A nap bloggere voltam (már megint)

Ritkaság az a blogomban, amikor ilyen sok bejegyzésem van. Tegnapelőtt is, tegnap is, és ma is 🙂 Ma csak azért, mert tegnap a nap bloggere voltam. És mivel én szinte mindig kérdezek a nap bloggerétől, most jó sok kérdést kaptam! 😀 Egyszer már voltam a nap bloggere, ez már a játék második fordulója és én megint beneveztem. Főleg azért, hogy jogosan kérdezhessek másoktól, ne legyen egyoldalú, hogy csak én kérdezek, de kérdésekre válaszolni is szeretek. 🙂 Mindig izgalmas, hogy mit kérdeznek tőlem mások! 😀

Anett: Van olyan posztod amin gondolkoztál, hogy megoszd-e?

Nincs, de olyan volt, amiről tudtam, hogy  megosztó lesz, a januári kedvenc bloggeremről szóló cikkem. Aztán olyan is volt, amiről nem gondoltam volna még azt sem, hogy valaki végigolvassa, a 2016-os éves összefoglalóm, de volt aki elolvasta és még tiltakozott is ellene, amit róla írtam. Ezért az a bejegyzés most privát, csak én látom.

Izabella: Hova utaznál el legszívesebben, ahol még nem jártál? (Belföldön és külföldön is)

Nagyon jó kérdés, nem is tudnék egy helyet kiemelni, de egyszer majd szeretném bejárni az országot. Nem is biztos, hogy az ismert helyekre vágynék, inkább én fedezném fel magamnak a látványosságokat. Hová mennék? Talán végigmenni egyben a kéktúrán? Nem tudom. De van egy álmom, csak nem tudom, hol van az a hely. Gyerekkoromban az egyik régi lakásunkban 1985-86-ban volt egy pálmafás kép a falra ragasztva. Szerintem karibi táj lehetett. Azt a képet megnézném élőben, hol készült. 🙂 Meg talán arra a szigetre, amivel Szlovéniát szokták reklámozni (talán Bled vagy ilyesmi a neve).

Beatrix: Ha megkaphatnád álmaid állását, mi lenne az?

Egy környezetvédelmi cég vezetője, vagy ilyesmi. Talán még környezetvédelmi miniszter is, ha lenne még olyan… Az a lényeg, hogy közöm legyen a környezetvédelemhez, először bármilyen alacsony szinten, aztán 10 éven belül én legyek a munkahelyem első számú környezetvédelmi felelőse. Környezetvédelmi szakmai vonalon ne legyen nálam magasabban senki! Amúgy volt már ilyen egy Felsőfokon nevű szakmai blogmagazinban, ahol a környezetvédelmi bloggercsapatot vezettem, csak az nem járt jövedelemmel.

Szilvia: Miről írsz a legszívesebben, melyik a kedvenc témád?

Szakmai blogban a kedvenc témám “Mit tehet egy hétköznapi ember a környezetért?”. Természetesen a szakemberek munkájára is szükség van, de ha az átlagember környezettudatos, az sokkal többet jelent, mégis alig beszélünk erről, még a környezetmérnöki szakon is alig tanítják ezt a témát. Személyes blogban pedig talán a veszprémi és Veszprém környéki kirándulásaimat bemutató hosszabb bejegyzések, mert így megmutathatom, hogy milyen szép helyen élek, és hogy nem kell messze utazni a természeti szépségekért, mindenki felfedezheti a saját lakóhelyén is.

Judy: Foglalkozol-e még az irodalommal? Vannak mostanában új verseid, vagy teljesen a bloggerlétbe vetetted magad?

Hobbi szinten néha még írogatok verseket, de nem jelennek meg sehol, legfeljebb egyes Facebook csoportokban. De elég ritkán teszek ilyet. Viszont ebben a bejegyzésben találhatsz egy saját verset.

Eszter: Ha saját társasjátékot terveznél, milyen témában gondolkodnál?

Nem tudom, mert elsőre azt mondanám, hogy környezetvédelmi társasjáték, de azt nem lehet. Mert ha társasjátékot terveznék, akkor elég kézenfekvő, hogy ki adná ki, és ő is tervez ilyen témájú társasjátékot. Már évek óta függőben van neki, de előbb-utóbb megjelenik. A Facebook borítóképemen láthatod, ahogy 2012-ben teszteltük azt a játékot. A fejlesztő a kép jobb alsó sarkában van.

Emlékszel arra hogy mikor kezdett el ennyire foglalkoztatni a természet, a környezetvédelem?

Az után, hogy beiratkoztam a környezetmérnöki szakra, és éreztem, hogy igen, ezt kerestem, ez való nekem! 😀 Amúgy elég nehezen döntöttem el, hogy milyen szakot választok az egyetemen. Itt megtalálhatod a történetet az álláskeresői honlapomon.

Milyen túraútvonalakon kirándulnál szívesen hazánkban?

Talán a kéktúrán egyben végig. De amúgy jobban szeretem, ha egy nap alatt meg tudok fordulni gyalog, mert akkor nem gond, hol aludjak.

Melyik városba költöznél ha úgy alakulna ahogyan régen várod?

Budapest kivételével bármely magyar településre. Talán Szentendrére, ahol sokat nyaraltam gyerekkoromban, vagy Sopronba, ahol születtem 1980-ban, de amióta elköltöztünk, 1981-ben vagy 82-ben, azóta nem jártam ott.

Van elképzelésed arról hogy vajon hogyan alakulna most az életed, ha évekkel ezelőtt nem csalódsz akkorát a szerelem fogalmában?

