Október örömei

Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)

Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.

Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂

Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…

Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.

Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂

Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.

És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)

Photo11249

Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.

Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)

Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂

Reklámok
Október örömei

Jól sikerült ünnepi hétvége

 

Szerdán 38 éves lettem (ami kimondva már sok, de én még mindig fiatalnak érzem magam, és még mindig jobb, mintha fordítva lenne, bár azt a szép kort is szeretném megérni, sőt, még többet is), de a nagy ünneplés családilag csak vasárnap volt. Először is elmentünk egy rendezvényre: kirakodóvásár és búcsú volt a városban, találtunk néhány jó dolgot, láttam egy-két ismerős árust (még a zöld szervezet kicsiny piacáról, ahol annak idején évekig szereltem sátrakat), és mindent jól megnéztünk, még a Várból a kilátást is, de mégsem költöttünk túl sokat, csak jól éreztük magunkat.

Aztán volt az ünnepi ebéd sok fogással, természetesen csokoládétortával. 🙂 Előételnek a csirkehúslevesben főtt hús birsmártással, majd a csirkehúsleves, aztán sült nyúl petrezselymes krumplival, uborkasalátával, majd a torta. 🙂 Testvérem lejátszójából születésnapi dalok is szóltak, az egyik nagyon érdekes volt… 🙂

Most nem volt a lejátszóban sem a gyerekkori klasszikus, csak egy-két sort énekeltek el belőle nekem, amikor hozták a tortát, sem az utóbbi 5-10 évben divatos “hangulatjelentés“, sem az, ami nagy kedvenc, főleg, ha másnak szól, de nem sok embert mernék vele köszönteni.

Helyette fiatalítottak 8 évvel:

De voltak törpök is, a hozzám hasonló örök gyerekeknek (kedvenc részem: “Lobog a gyertya, de kínosan rémes, senki se tudja, Törpicur hány éves”, de kb. 2 év múlva már rólam is jobb lesz nem tudni… 😀 )

És volt egy brutálisan jó, egyedi produkció is:

A tortánál természetesen kívántam is (ugyanazt, amit augusztus közepén a hullócsillagnál, de akkor nem vált be, talán majd most teljesül, majd elárulom, ha sikerült), és természetesen ajándékokat is kaptam.

Ruhákat és édességet. Volt új csuklyás tavaszi kabát, egy készlet zokni, vékony és vastag pulóver (a vékonyabb, azzal a rozsdabarna csíkkal ugyanaz, mint amit a T betűs boltban láttam a fényképen a modellen, és ott egyből kinéztem magamnak, hogy kell nekem 😀 ), mellény, egy készlet étcsokoládé falatka és egy zacskó mag és aszalt gyümölcs. A képek nem mindegyikről a legjobbak, de nincs másik (a tavaszi kabátnak meg hosszú az ujja, csak összehajtottam, hogy ráférjen a képre). És amúgy is élőben kell látni ezeket! 🙂

A születésnapom azért is szép és jó, mert ilyenkor már a természet is kezd ünneplőbe öltözni. Érdekes, hogy nem csak a tavaszi virágoknál, hanem az őszi leveleknél is előbb jelenik meg a sárga, mint a piros… Most még sok a zöld (esős volt a szeptember, ezért frissen maradtak a levelek), de már van bőven sárga is, barna is, itt-ott még piros is. És sok fánál a sárgulás folyamata is látványos. Ezért természetesen készítettem képeket a lakótelep és környéke fáiról, bokrairól, terméseiről. Úgyis rég voltak már ilyen képek itt. 🙂 És talán még soha nem mutattam be ennyi bogyót!

De őszi lombhullás ide vagy oda, még van, ami rajtam kívül is virágzik… (Még beporzást is láttam!)

