Madarakat fényképeztem

Valentin nap ide vagy oda, én ma egyedül kirándultam és jó volt így. 🙂 Legalább tudtam fényképezni! 😀 Láttam nemrég egy cikket a Séd völgyéről Veszprémben, ahol szinte az összes érték és látnivaló benne volt egy rövid cikkben, csak éppen nem sorban, hanem összevissza. A cikk már tavalyi, de csak a napokban osztotta meg valamelyik ismerősöm a Facebookon. Erre elhatároztam, hogy írok egy jobb cikket. Gondoltam, hogy végigmegyek a Séd völgyén Veszprémben a Fenyves utca és Házgyári út kereszteződésétől a Betekints-völgy végéig, és talán tovább a Veszprémvölgyi úton a Laczkó-forrásig. (Így, cz-vel, mert egy Laczkó Dezső nevű veszprémi geológusról, piarista tanárról nevezték el, akiről a múzeumot is.) De ezt egyelőre csak távlati tervnek szántam, hogy majd valamikor ilyen is lesz…

Aztán vasárnap kaptam a hírt, hogy a Betekints-völgybe új madarak költöztek be. Valami fehér meg egy sötétebb is. Öcsémtől hallottam először vasárnap, aztán utánanéztem hiteles forrásból is. Nagy kócsag (nagy fehér madár, a természetvédelem jelképe, minden védett terület szélén ott van róla a rajz a táblán) és szürke gém (hasonló méretű és formájú, nevéhez méltón szürke madár).

http://www.veszpremtv.hu/hir/nagykocsagok_veszpremben-n9356.html

Tegnap más programom volt, de ma elhatároztam, hogy megnézem a nagy kócsagokat és a szürke gémet, ha még megvannak. És egyben összekötöm a kirándulást a Séd völgyének végigfényképezésével, a Fenyves utcától a Betekints-völgyig. El is indultam, lefelé a Jutasi úton, majd a parkolónál be az erdőbe a Fenyves tanösvényre, és a tanösvényen az északnyugati parkolóig, a Fenyves utca és Házgyári út kereszteződéséig. A tanösvényről és a kilátóról már volt cikkem itt is, és máshol is, azokat most nem is akartam fényképezni. A tervezett útvonalam ez volt: Fenyves utca – Historia kert – Szerelem-sziget (ha már Valentin nap van ma 🙂 ) – Margit-romok – labirintuskert – át a Völgyhíd alatt a Séd partján – Betekints-völgy (a tóig mindenképpen és talán tovább is). Ezen az útvonalon fényképeztem volna, amit látok. Az útvonalat teljesítettem is. De a kiindulópontnál, a tanösvényhez tartozó északnyugati parkolóban (Fenyves utca és Házgyári út sarkán) észrevettem, hogy baj van. Igazi fényképezőgépem még nincs, egyelőre csak fényképezős telefon, és kezd lemerülni benne az akkumulátor. Olyan szinten volt feltöltve, amivel 1 napig még kibírom készenlétben, de 5-10 perc beszélgetéstől vagy 30-40 fényképtől már lemerülne. És ahogy magamat ismerem, ilyen hosszú úton nem 30-40 fénykép készült volna… Inkább 3 jegyű számra gondolnék, ahhoz meg teljes töltöttség kell! 😀

Ezért elhatároztam, hogy végigmegyek az úton, és csak a nagy kócsagokat és a szürke gémeket fényképezem. Vagy ha már visszaköltöztek az eredeti helyükre, akkor a tavat, mert az minden évszakban szép. 🙂 Készült is néhány fénykép a tóról… 🙂

Először szemből fényképeztem a tó jobb oldalát, majd a bal oldalt is.

photo6876photo6877

Aztán elindultam jobbra és több helyről is lefényképeztem a befagyott tavat. Közelebbről is, messzebbről is, a jégen megcsillanó napot és a lékeket is.

