Ezen a héten alapvetően száraz időt jósolt a vmeteo. Csak csütörtökre jósolt borult időt, de akkor is olyan szöveggel, hogy “jelentős mennyiségű csapadék nem várható”. Nem tudom, mi a jelentős mennyiség, de csütörtök reggel esett. De tényleg nem sokáig. Csak éppen annyi ideig, hogy lefényképezhessek az utcán néhány színes esernyőt! 😀 Íme! 😀
A frissen hullott őszi avarban sétálgatni az egyik legjobb dolog a világon! 🙂
Október 23. Nemzeti ünnep. Nekem ugyan sajátos véleményem van 1956-ról is és 1989-ről is, de ez egy pozitív fotósblog, itt nincs helye politikának és hosszas történelmi fejtegetéseknek, ezért inkább mellőzném a véleménynyilvánítást…
De az mindenképpen pozitív, hogy erre a napra ünnepi díszbe öltözik a város. És nem csak a mindenhová kitett zászlókra gondolok, hanem a színes fákra is. 🙂 Fényképeztem is mindkettőt eleget! 😀 Amúgy is szép a piros-fehér-zöld, nem csak azért, mert a magyar zászló színe, hanem esztétikailag is, de ilyenkor a legszebbek az őszi levelek is! 🙂 Az előző nemzeti ünnepen augusztus 20-án, még nem sárgultak a levelek. Az én nagy ünnepemen, a 35. születésnapomon, szeptember 26-án már sárgultak, de még több volt a zöld. A következő nemzeti ünnep Mindenszentek, november 1., szerintem nem változik nagyot addigra a természet és a levelek színe. Utána meg már csak a névnapom lesz, november 30-án, addigra biztos lehullanak a levelek. Most van tehát a legjobb alkalom az ünnepre készülő fákat fényképezni. 🙂
A képek amúgy 22-én készültek, amikor éppen ügyeket intéztem a belvárosban és közben fényképezgettem… A látvány kedvéért, – meg amúgy is, jó szokásom szerint – egészen más úton mentem oda és vissza… 😀
A lakótelepen most is mindenféle színű fát láttam, a sárgától a bordóig.
És persze nem csak fákat láttam, hanem bokrokat is.
Néhány helyen egész fasorok is ünneplőbe öltöztek.
Az oszlopokon piros-fehér-zöld zászlók lengenek…
Még a vadszőlő is a legszebb színében jelenik meg.
A buszpályaudvar melletti park a város egyik legszebb része, főleg ilyenkor.
Továbbhaladok a belváros peremén. Már itt is színes minden…
Könyvtárba indultam, azért mentem be a belvárosba. Mindig jó oda menni, de nem csak az érdekes könyvek miatt (igyekszem mindig olyan íróktól olvasni, akiről még nem hallottam, vagy olyanoktól, akiket így fedeztem fel magamnak, és mindig találok valami jót), hanem azért is nagy élmény ez a könyvtár, mert nagyon szép az épület is és a környéke is. 🙂 A könyvtár és a színház (ami szintén nagyon szép, százhét éves épület) ugyanabban a parkban, a Színházkertben van. Ezt a parkot mindig érdemes felkeresni. 🙂 Megcsodálhatjuk a gesztenyefákat, a pázsitot, a bokrokat… És néha jó programok is vannak a könyvtárban. Szinte mindig van az aljában valamilyen kiállítás, és itt volt majdnem 2 hete az a bizonyos társasjáték party is… 🙂
Az első, amit meglátok: a színház és a még alig színesedő vadszőlő…
Néhány kép a Színházkertbe vezető lépcső tetejéről:
És a lépcső aljáról:
A Színházkert is a város egyik legszebb része. 🙂
A könyvtárról is készítettem néhány képet.
Amint végeztem a könyvtárban, megint fényképezni kezdtem. 😀 Lefényképeztem a könyvtárból kifelé, felfelé vezető lépcsőt, a védett szilfát, ami még alig sárgul, és nemrég, a belváros felújítása során lett védett, és néhány színes bokrot is. Meg a vadszőlőt közelről, ami mégiscsak színesedik már itt-ott. 🙂
Elindultam a belváros szívébe, a Kossuth utca felé…
Megcsodáltam a friss árvácskákat, szabályos mintában.
És végigsétáltam a Kossuth utcán, ahogy ez a városunk nem hivatalos himnuszában is hallható… 😀 Út közben betértem az egyik nagyobb áruházba is, a Bástyába. (Intézkedős napom volt…) Kivételesen bent is készítettem egy képet, de ne szaladjunk ennyire előre! Meglepetés! 😀
A Kossuth utca alján egy szép kovácsoltvas kapu… Most nem mentem be… 😀
Ez amúgy a munkahelyem kapuja, de a szépsége miatt is érdemes bemutatni.