Ő pedig nem tudja, mit akar, egyszerre virágzik is, terem is, minden állapot megtalálható rajta:

De ha már a bogyóknál tartunk, ezt a fajta bogyót mindig szívesen nézem, mert nagyon felélénkíti a látványt, ha felbukkan valahol, és minden bokron egy kicsit más színe van…

Photo11990

És íme a lakótelepi bogyótermés (nem csak ebből a fajtából):

A bogyókon kívül más bizarr termések is vannak, pl. az ecetfáé. Nem tudom, hogy ez már termés, vagy még virágzik, mert kb. ugyanúgy néz ki, csak a virág inkább pirosas-bordós színű a termés meg barna, de elég bizarr… (Színéből ítélve inkább termés, de az ennél sötétebb barna is szokott lenni.)

De érdekes a platán bogyója is, nagy levélhez nagy bogyó jár. Csoda, hogy elbírja a szára…

Photo11973

És ha már platán, akkor van egy érdekes tulajdonsága. A legtöbb fa fentről lefelé sárgul, ő lentről felfelé. Messziről nem igazán látszik, közelről jobban. (Amúgy elég bizarr az őszi levélszíne is, leginkább tompa sárgásbarna, egy kis szürkés és zöldes árnyalattal.)

Photo11999

Más fák foltosan sárgulnak…

Photo11955

A páfrányfenyő csemete meg túl korán (a nagy testvére néhány száz méterrel odébb október végére sárgul be).

Photo11959

A diófák pedig egymást átkarolva vészelik át az őszi lombhullást és a dióburok-fúrólégy kártételét…

Photo12012

De érdemes a többi fát is megnézni a lakótelepen. Néhányuknak a levele és a termése is érdekes.

És a kilátás is szép sok helyen. A patakparton:

És a lépcsőházunk ablakából:

Photo12058

De ma még a munkahelyemről hazafelé is fényképeztem. Jó volt nézni, ahogy egyre színesedik a táj. Remélem, hogy az életem is ilyen színes lesz majd. 🙂

Jól sikerült ünnepi hétvége

Elpusztult a nyár

Vízbe fulladt. Ma szeptember 1-jén délután és este özönvízzel jött az ősz.

Ma délután még el tudtam menni a könyvtárba, ki is hoztam 1 könyvet, egy “költőmata” nevű verskérő oldal verseiből összerakott kötetet (beleolvasgattam, de még nem értem a végére, viszont ennek hatására ma már én is kértem tőle verset, kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg, és mit tud írni a témáról) , de utána, amikor már itthon voltam, elromlott az idő.

De ha már verseskötet és szeptember 1., nekem is van versem erről a napról, amit 4 éve írtam és 2 éve a Facebookon is közzétettem, a vers keletkezésének történetével együtt.

Szeptember 1.
A nyár minden napján vidámak vagyunk,
De ilyenkor előjön minden bajunk.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
A sok diák még az udvaron áll,
Az osztályból új tankönyvek szaga száll.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Sok tanár mosolyog és integet,
Adhatnak rosszabbnál rosszabb jegyet!
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Az igazgató most beszédesebb.
Mosolyog, hogy újra eljöttetek.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Mostantól mindennap kapsz jegyeket,
A bukást épphogy elkerülheted.
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.
Ha nyáron ballag már a vén diák,
Gondoljuk: Megúsztuk!
Mondjunk hurrát!
Szeptember elseje, tanárok ünnepe,
A Föld minden strandja bezár.

2014-ben írtam ezt a verset egy internetes magazinnak. A magazin címe Uploaded Magazin, és nem tudom, hogy most még létezik-e a magazin… 15-22 éveseknek szólt, tehát középiskolás és egyetemista korosztálynak.

A magazin téma megkötés nélkül várt verseket az augusztus-szeptemberi számba. Ebben a 2 hónapban 2 nevezetes nap van, az egyik augusztus 20, arról is írtam verset, a másik szeptember 1. (És persze van még szeptember 26, de azt hiszem, az csak nekem fontos. 😉 )

Gondoltam, hogy írok egy verset a magazinnak szeptember 1-ről, de ez nehéz feladat volt, mert még csak július volt. (Júliusban kellett verset írni, hogy augusztus elején megjelenjen.) Először leírtam a nyilvánvaló tényt: “Szeptember elseje, tanárok ünnepe”, majd rájöttem, hogy ennek ugyanaz a ritmusa, mint az “Ünnepek ünnepe, karácsony éjjele”. (Ünnepek ünnepe, a 100 Folk Celsius karácsonyi dala.

