Október örömei

Mostanában gyűjtöm a pozitív élményeket. Szükségem is lesz rájuk, a hétfői hagyatéki tárgyalás előtt, hogy energiát kapjak belőlük. (Remélem, hogy apám utolsó barátnője, aki “élettársi vagyonközösség” címén követeli az örökségünk felét – pedig együtt sem laktak – , a bizonyítékaink hatására belátja majd, hogy nincs köze a lakáshoz, és feladja a követeléseit. Ha nem így lesz és nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra kell menni.)

Már szeptemberben elkezdődtek a pozitív élmények. A múlt héten, 25-én kedden moziban voltam édesanyámmal, majd szerdán születésnapom volt (ha valakit érdekel, a 38.), amit hétvégén ünnepelt meg a család.

Ezen a héten is voltak jó kis élményeim. 🙂 Kedden dumaszínházban voltam az egyetemen az egyik kedvenc játékostársammal, aki az egész társasjátékos csapatot meghívta oda, de csak ketten voltunk. De voltak ott mások elegen! 🙂 Nem csoda, hogy telt ház volt, és nem csak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert tényleg jó produkciók voltak, nagyon érdekes, vicces és meglepő szövegeket mondtak a fellépők. Meglepő és mulatságos. 🙂

Szerdán megvolt a szokásos “újnemzedékes” társasjáték, és eléggé elhúzódott, fél 9-ig, ezért a végén megkaptam a hely kulcsát, hogy én zárjak be. Elmondták, hogy az a kulcs melyik zárakat zárja, be is zártam vele mindet! 😀 Másnap vissza kellett vinni…

Csütörtökön csak a kulcsot akartam visszavinni, ezért mentem át a munkahelyemről munka után… De kézműves foglalkozás volt az állatok világnapja alkalmából, ezért színes papírból ollóval, ragasztóval, némi hajtogatással én is alkottam néhány állatot. Csigát, gyíkot és lepkét is. 🙂 (Fénykép sajnos nincs róla, akkor eszembe sem jutott fényképezni, meg nem is tudom, mennyire szabad. azt tudom, hogy rólam készülhet kép, csak azt nem tudom, hogy én készíthetek-e…) Utána bűvész show következett, amire szintén kíváncsi voltam. Persze a bűvészek bevonták a közönséget is. Hol az egyik embert, hol a másikat… Azt jó volt nézni, amikor másokat vontak be a műsorba, elég meglepő volt, és jól szórakoztam, de amikor engem kértek fel valamire, akkor mindig izgultam kicsit. Vajon mi történhet velem? De megúsztam! 🙂 Utána pedig egy nagy négyszemélyes Dixit-parti következett az egyik ott dolgozó hölgy párjával és a két bűvésszel. 🙂 Este 9 után fejeztük csak be, akkor indultam haza. Ha valaki nem tudná, milyen játék a Dixit, találtam róla a Gémklubtól társasjáték-bemutató videót.

Ma nem történt semmi rendkívüli, csak élveztem, hogy péntek van, utolsó munkanap a héten. 🙂

Holnap délelőtt megyek egy kicsit önkénteskedni egyedülálló szülők rendezvényére, gyerekekkel foglalkozni. Én ugyan csak egyedülálló vagyok, nem szülő (soha nem is voltam, és nem is tervezek az lenni), de szívesen foglalkozom gyerekekkel. Annyi energia van bennük, hogy mindig feltöltenek. 🙂 Önkénteskedni persze csak azért tudok, mert nem megyek egy bizonyos rendezvényre, egy 9×18 perces konferenciára (már csak azért sem, mert eleve nem járok belépős rendezvényekre, ott pedig extra drága a belépő), ahol a témához illő, kellően egyedi és saját életemből vett ötletem ellenére nem válogattak be előadónak. De nem is baj, mert már a rendőrség is érdeklődött irántuk. Ha arra az eseményre is mennék, akkor délelőtt lenne csak egy kis időm, talán egy könyvtári beiratkozás beleférne, de az önkénteskedés csak nehezen. Inkább megyek önkéntesnek, így csak a szombat délelőtt telik el, és legalább hasznosnak érezhetem magam. Meg különben is: gyerekek között lenni mindig jó. 🙂 Tehát a szombat délelőtt az önkéntességről szól.

És kinek önkénteskedem? Hát annak a jó csapatnak, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni, és akiknek ezen a héten a szerdai és csütörtöki élményemet is köszönhetem. 🙂 Ez a kép még május 1-jén készült, ez a plakátjuk, ahol rajta vannak a tevékenységeik, és a közepén a ház is, ahol vannak. (Úgy emlékeztem, hogy a házról már készítettem képet és tettem is fel ide, de most nem találtam meg.)

Aztán kihasználjuk a megyei könyvtárban meghirdetett könyvtári napokat. Szombaton a lakótelepi fiókkönyvtárukban, vasárnap pedig a belvárosban, a központban lesz ingyenes beiratkozás. Természetesen élek mindkét lehetőséggel. 🙂 A megyei könyvtárba a látvány miatt is érdemes elmenni. Park is van körülötte, sok fával, ahol mindig jó lenni (talán lesz ott friss, száraz avar, amibe ilyenkor ősszel mindig nagy élmény beletaposni és benne sétálni), és az épület is szép. 🙂 De bemenni is érdemes. Általában van kiállítás a földszinten, azt mindig meg szoktam nézni, utána megyek fel könyveket kölcsönözni, majd amikor végzek, elolvasom az újságokat (néha csak a címlapokat, máskor belelapozom ebbe-abba, de van, amikor kiválasztok egyet, legtöbbször a megyei napilapot, és azt elolvasom végig), és ez után megyek haza. Most nem hiszem, hogy így lesz, mert biztos most is elég nagy tömeg lesz az ingyenes beiratkozáson, de talán kiveszek egy-két könyvet, még nem tudom. A képek a könyvtárról készültek 3 éve.

Aztán hétfőn hagyatéki tárgyalás, majd elkezdődik egy újabb munkahét. Abból nem is a munkát, hanem a szerdai esti társasjátékot várom igazán. (De azért most elvagyok a munkahelyemen is. És ott is lesz majd pozitív élményem: várhatóan kedden vagy szerdán fizetést kapok…)

Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot lezárom, folytatás október 8-án hétfőn (ennek a blognak a 3. születésnapján) egy új, Szabad Gondolatok című blogban, előre láthatólag más szolgáltatónál. Még nem tudom, hol. De még az is lehet, hogy itt maradok. 🙂

Szeptemberi élmények

Utoljára kb. 3 hete jelentkeztem, azóta nagyjából eltelt a szeptember.

A hónap főleg a fürdőszoba- és erkélyfelújításról szólt. Csempézés, új fürdőkád, mosdó, stb. erkély járólapozás. 6-án csütörtökön kezdődött a régi csempe leszedésével, majd 7-én pénteken megjött az új kád. Utána a következő héten (szeptember 10-től) a nagymamámhoz jártunk át tisztálkodni, egészen csütörtökig. Csütörtökön WC sem volt (az külön helyiség nálunk a panelban, de ott is volt csempézés, új szerelvények, stb.), ezért ott is aludtunk a nagymamánál 1 éjszakát. Pénteken viszont már használni is lehetett az új kádat. Azon a héten egy másik szerelő a fűtést is megszerelte nálunk. Ekkor már majdnem kész volt minden, de utána nagyon lelassultak az utolsó simítások. 17-én hétfőn és másnap, kedden kicsi, száradós munkák voltak (Xiloplaszt, stb.) csütörtökön jött a villanyszerelő a fürdőbe, már lett fény, 21-én pénteken meg betették volna az utolsó hiányzó szerelvényeket is, de ez nem sikerült. Családi problémái voltak a szerelőnek, ezért péntek helyett előbb szombatot ígért, végül hétfőn ért ide, de akkor nem volt nála kampó a törölközőtartót feltenni, így csak tegnapelőtt, 27-én, csütörtökön végzett (kedden és szerdán nem járt nálunk, hétfő után csütörtökön jött legközelebb). De legalább szép lett a fürdőszoba. Tegnap fényképeztem, sajnos csak villanyfényben, nem természetesben, mert ez már estefelé volt, munka után, de az erkélyről is van kép. Egy kép a fürdőszobáról, egy kép az erkély járólapjáról.

De voltak még más izgalmak is az elmúlt 3 héten.

16-án, kivételesen vasárnap Társasjáték Délután volt, megint. 8 játékkal is játszottam, ebből 2 olyan új volt, hogy még ki sem adták, októberben jelennek meg, de tényleg jó játékok. 🙂 A tombolán nem nyertem, pedig játszottam a “szerencsehozó” játékmesterrel is. Mindegy, majd legközelebb… 🙂 És mikor lesz az a legközelebb? Novemberben. Októberben nem lesz esemény, a novemberi és decemberi rendezvényeket pedig a társasjáték piaccal is összekötik. Én is szeretnék majd a piacon árulni is, vásárolni is (pl. ezt a 2 új játékot + a tavalyit, amit 1 évig nem sikerült megnyerni tombolán), meg játszani is. Még nem tudom, hogy jön ez össze, majd meglátjuk… De biztos megoldható, hogy a játékosok (és a játékmesterek is) árulhassanak a piacon is és részt vehessenek teljes értékűen a Társasjáték Délutánon is. Kíváncsi leszek, hogyan oldják meg… 🙂

17-én hétfőn viszont ennél kellemetlenebb élményem volt, értesített az ügyvédnő, hogy ő már kapott levelet a közjegyzőtől. Én még azóta sem, úgy látszik, csak őt értesítik, nem az érintetteket… Október 8-án hétfőn lesz a második hagyatéki tárgyalás. Ha ott sem sikerül megegyezni egy bizonyos személy követeléseiről (“élettársi vagyonközösség” miatt részesedés a lakásból, ápolási díj, stb.), akkor megyünk a bíróságra. Apám már majdnem egy éve meghalt, november 6-án lesz az évforduló, jó lenne már ezt minél előbb lezárni. Feltéve, ha a másik oldal is így gondolja, de ebben sajnos nem vagyok biztos, nem hinném, hogy a gyors megegyezés lenne a hölgy érdeke…

De a hónap végén más kellemetlenség is ért, mert az időjárás is érdekesen alakult. “Elpusztult a nyár” című bejegyzésem után még visszajött a jó idő, de 22-én szombaton eső, lehűlés, hétfőn ugyanez széllel, és megjött az ősz. Éjszakára 5 fokra hűl, nappal 15-20-ra melegszik. Nem csoda, hogy 24-én hétfőn vettem magamnak akciós kabátot az A betűs áruházban… (A négybetűsben, mert a madaras nincs nálunk.) Nem téli még, hanem csak kis vékony tavaszi, újabban abban megyek dolgozni reggel. Aztán délutánonként már nem kell, elég a pulóver is. 🙂 De amúgy nincs nagyon rossz idő, csak hirtelen jött ez a lehűlés, és nagy a napi hőingás. De legalább kezdenek színesedni a levelek. 🙂 Teszek majd fel képeket, ha majd valamikor nemsokára elmegyek a friss, száraz őszi avarban sétálni. 🙂

