MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Hujber Zsuzsanna fényképe.

Akinek küldtem: Cece (ejtsd: sziszi), teljes nevén Kovács Cecília. (A blogja a nevére kattintva látható…) Mit küldtem? Egy kis világító karácsonyfát. A kedvenc ajándékboltomban vettem. A boltban ki is volt bontva, de ott nem mertem lefényképezni, hátha nem szabad, itthon meg nem mertem a dobozt kibontani, hogy lefényképezzem, meg nem is illik más ajándékát kibontani, mielőtt elküldöm, ezért kerestem egy hasonlót a neten, hogy megmutassam. (Próbáltam ugyanazt, de a boltnak, a kedvenc ajándékboltomnak nincs saját honlapja, csak az üzletháznak, ahol van a bolt, és ott nem részletezik a termékeket…) Tehát kb. így néz ki:

Kapcsolódó kép

Viszont lefényképeztem becsomagolva, mielőtt feladtam, december 1-jén csütörtökön:

photo6289

A bolti dobozt csomagoltam be a csomagolópapírba, arra ragasztottam egy kis papírt, ami a doboz 2 oldalát fedte. Az egyik oldalon (a papírlap tetején) a feladó és a címzett címe volt, alatta “Boldog karácsonyt” felirat. (A nevek, címek nyomtatott nagybetűvel, kék tollal, a felirat piros filctollal, saját írásommal.) A papírlap aljára pedig az MBBK felirat került, fenyőfákból és szaloncukrokból, hogy a címzettnek is egyértelmű legyen, miért kap csomagot. 🙂

Postára adni viszont nem is volt olyan egyszerű… Először is az alakja miatt csak ajánlottan vállalták. Ki is töltöttem az ajánlott szelvényt és oda is adtam nekik. Ilyenkor bedugják a gépbe, a gép lepecsételi és ír rá még ezt-azt, majd visszaadják nekem, de mindez most elmaradt, a kitöltött szelvényem talán még most is ott van abban az ablakban a postán. (És persze ez nekem is csak hazafelé tűnt fel…) De az ajánlott szelvényt rátették, barbár módon a “Boldog karácsonyt!” feliratra, és engem hibáztattak, hogy kicsi a doboz, legalább szabvány levél méretűnek kellene lennie, nem fér rá az összes bélyeg… De egyrészt a doboz mérete adott, ilyenben árulták a boltban, másrészt honnan tudhattam volna, hogy ajánlott lesz, és ennyi bélyeg kell rá??? Arra azért vigyáztam, hogy a feladó és a címzett címe közé éppen kifért egy postai bélyeg! 😀  De legalább elment a levél, remélem Cece is megkapta. 🙂

És akitől kaptam…

Kaufman Ilona, Sopronból. A szülővárosomból. 1980-ban születtem Sopronban, de kb. 1982-ben elköltöztünk (előbb Bakonybélbe, nagyszüleimhez, majd 1983-ban Veszprémbe, 1986-ban a mostani lakásunkba) és amióta elköltöztünk, azóta nem jártam ott. Amúgy az a bizonyos soproni népszavazás (amikor eldöntötték, hogy Magyarországhoz tartoznak) 1921. december 14-én volt, már 95 éve lettek a leghűségesebb város.

 És miket kaptam tőle?

Egy könyvet, amit majd ünnepek között üres óráimban elolvasok. Érdekesnek és hasznosnak tűnik.

photo6292

Több csomag kávét

photo6293

És egy levelet egy szép rajzzal

photo6294

És használati utasítással a kávéhoz! 😀

photo6295

Ennyi szép ajándékot kaptam karácsonyra. 🙂 És éreztem, hogy nem vagyok egyedül. 😉 Remélem, mindenkihez sikeresen odaértek az ajándékok, és mindenki örült annak, amit kapott. Nekem tetszett ez a játék, köszönöm a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége szervező csapatának. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Karácsonyi álmok

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.


Karácsonyi álmok

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Ki is az én kedvenc bloggerem? Kit olvastam szívesen a múlt hónapban? Nem is nagyon emlékszem már, kiket olvastam… 😀 De azért van egy-két blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, egyik-másikra fel is iratkoztam. És vannak néha jó cikkek a kedvenc blogjaimban. 🙂

Talán a legnagyobb egyéniség, akivel mostanában találkoztam (egyelőre sajnos még csak interneten keresztül, élőben még nem) SzívrohamGyár. És nem csak azért, mert vendégíróként nekem is megjelent nála cikkem (és még meg is jelenik majd 15-én). Hanem azért, mert érdekesen látja a világot. A cikkeit is szívesen olvasom, de talán a verseiben még jobban kijön az egyénisége.