Mikor is jutna eszembe egy karácsonyi dal, ha nem nyáron? 😀 ) És amikor erre rájöttem, ennek a dallamára írtam meg az egész verset! De a Költőmata kötetben egyik-másik vers még az enyémeknél is jobb. 🙂

A könyvtárból hazafelé már pusztulást fényképeztem. A múltkori X-akták megoldódtak. Megtudtam, hogy kerékpárút épül azon a szakaszon, azért vágták ki a korábban piros X-ekkel megjelölt fákat.

Néhány fénykép a pusztításról:

Kivágták a fákat, bokrokat, de a szemetet senki sem szedte össze. Most bújt elő minden, amit a bokorba dobtak. Mint tavaszi olvadáskor a sok hó alá rejtett lom.

Photo11911

Még további fák helye…

Sok egészséges fákat kivágtak, de meghagytak néhány beteg, száraz példányt kerítésen belül…

A többi képen újabb kivágott fák. De az is látszik, hogy az erdőgazdaság központjánál már elkezdték az építkezést…

A délután és az este viharral folytatódott. Többszöri rövid megszakítással kb. 17:00 óta esik az eső, özönvízszerűen, néha jéggel, hol kisebb, hol nagyobb széllel, villámokkal. Az első kép akkor készült az erkélyről, amikor kezdődött. A második már kb. 20 perccel később a csukott erkélyajtón keresztül. A harmadik még negyed órával később az ablakomból. Nem sokat lehetett látni szabad szemmel sem, főleg csak a vízfüggönyt…

Szeptember elsején délután ezzel a nagy jégesővel, villámlással, özönvízzel Veszprémben vízbe fulladt a nyár. Remélem, szép ősz lesz majd. 🙂

Elpusztult a nyár

Termések

Az utóbbi 2 hétben nem igazán történt velem említésre méltó esemény. Sem jó, sem rossz. Ezért nem is írtam ide. Valahogy mintha minden várna valamire… Mint az időjárás. Esős hétvégét jósoltak, és többször is ijesztgetett az eső, de volt napsütés is, és nem akart igazán esni. Nem volt semmi komoly. Majd talán holnap. Valami ilyesmi a hangulat az életemben. Nem vihar előtti csend, mert viharra nem számítok mostanában, hanem olyan, mintha minden függőben lenne, minden a háttérben alakulna. (Konkrétan van is egy dolog, ami a háttérben alakul, de arról majd szeptember második felében mesélek itt, ha bejön a tervem.)

Minden egy kicsit bizonytalan… Most 2 hétig még a szerdai társasjáték is, augusztus 29-én és szeptember 5-én sem tudjuk igazán, hol legyünk, szeptember 12. a biztos, de bizonytalan a folytatás utána is (visszamegyünk-e a szokásos helyünkre? leszünk-e elegen? visszatérnek-e közénk emberek, vagy marad a 3 fős “kemény mag?”), de majd kialakul. Itthon sincs semmi izgalmas, a hagyatéki ügy is csak húzódik (2 hónapja voltunk közjegyzőnél, 1 hónap határidőt adott, hogy elmenjünk ügyvédhez, aztán majd lesz második hagyatéki tárgyalás, de még az időpontja sincs kijelölve, pedig már kb. 1 hónapja és 1 hete minden papírt beadtunk, amit kellett, nem is értem, mi tart 1 hónapig egy időpont kijelölésen…), és általában sem sikerülnek most a nagyobb dolgaim (lásd novellapályázat, TEDx előadói jelentkezés), meleg víz sem volt a héten kedd reggeltől péntek estig, de azért vannak kisebb-nagyobb örömeim az életben. Itthoni és szerdai baráti társasjátékozások, könyvtári könyvek, kint lenni a szabadban, ha jó idő van hétvégén, kisebb-nagyobb önkéntes feladatok, amiben számítanak rám (és azért is jó, mert így jutok el jó programokra, legutóbb pl. 2 hete egy Örömünnep nevű eseményre), stb. Igyekszem meglátni az élet jó oldalát. 🙂

