágú a csörgőfa.

Amúgy rendszertanilag, származásilag semmi közük egymáshoz (és az akáchoz sem, aminek a levelére az eredeti kérdező szerint is kicsit hasonlít mindkét faj levele).

  • A Wikipédia szerint a virágos kőris dél-európai növény, Magyarországon van az elterjedésének északi határa, és a valódi kétszikűeken belül az ajakosvirágúak rendjébe, az olajfafélék családjába, és a kőris nemzetségbe tartozik.
  • A bugás csörgőfáról viszont azt írja ugyanez a lexikon, hogy Kelet-Ázsiából származik, Kínában és Koreában őshonos, és a valódi kétszikűeken belül (ez a közös benne és a virágos kőrisben) a szappanfavirágúak rendjébe, a szappanfafélék családjába és a csörgőfa nemzetségbe tartozik.
  • (Ha valakit érdekel, az akác is csak annyiban hasonlít rájuk, hogy kétszikű. A fehér akác nem dél-európai és nem ázsiai, hanem észak-amerikai faj, és a valódi kétszikűeken belül a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába és az akác nemzetségbe tartozik.)

Most nézzünk néhány saját, mai képet a csörgőfáról és a virágos kőrisről!

Virágos kőris a Batthyány utcában (a tanösvény 3. és 4 állomás között, a 4. táblához közelebb).

Csörgőfák a Batthyány utcában (próbáltam elkapni a szélben lengedező ágakat, leveleket, virágokat és terméseket a képen, de nem mindig sikerült).

Csörgőfák a Haszkovó utca 12. mellett, a tanösvény 4. és 5. állomása között, az 5. állomáshoz közelebb. Egyiken már termés is van, és látszik, hogy miért hívják csörgőfának. Ezek a termések csörgő alakúak, és ősszel, amikor már a termés megérik, megszárad, akkor csörög, zörög benne a sok mag.

További csörgőfák a lakótelepről, de már nem a tanösvényről

Ezek viszont már virágos kőrisek a Haszkovó utca 31. és 33. között (ez a terület sem a tanösvény része).

És még néhány csörgőfa a környékről, nem a tanösvényről.

Remélem, hogy most már én is megjegyzem, hogy melyik fa melyik és nem keverem össze ezt a két fajt egymással. És a kérdés második felére válaszolva: a Wikipédiában egyik fajról sem írják, hogy allergén lenne, ezért valószínűleg nem azok.

Virágos kőris és csörgőfa

A nap bloggere voltam (már megint)

Ritkaság az a blogomban, amikor ilyen sok bejegyzésem van. Tegnapelőtt is, tegnap is, és ma is 🙂 Ma csak azért, mert tegnap a nap bloggere voltam. És mivel én szinte mindig kérdezek a nap bloggerétől, most jó sok kérdést kaptam! 😀 Egyszer már voltam a nap bloggere, ez már a játék második fordulója és én megint beneveztem. Főleg azért, hogy jogosan kérdezhessek másoktól, ne legyen egyoldalú, hogy csak én kérdezek, de kérdésekre válaszolni is szeretek. 🙂 Mindig izgalmas, hogy mit kérdeznek tőlem mások! 😀

Anett: Van olyan posztod amin gondolkoztál, hogy megoszd-e?

Nincs, de olyan volt, amiről tudtam, hogy  megosztó lesz, a januári kedvenc bloggeremről szóló cikkem. Aztán olyan is volt, amiről nem gondoltam volna még azt sem, hogy valaki végigolvassa, a 2016-os éves összefoglalóm, de volt aki elolvasta és még tiltakozott is ellene, amit róla írtam. Ezért az a bejegyzés most privát, csak én látom.