Párkapcsolatom még most sem lenne, mert annak a költözés is feltétele, de talán nem tiltakoznék annyira a szerelem ellen…

Mi a mai napi kincsed?

Az, hogy válaszolhattam a kérdéseidre. 🙂

Judit: Gyerekkorodban írtál naplót ?

Nem írtam, akkor még ez nem jutott eszembe. És különben sem lehetett volna eldugni a család elől. Az interneten könnyebb elrejtőzni…

Dorina: Gondoltál már rá, hogy aktfotókat készíts? pl egy magazinnak, mint a Playboy?

Erre még nem gondoltam. Talán ez az egyetlen fényképezős műfaj, ami magamtól soha nem jutott volna eszembe! 😀 Amúgy érdekes a kérdésed. Volt közöd valaha ehhez a témához? (Készült rólad ilyesmi, vagy készítettél másokról?)

Anami: Mi a legnagyobb terved, amit igazán el szeretnél érni ebben az évben?

Munkahelyet találni végre.

Manuéla: Melyik a kedvenc bejegyzésed?  🙂

Talán ez, az ötlet miatt. Szerintem másnak nem jut eszébe ilyen. Az ideiekből meg talán ez.

Eszter: Kitől tudod legkönnyebben elfogadni a negatív kritikát?

A blogban vagy az életben? A blogban mindenkitől elfogadom, aztán vagy hallgatok rá, vagy nem, de mindenképpen átgondolom a dolgot. Az életben vannak olyan emberek, akiktől el sem fogadom, mert tudom róluk, hogy vagy gyakran tévednek, vagy az érdekeik ellentétesek az enyémmel. Negatív kritikát az életben nagyon kevés embertől fogadok el, általában azoktól, akikről tudom, hogy semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz a témához, amit kritizálnak, és ritkán tévednek. Az ilyen emberekre érdemes hallgatni.

Mi alapján választatsz helyszínt?

Általában teljesen véletlenszerűen, néha nem is a helyszín a lényeg, hanem egy téma, mint pl. ebben a bejegyzésben, máskor csak meglátok valami szépet vagy érdekeset hirtelen, de van olyan, hogy teljesen más céllal megyek valahová, pl. mert van valami dolgom, és út közben fényképezek. Ez változó.

Melyik volt a legcsodásabb, leghangulatosabb, legvarázslatosabb hely, pillanat, amit fotóztál?

Veszprém környékén talán az a pici kis tó és környéke a sok fával, egyik oldalon erdővel, sziklákkal, a másik oldalon parkkal, amit a tegnapelőtti hosszú bejegyzésemben is fényképeztem, máshol meg talán egy hosszabb egész napos kirándulás helyszíne, de ezek inkább azok, amik hirtelen eszembe jutottak, mert nem lehet igazán megmondani, hogy szebb-e az egyik hely, mint a másik. 🙂

Hová költöznél, ha bárhol élhetnél?

Talán erre a szigetre. (Kivételesen nem saját kép, még nem voltam ott.)

Vivien: (Nem vagyok benne biztos, hogy a Judit Vivien keresztnevek közül melyiket használod, de mivel a blogban Vivnek nevezed magad, ezt választottam.) Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy ideális?

Valami olyasmi, amibe még én sem tudok belekötni! 😀 Mindenképpen valami pozitív és állandó dolog. Ha azt kellene megmondanom, mikor lenne ideális az életem, akkor lenne egy jól fizető, stabil munkahelyem, amiből megélnék, és tehetnék valamit a környezetért, egyedül élnék, és minél több időm maradna a természetben lenni, fényképezni, blogot írni, könyvtári könyveket olvasni, és társasjátékozni. 🙂

Adrienn: Mi az, amivel kapcsolatban a legnehezebb pozitívnak lenned?

Talán az álláskereséssel kapcsolatban. Szeretnék találni, de már nem szeretnék keresni. Persze tudom, hogy anélkül nem megy. De majd előbb-utóbb találok valamit 🙂

Eszter még egyszer: Már akartam kérdezni, hogy melyiket szereted jobban, ha a Facebookon szólnak hozzá a bejegyzésedhez, vagy ha a blogon?

Mindkettő másért jó. A Facebookon jobban tudok beszélgetni a blogomról, az itteni hozzászólásokból viszont jobban látszik, hogy mások is olvassák a blogomat, nem csak én. Tehát legyen mindkettőből minél több, és aki olvassa a blogomat, az szóljon is hozzá, akár itt, akár a Facebookon! 😀

Ildikó: Tényleg tetszik minden hozzászólás amit likeolsz? Miért érzed, hogy likeolnod kell szinte minden hozzászólást?

Azért én sem likeolok mindent, de tényleg többet, mint amennyit nem. Amúgy amire rákattintok, az mindig tetszik. Lehet, hogy nem az egész hozzászólás tetszik, hanem csak 10 mondatból 1, de az az 1 megérdemli a pozitív visszajelzést. Aztán a negatívat meg majd hozzászólásban fejtem ki a többi 9 mondatról. 😀

Gondoltál már arra, hogy képezd magad, mint fotós és magasabb szintre lépj?

Nem. Azért nem, mert egy ilyen képzés pénzbe kerülne. Fizetős tanfolyamra beiratkozni viszont csak akkor érné meg, ha ezzel foglalkoznék utána pénzért. De ha pénzért fényképeznék, akkor elveszne az, amiért én ezt csinálom, a spontán élmények öröme, hogy megmutassam másoknak is a saját élményeimet.