Most minden alakul, változik, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Úgy, mint a természetben is. Most éppen évszakváltás jön, elkezdtek teremni a fák is a lakótelepen. Egyik-másik termés már beérett, a többi még nem, de majd beérnek azok is. És remélem, az én életemben is beérik egy-két dolog. Ha lesz bármilyen változás, majd beszámolok róla itt is. De egyelőre csak a fák terméseit fényképeztem. Mind itt terem a lakótelepen. A képeket véletlenszerű sorrendben mutatom be, kivéve ezt az egyet. Emiatt a Klapka utcai fa miatt csináltam az egészet, de élőben sokkal szebb, mint a képeken.

Photo11722

A többi kép róla:

És a többi fa a lakótelepen:

Ennyi volt az évszakváltó bejegyzés, legközelebb valószínűleg szeptemberben jelentkezem, talán akkor már konkrét eseményekkel.

Termések

Újra a kilátónál

Régen írtam már ide, pedig zajlottak az események. Éppen ezért nem volt időm, energiám, és nem is igazán volt ide való élményem, pedig mindennap igyekszem begyűjteni a napi kincseimet, és hiszek a boldogságban. 🙂

Most, hogy november van, és nincsenek már hangyák, de nem volt sem hó, sem sár, nem esett eső és nem fújt nagy szél, újra el tudtam menni a Fenyves tanösvényre, a Jutas Vitéz kilátóba. Tavaly is jártam már ott, és előtte is többször. Igaz, hogy városi környezetből, a lakótelep széléről kell bemenni a tanösvény bejáratán, de utána végig erdőben vagy füves-bokros ösvényeken, tisztásokon vezet az út. Már a Szép Világunk magazin is megállapította (amelynek a szerzőjét személyesen ismerem), hogy az erdő egy igazán megnyugtató hely. A bükkfákat pl. katedrálisoknak nevezte, és Magyarország legszebb helyei közé sorolta a bükkösöket, de másfajta erdőben is jól érzi magát, ahogy én is. 🙂 Főleg most, ősszel, az egyik legszebb évszakban, amikor színesek a falevelek és avar zörög a talpunk alatt. Azt hiszem, ebben is hasonlítunk. Voltunk már együtt kirándulni, de nem az én városomban. (A megyében már igen, de most egyedül mentem a kilátóhoz.)

Tehát ősz és falevelek, és őszi táj. Kit ne nyugtatna meg ez a szép látvány?

Photo9729

Vagy akár ezek a képek, főleg élőben?

A hangyák már elbújtak, de a természet még él. Egy-két bátor és kitartó növény még virágzik is.

A többi növényen már termések vannak. (És a gomba is termés…)

A kilátó felé a mulcsozott úton, és máshol is színes, puha avarban lépkedek. De a fákon, bokrokon is van még néhány színes levél.

A levelek néha virágnak tűnnek, máskor meg színsort alkotnak a különböző színű fák.

A bokrok is jól mutatnak csoportosan.

Néha úgy tűnik, mintha a fák védenék a bokrokat.

Máskor meg mintha egymás kezét fogná a facsemete és a bokor.

Photo9791

De mint már mondtam, a kilátó a lényeg. Így néz ki:

Photo9755

Nem voltak ideálisak a fényviszonyok, de ez a kép talán így még jobban szemlélteti az időjárás hangulatát, mint ha tökéletesen sikerült volna. És így is látszik a kilátó alakja.