Kedden moziban voltam anyámmal, megnéztünk egy filmet (a nyáron, önkéntességért kapott páros mozijegyemmel). 🙂 Decemberig volt érvényes a jegy, de most volt jó film, hát megnéztük. Egy vicces titkosügynökös film (mint kiderült, már a 3. rész, az elsőt láttuk, de csak tévében, a második viszont kimaradt nekünk valamiért) a főszerepben egy kiváló brit színésszel, akinek a legismertebb szerepében babot jelent a neve, az igazi nevét pedig rovarról és atkáról lehet megjegyezni. (Az atka is ízeltlábú, de nem rovar, hanem pókféle, 8 lába van. Atka a kullancs is, és a háziporatka is.) Mindig nagyon érdekes helyzetekbe keveredett a titkosügynök, mindig valamilyen nagy felfordulást csinált, semmi sem úgy sikerült, ahogy tervezte, de a végén éppen ezért sikerült megoldania az ügyet. 🙂 Ettől jó ez a film, hogy nagyon rokonszenves a főszereplő: kicsit ügyetlen, de nagyon ötletesen és egyedien gondolkozik, és persze a megvalósításba mindig hiba csúszik, amitől igazán vicces lesz a helyzet, de a végén mégis sikert ér el és megmenti a világot. 🙂 Egy kicsit talán magamat is látom benne…

Szerdán 38 éves lettem. Ez nem sok, de nem is kevés, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne! 😀 De a születésnapokat, az ünneplést, ajándékozást mindig szeretem, akár nekem van születésnapom, akár mást ünnepelhetek. 🙂 Különben is: “A születésnap nagyon egészséges. Minél több van belőle, annál tovább élsz!” 😀

A nagy születésnapi ünneplés viszont hétvégén lesz, vasárnap a nagymamámnál, anyámmal, öcsémmel és a nagymamával, valószínűleg tortával. 🙂 A hétvégén amúgy búcsú és kirakodóvásár is van a városban, jó lenne megnézni. A következő hétvégén (október 6-7) kihasználjuk az ingyenes könyvtári beiratkozást, majd 8-án hétfőn hagyatéki tárgyalás lesz. De lesz kellemesebb program is: 3 szerdai társasjáték. Október 3, 10, 17. 🙂 És ha már a hétvégéket emlegettem: a sok ünnep jól megkeveri az október-november-decemberi hétvégéket… Hogy jobban áttekinthető legyen, a szombati munkanapokat kékkel, az ünnepi hosszú hétvégéket pirossal jeleztem. Így alakulnak:

• Október 6-7: normál hétvége.
• Október 13: szombati munkanap!
• Október 20-23: hosszú hétvége. (Október 23. kedd, 22-ét, hétfőt kell előre ledolgozni 13-án szombaton.)
• Október 27-28: normál hétvége.
• November 1-4: hosszú hétvége. (November 1. csütörtök, 2-át, pénteket kell majd utólag ledolgozni 10-én szombaton.)
• November 10: szombati munkanap!
• November 17-18: normál hétvége.
• November 24-25: normál hétvége.
• December 1: szombati munkanap!
• December 8-9 normál hétvége.
• December 15: szombati munkanap!
• December 22-26: hosszú hétvége. (December 25-26. karácsony kedd és szerda, 24-ét hétfőt kell előre ledolgozni 1-jén szombaton.)
• December 29-január 1: hosszú hétvége. (Január 1. kedd, december 31-ét hétfőt kell előre ledolgozni 15-én szombaton.)

Nem is olyan egyszerű, ugye? De azt is megnézném, aki december 28-29-én csütörtök-pénteken bemegy dolgozni… Szerintem kevés ilyen ember lesz (olyan munkakörökben, akik hétfőtől péntekig dolgoznak). December 22-étől nagyjából megáll majd az élet január 2-áig.

Az én életem viszont nem áll meg, és még a blogom is folytatódik, amíg be nem telik képekkel. Még egy bejegyzést megírok itt, egy október 6-ai eseményről, még az esemény előtt, meg lesz itt még egy bejegyzés színes őszi levelekről és bogyókról is (remélem csak annyi képpel, amennyi belefér), aztán október 8-án hétfőn, ennek a blognak a 3. születésnapján valószínűleg egy új blogot indítok. Még nem is biztos, hogy WordPress lesz, majd kitalálom. 🙂

Év- és hónapfordulók

Mostanában 3 fontos dátum is van. Tegnapelőtt (szeptember 6-án, csütörtökön) volt 10 hónapja, hogy meghalt az apám. Tegnap (szeptember 7-én, pénteken) volt 2 éve, hogy kiléptem mindkét egyesületből, ahol addig tag voltam. És a jövő héten (szeptember 11-én, kedden) lesz 1 éve, hogy a mostani munkahelyemen dolgozom. Menjünk végig dátum szerint az év- és hónapfordulókon.

A haláleset 10. hónapfordulója csakis azért fontos, mert a hagyatéki ügy még most, 10 hónap alatt sem zárult le. Eleve 7 és fél hónap kellett a közjegyzői hagyatéki tárgyalásig. Az önkormányzatnál ültek fél évet a hagyatéki leltáron (nem is értem, mi tartott addig), majd a közjegyzőnek is beletelt néhány hétbe, hogy értesítsen minket, és végül  a november 6-ai halálesettel kapcsolatban, június 20-án volt a közjegyzői hagyatéki tárgyalás. Ott kiderült, hogy van még egy jelentkező a vagyonra, ezért ügyvédet kellett keresni, és éppen csütörtökön, a 10. hónapfordulón tudtam meg, hogy jövő héten kapunk idézést. Az a szeptember 10-ei hét lesz, és általában ahhoz képest 2 hét a hagyatéki tárgyalás, tehát valószínűleg a 24-ei héten lesz. Azon a héten, amikor 26-án szerdán születésnapom lesz. (Ha valakit érdekel, a 38.) Ha ott sikerül megegyezni, akkor lezárul az ügy, már “csak” be kell jegyeztetni a tulajdonjogot, de ha nem sikerül, akkor bíróságra kell menni, és az is még legalább 1 év…

És ha már év- és hónapfordulók, és születésnaphoz közeli hagyatéki tárgyalás: apám érdekesen tudta “időzíteni” a halálát. Persze tudom, hogy nem szándékos, de akkor is. November 6-án halt meg, 7-én volt a nagynéném születésnapja. (Apámnak 2 húga van, az egyikük elég sokat foglalkozott vele, ő ápolta az utolsó napokban a legtöbbet, és az ő születésnapja van november 7-én.) A temetés pedig november 16-án volt. Az előző barátnője (a válóok) születésnapján. A legutóbbi, 2-es számú barátnőnek meg (aki most követelőzik) november 17-én van születésnapja (ezt a hagyatéki tárgyaláson tudtam meg). Azt nem tudom, hogy a válóok nő ott volt-e a temetésen, csak a lányát láttam, ő nem tűnt fel nekem a tömegben, de az újabb barátnő ott volt a fiával és a lányával.

Mivel elég sok bizonyítékunk van az igazunk mellett, írásos dokumentumok formájában, remélem, hogy a másidk hagyatéki tárgyaláson megyegyezés születik, vagyis a követelőző eláll a követelésektől, és nem kerül bíróságra az ügy. Persze esélyes, hogy a bíróság  nekünk ad igazat, de nem kellene évekig húzni az ügyet… És remélhetőleg rá tudjuk venni a közjegyzőt, hogy legalább arról hozzon határozatot, amiről nincs vita, hogy legalább azt megkaphassuk.

Érdekes, hogy a 6-ai hónapforduló után a 7-ei évforduló is valaminek a végét jelenti. 2016 szeptember 7-én léptem ki 2 egyesületből is. Egy zöld szervezetből és egy társasjáték egyesületből.

A zöld szervezetben nem csak tag voltam, hanem több éves önkénteskedés után felvettek közfoglalkoztatásba, de már augusztus 1-jén megszűnt a munkaviszonyom, mert a “kedves” elnök asszony elfelejtett megosztani velem egy fontos információt, és anélkül csak úgy tudtam intézkedni egy dologban, hogy nem tetszett neki az eredmény. Pedig ha tudtam volna azt a dolgot, akkor neki tetsző módon is tudtam volna intézkedni. Szabadságon volt, én tartottam a frontot egyedül, és engem hibáztatott a történtekért, amikor én a legjobb tudásom és képességeim szerint oldottam meg a helyzetet. Csak éppen más és más lett volna a megoldás az információ birtokában és anélkül. Már akkor, 2016. augusztus 1-jén elkezdtem gondolkodni azon, hogy ezek után tag maradjak-e a zöld szervezetben.

A társasjáték egyesületben ott voltam a 13 alapító tag között. Teljesen egyértelmű volt, hogy ki lesz az elnök, de az alelnök már kevésbé. Választottunk egy egész normálisat, de ő néhány hónap múlva lemondott. És aki jobb híján a helyére került, az káoszt csinált… (Azóta már helyette is van más.) 2016. nyarán bevezették, hogy a játékmesterek nem vehetnek ki önállóan játékot a készletből, hanem egy erre kijelölt személytől kérniük kell, és még azt is felírják, hogy ki mit vitt ki. A játékok biztonságára hivatkoztak, pedig nem ezen múlik. És ezzel csak feleslegesen megalázzák a játékmestereket, mert nem bíznak bennük, hogy tudnak vigyázni a játékokra. Pedig tudnak. Nekem több javaslatom is volt ehelyett a rendszer helyett, de nem fogadták el, ragaszkodtak a hibás elképzelésükhöz, a bizalmatlanság alapú rendszerhez. És csak jóval később tudtam meg, hogy az akkori alelnök ötlete volt ez, akire az elnök valamiért jobban hallgatott, mint amennyire érdemes volt. Pedig én figyelmeztettem előtte az elnököt, már 2016 tavaszán, hogy ne engedje ezt az embert nagyon elszabadulni az egyesületben… Mivel játékmester voltam, engem is érintett ez a rendszer, és nem hallgattak rám (sőt a legrosszabb, hogy ki sem próbálták az ötleteimet, pedig a kipróbálás nélküli elutasítás súlyos hiba: nem parktikus, mert nem tudhatjuk előre, hogy tényleg rossz-e az ajánlott módszer, nem tisztességes, főleg úgy nem, hogy éppen ők kérték ki az önkéntesek véleményét, de minek kérték ki, ha úgysem próbálják ki, és nem is demokratikus), úgy gondoltam, hogy kilépek az egyesületből, és nem leszek sem tag, sem önkéntes, sem játékmester. És jól tettem, mert a rendszer azóta is fennáll.

A játékmestereket megalázó, bizalmatlanság alapú rendszer miatt 2016. szeptember 7-én kiléptem a társasjáték egyesületből, és mivel már augusztus 1-jeétől gondolkoztam kilépésen, úgy gondoltam, hogy legyen meg minden egyszerre, kiléptem a zöld szervezetből is. Onnan nem azonnal, hanem azt közöltem velük, hogy 2017-es tagdíjat már nem fizetek (amiből elvben automatikusan következne, hogy 2017 január 1-jével megszüntetem a tagságomat), de mindenféle adminisztrációs hibák miatt csak 2017 áprilisában sikerült végleg kilépnem, de még szeptemberben is kaptam tőlük közgyűlési meghívót…

Most már nem vagyok tag semmilyen egyesületben és jó ez így. A társasjáték egyesület havi rendezvényeit még látogatom, néha a zöld szervezet nagyobb eseményeit is (az utolsó talán a 20. születésnapi ünnepség  volt 2017. decemberében, azóta nem sok nagy eseményük volt, vagy nem jutott el hozzám a hír), de már nem vagyok sem tag, sem önkéntes egyikben sem, és jó ez így.

