Újabb élményeim

13-án hétfőn szereztem egy új társasjátékot. El is akartam vinni a szerdai csapatba. De 15-én szerdán létszámhiány miatt, 22-én pedig magyar-portugál foci EB meccs miatt maradt el a szerdai összejövetel. A többieket jobban érdekelte az EB, mint a társasjáték. Ezért még ki sincs bontva, pedig jó játék. 🙂 Remélem, hogy holnapután végre megmutathatom nekik… 🙂

17-én pénteken érdekes élményeim voltak a piacon.

  • 12 sátrat kellett szerelni, ez elég sok, főleg időre.
  • Küzdöttünk a széllel. 2 sátrat elvitt, az egyiket 2-szer is, és még 1-2 sátor ponyvatartó kerete is eltört (azokon kívül, amiket elvitt a szél).
  • Kedvenc füstölthús-árusom a piacon megint behajtónak nevezett, amikor szedtem a helypénzt. Erre válaszoltam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 (Mindig mondok neki valami vicceset, ha behajtónak nevez… Amúgy 3 éve szerelek sátrat a piacon, az árusokkal már tegeződünk, és amikor szerelek, akkor nagyon népszerű vagyok köztük. 🙂 Amikor szedem a helypénzt, akkor nem! 😀 )
  • Kaptam meggyes rétest a piaci süteményárusoktól. Nagyon finom volt, de volt benne meggymag. 🙂
  • Piac szerelés után ebédeltem, rántott halat, volt benne szálka! 😀
  • Az egyik kosár megrendelést későn tudtam csak kivinni, mert későn jött meg a megrendelt áru. És kivel lakik egy házban, egy lépcsőházban, egy emeleten a megrendelő? Egyik “kedves” általános iskolai osztálytársnőmmel és az édesanyjával. Szerencsére egyikükkel sem találkoztam. (Az osztálytársam cserkész lány volt, érdekes családból. Vallásos reformátusok, de mégis elváltak a szülei már a 80-as években, amikor ez még nem volt szokás. Tanítónő az anyja, – szerencsére nem a mi iskolánkban tanított, de elég beképzelt nő. És ez a cserkészlány úgy értelmezte a “napi 1 jó cselekedet” szabályt, hogy utána bármennyi rosszat megtehet. És azt a rosszat legtöbbször velem tette. Pl. bezárta a táskámat a lány WC-be… 😀 )

Ezek után csak jobb jöhetett. És jött is. A munkahelyemen most 2 laza hetem van. A múlt héten is csak pénteken volt sok munka, és most sem fogok megszakadni hétfőtől csütörtökig. A többiek gyerekeket táboroztatnak, engem az irodában hagytak, tartani a frontot, de nincs sok esemény. És a múlt héten itthon is nyugalom volt. A “kedves” testvérem külföldre utazott a barátnőjével. 🙂 Hétfőn reggel mentek, szombat este jöttek. Közben csütörtökön születésnapja volt. De mivel tudtam, hogy csak szombaton jön haza, és csak hétvégén tudom neki odaadni az ajándékát, elhatároztam, hogy körülnézek a pénteki piacon, hátha találok valamit… Főleg egyvalaki termékeire gondoltam, mert tudtam, hogy az öcsém örül majd neki.

Vettem neki ajándékot a piacon. Attól, akinél gondoltam, hogy találok. Málnaszörpöt 7 és fél decis laposüvegben! 😀 (Az üveg miatt választottam…)

Photo4330

De ő is hozott nekem ajándékot kintről, ahol járt. Ebben a csomaglásban egy kis kocka 63%-os kakaótartalmú étcsokoládé volt. (Van olyan gyártó, aki már a 45 vagy 52%-osat is étcsokoládénak nevezi, de 60-85% között az igazi! Egyszer a 99%-osat is megkóstoltam, de az már nagyon tömény volt.)

Photo4331

Szombaton már aludtam, amikor öcsémék hazaértek, de vasárnap reggel előbb keltem fel, mint ők. Megtaláltam a nekem szánt étcsokoládét, gyorsan megettem, visszacsomagoltam, majd amikor az öcsém felkelt, kibontottam: “Üreset hoztál?” 😀 Csak nézett… Aztán elárultam neki, hogy már kiettem belőle a tartalmát! 😀

És miért aludtam már szombaton, mire megjött a testvérem? Mert egy nagy társasjátékos rendezvényen voltam. 🙂 Ezt nem a szerdai csapat szervezte, hanem az egyesület. (Náluk ritkábban vannak események, de nagyobbak, mint a szerdai társasjátékozások.) Mivel az esemény zártkörű volt, nem fényképeztem, de sokféle játékot kipróbáltam. 🙂 Csütörtökön 13 órától péntek reggel 8-ig hirdették, de a munkaidőm miatt csak kb. csütörtök 17:00-23:00-ig és pénteken piac bontás után reggelig tudtam maradni és játszani. Mivel nem maradtam végig, csak a középmezőnyben végeztem, de megint akkora pontszámmal, hogy ha végig tudtam volna maradni, akkor talán még nyerési esélyem is lett volna… De így is jó volt ott lenni és játszani. 🙂 Játszottam új játékokkal is, olyannal is, amit már ismertem, sőt, olyannal is, mint az új társasjátékom. És már egyre jobban merem vállalni, ha valamilyen játékot még nem ismerek. Úgyis mindig szabálymagyarázattal kezdünk! 😀