A kilátó alatti völgybe több oldalról is lenéztem. Visszafoglalta az erdő, de most hiába akartam őszi erdőt fényképezni felülnézetből, már kivágták ott a fákat. Úgy látszik, valami készül. Valamilyen emberi létesítmény. Talán az, amiről 3 éve írtam… Tehát egy üres gödörbe nézhettem csak le. Pedig több oldalról is körbejártam, és néha el is hagytam miatta a kijelölt tanösvényt, hogy közelebbről lássam. (Ahogy egy másik kedvencem blogjában olvastam, akit szintén ismerek személyesen: “Járt utat járatlanért el ne hagyj. Ha unatkozni akarsz.”)

A kilátóból sem volt most valami nagy kilátás, kicsit sötétek is lettek a képek, pedig világosban, délelőtt jártam ott, de sok nézni való még jó időben sincs rajtuk. Talán észak felé távolban a Bakony, délre meg az a bizonyos gödör, ahonnét kiirtották a fákat.. De a teljesség kedvéért ide teszem a képeket. Legalább a felhők jól látszanak rajtuk…

És ha már a kilátóban jártam, milyenek mostanában a kilátásaim? A tavalyival összehasonlítva egész jók. Mik foglalkoztattak akkor, és mire jutottam velük most?

  1. Miért szűnt meg tavaly augusztus 1-jével egy bizonyos egyesületben? Erre már rájöttem: túl sokan voltunk, nem kellett már annyi ember, és mivel én normál közfoglalkoztatott voltam, a többiek meg kulturális közfoglalkoztatottak, tőlem volt a legkönnyebb megszabadulni. Szerencsére azóta elhelyezkedtem, nem közfoglalkoztatásban, de itt erről ennyit. Arról a szervezetről (a helyi zöldekről) meg annyit, hogy meghívtak a december 2-ai rendezvényükre, az egyesület 20. születésnapjára (ami részben egybeesik a társasjáték egyesület rendezvényével – nem is értem, miért, hiszen mindkét egyesület elnöke tagja a másik egyesületnek is, igazán megbeszélhették volna, és valószínűleg a zöldeknek kellett volna alkalmazkodni, mert a társasjátéknak fix időpontja van minden hónap első szombatján – de az időpont-ütközés ellenére is megtalálom a módját, hogy mindkét rendezvényre elmenjek, és mindkét helyen jól érezzem magam), és el is megyek a születésnapra, de biztos vagyok benne, hogy ha jövő tavasszal a közgyűlés nem választ új elnököt, lehetőleg férfit (hogy legyen tekintélye az egyesületnek, mert úgy talán komolyabban veszik őket szakmailag is, többen lesznek a rendezvényeken is, és talán egy tekintélyesebb egyesület könnyebben szerez pénzt is, de ehhez leginkább egy férfi elnökre van szükség), vagy ha nem találnak az új elnök mellé egy embert (akár nőt, akár férfit), aki az új elnök által megadott irányban lendületet ad a csapatnak, akkor nem lesz újabb 20 év, hanem 2018-ban lesz az utolsó választás, és 2020-ban már nem lesz… (Talán a lendület a nagyobb gond. Aki utoljára képes volt rá, 2015. elején távozott az egyesületből, és azóta sincs helyette más. Az egyesület mostani elnöke ugyan külön-külön képes megadni az irányt is és a lendületet is, de a kettő együtt egy embernek sok, ezért egyik sem megy neki igazán, és eléggé csúszik lefelé az egyesület.)