A társasjáték egyesület alapvetően jól működik, mert jó elnökük van (és nagy szerencse, hogy alkalmas, mert nem is lehetne más elnök, egyrészt azért, mert az ő ötlete volt az egyesület, ezért nem lenne tisztességes mást választani, amíg ő vállalja, másrészt azért, mert a társasjáték-kiadó cégén keresztül ő a szponzor is, ezért nem is érdemes leváltani az egyesület éléről, amíg működik a cég, és az együttműködésnek is jót tesz, ha a cég és az egyesület egy kézben van), csak egy-két dolgot kellene javítani, főleg a bizalmatlanság alapú rendszert, de az irány alapvetően jó.

De a zöld szervezetben már akkor, 2016. szeptemberében úgy gondoltam, ahogy még most is, hogy ha a páros években tartott elnökségi választáson, 2018-ban újraválasztják az egyesület elnökét, akkor 2020-as választás már nem lesz, mert addigra megszűnik az egyesület. Úgy értesültem, hogy idén tavasszal újraválasztották a “kedves” elnök asszonyt, és valóban egyre kevesebb jelét látom annak, hogy működne az egyesület. Vannak még próbálkozások, volt pl. idén is tábor gyerekeknek, de pl. a piacuk is egyre kisebb lesz, és egyre kevesebb környezetvédelmi kampányt és eseményt hirdetnek, egyre kevesebb alkalmazott és önkéntes van náluk, és egyre kevesebb hírt kapok róluk. Most is azt mondom, ha így folytatják, 2020-as elnökségi választás már nem lesz, mert addigra nem lesz egyesület.

A harmadik fontos esemény végre nem valaminek a végéről, hanem valaminek a kezdetéről szól, bár ehhez is le kellett zárnom valamit. A diplomás korszakomat. Tavaly nyáron visszaküldtem a diplomát az egyetemre, hogy más munkát is vállalhassak. Sikerült is elhelyezkednem. A diplomát sajnos hazaküldték, de már 1 éve ennél a cégnél dolgozom. Ez nálam már elég hosszú távnak számít. 🙂

Erről az újrakezdésről szívesen tartottam volna nyilvános előadást egy eseményen, ami pontosan 4 hét múlva, október 6-án szombaton lesz, de nem választottak ki előadónak Újrakezdés témában. Pedig van egy-két téma az előadások között, ami kevésbé kapcsolódik az újrakezdéshez, mint az enyém. Az enyém az kiválóan beleillik a témába: megszabadultam valamitől, hogy mást csinálhassak, mint addig, és sikeresen el is helyezkedtem. Mi ez, ha nem újrakezdés? És mitől újrakezdés ez vagy ez? Nem értem…

De ha már kezdet, vég, lezárás és újrakezdés (szeptemberben, a születésem hónapjában): most itthon is átalakulnak a dolgok. Ablakcsere volt hétfőn (szeptember 3.) Néhány kép az új ablakomról.

Ezen kívül fürdőszoba- és erkélyfelújítás is van nálunk.

A fürdőszoba csütörtök esti állapota:

Látszik, honnan szedték le a csempét. Csempe még nincs, de a fürdőkád már bent van. A péntek esti állapot:

Az erkélyen járólap lesz, így néz ki:

A fürdőszoba pedig így lesz kicsempézve egyféle egyszerű csempével, és egyféle díszítő, mintás csempével:

Remélem, hamar elkészül a felújítás és örülhetek a szép új fürdőszobának. 🙂 Legközelebb már a kész állapotról teszek fel képeket.

És mik a terveim a következő néhány hétre? Még nem tudok mindent. Ami már biztos: a jövő héten még tart ez a felújítás. De 2 programom is lesz: 12-én a szokásos szerdai csapattal, 16-án vasárnap pedig az egyesülettel lesz társasjáték, ahol jó lenne egy bizonyos játékot nyerni a tombolán…

Minden ősszel új játékot adnak ki. (Nem az egyesület, hanem az elnök cége, de az egyesületben lehet megnyerni tombolán.) A tavalyelőttit megnyertem tavaly áprilisban, de azóta már el is adtam. A tavalyit viszont még nem sikerült megnyernem a tombolán, és most lesz rá az utolsó esélyem, mert októberben nem szokott lenni társasjáték délután, novemberben pedig már az új, idei játékot sorsolják a tombolán. De tudom, hogy kivel kell játszanom, ha nyerni szeretnék! 😀

Különös véletlen, de az utóbbi 4 hónapban bevált. Májusban és júliusban nyertem legutóbb, és mindkétszer ugyanazzal a játékmesterrel játszottam a legtöbbet. Májusban játszottam vele és nyertem, júniusban nem játszottam vele és nem nyertem. Júliusban megint vele játszottam és nyertem, augusztusban mással játszottam és nem nyertem. Szeptemberben vele kell játszanom, hogy végre megnyerjem azt a játékot! 🙂 Jobb játék, mint a tavalyelőtti. Remélem, hogy az idei is jó lesz, arról még semmit nem tudok. (Júliusban mondtam is ennek a játékmesternek, hogy szerencsét hozott nekem, már 2-szer nyertem, amikor vele játszottam. A játékokat és a játékemestereket is 1-től 6-ig értékeljük minden játék után. És  mondtam ennek a szerencsehozó játékmesternek, hogy ha még játszom vele és nyerek a tombolán, akkor minden játékhoz 6-osokat írok be neki. Mire ő: “Tombolától függetlenül is!” 😀 ) Remélem, most az utolsó esélyemmel nyerek tombolán olyan játékot, mert igaz, hogy elég egyszerű és csak 2 személyes, de tényleg jó játék. Itthonra jó lesz. 🙂 Ha nem nyerek, akkor lehet, hogy 17-én hétfőn megveszem az egyesület elnökének kis játékboltjában. Bár fura lesz ismerőstől pénzért vásárolni…

A jövő hét utáni, 17-ei hét egyelőre csendesnek és eseménytelennek tűnik, de a 24-ei héten még lesznek események. 26-án szerdán a születésnapom, amit 30-án vasárnap ünnepel a család, közben valamikor hagyatéki tárgyalás, valószínűleg azon a héten (majd megírom itt hozzászólásban az időpontot és bejegyzésben az eredményét is, ha lesz), és hétvégén 29-30-án még kirakodóvásárt is nézünk családilag a belvárosban.

Nyári(?) élmények

Kicsit késik a nyár. Most már kezd jó idő lenni, kb. szerda-csütörtök óta, de addig alig volt nyár. De az események így is zajlanak.

• Június 22-én pénteken majdnem 2 hét után végre elkészült a kárpitos a (11-én hétfőn megrendelt) székeinkkel.
• 23-án szombaton a “kedves”testvérem születésnapja volt, új telefont kapott a családtól, a finanszírozásba én is beszálltam.
• 26-án kedden rossz volt a lift, gyalog kellett menni, szerencsére csak lefelé a 8. emeletről , és a 7. emeleten láttam egy érdekes lábtörlőt…
  

  
• 27-én szerdán új helyet akartunk kipróbálni a társasjátékos csapattal, de nem voltunk elegen. (Képek a helyről az előző bejegyzésemben.)
• 30-án szombaton önkénteskedtem, egy EU-ról szóló vetélkedőben én voltam az egyik állomás. Egy 10 kérdéses tesztet kellett kitölteni, amiből én kb. 3-at tudtam volna biztosan, meg másik 3-ra jól tippeltem volna, de a többiről fogalmam sem volt. Szerencsére volt javítókulcs. 🙂 De volt, aki mind a 10-et eltalálta (és olyan is, akinek 2 jó válasza volt). Kaptam az önkénteskedésért egy páros mozijegyet, amit december 29-ig felhasználhatok a Pláza moziban (vagy bármely más Cinema City moziban az országban). Már csak párt kell hozzá szereznem… Nincs még barátnőm, és ameddig nem sikerül elköltözni a “kedves” családomtól, addig nem is lesz (nem akarok bonyodalmakat), de ilyen ritka alkalmakkor talán jó lenne, ha lenne…
• Az önkénteskedés miatt lemaradtam egy másik programról, ami egy kicsit bosszant, de nem bánom nagyon, hogy az önkéntességet választottam. Társasjáték Olympia felkészítő volt a 30-ai hétvégén. (Jogi dolgok miatt nem olimpia a neve, hanem ez az y-os forma.) Azt tudtam, hogy lesz Társasjáték Olympia Veszprémben is, de azt hittem, csak a havi egyesületi (szombati) társasjáték délutánokon. De úgy látszik, tévedtem. De majd a társasjáték délutánon talán beszállok egy-két ilyen játékba, majd meglátjuk…
• 3-án kedden kihirdették a buszos novellapályázat eredményét. Nem jutottam a legjobb 20-ba. 3800 versenyző volt, ez rekord.
  • A véleményem a legjobbnak ítélt 20-ról:

  • Jelige: A kutya háta

    Cím: Akkor jó, ha nincsen semmi

    Vélemény: A legjobban ez a mondat foglalja össze az egészet: „Nem értem, mit akarok ezzel Róza, merre akarok menni, történt, ami történt, akkor és most.” Tényleg nem értem, miért kellett ezt leírni, nem volt sok értelme a történetnek.

    Jelige: Aladár

    Cím: A magyar búbusz

    Vélemény: Ötletes, ironikus, tanulságos történet, megérdemelten van az első 20-ban.

    Jelige: Allen

    Cím: Mircea

    Vélemény: Nagyon tanulságos történet. Arra tanít, hogyan vegyük észre mások rejtett értékeit. Egészen a végéig átlagosnak tűnt, egy jól megírt, de hétköznapi történetnek gondoltam. De a végén a fürdőszobai jelenet váratlanul ért és nagyon megfogott. Emiatt van helye a novellának az első 20-ban. Azt hiszem, sok olyan ember kellene, mint Mircea.

    Jelige: Álljon meg egy novellára! 2018

    Cím: A Papírváros

    Vélemény: Nem rossz, de nem igazán egyedi. Jól megírt, átlagos történet. Nem fogott meg benne semmi. Nem tettem volna az első 20-ba.

    Jelige: Óriástörpe

    Cím: Az ország legkisebb óriása

    Vélemény: Nincs túl sok értelme, elég erőltetett kis mese… Már eleve a témaválasztás is erőltetett. Nem tettem volna a legjobb 20 közé. De legalább egyfajta happyend a vége, ez egy kis előny.

    Jelige: Banner

    Cím: Tájékoztató

    Vélemény: Először megdöbbentett a témaválasztás. Hogyan lesz novella egy ólomakkumulátor használati utasításából? Aztán észrevettem a szövegben a rejtett utalásokat: segítség elraboltak, stb. és szépen összeállt a tájékoztatóból egy rablási történet. Ez az alapötlet már megérdemelte, hogy az első 20-ba került, és a kivitelezés is egész jó, nagyrészt értelmesek maradtak a mondatok így kiegészítve is.

    Jelige: Chuck

    Cím: Ő lehetne az, hogy Chuck Norris

    Vélemény: Nem rossz, de nem is jó. Nem az első 20-ba való, átlagos történet egy hétköznapi félreértésről. Kicsit sajnálom a főszereplőt, hogy annak a Zoltánnak a hibájából került bajba, de ennyi. Nem igazán fogott meg.

    Jelige: Dömböröcki

    Cím: Szép idők, 1996

    Vélemény: Két kis történet van benne, az egyik a nem fizető (és végül fizető) megfenyegetett vevő története, a másik a könyvhöz készült rajzok kis epizódja a végén. Külön-külön mindegyik történet jól sikerült, érdemes volt megírni, bár nem feltétlenül az első 20-ba valók, de az első 100-ba mindenképpen. De hiba volt a két történetet összekapcsolni, mert nagyon nem illenek össze, és ettől diszharmonikus lesz a novella. Így már eléggé félresikerült az írásmű.