Vele szemben park, húszemeletes és a város egyetlen evangélikus temploma…
Ismerős lehet innen is a kép, de a kedvenc piros fám levelei már lehullottak…
A parkban friss fenyőcsemeték és egy rejtőző piros bokor. Ki látja? 😉
Egyes bokrokon még sárga virágok, másokon már piros levelek…
És a belváros is zászlódíszben van…
Erről a szökőkútról a színe miatt sokáig azt hitem, hogy fából van, és csodálkoztam, miért nem korhad el a víztől… 😀 Aztán egyszer amikor száraz volt, megkopogtattam, és kiderült, hogy nem fa, hanem talán kő vagy műkő. 😦 Most is száraz, de nyáron mindig működik, és vizesen még inkább fának látszik. 🙂
A belváros kicsit szürke, de a háttérben, az aluljárón túl szép a kilátás…
És beértem az áruházba. MOZGÓLÉPCSŐ! 😀
Veszprémben 2 mozgólépcsőről tudok, a másik a Belvárosi Üzletházban van. És miért ünnep nekem mindig mozgólépcsőn utazni? Gyerekkori élmények miatt. Annak idején így utaztam a nagyszüleimhez Veszprémből Szentendrére: vonattal Budapestre a Déli Pályaudvarig, majd mertóval a Batthyány térig, és onnan a szentendrei HÉV-vel végállomástól végállomásig. És a metróban volt mozgólépcső. A Déli Pályaudvarról is mozgólépcső vitt lefelé, és talán a Batthyány téren is mozgólépcső vitt felfelé, de nem a felszínig, hanem csak egy magasabb, alig a felszín alatti szintig, a HÉV állomásig. És már gyerekként is élveztem, ahogy csak állok és visz le vagy fel a mozgólépcső… 😀 Különleges élmény volt az is, és a föld alatt, sötétben suhanó metró is. 🙂 És azóta is mindig öröm, ha mozgólépcsőn utazhatok! 🙂
Az áruházból kilépve ezt láttam:
Az a szinte lángoló bokor! 🙂
Tovább a Cserhát lakótelep szélén, a buszpályaudvar felé…
És megint az a bizonyos park a buszpályaudvarral szemben…
Egy bogyós fa…
Ha már evangélikus templom volt, legyen katolikus is! A mellette álló fák miatt…
Ez vajon milyen fa? Ginkgo biloba, páfrányfenyő.
Megismerhető a jellegzetes leveléről. Még alig sárgul.
Már gyerekkoromtól vonzódom a tornyos házakhoz. Ezt meg még be is futtatták! 🙂
Még egy színes fasor a lakótelepig…
Kezdődik a lakótelep. Fák, virágok mindenhol…
Tegnapi kis túrám ezen szakaszára kb. délelőtt 10-kor indultam, és a könyvtár és az áruház meglátögatása után 12:10 körül értem a lakótelep szélére. Itt volt egy kis privát programom, ebéd meghívást kaptam, majd ebéd után kb. negyed 2-kor indultam haza. Az amúgy negyed órás utat fél óra alatt tettem meg. Miért? Mert tovább fényképeztem! 😀 És mialatt ebédeltem, a délelőtti szürkeség után végre kisütött a nap! 🙂
Ezt a fát vajon miért fényképeztem le? 😉
Miattuk! 😀
De nem csak a kedvenc poloskáim érezték jól magukat a napsütésben, hanem én is. 🙂
Főleg ha ilyen színes fákat láthatok. 🙂
És hol van ez? A református templomnál, hogy az is legyen itt… 🙂
A rózsakert még mindig virágzik.
A gesztenyefa most ugyan nem virágzik, de szép. Kétszer szép igazán. Tavasz végén, amikor “gyertyákat” virágzik, és ilyenkor, ősszel, amikor hullik róla a levél és a gesztenye. De azért az ilyen csodálatos, aranyló gesztenyefa ritkaság! 🙂
Van egy kedvenc helyem ilyenkor ősszel a lakótelepen. Ahol minden fa más színű…
És a kilátás innen körbe…
Hazafelé útbaesik egy színes bokor… Bogyódíszbe öltözött… 🙂
Itt lakom, látod, ez az a ház… 🙂 – De lesznek még képek!
Látkép jobbra…
Balra…
A hátsó bejáratnál kinézve…
Kilátás a lépcsőházból. Balról jobbra nézve…
Jobbról balra nézve…
Kilátás a szobámból balra…
És előre… Jobbra csak fal van.
Ennyi volt a tegnapi, 22-ei túrám. Ma 23-án is bent jártam a belvárosban, de már jóval kevesebbet fényképeztem. De ma is láttam szép helyeket.