  2. Problémák egy másik egyesületben is, egy társasjáték egyesületben, ahonnét szintén kiléptem. Ezekről a dolgokról, pl. a bizalmatlanság alapú rendszerről ugyanazt gondolom, mint akkor. Most is történnek furcsaságok. A bizalmatlanság alapú rendszer csak erősödött, most már nem csak kérni kell a játékmestereknek a játékokat, hanem még vonalkódot is leolvasnak a játékmesterről és a játékról is, így viszik be a rendszerbe, hogy ki mit vett ki. És vannak olyan dolgok, hogy pl. elmaradt a legjobb játékmester 3. negyedéves díjazása. Az első negyedév, január-február-március teljesítménye alapján díjaztak egy embert áprilisban (az egyesülettől független szerdai társasjátékos csapatunk egyik tagja kapta, aki az egyesületben is játékmester, és meg is érdemelte, csak az elnökségnek nem tetszett, túl sokat magyarázott az elnök, hogy miért őt díjazták, de kb. ez volt a lényeg: “nem akartuk a konkurencia emberét díjazni, de sajnos ő a legjobb”), aztán az április-május-júniusi eredmények alapján júliusban díjaztak valaki mást, aki szintén megérdemelte, de mégis meglepett, hogy őt jutalmazták (egy 16 éves kislányt, akinek a 24 éves párja éppen aznap árulta el nekem és még néhány másik embernek, hogy ő szokta összesíteni a játéklapokat, amin a játékosok értékelik a játékmestereket, és ami alapján kiosztják a díjakat… – és a lány is csodálkozott, hogy őt díjazták!), majd a július-augusztus-szeptember alapján októberben kellett volna díjazni valakit, de mivel októberi esemény nem volt, a novemberi rendezvényen kellett volna kiosztani a díjat. És nem tették meg.
    • Talán elfelejtették? (Erre kb. 40% esélyt adok. Ha így van, biztosan pótolják 18-án a társasjáték piacon, vagy a december 2-ai eseményen.)
    • Vagy megszüntették ezt a fajta jutalmazást? El tudom képzelni az eddigi győztesek személyének fényében, de mégis csak 20% esélyt adok erre a lehetőségre. (De ha megszüntették, akkor miért? Túl sokba került a jutalom társasjáték? Túl nagy munka volt a játékosok véleményének összesítése? Vagy tényleg a díjazottak személye miatt? Talán júliusban kiadta az elnök(ség) a játéklapok értékelőjének, hogy “bárkit kihozhatsz győztesnek, csak az előző győztest, a konkurencia emberét ne”, és ők is meglepődtek, amikor az illető éppen a barátnőjét hozta ki? Nem tudom, ez mind csak találgatás. Nincs bizonyítékom egyikre sem.)
    • Talán nem akarták 2-szer ugyanazt az embert díjazni, akárki is volt az az eddigi 2 győztes közül? (Erre kb. 15% esélyt adok, de elképzelhető, hogy van ilyen elv: ne kapja 2-szer ugyanaz a díjat.)
    • Talán valaki olyat kellett volna díjazni, akit nem akartak? (Erre is van 15% esély, de fogalmam sincs, ki lehetett ő és miért. Talán olyan ember kapta volna, akinek akár személyes, akár egyesületi ügyben nézeteltérése volt valakivel az elnökségből? Vagy kilépett, esetleg kizárták, de addigra már ő lett a legjobb?)
    • Vagy talán az október utolsó hétvégéjén megtartott nemzetközi esemény után nem volt elég idő a játéklapok értékelésére? (Ennek az esélye 5%, értékelhették volna előtte is a játéklapokat, akár közvetlenül a szeptemberi rendezvény után is.)
    • Vagy díjaztak valakit, csak nem nyilvánosan? (Talán ragaszkodtak az októberi díjazáshoz, de nyilvános esemény híján ezt csak zárt körben tehették meg? Lehet, de erre is csak 5% az esély.) Fogalmam sincs, és nem is igazán fontos, csak furcsa, hogy elmaradt a jutalmazás…
  3. A harmadik kérdés (Mi lesz velem?) egyelőre megoldódni látszik. Egyelőre határozott idejű szerződésem van, és nem is a végzettségemnek megfelelő állásban, de elhelyezkedtem. És mi lesz, ha lejár a szerződés? Addig még van néhány hónap, majd kiderül.

És mik a gondjaim, pozitív élményeim és kilátásaim mostanában?