    Jelige: Eső

    Cím: Szoboravatás (a zsűri szerinti 3. helyezett)

    Vélemény: Ez egy olyan mű, ami történetet akar elmesélni, de valójában a 80%-a inkább bevezetés, mint történet. Egészen a szobor leleplezéséig. A dörömbölésnél már kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi a baj a szoborral. De erre nem gondoltam volna, hogy sír. Azt hittem, valami van a vonásaival, vagy valahogyan megrongálódott. De ezek a könnyek valahogy nem illettek bele a történetbe. Átlagosnak indult, de nagyon elrontotta a szerző a végét. Nem érdemelte meg a díjat. Még az első 20-ba sem tettem volna be, nem hogy a dobogóra…

    Jelige: Feketeszeder

    Cím: Fékezett habzás (a zsűri szerinti 2. helyezett)

    Vélemény: Ez a tudományos stílus először megriasztott, de a veszekedés leírásánál már elég ironikus, sőt, kifejezetten vicces volt. Ez a történet sem jut el igazán sehonnan sehova, de jól leír egy jelenséget, egyedi a stílusa és hatni tudott rám. Tényleg az első 20-ban van a helye, talán még a dobogón is.

    Jelige: Koriander

    Cím: Te vagy egy szikla

    Vélemény: Elég szomorú történet, de elég érdektelen. Nagyon szánalmasan próbálkozott a történet szereplője felkelteni a kiszemeltje figyelmét, ahelyett, hogy szólt volna hozzá. De ez egy kis személyes történet, ami bárkivel megeshet, nem igazán közérdekű. Átlagos történet, viszonylag jól megírva, de nincs benne olyan, ami kiemelné a tömegből. Nincs benne olyan egyedi részlet, ami megragadta volna a figyelmemet. Csak egy sokáig tartó szánalmas próbálkozás részletes leírása, drasztikus (de nem váratlan) lezárással. Semmi több. Nem tettem volna az első 20-ba.

    Jelige: Macskajános

    Cím: Instantgram

    Vélemény: Elég hétköznapi történet. A vége reményt keltő, de ez sem igazán az első 20-ba való. A történet nem túl sok, nem egy nagy esemény, de abból a szempontból jól sikerült, hogy egyre gyorsabban történnek a dolgok, egyre jobban belemerül a szereplő is a saját tevékenységébe, és ettől lesz valamennyire izgalmas, hogy várom a végét. A vége ugyan logikus, és várható lenne, de mégis váratlanul hat. Nehéz eldönteni, hogy az első 20-ban van-e a helye, de az első 100-ba mindenképpen belefér.

    Jelige: Maminti

    Cím: Flitter

    Vélemény: Átlagos történet, ami csak a flittertől csillog. Nem tenném be az első 20-ba.

    Jelige: Medvetalp

    Cím: Lízing-gyerek

    Vélemény: Elég szörnyű a téma, hogy így adják-veszik, lízingelik a gyerekeket, de a végén a csattanó, a lízingelhető nagymama megérdemeltté teszi az első 20 közé kerülést.

    Jelige: Révfülöp

    Cím: Tethys Budapesten

    Vélemény: Érdekes, hogy egy természetfilm mekkora erőt tud adni valakinek, bár nem teljesen világos, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a természetfilmek a történethez. A „változó kor” tűnik a kulcsszónak, talán attól kap új erőt és lendületet az álláskereséshez a történet szereplője. De ez sem egyértelmű. Csak lazán kapcsolódik egymáshoz az álláskeresés és a vele egy időben zajló magánéleti válság, a nőgyógyásznál és otthon látott természetfilm, a nőgyógyászati vizsgálat a változó korral, a torna és a befejezett levél. Össze is áll meg nem is. De a vége happy end, ezért nem rossz történet, reményt ad az újrakezdéshez, de ez első 20-ban nincs helye.

    Jelige: Sógyurma

    Cím: Ifjúkor

    Vélemény: A történet önmagában nem sokat ér, csak egy megszállott ember életének részletes leírása. Az egyetlen értékes része az, hogy a házasság oka mindig változik. Ez elég ironikus, és figyelemfelkeltő. De a megszállottság és az egyre újabb ötletek leírása csak egy átlagos beszámoló egy olyan emberről, aki nagyon akar valamit, de nem igazán tudja, mit. Ezt a történetet csak az utolsó mondat menti meg, ami viszont tényleg váratlan és mindent a feje tetejére állít. Emiatt az utolsó mondat miatt volt érdemes elolvasni. Ez az egy mondat kevés ahhoz, hogy az első 20 hely bármelyikét érdemelje a mű, de nagyon jót tett a történetnek, enélkül csak átlagos lenne.

    Jelige: Scarlett1X

    Cím: Hét perc

    Vélemény: A történet elég lassan és messziről indul. Az időpontok jelentik benne a lényeget, azok adják meg a feszültséget. Elég lassan derülnek ki a dolgok, de a végére összeáll a kép. És teljesen jogos, hogy „Zoli nem jön többé”. Elég tanulságos történet, és vannak nála sokkal rosszabbak is az első 20-ban, de nem feltétlenül az első 20 közé való. De az sem baj, hogy mégis bejutott.

    Jelige: Sombréró

    Cím: Mi az élet értelme?

    Vélemény: Az élet értelme biztos, hogy nem ez a novella. Egy ember napi érzéseit mutatja be egy véletlen eset kapcsán. Talán tanulságnak nevezhető az a gondolat, hogy egy véletlen szóval akaratlanul is megbánthatunk olyat, akinek nem is szólt az a szó, anélkül, hogy tudnánk a megbántásról. De ezen kívül semmi egyedi részlet nincs benne, nagyon hétköznapi történet, és nem igazán jut el sehonnan sehova. És még a címben feltett kérdésre sem kapunk választ. Nem kellene az első 20-ban lennie.

    Jelige: Számolj!

    Cím: A kávéillatú fiú

    Vélemény: Nem tudok azonosulni a szereplővel és ez hiba. A történet is elég hétköznapi. Az az ötlet jó, hogy valakinek a csapongó gondolatait halljuk a novellában, és a visszaszámlálás, mint motívum is ad egyfajta egyediséget az egésznek, tagolja az amúgy nem igazán összefüggő gondolatokat, de csak sejteni lehet a végén, hogy a kávéillatú fiúval történhetett a baleset. Nem rossz történet, vannak nála sokkal rosszabbak is a díjazottak között, de ahhoz kevés, hogy az első 20-ban legyen.

    Jelige: Windu

    Cím: Lakásétterem (a zsűri szerinti 1. helyezett)

    Vélemény: Egy kicsit messzire ment az éttermes család, amikor az étkezésen kívül feladatokat is adtak Istvánnak, mintha csak családtag lenne, nem is vendég, de éppen ettől érdekes a történet. Mintha a lakásétterem arról szólna, hogy családtagként kezelik a vendéget, nem csak az ellátás, hanem a házimunka tekintetében is. Elég egyedi a téma is, a történet is, ennek is helye van a díjazottak közül, még ha nem is feltétlenül az első helyen.

    Összességében aki megérdemelten került az első 20-ba (zárójelben azok, akiknek nem biztos a helyük, jól sikerült, de nem kiemelkedő művek, felkiáltójellel az én dobogósaim):

    • Aladár: A magyar búbusz
    • Allen: Mircea!
    • Banner: Tájékoztató!
    • Feketeszeder: Fékezett habzás!
    • (Macskajános: Instantgram)
    • Medvetalp: Lízing-gyerek
    • (Scarlett1X: Hét perc)
    • Windu: Lakásétterem

  • Az én novellám:

  • Busz

    A busz elindult. Korán reggel volt még. Most még bírta erővel a sok utast. Felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, aztán átvágott a másikon. Majd elindult a kertváros felé. Kanyargott a házak között, néha megállt. Aztán lement egy lejtős utcán, fel a másik dombon, és a belvárosba ért. Végigment az üzletsoron, megállt egy piros lámpánál, majd elkapta a zöld hullámot. És beért a gyárak közé. Itt végre leszálltak róla az emberek. De visszafelé sem volt könnyebb a dolga. Haza kellett vinni az éjszakásokat. Megtette visszafelé a hosszú utat, visszaért a pályaudvarra, pihent kicsit, megvárta a távolsági buszt, felvette a városnéző utasokat, majd elindult egy újabb körre.

    A munkások után jöttek a nyugdíjasok. Bementek a belvárosba a piacra. Majd jöttek az iskolások, akik mindig csak egy-két megállót utaztak. Velük együtt a belvárosi hivatalokban dolgozók. Aztán hirtelen visszafelé lett sok utas. Jöttek vissza a nyugdíjasok a piacról. Napközben alig volt utas, aztán kora délután megint beindult az élet. Mentek a délutánosok a munkába, aztán hazamentek a délelőttösök. Majd az iskolások és a hivatali dolgozók is befejezték a napot és buszra szálltak hazafelé. Késő délután, kora este elindult a tömeg a belváros felé, esti programot keresni. Az utolsó járat mindenkit hazavitt. Mentek vele dolgozni az éjszakások, haza a délutánosok és az esti programokról a fáradt, de vidám emberek.

    Estére már a busz is nagyon fáradt volt. Bejárta az egész várost. Nem is egyszer. Vitte a sok utast, figyelt a megállókra, és este már a piros lámpáknak örült. Ott volt egy kis pihenője. Már a benzin is kezdett fogyni belőle. De kitartott, míg az utolsó utas is hazaért. Aztán beért végre a pályaudvarra. Ott szépen kitakarították, megtankolták, végre elaludhatott.

    A lámpái nem világítottak, az ülésein nem ült senki, nem voltak benne rohangáló gyerekek, nem voltak benne megfáradt munkások, sem remegő térdű nyugdíjasok. Nem volt tömeg, nem volt zsúfoltság, hangzavar. Nem szállt senki se le, se fel, nem tolongtak a lépcsőkön, nem állította meg senki a sort, hogy buszjegyet vegyen, de még bliccelők sem voltak. Csend volt, béke és nyugalom. Nem kérdezte senki, hogy „Megáll a busz a piacnál?”, nem kiabált senki, hogy „Add át a helyed! Hagyod állni az öreget?”, nem csörgött a váltópénz a kasszában, és nem berregett a motor sem.

    A busz csak állt, de nem unatkozott. Aludni készült. Kellett neki egy kis idő, amikor nincsenek utasok, nem kell mindig gyorsítani, lassítani megállóról megállóra, amikor nem kell kanyarogni, vagy a sok utassal felmenni a dombra. Kellett az az idő, amikor helyreállhatnak az utasok alatt összenyomott ülések, amikor senki nem piszkolja össze a buszt a sáros lábával, amikor nem kell átvágni a szmogban, türelmesen várni a piros lámpánál a türelmetlen utasokkal, amikor nem kell bevenni a hajtűkanyart a két lakótelep között, és amikor nem kell mindig hallani a buszvezető rekedt hangját: „A kertváros következik!”.

    Nagyon várta már a busz az éjszakai pihenést. Mert a busz csak megy, reggeltől estig, megállóról megállóra, esőben, hóban, szélben, fagyban, napsütésben, zivatarban, hétköznap is, hétvégén is. És csak megy, mindig ugyanarra. Bejárja az egész várost. Felmegy a dombon, megkerüli az egyik lakótelepet, átvág a másikon, elindul a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, eléri a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezik, majd ugyanez vissza a pályaudvarig. De éjjel végre megpihen. Ettől megnyugodott a busz, és elaludt. Aztán álmodott.