Megvan még az a park a Kossuth utca alján…
A másik is, a buszpályaudvarral szemben
És megvan még a lakótelep szélén a Barátság park is. 🙂 Tegnap is erre mentem be, de akkor nem lettek jók a képek. Ezért ma inkább hazafelé fényképeztem le. 🙂 Tetszik a park és a neve is. És tényleg nagyon barátságos látvány ez a sok színes fa… 🙂
Ennyit a nemzeti ünnepről. Szépen kiöltöztek a fák! 🙂
Egy e-mailben kapott karrier-tesztről eszembe jutott, milyenek a kilátásaim. A karrier szempontjából nem túl jók, közfoglalkoztatott vagyok. De mivel ez egy pozitív blog, kerestem magamnak jó kilátásokat. 😀
Először is 2 kép a munkahelyem ablakából. Az elsőn jobban látszik a húszemeletes, a másodikon meg jobban látszik a jobb oldali piros fa. Élőben még szebb!
Kilátás a munkahelyem erkélyéről a hátsó udvarra.
És végül itthon, a lépcsőház ablakából.
Ugye szép kilátások? 😀
A megyei könyvtár nagy társasjáték show-t hirdetett az országos könyvtári napok alkalmából. Ma délután 13-15 óráig játszottunk. Kevesen voltunk, de jó volt a hangulat, és gyorsan elrepült az idő. 🙂 Játék közben természetesen a játékra figyeltem, nem fényképezgettem, de a végén lefényképeztem az utolsó játékot, ahogy véget ért, és mindhárom játék dobozát, amivel játszottam.
Elég sok játék volt a nagy asztalon, de egy kisebb asztalra is jutott másik 3 játék.
Ennyi játék mellett mégis csak hárman voltunk: az egyik egy nálam fiatalabb könyvtáros hölgy, a másik egy talán még fiatalabb huszonéves fiatalember, és én. Az első játék kiválasztását rám bízták. Nem ismertem, de 5 perccel előtte olvastam a játékszabályt, és tetszett. Alaposan megnézegettem a játékokat, amíg nem csatlakozott a 2 játszótársam… 😀
Kac-kac-kukac… Érdekes játék. Izgalmasabb, mint gondoltam… 🙂
Utána egy Solo nevű kártyajátékot játszottunk.
A végén egy harmadik játékra is jutott idő. Ekkor már kettesben maradtunk a könyvtáros hölggyel, harmadik társunk a Solo után távozott, de pár perc múlva jött néhány gyerek, és ketten is beszálltak segíteni nekünk. Játszótársamhoz egy kislány, mellém egy kisfiú.
A harmadik játék: Farkasok és bárányok.
És ezzel a 16 fekete bárányból álló karámmal győzték le a fiúk a lányokat 🙂
A lakótelepen, ahol élek, készítettem néhány fényképet az őszről. Telefonnal készültek csak, de jó minőségűek. Bemutatom a jobbakat, egy kis mesére felfűzve, nem feltétlen a készítés sorrendjében.
Ősszel sárgulnak a levelek(?)
Persze van igazi sárga is… 🙂
És vannak színes egyéniségek is…
Még egy-egy levél sem egyszínű!
A fák sem egyformák. A platán lentről színesedik.
De van, ami fentről.
A nyírfán fürtökben terem a sárga levél…
A hársfa szemérmesen belülről sárgul.
Még ott is, ahol van színminta a ház falán…
De van narancssárga fasor is.
Bordó levelű fa…
Bújkáló sárga
A másik oldalról is…
Színharmónia – itt már a lencsére esett az eső, de talán látható…
Ahol minden fa más
Őszi színekben a házak is
A képen a színes fa gesztenye. Itt a bizonyíték…
A virágok még élnek, csak a fák sárgulnak-pirulnak
És hogy ne csak fák legyenek…
A bemutató végére értem, innen folytatom majd máskor. Lesz ez még színesebb is! 😀
Ez a blog egy új kezdeményezés. Alapvetően a Szép világunk magazin adta az ihletet, de nekem nincsenek olyan nagy terveim, hogy az egész világot bemutassam. Én csak a saját kis világomat mutatom be, hasonló képes bejegyzésekkel, mint a Szép világunk (természetesen csak saját képekkel), és annak is csak a jó oldalát, a pozitív élményeket. Ebben is hasonlítani szeretnék a már említett honlapra, vagy akár a Derűlátó blogra, illetve a Pozitív Beállítottságú, Optimista és Céltudatos Emberek Közössége nevű Facebook csoportra. Itt jelennek meg majd a saját pozitív képeim a saját szép világomról, a saját élményeimről. Ezért is lett Élményképek a blog neve.
Élményképek 