  • A családi problémáim részben rendeződtek, szüleim 1998-ban történt válása most már nem foglalkoztat, mert tárgytalanná vált a dolog. Igaz, azon az áron, hogy nincs már apám (november 6-tól), ami részben szomorú, részben megkönnyebbülés (az utóbbi években sok konfliktusunk volt egymással), részben sajnálom, hogy a betegség volt erősebb, nem ő, részben meg újabb bonyodalmakat okoz (temetés, ügyintézés, örökösödés, ahogy szokás…).
  • Munkahelyem is van már, és egész jó, ezért egy időre ez a kérdés is megoldódott.
  • Társasjátékra még eljárok szerdánként, de kevesen vagyunk, egyre többször elmarad. Kellene új embereket szereznünk. De hogyan? Toborozzak az egyesületből? Vagy ha nem onnan, akkor honnan? Ki szeret még játszani ebben a városban?
  • Társasági életem is van még, jövő szombaton társasjáték piac (eladom azt a játékomat, amit 2-szer is megnyertem tombolán, a második példányt még fel sem bontottam, azt adnám el, és már az árat is kitaláltam), aztán december 2-án előbb társasjáték délután, majd onnan hamarabb távozom, és megyek a zöldek 20. születésnapjára.

Összességében jól érzem magam, és egész jók a kilátásaim, béke van és nyugalom. És ma is békés, nyugodt tájakon járhattam ebben a szép évszakban. 🙂

 

Újra a kilátónál

Ilyen volt – ilyen lett

Mind ismerjük az ilyen reklámokat, ugye? Főleg fogyasztószereket szoktak így ajánlani. Valami ilyesmi szöveggel: “Ennek a szernek a használatával Jolán egy év alatt 47 kilót fogyott.” És betesznek egy “Ilyen volt” és egy “Ilyen lett” képet.

A valóság azonban a legtöbbször az, hogy az a bizonyos Jolán egy év alatt 47 kilót hízott, mindenféle szertől függetlenül (akár használta, akár nem), és amikor elkezdte használni a szert, beküldött egy hízás előtti és utáni képet, amit a reklámhoz megcseréltek.

Az “ilyen volt – ilyen lett” képek többsége tehát manipuláció, amivel becsapják az embert. De ami most következik, az nem az. Még múlt vasárnap (nem tegnap, hanem egy héttel előtte, 15-én) fényképeztem néhány fát, bokrot őszi állapotában. Tegnap nem is lehetett volna, mert ilyen volt az idő (ugyanolyan szeles, mint ma, csak akkor még eső nélkül):

Megkerestem hozzá néhány tavaszi vagy nyári képet (ilyen volt), és mellé teszem az őszieket (ilyen lett). Már régóta el akartam készíteni ezt a bejegyzést, csak egy hete nem volt annyi időm, hogy egyben az egészet megírjam, megrajzoljam a fogyasztószeres képeket, és nem volt annyi türelmem és energiám, hogy minden új képhez megkeressem a régit is. De most elkészült ez a bejegyzés. Balra: ilyen volt, jobbra: ilyen lett.

Ilyen volt – ilyen lett

Haszkovó utca ősszel

1980-ban születtem, 1983-tól lakom Veszprémben, 1986-tól a Haszkovó utcában. Gyerekkoromban az egész lakótelepnek nagyon rossz híre volt, főleg egy bizonyos népcsoport miatt, akikből akkor nagyon sok volt a környéken. Azóta már úgy veszem észre, nincs jobb vagy rosszabb híre, mint bármelyik más városrésznek, sőt, talán nincsenek is már igazán jó vagy rossz hírű környékek Veszprémben. Nagyjából egyforma lett az egész város ilyen szempontból.

De rossz hír ide, vagy oda, a lakótelep is lehet szép. Itt minden ház más színű, és érdemes felkeresni a Berkenye tanösvényt is, ahol megismerhetjük a lakótelep élővilágát, pl. fákat, madarakat, gyógynövényeket.

De most nem is a Haszkovó lakótelepet, hanem konkrétan csak a Haszkovó utcát mutatom be, egészen a Kis-Haszkovótól (ami még nem lakótelep, bár ez is társasházas környék, kisebb házakkal) az igazi lakótelepi részekig. “Haszkovó utca ősszel” Tovább olvasása

Haszkovó utca ősszel