    És álmában felment a dombon, megkerülte az egyik lakótelepet, átvágott a másikon, elindult a kertvárosba, majd le a lejtőn, fel a másik dombon, elérte a belvárost, a zöld hullámot, a gyárak közé érkezett, majd ugyanez vissza a pályaudvarig.

• 4-én szerdán megint társasjáték volt, a közösségi térben. Most nem tartott sokáig, de így is jó volt. 🙂
• És még mindig függőben van egy TEDx előadásom. 27-éig lehetett jelentkezni Újrakezdés témában előadónak, 30-áig ígérték az elbírálást és az értesítést mindenkinek. Már július volt, de még nem értesítettek, ezért megkérdeztem őket a Facebook eseménynél, hogy mi történt. Állítólag nem kapták meg az e-mailt, pedig jó címre küldtem és nem jelzett a Mailer Daemon sem, hogy nem ment át. Talán a spam mappájukba került, amit szerintem azóta sem néztek meg, pedig figyelmeztettem őket, hogy biztos ott van. De mindegy, Facebook üzenetben elküldtem nekik még egyszer a pályázatomat, megköszönték, azt állították, hogy más nem jelzett az enyémhez hasonló problémát, és kértek még néhány napot az összes pályázat átnézésére és az előadók kiválasztására (amit 30-ára ígértek). ezek szerint még nem néztek át mindent, hiába ígérték… De remélem, kiválasztanak előadónak, mert nagyon érdekes és tanulságos témát dolgoztam fel. Csak kérdés, hogy belefér-e 18 percbe… Természetesen az lett a témám, amit már többször részleteztem itt a blogban, hogy miért lettem környezetmérnök, hogyan próbálkoztam elhelyezkedni, és hogyan adtam vissza a diplomát az egyetemre. Számomra ez jelentette az újrakezdést. A karrierem újrakezdését.
• És ami fontos: ezen a hétvégén indítottam egy új Facebook csoportot. V.I.P – Veszprémi Ingyenes Programok. Ideje volt már összegyűjteni a város ingyenes programjait. Egyelőre elég kezdetleges, kevés a tag és a bejegyzés, de lesz még jobb is… 🙂

És mi lesz a következő napokban, hetekben?

• 13. péntek, mindig izgalmas nap. 🙂
• 3 társasjátékos esemény már fix: 11-én az új hely kipróbálása a szerdai csapattal, 14-én szombaton az egyesületi nagy társasjáték, és 18-án a közösségi térben játszunk a szerdai csapattal.
• 18-ától 21-éig pedig megint itt lesz az utcazene fesztivál. Soha nem hagynám ki… 🙂

Júniusi izgalmak

Hol is hagytam abba? 12-én, úgy látom. Egy keddi napon. Utána azon a héten történt ez meg az, de semmi nagy dolog. 12-én önkéntes voltam, de csak rendezvény utáni pakolásban tudtam már segíteni, 13-án szerdán a szokásos társasjáték létszámhiány miatt elmaradt, de 14-én csütörtökön eljutottam fodrászhoz. Férfiként egy kicsit furcsa, hogy be kell jelentkezni (fodrászhoz járni nemektől független dolog, de bejelentkezni hozzá inkább női szokás), de még ő a legolcsóbb a lakótelepen, ő a legközelebbi is, és jól dolgozik. Csak éppen nincs állandó nyitvatartása, hanem bejelentkezés alapján fogad. Pénteken jártam a kárpitosnál, aki 11-én hétfőn azt ígérte, hogy a héten kész lesz, de péntekre nem készült el. Újabb ígéret: jövő hét elején lesz kész a 2 székünk, majd felhív. Azóta nem hívott.

Ezen a héten csak a szerdai esemény volt említésre méltó, a hagyatéki tárgyalás. Apám november 6-án halt meg, és csak most volt a tárgyalása. Normális esetben 2 örökös lenne, az öcsém és én. Csakhogy a barátnője (aki már nem a válóok, hanem a következő barátnő) “élettársi vagyonközösség” címén igényt tart a vagyona felére, és csak a többit hagyná meg nekünk örökségként. De lássuk, mit szól ehhez a Polgári Törvénykönyv!

Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

Tehát a lényeg: közös háztartásban kell élni hozzá, ez viszont nem volt meg, mert az a nő soha nem lakott apám lakásában.

De még ha élettárs, akkor is ezt mondja a törvény a vagyonközösségről:

Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.

Tehát csak az együttélés alatt keletkezett vagyonból kérhetne részt, de a lakás régebbi szerzeménye apámnak, mint ez a nő. Ez a lakás 100%-ban apám nevén volt, és ez a nő csak később került apám mellé. Nincs is tulajdonrésze a lakásban.

Tehát 2 ponton is támadható az érvelése (hiába fogadott még ügyvédet is), egyrészt a közös háztartás hiánya miatt, másrészt a lakás korábbi szerzemény. Ezért remélem, hogy a bíróság is nekünk ad igazat (ott nekünk is lesz ügyvédünk), de nem örülök, hogy tovább húzódik az ügy. És ugye amíg a lakásnak nincs egyértelmű örököse, addig üresen áll, romlik az állapota, a számlákat meg fizetni kell valakinek. Télen az üres lakásban is volt pl. fűtés, és mivel a hűtőket nem mertük leolvasztani és kiüríteni (nehogy bárki belekössön, hogy nem minket illetne a tartalma), az áram is fogy. De a többi számlára is kell alapdíjat fizetni 0 fogyasztással is, pl. vízre, és lépcsőházi közös költség is van… És ezzel érdekes módon egyetlen hatóság sem foglalkozott, még a közjegyző sem. a hagyatéki tárgyaláson sem került szóba, pedig ez az egyik legfontosabb dolog ebben az ügyben!

Még jó, hogy este megvolt a társasjáték, kellett valami jó a nap végére! 🙂

De a társasjáték is helyszínproblémákkal küzd, mert nyáron zárva az egyetemi aula, ahol eddig voltunk (ha éppen nem az Új Nemzedékben, de minden szerdán ott sem lehetünk), ezért helyet kellett keresni legalább a nyárra. De szerencsére, ma egy új nemzedékes ismerős ajánlására találtam is egy jó helyet. Kicsi, de barátságos hely, és a tulajdonos is beleegyezett, hogy szerdánként ott játsszunk. 🙂 Erről a helyről természetesen fényképek is vannak. Még az asztal méretét is “lemértem”: akkora a sarkán a minta, mint a tenyerem, és ebből már kb. látható, mekkora az asztal… 🙂

Remélem, hogy holnap hív a kárpitos, ha nem, akkor megint megsürgetem azt a 2 széket, és hétvégén talán már nem lesz semmi izgalom. Inkább ünnepelni fogunk. A testvérem születésnapját. 🙂 Nem mindig vagyunk jóban, bár most a hagyatéki ügyben egység van köztünk, de egy születésnap mindig jó buli. Mindegy, kié! 🙂 Főleg, ha még torta is lesz! 😀

Júniusi napok

Érdekesen indul eddig a június. Minden napra van egy-két kisebb dolog, csak hogy ne legyen olyan egyhangú, de igazán nagy dolgok nem történnek. Mint mostanában az időjárás. Mindennap van egy kis eső, de igazán nagy csak ritkán. Lássuk, mik is történtek velem mostanában…

Június 2. szombat:

• Önkéntességet vállaltam egy rendezvényen az Új Nemzedékkel (civil napon) 14-19 tervezve, de nem tartott addig, mert vihar közeledett, és gyorsan összepakoltak. Aztán a viharból nem lett semmi, de akkor már véget ért az esemény. Kint volt a társasjáték egyesület is, és a magyarok sokadalmának szervezői is, de meglepő módon a zöldek nem, és általában is kevés civil szervezet volt, talán még 10 sem…
• Önkéntesként ingyen kaphattam halászlét a magyarok sokadalmánál, és egészen jó volt. Mások is mondták, hogy ott a legjobb. Nem tudom, mert akkora gyomrom nincs, hogy mindenhol végigkóstoljam, de ott tényleg elég finom volt. 🙂
• A magyarok sokadalmának az egyik szervezőjét ismerem még a zöld szervezetből. Vele elbeszélgettem kicsit erről-arról halászléevés közben. (Ő amúgy egy univerzális szakember, aki szinte mindent meg tud javítani, ebből is él, vállalkozásban.) És megint találkoztam valakivel, akit nem igazán tudok hova tenni. Már harmadszor találkozunk. Az első alkalom tavaly az utcazenén volt. Egy kb. szüleim korabeli mosolygós, barátságos hölgy, aki tudta, hogy ki az apám, ismert engem a zöld szervezetből (pedig akkor már kb. 1 éve nem dolgoztam ott), és fogalmam sem volt, hogy ki ő, honnan ismer, honnan tud rólam ilyeneket… Elég személyes dolgokat is tudott apámról, még a betegségéről is, amiben végül tavaly novemberben meghalt. Másodszor a mi lakótelepünkön találkoztunk véletlenül az utcán, valamikor tavaly nyár végén vagy ősz elején. (Annyi biztos, hogy a júliusi utcazene után, de még apám novemberi halála előtt.) Megint érdeklődött apámról, hogy mi van vele. Aztán most találkoztunk harmadszor, és úgy tűnt, hogy ismeri a magyarok sokadalmának szervezőjét (ugyanazt, akit én is ismerek a zöld szervezetből). Valamikor a második és harmadik találkozásunk között kezdtem sejteni, hogy ki ő, apám barátnőjének a testvére. Nem a válóoknak, hanem a második és egyben utolsó barátnőnek, akivel apám a haláláig együtt volt. Csak azért nem jöttem rá elsőre, mert kicsit másképp mondta a barátnő nevét, mint ahogy apám szokta mondani. És most is megerősítette ezt, bár nem kérdeztem rá, de úgy beszélt bizonyos dolgokról, hogy ez kiderült belőle. Amúgy nem is tudtam, hogy apám barátnőjének van testvére… De most már sejtem, hogy ez a kedves, barátságos hölgy az lehet, csak azt nem tudom még mindig, hogy ha tegezve szól hozzám, vajon visszategezhetem-e. (Apám barátnője nem ilyen kedves és barátságos, hanem éppen az ellenkezője. Kezdettől fogva kerül engem és az öcsémet, soha nem akart találkozni velünk, és ha néha valamiért kénytelen szólni hozzánk, akkor sem engedi, hogy visszategezzük…)
• A halászlé és a beszélgetések után visszatértem az Új Nemzedék standjához, majd miután mi összepakoltunk, segítettünk a Mosolygó Kórháznak összepakolni, és bevinni a dolgaikat a húszemeletesbe.
• Az önkéntestársakat érdekelte a kilátás a 18. emeletről, ami felett már csak a Méz Rádió van, és szerencsénk volt, az egyik 18. emeleti lakó megmutatta nekünk a kilátást a lakásából. Kiderült, hogy az idősebb fiát ismerem is (ő nem volt ott, csak beszéltünk róla), egyetemen együtt voltunk szakmai gyakorlaton a szennyvíztisztítóban. De egyetem óta nem találkoztunk. Amúgy vannak még ismerőseim a húszemeletesben: a 10. emeleten egy volt kolléganő a zöld szervezetből, a 11. emeleten pedig egyrészt egy társasjátékos ismerős a szerdai csapatból (aki azóta egyesületi játékmester is lett, újabban ott szoktam látni őt), másrészt a 11. emeleten lakik a válóok nő is, apám első barátnője. És a 18. emeleten a szakmai gyakorlatos társam, aki akkor mondta is, hogy ott lakik, ezért emlékeztem rá most, és ezért döbbentem meg, hogy éppen az ő apja engedett be minket a lakásába kilátást nézni. Fényképezhettem volna, de elég volt csak a szememmel látni, és itt úgysem osztanám meg a kilátást egy másik ember lakásából…
• Ez után visszavittük az összepakolt dolgokat az Új Nemzedékbe, és este 6-ig 7 csoda társasjátékot játszottunk. (2 menetet, egyszer a csodák a oldalával, majd a B oldallal.)

