Balatonkenese

Ma Balatonkenesén jártam. Mivel családi kirándulás volt (nem lakik ott senki ismerős, csak látni akartunk egy szép helyet a környéken), csak keveset fényképeztem, főleg akkor, amikor mondták. Általában akkor készülnek képek, ha egyedül vagyok, akkor nyugodtan megállhatok, ahol én akarok, és lefényképezhetem, amit érdekesnek gondolok. Társaságban már nehezebb megállni (vagy ők is megállnak, nézik, hogy mit nézek, vagy futhatok utánuk, kérdeznek, hogy miért álltam meg, stb.), ezért ha nem vagyok egyedül, akkor csak azt fényképezem le, amit valaki mond, hogy fényképezzem le. Ezért készült most kevesebb kép, mint máskor. A kirándulás persze így is jó volt, nagyon szép helyeket láttam. 🙂

Ilyen virágágyásokat láttunk a kiindulóponton…

Látvány a kilátóba felfelé vezető útról…

A kilátót nem igazán érdemes lefényképezni, mert túl sok antenna van a tetején, de szép látvány van róla. Amúgy a kilátót és a magas löszfalat, ahol áll, egy Soós Lajos nevű állítólagos költőről nevezték el, aki kb. annyira ismert, hogy még Wikipédia cikk sincs róla (piros a neve az egyértelműsítő lapon), de ott, Kenesén emlékműve van a kilátónál, utcát is elneveztek róla, és a temetőben is kitáblázták, hogy ott van az ő sírja. (Hasonló kategória lehet, mint Eötvös Károly, róla sem hallott volna senki, ha nem róla nevezték volna el Veszprémben a megyei könyvtárat… Persze ez egyikük műveit sem minősíti, ettől még mindkettőjüknek lehetnek kitűnő irodalmi alkotásai.)

Lefelé a kilátóból a még nem virágzó tátorjánt ismeretlen helyi növényt fényképeztük, jó lenne majd virágzáskor is megnézni.

FRISSÍTÉS! – A tátorján NEM az, ami ezen a 2 utolsó képen látható!!! Az igazi tátorján éppen most virágzik! Csak nincs róla fénykép, mert öcsémék félrevezettek. Azt mondták, hogy a tátorján nem a most virágzó fehér növény, mert abból kevés van, tátorjánból meg sok van, ezért a fehér virágút le sem fényképeztem. 😦 És a lefényképezett fajt mutatták, hogy biztos az a tátorján, mert abból van sok. Hát nem lett igazuk! A tátorjánról itt van néhány szép kép.

Visszafelé másfelé mentünk, a temetőn keresztül, de nagyon bizarr látvány lenne éppen egy temetőt lefényképezni, ilyet nem teszek. Ennyire morbid még én sem vagyok! (És ne reklamáljanak az örökösök, hogy mit keres a dédszüleik sírja a blogomban…)

Viszont errefelé is kijutottunk egy kis utcába, ahol árvácskák vannak, velük szemben meg bokrok a meredek árokparton.

Ha már Balaton-parti településen jártunk, természetesen lementünk a partra is.

Az utolsó előtti kép a strand területe szezon előtt, az utolsó pedig a Széchenyi park egyik fája, nagyon érdekesen hullámos a törzse. Amúgy azért Széchenyi park, mert 1846. október 18-án, az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy itt kötött ki első útján, a Clark Ádám által tervezett kikötőben, amit a hajóval érkező gróf Széchenyi István avatott fel. (Van egy emlékkő a parkban, az esemény 150. évfordulójára állították, onnan tudom ezeket.)

Hazafelé megálltunk Balatonfűzfőn a posta előtti tojásfánál. Talán kb. 1000 tojás lehet azon a fűzfán és vannak köztük egészen érdekesek is…

Ennyi volt a mai kirándulás. Ha legközelebb megint kirándulok, akkor is lesz bejegyzés 🙂

Balatonkenese

Karácsonyi álmok

15107383_1348600085163676_6450088271262895353_n

Ez a téma is legalább háromféleképpen értelmezhető! 😀 Legalábbis az ilyen trolloknak, mint én! 😀 Álmodtam-e már a karácsonyról? Mit szoktam álmodni karácsonykor? Vagy miről álmodozom, milyen elképzeléseim vannak így karácsony körül a karácsonyról és minden másról? (Persze a “Legyen a fa alatt…” témát leszámítva, mert arról már írtunk bejegyzést.) Nyilván az utóbbira kellene gondolni, de menjünk szépen sorba!

A karácsonyról még soha nem álmodtam, legalábbis nem emlékszem rá. Nem szoktam ilyen nevezetes napokról álmodni, ezeket az ünnepeket inkább ébren szeretem átélni, az legyen inkább álomszerű!

Mit szoktam álmodni karácsonykor? Semmit. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudom, hogy mindenki álmodik, csak nem emlékszünk rá felkeléskor, de amire emlékszem, azok az álmok soha nem ilyen nagy napokon voltak, mindig a kis szürke hétköznapokat színesítették. Voltak persze már érdekes álmaim, de nem karácsonykor. A legemlékezetesebb pl. nyáron volt. Egyszer, amikor állatkertbe ment a család (évekkel ezelőtt), akkor azt álmodtam előző éjjel, hogy öcsémet az állatkertben megette egy tigris, aztán amikor odaértünk a tigrisketrechez, kíváncsian vártam, hogy mi lesz, de az öcsém azóta is él és virul, még csak meg sem szagolták a tigrisek…

Az utolsó kérdés talán a legnehezebb és a legérdekesebb. Miről álmodozom? Arról, hogy karácsonyra kapok egy munkahelyet, vagy legalább egy Crokinole táblát, hogy munkahely nélkül se unatkozzak. Arról, hogy kibékülnek végre a 18 éve elvált szüleim és újra együtt lesznek. Arról, hogy megint mindenkinek tetszik, ahogy feldíszítem a fát. (Ez eléggé rögtönzés jellegű mindig, soha nincs terv, hogy melyik dísz hol legyen, de eddig mindenki örült és mindenkinek tetszett.) Arról, hogy mindenki örül az ajándékoknak és én is olyat kapok, aminek örülök. És arról, hogy idén végre fehér lesz a karácsony.


Karácsonyi álmok

Színes szeptember

Érdekes napjaim voltak szeptemberben, voltak intenzív élmények, elintézendőkkel zsúfolt napok, jó és rossz pillanatok. Mint akárki másnak, csak mással nem pont ezek történnek. (Szerintem bárki életéről lehet regényt írni, csak nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy írjanak róla.)