Mi volt az, ami alapján eldöntötted, hogy nem kedveled a pszichológusokat?

A pszichológusokat a saját személyes rossz tapasztalataim miatt nem kedvelem, eddig soha nem magamtól mentem hozzájuk, és mindig ártottak nekem. Gyakran tévedtek is, és mindig volt valamilyen érdek a hibás döntéseik mögött.Amúgy a pszichopatás cikkben leírt 2 eset csak egy része a tapasztalataimnak, majd egyszer személyesen megbeszéljük, mert ezt órákig tartana kifejteni, de egyszer Facebookon egy cikk alatt az összes többi esetet is részleteztem, több hozzászóláson keresztül. Ezt a hozzászólásomat és az összes alatta lévő beszélgetést ajánlom, hátha abból mindent megtudsz…

Mit gondolsz melyik értékesebb a magas IQ vagy a magas EQ? Észrevettem, hogy vannak emberek, akik kifejezetten magas IQ-val rendelkeznek, de az empátiás készségük alacsonyabb az átlagnál, szerinted ez miért van?

Nem tudom, hogy a magas IQ vagy a magas EQ értékesebb-e, szerintem önmagában egy-egy tulajdonság nem érték. A magas IQ legalábbis biztos nem, mert az nem mond semmit az ember személyiségéről. Voltam Mensa-tag, ott sincsenek jobb emberek, mint máshol. Pontosabban ott is vannak jó és rossz emberek, mint akárhol máshol, de az átlag nem tér el a Mensán kívüli átlagtól. A magas IQ néha jó, ha valamin gondolkodni kell, de más haszna nincs, és nem tesz senkit jobb vagy rosszabb emberré. Az EQ fogalma egyrészt jóval kevésbé körülhatárolható, még a neve is ellentmondást tartalmaz: “érzelmi intelligencia”, mert az intelligencia éppen a tudatos, érzelemmentes problémamegoldás képessége, másrészt elég keveset tudok róla, ezért nem tudom megmondani, hogy értékes-e, hogy mire jó, és hogy jobb vagy rosszabb ember lesz-e tőle valaki. De szerintem az IQ és az empátia egymástól függetlenek, tehát mind a 4 kategória létezik: magas IQ magas empátiával, magas IQ alacsony empátiával, alacsony IQ magas empátiával, és alacsony IQ alacsony empátiával. Tehát azért vannak magas IQ-jú emberek alacsony empátiával, mert az IQ és az empátia független egymástól. És hogy egy-egy ember mitől olyan, amilyen, és mitől magas vagy alacsony az empátiája, arra mindig az ő saját élettörténete ad választ.

Mit gondolsz a mai bloggervilágról? Ki az az Öt blogger, akit leggyakrabban olvasol?

A mai bloggervilággal nincs igazán nagy baj, a mi kis bloggerközösségünk is összetart (pedig nem is olyan kicsi). Ha baj van a bloggervilággal, akkor az emberekkel van baj. Ha sok negatív tartalmű, alacsony színvonalú vagy értelmetlen bejegyzés vagy hozzászólás születik, az nem a blog, mint műfaj(?), hírcsatorna(?), reklám- és önreklámfelület(?) hibája, hanem az embereké, akik írják és olvassák. A blog egyébként egy hasznos felület arra, hogy bármilyen gondolatunkat kiadjuk magunkból, és annak mutassuk meg, akinek akarjuk, olyan mértékben, amennyire akarjuk. Persze vannak erre más módszerek is, akár személyes beszélgetésben is megvan ennek a módja, de minél többféle önkifejezési lehetőségünk van, annál jobb. 🙂 Kiket olvasok leggyakrabban? Ez mindig változó. Most talán ha meg kellene neveznem azt az ötöt, akkor egyre inkább köztük lennél. A másik 4 talán Eszter, Réka (főleg a napi hab és a keddi kilenc rovatok), SzívrohamGyár (ahol már több vendég cikkem is megjelent), és egy barátom, akit most nem neveznék meg, mert ő sem nevezi meg magát a blogjában, de linkelem a blogot.

Mit gondolsz a feminizmusról? A nők elleni erőszakról ma Magyarországon?

A feminizmust csak felületesen ismerem, de a női egyenjogúság egy teljesen jogos törekvés és jobb lenne tőle a világ. A nők elleni erőszakról azt gondolom, hogy én nem lennék rá képes sem nemi erőszak, sem testi sértés (verés), sem szóbeli bántalmazás formájában, és nagyon szeretném, ha más sem lenne képes rá. Jobban hiszek a problémák megbeszélésében, vagy ha nem megy, akkor a kapcsolat békés, de végleges megszakításában. Olyasmihez viszont nem értek, ha ez érdekel, hogy több vagy kevesebb-e a nők elleni erőszak, mint 10, 20, 50, 100 éve, változtak-e a módszerek, stb, erről inkább a rendőrségen lehetnek statisztikák.

Mariann: Miért kezdtél el blogolni, mi indított el? Nem tudom ezt kérdezték-e már.

Nem volt konkrét kiváltó ok, csak láttam annak idején egy közösségi oldalon, hogy másoknak van, mert ott említették, és gondoltam, nekem is lesz. 😀 Az a közösségi oldal (KlubD – Diplomások Klubja) amúgy már megszűnt, de a bloggerkedést azóta is művelem. 😀

Randiztál-e már, mit gondolsz a netes randizásról?