Izabella: Hova utaznál el legszívesebben, ahol még nem jártál? (Belföldön és külföldön is)

Nagyon jó kérdés, nem is tudnék egy helyet kiemelni, de egyszer majd szeretném bejárni az országot. Nem is biztos, hogy az ismert helyekre vágynék, inkább én fedezném fel magamnak a látványosságokat. Hová mennék? Talán végigmenni egyben a kéktúrán? Nem tudom. De van egy álmom, csak nem tudom, hol van az a hely. Gyerekkoromban az egyik régi lakásunkban 1985-86-ban volt egy pálmafás kép a falra ragasztva. Szerintem karibi táj lehetett. Azt a képet megnézném élőben, hol készült. 🙂 Meg talán arra a szigetre, amivel Szlovéniát szokták reklámozni (talán Bled vagy ilyesmi a neve).

Beatrix: Ha megkaphatnád álmaid állását, mi lenne az?

Egy környezetvédelmi cég vezetője, vagy ilyesmi. Talán még környezetvédelmi miniszter is, ha lenne még olyan… Az a lényeg, hogy közöm legyen a környezetvédelemhez, először bármilyen alacsony szinten, aztán 10 éven belül én legyek a munkahelyem első számú környezetvédelmi felelőse. Környezetvédelmi szakmai vonalon ne legyen nálam magasabban senki! Amúgy volt már ilyen egy Felsőfokon nevű szakmai blogmagazinban, ahol a környezetvédelmi bloggercsapatot vezettem, csak az nem járt jövedelemmel.

Szilvia: Miről írsz a legszívesebben, melyik a kedvenc témád?

Szakmai blogban a kedvenc témám “Mit tehet egy hétköznapi ember a környezetért?”. Természetesen a szakemberek munkájára is szükség van, de ha az átlagember környezettudatos, az sokkal többet jelent, mégis alig beszélünk erről, még a környezetmérnöki szakon is alig tanítják ezt a témát. Személyes blogban pedig talán a veszprémi és Veszprém környéki kirándulásaimat bemutató hosszabb bejegyzések, mert így megmutathatom, hogy milyen szép helyen élek, és hogy nem kell messze utazni a természeti szépségekért, mindenki felfedezheti a saját lakóhelyén is.

Judy: Foglalkozol-e még az irodalommal? Vannak mostanában új verseid, vagy teljesen a bloggerlétbe vetetted magad?

Hobbi szinten néha még írogatok verseket, de nem jelennek meg sehol, legfeljebb egyes Facebook csoportokban. De elég ritkán teszek ilyet. Viszont ebben a bejegyzésben találhatsz egy saját verset.

Eszter: Ha saját társasjátékot terveznél, milyen témában gondolkodnál?

Nem tudom, mert elsőre azt mondanám, hogy környezetvédelmi társasjáték, de azt nem lehet. Mert ha társasjátékot terveznék, akkor elég kézenfekvő, hogy ki adná ki, és ő is tervez ilyen témájú társasjátékot. Már évek óta függőben van neki, de előbb-utóbb megjelenik. A Facebook borítóképemen láthatod, ahogy 2012-ben teszteltük azt a játékot. A fejlesztő a kép jobb alsó sarkában van.

Emlékszel arra hogy mikor kezdett el ennyire foglalkoztatni a természet, a környezetvédelem?

Az után, hogy beiratkoztam a környezetmérnöki szakra, és éreztem, hogy igen, ezt kerestem, ez való nekem! 😀 Amúgy elég nehezen döntöttem el, hogy milyen szakot választok az egyetemen. Itt megtalálhatod a történetet az álláskeresői honlapomon.

Milyen túraútvonalakon kirándulnál szívesen hazánkban?

Talán a kéktúrán egyben végig. De amúgy jobban szeretem, ha egy nap alatt meg tudok fordulni gyalog, mert akkor nem gond, hol aludjak.

Melyik városba költöznél ha úgy alakulna ahogyan régen várod?

Budapest kivételével bármely magyar településre. Talán Szentendrére, ahol sokat nyaraltam gyerekkoromban, vagy Sopronba, ahol születtem 1980-ban, de amióta elköltöztünk, 1981-ben vagy 82-ben, azóta nem jártam ott.

Van elképzelésed arról hogy vajon hogyan alakulna most az életed, ha évekkel ezelőtt nem csalódsz akkorát a szerelem fogalmában?