Szeptember 1-jén egy kis ünnepségen vettem részt egy társasjáték egyesületben. Az elnöknek szeptember 2-án van születésnapja, azt ünnepeltük. Csak egy kis rövid köszöntés volt, és szervezési hiba miatt el is késtem, de mégis jól sikerült. 🙂

Néhány nappal később, szeptember 5-én hétfőn viszont ugyanez az elnök közölte, hogy mivel másképp szervezném az egyesület rendezvényeit, mint ő, és ő pont azon nem hajlandó változtatni, amit én javasoltam (pedig ő kérte az önkéntesek véleményét a rendezvényekről), ezentúl nem kér fel játékmesternek a rendezvényeken. (Nyilván nem tudta, hogy az én ötletem volt a születésnapja megünneplése. Ketten szerveztük az alelnökkel, aki az utolsó pillanatban megváltoztatta az időpontot (1 órával előbbre hozta) és állítólag nem tudott szólni nekem. De az alelnöknek sem tetszett a rendezvényekkel kapcsolatos ötletem, sőt, még jobban megsértődött, mint az elnök, mert valamiért személyes ügynek vette.) Ezért amikor 5-én hétfőn megtudtam, hogy nem leszek játékmester, akkor elgondolkodtam és 6-án kedden megfogalmaztam egy kilépési nyilatkozatot, amit elküldtem az elnöknek, mert a kilépést írásban is be kell jelenteni. 7-én pedig kiléptem, és az addigi önkéntes munkámért kaptam egy társasjátékot. És a tagdíjamat is visszafizették.

kilepesi-nyilatkozat

A nyilatkozatban említett szervezetek:

  • Családi Társasjáték Egyesület (vagy röviden: CSTE) – ebből az egyesületből léptem ki.
  • K10Klub – az egyesület gémer szekciója (a legnagyobb játékosok), korábban önálló, most már az egyesület része, akik szakmailag is foglalkoznak a társasjátékokkal, pl. cikkeket is írnak róluk. Nevük jelentése: 10 oldalú kockával való dobás.
  • Cogitate Games Kft – A CSTE elnökének társasjáték-gyártó cége, előbb volt a cég, aztán az egyesület. Fa játékaik Woodestic márkanéven kaphatók.
  • Csalán Egyesület – helyi zöld szervezet, ahol augusztus 1-jéig dolgoztam, semmi köze a társasjáték egyesülethez, de mindkét egyesület elnöke a másiknak is tagja, és én is tag voltam mindkettőben. (A Csalán Piacot az egyesület tarja fenn, minden pénteken 13-18 óráig lehet vásárolni.)
  • Társasház – az eddigiektől független kis társasjátékos csapat, nem egyesület, semmilyen hivatalos formája nincs.

A kilépés hatására az elnök és az alelnök privátban is letiltottak Facebookon, és nem kedvelhetem a CSTE Facebook oldalát sem. 😦 Nem is értem, miért tiltottak le onnan, az nyilvános oldal, nem csak tagoknak. A privát letiltást is csak félig értem: személyesnek vették az egyesületi nézetletérést, ezért letiltottak. De miért vették személyesnek? Ezt sem értem…

A nyilatkozatom végén az “alapító tag” titulus nem jár semmilyen tisztséggel, előjogokkal, csak annyit jelent, hogy tavaly novemberben én is részt vettem az alakuló ülésen. Összesen 13-an voltunk. (Aztán márciusban jegyezték be az egyesületet.) De talán ha alapító tag lép ki, az mégis jelez valamit, talán jobban elgondolkodnak, hogy rossz az irány, ezért írtam alá így a nyilatkozatot. 2015. november 12-től 2016. szeptember 7-ig összesen 300 napig voltam tag.

És ennek a kilépésnek a hatására a zöld szervezetben, a Csalán Egyesületben is bejelentettem a kilépésemet. Pontosabban azt, hogy abban az egyesületben sem fizetek 2017-es tagdíjat, hagyom lejárni év végén a tagságomat, és 2017-ben már nem leszek tag. Azóta gondolkoztam ezen, hogy augusztus 1-jén (általam nem teljesen ismert okokból) megszűnt a munkaviszonyom náluk. Aztán úgy gondoltam, hogy ha a társasjáték egyesületből kiléptem, intézzük el ezt is egyszerre!

De azon a héten a szép őszi idő megvigasztalt. 🙂 És itt van még néhány őszi apróság (több nap alatt készültek, hol itt, hol ott, de mind Veszprémben, néha egyszerre több is):

Aztán jött szeptember 12, hétfő, és ettől kezdve több szálon futnak az események. Aznap voltam a háziorvosnál, jogosítványt hosszabbítani, mert szeptember 28-án lejárt. (2006-ban iratkoztam be a tanfolyamra, 2007-ben sikerült megszerezni. Azóta sem volt mit vezetni, de meghosszabbítom, mert hátha éppen olyan állást kapok valahol, amihez kell. Környezetmérnöki álláshoz kérik néha. Ha pl. sokat kell terepre menni… Saját járművet még mernék vezetni, másét már nem. És úgy érzem, könnyebben menne először egyedül, utast még nem vállalnék be, ahhoz kell egy kis idő.)

És szintén 12-én hétfőn mentem a munkaügyi központba (tudom, hogy járási hivatal foglalkoztatási osztály, de én maradok a hagyományos névnél, azt mindenki érti), mert lejárt az álláskeresési támogatásom, ezért vissza kellett jelentkezni, és kértem az aktív korúak ellátását. És ha már ott voltam, néztem álláslistát és tanfolyam listát is.

De egyik ügy sem olyan egyszerű. 😦 Sem a jogosítvány hosszabbítás, sem a munkakeresés. Kezdjük az egyszerűbbel, az orvosi vizsgálattal! 12-én hétfőn a háziorvos kijelentette, hogy ő megadná az alkalmasságot, de egy gyerekkori betegség miatt szakorvoshoz kell küldenie. Gyógyultnak nyilvánítottak már, de mégis kell a vizsgálat, ez a törvény. (A betegséget nem nevezem meg, csak annyit jelzek, hogy nem is az volt talán, aminek mondták. Akkor csak annyit mondtak: “nem tudjuk mi ez, de …-ra hasonlít”, és olyan betegségre való gyógyszert szedtem 1984-95-ig. Egy elég súlyos betegségről van szó. De annak a betegségnek van egy jellegzetes tünete, amiről felismerhető, és ami nekem soha nem volt. De már hivatalosan is egészségesnek nyilvánítottak, de mégis előírja a törvény a vizsgálatot…)

Szeptember 23-ra kaptam időpontot a szakorvoshoz. Ő megvizsgált, de kell még 1 vizsgálat, október 3-án hétfőn, és ha az meglesz, akkor egy harmadik helyen, egy harmadik időpontban mondják ki, október 21-én pénteken, hogy alkalmas vagyok-e. 10 évvel ezelőtt is elvégezték rajtam ezeket a vizsgálatokat: azt is, amin már túl vagyok, meg azt is, ami hétfőn lesz, de akkor még közvetlenül egymás után végezte ugyanaz az orvos, és egyből megmondta az eredményt. Az egész megvolt 1 óra alatt, most meg 3 helyre kell menni, 3 különböző időpontban, és elhúzódik egy hónapig… 😦