Még nem, de ezzel tudatosan várok is addig, ameddig nincs pénzem elköltözni a családtól, mert nem szeretnék bonyodalmat. A költözés a diplomaosztó (2004) óta CSAK pénzkérdés. A szerelemben ugyan nem hiszek, de kíváncsiságból kipróbálnám, milyen az, ha van valakim. De összeköltözés, házasság és gyerek kizárva, szerintem az ilyen kötöttségek csak ártanak egy kapcsolatnak, mert könnyebb megunni egymást. A netes randizásról azt gondolom, hogy jobban lehet rejtőzködni, nem annyira biztos, hogy ki a másik, mint élőben, de az első személyes találkozásnál úgyis minden kiderül. Ha pl. valaki fordítva írta be az életkorát és nem 29 éves, hanem 92, azt rögtön látom. 😀 Ezért a neten is érdemes őszintének lenni!

Erika kérdése nem publikus, viszont válaszolok rá.

Valószínűleg igen, de ezzel tudatosan várok, amíg nem sikerül elköltözni a családtól. Addig nem teszek ilyet, mert nem szeretnék bonyodalmakat.

Gabriella: Van olyan idézet, mely leírja az életed? Mi a mottód?

Egyből 3 ilyen idézet is eszembe jut, viszont egyiknek sem tudom a pontos forrását. az utolsó állítólag indián mondás.

“Nagyon kell vigyáznom magamra, mert belőlem csak egy van. Mások többen vannak, ők könnyebben pótolhatók.”

“Bocsánat, hogy élek. Többet nem fordul elő.”

“Ha majd kivágtátok az összes fát, kifogtátok az utolsó halat és megmérgeztétek az összes folyót, rá fogtok jönni, hogy a pénz nem ehető.“

Köszönöm a kérdéseket mindenkinek. Remélem mindenre tudtam válaszolni, de ha van még kérdésetek, tegyétek fel bátran! 🙂

MBBK karácsony – akinek küldtem és akitől kaptam…

Akinek küldtem: Cece (ejtsd: sziszi), teljes nevén Kovács Cecília. (A blogja a nevére kattintva látható…) Mit küldtem? Egy kis világító karácsonyfát. A kedvenc ajándékboltomban vettem. A boltban ki is volt bontva, de ott nem mertem lefényképezni, hátha nem szabad, itthon meg nem mertem a dobozt kibontani, hogy lefényképezzem, meg nem is illik más ajándékát kibontani, mielőtt elküldöm, ezért kerestem egy hasonlót a neten, hogy megmutassam. (Próbáltam ugyanazt, de a boltnak, a kedvenc ajándékboltomnak nincs saját honlapja, csak az üzletháznak, ahol van a bolt, és ott nem részletezik a termékeket…) Tehát kb. így néz ki:

Viszont lefényképeztem becsomagolva, mielőtt feladtam, december 1-jén csütörtökön:

A bolti dobozt csomagoltam be a csomagolópapírba, arra ragasztottam egy kis papírt, ami a doboz 2 oldalát fedte. Az egyik oldalon (a papírlap tetején) a feladó és a címzett címe volt, alatta “Boldog karácsonyt” felirat. (A nevek, címek nyomtatott nagybetűvel, kék tollal, a felirat piros filctollal, saját írásommal.) A papírlap aljára pedig az MBBK felirat került, fenyőfákból és szaloncukrokból, hogy a címzettnek is egyértelmű legyen, miért kap csomagot. 🙂

Postára adni viszont nem is volt olyan egyszerű… Először is az alakja miatt csak ajánlottan vállalták. Ki is töltöttem az ajánlott szelvényt és oda is adtam nekik. Ilyenkor bedugják a gépbe, a gép lepecsételi és ír rá még ezt-azt, majd visszaadják nekem, de mindez most elmaradt, a kitöltött szelvényem talán még most is ott van abban az ablakban a postán. (És persze ez nekem is csak hazafelé tűnt fel…) De az ajánlott szelvényt rátették, barbár módon a “Boldog karácsonyt!” feliratra, és engem hibáztattak, hogy kicsi a doboz, legalább szabvány levél méretűnek kellene lennie, nem fér rá az összes bélyeg… De egyrészt a doboz mérete adott, ilyenben árulták a boltban, másrészt honnan tudhattam volna, hogy ajánlott lesz, és ennyi bélyeg kell rá??? Arra azért vigyáztam, hogy a feladó és a címzett címe közé éppen kifért egy postai bélyeg! 😀  De legalább elment a levél, remélem Cece is megkapta. 🙂

És akitől kaptam…

Kaufman Ilona, Sopronból. A szülővárosomból. 1980-ban születtem Sopronban, de kb. 1982-ben elköltöztünk (előbb Bakonybélbe, nagyszüleimhez, majd 1983-ban Veszprémbe, 1986-ban a mostani lakásunkba) és amióta elköltöztünk, azóta nem jártam ott. Amúgy az a bizonyos soproni népszavazás (amikor eldöntötték, hogy Magyarországhoz tartoznak) 1921. december 14-én volt, már 95 éve lettek a leghűségesebb város.

 És miket kaptam tőle?

Egy könyvet, amit majd ünnepek között üres óráimban elolvasok. Érdekesnek és hasznosnak tűnik.

Több csomag kávét

És egy levelet egy szép rajzzal

És használati utasítással a kávéhoz! 😀

Ennyi szép ajándékot kaptam karácsonyra. 🙂 És éreztem, hogy nem vagyok egyedül. 😉 Remélem, mindenkihez sikeresen odaértek az ajándékok, és mindenki örült annak, amit kapott. Nekem tetszett ez a játék, köszönöm a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége szervező csapatának. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Karácsonyi álmok

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.

