Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy nem nyertem egy novellapályázaton, még az első 20-ba sem jutottam be, amire egyébként számítottam volna. Pedig nálam rosszabbak is bejutottak. Vettem a fáradságot és elolvastam a zsűri által kiválasztott 20 novellát, és véleményeztem, hogy melyik miért jó vagy miért nem, melyik jobb, mint az enyém és melyik nem, és próbáltam egy közös pontot keresni bennük, de nem találtam. Ezért nem jöttem rá, mi alapján választották őket a legjobb 20-nak, de valószínűleg egyszerűen csak a zsűri szubjektív véleménye alapján. Nem voltam lusta végiggondolni, hogy melyikben mit látok és hogyan hatott rám, és le is írtam mindent mindegyikről. Aztán a senkiseolvassa blog szerzője elég kellemetlen meglepetést okozott nekem. Nem azzal, hogy nem értett egyet, hanem azzal, hogy leginkább a személyemet kritizálta a véleményem kapcsán. szívesen linkeltem volna neki akár ezt a személyeskedés nevű érvelési hibáról, vagy akár a saját szabályait, amiket nem igyekezett a blogomon betartani (“ne elemezd a bloggert, nem az ő személye a téma, ne taglald a motivációit,”), de ha ezt tettem volna, azzal én is lesüllyedtem volna a szintjére, ezért észérvekkel próbáltam meggyőzni, amelyek nem hatottak rá, és értelmes kérdéseket próbáltam feltenni, amelyek elől kitért. Még arra is csak kb. 3-4 egyre erősebb felszólítás után válaszolt, hogy ő mit lát a győztes novellában, amit én nem, miért hatott rá annyira, amennyire rám nem. Aztán kiderült, hogy ő sem lát bele többet, mint én, csak egyszerűen hatásosabbnak érezte. (Ebből is látszik, hogy egy bölcsész nem mindig bölcs ész…) Nem gondolt mást ő sem a győztesről, mint én, csak azért hatott rá, mert más az ízlése, más a személyisége. És ezért felsőbbrendűnek érezte magát nálam, és egészen magas lóról kommentálta a blogomat… Szerintem nem hallgat elég IHM-et, különben magáévá tenné a következő gondolatot: “nem biztos, hogy jót tesz neked, ha rád tukmálom az ízlésemet“. Az ő ízlésének a tukmálása biztos nem tesz jót senkinek! Végül kénytelen voltam letiltani. Ezért azt mondom, hogy azt a blogot lehetőleg senki se olvassa! A novellákról alkotott véleményemet pedig továbbra is fenntartom, de ha mások mást gondolnak, mást látnak bele, azt mindig elfogadom. De csak személyeskedés nélkül!
A héten más kellemetlen meglepetés is ért. Jelentkeztem előadónak egy TEDx nevű rendezvényre, ami októberben lesz kis városunkban. Jelentkezési határidő június 27, az ígért elbírálási határidő, ameddig elvileg mindenkit értesítenek: június 30. Július 1-jén, mivel még nem kaptam értesítést, megkérdeztem a Facebook oldalukon, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy nem is látták a pályázatomat, pedig jó címre küldtem, és nem jelzett a Mailer Daemon sem, tehát biztos átment nekik. Valószínűleg a spam mappájukba került. Úgy tudom, hogy a kisebb e-mail küldőkkel sok e-mail fiók megcsinálja ezt néha. A freemail és citromail címekkel gyakran, de úgy látszik, az euromaillel is. (De olyanról is hallottam már, hogy ha még nem jött e-mail egy címről, és csatolmány van a levélben, akkor azt spamnek veszi a rendszer. Éppen a jelenlegi munkahelyemen jártam így, de ezt csak később mesélték nekem, amikor már ott dolgoztam. Csatolmányban küldtem az önéletrajzomat annak idején, és spam mappába került. De ők a TEDx szervezőkkel ellentétben nem voltak lusták megnézni a spam mappájukat, és fel is vettek a munkahelyre.) Ezért FB üzenetben még egyszer beküldtem nekik a pályázatomat, azzal kiegészítve, hogy melyik nap milyen címről milyen címre küldtem. Megköszönték a pályázatot, és ennyi. Aztán 1-2 