És még a háziorvosi vizsgálat volt az egyszerűbb eset, a munkaügyi központban ennél sokkal bonyolultabb az ügyintézés… A munkaügyi központ álláslistáján nem volt a végzettségemnek megfelelő állás (pedig már nem ragaszkodom a diplomás álláshoz, a lényeg a környezetvédelmi szakterület), ezért kénytelen voltam a közfoglalkoztatásokat keresni. Szorgalmasan keresek állást, meg is pályázom mindent a szakmámban, amiről tudok, de egyelőre nem túl sikeresen. 😦 Ezért marad a közfoglalkoztatás. De mivel az úgyis csak ideiglenes, és nem jár sok pénzzel sem, ezért többé-kevésbé mindegy is, mit csinálok. Nem is az állások nevét kezdtem nézni, hanem az ügyintézőkét. Ahhoz mentem, aki a legjobban ért a munkájához, és még kedves is az ügyfelekkel. (Ha valaki ismerné a veszprémi munkaügyi központot: a hölgy a 8. ablaknál ül és a legősibb keresztnevet viseli.) Találtam is nála egy elég nyugalmasnak tűnő (teremőr) állást. Érdeklődtem az állásról, majd néztem képzési listát is, és ott is kinéztem magamnak egy tanfolyamot (logisztikai ügyintéző – azt most keresik). Természetesen a tanfolyamokat mások intézik, egy emelettel feljebb.

Aztán mivel kedd ügyfélmentes nap volt, 14-én szerdán visszamentem a kitöltött tanfolyami jelentkezési lappal, és azzal a szándékkal, hogy megpályázom az állást, hogy legyen egy kis pénzem, aztán ha indul a tanfolyam, akkor átváltok rá, mert arra is jár támogatás, és hosszú távon többre megyek egy új végzettséggel, mint a közfoglalkoztatással… De ezt így nem lehet! Közfoglalkoztatásból csak normál munkahely miatt lehet kilépni, tanfolyam miatt nem. Mert a tanfolyamnak feltétele, hogy 30 napja regisztrált álláskereső legyek, de a közfoglalkoztatás alatt szünetel a regisztrációm. Tehát nem lehet megvárni, hogy melyik lesz előbb, és nem lehet a munkából tanfolyam miatt kilépni, dönteni kell! Az ügyintéző hölgy a közfoglalkoztatást ajánlotta, mert a tanfolyam csak hetek múlva indul és bizonytalan, hogy összejön-e a létszám. A közfoglalkoztatás meg addig is biztos pénzkereset. Ezért 15-én csütörtökön (miután a család is jóváhagyta az ügyintéző hölgy véleményét) jelentkeztem közfoglalkoztatásra, kaptam egy közvetítő lapot.

Mivel ez kulturális közfoglalkoztatás lenne, a Nemzeti Művelődési Intézeten keresztül megy. (A továbbiakban: NMI.) Ők a munkáltató, tőlük kapom a fizetést, de nem náluk dolgozom, hanem ott, ahol meghirdették az állást, és a munkahely adja a feladatokat, nem az NMI. Elég bonyolult, de az ügyintézés még inkább az. Először is üzemorvoshoz küldtek. Mondták, hogy kérjek időpontot. Fel is hívtam aznap, 15-én csütörtökön 5-ször, de 1-szer foglalt volt, 4-szer meg hagytam végig csengeni, de senki nem vette fel. Pénteken is hívtam 2-szer, majd odamentem személyesen, és kiderült, hogy csütörtökön az első 3 hívásom még rendelési időben volt, mégsem vették fel, pénteken meg nincs is rendelés.

photo5131

Aztán 19-én hétfőn bementem oda a rendelőbe személyesen, időpont nélkül. Végig kellett várnom az időpontosokat, de megvizsgált és alkalmasnak talált teremőrnek. Aztán mentem az NMI-be, onnan továbbküldtek a leendő munkahelyre. Elmentem oda még aznap, 19-én hétfőn, és ott kértek önéletrajzot. Szerencsére volt nálam, mert tudtam, hogy az NMI-nek is kell, és nekik vittem (és több is volt, mert akkor már a 22-ei állásbörzére is nyomtattam néhányat), ezért odaadtam nekik, és azt mondták, hogy hamarosan felhívnak, hogy mit szólt az igazgató az önéletrajzomhoz. De csak ezen a héten, 28-án szerdán hívtak fel, hogy jövő kedden, október 4-én lesz egy személyes megbeszélés délután 3-kor. És majd az alapján dönt az igazgató (ki tudja mikor), hogy alkalmas vagyok-e közfoglalkoztatásban teremőrnek… A munkaügyi központban is elszörnyülködött a hölgy, amikor ezt tegnap elmeséltem neki…

Ennyit a 12-ei eseményekről és következményeikről. De azon a héten volt néhány pozitív esemény is. 🙂 14-én szerdán az egyetem parkjában a kedvenc zenekarom koncertje (eredetileg egyszemélyes zenekar, egy énekes-gitáros-dalszerző, de mára egy hegedűssel 2 fősre bővült a formáció). 🙂 2010-ben még egyszemélyesként nyerte meg a veszprémi utcazene fesztivál szakmai díját (nagyon is megérdemelten!), aztán 2016-ban a Dal felfedezettje lett. Nem ő ment az Eurovízióra, de a legjobb 4-ben benne volt és ezt a különdíjat is megkapta. 🙂 2 nagylemeze is megjelent, 2014-ben és 2016-ban. Mindkettő megvan nekem dedikálva. 🙂 Természetesen a 14-ei koncertje is ugyanúgy feltöltött, mint eddig mindegyik. 🙂 December 2-án jön legközelebb a városba, egy teljes egészében fából épült, föld alatti szórakozóhelyre. Akkor is megyek! 😀 A koncertre menet pedig így nézett ki a naplemente:

17-én szombaton pedig a társasjáték egyesület rendezvényén voltam. 7-én kiléptem ugyan, de a nyilvános eseményeikre még megyek játszani. 🙂 A játékmesterek szívesen játszottak velem, és én is jót játszottam velük. 🙂 Játékosként nem is érzékeltem az általam játékmesterként kifogásolt dolgokat, mindig volt kivel és mivel játszani és ez a lényeg! 😀 Az elnök sem haragszik már rám, mert ugyanolyan barátságos volt, mint amikor még tag voltam. 🙂 Persze csak a legszükségesebbekre szorítkoztunk, másra nem volt idő, csak regisztrált a belépésnél, adott tombolát 3 lejátszott játék után (nem nyertem semmit) és a végén leadtam neki a rendezvény értékelő lapomat, nem beszéltünk a kilépésemről és a hozzá vezető eseményekről, de nem láttam haragot a szemében és nagyon barátságos volt velem. Az alelnökkel nem volt közvetlen kapcsolatom, csak láttam, ahogy körbe járkált a teremben (biztos valamilyen felügyelet, ellenőrzés volt a feladata a rendezvényen – ezt most javítottam, először sikerült “ellenőrzés” helyett “ellenérzés”-nek elgépelni, talán ezt hívják freudi elszólásnak -, nem tudom milyen tisztségben, nem látom át a rendezvény hierarchiát), de amikor néha összeakadt a tekintetünk, haragot és elutasítást láttam benne. De a Facebook letiltást még mindketten fenntartják… (De már nincs mit mondanom egyiknek sem, csak szeretném, ha nem lenne köztünk harag. Részemről semmi személyes nem volt az észrevételeimben, csak fejleszteni akartam a rendszert, ráadásul ők kérték a véleményemet.) De akárhogy is néznek rám, én legközelebb is megyek játszani, november 5-én. 🙂