Az én kedvenc bloggerem – 2016. november

Ki is az én kedvenc bloggerem? Kit olvastam szívesen a múlt hónapban? Nem is nagyon emlékszem már, kiket olvastam… 😀 De azért van egy-két blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, egyik-másikra fel is iratkoztam. És vannak néha jó cikkek a kedvenc blogjaimban. 🙂

Talán a legnagyobb egyéniség, akivel mostanában találkoztam (egyelőre sajnos még csak interneten keresztül, élőben még nem) SzívrohamGyár. És nem csak azért, mert vendégíróként nekem is megjelent nála cikkem (és még meg is jelenik majd 15-én). Hanem azért, mert érdekesen látja a világot. A cikkeit is szívesen olvasom, de talán a verseiben még jobban kijön az egyénisége.

Ha már verses blog, akkor évek óta nagy kedvencem Frady Endre. Mennyit számít néha két betű! Amikor még iskolás voltam, és sokféle költő verseiről tanultunk, akkor a kötelezők közül talán Petőfi Sándor költészete állt hozzám legközelebb és Ady Endre állt tőlem a legtávolabb. Ez szerintem azóta sem változott, bár érettségi óta (1999) nem olvastam klasszikusoktól verseket. Ady Endre tehát nem az én stílusom. De ha már hozzáteszünk az elejére 2 betűt és Frady Endre lesz belőle, akkor már élményt, humort és kitűnő saját rajzokkal illusztrált, kiválóan megírt verseket kapunk eredményül.

De hogy ne csak verses blog legyen, hanem pl. idézetes is, ajánlom a Habfürdő blogot, arról még hírlevelet is kapok. Főleg a “Mai hab” és a “Keddi kilenc” rovatokat ajánlom, a pozitív szemlélet miatt. (A Mai hab az idézetes rovat tűnt elsőre idézetes rovatnak, a sok színvonalas, magvas gondolat miatt. De nem idézetek, csak idézésre érdemes, tartalmas, pozitív szemléletű gondolatok.)

Ha már pozitív szemlélet, rendszeresen olvasom a Derűlátó blogot is (ennek a szerzőjét személyesen ismerem, bár évek óta nem találkoztunk), ebben is nagyon pozitív életszemlélet van.

Ha már személyes ismerősöknél és pozitív életszemléletnél tartunk, egy másik pozitív blog, szintén ismerőstől (és kb. ugyanabból a társaságból ismerem, mint az előző blog szerzőjét): Szép világunk. Mindig megtalálom Facebookon az új tartalmakat, kapok értesítést a megosztott cikkekről. 🙂 Részben ismeretterjesztő is ez a blog, bemutatja mindazt, amit a világon látni érdemes, de sokszor egyszerűen csak szép. Mindig jó kedvem lesz tőle.

És még néhány blog a teljesség igénye nélkül, mert elég sokat olvastam mostanában a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége blogjait, főleg a nap bloggere játék miatt.

Pozitív életszemlélet témához: Napi Kincsek Tárháza, tényleg kincset ér. 🙂

A “szép világunk” témához egy útleírás blog: Szakifiú megpróbál eltévedni (ugyan már 1 hónapnál régebbi az utolsó cikk, de gyakran ránézek, van-e már új), a szerző stoppos élményei. Szintén ismerős, bár egészen máshonnan ismerem, mint a Derűlátó és a Szép világunk blogok szerzőit.

Ha már ismerősök, akkor még egy, nagyon komoly témájú blog, a Városliget Barátai. Elég közérdekű téma vidékieknek is, mert nekünk sem mindegy, hogy lesz-e tiszta levegő a fővárosban… Nem túl derűlátó a blog, bár ugyanabból a csapatból ismerem a szerzőt, mint pl. a Derűlátó blog szerzőjét.

A komoly témáknál maradva van egy olyan bloggerina, aki mindig fontos dolgokról ír és akkor is elgondolkodtató, és megfontolandó a véleménye, ha nem értek vele egyet. Eszter’s Offtopic. Persze általában egyetértek, de nem mindig.

Van még 2 blog, amire feliratkoztam és hírleveleket kapok róluk, tőlük. Az egyik a Tintafolt, ahol már vendégíró is voltam (itt lehet szavazni a vendégírók cikkeire, pl. az enyémre).

És van még egy blog, ahová feliratkoztam. (Az a jó édes) Erről is mindig kapok hírleveleket. Érdekes bejegyzések vannak benne. És mindenkinek kellene egy tündér keresztanya. 🙂 De azért megkérdezném a szerzőt, hogy milyen a kapcsolata a keresztanyjával, vagy hogy ő keresztanya-e… 🙂

És persze van még néhány blog, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, akár a cikkeket is, akár a kis megosztásaikat a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége Facebook csoportjában, de most csak ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Akik most kimaradtak, azokról majd talán legközelebb írok. 🙂

És persze ne felejtsük el az Angel Style blogot sem, ahol elindult ez a játék. Örülök, hogy benevezhettem! 🙂

Mézeskalács, pulyka, puncs

Gondolom, ez most a karácsonyi menüről szólna. Még fogalmam sincs, hogy idén mi lesz. Amúgy sem én szoktam főzni nálunk (minden műveletet ismerek, de egyedül nem mernék nekiállni semminek, főleg azért, mert egy receptet sem tudok fejből), és amúgy is kb. 23-án dől el a menü, de így természetes. 🙂

Főzni tehát nem szoktam, de mindent nagyon profin tudok megenni! 😀 (Amúgy mosogatni néha szoktam, meg eltörölgetni az elmosott edényeket, ha valaki elmosogat.)