Párkapcsolatom még most sem lenne, mert annak a költözés is feltétele, de talán nem tiltakoznék annyira a szerelem ellen…

Mi a mai napi kincsed?

Az, hogy válaszolhattam a kérdéseidre. 🙂

Judit: Gyerekkorodban írtál naplót ?

Nem írtam, akkor még ez nem jutott eszembe. És különben sem lehetett volna eldugni a család elől. Az interneten könnyebb elrejtőzni…

Dorina: Gondoltál már rá, hogy aktfotókat készíts? pl egy magazinnak, mint a Playboy?

Erre még nem gondoltam. Talán ez az egyetlen fényképezős műfaj, ami magamtól soha nem jutott volna eszembe! 😀 Amúgy érdekes a kérdésed. Volt közöd valaha ehhez a témához? (Készült rólad ilyesmi, vagy készítettél másokról?)

Anami: Mi a legnagyobb terved, amit igazán el szeretnél érni ebben az évben?

Munkahelyet találni végre.

Manuéla: Melyik a kedvenc bejegyzésed?  🙂

Talán ez, az ötlet miatt. Szerintem másnak nem jut eszébe ilyen. Az ideiekből meg talán ez.

Eszter: Kitől tudod legkönnyebben elfogadni a negatív kritikát?

A blogban vagy az életben? A blogban mindenkitől elfogadom, aztán vagy hallgatok rá, vagy nem, de mindenképpen átgondolom a dolgot. Az életben vannak olyan emberek, akiktől el sem fogadom, mert tudom róluk, hogy vagy gyakran tévednek, vagy az érdekeik ellentétesek az enyémmel. Negatív kritikát az életben nagyon kevés embertől fogadok el, általában azoktól, akikről tudom, hogy semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz a témához, amit kritizálnak, és ritkán tévednek. Az ilyen emberekre érdemes hallgatni.

Mi alapján választatsz helyszínt?

Általában teljesen véletlenszerűen, néha nem is a helyszín a lényeg, hanem egy téma, mint pl. ebben a bejegyzésben, máskor csak meglátok valami szépet vagy érdekeset hirtelen, de van olyan, hogy teljesen más céllal megyek valahová, pl. mert van valami dolgom, és út közben fényképezek. Ez változó.

Melyik volt a legcsodásabb, leghangulatosabb, legvarázslatosabb hely, pillanat, amit fotóztál?

Veszprém környékén talán az a pici kis tó és környéke a sok fával, egyik oldalon erdővel, sziklákkal, a másik oldalon parkkal, amit a tegnapelőtti hosszú bejegyzésemben is fényképeztem, máshol meg talán egy hosszabb egész napos kirándulás helyszíne, de ezek inkább azok, amik hirtelen eszembe jutottak, mert nem lehet igazán megmondani, hogy szebb-e az egyik hely, mint a másik. 🙂

Hová költöznél, ha bárhol élhetnél?

Talán erre a szigetre. (Kivételesen nem saját kép, még nem voltam ott.)

https://i1.wp.com/www.bekatutaj.net/images/bekatutaj/Szlovenia/04%20bledito%204.jpg

Vivien: (Nem vagyok benne biztos, hogy a Judit Vivien keresztnevek közül melyiket használod, de mivel a blogban Vivnek nevezed magad, ezt választottam.) Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy ideális?

Valami olyasmi, amibe még én sem tudok belekötni! 😀 Mindenképpen valami pozitív és állandó dolog. Ha azt kellene megmondanom, mikor lenne ideális az életem, akkor lenne egy jól fizető, stabil munkahelyem, amiből megélnék, és tehetnék valamit a környezetért, egyedül élnék, és minél több időm maradna a természetben lenni, fényképezni, blogot írni, könyvtári könyveket olvasni, és társasjátékozni. 🙂

Adrienn: Mi az, amivel kapcsolatban a legnehezebb pozitívnak lenned?

Talán az álláskereséssel kapcsolatban. Szeretnék találni, de már nem szeretnék keresni. Persze tudom, hogy anélkül nem megy. De majd előbb-utóbb találok valamit 🙂

Eszter még egyszer: Már akartam kérdezni, hogy melyiket szereted jobban, ha a Facebookon szólnak hozzá a bejegyzésedhez, vagy ha a blogon?