Jött a 19-ei hét. Hétfőn, 19-én üzemorvos, NMI, önéletrajz leadás. 22-én csütörtökön állásbörze, de nem volt sehol a végzettségemnek megfelelő állás. 41 cég volt, de nem biztattak semmivel. Ahol azt mondták, hogy talán lehet, oda leadtam önéletrajzot, de most aktuálisan sehol nincs környezetvédelmi állás. 😦 23-án pénteken meg szakorvosi vizsgálat, első felvonás. Jön még október 3-án és 21-én is egy-egy megpróbáltatás…

Aztán jön már végre a sok ügyintézés után egy kicsit pozitívabb időszak. 24-én szombaton szüret, ismerősöknél (apám barátainál). Kétféle szőlőt is szedtünk, fehéret és vöröset is, és igaz, hogy reggel 8-tól este 6-ig ott voltunk, de a friss levegőn (szerencsére száraz, napos időben), jó társaságban nem lehet elfáradni. 🙂

25-én vasárnap kirakodóvásár volt, vettünk is ezt-azt, de inkább látványnak, élmények jók az ilyenek. 🙂 Aztán mentünk a nagymamámhoz ebédre. Nagy születésnapi bulira, mivel másnap, szeptember 26-án, hétfőn lettem 36 éves. Környezetvédelmi ünnep is ez a nap: A Tiszta Hegyek Napja. Az volt a születésnapi ajándékom a család egyik felétől, hogy új cipőt és új nadrágot tudtam venni magamnak. (Nadrágból már egyre nehezebb normálisat találni, mert nem szeretem a koptatott divatot. A szaggatottat meg még kevésbé. A koptatottal az a baj, hogy én szeretem, ha egy nadrág akár 10 évig is hordható, de újonnan mégse úgy nézzen ki, mintha már 10 éve hordanám. A gyárilag szakadt meg hogy néz már ki? Ami elszakad, azt megvarrjuk vagy kidobjuk, ezek meg még drágábban árulják, mint az ép nadrágokat!) De szerencsére találtam magamnak normálisat. 🙂

A család másik felétől is sok apróságot kaptam, pl. ezt a könyvet a legszebb nemzeti parkokról. Belelapoztam már, hogy van-e benne magyar, és van! :O Rögtön az elején, a Fertő! 🙂

photo5190

A keddi napom is jól alakult, ismerek valakit, akinek aznap van a születésnapja (egy nappal az enyém után) és sikerült őt meglepnem egy kis ajándékkal. 🙂 Aztán meg még eggyel! 😀 A 14-ei koncertre vele akartam menni, de nem tudott jönni. 😦 És megkértem a kedvenc zenekaromat, hogy adjanak neki a születésnapján privát koncertet, mert szegény lemaradt a koncertről. 😀 Ezt ugyan nem vállalták, de egy videóüzenetet igen. 🙂 A frontember, az énekes-gitáros. 🙂 Meglepődött az ismerősöm, hogy felköszöntötték! 😀 (Az üzenet privát, ezért nem linkelem.)

28-án szerdán hívtak a leendő(?) munkahelyemről, hogy október 4-én interjú. És még mindig aznap megjött a postán egy kis nyereményem, egy Cinegemese nevű kis aranyos verses mese, szép rajzokkal, amit már másfél éve vártam. 🙂 De megérte várni rá. 😀

Aztán csütörtökön volt egy intézkedős napom. Megvártam, amíg mindenki elmegy itthonról (egyesek fél 8-ra mennek dolgozni, mások 9-re valaki 10-re, negyed 10-kor indult), aztán nekiálltam porszívózni, virágot locsolni, és egyéb apróságokat. (Most én vagyok itthon, ez nagyrészt az én dolgom. De csak az ilyen apróságok, a nagyobb dolgokhoz többen kellünk.) 11-re végeztem mindennel, aztán indultam gyalog a városba. Először a munkaügyi központba, bejelenteni, hogy szerdán hívtak a munkahelyről, és nem miattam késik a közvetítő lap, hanem a munkahely nem döntötte el már 2 hete, hogy kellek-e nekik. Az ügyintéző hölgy is elszörnyülködött ezen a bonyolult ügyintézésen és lassú munkatempón, de most már tudja, hogy nem rajtam múlik. Megint megkérdeztem, nem indul-e hamarabb a tanfolyam, mert gondoltam, hogy hagyom ezt a közmunkát és beiratkozom oda, de kiderült, hogy ezt a munkahelyet mindenképpen meg kell várni, ha megfelelek nekik, akkor el kell fogadnom, különben törölnek a nyilvántartásból és nem lesz TB jogosultságom. Aztán ha nem felelek meg, akkor mehetek tanfolyamra, ha még nem indult el. (Megkérdeztem az emeleten: még nem indult el, sőt azt sem tudják, mikor indul.) Tehát most várni kell.

Még mindig 29-én csütörtökön mentem másik nadrágot is nézni (ünnepi is kellett, nem csak hétköznapi, amit lefényképeztem), és sikerült is. De a munkaügyi központ tőlem fél óra séta, onnan az a bizonyos bolt sincs közel, ahol a fekete nadrágot vettem, és onnan meg kb. háromnegyed óra gyalog haza. Meg az ügyintézési idő, várakozás a munkaügyi központban, meg a nadrágot is próbálni kellett… Délután 1 óra után körül érkeztem haza, és fél 2-re be voltam jelentve fodrászhoz… De odaértem. 🙂

Aztán még mindig tegnap (29-én csütörtökön) este fél 7-től 10-ig hatalmas társasjáték parti 3 fővel egy belvárosi helyen. Ez nem az egyesület, hanem a másik, kisebb, de régebbi csapat, az a bizonyos Társasház… Júniustól nyári szünetet tartottunk, de most végre újraindult! 🙂 2 játékot vittem magammal. Az egyik, a kilépéskori új szerzeményem nem fért el az asztalon! 😀 Ezért mellőztük. Amúgy így néz ki a doboza:

photo5018

Ezzel már itthon játszottunk, mert 2-4 fős, és hiába vagyunk 4-en, mindig csak 2 játékos van itthon, az egyik én vagyok. A másik játék 3-8 fős, ki sem volt bontva még, mert nem találtunk 3. játékost. De most kibontottam a csapatnak, és jót játszottunk vele. 🙂 Több fordulót is, egész este! 🙂 A játék doboza:

Photo4313

És a kártyák kibontva:

Nagyon jól zárult a tegnapi nap! 😀 Ennyit a szeptemberi élményeimről. Elég intenzív hónap volt… 🙂

Októberi terveim, amit már tudok:

  • Kirándulás holnap a nagy kilátóhoz.
  • Szakorvosi vizsgálat 2. felvonás 3-án hétfőn.
  • Személyes interjú a leendő munkahelyemen, 4-én kedden.
  • 7-én pénteken fogorvos. (Még júliusban esett ki a fél tömés, de augusztus közepén mertem csak időpontot kérni. 2 fogorvos van a rendelőben, apa és fia. Az apa vezeti a rendelőt, benne megbízom, a fiával már volt rossz tapasztalatom. De a körzeti rendelést természetesen a fiú vezeti, az apja már csak a magánrendeléssel foglalkozik. Nem tudtam, hogy adjak-e még egy esélyt a fiúnak, vagy menjek az apjához magánrendelésre, de végül az anyagi helyzetem döntött: magánrendelésre nincs pénzem, marad a körzeti. Október 7-ére adtak…)
  • 9-én vasárnap ingyenes beiratkozás a megyei könyvtárban.
  • A 15-ei hétvégén valószínűleg megyünk apai nagymamámhoz, mert 15-én névnapja lesz neki is és a faluja másik végén lakó nagynénémnek (apám húgának) is. De ez még kérdéses, csak minden évben szoktunk menni.
  • 21-én pénteken a jogosítvány hosszabbítás remélhetőleg utolsó állomása.
  • És közben remélhetőleg legalább 2-3 Társasház…

Novemberre és decemberre is van már programom. November 5., társasjáték délután (aztán talán majd decemberben is lesz valamikor), december 2., a kedvenc zenekarom koncertje. Előtte november 30-án meg névnapom lesz, nekem is meg apámnak is. (Hogy is hívják a normális embereket?)

De biztos lesz még sok élményem októberben, novemberben és decemberben is. Ha megkapom a közfoglalkoztatást, akkor február 28-ig biztos helyem lesz, ha meg nem, akkor jelentkezem a képzésre. Ha indul még októberben, elvégzem, ha nem indul, beindítom a saját vállalkozásomat! 😀

Színes szeptember

Júliusi élmények

Július 1-jén pénteken szokás szerint piacot szereltem. De ez egy különleges piac volt, mert esett az eső. Így alig tudtunk haladni a szereléssel, néhány sátorral talán el is késtünk. 😦 De legalább videó-felvételt készítettem az esőről a telefonommal. 😀

2-án szombaton nem történt semmi érdekes, de 3-ára, vasárnapra egy kis veszprémi bloggertalálkozót terveztünk a környezetvédelmi bloggercsapatommal. Eredetileg 4-en találkoztunk volna, de ebből az egyik eleve nem ért rá, a másik ezt az időpontot választotta ugyan, de kiderült, hogy más dolga van (pedig az ő kedvéért lett volna ezen a hétvégén), a harmadik meg későn tudta meg, már más programja volt… 😦 Ezért elmaradt a bloggertalálkozó, de volt helyette balatonfüredi társasjáték délután. 🙂 (Arról nem készült fénykép, mert nem nálam és nem az én játékaimmal játszottunk, és nehéz lett volna úgy fényképezni a játékokat, hogy ne látsszanak az emberek, de jó kis vasárnap délután volt. 🙂 )

5-én kedden kaptam fizetést, 6-án vettem belőle magamnak új pizsamát. 🙂 A boltban csak összehajtva láttam, itthon derült ki, hogy rövid ujjú, rövidnadrágos pizsama (először van ilyenem), de nyárra még jobb is így! 😀 Így néz ki összehajtva. (Remélem senki nem várt pizsamás outfit szelfit rólam! 😀 )

Photo4566

7-én csütörtökön nagyon szép helyen voltam állásinterjún, Balatonalmádiban. 🙂 Egy nap szabadságot kellett kivennem, de megérte, úgyis sok szabadságom összegyűlt március óta, miért ne venném ki ilyenekre? 😉 Akkor még úgy tudtam, hogy 2017. február 28-ig van szerződésem a munkahelyemen, de mivel közfoglalkoztatás, és abból nem lehet megélni, megpályáztam néhány adódó lehetőséget, és be is hívtak interjúra. 🙂

Aztán 8-án pénteken a sok jó után (társasjáték délután fizetés, új pizsama, szabadság, szép helyre utazás, állásinterjú) két rossz hírt kaptam. 😦 Egyrészt nem sikerült az állásinterjúm (de legalább értesítettek), másrészt csak július 31-éig van munkahelyem, augusztus 1-jétől megint álláskereső leszek. 😦 Nem tudom pontosan, miért küldtek el, de mindegy is. 😦 Remélem gyorsan találok egy jó kis környezetvédelmi állást! 😀

A rossz hírek után a hétvégém viszont jól sikerült. 9-én szombaton a társasjáték egyesület rendezvényén voltam (bepakolás, játékmester feladatok, kipakolás, közben meg sokat játszottam). 🙂 Erről az egyesület Facebook oldalán vannak képek, ott érdemes nézegetni. Következő rendezvény: augusztus 6.

10-én vasárnap megint privát társasjáték, megint Balatonfüreden, megint ugyanannál a kedvenc játszótársamnál (aki egyébként az egyesület alelnöke). Megint többféle játékkal játszottunk, és nagyon büszke voltam magamra, amikor az egyiket (egy Dicsőség Rómának nevű játékot) olyan fordulattal nyertem, amire senki nem számított. 😀 Én is vittem játékot, azokkal is játszottunk, és kiderült, hogy a Jenga Tetris (ottani játék, nem én vittem) nem csak toronyépítésre, hanem másra is használható. 😉 Erről már van saját fényképem is! 😀

Photo4333.jpg

Az a hétvége jól sikerült. De talán túl jól is, mert megint kiegyenlítette az élet… 11-én hétfőn este vesegörcsöm lett. 😦 Nem tudom, mitől, talán nem ittam eleget… Kijött az ügyelet, adtak fájdalomcsillapító és görcsoldó injekciót, és elmúlt. 🙂 (Azóta sem volt semmi panaszom, tünetem.) Aztán szembesültem a magyar egészségügy bürokráciájával… Az ügyelettől kapott papírt el kellett vinnem a háziorvosnak. Kedden próbálkoztam. Tudtam, hogy délután van rendelés, felhívtam őket, nem vették fel. Pedig elengedtek volna emiatt a munkahelyemről. Jött a B terv, munka után elindulok, hátha még fogadnak. De azon a héten rövidebb volt a rendelési idő, már bezártak. Szerdán a munkahelyemen kérdezték, hogy sikerült-e elintézni ezt a dolgot. Mondtam, hogy nem. Erre elküldtek, hogy intézzem el. De akkor már fél 11 volt (nem rögtön reggel került szóba a téma), 11-ig volt rendelés, sietnem kellett. Odaértem 11 előtt 2 perccel és kiderült, hogy már nem fogadnak senkit, csak akik előttem várakoznak. Kijött az asszisztensnő a rendelőből, meglátta, hogy új vagyok (nem voltam még ott, amikor összeírta a várakozók nevét), és azt mondta, hogy ha nem volt panaszom azóta, akkor menjek vissza máskor. De nem is vette el még a papíromat sem! Ez után már nem foglalkoztam az esettel, nem áldoztam rá többet a munkaidőmből, mert tudtam, hogy a következő héten szerdától szabadságon leszek, ezért arra a hétre halasztottam az intézkedést.