Ha már verses blog, akkor évek óta nagy kedvencem Frady Endre. Mennyit számít néha két betű! Amikor még iskolás voltam, és sokféle költő verseiről tanultunk, akkor a kötelezők közül talán Petőfi Sándor költészete állt hozzám legközelebb és Ady Endre állt tőlem a legtávolabb. Ez szerintem azóta sem változott, bár érettségi óta (1999) nem olvastam klasszikusoktól verseket. Ady Endre tehát nem az én stílusom. De ha már hozzáteszünk az elejére 2 betűt és Frady Endre lesz belőle, akkor már élményt, humort és kitűnő saját rajzokkal illusztrált, kiválóan megírt verseket kapunk eredményül.

De hogy ne csak verses blog legyen, hanem pl. idézetes is, ajánlom a Habfürdő blogot, arról még hírlevelet is kapok. Főleg a “Mai hab” és a “Keddi kilenc” rovatokat ajánlom, a pozitív szemlélet miatt. (A Mai hab az idézetes rovat tűnt elsőre idézetes rovatnak, a sok színvonalas, magvas gondolat miatt. De nem idézetek, csak idézésre érdemes, tartalmas, pozitív szemléletű gondolatok.)

Ha már pozitív szemlélet, rendszeresen olvasom a Derűlátó blogot is (ennek a szerzőjét személyesen ismerem, bár évek óta nem találkoztunk), ebben is nagyon pozitív életszemlélet van.

Ha már személyes ismerősöknél és pozitív életszemléletnél tartunk, egy másik pozitív blog, szintén ismerőstől (és kb. ugyanabból a társaságból ismerem, mint az előző blog szerzőjét): Szép világunk. Mindig megtalálom Facebookon az új tartalmakat, kapok értesítést a megosztott cikkekről. 🙂 Részben ismeretterjesztő is ez a blog, bemutatja mindazt, amit a világon látni érdemes, de sokszor egyszerűen csak szép. Mindig jó kedvem lesz tőle.

És még néhány blog a teljesség igénye nélkül, mert elég sokat olvastam mostanában a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége blogjait, főleg a nap bloggere játék miatt.

Pozitív életszemlélet témához: Napi Kincsek Tárháza, tényleg kincset ér. 🙂

A “szép világunk” témához egy útleírás blog: Szakifiú megpróbál eltévedni (ugyan már 1 hónapnál régebbi az utolsó cikk, de gyakran ránézek, van-e már új), a szerző stoppos élményei. Szintén ismerős, bár egészen máshonnan ismerem, mint a Derűlátó és a Szép világunk blogok szerzőit.

Ha már ismerősök, akkor még egy, nagyon komoly témájú blog, a Városliget Barátai. Elég közérdekű téma vidékieknek is, mert nekünk sem mindegy, hogy lesz-e tiszta levegő a fővárosban… Nem túl derűlátó a blog, bár ugyanabból a csapatból ismerem a szerzőt, mint pl. a Derűlátó blog szerzőjét.

A komoly témáknál maradva van egy olyan bloggerina, aki mindig fontos dolgokról ír és akkor is elgondolkodtató, és megfontolandó a véleménye, ha nem értek vele egyet. Eszter’s Offtopic. Persze általában egyetértek, de nem mindig.

Van még 2 blog, amire feliratkoztam és hírleveleket kapok róluk, tőlük. Az egyik a Tintafolt, ahol már vendégíró is voltam (itt lehet szavazni a vendégírók cikkeire, pl. az enyémre).