Mindkettő másért jó. A Facebookon jobban tudok beszélgetni a blogomról, az itteni hozzászólásokból viszont jobban látszik, hogy mások is olvassák a blogomat, nem csak én. Tehát legyen mindkettőből minél több, és aki olvassa a blogomat, az szóljon is hozzá, akár itt, akár a Facebookon! 😀

Ildikó: Tényleg tetszik minden hozzászólás amit likeolsz? Miért érzed, hogy likeolnod kell szinte minden hozzászólást?

Azért én sem likeolok mindent, de tényleg többet, mint amennyit nem. Amúgy amire rákattintok, az mindig tetszik. Lehet, hogy nem az egész hozzászólás tetszik, hanem csak 10 mondatból 1, de az az 1 megérdemli a pozitív visszajelzést. Aztán a negatívat meg majd hozzászólásban fejtem ki a többi 9 mondatról. 😀

Gondoltál már arra, hogy képezd magad, mint fotós és magasabb szintre lépj?

Nem. Azért nem, mert egy ilyen képzés pénzbe kerülne. Fizetős tanfolyamra beiratkozni viszont csak akkor érné meg, ha ezzel foglalkoznék utána pénzért. De ha pénzért fényképeznék, akkor elveszne az, amiért én ezt csinálom, a spontán élmények öröme, hogy megmutassam másoknak is a saját élményeimet.

Mi volt az, ami alapján eldöntötted, hogy nem kedveled a pszichológusokat?

A pszichológusokat a saját személyes rossz tapasztalataim miatt nem kedvelem, eddig soha nem magamtól mentem hozzájuk, és mindig ártottak nekem. Gyakran tévedtek is, és mindig volt valamilyen érdek a hibás döntéseik mögött.Amúgy a pszichopatás cikkben leírt 2 eset csak egy része a tapasztalataimnak, majd egyszer személyesen megbeszéljük, mert ezt órákig tartana kifejteni, de egyszer Facebookon egy cikk alatt az összes többi esetet is részleteztem, több hozzászóláson keresztül. Ezt a hozzászólásomat és az összes alatta lévő beszélgetést ajánlom, hátha abból mindent megtudsz…

Mit gondolsz melyik értékesebb a magas IQ vagy a magas EQ? Észrevettem, hogy vannak emberek, akik kifejezetten magas IQ-val rendelkeznek, de az empátiás készségük alacsonyabb az átlagnál, szerinted ez miért van?

Nem tudom, hogy a magas IQ vagy a magas EQ értékesebb-e, szerintem önmagában egy-egy tulajdonság nem érték. A magas IQ legalábbis biztos nem, mert az nem mond semmit az ember személyiségéről. Voltam Mensa-tag, ott sincsenek jobb emberek, mint máshol. Pontosabban ott is vannak jó és rossz emberek, mint akárhol máshol, de az átlag nem tér el a Mensán kívüli átlagtól. A magas IQ néha jó, ha valamin gondolkodni kell, de más haszna nincs, és nem tesz senkit jobb vagy rosszabb emberré. Az EQ fogalma egyrészt jóval kevésbé körülhatárolható, még a neve is ellentmondást tartalmaz: “érzelmi intelligencia”, mert az intelligencia éppen a tudatos, érzelemmentes problémamegoldás képessége, másrészt elég keveset tudok róla, ezért nem tudom megmondani, hogy értékes-e, hogy mire jó, és hogy jobb vagy rosszabb ember lesz-e tőle valaki. De szerintem az IQ és az empátia egymástól függetlenek, tehát mind a 4 kategória létezik: magas IQ magas empátiával, magas IQ alacsony empátiával, alacsony IQ magas empátiával, és alacsony IQ alacsony empátiával. Tehát azért vannak magas IQ-jú emberek alacsony empátiával, mert az IQ és az empátia független egymástól. És hogy egy-egy ember mitől olyan, amilyen, és mitől magas vagy alacsony az empátiája, arra mindig az ő saját élettörténete ad választ.