A következő esemény 16-án szombaton volt. Bándra utaztam. Egy olyan különleges valakihez, akit már többször is említettem. Eddig 3 bejegyzésben. Ebben a bejegyzésben róla írok lila betűkkel, ebben az ő ballagásáról van szó, itt pedig vele kirándultam. Eredetileg most is kirándulás volt a terv, Bándon, de mivel az időjárás nem tette lehetővé a kirándulást, vittem egy-két társasjátékot, meg neki is volt néhány játéka, és jót játszottunk! 😀

A következő hét izgalmas volt, szinte minden napra jutott valami esemény. 18-án hétfőn és 19-én kedden még dolgoztam, munka után pedig mentem a húszemeletesbe egy ismerőshöz. (Ő is abban a környezetvédő egyesületben dolgozott valamikor, ahol én.) Szívességet kért tőlem. Befogadta a húgát a 3 gyerekével, és az egyik gyereknek kellett volna matematikából segíteni pótvizsgára felkészülni. De a gyerek nem volt ott. Sem hétfőn, sem kedden. 😦

19-én kedden amúgy is majdnem veszélybe került egy baráti találkozóm… 😦 Eddig csak internetről ismertem, a motivációs oldalairól (FB csoport, blog, stb.), de kiderült, hogy élőben is jó társaság az illető, csak ritkán tudunk találkozni, mert Írországban él. 🙂 De majd ha megint Magyarországon jár, akkor megint találkozunk. 🙂 Az elejéről is majdnem lemaradtam, mert sokáig voltam az irodában (vártam valakit, aki nem jött el, később kiderült, hogy elfelejtette, pedig fontos lett volna), és a végén is sietnem kellett a húszemeletesbe. És el sem jött a gyerek… 😦 Ezért siettem el a baráti találkozót… 😦 Pedig még biztos elbeszélgettünk volna 1-2 órát. 🙂

20-án szerdán megkezdtem a szabadságomat. Szerdán, csütörtökön és pénteken is intézkednem kellett vesegörcs ügyben, ha már elhalasztottam egy héttel az egészségügyi bürokrácia (“nem fogadunk több beteget”) miatt. Szerdán mentem a háziorvoshoz (délelőtt, mert délután más, kellemesebb programom volt), elküldött laborba. Csütörtök reggel labor, délután vissza a leletért, péntek reggel vissza a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy nincs baj, nincs kövem vagy ilyesmi, nem kell ultrahangra mennem, ez csak egyszeri eset volt, talán nem is lesz többször, de ha mégis, akkor menjek vissza hozzá. Így ezen is túl vagyok! 🙂

De 20-ától 23-áig, szerdától szombatig sokkal kellemesebb programom is volt. Utcazene Fesztivál volt Veszprémben. A szervezéshez ugyan nincs közöm, nem ismerem személyesen sem a zsűrit, sem a zenészeket, sőt, még a fesztivál főszervezőjét is csak úgy látásból, mint mindenki a városban, de azt tudom, hogy a főszervező húga óvodai csoporttársam volt! 🙂 Valamikor 2013 vége felé keresgettem ismerősöket a kék oldalon, beírtam egy-két óvodai csoporttárs nevét is, és megtaláltam ezt a lányt. (Már nem is lány, hanem egyedülálló anya, de ez most mindegy.) Kiderült, hogy tényleg ő az, még emlékezett az óvodára, és egy kicsit rám is. 🙂 (Én arra emlékszem, hogy ő volt a legkisebb a csoportban, talán ezért is jegyeztem meg.) Aztán kb. fél évvel később, 2014 júniusában, utcazene előtt kb. 1 hónappal, a vezetéknevek azonossága miatt megkérdeztem tőle: “Rokonod-e XY, aki az utcazene fesztivált szervezi?” A válasz meglepő volt: “Igen, ő a bátyám.” :O Így derült ki, hogy a fesztiválszervező húga óvodai csoporttársam volt! 😀

Az utcazene fesztivált a szokásos módon töltöttem: színpadról színpadra jártam, hallgattam egy kis zenét itt, egy kicsit ott. Ahol jó zene volt, ott maradtam egy-két dalra, néha egy egész koncertre is. 🙂 Ahol nem tetszett, onnan elmentem. 🙂 Mindig hallottam valahol jó zenét, és sokszor a műsoron kívüli zenészek jobbak voltak, mint a hivatalos fellépők. 😀 Az élelmezést pedig a Food Truck Show keretében oldottam meg: ételt-italt kínáló lakókocsik álltak a belvárosban, az utcazene fesztivál kísérő rendezvényeként. 🙂

Természetesen idén is kiosztották a 2 díjat: a szakmait, amiről a zsűri dönt, és a közönségdíjat, amiről szavazni lehetett. Szokás szerint idén is szavaztam, és most az én jelöltem lett a közönségdíjas. 😀 A szakmait is értem, hogy miért kapta a győztes zenekar, mert tényleg jó zenét játszanak, de nekem valami hiányzik belőle. Szerintem a saját zenéjük iránti lelkesedés. Inkább rutinból zenélnek, mint örömből, és én ezt megérzem. Nekem az örömzene kell. Azt jó hallgatni! 🙂

Az utcazenéről is készültek fényképek. De hogyan lehet ezt megoldani az én “embereket lehetőleg nem fényképezek” módszeremmel? Nehéz volt, de végül sikerült. 🙂

Színpadok zenészek nélkül:

Tájékoztató táblák:

Az ételes lakókocsik:

A dekoráció:

A Vár falára esténként vetített képekről és a Hangvilla előtti téren, a fákra szerelt lampionokról nincs kép, mert amikor arra jártam, túl sok ember volt ott.