Aztán túlmentem a tavon… És láttam a Csúszda nevű vasszobor helyét.

photo6884

A Tüske és a Csúszda is eltűnt már tavaly, de a legrondább, a Gubanc még megmaradt. Egy francia “művész” alkotásai. Nem ez a hivatalos nevük, de azt nem tudom, én neveztem el őket az alakjukról. Facebookon már 2015. szeptemberében megosztottam róluk nyilvánosan egy albumot. Lesz majd közelebbi kép is a Csúszda helyéről, azon látszik, hogy nem nőtt ki még ott a fű. Látszik a nagy vastömb helye is, meg a róla lelógó hajlított vasrudak földre érő végei is. És ott a Csúszda helyénél észrevettem néhány vadkacsát… Ha már a nagy kócsagok a szürke gémmel együtt hazaköltöztek, legalább a kacsákról készítettem néhány képet. Így mégis tudtam madarat fényképezni. 🙂

Aztán átmentem a túlpartra. Onnan is fényképeztem a kacsákat, messziről is, közelről is.

Ezek után lefényképeztem a tavat, a másik oldalról is, befejeztem a kört.

Innen már nem fényképeztem tovább, kimentem a Betekints-völgyből, amerre bementem (nincs is más út a Völgyhídtól a tóig), aztán fel a Völgyhídra, át a hídon, majd a belvároson keresztül haza. Most csak ennyi kép készült, de valamikor egy-két héten belül megismétlem ezt a túrát teljesen töltött akkumulátorral, és akkor majd egészen a Fenyves utcától a Laczkó-forrásig fényképezek… 🙂

Madarakat fényképeztem

Medve-napi olvadás

Február 2. van, ilyenkor a néphit szerint a medve kibújik a barlangjából. Ha süt a nap, megijed, meglátja az árnyékát és visszabújik. Ilyenkor hosszú lesz még a tél. De ha nem süt a nap, nincs árnyék, akkor kint marad, mert már nem tart sokáig a tél. Ma nem sütött a nap, csak szürke, összefüggő felhőtakaró mögül hunyorgott néha (amikor éppen nem volt köd), ezért remélem, nem tart sokáig a tél. Ennek a jele a keddi és szerdai ónos esők után a mai olvadás. Persze a “nem tart sokáig” nem azt jelenti, hogy azonnal vége. Igaz, hogy hétvégén felmelegedés jön, de a jövő hét elején megint itt a lehűlés…

Ilyen felhőtakaró volt ma, amikor éppen nem volt köd:

photo6835

Ennyire azért nem volt sötét, de elég szürke volt a táj. (Talán csak közvetlenül a Napot fényképezve lett ilyen sötét minden más…)

Kb. így olvadt minden:

Ma egyébként a Barátság Napja is van, legalábbis a Facebook szerint (a Wikipédia szerint Gyertyaszentelő, a szerzetesek napja és a vizes élőhelyek napja – ehhez is illik a mai olvadás), ezért elmentem a Barátság-parkba is. Olyan, mint a finn tóvidék lehet. (Ott még nem jártam, de biztos nem véletlenül Finnország az ezer tó országa. Most a Barátság-parkban is lehetett legalább száz tó.)

Ezt a csavart csúszdát szívesen levideóznám esőben, ahogy folyik le rajta a víz…

Ez pedig a kedvenc betonhullámom, ami már gyerekkoromban is megvolt. Néha, amikor nem lát senki, még ma is felmászom rá, végigmegyek az alacsonyabb végétől a magasabbig, ahogy gyerekkoromban szoktam, és leugrom róla. 😀 De gyerekkoromban sokkal bátrabban mertem ugrani, mint most… Csoda, hogy nem bontották le uniós elvek miatt, mint minden más fém vagy beton játszóeszközt (még a beton szélű homokozókat is), de örülök, hogy még megvan. 🙂 Most nem csak a beton hullámzik, hanem a víz is körülötte.

photo6846

Ez az útszakasz a Munkácsy utca 3. számú panelház hátulja és a Báthory iskola kerítése között a Berkenye tanösvény része. Ennek a közepén van az 5. számú tábla Veszprém geológiájáról. Nem tűnik járhatónak, csak fényképeztem, nem mentem arra…