Mit gondolsz a mai bloggervilágról? Ki az az Öt blogger, akit leggyakrabban olvasol?

A mai bloggervilággal nincs igazán nagy baj, a mi kis bloggerközösségünk is összetart (pedig nem is olyan kicsi). Ha baj van a bloggervilággal, akkor az emberekkel van baj. Ha sok negatív tartalmű, alacsony színvonalú vagy értelmetlen bejegyzés vagy hozzászólás születik, az nem a blog, mint műfaj(?), hírcsatorna(?), reklám- és önreklámfelület(?) hibája, hanem az embereké, akik írják és olvassák. A blog egyébként egy hasznos felület arra, hogy bármilyen gondolatunkat kiadjuk magunkból, és annak mutassuk meg, akinek akarjuk, olyan mértékben, amennyire akarjuk. Persze vannak erre más módszerek is, akár személyes beszélgetésben is megvan ennek a módja, de minél többféle önkifejezési lehetőségünk van, annál jobb. 🙂 Kiket olvasok leggyakrabban? Ez mindig változó. Most talán ha meg kellene neveznem azt az ötöt, akkor egyre inkább köztük lennél. A másik 4 talán Eszter, Réka (főleg a napi hab és a keddi kilenc rovatok), SzívrohamGyár (ahol már több vendég cikkem is megjelent), és egy barátom, akit most nem neveznék meg, mert ő sem nevezi meg magát a blogjában, de linkelem a blogot.

Mit gondolsz a feminizmusról? A nők elleni erőszakról ma Magyarországon?

A feminizmust csak felületesen ismerem, de a női egyenjogúság egy teljesen jogos törekvés és jobb lenne tőle a világ. A nők elleni erőszakról azt gondolom, hogy én nem lennék rá képes sem nemi erőszak, sem testi sértés (verés), sem szóbeli bántalmazás formájában, és nagyon szeretném, ha más sem lenne képes rá. Jobban hiszek a problémák megbeszélésében, vagy ha nem megy, akkor a kapcsolat békés, de végleges megszakításában. Olyasmihez viszont nem értek, ha ez érdekel, hogy több vagy kevesebb-e a nők elleni erőszak, mint 10, 20, 50, 100 éve, változtak-e a módszerek, stb, erről inkább a rendőrségen lehetnek statisztikák.

Mariann: Miért kezdtél el blogolni, mi indított el? Nem tudom ezt kérdezték-e már.

Nem volt konkrét kiváltó ok, csak láttam annak idején egy közösségi oldalon, hogy másoknak van, mert ott említették, és gondoltam, nekem is lesz. 😀 Az a közösségi oldal (KlubD – Diplomások Klubja) amúgy már megszűnt, de a bloggerkedést azóta is művelem. 😀

Randiztál-e már, mit gondolsz a netes randizásról?

Még nem, de ezzel tudatosan várok is addig, ameddig nincs pénzem elköltözni a családtól, mert nem szeretnék bonyodalmat. A költözés a diplomaosztó (2004) óta CSAK pénzkérdés. A szerelemben ugyan nem hiszek, de kíváncsiságból kipróbálnám, milyen az, ha van valakim. De összeköltözés, házasság és gyerek kizárva, szerintem az ilyen kötöttségek csak ártanak egy kapcsolatnak, mert könnyebb megunni egymást. A netes randizásról azt gondolom, hogy jobban lehet rejtőzködni, nem annyira biztos, hogy ki a másik, mint élőben, de az első személyes találkozásnál úgyis minden kiderül. Ha pl. valaki fordítva írta be az életkorát és nem 29 éves, hanem 92, azt rögtön látom. 😀 Ezért a neten is érdemes őszintének lenni!

Erika kérdése nem publikus, viszont válaszolok rá.

Valószínűleg igen, de ezzel tudatosan várok, amíg nem sikerül elköltözni a családtól. Addig nem teszek ilyet, mert nem szeretnék bonyodalmakat.