Utcazene utáni vasárnap családi program volt. Tehát a hét minden napjára jutott valami említésre méltó. Hétfőn-kedden a húszemeletesbe menni, kedden még a baráti találkozó is, szerdától szombatig utcazene (közben szerdától péntekig orvoshoz járni), vasárnap meg családi program. 🙂

A 25-ei hét (ez már a mostani hét, július utolsó hete) megint ugyanolyan hétfővel és keddel indult, mint az előző. Mentem a gyerekhez, nem volt ott. 😦 De már nem érdekel. Hétfőn egy állásinterjúmat is lemondta egy veszprémi cég, mert az igazgatónak más dolga akadt. Ez a hét hétfőtől csütörtökig még mindig szabadság, még mindig ráértem sok mindenre. 🙂 Pl. kedd este a húszemeletesből hazafelé szivárványt fényképezni! 🙂 Élőben is elég halvány volt, de szép! 🙂

Szerdán meg  a reggeli ködöt fényképeztem…

Photo4556

A csütörtök volt talán a legérdekesebb napom. Idén először végre vehettem EGÉSZ görögdinnyét! 😀 Családom tagjai általában feleket, negyedeket vesznek, mert nem mernek egészet választani. De én nem szégyenkezem ilyenekkel, én egészet veszek! 🙂 Eddig még mindig jól sikerült. Most is! 🙂 11 kg 89 dkg. Szép nagy dinnye, elég volt hazacipelni! 😀

Photo4559

A dinnyevásárlás után meg egyből mentem szórólapokat átvenni a társasjáték egyesülethez. Augusztus 6-án, szombaton lesz a július 9-eihez hasonló rendezvényünk, a meghívókat kellett az utcán osztogatnom. (Pontosabban: önkéntes alapon osztogattam az egyesület megbízásából.) A meghívó egyben tombolajegy is. Jól járt, aki kapott belőle. 🙂 Csütörtök délelőtt megkaptam a szórólapokat, délután osztogattam. Nem fogyott el, mind, de többet osztottam ki, mint amennyi megmaradt. És mindenkitől megkérdeztem: “Adhatok meghívót társasjáték klubba?” Csak annak adtam, aki elfogadta, ezért remélem, ők el is jönnek. 🙂

Pénteken munkanapom volt, az utolsó ezen a munkahelyen. Piac szerelés, helypénz összeszedés. Az egyik kedvencem (szőke hölgy, füstölt húst árul) meg is jegyezte, amikor szedtem a helypénzt: “Jöttél még utoljára bosszantani?” Mire én: “Reklamációs felárat is számoljak?” 😀 Végül nem számoltam felárat. 🙂 Egyébként mindig ilyet játszunk, amikor szedem a helypénzt, és úgy veszem észre, ő is élvezi. 😀 Rendszeresen behajtónak nevez, én meg ilyeneket mondok rá: “Védelmi pénz!”, mire ő: “Védj meg az ilyen pszichopatáktól, akik pénzt szednek!” 😀 Egyszer meg éppen akkor vásároltam, amikor szedtem a helypénzt. Mondtam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 Amikor sátrat szerelek, akkor népszerű vagyok, de amikor helypénzt szedek, akkor nem. Nem is értem, miért… 😀 De most már legfeljebb csak vásárolni fogok a piacon…

Szombaton megint családi program volt, ezért ma, vasárnap folytattam a csütörtökön félbehagyott szórólapozást. Így nézett ki a belváros vasárnap délelőtt:

De mégis sikeresen kiosztottam a maradék szórólapokat, mert a Sparnál még volt egy kis élet, a boltba bemenő, onnan kijövő, vagy mellette elhaladó embereknek osztogattam szórólapot. Délelőtt 11-re végeztem. Előtte persze kalandoztam egy kicsit. Kerestem az embereket. Hol lehetnek? Ha nem a belvárosban, akkor a fák árnyékában a Ligetben? (Erzsébet-sétány, gyerekkoromban még Lenin-liget volt a neve.) Nem. De legalább készítettem ott egy videót. 🙂 Kiülős helyeken? Csak a Marica volt nyitva, kiosztottam néhány szórólapot az ott ülőknek. Aztán amikor rájöttem, hogy a Sparnál van csak élet, akkor már csak ott álltam előtte és osztottam a szórólapokat. 🙂

A Ligetben készült videón 2 mókus kergeti egymást egy fa törzse körül. Nem mentem nagyon közel, nehogy elriasszam őket, és nehogy megharapjanak (kívántam már versben mókusharapást valakinek, nem szerettem volna én lenni az áldozat 😀 ), de talán így is látható. 🙂

Júliusban történt még egy esemény. Visszahívtak abba a szakmai blogmagazinba, ahol 2011-től 2013-ig írtam környezetvédelmi blogot. Vissza is mentem, már 3 cikkem született, környezetvédelmi témában. 🙂

  1. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/kiserleti-teruletek/
  2. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/igy-is-lehet/
  3. http://felsofokon.hu/kornyezetvedelem/reklam-es-kornyezetvedelem/

És mik az augusztusi terveim? Holnap (augusztus 1, hétfő – szeretem, ha hétfővel kezdődik egy hónap, könnyebb megjegyezni) munkaügyi központ, aztán talán egy kis álláskeresés (van egy ötletem, hol találhatok nekem való munkát, ahol még ismernek is, ezért talán felvesznek, ha van üres helyük), utána meg elmegyek egy újabb adag szórólapért. Kiosztok amennyit csak tudok, de kb. 10-et meg kellene hagyni szerdára, mert arra is van egy ötletem, hol oszthatnám ki. (Van a mellettünk lévő házban egy kis játszóház általános iskolásoknak, de nyári szünetben csak szerdánként van nyitva.) Aztán 6-án szombaton egyesületi rendezvény. 18-án meg kellene úszni valahogy keresztanyám névnapját (ezt majd privátban kifejtem annak, akit érdekel), 20-án megnézném valahol a tűzijátékot (szerintem csak a veszprémit, élőben, vagy a budapestit a tévében). Kb. ennyi tervem van már augusztusra, de talán ennél több esemény is történik majd. 🙂

Júliusi élmények

Újabb élményeim

13-án hétfőn szereztem egy új társasjátékot. El is akartam vinni a szerdai csapatba. De 15-én szerdán létszámhiány miatt, 22-én pedig magyar-portugál foci EB meccs miatt maradt el a szerdai összejövetel. A többieket jobban érdekelte az EB, mint a társasjáték. Ezért még ki sincs bontva, pedig jó játék. 🙂 Remélem, hogy holnapután végre megmutathatom nekik… 🙂

17-én pénteken érdekes élményeim voltak a piacon.