nap múlva, amikor nem kaptam semmilyen jelzést arról sem, hogy mi van a pályázatommal, és arról sem, hogy más is járt-e így, megkérdeztem őket FB üzenetben, mire azt válaszolták, hogy más nem jelzett ilyen problémát (ezek szerint nem nézték meg a spam mappájukat, hiába javasoltam nekik, különben jelzés nélkül is észrevették volna azokat, akik így jártak), és hogy még várjak néhány napot az elbírálásra (amit már az ígéretük szerint rég le kellett volna zárniuk!). Aztán július 11-én szerdán kaptam tőlük egy e-mailt arra a címemre, ahonnan beküldtem nekik a pályázatot, hogy nem választottak ki előadónak. Töröltem már, ezért csak nagyjából emlékszem a tartalmára, de az volt a lényege, hogy nem illett a témám a többi közé. Pedig az Újrakezdés témához mi más illene jobban, mint a karrierem újrakezdése, amit tavaly nyáron megtettem? Egészen az egyetemre jelentkezéstől a diploma visszaküldésig, és a tavaly szeptemberi sikeres elhelyezkedésemig leírtam a történetet, benne a diploma visszaküldés okaival, az addig vezető gondolati úttal és próbálkozásokkal (ahogyan a linkelt Facebook bejegyzésben is). 2017.07.06-án küldtem vissza, és azóta sem bántam meg. Jó döntés volt. Kár, hogy néhány héttel később hazaküldték… De abban a néhány hétben, ameddig nem volt nálam, el tudtam helyezkedni más területen! Most már van fix helyem, önálló jövedelmem. De arra még most sem tudok rájönni, hogy mit jelenthet és mire jó az a tanács, amit 2015 januárjában kaptam ezzel kapcsolatban (egy olyan ismerőstől, aki szintén környezetmérnökként végzett, de mégis teljesen más területen lett előbb cégvezető, majd 2015 végétől egyesületi elnök is). Biztatás vagy ködösítés? Ezt nem tudom eldönteni még 3 és fél év után sem. A diploma visszaadás technikai részleteiről kérdeztem az illetőt és ez volt a válasz:
Lényegtelen mi volt a múlt, azaz tök mindegy, hogy milyen diplomája van (vagy nincs) az embernek. Az egyetlen ami számít, hogy mit tennél nap mint nap, ami jó érzéssel tölt el!
És a legérdekesebb az egészben, hogy tavaly ez az illető is TEDx előadó volt, teljesen más témában, hivatkoztam is rá a pályázatomban (természetesen nevet nem említve), hogy egy korábbi TEDx előadótól kaptam ezt a homályos tanácsot, és mégsem találták az Újrakezdés témához illőnek. Pedig azok után, hogy elkeverték az e-mailemet, majd lusták voltak megnézni a spam mappájukat (és ha én nem jelzek, akkor elsikkadt volna a pályázat), és még a döntést is eltolták másfél héttel a határidő utánra, már csak becsületből is adniuk kellett volna nekem egy lehetőséget… Mégis elutasítottak, mert szerintük ez a téma nem illik a többi közé… Most már nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen témákat válogattak ki az újrakezdésről, és miért nem illik közéjük az én történetem.
Ez az újrakezdés elég későn jött az életemben, talán 2013-ban kellett volna egyből megtennem, amikor először eszembe jutott, nem szabad sokáig gondolkozni az ilyen nagy ötleteken. De úgy látszik, hogy (az intelligens emberek nagy részéhez hasonlóan) “későn érő” típus vagyok, mint a most, nyár közepén, végén virágzó növények, mint pl. a japánakác.
Készítettem is néhány képet a most virágzó növényekről, nem csak a japánakácról. A képek ezen a héten kedden, csütörtökön, pénteken készültek.
A héten amúgy nem történt túl sok minden, de szerdán volt a mélypont, nem pénteken. Egy napra az idő is elromlott, pedig a héten már elég nyárias az idő, már van 26-28 fok és süt a nap, de szerdán 1 napra megint esős, hűvösebb idő lett. Aznap utasították el a TEDx pályázatomat, és még a szokásos társasjáték is elmaradt létszámhiány miatt.