Amúgy feltűnt már valakinek, hogy karácsonykor a zöld fenyő és a fehér hó ünnepén milyen kevés a hagyományos menüben a zöld és a fehér színű étel? (Nem vagyok fradista vagy ilyesmi, zöld-fehér, csak kevés az ünnepi menüben az ünnephez kapcsolódó szín.)

Az ízek viszont mindig illenek az ünnephez. Ez egy csendes, vidám, de igazán boldog és örömteli ünnep, és az ünnepi menüben is minden benne van, amit csak csendben, vidáman, boldogan, élvezettel eszik az ember. 🙂

Legyen a fa alatt…

Először is: Mi NE legyen a fa alatt? Tűlevél, mert nekem kell felporszívózni! 😀

Szerencsére nem lesz tűlevél. Évek óta műanyag fenyőfánk van, főleg lustaságból és spórolásból, de ez is szép. 🙂

És mi legyen a fa alatt?

Reális esély idén sincs rá, de… CROKINOLE tábla! Már régóta a kedvenc játékom, és akkor igazán élvezetes, ha nem túl profik a játékosok. (A nagyon profik mindig betalálnak középre, a kevésbé profiknál viszont vannak érdekes helyzetek… 😀 ) Még a gyártót is ismerem…

Amúgy ezt leszámítva nincsenek nagy igényeim, bármilyen ajándéknak örülök. Tudom, hogy a családban senkinek nincs túl sok pénze, de ha kapok valamit, akkor legalább valaki gondolt rám. És a többiek úgyis mindig ötletesebb ajándékokat találnak ki, mint amire én gondolnék, vagy amit kívánnék. 🙂

Dallamok, mesék és képkockák

Új karácsonyi bejegyzéssorozat kezdődik a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében. Adventi meséink című sorozatunk első része: Dallamok, mesék és képkockák.

Karácsonyi dallamok közül nekem a kedvencem (akinek ma este 21:30-ra megyek a koncertjére):

De vannak még szép karácsonyi dalok, én a klasszikusokkal is jól elvagyok mindenféle nyelven. 🙂 (Ha már nyelveket és karácsonyi klasszikusokat emlegettem: szinte senki nem tudja, hogy a Csendes éj eredetileg nem magyarul, sőt, nem is angolul, Silent night címmel, hanem németül, Stille nacht címmel íródott… Ezt talán fontos megjegyezni így, karácsony előtt…)

Talán ami nem annyira klasszikus, de magyar, abból még néhány idefér:

Vagy ami nem kifejezetten karácsonyi, de a legkedvesebb téli dal:

Mesék: konkrétan karácsonyi mesét elég keveset ismerek, de mindig érdekeltek a mesék, bár most már nem olvasok meséket, de talán majd írok egyet. 🙂 De mások is írtak már szép meséket. Még egy ismerősöm is. Jóba Katalin: Cinegemese. Nem kifejezetten karácsonyi, de téli verses mese, barátságról, szerelemről (Érdemes a Derűlátó blogot is böngészni, az ő nagyon pozitív blogja…)

És végül a képkockák… Gondolom, itt karácsonyi filmekre kellene gondolni… Vannak belőlük jók. De mind olyan, hogy ha megnézem, akkor jó, tetszik, szórakoztat, de másnapra (meg főleg a következő karácsonyra) már semmi nem marad bennem belőle… És olyan is, van, amit minden évben lejátszanak, mint pl. a Reszkessetek betörők… De pl. a karácsonyi Shrek nem rossz (azt akár ide, akár az előzőhöz is írhattam volna.)

De ha már képkocka, akkor a végére jöhet egy saját kép, amivel gyakran küldök karácsonyi üdvözletet Facebookon és e-mailben.

Fogjunk össze!

Az Emlékbuborék blogban láttam egy felhívást. Fogjunk össze! Írjunk bejegyzést egyszerre! A téma a lehető legjobb:

“Írd le, számodra mit jelent a blogolás, mi mindent tanultál meg a blogolásod ideje alatt, szerinted miért éri meg blogot vezetni, írj bármit, ami eszedbe jut a blogolással kapcsolatban, csupán ennyi a megkötés.”

És mit jelent nekem a blogolás? Nagyon sokat. Személyes bloggal kezdtem, később lett szakmai is. Személyes blogom kb. 2008-tól van, és 2011-ben lett mellette szakmai is. A blogírás főleg egy lehetőség nekem. Lehetőség arra, hogy szabadon kifejtsem a véleményem mindenről és mindenkiről, ami és aki az életem része.

A személyes blogok főleg erre voltak jók, írtam bennük jót is, rosszat is mindenről és mindenkiről. Csak őszintén! Volt már olyan blogom, amit töröltem, mert nem tetszett valakinek, amit róla írtam, de legalább kiderült, hogy mit gondolok (élőben nem mindent merek mindenkinek elmondani, mert szeretem megelőzni a konfliktusokat, de valahol mégis meg kell fogalmaznom a gondolataimat, erre is jó egy blog), aztán rendeződött a helyzet, és folytattam tovább az írást egy másik blogban.