Gabriella: Van olyan idézet, mely leírja az életed? Mi a mottód?

Egyből 3 ilyen idézet is eszembe jut, viszont egyiknek sem tudom a pontos forrását. az utolsó állítólag indián mondás.

“Nagyon kell vigyáznom magamra, mert belőlem csak egy van. Mások többen vannak, ők könnyebben pótolhatók.”

“Bocsánat, hogy élek. Többet nem fordul elő.”

Ha majd kivágtátok az összes fát, kifogtátok az utolsó halat és megmérgeztétek az összes folyót, rá fogtok jönni, hogy a pénz nem ehető.

Köszönöm a kérdéseket mindenkinek. Remélem mindenre tudtam válaszolni, de ha van még kérdésetek, tegyétek fel bátran! 🙂

A nap bloggere voltam (már megint)

Válaszok mindenkinek

Tegnap, november 8-án vasárnap a nap bloggere lettem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportban. Mindenki kérdezhetett tőlem, jöttek is kérdések bőven! 😀 Megvártam az összes kérdést, és mivel ma van egy kis időm, válaszolok mindenkinek.

  • Mióta fotózol? Mi az amit a legjobban szeretsz lefényképezni?

Életem első fényképezős telefonját tavaly karácsonyra kaptam, és idén tavasszal kezdtem el fotózni vele. Szívesen fényképezek mindent, ami szép vagy érdekes, de leginkább a természetet.

  • Ki a kedvenc magyar fotósod? Ki a kedvenc külföldi fotósod?

Kedvenc magyar fotósom talán Sashegyi József, akit egy környezetvédelmi bloggerközösségben ismertem meg. Ő sem hivatásos fényképész, de nagyon tetszenek a képei. Amióta kiszállt a bloggercsapatból, azóta egyre kevésbé tartjuk a kapcsolatot, egyre kevésbé nézem a blogját, de még mindig ő a kedvenc és örülök, ha látom a képeit.

A külföldieket nem igazán ismerem, ezért kedvencet sem tudok mondani.

  • Miért pont ezt választottad URL címnek?

Miért élményképek, vagy miért WordPress? Az első fele egyszerűbb. Azért élményképek, mert a saját élményeimet örökítem meg képekben, hogy én is élményt nyújthassak másoknak. Az blogom első (rögzített) bejegyzésében többet is írtam erről. Gondoltam, illik a bemutatkozással és a motivációkkal kezdeni, és az oldalon rögzíteni, hogy mindenki lássa! 😀

És miért WordPress? Ez az első képes blogom, de előtte volt már 5 személyes blogom, az első talán 2008-ban indult. Szinte mind más szolgáltatónál volt. Az első kettőt törölnöm kellett, mert olyanok is olvasták, akikről írtam benne, és nem mindig tetszett nekik az őszinteségem. 😀 A 3. és 4. blogom kisebb magyar blogszolgáltatóknál volt, azok a szolgáltatóval együtt szűntek meg. 😦 Addig volt blogom, ameddig működött a szolgáltató… Az 5. személyes blogom azért szűnt meg, mert már tartalmatlannak éreztem a műfajt, a “leírom, mi történt velem, és ezen keresztül bemutatom a véleményem a világ dolgairól” típusú blogot, és valami többre, másra, színesebbre, élményszerűbbre vágytam. De mivel az a  blog WordPress volt, és megbízhatóan működött, maradtam a WordPressnél. 🙂

  • Milyen géppel fotózol?

Nincs semmilyen profi gépem, egyelőre csak egyszerű Nokia mobiltelefon kameráján át nézem a világot. Nem is okostelefon, a kamerán kívül csak alapfunkciós, de legalább sokáig él, és megbízhatóan működik, mert Nokia. 🙂

  • Használsz bármilyen fotószerkesztő programot?

Nem használok. Biztos használhatnék, és szerintem könnyen és gyorsan meg tudnám tanulni, de én inkább azt mutatom be, amit látok. És a szememben sincs Photoshop! 😀

  • Van-e helyszìnàlmod, amit nagyon szeretnél egyszer lefotòzni? Van-e kedvenc képed az eddigiek közül?