Június 3. vasárnap:

• Délelőtti programom a családdal: magyarok sokadalma (nagyon kicsi), de előtte és utána több helyen is vásároltunk (vagy inkább csak nézelődtünk).
• Délre a nagymamámhoz mentünk, megünnepelni a 81. születésnapját.
• Ez után egyedül sétálgattam, amíg a többiek tovább vásároltak, nézelődtek, végigmentem a Stromfeld utcán, a lakótelep legszebb utcáján, fényképezgettem a szép dolgokat, épületeket, virágokat. És hazafelé is lefényképeztem ezt-azt, pl. egy eperfát, “aki” kimaradt a tavalyi lakótelepi eperfa körképből, mert csak idén fedeztem fel a Haszkovó 23. óvodában. De már megkóstoltam a termését! 🙂 Amúgy idén kicsit korábban érnek ezek is, a június 4-ei héten már a Damjanich 3-nál is volt termés, pedig ott érik a legkésőbb, általában június közepén. Utána már nem volt más, csak könyvtári könyvet olvastam, igyekszem, mielőtt bezár… Persze az még soká lesz, július elején, de jobb, ha addigra nem marad tartozás. A Stromfeld utcáról és az eperfáról (meg út közben más dolgokról is) természetesen készültek fényképek. Itt láthatók. 🙂

Június 4-ei hét:

• Fizetést kaptam 5-én kedden. 🙂
• 6-án játék, kevés érdeklődővel, de jó volt, és terem az utolsó eperfa is.
• 7-én levelet kaptunk a közjegyzőtől. 8-án pénteken sikerült csak átvenni, mert nem voltunk otthon.
• 9-én szombaton megint az Új Nemzedékben vállaltam rendezvény utáni pakolást, 16:00 után.
• 10-én vasárnap volt a szokásos havi nagy társasjáték, Crokinole házibajnoksággal, ahol ugyan kiestem a selejtezőben, nem jutottam tovább 24 versenyzőből a legjobb 8 közé, de így is nagyon jól éreztem magam. 🙂

Ezen a héten szinte mindennap lesz programom: hétfőn kárpitoshoz vittünk 2 régi széket, kedden (vagyis ma) önkénteskedtem az Új Nemzedékben (diákmunka börze utáni pakolás, ilyenekre érek rá mostanában munka után), szerdán (holnap este) remélhetőleg lesz társasjáték (nincs még jelentkező), csütörtökön be vagyok jelentve fodrászhoz, és valamikor csütörtök-péntek felé szól majd a kárpitos is, hogy mehetünk a székekért… De amilyen változatos ez a hét, úgy változott a mai időjárás is. Délután 4-ig semmi. Még a nap is sütött. Aztán valamikor délután 5 körül eleredt az eső, és a következő fél órában egyre jobban esett, még egy kis jég is került bele, de nem sok. az igazi nagy jégeső este 7 körül volt, aztán fél 8-kor szivárványt fényképeztem. 🙂 És este 9 után, inkább fél 10 felé nagy szél és villámlás érkezett. Nem tudom, kitart-e egész éjszaka, de még az is lehet. De nézzük inkább a szivárványt!

Ami mostanában engem foglalkoztat: a 20-ai szerdai hagyatéki tárgyalás, amiről 7-én kaptam a levelet. Még az sem volt benne a levélben, hogy kik kapják még meg, ezért jó, hogy megkérdeztem már telefonon. Kiderült, hogy nem csak én és az öcsém, hanem apám barátnője is “élettárs” titulussal, pedig nem is lakott soha életvitelszerűen apám lakásában. De amúgy ha élettárs lenne, akkor sem járna neki a törvény szerint semmi. Csak házastársnak. (Ha nincs gyerek, a házastárs örököl, ha van gyerek, a házastárs haszonélvező. De élettárs esetében egyik sem érvényes, megnéztem a Polgári Törvénykönyvben.) Tehát ha örököl, csak végrendeletileg örökölhet. De azt sem tudom, volt-e apámnak végrendelete. Ha volt, miért nem tudtunk róla? És miért tart 7 és fél hónapig a hagyatéki eljárás? Szerintem ha lenne végrendelet, akkor az alapján egyszerűbben, gyorsabban is intézkedhettek volna. De ha nem volt végrendelet, akkor apám élettársa nem örökös, tehát mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Sajnos ez csak 20-án derül ki, addig várni kell…

De kellemesebb téma is foglalkoztat, mégpedig a buszos novellapályázat, amire én ugyan beküldtem időben a novellámat, május 20-ig, de mivel valószínűleg nem volt elég jelentkező, május 31-éig meghosszabbították. És így az eredményhirdetés is tolódik, június közepéről júliusra, de arról még nincs hír, hogy hányadikára. Mindegy, majd ha kapok díjat, úgyis értesítenek. 🙂 Remélem, hogy megjelenik majd a novellám a buszmegállókban! 🙂

 

Megint eltelt 2 hét

Megint eltelt 2 hét az előző bejegyzésem óta és most már vége a májusnak is, holnaptól június lesz. Ha hinni lehet ismerőseim hosszú távú előrejelzésének, akkor június elején záporok lesznek, aztán június 10. körül lehűl az idő. Ha így lesz, akkor eddig van az évnek egy 3 hónapos ritmusa: január és február enyhe volt, március hideg. Április és május meleg volt, júniusban visszahűl. Majd meglátjuk.

Ez a 2 hét elég vegyes élményeket hozott nekem… Május 19-én társasjáték délután volt, és most hosszú hónapok után végre megint nyertem a tombolán! 😀 Ígértem, hogy ebben a bejegyzésben már kép is lesz, hát van. Így néz ki a nyereményem:

Örültem a nyereménynek, de magyar szabály ebben sincs. Egyetlen nyelven volt benne a játékszabály: angolul. Kénytelen voltam lefordítani. Én, aki már szinte csak annyit tudok, hogy Hömpörö apor ündürixi, hősiesen megküzdöttem a szöveggel, és lefordítottam a szabályt magyarra. Így már értem. 🙂

21-én hétfőn szabályt fordítottam, 22-én kedden elmentem az egy héttel korábban elmaradt virágosztás pótlására, 23-án szerdán meg kipróbáltuk a játékot egy játékostársammal, mert senki mást nem érdekelt a szerdai esemény (vagy csak nem értek rá a többiek, nem tudom). Amúgy jó játék. 🙂 Vadvízi evezés.

23-ától 25-éig, szerdától péntekig egész jó napjaim voltak. Élveztem, hogy az öcsém nincs itthon (sőt, csak 26-án szombaton érkezett, mert pénteken későn szállt le a repülője, nem érte már el az utolsó vonatot hazafelé). Bútorboltban dolgozik, és tanulmányúton volt, egy német bútorgyárat megnézni.

25-én pénteken egy új társasjátékos csoportba is meghívtak, de mivel privát, titkos csoport, csak annyit árulok el, hogy hajnali 2-ig játszottunk. 🙂

Ezen a héten hétfőn elég jól sikerültek a dolgaim. Kiderítettem, hogy apám hagyatéki ügyében ki a közjegyző (most adta át közjegyzőnek az ügyet az önkormányzat, pedig november 6-án történt a haláleset), és sikeresen befizettem a közös költséget apám régi lakásában (mert ugye a számlákat addig is fizetni kell valakinek, amíg nem tudjuk, ki az örökös). Ez a befizetés az egész családból csak nekem jutott eszembe, és ezért nagyon büszke vagyok magamra. A többiek is tudták, hogy május 28., hétfő, de aznap senkiben sem tudatosult, hogy az az a nap… 🙂

Kedden viszont nem voltam túl sikeres. Hívtam a közjegyzőt, hogy hol tart a hagyatéki ügy, de a titkárnője vette fel, aki visszahívást ígért. De aznap nem hívtak vissza. 😦 Jártam a posta felé (mert céges leveleket is be kellett dobnom a postaládába), de nem jutott eszembe az itthoni csekkjeinket befizetni, amit reggel kaptam meg, hogy munka után fizessem be. 😦 (Ez viszont csak az én fejemből ment ki, erre nem vagyok büszke.) Ráadásul a posta előtt egy padon megszólítottak. 2 nő ült a padon, együtt voltak, de csak egyikük beszélt. 30 év körül lehetett, és úgy nézett ki, mintha félig cigány lenne.  Erdélybe akartak hazajutni, ezért megkérdezte tőlem, hol van a buszpályaudvar. Természetesen elmondtam neki. Erre elkezdett hálálkodni, és adott 3 köteg zoknit egy szatyorban. Ez kb. 15 pár. Megköszöntem, elfogadtam. Gondoltam, szép hála egy kis útbaigazításért, igazán jól jártam. 🙂 De még mielőtt továbbléphettem volna, már mondta is, hogy ez nem ingyenes, eddig mindenki adott érte valamit. (Ezek szerint mással is eljátszotta már ezt a buszmegállós trükköt? 😮 ) Akkor már a kezemben volt a szatyor, ezért kénytelen voltam adni valamit. Gondoltam, neki adom az aprópénzemet, nem volt sok, kb. 400 forint. De ahogy nyitottam a pénztárcámat, meglátta benne az ezrest is (papírpénz kell, mert a fémet nem váltják be lejre), azt elkérte, sőt, kevésnek is tartotta, ezért visszavett 2 köteg zoknit, és elkérte az aprót is (ezek szerint mégis beváltják?)… Bambusz zokni egyébként, amiről jókat hallottam, és kb. annyiért vettem így, mint a boltban, tehát nem jártam nagyon rosszul, de mégis átvertek… 😦

Szerdán, vagyis tegnap beszéltem a közjegyzővel (én hívtam, mert kedden nem hívott vissza): a június 18-ai héten lesz hagyatéki tárgyalás, 7 és fél hónappal a haláleset után. És a közjegyző nem csak a körülbelüli dátumot árulta el telefonon, hanem azt is, hogy ki érintett az ügyben. Beidézi a hagyatéki tárgyalásra apám utolsó barátnőjét is, “élettárs” minőségben, pedig amennyire én tudom, soha nem laktak együtt. (Ez a nő már nem a válóok volt, hanem az utána következő barátnő. A válóokkal együtt is laktak. De szerencsére egyik nőt sem vette feleségül és egyik sem szült neki gyereket.) De utánanéztem a Polgári Törvénykönyvben, ami szerencsére fent van interneten, hogy örökléskor az élettársnak nincsenek jogai. Házastárs örökölhet, ha nincs gyerek, és haszonélvező, ha van. De az élettárs a törvényes öröklésnél nem örökös és nem is haszonélvező. De ha így van, akkor mit keres a hagyatéki tárgyaláson? Talán van végrendelet? Máshogy nem örökölhet…

Szerda délután volt társasjáték is, Nagyfeszültség, amiben játék közben nem voltam túl esélyes, de a végén egy kis szerencsével, és jó taktikai érzékkel megnyertem a játékot. 🙂 A következő játék a Száguldó Robotok, ebben ugyan nem nyertem, de jó játék. 🙂

Ma csak a telefonomat felejtettem itthon, mert már tegnap is merült, és ma reggel gondoltam, felteszem arra az időre, amíg készülődöm, így ma kibírja, és majd este feltöltöm.  Itthon maradt, és 12:16-kor lett rajta egy nem fogadott hívásom. Kijelezte a számot, de nevet nem. Ilyenkor előbb mindig  a tudakozót hívom, hogy kié az a szám, hátha ismerős a név és sejtem, mit akar az illető. De most a tudakozó azt mondta, hogy titkos. Ezért nem foglalkoztam vele. Felhívhattam volna, hogy mit akart tőlem, de biztos valami ügynök… Biztos azért titkos a száma… Majd ha holnap hív, felveszem, ha nem hív, nem foglalkozom vele.