És van még egy blog, ahová feliratkoztam. (Az a jó édes) Erről is mindig kapok hírleveleket. Érdekes bejegyzések vannak benne. És mindenkinek kellene egy tündér keresztanya. 🙂 De azért megkérdezném a szerzőt, hogy milyen a kapcsolata a keresztanyjával, vagy hogy ő keresztanya-e… 🙂

És persze van még néhány blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, akár a cikkeket is, akár a kis megosztásaikat a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportjában, de most csak ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Akik most kimaradtak, azokról majd talán legközelebb írok. 🙂

És persze ne felejtsük el az Angel Style blogot sem, ahol elindult ez a játék. Örülök, hogy benevezhettem! 🙂

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Mézeskalács, pulyka, puncs

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Gondolom, ez most a karácsonyi menüről szólna. Még fogalmam sincs, hogy idén mi lesz. Amúgy sem én szoktam főzni nálunk (minden műveletet ismerek, de egyedül nem mernék nekiállni semminek, főleg azért, mert egy receptet sem tudok fejből), és amúgy is kb. 23-án dől el a menü, de így természetes. 🙂

Főzni tehát nem szoktam, de mindent nagyon profin tudok megenni! 😀 (Amúgy mosogatni néha szoktam, meg eltörölgetni az elmosott edényeket, ha valaki elmosogat.)

Amúgy feltűnt már valakinek, hogy karácsonykor a zöld fenyő és a fehér hó ünnepén milyen kevés a hagyományos menüben a zöld és a fehér színű étel? (Nem vagyok fradista vagy ilyesmi, zöld-fehér, csak kevés az ünnepi menüben az ünnephez kapcsolódó szín.)

Az ízek viszont mindig illenek az ünnephez. Ez egy csendes, vidám, de igazán boldog és örömteli ünnep, és az ünnepi menüben is minden benne van, amit csak csendben, vidáman, boldogan, élvezettel eszik az ember. 🙂



Mézeskalács, pulyka, puncs

Legyen a fa alatt…

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Először is: Mi NE legyen a fa alatt? Tűlevél, mert nekem kell felporszívózni! 😀

Szerencsére nem lesz tűlevél. Évek óta műanyag fenyőfánk van, főleg lustaságból és spórolásból, de ez is szép. 🙂

És mi legyen a fa alatt?

Reális esély idén sincs rá, de… CROKINOLE tábla! Már régóta a kedvenc játékom, és akkor igazán élvezetes, ha nem túl profik a játékosok. (A nagyon profik mindig betalálnak középre, a kevésbé profiknál viszont vannak érdekes helyzetek… 😀 ) Még a gyártót is ismerem…

Amúgy ezt leszámítva nincsenek nagy igényeim, bármilyen ajándéknak örülök. Tudom, hogy a családban senkinek nincs túl sok pénze, de ha kapok valamit, akkor legalább valaki gondolt rám. És a többiek úgyis mindig ötletesebb ajándékokat találnak ki, mint amire én gondolnék, vagy amit kívánnék. 🙂



Legyen a fa alatt…

Dallamok, mesék és képkockák

Új karácsonyi bejegyzéssorozat kezdődik a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében. Adventi meséink című sorozatunk első része: Dallamok, mesék és képkockák.

Karácsonyi dallamok közül nekem a kedvencem (akinek ma este 21:30-ra megyek a koncertjére):

De vannak még szép karácsonyi dalok, én a klasszikusokkal is jól elvagyok mindenféle nyelven. 🙂 (Ha már nyelveket és karácsonyi klasszikusokat emlegettem: szinte senki nem tudja, hogy a Csendes éj eredetileg nem magyarul, sőt, nem is angolul, Silent night címmel, hanem németül, Stille nacht címmel íródott… Ezt talán fontos megjegyezni így, karácsony előtt…)

Talán ami nem annyira klasszikus, de magyar, abból még néhány idefér:

Vagy ami nem kifejezetten karácsonyi, de a legkedvesebb téli dal:

Mesék: konkrétan karácsonyi mesét elég keveset ismerek, de mindig érdekeltek a mesék, bár most már nem olvasok meséket, de talán majd írok egyet. 🙂 De mások is írtak már szép meséket. Még egy ismerősöm is. Jóba Katalin: Cinegemese. Nem kifejezetten karácsonyi, de téli verses mese, barátságról, szerelemről (Érdemes a Derűlátó blogot is böngészni, az ő nagyon pozitív blogja…)

És végül a képkockák… Gondolom, itt karácsonyi filmekre kellene gondolni… Vannak belőlük jók. De mind olyan, hogy ha megnézem, akkor jó, tetszik, szórakoztat, de másnapra (meg főleg a következő karácsonyra) már semmi nem marad bennem belőle… És olyan is, van, amit minden évben lejátszanak, mint pl. a Reszkessetek betörők… De pl. a karácsonyi Shrek nem rossz (azt akár ide, akár az előzőhöz is írhattam volna.)