Különösebb helyszínálmom nincs, én mindenhol meglátom a szépet. 🙂 De szívesen fényképeznék valamilyen eldugott magyar tájon, ahol ritkán jár ember, akár erdőben, akár vízparton, akár sík vidéken. Kedvenc képem az eddigiek közül talán a Kilátásaim című bejegyzésben a 2. kép, ahol jobban látszik a kép jobb szélén az a pirosra színeződött fa, ami miatt az egész kilátást érdemes volt lefényképezni! 🙂

  • Mennyi képet készítesz míg úgy érzed , hogy pont tökéletes lett egy kép? Melyik napszak a legjobb fényképezéshez? És mit szeretsz a legjobban fényképezni?

Nem készítek túl sok képet egy témáról. Ha elkattintom a képet, mindig megnézem, milyen lett. Ha nem jó, készítek egy másodikat is. Ha az sem az igazi, akkor máskor, más napszakban visszatérek és akkor már sikerül.  🙂 A fényképezéshez napkeltétől napnyugtáig minden napszak jó nekem, csak az a lényeg, hogy ne legyen túl nagy különbség a napfényes és árnyékos helyek között, mert ha túl nagy a különbség,. akkor nem sikerül a kép. Persze erre is van egy trükköm: olyan helyre állok, ahol hasonlók a fényviszonyok, mint a lefényképezendő látvány körül, és onnan már biztosan sikerül a kép! 🙂 Leginkább természeti látványosságokat szeretek fényképezni, de néha egy-egy szép épület is megragadja a fantáziámat. És készítettem már képeket társasjátékokról és színes esernyőkről is! 😀

  • Van kedvenc fényképed ? Mièrt pont az ?

A kedvencemet már elárultam: a Kilátásaim című bejegyzésben a 2. kép. Azért az, mert élőben mindig láttam azt a piros fát a munkahelyem előtt, úgy gondoltam, hogy érdemes másnak is megmutatni, és azon a képen látszik a legjobban. 🙂

  • Milyen kötődésed van Veszprémhez? (Sok kép itt keszült 🙂 )

3 éves koromtól élek itt (1983-tól), természetes, hogy ezt a várost fényképezem! 🙂

  • Egyetlen mondatban összefoglalva, mit jelent neked a fényképezés?

Megőrizni és másoknak is megmutatni mindent, ami szép.

  • Egy nap hány képet szoktál elkattintani úgy átlagosan?

Ez nagyon változó. Van úgy, hogy egyet sem. Néha akár 500-at is. (Pl. amikor a veszprémi Berkenye tanösvényt fényképeztem a szakmai blognak, akkor 500-nál is több képet készítettem róla…) Április végén kezdtem, azóta összesen kb. 2100 képet készítettem. (Napi átlagban ez talán 10 képnek felel meg…)

  • El tudsz -e képzelni kooperációt egy nailart bloggal? Látod-e az ebben rejlő szinergiákat?

Nem tudom. Le tudnám fényképezni a színes körmöket, sőt, egyik-másik még biztosan tetszene is, de nagyon nem értek a köröm témához… 🙂 Talán egyszer kipróbálom majd…

  • A képeid és a blogod hatására, amivel a saját nézőpontodat mutatod másoknak, változott-e ez a saját nézőpontod, felfedeztél-e valamit, tanultál-e újat saját magadról?

A nézőpontom nem változott, továbbra is azt mutatom be, ami szép a világban és aminek örültem aznap, és ez szerintem tartósan így is marad. 🙂 De felfedeztem új dolgokat, pl. tudatosabban odafigyelek Veszprém szépségeire, mint eddig, és sokat tanultam már most a fényképezésről. Magamról csak annyit tudtam meg, hogy mennyire tudok örülni a kis dolgoknak is, és hogy tudok olyat mutatni, ami másnak is tetszik. 🙂

  • Mi inspirál, milyen pillanatokban látod meg a fotózási lehetőséget?