Hétvégén megint sok programom lesz, szombaton civil nap, vasárnap anyai nagymamám születésnapja (holnap, vagyis pénteken munka után kell ajándékot szereznem neki), aztán 6-án szerdán társasjáték a kis csapatommal, majd 10-én vasárnap társasjáték délután (meg lehet, hogy 9-én szombaton is megyek önkéntes programra). Nem unatkozom tehát júniusban sem! 🙂

Csak mert rég írtam ide…

Rég írtam ide, mostanában nem volt fényképtémám, de gondoltam, már illene életjelet adni magamról. (Azon gondolkoztam, hogy Magyarország legjobb blogja miért nem üzemel már majdnem 1 éve, de szerencsére az életben még aktív a gazdája. 🙂 Velem ilyen belátható időn belül nem lesz, én az életben is aktív vagyok, és itt is igyekszem legalább havi 1-2 bejegyzést írni.)

Mi is történt mostanában?

Friss hír: tegnap este fél 11-ig tartott a társasjáték! A Mars terraformálása, Építőmesterek, Hanabi. Utóbbiból 3 kört is játszottunk. 🙂 És ha már társasjátékot emlegettem, lássuk, hogy is állok mostanában ezen a téren!

• Április 14. Játékmester voltam a kis szerdai csapatom nevében a városi turisztikai szezonnyitó rendezvényen. Elég jól sikerült ez a kis esemény, mindig volt kivel játszani. 🙂 És mivel ez egy élmény volt, természetesen élménybeszámolót is írtam róla Facebookon. 🙂
• Április 15. Kivételesen vasárnap volt az Áprilisi Társasjáték Délután. Facebookon leírtam róla a véleményemet. Az esemény tetszett, de a tombolán nem nyertem. Elég rokonszenves játékmesterek kaptak díjat (de a többi önkéntes díjazásával nem értettem egyet).
• Április 18. Társasjáték az Új Nemzedékben. Ott mindig elegen vagyunk a kis szerdai csapattal, mert mindig beesik még 1-2 ember, akik nem feltétlenül aktív társasjátékosok, de járnak a közösségi térbe, és beszállnak a társasjátékba is (vagy ha így sem vagyunk elegen,  beszállnak az ott dolgozók is).
• Április 25. A szokásos helyen lettünk volna a kis szerdai csapattal, nem az Új Nemzedékben, hanem az egyetemi Aulából nyíló közösségi térben, de nem voltunk elegen. Így sajnos létszámhiány miatt elmaradt a társasjáték. 😦
• Május 1. megint játékmester voltam, ezúttal a kis szerdai csapattól többé-kevésbé függetlenül, az Új Nemzedék önkénteseként egy Lájkvadász nevű játékkal. Ez a játék a biztonságos internetezést tanítja. Alapvetően egyszerű, dobok-lépek típusú játék, de vannak benne megoldandó feladatok (általában az internettel kapcsolatos kérdések, de néha csak olyan utasítások, hogy “illegális tartalmat töltöttél le, vesztesz … lájkot” – a számra már nem emlékszem.), és vannak asszociációs kártyák is, ezekről úgy kell mesélni, hogy a történetnek köze legyen a képhez és az internethez is. Nem tudom, milyen szer hatása alatt tervezték az asszociációs kártyákat, de én is kérnék belőle! 😀 Természetesen erről is írtam élménybeszámolót képekkel tűzdelt Facebook jegyzet formájában.
• Május 2-án megint nem voltunk elegen a kis szerdai csapatunkból az egyetemi helyszínen… 😦
• Május 9-én végre összejött a létszám, és megvolt a társasjáték a szokásos helyen is. 🙂
• Tegnap, május 16-án megint az Új Nemzedékben játszottunk, este fél 11-ig! 😀
• Szombaton, május 19-én újra lesz nagy társasjáték, és megint jelentkeztem egy hosszabb játékra is, Petrichor a neve, olvastam róla egy cikket, amit az egyesület egyik játékmestere írt, és tetszik az a téma, hogy befolyásolni lehet az időjárást. 🙂 Kíváncsi vagyok, ki lesz a játékmester… De végül is mindegy, a hosszabb játékokat általában a jobbak magyarázzák. (A cikk szerzője azért jó játékmester, mert nála mindig bízhatok benne, hogy sorban mondja a játékszabályt, nem hagy ki semmit, nem ront el semmit és érthetően magyaráz. Ilyen szempontból talán a legjobb az egyesületben, de talán ő viszi bele a legkevésbé az egyéniségét a magyarázatba és a játékba is.)

De nem csak társasjátékból áll az élet! Mik történtek még velem májusban?

• Május 1. A már említett majális játékmesterként.
• Május 2. Az elmaradt társasjáték… De ha már elmaradt, írtam helyette egy novellát erre a pályázatra. Vasárnap 18:00-ig még nevezhet, aki akar! Az enyém vagy a saját nevemen, vagy IKARUS jeligével jelenik majd meg a buszmegállókban. 🙂 (A zsűrihez jeligésen kerül, azt tudom, csak az nem egyértelmű, hogy a buszmegállókban is úgy lesz-e.)
• Május 3. Új szandálom lett. Úgy volt, hogy a munkahelyemről egyből megyek megvenni, mert abban az utcában van a bolt, de szerencsére nem vittem pénzt magammal. 🙂 Azért szerencse, mert alapból kevesebbet vittem volna, mint amennyibe került ez a szandál. De így, hogy félúton a bolt felé rájöttem erre, csak megnéztem az árát, és tudtam, mennyi pénzt vigyek. Hazamentem pénzért, vissza a boltba és megvettem. 🙂
• Május 4. Izzócsere a lámpámban. Március végén a megnyert versírópályázat után a nyeremény részeként kapott körte alakú kompakt fénycsövet (helytelen népi nevén energiatakarékos izzó, de valójában nem izzó, más elven működik) beszereltem a szobámban a lámpámba. Ha jól emlékszem, ez még a díjátadó napján történt. Világított is hetekig, nem túl erősen, de éppen annyira, amennyire kellett. De a “kedves” édesanyám szerint ennyi fény nem elég, ezért vett egy másmilyen égőt, és mondta, hogy szereljem be. Nem tettem meg, passzívan ellenálltam, ezért május 4-én. péntek este a szobámban a kezembe adta, hogy szereljem be. Így már kénytelen voltam ezt megtenni: nyeremény ki, új világítótest be. 😦 De lett ennek folytatása is… 🙂
• Május 5-én könyvtárban voltam, természetesen a megyeiben, és megint kihoztam néhány könyvet. Minden tudatosság és szándékosság nélkül mindet magyar szerzőktől. Akkor vettem észre, amikor már a fülszöveg alapján kiválasztva mind a 3 könyv a kezemben volt. 🙂
• Május 6-án megnéztük a körgyűrűnél nyílt új boltokat, az egyikben kaptam is egy zoknit és egy rövidnadrágot! 🙂 A rövidnadrág az egyik polcon csak M-L és L-XL méretben volt, az előbbi kicsi volt az utóbbi nagy. Sima L-es méretet csak néhány perccel később és néhány méterrel odébb találtam ugyanabból, de az már jó volt rám, megvettem. 🙂
• A következő említésre méltó esemény május 13., édesanyám születésnapja. Ami most is jól sikerült. 🙂 Nagyon örült az ajándékomnak. 🙂 Addig nem történt semmi jelentős, csak éltem a privát életemet. (Legfeljebb a 9-ei elmaradt társasjátékot említhetném.)
• Május 14. Visszacseréltem a világítást! Újra betettem a nyereményemet, hadd világítson! 🙂 Az 5-6-ai hétvégén nem lehetett, mert édesanyám hétvégén itthon van, a 7-ei héten délelőttös volt (tehát este, amikor villanyt kell kapcsolni, mindig itthon volt, ráadásul 13-án vasárnap születésnapja volt, nem akartam addig összeveszni vele), így csak most, a délutános hét első napján cseréltem vissza. 🙂
• Május 15. Virágosztás. A lakótelepünkön az önkormányzati képviselők már évek óta minden májusban osztanak virágot. A mi képviselőnk is osztott volna kedden, de elmaradt. Technikai okok miatt nem érkeztek meg a virágok. Hogy milyen technikai ok, azt nem részletezte. Virágosztás jövő kedden, 17 órakor.
• Tegnap csak a hosszú társasjáték volt említésre méltó, de az igazán jó volt! 🙂 Utána, amikor hazaértem, édesanyám észrevette, hogy kicseréltem a lámpában a világítást, de már nem szólt rá semmi rosszat. Nála mindig ez a kész tények elé állítás válik be. Azt hiszem, ez az egyetlen konfliktusmentes megoldás a nézeteltéréseinkre.

A hosszú hétvégére még a nagy társasjátékon kívül nincsenek terveim, de ha jó idő lesz, akkor igyekszem sokat kint lenni, (talán még fényképezek is, de nem ígérem),  ha meg rossz idő lesz, akkor itthon olvasom a könyvtári könyveket, fejtem a rejtvényújságomat, és társasjátékot játszom a családdal. 🙂 Így telik nekem ez a május, eddig egész jól alakul. 🙂 A következő bejegyzésben már ígérem, hogy képek is lesznek, de addig is igyekszem sok pozitív élményt szerezni, hogy legyen miről írnom itt. 🙂

Hosszú hét, hosszú hétvége

21-én írtam utoljára. Másfél hete, szombaton. Akkor a fenntarthatósági napokról írtam, amit a Föld Napja (április 22.) alkalmából szervezett az önkormányzati közterület-fenntartó cég, különböző zöld szervezetek részvételével. Szombaton készültek a rendezvényről az élményképek, vasárnap meg családdal voltam, ezért nem fényképeztem.

23-án hétfőn bementem az Új Nemzedékbe. Megbeszéltük a majálisra várható dolgokat és a feladataimat. Elkezdtük összekészíteni a kitelepülős dobozomat is.

25-én szerdán létszámhiány miatt elmaradt a szokásos esti programom.

26-án csütörtökön mentem megint az Új Nemzedékbe, a kész dobozomért. Megnéztem a kis kertjüket is. 🙂 Nagyon szépen fejlődnek benne a palánták, ügyes gyerekek gondozzák! 🙂 Akkor mondták, hogy szerezzek nekik raklapot, kerti bútornak.

Másnap, 27-én pénteken próbáltam szerezni, nem sikerült. Még a garázssorról sem, pedig ott az egyik kis önkéntes kertész azt mondta, hogy látott ingyen. Elég sokat járkáltam a garázssoron, összevissza, és talán nem vettem észre azt a bizonyos helyet, de nekem csak egy hely volt gyanús, a 23. tömbnél, egy műhely, ahol minden ilyesmi ki volt téve. Konkrétan raklapot nem láttam, de megkérdeztem. Tényleg nincs. És nem is tudták, hol lehetne szerezni a garázssoron…

A 23-as tömbhöz amúgy a Haszkovó 37 felől vezet az út…

Pénteken megkaptam a végleges csomagomat, szombaton meg elmentem egy kicsit a lakótelepre körülnézni, csak úgy. Most szép, mert minden virágzik. Márciusban hideg volt, ezért a március végén-április elején virágzó növények is áprilisban (főleg a második felében) nyíltak, de mivel április második felében meleg volt, a májusiak is kicsit előbbre hozták a virágzást, pl. orgona, vadgesztenye.