Július 9-én szombaton nyilvános társasjátékos rendezvény is lesz, szintén az egyesület szervezésében. Oda is megyek! Most hétvégén pedig (valószínűleg vasárnap) környezetvédelmi bloggertalálkozó lesz. Végre nálam, az én kis városomban! 🙂 Jó csapat ők is. Remélem, minél többen leszünk! 🙂 És ha már környezetvédelem: ma még nem történt sok minden, de legalább láttam egy szarvasbogarat. 🙂 Szép, védett bogár. Nem bántottuk egymást, de lefényképeztem:

Photo4329

Reklámok
Újabb élményeim

Élmények képek nélkül

Igen, van ilyen is nálam. Mostanában elég sok ilyen élményem volt. Kezdjük az április 16-17-ei hétvégén!

Április 16 szombat: 3 nagy élményem is volt. 😀 Délelőtt társasjáték maraton, délután gazdatúra, majd koncert a hangvillában. A koncertről dedikált lemezem is van. 😀 Aztán vasárnap visszamentem a társasjáték maratonra. 🙂 (Amúgy 3 napos volt, péntek-szombat-vasárnap, de péntek munkanap, szombaton meg volt más is, ezért csak szombat délelőtt és vasárnap reggeltől estig tudtam maradni. De így is jó volt. 🙂 ) És miért nem fényképeztem?

A társasjáték maraton ugyan nyilvános volt, mint megtudtam, de egy titkos Facebook csoportban hirdették meg. Ezért nem tudtam, hogy szabad-e fényképezni, inkább nem fényképeztem. Az eseményről készült képeket is csak abban a csoportban találtam meg, még a szervezők Facebook oldalára sincs feltöltve egy kép sem a maratonról. De jobb is így. A játékra koncentráltam, nem a fényképezésre! 🙂 (Amúgy is nehéz lett volna úgy fényképezni, hogy látsszon a játék, és ahogy játszunk vele, de ne látsszanak az emberek…)

A gazdatúrán lehetett volna fényképezni, az egyesület nyilvános Facebook oldalán is van egy album, de ott is nehéz lett volna olyan képet készíteni, amin minden lényeges dolog látszik, csak az emberek nem. Embereket meg nem szívesen fényképezek. Egyrészt már néhány éve van egy szabályozás, hogy a képen szereplő emberektől engedélyt kell kérni a fényképezéshez (ez már eleve visszatart), másrészt vannak a világon sokkal érdekesebb dolgok is, mint az emberek, harmadrészt meg 5-10 év múlva már úgysem fogom tudni, ki kicsoda a képen…

De mégis van 3 képem a gazdatúráról, mégpedig az emléklapról, amit az első meglátogatott helyen, egy házi rétes- és süteménykészítőnél kaptunk, Öskün. Az aznapi második látogatásunk pedig egy tökmagkrém-készítőnél volt, Nemesvámoson.

Korábban, márciusban is volt már ilyen gazdatúra, szintén 2 gazdalátogatással. Márciusban előbb Bándra mentünk, ahol sokat megtudtunk a gabonákról, főleg a tönkölyről, majd Herenden egy mézeskalács-készítőnél jártunk, ahol mi is díszíthettünk mézeskalácsot. Ez után jött az áprilisi túra Ösküre és Nemesvámosra.

De a mostanihoz hasonló okokból márciusban is csak a szememmel, és az emlékezetemmel örökítettem meg az eseményeket. Ezért a 4 látogatásból összesen csak 3 fényképem van, erről az ösküi emléklapról. Az emléklap egészben, a rajta lévő kép az ösküi kerek templommal, és a sarkokban lévő népi motívumok.

Most már kiderült, miért nem fényképeztem április közepén a társasjáték maratonon és a gazdatúrán. A koncerten meg azért nem, mert sötét is volt, nem is voltam egyedül és sok ember is volt. Még mindig nem szívesen fényképezek embereket… 😀

A 23-24-ei hétvégén fényképeztem. Tanösvényt és motorkiállítást. Erről akkor írtam is ide egy bejegyzést. Más élményem nem igazán volt azon a hétvégén. Szombaton ezt az útvonalat jártam végig, vasárnap meg nem mentem sehová, mert esett az eső…

A mostani hétvégén (április 30. – május 1.) szintén volt egy nagy élményem. Ballagásra hívtak. Az ünnepelt Facebook oldalán sem láttam képeket, így nem tudok linkelni semmit. Ki is nekem ez a lány, aki meghívott a ballagására? Nehéz megmondani. Nem vagyunk egy pár, és rokonok sem vagyunk. Önkéntes volt abban az esetben, ahol én dolgozom, azóta is segítek neki matematikát tanulni (ma volt az érettségi), és egyszer azt mondta, hogy olyan vagyok, mintha a bátyja lennék. Voltunk már együtt kirándulni, többször is, sőt április közepén a koncerten is együtt voltunk. Kellemes meglepetés volt, hogy meghívott a ballagásra. 🙂 De ott is csak az embereket tudtam volna fényképezni…

Május 1-jén megint vasárnapra jött meg a rossz idő, nem voltam majálison, talán nem is volt. Nem igazán tudtam fényképezni, mert nem volt mit.

Azóta nem volt több hétvége.

Élmények képek nélkül