A szakmai blog egy más műfaj, az ismeretterjesztő tevékenység, ami egyben segít szinten tartani a szakmai tudásomat. Komolyabb műfaj, mint egy személyes blog, de talán állandóbb a közönség. Egy személyes blogban sok téma van. És mindenkit más érdekel. Egyeseket a családi életem, másokat a munkahelyi dolgaim, valakit az események leírása, valakit az eseményekről alkotott véleményem… Mindenki más. És ha sokat írok az egyik témáról, akkor annak az olvasói jönnek, a többiek mennek. Ha más témára váltok, megint cserélődik az olvasótábor. De egy szakmai blogban akit érdekel az a szakma, az olvas. Ez könnyebb is, nehezebb is. Könnyebb, mert tudom, hogy mindig van olvasóm, és nehezebb, mert aki rendszeresen olvas, az jobban figyel, ezért nekem is jobban kell figyelnem a tartalomra. De az sem baj, hogy figyelnem kell, így legalább jobban utánanézek a dolgoknak, amiből én is tanulok. Ezért jó néha szakmai cikket írni.

Az Élményképek megint más, ez egy pozitív fotós blog. Nem eseményeket írok le, hanem képeket mutatok be. Kevésbé vélemény jellegű, kevésbé személyes a mondanivalóm (ha egy személyes blogban leírom, hogy XY így meg úgy viselkedett velem és ilyen meg olyan rosszat vagy jót tett velem, az csak neki érdekes, személyre szóló üzenet, de ha lefényképezek egy szivárványt az égen, az nem személyes, az olyan szépség, ami mindenkinek szól), de mégis jobban belülről jön. Én ezeket a részleteket láttam, más esetleg mást láthat meg, mást tart szebbnek vagy fontosabbnak. Ugyanolyan szubjektív, mint egy személyes blog, de kevésbé közvetlenül szól rólam, inkább a lefényképezett tájról, épületről, növényről, rovarról, tárgyakról, vagy jelenségről mond valamit az olvasónak (talán nem is mindig ugyanazt, mint nekem). De kicsit hasonlít a szakmai blogra is, mert ez is ismeretterjesztő, még ha nem is olyan szinten, mint egy szakmai blog. De ha pl. lefényképezek egy lepkét, akkor másoknak kiderülhet ebből, hogy itt, nálunk is él olyan lepke, amilyen náluk. De mégsem kell hozzá úgy felkészülni, mint egy szakmai bloghoz, mert ez egy spontán, szubjektív műfaj. És csak azt mutatom be a fényképeken, ami szép, vagy aminek örültem. Így talán másokban is jó érzést kelthet ez a blog, és ezzel talán nem csak én kaphatok valamit a blogtól és a blogírástól, hanem talán másoknak is adhatok valamit. Ha mást nem, akkor egy pillanatnyi pozitív élményt.

Képeslap a bloggernek

Már írtam itt a karácsonyi bejegyzésekben is, és a Kreatív Blog Díj kapcsán is a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevű csapatról. Karácsonyra a blogbejegyzéseken túl egy másik játékot is kitalált a csapat. Képeslap a bloggernek. Az eredeti kiírás szerint kisorsolnak nekem valakit, akinek képeslapot küldök és írok róla a blogban. De karácsonykor a játék főszervezője beteg lett, nem sorsolta ki a párokat. Ezért elhalasztottuk a játékot, és január végén egy új kiírással pótoltuk. Január 31-éig lehetett jelentkezni, február 10-éig lapot küldeni. Az új játékban viszont már csak a képeslap van, a bejegyzés már fakultatív. Én mégis úgy döntöttem, 2 emberről írok egy kicsit ebben a bejegyzésben. Akinek írtam a lapot, és akitől kaptam. Én időben feladtam a lapot február 9-én kedden, 1 nappal a határidő előtt. Néhány nap alatt oda is ért a címzetthez, valamikor február közepén Budapestre. Az én lapom viszont még mindig nem érkezett meg. 😦 Kinek írtam és kitől nem kaptam? Elárulom a bejegyzésben.

Tavaszi pillanat – játék

A Habfürdő blogban láttam ezt a kis tavaszi játékot. #tavaszipillanat #habfurdoblog A húsvéti hétvégén sokat fényképeztem. Szombaton, vasárnap és hétfőn is. Jártam a lakótelepünkön, jártam a Barátság-parkban és a mellette lévő kis erdőben, jártam a Rab Mária forrásnál és a Jutas vitéz kilátónál, és még néhány más helyen is. Mindenhol fényképeztem mindent, amit megláttam, és amiről eszembe jutott a játék valamelyik kategóriája. Volt, amiről tudatosan eldöntöttem, hogyan fényképezem le, más témáknál csak megláttam a képet és tudtam, hogy illik hozzá, de olyan is volt, hogy elhatároztam valamit, lefényképeztem és találtam még jobbat. 🙂 Ebben a blogban minden kategóriából több fényképet mutatok be, de Réka játékára mindig csak egyet nevezek be.

1. A parkban (a képek több különböző, kisebb-nagyobb parkban készültek). #tavaszipillanat #aparkban

Barátság-park (az elsőt küldöm be a játékba)

Kálvin-park

Kis parkos rész a házunk előtt (a jobb szélső út és az iskola melletti útszakasz a Berkenye tanösvény része)

Munkácsy és Halle utca közti park

Bakonyalja városrész

2. Hangulat (általában vidám képek, mert szerintem a tavasz egy vidám évszak) #tavaszipillanat #hangulat

A kökörcsin még szomorú, de hamarosan kivirágzik…

Persze könnyű virágozni, ha mosolyt látunk mindenhol.