28-án szombaton szép dolgokat láttam. Most talán a virágos kőris (amiből a Batthyány utcában több fasor is van, az egyik a berkenyékkel szemben a tanösvényen, a másik a négyemeletes panelházak mögött), a vadgesztenye és az orgona a leglátványosabb, de sok más is van a lakótelepünkön és környékén. Érdemes megnézni a többi virágzó fát is (főleg a rózsaszín sziromszőnyeget a Klapka utcában), a pitypangot (nem csak nézni, hanem fújni is, mert sok helyen már van rajta fújni való 😀 ), a júdásfát (ami a törzsén is virágzik), a virágzó bokrokat és a fűben nyíló apróságokat. Jártam megint azon a kis dombon is, a BMX pályánál. Oda gyakran kimegyek mostanában. De a lakótelep más részeit is megnéztem, pl. a virágzó tulipánokat a református templom körüli parkban.

Vasárnap és hétfőn nem volt semmi említésre méltó esemény, de május 1-jén kedden igen. Kimentem a majálisra az Új Nemzedékkel. Természetesen társasjáték-bemutatóval. 🙂 Lájkvadász nevű játék, a biztonságos internetezésre tanít. Nagyobbaknak szól, mint amekkora gyerekek jöttek a rendezvényre, de megoldottam. 🙂 A legnehezebben megoldható feladat meglepő módon az ebédszerzés lett. Nem számítottam 1 órás sorra a kolbice-árusnál… :O Szerencsére volt ott egy lelkes önkéntestársam (a kis szerdai társasjátékos csapatunk talán legaktívabb tagja), nélküle nem tudtam volna ilyen sokáig elmenni az asztaltól. 🙂

Szabad téren voltam, jó társaságban, hiszen gyerekek vettek körül (a szomszéd asztalnál is gyerekprogram volt: anyák napi kézműves foglalkozás a református egyházzal), a játék is jó volt, és még a nap is sütött. Mi kell még? Egy tulipán hajtogatás erejéig én is beszálltam a kézműveskedésbe:

Egyik-másik kártyát nehéz volt értelmezni a játékban (asszociációs kártyák, internethez kapcsolódó történetet kell róluk mesélni, de ezt pl. nem is tudom, hogy kell nézni).

Így nézett ki belülről, berendezve a sátor:

Amikor nem voltak elegen, még a TÁRSASJÁTÉK feliratot is kitettük, az is az én művem, minden betű más színű. 🙂

De játék közben is voltak kreatív feladatok, pl. rajzolni is kellett. Hogy mit? Remélem, látszik a képről, de ha nem, megmondja a kártya. 🙂

De volt más is: pl. profilkép rajzolás csukott szemmel. Egy kislány pl. ezt rajzolta magáról:

És ugyanez a kislány verset is írt, ez is egy feladat volt az egyik kártyán. Egy 4 soros vers az internetes szerelemről. Nehezítette kicsit a feladatot, hogy ő sem volt még szerelmes, és én sem, de végül sikerült megoldani a feladatot. Hirtelen én sem tudtam volna jobbat, pedig már írtam díjnyertes verset. 🙂

Ma, szerdán visszavittem a dobozomat az Új Nemzedékbe. És megint lett volna társasjáték (most sem náluk, hanem a szokásos helyen), de megint nem voltunk hozzá elegen. Úgy látszik, most már csak az Új Nemzedékben jön össze a létszám. De azért a jövő héten, 9-én még próbálkozunk… 🙂 (Az Új Nemzedékben májusban 2 szerdán lesz társasjáték: 16-án és 30-án.)

Most a hosszú hétvége után rövid hét lesz, nem számítok nagy eseményekre, aztán egy szokásos rövid hétvége, majd visszatér minden a dolgok szokásos menetéhez. Májusban már csak pünkösdkor lesz hosszú hétvége (19-20-21, szombattól hétfőig), de szerencsére az nem jár munkanap-áthelyezéssel, csak hosszú lesz és kész. 🙂

Májusban leginkább hétvégenként fog történni valami…

Május 6. vasárnap anyák napja, majd kitalálok valami jó kis ajándékot. 🙂

Május 13. vasárnap édesanyám születésnapja. 🙂 Annak idején, amikor született, éppen péntek volt ez a nap! 😀 De idén vasárnap lesz, nagyon jól jön ki, hogy a napján tudjuk megünnepelni családilag. 🙂

Május 19-20-21. pünkösdi hosszú hétvége: szombat, vasárnap, hétfő. De nem csak a pünkösd miatt érdekes ez a hétvége. 19-én szombaton a szokásos havi egyesületi társasjáték délután. 🙂 És május 20. a határideje egy novellapályázatnak is, amire jó lenne benevezni. Nem tudom, hogy benne leszek-e az első 3-ban (300, 200 és 100 ezer Ft a jutalmuk), de jó lenne legalább abban a 20-ban benne lenni, akiknek a művei megjelennek minden magyar megyeszékhely buszmegállóiban. Díjnyertes verset már írtam (20 versszakot 40 perc alatt! 😀 ), sőt, mesém is jelent már meg pályázatra beküldött művekből összeállított kötetben, talán megpróbálom ezt a novellapályázatot is. Csak legyen rá ötletem! A téma és az első egy-két mondat a legnehezebb, a többi már jön magától! 🙂

 

Húsvét hétfő

Jól eltelt a hosszú hétvége.. Lényegében nem csináltam semmit, de nem is kellett csinálnom semmit. Elvoltam itthon a könyvtári könyveimmel, rejtvényújsággal, mindennap több menet társasjátékot játszottunk a családdal, és persze amikor éppen sütött a nap, akkor igyekeztem minél többet kint lenni és fényképezni. 🙂

Húsvétkor már alig van kit meglocsolni, de azért költöttem egy locsolóverset. Nem olyan kitűnő, mint ezek, a mai magyar irodalom legnagyobb alakjának alkotásai, de azért talán vállalható. 🙂

Húsvéti nyúl tojást tojik,

Locsoláskor kölni folyik.

Ha menekülsz, nem bújsz elő,

Locsoljon téged az eső!

Ma is készült néhány fénykép.

Először is: mandulavirágzás a lakótelepen. Ugyanannak a háznak az egyik oldalán:

És a másik oldalon:

Aztán átmentem az egyik kedvenc helyemre, ahol sokat fényképezem a természetet, a BMX pálya melletti kutyasétáltató dombra. Még mindig nem olyan virágos, mint március végén szokott lenni, pedig már április eleje van, de már nincs sok hátra, hogy olyan legyen. 🙂

Ilyennek kellene lenni:

És egy kis részen már alakul:

Közelről a sok kék fürtös gyöngyike is látszik, messzebbről inkább csak a sárgák. Sárga virágból többféle van ott, pl. a tavaszi hérics.

Az a kék virág még nem nyílik, ami kb. a tavaszi hériccsel együtt virágzik ezen a dombon.

De van helyette a dombon csiga, kisebb is, nagyobb is.

És vannak érdekes, szőrös fekete hernyók is. Remélem, lepke lesz belőlük… 🙂 (És remélem, nem gyapjaslepke. Nem szeretném újra átélni a 2004-2005-ös inváziót… De biztos nem az, mert a gyapjaslepke hernyója fákon élt, ezek meg a fűben voltak.)

És már vannak más rovarok is, nem csak lepkék. Sőt, már beporzást is láttam!

És még néhány kép erről a helyről összegyűjtve…

Ezek után elindultam a kedvenc rózsaszín virágú fáimhoz. Kíváncsi voltam, fejlődtek-e a rügyek, és látszik-e már, hogy kb. 1 hét múlva virágozniuk “kell” (az utóbbi néhány évben, amióta figyelem őket, április 10 körül kezdtek virágozni, plusz-mínusz 2 nap). De előtte még észrevettem egy kisebb fát. Nagyon feltűnőek voltak a piros ágai és rügyei, ezért őt is lefényképeztem. 🙂

És íme a rózsaszín virágú fák…

Aztán elindultam és mentem. Nagyjából véletlenszerű útvonalon a lakótelepen. Nem csak a dombon van beporzás, máshol is megjelentek a rovarok a növényeken…

Láttam galambot és tojást is. Nem egymás mellett, néhány száz méterre egymástól. A múltkori tojás sincs már meg, ez a mai kb. 5 méterre van annak a helyétől.

És már rügyeznek a fák, bokrok. A legkisebb kedvenc fám is rügyezik a lakótelepen.

És a többi mai kép a lakótelepről, virágokról és rügyekről.

Ez után még medvehagymaszedés is belefért a napba, nem is olyan nagyon messze, talán csak 10 km-re egy titkos helyen, de ott nem egyedül voltam, ezért nincsen róla fénykép. De ilyenkor az egész Bakonyban medvehagyma az aljnövényzet. Március végén és április elején (kb. március 20-tól április 10-ig) érdemes szedni a levelét. Sokan összekeverik a mérgező gyöngyviráglevéllel, de én nem. Egyszerű, csak meg kell szagolni. A medvehagymának fokhagymaszaga van, a gyöngyviráglevélnek nincs.

És mit tervezek erre a hétre? Még nem tudom pontosan, de lesz egy laza, négynapos munkahét, szerdán lesz megint társasjáték, de még nem tudjuk pontosan, hol, mert a szokásos helyünkre nem biztos, hogy bemehetünk, keresünk helyette másikat erre az egy alkalomra. Vagy azt a helyet, ahol a “konkurencia” is játszik, vagy ha ott nem, akkor oda megyünk, ahol kezdtük az egészet. Hétvégére még nincs tervem, csak annyi, hogy megyek vasárnap szavazni, de szombaton meg könyvtárba kellene menni, visszavinni a régi könyveimet. Más tervem még nincs a hétre, de talán ennyi elég is. És az is biztos, hogy megnézem néhányszor, kivirágzott-e a BMX pálya mellett az a kis domb, nyílik-e már az a kék virág, ami csak azon a kis helyen virágzik, és a kedvenc rózsaszín virágú fáim virágoznak-e. Ha meglátom ezeket a szépségeket, biztos lesz róluk fénykép is. 🙂

Áprilisban további tervek: 10-én, jövő kedden testvérem névnapja, ajándékot kell szerezni 9-én hétfőn munka után a Plázában vagy a T betűs boltban… 14-15-én nagy társasjátékos hétvége (14-én a turisztikai szezonnyitón lesz a kis szerdai csapatunk, 15-én meg az egyesületben lesz a nagy társasjáték, amire minden hónapban megyek), 21-22-én rövid hétvége (21-én szombaton dolgozzuk le az április 30-ai hétfőt), majd jön a 4 napos hétvége (április 28-29-30. szombat-vasárnap-hétfő, és május 1. kedd). Remélem, hogy jó idő lesz legalább a 14-15-ei hétvégén és a hónapzáró május 1-jei hosszú hétvégén. És talán a hosszú hétvégére a kedvenc fagyizóm is kinyit már (a Várból a Völgyhíd felőli oldalon levezető lépcsőn). Várom már az olyan jó időt, hogy érdemes legyen kinyitni… 🙂