Ez meg itt egy lépcső…

photo6856

Ez előtt a ház előtt van a lépcső (Haszkovó 12.)

photo6857

És így csöpög a víz az egyik lépcsőfokról a másikra…

Csak én látok itt szív alakot? 😉

photo6858

A református templom előtti Kálvin-parkot is jég és víz borítja…

photo6859

A kavicsos utak még jegesek, csúsznak.

photo6860

De a térkövezett utak már nagyjából járhatók.

photo6861

Az aszfaltos járda meg még annyira sem csúszik, mint a térköves. Főleg ha még bazaltzúzalékkal is megszórták…

photo6862

Az út túloldalán is vizes minden…

photo6863

Itt is szív, a jobb oldalon (ez még akkor fel sem tűnt, a hosszan elnyúló vízfoltot fényképeztem, utólag láttam csak a képen a szívet).

photo6866

És itt még egy, két oldalról lefényképezve…

És így olvad minden a házunk körül…

Van is minek elolvadnia, mert kedd este hóval kevert ónos eső hullott, ez valamennyire szerdán is folytatódott, és csúszósak lettek a járdák. El is maradt miatta a szokásos szerdai társasjátékunk… 😦 De ennek is van jó oldala, legalább volt miről verset írni! 😀

Téli csapadék

Kedden-szerdán ónos eső.
Síkos lett a járda.
Hogy fordulhatott ez elő?
Ezt senki sem várta.

Társasházat* nem rendeztünk.
Nem mertünk elmenni.
Halasztásban megegyeztünk.
Nem vágytunk elesni!

Meleg napok hosszú sora
Nem jött még a tél után…
De vár minket szombaton a
Társasjáték Délután!**

* Társasház: egy kis veszprémi társasjátékos csapat, minden héten játszunk, általában szerdán, kb. 4-5 fővel.

** A Társasjáték Délutánt nem a Társasház szervezi, hanem egy nálunk nagyobb, szintén veszprémi társasjátékos csapat, a Családi Társasjáték Egyesület, minden hónap első szombatján, de többen is el szoktunk menni a Társasházból, mert jó velük játszani.

Medve-napi olvadás

Fehér fák világosban és sötétben

Hó még nincs Veszprémben, de köd, deres fű és zúzmarás fák igen, ezért mégis fehér a táj. Tegnap nap közben lefényképezgettem a fákat, aztán gondoltam, este is megnézem, hogy néznek ki ezek a fehér fák sötét háttér előtt.

Így néz ki a táj a közeli kis kutyasétáltató dombon (a lakótelep és a körgyűrű között, a régi BMX pálya környékén), és a lakótelepen.

Néhány apró részletet külön is érdemes megnézni.

A fagyott füvet és kisebb növényeket:

A piros bogyókat a fehér bokrokon:

photo6673

És a fehérrel díszített terméseket:

photo6678

Az esti képeket nem is volt olyan egyszerű elkészíteni. Ha nem volt a közelben fényforrás, nem látszott a képen semmi. Ha volt, de belelógott a képbe, akkor szinte csak az látszott, és túl fényes lett az a rész. Ha közvetlenül rávilágított a fára, az sem mindig volt jó. A legjobb, ha van fény, de nem látszik a képen, és elég erősen világít, de nem túl erősen, és nem közvetlenül a lefényképezett fára. De az sem rossz, ha a fa mögött van (főleg akkor, ha fényforrás, mint nagy fényes pont nem látszik át az ágak közt, csak megvilágítja a fát). Nem egyszerű olyan helyet találni, ahol éppen megfelelően állnak a fákhoz képest az utcai lámpák, ezért 47 képből csak 3 lett vállalható, de legalább ez a 3 kép sikerült. Sötét háttér előtt is jól néznek ki a fehér fák! 🙂

Fehér fák világosban és sötétben

Karácsonyi álmok

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.


Karácsonyi álmok