Jó kérdés. Jó lenne, ha ez olyan tudatos lenne, hogy szavakban is meg tudjam fogalmazni… 😀 (Pedig többé-kevésbé a szavak embere is vagyok, főleg szakmai cikkek és saját versek formájában…) Általában igyekszem az egyedi dolgokat és a vissza nem térő pillanatokat megörökíteni. De legtöbbször ösztönösen, ötletszerűen fényképezgetek, még akkor is, ha később ez a blogban témák köré rendeződik.

  • Szerinted mi a kezdő fotósok legnagyobb hibája?

Talán az, hogy nem mernek próbálkozni. Én próbálkozom, és aztán kiválogatom, ami jól sikerült. Általában már ott, helyben is egyből meglátom, melyik kép sikerült jól vagy rosszul, de egyszer már előfordult az is, hogy két kép készült egy témáról, és utólag jobbnak láttam az elsőt. Ez az a kép, a Ködbe veszett tornyok című bejegyzésből.

  • Tanultál valaha intézményes keretek között fotózni?

Nem. Nem is hiszem, hogy valaha fogok, mert nem ebből szeretnék megélni, ezt csak a saját magam (és a blogom olvasói) szórakoztatására csinálom, de az elképzelhető, hogy részt veszek olyan eseményeken (vagy megnézek olyan videókat interneten), ahol fényképezési technikákat, tippeket, trükköket lehet tanulni, hogy még inkább azt lássa a fényképezőgép vagy telefon lencséje, amit a szemem lát. 🙂

  • Ha mostantól csak három blogot olvashatnál, melyik három lenne az?

Nem tudom, benne vannak-e ezek a blogok a csoportunkban, de az első természetesen a szakmai, környezetvédelmi blog oldalunk lenne, amit néhány hasonló érdeklődésű bloggerrel együtt írunk.

A másik az a blog, amit itt is példaképnek tekintek: a Szép világunk. Én is szeretném megmutatni, milyen szép is lehet a saját kis világom, és ezzel ösztönöznék másokat arra, hogy lássuk meg a szépet, mert mindig mindenhol ott van. 🙂 Az a különbség, hogy az én blogomban csak saját képek vannak és lesznek, de abban a blogban is érdemes megnézni a képeket, még ha nem is mind a szerző sajátja. 🙂

A harmadik blog talán a Derűlátó blog, mert én is ezt a pozitív szemléletet szeretném sugározni. 🙂

  • Egy régi gondolat,hogy akit lefotózol annak egy kicsit rabul ejtesz a lelkéből. Mi a véleményed erről és a portré fotózásról?

Jó kérdés. Lehet, hogy rabul ejtek valamit a másik ember lelkéből, de ez a kis lélekdarabka nincs mindig benne a kész képben. Legalábbis a rólam készült (akár profi fotósok által is készített!) képekben nem mindig látom magamat. Kb 15 éves koromig lehetett rólam jó képet készíteni, amin  nem úgy nézek ki, mint egy majom 😀 és addig szinte minden képem tetszik, de utána már csak 2 jó kép készült rólam. Az egyik az érettségi tablóképem, 1999-ben. A másik az a 2013. nyarán készült zöld hátterű kép,amit itt és a Facebookon is használok profilképnek. Az én lelkem tehát nem minden képre megy át, vagyis szerintem másoké sem. Talán a fotós lelke is kell ehhez.

A portré fotózás amúgy elég nehéz szakma, ahhoz már profi kell. Én biztos nem vállalnám. Az emberek arca, viselkedése kevésbé változatos és látványos téma – legalábbis szerintem -, és nehéz olyan fényképet készíteni, ami a lefényképezett személynek is tetszik, ráadásul most már ha ember is megjelenik egy képen felismerhető formában, akkor engedélyt kell kérni tőle a képhez (ezért igyekeztem nem felismerhetően fényképezni az esernyők alatt megbújó embereket pl. a Színes esernyők című bejegyzésemben)… De minden elismerésem azé a fényképészé aki jól sikerült képeket tud készíteni emberekről, főleg rólam. Nekem inkább más téma való.

Válaszok mindenkinek