  • 12 sátrat kellett szerelni, ez elég sok, főleg időre.
  • Küzdöttünk a széllel. 2 sátrat elvitt, az egyiket 2-szer is, és még 1-2 sátor ponyvatartó kerete is eltört (azokon kívül, amiket elvitt a szél).
  • Kedvenc füstölthús-árusom a piacon megint behajtónak nevezett, amikor szedtem a helypénzt. Erre válaszoltam neki: “Van 2 jó hírem. Vásárolok tőled, és elsőként fizethetsz helypénzt!” 😀 (Mindig mondok neki valami vicceset, ha behajtónak nevez… Amúgy 3 éve szerelek sátrat a piacon, az árusokkal már tegeződünk, és amikor szerelek, akkor nagyon népszerű vagyok köztük. 🙂 Amikor szedem a helypénzt, akkor nem! 😀 )
  • Kaptam meggyes rétest a piaci süteményárusoktól. Nagyon finom volt, de volt benne meggymag. 🙂
  • Piac szerelés után ebédeltem, rántott halat, volt benne szálka! 😀
  • Az egyik kosár megrendelést későn tudtam csak kivinni, mert későn jött meg a megrendelt áru. És kivel lakik egy házban, egy lépcsőházban, egy emeleten a megrendelő? Egyik “kedves” általános iskolai osztálytársnőmmel és az édesanyjával. Szerencsére egyikükkel sem találkoztam. (Az osztálytársam cserkész lány volt, érdekes családból. Vallásos reformátusok, de mégis elváltak a szülei már a 80-as években, amikor ez még nem volt szokás. Tanítónő az anyja, – szerencsére nem a mi iskolánkban tanított, de elég beképzelt nő. És ez a cserkészlány úgy értelmezte a “napi 1 jó cselekedet” szabályt, hogy utána bármennyi rosszat megtehet. És azt a rosszat legtöbbször velem tette. Pl. bezárta a táskámat a lány WC-be… 😀 )

Ezek után csak jobb jöhetett. És jött is. A munkahelyemen most 2 laza hetem van. A múlt héten is csak pénteken volt sok munka, és most sem fogok megszakadni hétfőtől csütörtökig. A többiek gyerekeket táboroztatnak, engem az irodában hagytak, tartani a frontot, de nincs sok esemény. És a múlt héten itthon is nyugalom volt. A “kedves” testvérem külföldre utazott a barátnőjével. 🙂 Hétfőn reggel mentek, szombat este jöttek. Közben csütörtökön születésnapja volt. De mivel tudtam, hogy csak szombaton jön haza, és csak hétvégén tudom neki odaadni az ajándékát, elhatároztam, hogy körülnézek a pénteki piacon, hátha találok valamit… Főleg egyvalaki termékeire gondoltam, mert tudtam, hogy az öcsém örül majd neki.

Vettem neki ajándékot a piacon. Attól, akinél gondoltam, hogy találok. Málnaszörpöt 7 és fél decis laposüvegben! 😀 (Az üveg miatt választottam…)

Photo4330

De ő is hozott nekem ajándékot kintről, ahol járt. Ebben a csomaglásban egy kis kocka 63%-os kakaótartalmú étcsokoládé volt. (Van olyan gyártó, aki már a 45 vagy 52%-osat is étcsokoládénak nevezi, de 60-85% között az igazi! Egyszer a 99%-osat is megkóstoltam, de az már nagyon tömény volt.)

Photo4331

Szombaton már aludtam, amikor öcsémék hazaértek, de vasárnap reggel előbb keltem fel, mint ők. Megtaláltam a nekem szánt étcsokoládét, gyorsan megettem, visszacsomagoltam, majd amikor az öcsém felkelt, kibontottam: “Üreset hoztál?” 😀 Csak nézett… Aztán elárultam neki, hogy már kiettem belőle a tartalmát! 😀

És miért aludtam már szombaton, mire megjött a testvérem? Mert egy nagy társasjátékos rendezvényen voltam. 🙂 Ezt nem a szerdai csapat szervezte, hanem az egyesület. (Náluk ritkábban vannak események, de nagyobbak, mint a szerdai társasjátékozások.) Mivel az esemény zártkörű volt, nem fényképeztem, de sokféle játékot kipróbáltam. 🙂 Csütörtökön 13 órától péntek reggel 8-ig hirdették, de a munkaidőm miatt csak kb. csütörtök 17:00-23:00-ig és pénteken piac bontás után reggelig tudtam maradni és játszani. Mivel nem maradtam végig, csak a középmezőnyben végeztem, de megint akkora pontszámmal, hogy ha végig tudtam volna maradni, akkor talán még nyerési esélyem is lett volna… De így is jó volt ott lenni és játszani. 🙂 Játszottam új játékokkal is, olyannal is, amit már ismertem, sőt, olyannal is, mint az új társasjátékom. És már egyre jobban merem vállalni, ha valamilyen játékot még nem ismerek. Úgyis mindig szabálymagyarázattal kezdünk! 😀

Július 9-én szombaton nyilvános társasjátékos rendezvény is lesz, szintén az egyesület szervezésében. Oda is megyek! Most hétvégén pedig (valószínűleg vasárnap) környezetvédelmi bloggertalálkozó lesz. Végre nálam, az én kis városomban! 🙂 Jó csapat ők is. Remélem, minél többen leszünk! 🙂 És ha már környezetvédelem: ma még nem történt sok minden, de legalább láttam egy szarvasbogarat. 🙂 Szép, védett bogár. Nem bántottuk egymást, de lefényképeztem:

Photo4329

Újabb élményeim

Névnap

Kedden lesz édesanyám és anyai nagymamám névnapja. Amíg élt a dédi, addig ő is ezt a szép J betűs nevet használta. Ezért ez minden évben nagy nap a családban.

Ma elindultam a belvárosba ajándékot vásárolni édesanyámnak. Az első szatyor, ami a kezembe akadt, lila nejlonszatyor.

Photo2354

És milyen akció volt a belvárosi Sparban? Milka! 😀 2 lila Milka praliné mellé jár egy nyaklánc. Egyből megvolt az ajándék! 😀 Epres és mogyorókrémes praliné.

És a nyaklánc…

Photo2358

És ezek után milyen a csomagolás? LILA! 😀

Photo2359

Névnap

2015 legjobb és legrosszabb eseményei

Január 1-jén kellett volna ezt megírnom, de aznap nem volt sem időm, sem energiám, alig voltam ébren, ezért 2-án kezdtem, de csak most tudtam befejezni. Nem is baj… Sok jó eseményt éltem át tavaly, és néhány rosszat is. A legtöbb jót 5 helyről kaptam:

  • a Csalán Egyesülettől,
  • egy Csalánban megismert illetőtől, akivel elég furcsa barátságban vagyunk, kívülről nézve egyáltalán nem illünk össze, egyesek csodálkoznak is, ha együtt látnak, mások többet látnak bele, mint ami van, – és ez a kétfajta vélemény, a csodálkozás és a belemagyarázás eléggé zavar -, de mindketten jól érezzük magunkat egymással, és vele csak ez számít,
  • a szakmai blogger csapatomtól,
  • és 2 társasjáték klubtól: az egyik csak egy kis baráti társaság, a másik egy bejegyzés alatt álló egyesület, amely mögött egy játékgyártó cég is áll.

De másoktól is bőven kaptam jó és rossz élményeket… “2015 legjobb és legrosszabb eseményei” Tovább olvasása

2015 legjobb és legrosszabb eseményei