De ha már képkocka, akkor a végére jöhet egy saját kép, amivel gyakran küldök karácsonyi üdvözletet Facebookon és e-mailben.




Dallamok, mesék és képkockák

Fogjunk össze!

Az Emlékbuborék blogban láttam egy felhívást. Fogjunk össze! Írjunk bejegyzést egyszerre! A téma a lehető legjobb:

“Írd le, számodra mit jelent a blogolás, mi mindent tanultál meg a blogolásod ideje alatt, szerinted miért éri meg blogot vezetni, írj bármit, ami eszedbe jut a blogolással kapcsolatban, csupán ennyi a megkötés.”

És mit jelent nekem a blogolás? Nagyon sokat. Személyes bloggal kezdtem, később lett szakmai is. Személyes blogom kb. 2008-tól van, és 2011-ben lett mellette szakmai is. A blogírás főleg egy lehetőség nekem. Lehetőség arra, hogy szabadon kifejtsem a véleményem mindenről és mindenkiről, ami és aki az életem része.

A személyes blogok főleg erre voltak jók, írtam bennük jót is, rosszat is mindenről és mindenkiről. Csak őszintén! Volt már olyan blogom, amit töröltem, mert nem tetszett valakinek, amit róla írtam, de legalább kiderült, hogy mit gondolok (élőben nem mindent merek mindenkinek elmondani, mert szeretem megelőzni a konfliktusokat, de valahol mégis meg kell fogalmaznom a gondolataimat, erre is jó egy blog), aztán rendeződött a helyzet, és folytattam tovább az írást egy másik blogban.

A szakmai blog egy más műfaj, az ismeretterjesztő tevékenység, ami egyben segít szinten tartani a szakmai tudásomat. Komolyabb műfaj, mint egy személyes blog, de talán állandóbb a közönség. Egy személyes blogban sok téma van. És mindenkit más érdekel. Egyeseket a családi életem, másokat a munkahelyi dolgaim, valakit az események leírása, valakit az eseményekről alkotott véleményem… Mindenki más. És ha sokat írok az egyik témáról, akkor annak az olvasói jönnek, a többiek mennek. Ha más témára váltok, megint cserélődik az olvasótábor. De egy szakmai blogban akit érdekel az a szakma, az olvas. Ez könnyebb is, nehezebb is. Könnyebb, mert tudom, hogy mindig van olvasóm, és nehezebb, mert aki rendszeresen olvas, az jobban figyel, ezért nekem is jobban kell figyelnem a tartalomra. De az sem baj, hogy figyelnem kell, így legalább jobban utánanézek a dolgoknak, amiből én is tanulok. Ezért jó néha szakmai cikket írni.

Az Élményképek megint más, ez egy pozitív fotós blog. Nem eseményeket írok le, hanem képeket mutatok be. Kevésbé vélemény jellegű, kevésbé személyes a mondanivalóm (ha egy személyes blogban leírom, hogy XY így meg úgy viselkedett velem és ilyen meg olyan rosszat vagy jót tett velem, az csak neki érdekes, személyre szóló üzenet, de ha lefényképezek egy szivárványt az égen, az nem személyes, az olyan szépség, ami mindenkinek szól), de mégis jobban belülről jön. Én ezeket a részleteket láttam, más esetleg mást láthat meg, mást tart szebbnek vagy fontosabbnak. Ugyanolyan szubjektív, mint egy személyes blog, de kevésbé közvetlenül szól rólam, inkább a lefényképezett tájról, épületről, növényről, rovarról, tárgyakról, vagy jelenségről mond valamit az olvasónak (talán nem is mindig ugyanazt, mint nekem). De kicsit hasonlít a szakmai blogra is, mert ez is ismeretterjesztő, még ha nem is olyan szinten, mint egy szakmai blog. De ha pl. lefényképezek egy lepkét, akkor másoknak kiderülhet ebből, hogy itt, nálunk is él olyan lepke, amilyen náluk. De mégsem kell hozzá úgy felkészülni, mint egy szakmai bloghoz, mert ez egy spontán, szubjektív műfaj. És csak azt mutatom be a fényképeken, ami szép, vagy aminek örültem. Így talán másokban is jó érzést kelthet ez a blog, és ezzel talán nem csak én kaphatok valamit a blogtól és a blogírástól, hanem talán másoknak is adhatok valamit. Ha mást nem, akkor egy pillanatnyi pozitív élményt.



Fogjunk össze!