Pénteken egész jó napom volt. Munka után egy kis önkénteskedés egy olyan természetvédő egyesülettel, akikről még nem hallottam, de aki hívott az egyesület nevében a rendezvényre, őt ismertem egy másik, régebbi és nagyobb zöld szervezetből. Kitisztítottuk a tavat a Völgyikút Házban, sőt, még a patakmeder egy részét is. Csak azért hagytuk abba, mert elfogytak a szemeteszsákok…
Néhány kép előtte az odavezető útról (ott is felbukkan a tó):
Néhány kép a takarítás előtti állapotokról (az is látszik, hogy van szemetes edény kb. 2-3 méterre a tótól):
Takarítás után:
Hazafelé (itt is fényképeztem messziről is a tavat):
Összességében jól sikerült a tótisztítás, hasznosnak éreztem magam, és legközelebb is megyek, ha lesz. 🙂 Azt ugyan senki nem értette közülünk, hogy ki az a minősíthetetlenül igénytelen ember, aki a patakmederben hagyja el a zokniját, a partra teszi le a csokoládépapírt 2 méterre a szemetestől, a parti bokrok alá dobja az üdítős flakont, és a tóban helyezi el a cigarettás dobozt és a borosüveget (és az is érdekelne engem, hogy ha ugyanaz az ember legközelebb arra sétál, akkor nem zavarja-e a saját elhagyott hulladékának látványa), de most legalább tiszta az a rész. Reméljük, tiszta is marad! 🙂
Szombaton is voltak pozitív élményeim. Délelőtt idén először vettem EGÉSZ görögdinnyét! 🙂 Eddig csak felekkel, negyedekkel szégyenkeztünk haza a piacról vagy a boltból (nekem a vásárláshoz szerencsére semmi közöm sem volt), de az egész az igazi. Milyen szégyen már felet kérni valamiből…??? És az egész dinnyét kiválasztani is művészet. De nekem mindig sikerül. 🙂 A héten már végre megjelent a református templomnál az a cég, akiktől szeretek dinnyét venni (egy helyi kertészet, de egy másik megyében, dinnyetermő helyen is van földjük, Kajdacs nevű faluban), és szombaton végre vehettem egészet! 🙂 8 kg 70 dkg, tehát nem túl nagy, de legalább finom. 🙂
A másik szombati élményem a szokásos havi társasjáték délután. Most is jó volt. 🙂 Sok játékkal játszottam, újak is voltak köztük, egyik-másikban még nyertem is, és még tombolanyereményem is volt. 🙂 Rögtön az első nyerő tombola az enyém volt! 😀 Nyertem egy zen kertes játékot. Persze a dobozban megint nincs magyar szabály (erre azért figyelhetne az egyesület, hogy vagy olyat vegyenek, amiben van, vagy ha nincs, akkor lefordíthatnák és mellékelhetnék a játékhoz a fordítást), és egyelőre sem Google keresőben, sem az általam ismert legnagyobb, kb. 7000 fős társasjátékos csoportban nem találok hozzá fordítást, de majd lefordítom, ha muszáj… De nyerni így is öröm, és remélem, hogy a játék is jó. 🙂
Májusban is nyertem, most is nyertem, csak júniusban nem. Májusban szinte végig egy játékmesterrel játszottam, és most is vele voltam 6-ból 4-szer. Júniusban meg nem játszottam vele és nem is nyertem. Úgy látszik, szerencsét hoz nekem ez a játékmester! 😀 Meg is mondtam neki. 🙂 (De amúgy is szívesen játszom vele. Rossz játékmester nincs az egyesületben, de mindenki másban jó. Ő pl. abban, hogy sorban mondja a szabályokat, nem hagy ki semmit és nem is téveszti el. Ilyen szempontból talán a legmegbízhatóbb játékmester.) De természetesen nem árulom el, hogy ki ő, mert akkor mindenki csak vele akarna játszani! 😀
A jövő héten is vannak terveim: kedden hivatalos ügyben intézkedem, szerdától meg utcazene fesztivál (és persze az új társasjátékom kipróbálása a szokásos szerdai időpontban az Új Nemzedék közösségi térben). Ki is vettem szabadságot kedd-szerda-csütörtökre. Péntekre nem kaptam, de majd munka után megyek utcazenére, és szombaton is ott leszek. 🙂 Jó kis hét lesz! 🙂
😉 )
😀 ) És amikor erre rájöttem, ennek a dallamára írtam meg az egész verset! De a Költőmata kötetben egyik-másik vers még az enyémeknél is jobb. 🙂
Élményképek 