Nagy mosoly (Haszkovó – Március 15. -Stromfeld utcai körforgalom, ezzel nevezek a játékra):

Kisebb:

Még kisebb:

3. Séta (volt egy alapötletem, ami nem olyan egyszerű, mint gondoltam, de találtam más lehetőségeket is, ezért többféle kép van) #tavaszipillanat #seta

Az alapötlet: lefényképezni lépés közben a lábamat! 😀 A nehézség: ha szemből fényképezem, nem látszik jól, hogy éppen lépek. Ha oldalról, nem látom, hogy mit fényképezek. De azért ebben a témában mégis egy ilyen képet küldök a játékba. 🙂

De a témába illik talán egy olyan út is, ahol végigsétálnék… Ez a kép a Barátság park melletti kis erdőben készült, és a Színek kategóriába is beillene: “a zöld 50 árnyalata” címmel. 🙂 De az is jó kis sétaút, amit utolsóként tettem fel a parkban készült képekhez.

4. Ibolya (most nagyon sok van, jó lett volna az illatukat is lefényképezni…) #tavaszipillanat #ibolya

Az első 2 kép ugyanabban a kis erdőben készült, mint az előző, “a zöld 50 árnyalata”. A másodikat küldöm el Rékának. (Részlet kategóriába is beleillene mindkettő, egy klasszikus locsolóvers kezdő sorai: “Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam” 🙂 de nem akartam egy ilyen alibi jellegű részletet fényképezni, ezért ahhoz a témához más idézetet kerestem és találtam.)

A következő kép a Színek témába is beleillik, különböző színű ibolyák egymás mellett a Munkácsy úton…

Az utolsó kép ebben a kategóriában egy hosszú ibolyasor egy kanyargós úton, a Fenyves tanösvényen, ami a Jutas vitéz kilátóhoz vezet. (Ez is erdei kép, tehát Részlet… 🙂 )

5. Szerelem (még nem voltam szerelmes, de mégis volt ötletem, amit lefényképeztem, de aztán más ötleteket is találtam a természetben) #tavaszipillanat #szerelem

Az alapötletem: összeragadva mászkáló rovarok. A kis kedvenceim. 🙂 Azt hiszem, Rékának is ezt küldöm be.

Ha már rovarok, akkor beporzás (poszméh és fürtös gyöngyike):

A gyökerükkel összefonódó fák talán szerelmesek egymásba? 😉 (Rab Mária forrás környéke)

És egy szív alakú kőrakás a Fenyves tanösvényről.

6. Részlet (elsőre az egyik legnehezebbnek tűnt, ha nem akartam alibi képet készíteni, de végül csak lett 1-2 kép…) #tavaszipillanat #reszlet

Az egyik egy népdal, amit talán mindenki ismer: Tavaszi szél vizet áraszt… (Látó-hegyi vízfolyás, a Rab Mária forrásnál lévő hídról. Nincs benne mindig ennyi víz.)

Ezek a pitypangok meg akár ezt is gondolhatják:

“Süt ránk a nap és nő a fű

Az élet szép és egyszerű

Csak a szívünk kong itt mélyen legbelül

Sokan vagyunk és mind egyedül…”

Az eredeti dal persze nem tavaszról és természetről szól, hanem nagyvárosi magányérzésről, sőt, erről a lemezről az összes dal nagyvárosi környezetben, a 4-es metró útvonalán játszódik, de mégis ez jutott eszembe, az egy csomóban és mégis egymástól távol, egyesével álló pitypangokról. 🙂

7. Színek (ebből sok kép lett, itt sem mutatom be mindet, csak néhány jellegzeteset) #tavaszipillanat #szinek

Először is: milyen egy átlagos virág? Zöld a szára, színes a szirma… De biztos mindig zöld a szára? 😉

Ha már zöld szárat emlegettem, ide illene a Séta téma utolsó képe is, “a zöld 50 árnyalata”. De nem csak a zöldnek, hanem a sárgának is sok árnyalata van. Sárga virág a bokron, sárga zuzmó a fán. (Rab Mária forrás, fentről közelítve. A zuzmó amúgy a tiszta levegőt jelzi, kén-dioxiddal szennyezett légkörben elpusztul.)

De nem csak egy színt láthatunk több növényen, hanem több színt is egy növényen. Lehet ugyanannak a virágnak több színváltozata… (Ibolyából volt már itt ilyen, de ez most nem az.)

Lehet egy bokor levelén is többféle szín, tavasszal is…

Lehet egy virágon több szín… (A játékba a kék-rózsaszín virággal nevezek.)

És még néhány színes kép, csak úgy…

8. Önbizalom (ez elsőre nagyon nehéznek tűnt, egy elvont fogalmat képen ábrázolni, de mégis sok kép született, többféle megközelítésből) #tavaszipillanat #onbizalom

Először valami nagyot kerestem. Nagy rügyeket a Stromfeld utcából (a kisujjam a méretarány)…

Nagy fákat, lehetőleg magasabbakat, mint egy ház… (Halle utca 7.)

De nem csak a nagyság adhat önbizalmat. Ilyen kicsi és mégis virágzik… (Nem volt egyszerű a kis 1 milliméteres virágokat fényképezni. A képen a “nagy” rózsaszín virág is csak kb. 5 mm átmérőjű…)

És amit a játékba küldök: ekkora tüskék már önbizalmat adnak! 😀

9. Virágszirmok (van lehullott is, és olyan is, ami még fent van a növényen) #tavaszipillanat #viragszirmok

Ennyi volt a tavaszi játék, de a tavasznak még nincs vége, lesznek még képek virágzó fákról, bokrokról a blogomban. 🙂